A Magyar Kommunista Munkáspárt december 19-én ünnepelte huszadik születésnapját. Ebből az alkalomból üdvözöljük a párt vezetőit és tagságát, és kívánjuk, hogy őszinte összefogással érjünk el közösen sikereket a kitűzött céljaink megvalósításában.
Most még lehet dönteni!
1941-ben – írta Juhász Ferenc – mint cséplőmunkás, én is ott voltam Nagykarácsonypusztán. Napi 3-5 kiló búzáért vágtuk a kendert. Az étkezésünk a megromlott gabonából való kenyér és dohos gombóc volt. Ezenkívül bab. Ha megdöglött valami állat, akkor kaptunk húst is, de azt külön meg kellett fizetni. Fekhelyünk az ököristálló volt. A summások helyzete még a mienknél is rosszabb volt, mert nem tudtak hazamenni tisztálkodni sem. Ennek az embertelen társadalomnak vetett véget az 1945-ös felszabadulás. Bár vannak emberek, akik ezt elfelejtették.
A rendszerváltó „hölgyek” és „urak” visszahozták a kapitalista rendszert az emberek megtévesztésével. Ezért ma újra vannak koldusok, hajléktalanok, éhező gyerekek, didergő öregek, kilátástalan helyzetben lévő fiatalok. Éppen ezért csodálkozom a korosztályomon, hogy azokat a pártokat támogatják, akik visszahozták a nyomort, a nélkülözést, és ha a mézesmadzagot újra elhúzzák a szájuk előtt, ismét rájuk fognak szavazni. Az élettapasztalattal rendelkező választópolgárok nem gondolják végig azt, hogy asszisztálásukkal a saját gyerekük, unokájuk jövőjét teszik pokollá.
A rendszerváltás nyertesei, akik nincsenek többségben, sőt igen kevesen vannak, minden eszközt fel fognak használni a választópolgárok megtévesztésére. A Magyar Kommunista Munkáspárt a vesztesekért küzd, de csak akkor tud többet tenni, ha bejuttatják a parlamentbe.
Ember! Emlékezz! Nézz vissza, honnan jöttél! Most még lehet dönteni!
Horváth Sándor
Mi lesz veled, magyar
Mi lesz veled, magyar? Nemsoká szavazol!
És ha nyer a Fidesz, kormányt változtatol.
Úgy érzem, hogy nem fog soká uralkodni,
Sokat ígért, s nem tud majd eleget tenni.
Lehet, hogy a „Jobbik” hamar utoléri,
És ha utoléri, talán ki is üti.
És hogyha a „Jobbik” kerül hatalomra,
Jaj lesz neked, magyar, mért vagy oly ostoba?
Jó szóra nem hallgatsz, nem mész el szavazni,
Nem számít, hogy veled történik akármi!
Pedig van egy pártod, alig fogadod el,
Munkáspárt a neve, marxista eszmével.
Nem fogadod el, te nem politizálsz,
ezért van az, hogy te mindig csak pórul jársz.
Ki nem politizál, buta és ostoba,
Oly ostoba, hogy azt mindenki becsapja.
Vegyél hát újságot, könyvet a kezedbe!
Könyvek közé néha Marxot is keverd be.
Gondolkozni fogsz, és rá fogsz jönni egyszer:
Nem csap be a tőkés, mert már kevésbé mer.
Fáni Lajos, Budapest
Jász-Nagykun-Szolnok megye munkásmozgalma (X. rész)
A gazdasági válság 1933-ra megszűnőben volt. Megélénkülés volt tapasztalható az iparban, s ez a munkanélküliség csökkenését eredményezte. Ám a mezőgazdaságban lassúbb volt a kibontakozás. Szolnok megyében volt a legnagyobb országos viszonylatban a munkanélküliség (19 778). Igen nagy lett a megyében helyenként az ínség.
Kisújszálláson a munkanélküliek körében a szó szoros értelmében éheztek, ingóságaik eladásából igyekeztek magukat fenntartani. A községek, városok illetékesei ínségmunkával igyekeztek magukat fenntartani. Ennek lényege abból állt, hogy a rendes munkabérnél olcsóbban dolgoztatták az arra rászorulókat. Ez még mindig jobb volt a semminél. Fokozódott a megyében a röpiratok terjesztése. Többeket az ügyben letartóztattak, miáltal a mozgalom átmenetileg ismét megtorpant.
A Kommunista Internacionálé kidolgozta az antifasiszta stratégiát, mely a népfrontra építette munkáját. 1936-ban azonban központi utasításra a párt beszüntette illegális tevékenységét, és azt a legális munkásszervezetekben folytatta. A kommunisták személyes találkozókon tartották egymással a kapcsolatot. 1935–36-ban erősödtek a bérmozgalmak, mert a mezőgazdasági munkásság helyzete a gazdasági tendenciák javulása ellenére is romlott. 1937-ben a halásztelki gátépítésen ezer kubikos dolgozott, mezőtúriak, kunszentmártoniak is. Béremelési sztrájkot szerveztek, melyet a rendőrség kegyetlenül megtorolt.
1941. június 27-én Magyarország a németek oldalán belépett a szovjetellenes háborúba. A KMP a független, szabad, demokratikus Magyarországért kezdett harcot. A megye nehéz feltételek közepette, jórészt a szakszervezetekben folytatta háborúellenes agitációját. Szolnokon főleg az építőipari dolgozók körben folyt eredményes munka, de a Földművesszövetségben is aktivizálódtak a nincstelen parasztok.
1943-ban a Békepárt illegális röplapjait terjesztették Kunszentmártonban, Mezőtúron, Tiszaföldváron és másutt. De béremelési mozgalmakat is szerveztek, például a szolnoki fűrésztelepeken. Ezt a hatóságok katonai behívókkal torolták meg.
1944. március 19-én a németek megszállták az országot. A Sztójay Döme vezette bábkormány totális fasiszta diktatúrát vezetett be, ami a terror fokozódását vonta mag után. A Szolnok megyei munkásmozgalmat is megsínylették a drákói intézkedések. Illegalitásba kerültek a polgári pártok és az SZDP is.
Szigorú állami ellenőrzés alá vonták a szakszervezeteket, miáltal a legális és illegális mozgalmi munka összekapcsolása csaknem lehetetlenné vált. Annál is inkább, mert a baloldali vezetőket letartóztatták. Ne lehet tagadni, hogy a felerősödött nyilaspropaganda nem maradt hatás nélkül a politikailag elmaradottabb munkásrétegek körében.
A letartóztatást elkerült kommunisták fokozták a parasztság körében az antihitlerista propagandát. A csendőri összesítők tanúsága szerint a baloldali földmunkásság körében megnőtt a szovjetek győzelmébe vetett hit. A nyilas demagógiát ellensúlyozó kommunista felvilágosítás megyeszerte nem volt eredménytelen.
1944 őszén Szolnok megyében is felvetődött a fegyveres ellenállás gondolata. A terv kivitelezése során felmerült nehézségek azonban leküzdhetetlennek bizonyultak, ezért erről le kellett mondaniuk.
Miután a németek a papírgyár és a cukorgyár leszerelését határozták el, a kommunista munkások ezt a tervet sikerrel akadályozták meg.
Dr. Hegedűs Sándor
Környezetünk védelmében
Legyen arra gondja minden embernek, hogy ne tűrjön meg környezetében semmiféle szennyező anyagot. Ne hagyjuk szennyezni az életünket, a lelkünket, a tudatunkat és az egészségünket. Csak az igazságosságnak és a rendnek legyünk elkötelezve. Seperjük ki nemcsak a hazugságokat, hanem a hazudozókat is. Gondoljunk a világválságra: a bankárok ügyeskedései miatt veszélybe került a világ, és csak súlyos anyagi támogatással lehetett a bankokat megmenteni. Ez egy olyan jelentős összeg volt, amelyből Afrikát fel lehetett volna virágoztatni. Szanyi Tibor a 2009. augusztus 25-ei cikkében kifejtette, hogy a magánszféra működési zavarait tizenötezer milliárd dollárnyi közpénzen kellett elhárítani. Ez a Föld minden egyes lakójára vetítve 2 200 dollárt tesz ki. Ez a létünket fenyegette, de elősegítette egyéb környezetszennyezési problémák elmélyülését is. A kialakult környezeti szennyezések és ártalmak a világ létét fenyegetik.
December hónapban a világ országainak vezetői Koppenhágában ENSZ klímakonferencián tárgyaltak a veszély elhárításáról, ahol új nemzetközi szerződés megkötésével akarták a helyzet megoldására a klímavédelmi közös cselekvést összehangolni. A napokig tartó konferencián mégsem született megállapodás. Elfogadtak ugyan egy nyilatkozatot, hogy jövő év január végéig újra összeállítják a károsanyagok kibocsátásával és csökkentéséről az elgondolásaikat, de ez jogilag nem kötelező érvényű, mindössze arról született keretmegállapodás, hogy folytatják a tárgyalásokat. Ennyire felelősek tehát a világ vezető urai az emberek életéért és jövőjéért.
Dudás György, Budapest
Vádirat!
Ha tudom, hogy alakul a helyzetem, nem adom le a fegyverem a MŐR-ségben. Németh Miklós aljas CIA-ügynök lett: nem az ország és a dolgozók érdekeit nézte. A nyugati kapitalisták, a tőkések kedvence lett.
A rendszerváltók a Kádár-korszakban ingyen kapták meg a diplomájukat. Sok-sok értelmiségi tanult akkor, de nem azért tanulhattak az állam költségén, hogy elárulják a pártot, a kommunizmust és a magyar munkásosztályt, parasztokat, Esze Tamás unokáit.
A rendszerváltó értelmiségieket a mostani demokráciában csak a pénz, a tőke érdekli. Nem a végzett jó munkájáért becsülik meg az embereket. Mindenből saját tőkét kovácsolnak azok, akik gyűlésükön elénekelték az Internacionálét. Fals és röhejes volt az énekük, hogy az ég nem szakadt le rájuk – bár lehetne újra csoda a világon.
1959–1960-ban lettem párttag a Vízépnél, később az ÁFOR-nál KISZ-titkárnak választottak, majd KISZ KB-tag voltam, a Volán Vállalat tartozott hozzám. Az OMSZ-nél két ciklusban párttitkárnak választottak, és a MŐR-ben dolgoztam 22 évig. Utolsóként tettem le a fegyvert.
Az MSZP és a „rendszerváltók” elárulták a marxizmus-leninizmus elveit. Nincsen sem társadalmi tulajdon, sem szövetkezeti, sem kollektív tulajdon. Még a párttagsági és a szakszervezeti díjat (48-49 év) is ellopták, elprivatizálták a milliókat. A 800 ezer MSZMP-tag tagdíját és a szakszervezeti tagsági díját is, holott 1988–1989-ig az MSZOSZ-nek 5-6 millió tagja volt hova lettek az állami tulajdonok, szövetkezeti és társadalmi tulajdonok? Milyen jogon adták el és privatizálták az MSZMP épületeit, és KISZ és a Népfront tulajdonait?
Bíróság elé az egész szemét, csaló bagázst, a rendszerváltókat, és a magyar nép kirablóit, az ingyen többdiplomás gazembereket. Tűnjön el az a rendszerváltó és népirtó kapitalista banda, akik meggyalázták a munka és a munkásemberek életét. Az 1919-es, de előtte is már harcoló szocialista baloldali emberek életét és halálát meggyalázták.
Minden jelenlegi milliomosból, milliárdosból hajléktalant és segélyen élőt kell csinálni, hogy megtanulják: mivé tették a magyarokat, és hova juttatták ezt az országot. Tanulják a vörös csillagot megbecsülni, és harcolni érte életük árán is. Takarodjanak a népnyúzó fasiszták és a reakciós, újfasiszta pribékek a magyar nép életéből!!!
Feláldozták a rendszerváltás urai a MŐR-séget, pedig sokat dolgoztak társadalmi munkában. A létük és politikai erejük szolgálta a magyar állam érdekét és hatalmát.
Koczka Béla
Búcsúzunk SZÉKELY JÓZSEF elvtárstól,
aki Fegyverneken született 1939-ben, és 2009. december 19-én temettük el Szolnokon.
A Mezőgépnél gépész-üzemmérnökként dolgozott, majd vállalkozóként élte utolsó éveit. Pártunknak 1998 óta tagja. Fegyvernek-Szapárfaluban párttitkárként munkálkodott. A rendezvényeinket minden esetben ellátta nyersanyaggal, taggyűléseinken aktív hozzászólásaival vett részt. Emlékét megőrizzük.
Munkáspárt Megyei, városi Elnöksége
Hírek
Pártunk megalakulásának 20. évfordulójára a budapesti központba az egész országból érkező elvtársaink bizakodó hangulatban töltötték az egész napot december 19-én. Szolnok megyeiek is méltóan vettünk részt, és erőt kaptunk az elnöki köszöntés, a hozzászólók lelkes szavaiból.
A húsz év alatti fáradhatatlan, elvhű munkájukért közel negyvene kaptak a párt Aranyjelvényéből, többek között Dikó Miklós és Tóth Antal elvtársak. Gratulálunk a kitüntetetteknek.
***
Városi szervezetünk december 17-én tartotta az évi utolsó taggyűlését. Gulyás László elnökünk ismertette a november 29-én Szolnokon tartott, kihelyezett országos elnökségi ülés és Thürmer Gyula megyei látogatásának sikerét. Erősítenünk kell a 2010. évi országgyűlési választásra aktivitásunkat, propagandamunkánkat.
Kötetlen napirendi pont keretében Seller István elvtársunk 40 éves párttagságáért kapott emléklapot, majd többen egyeztették az ország, a párt helyzetéről kialakult véleményüket.
Álcázás – baloldalisággal
A magyar választók többsége belátta végre, hogy bizonyos politikai potentátok játékszerévé vált. Tévedésbe ejtették, mi több, tévedésben tartották immáron két évtized óta. Ennyi idejű csalódás kellett ahhoz, hogy rádöbbenjen: funkcionál Magyarországon egy olyan párt, az MSZP, melynek korifeusai szemérmetlenül kisajátították a baloldali jelzőt. Miközben évtizedekig lobogtatták a baloldaliság zászlaját, szüntelenül baloldalinak nevezték, neveztették pártjukat, gátlástalanul a saját népük ellen munkálkodtak.
E párt vezetői és vazallusai tulajdonképp cégérnek alkalmazták saját múltjukat. Megtévesztő jelzőjüket abból a nyilvánvaló tényből eredeztették, hogy a Kádár-rendszer egyetlen pártjának, az MSZMP-nek tagjaiként különféle tisztségeket viseltek anno. Az urakká átvedlett „elvtársak” eddigi ügyködéseikkel milliók számára nyilvánvalóvá tették, hogy már az előző politikai érában sem képviselték a baloldal alapértékeit. Csupán egzisztencia-emeltyűnek tekintették párttagságukat, egyéni érdekeik istápolására. Az olyan politikai tényezőt, melynek irányításával a magyar nép kimagasló eredményeket ért el a szocializmus évtizedeiben. Az MSZP-sekké átnyergelt urak csakis alkalmilag vállaltak kommunistaságot az előző politikai rendszerben. Fölismerték, hogy párttagság birtokában sikeresebben egyengethetik saját maguk érvényesülésének útját, mintha pártonkívüliek maradnának. Azok, akik a mai MSZP-t baloldali pártnak tekintik, tekintették, felszínes értékítélet függvényében minősítettek, a hit normatívái szerint gondolkodtak. Márpedig a hitről közismert, hogy ott kezdődik, ahol a tudás, az ésszerűség véget ér. Igazi tudást pedig csakis az okok ismerete által szerezhetünk.
A pártokat sem aszerint kell megítélni, hogy tagjai, tisztségviselői mit mondanak, hanem hogy milyen alapértékek szerint politizálnak, s miként szolgálják – szolgálják-e egyáltalán – a társadalom többségének érdekeit.
Nyilvánvalóvá vált mára, hogy a szocialisták a baloldaliság hangoztatásával félrevezették a jóhiszemű, a politikában eligazodásra kevésbé képes tömegeket. Mivel a rendszerváltás kárvallottjainak számottevő hányada baloldali érzelmű, számítottak a szimpátiájukra, s ámító szólamokkal igyekeztek voksaikra szert tenni. A magyar szocialisták baloldalisága azért vált leginkább megkérdőjelezhetővé, mert vezetői részt vállaltak a szocialista rendszer megbuktatásában és az eredményesen működtetett intézményei eszement fölszámolásában, hiszen a szocializmus ellen viselt alávaló aknamunkájukkal éppen a baloldaliság vált számukra hiteltelenné. A baloldali párt történelmi küldetése ugyanis a tőke elleni kíméletlen harc, végcélja pedig az osztály nélküli társadalmi rendszer megvalósítása.
A szocik azt sem voltak képesek megérteni a közel húsz esztendő alatt, hogy többségellenes baloldaliság nem létezik.
S hogy miként foglalható össze a szocialistáktól idegen baloldaliság lényege?
A baloldaliság olyan sajátos önértékű politika kultúra és magatartás, mely a társadalmi igazságosság és elkötelezettség melletti szolidaritásban, az elnyomottak és kizsákmányoltak érdekében való következetes kiállásban gyökerezik.
Egyik oldala: a hagyományos baloldali értéket (a szociális igazságosság és társadalmi egyenlőség, a plebejus demokrácia, a dolgozói szolidaritás, a népek testvérisége, az egyén és a közösség szerves egysége, a világnézeti racionalizmus s vallási tolerancia) vállalása és képviselete.
Másik oldala: szembenézés a kor új kihívásaival, haladó szellemű válasz és megoldás keresése azokra. Aktív részvétel a társadalmat feszítő problémák konkrét megoldásában. Ezeknek az ismérveknek egyedül a Magyar Kommunista Munkáspárt van birtokában. Baloldali eszmeiség jegyében csak és kizárólag ez a párt képes munkálkodni, s a nemzeti szerencsétlenséggel felérő rendszerváltás veszteseinek élethelyzetén jobbítani. Ehhez azonban parlamenti párttá kellene válnia.
Dr. Südi Bertalan
