2010. december 1., szerda

Jászkun Munkás, 2010. március

A jövődért szavazz a Munkáspártra!

Válaszút előtt!

A magyar nép válaszút előtt áll, mert az országgyűlési képviselőválasztáskor a kizsákmányoló kapitalizmust vagy egy embercentrikus társadalmat képviselő párt között választhat. Ezt úgy érheti el, hogy ha a Magyar Kommunista Munkáspártra szavaz, vagy a többi párt valamelyikére, akik kivétel nélkül a jelenlegi profitcentrikus társadalom fenntartásában érdekeltek. Most ígérnek fűt-fát, bogarat a választók megtévesztése érdekében, hamis illúziókat táplálnak a szebb jövő ígéretével. Meggyőződésem, hogy szükség van egy, a tömegek érdekeit is szem előtt tartó, vagyis egy igazságosabb társadalomra. Enélkül nem fejlődhet igazán korszerűvé, és a többség számára nem válhat elviselhetővé az élet. Enélkül az ország nem fejlődhet tovább.
Ezt csak a Magyar Kommunista Munkáspárt képviselheti, ezért küzdünk erőnkhöz és lehetőségünkhöz képest. Sajnos, a hatalom birtokosai mindent megtesznek azért, hogy mi ne jussunk médiaközelbe. A kapitalizmust támogató pártoknak vannak százmilliói vagy milliárdjai propagandára, amit jobb volna, ha az éhező gyerekek és idősek javára fordítanának.
Gazdálkodjanak abból, amit a saját tagságuk és támogatóik összeadnak. Úgyis előnyben lennének, mert az ő tagságuk és támogatóik a nemzeti vagyonból – nem biztos, hogy tisztességes úton – hozzájutottak olyan mértékű tőkéhez, amelyből tudnák támogatni a pártjukat.
A magyar nép most válaszút előtt áll, rajta múlik, hogy a sorsa jobbra fordul, vagy tűri tovább a kizsákmányolást, a megaláztatást.
Válassza a jövőt! Szavazzon a Magyar Kommunista Munkáspártra, és annak jelöltjére, csak így lesz esélye arra, hogy a sorsa jó irányba változzon. Gondolja meg, hogy hová teszi az X-et!
Horváth Sándor

Salamon László: 1919. március 21.

Borzolt bundájú fellegek futottak
Pest felett: zord, szigorú volt az ég,
de Angyalföldön indulót dobogtak
a szívek, és az élet ütemét
vörös láz gyorsította: ott a Váron már
vörös zászlókon csattant a szél,
új szóra rezzent a hős ablaküveg,
és tapsra nyílt a tört munkástenyér!

Szemem tágultan nyílt a nagy csodára,
jártam a várost szinte részegen
s a Történelem firmamentumára
én is boldogan írtam fel nevem.
A Váci útról hullámzó sorokban
szakadatlan hömpölygött a nép,
felszabadult kedvvel velük daloltam
az óriási nap dicséretét.

A másság tisztelete

A közelmúltban az Echo TV egyik adásában a „nemzeti” oldal néhány ismert „kiválósága” jókedvében dalra fakadt: antikommunista csasztuskát énekelt kórusban a nemzetközi munkásmozgalom himnuszának dallamára. Az igazi baloldal számára az Internacionálé szent és sérthetetlen. Lehet elhallgatni, betiltani, de kapcarongyként kezelni nem! Ez kulturáltság kérdése is.
A magyar himnusz körüli „illetlenségek” joggal háborítják fel a nemzeti érzelmű állampolgárokat. Ilyen esetekben megtorlást, megkövezést követelnek az érzékeny honi lelkek, de ellenségeik érzékenységére nem figyelnek. Ellenkezőleg: ilyenkor helyénvalónak tartják a tapintatlanságot, a durva sértegetést és az ízléstelen ironizálást. Jó lenne kötelezni az írástudókat, politikusokat az etikett elemi szabályaira, és arra, hogyan viselkedjünk ellenfeleinkkel, ellenségeinkkel szemben.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a történelmi jövő a szocializmus, és annak legfőbb hordozója a nemzetközi proletariátus. A munkásmozgalom átmeneti dekonjunktúrája senkit ne tévesszen meg. A kapitalizmus nem örökkévaló! Arról sem szabadna megfeledkezni, miszerint a burzsoázia nemlétezhet az értéktöbbletet megtermelő dolgozók nélkül, s mert belőlük élnek, a velük szembeni tisztelet megilletné őket. Ne ingereljék az alvó oroszlánt!
Ez természetesen nem jelentheti, hogy a munkásosztály lemondott volna az osztályharcról, de jelentheti a küzdelem végletes elvadulásának kölcsönös önkorlátozását.
Erre az emberi megoldásra a burzsoázia csak akkor számíthat, ha maga sem lép a „kannibalizmus” útjára. A szocialista forradalom ugyanis nem azonos a jakobinizmussal, „az osztályellenség fizikai megsemmisítésével”, csak hatalmától, termelési eszközeitől, és kulturális monopóliumának megfosztásával.
A proletárrevolúciónak nem elengedhetetlen megnyilvánulása, kísérőjelensége az öncélú kegyetlenkedés, a barikád túloldalán lévők kiirtása. Ha a tőkésosztály kényszerűségből felismeri a történelem parancsát, és alkalmazkodik az objektív körülményekhez, hozzájárulhat a proletárforradalom viszonylag békés útjához. Ez megkönnyítheti a burzsoázia helyzetét, beilleszkedését az új rendbe, és a nagy áldozatokat követelő, kiélezetten éles harcoktól mentessé teheti a közösségi társadalom megvalósítását.
Hegedűs Sándor

Választási felhívás

Választó polgárok! Megkérdezem félve,
Kell nekünk a Fidesz még újabb négy évre?

Gondoljátok végig, hogyan is kezdődött,
S kormányzásuk alatt mi hova fejlődött.

Okos, bátor ifjak, csillogó szemekkel
Kápráztattak minket szép ígéretekkel.

Meg is jött a jólét Nekik, s a családnak,
Évfolyamtársaknak, és a sok barátnak.

Bársonyszékbe ültek, nem kérges a kezük,
Többségüknek ez lett az első munkahelyük.

Ifjú demokraták hamar urak lettek,
Konok keménységgel furcsa rendet tettek.

Volt adócsalókból lett az APEH főnök,
Vagy vagyonkezelő. De ott is elnök.

Erkölcsöt prédikál, de őrzi a titkot,
Aki felbérelte Kaya Ibrahimot.

Csalást leleplezni, zöld utat a jognak!
Hirdetik kacsintva derék Josip Totnak.

Államtitkár lett az, akit a bíróság vádol,
Bár bírók közül fogy az, aki bátor.

Az országnak felét úgy kirekesztették,
Dolgozók, szegények, mintha itt se lennénk.

Értékrendjük szerint csak az a jó magyar,
Ki a Fidesszel tart, s bírálni nem akar.

Kormány ellenében, aki szót emel,
Hazaárulásnak bűnét követi el.

Nemzetről, hazáról álnokul papolnak,
Közben amit lehet, maguknak pakolnak.

Nevünkben beszélnek, de semmibe vesznek,
És ha szóvá teszed, biztos taccsra tesznek.

Bármit megtehetnek, szemünkbe röhögnek,
Adóforintjaink zsebükben csörögnek.

Járják az országot, gyakran koncot dobnak,
S engedik, hogy kezet nekik csókoljanak.

Választó polgárok! Ébredjetek végre!
Küldjétek a Fideszt a fészkes fenébe!

Ha nem mégy szavazni, súlyos árat fizetsz.
Nyakadra nő megint, s kiröhög a Fidesz.

Szavazni kell, nehogy helyetted más döntsön,
S a Fidesz étvágya még nagyobbra nőjön.

Szavazz bármely pártra, hallgass a szívedre,
De ne voksolj többé soha a Fideszre!

A választások tétje

Mind a parlamenti, mind a törvényhozási tagságot nélkülöző pártok „ringbe szálltak”, s szüntelenül kampányolnak. Leginkább az országgyűlés állandó tagjai mondogatják nagy garral a magukét. Céljuk: a szavazati jogú állampolgárok segítségével minél nagyobb részarány megkaparintása, esetleg megtartása a hőn áhított hatalomból. Szószátyárokként többnyire megvalósíthatatlan lózungokkal áltatnak minket Frázispufogtatásaik közben a rendszerváltás óta eltelt immáron húsz esztendő óta fennálló tőkés társadalmi viszonyok brutalitása következtében megszűnt állampolgári jog- és esélyegyenlőség megvalósítását, az elveszített tisztességes életesély visszaszerzését sem átallják ígérgetni, abban reménykedve, hogy a naiv állampolgárok újfent meghosszabbítják a társadalom gazdasági, politikai és morális lezüllését okozó pártok politikai szereplőinek mandátumát.
Az 1990-ben léprement sokaságnak fel kellene ismernie végre, hogy a rendszerváltás vesztesei érdekében cselekvő progresszív ellenzék nincs, és az eltelt két évtizedben nem is volt a magyar parlamentben. A beszavazottak mindvégig a gazdagok alkotta érdekcsoportokat képviselték.
Kortesígéreteik – legyenek bármennyire jólfésültek – kizárólag voksszerzés szándékával hangzottak el, melyeket az állami büdzsé eladósodottsága következtében a programalkotók, ha akarnák, sem tudnák teljesíteni. A kapitalizmus természete mellett az Európai Unióban viselt tagság diktálta kényszerhelyzet, az úgynevezett „gúzsban kötve táncolás” állapota ezt teljességgel kizárja számukra. A magántulajdon dominanciája és „szentsége”, a „nagy hal megeszi a kis halat” ordastörvénye, a megállíthatatlan, kivédhetetlen elszegényedés, az embert semmibe vevő haszonelvűség, a tömeges munkanélküliség olyan kellékei a milliókkal poklot járató tőkés valóságnak, melyekben a parlamentben eddig ügyködött kizsákmányolás-orientált pártok nemhogy nem tudnak, de nem is akarnak változtatni. Éppen ezért, akik áprilisban rájuk szavaznak, tulajdonképpen mostani nyomorúságos helyzetük szentesítésére voksolnak.
Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: vajon hány választási ciklus utáni vesszőfutás szükségeltetik még ahhoz, hogy a magyar nép jobb sorsra érdemesült tömegei fölismerjék egyre romló élethelyzetük okozóit? Vajon mikor mondják ki végre, hogy „elég volt a kapitalizmus álságaiból? Nem tűrjük tovább az elembertelenítő munkanélküliségre ítéltetést, a megalázást, a máról holnapra tengődés kényszerét!”
A választóknak a Magyar Kommunista Munkáspártra kellene koncentrálniuk, s a parlamentbe jutását szorgalmazniuk. E pártnak hatalmi tényezővé válása nélkül ugyanis nem remélhető progresszív irányultságú változás. Ez az egyetlen valóságos baloldali politikai tényező Magyarországon, mely a többség gazdasági, politikai, szociális, kulturális érdekeinek, demokratikus jogainak képviselete mellett a tőkés társadalmi rendszeren túlmutató modern, kizsákmányolástól mentes, ingyenes tanulás lehetőségére, képzettség szerinti érvényesülésre egyenlő esélyt garantáló és azt beteljesítő társadalom megteremtéséért száll síkra. A többi párt ezzel szemben csak a soha meg nem valósuló tömegóhajok ismételgetésére képes.
Dr. Südi Bertalan

Az emberek tanácstalanok a választások előtt

Az ismerőseim köréből tőlem kérnek tanácsot, hogy hova szavazzanak.
Ha azt mondom, hogy a Munkáspártra, akkor félnek, hogy a Munkáspártnak nem sok esélye van, mert a nagy kommunistázással eltántorították a kommunista érzelmű embereket is.
Véleményük szerint a szocialista pártnak nagyobb esélye van. Ami szomorú, sokan a Fideszben látják a mostoha helyzetbe került emberek a változást, ami nekik munkát és jobb létet biztosít. Ami szomorú: egy rétegük bedőlt a Jobbik hazugságainak, általuk fellángolt a cigánygyűlölet és az antiszemitizmus. Amióta csak élek, azt kellett megérnem, hogy a szociális feszültségeket ebben a régióban a zsidóság ellen fordította az embereket, aminek azután Auschwitz lett a vége.
Egy Springer nevű ember, aki történetesen zsidó vallású volt, de a szíve magyar érzelmű, hozta létre a Fradit. Mit kellett megérnünk, a Fradi kemény magja, keményen zsidózik a lelátón. Szegény Springer, ha jól emlékszem a nevére, jobb, hogy ezt nem érte meg. Springer a maga idejében összefogta Ferencváros, Budapest IX. kerületi munkásgyermekeit, akik jól tudtak focizni, és ahogy írtam, létrehozta a Fradit. Szomorú vagyok, hogy húsz év elmúltával Magyarország itt tart, ahol tart, és én nem látom az alagút végét.
Garamszegi Jánosné

Magyarságunk

Le nem tagadható eredetünk szerint az Ural hegység és folyó környékéről a Don, az Ob, a Volga folyók, valamint Baskíria-Levédia-Etelköz területéről vándoroltunk mai hazánkba, a Kárpát-medencébe – konkrétan az én öcsém a Duna–Tisza közé.
Sokféle emberekkel, törzsekkel, fejedelemségekkel harcolva jutottunk idáig. Lerohantak bennünket a tatárok, törökök, az osztrákok és az oroszok is, mert ők nyerték meg a II. világháborút. Sajnos utolsó csatlósai voltunk a hitleri fasiszta Németországnak, és az a mai napig kísért bennünket, de az utódainkat is.
Az agresszort legyőzték, az emberirtás megszűnt, de a politikai irányzatok harca még nincs lejátszva.
Mi volna jobb a magyaroknak?
Itt mindjárt felvetődik az, hogy jobboldal – baloldal. Miért vagyok szegény, hova lett az az érték, amiért 55 évet ledolgoztam, és a sok társadalmi munka, amit a gyermekeimért tettem?
Hova jutottunk? Kié ez az ország?
Elődeink megvédték és megőrizték nekünk, és mi az Unió segítségével és a hazaszerető népért küzdő pártok verekedésével, diplomás és tanult, okos emberek vezetésével elveszítjük hazánkat, ha ez tovább így halad. Nemcsak az, aki a többi embert becsapja, meglopja, elveszi az élethez, a munkához való jogot, és kisemmizi saját fajtáját, embertársát. Le velük! Tegyük segélyezetté és hajléktalanná őket, hogy tudja meg, hova vezették az országot és az éhező, nyomorgó magyar népet.
Talpra álltunk 1919 után és 1945 után, de 1956 után is. Ez a nép megjárta a hadak útját. A mi szavazataink alapján jutottak az országgyűlésbe, a hatalomba, de ezt nem engedjük, hogy a népnyomorító politikát tovább folytassák, összefogunk újra Európa összes kizsákmányolt, éhező, nyomorgó népeivel. Legnagyobb bűn az, amit a fasizmus végzett, most fegyver nélkül, éheztetéssel munkanélküliségbe juttatták saját fajtájukat, népünket. Pusztuljon a szegénység, a hazátlanság és a hajléktalanság az egész világon.
A mi magyarságunk – Ady Endrétől József Attilán, Radnóti Miklóson, Móricz Zsigmondon, Déry Tiboron, Nagy Lajoson, Nagy Lászlón át, és Karinthytól Örkény Istvánig – az elnyomottakkal való együttérzés és szolidaritás. A mi magyarságunk egyetemes, és nem állít alternatívát a más népekkel való kétes, baráti együttműködéssel szemben.
Évszázadok tapasztalatai megmutatták, hogy a gazdag nemzeteket utolérni nem lehet. Csak a nemzetek egyenlőségét fogadhatjuk el alapelvként. Mi nem a népeknek a profitért folyó versengésében hiszünk, hanem a nemzetek egyetemes felszabadulásában a tőke uralma alól.
Ami a népnek szociálisan rossz, az nem lehet a nemzetnek kedvező, mert a nemzetet alapvetően a magyar nép jelenti, nem pedig az uralkodó pártelitek, amelyek kisajátítják a nemzet akaratának képviseletét a saját érdekeik számára. A magyar népnek alapvető feladata az utódaik érdekében, hogy a profitalapú környezetpusztítást megállítsa, és emberibb életet biztosítson mindenki számára.
K. B.

2010. november 30., kedd

Jászkun Munkás, 2010. február

Ezer év óta tart ez a per
1926. július 31-én Rákosi Mátyás az utolsó szó jogán így beszélt Horthy vészbírái előtt:
„A dolgozó nép életbe vágó, nagy peréhez képest semmitmondó kicsinyesség az a per, amelyet most a bíróság ellenünk, kommunisták ellen folytat. Más sorsdöntő, életbe vágó nagy pere van Magyarország szenvedő és dolgozó népének: a magyar uralkodó osztályok és világ imperialista rablói ellen.”
Ezer év óta tart ez a per, a nép pere az urak ellen. Ezt a nagy pert, azt hittük, hogy 1945 után örökre megnyertük. A nagy pert valóban megnyertük, de nem számoltunk azzal, hogy munkáshatalom ellenzői és a kapitalista világ mindent meg fog tenni ellene. Nem vigyáztunk rá, nem voltunk éberek, nem vettük észre időben, hogy az MSZMP-be beszivárgott árulók a munkáshatalom megsemmisítésére készülnek.
1989-re olyan helyzetbe került az ország, amikor a magyar nép félrevezetésével egy csendes ellenforradalmat hajtottak végre, az árulók átjátszották a hatalmat a kapitalizmus híveinek.
A folyamatot csak a magyar nép ezeréves perének folytatásával lehet fékezni úgy, hogy az országgyűlési képviselőválasztáskor az egyetlen baloldali pártra, a Magyar Kommunista Munkáspártra szavaznak.
Valószínű, hogy a rendszerváltók kihagyták a számításból a magyar népet. Nem gondolták, hogy ha kell, kemény munkásöklök vannak, és hogy a parasztok kérges tenyerükkel nemcsak a kapát s a kaszát tudják megragadni.
Befejezésül Ady Endre Ítél a nép című verséből idézek.
„Itt van a nép, trónt ülni fog most,
Ezer évig férge a rögnek,
Ítél a nép, ítélni fog,
S ezerszer jaj a bűnösnek.”
Vonjuk le az ezeréves per tanulságait.
Horváth Sándor
Sokan várták a csodát
Furcsa időket élünk, sorstársaim:
Míg kontár országlók bénáznak nekünk,
Mi biztos jövő formálása helyett
Tétlen tűrjük, hogy packázzanak velünk.

A szabadság élhetetlen számunkra,
Hazánk svindlerei gúzsban tartják:
Életre hívását követelők hangját
Sajnos most még igen kevesen hallják.

Pedig milyen sokan várták a csodát
Kétezerkettő mozgalmas tavaszán,
Örvendve reméltek boldogabb jövőt
A hazudozott szabadság hajnalán.

Az álbaloldaliak áradoztak,
Harsány szavakkal mondták, ígérgették:
„Ha kézbe vehetjük a marsallbotot,
Jobbá tesszük a magyar nép életét.”

Óhajuk teljesült, meglett az a bot,
Lehetett volna hazát szépíteni,
De helyezkedők orzásai közben
Füstbe mentek milliók reményei.

Elhappoltak mindent, amit lehetett,
Gyárat, földet, biztonságot, nyugalmat,
Akik háborogtak, biztatták őket:
Sikerek híján mehetnek nyugatnak.

Számukra nincs út a boldoguláshoz,
Itt az alkotóknak nem terem babér,
Az emberi élet, jobbra törekvés
Silány valóság, és fabatkát sem ér...

Adjuk tudtára a link fírolóknak,
Lesz még ünnep e lerongyolt hazában,
Több millió társunk rádöbben végre,
Mit kell tennie a gyötrelmes mában.

Megérti: csak addig él megalázva,
Míg nyomorgatni engedi magát:
Ha föleszmélve harcba bocsátkozik,
Újfent visszanyeri emberi jogát.

Legyünk jobbítói a létezésnek,
Ne tűrjük, hogy nyomorral büntessenek,
Kényszerítsük a renegát urakat,
Hogy minden gazságukért feleljenek.
Südi Bertalan
Rohamosan nő a Tiborcok száma
Gyakran láthatunk a televízióban szegénységvallató műsorokat. Közben hallhatjuk a kilátástalan élethelyzetű emberek torokszorító szavait:
  • Kevés a nyugdíjunk, alig elegendő a megélhetéshez.
  • Egy-két csirkelábat/farhátat tudunk vásárolni hetente, s így olykor húsféle is kerül az asztalunkra.
  • Ha kiváltjuk a gyógyszert, nem futja élelemre, ha pedig az étkezést választjuk, a szükséges orvosságot kell nélkülöznünk.
  • Tetemes a rezsitartozásunk: ha a szolgáltatók unszolására kifizetjük a hátralékot, éhezik a család.
A riporter pedig leleményes. Alkalmasint az önkormányzatok és a különféle jótékonysági szervezetek, segítőkész emberbaráti csoportosulások figyelmébe ajánlja a már-már elviselhetetlen élethelyzetű honpolgárainkat. Máskor meg javasolja, hogy a kevéske pénzből miként lehet elfogadható minőségű és kalóriatartalmú étket készíteni. Ezzel látszólag praktikus az ilyen műsor. Egyre azonban sosem ad választ. Jelesül, hogy az ételkészítéshez szükséges nyersanyagokat vajon miből teremtsék elő a nélkülözni kényszerülők. Vagy maradjon ez az ő gondjuk?
Az efféle műsorok láttán ismétlődően hiányérzetem támadt. Adósok maradnak ugyanis a nyomorkeletkeztető okok bemutatásával. Holott közismert, hogy az okok megismerése nélkül elképzelhetetlen az igazi tudás. Az előidéző tényezők föltárása révén válna ismertté, hogy a sokak kétségbeeséséhez vezető inkriminált élethelyzetek mi végre és hogyan keletkezhettek.
Tisztánlátás iránti igénnyel kertelés nélkül kimondhatjuk végre a szomorú valóságot: a társadalmi nyomor szüntelen fokozódása, a tömeges nélkülözés, az emberi életek egyre kilátástalanabbá, értelmetlenebbé válása, a fölöslegessé válás demoralizáló életérzésének társadalmi méretűvé szélesedése, az életből való kiábrándultság fokozódása, a népesség szociális gondjainak gyarapodása kizárólag az elhamarkodott rendszerváltás számlájára írható. Azóta számolták fel a munkához való állampolgári jog gyakorlati érvényesülését, azóta élnek kegyelemkenyéren az ország egykori építői és alkotói, azóta zilálták szét a hajdan megélhetési bázisként funkcionált ipari és mezőgazdasági üzemek garmadáit, azóta lopkodták széjjel a működő és a közellátás szempontjából nélkülözhetetlen állami vagyont, s azóta tollasodtak gátlástalanul a szocializmus damaszkuszi útra vándorolt vámszedői. A lakosság mind nagyobb hányada miattuk nélkülözik, télen fázik, mert képtelen megfizetni a meleget, éhezik, mert nincs pénze élelmiszerre.
Azok felelősek a silány életviszonyok között tengődő százezrek máról holnapra fokozódó nyomoráért, akik a hatalom megkaparintásának eufóriája közepette válogatás nélkül vertek szét mindent, ami a korábbi emberközpontú államalakulatra emlékeztetett, miközben semmit nem alkottak nekik helyette. Ezek után csodálkozhatna-e valaki azon, hogy a társadalom helyzete kedvezőtlenül alakult. Hiszen kínlódó gazdasági viszonyok közepette az állam polgáraira is kínlódás vár. A kínlódás megállíthatatlan, időben pedig behatárolhatatlan.
Kapitalizmusban a tőke kizárólag a profit gyarapodását tekinti rendezőelvnek. Ebből következik, hogy a közel két évtizedben felgyülemlett súlyos társadalmi gondokat csakis a valóságos baloldal kormányzati tényezővé válása esetén lehetne megnyugtatóan orvosolni. Amíg erre nem kerül sor, a Tiborcok száma csak gyarapodni fog. Mert illúziót kergetnek mindazok, akik a létező szocializmusból a kapitalizmusba történő átmenet során szeretnék megőrizni a többség javát szolgáló szociális biztonságot.
Dr. Südi Bertalan
Forradalom kell!
Forradalom kell! Ezt követelik a szocialista hatalommal szemben elégedetlen konzervatív és szélsőjobboldali politikusok. Forradalom kell, mondjuk mi, kommunisták is. Egy platformon lennénk a Fidesszel és a Jobbikkal? Természetesen nem erről van szó. A marxisták álláspontja a revolúció kérdésében közismert: egy olyan előrehaladó tömegmozgalomról van szó, mely megdönti a fennálló, történelmileg túlhaladott társadalmi rendet, hogy helyette egy fejlettebb formációt (a mi esetünkben: szocializmust) valósítson meg.
A jobboldal, amikor forradalmat követel, nem gondol másra, mint a szocialisták eltávolítására, felelősségre vonására. Forradalom alatt olyan rendszabályok egész sorának bevezetését érti, mely évtizedekre-évszázadokra bebetonozza a konzervatív jobboldal politikai-gazdasági-ideológiai hatalmát. Olyan garanciák kiépítését, mely bárki más számára hozzáférhetetlenné tenné a hatalmat, a tőkés magántulajdont, az ideológiai szférát. Létrehoznának egy olyan etikai környezetet, mely szabaddá tenné számukra a vagyonszerzés, a meggazdagodás útját, mely alkotmányos legalitást adna az ellenséggel való önkényes leszámolásnak, mely az uralkodó nézetrendszerrel (vagy nézetrendszerekkel) szemben állna. Kötelező lenne a vallás gyakorlása, a hittanoktatás, mely majomperekkel torolná meg a darwinizmus evolúciós elméletének hirdetését, mely nem gátolná meg a rasszizmust gyakorlati és teoretikus tevékenységében, máglyára küldené Marx-Engels-Lenin és más kommunista forradalmárok műveit. Magasra csaphatna a nacionalizmus, az antiprogresszió, az irredentizmus pusztító lángja. Olyan tűzfészket hozna létre Közép-Kelet-Európában, mely újabb háborús veszélyekkel fenyegetné a világot. Olyan körülményeket tehát, mely a horthyzmusra emlékeztetné az amnéziában nem szenvedő magyarokat.
A forradalom önkényes értelmezőit el kell szigetelni, mert régen rossz lenne sokat szenvedett hazánknak, ha szabad kezet kapnának a demokrácia nyílt és burkolt ellenségei, a „forradalom” hívei.
Dr. Hegedűs Sándor
Egy kritika kritikája
Kertész Zoltán, a VH levelezője bírálatot írt (január 10.) Thürmer Gyula pártelnök közelmúltban megjelent könyvéről (Az elsikkasztott ország). A kritikus ironizáló, kötekedő, a kákán is csomót kereső módszeréből arra következtetek, hogy nem rokonszenvezik a Munkáspárttal. Thürmer Gyula húszéves elnökösködése alatt bizonyára követett el hibákat, de mindenkinek el kell ismernie, hogy a nagy társadalmi változások ellenére sem szakított meggyőződésével. És ezt a „bűnét” a renegátok sohasem fogják neki megbocsátani. Talán nem elhibázott az a megsejtésem, miszerint könyvbírálatának hangvételét Thürmer Gyula iránti szubjektív érzelmei motiválták. Az is kitetszik rövidke írásából, hogy Kertész úr közelebb áll az MSZP-hez, mint az igazsághoz.
Megítélésem szerint a mű legnagyobb érdeme és jelentősége, hogy a rendszerváltás óta az első marxista munka, mely nem a polgárság, hanem a kommunista mozgalom, a proletariátus szemszögéből elemzi a vizsgált eseményeket.
Miután elsősorban a rendszerváltás kárvallottjaihoz szól, olvasmányos, közérthető, a kritikus szerint „bulváros, sztorizós” stílusban íródott. Hogy „felsorolásos híráradat” lenne, kétlem, mert nagy anyagismerettel a beavatatlanok számára eleddig ismeretlen tényeket (is) tárt az olvasó elé – a történelmi-kronológiai logika törvényei szerint. Ennélfogva kirajzolódhatott az olvasó előtt a rendszerváltás menete, kulisszatitkai, lelepleződtek a tőkés rend restaurációjában érdekeltek manipulációi. Thürmer Gyula nem burkolja megfejthetetlen talányokba mondanivalóját: nyíltan ír az események jelentősebb szereplőiről, amiből megtudhatjuk, hogy a megtorpedózott egykori MSZMP mely magasabb beosztású funkcionáriusai hagyták cserben a zászlót – a jobb érvényesülés kedvéért.
Ez a leleplezés bizonyára nem kellemes azoknak, akik megtagadták a nép ügyét, akik (még ma is) baloldali frazeológiával próbálják igazi szándékukat és arcukat eltakarni. Ennyiben ez a könyv akár illúziórombolónak is nevezhető.
Nincs arra tér, hogy Kertész úr ferdítéseit, tévedéseit most tételesen bírálat tárgyává tegyem, de néhány gondolat felvetése elkerülhetetlen. Nem igaz, hogy a '89-es kongresszuson nagy csata dúlt a párt vezető szerveinek megválasztásakor. Grósz Károly ajánlott az elnöki posztra néhány elvtársat, de a küldöttek azokat (idős koruk, vagy egyéb okok miatt) alkalmatlanoknak találták erre a tisztségre, mire Grósz Thürmer Gyula nevét vetette fel. Őt vita nélkül elfogadták. Más kérdés, hogy a későbbi kongresszusokon valóban nézeteltérés támadt az elnökség és egy kialakult (a régi módszerekhez ragaszkodó) kisebbség között.
Nagy fájdalma a cikk szerzőjének, hogy Thürmer Gyula a globális nagytőke pártja, az MSZP „megátalkodott” ellenfelévé lépett elő. A kommunista elnöknek választania kellett MSZP és a dolgozó nép között. Az elnök a proletariátus mellett tett hitet. „Sajnáljuk”, ha ezzel fájdalmat okoztunk a szocialista párt tagjainak és szimpatizánsainak.
Hegedűs Sándor
Átkozottul becsapják a népet
A jobboldal baloldalinak, sőt kommunistának, bolseviknak átkozza az MSZP-t, az SZDSZ-t és híveiket, miközben kivétel nélkül mindegyikük hűséges talpnyalói a kapitalizmusnak. A burzsoák nagy többsége is „balliberálisnak” mondja magát. Valójában az egyik köpönyegforgató, a másik halálos ellensége a kommunista eszmeiségnek.
Ők valamennyien a tőkés rendszer építői, a nép élethelyzete náluk huszadrangú kérdés. Hazánk jelenlegi helyzete szinte minden területen ordítóan jelzi, hogy akik eddig uralkodtak, azokra nem volna szabad az ország sorsát bízni. Hiszen a kártékonyan végzett munkájuk eredménye ezután fog hatásosan jelentkezni. Például: a pedagógusképzés, az orvosok hiánya, az egészségügy ellátás problémái, a szakmunkáshiány stb. A jelenlegi és a jövőben jelentkező problémák megoldására a parlamenti pártok nem képesek. Mert ők a tőkés rendszer hívei, például Bajnai mindenkit szorongat, csak az urakat nem. Bokros állandóan a szociális hálót feszegeti, eszbe sem jutnak a milliárdosok stb. A kapitalizmus hibáiról ők nem beszélnek. Pedig látniuk kellene, hogy az egy rothadás, mert állandóan újratermeli az elviselhetetlen problémákat. A haza tönkretételét nem szabad elnézni, megtűrni, még azoknak az értelmiségieknek sem, akiket ez a vadkapitalista rendszer vezetői túlzottan megfizetnek. Miért kell a sok szegénytől elvenni azt a keveset is, amiből eddig keservesen létezni tudtak. Dávid Ibolya javaslatára elvették a nyugdíjasok 13. havi nyugdíját – az ő és Bokros „jövőbeni ötleteitől” az isten mentse meg hazánk szegényeit.
Mindezek miatt az emberek segítsék egymást abban, hogy mindenki lássa be, hogy a szavazáson való részvétel nagyon fontos. Mert csak ez az egyetlen lehetőség van arra, hogy akikben eddig csalódtak, azok ne kerülhessenek be a parlamentbe.
Dudás György, Budapest
Nekrológ: KELEMEN ISTVÁN (1944–2009)
Túrkevén több száz fős gyászoló gyülekezet, köztük a Munkáspárt tagjai búcsúztak egy igazi jó baráttól, a párt hű katonájától, Kelemen Istvántól.
Élete a munka volt. Rengeteget dolgozott. Jó műszaki érzéke és tanult lakatos szakismerete soha nem hagyta el. Példás családi életet élt. A BM nyugdíjasaként unokatestvérével az artézi kutak fúrásában lelte meg örömét. Pártunk vezetőségi tagjához méltó pontossággal és becsülettel végezte a pártmunkát, jelesül a kopogtatócédulák gyűjtését. Rá mindig lehetett számítani. Fáradhatatlannak bizonyult, halála annál inkább lesújtó volt számunkra. Magas vérnyomás ragadta ki közülünk.
Mindig vidám, derűs alakja optimizmussal tölt el bennünket, szelleme tovább él velünk.
Munkáspárt túrkevei szervezete
A Magyar Kommunista Munkáspárt jelöltjeinek országos listája a 2010-es parlamenti választásra
 
1
Dr. Thürmer Gyula
Közgazdász, a párt elnöke
57 éves
2
Karacs Lajosné
Vállalkozó, a párt alelnöke
60 éves
3
Vajda János
Pártalkalmazott, a párt alelnöke
59 éves
4
Dr. Frankfurter Zsuzsanna
Orvos, a KB tagja
56 éves
5
Gilicze Attila
Postás, az elnökség tagja
36 éves
6
Váncsa Csaba
Munkás, a KB tagja
36 éves
7
Szabó Tamás
Egyetemi hallgató, a Baloldali Front elnöke
23 éves
8
Kajli Béla
Nyugdíjas, az elnökség tagja
65 éves
9
Bencsik Mihály
Nyugdíjas, a KB tagja, J-Nk-Sz megyei elnök
67 éves
10
Fogarasi Zsuzsanna
Pártalkalmazott, a KB tagja
40 éves
11
Kovács István
Pártalkalmazott, a KB tagja
41 éves
12
Berényi Imre
Egyetemi hallgató
26 éves
13
Fléger Tamás
Munkás, a KB tagja
57 éves
14
Csikány Józsefné
Nyugdíjas, a KB tagja, a Nőtagozat elnöke
59 éves
15
Juhász Norbert
Személy- és vagyonőr, a KB tagja
21 éves
16
Kerezsi László
Alkalmazott, elnökségi tag
56 éves
17
Paulik Péter
Biztonsági szakember, a KB tagja
50 éves
18
Váncsa Csabáné
alkalmazott
34 éves
19
Gulyás János
Borsodbóta polgármestere
54 éves
20
Belovitz Károly
Erdész, a KB tagja, Gy-M-S megyei elnök
59 éves

A MEGYEI JELÖLTEK NÉVSORA
Választókerület
Jelölt neve
Választókerület települései
1 – Jászberény
Virág János
Jászberény és környéke
2 – Jászapáti
Gulyás László
Jászapáti és környéke
3 – Szolnok 1
Bencsik Mihály
Szolnok és csatolt települések
4 – Szolnok 2
Fekete Sándor
Szolnok és csatolt települések
5 – Kunszentmárton
Gulyás Károly
Kunszentmárton és környéke
6 – Mezőtúr
Herceg Antal
Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás és csatolt települések
7 – Kunhegyes
Szilágyi András
Törökszentmiklós, Kunhegyes és környéke
8 – Karcag
Horváth Sándor
Karcag, Tiszafüred, Kunmadaras, Abádszalók és környéke

Blogarchívum