A jövődért szavazz a Munkáspártra!
Válaszút előtt!
A magyar nép válaszút előtt áll, mert az országgyűlési képviselőválasztáskor a kizsákmányoló kapitalizmust vagy egy embercentrikus társadalmat képviselő párt között választhat. Ezt úgy érheti el, hogy ha a Magyar Kommunista Munkáspártra szavaz, vagy a többi párt valamelyikére, akik kivétel nélkül a jelenlegi profitcentrikus társadalom fenntartásában érdekeltek. Most ígérnek fűt-fát, bogarat a választók megtévesztése érdekében, hamis illúziókat táplálnak a szebb jövő ígéretével. Meggyőződésem, hogy szükség van egy, a tömegek érdekeit is szem előtt tartó, vagyis egy igazságosabb társadalomra. Enélkül nem fejlődhet igazán korszerűvé, és a többség számára nem válhat elviselhetővé az élet. Enélkül az ország nem fejlődhet tovább.
Ezt csak a Magyar Kommunista Munkáspárt képviselheti, ezért küzdünk erőnkhöz és lehetőségünkhöz képest. Sajnos, a hatalom birtokosai mindent megtesznek azért, hogy mi ne jussunk médiaközelbe. A kapitalizmust támogató pártoknak vannak százmilliói vagy milliárdjai propagandára, amit jobb volna, ha az éhező gyerekek és idősek javára fordítanának.
Gazdálkodjanak abból, amit a saját tagságuk és támogatóik összeadnak. Úgyis előnyben lennének, mert az ő tagságuk és támogatóik a nemzeti vagyonból – nem biztos, hogy tisztességes úton – hozzájutottak olyan mértékű tőkéhez, amelyből tudnák támogatni a pártjukat.
A magyar nép most válaszút előtt áll, rajta múlik, hogy a sorsa jobbra fordul, vagy tűri tovább a kizsákmányolást, a megaláztatást.
Válassza a jövőt! Szavazzon a Magyar Kommunista Munkáspártra, és annak jelöltjére, csak így lesz esélye arra, hogy a sorsa jó irányba változzon. Gondolja meg, hogy hová teszi az X-et!
Horváth Sándor
Salamon László: 1919. március 21.
Borzolt bundájú fellegek futottak
Pest felett: zord, szigorú volt az ég,
de Angyalföldön indulót dobogtak
a szívek, és az élet ütemét
vörös láz gyorsította: ott a Váron már
vörös zászlókon csattant a szél,
új szóra rezzent a hős ablaküveg,
és tapsra nyílt a tört munkástenyér!
Szemem tágultan nyílt a nagy csodára,
jártam a várost szinte részegen
s a Történelem firmamentumára
én is boldogan írtam fel nevem.
A Váci útról hullámzó sorokban
szakadatlan hömpölygött a nép,
felszabadult kedvvel velük daloltam
az óriási nap dicséretét.
A másság tisztelete
A közelmúltban az Echo TV egyik adásában a „nemzeti” oldal néhány ismert „kiválósága” jókedvében dalra fakadt: antikommunista csasztuskát énekelt kórusban a nemzetközi munkásmozgalom himnuszának dallamára. Az igazi baloldal számára az Internacionálé szent és sérthetetlen. Lehet elhallgatni, betiltani, de kapcarongyként kezelni nem! Ez kulturáltság kérdése is.
A magyar himnusz körüli „illetlenségek” joggal háborítják fel a nemzeti érzelmű állampolgárokat. Ilyen esetekben megtorlást, megkövezést követelnek az érzékeny honi lelkek, de ellenségeik érzékenységére nem figyelnek. Ellenkezőleg: ilyenkor helyénvalónak tartják a tapintatlanságot, a durva sértegetést és az ízléstelen ironizálást. Jó lenne kötelezni az írástudókat, politikusokat az etikett elemi szabályaira, és arra, hogyan viselkedjünk ellenfeleinkkel, ellenségeinkkel szemben.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a történelmi jövő a szocializmus, és annak legfőbb hordozója a nemzetközi proletariátus. A munkásmozgalom átmeneti dekonjunktúrája senkit ne tévesszen meg. A kapitalizmus nem örökkévaló! Arról sem szabadna megfeledkezni, miszerint a burzsoázia nemlétezhet az értéktöbbletet megtermelő dolgozók nélkül, s mert belőlük élnek, a velük szembeni tisztelet megilletné őket. Ne ingereljék az alvó oroszlánt!
Ez természetesen nem jelentheti, hogy a munkásosztály lemondott volna az osztályharcról, de jelentheti a küzdelem végletes elvadulásának kölcsönös önkorlátozását.
Erre az emberi megoldásra a burzsoázia csak akkor számíthat, ha maga sem lép a „kannibalizmus” útjára. A szocialista forradalom ugyanis nem azonos a jakobinizmussal, „az osztályellenség fizikai megsemmisítésével”, csak hatalmától, termelési eszközeitől, és kulturális monopóliumának megfosztásával.
A proletárrevolúciónak nem elengedhetetlen megnyilvánulása, kísérőjelensége az öncélú kegyetlenkedés, a barikád túloldalán lévők kiirtása. Ha a tőkésosztály kényszerűségből felismeri a történelem parancsát, és alkalmazkodik az objektív körülményekhez, hozzájárulhat a proletárforradalom viszonylag békés útjához. Ez megkönnyítheti a burzsoázia helyzetét, beilleszkedését az új rendbe, és a nagy áldozatokat követelő, kiélezetten éles harcoktól mentessé teheti a közösségi társadalom megvalósítását.
Hegedűs Sándor
Választási felhívás
Választó polgárok! Megkérdezem félve,
Kell nekünk a Fidesz még újabb négy évre?
Gondoljátok végig, hogyan is kezdődött,
S kormányzásuk alatt mi hova fejlődött.
Okos, bátor ifjak, csillogó szemekkel
Kápráztattak minket szép ígéretekkel.
Meg is jött a jólét Nekik, s a családnak,
Évfolyamtársaknak, és a sok barátnak.
Bársonyszékbe ültek, nem kérges a kezük,
Többségüknek ez lett az első munkahelyük.
Ifjú demokraták hamar urak lettek,
Konok keménységgel furcsa rendet tettek.
Volt adócsalókból lett az APEH főnök,
Vagy vagyonkezelő. De ott is elnök.
Erkölcsöt prédikál, de őrzi a titkot,
Aki felbérelte Kaya Ibrahimot.
Csalást leleplezni, zöld utat a jognak!
Hirdetik kacsintva derék Josip Totnak.
Államtitkár lett az, akit a bíróság vádol,
Bár bírók közül fogy az, aki bátor.
Az országnak felét úgy kirekesztették,
Dolgozók, szegények, mintha itt se lennénk.
Értékrendjük szerint csak az a jó magyar,
Ki a Fidesszel tart, s bírálni nem akar.
Kormány ellenében, aki szót emel,
Hazaárulásnak bűnét követi el.
Nemzetről, hazáról álnokul papolnak,
Közben amit lehet, maguknak pakolnak.
Nevünkben beszélnek, de semmibe vesznek,
És ha szóvá teszed, biztos taccsra tesznek.
Bármit megtehetnek, szemünkbe röhögnek,
Adóforintjaink zsebükben csörögnek.
Járják az országot, gyakran koncot dobnak,
S engedik, hogy kezet nekik csókoljanak.
Választó polgárok! Ébredjetek végre!
Küldjétek a Fideszt a fészkes fenébe!
Ha nem mégy szavazni, súlyos árat fizetsz.
Nyakadra nő megint, s kiröhög a Fidesz.
Szavazni kell, nehogy helyetted más döntsön,
S a Fidesz étvágya még nagyobbra nőjön.
Szavazz bármely pártra, hallgass a szívedre,
De ne voksolj többé soha a Fideszre!
A választások tétje
Mind a parlamenti, mind a törvényhozási tagságot nélkülöző pártok „ringbe szálltak”, s szüntelenül kampányolnak. Leginkább az országgyűlés állandó tagjai mondogatják nagy garral a magukét. Céljuk: a szavazati jogú állampolgárok segítségével minél nagyobb részarány megkaparintása, esetleg megtartása a hőn áhított hatalomból. Szószátyárokként többnyire megvalósíthatatlan lózungokkal áltatnak minket Frázispufogtatásaik közben a rendszerváltás óta eltelt immáron húsz esztendő óta fennálló tőkés társadalmi viszonyok brutalitása következtében megszűnt állampolgári jog- és esélyegyenlőség megvalósítását, az elveszített tisztességes életesély visszaszerzését sem átallják ígérgetni, abban reménykedve, hogy a naiv állampolgárok újfent meghosszabbítják a társadalom gazdasági, politikai és morális lezüllését okozó pártok politikai szereplőinek mandátumát.
Az 1990-ben léprement sokaságnak fel kellene ismernie végre, hogy a rendszerváltás vesztesei érdekében cselekvő progresszív ellenzék nincs, és az eltelt két évtizedben nem is volt a magyar parlamentben. A beszavazottak mindvégig a gazdagok alkotta érdekcsoportokat képviselték.
Kortesígéreteik – legyenek bármennyire jólfésültek – kizárólag voksszerzés szándékával hangzottak el, melyeket az állami büdzsé eladósodottsága következtében a programalkotók, ha akarnák, sem tudnák teljesíteni. A kapitalizmus természete mellett az Európai Unióban viselt tagság diktálta kényszerhelyzet, az úgynevezett „gúzsban kötve táncolás” állapota ezt teljességgel kizárja számukra. A magántulajdon dominanciája és „szentsége”, a „nagy hal megeszi a kis halat” ordastörvénye, a megállíthatatlan, kivédhetetlen elszegényedés, az embert semmibe vevő haszonelvűség, a tömeges munkanélküliség olyan kellékei a milliókkal poklot járató tőkés valóságnak, melyekben a parlamentben eddig ügyködött kizsákmányolás-orientált pártok nemhogy nem tudnak, de nem is akarnak változtatni. Éppen ezért, akik áprilisban rájuk szavaznak, tulajdonképpen mostani nyomorúságos helyzetük szentesítésére voksolnak.
Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: vajon hány választási ciklus utáni vesszőfutás szükségeltetik még ahhoz, hogy a magyar nép jobb sorsra érdemesült tömegei fölismerjék egyre romló élethelyzetük okozóit? Vajon mikor mondják ki végre, hogy „elég volt a kapitalizmus álságaiból? Nem tűrjük tovább az elembertelenítő munkanélküliségre ítéltetést, a megalázást, a máról holnapra tengődés kényszerét!”
A választóknak a Magyar Kommunista Munkáspártra kellene koncentrálniuk, s a parlamentbe jutását szorgalmazniuk. E pártnak hatalmi tényezővé válása nélkül ugyanis nem remélhető progresszív irányultságú változás. Ez az egyetlen valóságos baloldali politikai tényező Magyarországon, mely a többség gazdasági, politikai, szociális, kulturális érdekeinek, demokratikus jogainak képviselete mellett a tőkés társadalmi rendszeren túlmutató modern, kizsákmányolástól mentes, ingyenes tanulás lehetőségére, képzettség szerinti érvényesülésre egyenlő esélyt garantáló és azt beteljesítő társadalom megteremtéséért száll síkra. A többi párt ezzel szemben csak a soha meg nem valósuló tömegóhajok ismételgetésére képes.
Dr. Südi Bertalan
Az emberek tanácstalanok a választások előtt
Az ismerőseim köréből tőlem kérnek tanácsot, hogy hova szavazzanak.
Ha azt mondom, hogy a Munkáspártra, akkor félnek, hogy a Munkáspártnak nem sok esélye van, mert a nagy kommunistázással eltántorították a kommunista érzelmű embereket is.
Véleményük szerint a szocialista pártnak nagyobb esélye van. Ami szomorú, sokan a Fideszben látják a mostoha helyzetbe került emberek a változást, ami nekik munkát és jobb létet biztosít. Ami szomorú: egy rétegük bedőlt a Jobbik hazugságainak, általuk fellángolt a cigánygyűlölet és az antiszemitizmus. Amióta csak élek, azt kellett megérnem, hogy a szociális feszültségeket ebben a régióban a zsidóság ellen fordította az embereket, aminek azután Auschwitz lett a vége.
Egy Springer nevű ember, aki történetesen zsidó vallású volt, de a szíve magyar érzelmű, hozta létre a Fradit. Mit kellett megérnünk, a Fradi kemény magja, keményen zsidózik a lelátón. Szegény Springer, ha jól emlékszem a nevére, jobb, hogy ezt nem érte meg. Springer a maga idejében összefogta Ferencváros, Budapest IX. kerületi munkásgyermekeit, akik jól tudtak focizni, és ahogy írtam, létrehozta a Fradit. Szomorú vagyok, hogy húsz év elmúltával Magyarország itt tart, ahol tart, és én nem látom az alagút végét.
Garamszegi Jánosné
Magyarságunk
Le nem tagadható eredetünk szerint az Ural hegység és folyó környékéről a Don, az Ob, a Volga folyók, valamint Baskíria-Levédia-Etelköz területéről vándoroltunk mai hazánkba, a Kárpát-medencébe – konkrétan az én öcsém a Duna–Tisza közé.
Sokféle emberekkel, törzsekkel, fejedelemségekkel harcolva jutottunk idáig. Lerohantak bennünket a tatárok, törökök, az osztrákok és az oroszok is, mert ők nyerték meg a II. világháborút. Sajnos utolsó csatlósai voltunk a hitleri fasiszta Németországnak, és az a mai napig kísért bennünket, de az utódainkat is.
Az agresszort legyőzték, az emberirtás megszűnt, de a politikai irányzatok harca még nincs lejátszva.
Mi volna jobb a magyaroknak?
Itt mindjárt felvetődik az, hogy jobboldal – baloldal. Miért vagyok szegény, hova lett az az érték, amiért 55 évet ledolgoztam, és a sok társadalmi munka, amit a gyermekeimért tettem?
Hova jutottunk? Kié ez az ország?
Elődeink megvédték és megőrizték nekünk, és mi az Unió segítségével és a hazaszerető népért küzdő pártok verekedésével, diplomás és tanult, okos emberek vezetésével elveszítjük hazánkat, ha ez tovább így halad. Nemcsak az, aki a többi embert becsapja, meglopja, elveszi az élethez, a munkához való jogot, és kisemmizi saját fajtáját, embertársát. Le velük! Tegyük segélyezetté és hajléktalanná őket, hogy tudja meg, hova vezették az országot és az éhező, nyomorgó magyar népet.
Talpra álltunk 1919 után és 1945 után, de 1956 után is. Ez a nép megjárta a hadak útját. A mi szavazataink alapján jutottak az országgyűlésbe, a hatalomba, de ezt nem engedjük, hogy a népnyomorító politikát tovább folytassák, összefogunk újra Európa összes kizsákmányolt, éhező, nyomorgó népeivel. Legnagyobb bűn az, amit a fasizmus végzett, most fegyver nélkül, éheztetéssel munkanélküliségbe juttatták saját fajtájukat, népünket. Pusztuljon a szegénység, a hazátlanság és a hajléktalanság az egész világon.
A mi magyarságunk – Ady Endrétől József Attilán, Radnóti Miklóson, Móricz Zsigmondon, Déry Tiboron, Nagy Lajoson, Nagy Lászlón át, és Karinthytól Örkény Istvánig – az elnyomottakkal való együttérzés és szolidaritás. A mi magyarságunk egyetemes, és nem állít alternatívát a más népekkel való kétes, baráti együttműködéssel szemben.
Évszázadok tapasztalatai megmutatták, hogy a gazdag nemzeteket utolérni nem lehet. Csak a nemzetek egyenlőségét fogadhatjuk el alapelvként. Mi nem a népeknek a profitért folyó versengésében hiszünk, hanem a nemzetek egyetemes felszabadulásában a tőke uralma alól.
Ami a népnek szociálisan rossz, az nem lehet a nemzetnek kedvező, mert a nemzetet alapvetően a magyar nép jelenti, nem pedig az uralkodó pártelitek, amelyek kisajátítják a nemzet akaratának képviseletét a saját érdekeik számára. A magyar népnek alapvető feladata az utódaik érdekében, hogy a profitalapú környezetpusztítást megállítsa, és emberibb életet biztosítson mindenki számára.
K. B.
