Méltósággal emlékezve a Magyar Tanácsköztársaságról
Ezerkilencszáztizenkilenc március 21-én született meg Magyarország első munkáshatalma, a Tanácsköztársaság. Ez a világraszóló esemény a rendszerváltás óta nem szerepel a hivatalos megemlékezések listáján. Ugyanis a jobboldali elit átértékelte, meghamisította a magyar történelmet, köztük a Tanácsköztársaságot is, mondván, hogy a magyar fejlődésbe nem illik bele, mert idegen erők hozták létre. Szerintük nem volt forradalom, hanem puccs, a kommunisták összeesküvése. A jobboldali történészek a történelem átírásával nem számoltak azzal, hogy hamis értékelésüket megdönthetetlen történelmi tények cáfolják.
Mi az igazság a Magyar Tanácsköztársaságról?
Hazánkban a baloldali gondolkodás, a munkásmozgalom hagyományrendszere magyar talajból fakad. Nem importcikk. Nem tagadva annak nemzetközi összefüggéseit. A Tanácsköztársaság nem egy szűk csoport műve, hanem a Kommunisták Magyarországi Pártja közül csoportosuló széles körű tömegek elszánt forradalmi cselekvésével jött létre. Ugyancsak milliók vettek részt a oroszországi szocialista forradalomban is. Mindkét forradalomban a nép akarata nyilvánult meg. Közismerten a puccsok, összeesküvések, sorra-másra elbuktak, mivel nem állt mögöttük tömeg. A jobboldali politikai elit a Tanácsköztársaság számlájára írták, illetve írják ma is Magyarország megcsonkítását, Trianont is. Hiteles források alapján bizonyított tény, hogy Trianon terve már 1919. március 21-e előtt készen állt. Éppen a Tanácsköztársaság vette fel a harcot ellene, miközben Horthyék együttműködtek az ország megcsonkításának előkészítőivel, hogy azt a Tanácsköztársaság bekövetkezése miatt tüntessék fel.
A Tanácsköztársaság mindössze 133 napig állt fenn, és mégis évtizedekkel felérő vívmányokat valósított meg. A Forradalmi Kormányzótanács törvények sorát alkotta meg a dolgozó emberek érdekében. Nagy vívmánya volt a Vörös Hadsereg megszervezése. Legtöbbet a gyerekek érdekében tett, legjelentősebb volt az összes iskola kapuinak megnyitása a gyerekek előtt. Megkezdődött a termelőszövetkezetek szervezése, ami korai volt, a földosztás elmaradása viszont több ellentmondást is felszínre hozott. A hibák kijavítására később születtek intézkedések, de sajnos ehhez már nem maradt idő, mivel április 16-án támadást indított a román királyi hadsereg. Ettől kezdve mindent a haza védelmének szolgálatába kellett állítani. Megkezdődött a hősies küzdelem, a Vörös Hadsereghez rengetegen csatlakoztak, köztük Szolnokról is elsőnek a 68-as Jászkun Vörös Ezred. A hősies küzdelem ellenére a külső és belső ellenforradalmi erők leverték, így bukását a Tanácshatalom nem kerülhette el, amihez hozzájárultak saját hibái is. A Magyar Tanácsköztársaságot leverték, de emléke soha nem halványul el. Dicső tetteit sem gyűlölettel, sem meghamisításokkal nem lehet elfelejteni.
1919. március 21-ét, mi kommunisták, baloldaliak, méltóképpen ünnepeljük. Torzítások helyett levonva tanulságait, amelyek ma is időszerűek, mert '19 nélkül nincs történelem.
Donkó Jolán
A hálátlanság
A gyakorlat nap mint nap jelzi, hogy az egymás iránti hála jócskán megkopott a rendszerváltás évtizedeiben. A kiszolgáltatottak, a nyomor bugyraiban sínylődők részéről nyilvánul meg még a karitatív szervezetek vagy a segítőkész személyiségek iránt leginkább, hogyha támogatást kapnak tőlük. Szerencsére a szülők iránti gyermeki hála, valamint a gyógyult betegek sokat firtatott hálája is létezik még. Egyéb területeken - leginkább a gátlástalan törtetés, érdekhajhászás következményeként - majdhogynem életidegenné vált az emberek számára e viszonyulási mód.
A magyar politikai élet egykori "sztárja" -, aki elsőnek kürtölte világgá a Magyar Rádióban, hogy 1956. ellenforradalom helyett népfelkelés volt - fogalmazta meg a sokak által ismételgetett tételt, miszerint "a hála nem politikai kategória". S valóban nem az, hanem az erkölcs terrénumába sorolható emberi viszony egy másik emberhez (csoporthoz, szervezethez), aki (amely) jót tett vele, javára szolgált. Arra motivál, hogy az ilyen tettekért nem illik becsmérléssel, mószerolással fizetni. Azt is egyértelműsíti egyúttal, hogy bármely politikusi magatartás, törekvés sápataggá silányul az erkölcsi tartás hosszú távra szóló energiája nélkül. Vagyis részükről sem képzelhető el követelményszerű tevékenység morális tartás, jelesül az erkölcsi tekintély és kölcsönös bizalom, az önkontroll, az elvhűség, a becsületesség, a szerénység és az általa folytatott politika igazába vetett szilárd meggyőződés nélkül.
A rendszerváltás haszonelvűség normáit követő "forradalmárait" viszont megértem, ha a hála mint erkölcsi komponens zavarba ejtette őket, s nem tudtak mit kezdeni vele. Ki várhat volna el tőlük, hogy hálásak legyenek annak a társadalmi rendszernek, mely megbuktatásán oly keményen fáradoztak. Feledték, hogy valamikor örömtől sugárzó arccal lobogtatták a vörös zászlót, gyártották a különféle mozgalmi beszédeket, elérzékenyültek a szovjet himnusz hallatán. Szemrebbenés nélkül ellenállókká kozmetikázták magukat, amint az új politikai széljárás megérintette őket. Mivégre éreznének hálát, mert ingyen tanulhattak az "átkosban", s különféle egzisztenciákat teremthettek maguknak? Mintha nem is a korabeli egyetemek, főiskolák padjainak koptatásával szerezték, hanem életük embrionális szakaszából hozták volna magukkal a tudást. S mintha a különféle tisztségekbe sem a szocialista állam jóvoltából kerültek anno, hanem úgy születtek volna bele.
A polgári társadalmi éra összes nacsalnyikja számára saját érdeke a legfőbb motiváló tényező. Minden törekvésüket, tettüket önös érdekeiknek rendelik alá. Mindnyájan tudják, hogy ebben a gazdasági formációban kizárólag a haszon számít az erkölcsösség paraméterének, s a haszonszerzésre irányuló célok elérése végett bármilyen eszköz igénybevétele megengedett.
Mégpedig ahol a gyengébbek eltaposása, "a kis halak nagyok által történő felfalása" legálisan történhet, következésképp az ember farkasává válhat, ott magától értetődik, hogy a hála nem illik bele az emberi kapcsolatok rendszerébe. Ott a hálálkodás, a szívből jövő köszönet többnyire a társadalom peremén vegetálók jellemzője marad. Ők ugyanis nem gazdagodni akarnak, hanem "csak" élni szeretnének.
Hálájuk pedig azoké, akik a morzsákkal hozzájárulnak ehhez.
Dr. Südi Bertalan
Amikor még
Amikor még hittem: létezik igazság, még bíztam és reménykedtem Én,
hogy jobbá válik majdan az életem.
De vakká tett a gazság és igazság, mely fájó sebeket ejtett a szívemen.
Aztán bölcsebbé tett a nagy betűs élet, túléltem néhány kemény sorscsapást.
Nem hiszek többé a tündérmesékben, mert már látom a végső állomást.
Az igazság, amely távol van épp oly közel, mégsem éri soha senki el,
lehet, bűnt követtem el, lehet, ártatlan vagyok,
majd eldönti a sors, alul vagy felül maradok.
Az élettől én már semmit nem remélek és várok
- a sorba, mint a többi, én is beállok.
Éber József hajléktalan
A JOBBIK IDENTITÁSA
Vona Gábor a napokban kísérletet tett arra, hogy megfogalmazza pártja arculatát. Megítélésem szerint ez a szándéka félresikerült. A pártelnök szerint: a Jobbik Magyarországért nem kommunista, nem szocialista, nem liberális, nem fasiszta politikai szervezet. Akkor mégis hová kell sorolni ezt a fura alakzatot? A kérdés költői. A párt, fennállása óta számtalanszor adta tanújelét annak, hogy fasiszta szervezettel van dolgunk, mely formálisan is (nyilas pártszolgálatosok egyenruhája, a turulmadár kultusza, a csíkos lobogó és a "történelmi", Trianon előtti Magyarország térképének tüntető, provokatív felmutatása), gyakorlati tetteiben is (randalírozás, rasszista, nacionalista jelszavak, irredenta fenyegetés), retorikájában is (radikális ideologizálás, szociális demagógia, kirekesztő magyarkodás). Tudni illik, a "fasiszta" jelző gyűjtőfogalom, és nem szűkíthető le csak Mussolini híveire. A tőkés rendszer talaján keletkezett legtöbb "modern" szélsőjobboldali szervezet fasiszta, vagy fasisztoid jellegű: nacionalizmusuk, rasszizmusok, demokráciaellenességük és antikommunizmusuk nélkülözhetetlen kellékei eszköztáruknak, de különbözhetnek egymásról módszereikben, retorikájukban, népellenességük intenzitásában, stb. Ők képezik azt a tartalékot, melyet a kapitalizmus végső vonaglásában - fennmaradása érdekében - felhasználhat. Ezért tapasztalhatjuk azt a toleranciát, melyet a tőkés állam velük szemben alkalmaz.
Kétségtelen, parlamenti szereplésük nyilas elődeiknél (1939-1945) visszafogottabb, képviselőik az országgyűlésben legtöbbször tárgyszerűen szólnak hozzá a napirendi pontokhoz, azt a látszatot keltve, mintha szívükön viselnék a haza sorsát, megnyilatkozásaikban óvatosan bánnak az éles, sértő szavakkal, jelzőkkel. Kerülik a parlamentet megbotránkoztató problémákat, összekülönbözéseket. Janus-arcukból a szebbiket mutatják, hogy elnyerjék a "nagyközönség" rokonszenvét. Látni kell azonban, hogy ez a nyilas intelligencia veszélyesebb, az utcára küldött egyenruhás és civil pártszolgálatosoknál. A behízelgő, kulturált magatartás, párosulva a megtévesztő populizmussal a kényesebb ízlésűek számára is szalonképesebb, mint a nyers erőszak. Egyetlen párt, a jobbikosok sem feledkeznek meg arról, hogy minden lépésüket figyelik, regisztrálják, s az elkövetkező választásokon realizálják szimpátiájukat, vagy ellenszenvüket. A hatalomra törő irányzatoknál ez döntő szempont.
Ám a Jobbik nem lenne fasiszta párt, ha nem találna olyan terepet, ahol leplezetlenül megmutathatja igazi arcát. Ez a színtér az utca. Vonáék - a tömegek megtévesztése érdekében - úgy tesznek, mintha a hungarista formaruhások, a "csapjunk oda!" híveinek kemény magja nem tartozna hozzájuk, mindannyiszor elhatárolódnak tőlünk, miközben köztudott, hogy ez a handabandázó, mindenre elszánt és felhasználható társaság szerves része a Jobbiknak. Egyetlen fasiszta párt sem nélkülözheti erőszakszervezetét. Leplezetlen magatartásuk mutatja meg "gazdájuk" igazi arcát. A többi megtévesztő manőverezés. A demokratikus, antifasiszta pártok és civil szervezetek emelkedjenek felül szektás politikájukon s találják meg Vonáék elszigetelésének leghatásosabb módozatait.
Hegedűs Sándor
Jó tanács
A könyvek szeretetére szeretném a fiatalok figyelmét felhívni, mert annál nincs jobb eszköz, a világ megismeréséhez, illetve a világ történelméből való ismeretek bővítésére.
A tanulási vágy igen hamar felébredhet a gyerekekben, ha kellő időben a nekik megfelelő könyv kerül a kezükbe. Ezért minden szülő, akkor cselekszik helyesen, ha igyekszik minél több olyan könyvet adni a gyerekének, amely a korának a legmegfelelőbb. Mert, ha a gyerek megszereti, ha felismeri az olvasás szépségét, a lényegét, ha felébred benne a megismerési vágy, akkor nem kell többé az olvasásra biztatni. Amikor az olvasott szöveget a gondolataiban megtudja jeleníteni úgy, hogy azt szinte látja, az csodálatosan jó érzéssel tölti meg a lelkét és a tudatát. Az így felhalmozott ismeretek fokozottan gazdagítják a tudását és a képzeletét. Ez pedig képessé teszi arra, hogy a társainak már sokkal érdekesebben eltudja mondani a véleményét, mert azt színesíteni képes a felhalmozott ismereteiből. A könyv térben és időben messze el tudja vinni az embert, aki felismeri, hogy milyen jó érzés az, amikor absztrakt módon részese lehetett vagy láthatott olyan eseményeket, ami nagyon régen történt.
Dudás György
Egy kis történelem
A cikk megírására azért szántam el magam, mert az a tapasztalatom, hogy a fiatalok nem tudják, az idősebbek meg mintha elfelejtették volna a történelmünk egy részét. A felszabadulás örömét beárnyékolta az ország rettenetes háborús pusztulása. A gazdasági károk a békeév -1938 - nemzeti jövedelmének kb. az ötszörösét, az 1944-es nemzeti vagyonának közel a 40%-át tették ki. Az állatállománynak több mint a felét, a gépi felszerelésnek 30%-át, az ipar termelőképességének nagyobb részét elvesztette. Tönkrement vagy súlyosan megsérült a vasúti vágányok 36%-a, a nagyobb hidak 99%-a, Budapest lakóházának többsége elpusztult vagy megsérült. Az MKP 1945. májusi országos pártértekezletén dolgozta ki az újjáépítési tervet. Kiadták a jelszót, "arccal a vasút felé", széncsata indult, 1945 végéig 500 mozdony és 10.000 vasúti kocsit javítottak ki. A meglévő gondok ellenére jelentős eredményeket értünk el:
- a 3 milló koldus országából kiszorítottuk a volt haszonélvezőket, kinyitottuk a tudás kapuját az onnan előbb kirekesztett milliók előtt.
- 270 nagyberuházást kezdtünk el az első 5 éves tervben.
- 1,8 millió új lakást építettünk az első 30 év alatt.
- A mezőgazdaság a világ élvonalába került, a szövetkezeti tagok nyugdíjhoz jutottak és fizetett szabadságot kaptak.
- A 44 órás munkahét bevezetésre került.
- Az egyszerű paraszti termelőeszközöket korszerű nagyüzemi eszközök váltották fel.
- Felszámoltuk a régi rendszertől örökölt gazdasági elmaradottságot.
- Befejeződött az ország villamosítása.
- A legfontosabb, hogy létbiztonságban éltünk, mindenkinek volt munkája. Az eredményeket még több oldalon lehetne sorolni.
- A mi múltunkat ok nélkül gyalázó törpe politikusok, sajnos újra romokban döntötték az országot.
Velük mi lesz?
Horváth Sándor
Hogyan kell megnevelni a gyereket?
A lemez egyik oldala: Előadja az anyuka, a jogos felindultságtól kissé emelt hangon, férjéhez intézve szavait, aki a Népsportot olvassa.
***
Azt szeretném csak tudni, Gyula, hogy te meddig tűröd ezt? Meddig tűröd, hogy ez a kölyök így beszéljen velem? Vagy talán most sem hallottad? Hát te a füleden ülsz és sosem hallasz semmit? Nem hallottad, hogy mit mondott a drága fiacskád nekem, az édesanyjának, mielőtt bevágta az ajtót? Nahát én majd megmondom neked! Azt mondta, hogy unja a szövegemet, szűnjek meg! Hát mi vagyok én, kérdezlek, hogy velem egy tizenhárom éves taknyos így beszélhet? És tudod, hogy miért van ez? Mert te mindent ráhagysz! Mert tőled azt csinálhat, amit akar! Más apa már réges-rég móresre tanította volna a fiát, de te hagyod a füled mellett elmenni a pimaszságait, csak neked legyen meg a nyugalmad. Mert neked csak az fontos, hogy te békén olvashasd az újságot. És ezt a gyerek is látja! Látja, hogy velem ezt lehet csinálni, mert engem senki se véd meg! Pártomat fogtad te valaha is? Megmondtad neki egyszer is, hogy egy gyereknek az édesanyját kell a legjobban szeretnie a világon? Megmondtad, megmondtad, hát láthatod az eredményét magad is. Hogy a te szövegedet is unta? És te persze ezt simán zsebrevágod! Mert az sem jut eszedbe, hogy ha a szép szóból nem ért, akkor másképp kell vele megértetni. Hogy a múlt héten se kapott zsebpénzt? Na, ne nevettesd ki magad, Gyula, mikor nagyon jól tudod, hogy a fiadnak negyvenhét fém tízforintosa van egy konzervdobozban, éppen tegnap számoltam meg, amikor moziba ment. Negyvenhét, az négyszázhetven forint. És te azzal akarod őt tisztességre nevelni, hogy egyszer, egyetlen egyszer nem kap tőled húsz forintot?
Attól ő még nem tanulja meg, hogy egy gyereknek az édesanyja a legdrágább a világon! Hogy mitől tanulja meg? Hát megmondom neked, Gyula. Én mindent megteszek, ami tőlem telik. De a fiaddal már nem bírok. Hát annyit csak elvárhatok tőled, hogy egyszer, egyetlen egyszer tedd le azt az újságot, és kelj föl abból a a karosszékből, és menj ki a fiadhoz, és húzz be neki egy tisztességes pofont, hogy megemlegesse. Hát végül is te vagy az apja!
Janikovszky Éva csodálatos regényének írásából.
