Jászkun Munkás, 2012. szeptember

A bajok gyökere

Ismerősökkel beszélve, a vonaton az utazókat hallgatva folyamatosan a Fideszt és az MSZP-t szidják különböző vérmérséklettel.
Ki az egyiket, ki a másikat hibáztatja a nyomoráért. Sajnos az emberek többsége nem ismeri fel, hogy a bajok gyökere a rendszerváltásban keresendő. Az emberek többsége személyesen élte át a rendszerváltást. Ma jelentős azoknak a száma, akikben azt a hamis illúziót keltették, hogy nem a szocializmust váltotta fel a kapitalizmus, hanem a diktatúrát a demokrácia. Mintha a szocializmust a diktatúrával, a kapitalizmust a demokráciával lehetne azonosítani. Természetesen ez nem igaz, mert a diktatúra és a demokrácia mindig együtt van jelen. Ezt Lenin az „Állam és forradalom” című művében írta meg.
Az átverés mára jókora csalódást okozott, mert a következményeit most már érezzük: a nemzeti össztermék húsz százalékkal csökkent. Ezt a háborús veszteséggel felérő csapást az életszínvonal hasonló mértékű hanyatlása követte, amit az ezredforduló után tudták részben kompenzálni.
A tulajdonviszonyok és az elosztás is gyökeresen megváltozott, a teljes foglalkoztatottság megszűnt, a privatizáció következtében egymillió munkahely szűnt meg, amit eddig nem tudtak és nem is akarnak pótolni. Felháborítóan nagyok a jövedelmi különbségek. Egy szűk réteg mesés vagyonra tett szert, munkavégzés nélkül. A nemzeti vagyon egy jelentős részét fillérekért eladták, a másik része meg az enyészet áldozata lett. A létrehozásban a magyar nép verejtéke és sok mukája, lemondása volt benne. Négymillió ember él a létminimum alatt, másik négymillió meg vegetál. Virágzik a korrupció, nő a bűnözés és az öngyilkosok száma.
A rendszerváltással szinte egycsapásra eltűnt a szocializmus gondoskodó állama, ennek következtében a nyugat-európai jóléti államok is eltűntek, mert az ottani dolgozók nem hivatkozhattak a szocialista országokra. Így mindkettő a neoliberális kapitalizmus áldozatává vált.
Ennek következtében hazánk is a pénzuralom fogságában él, és az ember mint értékeket termelő elértéktelenedett. Ez annak a következménye, hogy a munkanélküli tömeg ott áll a gyárkapu előtt, hogy minimálbérért is elmenjen dolgozni. Ezért a kapun belüli munkások százszor meggondolják, hogy több bért követeljenek.
Sajnos a szakszervezeteket is megvette a hatalom, ezért az érdekképviselet a nulla közelében van. A magyar nép nagy árat fizet azért, mert a rendszerváltást a televízió képernyőjén nézte végig. Elhitte a sok hazugságot, és most a kilátástalan helyzetében sem ismeri fel a bajok gyökerét.

Horváth Sándor

 

Részletek Thürmer Gyulának, a Munkáspárt elnökének kecskeméti beszédéből (2012. augusztus 19.)

Az államalapításra, Szent Istvánra, az első magyar királyra emlékezünk e napokban országszerte. Ma sok magyar politikus üti fel a történelemkönyvét, és keresi saját képét. Nem akarjuk elkeseríteni őket, de még nincsenek benne. Nagy valószínűséggel nem is lesznek.
Szent Istvánt jó ezer év választja el korunktól. Ne akarjuk Istvánt utánozni! Ne akarjuk az akkori tetteket a mába illeszteni! Ami összeköt bennünket, az nem a módszer, hanem a feladat. Istvánnak az akkori 500-600 ezer magyarnak kellett életprogramot adni. A mi feladatunk, hogy 10 millió magyar számára adjunk programot a túlélésre, a boldogulásra, az életre.
Nem akarunk olyan Magyarországot, ahol kötelező a vallás, ahol összeolvad az állam és az egyház. Olyan Magyarországot akarunk, ahol az oktatás demokratikus, világi, állami, ingyenes, ahol a hit nem állami elvárás, hanem állampolgári jog.
A mi erőforrásunk része a 20. századi magyar szocializmus is. A szocializmus évtizedei alatt előre léptünk önmagunkhoz képest. A magyar jobban élt, mint a Horthy-rendszerben, vagy bármikor a 20. században. Ma rosszabbul élünk, mint 23 éve.
A mai nyugat válságban van. A tőke pénzzel árasztotta el a világot, olyan pénzzel, ami mögött nincs termelés, nincs élet. A tőke több pénzt akar, ezért elvesz, ellop, kizsákmányol, tönkretesz és gyilkol. Mi, a Munkáspárt azt mondjuk: egy megoldás van, a kapitalizmus leváltása, olyan társadalom megteremtése, ahol nem a pénz a fontos, hanem az ember.
A Kádár-rendszer mindenkinek munkát adott. Ma másfélmillió ember „fölösleges” ebben az országban. A Kádár-rendszerben napi 8 óra munkából tisztességesen megéltél. Ma tizenhatot gürizel, és mégsem élsz meg.
Kádár hatalomra jutásakor a GDP 1,5 százalékát költötték tudományos kutatásra. 23 évvel később, a rendszerváltás előtt 3,75 százalékát; ma az egy százalékot sem éri el.
A hetvenes évek végén 1,9 millió szarvasmarha volt Magyarországon. 2011-ben már csak 698 ezer. Akkoriban 8,5 millió sertés volt az ólakban, ma már legfeljebb 3 millió. Akkoriban közel 80 kg húst ettünk meg fejenként, ma kevesebb, mint 60-at. Tejet ma kevesebbet iszunk, mint 30 éve. Magyarország 1989-ben 20 milliárddal tartozott a világnak, ma mintegy 130 milliárd dollárral.
A tőke hatalmát kell korlátozni. A tőkével, a gazdagokkal kell a válság árát megfizettetni. A tőkét csak a néptömegek, a dolgozók ereje korlátozhatja. Ha erősek leszünk, szervezettek, a tőkések kénytelenek lesznek engedményeket tenni.
Gyere a Munkáspártba, váltsuk le együtt a rendszert! Küzdjünk a tőke ellen ott, ahol nem vár bennünket! Menjünk az utcára! Álljunk ki a dolgozók jogai mellett! Küzdjünk minden igazságtalanság ellen! Mi, a Munkáspárt új közösségi társadalmat akarunk. Olyan országot, ahol nem a gazdagok döntenek sorsunkról, hanem mi magunk. Olyan országot, ahol a vagyon nem keveseké, hanem mindenkié. Olyan országban, ahol nem a pénz az úr, hanem az ember.
Boldog ünnepet, munkát és kenyeret mindenkinek.

 

Különösen helytelen magatartás

A választások idején sokan nem mennek el szavazni. Ez az emberek egyik nagyon káros és igazságtalan cselekedete. A hatalom gyakorlói pedig mintha nyugodt szívvel ezt tudomásul vennék. De nézzük meg ezt egy kicsit részletesebben.
Minden faluban, városban az önkormányzatok igen sokat dolgoznak azért, hogy minden állampolgár szavazhasson. És a mi a legfontosabb, sok pénzbe kerül a feltételek biztosítása. Vagyis mindenki tudja, hogy szavazni kellene, mert ha nem mennek el elegen, akkor meg kell ismételni a szavazást. Az önkormányzatnak pedig ismét sok pénzt és munkát kell ráfordítani a lebonyolításra. Tehát azok, akik nem mennek el szavazni, miattuk kell a közalkalmazottaknak pluszmunkát végezni, és fölöslegesen elkölteni azt a pénzt, amit segélyre, vagy más fontos helyre tehetnének. Vagyis saját maguknak okoznak kárt. Egyszóval semmibe veszik a helyi értelmiség, a közalkalmazottak, a vezetők felhívásait, kéréseit. Miért nem gondolkodnak egy kicsit? Miért nem támogatják azokat, akik vállalják a közösségért való munkát? Hálátlan ez a magatartás, mert azt viszont elvárják, hogy a közalkalmazott legyen udvarias, figyelmes, szolgálatkész – és főleg hogy a problémát mielőbb oldja meg.
Ez minden rendes helyen így is van.
Csakhogy ha az önkormányzatot felesleges kiadásokra kényszeríti a lakosság, és a lehetőségeik ezzel szűkülnek, így nincs mód arra, hogy sok ember nehéz helyzetén segíthessenek. Tehát nem hallgatni azok hívó szavára, akikhez egyébként gyakran fordulunk, vagy fordulhatunk segítségért, hogy úgy mondjam, nagy könnyelműség.
Például egy faluban indul a választásokon az orvos, a pedagógus, az önkormányzat tagjai, a hentes és a többi. Lényeg az, hogy mindegyik vállalja a helyi gondok megoldásával járó munkát. Pusztán ezért megérdemelnék azt a tiszteletet és megbecsülést, hogy mindenki elmegy, és valamelyikre leadja a voksát.
Miért kell szavazni? Azért, hogy a jó polgármestert, vagy a jó képviselőt nehogy leváltsák. Ha pedig nem jó a polgármester, vagy megbízhatatlan lett a képviselő, akkor le kell váltani. Tehát az lenne az igazi választás, ha minden szavazásra jogosult állampolgár elmenne és szavazna. Csak így szüntethető meg a jelenlegi gyakorlat, nevezetesen az, hogy ne csak a kegyeltek akarata érvényesüljön. A népakarat jegyében gyakorolt demokrácia csak akkor lesz igazi, ha minden jogosult ember elmegy szavazni.

Mindezekről egymás között beszélgetni kell, és jobb belátásra kell bírni a közömbösöket. Szavazzon mindenki a legjobb belátása szerint.  

Dudás György

Gondolatok a néhai kormányzóról

A jelentős tömegtámogatást élvező nagybányai Horthy Miklós kormányzó, anno a magyar államiságot testesítette meg. Ez az állam hozta a hírhedt zsidótörvényeket, asszisztált a magyarországi zsidóság szisztematikus kiirtásához, a cigány lakosság megtizedeléséhez, okozta a doni tragédiát, amikor egy egész magyar hadsereget küldtek – nem a bolsevizmus elleni keresztes hadjárat szereplőiként, hanem a németek kegyelméből visszaszolgáltatandó területekért ellenszolgáltatásul – a vágóhídra.
Horthy írta alá azt a kiáltványt, amely német akaratból felrúgta a Jugoszláviával kötött barátsági szerződést, és adta ki a parancsot: „Előre az ezeréves határokra!” Mert hát úgy vélte: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!” Ő parancsolta ki a katonákat a doni mészárszékre. Aki a Donnál és Voronyezsnél elesett katonáinkat őszintén sajnálja, gyászolja, annak tudnia kell, hogy legfőbb hadúrként Horthy szentesítette a hadparancsot. A nemzeti érdekként szajkózott torz politika vezetett az újvidéki mészárláshoz, majd ennek megtorlásaként több tízezer mgyar polgári lakos kivégzéséhez a háború után. Ez a politika juttatta német kézre az országot, hozta hazánkba a Vörös hadsereget, amely a németeket s a nekik kiszolgáltatott magyar haderőket követve lépte át – állítólag Battonyánál – a magyar határt, a juttatta hatalomra Rákosit. Nem Rákosi volt az első, aki idegen fegyverek árnyékában ült a hatalomba: Horthy nem mondott le Klessheim után, hanem nevét adta az 1944-es német megszálláshoz.
Mindezek olyan erénynek minősültek a jobboldali vezetők szemében, melyek miatt megérdemli Horthy, hogy emlékét szoborállítással is megörökítsék.
Ezek után még mondja valaki, hogy nem feledékeny a magyar.

Dr. Südi Bertalan

Südi Bertalan: Ultima ratio

Ha lejárat előtt kongat az élet,
Minden halandó eltöpreng a múlton:
Fölidézi, hogy mit tett jól vagy rosszul,
Mikor ballagott az életúton.

Én is ezt cselekszem – nyolcvanhoz közel,
Eltűnődöm a meggyötrő múltamon:
S a világmegváltó szép terveimet
Alázó kudarcok sorában hagyom.

Egész életemben küzdöttem bátran,
Úgy véltem, az igazságért érdemes:
Azt tartottam, ki másokért szót emel,
Legyen szegény sorsú, lelkileg nemes.

Gyűlöltem az önkényeskedőket, ha
Az elesettet lenyomták a sárba:
Jobbomat nyújtottam a vergődőnek,
Ha alkalmasint segítségemet várta.

Hadakoztam szörnyetegfigurákkal,
Akik sanyargatták sokak életét,
S hatalom birtokában nem feleltek
A másokat nyomorgató vétkekért.

Sok vágyott célom azért holt hamvába,
Mert az álnokság erősebb volt nálam:
Sárral dobáltak, olykor megtapostak,
Mikor az igazság szentélyében jártam.

A hazámhoz mindvégig hű maradtam,
Nem feledtem el, hogy mit nyújtott nekem:
Szájhőseit gyakran szántam pokolra,
Ha a közéletben ütköztek velem.

Kegyencekből köpönyegváltók lettek,
S elrohantak a damaszkuszi útra,
Sokan mentek a szédelgő csapattal,
Hogy hatalomból részeljenek újra.

Elképedtem a tüsténkedő bandán,
Vigyorogtak saját népük szemébe.
Míg a többséget nyomorba juttatták,
Maguk gazdagodva érkeztek révbe.

Persona non grata

Mélyen elgondolkodtató hír, miszerint az izraeli kormány nemkívánatos személynek nyilvánított egy másik állam magasrangú tisztségviselőjét. Nem akarok rébuszokban beszélni: Kövér Lászlóról, a magyar országgyűlés elnökéről van szó.
Az ifjútörökök egy egészen új, szokatlan hangnemet vezettek be a parlamentben, a neveletlen pesti srácok stílusát. Még a horthysta honatyák is megadták egymásnak a kellő tiszteletet, amikor bármennyire éles modorban különböztek össze a napirendi vitákban. Az új élet kezdetén történt, hogy Orbán Viktor a törvényhozás házában „hazugnak” nevezte a miniszterelnököt. Antall József arcán kirajzolódtak a megütközés jelei, de ennek akkor nem adott hangot. Lehetséges, hogy az ülés szünetében a folyosón kioktatta titánunkat a jómodorról. Ez a vitatkozási forma ezután polgárjogot nyert érintkezéseikben. A „pimasz”, „hazug”, „aljas”, „pofátlanság” stb. beépült mindennapi szótárukba.
Gyermekszobájuk nem volt, de személygépkocsit kaptak, ha sikerült leérettségizniük. Semmiért nem kellett megküzdeniük, készen jutottak mindenhez, talán a szakdolgozathoz is. Az iskolapad után fejest ugrottak a politikai vezetésbe, tapasztalatok, kellő gyakorlat nélkül. Még a vezető pozícióikban em léptel túl az amatőrizmuson. Sajnos ennek levét az országnak kell meginnia.
A T. Ház elnöke sem kivétel ez alól. Barbársággal vádolta meg a román vezetőket, akik elkövették azt a hibát, hogy nem utasították ki szittya vezetőinket. A Fidesz-funkcionáriusok Erdélyt Magyarország szerves részének tekintik, s ott úgy jönnek-mennek, mintha saját latifundiumuk lenne. Trianon békés revízióját a két világháború között nem tudták elérni, sőt a „Nem, nem, soha”, a „Mindent vissza” szlogenjeikkel csak elveszejtették esélyeinket. Most úgy tesznek, mintha Trianon hatálya időszerűtlenné vált volna. ezzel a rövidlátó magatartással csak az elszakadt magyarság helyzetét nehezítik meg. Mi magyarok, bármilyen bűnt elkövethetünk szomszédainkkal szemben, ám jaj annak, aki ezért felelősségre mer vonni bennünket. Mit tenne Orbán Viktor, ha druszája, Victor Ponta Békéscsabán a magyar vezetők ellen uszítaná a román kisebbséget? A kérdés költői.
A magyar politikai élet irányítói azonban nemcsak formai hibákat követnek el, hanem súlyos tartalmiakat is. A második világháború és a holokauszt után kiállni a a fasizmus képviselői mellett (Nyírő József) több mint bűn. Ezzel implicite kifejezték, hol állnak a demokrácia és a fasizmus harcában. Ez a magatartás megmagyarázza, miért lép fel az orbanizmus mind sunyibb módon a horthízmus felé. Ezek után mennyi marad meg a demokrácia hiteléből? Vigyázzunk: ne azt nézzük, mit mond a Fidesz elnöke és hívei, hanem azt, mit cselekszik. Ne csak Vonáékra összpontosítsunk, hanem minden autoriter erőre, fogjunk össze mi, demokraták, állítsuk meg Arturo Uit, amíg passzivitásunkkal nem követünk el valami jóvátehetetlen bűnt! A történelmi felelősség bennünket is terhel!
Hegedűs Sándor
 

Rövid hírek

• Augusztus 4-én Thürmer elvtárs megyénkben járt. A tiszaburai program mellett ellátogatott Abádszalókra, ahol átadta a tagkönyvünket négy új párttagnak.
• 19-én Kecskeméten jelen volt megyénk küldöttsége is az új kenyér ünnepén.
• Szeptember 8-án gulyásfesztivál lesz a Tiszaligetben, szokás szerint mi is ott leszünk. A sátrunkban vásárolható lesz a baloldali írók kiadványai, az Ezredvég idei példányai is.
• Mezőtúron szeptember 22-én 9.30 órakor kubikos találkozóra kerül sor. Várjuk érdeklődő honfitársainkat.
• Újraindul a Szabó Ervin Akadémia. Első foglalkozása szeptember 29-én Budapesten, a Baross utcai székházban lesz.

Bánvölgyi Attila indul a decemberi szandaszőlősi időközi választáson

Időközi önkormányzati választás lesz Szolnokon a 7. számú választókörzetben (Szandaszőlősön) 2012. december 9-én. A választáson öt jelölt indul: a Magyar Kommunista Munkáspárt, a Jobbik, a Fidesz, az MSZP és az LMP jelöltje. A Munkáspárt Bánvölgyi Attilát indítja.
***
2012.11.10 13:29 MTI
Öt jelöltet vett nyilvántartásba a december 9-én Szolnokon, a 7. számú egyéni választókerületben tartandó időközi önkormányzati képviselő-választásra a helyi választási bizottság - közölte Ráczné Terenyei Márta, a helyi választási iroda vezetője.
A választókerületben azért kell választást tartani, mert a 2010-ben megválasztott képviselő, az október elsejétől kormánybiztosnak kinevezett Kállai Mária (Fidesz) visszaadta mandátumát.
A képviselői helyre aspirálók valamennyien pártok jelöltjei, így - alfabetikus sorrendben - Bánvölgyi Attila (Munkáspárt), Hegyiné Mladoniczki Éva (Fidesz), Kézér Tamás (Jobbik), Petrovay Zoltán (MSZP) és Szabó Zsolt (LMP)indul a megmérettetésen.
A város szandaszőlősi részét felölelő kerületben 5500 körüli választásra jogosult él. Ajánlószelvényből legalább 55-öt kellett összegyűjtenie annak, aki képviselőjelölt akart lenni.

A szolnoki Munkáspárt megemlékezése a felszabadulásról

November 4-én a szolnoki Munkáspárt a Körösi úti temetőben a szovjet hősök és a magyar áldozatok emlékoszlopánál emlékezett meg arról, hogy 1944. november 4-én Szolnok városát a szovjet csapatok felszabadították a német megszállás alól.

Felfüggesztették a kilakoltatás végrehajtását: Kovács István maradhat a lakásában

A Munkáspárt közleménye az érdi szolidaritási tüntetésről
A Munkáspárt szolidaritási tüntetést szervezett egyik tagtársa mellett, akitől a bankok elveszik a házát. Természetes emberi gesztus. A gyűlés azonban többről is szólt. Szolidaritást vállaltunk mindenkivel, akiket a kilakoltatás fenyeget. Sok-sok magyar dolgozóval, függetlenül politikai nézeteitől, vallásától. Hívtunk minden szervezetet: gyertek, támogassatok egy olyan ügyet, amelyben ma bűn hallgatni! Sokan eljöttek, bár még mindig kevesen a feladathoz képest.
Sok féle szervezet jött el, köztük a Magyar Nemzeti Arcvonal aktivistái is. A szocliberális támadás, mint már sokszor korábban, azonnal elindult: a Munkáspárt együttműködik a fasisztákkal! Vajnai Attila úr, a Munkáspárt-2006 elnöke, aki ma nem több, mint a szocliberális erők jelentéktelen szószólója, mindjárt el is határolódott tőlünk. Elfelejtette hozzátenni, hogy 2004-2006 között mindent megtett az egyetlen kommunista párt, a Munkáspárt meggyengítéséért, és ma is csupán abban látja a „tőkés rendszer elleni harcot”, hogy az egyik tőkés kormányt egy másik, ezúttal szocliberális kormány váltsa fel. Elbüszkélkedett viszont, hogy az Európai Baloldali Párt vezetőségének tagja, egy olyan párté, ahonnan a Munkáspárt kilépett, mert politikáját ellentétesnek tartotta a dolgozók érdekeivel.
Nincs ebben a támadásban semmi új. A szocliberális körök az elmúlt 23 évben rendre azzal támadják a Munkáspártot, hogy „együttmüködik a szélsőjobboldallal”, sőt, a fasisztákkal. Az 1990-es években, amikor Magyarország NATO-csatlakozása volt a kérdés csupán két párt ellenezte Magyarország csatlakozását: a Munkáspárt és a Csurka István vezette MIÉP. Szégyen, hogy a Munkáspárt ugyanazt mondja, mint a MIÉP! Együttműködik a Munkáspárt a szélsőjobbal! – hangzottak a szocliberális vádak. Mi nem törődtünk azzal, hogy a MIÉP is ugyanezt mondja, mert a lényeg a NATO-csatlakozás leleplezése, esetleg megakadályozása volt. Mindig elmondtuk, hogy minden más kérdésben nem értünk egyet a MIÉP-pel, de ebben igen.
A szocliberális erők eközben teljes gőzzel egyengették a NATO-belépést. Két héttel utána már háborúban is álltunk Jugoszláviával, majd jött Irak, Afganisztán. A magyar hadsereg ma kisebb, mint Trianon után, s kemény forintokat költünk a NATO-céljaira, amelyekből idehaza munkahelyeket lehetne teremteni, iskolákat, kórházakat lehetne fenntartani.
2006-ban a Munkáspárt „Barátunk Szíria” címmel fotókiállítást rendezett, amelyre meghívta Csurka Istvánt is. Csurka eljött, és példájára sokan eljöttek a magyar értelmiség soraiból is, olyanok, akik egyik párthoz sem tartoztak, egész egyszerűen Szíriát barátuknak tekintették.
2009-ben a Munkáspárt a Hősök terén részt vett az arab népekkel való szolidaritási tüntetésen. A döntés természetes volt, hiszen a Munkáspárt mindig is elítélte az USA, Izrael agresszív politikáját, és szolidaritást vállalt az arab népekkel. A tüntetésen jelen voltak a Jobbik gárdistái is. A szocliberális bírálat ezúttal sem maradt el. A finnyás szocliberális körök egyet felejtettek el elmondani: ők az USA, az EU és Izrael agresszív politikája mellett voltak és vannak ma is.
A szocliberális erők, köztük a Munkáspárt-2006 kedvenc témája a „fasizmus elleni küzdelem”. A fasizmus elleni küzdelem történelméből azonban egyetlen témát emelnek ki, a holokauszt kérdését, és e köré építik a mai akcióikat is. Az antifasiszta harc ilyen értelmezése helytelen, elvtelen és tisztességtelen is. Sírjukban foroghatnak a magyar kommunista ellenállás hősei, a „spanyolosok”, a partizánok, a Gömbös-szobor felrobbantói. És akkor még nem beszéltünk a görög ellenállókról, a szerb partizánokról, és arról az „apró tényről”, hogy a fasizmus legyőzésében a Szovjetunió vállalta a legnagyobb áldozatot.
A szocliberális erők mai „antifasizmusa” egyre durvábban diszkriminatív. Olyan „antifasiszta összefogást” fogadnak el, amelyben a kommunisták, és általában a tőke ellen fellépők nem kívánatosak. A rendezvényeken antifasiszta jelszavakat hangoztatnak ugyan, de a gyakorlatban a szocliberális erők napi politikai érdekeit szolgálják ki.
A Munkáspárt véleménye mindig is világos volt. A tőkés rendszerváltás megteremtette a kapitalizmust Magyarországon. A kapitalizmus nyomort hozott milliók számára. A nyomorgók magyarázatokat keresnek nyomorukra. A tőke erői a szájukba adják a választ: a cigányok és zsidók miatt vagy szegény! Az emberek szegénységére és elégedetlenségére ráépülhetnek a legkülönbözőbb politikai erők. Ezt tette a Jobbik is, amely nem tudja és nem is akarja megoldani a tőkés rendszer poblémáit, de a cigányellenessége, antiszemitizmusa, nacionalizmusa sokak számára vonzó.
A tőke magatartása kettős. Az egyik oldalon engedi a szélsőséges jobboldali mozgalmakat, mert ezzel a tőke ellen fellépő erőket, köztük a Munkáspártot gyengíti. A tőke tudja, hogy a kapitalizmus alternatívája nem a Jobbik, és nem más jobboldali párt, hanem egyes egyedül a Munkáspárt. Ezért engedi, hogy a fiatal, az értelmiségi, a munkás a szélsőjobboldal hatása alá kerüljön. Ugyanakkor képmutató is, mert mindjárt közli: ő ellene van minden fajta megkülönböztetésnek, antiszemitizmusnak.
A szocliberális erők egyszerűen elintézik az ügyet: mindenki szélsőséges, antidemokrata, fasiszta, aki nem úgy képzeli a világot, mint ők. Valójában az ő világuk ugyanaz a rossz és megjavíthatatlan tőkés rendszer, amelyben ma is élünk, s ahova jelentős mértékben éppen ők vittek bennünket.
A mi dolgunk, hogy leleplezzük a szélsőjobboddal nézeteit, és megmagyarázzuk a fiataloknak, hogy miért nem nyernek semmit, ha oda lépnek be. A felvilágosításhoz, a meggyőzéshez nem elég azt mondani, hogy nem állok veled szóba. A szocliberálisok csak önmagukkal szeretnek vitatkozni, mert így teljes az egyetértés. Mi készek vagyunk szemtől –szembe vitatkozni bárkivel, mert úgy gondoljuk, hogy jobboldali érvekre munkáspárti érvekkel kell válaszolni, és azokat eljuttatni az emberekhez.
Az MNA aktivistái eljöttek az érdi rendezvényre. Tudták, hogy egy ember otthonát kell védeni, s tudták, hogy a többség vörös ingben lesz. Dicsérték a szocialista kort, amikor senkit sem tettek az utcára, megköszönték a Munkáspártnak, hogy elmondhatják a véleményüket. Nem beszéltek hungarista tanokról, jelképekről. Politikai számításból tették? Lehet. Politikai gyűlés azért politikai gyűlés, hogy politikai célokra használják.
A terep azonban másnak is nyitott volt. Az Internetről mindenki elolvashatta. Csodák csodájára Fideszes nem volt. A Fidesz igyekszik népszerű, látszólag az emberek javát akaró dolgokat ígérni, de valójában az emberek sorsát átengedte a bankoknak, a végrehajtóknak, és ehhez még rendőri segítséget is ad.
Az MSZP, LMP, DK sem jött el. Az emberek napi valóságos problémáinak segítésében nem látnak politikai fantáziát. A bankokkal pedig ők sem akarnak szembe szállni, hiszen ők is tőkések. A Jobbik korábban nagy médiafelhajtást csapott a kilakoltatások körül, kivitték a fekete ruhásaikat, aztán beleuntak. Tovább már nem érdekli őket, hogy mi lesz a kilakoltatásra várókkal. Apropó, Vajnai úr sem volt ott.
S most tessék jól figyelni! Érden nem születtek politikai szövetségek. Egyben volt egyetértés: akinek el akarják a lakását, házát venni, akinek a családját az utcára teszik a bankok, az általában nem finnyáskodik. A segítség ilyenkor jól jön, akárki is adja. Ugyanis lakni, élni kell valahol.

Munkáspárti emlékezés '56 elesett hőseire a Fiumei úti temetőben

Szolidaritási tüntetés Kovács István kilakoltatása miatt

Kedves Elvtársak! A Munkáspárt elnökségének tagját, Kovács István elvtársat 2012. október 31-én, szerdán kilakoltatják. Ezen a napon reggel 07.30-tól kb. 09.00-ig szolidaritási tüntetést tartunk a ház előtt.
Kérem mindazokat az elvtársakat, akik el tudnak jönni, hogy jelezzék részvételi szándékukat. Kérünk mindenkit, hogy jöjjön el, hívja barátait, szomszédait, hiszen nem csak a mi párttagunkat érintő ügyről van szó. Ha valaki nem tud jönni, küldje el gyerekét, rokonát, barátját!
Kedves Régióelnök Elvtársak! Kérlek, hogy hívjatok minden aktív tagot! Cím: Érd, Bagoly utca 143. 07.30-kor legyünk ott!
A Baross utcai pártközpont elől reggel 05.50 órakor indulunk egy csapattal, mert legtöbben nem tudják, hogy merre kell menni. Így egyszerűbb a megközelítés és nem tévesztjük egymás szem elől, nem kell telefonálgatni.
A DÉLI pályaudvarról 06.41 -kor indul a vonat. Kérjük, hogy, aki vonattal jön, gondoskodjon a jegyről (akinek kell), mert utolsó pillanatban nem lesz rá idő.
ÉRD felsőn kell leszállni és onnan a 744-es busszal lehet megközelíteni a a házat. Bagoly utcai megálló, onnan pár perc gyalogút).
Ha van fényképezőgéped vagy kamerád, ne hagyd otthon!
Kedves Elvtárs! Gyere el és kérlek, hogy ezen a címen jelezd részvételi szándékodat!
Telefonszámom: 06303071166
Kovács elvtárs telefonszáma: 06702484440 (ha gépkocsival jössz, őt hívd!)
Elvtársi üdvözlettel, Fogarasi Zsuzsanna
SZÁMÍTUNK RÁD!
***
Kedves Barátaim, Harcostársaim!
Október 31-én, szerdán kilakoltatnak. Ezen a napon reggel 07.30-tól kb. 09.00-ig szolidaritási tüntetést tartunk a ház előtt.
Másfél órát kérek csak tőletek. Nektek másfél óra, nekem az otthonom a tét.
Kérek mindenkit, hogy jöjjön el, hívja barátait, szomszédait, hiszen nem csak rólam van szó, hanem egyre több honfitársunk kerül ebbe a helyzetbe. Van aki lakáshitele végett, van aki a számláit nem tudja fizetni vagy a részletre vásárolt autót nem tudja fizetni. A fizetésképtelenné vált illető ingatlanjára terhelik a tartozást és a végrehajtó árverés után elrendeli a kilakoltatást.
***
Kedves Barátaim, Otthonvédők! Tisztelt Média Munkatársai!
Most értesültünk róla, hogy négy éve a Fehér Kéményseprők Szövetségével együttműködő otthonvédő barátunkat elérte a korrupció és a végrehajtók az ingatlan nepperekkel való összejátszásának eredménye.
Ami egyértelműen bizonyítja, hogy "VAN INGATLAN MAFFIA MAGYARORSZÁGON".
Sajnos az ügyvédeink, és a bíróság is kevésnek bizonyult egy olyan végrehajtó ellen, akit első fokon elítélt a bíróság több bűncselekmény elkövetése végett.
A Fehér Kéményseprők Szövetsége Október 31-én, szerdán reggel 07. 30-tól szolidaritási tüntetést tart a ház előtt. Szövetségünk kér mindenkit, hogy jöjjön el, hívja barátait, szomszédját, hiszen nem csak róla van szó, hanem egyre több honfitársunk kerül ebbe a helyzetbe. Van, aki lakáshitele végett, van, aki a számláit nem tudja fizetni vagy a részletre vásárolt autót nem tudja fizetni. A fizetésképtelenné vált illető ingatlanjára terhelik a tartozást és a végrehajtó árverés után elrendeli a kilakoltatást.
Cím: 2030 Érd, Bagoly utca 143.
SZÁMÍTUNK MINDENKIRE! kivéve a rendőrökre és nőkre támadó áll - otthonvédőkre, őket ezúton is kérjük, maradjanak távol a békés demonstrációtól. NEM KELL "HÁRC" és nem kell barikádokat hegeszteni sem, köszönjük megértésüket)
Budapest, 2012. október 27.
Dabasi Tamás

Jászkun Munkás, 2012. augusztus

Ki mit veszített?

Egy lapban olvastam egy szociológiai vizsgálat eredményéről, miszerint a magyar egyetemisták igen-igen borúlátóak a magyarországi demokrácia ügyében. A fiatalok elveszítették a változásokkal szembeni illúzióikat – jelezte egy illetékes szociológus. Szerinte egyikük sem ért egyet azzal, ami demokrácia címszó alatt itthon zajlik. Persze nemcsak a fiatalok nehezményezik és ítélik el a „demokrácia” magyar változatát, hanem mindazok, akik megtapasztalták, hogy ami ebben az országban történik, annak vajmi kevés köze van a valóságos demokráciához. Úgy vélik, nem egyéb ez, mint a kis számú rabló ámulatba ejtő életművészkedése a rászedett többség egyetemes megrövidítésére.

Akik azt állítják, hogy Magyarországon demokratikus a módszer, fogalmuk sincs a demokrácia lényegéről. Nem tudják, hogy a demokrácia népuralom – s mint ilyen, a jogegyenlőségnek, a többség uralmának, az állampolgárok szabadságának, egyenjogúságának az elismerését, valamint gyakorlatát jelenti. A demokrácia tehát olyan politikai rendszer, melyben a politikai hatalmat a nép gyakorolja.

Magyarországon a demokráciaként szajkózott képződmény polgári: a hatalom ennélfogva a többséggel kibékíthetetlen ellentmondásban lévő tőkés csoportok kezében van. Éppen ezért akik a szocialista rendszer megbuktatása során a tőkés fordulatot pozitív társadalmi folyamatnak képzelték, végrehajtását netán aktívan támogatták, semmit sem tanultak meg a kapitalista rendszer tartalmáról. Nem ismerték legfőbb jellemzőit: a kíméletlen kizsákmányolást, a törtetést, a gyengébbek eltiprását legalizáló farkastörvényeket. Figyelmen kívül hagyták, hogy a polgári jelzővel dekorált demokrácia voltaképp a rablótőkések uralma, melynek ontologikus sajátja a gazdagabb, az erősebb jogának érvényesítése, az emberek elidegenedése. Ezzel együtt az olyan negatív erkölcsi tulajdonságok természetessé válása, mint többek között a cinizmus, a karrierizmus, a durvaság, az önzés, az elbizakodottság, a farizeusság, a fösvénység, a kivagyiság, a hiúság, a linkség, az individualizmus, a kapzsiság, a kishitűség, a parazitizmus, valamint a tekintélyelvűség.

Mind a fiatalok, mind az idősebb korosztály tetemes hányadának figyelmét elkerülte ez. Pedig soha nem volt, s ezután sem lesz a tőkés gazdasági viszonyoknak olyan válfaja, mely a többség javát szolgálta volna, metán az állampolgárainak teljes egyenjogúságot teremtett. Akik másként vélekedtek, már tudják, hogy ábrándot kergettek, s tapasztalataik kiábrándították őket. Esetükben azonban nem érvényes a „jobb későn, mint soha” formula. Hiszen a lépre csalatott, megtévesztett magyar nép saját jobb sorsával fizetett a szocializmus megbuktatásáért. A mostani ínséges élethelyzetéből pedig hosszabb távon nem remélhető kilábolás.

A magyar egyetemi fiatalok az újított „demokrácia” fölötti mélységes csalódottságukban csupán illúzióvesztetté váltak. Ezzel szemben az ország lakosságának többsége a korábban kivívott szabadságát, emberi rangját és méltóságát, jövőbe vetett bizalmát veszítette el. S vele mindazt, amit az előző rendszer évtizedeiben az ország megbecsült tényezőjeként alkotó munkával a jövő nemzedékek épülésére létrehozott.

Dr. Südi Bertalan

Post festa

Túl az ünneplésen, már nem profanizálás az őszinte beszéd. Horn Gyuláról van szó, aki a közelmúltban töltötte be életének nyolcvanadik évét. Tudjuk, súlyos beteg, immár kiesett a társadalom építésének történelmi munkájából. Ám így is beírta nevét a magyar és a nemzetközi krónikába. Az életút hosszú, de mozgalmas is volt, betegsége miatt azonban lezártnak tekinthető: nem valószínű, hogy újabb momentumokkal fogja „gazdagítani” eddigi biográfiáját. Töltse pihenéssel hátralévő éveit, viselt dolgai miatt pedig birkózzon meg lelkiismeretével.

Nem osztjuk jelen közéletünk nagyasszonyának, Wittner Máriának epés, ízléstelen megjegyzését, miszerint a beteg „ott vergődik a Honvéd Kórházban, mert képtelen meghalni”. Egy értelemmel és érzelemmel szerényen megáldott perszónától több tapintatot nem várhatunk el. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Horn Gyula tevékenységét pozitívan ítélnénk meg.

Jelen írásomban nem célom a politikus életútját végigkísérni, „csupán” színeváltozásának társadalmi súlyát, jellegét kívánom felmutatni. Az ünneplőktől eltérően ugyanis én Horn Gyulát a magyar historika negatív személyiségének tekintem, aki nem lebecsülendő szerepet játszott az ellenforradalmi rendszerváltozásban, együtt azokkal a polgári erőkkel, melyeknek osztályérdekük volt a létező (ki nem teljesedett) szocializmus felszámolása és a tőkés rend restaurálása.

Horn damaszkuszi útja nem osztályhelyzetének logikus következménye. Ő (objektív érdekei ellenére) szakított „kommunista” meggyőződésével, átállt a szociáldemokrácia oldalára, mely mint a történelemben annyiszor (1919, 1948, 1956) – részt vett a magyar munkásosztály küldetésének cserbenhagyásában. Nem igaz, hogy reálpolitikus volt, s nem lévén más alternatíva, azt választotta, amit választhatott. A kétségtelen nehézségekkel küzdő tábornak, a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek időben kellett volna megtenniük az ellenintézkedéseket. Látniuk kellett volna tévelygéseinket, a gazdasági csapdákat, a politikai cselszövéseket, a nyugati hatalmak aknamunkáját.

Még mélyebb elemzésre vár azon okoknak a megfejtése, mi eredményezte a kommunista mozgalomnak ezt a vakságát, válságát, tehetetlenségét és bénultságát, mely végül az összeomláshoz vezetett. Horn Gyula – a többi vezetővel együtt – nem védte meg a szocializmust, sőt segített annak leépítésében. Tette ezt nyilván abban a reményben, hogy a reformizmus szellemében létrehozott pártja megőrzi vezető szerepét az új helyzetben is. Rövidlátás? A magyar történelem nem ismerése? A polgári demokrácia idealizálása? Szereplési vágy? Mindenből egy csipetnyi!

A jobboldal mérsékeltebb része elismeréssel nyugtázza a beteg, idős politikus teljesítményét. Íme az általuk felsorolt érdemei (melyet én ellenkező előjellel kezelek): a nyugati határ megnyitása a keletnémetek előtt, a vasfüggöny felszámolása, a romániai ellenforradalom megsegítése, a NATO-hoz való csatlakozás, az állami tulajdon felszámolásának folytatása, a rendszer konszolidálása, a választási küszöb (4 %) felemelése (5%).

Mit akart voltaképpen Horn? A kapitalizmus alapzatára épülő demokratikus szocializmust. Jól látta ennek lényegét: a tőkés állam olyan modellje, melyben a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek beleszólhatnak az ország ügyeibe, ennélfogva jobban érvényesül a szociális érzékenység. Ilyen állam fennállásában hinni azonban legkevesebb illúzió volt, mert a „jó polgári rend”, a jóléti állam nem egyéb ámításnál.

Horn Gyula tehát tudta, hogy amit akar, az kapitalizmus – mégis akarta. Ezt nehéz naivitással vagy jóhiszeműséggel magyarázni. Horn Gyula váltott: átment a baloldalról a jobboldalra és annak baloldalán helyezkedett el. A választási küszöb felemelése elsősorban a kommunisták ellen irányult, akiket történelmietlen őskövületeknek tekintett, hogy tettének pozitív színezetet adjon. Meggyőződésem, tudatosan tette, amit tett, s ez bűnét csak súlyosbítja. Amikor az ifjú Horn csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, hitt ebben, később következett be színeváltozása. Ekkor új „vallása” a szociáldemokratizmus lett. Ebben hisz.

Ez azonban nem menti fel a megbocsáthatatlan szakadárság vádja alól.

Hegedűs Sándor

A második értágító

Az ember azt hinné, hogyha egyszer átél egy nagy krízist, az nem ismétlődik meg. Igen, a remény táplálja az ilyen gondolatokat. Azonban az élet produkál több olyan esetet, amire az ember nem számít. Pedig a szervezete jelzi, vagy mutatja az embernek, hogy vigyázz! mert súlyos problémák következhetnek, ha nem változtat az életmódján. Sajnos túl sok ember nem akar változtatni a halmozottan sok olyan életformán, amit megszokott. Pl.: a túlzott fogyózás, a túlsúly, a dohányzás, az italozás, a drogozás stb. A betegségek sorozata mélyen elgondolkoztatja az embert, de ezeket mind meg lehetne előzni. Ha a tudata uralkodni tudna a vágyain, ha parancsolni tudna önmagának. Az emberek tudatában létezni kellene az önismeretnek, hogy óvni tudja minden veszélytől önmagát. Hogy a szervezete zavartalanul táplálhassa az életét. Az önpusztító életforma igen hamar megfosztja az embert a boldogságtól, az egészségtől és mindattól, ami az élet értelmét jelenti.

Az ember nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát a műtőasztalon – még akkor is, ha a világ legkiválóbb professzora dolgozik az életéért. A szív egy nagyon különleges és végtelenül érzékeny szerv a testünkben. Ne tegyünk olyat az életben, hogy a szívhez hozzá kelljen nyúlni. De ha mégis az élet úgy hozza, hogy a beavatkozás elkerülhetetlen, akkor jó, ha van egy olyan szívspecialista, aki a világon elismert szakember, mint Merkely Béla professzor úr, aki 2011. 11. 08-án másodszor helyezett a szívemre értágítót. Őt és stábját ezerszer áldja meg az ég, mert igen sok embernek mentik meg és teszik könnyebbé az életét.

Az orvosainkat és az ápolóinkat meg kell becsülni, és tisztességesen meg kell fizetni. A mi hazánk népe ne engedje meg azt, hogy azokat sanyargassák, akik hazánk népét gyógyítják. Jöjjenek ide gyógyulni a külföldiek, itt szinte mindenütt van gyógyvíz, a gyógyturizmus virágzó lehetne. Meg kellene teremteni a rehabilitációs intézetet szerte az országban, a folyók, a tavak és a barlangok közelében.

Dudás György

Válasz a boldogságajánlóknak

Egy település könyvtárába ismeretterjesztés szándékával neves személyiségek érkeztek nemrég, akik a sebtében összetoborzott érdeklődőknek napjaink boldogságforrásait ecsetelték. Magam is az érdeklődők között ültem, s csak hallgattam az előadókat. Miközben fennkölt szavakkal meséltek a kivívott szabadságunk „soha nem volt” értékeiről, elrettentő példákkal igyekeztek bemutatni a múlt rendszerbeli életünket keserítő álságokat. „Gyönyörű e szabadságtól övezett korszak: örüljünk mindannyian, hogy végre elérkezett” – zengett fülünkbe az egymást túllicitálva beszélők szónoklata.

El-eltűnődtem a hallottakon. Ha néhány tíz esztendővel korában veszek részt efféle öröm- és boldogságajánló tanórán, alighanem nagy hatást gyakoroltak volna rám az ékes szavak. Ezúttal azonban csak bosszankodtam magamban, s a hallottak tömjénillatától émelygett a gyomrom.

Hol élnek ezek? – kérdeztem a körülöttem ülő társaktól. Vagy hol él(t)ünk mi, ha nem tudunk különbséget tenni múlt és jelen között. Hát nem látjuk, hogy a ma éhezőit, a bizonytalan, kilátástalan jövőtől rettegőket boldogság ígéretével ártani annyit tesz, mint normális elmebeli állapotukat megkérdőjelezni? Hiszen a napi megélhetés gondja családok százezreibe fészkelte be magát, s mind kevesebbek számára ígér biztonságos jövőt a holnap. Mind többen látják azt is manapság, hogy az elszegényedés fokozódása feletti gyötrelmeket a más népek számára „modellértékű demokráciánkban” jószerével csak utcasarki nyilvánosság előtt zokoghatják el másoknak. De azt is fölösleges tenniük, hiszen sirámaik éppen azokhoz nem jutnak el, akik a nyomorúságukat előidézték.

Egy megjegyzést különösen rosszallottam. Mélabús ábrázattal, alig harmincévesen így sóhajtott fel egyikük: „négy évtizedig mit kellett elviselnünk?”

Tudjuk, sok mindent. Közben rengeteg ellentmondás feloldására kényszerültünk: számos hibát kellett korrigálnunk. Nem kellett azonban a fölöslegesség tudatától gyötrődnünk: nem ismertük a tömeges munkanélküliséget, a Sipőcz egykori polgármester által kitalált ingyenkonyhákat, melegedőket, nem emelkedett egekig az infláció, nem tűnt számunkra kilátástalannak a jövő. Nem fenyegetett a listás fejvadászat, nem züllöttek szét tömegesen a gazdálkodó szervezetek, nem kellett várnunk szegénységi bizonyítványra, nem volt hiánycikk az emberközpontú szociálpolitika. Következésképp biztonságban élhettek az ország élemedett korú és fiatal polgárai. Hiányzott az országos soványítókúra, volt viszont ingyenes felsőoktatás, ingyenes gyógykezelés, névleges gyógyszertár. Megvolt minden ahhoz, hogy az emberek anyagi biztonságban érezhessék magukat. Mindezeket bizony évtizedekig el kellett tudni viselnünk.

Hogy aztán miként leszünk képesek a ránk települt mélyrepülésű jelen „átbekkelésére”, a könyörtelen viszontagságok elviselésére, arra nem az előző rendszer „kínkeservének” tanulsága, hanem a jövő kilátástalanságban dúsgazdag évei, netán évtizedei fognak majd bizonyságot szolgáltatni.

Dr. Südi Bertalan

A proletárhoz

Fel, proletár,

Harcra fel!

Csak láncaidat

Veszítheted el:

Mit rád rakott

A tőke uralma.

Mozdulj csak meg:

És nincs többé hatalma.

Mert te álltál

A munkapad mellett,

Rád mutattak,

Ha ember kellett.

És ha azt mondod:

Tovább nem!

Mi lesz majd

Rablott kincseikkel?

Hisz tőled vették el:

Verejtéked adtad érte.

Álmod elfeledted.

Ne így legyen vége!

De az álmok néha

Visszajönnek makacsul:

Hogy megkapjuk

Mi nékünk jár kamatostul.

Mert mi tettük a hazát!

Mi dolgoztunk érte!

Mi adtuk vérünket,

Ha a haza kérte!

Jutalmul megkaptunk

Sok szép fakeresztet

Életünk feledték, halálunk is

Csak nékik kellett.

De minket, minket

Nem lehet megölni:

Mert mi vagyunk a Nép, s

A nép nélkül ti: semmi!

S teszünk majd új hazát,

Hol igazság lesz végre:

Annyit kap mindenki,

Amennyit tesz érte.

(Marx Károly emlékének)

A kommunisták alaptörvénye

1. Igazság: forradalmi tétel. Az egyik ember annyi, mint a másik, bár a bőre barna vagy fehér. Egyet ér, mert egyenlő – amennyi munkát végez az ember, annyit ér.

2. Az ember a legfejlettebb élőlény, ami kivetette az állatvilágból, hogy eszközöket, szerszámokat készített, és azokat felhasználta élete javára és a mindennapi táplálék megszerzésére. Mindannyian a köldökzsinóron érkeztünk a földre, semmi vagyonunk, aranyunk nem volt. Az egyéni élet és hely határozta meg, hogy koldussá vagy milliárdossá leszünk. Az örökölt és szerzett adottságok, az ész és a tudás hatalma vihette az embert a gazdag élet világába. Most saját bőrünkön érezzük Marx, Engels és Lenin tanításait a tőkéről, a kapitalizmusról, annak embertelen voltáról.

3. Nem igaz, hogy csak ez az út van, nem igaz, hogy a milliókat, milliárdokat nem lehet szétosztani az éhező, nyomorgó, hajléktalan emberek között. Az istenhitre való hivatkozás is ezt szorgalmazza: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

4. Az oktatás egyike a legfontosabb tevékenységnek. A kapzsiságot büntetni kell. Mindenben és mindenkor az embertársaink létét és megélhetését biztosítani kell. Ez emberi kötelesség. A jog szavatolja a javak egyenlő elosztását, az emberi életet.

Koczka Béla

A közömbös emberek

A közvélemény-kutatóktól halljuk, hogy a választópolgárok közel fele nem választ magának pártot, akire szavazna. Különböző magyarázatot hallunk, de egyik se megnyugtató, mert a lényeget mind elkerülik. Tudniillik egy stagnáló gazdaságban megélhetési gondokkal küszködik a társadalom egy jelentős része. Ugyanis ahol nincs termelés, ott nincs mit elosztani, ezért nem érdekli őket a politika, mert a csalódásukból a közömbösség lett úrrá rajtuk.

Engels beszédéből idézek, amellyel teljes mértékben egyetértek, mert ma is igaz.

„Darwin a szerves természet fejlődési törvényét fedezte fel – Marx az emberi történelem fejlődési törvényét, azt az addig ideológiai egyszerű tényt, hogy az embereknek előbb enniök, inniök, lakniuk és ruházkodniuk kell, mielőtt politikával, tudománnyal, művészettel, vallással stb. foglalkozhatnak.” (Engels beszéde Marx temetésén a sírnál – részlet).

Napjainkban az előbbi szöveg tetten érhető, mert sokan éheznek, és még többen vannak olyanok, akik táplálkozása egyoldalú és vitaminhiányos. Százezrek állnak a kilakoltatás előtt, vagy télen a lakás egy részét tudják csak fűteni. Az emberek tömegesen a turkálóból ruházkodnak, vagy még erre sincs pénzük. Sajnos, ha így haladunk, akkor az ivóvíz számlát sem tudják kifizetni, ezért még ivóvízhez sem jutnak a szükséges mértékben.

Mindezeknek politikai és gazdasági okai vannak. A kapitalista társadalom kettészakította az országot. Egy szűk rétegnek jólétet biztosít a többség rovására. Létrehozta a tőkésosztályt, amellyel együtt jár, hogy proletárok is legyenek.

Az agymosással félrevezetik az embereket, szembefordítják egymással, és az „oszd meg, ás uralkodj” elve szépen működik.

Az elmúlt 22 év alatt az emberek kiábrándultak a politikából, mert folyamatosan becsapták őket a mézes-mázos ígéretekkel, amiket egyszer sem tartottak be. Ezért nincs min csodálkozni, hogy közömbösek lettek. Ami van, az a kapitalista rendszer törvényszerű következménye. Gyökeres változást csak a közösségi társadalom hozhat a többség érdekében.

Ezt csak a Munkáspárt képviseli.

Horváth Sándor

Nem kérünk az előzetes regisztrációból - alkotmányos jogunk a választás!

2012. szeptember 29-én délután a Baross utcából indultak el a Blaha Lujza térre a Magyar Kommunista Munkáspárt tüntetői. A menet a Nagykörúton át jutott el Budapest egyik legforgalmasabb terére, ahol a választási eljárásról szóló törvény tervezett módosítása ellen tiltakoztak. A tervezet szerint, amelyet most tárgyal a parlament, csak az szavazhat, aki előzőleg jelezte ezen szándékát, és regisztrálta magát. Aki ezt nem teszi meg, az nem ajánlhat senkit, és nem is szavazhat.
A tüntetők húsz perc alatt jutottak el a Blaha Lujza térre, miközben a vonulás egész ideje alatt az előzetes regisztráció ellen, illetve a Munkáspárt mellett emelték fel szavukat. Néhányan csodálkoztak azon, hogy szombat délután hangosan kiabált jelszavakat (Nem kérünk az előzetes regisztrációból! Alkotmányos jogunk a választás!) kell hallgatniuk - akadt, aki azt mondta: az elmúlt évtizedekben, de még a mostani nagy demokráciában is elszokott attól, hogy egy párt aktivistái vonulás közben folyamatosan éltessék saját pártjukat. Mások viszont egyetértésüket fejezték ki, és csatlakoztak a menethez, vagy dolguk intézését későbbre halasztották, meglátva a menet megérkezését a térre.
A Blaha Lujza téren Dömel Vilmos újpesti elnök és Frankfurter Zsuzsanna országos elnökségi tag felszólalását követően Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke ismertette a párt averzióit a tervezett törvénymódosítással kapcsolatban.
- Jogunk van beleszólni abba, hogy az ország pénzét mire költik - mondta. - A kormány szerint jelentkeznünk kellene ahhoz, hogy a választáson részt vegyünk. Magyarországon alkotmányos jog a választás. Ha bármit kell azért tenni, hogy egyáltalán szavazhassunk: akár levelet küldeni, akár személyesen elmenni a hivatalba, már azzal is korlátozzák a jogainkat. Ez ellen pedig tiltakozunk. Tiltakozunk az ellen, hogy nem engednek beleszólni az ország ügyeibe.
A szónok emlékeztetett néhány olyan, a választással kapcsolatos törvénymódosításra, amelyekkel szintén korlátokat állítottak fel. Mint ismert, 1990-ben négy százalék volt a bejutási küszöb. Amikor azonban kiderült, hogy a Munkáspárt alig maradt el ettől, majd a ciklus végére, az antikommunista hangulatkeltés ellenére megközelítette azt, gyorsan öt százalékra emelték, nehogy bejuthasson egy tőkésellenes párt a parlamenti pártok zártkörű klubjába: az Országházba.
Néhány év múlva a Munkáspárt összegyűjtött 180 ezer aláírást a tervezett NATO-csatlakozás ellen, a Horn-kormány az új népszavazási törvényben 200 ezerre emelte fel a szükséges aláírások számát.
A Munkáspárt 2003-ban a kórházak privatizációja ellen ennél is több tiltakozást szerzett meg, a hatalom azonban ismét megszigorította a szabályokat. Az új választási eljárási törvény a tervezett regisztrációval nyilvánvalóan távol fog tartani sok választót, ezzel megakadályozza őket abban, hogy saját sorsukról döntsenek. Ezért tiltakozott szombaton a párt a korlátozások ellen.
- Miért van szüksége a Fidesznek ilyen korlátozásokra? - kérdezte a szónok, majd válaszolt is saját kérdésére:
- Azért, mert ennek a kormánynak nem áll jól a szénája. Két és fél évvel ezelőtt olyan választási ígéreteket tett a választási kampányban, amelyekkel könnyedén söpörte el a nyolc éve hatalmon lévő szocialista-liberális kormányzatot. Az ígérgetésekkel szemben hol van most a magyar mezőgazdaság, és hol van a magyar ipar? Mindenütt külföldi termékek vesznek bennünket körül. A Fidesz célja az, hogy minél kevesebben menjenek el a választásokra. Minél kevesebb dolgozó, nyugdíjas, szegény és pályakezdő fiatal nézzen szembe ezzel a kormánnyal. Pedig lenne mivel szembenézni. Az egymillió munkanélküli, a hárommillió létminimum alatt élő, vagy azok a fiatalok, amik munka nélkül kezdik meg életüket tanulmányaik befejezése után. Nekik most lenne kérdésük.
- Amikor válságban van egy ország, akkor a demokráciát és a jogokat nem szűkíteni, hanem bővíteni kell - hangsúlyozta a szónok. - Ehhez azonban olyan parlamentre van szükség, ahová az is bejuthat, aki élvezi a választók bizalmát. Legyen ott minden politikai erő, függetlenül attól, mekkora támogatottsággal bír, eléri-e az öt százalékot vagy nem. Ezt jelentené a tisztességes, arányos, becsületes választás: korlátok, százalékok és előzetes bejelentkezés nélkül. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a képviselőket vissza lehessen hívni. És végül azt akarjuk, hogy ne lehessen büntetlenül megváltoztatni azt az alkotmányt önös politikai érdekek mentén, amelyet ugyanez a parlament nagy többséggel fogadott el. Induljunk a csatába, teremtsünk egy élhető, tisztességes Magyarországot, egy új, közösségi társadalmat - fejezte be szónoklatát Thürmer Gyula.