Jászkun Munkás, 2013. május

Bronzba öntött nosztalgiák

Egyelőre Gyömrő és Kereki az a két magyar község, mely a „világérdeklődés középpontjába” került. Itt élnek ugyanis olyan jobboldali-nemzetiek, akik egy fasiszta tömeggyilkos megörökítése érdekében „maradandó” emlékművet akarnak emelni. Ennek a törekvésnek üzenete van: az exállamfő regnálása alatti tevékenységét akarják kitörölhetetlen mementóként felmutatni. Ezt csakis olyanok kívánhatják, akik azonosulnak Horthy Miklós életművével. Olyanok tehát, akik az elmúlt negyedszázados fasisztoid rezsim feltámasztásáról álmodoznak. Nincsenek egyedül. A dicstelenül elhunyt (pontosabban megdöntött) keresztény-nemzeti kurzusnak sokan voltak a haszonélvezői: grófok, bárók, nagy- és középtőkések, kulákok, az egyházak, a középrétegek és értelmiségiek, a felsőbb szférájában élők tízezrei. Igaz, ezek nagy része már nem él, de él sokakban az emlékük, élnek leszármazottaik, akik a rendszerváltás előtti fél évszázadban álmodoztak egy „szebb és jobb jövőről”.

Az 1989–1990-es polgári ellenforradalmi fordulat teljesítette álmukat. Teljesítette? Nem! Ők egy olyan világról nosztalgiáztak, ahol visszatérnek a feudalizmusban meghonosodott kiváltságaik, s a kapitalizmus által biztosított „dolce vita”.

Ők nem a polgári demokráciát akarják visszahozni, hanem olyan rezsimet, mint amit bálványuk kiépített. Ezt látszik megígérni Orbán Viktor kalandor terveivel.

Ennek az ábrándnak volt letéteményese Horthy Miklós. XXI. századi hívei és követői úgy tesznek, mint az ősközösség primitív lakói, akik falra vésték, vagy festették vadászatuk leendő áldozatait, azt vették célba abban a hitben, hogy a valóságban is teljesednek kívánságaik.

A Horthy-rendszer felszámolása óta fél évszázad telt el. Ez idő alatt megszületett és felnőtt egy olyan nemzedék, mely ízelítőt kapott a közösségi társadalomból, átélte a jobbat, s nem kíván visszatérni az egyszer már meghaladott múltba. Ezek a hangosan méltatlankodó, s hátterüket képező csendesen dohogók nem hajlandók felsorakozni a Horthy-szobrok mögé, sőt a legelszántabbak készek cselekedni is.

Így történt, hogy Kerekiben vörös festékkel öntötték le a faszobrot, jelezvén: számukra az exkormányzó persona non grata, sátáni eszméje és fasisztoid rendszere gyűlöletes az „egyszerű” magyar emberek számára. Ők demokráciát akarnak, és nem az urakat kiszolgáló önkényuralmat.

A tűzzel játszani nem ajánlatos!

Hegedűs Sándor

Párhuzamok

Az idő halad, s mi nem változunk?

József Attila 103. születésnapjára

Igen, az idő halad. Immár 103 éve, hogy 1910. Március 21-én Gombai Ferencné fuvarosszekérrel két menhelyi gyermekkel: az ötéves kisfiúval és hétéves nővérével érkezett az öcsödi faluszéli kis házba. Gombai bácsi az ajtóban várta őket „nohát, meggyüttetek” köszöntéssel.

Megjöttek. A fiúcskát József Attilának, a nővérét József Etelkának hívták. De hát miért került menhelyre a két kisebb József-gyermek? 1908. július 1-én eltűnik az apa, József Áron. Ebben az évben Budapestről 1040-en vándoroltak ki a több munkaalkalom és a jobb kereset reményében. Az anya egyedül nem tudja eltartani három gyermekét, nem képes az egyre növekedő lakbért sem fizetni. Jolán így ír erről:

„Örökké fájó emlékezéssel idézem fel a mama törékeny alakját, aki ez időtől fogva állati erőfeszítéssel dolgozott, hogy előteremtse a mindennapi kenyeret számunkra… A varrógépet visszavették tőle, nem tudta fizetni a részleteket. Munka után járt… Napszámos munkát vállalt. Legrosszabb ruháját vette fel, kendőt kötött a fejére, karjára vette a vödröt a súroló ronggyal és súrolókefével, és kiült a „placcra” a Deák téren a többi napszámos asszony közé. Ha nem akadt munkája, dél felé hazajött. Lassankint állandó helyeket szerzett magának, úri házakhoz járt mosni, vasalni, takarítani.”

Tíz hónap alatt legalább ötször költöztek. Laktak a Gát utcában (többször is), a Márton utcában, a Szvetanay utcában, a Ferenc téren. A mélypont a Páva utcai kocsma volt.

Lakáshiány, túlzsúfoltság, lakbéruzsora, kevés lakás építése – ezek a jellemző kulcsszavai az 1910-es éveknek. Szabolcsi Miklós így ír erről a korszakról: „A magántőke nem lát üzletet a lakásépítésben, viszont a munkanélküli lakbérjövedelem vonzza, nagyszabású spekuláció lehetőségével – egyszóval az imperialista szakaszába lépő kapitalizmus ellentmondásai tűnnek szembe: azok az erők működnek, amelyek a világ és Magyarország sorsát formálták a század elején, s amelyeknek a saját életére, saját szűk körére való hatását szenvedi el a kis család” (ti. a József-család).

Száz év elmúltával – napjainkban – ilyen adatok vannak a birtokunkban: az építőipar negatív mutatói, minden korábbinál kevesebb új lakás épült, a devizahitelesek helyzete, a kilakoltatások (a márciusig terjedő moratóriumot meghosszabbítják), az alaptörvényben rögzítették a fedél nélküliek közterületről való kitiltását…

1910-ben Budapesten 4348 gyermeket adtak menhelybe. Az 1903-ban létesült Ella nevű gyulai menhelybe 735 gyermeket vettek fel, köztük József Attilát és Etust. Öcsödön akkor 70 menhelyi gyermeket neveltek, a lakosság 3,73 százalékát.

A Váncsod nevű falurészen, a falu szélén élte két évig a falusi szegénygyermekek életét Attila és Etus. Tanúvallomásként elevenítsük fel a Curriculum vitae egy részletét:

„engem pedig az Országos Gyermekvédő Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hétéves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek – disznópásztorkodtam. Hétesztendős koromban anyám – néhai Pőcze Borbála – visszahozott Budapestre… Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe.”

Váci Mihály úgy gondolja, hogy „József Attila… szenvedései… pokolbélien társadalmi eredetűek…” A mama pedig eközben keményen dolgozott, hiszen – amint Jolán írja – „… a menhely a nyomorgó édesszülőknek nem ad pénzsegélyt, hogy így könnyítve sorsukon maguknál tarthassák gyermekeiket”.

Manapság az a „törvény”, hogy anyagi okokból egyetlen gyermek sem kerüljön állami gondozásba. Ma, amikor több mint félmillió ember mélyszegénységben él hazánkban, a létminimum alatt élők száma közel négymillió, s nálunk ma Magyarországon minden ötödik gyermek mélyszegény. Alapítványok, civil közösségek próbálnak segíteni, például „Minden gyermek lakjon jól!” alapítvány. A mai családok többségében is keményen dolgoznak a szegény családos szülők (sokuk munkanélküli, alkalmi munkát végeznek, gyakran feketén), hogy megtarthassák gyermekeiket. (A nagyobb gyermekek is munkát vállalnak.)

Mindnyájan jól ismerjük Móra Ferenc kis gyermekhősét, Pétört, „a csalót”, aki az iskolában kapott langyos tejet egy nagykendőbe önti, vagyis a kendőben fagyoskodó kicsi húgának, Marikának adja, megnyerve a nagy csatát az ő éhes kis gyomra ellen.

Egy városi havilap cikkírója az ez évi márciusi számban szomorú aktualitásnak látja Pétör történetét. Az iskola osztályterme sok gyermeknek ma is melegedőhelynek számít, s az osztályokban egyre többen vannak a Marikák. Az iskolai ingyenebéd nekik a napi egészséges ételt jelenti, nemritkán a teljes napi étkezéssel egyenlő.

Egyre többen „felejtik otthon” a tízórait… Naponta hallunk hírt családi tragédiákról, gyermekét és önmagát megölő szülőkről… 1910-ben – épp a József-testvérek Öcsödre kerülésének évében – írta Ady Endre a Két tanár című elbeszélését. Érdemes a figyelmünkre a mű jónéhány gondolata:

„Hogy élnek a magyarok?

– Nem élnek, de élni akarnak most nagyon… Aztán e szándék mellett meghal minden…

Csodálatos kis nép ez… Csak a gondolkozástól fél még. És zavaros még a lelke… Majd másképpen lesz valaha. Most még szerencsétlen… nálunk, aki még dolgozni tud. De nem lesz mindig így… Lángolni készül az ország. Most újra az élő szándék vad áramlata csapott ki az én népemből…

Úgy vélem néha, hogy jó, szép, áldott dolog beleszületni egy kicsi népbe. Az ember sokat szenved legalább, de még sokat is kell hinnie. Jó ez, áldott ez. Több ez az életnek, mint egy meghízott, nagy népbe csöppenni, s észre se venni, mint élte ki magát az ember…”

A nagy szándék mellett meghal minden – írja Ady 1910-ben. Manapság is a nagy szándékok időszakát éljük, a korszakos változásokét – gondoljunk csak a közigazgatásban, a közoktatásban, a nevelésben végbement változásokra –, s közben szaporodnak a Marikák és a Pétörök.

Egy civil szervezet módszertani segédkönyv kiadását tervezi családsegítő, a család intézményét népszerűsítő szervezetek számára Minden gyermek álma címmel. Nemes szándék! Ám a bajok társadalmi gyökerűek!

Ferge Zsuzsa akadémikus, szegénységkutató alábbi gondolatai a társadalmi berendezkedésünk minden szegmensében megfontolandók. Ha kisebbek az egyenlőtlenségek, az emberek sokkal jobban érzik magukat.

Attiláért, Etusért 1912 júniusában eljött a mama Öcsödre. Attila sohasem felejtette el ezt a két évet. 1937. december 3-án este Balatonszárszón jött az a tehervonat, amelynek kerekei kioltották a 32 éves ifjú életét.

Baranyi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas egyik versének főhőse, a parasztkáder pedig a József Attila halálát követő évben, 1938-ban született.

Lám: „Az Élet él és élni akar”!

Ajánlom szíves figyelmükbe.

Csajbók Ferencné

***

Öcsödön a költészet napján a jelenlévők élőben hallhatták a beszédet.

 „Munkaalapú társadalom”?

Ismerős ez a – napjainkban előszeretettel emlegetett – társadalmi formáció. Az egykori szocialista társadalmi rendszert ismertem meg ilyennek, s egyúttal emberközpontúnak is. Tőkés viszonyok közepette azonban csak jámbor óhaj gyanánt említhető efféle gazdasági alakulat. Soha nem létezett, s nem is fog létezni ilyen egyetlen tőkés rendszerben sem. A kormányfő éppen ezért üres politikai frázis gyanánt hangoztatta egy brüsszeli beszédében, hogy „jóléti helyett munkaalapú társadalmat kell kialakítani”. Vagyis könyöradományok, különféle jogcímen adott segélyek helyett csakis munkával lehessen megkeresni a kenyérrevalót.

Demagóg szólam ez egy olyan gazdasági-társadalmi környezetben, melyben a tőke kíméletlen természete folytán több százezer munkaképes korú állampolgárnak éppen a munkahelyet kell nélkülöznie.

A munkaalapú társadalom azt jelentené, hogy csak munkából lehet megélni, és egyféle „jólétet” is csak munkavégzés árán lehet megteremteni. A kettő tehát szervesen összetartozik.  E követelményt a szocializmusban felismerték, és meg is valósították. Ezért nem lehetett munkátlanul élni. Munkanélküli segélyekből csak tengődni lehet, nem növelhető az életszínvonal. Aki segélyből kénytelen vegetálni, mert munkanélküliségre ítéltetett, nem tekinthető a jólét munkát kerülő vámszedőjének.

A munkaalapú társadalom csak a teljes foglalkoztatás garantálásával teremthető meg, mely a kapitalizmustól teljességgel idegen. A tőkés termelési viszonyoknak ugyanis lételeme, megváltoztathatatlan tartozéka a részleges, de tartós munkanélküliség. A munkanélküliek tömegeiből minél kisebb összegű munkabérért alkalmazott bérrabszolgák (s nem a megbecsült munkavállalók) verítéke árán szerezhető haszon a tőkés egyedüli célja. Ezért érthetetlen számomra a kormányfő hangoztatott vágyálma a munkaalapú társadalomról.

Még ma is hangoztatják némelyek, hogy az előző rendszerben sem volt teljes a foglalkoztatottság. Illetve sajátosan valósult ez meg. Mondvacsinált foglalkoztatottak voltak az üzemek kapuján belül. Úgy fizették őket a vállalatok, szövetkezetek, hogy valójában semmilyen hasznukat sem látták. Bezzeg ilyen a kapitalizmusban nem lehetséges – állítják. Efféle hazugságokkal igyekeznek ellensúlyozni a tőkés rendszer munkanélküli tömegeket tengődtető, törvényesített gyakorlatát. Mi, akik életünk javarészét abban a társadalmi rendszerben töltöttük el, s dolgoztunk, tudjuk, hogy a korabeli munkahelyeken csakis munkavégzés ellenében kaphatott bárki munkabért. Csakhogy a tőke hívei az általuk keletkeztetett nyomor világában ezt tagadják, s csakis a profitszerzésre összpontosítanak. HA pedig a remélt értéktöbbletük soványosodását tapasztalják, kíméletlenül utcára teszik a bérmunkást. Mert náluk a proletár csakis a termelés egyik eszköze.

Akik a jelenlegi társadalmi rendszerben kizsákmányolásmentes munkaalapú társadalomról regélnek, javaslom, olvassák el Marxnak a „Tőke” című művét.

Dr. Südi Bertalan

Május 5. Egy lángelme születésnapjára

Marx Károly, a filozófia doktora 1818. május 5-én Trierben született. Darwin a szerves természet fejlődési törvényét fedezte fel – Marx az emberi történelem fejlődési törvényét. Marx fedezte fel a tőkés termelési mód és az általa létrejött polgári társadalom sajátos mozgási törvényét is. Ha semmi mást nem alkotott volna, akkor is örökre beírta volna magát a világtörténelembe. Ő ezen kívül sok minden mást is tett.

Marx Londonban részt vett a Kommunisták Szövetsége második kongresszusán, és ott megbízást kapott a Kommunista Párt Kiáltványának megírására. 1848. február végén a Kommunista Párt Kiáltványa Londonban megjelent. 1867. szeptember 2-án a „Tőke” első kötete megjelent Hamburgban.

Marx Károly többször találkozott Frankel Leó magyar munkásmozgalmi vezetővel. Marx elméleti tudását az is igazolja, hogy milyen egyszerűen tudott fontos társadalmi kérdéseket megfogalmazni.

Azt írta, hogy az embereknek előbb enniük, lakniuk és ruházkodniuk kell, mielőtt politikával, tudománnyal, művészettel, vallással vagy bármi mással foglalkoznának.

Természetesen ez ma is igaz, amikor az éhező, fagyoskodó, közüzemi díj megfizetésével küszködő, a kilakoltatás előtt álló embereknek szabadságáról papolnak.

A teljes képhez Marx mint ember is hozzátartozik. Gyengéd, szelíd és elnéző apa volt – „a gyerekek neveljék a szülőket” szokta mondani. Leányaihoz való viszonyában, akik határtalanul szerették, soha még árnyékát sem érvényesített az apai tekintélynek. S mégis, aligha lehetett apa, akire jobban hallgattak volna.

Leányai barátjuknak tekintették (Lafargue). Marx szerelmes verseit a jegyeséhez írta, amely „A szerelem könyve” című művében jelent meg.

Engels a Marx temetésén a sírnál a következőket mondta:

„Neve és műve is élni fog századokon át.”

Lenin, Marx és Engels emlékművének leleplezése alkalmából a következőket mondta:

„Marx tanítás mindenható erejű, mert igaz.”

1883. március 14-én a kor legnagyobb gondolkodója megszűnt gondolkodni. A londoni Highgate temetőben nyugszik.

Horváth Sándor

Rövid hírek

A Munkáspárt május 11-én, Budapesten tartja 25., rendkívüli kongresszusát, melyre a párt minden tagja meghívott.

A Szabó Ervin Akadémia következő kurzusára május 25-én kerül sor a Baross utcai pártközpontban.

Lássunk tisztán

Napjainkban jelent meg egy újabb könyv a II. világháború történetéről. Ezen belül is magyar katonák (tisztek, honvédek stb.) szörnyűséges tettiről, attól a perctől kezdve, hogy átlépték a Szovjetunió határát. Korábban úgy tudtuk, hogy a németek a Barbarossa fedőnévvel ellátott tervben fogalmazták meg a Szovjetunió megtámadásának gondolatát. Azóta tudunk A titkos Barbarossa-dosszié című kiadványról is, amelyből tisztán és egyértelműen látszik, hogy a németek nem ötletszerűen támadtak keleti irányba, hanem a fasiszta Németország, Hitler vezetésével kezdettől fogva erre készült. A Barbarossa terv alapján a német keleti hadsereg hét egységgel, négy páncélos csapattal és három légi flottával kereken 3 millió emberből, 600 ezer járműből, 750 ezer lóból, 3 910 páncélosból, 7 184 lövegből és 2 598 repülőgépből állt. Amikor ez a tömeg 1941. június 22-én 3.15-kor „tűzparancsra” egyszerre megindult, nyomukban nem maradt semmi. Megkezdődött a szörnyű mészárlás a Balti-tengertől a Fekete-tengerig.

Ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el Földi Pál: A Barbarossa hadművelet, német villámháború a Szovjetunió ellen 1941. június 22–1941. december 6-ig című könyvét.

Dudás György

Thürmer: "A rohadt kapitalisták miatt kellett kivenni a kommunista szót a Munkáspárt nevéből"

A 25. Rendkívüli Kongresszus a tagság akaratával összhangban megváltoztatja a párt nevét. A párt módosított neve: Magyar Munkáspárt. A párt rövidített neve változatlanul Munkáspárt. A 25. Rendkívüli Kongresszus a Szervezeti Szabályzatban átvezeti a párt módosított nevét - ezt a határozatot fogadta el a Magyar Kommunista Munkáspárt (illetve május 11-e óta Magyar Munkáspárt 173 küldöttje a párt budapesti székházában 2013. május 11-én. Thürmer Gyula elnök a rohadt kapitalistákra hivatkozott, akik a parlamentben olyan törvényt fogadtattak el, amelynek lényege: politikai párt nevében nem szerepelhet az önkényuralmi rendszerre utaló szó. Így a "kommunista" szó, amely nyolcadik éve volt ott a párt nevében, most kikerült onnan.

A névváltoztatási határozat elfogadása előtt a kongresszuson átadták a Munkáspárt Vörös Lobogója kitüntetést is. Jász-Nagykun-Szolnok megyéből Szilágyi Sándor szolnoki párttag vehette ezt át négy másik elvtárssal együtt.

Thürmer Gyula beszéde a Munkáspárt 25. kongresszusán, 2013. május 11.

Elvtársak! Barátaim! Harcostársaim! Jó reggelt mindenkinek! Üdvözlet, vörös inges, elvtársi, forradalmi üdvözlet a Munkáspárt 25. Rendkívüli Kongresszusa minden küldöttjének és vendégének.

Sokan kérdezitek: miért tartunk rendkívüli kongresszust? Nos, megmondom. Azért, mert a sok rohadt kapitalistának nincs más dolga, mint a múltat rugdosni, a szocializmust ócsárolni. Az embereknek nincs munkájuk. Négymillió ember él alig 60 ezer forintból. Százezrek lakását veszik el pillanatokon belül. S akkor ők, a nagyokosok, odafent ráérnek törvényeket farigcsálni. Nekik most az a fontos, hogy kiről lehet utcát elnevezni, és kiről nem. Rábízták a Tudományos Akadémiára, hogy politikai kérdésekben legyen döntőbíró. Sajnálom Pálinkás elnök urat és munkatársait. A tudományos világ egyszer még szégyelleni fogja ezt a missziót.

Barátaim! Micsoda buta, fejetetejére állított világ ez! Itt az ideje, hogy helyet cseréljünk! Mi jobban tudnánk irányítani az országot, mint bárki más a parlamenti pártok közül.

Lehet, hogy nem vagyunk okosabbak, mint a parlamentiek. De egyet biztosan jobban tudunk. Jobban tudjuk, hogy mi fáj az embereknek, mi kell a dolgozóknak. És ez a döntő!

A magyarországi válságot megoldani csak úgy lehet, ha a tőke hatalmát korlátozzuk, és 24 év után végre adunk a dolgozó embereknek. Vagy megértik ezt a kormányok, és cselekednek, vagy a népharag fogja kikényszeríteni.

Mi partnerek vagyunk minden olyan intézkedéshez, ami elvesz a tőkésektől és segíti a dolgozókat. De nem vagyunk partnerek semmihez, ami becsapja, kijátssza, megrövidíti a dolgozókat.

Elítéljük az Európai Unió Magyarország elleni támadásait. Lehet vitatkozni a magyar alkotmányról idehaza, de elfogadhatatlan, hogy az EU lépten-nyomon beleszóljon Magyarország életébe. Ma az EU brüsszeli urai a népek felett vannak, és egyre inkább uralkodnak felettünk. Talán éppen ezért nem képes az EU a válságot leküzdeni, munkát és tisztességes megélhetést adni mindenkinek.

Ma már a napnál világosabban látható, hogy az EU így nekünk nem jó. Itt az ideje, hogy társadalmi vita induljon Magyarország EU-tagságáról!

Elvtársak! A parlament törvényt hozott: nem lehetünk kommunisták. Nos, elvtársaim, mit válaszolunk erre? A válaszunk csak egy lehet. Nekünk nem tetszik az a rendszer, ahol a bankok a kormány tudtával átverhetik az embereket. Nem tetszik az a rendszer, ahol milliók sorsa a létminimum, a szegénységi küszöb, néhány százezeré pedig a sokmilliós jövedelmek.

Mi meg akarjuk változtatni ezt a világot. Mi kommunisták voltunk, kommunisták vagyunk és azok is maradunk. A lényeg azonban nem a név. A párt neve nem örök fogalom, alkalmazkodnia kell az adott korszak feladataihoz.

1989-ben az MSZMP név mellett döntöttünk, mert akkor azt kellett mondani az embereknek, hogy ragaszkodjanak a szocializmushoz.

1993-ban Munkáspárt lettünk, mert akkor mindenki demokrata, magyar, független, meg a jó isten tudja, hogy mi akart lenni. Csak munkás nem akart lenni senki. Mi viszont vállaltuk a munkást és vállaljuk ma is.

2005-ben felvettük a kommunista nevet. Hiba volt? Nem, elvtársak! 2005-ben annyi újbaloldali, zöldbaloldali, baloldali zöld, meg minden féle álbaloldali szemét volt ebben az országban, hogy világosan meg kellett az embereknek mondani: mi mások vagyunk.

Ha ma élni akarunk, és mi élni, küzdeni akarunk, módosítanunk kell a párt nevét. Tagságunk véleménye egységes: a párt nevéből hagyjuk ki a kommunista szót, és a párt módosított neve Magyar Munkáspárt legyen! A bíróság döntése után határozzunk a további teendőkről. A fentiek alapján megvan a lehetősége annak, hogy a bíróság bejegyzi a párt módosított nevét. Ha gond lenne, folytatjuk a kongresszus második szakaszában, és közösen döntünk a tennivalókról.

A Munkáspárt marxista-leninista lényegét nem adjuk fel. Lenin képét ma ismét megnyitottuk: hadd lássa mindenki! Hadd lássa mindenki: mi nem vagyunk sem a Fidesz, sem az MSZP. Nem vagyunk Együtt 2014, nem vagyunk MSZDP, nem vagyunk Szolidaritás, nem vagyunk Milla. Nem vagyunk azonosak a baloldali jelszavakkal szerveződő politikai söpredékkel.

A baloldaliság önmagában véve csak frázis, ha nem teszed mindjárt hozzá, hogy mit akarsz a dolgozókért tenni. Az MSZP-nek és a többi - magát baloldalinak kikiáltó - szervezetnek nincsenek ilyen válaszaik. Ezért rendre tőlünk lopkodják az elképzeléseinket, még a vörös színünket is. Mi Munkáspárt voltunk és maradunk a jövőben is, a munkások, a dolgozók mellett álltunk és állunk ma is.

Elvtársak! Az ember esze tényleg megáll néha. Ezerszer betilthatják az április 4-e utcákat, a Felszabadítás tereket, sőt tilos lehet Gorkij és Lukács György neve, de ettől nem lesz több munka Magyarországon, a fizetésünk sem lesz több, és a gyerekeinknek sem lesz könnyebb. Az ország vezetésének lenne ezernyi fontosabb dolga, mégsem ezt csinálják. Miért?

Nos, azért, elvtársaim, mert itt 25 éve minden kormány, minden parlamenti párt utálja a szocializmust. Ahogy az alacsony ember utálja a magasokat, a tőkés kormányok utálják a szocialista múltat.  Ha a kettőt egymás mellé állítjuk, kiderül, hogy mi vagyunk a magasabbak.

A magyar szocializmusnak rengeteg hibája volt. De minden hibája és minden gyengesége ellenére többet adott az embereknek, mint az új magyar tőkés rendszer.

Nem tudom, észrevettétek-e? Ebben az országban minden kormány küldetéstudatban szenved. Nem kormányozni akarják Magyarországot. Saját kényszerképzeteiket akarják ráerőltetni a népekre, sőt mindjárt belépni a történelembe.

Antall József számára egy dolog volt fontos: gyorsan bevezetni a kapitalizmust, nagyon gyorsan, addig, amíg a nép nem tér észhez.

Ahogyan a latin mondás tartja: Sietős kutya vak kölyköket fial. Azaz, a kapkodás bajt okoz. Így kaptunk szedett-vedett többpártrendszert, alkotmánybíróságot, ombudsmant, és egy meglehetősen költséges államrendszert.

Antallnak és persze az akkori politikai elitnek volt egy nagy bajuk.  Nem volt ellenálló múltjuk. Utólag beszerezni meg nehéz. Hofi mondogatta abban az időben: te ellenálló voltál? Nem, de már intézik.

Szóval nekik nem voltak érdemeik a szocializmus megdöntésében. Antall a szocializmus éveiben múzeumi főigazgató volt, és nem Bastille fogja, még Munka Érdemrend Aranyat is kapott.

Boross Péter sem volt mártír, ő egy vendéglátó ipari vállalat főnöke volt. Tudjátok, hány fröccsöt fizethetett ő a szocialista kor más főnökeinek?

Ezért kellettek nekik történelmi események, amelyekbe szépen belekapaszkodhatnak, s átírhatják a történelmet.

Ez volt nekik 1956. Szépen csináltak egy törvényt is, amelyben 1956-ot "forradalom és szabadságharc" szintre emelték.

Ja, és persze a Horthy-rendszer! Antall 1993-ban kijelentette: a Horthy-rendszer "alkotmányos monarchia" volt. Ezzel elindította a Horthy-rendszer rehabilitációját.  Nem a Fidesz, hanem az MDF.

Nem lehet és nem szabad visszatérni a Horthy-rendszerhez.  Ez jó lehet egyes pártoknak, de rossz és értelmetlen az ország egészének.

1990-94 között igazából nem a történelem újraértékelése izgatta őket. A személyes ellenségekkel leszámolni, a disznóságaik tanúit és a kellemetlen vetélytársakat félreállítani, nos ez volt az igazi sport.

Így született meg az Antall-kormány utolsó évében az ügynöktörvény. Aki nyilas volt, ÁVH-es volt, vagy a Kádár-rendszerben BM-jelentéseket olvasgatott az ellenzékről, nem tölthetett be köztisztséget. Vagy, ha igen, le kellett mondania. Persze, senki sem mondott le. Csurka István a legnagyobb lelki nyugalommal volt a MIÉP elnöke, vagy Horn Gyula miniszterelnök, pedig a törvény vonatkozott rájuk is.

Antallék hozták meg az első kifejezetten szocializmus ellenes törvényt. Betiltották a vörös csillag nyilvános használatát. A dologban az volt aranyos, hogy a törvényt egy konzervatív kormány találta ki, és ki írta alá? A liberális Göncz Árpád! Szó nélkül, pedig nem volt egy aláírós típus.  És mi történik később? A szocik 12 éven át uralkodtak. Mond meg, melyik szocialista kormány adta vissza a vörös csillagot? Emlékeztek valamelyikre? Egyik sem! Ennyit a szocik baloldaliságáról.

A Horn-kormány megér egy külön misét. Horn Gyulának több esze volt, mint az összes szoci utódjának. Gyula kiállt, és azt mondta: én vagyok Kádár János! 3.60 lesz a kenyér. Jó fogtok élni. Persze nem az volt, de a nép bevette.

Horn azért volt okos, mert tudott valamit. Tudta, ha a nép velünk, a Munkáspárttal azonosítja Kádárt, akkor nekik végük. Ne feledd, ’94-et irtunk! Horn csinált ellenünk még egy disznóságot.  Felemelte a parlamenti bejutási küszöböt 4-ről 5 százalékra emelték. Higgyétek el, ez a két dologgal nagyobb kárt okoztak, mint az egész vörös csillag történettel.

Aztán jött az első Orbán-kormány. Már akkor át akarták írni a történelmet, csak még nem volt elég erejük.  Ellenben elkezdtek misére meg körmenetre járni. Sőt, akkor kezdtek pénzt fizetni az egyházi iskolába járó gyerekek után.  Nézzetek körül, mi lett belőle. Tavaly 200 ezer gyerek járt egyházi iskolákba, és a papok megjelentek az állami iskolákban is.

A Medgyessy-kormány dilije a köztársasági elnevezés volt. Ma minden nemzeti, akkor minden köztársasági volt. Medgyessy imádta a franciákat. 1956 persze nekik is kellett, ezért csináltak is egy Nagy Imre Érdemrendet. De Medgyessy még a jobbak közé tartozott. Nem úgy utóda, Gyurcsány.  Nem tudom, hogy a történelemhamisításnak és a politikai szemétségnek vannak-e fokozatai.

A Gyurcsány-kormány követte el a legnagyobb gazságot a szocialista múlt ellen, sőt azok ellen, akik az országot építették a szocializmus évtizedeiben. 2007-ben valakik meggyalázták Kádár János sírját. Az MSZP-es főpolgármester-helyettes egy éjszaka alatt vissza záratta sírt. Az ügyet pár hónap elteltével lezárták, anélkül, hogy a tetteseket elkapták volna.

Miért csinálták? Azért, mert az MSZP-SZDSZ vezetés már rettegett Kádár emlékétől is. Kádár 12 év alatt virágzó országot teremtett. A szocik 12 év alatt szétlopták, lerombolták az országot.

Világosan szeretném ismét leszögezni: mi nem a régi rendszerhez akarunk visszatérni, mi új közösségi társadalmat akarunk. De Kádár János emlékét őrizzük.  Ígérem: lesz még Budapesten Kádár tér és lesz Kádár szobor is.

Tisztelt kongresszus! Sajnálattal látjuk, hogy a mostani kormány túltesz elődein a múlt elítélésében.  Az Orbán-kormánynak van sok jó tulajdonsága, de a kommunista ellenes kirohanásai fölöslegesek, károsak és zavaróak.

A Fidesz-nemzedék a szocializmus-ellenességben fogant. De ma más időket élünk. Az ország, Európa válságban van, és az emberek válaszokat várnak. A kommunista ellenes gyűlölet nem válasz.

Meg lehet érteni azt is, hogy a Fideszesek iszonyúan gyűlölik az MSZP-seket. 12 évig a szocik kormányoztak, és a Fidesz csak nagy nehezen jutott hatalomra. A kormány, amikor kommunistát mond, valójában az MSZP-re gondol.

Az MSZP és a Munkáspárt nem ugyanazt jelenti. Az MSZP a Fidesz vetélytársa, ellenfele a hatalomért folytatott harcban. A kommunisták, a Munkáspárt pedig egy más történelmi korszak hirdetői és hordozói. Az MSZP a Fidesz rövid - és középtávú ellenfele. A Munkáspárt a hosszú távú kihívást jelenti nekik.

Elvtársak! A mai helyzet különbözik az elmúlt évtizedektől. Az elmúlt évtizedekben a kapitalizmus nem volt akut válságban. Ma válságban van, olyan válságban, amelyet nem tud megoldani. Ezt tudjuk mi is, tudja a Fidesz-kormány is.

A Fidesz-kormány azt is megértette, hogy a multinacionális tőke, az EU, az IMF receptjei nem elegendőek. Mit is mondanak ők? A piac szabályozza a gazdaságot. Nem kell félni! Előbb vagy utóbb úrrá lesznek a munkanélküliségen, a szegénységen. Úgy, ahogyan ez a kapitalizmus korábbi története során gyakran volt. Az állam ne avatkozzon be a gazdasági folyamatokba, csak a keretfeltételeket biztosítsa!  Mivel a tőkés gazdaság lényege a pénz, a főszereplő pedig a bank, a bankokat kell megsegíteni.

Ezt lehet csinálni, de ennek az árát mindig a dolgozó tömegek fizetik meg. Európában ez ellen lázadtak fel az emberek. Ez nem forradalom, de az okosabb tőkés tudja, hogy itt lépnie kell.

A Fidesz lépett. Egységes akaratú állam kell! - mondták. Az államnak szerepet kell vállalni a gazdaságban. Az állam vállalja a tőke, a bankok bizonyos szabályozását, vagy ha tetszik, korlátozását. Ösztönözni kell a külföldi termelő tőkét, de korlátozni kell a spekulatív profitot. Fizetni kell a külföldi adósságokat, mert akkor a külföldi tőke megnyugszik, és valamivel nagyobb mozgástérhez jut a kormány. Bármi áron munkahelyeket kell teremteni, még akkor is, ha azokat nem maga a gazdaság gerjeszti.  Az embereknek valamivel jobb életet kell adni, mert csak így kerülhető el a szociális robbanás. Ugyanakkor társadalom mozgató erejévé egy új középosztályt kell tenni.

Valljuk be őszintén: ebben nagyon sok jó elem van.  A Fidesz azonban nem tudja megvalósítani a tőke korlátozásának politikáját. Két ok miatt. Egyrészt, mert az európai nagytőke erre még nem szánta rá magát, ezért akadályozza az Orbán-kormányt. Másrészt, azért sem tudja, mert nem tud, és nem akar túllépni a tőkés társadalom határain.

A banki különadó kivetése, a mobilhálózatok megadóztatása, a rezsi költségek kötelező csökkentése korlátozta a tőkét, de nem zárta ki annak lehetőségeit, hogy az érintettek a lakosságra hárítsák át.  Valójában úgy tűnik, hogy a nagy tőkéscsoportok profitja nem csökken, hanem nő.

A kormány hoz létre új munkahelyeket, de 500 ezer regisztrált munkanélküli van. Ugyanennyi magyar dolgozik az EU-ban, akik egy része munka nélkül lenne, ha itthon lenne. És további 500 ezer fő meg csak teng-leng, mert a kormány már régen lemondott róluk. Békésben, Nógrádban több olyan település van, ahol a munkaképes emberek 50%-nak nincs munkája.

A külföldi vállalatok csak részben segítik az ország gazdasági fejlődését. A külföldi cégek csak akkor jönnek, ha a magyar kormány garantálja az abszolút politikai rendet, nem engedélyezi a sztrájkokat, tüntetéseket, fenntartja a stabilitást. A külföldi cégek itt csalogatása nagyon sokba kerül az országnak.

Az EU-től jövő költségvetési támogatások nem alkalmasak a saját nemzeti ipar építésére. A támogatások felhasználása is úgy történik, hogy újabb külföldi cégeket kell bevonnunk.

A kis- és középvállalkozások – ahol a hazai dolgozok 85-90%-a dolgozik – nem kapnak segítséget, még várat magára a gazdaság fellendülése is, amihez esetleg a cégek fejlesztését rá lehetne építeni.

A szegények és gazdagok közötti különbség nem csökken, sőt nő. Az idén is Csányi Sándor lett a leggazdagabb magyar. 135 milliárd forintra becsült vagyonával továbbra is a ranglista élén áll. 2002-ben még 15 milliárd felett diszponált. Az első 15 milliárdos összvagyona majd 8-10 év felsőoktatási forrás igény mértékével azonos, mint ahogy az 1000-1100 milliárdjukból 1,2 millió dolgozó havi bére telik ki belőle.

Az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése egyértelműen a középosztályok és a gazdagok életét tette jobbá.

A munka törvénykönyve kiszolgáltatottá tette a dolgozókat. A PolicyAgenda közvélemény-kutató felmérése szerint a választók nem tekintik munkavállaló-barát kormánynak a mostanit. Még a kormánnyal jó kapcsolatban lévő LIGA Szakszervezetek szerint is mintegy 250 olyan rendelkezés van a törvényben, amely hátrányos a munkavállalók számára.

Elvtársak! Ne csodálkozzunk, hogy a tőke erői félnek tőlünk. Nem azt mondom, hogy nem tudnak aludni miattunk, de tudnak rólunk. Hidd el, ők is látták, hogy május elsején sok ezer ember jött el a majálisunkra.

Ők is tudják, hogy felnőttek új nemzedékek, harminc-negyvenévesek, akik a szocializmussal mindent elveszítettek, de a kapitalizmussal semmit sem nyertek, és ezt ma kezdik érezni, és tudatosan vallani.

Tudják, és ezért bennünket támadnak. Elvenni a múltunkat, elvenni nevünket, megtörni gerincünket, és a végén eltiporni bennünket! Ezt akarják a tőkések erői.

Meg kell-e ijednünk ezektől a támadásoktól? Megijednünk semmiképpen sem szabad, mert ezzel pont a tőkések érnék el céljukat, megfélemlítenének bennünket.

Mit kell tennünk? Először is, módosítsuk a párt nevét! Másodszor, erősítsük meg a pártot! Harmadszor, készüljünk fel a parlamenti választásokra!

Kedves Elvtársak! Erősítsük meg a pártot a következő időszakban! Ragadjuk meg azokat az új lehetőségeket, melyek kínálkoznak, használjuk az új eszközeinket! Kérem a kongresszus küldötteit, mondják el, hogy látják a párt helyzetét, milyen új elemeket látnak saját területükön!

A Munkáspártnak van erkölcsi tekintélye, súlya, erkölcsi-politikai tőkéje a mai társadalomban. Az emberek tudják rólunk, hogy mi nem forgattunk köpönyeget, nem változtattuk politikai arculatunkat. Mi nem vagyunk sem az MSZP, sem a Fidesz. Ezt tudják rólunk, és hitelesnek tartják a politikánkat, és annak mértékében, ahogyan nőnek a nehézségek, érdeklődnek is irántunk.

Ezért az erkölcsi tőkéért sokan, nagyon sokan dolgozunk 25 éve. Ez az erkölcsi tőke nem elég forradalomhoz, nem elég ahhoz, hogy bevegyük a parlamentet, de szükséges mindkettőhöz. Becsüljük meg, és építsünk rá!

A Munkáspárt gondolataiért, erkölcsi tekintélyének erősítéséért sokat tett barátunk és harcostársunk, Bódi László Cipő. Ő megfogalmazott valamit, amit sokan éreznek manapság, csak még nem merik kimondani: nektek, a Munkáspártnak van igazatok!

A Munkáspárt több szervezetében megjelentek fiatalok. A május elsejei rendezvényünkön öröm volt látni az új és fiatal arcokat. Különösen örömteli, hogy többen jelentkeztek a pártba Budapesten. A főváros ma is a legnagyobb szervezetünk. A fiatalítás biztosan meghozná eredményét.

Láthatjuk a fiatalokat Csongrádban, Békésben, a Hajdúságban, Szolnok megyében, Győr-Moson-Sopron megyében.

Mi a tapasztalat? Türelmes munkára van szükség a fiatalokkal. Segíteni kell az ő tájékozódásukat, politikai nevelésüket. Konkrét munkát kell adni nekik, hogy lássák értelmét annak, amit csinálnak.

Bebizonyosodott, hogy az Internet szinte az egyetlen olyan eszköz, ahol áttörést tudunk elérni, kitörési pontot tudunk találni, új embereket, köztük fiatalokat tudunk megszólítani. Ma ezt a munkát Budapesten Kovács István elvtárs irányítja. Aktív segítője Petrik Tímea és Nagy István elvtárs. A párt közös érdeke az, hogy Nagy István elvtárs teljes tehetségét és energiáját erre tudja fordítani. Ehhez, elvtársak, az kell, hogy nyúljunk a zsebünkbe, biztosítsuk még egy fő állású dolgozó fizetését! Sok mindent megoldottunk már az elmúlt 24 évben. Oldjuk meg ezt is!

A párt politikai-eszmei egysége az elmúlt évek fontos vívmánya, amire vigyáznunk kell, mint szemünk fényére. Ma a tőke erői azzal gyengítik a kommunista erőket, hogy felkarolják, pénzelik az állbaloldali, opportunista, revizionista erőket. Ezek a pártok veszélyesek, mert a mi jelszavainkat használják, sokszor a mi színeinket, de a politikájuk lényege a tőkével való kiegyezés.

A közel múltban az Interneten kezdték magyarul terjeszteni a Transform! című folyóiratot, ami az Európai Baloldali Párt politikáját népszerűsíti. A magyar kiadás munkatársai között olyan értelmiségiek vannak, akik a mi pártunktól mentek el a MP2006-hoz vagy máshova.

A párt politikai-eszmei egységének ápolásában meghatározó szerepe van A Szabadság újságnak. Munkatársaink kiváló újságot írnak, a cikkek alaposan kimunkáltak, szilárd kommunista szemléletet tükröznek. A Szabadság az egyetlen eszköz, amellyel hetente eljutunk tagjainkhoz, és propagandaanyagként is terjesztjük.

A Szabadság azonban veszélyben van. A támogatók száma csökken. Különösen nagy a csökkenés Budapesten, és a vidéki emelkedés ezt nem ellensúlyozza. Erről sokat beszélünk, de nem látjuk, hogy szervezeteink napi kérdésként foglalkoznának vele.

Vannak kiemelkedően jó munkát végző megyék, köztük Fejér, Bács Kiskun, ahol a tagság zöme támogatja az újságot. Miért nem lehet ugyanezt megtenni Békésben, Borsodban, Nógrádban? Még sokáig keresgélhetjük a kifogásokat, de a támogatók növekedése nélkül nem lesz Szabadság.

A párt politikájához pénzre is szükség van.  A Munkáspárt mintegy 37 millió forintos költségvetése kínkeservesen jön össze. Bennünket nem milliárdosok pénzelnek, hanem maguk tartjuk el magunkat. Ez azt is jelzi, hogy pártunkban van erő, van elszántság, van akarat.

A párt fő kérdése ma a központ működésének biztosítása. Ha nem lenne központ, nem lenne A Szabadság, nem lenne Internet, nem lennének elnöki utazások, és még egy csomó minden.

Az elmúlt években beálltunk egy bizonyos szintre. A tagdíjak egy részéből, a Szabadság-támogatásból, az Ezres Klubból és adományokból képesek voltunk annyi pénzt beszedni, ami elég volt három ember fizetéséhez, a rendszeres igényes központi munkához.

Most a bevételek jelentősen csökkentek. Ha ezen nem változtatunk, nem lesz más választásunk, mint a feladatainkat csökkenteni, embereket elbocsátani, áttérni egy más struktúrára. Meggyőződésünk, hogy ez nagy kárt okozna a pártnak, visszavetne bennünket, nem tudnánk kihasználni azt a lehetőséget, ami most kínálkozik.

Mindenre van megoldás. Debrecenben járva, azt láttam, hogy idősebb tagjaink adták össze két fiatal kongresszusi küldött utazási költségét. Szegeden két elvtársunk is bejelentette, hogy jelentősen megemeli a tagdíját. Tagjaink sok helyütt vállalnak újabb és újabb terheket a párt üzemeltetésében. Sokan vannak a pártban, akik 3-5-10 példányt is előfizetnek, segítve ezzel a pártot.

Elvtársak! Amire megoldást kell találnunk, az A Szabadság támogatóinak növelése és az Ezres Klub erősítése. Ezek a pénzek jönnek a központba. Mondjátok el, hogy ti mit javasoltok! Mutassatok példát a párt más tagjainak! Beszéljetek otthon őszintén az anyagi problémákról. A Munkáspárt jövője a mi, a Ti kezetekben van!

Elvtársak! A párt legújabb szellemi termékei közé tartozik az Interneten megjelenő MiTi, amely Hajdu, Kovács, Karacs, Nagy elvtársak munkája, és én is részt veszek benne. Az anyag képi megjelenítése ma semmivel sem rosszabb, mint, mondjuk a BBC napi anyagai, és sokkal jobbak, mint a magyar pártok átlagos anyagai. Olvassátok, terjesszétek, osszátok meg minél több fórumon!

A párt politikai-eszmei egysége fejlesztésének fontos eszköze a Szabó Ervin Akadémia. Az idén is új és nagyon érdekes előadásokat hallattunk. Látható, hogy a párt aktívája igényli ezt a fórumot, tanul belőle és hasznosítja.

A párt erejének fontos mutatója az akcióegységünk, azaz, hogy tudjuk-e tagjainkat konkrét akciókra szervezni, mozgósítani, irányítani. Szervezeteink zöme megértette, hogy ma nincs más harci területünk, mint az utca. Az utcán kell jelen lennünk, bármilyen fárasztó és nehéz is. Sok helyütt nehezen indulnak a kitelepülések, az utcai akciók, de ha rájövünk az izére, az értelmére, rögtön könnyebben megy. Elvtársak! Menjünk az utcára, és főleg rendszeresen. Az emberek hiányolnak bennünket és a munkánk is sokkal eredményesebb lesz, ha legalább hetente egy-két órát közöttük vagyunk.

Kedves Elvtársak! Tisztelt Kongresszus! 2014-ben parlamenti választások lesznek. Az igazságügyi államtitkár szerint nem zárható ki a választási eljárási törvény újabb módosítása. Enyém a labda, a többinek kuss - nagyjából ezt üzenik. Ez olyan, mintha az MTK-Ferencváros rangadó előtt csak az egyik csapat tudná a játékszabályokat, és ha a bíró tizenegyest adna, megváltoztatnák a szabályt.

Eldöntöttük, hogy lesz, ami lesz, indulunk a választásokon. Indulunk azért, mert ez komoly lehetőség politikánk képviseletére, fiatalok megnyerésére. Nem utolsó sorban az emberek is ezt várják tőlünk.

A választási indulás részben könnyebb, részben nehezebb. A kopogtató cédula eltörlése jó. Jó az is, hogy minden állampolgár több pártot is ajánlhat. Jó az is, hogy 500 érvényes ajánlás kell, a korábbi 750 kopogtató cédula helyett.

Mi a rossz? A rossz az, hogy két hét alatt kell összegyűjteni az ajánlásokat. Rossz az is, hogy több adatokat kell az ajánló íveken feltüntetni. És még van az előbb említett bizonytalansági tényező is.

A választásokon az a feladatunk, hogy legyen országos listánk. Ha van országos listánk, akkor az elégedetlen, csalódott emberek lehetőséget kapnak arra, hogy ránk szavazzanak. Az emberek döntését  - média híján  - nem tudjuk befolyásolni, de a lehetőséget meg tudjuk adni. Ez függ tőlünk.

Az országgyűlési képviselők száma 199 lesz. 106 képviselőt egyéni választókerületben, 93 képviselőt országos listán választanak.

Pártlistát az a párt állíthat, amely - legalább 9 megyében és a fővárosban - legalább 27 egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított. Ez a feladat nehéz, de nem lehetetlen.

A Központi Bizottság, az Elnökség többször is áttekintette, és mindig azt mondtuk: igen, meg lehet csinálni! Dolgozunk Budapesten, Pest megyében, Nógrádban,  Békésben, Szolnokban, Borsodban, Fejérben, Szabolcsban.  Dolgozunk továbbá Hajdú-Bihar, Csongrád, Györ-Moson-Sopron, Bács Kiskun 1-1 kerületében.

Borsodban a megyei értekezleten az elvtársak maguk javasolták, hogy több jelöltek kell állítani, mint, amit a megyei vezetés javasolt. Csongrádban is egyel több jelöltre vállalkoznak. Budapesten is azt látjuk, hogy az elvtársaink nagyon alaposan felmérik, hány emberrel, hol, mettől-meddig fognak gyűjteni.

Hol vannak a problémáink?

Jelöltjeink egy része visszakozott, amikor szembesültek a valóságban rájuk váró munkával. És még nem mindenki szembesült vele. Jelöltjeink egy része nem hajlandó tudomásul venni, hogy utcai munka, aláírásgyűjtés nélkül nem megy. Megyei vezetéseink egy része nem közös gondként kezeli a jelöltállítást, hanem továbbra is "ki van adva" a választókerületeknek.

A támogatói listák összeállítása szinte mindenütt nagyon nehezen halad. Ha nem fogjuk tudni pontosan, hogy hova is megyünk az ajánlásért, kapkodás lesz a vége, és nem kizárt, hogy sok területen minden szándék ellenére sem lesz meg a szükséges mennyiség.

A május elsejei budapesti ünnepség is azt mutatta, hogy az emberek szívesen aláírják a munkáspárti aláírásgyűjtő íveket. Ha sikerre visszük ezt az akciót, sokkal könnyebb lesz a választásokon. Ma az a legfontosabb feladat!

Elvtársak! Jövőre ünnepeljük pártunk 25. születésnapját. A magyar munkásmozgalom legnagyobb vívmánya 1990 óta a marxista kommunista párt, a Munkáspárt újjászervezése volt.

Óvjuk, védjük, gyarapítsuk pártunkat! Ez a mi kötelességünk. A Ti kötelességetek!  Ti vagytok a párt! Ha Ti nem szervezitek a választási munkát,  ha Ti nem fizettek elő A Szabadságra, ha Ti nem mentek az utcára, senki sem teszi meg helyettetek. A munkásmozgalom, a magyar dolgozók előtt Ti lesztek a felelősek.

Kire számíthatunk ebben a küzdelemben? A szocialistákra, a liberálisokra és minden folyamatosan születő fajzatukra, biztosan nem! De nem kell ezen csodálkozni elvtársak! Ők ugyanúgy tőkések, mint a konzervatívok, sőt, talán még rosszabbak, mert ők állandóan bizonyítani akarják, hogy ők nem kommunisták.

A dolgozó emberekre számíthatunk. Azokra, akik saját maguk tapasztalták meg, hogy a tőkés rendszer, a munkanélküliség, a szegénység nem jó. Ők a mi szövetségeseink, ők a mi reménységeink a választásokon is.

Számítunk a civilszervezetekre, amelyek hősiesen küzdenek azért, hogy egy-egy családot megmentsenek a kilakoltatástól. Azokra, amelyek fellépnek a szegénység, a nyomor ellen, az igazságtalanság ellen. Nem vezetni, nem irányítani, hanem segíteni akarjuk őket. Barátságunkat és együttműködésünket ajánljuk, így mindketten előbbre juthatunk.

Nem vagyunk egyedül a világban sem. Számíthatunk harcunkban sok külföldi barátunkra. Sok országban tiltakoztak a Munkáspárt elleni támadások miatt. Ilyen tiltakozások voltak és lesznek is.  Olvashattunk ilyet az angol Morning Starban, az orosz Pravdában. Nem régiben a moszkvai Lityeraturnaja Gazeta mutatott rá a múlttal való foglalkozás értelmetlenségére.

Számíthatunk osztályos társainkra, akik küzdenek a tőke ellen, Görögországban, Portugáliában, Franciaországban, Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában és másutt.

Számíthatunk orosz barátainkra, akikkel összeköt a közös múlt, és egy jövő ígérete.

Számíthatunk azokra a barátainkra és szövetségeseinkre, akik a Kínai Népköztársaságban a kínai sajátosságú szocializmusért küzdenek.

Éljen a Munkáspárt! Éljen a magyar munkás, a magyar dolgozó! Éljen az internacionalista szolidaritás! Éljenek a kommunisták!

Turi Kristóf beszéde a szovjet hősi emlékműnél a Vörös Hadsereg napján, 2013. február 23.

Emlékezni gyűltünk ma össze, nem pedig ünnepelni, mert sajnos a Vörös Hadsereg, aminek a napját ma ünnepelnénk, már a múlté. A huszadik század viharai és dicső pillanatai, ha nem is nyomtalanul, de elmúltak. Nem a világháború után vagyunk, és nem is a hetvenes években, mikor a Szovjetunió és hadserege ereje teljében volt, s ezt az erőt lehetett ünnepelni. Sajnos ezek az idők elmúltak, bekövetkezett az éjszaka… Azonban ahogy sötétednek az órák, úgy lehet érezni az új hajnal közeledtét.

Mert hiszem, hogy közeleg egy olyan hajnal, mint amilyen Lenin életében történt. Eljött a Forradalom, s életre hívta a Vörös Hadsereget! De milyen hadsereg volt ez! Az imperialisták „parasztokból verbuválódott csürhének” titulálták, s láss csodát, a nép egyszerű fiai arattak győzelmet a véres polgárháborúban az imperialistákon! És minő győzelem volt ez! A tisztikar jelentős részét ekkor még nem kinevezték felülről, hanem megválasztották – alulról. A későbbiekben persze visszatért a kinevezéses forma, de a régi rend, ameddig a Vörös Hadsereg fennállt, soha nem tért vissza! Nem tehetségtelen „kék vérű nemesek” irányították a hadakat, és nem az ő dilettáns döntéseiken múlott milliók sorsa, hanem a nép egyszerű fiai, a legnagyobb részben munkás és paraszti sorból származó tehetséges parancsnokok kommandírozták a Vörös Hadsereg légióit.

A mai okosok, akik történésznek mondják magukat, olyanokat hangoztatnak, hogy a szovjetek dilettáns módon fegyverkeztek, és minden pénzt a fegyverekre költöttek, és ez teljesen indokolatlan és szükségszerűtlen volt. Bár ezek a „géniuszok” nem hallanak most engem, mégis üzenném nekik, hogy a szovjetek megnyerték a polgárháborút, túlélték a nyugati agressziót, és tartottak attól, hogy a kapitalisták a társadalmuk belső válságát egy véres külföldi háborúval akarják majd megoldani – lásd a mai imperialistákat, akik ott vannak Afganisztánban, Afrikában, és sorolhatnám tovább…! Visszatérve a 20-as évekre, a szovjetek aggodalma nem volt alaptalan. Ha egy embert megpróbálnak elagyabugyálni egy sötét utcán, és netán a jövőben is arra fog járni, nyilvánvalóan lépéseket tesz annak érdekében, hogy megvédje magát. Ez logikus. Akkor egy ország miért lenne ésszerűtlen, amennyiben lépéseket tesz az önvédelemre? Én magam hosszú oldalakon át olvastam a 20-as 30-as évek szovjet katonai eseményekről Georgij Konsztantyinovics Zsukov: Emlékek, gondolatok című önéletrajzi művében. Persze, egy ilyen „jelentéktelen” embernél biztos mindenki sokkal jobban tudja, milyen is volt a valóság… Hát persze…

De akármi is legyen a véleményünk a Vörös Hadseregről, egy dolog vitán felül áll: segített egy igazságosabb világrend fenntartásában, és sohasem imperialista érdekből harcolt, hanem az elnyomottak sorsát tartotta szem előtt! A szovjetek rákényszerültek a védekezésre a polgár- és a világháborúban egyaránt, s mindkét háború szabadságot és fejlődést hozott a szovjetek által felszabadított népeknek! Gondoljunk a második világégés utáni területekre! Ez az ármádia mindig saját zászlóval állt ki a kizsákmányolókkal, a céljai világosak voltak, ideológiailag megalapozottak, segítségnyújtása a kapitalisták által elnyomott népeknek pedig példamutató volt!

Sosem szállt partra sehol az ENSZ égisze alatt, nem rágalmazott meg senkit vegyi fegyverek gyártásával, hogy megszerezhesse az adott ország olaját. Nem fegyverezett fel vaktában mindenkit, és nem vérengző zsoldos gyilkosokat uszított a következő kiszemelt célpontjára. És persze, atombombát sem vetett be sem egy, sem kettő civil város ellen! Nem a pénz motiválta, hanem a Világforradalom gyönyörű eszméje! S ez mind a döntéshozókra, mind az egyszerű katonára igaz volt. Akik abban az uniformisban haltak meg, a hazájukat szolgálták, mások szabadságáért és egy szebb világért áldozták életüket!

Gondolom, előző gondolataim alapján kitalálták, kikkel hasonlítottam össze a Vörös Hadsereg hőseit! Kik is az ő tökéletes ellentétei? Természetesen a nyugati imperialistákra, és elsősorban a főkolompos Egyesült Államokra céloztam! Rablóháborúik ma is a világ minden pontján zajlanak: Afganisztánban, Észak-Afrikában, de megpróbáltak „demokráciát” vagyis kapitalizmust vinni Vietnamba, Koreába, és számtalan egyéb helyre – sajnos, nem mindenki tudott oly hősiesen ellenállni mint a koreai vagy a vietnami elvtársaink. Azonban mindenki megpróbált ellenállni a nagy sasnak, és sokan még ma is harcolnak ellene! Ha ma létezne Vörös Hadsereg, nem itt tartanánk. De azt hiszem, szolidaritást vállalnának az elnyomottak harcával, és akár aktívan is segítenék őket, hogy megvédjék a függetlenségüket, a szuverenitásukat, amit az USA és vérebei semmibe vesznek…

Azt hiszem, az én tisztem ezen a megemlékezésen véget ért, így szeretném átadni a szót elvtársamnak, Pethő Gábornak, aki folytatja azt a témát, amit én itt az utolsó pár mondatomban elkezdtem. Szeretném megköszönni a megtisztelő figyelmet, és búcsúzóul még annyit szeretnék szólni, hogy ne hagyjuk, hogy a Vörös Hadsereg Hőseinek és hőstetteinek emléke a feledés homályába vesszen! Emlékezzünk rájuk, és várjuk azt a percet, mikor ezen a napon, a távoli jövőben megemlékezés helyett, újra ünnepelhetünk!

Köszönöm a figyelmet elvtársak!

Pethő Gábor beszéde a szovjet hősi emlékműnél a Vörös Hadsereg napján, 2013. február 23.

Kedves elvtársak!

Szeretnék én is üdvözölni minden megemlékezőt és külön köszöntöm köreinkben a MIKSZ szervezetét. Sajnos egy olyan elmúlt katonai szervezetről emlékezünk ma meg, amelyet a jelenlegi korszellem képtelen megtűrni. Az amerikai álom és a szárnyai alatt tevékenykedő liberális történészek azt üzenik nekünk a vörös hadsereg kapcsán, hogy egy az elnyomás és kilátástalanság spóráit szóró katonai erő volt, míg az ő oldalukon a demokráciát, szabadságot és biztonságot sugárzó erőszakszervezet tevékenykedett. Számunkra, masszív világképpel bíró realista fiataloknak ez az üzenet gyökereiben hibázik.

Elég rögtön csak visszagondolnunk a második világháborúra, amelynek során a vörös hadsereg elsőként sietett az imperialista álmokat kergető náci Németország ellen, hogy visszaadja az emberek egyenlőségét nemre és származásra való tekintet nélkül. Ugyanekkor az amerikai erők még javában pénzorientált, provokatív játékokat űztek és eszük ágában sem volt felvenni a harcot az egyszerű emberek érdekében. Hasznot húztak hatalmas rétegek sanyarúságából. De mondok én ezzel újat? Nem! Mind a mai napig megőrizték ezt a káros tendenciát és kizárólag ott hajlandóak "segíteni", ahol igazából nincs rá szükség, de közben a beavatkozás maga mégis gazdasági előnyt jelenthet számukra. Már évtizedek óta kifogásolhatatlan a NATO dominanciája, de mégis itt-ott felbukkanó népirtásokat, jogilag megalapozatlan kilakoltatásokat, porig rombolt közel-keleti nagyvárosokat, a földgolyó nagyját és Afrika szinte egészét sújtó éhezést és mélyszegénységet kísérhetünk figyelemmel. Ha ez lenne a demokrácia, akkor egy csontig fogyott, éhhalál szélén álló választópolgárnak vajon milyen választási lehetőséget kínál a rendszer? A válasz nálunk adott: SEMMILYET! A mindenféle balanszot nélkülöző kapitalista rendszer bizony csak addig életképes, amíg ezeknek az embereknek a szavai nem érnek semmit. Erről a média remekül gondoskodik is.

Fontos megjegyeznünk, hogy ma Magyarország zsoldos hadereje a NATO-t és minden vele járó gusztustalan akciót támogat. Szovjet időkben a katonák egy fenntarthatóság és egyenlőség jegyében kialakuló szabad világért küzdöttek. Úgy tűnik, hogy ma ez már nem erény. A diktatúra pályája ma a kizsákmányoló egyéneké és szervezeteiké, akik különböző tiltásokkal igyekszenek minket ellehetetleníteni, de végső esetben csupán a korszellem eretnekeinek, azaz terroristának bélyegeznének minket. A viszonylagos szólásszabadság egyelőre az egyetlen fegyverünk, barátaim. Az alkotmánybíróság nemrégiben ennek tükrében semmisítette meg az úgynevezett "önkényuralmi jelképeket" tiltó törvényt, amely minket komolyan érintett a munkásmozgalmi jelképeken keresztül.

Munkás Kupa labdarúgótorna Túrkevén

XIX. Munkás Kupa

országos kispályás labdarúgó torna

Tizedik alkalommal nőknek is

2013.június 08. /szombat/

túrkeve

Ismét Túrkeve ad otthont - immár tizenkilencedik alkalommal - a Munkáspárt által szervezett országos kispályás labdarúgó tornának. A csapatok regisztrálása és a kupa megnyitása a Városi Sportcsarnokban, ill. a mellette lévő kézilabdapályán lesz. /A Kisújszállást, Mezőtúrt összekötő út mentén eligazító táblával jelezve./

Program:

7.30-8.30        A csapatok regisztrálása, sorsolás.

8.30-9.00  Megnyitó.

9.00-9.30  A csapatok eligazítása.

9.30-13.30  Csoportmérkőzések /játékidő 2 x 15 perc/ .Négy csapat jut tovább.

13.30-13.45 A továbbjutó csapatok regisztrálása, a csapatok párosítása.

13.45-15.15  Elődöntők. A vesztes csapatok – mint harmadik helyezettek – bronzérmet és (szerény) díjat vehetnek át. /Játékidő 2 x 15 perc./

                    Döntő /játékidő 2 x 15 perc/.

 15.30       A program lezárása: eredményhirdetés.

Természetesen a nők és férfiak külön versenyeznek.

Amennyiben 16 csapatnál több résztvevő lesz /ez a férfiak esetén fordulhat elő/, az eredményhirdetés egy órával eltolódik, a játékidő és a továbbjutó csapatok száma módosul.

Az első és második helyezettek arany ill. ezüst érmet és díjat vehetnek át.

Egy csapat maximum 10 főből állhat, maximum 10 – 10 érmet osztunk ki a dobogón végzők között.

Benevezési díj csapatonként: 5000 Ft.

Benevezési határidő:2013. június 08..

A határidőn túli nevezés esetén a tornán való részvételt nem garantáljuk. A benevezési díjat az alábbi címre kérjük: Csajbók Ferenc, 5420 Túrkeve Április 4. u. 12/B .

Érdeklődni az alábbi telefonszámon lehet: 06 56 361 929 vagy mobilon 06 30-286 64 74.

Email cím: apaatok@gmail.com

A benevezéshez a csapat és a település nevét  valamint a csapat vezetőjének nevét, címét, telefonszámát és a benevezési díjat kérjük! / A nevezési díjat személyesen a lakásomon vagy túrkevei ismerősökön keresztül vagy postai úton kérem hozzám eljuttatni./

Milyen pályán lesznek a mérkőzések?

A döntő a sportcsarnok parkettás pályáján zajlik.

A csoportmérkőzések – a sorsolás „szeszélyéből” és a lehetőségekből fakadóan – parkettán, betonon, salakon és az is előfordulhat, hogy füves pályán lesznek. Lényeg, hogy tornacipőt /teremcipőt/ használjanak a játékosok.

Az előzőekben kiderült, hogy várunk női csapatokat is!

A fentiekben leírtak a női csapatokra is vonatkoznak. A női csapatok vetélkedésének mikéntjét a benevező csapatok számának függvényében később dolgozzuk ki.

meghívót minden benevezett csapatnak eljuttatunk.

                                                                                                                                             Csajbók Ferenc

                                                                                                                                             a torna szervezője