Jászkun Munkás, 2014. augusztus

A hatalom

A hatalom a kormányzás és az igazságszolgáltatás jogán, illetve gyakorlatán felül annak lehetősége, hogy valaki vala­mely közösségben, tevékeny­ségben érvényesítheti, valakire rákényszerítheti az akaratát.

Történelmi példák igazolják, hogy a hatalom, mint eszköz, mennyire kritikus tényezője az államvezetésnek. Elkerülhetet­len volt anno, hogy felvilágosult elmék a különféle hatalmi ágak (törvényhozó, végrehajtó és bí­rói hatalom) elválasztását és következetes ellenőrzését szor­galmazzák. Egyszersmind meg­teremtették a hatalomgyakorlás jogállami kereteit. ,,Az ellen­őrizetlen hatalom út az önkény­hez” - vallották. E megállapítás realitását fölösleges lenne két­ségbe vonni. A hatalomnak talán jellemdeformáló hatása a legártalmasabb. Ismerünk pél­dákat arra, hogy korábban tole­ráns, demokratikus érzelmű, mások jogait tiszteletben tartó emberek magatartása, viselke­dése, érzésvilága miként válto­zott meg, torzult el, amint hatal­mat ruháztak rájuk.

Önteltté, gőgössé, kivagyivá, lekezelő modorú­vá váltak. Valósággal el­öntötte őket a hatalom­hoz ragaszkodás mámora, s vé­gül kvázi szörnyetegfigurák let­tek a hatalom birtoklásával.

Olyan végcéllá vált a hatalom számukra, hogy a további éle­tüket el sem tudták képzelni nél­küle. Megszerzése vagy meg­tartása érdekében bármilyen elvtelenség kezdeményezé­sére, eltűrésére készen álltak. Hajlandóak voltak bármit meg­engedni, megcselekedni, elnéz­ni, ellenlábasaikat különféle machinációkkal lejáratni.

Olyannyira, hogy despotikus hajlamaik révén maguk váltak megtestesült hatalommá. Kö­vetkezésképp gátlástalanul visszaéltek vele. Az efféle figurák­ra olyan erkölcsi jellegű megál­lapítás érvényes, hogy csak ha­talom birtoklása nélkül válhattak volna a környezetük hasznos tagjaivá.

A hatalom jelzett szimptómái a mai politikai gyakorlatban is felismerhetőek. Az eltelt im­máron negyed évszázadban (a polgári társadalmi rendszer nyújtotta „korlátlan demokrácia” virágzása korábban) megtör­ténhetett, hogy a kormányzás leendő birtokosai az ,,az ör­döggel is barátságot kötöttek”, csakhogy a hatalmat megsze­rezzék. Olyan fokon kerítette őket birtokába a hatalomvágy, hogy később sem tudnak tőle megválni.

Képtelenek gyakorolni a világi pozícióról történő lemondás nem kis önfegyelmet és ön­kontrollt igénylő művészetét. Nem tudják magukévá tenni a cum dignitare recedere (méltó­sággal visszavonulni) normát. Csakis akkor fogadják el a primus inter pares (egyenlők közt első) elvet, ha az egyen­lőnek minősülő társak között mindig ők kerülnek élre.

Szűkebb és tágabb környe­zetükben pedig csak kritikátlan kiszolgálóknak, „csókosoknak” biztosítanak életteret. Követke­zésképp politikai érvényesülés, gazdagodási lehetőség kizárólag azok számára adatik meg, akik szolgalelkűségről tesznek tanúbizonyságot, s akik ellent­mondás nélkül azonosulnak a megátalkodott hatalomgyakorló másoknál mindenhez jobban értő, tévedhetetlenség pózában tetszelgő ostoba képzetével.

Dr. Südi Bertalan

Kezeljük tudományosan a fogalmakat!

Az újságokban, a televízióban, szakdolgozatokban több tudós, újságíró és politikus a 2010-es fordulatot, amikor az MSZP alulmaradt a parlamenti választásokon s a FIDESZ kétharmados többséggel birtokba vette a kormányt és a törvényhozók házát, rendszerváltásnak, következésképpen (fülke)forradalomnak nevezi.

Megítélésem szerint ez a minősítés tudománytalan, pontatlan és megtévesztő. Még akkor is az. ha jelentős változás következik be az új kabinetben, a korábbival szemben. A régi (Horn Gyula, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon) vezette alakzat kapitalizmusra épülő polgári demokrácia, míg az új (Orbán Viktor) vezette formáció kapitalizmusra épülő, mindinkább önkényuralmi jellegűvé váló politikai felépítmény.

Az „orbanizmus” fokozatosan, csalárd módon építi be ideológiai-politikai struktúrájába a Tisza István-i és horthysta elemeket, fokozatosan építi le a polgári demokrácia kockaköveit. A Putyin orosz elnökkel kötött paksi megállapodás módja is szemléletesen mutatja: Orbánnak (a háromnegyedes többség ellenére is) egyre kényelmetlenebb a parlament létezése, és kardinális kérdésekben egymaga szeretne dönteni. Ezek egyeduralkodói allűrök.

Természetesen az ilyen módszereknek semmi közük sincs a kádári gyakorlathoz (sokszor, sokan vonnak párhuzamot), ugyanis az MSZMP főtitkára a közügyeket érintő kérdéseket általában megvitatta a pártban, a parlamentben, és intézkedései nem kortesfogások voltak, hanem komolyan vette azokat, s a nép valódi érdekeit szolgálta. A Kádár-Orbán analógia kinek a malmára hajtja a vizet?

A 2014-es változások nem vezetnek rendszerváltáshoz, még akkor sem, hogy a FIDESZ győzött, és meg akarják valósítani rémálmait, mert a történet- és társadalomtudományban a „rendszer” társadalmi formációt jelent (kapitalizmus, szocializmus) tehát nem nevezhetők forradalomnak. A forradalom fogalmával visszaélnek a jobboldalon, mert az egy olyan tömegmozgalom, melynek célja az elavult társadalmi alakzat megdöntése és helyette egy fejlettebb létrehozása, olyan radikális változás, melyet létrehozni csak akkor lehet, ha megvalósításához megértek az objektív és szubjektív feltételek. Ami megvalósulhat kormányváltásban, de ez semmiképp sem rendszerváltás. A revolúciónak még nem jött el az ideje.

Hegedűs Sándor

A GYŰLÖLET MAGJA

A miniszterelnök úr szándéka, hogy az országban nyugalom és nemzeti egység legyen. A szándék jó, csak az a probléma, hogy éppen ő volt az, aki 1989-ben a gyűlölet magját elvetette, amikor azt mondta: a kommunistákat agyagba kell döngölni. Minket, akik éjjel-nappal, hétköznap, vasárnap dolgoztunk, hogy ő és társai ingyen tanulhassanak az egyetemen, ők akkor még semmit sem tettek a nemzet asztalára, de mellé ültek lakmározni.

Sajnos a gyűlölet magja azóta szépen növekedett, hajtásai hosszúra nőttek. Felsorolni hosszú lenne, de kettőről érdemes egy néhány sort írni.

- Dávid Ibolya miniszterként avatta fel Tóth Ilona szigorló orvos szobrát, akit az 1956-ban elkövetett tevékenységéért elítéltek. Amikor a miniszter asszonyt arról kérdezték mi a véleménye a Köztársaság téren meggyilkolt katonákról, azt válaszolta, azok ávósok voltak. Igen, mert oda sorozták be őket, és életükkel fizettek, mert nem szegték meg az esküjüket, és nem hagyták el az őrhelyet. Ez bizony méltán váltott ki sok emberben ellenérzést.

- Lázár János korábban azt a kijelentést tette, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Ezzel milliókat sértett meg és felháborodást váltott ki. Mi becsületesen dolgoztunk évtizedeken át, hogy az ország gyarapodjon, ők meg munkavégzés nélkül lettek milliomosok vagy milliárdosok, amit tőlünk vettek el. Az elmúlt 25 év alatt kettészakították az országot, a különbség a gazdagok és a szegények között tovább nőtt.

A félelem eluralkodott az emberekben, ezért Bibó István demokráciáról alkotott véleménye: ,,Demokrácia egyenlő: félelem nélkül élni’’ – nem valósult meg. Én nem látok reményt arra, hogy az országban nyugalom és egységes nemzet legyen.

A gyűlölet elvetett magjából mára óriási fa lett, erős gyökerekkel.

Horváth Sándor

Az önkormányzati választásokról

Jelenlegi ismereteink szerint a választásra október 12-én kerül sor. Pártunk megyei vezetői elkészítették a jelöltek előzetes listáját. Némi változtatásra még sor kerülhet.

JÁSZLADÁNY: Kun József

KISÚJSZÁLLÁS: Kassai Norbert Farkas Károlyné Bodor Anikó Kiss Csaba

KARCAG: Németh Imréné ifj. Nagy József Földi Imre Horváth Sándor Horváth Sándorné Czinege Piroska ifj. Czinege József Nagy József

MEZŐTÚR: Tóth Angéla Major Mihály Sánta Barbara Veres Gyula Herczeg Antal (egyben polgármesterjelölt is) Sánta Károly Bíró Imre Késmárki István

RÁKÓCZIFALVA: Farkas László

RÁKÓCZIÚJFALU: Terenyei Sándor

TISZABURA: Dull Krisztián Norbert (egyben polgármesterjelölt is) Dr. Horváth Balázs Rácz Róbert ifj. Berényi Mihály Penti Ádám

TISZAROFF: Dr. Katona Gábor

TÖRÖKSZENTMIKLÓS: Szilágyi András + 6 jelölt           

TÚRKEVE: Árvai Imre Sipos Sándor Szabó Károly Kramperger Miklós

SZÁSZBEREK: Szíjjártó Mihály

SZOLNOK: Túri Kristóf  (egyben polgármesterjelölt is)  Bánvölgyi Attila Bencsik Mihály Farkas Péter Gulyás László Herczegh Klára Nagy Sándor  Agócsné Faragó Magdolna Szilágyi Sándor Gyulainé Mihályi Ilona ifj. Szilágyi Sándor

NAGYKÖRŰ: Póta Lászlóné

Szolnok megyei elnökjelölt: Bencsik Mihály

Fontos információ még, hogy választókerületenként a választói névjegyzékbe felvett lakosok létszámának, ha 1 %-a aláírja az ívet, akkor a jelöltre lehet majd voksolni. Ez az 1 % számokban kifejezve 60-65 aláírás. A lakos több pártjelölt ívét is aláírhatja. Az aláírás gyűjtésére 2 hét áll rendelkezésre.

GONDOLATOK

A napokban kerestem valamit a könyveim között, és kezembe került egy 43 oldalas könyvecske. Sztálin beszéde a XX. kongresszuson. Mivel azt igen régen olvastam, most ismét elolvastam. Őszintén szólva most értettem meg igazán. Sztálin Leninnel közösen megbeszélték, hogy a „harmonikus szocializmust” kell megvalósítani. Többször említette 1928-ban is, de közbejött a II. világháború, amit pontosan a Szovjetunió ellen robbantottak ki, amelynek sokmillió ember lett az áldozata.

Ne akarjon senki úgy gazdag lenni, hogy ezreket, mil­liókat éhbérért dolgoztat. A kapitalizmus fő vonásaira Sztálin egyértelműen rámutat.

Olyan rendeletet kell hozni, hogy a választáson köte­lező a részvétel. Akkor nem 38-40% jelent 2/3-os többséget, hanem érvényesülhet a demokrácia.

Dudás György

Még egyszer a Munkás Kupáról

Gratulálni szeretnénk kiemelten a XX. Munkás Kupa sporteseményen részt vevő TISZABURAI csapatnak, akik a Munkáspárt égisze alatt léptek pályára és először vettek részt a viadalon, hogy szereplésükkel eljutottak a középdöntőig.

Jövőre is szeretnénk drukkolni a csapatnak.

SÜDI BERTALAN: A „BÉKE SZIGETE”?

Külhoni polgár arról áradozott,

Hogy,, Magyarország a béke szigete”,

Csend honol mindenütt, mondta lelkesen,

Alig van ország, ‘mely azonos vele.

A laikus úr jócskán melléfogott,

Nem tudta, hogy mi zajlik a hazánkban,

Nem ismerte fel országunk pusztítóit,

S, hogy kinek mi árt az okozott kárban.

Hogy árulók ,,vezették meg” a népet,

Sokakat munkátlanságra ítélték,

A szavazókat jóléttel áltatták,

Ám semmi nem lett úgy, ahogy ígérték.

Hogy rizikó az önálló vélemény,

Nyomorúság kínja gyötri a szegényt,

A holnaptól való félelem pedig

Elfojt benne hitet és minden reményt.

Soványító kúrán sínylődnek sokan,

Hisz’ jócskán kifosztott országban élnek.

Míg jövőtlenül gyötrődnek milliók,

Nem lesz alapja semmilyen reménynek.

Így él a többség a ,,béke szigetén”:

Senyved, de hallgat, mintha néma lenne.

Tudja, egyénileg hiába lázong,

Közösen pedig nincs bátorság benne.

Voltak ősök, kik igazságra vágytak,

S nem tűrték a hatalom álságait,

A jogaikért bátran ölre mentek,

S levetették a népnyúzók láncait...

Csak igazsággal szépülhet a béke,

S ha szabadságban élnek az emberek,

Ám a ,,tőkés szabadság” jámborai

Zsákmányoló ajserektől tengenek.

Ha burzsujok nélkül élhetnénk végre,

Lehetne hazánkból ,,béke szigete”,

Valóságos, melyre régóta vágyunk,

Volna a békének végre hitele.

Pozsonyi Péter (1947-2014) Martfű

POZSONYI PÉTER 1947 – 2014
Mementó mori! (Emlékezz a halálra!) – mondja a latin. Emlékezz az életre! – mondjuk mi. Ezen a mezsgyén elindulva szívünk az evilági élethez húzva kérdezi: ki volt Pozsonyi Péter?
Túrkevén született dolgos, szorgalmas családban. Öten voltak testvérek. Családja szociológiai szempontból a felfelé ívelő parasztpolgárosodás tipikus esete. Édesapja a biztos jövőt nyújtó termelőszövetkezet tagja lett. Tanyáról-tanyára, majd a vaskerítéses házba, de még mindig szolgálati lakásba, míg végül saját lakásba költöztek az Oncsa sorra. A gyermekeket iskoláztatták. A szocialista nagyipar hívta, várta, képezte a tanulni vágyó fiatalokat. Péter vájárnak tanult, de munka mellett egyre magasabb iskolákat végzett. Amikor szállítási osztályvezető lett a Tisza Cipőgyárban, joggal hihette, hogy révbe ért. De jött a rendszerváltás, és sorsfordító idők következtek. Kényszervállalkozó lett, s maradt élete végéig. Feleségével – aki szintén túrkevei -, példás családi életet éltek. Ízlésesen berendezett otthont teremtettek Martfűn.
 Milyen ember volt Péter? Szerencsés természetű, kiegyensúlyozott alkat, akit hamar megszerettek. Egyenes jelleme, önzetlensége, segítőkészsége révén szűkebb és tágabb környezetének hamar vezetője lett. Így vált például a kispályás focisták baráti körének menedzserévé. Húsz év óta rendszeresen  POPE (Pozsonyi Peti) néven indított csapatot az Országos Munkás Kupán, jelentős anyagi támogatással.  Kezdetben aktív futballistaként is megállta a helyét. 1989-ben megújította tagságát a Munkáspártban, melynek városi elnöke lett. Öt éve, hogy a MEASZ megyei szervezete elnökévé választották. Az utolsó percig lelkiismeretesen és magas szinten látta el megbízatásait. Fáradhatatlan volt. Sebezhetetlennek hittük, pedig nem volt az. A betegség pár hónap alatt ledöntötte lábáról.
Amikor elvállalta a Munkáspárt országgyűlési képviselőjelöltségét, még nem tudtuk, hogy ez lesz  közéletiségének az utolsó felvonása. Bár nem nyert mandátumot, de Törökszentmiklós választási kerületének 23 települése szépszámú szavazatokkal  igazolta, hogy jó úton jár, megbecsülik a szocializmusba vetett hitét. November 2-án örökre lehunyta a szemét. Személyében igazi jóbarátot veszítettünk el. Nem élt hiába. Emlékét kegyelettel megőrizzük!
Sipos Sándor (Túrkeve)

Turi Kristóf polgármesterjelölt: „Ingyenessé tenném a parkolást Szolnokon!”

A Munkáspárt fiatal politikusa állítja, a politikában a kishitűség végzetes hiba

Október 12-én helyhatósági választást tart az ország. Helyi önkormányzati képviselőkre, polgármesterekre, illetve nemzetiségi önkormányzati képviselőkre szavazunk. Sorozatunkban a szolnoki polgármesterjelölteket mutatjuk be - ezúttal a Munkáspárt ál­tal indított Turi Kristóf volt az interjúalanyunk.

– Turi Kristóf, Turi Kristóf... ízlel­gethetjük hosszasan e nevet, ám a hazai, de még a szűkebb szolnoki politikai életben sem tűnik ismerősnek a nagy több­ség számára. Adódik a kérdés: ki az a Túri Kristóf?

– Közel tizenkilenc éve, azaz születésem óta Szolnokon élek. Itt jártam iskolába, a családom ás a barátaim miatt is ezer szállal kötődöm a városhoz. Korosztályom általános érdek­lődési körével szemben engem már évek óta a politika és an­nak tudománya foglalkoztat. A Munkáspárt ifjúsági szerve­zetét több külföldi eseményen is képviseltem mar, valamint a tavaszi országgyűlési választá­sokon is megmérettettem ma­gamat.

– Ugyan valóban vannak már egyre többen fiatalok a Munkás­párt tagjai között, ám az átlag választópolgár meg mindig egy ódivatú, „veterán” szervezetnek ítéli meg e baloldali platformot. Fiatalemberként Önhöz hogyan került közel ez a párt és annak szemlélete?

– Tréfás válasznak tűnhet, hogy kizárásos alapon, ám az én szemszögemből ez a színtiszta igazság. Számomra akár a libe­rális, akár a konzervatív ideoló­gia, akár gazdasági, akár szociá­lis témakörről van szó, egyaránt a gazdagokat képviseli. Azokat, akik számára megfelelő, hogy fennáll a társadalmi egyenlőtlen­ség, akik azt akarják, hogy a sze­gény szegény maradjon, a gaz­dag pedig gazdag. Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy az összes parlamenti pártnak az az érdeke, hogy a jelenlegi kizsákmányoló rendszer sokáig fennmaradjon. Én nem vagyok gazdag, ezért nem hiszem, hogy igazságos, ha néhány ember jólétéért milliók­nak kell nélkülözni, vagy akár meghalni is, ahogy az sem fair, hogy a világ javainak 95 száza­léka az emberiség legfeljebb 1 százalékának kezében összpon­tosul. E tekintetben a hazai vi­szonyok sem kedvezőek. Akár­hogy is nézzük, a társadalmi igazságtalanságok ellen idehaza ténylegesen csak ez az egyetlen magyarországi párt küzd. Így az­tán magától értetődő számomra, hogy munkáspárti színekben in­dulok a választásokon.

– És mi ösztönözte, hogy ne csu­pán képviselő-, hanem polgár­mesterjelöltként induljon?

– A város folyamatos leépülése motivált abban, hogy elinduljak a helyhatósági választásokon mint polgármesterjelölt. Látom, hogyan züllik le az egykor erős mezőgazdasági ipari város, és úgy vélem, a jelenlegi városve­zetés nem képes ezt a folyamatot megállítani, sőt, nem is akarja. Úgy érzem, megvan bennem az a határozottság, ami ahhoz kell, hogy Szolnok újra egy virágzó város lehessen!

- Mit gondol, ha megválasztják polgármesternek, de a közgyűlés összetétele ellenzéki lesz, mivel tudná programját elfogadtatni?

– Úgy vélem, a szolnokiak ki­lencven százalékát képviselem. Azokat, akiknek nem érte meg a rendszerváltás, akik nem tíz­milliós autókkal járnak haza a luxusvillájukba, hanem a buszon zötykölődnek addig, amíg haza nem érnek a sok esetben hitellel terhelt kis házukba, lakásukba. Akik nélkülöznek, akik nem ta­lálnak munkát, és azokat, akik­nek már fedél sincs a fejük fölött. Tulajdonképpen azokat, akiknek nem jó ez a jelenlegi rendszer. Programomat néhány szóban úgy foglalhatnánk össze, hogy a város bevételeinek növelésével párhuzamosan növelni akarom a lakosság életszínvonalát. Megvá­lasztásom esetén először három új adónemet vezetnék be, ezek a városi újarisztokráciát sújtanák. Egyszeri 40 százalékos vagyon­adót vetetnék ki a százmillió forint fölötti vagyonokra, éves in­gatlanadót a 40 millió forintnál értékesebb ingatlanokra, és lu­xusadót, például a 10 millió forint­nál értékesebb gépjárművekre, motorcsónakokra, vitorlásokra, egyéb luxusokra. Amennyiben lehetséges, a külföldi vállalkozá­sok iparűzési adó­ját is növelném.

Ugyanakkor in­gyenessé tenném a parkolást a vá­rosban. Ez lenne a pénzügyi alapja a város gazda­ságba való visszatérésének. Az első két évben a mezőgazdaság­ban kellene eredményeket elérni, földeket vásárolni, megművelni azokat, helyben feldolgozni és értékesíteni a termékeket, és a fo­lyamat minden szakaszát városi tulajdonban lévő cégeknek kel­lene végeznie. Több négyzetkilo­méternyi mezőgazdasági terület, saját malom és vágóhíd, több hentesüzlet, pékség. Nagy befektetés, de néhány év alatt megtérül, és több ezer új munkahelyet teremt, a város polgárainak pedig olcsó, jó kenyeret, pékárut, tejtermé­keket kínáltatnék. A következő években még gyógyszertárakat, legalább két-három benzinku­tat és egy utazási irodát kellene megnyitni, valamint újjáépíteni a cukorgyárat. Ami még fontos a programomban, hogy^- az épít­kezéseket is városi tulajdonú cé­geknek kellene kivitelezni. Öt év alatt el kell érni, hogy egyetlen munkanélküli, hajléktalan, éhe­ző, létminimum alatt tengődő, létbizonytalanságban élő ember se legyen Szolnokon. Munkát, kenyeret, biztonságot, fedelet mindenkinek! Jól ismerem az iskolák problémáit, az egyik leg­fontosabb a droghasználat, ami manapság, tudtommal, két helyi elitgimnáziumban is jelen van. Igazi harcot szeretnék a kábító­szerek ellen, az iskolák falain be­lül és kívül egyaránt.

Ha ellenzéki lesz a testület, attól még nem kellene a város érdekében ho­zandó intézkedéseket akadályoznia, ha mégis ezt teszik, annak ellenére, hogy nem a saját vagy pártérdekeiket, hanem a választók érdekeit kel­lene képviselniük, akkor nép­szavazásokat kell kiírni, elvégre demokráciában élünk, ahol a népnek kellene uralkodnia! A politikában a kishitűség vég­zetes hiba. Nem szabad nega­tívan hozzáállni a dolgokhoz. Reménykedem benne, hogy hu­szonöt vészterhes esztendő után az emberek rájöttek, ki az, akitől semmi jóra nem számíthatnak, és arra, hogy csak egy tisztessé­ges, becsületes, tiszta lapokkal induló ember lehet képes jobbá tenni a szolnokiak életét.

Mészáros Géza

Turi Kristóf született: Szolnok, 1995. 12. 03.

ÁLTALÁNOS ISKOLÁI: Körösi Csorna Sándor Ált. Isk. és Belvárosi Ált. Isk.

KÖZÉPISKOLA: Varga Katalin Gimnázium

JELENLEGI TANULMÁNYA: Budapesti Corvinus Egyetem - nemzetközi tanulmányok, angol nyelven

Kubikosnapi megemlékezés Mezőtúron

MEGHÍVÓ
A rendező szervek nevében tisztelettel meghívjuk a tizedik kubikosnapi megemlékezésre.
Ideje: 2014. szeptember 13. szombat, 10 óra.
Helye: Mezőtúr, Balassa út, kubikos szobor.

Magyar Munkáspárt Mezőtúri Városi Elnöksége
Újvárosi Hagyományőrző Klub, Mezőtúr

A rendezők nevében: Herceg Antal szervező

Augusztus 20-ai megemlékezés Szolnokon

SZOLNOKON IS TART MEGEMLÉKEZÉST A MAGYAR MUNKÁSPÁRT

A Magyar Munkáspárt Szolnok Megyei szervezete augusztus 20-a tiszteletére megemlékezést tart Szolnokon a Szent István szobornál. A megemlékezésen dr. Thürmer Gyula, a párt országos elnöke mond ünnepi beszédet.
A rendezvény helye Szolnokon a Szent István téren lévő István király szobor (a Vártemplom előtt).
A rendezvény időpontja: 2014. AUGUSZTUS 19-ÉN, 13.30-KOR
SZERETETTEL VÁRUNK MINDENKIT!
Emlékezzünk együtt!
ÜNNEPELJÜNK EGYÜTT!

Jászkun Munkás, 2014. július

Ki kellene jutnunk a kelepcéből

A rendszerváltás megtörténte óta sokan kérdezték már: vajon mit remélt ettől az eszement és össznemzeti szerencsétlenséggel felérő átalakulási folyamattól a magyar társadalom? Netán a szocializmusénál emberibb életet, teljesebb esélyegyenlőséget, nagyobb létbiztonságot, szilárdabb közbiztonságot? Ilyen állapotokat remélt volna az emberközpontú Kádár-rendszer sebtében lerombolt különféle intézményei helyébe? Micsoda naivitás volt feltételezni is, hogy a profithajszában éllovas rablótőkés csoportok mindezt lehetővé teszik a többség számára. Helyette a politikai fordulat óta eltelt két évtized nélkülözést, lecsúszást vagy az ettől való rettegést, az életesélyek beszűkülését hozta a csalódott és a reményvesztett sokaság számára. A hazai tőkés rendszerváltás millió körüli munkanélkülivel, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szétdúlásával, a privatizáció köntösébe bújtatott lopással és csalással, a bűnözés kiterjedésével, a független magyar külpolitika föladásával, vagyis az ország függőségi helyzetbe taszításával fizetett a magyarok többségének naívitásáért, hiszékenységéért.

A társadalom egészét felforgató változások áraként tehát igen sokat kellett fizetnünk.

Eltékozoltuk a több évtizedes kollektív munka nemzetközileg is elismert produktumait, kínlódássá vált az életünk, s persze a jövő sem kecsegtet sok jóval. Neves közgazdászok becslése szerint a tőkés termelési módra való áttérés sokezer milliárd forintnyi összeggel sarcolta meg a magyar gazdaságot anno, mely összeg az ország éves termelési értékének nagyságával vethető össze, és meghaladja a második világháború okozta veszteségek mértékét. S ezzel koránt sincs kiegyenlítve az 1990-es illúzió és az azóta eltelt húsz esztendei tűrésünk számlája. Naponta tapasztalhatjuk, hogy a szocializmus helyébe restaurált tőkés rendszer továbbra is milliók számára tálalja fel a „feketelevest”.

Országló uraink szemfényvesztését az jelzi leginkább, hogy miközben a szabadság reneszánszáról áradoznak, a társadalom jelentős hányadának (ha nem a többségének), elembertelenítő kényszerhatások igájában kell vergődnie. Tünetei abban nyilvánulnak meg leginkább, hogy a javakorabeli állampolgár alkotóereje teljében nem talál munkát.

A fiatal - tanulmányai befejeztével - utcai lődörgésre kárhozódik. A pedagógus éhbérért dolgozik, vagy az utcára kerül.

A tudós csak akkor bontakoztathatja ki képességeit, ha szedi a sátorfáját, és hazájából külföldre távozik. A kis- és középvállalkozó a korábban agyonbürokratizált adózási rendszer kiszámíthatatlan hatásaitól tépelődött évekig, akikkel a mohó „nagyhalak” sem ismertek irgalmat a piaci élethalálharcban.

A nadrágszíjparcellás földtulajdonos, aki az egykor gazdagon gyümölcsöző termelőszövetkezet földjéből kapott néhány hektárnyit, de semmi egyebet, mindmáig képtelen volt ötről a hatra jutni. A művész, aki ha alkotni akar, mecénások kegyeire kell hagyatkoznia, vagy a kiskorú, aki sokezer társával egyetemben éhgyomorral megy iskolába, vajon mit remélhet? Vagy miféle szabadsággal büszkélkedjék a beteg, akit azért fenyeget a közeli biztos halál réme, mert nem jut elegendő pénz az életmentő műtét időben történő elvégzésére?

Mindezek jelzik, hogy az urak bálványozta polgári társadalom szabadsága kizárólag a multi kisebbségnek garantál Kánaánt. Éppen ezért kellene mind többeknek felismernie, hogy egy haladó poitikai erő, a Magyar Kommunista Munkáspárt hatalmi helyzetbe hozása nélkül az ország aligha jut ki a kelepcéből.

Dr. Südi Bertalan

A KOMMUNISTÁK LÉLEKTANA

A Fidesz-KDNP, a Jobbik Magyarországért Mozgalom ideológiájának és propagandájának egyik alapvető eleme az antikommunizmus. A Horthy-rendszerben kommunistának minősült az, ki szemben állt a keresztény-nemzeti kurzus eszmeiségével, politikájával. Ma rajtunk kívül a szocialisták is részesülnek (érdemtelenül) ebben a megtisztelő titulusban, mert a nemzeti jobboldalon úgy gondolják, ennél nincs lejáratóbb jelző jelen közéletünkben. Tegyük azonnal hozzá, a Fidesz vezetői tisztában vannak azzal, miszerint a szocialisták legalább annyira messzire vannak a kommunistáktól, mint Makó volt egykoron Jeruzsálemtől. Sőt, ez a távolság egyre csak nő.

Ám ez cseppet sem zavarja az orbánista vezetőket, mert náluk a cél szentesíti  eszközeiket.  Több környező országban betiltották a kommunista pártok legális működését. Legjobb tudomásom szerint erre készülnek a nyugat felé orientálódó Ukrajnában is. Sok szószólója van ennek odaát. Egyik csalhatatlan jele, hogy a belharcok, véres tüntetések alkalmával több helyütt ledöntötték a Lenin-szobrokat. A kormányban helyet kaptak a szélsőjobboldaliak. Nálunk is akadnak olyan politikusok, akik a toleranciát, a többpártrendszert, a politikai pluralizmust a kommunisták kiküszöbölésével képzelik el. Nem hinném, hogy Orbán Viktort ettől a lépéstől demokráciaszeretete tartaná vissza. Ez ellentmondana a Vezér jobbratolódásának. Úgy gondolja, szüksége van még a Munkáspártra, mely kritizálja, lejáratja, megosztja a szocialistákat. Az is szerepet játszhat ebben a türelmi politikában, hogy jól látja a párt belső nehézségeit, fogyatkozását, s amit mi átmeneti jelenségnek tekintünk, azt ő kikerülhetetlen tendenciának, mely óhatatlanul a párt önfeloszlatásához vezet. Megkímélné magát (no nem az EU által gerjesztett) botránytól, hanem  a párt beszüntetésével járó procedúrától. Inkább kivárná a mozgalom sorsának remélt spontán beteljesedését. E  prognózisnak bekövetkezése természetesen nemcsak Orbánon, hanem döntően a progresszió erején múlik.

Hegedűs Sándor

A lázas építkezésekről

Az úgynevezett panelprolik élete a rendszerváltás óta sokat romlott. Annak idején a lakáshiány (a háborús bombázások miatt is) és a meglévő lakások kritikátlan minősége is (a Mária Valéria nyomortelep, a barlanglakások) több százezer lakás építésére sarkallta az országot. Abban az időben nagyon sok család került a korábbinál sokkal jobb lakáshoz, mint azelőtt bármikor. A 2-3 %-os hitelből, a munkahelyi vissza nem térítendő támogatásból be is rendezték az otthonukat. Ugyanilyen segítséggel épültek vidéken a sátortetős családi házak is.

A rendszerváltás után rövidesen felemelték a kamatot 32 %-ra. Majd keresték a hibákat a meglévő épületeken. Az energiatakarékosság jegyében szigorították az előírásokat. Utólag azt is megtudtuk, hogy egyes építővállalat vagy annak vezetői, brigádjai több esetben tudatosan szakszerűtlen munkát végeztek. Pl.: tetőbeázás, csőtörések, ablakok beállításánál a hibák sokasága stb. A kamatemelés ma is százezreket taszít nyomorba. Rengetegen el vannak keseredve, most tapasztalhatják, hogy a kapitalista rendszernek ez örök természete. A nagy, de a kis „férgek” is élősködnek, jellemzően a szegény embereken.

Jelenleg a panelházak és a többi nagy házak „közös képviseleti rendszerben” működnek. Ez ma a nyugalom tengere, ezen a téren ma csend van, mintha minden rendben lenne.

Pedig itt is több hibát lehetne találni, ami a lakók hangulatát kedvezőtlenül befolyásolja. A nagyvonalúság a rendszerből ered, s az lehetővé teszi, hogy a legvédtelenebbeket átverik, az időseket, a rokkantakat, a nyomorban élőket.

Mindig találnak magyarázatot. Az átvert tömeget nem szabad magára hagyni. A visszaéléseket sokkal szigorúbban kell büntetni. Emlékszem arra, amikor az egyik képviselő elmondta, hogy 30-70 % a részesedésként lenyúlható a rendelkezésre álló pénzből. Ezen az alapon a kis vezetők is úgy érzik, hogy a fenti tömegből ők is szerezhetnek maguknak. Ezért lopják a közöst,  látni lehet, hogy az érintettek köre ismét bővült, s ők, ha csalás révén is, de szeretnének meggazdagodni.

Dudás György

XX. Munkás Kupa, Túrkeve

Túrkeve, 2014. június 21. Ragyogó napsütés várta a jubileumi sportesemény résztvevőit. Rekordnevezéssel, 19 férficsapattal indult az országos kispályás labdarúgó bajnokság.

Az ünnepélyes megnyitót megtisztelte a sportcentrum névadója, Kiss Kálmán mesteredző, több olimpiai és világbajnoki klasszis mentora, akinek vezetésével a túrkevei NB I-es birkózó szakosztály két ízben is elnyerte a magyar bajnoki címet. A köztünk élő sportlegenda jókívánságait a focikupa fővédnökének, dr. Thürmer Gyulának biztató szavai követték. A Munkáspárt elnöke párhuzamot vonva a most folyó futball-világbajnoksággal a következőket mondta: „Itt kell kezdeni ahhoz, hogy mi is részesei lehessünk a foci vb-nek. Ennek érdekében nem csak a példát mutató Túrkevének kell tennie, hanem országszerte mindenkinek. Ehhez azonban olyan emberek kellenek, mint Csajbók Ferenc, aki életét az ifjúság nevelésére tette fel, nyugdíjba vonulása után is töretlen kitartással szolgálja a jó ügyet. Immár 20 éve szervezi a Munkás Kupát. Méltán rászolgált pártunk legmagasabb kitüntetésére, az Aranyjelvényre.”

A kitüntetés átadása után a focisták birtokba vették a pályákat, és elkezdődött a nemes küzdelem. A kieséses rendszerű versenyben 12 csapat jutott a középdöntőbe. Közülük 6 csapat került az elődöntőbe, végül 3 csapat játszotta a döntőt.

Eredmények:

1. Buga Falatozó Túrkeve, 2. Spárta FC Debrecen, 3. Buga Team Túrkeve.

Legjobb kapus: Kormány Péter (Buga Falatozó Túrkeve), legjobb mezőnyjátékos: Ibrahim Isiyaki (Spárta FC Debrecen), gólkirály: Váradi Vilmos (Buga Team Túrkeve).

A díjakat Bencsik Mihály megyei elnök, a Munkáspárt országos alelnöke adta át. Helytállásáért, sportszerűségéért említésre méltó a többi résztvevő csapat is: Utcai Vegyes Szolnok, Kunfer Kft. Kisújszállás, B.L. Team Törökszentmiklós, Vadbika Kenderes, Jamaika Kenderes, MOL Bázistelep Szajol, Pope Martfű, Siva Mont Kft. Budapest, Munkáspárt Magyarország, továbbá Palermo, „Hejes” FC, Ámokfutók, Dögevők, Boca Juniors, Hand Ball Team és Fenyves nevű túrkevei csapatok.

A futballbírói grémium: Kormos János Túrkeve, Malecz György Mezőtúr, Baktai Róbert Ecsegfalva, Gönczi Pál Kenderes.

Köszönet a versenynek helyet adó Ványai Ambrus Gimnázium Informatikai és Közlekedésgépészeti Szakközépiskolának, valamint a Petőfi Sándor Általános Iskolának.

Köszönet illeti a szponzorokat: Ábrahám és Tsa Kft., Árvai Imréné, Bencsik Mihály, dr. Bodó Péter, Copy Fantasy, Csajbók Ferencné, Dávid István, DELTA TYRES SERVICE Bt., DE-WE MIX Bt, Dikó Miklós, DOMINÓ kultúrcikküzlet, Gulyás Károly, Gyógyfürdő Kft., Hegyi Csicsai Csaba, HERCSIP-COOP Kft, Hodosi Lajos, Hollósi Kft, Kádas Antal, Kalmár Lajos, Kántor István, KEVEVILL Kft, Kostyál Gumiklinika, Koszticza László, Magyar Munkáspárt, K. Nagy Imre, Pápai Attiláné, Pozsonyi Péter, Prokaj Sportérem Bt., Sass Zoltán, Soós Mihály, Süveges István, dr. Szabó Zoltán, Szemes Attila, Szilágyi András, dr. Thodory Zsolt, TÍMÁR MŰSZAKI KERESKEDŐHÁZ, Túri Imre, Túri Lajosné.

Köszönet a helyi írott és elektronikus médiának, a rendezőknek, a vendéglátóknak és mindazoknak, akik hozzájárultak a rendezvény sikerességéhez.

Sipos Sándor

Az EU-tagságról

Pavics Lázár közgazdász nyugalmazott pénzügyminisztériumi szakfőtanácsos a „Barikád”-nak adott interjúban kézzelfogható adatokkal bizonyította az országos helyzet kialakulását. A hitelesség érdekében felhasználta az Eurostat, KSH által készített adatokat. Készített egy összefoglaló táblázatot, amely világosan mutatja azt, hogy az elmúlt években mennyi volt a külföldiek által kisajátított jövedelem, és mennyi az EU-tól kapott nettó támogatás. Számomra megdöbbentő adatokat ismertem meg, és csalódottan vettem tudomásul, hogy a baloldali közgazdászok, pénzügyi emberek miért nem publikálnak erről. Lehet, hogy csak én nem találkoztam ilyen írásokkal.

A magyar nép megérdemelné, hogy világosan lássa az EU-tagság előnyét és hátrányát, mert csak így tudna állást foglalni. A közgazdász szakember táblázatának összefoglaló soraiból megállapítható, hogy a GDP százalékában kifejezve a külföldiek a hazai jövedelem közel egyharmadát viszik ki az országból. Pavics úgy véli, a hazai társadalom szegénységi bizonyítványa, hogy a GDP egy százaléka körüli EU-támogatásról minden sarkon tábla lóg, miközben a GDP mintegy harminc százalékát kitevő jövedelem kivonásról meg nem beszélnek. Egy mérlegre lenne szükség annak vizsgálatára, amire eddig nem került sor.

A liszaboni szerződés óta lényegesen változott az EU működése, ezért mondhatjuk, hogy mi nem ebben az EU-ban léptünk be. Alig van beleszólásunk az EU működésébe. Az ország érdekeit nem is tudjuk valóban képviselni, mert az EU-képviselőink különböző frakciókban vannak, és ott különböző véleményt képviselnek.

Ezért a magyar népnek egy népszavazáson kellene döntenie az EU-tagságról.

Horváth Sándor

Emlékek március 15-éről

A Munkáspárt március 15-ei országos megemlékezésének egyik színhelye Szeged. Ez évben is itt gyűltünk össze a Kossuth-szobor előtt. Éveken keresztül a délelőtti órákban csak mi, munkáspártiak voltunk a helyszínen. Nem így ez évben. A kijelölt időpont előtt - miközben gyülekeztünk az ország más-más településeiről is - tapasztalhattuk, hogy a szegedieknek is eszében jutott, hogy illik nekik is ünnepelni. Főleg fiataloknak: óvodás, kisiskolás, középiskolás, főiskolás csoportok jöttek a térhez bekötő valamennyi utcából, 10-15 perces időközökbe beosztva. Szegeden nagyon sok oktatási intézmény van. Több órát is igénybe vett, amíg minden gyerek, pedagógus lerótta tiszteletét, elhelyezte a zászlót a szobornál.

Örömmel nyugtáztuk, türelemmel vártuk ki a sorunkat. Meggyőződésünk volt, hogy nem véletlenül kaptak engedélyt és időpontot pontosan arra az időre, amire a Munkáspárt is engedélyt kapott.

Beszélgettünk a pedagógusokkal, és várjuk őket jövőre is.

Herczegh Klára

HAZÁMHOZ

Árvult hazám, szomorúan látom,

Elvették immár vörös csillagod,

Dicsőséggel teli korszak után

Nyakunkba a tőke jármot rakott.

„Szabadság” jelszóval link árulók

Jégre vitték hiszékeny népedet,

S álcát öltött szellemi poroszlók

Zsebre tömködnek Júdás-pénzeket.

Bármerre nézünk, szenvedőt látunk,

Becstelenek dorgálnak bátrakat,

Ha nyomorunk miatt felkiáltunk,

Hatalmi kézből érkezik lakat.

Ki énekelne fároszi fényben,

Amikor ravatalt tettek alád,

Éljenezzünk gyötrelmek hevében,

S dicsőítsük a népi golgotát?

Szeretett hazám, senyvedő népem,

Kretének igazgatják sorsodat,

S az igazságról alkotott képen

Bitangolók keze ejt foltokat...

Ám a jövő újra tavaszt hozhat,

Mely felszítja a hamvadó tüzet:

Letépi nyakunkból a jármokat,

S a népakarat új útra vezet.

Szép lenne a bátrak lázadása,

Árulók bukása a harcmezőn,

Visszatérne népünk alkotása:

A szabadság - virágzón, éltetőn.

Repeshetnének újra a szívek,

Teljesülhetnének régi álmok:

Megszűnhetne végre mindenkinek

A szétválasztó turáni átok...

De addig a költő halkan sírhat,

Tétován dúdolhat, kesereghet:

Pirruszi ütközetekről írhat,

S a sötét máról, szabadság helyett.

Szívrepesve várom fényverésed

Rab hazám áhította szebb jövő:

Lelkem mélyén sejlik érkezésed

Magyarhon népe, tettre felnövő.

Südi Bertalan

A JÁSZKUN MUNKÁS 2014. JÚLIUSI SZÁMÁNAK MELLÉKLETE

Az első világháború hőseire emlékeztünk

Rendhagyó rendezvény ez a mai. Rendhagyó, mert tudtommal sem a Magyar Munkás­párt, sem annak elődei nem rendeztek a trianoni békediktátum évfordulójára meg­emlékezést. Sajnos azt az űrt, ami így keletkezett a szélsőjobboldal kisajátította. Napjaink történészei közül többen igyekeznek meghamisítani történelmünk ezen idő­szakát, nem mehetünk el tehát mellette szó nélkül, lássuk csak az igazságot! A Tanácsköztársaságot 1919. március 21-én kiáltották ki, amikor a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyesült, és a párt neve Magyarországi Szocialista Párt lett.

Ez a Károlyi-kormány lemondása után jöhetett létre, mivel képtelenek érdemben reagálni a Vix-jegyzékre.

Miközben a tanácskormány rendeletek sorával államosította a műkincseket, és proletár­gyerekek mehettek nyaralni a Balaton mellé, a színházak belépőinek árát lecsökkentette, és a fürdőket ingyenessé tette, gróf Bethlen István vezetésével Bécsben 1919. április 12-én megalakult az Antibolsevista Comité nevű ellenforradalmi szervezet. Hogy milyen lovagias eszméik lehettek, melyek alapján meg kívánták dönteni a proletárok diktatúráját, azt mutatja, hogy május 2-án kirabolták a bécsi magyar nagykövetséget, és 150 millió koronát zsákmányoltak.

1919. április 26-án Demecserben a Székely Hadosztály letette a fegyvert a román hadsereg előtt. Ma kultusz épül köréjük, miközben parancsnokuk, Kratochwill ezredes annak tudatával tetteti le velük a fegyvert, hogy Magyarország egészét meg akarja szállni az antant. Erre bizonyíték április 25-én kiadott parancsa, melyből a számunkra érdekes részlet: „Az antantcsapatok, tehát a román királyi csapatok is azért támadnak, mert a kommunizmus előretörésének megakadályozására egész Magyarországot meg akarják szállni, és erre a célra minden oldalon nagy erőket összpontosítanak.” Bár Kratochwill és a többi tiszt árulása után a székely katonák többsége tovább harcolt a Vörös Hadseregben, a keleti fronton óriási lyuk keletkezett. Május elsején a románok elfoglalták Szolnokot is, de Szamuely Tibornak köszönhetően a román utánpótlás odaérkezése előtt újra magyar fennhatóság alá kerültünk.

Eközben Szegeden sorra alakultak a szegedi kormányok, valamennyi a későbbi kormányzót, Horthy Miklóst nevezi ki a Nemzeti Hadsereg vezetőjének. Érdekes, hogy miközben a vöröskatonák vérüket áldozták a kilátástalan harcokban hazánk területi épségének megőrzéséért az antant és a kisantant országaival szemben, addig a nagy-nagy Nemzeti Hadsereget a franciák látták el fegyverrel. És érdekes módon nem bocsátkoztak fegyveres harcba a hazára törő ellenséggel, hanem szabotálják, támadják a tanácskormányt és a kommunistákat.

Közvetlenül a Forradalmi Kormányzótanács lemondása után megalakult az úgynevezett „szakszervezeti” kormány. Hivatalba lépése után gyártani kezdte a rendeleteket, és hat nap alatt sikerült visszacsinálnia mindent, amit a proletárdiktatúra alkotott. A Vörös Hadsereg feloszlatása után szabaddá vált az út a románok előtt, egy puskalövés nélkül vonulhattak be a fővárosba. A múzeumok kirablása, az állatok elhajtása, 800 mozdony és 19000 vasúti kocsi, nem beszélve a többi ingóságról. Mind-mind a román és francia csapatok által felfegyverzett Horthy-pribékek bűnsegédletének eredményeképp valósul­hattak meg. De a java csak ezután következett. Antantszuronyok mögött megkezdhette tombolását a fehérterror.

Miközben a megszállt zónákban magyarokat akarnak erőszakkal rávenni gyökereik meg­tagadására a románok, csehek, és szlovákok, addig a rendelkezésükre álló területeken a Nemzeti Hadsereg és a különítményes terrorcsapatok, Prónayék és Héjjasék elszabadí­tották a poklot. Mindenki, aki részt vett a Tanácsköztársaság irányításában, akár csak helyi szinten is, halálnak halálával halt. Prónay maga írja enyingi terrorútjáról: „Volt munka elég. A kocsma udvarán az első fél órában egy fára máris öt kommunista lett felakasztva.”

A lefegyverzett munkásság nem tudott szembeszállni, de nem is akart az urak érdekeiért a Nagy Háború után ismét hadba állni és vérét ontani. A szerződés következtében Magyarország korábbi, 325 411 km² területéből elvesztett 232 448 km²-t. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Miért? Mert a „nemzetben gondolkodók” támadták hátba a Magyar Tanácsköztársaságot. Ők szövetkeztek az ország- és népnyomorító antanttal hatalmuk visszaszerzéséért, és ezért az ország, és sokmillió magyar sem volt nekik drága.

Lenin véleménye is a következő volt a békéről:

„Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rablóbéke... ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak.”

A mai jobboldal, mely magát minden ok nélkül nemzeti oldalnak hívja, pár évvel ezelőtt egy szolnoki június 4-ei megemlékezésen a „degenerált Habsburgok” hibáiról beszélt, melyek Trianonhoz vezettek. A Tanácsköztársaság idején elszállították a Habsburg-uralkodókat ábrázoló szobrokat a Hősök teréről, melyeket Horthyék visszaállítottak, Ferenc József szobra helyett pedig, melyet proletárok vertek szét, újat készítettek. Érde­kes azért is, mert Horthyjuk emlékirataiban legszebb éveinek azokat tartja, melyeket Ferenc József szárnysegédjeként töltött, aki vérbe fojtotta az 1848-49-es szabadságharcot. Bitangok? Ismét ezt akarjátok!?

Farkas Péter

Jászkun Munkás, 2014. június

Ellenőrizetlen gazdagodás

Gyakran firtatják az emberek egymás között - olykor a médiumokban is vita tárgyát képezi -, miként fordulhatott elő, hogy a magyar népesség alig pár százaléka krőzusi vagyonokra tett szert a rendszerváltást követő néhány esztendő alatt.

Velük szemben millióknak egész életnyi munkálkodás sem elegendő, hogy normális életviszonyokat teremtsenek maguknak. Némelyek ügyeskedésben, leleményességben vélik a gyors meggazdagodás titkát felismerni. No és a különféle összeköttetésekben, helyezkedésekben, vagy a húsosfazék közelségében.

Volt itt valamikor tucatnyi ezermilliárd forint értéket meghaladó állami tulajdonú vagyontömeg, melyről bizonyos hatalmi potentátok fennen hirdették, hogy nem működtethető gazdaságosan. Hogy megváltozzék, magánosítani kell. Nem számít, milyen áron, kik számára juttatják, s hogy hány ezermilliárddal sínyli ezt meg az állami büdzsé. Lényeg, hogy magánkézbe kerüljön, s hogy a tőkéssé avanzsáltatott hazai elitek és külföldi multik szedjék ezentúl az állam rendelkezéséből kikerült vagyonmennyiség hasznait. Akik aztán az adók és a járulékok fizetése dolgában többnyire megtalálták az állam által előírt jogi normák kijátszását célzó kiskapukat. Amikor a szoclib kormány anno államtitkárt bízott meg a közpénzek herdálóinak feltérképezésével és körülhatárolásával, abban reménykedtünk, hogy betekinthetünk majd azokba a folyamatokba, melyek révén közismertté válik, miként került törvényi segédlettel a nemzeti vagyon döntő hányada (gyárak, bányák, bankok, földek és a többi formájában) a politikai elittel összefonódott újdonsült oligarchiák tulajdonába. Feltételeztük, hogy „snecik”-re horgászás helyett a „nagyhalakat” igyekszik majd hálójába keríteni a megbízott államtitkár. Következésképp azokat a haszonlesőket ismerteti meg velünk, akik a „te tolod az én szekeremet, és tolom a tiédet”  kölcsönösség jegyében osztogattak-foszogattak bagó fizetség ellenében, s milliárdokra rúgó szeleteket hasítottak ki maguknak a szocializmus negyven esztendejében a nép verítéke árán képződött állami vagyonból.

  A közpénzügyi államtitkár azonban megrekedt a tíz-húszezer forintnyi állami pénzből vásárolt órák, meg a kormányváltáskor hallgatás fejében kifizetett összegek kifogásolásánál és az egyéb pitiáner ügyek firtatásánál. Befejező akcióként pedig abból rendezett patáliát, hogy a legfőbb ügyész által kedvezményen kilőtt szarvasbika agancsa vajon az olcsóbbnak minősülő selejt, vagy az értékesebb golyóérett egyedtől származó kategóriába tartozik-e?

  Az állami vagyonból tőkésedett társaság pedig eközben röhögött a markába. Hiszen az államtitkár ténykedése is azt a marxi axiómát igazolta: „az eredeti tőkefelhalmozás folyamata sem az elszámoltatással, sem az ellenőrzéssel nem egyeztethető össze”.

Dr. Südi Bertalan

A marxizmus védelméről, továbbfejlesztéséről

A rendszerváltás óta negyedszázad telt el. Ez alatt módszeresen folyt és folyik a hivatalos média és a „tudományos” szervek által a marxizmus lejáratása, agyonhallgatása, meghamisítása. Az idősebbek, akik még a szocializmus szellemétől-ideológiájától áthatott iskolákba jártak, lassan elmennek, vagy idős koruk nyavalyáinak súlya alatt visszavonulnak, miáltal egyre kevésbé lehetnek hordozói a tudományos szocializmus elméletének. Szomorú eredményre vezetne, ha egyszer felmérnénk, hogy pártunkban hányan vannak, akiket nyugodt lelkiismerettel marxistáknak nevezhetünk. Márpedig egy kommunista pártban, nemcsak a vezetésben, de az egyszerű tagság körében is dominálnia kellene azoknak, akik ismerik és magukévá teszik klasszikusaink társadalmi tanait. Fennáll a kommunista mozgalom ideológiai kiüresedésének veszélye. Ma természetesen elég, ha valaki elfogadja a párt politikáját, s nem léphetünk fel a marxizmus tudatos vállalásának igényével. Ismerek körünkben vállásos embereket is, akik derekasan képviselik törekvéseinket, azokat igenlik, ám hiányzik náluk az az elméleti alap, mely nélkülözhetetlen, hogy őket kommunistáknak nevezhessük. Ez a helyzet ideiglenesen elfogadható, de távlatokban nem mondhatunk le leninistává válásukról.  (Természetesen más igényekkel lépünk fel a pártonkívüli rokonszenvezőkkel szemben.) Tudunk olyan harcos latin-amerikai  kommunista pártokról, ahol még papok is voltak a tagok között.

Mindazonáltal a párt felhígulása a forradalmi mozgalom hanyatlását, átütőerejének nagyfokú gyengülését eredményezi. Maximalizmus lenne azt várni az új jelentkezőktől, hogy már eleve érett marxisták legyenek, de rendszeres-módszeres pártoktatással pótolnunk kell hátrányaikat. A belátás nem jelenthet belenyugvást.

A mai iskolázott fiatalok nem ismerik Marxot, Lenint, bennük, róluk - tanulmányaik során legfeljebb előítéletes, torz kép alakult ki, mely nem az igazi, hanem a leegyszerűsített (vulgarizált), a meghamisított, „elavult” tudományos szocializmus szellemóriásait ábrázolja. Egy fantomkép ellen élik ki szánalmas donquijotériájukat. Nálunk Marx, Lenin szitokszó, szobraikat eltüntetik, mintha az eszme, melyet ezek az alkotások megtestesítenek, ezzel a gesztussal elpusztítható lenne. Tudunk arról, hogy amikor kitört a legújabb gazdasági világválság, Nyugaton óriási kereslet támadt K. Marx „A tőke” című főműve iránt. A „tojásfejű” polgárság lelke mélyén elismeri a nagy tudós érdemeit. Nálunk, a neoburzsoázia körében babonás félelem uralkodik a szocializmus kísértetével szemben. A riadt restauráló polgárság bértollnokai kriminalizálják a kommunizmust, hogy megfosszák tömegbázisától és elszigeteljék a néptől. A kommunizmus áldozatai című förmedvény még százmillióra tette a  leninisták által kiirtott emberek számát, ma már száznegyvenmillióról beszélnek. Hovatovább - verbális szinten - kipusztítják az emberiséget!

Az elmélet a gyakorlati tapasztalatok általánosítása. Szigorú követelmény, hogy az osztályharc céltudatossá váljék. Fennáll a veszélye annak, hogy a burzsoázia és a szociáldemokrácia közös erőfeszítésekkel aláaknázza a marxista tanítást, megtámadja releváns tételeit (a szocializmus utópia, eltűnt a munkásosztály, megszűnt az osztályharc, a materialista filozófia ördögi tanítás, a proletár nemzetköziség hazaárulás, a magántulajdon szent és sérthetetlen stb.).

Forradalmi tanításaink tárgyszerű védelmében és megismertetésében - elméleti folyóirat híján - A Szabadságnak kellene a főszerepet vállalnia. Hetente a 12 oldalból legalább 1-1 oldalt szentelni átgondolt tematika alapján a marxizmus kérdéseinek (filozófia, politikai gazdaságtan, tudományos szocializmus). És ezt nem kampányszerűen, hanem következetesen, hosszú távon folytatni. Szükség esetén igénybe lehetne venni az Ezredévet és a „Z” füzeteket. Mellette ugyancsak a szocialista elmélet kérdéseit tárgyaló előadássorozatot kellene megszervezni - esetleg több szinten. Tudomásul kellene vennünk, hogy a marxizmus tanításai nem kőbe vésett igazságok és kinyilatkoztatások, hanem - leszámítva a tudomány konzisztens elemeit - a változó élet kényszere alatt szükségszerűen felülvizsgálandó tételek rendszere.

A felvázolt feladatokat a gyakorlati munkával egyenértékűnek tartom, melyre felhívnám az illetékesek figyelmét.

Hegedűs Sándor

TÖRTÉNELMI IGAZSÁG

Előbb azt kell az agyunkba vésni, hogy az objektív valóság az emberek akarata ellenére létezik, működik.

A szubjektív valóság mindaz, amit az előző törvényszerűség figyelembe vételével az ember létesített és működtet. Ezek a társadalmi viszonyok.

Marx nagy igazsága, hogy az embert a munka és a tapasztalat tette azzá, ami lett.

És ez örökre így is lesz.

Mert az ember, aki a történelmet nem ismeri, nem tudja, hogy kikben bízhat, mi az igazság, ezért könnyen átverhető, becsapható. Így örökre rabszolgaság lesz az élete, dolgozhat mások meggazdagodásáért, miközben éhbéren tengeti az életét. Az eddigi társadalmi alakulatok egytől egyig ezt igazolják.

Ha elfogadjuk Marx gondolat menetét, és miért ne fogadnánk el, tudnunk kell, hogy változtatni sorsunkon elsősorban mi, emberek tudunk.

Dudás György

Negyedszázad

Július 6-án lesz 25 éve, hogy Kádár János eltávozott.

Az  MSZMP nyugalmazott elnöke, több mint három évtizeden át első titkára, illetve főtitkára, az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő, korábban két ízben miniszterelnök.

Olyan politikus volt, akit tisztelői és bírálói egyformán elismertek. Nyugodtan mondhatom, hogy nagy egyéniség volt. Nem a beosztása miatt volt elismert, hanem ahogy élt és gondolkodott, ahogyan tette ezt, amit sorsa, meggyőződése parancsolt.

A tevékenységét minden esetben a meggyőződése, a szocialista eszme iránt elkötelezettsége vezérelte, amelyet fél évszázadon át történelmi hűséggel szolgálta, a magánéletét egyéni sorsát is alárendelte annak.  Teljes életet élt, életre szóló találkozások, és fájdalmas elválások, sikerek és kudarcok.

Az élete nélkülözésekkel kezdődött, majd üldöztetéssel folytatódott, és eljutott a csúcsra a nemzetközi nagyrabecsülésig. Kádár János a XX. század második felének jelentős magyar politikusa, évtizedekig kiemelkedő államférfi, az eszméjéhez hű pártvezető, aki szolgálatként fogta fel munkáját.

Véleményem igazolására egy közvéleménykutatás eredményét ismertetem.

Az előző Orbán-kormány országimázsközpontjának megbízásából a Gallup Intézet végzett közvéleménykutatást (úgy gondolom, hogy elfogultsággal nem vádolhatók).

„A közvélemény kutatás azt mutatta, hogy a magyarok kétharmada azt vallja, Mátyás király, Szent István és Kádár János a három legfényesebb történelmi korszak meghatározó személyisége.” (Népszabadság, 2000. 01. 27.)

Negyedszázad elmúlásával ne formailag, hanem szellemiségében maradjunk hűek a párt alapító tagjának és első vezetőjének hitvallásához.

Neve élni fog századokon át.

Horváth Sándor

EGYEBEK

Június 21-én rendezik meg TÚRKEVÉN a XX. Munkás Kupa országos kispályás labdarúgó tornát.

A rendezvény fővédnöke: Thürmer Gyula, a Munkáspárt országos elnöke.

***

Tisztelettel köszöntjük pedagógusnap alkalmából a nevelőket, tanítókat, és az évzárókat követően kellemes, boldog nyaralást kívánuk.

Kérjük, készüljenek fel a szeptemberi újrakezdésre.

***

- Az  I. világháború 100 éves évfordulóján megemlékezést tartottunk június 4-én 10 órakor a szolnoki emlékműnél.

***

- Június 28-án, szombaton a párt országos központjában a Szabó Ervin Akadémia ülésén téma az önkormányzati választásokra való felkészülés lesz.

***

- Július 5-én, szombaton 10 órakor Budapesten, a Fiumei úti temetőben Kádár-megemlékezés halálának 25. évfordulóján.

Május 25.

Miközben  a pártok többsége eredményesnek és részükről sikeresnek ítélte a május 25-i választásokat, mégis azt kell mondani, szégyenteljes volt. A szavazatra jogosultak kevesebb mint 30%-a ment el és nyilvánított véleményt.

De milyen véleményt?

A magát baloldalnak nevezett MSZP is megbukott! S azok az 1-1 képviselőséget nyert pártok küldöttei is bevallhatják, mennyit is ér majd a szavuk egy több mint 700 fős testületben. Arra jó, hogy kiszabadulhatnak az ország káoszos világából, „nyugodt szívvel” lóbálhatják a lábukat, és közben meg is gazdagodhatnak.

Övéké a világ. 

BÚCSÚZUNK

Ilonkától (Krojdla Ilona)

aki 1918. március 15-én született, és évtizedeken keresztül volt a párt, jelenleg a Munkáspárt lelkes és megbecsült tagja. Jelenlétével és anyagiakkal is segítette szervezetünket.

Gondol rá a párt megyei és városi tagsága