Jászkun Munkás, 2015. április

Minden szobornak megvan a maga sorsa

Minden rendszerváltás egyik elengedhetetlen kísérőjelensége az adott, megdöntésre ítélet társadalmi formáció szobrainak, jelképeinek sorsa. A régieket eltávolítják, hogy helyet adjanak az új világ szimbólumainak. Csak azoknak a műalkotásoknak kegyelmeznek, melyek az ítészek szerint ,,össztársadalmi” jelleget fejeznek ki: Petőfi, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth stb. Nincs kegyelem azok számára, akik (amelyek) régi, "elavult”, vagy ellenséges eszméket testesítenek meg.

  Marx Károly mellszobra a Corvinus Közgazdasági Egyetem aulájában beteljesedett. Nem maradhat meg a nyilvánosság előtt ma olyan ember, aki a kommunizmus ideológiáját és gyakorlatának alapjait teremtette meg. Ezzel egyet kell értenünk. Nemcsak a mai elit számára sértő és elfogadhatatlan Marx Károly, de Marx Károly számára is sértő és elfogadhatatlan, hogy egy burzsoá ellenforradalomban fogant társadalmi-politikai rendszer a polgári közgazdaságtan fellegvárában megtűrje sírásóját. Ezt a szemléletet el kell fogadnunk. Ha a halhatatlan ,,marxista” megmaradna jelenlegi helyén, olybá tűnne, hogy tisztelettel adóznának és magukénak vallanák a tudományos szocializmus megalapítóját. József Attilát szemérmetlenül kisajátították - populizmusból és demagógiából - no meg azért is, mert a magyar és a világirodalom egyik legnagyobb poétáját mégsem hagyhatták meg a progressziónak. A sok népámítás között ez is megfér. Megjegyzendő, Marx Károlyt a civilizált Nyugaton tisztelik, elismerik a maguk módján. A múlófélben lévő világválság kirobbanásakor az illetékes politikusok és a polgári értelmiség, kapitalizmus féltében megrohamozta a könyvesboltokat, hogy beszerezzék Marx ,,A tőke” alapvető művét, mert tudományos ismereteket akartak szerezni a tőkés rend természetéről, különös tekintettel a gazdasági válság mibenlétéről. Nálunk, lovas nemzetünk elitje mielőbb szabadulni akar a szocializmus minden maradványától, nehogy valami is kicsírázzon belőle. Csak csodálkozni lehet azon, hogy huszonöt évnek kellett eltelni, mire sort kerítettek Marx Károly corvinusi szobrának eltávolítására. Bizonyára rá kellett jönniök arra, hogy a nagy tudós, akinek megbocsáthatatlan bűne a szocialista forradalom elméletének kidolgozása, megemészthetetlen falat lenne a burzsoázia gyomrában.

  Ebből az ,,afférból” nekünk marxistáknak-leninistáknak le kell vonnunk a szükséges tanulságokat. Magyar és nemzetközi szinten meg kell őriznünk tanításait, megszabadítva a marxizálók hamisításaitól, torzításaitól, vulgarizálásaitól és miután dialektikus eszmerendszerről van szó, mely a gyakorlat számára született, feladatunk továbbfejleszteni, a mai korra adekvát módon kezelni, alkalmazni.  (Ez a kötelességünk érvényes Lenin tanításaira is!) Egy percig se legyenek kétségei ellenségeinknek, a marxizmus-leninizmus a kommunisták ideológiája, stra-tégiája és semmiféle más elméleti rendszerbe át nem konvertálható, be nem integrálható. A tudományos szocializmus eszméje akkor is, addig is aktívan ható, érvényes fegyver marad a kezünkben, amíg a szellemóriásunk szobra vissza nem kerül a Corvinus Egyetem aulájába.

                                                                                  Hegedűs Sándor

 Úri huncutság

Politikusok sokaságában csalódott eleink adták a politikának a cím szerinti jelzőt. Mégpedig azt követően, hogy a földön járó józanságáról oly sokszor bizonyságot tett magyar nép fölismerte a politikai szemfényvesztés komolytalanságát.

  Tőkés társadalmi miliőben még inkább indokolt lehet a politika efféle pejoratív minősítése: hiszen gyakran elhangzik, hogy ,,a politikus arcán a vastagbőr isten adománya”. Az emberek jelentős hányada a polgári demokráciában fokozottan bizalmatlan a politikai élet szereplői s maga a politika iránt. Az állampolgári jog ugyanis kimerül szavazataik leadásával, s ezzel a legtöbb ember (az eseti népszavazásokat leszámítva) minden további beleszólási jogát átadja megválasztott képviselőjének. Napjainkban az is szembetűnik, hogy a politika kilépett az eltérő érdekek érvényesítése funkciójának szerepköréből, s kizárólag a hatalom megszerzését vagy megtartását célzó kvázi ,,művészetté”, többeknél ripacskodássá vált. Az állampolgárok pedig a politika szennyes voltára hivatkozva tartják távol magukat a pártoktól, s fejezik ki teljes érdektelenségüket a politikai élet eseményeivel szemben.

A rendszerváltás veszteseitől szinte nap mint nap halljuk: ,,Nem politizálunk, nem érdekel minket a politika. Hiszen úgyis az fog történni, amit ott fenn az ország vezetői akarnak”. Ha többnyire így is van, egyáltalán nem mindegy hogy kik vannak ott fenn, s miként döntenek helyettünk. A politika iránti ellenszenv gyakran ölt artikulált formát. Nyugdíjasok szervezeteinél is tapasztalható, milyen nyomatékkal hangsúlyozzák politikamentességüket, melyre a hatalom alkalmasint ,,rá is játszik”. Arra ösztökéli őket, hogy ne tartsanak fenn kapcsolatot más pártokkal. Elegendő, ha választások előtt velük, az országlókkal ,,suttyomban” választási megállapodást kötnek, melynek fejében vezetőik, helyre számíthatnak a párt országos listáján: más esetekben pedig lojalitásukért néhány ezer forintnyi alamizsnával segítik klubjaik működését, illetve tagtoborzó teaestjeik költségeit finanszírozzák.

  Ez is egyféle úri huncutság. Jelzi, hogy a húsos fazékért folytatott ,,könyöklések” közben az elvszerű taktikai megfontolások devalválódnak, idegenné válnak. A politikai küzdelmeknek az érdek és érzelem motiválta gondolkodás, a táborszervezés, a konfliktusgerjesztés, a féligazságok hirdetése, a valóságos szándékok álcázása és a taktikázgatás elválaszthatatlan velejárója, mely minden ép erkölcsű ember számára visszataszító.

  A Magyar Munkáspárt szerint a politikát vissza kell helyezni többségi érdekérvényesítő szerepébe, melyet csak az ország tönkretevőinek pontos körülhatárolásával, millióknak okozott gyötrelmek elő-idézőinek nevesítésével lehet elérni. Ne üljünk fel többé a szirénhangoknak, nem adjuk el magunkat és leszármazottaink jövőjét egy tál lencséért. Bizalommegvonással, ,,elég volt urak! nincs tovább” figyelmeztetés határozott kimondásával szavazzunk ezentúl. Azt a pártot támogatva, melyet nem terhel felelősség a népnyomorgató rendszerváltoztatás megvalósításáért.

                                                                                                                        Dr. Südi Bertalan

Emlékezzünk!

110 éve 1905. április 11-én született

JÓZSEF ATTILA

Indulását már gyermekkorától meghatározta mostoha sorsa, a ferencvárosi szegény mosónő fia-ként, sokszor még keserves koplalások is. Korának szellemi felindulásában is különböző politikai erők feszültek szembe.

Hivatástudata diákkorától fogva él benne. Bekapcsolódik a munkásmozgalomba. Előadásokat tart illegális szemináriumokon, röpiratokat fogalmaz. Költői tehetsége ennek a kapcsolatnak hatására bontakozik ki.

Ady után ebben a történelmi vonalban lett József Attila költészete a magyar líra kiemelkedő csúcsa,  a kortárs világirodalomban is.

1930-ban még tagja lett a KMP-nek is. A szegedi Egyetemről egy verse miatt ,,Döntsd a tőkét ne siránkozz!” eltanácsolták.

Tanári katedrát soha nem kapott. Ekkor írta versében: ,,én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani”. Amikor (az akkor is) frakciókra szakadt mozgalom nem talál szavait értő társakra, megtapasztalta a társadalmi válság, a szorongás, a magányosság minden változatát, élete utolsó évében írta:

  ,,Közeledik az én időm.

  Ha már ennyi a kín,

  világot vált valóra,

  Nem csalódom minden .....óra,

  mely csillagokhoz igazítva jár”.

Saját osztálya cserbenhagyta, utolsó útjára indult a szárszói állomásra a tehervonat kerekei alá.

A mai világban is vannak élethelyzetek, vagy magányosnak érezzük magunkat.

,,Fortélyos félelem igazgat”.

                        Balla Imréné

liberalizmus

A politikai életben sokszor halljuk, hogy a liberális gazdaság lehet a kivezető út. Mások a neoliberális gazdaságpolitikában látják a meg-oldást. Szerintem mindkettő téves, mert a többségnek csak leszakadást, elszegényedést hoz. Megoldás egy új gazdaságpolitika a közösségi társadalomban.

Érdemes visszamenni a gyökerekig. A liberalizmus latin szó, burzsoá politikai és ideológiai irányzat, amely az ipari burzsoázia érdekét fejezte ki a feudalista társadalommal szemben. A munkásmozgalom erősödésével a liberálisok a reakcióval való megegyezés útjára léptek, elvesztették a haladó jellemvonásaikat.

A neoliberalizmus német szerzők által kimunkált gazdasági és szociológiai elmélet, amely az 1920-as években keletkezett. A német imperializmus a második világháború utáni újrakezdésének időszakában a nyugatnémet gazdaságpolitika állami ideológiájaként degradálódott. Elítélték a gazdasági folyamatban az állam beavatkozását. A szabadpiacgazdálkodás hívei, amelyben az állam fő feladata, hogy szabad konkurencia érvényesüljön.

  A társadalom többségének életkörülményei javulását, csak egy új gazdaságpolitika tudja biztosítani a közösségi társadalom keretei között. Az új gazdaságpolitikát először Lenin 1918-ban dolgozta ki, de a háborús körülmények miatt csak 1921-ben térhettek rá, amely a hadikommunizmus gazdaságpolitikájához képest viszonyítva volt új. Innen ered az elnevezés. Hazánkban is ez a kivezető út a kizsákmányoló kapitalista rendszerből, a nyomortól, a munkanélküliségből a megalázástól az elviselhetetlen jövedelmi különbségekből.

Megoldás a közösségi társadalom.

                        Horváth Sándor

Áldozatok

A ,,Kapitalizmus Magyar Áldozatai Emléknapja” kapcsán nézzük meg mi is a kapitalizmus jellemzői.  Örök tulajdonsága, hogy olyan érdekeket képvisel, ahol a pénzvilág működése az első. Nincs olyan lépés, mozdulat, ahol ne az lenne az érdek, hogy a gazdaságos-e és mennyi profit termelődik általa. Ezért van az, hogy a világ szegényei sokat nélkülöznek. A kábítószer elterjedése felgyorsult, már hazánkban is egyre többen és főleg a fiatalok, annak legkülönbözőbb fajtáját fogyasztják. A napi hírekből tudhatjuk, hogy a csempészek a legkülönbözőbb eszközökkel árasztják el országunkat a droggal. Külön iparág foglalkozik az előállítással, elhanyagolt állapotú családi házak szobáiban, pincékben termesztik a vadkendert az egyik alap-anyagot. A rendőrség hetente kobozza el a behozott árukat. Rendszeresen üldözik a csempészeket, a terjesztőket, a fogyasztókat, mégis meg merik csinálni. A fogyasztók egy része anyagilag tönkremegy, a bűnözés csapdájába kerül, de sokszor hallunk halálesetekről is. Ők is a kapitalizmus áldozatai. A kapitalistáknak nem érdeke teljesen felszámolni a kábítószeripart, ez nekik rengeteg pénzt hoz. Nem mindig direkt módon, de a profitjukat gyarapítja.

                        Dudás György

A közösségi társadalomról

A napokban olvastam el az MDP ,,Fontosabb határozatai” című könyvet, amelyet 1951-ben adtak ki és tartalmazza a Szocialista Társadalom célját, megvalósításának folyamatát.

Kiterjed az élet minden területére azzal a céllal, hogy a társadalom minden tagja számára biztosítsa az emberhez méltó életet.

A könyv tartalmának nagy része ma is aktuális és pártunk programjába beilleszthető. Akkor még nem láthatták olyan tisztán az ellen oldal szándékait, erejét, ma már azt látjuk. Ez segíthet bennünket abban, hogy céljainkat stratégiai szinten elképzeljük, de csak akkor, ha népünk megérti, hogy csak a Munkáspárt harcol az érdekeiért. A tőlünk jobbra levő pártok egyike sem akar hallani a Közösségi Társadalomról. Pedig az az egyetlen rendszer, ahol minden embernek lehetősége van arra, hogy dolgozhasson, boldoguljon. A kapitalizmus csak a tőkéseket támogatja, a vagyongyűjtést segíti. A külföldi és hazai tőkések pénzük  nagy részét ráadásul kiviszi külföldre.

A szocializmusban eredményesen működő vas, traktor, autóbusz, cukorgyáraink, zöldség és gyümölcsfeldolgozó üzemeink, a mezőgazdaság haszna az állam kasszájába került, s az újraelosztás során mindenkinek szinte mindenre jutott.

  Ezt a gyakorlatot kell megvalósítanunk, még igazságosabban, mint annak idején.

                                                                                  Dudás György

HÍREINK

- Hivatalos híradásban olvashatjuk a brit Penguin könyvkiadó ünnepi sorozatának eladási listáján, hogy Marx és Engels közös művéből a Kommunista Kiáltványból adtak el legtöbbet ez évben  is.

* * *

- Száznegyven éve született Károlyi Mihály a “vörös gróf”, Magyarország első köztársasági elnöke, miniszterelnök.

Bevezette az általános választójogot, biztosította a gyülekezési és a sajtószabadságot és megkezdte a földosztást. 1946 májusában tért haza hosszan tartó emigrációjából, s 1947-től párizsi nagykövet volt. A Parlament mellett 1975-ben állították fel a szobrát, s 2012-ben elszállíttatta a mai rezsim Siófokra.

Az anyagokat a Szabadság című országos hetilapból ollóztuk.

* * *

- Márciusi számunkban hírül adtuk, hogy Veszprém megye 3. számú egyéni választókerületében a Munkáspárt színeiben Filemon Kristóf fiatal párttagunk indult. A szükséges aláírásokat megkaptuk.

* * *

- Március 13-án megyénk párttagságát képviseltük Debrecenben a március 15-i országos megemlékezésen.

 * * *

- József Attilára emlékezünk április 11-én 15 órakor a József Attila és a Nagy Imre körút találkozásánál lévő mellszobránál.

* * *

- Április 3-án 14.00 órakor a temetőben megkoszorúzzuk a szovjet emlékművet, felszabadulásunk alkalmából.

* * *

- A Munkás Újság emléktáblájánál megemlékeztünk a Tanácsköztársaság évfordulójáról. Mélységesen fájlaljuk, hogy meghívásunk és a korábbi gyakorlat ellenére a Szolnoki TV nem jött el. Az emlékeztető beszédet Farkas Péter fiatal párttagunk mondta.

-  Az Új Néplap március 6-i számában fényképpel megjelent cikkben számol be Tóth Antal párttagunkról, aki hatvan éve előfizetője az újságnak.

* * *

- A ,,Kapitalizmus Magyar Áldozatai Emléknapja” alkalmával március 25-én országosan megjelenünk az egészségügyi intézmények előtt és sajtótájékoztatón mondtuk el véleményünket. A szolnoki sajtótájékoztatót a szakrendelőnél tartottuk szerdán 10 órakor.

* * *

- Március 28-án a Kongresszusunkon várhatóan 6 fő párttagunk kapja meg tagsági könyvét.

Mi is búcsúzunk

Életének 86 évében elhunyt idősebb

DR. THÜRMER GYULA

 nyugalmazott ezredes, a hadtudományok doktora.

A Magyar Kommunista Pártba 1947-ben lépett be,

s élete végéig kitartott eszméi mellett.

Részt vett a Munkáspárt újjászervezésében.

Évtizedeken át tanácstagként dolgozott

a VIII. kerületben.

Családjának a megyei párttagságának nevében,

őszinte részvétünket fejezzük ki.

                                    Bencsik Mihály

***

Hetven éve szabadult fel hazánk a német megszállás,a fasizmus alól

A Munkáspárt 26. Kongresszusának felhívása

Honfitársaink!

Magyar dolgozók!

Hetven esztendeje, 1945. április 4-én az utolsó német katona is elhagyta Magyarországot. Meg-szűnt az ország német megszállása, Magyarország felszabadult.

Igen, felszabadultunk! Fontos ezt kijelentenünk ma, amikor a szemünk láttára írják át, hamisítják meg a történelmet.

Felszabadultunk! Nem kellett tovább rettegni a bombázásoktól. A fővárosiak feljöhettek a pincékből. A falvak népének nem kellett menekülniük a front elől.

Megszűnt a félelem. A fronton nem halt meg több magyar katona. Nem kellett bujkálniuk azoknak sem, akik nem akartak katonaként elpusztulni. A fiatalokat nem vitték többé leventének. Véget ért a nyilas rémuralom.

Felszabadult a magyarországi zsidóság is. A gettó kapui kinyíltak. Többé nem indultak halálvonatok Auschwitzba, Dachauba. A túlélők örülhettek az életnek. Akkor ők tudták, hogy életüket döntően nem külföldi diplomatáknak és néhány tisztességes magyar embernek köszönhetik, hanem a szovjet katonáknak. Tudták, hogy egy új világ születik, amely nem tűri a fajok megkülönböztetését és üldözi az antiszemitizmust. A magyarországi zsidók közül sokan vállaltak szerepet az új, népi Magyarország megteremtésében.

Örült az ország, a nép, hogy vége a háborúnak. Vége a háborúnak, amelyet nem akart, nem szeretett. A második világháborúba a magyar uralkodó osztály vitte az országot, a hatalmas földbirtokok tulajdonosai, a grófok és bárok, a gyárak, a bankok urai, a felső katonai és állami vezetés tagjai. Ők voltak a háború haszonélvezői. A háború nekik hozott anyagi hasznot. A ,,hárommillió koldus országában” a háborútól remélték hatalmuk védelmét a hárommillió koldussal szemben. A néppel pedig elhitették, hogy Hitler igazságot tesz, eltörli Trianont, és Magyarország újra nagy lesz. Az áldozatokat az emberek, a nép hozták. A nép fiai estek el a fronton. A néptől rekviráltak a hátországban, a nép fizette a hadikölcsönöket. A nép nélkülözött, a nép éhezett, a nép szenvedett. A nép számára 1945. áprilisa a békét, a szabadságot hozta.

A második világháborúban Magyarország rossz oldalon állt, Hitler és Mussolini, a fasizmus oldalán. Ne engedjünk a történelemhamisítóknak! Nem a Szovjetunió üzent hadat Magyaror-szágnak, hanem a magyar kormány a szovjetnek.

A magyar katona dicstelen rablóháború részesévé vált. Nem feledjük el a magyar katonát. Tiszteljük egyéni helytállását és hősiességét. Emléküket őrizzük. De szégyeljük mindazt, amit a magyar hadsereg megszállóként a Szovjetunió, Jugoszlávia békés lakossága ellen elkövetett.

Magyarország a második világháború vesztese volt. A vesztes háborút nem lehet utólag propaganda-trükkökkel nyertessé tenni. A magyar uralkodó osztály, a Horthy-rendszer értelmetlenül vitte háborúba az országot, és nem tudott értelmesen kijönni belőle, ahogyan ezt megtették a finnek vagy a románok.

A magyar vezetőknek nem volt bátorságuk nemet mondani a fasiszta Németország követeléseire. Nem volt erejük, nem volt merszük ellenállást szervezni, amikor német szövetségeseik megszállták hazánkat. Némán szemlélték, hogy a németek pusztulásra ítélték Magyarországot azért, hogy megvédjék ,,birodalmukat”.

A mai hatalomnak nem tetszik, hogy a Szovjetunió szabadította fel az országot. A tény azonban tény marad. A magyar nép felszabadulását a németek, a fasiszták alól nem az Egyesült Államok, nem Nagy Britannia és nem mások hozták el, hanem a szovjet nép fiai. A történelemhamisítás az ő emléküket sérti. Hajtsunk fejet tisztelettel az elesett szovjet katonák emléke előtt! 140 ezren voltak. Óvjuk sírjaikat, őrizzük meg emlékműveiket! Ezzel tartozunk nekik. De meg kell tennünk önmagunk miatt is, ha emberként, civilizált lényként akarunk élni.

A mai hatalom uralni akarja a múltat, az emlékezetet. Ne engedjük! Kegyeletsértő és hazug az, aki a múlt hősei között a mai politikai tetszik - nem tetszik -  alapon válogat. A felszabadulás napján emlé-kezünk honfitársainkra is, akik egykor nem csak magasztos szavakat mondtak a szabadságról, hanem tettek is érte.

Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János, Szakasits Árpád, Tildy Zoltán éppúgy szívünkben él, mint Szent-Györgyi Albert, Várnai Zseni, Stollár Béla, Kóródy Béla, Szekfű Gyula, Darvas József, Szenes Hanna. Emlékezünk Koszorús Ferencre, Széchényi Györgyre, Bethlen Istvánnra, Apor Vilmosra.

A magyar nép hőse Ságvári Endre, Rózsa Ferenc, Pesti Barnabás, Braun Éva, Koltói Anna, Pataky Isván, Padányi Mihály, Nógrádi Sándor, Uszta Gyula, Radó Sándor és sokan mások. Nevüket el lehet venni iskoláktól, utcáktól, intézményektől, de ők bennünk élnek tovább.

Mi elutasítjuk a fasizmus minden formáját. Ne engedjük, hogy a történelmi emlékezet megszűnjön! Adjuk tovább az emlékezés kötelességét utódainknak, az új nemzedékeknek!

HONFITÁRSAINK!

A felszabadulás nyomán új Magyarország született. Megfordult a világ. A munkás, a paraszt, a dolgozók lettek az ország új gazdái. A földesuraktól elvették a földet, a tőkésektől a gyárakat, a bankokat. A polgári lakásokba és villákba beköltöztek a külvárosok hajléktalanjai. A tegnap elnyomottjai, kisemmizettjei előtt megnyíltak az iskolák.

A mai hatalom gyűlöl mindent, ami veszélyt jelenthet a hatalmára nézve. A múlt eseményeiben, az 1948  utáni szocialista építés évtizedeiben fenyegetést lát. Tudja, hogy annak értékeivel nem tud versenyezni.  A szocializmus nemzeti értékeket teremtett. Nemzeti ipar született, neves gyárak, világszerte ismert üzemek. A nemzeti mezőgazdaság százezreknek adott munkát és kenyeret, ennivalót az egész országnak. Tegyük hozzá: jó kenyeret, minőségi ennivalót!

A kapitalizmus az elmúlt negyedszázadban értelmetlenül szétverte nemzedékek munkáját. Külföldi nagyvállalatok vannak a nemzeti ipar helyén. A mezőgazdasággal együtt a magyar falut is tönkre tették. A külföldtől függünk, azért dolgozunk, hogy ők még gazdagabbak legyenek. A szocializmus a többségnek adott jobb, emberibb életet. A kapitalizmus jobb életet csak a kisebbségnek, a gazdagoknak ad, a többségnek legfeljebb a jobb élet illúzióját.

A történelem rendszerek versenye. Melyik rendszer teszi hatékonyabbá a termelő erők fejlődését, melyik teszi jobbá az emberek életét? Nem egyesekét, a többségét! Melyik rendszer képes megőrizni a múltat, építkezni elődeink tetteire, kemény gerincet adni minden magyarnak? A mi válaszunk egyértelmű: az új közösségi társadalom.

A felszabadulás, a szocializmus négy évtizede egy évszázados álmot öntött testbe, a dolgozó, a kizsákmányolt, az elnyomott nép álmát arról, hogy egyszer a maga ura lesz, mindennap jól lakhat, nem kell félnie a holnaptól, a gyermeke ember lesz, nem szolga. Az álmot mi éltetjük tovább, s tőlünk is függ, hogy mikor lesz ismét valóság.

Jászkun Munkás, 2015. március

Szeretettel és tisztelettel köszöntjük a nőket a Nemzetközi Nőnap alkalmából.

VÉLEMÉNY A SAJTÓ SORSÁRÓL

Egy ismert tollnok azt kérdezte nemrég a nyilvánosságtól: „ Vajon kié a sajtó?" Kérem tisztelettel, ismereteim és tapasztalataim szerint egyértelmű válasz adható a kérdésre. Döntően a jelenlegi hatalomgyakorlóké. Igen, övék a magyar sajtó: mégpedig a széles körben propagált szabadságával és független titulusával együtt.
Manapság szabadon és függetlenül jobbára csak a kormány óhaja és diktátuma függvényében ildomos publikálni. Jó, ha az illetékes honpolgárok tudomásul veszik, hogy a mostani kormányt. ezt a „szabadsággerjesztő” rendszert bírálni vétek: míg az előzőt, az állítólagos „retrográdot” és vezetőit kifejezetten érdem még manapság is pocskondiázni.
Így értelmezendő hazánkban a sajtószabadság. így vált a sajtó az ország - úgymond - felszabadult, el nem kötelezett, a vélemények szabad kinyilvánítását lehetővé tevő szócsövévé, lelki szorongást feloldó hatású, demokratikus, független jelzővel illetett tömegközlési és tájékoztatási eszközévé. A gyakorlat jól jelzi, hogy a honi szuverén sajtó csak a talajtalan kinyilatkoztatás szintjén létezik. Hiszen a hatalom lassan, de biztosan beállítja az újságírókat is a sorba, s mintegy a saját érdekeinek képmutató, alakoskodó propagandistáivá szigorítja őket. A tollnokok közül is jobbára csak azok maradhatnak meg beosztásukban, illetve azok léphetnek előbbre az egisztencialajtorján, akik e kormányt ismerik el kenyéradó gazdájuknak. Akik nem hajlandók erre, nem a „szabadon választott” kormány balfogásai szerint idomulnak, hanem kizárólag az igazságot, a személyes meggyőződést tekintik publikációik zsinórmértékének, előbb vagy utóbb elköszönhetnek a pályájuktól.
Kérdezhetjük: miféle különös „demokrácia” ez? Mióta fér meg a véleménynyilvánítás szabadsága a gondolatok kötelező uniformizálásával? Miért kell valakinek az egyetértés látszatát keltenie egy-egy olyan intézkedéssel vagy állapottal, amit irreálisnak tart, s amivel tulajdonképp nem ért egyet.
A személyi szuverenitására kényes publicista persze egy darabig vonakodik előremutatónak minősíteni mindazt, amit az országa önmaga és a tömeg kudarcként ítél meg. De ezt csak addig teheti, míg a hatalmi elittől függő felettesei meg nem értetik vele, hogy igazodjék, mert tudomásul kell vennie: nem a valódit illik írnia, hanem csak azt, amit elvárnak tőle. Következésképp soha ne méltatlankodjék azon, ha a feketét is fehérnek kell láttatnia.
A demokráciáról áradozó médiumok dzsungelében az általam olvasottak közül mindössze két újságot tartok manapság követelményszerűen szuverénnek: ezek a Szabadság és a Jászkun Munkás. Olvasmányaikból ítélve hozzájuk nem ért még el (remélhetőleg ezután sem fog elérni) a hatalom cenzorainak lényegherélő keze. Jó lenne, ha minél több hasonló szellemiségű lapokat olvashatna a tárgyilagos tájékoztatásra igényt tartó olvasói közönség.

Dr. Südi Bertalan

***

Az országos március 15-i ünnepséget Debrecenben tartjuk március 13-án, 14 órakor. A megyéből ezen a rendezvényen veszünk részt. Szolnokon a város által meghirdetett időpontban fogunk koszorúzni.
Március 20-án a TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRA emlékezünk a Kossuth téri Munkás Újság emléktáblánál.

ALKALMASSÁGI TESZT

Nem rossz szokás, hogy több helyütt. a meghirdetett állások betöltésének elbírálásakor tesztelik, esetleg próbaidő letöltésének vetik alá a jelöltet. Ilyenkor a gyakorlatban bizonyíthatja be a felvételiző, alkalmas-e a megcélzott munkakörre.
Üdvös lenne ezt a módszert bevezetni az adott politikai pályákra aspirálók esetében is. Így ritkábban fordulhatna elő, hogy a meghirdetett állást oda nem való jelentkezők nyernék el. Leváltásuk már kínosabb, mint az időben történő elutasítás. Ezt a régebben bevezetett próbát azért ajánlom, mert a szocialista párt válságba navigálta magát, amikor élére olyan embereket állított, akik tehetség nélkül, ambíciójuk, vagy céljaik miatt alkalmatlanoknak bizonyultak a vezetésre. Ez a javaslatom inkább a pályakezdő fiatal politikusokra vonatkozik, akik még semmit vagy keveset bizonyítottak, legkevésbé alkalmasságukat a nehéz, felelősségteljes pályára. Az idősebbek, tapasztaltabbak, tevékenységük során megmutattak valamit tehetségükből a választóknak, ezáltal módjuk van mérlegelni. A megmérettetésnél sok szempontot kell figyelembe venni: politikai érzéküket, intelligenciájukat, műveltségüket, modorukat, jólneveltségüket, beszélő képességüket, íráskészségüket, felelősségtudatukat, hivatásérzetüket. Sok „bunkó” került be a parlamentbe az elmúlt huszonöt évben, akik pimasz modorukkal sértették meg képviselőtársaikat. Az még az új rendszer parlamenti működésének elején történt, hogy a tejfelesszájú Orbán Viktor, a miniszterelnök Antall Józsefet hazugnak minősítette. Szerencséje mai honatyáinknak, hogy a párbajozás úri allűrje kiment a divatból, mert demokratikus országgyűlésünk nem egy képviselője harapott volna a fűbe sértő kiszólásai miatt. Ám ilyen felháborító durvaság akkor ritkán fordult elő. Ma már közhelyszámba megy az az állítás, miszerint a FIDESZ-KDNP yálasztási győzelmét 2010-ben és 2014-ben magukat baloldaliaknak nevező pártok és pártocskák biztosították tehetetlenségükkel és dilettantizmusukkal. A minap lezajlott választások eredményei is alátámasztják azt, hogy az egyéni törekvések prioritást kaptak a közösségi szempontokkal szemben. Ahol az önérdek érvényesül a közérdek ellenében ott a bukás kiszámítható.
Az önkormányzati választások eredményeit szakértőknek, politikusoknak, politológusoknak alaposan értékelniük kell. Az önlejáratásnak e példátlan esete igen tanulságos. A rokonpolitika, valamint az ideológiai platform azonossága mentén az összefogás legtöbbször szükségszerű. Amit az MSZP, Együtt, stb. tett a legjobb példa arra, hogy egy közös fellépésben nem lehet mindenki vezető, hogy meg kell teremteni egy olyan szintézist, melyben mindenki megtalálja a maga adekvát törekvéseit, összhangban az egész kollektíva érdekeivel és akaratával. Ez nem könnyű feladat, de elkerülhetetlen, ha a közös ügy győzelme a tét.
A nagy kapkodásban és a kellő megfontoltság hiányában élre került vezetők egy részét nem pártjuk céljai, a humanista célok hevítik, hanem a hatalom, melyek kivételes lehetőségekkel, kedvezményekkel társulnak. A képviselők tisztában vannak azzal, hogy beosztásuk nem tart örökké, ezért igyekeznek minél több földi javakhoz jutni. Ha tisztességesen nem megy, megy törvénytelen eszközökkel. Amíg pártjuk hatalmon van, nem kell tartaniuk büntetőjogi következményektől, mert akié a hatalom, azoké az igazságosság.
Szijjártó figyelmét bizonyára most inkább az köti le, hogy újonnan „szerzett” rezidenciáját minél pazarabbul tegye lakályossá, s nem az, hogyan rendezze Magyarország viszonyát Szlovákiával. Az önérdek érvényesítése nem privilégiuma az MSZP-nek vagy a Demokratikus Koalíciónak. Természetesen ez a célja Orbán Viktornak is, de ezt ő ügyes propagandával, népes (egyelőre fegyelmezett, engedelmes) mameluk és pretoriánus haddal, valamint fanatizált tömeggel a háta mögött éri el, míg a szocialisták egyre fogyatkozó, enervált, kiábrándult, oszlásnak indult bázissal, egyre kevésbé képesek létük feltételeit biztosítani.
Egyesek már a szociáldemokrácia eltűnését vizionálják. Ezt a folyamatot segítenék elő, ha kell adminisztratív eszközökkel is, amennyiben Brüsszel erre áldását adná. „Furcsa” lesz az a polgári demokrácia történetében eleddig példátlan eljárás, mely az orbanizmus égisze alatt, a szociáldemokrácia nélkül akarja konzerválni a maga, illiberális vadkapitalizmusát. Azt a rezsimet, mely e fenti célokra törekszik, köznyelven fasizmusnak nevezik. Ha ezt Orbánnak sikerülne elérnie, nem utolsósorban a szocialistáknak is köszönhetné. Ez sok hasonlóságot mutat a „weimari szindrómával".
Kezd kirajzolódni egy olyan távlat, melynek kivédésére a mai szociáldemokrácia alkalmatlan. Amennyiben ez a veszély akuttá válna az antifasisztáknak új, következetes és hatékony szövetségét kellene mielőbb megteremteniük.

Hegedűs Sándor

ÉSZREVÉTELEIM

A legutóbbi KB-ülésen vendégként vettem részt - megfigyeltem az elvtársaim lelkes munkáját. Már most látható volt, hogy a XXVI. kongresszusnak igen nagy jelentősége lesz, mert a probléma nem csak a mi hazánkban, de szinte a világon is igen feszült a helyzet. Egyre világosabban látható és érezhető, hogy az emberek nem fogják tűrni a jelenlegi állapotot. Nem csak mi, hanem szinte az egész világon. A kapitalizmus túlélte önmagát - elaggott. Ez az életforma tovább nem folytatható sehol a világon, mert ez már nagyon régen mérhetetlenül igazságtalan, ostoba, főleg lelketlen. Mert az emberiség óriási többségének szenvedés az élete, miközben, a kapitalizmus kedvelői a hatalom birtokában visszaél, a néptől misztifikált módon eltulajdonított megszerzett bizalommal. Ha az emberiség idejében nem ébred fel, az urak jóvátehetetlen kárt fognak okozni mindenkinek. Be kell látni végre minden embernek, hogy nem lehet közömbös, a saját sorsának alakulása ügyének. Vagyis a választások idején mindenkinek szavazni kell. Lehetőleg azokra, akik minden embernek jót akarnak. A tudomány képviselőinek nem volna szabad közömbösnek lenni a hatalom birtokosaival szemben. Rá kell mutatni minden csalóra, minden hazugságra. A történelem megtanítja az embereket sok mindenre.
A mi pártunknak a XXVI. kongresszusán a kornak megfelelően meg kell hirdetni azt, hogy mi a közösségi társadalom megvalósítását akarjuk egy szóval a szocializmust, sokkal igazságosabban, kevesebb hibával, mint annak idején volt. Mert szerintem az az egyetlen legmegfelelőbb társadalmi rendszer a közösségi életre, amelyben az embernek a fejlődés minden szintjén lehetősége van. A mi népünk még most belátja annak fontosságát, hogy a legfőbb termelő erő a nemzet számára akkor a leggazdaságosabb, ha az állami és önkéntes szövetkezeti tulajdonban van. A kapitalizmustól meg kell szabadulni, mert az nem lelkesít senkit a tisztességes életre, a vezetőket sem. De mi tudjuk, hogy erre csak a szocializmus lehetne a legjobb megoldás, mert rögtön lenne munkahely mindenkinek - úgy -, mint az a 1970-es években. Nekünk ez most lenne aktuális, mert még sokan élnek azok közül, akik akkor aktív dolgozók voltak a tsz-ben.
Ezek jegyében sok sikert kívánok a kongresszusnak ez úton is.

Dudás György

AZ ÁRULÓK

Negyedszázad elteltével az emberek világnézetüknek megfelelően értékelik a rendszerváltást és annak következményeit.
A Munkáspárt már 25 éve mondja, hogy a hiba a rendszerben van. Az elmúlt hónapok tüntetésein is hallani ugyan ezt, mert lassan felismerik az emberek a bajok gyökerét. 1985-ben Genfben a csúcstalálkozón Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára követte el az árulást a szocialista tábor ellen. Ezt követően hazánkban Német Miklós miniszterelnök is megszegte az esküjét, miszerint a munkás-paraszt hatalom védelmét fogadta. Ha nincs árulás, akkor a hatalom mai birtokosai csak a Duna-partról néznék a parlamentet.
Érdemes visszatérni Genfbe. 1985-ben a két nagyhatalom első számú vezetői Mihail Gorbacsov és Roland Reagan tárgyalást folytatott. Ezekben a napokban Genf a világpolitika központjába került. A kétnaposra tervezett tárgyalást is itt folytatták le. 3500 tudósító érkezett, köztük három magyar: Heltai András, Pálfy Gábor, Pirityi Sándor. A csúcstalálkozó költsége 30 millió dollárba került a becslések szerint, ez azt jelentette, hogy a tárgyalások egy perce 63.000 dollár volt. Itt pecsételődött meg a mi sorsunk is. A tárgyalásokról készült fotók közül számomra érdekes volt, hogy Raisza Gorbacsova a genfi Egyetemi Könyvtárba tett látogatásakor egy Lenin képet tartott a kezében.
1989-ben is mint a történelemben már többször nagyhatalmak döntöttek hazánk sorsáról. A rendszerváltás nyertesei meggazdagodtak, nem törődve a magyar néppel. Ma azt tapasztalom, hogy az emberek kezdenek ráébredni, hogy 1989-ben nagyon becsapták.
„De jönnek új hadak, ha kell a semmiből”.
Szívemből kívánom, hogy a magyar nép harcolja ki a jólétet, mert ennyi küzdelem után megérdemelne.

Horváth Sándor

MEGYEI HÍREK

Megtartottuk a megyei vezetőségválasztó értekezletünket, amelyen Nagy Attila országos elnökségi tag is részt vett. Horváth Sándor mint levezető elnök, a kötelező teendők elvégzése után, felkérte Nagy Attila elvtársat, adja át az új belépőknek a tagsági könyveket:
Csordás Imre (1944)
Kissné Bolgár Anikó (1966)
Kassai Norbert (1986)
Tóth Sándor (1992)
Kiss Csaba (1999)
fiataloknak.
BENCSIK MIHÁLY megyei elnök beszámolójából:
- a taglétszámunk az elmúlt két évben csak lassú emelkedést mutat, de jó jel, hogy a felvett új elvtársak a 16-46 év közöttiek.
- a megyében 14 településen van szervezetünk, s jelenleg formálódik 3-4 településen.
A beszámolóhoz több hozzászólás is elhangzott
- a tagdíj összegének megállapításának kiszámolásával kapcsolatban,
- az elmúlt év választási munkáival kapcsolatban,
- a megyei internet használat bővítésével is foglalkozott a fiatal hozzászóló.
- Csajbók Ferenc az Etikai Bizottság Elnöke egy mondatban foglalta össze a bizottság 4 éves munkáját: Nem volt semmi dolgunk.
- Szurcsik elvtárs többek között a bizakodását fejezte ki, mivel a teremben is fiatalokat lát, és a felvettek életkora is kedvező.
A Megyei Elnökség tagjainak megválasztására került sor. Nagy Attila tett javaslatot az elnök személyére: BENCSIK MIHÁLY eddigi elnökre. Egyhangúan megszavaztuk.
Ezt követően Bencsik Elvtárs tett javaslatot az alábbi tisztségekre és személyekre:
A MEGYEI ELNÖKSÉG TAGJAI:
Megyei elnök: Bencsik Mihály
Megyei alelnök: Horváth Sándor (Karcag) és Szilágyi András (Törökszentmiklós)
Megyei elnökségi tagok: Dull Krisztián Norbert (Tiszabura), Farkas Péter (Rákóczifalva), Filemon Kristóf (Szolnok), Gulyás László (Szolnok), Herczegh Klára (Szolnok), Sípos Sándor (Túrkeve)
Megyei gazdasági felelős: Horváth Sándor
Megyei pénztáros: Balogh Imréné
Pénzügyi Ellenőrző Biz. elnöke: Bíró Imre, Mezőtúr Tagjai: Póta Lászlóné és Tóth Antal.
Párt Ellenőrző Bizottság elnöke: Csajbók Ferenc, Túrkeve Tagjai: Dikó Miklós és Dullné Földi Erika.
A 26. pártkongresszusra javasolt küldöttek névsora:
Dull Krisztián Norbert (Tiszabura), Farkas László (Rákóczifalva), Filemon Kristóf (Szolnok), Herczegh Klára (Szolnok), Horváth Sándor (Karcag), Póta Lászlóné (Nagykörű), Szilágyi András (Törökszentmiklós), Szilágyi Sándor (Szolnok)

EGYEBEK

- A Május 1. Társaság „Fáklya” című híradója 2014. decemberében a 100. kiadását élte, amit 23 évvel ezelőtt indítottak útjára. A kiadvány 7. oldalán emlékeznek a régebbi vezető elvtársakra, Ungor Tibor elvtársra, aki 1992-ben a Társaság elnöke és az agrárfórum szevezöje volt. Ungor elvtárs fényképe felett idézetet találunk: ..Eszményképünk egy modern, szocialista Magyarország ", amely ma is érvényes. Ugyanezen az oldalon Tabák Lajos fényképét találjuk, amely a 100. születésnapján készült. Megtaláljuk Szurcsik István elvtárs nevét, a „Néhány tény a rendszerváltásig tartó magyar-cigány együttműködésről" írt cikke kapcsán.
- Február 22-én Veszprémben megdőlt a Fidesz kétharmados többsége a parlamentben. A függetlenként indult, és a „baloldali” pártok támogatása mellett közel 10%-os többlet támogatással a Fidesz-jelölttel szemben új arc került az Országházba. A Munkáspárt jelöltje: Szentpáli Kolosra leadott szavazatok értéke az, hogy a Dunántúl köztudottan jobboldali megyéjében a Munkáspárt is jelen volt.
- Veszprém megye 3. számú egyéni választókerületében szintén megüresedett egy hely. Ismét lesz jelöltünk a tapolcai-ajkai térségben Filemon Kristóf személyében. A jelöltállításhoz szükséges aláírás gyűjtésében a környező megyék és a budapesti párttagok segítenek.

KÜLFÖLDI HÍREK

A Szabadság újság alapján
- Az Emberi Jogok Európai Bizottsága a 43 éves palesztin, valamint a 49 éves szaúdi fogvatartottaknak kártérítést írtak elő a varsói kormánynak. Az előbbi 130, az utóbbi 100 ezer eurót kap kárpótlásként. A CIA, Lengyelország területén kínozta áldozatait, többek között vízbefojtási technikával.
- Kuba és az USA közötti kapcsolatok rendezésének Kuba részéről az egyik feltétel az, hogy a guantánamói amerikai haditengerészeti bázist - ami börtönként működik - kapják vissza a lehető legrövidebb időn belül.

Legyen-e alkotmányos alapjog a vasárnapi pihenőnap?

Két népszavazási kérdést nyújtott be a vasárnapi pihenőnap alkotmányos alapjoggá tétele érdekében április 1-én délután a Magyar Munkáspárt a Nemzeti Választási Bizottsághoz. Az egyik kérdés így szól: „Egyetért Ön azzal, hogy alkotmányos alapjog legyen a vasárnapi pihenőnap?” A másik: „Egyetért Ön azzal, hogy az Alaptörvény biztosítsa a vasárnapi pihenőnaphoz való jogot?"
A népszavazási kezdeményezésre a Kúria április 1-ei, szerdai jogerős döntése teremtett jogi lehetőséget. Tavaly december 18-án, majd január 7-én ugyanis Szepessy Zsolt, az Összefogás Párt elnöke hasonló témában próbált népszavazást kezdeményezni. Az ő kérdése ez volt: "Egyetért-e Ön azzal, hogy vasárnap minden üzlet zárva legyen?" Azonban előbb a Nemzeti Választási Bizottság (január 23-án), majd a Kúria elutasította az aláírásgyűjtő ív hitelesítését. A választási bizottság szerint a benyújtott népszavazási kérdés lényegében arra irányul, hogy minden üzletnek vasárnap kötelezően zárva kell tartania. Amennyiben a népszavazás ezt megerősítette volna, az országgyűlésnek egy olyan törvényt kellett volna hoznia, amely valamennyi üzletet kötelezte volna arra, hogy vasárnap ne nyisson ki. Az NVB szerint egy ilyen kötelezés a vállalkozáshoz való jog aránytalan korlátozását jelentené.
Az NVB arra is hivatkozott, hogy a kérdés nem egyértelmű, mivel a választópolgárok nem tudták volna pontosan, hogy milyen változások lesznek a hétköznapi életben akkor, ha igennel szavaznak a feltett kérdésre. Ráadásul a betegellátásban résztvevők vagy a közlekedők esetében az üzletek teljes körű vasárnapi zárva tartása felveti az emberi méltóság és az emberi élethez való jog sérelmét is.
A fenti döntés ellen Szepessy Zsolt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria szerda délelőtti végzése azonban megerősítette a Nemzeti Választási Bizottság döntését. Ebben az olvasható, hogy a felülvizsgálati kérelem az NVB-határozat egyetlen elemét, az egyértelműséget érinti. A Kúria ezzel kapcsolatban osztotta az NVB álláspontját, hogy a feltett kérdés nem egyértelmű a választóknak. Ezen túlmenően azonban a felülvizsgálati kérelem még az említés szintjén sem tartalmaz érvet arra vonatkozóan, hogy a vállalkozáshoz való joggal, illetve az élethez és az emberi méltósághoz való jog sérelmével kapcsolatos NVB-határozatban foglalt érvelés miért nem helytálló. Mivel ezen határozati elemek törvényességét, vagy a helytelen mérlegelést a felülvizsgálati kérelem nem kifogásolta, így a Kúria az NVB határozatát helybenhagyta.
A jogerős végzés kihirdetésével jogi lehetőséget kapott bármely párt vagy magánszemély arra, hogy ugyanebben a tárgykörben népszavazási kezdeményezést nyújtson be. A Nemzeti Választási Bizottság azonban csak a legelső kérelmet tárgyalhatja a népszavazásról szóló törvény szerint, mindenki más csak akkor tehet fel ugyanebben a témakörben népszavazási kérdést, amikor a Munkáspárt beadványában jogerős elutasító döntés születik (ez valószínűleg néhány hónap múlva születik meg), ugyanúgy, mint az Szepessy Zsolt esetében történt.
Mivel a vasárnapi boltzárról szóló, az NVB-hez benyújtott kérdéseket az NVB eddig azért nem tudta érdemben vizsgálni, mert Szepessy Zsolt kérdése volt az első, és ennek ügyében áprilisig nem született jogerős döntés, a Kúria szerdai végzése azt jelenti, megszűnt a kérdés "védettsége", és be lehet új kérdést nyújtani a vasárnapi boltzárlattal kapcsolatban. Ezt tette meg most a Munkáspárt április 1-én.
***
Érdekesség, hogy amíg Szepessy Zsolt kérdésének jogi eljárása zajlott, Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke is benyújtott népszavazási kérdést a vasárnapi zárva tartással kapcsolatban, valamint Gaskó István, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája elnöke és Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége ügyvezető elnöke is. Ezek hitelesítését az NVB azonnal megtagadta, mert a feltett kérdések azonos tárgykörűek azzal, amelynek hitelesítésével kapcsolatban még nem született jogerős határozat.

Felszabadulás, Tanácsköztársaság: nem felejtünk

Április 3-án, pénteken délután két órakor emlékezik meg a Magyar Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete hazánk felszabadulásának hetvenedik évfordulójáról a szolnoki temetőben, a szovjet hősök és a magyar áldozatok emlékművénél.

***

Kilencvenhat esztendővel ezelőtt, 1919. március 21-én kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot. Erre az eseményre emlékezett meg megyénk tagsága Szolnokon és Cegléden: a Tanácsköztársaságról szóló emléktáblákat koszorúzták meg. Képeink Szolnokon készültek.

***

A ceglédi megemlékezésen a Kölcsey téri szobornál gyülekeztek a Szolnok és a Pest megyei párttagok és érdeklődők.
Bencsik Mihály országos alelnök beszédében utalt arra, hogy egyre kevesebb szobor vagy emléktábla van az országban, ahol méltóképpen emlékezhet meg a Munkáspárt a Tanácsköztársaságra. Ezek közé tartozik Cegléd.
Farkas Péter megyei elnökségi tag beszédében Marxot idézte, aki megmondta: a proletariátusnak nincsen hazája. A Tanácsköztársaság kikiáltása után azonban lett hazájuk a magyar dolgozóknak. Saját maguknak termeltek az addig kisemmizett magyar munkások, ezzel beteljesedett 400 éves álmuk - addig ugyanis a léhűtő uraknak termeltek.
Nagy Sándor Pest megyei elnök azt a 12 pontot ismertette, amely a Munkáspárt szerint a dolgozó ember akaratát foglalja össze. Ezek között szerepel az új alkotmány és az új munkatörvénykönyv a dolgozók védelmére, valamint az, hogy az állam biztosítsa az első munkahelyhez való jogot. Az oktatást és az egészségügyet illetően a nemzeti jövedelem 10-10 százalékát erre a két területre költsük, és mind az egészségügy, mind pedig az oktatás legyen mindenki számára ingyenes. A 12 pont között kapott helyet a NATO-ból való kilépés, illetve az, hogy a választók döntsenek EU-tagságunk sorsáról.
A rendezvényen felszólalt Farkas László, a szolnoki pártszervezet alelnöke is, aki annak idején még itt Cegléden, az Április 4. Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett. Ismeri a várost és azt is, milyen változások történtek.
Ez egy virágzó agráripari város volt: egy mezőváros, mondta a szónok. Időközben azonban megszűnt az EVIG Villamos és Kisgépgyár leányvállalata, megszűnt az Állami Tangazdaság, megszűnt a termelőszövetkezet, amely Leninről kapta a nevét. Megszűnt a Közgép leányvállalata, megszűnt a Dél-Pest Megyei Építőipari Vállalat. Bezárt - szinte majdnem teljesen megsemmisült - a ceglédi húsipar, a konzervgyár.
Farkas László beszéde végén annak a reményének adott hangot, hogy "Lesz még minden hatalom a dolgozó népé!". 

A megemlékezést a Kölcsey téri szobor megkoszorúzása zárta.

Mindenütt jelöltet kíván állítani a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt

Továbbra is Thürmer Gyula a Magyar Munkáspárt elnöke: a párt 26. kongresszusa egyhangú szavazással választotta meg. Megbízatása négy évre szól, alelnökei: Karacs Lajosné és Bencsik Mihály. Az országos elnökség tagja lett Hajdu József és Kajli Béla is. A 25 tagú Központi Bizottságban több fiatal is helyet kapott: Szentpáli Kolos, Filemon Kristóf és Fehérvári Zsolt. A párt májusban már új székházban dolgozik tovább Újpesten.
Huszonhatodik kongresszusát tartotta a tavaly decemberben 25 éves Munkáspárt 2015. március 28-án a Baross utcai székházban (a párt májustól új székházba költözik, a Józsefvárosból Újpestre). A 103 kongresszusi küldöttből 97-en jelentek meg. Sok párttag személyesen is jelen volt az eseményen. (A Magyar Ifjúság Közösség Közösségi Szervezete levélben köszöntötte a kongresszust.)
Szentpáli Kolos, a budapesti elnökség tagja napirend előtt megemlékezett Magyarország felszabadulásának 70. évfordulójáról. Thürmer Gyula elnök tizenhét új párttagnak nyújtotta át a tagsági könyvét, valamint Kajli Béla budapesti elnöknek átadta eddigi munkájának elismeréseként a párt aranyjelvényének rubintokkal ékesített fokozatát (e kitüntetéstípus bekerült a szervezeti szabályzatba is).
A kongresszus küldöttei elfogadták a Központi Bizottság beszámolóját, valamint azt a határozatot, amely a Munkáspárt soron következő feladatait vázolja fel (ez utóbbinak címe: Erős Munkáspártot!) Ebben a határozatban az a célkitűzés szerepel, hogy a Munkáspárt legyen aktív szereplője a magyar belpolitikának, valamint hogy 2018-ban valamennyi országgyűlési választókerületben rendelkezzen képviselőjelölttel. (Tavaly a 106 kerületből 33-ben volt saját jelölt, az országos listára pedig minden megyében lehetett szavazni. Ezért a határozat jogosan mondta ki, hogy a párt minden jel szerint túljutott a 2005-2006-os időszak válságos állapotán, hiszen négy éve 16 egyéni jelölttel rendelkezett, és mindössze négy megyében lehetett a pártlistára szavazni.) A Munkáspárt nem kívánja felcserélni hagyományos társadalmi bázisát: a munkást és a dolgozót a középosztályokkal, és nem válhat a kapitalizmust menedzselő párttá. Ragaszkodik eszméihez: a marxizmus-leninizmushoz, az internacionalizmushoz.
A kongresszuson lezajlott a négyévenkénti tisztújítás is. A Munkáspárt elnöke továbbra is Thürmer Gyula, alelnökei Karacs Lajosné (Budapest) és Bencsik Mihály, Jász-Nagykun-Szolnok megye elnöke. Az országos elnökség tagjai rajtuk kívül Kovács István (Budapest), Frankfurter Zsuzsanna és Nagy Attila Tibor (mindkettő Nógrád megye). Két új elnökségi tag került az országos elnökségbe: Hajdu József, az etikai bizottság elnöke és Kajli Béla budapesti elnök.
A pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke Kerezsi László (Budapest), tagjai: Gombkötő Lajos (Békés megye) és Herczegh Klára (Jász-Nagykun-Szolnok megye).
A Központi Bizottság továbbra is 25 tagú. A megyék közül Budapestről 13, Jász-Nagykun-Szolnokból 4, Nógrádból és Békésből 2-2, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékből 1-1 tagot választottak meg a küldöttek. A fiatalok közül a februári veszprémi és az áprilisi tapolcai időközi parlamenti választás munkáspárti jelöltjei is ott lesznek a Központi Bizottságban (Szentpáli Kolos és Filemon Kristóf), valamint Fehérvári Zsolt, a kispest-pesterzsébeti régió elnöke is.
***
Az országos vezetésbe tehát Jász-Nagykun-Szolnok megyéből bekerült:
Országos alelnök és egyben az országos elnökség tagja: Bencsik Mihály (Szolnok), megyei elnök
A pénzügyi ellenőrző bizottság tagja: Herczegh Klára (Szolnok)
A Központi Bizottság tagja: Bencsik Mihály, Gulyás László és Filemon Kristóf (mindhárom Szolnok) és Sipos Sándor (Túrkeve).

Jászkun Munkás, 2015. február

Lenin él!

1924. január 21-én hunyt el V. I. Lenin, a kommunista világmozgalom Marx Károly és Engels Frigyes melletti legnagyobb alakja. Halála pótolhatatlan veszteség volt, mert utódai, követői között senki sem található, aki felérhetett volna intellektusához. Ez a körülmény a munkásmozgalom nagy kára, mert távozása után nélkülözniük kellett egy olyan formátumú, különleges tudóst, a forradalmárt, politikust, aki sokoldalúan, átfogóan, jó ösztönnel és főleg tudatossággal igazodott el a mind bonyolultabbá váló hazai és nemzetközi események között. S ez kiegészült szerénységével, kritikai-önkritikai érzékével, ami segítette őt abban, hogy mások és saját tévedéseit időben korrigálja.

Korabeli és mai ellenfelei lekicsinylik, vagy lenullázzák, kriminalizáják. Nem előremutató, zseniális tudósnak, politikusnak tekintik, hanem köztörvényes bűnözőnek, aki „tébolyult” eszméivel, tömeggyilkos gyakorlatával pusztulásba vitte Oroszországot, veszélybe sodorta az egyetemes emberiséget. Nem kell felháborodnunk, ha a konzervatív polgárság így látja és láttatja a proletárvezért, hiszen látásmódjától és érdekeitől idegen lenne a kapitalizmus legnagyobb sírásójának idealizálása. Még a kommunisták között is akadnak, akik Lenint, a bolsevizmust az orosz helyzethez kötik, tanítását nem tekintik egyetemes jellegűnek (eurokommunisták, reformkommunisták). Vannak szép számmal, akik elismerik Lenin politikai tevékenységének nagyságát, érdemeit, de tagadják munkásságának tudományos rangját és jelentőségét. Pedig a:

• A kapitalizmus fejlődése Oroszországban

• Kik azok a népbarátok?

• Mi a teendő?

• A szociáldemokrácia két taktikája

• Materializmus és empiriokriticizmus

• Filozófiai füzetek

• A szociáldemokrácia agrárprogramja

• Az Európai Egyesült Államok jelszaváról

• Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka

• Állam és forradalom

• A proletárforradalom és a renegát Kautsky

• A baloldaliság mint a kommunizmus gyerekbetegsége

című munkái, valamint ezernyi cikkében fellelhető új és újszerű gondolatai a történelem, a filozófia (dialektikus materializmus), a politikai gazdaságtan tudományainak klasszikus remekei voltak.

Ezekben az imperializmus viszonyai között továbbfejlesztette Marx és Engels tanait. Méltán helyezzük őt a tudományos szocializmus megalapítói sorába. Nem volt a valóságtól elszigetelődő tudós.

Viszonylag fiatalon, ötvennégy éves korában halt meg agyérszklerózisban, Gorkiban. Ha legalább még két évtizedet élhetett volna, sínre került a munkásmozgalom, a szocialista forradalmak folyamata, s ezt még követői sem tudták eltorzítani. Elnézést a „mi lett volna, ha…” fordulatáért, de egy sakkmester sem előre, a mérkőzés előtt elemzi a partit, hanem utólag. A tanulságok levonása is a tudósok feladata.

A globális kapitalizmus korában élünk, s ez megköveteli, hogy az új körülményekhez adaptáljuk a tudományos szocializmus, a proletárforradalom elméletét, taktikáját. A marxizmus-leninizmus konzisztens alapjait megtartva nemcsak tanulmányoznunk kell, de továbbfejleszteni is, mint ahogyan azt tette Lenin Marx és Engels tanításaival. Csak remélni lehet, hogy a históriai szükséglet kitermeli majd azt a vezetőt, aki átveszi Lenintől a szocialista forradalom szellemóriásától a „stafétabotot”. Ha nem így történne, össze kellene állnia egy nemzetközi kommunista „agytrösztnek”, mely ideológiai központja lenne (a gyakorlati tapasztalatok elméleti általánosítása alapján) a tennivalók tudományos és differenciált kidolgozásának.

Hegedűs Sándor

Posztumusz elismerés

Visszaemlékeztem egykori képviselőtársamra, aki megyei tanácselnök és az országgyűlés alelnöke is volt anno, s akit posztumusz díszpolgár címmel tüntettek ki. Az elismerést „a megye érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért” kapta – olvastam a megyei közgyűlés határozatában. Deklarálván azt az utólagos beismerést, hogy az utóbbi negyedszázadban folyamatosan szapult „átkosban” is voltak szép számban olyan tisztségviselők, akik munkásságának progresszív jellege megkérdőjelezhetetlen. E kitüntetés adományozását másodiknak vélem a sorban azon ismerőseim közül, akik számára a szocializmus kádári időszakának prominenseként posztumusz (azaz halál után) adományoztak díszpolgári címet.

Néhány esztendővel korábban egykori bácskai illetőségű pártfőnököm részesült hasonló elismerésben egy városi önkormányzati testület adományozásaként. Az illető előbb az ottani középiskola tanára, igazgatója, illetve a városi pártbizottság első embere, majd az MSZMP megyei bizottságának első titkára volt. A rendszerváltást követően pedig tanártársai ismét iskolaigazgatónak választották meg. Az 1990-es politikai fordulat után gerjesztett „rágalommánia” időszakában dehonesztáló hadjárat indult ellene is múltbeli szerepléséért. A vehemens kommunistázással folytatott hecckampányból a helyi önkormányzat is vaskos részt vállalt.

Az egykori pártmunkás legjobban azt vette szívére, hogy a „szövetkezetszervező szájbavizelők” utódaként emlegették őt. Az igazgató a sértésekbe belebetegedett, s nemsokára elhunyt. Két esztendő múlva posztumusz díszpolgári címet adományozott részére jobbára ugyanaz az összetételű önkormányzat, melynek tagjai korábban méltatlanul mószerolták.

Senki nem mondta meg, hogy miért kellett két egykori tisztségviselő (lehet, hogy többek) kitüntetésével elhalálozásukig várni, s a „jobb későn, mint soha” látszatát kelteni. Tán csak nem azért, mert némelyek restelltek volna a szemükbe nézni? Pedig valószínűleg a hozzátartozókon kívül ők is örültek volna a kitüntetésnek.

Dr. Südi Bertalan

A lélek súlya

A Magyar-Kínai Baráti Társaság találkozójának programja egy kínai írónő Xue Yan-ping könyvének ismertetése volt. Már a címe is figyelemfelkeltő: „21 gramm szerelem”. Beajánló szövegében ezt írja: A test nem csupán a vágyak örömét hordozza, hanem a fájdalmat is. a fájdalom és az öröm egyforma jelentőségű, sőt olykor még fontosabb is – ezért fordulhat elő, hogy vallási fanatikusok szándékosan kínozzák magukat, hiszen az ő szemükben a fájdalom sokkal jobban edzi a testet, s emiatt komoly értékekkel bír. A betegség fájdalma pedig azért a leggyötrelmesebb, mert belülről fakad, s a halál közelségével fenyeget. E könyv arról mesél, mi szabadíthat meg bennünket a haláltól való rettegéstől és a fájdalomtól.

Állítólag egy tudományos társaság a „lélek” súlyát 21 grammal becsülték meg. ÉS a léleknek minden betegségben igen nagy szerepe van, különösen a rákbetegség esetében. Például a kemoterápia ideje alatt, de a szerelmi kapcsolatban is. A szerelemnek jó hatása van a gyógyulásra, ugyanúgy a szeretetre is. A jó lelki állapotra minden tekintetben nagy szükségünk van. Nagyon fontos lelkünk gondozása, a józan, mértékletes élet. Ezzel valamennyi betegséget megelőzhetünk. Ki kell zárni a cigarettázást, a drogokat, a szeszes italokat. Fontos, hogy a fiatalokat megismertessük ezekkel a tényekkel.

Dudás György

Régen és most

Az utóbbi napokban többször lehetett hallani, részemről főleg a rádióban, a „kötelező önkéntes közösségi munka” jelenlegi állásáról. Mivel a középiskolás diákoknak kötelező ez a bizonyos önkéntes közösségi munka, mert ha nem teljesíti a kötelező óraszámot, akkor nem érettségizhet. Ezért kötelező.

Én magam csak mosolyogni tudok rajta. Ilyen faramuci megfogalmazást még nem hallottam. Hogy lehet valami önkéntes, ha kötelező?

Mi ifjú korunkban nem kötelezően, de önként végeztünk társadalmi munkát. Nem kötve ahhoz, hogy addig nem mehetünk érettségi vizsgára. A mi társadalmi munkánk is hozzájárult ahhoz, hogy épültek utak, nagyüzemek, iskolák, települések, erdősávok stb.

Kívánom, hogy minden középiskolás fiatal sikeresen túljusson az érettségi megmérettetésen.

638

Egyik éjszaka ébredés után nem sikerült újra elaludnom. A tv távkapcsolója segítségével azonnal a Spektrum csatorna sugárzott műsorát láttam. Amerikai dokumentumfilmet vetítettek, melynek témája a Castro elleni merényletek részletes ismertetése volt.

Abban a percben egy asszony mesterkedéseit láttuk, aki előzőleg Castro szeretője is volt, de mint kubai emigráns Miamiben élt, és a CIA megbízásából utazott Kubába, hogy ciánkapszulákat tegyen Castro italába.

Mivel tudjuk, hogy Castro jelenleg is él, az akció nem sikerült. Mint ahogy nem sikerült az összesen 638 – azaz hatszázharmincnyolc – alkalom sem, amit vagy közvetlenül amerikai ügynökök vagy a kubai emigránsok próbáltak véghezvinni.

Megdöbbentő ez a 638-as szám. S mindezt a kis írást emiatt a szám miatt követtem el.

Herczegh Klára

Híreink

•A januári újságunk hírrovatával szemben nem január, hanem február 21-én, 10 órakor tartjuk a megyei elnökség ülését, melyen értékelni fogjuk az elmúlt ciklus munkáját, és megválasztjuk a következő időszak vezetőit.

***

• A városi elnökség beszámolója és újraválasztása január 14-én megtörtént. Az elnök személyére Szilágyi András megyei elnökségi tag tett javaslatot Gulyás László korábbi elnök személyében. A jelenlévők egyetértettek és megszavazták.

Szarvas Géza korábbi tag munkáját megköszönve, aki további munkát ebben a beosztásban nem vállalta, Gulyás elvtárs Szilágyi Sándor korábbi tagot, valamint Farkas László elvtársakat javasolta vezetőségi tagoknak. A jelenlévők egyetértettek és megszavazták. Farkas László 46. évében lévő nyugdíjas katonatiszt. Három gyermeke közül Péter szintén alapszervezetünk tagja. Januári lapunkban is jelent meg egy írása. Egyetemen végzi tanulmányait.

• A január 24-ei Szabó Ervin Akadémia foglalkozásán a március 28-ai XXVI. kongresszus anyagáról beszélt Thürmer elvtárs, és a hozzászólások ehhez a beszámoló tartalmához adtak segítséget javaslatukkal. Kovács István elvtárs, aki az internethasználat fontosságáról, a tagnyilvántartás újszerű lefektetéséről beszélt, elmondta többek között, hogy országunkban 12 millió mobiltelefon van, s ebből 4 millió az úgynevezett okostelefon. Ezért is lényeges, hogy mi is ott legyünk az interneten, és használjuk azt.

• Szentpáli Kolos a szükséges ajánló aláírásokat megszerezte a Veszprém megyei országgyűlési képviselői területen. Tizenegy biztos induló mellett kell helytállnia. Az időközi voksolás 25 település választópolgárait érinti. Valamennyi településen kaphat a Munkáspárt szavazatokat.

***

KÜLFÖLD:

• A görögországi választásokon a Sziriza párt, amely nem kommunista párt, de baloldali, főleg az előző kormányokhoz képest 36.34 %-kal győzött, 149 mandátumot kapott.

Bencsik Mihály maradt a megyei elnök

2015. február 21-én, Szolnokon ülésezett a Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei tagsága, hogy új vezetőséget válasszon, és a párt 26. kongresszusának megyei küldötteiről is döntsön. Az össztagsági ülésen jelen volt Nagy Attila Tibor országos elnökségi tag is. A 130 tag egynegyede jelen volt, sokan érkeztek Szolnokról, Karcagról, Mezőtúrról, Túrkevéről, Törökszentmiklósról, Tiszaburáról és Szászberekről is.
Az egyhangú szavazások eredményeképpen a megyei elnök továbbra is Bencsik Mihály, a párt országos alelnöke, az országos elnökség tagja. Alelnökei Horváth Sándor (Karcag) és Szilágyi András (Törökszentmiklós). Az elnökség tagjai továbbá Dull Krisztián Norbert (Tiszabura), Farkas Péter (Rákóczifalva), Filemon Kristóf (Szolnok), Gulyás László (Szolnok), Herczegh Klára (Szolnok) és Sipos Sándor (Túrkeve).
A megyei gazdasági felelős Horváth Sándor, a pénztáros Balogh Imréné. A pénzügyi-ellenőrző bizottságot Bíró Imre (Mezőtúr) vezeti, tagjai Póta Lászlóné (Nagykörű) és Tóth Antal (Szolnok). A párt ellenőrző bizottság elnöke Csajbók Ferenc (Túrkeve), tagjai Dikó Miklós (Szolnok) és Dullné Földi Erika (Tiszabura).
A 26. kongresszuson kilenc megyei küldött képviselheti a megyét, ők a következők: Dull Krisztián Norbert, Farkas László (Szolnok), Farkas Péter (Rákóczifalva), Filemon Kristóf, Herczegh Klára, Horváth Sándor, Póta Lászlóné, Szilágyi András és Szilágyi Sándor (Szolnok). Rajtuk kívül a megye három KB-tagja is jelen lesz a kongresszuson: Bencsik Mihály, Gulyás László és Sipos Sándor.