Jászkun Munkás, 2009. június

A nép szolgálatában

A közelmúltban a Blikk egyik számában olvastam, hogy a miniszterek milyen jövedelemhez jutnak. Számomra felháborítóak voltak a számok, mert nem látok mögötte olyan munkavégzést, amivel akár a jelenlegi jövedelem 50-60 százalékát is megérdemelnék.

A miniszterek jövedelme a következőkből tevődik össze: a fizetés, a 13. havi előleg, a képviselői díj, a deviza napidíj, üdülési csekk, ruházati költség, étkezési hozzájárulás, természetbeni juttatás, ajándékcsekk, különjuttatás. Mindezt nem mindenki kapja meg, mégis a havi jövedelem eléri a két és fél millió forintot, vagy többet.

Ha belegondolunk abba, hogy a fenti jövedelem csak borravalónak tűnik, ha a magyar menedzsmenti fizetéshez hasonlítjuk... Például egy 100 főt foglalkoztató cég vezetőjének havi jövedelme elérheti az ötmillió forint bruttót. De ez is csak aprópénz ahhoz képest, hogy 2006-ban egy magyar bank vezérigazgatójának havi 17 millió körüli jövedelme volt.

Indokolt, hogy a másik oldalt is bemutassuk: a nyugdíjasok egyharmadának a nyugdíja nem éri el a havi 50 ezer forintot. Minden ötödik gyerek éhezik. Egy-egy télen több mint 100 fő felett van a fagyhalált elszenvedők száma. Sok család nyomorban él. Sokan nem tudják fizetni a közüzemi számlákat. A hajléktalanok száma nő. A többség fél a jövőtől. Üdülésre sokan nem is gondolhatnak. A használtruha-piacon öltözködnek az emberek.

A munkanélküliek száma nő. Ez a kapitalizmus áldása. Valószínűleg nem erre gondolt a magyar nép, amikor mámorosan ünnepelte a szocializmus megdöntését. Ha az igazságtalanságok ellen tenni akar, szavazzon a Magyar Kommunista Munkáspártra, mert mi a nép szolgálatában önöket képviseljük, akiket a kapitalizmus haszonélvezői kizsákmányolnak és megaláznak.

Horváth Sándor

Látogatás Szolnokon – még egyszer

a júniusi választásról

Az Európa Parlamenti választások június 7-ei napját megelőzően pártunk elnöke, Thürmer Gyula erős kampánykörúton ismét Szolnokra látogatott. Június 2-án egésznapos médiaprogramra érkezik a megyébe. Akkor sajtónyilatkozatot ad Törökszentmiklós, Karcag, Túrkeve, Mezőtúr és Szolnok újságíróinak. Addig is az országos TV-csatornákon azonos időben, azonos sorrendben hallgathatunk tőle a Munkáspárt programjáról. Ott kell lennünk az Európai Parlamentben.

Bennünket egyetlen párt sem képvisel, most ők a kapitalizmus szépítésén fáradoznak, mi pedig alapvető társadalmi változásoknak vagyunk a hívei. Nem akarunk mindent mi megfizetni, amit a rendszerváltó pártok húsz év alatt elrontottak.

Megyei Elnökség

Jász-Nagykun-Szolnok megye munkásmozgalma (III. rész)

1919. március 21-én létrejött a Magyarországi Tanácsköztársaság. Szolnokon az egyesült párt tagságának többségét a radikális elemek alkották, akik magukévá tették a KMP forradalmi kitűzéseit. Nagy előnye volt a magyar munkáshatalomnak, hogy viszonylag békés úton győzött, s ezzel (átmenetileg) elfogadhatóvá tette még a kispolgárság számára is. A proletárdiktatúra további sorsa intézkedésein és a nemzetközi helyzet alakulásán múlott.

Szolnok megyében (mint az országban másutt) a munkás-katona és a paraszttanácsok kezébe került a hatalom. A szolnoki direktórium élére F. Bede Lászlót, Pálfy Jánost és Szabó Károlyt választották a munkások. Ők gyakorolták a végrehajtó hatalmat.

Így történt ez a megye más városaiban, községeiben is. Azonnal létrehozták a Forradalmi Törvényszéket és a Vörös Őrséget. Hoksári János lett a Forradalmi Törvényszék vezetője. A Vörös Őrséget a Szovjet-Oroszországból hazatért hadifoglyok szervezték, a legmegbízhatóbb munkás-paraszt elemekből. Később a szervezet felhígult, a munkáshatalom ellenségeinek behatolása által.

Sor került hamarosan a Vörös Hadsereg szervezésére is. A szolnoki munkáshatalomnak ugyancsak erőfeszítéseket kellett tennie a siralmas élelmezési helyzet megjavítására, munkaalkalmak teremtésére. A megjelölt feladatok teljesítése érdekében az élelmi- és közszükségleti cikkek biztosítására bevezették a jegyrendszert, maximálták az árakat. Szigorú büntetés alá vonták a spekulációt.

Szolnok megye helyzetét nehezítette, hogy a főváros és a hadsereg ellátásához is hozzá kellett járulnia. Nem kisebb feladatot jelentett a rend és a fegyelem megszilárdítása, a zavart keltők akcióinak leszerelése. A fosztogató bandák vezetőit halálra ítélték (Jászárokszállás).

A kemény szankciók alkalmazása azonban nem tartotta vissza a munkáshatalmat a politikai szabadságjogok bevezetésétől. A demokratikus úton megválasztott községi, városi, járási és megyei tanácsok előtt hatalmas feladatok vártak megvalósításra. A megyei tanács öt küldöttet választott a Tanácsok Országos Gyűlésébe. Kiépült tehát az az apparátus, mely alkalmas volt a közügyek intézésére. Az államosított üzemekben ellenőrző tanácsot választottak a közösségi tulajdon védelmére és a termelés zavartalanságának biztosítására.

A megye agrárjellege miatt a parasztságot közvetlenül érintette a kormány mezőgazdasági politikája. A jelentős és földéhes agrárproletárok földosztást vártak volna, de Kun Béláék más megoldást választottak: államosították a 100 holdon felüli nagybirtokot, és azt szövetkezeti kezelésre adták a nincstelen parasztságnak. Ez csalódást okozott, hiszen még nem jutottak el a közösségi földtulajdon igenléséig. Ők saját földre vágytak. Amit akkor szövetkezetnek neveztek, valójában állami gazdaság volt.

Ez a kielégítetlenség az új rendszerhez való viszonyt negatívan befolyásolta, és szerepet játszott a népi hatalom társadalmi bázisának szűküléséhez, következésképpen a Tanácsköztársaság gyengüléséhez. Mindez akkor is igaz, ha a kormányzótanács földrendelete felszámolta a feudális eredetű nagybirtokot és agrárpolitikájuk ellentmondásait, ezért, megkésve ugyan, de hozzájárultak a földek egy részének kiosztásához. Ennek végrehajtására azonban már nem jutott idő. Mindazonáltal javult a nincstelen parasztság helyzete, hiszen központilag szabályozták a munkaidőt és a munkabéreket.

Dr. Hegedűs Sándor

Hétköznapi történetek 1919-ből

1919. március 21-én eldőlt a hatalom és a tulajdon kérdése. Forradalmi úton megszűnt az uralkodó osztályok évszázados monopóliuma az élet minden területén. A haza védelmére pár nap alatt felállt a Vörös Hadsereg, a belső rend biztosítására pedig a Vörös Őrség. A nemzetiségek már 1918-ban döntöttek az elszakadásról. A román burzsoá kormány nem elégedett meg Erdély megszerzésével (1918. december 1.), a Tiszántúlt is követelve átlépte a demarkációs vonalat.

Clemenceau június 13-án táviratban megismételte korábbi ajánlatát: ha a Vörös Hadsereg visszavonul az antant által kijelölt demarkációs vonal mögé, az intervenciós román csapatokat is visszavonják, és meghívják a tanácskormányt a békekonferenciára.

Kun Béláék elfogadták az ajánlatot, és június 24-én megkezdték a visszavonulást. A románok azonban hitszegő módon továbbra is a Tiszántúlon maradtak, sőt július 30-án átkeltek a Tiszán, és megkezdték előrenyomulásukat Budapest irányába. Ezért augusztus elsejével a tanácskormány a lemondás mellett döntött. Az eseményeket a történelmi olvasókönyvekből ismerjük, de családi körben is nagyon sok történetet hallottunk az öregektől.

Első történet:

Báró Végessy Árpád jó mulatós ember hírében állt Gyendán és környékén. Nosza, gondoltak egyet a település új vezetői: majd megtáncoltatjuk mi a bárót. Beidézték a községházára, egyik lábára bakancsot, a másikra csizmát adtak, és táncra kényszerítették, nem kis mulatságra. A Tanácsköztársaság bukása után megaláztatásának megbosszulására biztatták a bárót, aki megbocsátóan csak annyit mondott: „Amit cselekedtek, tudatlanságból tették.”

Másik történet:

Az eset április 29-én Túrkevén történt. A direktórium vezetői, Ábrahám István és Stefanovics Lajos a város hizlaldájában lévő 200 darab sertés elrejtésén munkálkodott a románok elől. Az ellenforradalmárok elfogták őket, és felkísérték a városházára. Átadták a román parancsnoknak, aki meghallgatás nélkül mindkettőjüket a helyszínen agyonlövette. Nevüket s négy mártírtársuk nevét 1979 óta emléktábla őrzi a volt Munkáskaszinó falán, melyet a mai ellenforradalmárok festékkel leöntöttek.

(Folyt. köv.)

Sipos Sándor, Túrkeve

A parlamenti stílusról

Az emberek joggal hihetnék, hogy a parlament az idolok gyűjtőhelye. Olyanokat választanak, akik politikájuk képviselete mellett emberi magatartásukkal, kulturált fellépésükkel példát mutatnak választóiknak.

Ám azt kell tapasztalnunk, hogy a honatyák egy része (mind nagyobb része) minősíthetetlen modorban lép fel ellenfeleivel szemben. Ezt a stílust a Fidesz vezette be. Már 1990-ben Orbán Viktor hazugsággal vádolta meg Antall József miniszterelnököt, egy nézeteltérésük során. Sajnálatos, hogy akkor a kormányfő nem tiltakozott a modortalanság ellen. Ha ezt teszi, talán elejét vehette volna a nemkívánatos folyamatnak. Ma már mindennaposak lettek a „hazudik”, „pofátlanság”, „lógni fogsz”, „korrupt” kitételek. A Ház elnöke csak nagy ritkán utasítja rendre a neveletlen titánt.

Ott még nem tartunk, mint Törökországban vagy Japánban, ahol nemcsak átkokat és trágár szavakat, de székeket is vagdosnak egymás fejéhez. Ha így haladunk, ha a Fidesz és csatolt részei sokáig maradnak hatalmon kívül. Ebben is lekörözik őket.

A Horthy-rendszer képviselőházában a házelnök rögvest figyelmeztetésben részesítette azt, aki illetlenül viselkedett vitapartnerével szemben. A dualizmusban pedig hamar pengeváltásra került sor, amennyiben valaki megsértette képviselőtársát. Ott „úr” volt mindenki, még akkor is, midőn nézetei sátáni eszméket képviselt.

Nálunk manapság Molotov-koktéllal veszi célba politikai ellenfele házát, de ha nincs kéznél ilyen fegyver, legalább kővel veri be riválisa ablakát. A kriminális magatartás áthatja a társadalmat, „begyűrűzik” a parlamentbe is. A bosszú becsületbeli ügy lett. De jó lenne, ha legalább a T. Ház mutatná meg az utat a jó modor felé. (Tévedés azt hinni, hogy a vidéki önkormányzatoknál más a helyzet.) Lélektanilag érthető, hogy a hatalmából (privilégiumaiból) kiszorított politikus elveszítette türelmét, és verbálisan torolja meg ellenlábasának létezését, vagy becsületét sértő gorombaságait.

Üdvös lenne, ha a képviselőjelöltet megválasztása előtt tesztelnék, vizsgálat tárgyává téve alkalmasságát a honatyai teendőkre, és megértetnék a tapasztalatlan, de ambiciózus ifjúval, hogy a parlament nem homokozó, hanem az a hely, ahol az ország sorsa dől el. Így talán kevesebb bunkócska rontaná a levegőt Steindl Imre neogótikus palotájában. Ezzel bizonyára több idő maradna az országépítő munkára.

Hegedűs Sándor

Turpisságok

A megvesztegetés és megvesztegethetőség olyan arányokat öltött a hazai politikai, gazdasági, közigazgatási és pénzügyi szférában, hogy már-már a közéletiség általános romlottságának képét idézi fel.

Szinte alig múlik el nap, hogy a médiumok ne röppentenének fel hírt arról, hogy melyik hazai prominens személyiségre vetült árnyék, mert jogilag elítélendő módon s nemtelen eszközökkel igyekezett a saját vagy a közvetlen környezete anyagi gyarapodását elősegíteni. Kizsákmányolástól terhelt társadalmunkban a szerzési mánia, a ki kit győz le szellemében folytatott kíméletlen küzdelem általános gyakorlattá változtatta a hatályos jogszabályok kijátszását, a különféle tisztségek adta előnyök elvtelen kihasználását. A „kéz kezet mos”, a „mindenki a piacról él”, a kölcsönös szekértolás, a vesztegetési pénzek osztogatása, elfogadása jegyében szerzik-adják az anyagi előnyöket. Az pedig felháborító, hogy az efféle – bűncselekményeket megvalósító – visszaélések szinte következmények nélkül folytathatók.

Van ugyan megfelelő jogszabály a közjavak herdálói, hűtlen kezelői, tehát szándékos megrövidítői, kézen-közön happolói szankcionálására, csakhogy a törvény előtti egyenlőség elve rendszeresen megbicsaklik a panamázgatók sarzsijának függvényében. Olybá tűnik, minél többet szerez magának valaki törvénybe ütköző módon, s minél föntebb foglal helyet a társadalmi ranglétrán, annál nagyobb esélye van a törvény szigorának elkerülésére. Valamilyen sajátos diszpenzió (fölmentvény) jóvoltából mindössze erkölcsileg válik kifogásolhatóvá a többévnyi kóterral fenyegetett bűncselekménye.

Laikusnak is szemet szúr, ha évekig nyomozgatnak a milliárdok sikkasztóinak ügyében, s gyakran félre is értik az ilyen peres ügyek elhúzódó voltát. Ha annak ellenére nem nevezik meg a felelősöket, hogy ismerik, kik hány milliárd forinttal rövidítették meg az állami büdzsét. Az is megfigyelhető, hogy a hatalmon lévő társak milyen tüsténkedve összpontosítanak arra, nehogy ismertté váljanak a körükből olyanok, akik a sikkasztásban, síbolásban érintettek lehetnek. Mert szerintük a látszatra is adni kell. Az egyik szocialista politikustól tudjuk ezt. Ő hangoztatta fennen: „Nem elegendő becsületesnek lenni, annak is kell látszani.” Okfejtése azért tűnik blődlinek, mert a becsületes ember nem látszik bűnözőnek.

A politika tükre egyébként sem szokott torzítani. Ha pedig torz képet mutat, nem a látszat csal, hanem a valóság dolgaival vannak gondok. Ezért fölösleges a népet látszatra történő hivatkozással kábítani. A zsenánt ügyek elhallgatására törekvés pedig régi eredetű. A politikusok és más prominens személyiségek „balhés” ügyeit mindig igyekeztek „suba alatt” kezelni. Arcpirulás nélkül mondogatták: „Minden botrányos ügy csak akkora, amekkorát csinálnak belőle. Ha hallgatnak róla, az illető becsülete makulátlan maradhat.”

Napjainkban e rendezőelv érvényesül, most is ezt a megoldást követnék legszívesebben az elvárható elhatárolódás vagy az operatív intézkedés kezdeményezése helyett. Vagyis bagatellizálnák a közjavak megrövidítőinek viselt dolgait, nehogy hasonszőrűként kompromittálódjanak.

A politikatudományok egyik klasszikusától származik a tőkés társadalmi rendszerre érvényes és gyakorlati tapasztalatok széles körű általánosításán alapuló következő megállapítás:

„Ha kenyeret lopsz, becsuknak; ha vonatszerelvény sérelmére teszed ugyanezt, szenátor leszel.” A teoretikus százötven évvel ezelőtti megállapítása sosem volt időszerűbb napjainknál.

Südi Bertalan

Mire lehetne büszke a mi népünk?

Arra, ha a választásokon az eddigi részvétel átlagánál többen mennének el szavazni. De legfőképpen akkor, ha szavazatát tiszta lelkiismerettel hazánkhoz és népünk történelméhez hűen a legigazságosabb módon, előre átgondoltan adnánk le a szavazófülkében. Erre azért van szükség, mert legalább tíz pártból kell kiválasztani azt, akikbe megbízhat.

A parlamenti pártokat mindenki ismeri. Ráadásul már mindegyik volt hatalmon. Az eredményt jól ismeri a nép. Ezt az ellenséges magatartást, ami itt kialakult, nem szabad folytatni. Mert nemcsak Európa fogja elítélni népünket, hanem a világ is. A nép kezében van a lehetőség, hogy saját sorsát alakíthassa.

Büszke lenne-e arra, hogyha a parlamentben tovább folyna az, ami eddig volt? Vagy arra, ha Habsburg Györgyöt beszavaznák az EU parlamentjébe? És arra, ha a Jobbik is ott lenne? De nemcsak ott, hanem 2010-ben is, hogy az önkormányzati választásról már ne is szóljak. Vagyis ha a nép nem gondolja át a fentieket, akkor könnyen lehet, hogy a magyar parlamentben képviselete lesz az összes szélsőjobboldali és egyéb szektáknak is. Akkor aztán nemcsak a Gárda fog itt masírozni, hanem a náci, a nyilas, a csendőr stb.

Amikor O. V. le lett váltva, kapott egy irodát a parlamentben, és a parlamenti munka helyett kezdte megszervezni a polgári köröket, és ezt évekig sikeresen végezte úgy, hogy a fizetést mint képviselő kapta. Máig azon csodálkozom, hogy a koalíció soha nem kifogásolta, hogy a nagy erővel végzett munkájának milyen mellékhozadékai lesznek.

Évek során a gyűlölettől túlfűtött beszédeivel túl sok ember lelkét fertőzte meg. Az eredményt mindenki láthatja, vannak már polgári körök, Gárda, nácik, nyilasok, csendőrök és a Magyarok Nyilai stb. Mindenki téved, ha azt hiszi, hogy az európaiak ismét imádkozni fognak, hogy a magyarok nyilaitól, ments meg, uram, minket! O. V. pedig ígérgeti az elszámolást, miközben a jelenlegi állapotért az összes eddigi kormányok a felelősek.

Mindezek miatt a népnek kell rendet teremteni úgy, hogy dominált helyzetbe kerüljenek azok a pártok, amelyekben még eddig nem csalódtak. Vagyis a szavazataik erejével juttassák be a parlamentbe a Munkáspártot és az MCF-et. Minden roma ember szavazzon a saját népére. Kerüljenek be azok az emberek is, akiket a nép arra érdemesnek tart. Csak így teremthető meg, hogy hazánk békében fejlődhessen, hogy népünk büszke lehessen, az új értékeket teremtő lehetséges polgáraira, a kultúránkra, az eddigi és a jövőbeni eredményeinkre. Mindent meg kell tenni azért, hogy legyen munkája mindenkinek, és ne legyenek éhező emberek, főleg nem gyerekek. Nemcsak a mi hazánkban, hanem sehol a világon.

Legyen a mi hazánk biztos pont a turisták szemében is. Az eddigi gyakorlatot ki kell törölni az életünkből. De arra a jelenlegi parlamenti pártok képtelenek, mert a gyűlölet olyan mélyen van bennük, hogy az már az ország számára is elviselhetetlen. El kell érni, hogy egy harmonikus társadalmi rendszer jöjjön létre hazánkban.

Szavazzon a Kommunista Munkáspártra, és mindazokra szavazzon, akik a szegények érdekeinek a képviseletét vállalják. Magyarország, gondolkodj, mielőtt az X-et bejegyzed.

Dudás György, Budapest

A Győzelem Napjára emlékeztünk

64 éve volt, hogy elhallgattak a II. világháború fegyverei. Új nemzedékek léptek azok helyébe, akik végigharcolták és végigszenvedték a háborús időszakot.

Ezt a szörnyű tragédiát nem lehet, nem szabad elfelejteni. Megszámlálhatatlanul sok áldozat volt a harcmezőkön, fájdalom és szenvedés a polgári lakosság körében.

Emlékezetünkben és szívünkben megőriztük a II. világháború áldozatainak emlékét, és május első napjaiban virággal borítjuk el az emlékművet, és tisztelgünk bátorságuk, áldozatkészségük előtt.

Megfogadtuk, hogy életünk során azért küzdünk, hogy az eljövendő nemzedéket megóvjuk a háborútól. Ma a béke megőrzése az egész emberiség kötelessége. A békés jövő záloga pedig az, hogy örökké emlékezni fogunk a hősökre, az áldozatokra, a vértanúkra és a felszabadítókra. Ezzel az elkötelezettséggel és a hittel a szívünkben raktuk le virágainkat, koszorúinkat a hősi emlékművek előtt május 9-én a MEASZ vezetésével és képviseletével együtt.

Sinka Lajosné

A Szabadság első száma: 1989. november 25.

Hölgyeim és uraim, kedves elvtársak!

Az alábbi nyolc képen megmutatjuk A Szabadság első számának (1989. november 25.) újratördelt változatát. Az újság A3-as formátumban jelent meg négy oldalon, miután azonban A3-as nyomtatója valószínűleg nincs mindenkinek, továbbá mert a képdigitalizálás sem tudja jó minőségűvé feljavítani az egykorú nyomdatechnikával készült újságot, ezért más megoldást választottunk.

A teljes szöveget számítógépre vittük (azaz egyszerűen begépeltük), és A4-es formátumban tördeltük újságformátumúra. Mondanunk sem kell, hogy a szövegen egy betűt nem változtattunk. A kis képek az így elkészült nyolc oldalt tartalmazzák. A nyomtatásra A4-es nyomtatóval lehetőség van. Az újságot PDF, JPEG, PNG vagy Open Office Writer formátumban (ez utóbbi egy ingyenes szövegszerkesztő, a Microsoft Word legjobb ellenlábasa az informatikai piacon) is el tudjuk küldeni bárkinek, aki kéri tőlünk (villanylevélcímünk: szilmester2@gmail.com).

Kellemes emlékezést kívánunk!

Szépek lehetnek, de... avagy a nagy rendszerváltók 1990 előtt

Orkán Viktátor kormánya: magának osztogatja a pénzt, a többieket fosztogatja

Thürmer az afgán háborúról: a magyarok nem akarnak idegen érdekekért elpusztulni

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének felszólalása a Magyar Szociális Fórum „Az afganisztáni háború és Magyarország. Érvek és ellenérvek” című kerekasztal-tanácskozásán

Hölgyeim és Uraim!
A Munkáspárt fontosnak tartja a mai Afganisztán-konferencia megtartását. Köszönjük a Magyar Szociális Fórumnak a kezdeményezést és a szervezést.
Az Afganisztán-konferencia azt jelenti, hogy egy fontos külpolitikai kérdésben párbeszéd indul el a különböző politikai és ideológiai nézetek hívei, illetve a hivatalos álláspontot valló tényezők és a hivatalos álláspontot valamilyen mértékben vitató erők között. Ez önmagában is nagyon fontos, hiszen eddig ez nem volt jellemző.
A konferencia egyszeri és megismételhetetlen, mégis helyes lenne arra törekedni, hogy ez a párbeszéd ne egyszeri alkalomra szóljon.
A Munkáspárt ellenzi az afganisztáni háborút, ellenzi Magyarország katonai részvételét akár harci erőkkel, akár harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erőkkel. A Munkáspárt ellenzi hazánk NATO-tagságát is.
Miért?
1. A NATO hivatalos érvelése szerint azért kell sok ezer katonát harcba küldeni Afganisztánban, hogy segítsük az ottani kormányt „befolyásának erősítésében, az újjáépítés és a hatékony kormányzás megteremtésében.”
Segíteni kell annak az országnak, ahol 30 millióan élnek, ahol az átlagéletkor 18 év, de többségük nem éri meg 45 éves kort sem. Segíteni, de nem így!
Ez a háború nem erről szól. A terrorizmus elleni fellépés csak ürügy, de nem ok. Az afgán háborún a mai világgazdaság három legjövedelmezőbb szektora jár jól. A hadiipar, amely ellátja fegyverrel a NATO-t is, az afgánokat is. A gyógyszeripar, mely milliárdokat keres a most vagy később kezelésre szoruló embereken. Végezetül a kábítószer-birodalom, amit nem kell külön magyarázni.
Mi szívesen elhinnénk a hivatalos érveléseket. De Irak esetében egyszer már becsaptak bennünket. Irakban nem volt tömegpusztító fegyver, mégis háború indult ellenük. Arról nem
is beszélve, hogy mi maradt Irakból, az ősi kultúrából, az emberiség közös értékéből azután,
hogy az USA bevonult?
2. Ez a háború teljesen értelmetlen. Az USA katonai erővel nem tudja megnyerni, a szövetségesei pedig vonakodnak emberanyagot adni. A jelenlegi rezsim abban a pillanatban megbukik, ahogy a NATO kivonul. Ezt történt annak idején a szovjetekkel is.
3. Nem fogadjuk el azt az érvelést, hogy a mi katonáink nem vesznek részt harci cselekményekben. Ad egy, nincs harci erő harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erők nélkül. Ha nincs orvos, ha nincs logisztika, nincs harc sem. A HM hivatalos anyaga szerint a ”harci támogató és harci kiszolgáló-támogató képességek megléte előfeltétele a harci erők alkalmazhatóságának.” Így van!
4. Ellenezzük az un. polgári újjáépítésben való részvételt is. Ez nem a béke kezdete, hanem a háború folytatása. A Nemzeti Katonai Stratégia világosan beszél: „Korunkban a katonai erő alkalmazása túlmutat a klasszikus értelemben vett fegyveres harcon. A konfliktusok megelőzése, kezelése és az azt követő rendezés - stabilizáció és újjáépítés - civil feladatai, továbbá a leszerelés, lefegyverzés és reintegráció, illetve a biztonsági szektor reformja hosszú ideig igényelhetik a katonai erők közreműködését és támogatását.”
5. Afganisztánban nincsenek magyar nemzeti érdekek. Nincsenek olyan érdekek, amelyekért
milliárdokat és emberi életeket lenne érdemes áldozni.
Az előbb említett dokumentum mondja a következőket is.
„Nemzeti érdekeink érvényesítésének egyik legfontosabb helyszíne a NATO... a katonai téren kivívott hitelesség nem kizárólag a kül- és biztonságpolitika szektorában kamatoztatható, az kihathat politikai és gazdasági érdekeink érvényesítésére is.”
Magyarország részt vett a Jugoszlávia, Irak elleni háborúban, egyik területen sem részesültünk a nagy nemzetközi pénzek elosztásából. Azt pedig nem tartjuk politikai haszonnak, hogy az amerikai nagykövet asszony szebben mosolyog a magyar vezetőkre.
6. Ellenezzük Magyarország NATO-tagságát, mert ennek egyenes következménye az, hogy mi is háborúzunk. Így történt Jugoszláviában, Irakban, most Afganisztánban, s holnap, ki tudja, hol.
Magyarországnak nincsenek olyan érdekei, amelyeket katonai eszközökkel tudna megvalósítani. A túlzott elkötelezettség viszont megakadályoz bennünket abban, hogy sajátos lehetőségeinket kihasználjuk.
Hölgyeim és Uraim!
Egyetértek a Nemzeti Katonai Stratégia gondolatával, miszerint „a közvélemény fokozottan érzékeny a saját katonai, valamint a polgári áldozatokra, ezért egy konfliktust nem elég a hadszíntéren megvívni és megnyerni. Fontos, hogy a közvélemény azt el is fogadja.”
Mi, munkáspártiak nem vagyunk katonák vagy diplomaták. Mi az egyszerű emberek között mozgunk, és tudjuk, hogy ők mit gondolnak. Higgyék el! Az emberek egyre jobban félnek, és egyre jobban nem akarnak idegen érdekekért dolgozni, netán meghalni.

Megemlékezés Szolnok felszabadulásának 66. évfordulójáról, 2010. november 3.

Szolnok városát 1944. november 4-én szabadították fel a szovjet Vörös Hadsereg katonái. a fasiszta rémuralom alól. Erre emlékezett Szolnokon a szovjet hősi emlékműnél és a magyar áldozatok emlékoszlopánál a Magyar Kommunista Munkáspárt, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és az Együtt Egymásért Nőszövetség helyi képviselői.

 

Forradalmi emlékmenet a NOSZF emlékére: egy tőkés sem aludhat nyugodtan, amíg létezik kommunista párt

Forradalmi emlékmenettel ünnepelt az 1917-es bolsevik hatalomátvétel évfordulóján a Baloldali Front Budapesten, 2010. november 7-én délelőtt. A Magyar Kommunista Munkáspárt ifjúsági szervezetének tagjai és szimpatizánsai vörös zászlókkal vonultak november 7-e alkalmából a Szabadság téri szovjet emlékműhöz, ahol elénekelték az egykori szovjet himnuszt.
A Baloldali Front budapesti elnöke beszédében elismerte: sokat kell még dolgozniuk ahhoz, hogy a magyar társadalom elismerje: nincs más út, csak a szocializmus. A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei a 2010. évi parlamenti választásokon mindössze 5 606 szavazatot kaptak. (Hír TV, 2010. november 7., Híradó 21)

***

Baloldali Front helyesen: Baloldali Front-Kommunista Ifjúsági Szövetség
A Baloldali Front budapesti elnöke helyesen: országos elnöke, neve: Cseh Miklós
A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei... 5 606 szavazatot kaptak helyesen: 5 668 szavazatot kaptak, az 5 606 szavazat a négy területi lista (Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) összesített eredménye

***

A Baloldali Front-Kommunista Ifjúsági Szövetség országos elnökének (Cseh Miklós begin_of_the_skype_highlighting     end_of_the_skype_highlighting) beszéde a forradalmi emlékmeneten
Kedves Elvtársak, Barátaink!
Ha azt mondom, 1917, Szentpétervár, bolsevik párt, a Föld minden kommunistájában ugyanazok a gondolatok ébrednek. 93 évvel ezelőtt a távoli Oroszországban, ahol a nép nyomora soha nem látott méreteket öltött, megcsillant egy reménysugár.
A háborús szenvedésektől, a cári önkényuralomtól meggyötört orosz dolgozók világtörténelmi jelentőségű tettet hajtottak végre. A bolsevik párt vezetésével kirobbantották a történelem első győztes szocialista forradalmát, amely örökre megváltoztatta a világot.
Oroszország dolgozói magasra emelték a vörös zászlót, amely immáron nemcsak az orosz munkásságnak, hanem a világ összes dolgozójának megmutatta: van más út, nem kell és nem is szabad beletörődni a kapitalista kizsákmányolásba, a társadalmi különbségekbe.
Nem csak utópia egy olyan országban élni, ahol a vérrontást és az úri dölyfösséget felváltja a békés építőmunka, ahol a dolgozók életszínvonalának növelése nem csak demagógia, hanem valós társadalmi cél. Az 1917-es Vörös Október egy ilyen állam megteremtéséért robbant ki, amely elsöpörte a milliók nyomorára épülő, korrupt és kegyetlen cári rendszert. Helyébe pedig megteremtette a munkások, parasztok és a haladó értelmiségiek országát, a Szovjetuniót.
Vörös Október győzelme egyszerre váltott ki félelmet és bizakodást az emberiségben.
Féltek a kapitalisták, a tőkések, akik oly sok éven át kilátástalanságba és szegénységbe taszították a munkásságot, majd belekergették az emberiséget az I. világháború vértengerébe.
Bizakodtak azonban a békére és munkára vágyó dolgozók, akiknek immáron valós alternatíva volt a szocialista út, a szabadság, fejlődés és jólét útja.
Elvtársaim!
Önmagában a szocializmus eszméje kevés lett volna ahhoz, hogy Vörös Október győztesen kerüljön ki a csatából. Szükséges volt, hogy a dolgozók saját bőrükön érezzék a kapitalizmus ellentmondásait. Az orosz dolgozóknak meg kell tapasztalnia a háború kegyetlenségét, a nélkülözést, az éhínséget, és meg kellett értenie, hogy mindez a kapitalizmus lényegéből fakad.
Ahhoz viszont, hogy a dolgozó tömegeknek felnyíljon a szeme, kellett egy ember, aki mögé felsorakoztak a szocializmus hívei. Ez az ember, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ideológusa és szervezője volt. Rendkívüli képességét, széles tudását felhasználva leleplezte a kapitalista rendszer ellentmondásait, és egyúttal harcba vezette a dolgozókat a szocializmusért vívott küzdelemben.
Ő volt Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin. Akik mögötte álltak, az pedig nen más, mint a bolsevik párt tagjai.
Kedves Elvtársak!
A kapitalistáknak több, mint 70 évébe került, hogy lerombolják Vörös Október nagy vívmányát, a Szovjetuniót. Árulással, cselszövéssel, de sikerült megdönteni a szovjetek hatalmát, és egyúttal a kommunista rendszereket szerte Európában. Azt hitték a rendszerváltók, és a velük szövetséges nyugati pénzemberek, hogy 70 évnyi kommunistaveszély után megnyugodhatnak, immáron nincs meg az az erő, amely veszélyeztetné az ő hatalmukat és vagyonunkat.
De mondjuk meg nekik! Egyetlen egy kapitalista sem aludhat nyugodtan, amíg létezik a kommunista párt! Márpedig amíg a Földön a tőkés rend milliókat zsákmányol ki és teszi tönkre az élővilágot, addig lesznek ellenállók is, lesznek kommunisták, akik szembeszállnak az igazságtalansággal, a tőke diktatúrájával!
Vörös Október eszméje, a szocializmusba vetett hitünk nem ér véget 1989-el!
Hisszük és tudjuk, hogy nem ez a harc lesz a végső! Sokat kell még dolgoznunk, hogy az emberek ismét rájöjjenek: nincs más út, csak a szocializmus!
Elvtársaim!
Ne hagyjátok magatokat megtörni! A hatalom ma mindent megtesz, hogy tönkretegye a Magyar Kommunista Munkáspártot! Higgyetek töretlen hittel a szocializmusban, legyetek hűségesek a Párthoz, mentsük meg közös erővel, a magyar kommunisták pártját! Csak együtt sikerülhet!
Előre hát elvtársaim, éljen a szocializmus, éljen Vörös Október!

Időközi polgármester-választás Tiszaburán: ismét nyert Farkas László

Időközi polgármester-választást tartottak Tiszaburán 2010. október 30-án, szombaton. Erre azért volt szükség, mert a területi választási iroda különféle visszaélésekre hivatkozva megismételtette az október 3-ai választást.
Október 3-án az öt tiszaburai polgármester-jelölt közül Farkas László, a Fiatal Romák Országos Szövetsége (Firosz) jelöltje nyert. A megismételt választáson már csak négyen indultak, közülük ketten mindössze két-két szavazatot kaptak.
A részvételi arány igen magas volt, hiszen az 1 899 szavazóból 1 443-an az urnákhoz járultak, ami 76 százalékos részvételt jelent. A győztes ismét Farkas László lett, mert az 1 443 érvényes szavazatból 958-at kapott meg. Legnagyobb ellenfele, Mészáros Béla (független) 471 voksot gyűjtött be, ezzel második lett.
A többi választási eredmény érvényben maradt, tehát a helyi képviselő-választás és a megyei önkormányzati választás is. Ez egyben azt jelenti, hogy Dull Krisztián, a Magyar Kommunista Munkáspárt és a Fiatal Romák Országos Szövetsége közös jelöltje tagja a hattagú képviselő-testületnek Tiszaburán. A 23 jelöltből október 3-án ő kapta a második legtöbb szavazatot: 795-öt.

Vörösiszap-katasztrófa Kúrcsánnyal súlyosbítva: na, ajkaiak, milyen a kapitalizmus?

Privatizáció - korrupció - katasztrófa

A vörösiszap-özönt a rendszerváltás, s az elmúlt húsz év piszkos mutyija hozta a devecseriekre és a kolontáriakra - fogalmazta meg a Munkáspárt.

Nézzük a tényeket: az 1997-ben 1,7 milliárd forintot érő ajkai timföldgyárat mindössze tízmillió (!) forintért privatizálták. Az MSZP-közeli befektetők cserébe hárommilliárdos környezetvédelmi korszerűsítést ígértek - most látjuk, hogy mi valósult meg belőle. Közben kézen-közön eltűntek a különböző hazai és uniós munkahelyteremtő támogatások is. Sem a szocialisták, sem a polgári kormány nem ellenőrizte érdemben, hogy mi folyik a gyárban a valóságban, túlterhelték-e a tározót, tart-e a gát? Egyszóval nem törődtek a közelgő katasztrófával, többet ért "a tulajdonosok szava". Most Orbán Viktor látványos intézkedéseket ígér. Kérdés, hogy el mer-e menni a tényleges felelősökig, hozzá mer-e nyúlni azok - az említett módszerekkel és következményekkel szerzett - magánvagyonához.

Őrizetbe vett vezérigazgató, vagyonzárlat és állami biztos a MAL (Magyar Alumínium) Zrt. élére - Orbán Viktor a hét elején a televízió élő közvetítésében "csapott szét" a bűnösök között. Mindhárom döntés helyes, ugyanakkor finoman szólva is elégtelennek tűnik. Bakonyi Zoltán vezérigazgató felelne egyedül? Mi van a gát helyzetében közvetetten érintett vezetőkkel, akik tényleg tudják, mi történt? A cégre helyezett vagyonzár mellett miért nem zárolják a tulajdonosok vagyonát? A határozatlan idejű állami irányítás-átvétel pedig éppen megfoghatatlansága miatt ad lehetőséget a további mutyikra.

Annak idején is így kezdődött.

A kilopott gyár

A magyar alumíniumipar eladását Horn Gyula kormánya vezényelte le. Az ajkai timföldgyárat - ez a mai MAL cégcsoport alapja - mindössze tízmillió forintért kapták meg 1997-ben új tulajdonosai. A ma Tolnay Lajos, Bakonyi Árpád - az ő fia a vezérigazgató - és Petrusz Béla fémjelezte befektetői csoport azért juthatott bagóért az 1,7 milliárd forintra értékelt céghez, mert hárommilliárd forintos környezetvédelmi korszerűsítést ígért a gyárban. A mostani katasztrófa ismeretében talán nem nehéz megbecsülni, hogy mennyi valósult meg ebből a vállalásából. Amelyet, a cégvezetők kitűnő szocialista, s a jelek szerint nem sokkal rosszabb fideszes kapcsolatainak köszönhetően azóta sem ellenőrzött senki. Vagy igen? Hát akkor róluk sem szól a fáma...

A fenti recept egyébként jellemző volt az egész magyar alumínium ágazat privatizációjára. Gyurcsány Ferenc például ötmillió forint készpénzt és hétszázmillió forint állami hitelt tett le a mosonmagyaróvári timföldgyárért, amely már a vásárlás évében milliárdos árbevételt hozott. Ki dönthetett az állami hitelről? A pénzügyminisztert ekkor Medgyessy Péternek hívták, az alumíniumipar magánosítását Horn kabinetfőnökeként Apró Piroska, Gyurcsány anyósa felügyelte... 1996-ban egyébként Gyurcsány, Tolnay és Bakonyi mindössze kilencvenmillió forintért szerezte meg az összes magyarországi bauxitbányát, holott csak a bauxit értékesítése 5,5 milliárdot hozott.

Ki figyel Devecserre?

A vörösiszap-tragédia megdöbbentő, félelmetes és felháborító.
Valakik hibájából többen meghaltak, Kolontár teljes mértékben lakhatatlanná vált, Devecser "csak" félig.
A miniszterelnök - helyesen - úgy vélekedik, Kolontárra ne költözzenek vissza az emberek, hiszen több tíz évnyi folyamat lesz, amíg a terület nem lesz mérgező, vagy legalábbis élhetővé válik.
Ez a kijelentés nem hangzott el Devecserrel kapcsolatban. Holott a tragédia őket is ugyanúgy érinti, sokakat még rosszabbul.
Igen, tisztelet, segítség és részvét illeti azokat, akik elvesztették rokonaikat, javaikat.
De ki gondol azokra, akik két méterrel "megúszták" a tragédiát?
Való igaz, nekik nem vitte el a házukat a mérgező ár. De otthonuktól pár méterre ott gőzölög, s ha kiszárad, már a levegőben ott vibrál az átkos permet.
Őket még senki nem nyilvánította károsultnak. Holott nagyon is azok!
Devecserre ugyanúgy figyelni kell, mint Kolontárra! Nincs különbség lakhatatlan települések között.
Rendben, aki megmenthette ingóságait, vigye magával, biztos vagyok benne, nem is kérnének a többiek számára életmentő adományokból.
De nekik is joguk van élhető életre! Mérgezés-mentes, tiszta lakóhelyre.
Mint tudjuk, a MAL Zrt. tulajdonosai akár magánvagyonukkal megoldhatnák ezt a kérdést, ha már tragédiát okoztak.
Tudjuk, hogy nem akarnak adni belőle.
Elveszik tőlük?

Félresöpört törvények

"Ezek az urak jelképei lettek a rendszerváltás után üzemeket olcsón megvásárló, majd meggazdagodó, de a létesítményeket az évek elteltével sem felújító korrupt üzletembereknek" - ez a sor nem kommunista újságírótól származik, a bécsi Profil írja. A polgári hetilap szerint Kolontáron sokan úgy vélik, hogy a gát már régóta eresztett, "nyílt titok volt", de a MAL vezetői a szőnyeg alá söpörték a problémát - idézte a cikk az egyik helyi lakost.

Hogyan lehetséges, hogy egy olyan országban, amely hat éve az Európai Unió tagja, biztonsági és környezeti előírásokat ilyen könnyen meg lehet kerülni? - tette fel a kérdést a lap. A trükk sokszor abban is rejlik - válaszolta meg a kérdést a szerző -, hogy munkahelyteremtő vagy környezetvédelmi támogatásokat vesznek fel, az elvárásokat papíron teljesítik és a támogatást "zsebre teszik". Hogy az "új alumíniummágnások" hanyagul kezelték a környezetvédelmi kérdéseket, arra az ajkai vállalkozás is példa. Szakértők szerint az egyes kazettákat túlterhelték, és hiányoztak a pótlólagos biztonsági intézkedések, minden egyetlen gáttól függött.

Miért nem tűnt fel ez senkinek? A Levegő Munkacsoport négy éve feljelentette a mosonmagyaróvári tározót fenntartó, a Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök tulajdonába tartozó MOTIM vállalatot a környezetvédelmi előírások be nem tartása címén, de a vádat ejtették. "Az ügyészséget az illetékes környezetvédelmi felügyelet politikai nyomásra félretájékoztatta" - ezt sem mi írjuk, hanem az MSZP-ellenességgel aligha vádolható Népszabadság.

Tolnay Lajosról azt írta, hogy a MAL társtulajdonosa Gyurcsány Ferenc bizalmasának számít, ugyanakkor "Orbán Viktorral sem ismeretlenek egymás számára", 2005-ben ugyanis meghívták a Fidesz által kezdeményezett gazdasági konzultációkra.

Így már érthető?

Tolnay Lajos hivatalos vagyonát ma 23 milliárd forintra, Bakonyi Árpádét és Petrusz Béláét egyaránt 16,5 milliárd forintra becslik.

A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája

A Magyar Kommunista Munkáspárt megdöbbenéssel értesült az ajkai vörösiszap-katasztrófáról. Őszinte részvétét fejezi az áldozatok hozzátartozóinak, és mindazoknak, akik kárt szenvedtek. A Munkáspárt gyűjtést szervez a károsultak megsegítésére, és kér mindenkit, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon.

A Munkáspárt felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt.

A Munkáspárt támogatja a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott.

A Munkáspárt úgy véli: ennél sokkal többről van szó! Az ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája. Az elmúlt időszak árvizei, és a mostani válság is jelzi, hogy nem csupán egyes személyek mulasztásáról van szó.

A magyar kapitalizmus rendszerében van a baj. A gazdaságot felelőtlenül, átgondolatlanul privatizálták, a magánvállalatok csak a haszonból részesülnek, a terhekből kihúzzák magukat, büntetlenül szennyezhetik a környezetet.

Az állam nem ura a helyzetnek. Folyamatosan vonult ki alapvető közfunkciók elvégzéséből. A zavaros törvények miatt nem világos, hogy mi az állam, mi az önkormányzat, mi a magánszféra feladata. Emiatt a társadalom számára fontos feladatok maradnak gazda nélkül.

Az elmúlt két évtized kormányai szőnyeg alá söpörték a problémákat annak ellenére, hogy a tudósok, a szakemberek, sőt maga a lakosság is felhívta a figyelmet arra, hogy a bajokat meg lehet, és meg kell előzni. Az ország pénzéből mindenre jutott, csak éppen a megelőzésre, gátak építésére, csatornák tisztítására nem adtak soha elegendő pénzt.

A hadsereget leépítették, a sorkatonai szolgálatot megszüntetették, a katonákat nem hazai feladatokra, hanem külföldi missziókra képezik ki. Mindez oda vezetett, hogy az ország lényegében nem rendelkezik a katasztrófák elhárítására alkalmas katonai erővel.

A magyar kapitalizmus szülte azt is, hogy az élet minden területén eluralkodott az önzés, nincs társadalmi szolidaritás, az egyéni érdekek elsöprik a társadalom közös érdekeit. Az elmúlt két évtized parlamentjeinek, kormányainak a felelőssége, hogy engedték általánossá válni ezt a szemléletet.

A Munkáspárt határozott intézkedéseket vár el a kormánytól. Az állam teljes mértékben kárpótolja azokat az embereket, akik önhibájukon kívül elveszítették lakásukat, földjeiket, egész életük munkájának eredményét. Büntessék meg a katasztrófa személyes felelőseit! Az állam gondoskodjon a katasztrófákra való felkészülésről, hozzanak világos törvényeket, és azokat tartassák be! A megelőzésre jusson több pénz és figyelem! A hadsereget erősítsék meg! Lépjenek fel az önzés, az egoizmus szemlélete ellen!

Budapest, 2010. október 7.

Munkáspárt Elnöksége

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei pártvezetés tagjai

Bencsik Mihály megyei elnök (Szolnok)

Nevem Bencsik Mihály, Rákóczifalván születtem 1943-ban.

Munkás szülők gyermeke vagyok. Szüleim 1944-től életük végéig tagjai voltak a Kommunisták Magyarországi Pártjának, majd a KMP utódpártjainak.

Iskoláimat Szolnokon végeztem. Középfokon vízgazdálkodó és gépjárműszerelő szakmunkás

képesítésem van. 1980-ban végeztem el a marxista-leninista esti egyetemet.

Három munkahelyem volt, a legutóbbinál, a Víz- és Csatornaműnél 47 évet töltöttem el. 25 év után mint művezető vonultam nyugdíjba.

Nős vagyok, két gyermek édesapja és négy unoka nagyapja.

Érdeklődési körömben mindég meghatározó szerepet játszott a sport és a politika. 1960-tól 1970-ig a Szolnoki MTE aktív sportolója voltam.

A munkásmozgalomba 1957-ben, a KISZ alapító tagjaként kapcsolódtam be. 1958-tól szakszervezeti tag vagyok.

Az MSZMP-nek 1970-ben lettem tagja. 1975-től a rendszerváltásig alapszervezeti titkári teendőket láttam el.

Az újonnan szerveződő MSZMP-hez 1989 decemberében csatlakoztam. 1990-től alapszervezeti titkár voltam, majd 1992-ben a szolnoki alapszervezet elnökének választottak meg. Részt vettem a Salgótarjánban megtartott XV. kongresszuson (1991), amely után a Központi Bizottság tagjának választottak.

2005-től a Jász-Nagykun-Szolnok megyei pártalapszervezet elnöki tisztét töltöm be.

1996-tól 2006-ig Szolnok megyei jogú város képviselő-testületének választott tagjaként, a városi kompenzációs listáról bekerülve, képviseltem pártunkat a közgyűlésben.

Szilágyi András megyei alelnök (Törökszentmiklós)

1947. március 09-én születtem Törökszentmiklóson. Azóta is itt élek. Feleségem nyugdíjas, két férjezett leány gyermekünk és két unokánk van. Réka 11, Zolika pedig 2 éves.
Általános Mezőgazdasági Technikus végzettséget 1965-ben szereztem. Elköteleztem magam a nagyüzemi - szövetkezeti - szektorban. Így immár 41 éve dolgozom a mezőgazdaságban.
Szakirányú képesítéseim szakmai továbblépésemet segítették.
Jelenleg - második munkahelyem - főagronómus vagyok egy kis szövetkezetben, Tiszabőn.
Középvezetőként sok emberrel voltam és vagyok jó szakmai és munkakapcsolatban.
Mindig voltam és maradtam a munkásemberek, a bérből és fizetésből élők megértő támogatója, a rendszerváltás veszteseinek szószólója. Mi nem akarunk mást, csak Munkát annak, aki dolgozni akar. A tisztességes munka után, tisztességes megélhetést adó mindennapi kenyeret, Létbiztonságot, és EMBERHEZ MÉLTÓ ÉLETET.
1994 és 2002. után most harmadszor vállaltam a jelöltséget, és mindig következetes elkötelezettségből. Volt, és meggyőződésem, hogy lesz egy jobb kor, melyben nem lesz ember embernek farkasa, ahol egymást segítve, és együtt tudunk örülni egyéni és közös sikereinknek. 

Horváth Sándor megyei elnökhelyettes (Karcag)

A kínai kommunisták részvétüket fejezték ki a vörösiszap-katasztrófa miatt

Őszinte részvétünket fejezzük ki a magyar népnek a vörösiszap-katasztrófa miatt - mondotta Qian Naicheng, a Kínai Kommunista Párt Külügyi Osztályának helyettes vezetője kedden Pekingben, amikor találkozott Thürmer Gyulával, a Munkáspárt elnökével. Thürmer a KNDK-ba tartva rövid ideig megállt Pekingben. Népeinket hagyományos barátság köti össze, és ennek fontos eleme a Kínai KP és a Munkáspárt közötti viszony - emelte ki a kínai párt képviselője. Kína a kapcsolatok fejlesztésére törekszik Magyarországgal minden téren. A Munkáspárt az elmúlt húsz évben mindig is hangsúlyozta a magyar-kínai együttműködés fontosságát. A mostani magyar kormány nyit Kína irányában – mondta a Munkáspárt elnöke. A Munkáspárt elvárja a kormánytól, hogy az EU soros elnökeként tegyen meg mindent Kína piacgazdasági státuszának elismeréséért, a csúcstechnológiai export korlátozásainak megszüntetéséért.

Qian Naicheng elmondta, hogy a kínai GDP évi 11, 4 százalékkal emelkedik, s az ország mára a világ második gazdasági hatalmává vált. Ugyanakkor a gazdasági alapokat, az egy főre jutó GDP-t tekintve még lemaradásban van.

Thürmer Gyula tájékoztatást adott Magyarország életéről, a tőkés világválság magyarországi következményeiről.

Véleménycserére került sor a szocialista építés magyarországi és európai tapasztalatairól, az 1989-90-es rendszerváltás okairól, a szocializmus és a piac viszonyáról. Thürmer Gyula kifejtette a Munkáspárt álláspontját a nemzetközi munkásmozgalom helyzetéről, hangsúlyozva, hogy a tőke nemzetközi támadása ellen a jelenleginél sokkal hatékonyabb összefogásra lenne szükség.

Thürmer Gyula szerdán a Koreai Munkapárt meghívására hivatalos látogatásra Phenjanba utazott.

***

A Hírextra interjúja Thürmer Gyulával a vörösiszap-katasztrófáról

hirextra.hu, 2010. október 8. péntek 06:39 - Bagics Bence
A Munkáspárt közleménye szerint felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt. Támogatják a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott. Az ajkai vörösiszap-katasztrófát a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófájának tartják, és úgy vélik, a magyar kapitalizmus rendszerében van a baj. Thürmer Gyulát, a párt elnökét kérdeztük:
Önök szerint a magyar kapitalizmus rendszerében van a baj.
Gazdasági téren mindent privatizáltak, anélkül, hogy átgondolták volna a következményeket. Ma létezik egy Magyar Alumínium Tröszt, amely nem felel azért, hogy milyen környezeti károsodások történnek. Úgy véljük, hogy az állam funkciói nem világosak. Nem tudjuk azt, hogy az önkormányzat vagy az állam dolga rendet tenni, bizonytalanok a törvények, és nincs, aki az ilyen katasztrófa helyzetekben azonnal mozgósítható. Van egy minimális katasztrófaelhárító szolgálat, de nincs magyar hadsereg. A magyar katona nem alkalmas arra, hogy árvízi mentésnél mentsen, vagy akár egy ilyen szörnyűséges eseménynél fellépjen.
Azért a katonaságnak óriási szerepe volt az árvízi mentésnél Felsőzsolca térségében...
Hadd ne kommentáljam ezt.
Azt is a katasztrófa egyik okaként említik, hogy nem állami kézbe van az alumínium ipar. Ha állami kézben lennének ezek a cégek, akkor megelőzhetőek lennének a hasonló esetek?
Biztos, hogy meg lehetne előzni, hiszen csupán egyetlen felelős lenne, mint ahogy régen is egy felelős volt és nem történt hasonló eset. Ma szét vannak zilálva a különböző felelősségi vonalak.
Nem gondolja úgy, hogy ha ezek a cégek magánkézben vannak, sokkal erősebb tőkeinjekció érhető el, technológiailag nagyobb fejlődés produkálható?
Ez biztos, hogy igaz, de ez az érem egyik oldala. A másik oldal pedig az, hogy volt egy állami vállalat, ami mindenért felelős volt. Ebből nem lehet kivonni csupán a nyereséges alumíniumtermelési ágazatot, a többit pedig magára hagyni. A közfunkciók ellátásában zavar keletkezett, ami korábban egyértelmű volt, az az elmúlt húsz évben nem volt egyértelmű.
Nem lehetett felkészülni egy ilyen katasztrófára, hiszen ez a világon egyedülálló, ilyen még nem történt. Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár jelentése szerint, a gátakat a baleset előtt két héttel ellenőrizte az arra illetékes szervezet, és mindent megfelelőnek találtak.
Ez biztos, hogy így van, de mégis bekövetkezett a baj. Ott állnak szerencsétlen emberek és nem tudják, hogy mi lesz. Egyébként ez is a kapitalizmus bűne. Az egyik biztosítva van, a másiknak nincs biztosítása, az egyik jogosult a kártérítésre, a másik nem. Mindenkit kárpótolnia kell az államnak.
Az államtitkár úr már kijelentette, hogy minden érintett lakost maximálisan kárpótolni fognak.
Adja isten, mi üdvözöljük, ha így van. Ezt várjuk a kormánytól, hogy kárpótolja a szerencsétlen embereket.
A Munkáspárt valamilyen formában segíti a kárt szenvedett embereken?
Igen, adománygyűjtést szervezünk. Tudjuk, hogy ez csak csepp a tengerben, de talán ez a kis hozzájárulás is tud segíteni.

Pártkongresszus decemberben; Bencsik Mihály az országos elnökség tagja

Pártkongresszus decemberben

A Központi Bizottság 2010. október 9-ei, szombati ülése december 11-ére összehívta a Munkáspárt 23. kongresszusát. A kongresszus két szakaszban végzi majd a munkáját. A decemberi várhatóan nyilatkozatot fogad el a párt jövőjéről, dönt az új pártprogram kidolgozásáról, és megválasztja a párt elnökét, Központi Bizottságát és a Pénzügyi Ellenőrző Bizottságot. A második szakaszára 2011. február-március folyamán kerül sor. A küldöttek ekkor vitatják meg az új pártprogram irányelveit, amely ezt követően tagsági vitára kerül.

A Központi Bizottság a párt elnökének jelölésére jelölőbizottságot hozott létre a Központi Bizottság tekintélyes személyiségeiből. A bizottság vezetője dr. Hajdú József, a Központi Pártetikai Bizottság elnöke lett.
A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a kongresszusnak benyújtandó beszámolóját. Meghallgatta, és tudomásul vette Karacs Lajosné alelnök tájékoztatását a párt anyagi helyzetéről és Vajda János alelnök beszámolóját az önkormányzati választásokról.
A Központi Bizottság új Elnökséget választott, tekintettel arra, hogy a párt eddigi Elnöksége tekintettel a kongresszusra lemondott. Az elnökség tagja lett Bencsik Mihály, a Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke is.

Tiszaburán új választás lesz

Új választást kell tartani a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaburán, mivel a területi választási bizottság megsemmisítette az önkormányzati választások eredményét. A bizottság szerint a választásokon több csalás is történt, az újraválasztott polgármester emberei autóval vitték szavazni a választókat, és nyíltan próbálták őket befolyásolni a választás napján. A faluban harmadszor nyert volna a helyi cigány szervezet vezetője, aki az előző ciklusban csupa cigány képviselővel vezette a települést.
Megsemmisítette a tiszaburai polgármester-választás eredményét a Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi választási bizottság (tvb), mert a győztes polgármester emberei a választás napján befolyásolni próbálták a szavazókat. A bizottság október 30-ára új választást írt ki - közölte Baranyi Imre, a területi választási iroda vezetőjének jogi helyettese.
Tiszaburán a korábbi polgármester, Farkas László (Fiatal Romák Országos Szövetsége - Firosz) győzött az október 3-án tartott települési önkormányzati választáson. Az eredmény ellen több helyi lakos kifogást nyújtott be, de azokat a helyi választási bizottság elutasította. Az ügy viszont fellebbezéssel a területi bizottság elé került.
A másodfokon eljáró bizottság bizonyítva látta, hogy Farkas László delegáltjai nyíltan befolyásolni kívánták a szavazók szándékait, hívei pedig autóval szállították a választópolgárokat a szavazásra. Az egyik szavazókör szavazatainak számlálása során ráadásul két jegyzőkönyv is készült, egymástól eltérő tartalmakkal.
A területi választási bizottság határozata ellen szombaton 16 óráig lehet felülvizsgálati kérelmet beterjeszteni, ezt a megyei bíróságnak hétfőn éjfélig kell elbírálnia.
Tiszaburán az Országos Választási Iroda adatai szerint Farkas László mellett négy független jelölt indult az önkormányzati választáson a polgármesteri tisztségért. Farkas legesélyesebb kihívója a helyi Fidesz egyik vezetője, Mészáros Béla volt, aki függetlenként indult, rajta kívül Oláh Imréné, Szekeres János István és Csomor Miklós indult el a választásokon.
Tiszabura lakosságának többsége cigány származású, és az előző ciklusban ez volt az egyetlen település az országban, ahol a polgármester és az összes önkormányzati képviselő is egy cigány kisebbségi szervezet jelöltjeként nyert mandátumot. A faluban a választási kampány meglehetősen feszült volt, a település jegyzője a választás előtt arról számolt be, hogy belőttek az ablakán és megfenyegették, pedig csak egy kavics törte be az ablaktábláját.
(MTI)
***

Mint ismert, a tiszaburai önkormányzat tagja lett október 3-án Dull Krisztián, a Munkáspárt és a Firosz közös jelöltje is, az ő képviselői mandátuma automatikusan megsemmisült a többi tiszaburai választási eredménnyel (polgármester-választás, egyéni képviselő-választás, megyei önkormányzati választás, kisebbségi önkormányzati választás) együtt.

Hol kapható a megyében az MKMP központi lapja, A Szabadság?

Mint köztudott, október elsejétől ismét kapható az újságárusoknál a Szabadság, a Magyar Kommunista Munkáspárt lapja. Azok számára, akik eddig valamilyen oknál fogva nem tudtak előfizetni a lapra, most itt a lehetőség, hogy megvásárolhassák. A lap a Relay és az Inmedio hálózatában érhető el országszerte, de a teljes Jász-Nagykun-Szolnok megyei lista az árusítóhelyekkel együtt itt olvasható.

Szolnok

Ady E. u. 15.
Kossuth út 18.
Rozgonyi u. 1.
Szolnok Plaza
Tószegi u. 21.
Vasútállomás

Jászberény

Lehel vezér tér 31.
Tesco

Mezőtúr

Posta, Kossuth tér 10.

Törökszentmiklós

Kossuth L. u. 123.

Kunszentmárton

Kossuth út 32.

Jászapáti

István király út 3.

Jászárokszállás

Kossuth u. 3.

Mesterszállás

Posta, Szabadság út 24/a.

A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája

A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája

A Magyar Kommunista Munkáspárt megdöbbenéssel értesült az ajkai vörösiszap-katasztrófáról. Őszinte részvétét fejezi az áldozatok hozzátartozóinak, és mindazoknak, akik kárt szenvedtek. A Munkáspárt gyűjtést szervez a károsultak megsegítésére, és kér mindenkit, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon.

A Munkáspárt felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt.

A Munkáspárt támogatja a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott.

A Munkáspárt úgy véli: ennél sokkal többről van szó! Az ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája. Az elmúlt időszak árvizei, és a mostani válság is jelzi, hogy nem csupán egyes személyek mulasztásáról van szó.

A magyar kapitalizmusban rendszerében van a baj. A gazdaságot felelőtlenül, átgondolatlanul privatizálták, a magánvállalatok csak a haszonból részesülnek, a terhekből kihúzzák magukat, büntetlenül szennyezhetik a környezetet.

Az állam nem ura a helyzetnek. Folyamatosan vonult ki alapvető közfunkciók elvégzéséből. A zavaros törvények miatt nem világos, hogy mi az állam, mi az önkormányzat, mi a magánszféra feladata. E miatt a társadalom számára fontos feladatok maradnak gazda nélkül.

Az elmúlt két évtized kormányai szőnyeg alá söpörték a problémákat annak ellenére, hogy a tudósok, a szakemberek, sőt maga a lakosság is felhívta a figyelmet arra, hogy a bajokat meg lehet, és meg kell előzni. Az ország pénzéből mindenre jutott, csak éppen a megelőzésre, gátak építésére, csatornák tisztására nem adtak soha elegendő pénzt.

A hadsereget leépítették, a sorkatonai szolgálatot megszüntetették, a katonákat nem hazai feladatokra, hanem külföldi missziókra képezik ki. Mindez oda vezetett, hogy az ország lényegében nem rendelkezik a katasztrófák elhárítására alkalmas katonai erővel.

A magyar kapitalizmus szülte azt is, hogy az élet minden területén eluralkodott az önzés, nincs társadalmi szolidaritás, az egyéni érdekek elsöprik a társadalom közös érdekeit. Az elmúlt két évtized parlamentjeinek, kormányainak a felelőssége, hogy engedték általánossá válni ezt a szemléletet.

A Munkáspárt határozott intézkedéseket vár el a kormánytól. Az állam teljes mértékben kárpótolja azokat az embereket, akik önhibájukon kívül elveszítették lakásukat, földjeiket, egész életük munkájának eredményét. Büntessék meg a katasztrófa személyes felelőseit! Az állam gondoskodjon a katasztrófákra való felkészülésről, hozzanak világos törvényeket, és azokat tartassák be! A megelőzésre jusson több pénz és figyelem! A hadsereget erősítsék meg! Lépjenek fel az önzés, az egoizmus szemlélete ellen!

Budapest, 2010. október 7.

Munkáspárt Elnöksége

Szovjet katonai emlékmű Rákócziújfaluban

1944 őszén egy 21 éves katona hősi halált halt a Tisza-part közelében.

Unokahúga (a felvételeken a kockás kabátos hölgy) most kerestette meg a helyszínt, és a követség segítségével állíttatott egy szolid emlékművet.

Rákócziújfalu polgármestere, Pap János (aki a 2008-as időközi választás óta polgármester, október 3-án ismét megválasztották) megígérte az emlékmű folyamatos rendben tartását.

A második képen a katona szülőföldjéről hozott nyírfácskát ültetnek el a jelenlévők.

Természetesen a Magyar Kommunista Munkáspárt is részt vett az eseményen, továbbá Pozsonyi Péter, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége megyei elnöke is. (A felvételek 2010. szeptember 18-án, szombaton készültek.)

***

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szocializmus évtizedeiben az iskolások rendszeresen kijártak a helyszínre egy egy szál virággal...

Mészáros Antal (Antoine) naplójegyzetei, II. rész: Első bevetés a szolnoki Intersparnál

2010. Szeptember 19., vasárnap, Szolnok
Alcím: Befürödtem…
Kedves naplóm :-)
Mit ne mondjak, eléggé fárasztó volt tegnapi éjszakám. De mindenképp megérte. Igaz, nem az előzetes elvárásaimnak megfelelően történt minden, de akkor is. Még mielőtt zsibongó fejemből elszállna a gondolat, illő, hogy bocsánatot kérjek az esetleges furcsa megfogalmazásért. Mentségemre szolgáljon az, hogy igen keveset aludtam…(Erre jó a notesz - ami ugyan jól szétázott -, de a belevésett gondolatokat még azért vissza tudja adni. Avagy "akinek nincs esze, legyen notesze!”)
A tegnapi bejegyzésemben már megemlítettem, hogy előzetes felderítéssel sikerült meghatároznom a szolnoki hajléktalanok előfordulási helyeit. Azokat a színtereket, ahol ezek a társadalom peremén élők kénytelenek – nem jószántukból - eljátszani a mindennapi túlélésért folytatott drámájukat.
Tegnap sötétedés után nekilendültem, hogy feljegyzéseket készítsek a város éjszakai életéről. Normális esetben nem a hajléktalanok útját jártam volna, de mivel nem tartozom a normálisnak nevezett kategóriába, így a szombat esti szórakozóhelyek bemutatásának feladata másokra vár.

19:47 perc, Szolnok, Interspar bejárat

A tapasztalatokra alapozva – háromnegyed nyolckor - már az Interspar bejárata előtt várakoztam. Hamarosan zárás, ilyenkor az emberek is sietnek. És siettükben bizony sokkalta engedékenyebbnek (egyesek unottabbnak) bizonyulnak. Ezért is található e helyen egy-két hajléktalan, aki néhány kedves szó segítségével próbálja elkérni a bevásárlókocsit, megszerezve a benne található 20 forintost.
A pénz jelentéktelen értéke miatt, „a sok kicsi sokra megy” elv alapján, egy délután lezárása alatt akár 1500 forintot is képesek összeszedni. (Most sokan csak nevetnek, de a sok megaláztatás ennyi pénzért, azért elgondolkodtató.)
Ezt az imént említett összeget, nem valami bonyolult egyenlet segítsége által kaptam meg. Hanem az egyik itt tevékenykedő hajléktalan árulta el. Közös beszédünk során – úgymond - kulisszatitkokra is fény derült…
Íme, következzék az eset leírása (sajnos csak emlékképek alapján, mert olyan furcsára sikerült az egész, hogy képtelen voltam menet közben jegyzetelni).
Torzonborz kinézetű nő bukkant fel egy kocsit toló – elegáns sötétkék kosztümbe öltözött - harminc év körüli csaj mögött. Lábát érdekesen rogyasztva közelebb csoszogott.
- Jaj, kedves, engedje meg! – szorította ki a szavakat a természetellenesen feldagadt arcából, miközben már a bevásárlókocsi felé nyúlt.
A lány elsőnek megtorpant - úgy tűnt, hogy meglepődött - majd a mimikáján is látható szánalommal kísérve, átengedte a kocsit.
- Köszönöm, drága! Jó utat! – vetette oda a hajléktalan nő amaz után. Ám a másik ügyet se vetve rá, beszállt az őt váró sötétített üvegű Mercedesbe, majd elgurult a bolt elől.
- Jó estét! – szóltam oda. - Jól megy az üzlet?
Érezhetően bizalmatlan szemállással lettem végigmérve.
- Miért érdekel az téged, fiacskám? – csattant rá nem épp kellemes hangnemben a válasz.
Pillanatok alatt igen feszült lett a hangulat, szinte vibrált körülöttünk a levegő. Már semmi sem volt tapasztalható a percekkel ezelőtt még udvariaskodó modorából. Most inkább ugrásra kész vadnak tűnt, aki minden testi erejével képes a területének védelmére kelni.
Beismerem, hogy kissé megijedtem, mégis próbáltam magabiztosnak mutatkozva, sajátos utcai stílusban tovább tárgyalni.
- Újságíró vagyok! – hazudtam, és a zsebemből elővarázsolva megvillantottam egy ezrest (még jó, hogy délután némi apró kísérete mellett belegyűrtem kettőt - biztos, ami biztos alapon).
- Az kevés lesz, kedves – csillant fel mohón a szeme -, az újságíróknak jobban megy a sora!
- Ennyi van - mondtam.
Majd a két ujjam közzé fogott pénzt a tenyerembe rejtettem.
– Kell vagy nem? – tettem fel a kérdésemet, miközben folyamatosan a mohó tekintetére koncentráltam. – Nem teketóriázok, átmegyek a Tesco-hoz, és beszélek más hajléktalanokkal!
- Ha a magamfajtát keresed – szólt, miközben beletúrt őszülő, zsíros hajába -, ott senkit sem találsz.
- Miért?
- Előbb a pénzt!
- Nem bízik meg bennem?
- Már senkiben sem bízhatok.
Rá akartam kérdezni a miértjére, de a válaszával megelőzte a kérdésemet:
- Nézzél rám, csöves vagyok. Igénytelen és büdös. Az ilyenekbe, mint én, folyton csak belerúgnak. Szerinted hányszor vertek meg? Legutóbb a vasútállomáson, miközben kitessékeltek! – majd megtapogatta a feldagadt arcát.
- Nyugodjon meg, én azért jöttem, hogy segítsek.
- És hogyan? Pénzt osztasz?
- Nem. Én nem osztok pénzt. Én írok, hogy bemutassam az emberi sorsokat, meg akarom mutatni az igazságtalanságokat, hogy egyre többen beszéljenek róla…
- Ezt már sokan próbálták. Amúgy is, sokkal jobb, ha mirólunk senki sem beszél! Mert a sok beszéd végén az lesz, hogy összeszednek minket a rendőrök!
- Igen, tudom, hogy nehéz lesz. De most ha lehet, kanyarodjunk vissza a Tesco-hoz. Miért nem találok ott senkit? Ott valóban kevesebben fordulnak meg. Mi ennek az oka?
Arcának duzzanatai majd eltakarták a szemeit, mikor a szája boldog mosolyra húzódott.
- Tudja, kedves - okított ki lelkesen -, ott a kocsik szájzassal (így említette a 100 forintot!) működnek! Azt pedig senki sem adja oda egykönnyen! – szólt, miközben többször rácsapott a keze ügyében lévő bevásárlókocsira.
- Akkor már értem, hogy miért nem találkoztam még ott hajléktalanokkal. Amúgy mennyi szokott összejönni?
A nő a helyére csúsztatta a kocsit, majd kipattintotta belőle a húszast.
- Elébb a pénzt, kedves, elébb a pénzt! Utána beszélek a kocsitologatásról.
- Rendben, itt a pénz – átnyújtottam neki az ezrest.
- Ha jó a forgalom, és sikerül mellé koldulni, akkor ezerötszáz.
- Az összegyűjtött pénzt mire költi?
A kérdésemet szerintem meg sem hallotta. Fejét az ajtón épp akkor kilépő, ötven körüli idős nő irányába fordította.
- Adjá' má' egy cigit! – szólította le.
- Már megint itt rontod a levegőt, te cigány? Takarodj innen!
A hajléktalan közelebb lépett.
- De szép arany fülbevaló! Jól megy nektek! – miután ezt mondta, a nikotintól besárgult, csikkektől megégett ujjaival a fülbevalóért nyúlt.
Elkaptam a kezét.
- Te mit csinálsz? – ordítottam rá élesen. - Eszed vesztetted?
- Meg kell élni valamiből! – szólt, s abban a pillanatban hátat fordítva, szokatlan járásával elsietett a parkoló sötétje felé.
Az idős nővel maradtam, próbáltam megnyugtatni. Vagyis azt hittem, hogy megnyugtatásra szorul. Ám az a köszönet helyett inkább dühödten nekem támadt. Érthetetlen volt számomra, mikor a hajléktalan anyja mellett az én anyámat is felemlegetve – pufogva, akár egy vipera -, elindult a parkoló irányába. (A dühöngéséből kiderült, hogy az imént látott incidens majdhogynem családi vita volt, mivel a hajléktalan az ő mostani férjének a volt felesége. Aki a kicsapongó életének köszönheti a sorsát…)
Nos, ez ám a köszönet. Megakadályozok egy bűncselekményt, és ezt kapom. Hihetetlen, hogy ez a minősíthetetlen rágalom – ami átkokkal színesítve - elhagyta a torkát, ez a juss. Na, mindegy. Remélem, ettől csak egészségesebb leszek.
Ezt szerettem volna bővebben megosztani. Az este további részét csak nagy vonalakban vázolnám. (Mert ha nem azt tenném, akkor lassan nekiülhetnék napló helyett regényt írni.)
Az első interjú letudva. Az előre készített kérdéseket sem vettem elő a hátizsákomból. De ezt cseppet sem bántam. Maradok az improvizációnál.

Nagyjából fél kilenckor

Megindultam a belvárosba. Hétvége van, ilyenkor nagyobb az esélye a potya ciginek. A művelődési ház környékén rendőrnapot tartottak, így az egyenruhások csökkentették a forgalmat.
Leültem a Szapáry úton lévő buszmegállóba, onnan vettem látcső alá az éjszakai életet. De semmi különös nem történt. (A fiatalok bandába tömörülve járkáltak fel alá, de ez megszokott.)

Este tíz körül

Eleredt az eső, így kénytelen voltam előhalászni az esőkabátomat. Tovább sétálgattam a városban. A fiatalok örömét látva eszembe jutott, hogy sokaknak semmi gondjuk nincs az életben, a szüleik a kapitalista „csináld meg a szerencséd” világrend lehetőségeit kihasználva mindenben támogatják csemetéiket. Márkás ruhák, kocsi, költőpénz. Míg mások egész héten gürcölnek, hogy mindent megadjanak a gyereküknek. Saját maguk rovására adnak meg mindent. Csak azért, hogy a gyerekük ne lógjon ki ebből a pénzorientált és divat diktálta világból. De mégsem tudják felvenni a versenyt, gyerekeik mindig csak lenézett prolik maradnak a gazdagabbak szemébe. Szörnyű az a tény, hogy egyre több helyen az élet igazságtalansága tükröződik vissza. (És mit szóljanak a munkanélküliek, a devizahitelesek, a hajléktalanok?)

Már majdnem éjfélkor

Épp a vasútállomásra tartok. Sajnos a városban az eddig feljegyzett helyeken nem találkoztam hajléktalanokkal. Viszont menet közben két fura fazonba botlok, akik vagy részegek voltak, vagy hót bolondok.
Mikor megláttam őket, azonnal Tovaris internetes fórumharca jutott eszembe a jobboldal „értelmi” képviselőivel. El is kezdtem magamban röhögni. Az egyik férfi körülbelül 190 cm, nagyjából hatvan kiló csont és bőr. Míg a másik alacsony, körszakállas és átlagos testalkatú. A magasabbik itt-ott a sámánokra (táltosokra) jellemző viseletet öltött magára, oldalára hanyag eleganciával dobot kötött. Az alacsonyabb fején vörös fez díszelgett, övére pedig tarsolylemezt erősített. Először minden rosszindulat nélkül arra gondoltam, hogy valamiféle jelmezbálból jöttek. De tévedtem. Két (ázsiai?) cserediákkal próbálták magukat megértetni, magyaros-angol-német nyelv keverékkel. (Tipikus: One bier, zwei szatyor please!) Beszédtémájuk közt a turul, az ősi magyar hitvilág és az eddig aljas módon eltitkolt magyar sumér rokoni szálak fordultak meg a legsűrűbben. Kicsit hallgatóztam, és egészen jót mulattam. :-)

Már elmúlt éjfél

Odaértem arra a területre, amely nem csak menedékként, de sokszor a rivalizálások lerendezésének helyéül is szolgál: a vasútállomásra. Titkon bíztam abban, hogy itt végre nagyobb szerencsével járok. A csarnok váróterme felé vettem az irányt, de nagy meglepődésemre üres volt. Szerettem volna megtudni a miértjét, ezért fogtam magam, s megindultam a resti előtt álldogálókhoz. Tőlük tudtam meg, hogy a biztonságiak nemrégiben tették ki a szűrüket, hadd fürödjenek egyet az esőben. (Igaz, a biztonsági őr is csak a munkaköri leírásának és a mások által meghatározott szabályoknak tesz eleget.) Mondhatni humánus.
A levegőt az órák óta szitáló eső már igencsak lehűtötte. Én is ronggyá áztam volna az esőkabátom nélkül (bár a bakancsom már kezdett beázni, s a nadrágom is elég vizes volt).
Jó lett volna beszélgetni velük, megitatni őket a termoszba töltött rumos teával, megkínálni őket cigivel, s meghallgatni a véleményüket a rendszerváltás utáni lehetőségekről. Ehelyett ott voltam fejemben kérdésekkel, és kezemben a megázott jegyzetfüzetemmel, riportalanyok nélkül. Ez pech.
De hogy hozzak valamit, leírtam az állomásrendet, ami a nemzeti együttműködési nyilatkozathoz hasonlóan, jól látható helyre lett kiplakátozva. Most ebből idéznék:

• Tilos a várótermekben nyitvatartási időn túl tartózkodni.
• Tilos az állomás területén utazási szándék, vagy érvényes menetjegy nélkül tartózkodni.
• Tilos a szeméttárolóban turkálni.
• Tilos a ruházattal szennyeződést okozni.
• Tilos a földön, padon, folyosón feküdni.
• Tilos az állomás területén, várótermeiben aludni, kéregetni.

A fenti szabályok be nem tartása belépési tilalmat, feljelentést, kiutasítást és az okozott kár megtérítését vonja maga után. (Természetes, hogy rend a lelke mindennek, de az az érzésem, hogy egy kicsit hajléktalanellenes ez a házirend.)
A feljegyzés készítése után kicsit megpihentem.

Hajnalban

Az eső nem akart elállni, makacsul tartotta magát. De mivel nem kívántam tovább időzni, elindultam a parkba, ahol eddig sok hajléktalannal találkoztam.
Hatalmas demoralizáló ereje van az esőnek. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam.
Elhaladtam egy új építésű társasház mellett, ahol a teraszon hangos társasági élet folyt. Öltönyben, pezsgővel, hangos zenével, sűrű kacagásokkal. Legjobb tudtommal ezeket a lakásokat horribilis összegért árulják. Természetesen lehet bérelni is, már ha ki tudja fizetni az ember a bérleti díjat. Menet közben elgondolkodtam azon, hogy vajon irigyelnem kellene-e ezeket az embereket a gazdagságukért… (És az is eszembe jutott, hogy nálam is vannak sokkalta, de sokkalta szegényebbek...)
Odaértem a parkba. Az úri mulatság hangja majd egy kilométeres távolságból is ide hallatszott.
Nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy ilyen esős időben bárkit is itt találjak. Próbálkozásomat sajnos nem koronázta siker. Egy fa alá húzódva vártam egy kicsit, de azon kívül, hogy még jobban eláztam, nem történt semmi.
Senki sem zavarta meg a gondolatmenetemet, senki sem törte meg az ihletet, amit a hajléktalanok helyzetébe magam belegondolva éreztem.
Egyedül maradtam, csupán az útkereszteződésben felállított, keresztre feszített Jézus bámult engem szótlan...

***

Visszatértem a vasútállomásra (hátha így csapzottan engem is kitiltanak), hogy feljegyzéseket, és félszavakat vessek papírra. Sajnos ez idő tájt sem találkoztam senkivel, akivel szerettem volna.
A vers megszületése és – a még délután félliteres műanyagpalackba töltött - hideg kávém elfogyasztása után hazaindultam, hogy egy forró zuhany (mekkora luxus is ez valójában, egyeseknek csak a hideg eső marad) és egy kiadós alvás után a feljegyzések alapján összegezzem ezt a felemásra sikerült éjszakát. (Hogy a vers jól sikerült-e, azt majd mások eldöntik.)

Éjjeli töredék

Halkuljon el a város,
A szörnyű ricsaj a fejemben.
Torz képe ez a valóságnak,
Amit itt látok a szívemben.
***
Hajnalban csönd honol,
A játszótér is olyan álmatag.
Kutyák dallamos csaholását,
Nem töri meg száguldó forgatag.
Még alszik a nagyzolás,
Miből nem jut egy kanálnyi.
Így kénytelen vagyok éhesen,
Másoknak maradékát zabálni…
Kuka felett görnyedve,
Az ember vádlón néz az égre.
Hol maradnak jómódú papjaid,
Hogy e nyomor őket is érje?!
Hol a reményt keltő?
Piszkos arcra mosolyt fakasztó…
Már nincs többé, csak a hóhér,
Korgó gyomrú embert akasztó!
***
Őrt állnak felettünk,
Békésen világító panelházi ablakok.
Fenn meleg, családi fény honol.
Ám itt lenn hideg, és megfagyok.
Sorstársam csihol,
Guberált csikkbe éltető parazsat…
A nincstelenségben ez kincset ér,
Minden szippantás valódi aranyat.
***
Megfáradt szemeivel,
Egy fönn vöröslő csillagra néz…
Szép emlékként tör fel benne,
Mikor munkától volt kérges a kéz.
Felnyúlnak érintőn,
Más szemetében turkáló ujjai.
Egyebek se vagyunk, mint söpredék.
A világnak reményfosztott rabjai…
***
Nem a legszebb, de egy nehéz, álmos éjszakán született...

Üdvözlettel:
Mészáros Antal