Thürmer a miskolci polgármesternek: a Munkáspárt nemzeti elkötelezettségű baloldali párt

A múlt héten a miskolci Kocsonyafesztiválon járt Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. Ebből az alkalomból látogatást tett dr. Kriza Ákosnál, Miskolc polgármesterénél. A szívélyes hangulatú találkozón a város vezetője tájékoztatást adott a város életéről, a rend, a közösségi élet megteremtését szolgáló intézkedésekről. A Munkáspárt elnöke szólt arról, hogy a Munkáspárt nemzeti elkötelezettségű baloldali pártként az ország felemelkedéséért, a dolgozók életkörülményeinek javításáért dolgozik.

Harc a tőkések ellen: amit elloptak, visszaszerezhetjük tőlük

Az alábbi interjút egy fiatal nemzeti kommunista adta internetes hálószemünknek, aki az interneten Ardarik néven fut, és a Magyar Kommunista Munkáspárt törekvéseit fogadja el a magyar kommunista ideológiájú pártok közül. Teljes nevét elsősorban biztonsági okokból nem kívánta megmondani. A megnyilvánulásra szerinte azért volt szükség, hogy népszerűsítse a mozgalmat, illetve hogy bemutassa a kapitalizmus elleni megoldásokat az efféle dolgok iránt érdeklődőknek.
• Vázoljuk fel néhány szóval, hogy mi történik a mai Magyarországon alapvetően azokkal az emberekkel, akik arra kényszerülnek, hogy munkaerejüket eladják a munkaerőpiacon.
• A dolgozó emberek totális lezüllesztése történik.
• A lezüllés erkölcsi vagy anyagi értelemben fontos?
• Mind a kettő elég keményen megy.
• Kinek az érdeke, hogy ilyen állapotba kerüljenek a munkások?
• A burzsujoké, a tőkéseké, természetesen. Nem akarják, hogy gondolkodjon a munkás, mert az a hatalmuk végét jelenti.
•  Pontosítsunk: ki tekinthető ideológiai értelemben burzsujnak, illetve tőkésnek? A munkaadó vagy rajta kívül az is, aki kényelmes polgári jólétben él, és nem dolgoztat senkit?
• Inkább a munkaadó, de idetartozónak vélem a hazai politikai elitet is.
• Mi történne akkor, ha a munkás elkezdene gondolkodni?
• Rájönne arra, hogy minden problémájáért a tőkés a felelős.
• Milyen eszközeik, lehetőségeik vannak arra, hogy elérjék céljukat, vagyis azt, hogy a munkás elkezdjen gondolkozni?
• A média és az oktatás lezüllesztése. Főleg a médiáé.
• Na de hát csak a médiából tudja meg, hogy mi történik a világban? Más forrása nincs?
• A munkás mindent megtudhat a médiából, nem ezt érzem gondnak, csak szinte bizonyos, hogy nem úgy tálalják neki, hogy valóban értse azt. Amikor a polgári demokrácia elleni tüntetésekről van szó, akkor igyekeznek úgy beállítani a dolgokat, hogy a munkás számára a tüntető valami ellenszenves figura legyen.
• A polgár számára egy tüntetés a gyár előtt valamiféle forradalmi helyzetet takar, és ő nem szereti az ilyesmit. Úgy érzi, hogy a forradalomból mindig csak a baj van: miért nem ülnek otthon ezek a tüntetők, miközben a tévét nézik, úgy, mint én? Valami ilyesmit éreznek…
• A polgárok tévedésben élnek. Az nyilvánvaló, hogy egy elhibázott forradalom valóban baj, de egy jól kivitelezett forradalommal még ő, a polgár is nyerhet.
• Mit?
• Burzsuj-, azaz tőkésmentes világot.
• De a polgárnak jó a polgári demokrácia, ő jól meg- és elvan benne.
• Lehet, de a burzsujnak köszönhetően a polgár is fokozatosan lemegy a munkás szintjére.
• Akkor nemsokára együtt forradalmárkodhatnak? A munkás a polgárral a tőkés ellen?
• Elviekben igen.
• Azt azért ne felejtsük el, hogy a polgár számára a munkás, pontosabban a proli valami aljanép, söpredék, alkoholista disznó véglény.
• A munkás számára pedig a polgár a semmirevaló KMK-st, a közveszélyes munkakerülőt testesíti meg.
• Ebben van valami, sőt nemcsak valami. De akkor ez irigység is egyben? Hogy én, a melós, aki egész életemben hajtok, soha az életben nem jutok el a polgári szintre?
• Részben igen. Bár tegyük hozzá, hogy a proletár még nem tudja, miért történik ez vele; illetve hogy mi az akadálya annak, hogy ő is tisztes polgári jómódban éljen. És tudatlanságából fakadóan a polgárt teszi felelőssé ezért. A polgár meg a proletárt hibáztatja azért, hogy képtelen felemelkedni az ő életnívójára.
• Ezért lenne szükség a burzsujtakarításra? És van-e szükség polgártakarításra annak érdekében, hogy az említett akadály megszűnjön?
• A tőkés mindenképp akadályozza a proletárt célja elérésében. A polgárt azonban át lehetne nevelni, no nem sztálinista módszerekkel.
• Sztálinék hogyan neveltek?
• Tizennyolc év gulággal. Kolimán vagy Vorkután.
• Ezzel ellentétben a nem sztálinista nevelés nyilván értelmi, és nem indulati alapú.
• Pontosan. Meg lehet győzni az embereket arról, hogy mi a jó. A tőkéseket leszámítva.
• És a proletár ideológiai nevelése? Rá is a fentiek vonatkoznak?
• Igen. Ők viszont eleve fogékonyabbak erre.
• Jó, de ha elvont marxizálást kapnak ideológiai nevelés címén, felérhetik-e ésszel?
• Ha értelmesen magyarázzák el neki, miről van szó, miért él rosszabbul, mint amire számított akkor, amikor elkezdett dolgozni, akkor nem lehet gond. Amit ön említ, az viszont igen nagy baj. Úgy kell csinálni ezt az egészet, hogy a munkás is értse a dolgokat. Mondok egy példát: Kádár elvtárs érthetően beszélt.
• Ha már szóba került Kádár János: ha ő most ellenzékben lenne, mit kellene csinálnia?
• Milíciát.
• Afféle munkásgárdaféleséget?
• Olyasmit.
• De nem munkásőrséget.
• Nem, mivel az a hatalomra kerülés után volt. Teljesen más lenne ennek a milíciának a feladatköre, mint akkor.
• Tehát ha megy az átnevelés, és vége egy napnak, akkor megoldódott minden? Azaz szellemileg töltekeztem, és most megyek haza a tévé elé?
• Dehogy. Ez sajnos nem egy napig tart. De minden egyes nappal közelebb kerülünk a végső győzelemhez.
• És ha befejeződik?
• Akkor elviekben érteni fogja a munkás, hogy mi a helyzet.
• A burzsujokat ugyanis az még nem zavarja, ha a munkás békésen tanulgat, csak ne tegyen mást, és maradjon a polgári demokrácia.
• De nem csak „békés” tanulás lesz.
• Na, ez viszont már zavarja.
• Apróság.
• Tehát van egy szellemileg felfegyverzett munkás, és van egy átnevelt polgár. Mi történik ezután?
• Amennyiben mindenki tudja, mi a feladata, akkor életbe lép a proletárforradalom. Mert a szellemi fegyverrel párhuzamosan valódi fegyver is kell. Bár kétségtelen, hogy egy munkásnak fegyvere nem igazán van.
• Ki fegyverzi fel őt? Vagy marad az ásó, kapa, kasza?
• Tökéletesek azok is. De egy igazán kreatív ember bármiből tud fegyvert csinálni. Ha pedig lőfegyvert akarunk, akkor házilag kell gyártani, vagy importból beszerezni.
• Önmagától a munkás tudja-e, hogy most aztán forradalom és fegyveres? És mit szól mindehhez a polgár?
• A munkás akkor tudja meg, amikor közöljük vele, hogy harc van. A polgár pedig, ha nem veszélyeztetjük, nem reklamál.
• De a polgár azt mondja, hogy jó, nincs ez így jól, még nem tudok minden héten a bahamákra menni, de nem lehetne ezt polgári demokratikus eszközökkel, választás útján? Mondják meg, kire kell szavazni, és akkor én változtatok.
• Tegyük fel, hogy a burzsuj nem fojtja meg a kommunistát, és és azt is, hogy utóbbi hatalomra kerül. A burzsuj abban a pillanatban rohan az USA-hoz, Izarelhez és az EU-hoz. És megöli a kommunista államot.
• És mi van akkor, ha a burzsuj ügyel arra, hogy viszonylag elfogadható módon éljen a munkás, hogy ne jusson eszébe, hogy őt éppen kizsákmányolják? Lesz-e akkor forradalmi helyzet?
• Magyarországon ilyen? Ááá… esélytelen. A tőkeszerzési vágy mindig erősebb, mint a józan ész.
• És Svájcban?
• Svájcból nem lehet forradakmt indítani. Soha nem a legerősebb országból, hanem ellenkezőleg: a leggyengébből indul a forradalom. Ahogy Oroszország a leggyengébb láncszem volt a kapitalizmusban, ugyanúgy most Közép-Európa az.
• De ha Kelet-Európából elindul, átterjedhet-e Svájcra is?
• Biztosan át fog, ugyanis ez már világforradalom, a Ragnarökből meg senki nem marad ki. Tehát az ottani proletariátus a burzsujaik ellen fordul, vagy csatlós lesz, és ellenséggé válnak.
• De nem mondja majd azt, hogy én itt Svájcban viszonylag elfogadható módon élek, minek nekem forradalom? Legrosszabb esetben sztrájkolok egyet…
• Nem, mert ha a gyarmatokat elvesztik a főburzsujok, akkor muszáj lesz az otthoniakat nyúzni. Tehát svájci barátunk veszi át a mi helyünket.
• No most: egy polgárt rettenetesen irritál, hogy egy forradalomban nemcsak a forradalmár lő, hanem őt is érheti találat, hogy lehet ezt lekontrázni neki?  Volt egy ökölvívó, aki az első menet után visszavonult, mert azt nem mondta neki senki, hogy nemcsak ő üthet, hanem őt is megcsépelik…
• A kapitalizmusban is érheti találat. Kirabolhatják a nyílt utcán, vagy megkéselhetik. Sok ember csak ebből tud majd megélni.
• Ez igaz, de ezt megértve akkor feladja a polgári kényelmét, és megy az utcára lőni? Hátha elkerülik a fentiek, és szépen otthon megvárja a forradalom végét…
• Ez már egyénfüggő. Bár nagyobb esélye van a túlélésre ha az egyik vagy a másik oldalhoz csatlakozik. Mert ellenkező esetben mind a két oldal ellenségnek tekintheti.
• Egy győztes forradalom hogyan viszonyul azokhoz a polgárokhoz, akik mindennek ellenre otthon kuksolnak, és a győzelem után előmerészkedve részt kérnek a forradalmi vívmányokból?
• Be lehet fogadni őket a társadalomba, mert lehet, hogy nem jó harcosok, de máshoz azért még érthetnek. Tehát nem szükséges őket kiirtani.
• És ha azt mondják, hogy jó, vége a forradalomnak, mostantól játsszunk ismét polgári demokráciát, tehát választások legyenek, mi meg majd hatalomra kerülve uralkodunk a prolikon? Hiszen ők már úgyis megszokták korábban, hogy őket kizsákmányolják…
• Most a polgárokról van szó. A proli ezt nem fogja hagyni, mert akkor értelmét veszti a forradalom.
• Tulajdonképpen mihez ért egy polgár? Mit tud tenni egy forradalom után? Mi lesz vele?
• A polgárok legjava értelmiségi munkakörben van, és rájuk is szükség lesz.
• De nem fog morogni a munkás, hogy a forradalom után is a polgár jobban fog élni, mint ő, aki az utcán az életét kockáztatta?
• Ha csak kicsit él jobban, akkor nem, különösen akkor, ha az ő megélhetése sincs veszélyben.
• És ha veszélybe kerül?
• A szocializmusban ez nem kerülhet veszélybe, mert mindenki az elvégzett munkája szerint részesül a megtermelt javakból – tehát jól dolgozik, és neki is jó, vagy még jobb lesz, mint addig.
• Tehát ott tartunk, hogy forradalmi helyzet van. Mit jelent ez a gyakorlatban elsőre?
• A tömegek elfoglalják az utcákat, és a forradalmi elit átveszi a hatalmat.
• Kikből állhat ez az elit?
• A kommunistákból, mivel ők a legöntudatosabbak. Ők irányítanak, mégpedig a nép javára.
• Tehát polgár nem lehet.
• Nem, mivel bennük nincs olyan erőteljes osztályöntudat, vagy esetleg semmilyen sincsen.
• Nem lesznek féltékenyek? Hogy kérem, mi forradalmárkodtunk, aztán a buta prolik átvették a hatalmat?
• Belőlük is lehet kommunista. Az egész csak öntudat kérdése.
• De ők forradalmat se akartak, hát még hogy kommunistákká is váljanak.
• No most: ők is a nép tagjai. Ha nem akartak forradalmat, tehát nem akarták azt, hogy jobb legyen a népnek, akkor minket, kommunistákat sem fog érdekelni velük kapcsolatban az, hogy ők féltékenyek vagy sem.
• És hogy lehet őket kordában tartani –vagyis hogy ne féltékenykedjenek a prolikra?
• Két megoldás van:     ha nagyon randalíroznak, akkor büntetni kell. Persze az igazi megoldás az lenne, hogy megszüntetjük a polgár és a proli között a határokat. Hogy eggyé váljanak. Hogy beolvadjanak a proletariátusba. Hogy megszűnjenek a polgári kiváltságok.
• Elvárható-e a proliktól, hogy pontosan tudják, mikor van forradalmi helyzet, vagy jelezni kell nekik?
• Jelezni kell nekik. Ehhez kell egy elit forradalmi csoport. Ők kezdik meg a forradalmat, a többi kommunista pedig, aki nem harcol, terjeszti a hírt a nép tagjai között.
• Ha megvan a forradalmi helyzet, hogyan lehet a forradalmi hevületet átvinni a prolikra?
• A megfelelő minőségű propaganda csodákra képes.
• Mert lehet, hogy éppen a retekklubot nézi, és semmi kedve forradalmárkodni, mert úgy érzi, hogy a vágóhídra akarják terelni a forradalmárok.
• Minden a propagandán múlik. Gondoljunk bele: a Jobbik cigányellenes propagandája hatásos, miközben csak némi valóságalapja van. A burzsuj ellenes propaganda ugyanúgy hatásos lehet. Csak annak több a valóságalapja.
• Igen, de még sincs cigányellenes pogrom az országban.
• Mert a Jobbik beolvadt a parlamenti közösségbe, és hát nem is ők vannak hatalmon, és semmiféle elitjük nincs.
• Térjünk rá a radikálisabb megoldásokra.
• Pontosan. A Magyar Kommunista Munkáspárt ezt elhatározta, remélem, lesz belőle valami.
• Mit jelent a radikalizmus mozgalmi szinten?
• A burzsujok ingatlanjainak elfoglalása, a gyáraik elfoglalása, letartóztatások, ellenállás esetén az érintett tőkések megverése.
• És miben különbözik ez a fajta radikalizmus a politikai szélsőségességtől?
• Körülbelül annyiban, hogy ez a nép érdekében van, nem egy szűk csoportéban. A mélymagyarkodás például semmiképpen nem lehet a nép érdeke.
• A radikalizmus egyes erőteljesebb elemei tekinthetőek-e szélsőségességnek?
• Igen, mert a polgári sajtó ezeket egybemossa. Számukra elég nagy baj egy kis sztrájk is, nemhogy egy forradalom.
• Azért a szélsőségességnek is vannak negatív jelentéstartalmai.
• Melyek azok?
• Hogy az valami snassz dolog, hogy verik a tőkést, mert az nem egy elegáns dolog. Tessék bejutni a parlamentbe, és parlamentáris úton átvenni a hatalmat, nem pedig verekedéssel és forradalmárkodással. Ezt az üzenetet terjesztik, ha a munkáspártról van szó, holott holott más a radikalizmus, més más a szélsőség.
• Bár ez szépen hangzik, azt azért tegyük hozzá, hogy az említett parlamentáris út a tőke törvényei szerint van. Ha most azt feltételezzük, hogy a kommunista bejut a parlamentbe, mi több, jelentős többséggel, pláne ha még kormányt is alakíthat, vajon ki vagy mi fogja megakadályozni a burzsujokat, hogy ne rohanjanak a NATO-hoz beavatkozást kérve a tagországoktól?
• Semmi és senki, máris rohannak.
• Na ugye. Ezért kell tőlük megszabadítni a társadalmat.
• De szerintük ez még belefér az elegáns megoldásokba.
• Szerintem ha a hazaárulás elegáns, a burzsujirtás is az.
• De az egyik csak árulás, a másik pedig gyilkosság, ezért írnak szélsőségről.
• A forradalom nem mehet békésen véve. Ezt egy kínai úriember is megírta. És egy argentin is. Nekik minden szélsőség, ami nem a tőkések előtti hajlongásról és az ő kiszolgálásukról szól. Hadd vessem közbe: örülnék, ha ezen szavaim bennmaradnának az interjúban, és nem cenzúrázná ki senki sem.
• Rendben van. Tehát akkor a proletár kénytelen szélsőséges módon rendet rakni?
• Nos tehát: a legjobb az volna, ha nem kéne ilyen módszerekkel élni senkinek, de ha nincs más megoldás, akkor ez is belefér, mert már csak az ilyenekkel lehet célt érni.
• És ezért teljesen közömbös, ha a polgári sajtó szélsőségről rikoltozik?
• Igen.
• Ha a kettőből egy lesz, ez a proletár polgárosodását, vagy a polgár prolisodását jelenti?
• A proletár életszínvonalát kell természetesen a polgár szintjére felhozni, de ezzel együtt a polgár munkásságát, munkavégzésének mennyiségét a proletár szintjére kell emelni. Tehát a lusta polgárok dolgozzanak.
• Merthogy eddig a polgár nem igazán szakadt meg a munkában.
• Most sem kell majd neki, de dolgoznia viszont muszáj lesz. Vagyis a burzsujbérencségből nem élhet meg, mivel a burzsuj mint társadalmi osztály megszűnik, és nem alkalmazhatja nemhogy jó fizetésért, de sehogyan sem.
• És ha nem akar dolgozni? Éhenhal?
• Lesz majd neki való munka, mivel nem csak fizikai létezik.
• De ő eleve hozzászokott ahhoz, hogy nem dolgozik, vagy csak annyit, amennyit ő akar.
• Tehát KMK-t akar?
• Inkább mondjuk úgy, hogy csak azt csinálná, amit ő is akar, azt nem szereti, ha előírják neki, mit tegyen.
• Azt nem írnám elő neki, hogy mit dolgozzon, csak azt, hogy dolgozzon.
• Akkor válogathat?
• Természetesen. Ezt azonban a proletár is megteheti: képességeinek megfelelően választhat munkát.
• És mi lesz azokkal a munkákkal, amelyeket sem a polgár, sem a proletár nem akar elvállalni?
• Az azoké lesz, akik nem értenek semmihez. Akiknek mondjuk a nyolc általános 14 évig tartott. De odaadható a közveszélyes munkakerülőknek is.
• És mi van akkor, ha az el nem vállalt munkák között van olyan is, amihez azért némi szakértelem is kellene?
• Lehet magasabb fizetéssel is motiválni.
• Értem, de az előbb arról volt szó, hogy az el nem vállalt munkákat kiosztják azoknak, akik nem értenek semmihez. Hogy csinálja meg, ha nem ért semmihez, közben kellene a munkához a szakértelem?
• Lehet képezni; megtanítani neki az adott szakmát.
• De ha nem akarja a képzést a polgár, és helyette más munkát végezne? Arra hivatkozik, hogy nincs neki való, tehát nem tud segíteni, széttárja a kezét, és megy haza heverészni és falat  bámulni.
• Mindenkinek van munka. Ha meg KMK-zik inkább, akkor büntetést kell kiszabni: a pénzbírságtól a kényszermunkáig széles a skála.
• A forradalommal kezdtük – de közben a szocializmusig jutottunk el? Mármint annak alapelveihez?
• Igen.
• Most mi van a tőkéssel, akinek pénze van a kizsákmányoláshoz? Merthogy arról volt szó, hogy azt meg kell szüntetni. Mi lesz vele – azon kívül, hogy nem lesz tőkéje, amivel kizsákmányolhat?
• Ha politikus tőkés volt, akkor kötél vagy golyó. Ott más eset nincs. Ha a politikust pénzelő imperialista típusú tőkés volt, akkor kötél vagy golyó vagy kényszermunka – de az utóbbi legalább tíz év. Ha pedig közönséges tőkés volt, akkor legfeljebb öt év kényszermunka – amennyiben korábban normálisan bánt a saját munkásával. A lényeg az, hogy a tőkéje megszűnik ugyan, de a vállalat vezetőjének megmaradhat  – feltéve, ha ért a menedzseléshez, vállaltirányításhoz.
• Most nézzük meg azokat a polgári engedetlenségi mozgalmakat és hasonlókat, amelyekre képezni kell az erre vállalkozókat. Milyen típusúak ezek, alapvetően milyen célt szolgálnak? Kezdjük az alapoknál.
• Az alap az, hogy a proletár tudja, hogy ő mi, és hogy ki az ellensége. Utána azt kell tudni, hogy hogyan harcolhat ellene. Először a közvetlen ellenséggel való csatára kell felkészíteni őket, ilyenek lehetnek: sztrájk a burzsuj korrupciója ellen.
• Az persze nem várható el, hogy minden egyes proletár beszüntesse a munkát egyszerre.
• A nem sztrájkolóknak viszont tudniuk kell, hogy a sztrájkoló nem ellenség.
• Melyek a konkrétabb és veszélyesebb hadműveletek?
• A következő szint az otthonvédelem lenne. Ez jelenleg nagyon aktuális dolog, hiszen itt a különféle nyilatkozatok kevésnek bizonyultak. Attól ugyanis, hogy nyilatkozgatunk és elemezzük a kialakult helyzetet,  honfitársainkat még könnyedén kilakoltathatják. Ezután következnének a kisebb tüntetések.
• És mi van akkor, ha valóban azért kell kilakoltatni, mert nem fizetett – tehát polgárjogi szempontból jogosan?
• Tehát volt pénze, csak eljátékgépezte, elitta vagy hasonló?
• Ez is érdekel, de nem erre gondoltam, hanem arra, hogy eleve nem hajlandó fizetni, mert úgy gondolja, hogy úgyse merik kilakoltatni.
• Ha önhibáján kívül kerül bajba, őt meg kell védeni, mert nem tehet róla, hogy lehetetlen élethelyzetbe került. Ha viszont tróger volt és azért nem fizetett, akkor nem kár érte. Ilyenkor persze ezt fontos kideríteni.
• Ki dönti el, hogy melyik az adott eset?
• Ki kell deríteni, hogy melyik eset áll fenn. Esetleg úgy is, hogy a szomszédoktól vagy egyéb ismerőseitől szerzünk információkat.
• És ha a tőkés arra hivatkozik, hogy nem azért dobta ki a cégétől, hogy most eltávolítsák a lakásából, hanem azért, mert munkája gazdaságtalan volt? Ő nem köteles ingyenélőket tartani…
• Egy multinacionális tőkés esetén ez a hivatkozás nem fogadható el. De egyébként a burzsujoknak amúgysem szabad hinni. Ezért érdemesebb a kilakoltatás előtt álló ismerőseit kikérdezni.
• De hát azok honnan tudják, hogy érdemes volt-e tartani őt a gyárban? Nem dolgoztak vele együtt…
• De tudják, hogy alkoholista-e vagy nem - illetve hasonló dolgokat. Mert ha tudatmódosító szerekkel él, akkor a munkahelyén vagy másnapos vagy holtrészeg volt.
• Talán a gyárfoglalás lehet még érdekes, illetve ezzel kapcsolatban a tőkések vagyonának elkobzása, különös tekintettel mondjuk a kastélyaikra.
• A gyárfoglalást az ott dolgozóknak kell végrehajtani, hasonlóan, mint Venezuelában. Az egyéb vagyontárgyak: a villa, a jacht és egyebek elkobzása meg a milicisták feladata lenne. Ezek a nagy értékű holmik az államhoz vándorolnának, és a közösség hasznára lennének fordítva. Például a villákból szakszervezeti nyaralót lehetne csinálni.
• Erre már volt példa.
• De nem a pártfunkcionáriusok kapnák meg!
• Eddig pedig nagyobbrészt ez volt a gyakorlat.
• Jelen esetben nem, mert ha így lenne, akkor a pártfunkcionárius könnyen burzsujjá lehet.
• Hm… ez a lehetőség a gyakorlatban magukat baloldalinak tartó magyar politikusok esetében sokszor megvalósult. De lépjünk tovább. Amennyiben a tőkés meg a polgár azt mondja, hogy jó, hát emeljük fel a prolit is, de ne a mi kárunkra, erre mit lehet mondani? Tehát ne az legyen, hogy a mi tulajdonunkat veszik el, mert az lopás a mi szemszögünkből.
•  A közösség érdeke előrébb való, mint az egyéné. Tehát a burzsuj összelopott vagyonát nyugodtan „visszalophatjuk”.
• Akkor viszont ez ellen védekezni fogunk, szól vissza a tőkés. Akár úgy is, hogy betiltjuk az erőszakos hatalomátvételre uszítókat stb.
• Ha kellően nagy a támogatottság, akkor soha nem megy a betiltás. Ha külföldit hoznak be saját védelmükre, mindenki ellenük fordul. A hadsereg pedig nem fog hazaáruló módon saját honfitársaira lőni.
• Az effajta eszmékkel való rokonszenvezés mértéke kulcskérdés, tehát mi van akkor, ha a többség elutasítja, köztük a munkás is? Hogy ő inkább ellesz a piacgazdaságban, aztán majd látjuk…
• Nem lesz el, mivel a végén annyira gyalázatos élethelyzetbe kerül, hogy nem lesz mit vesztenie.
• Igen, de a rendőrség már megtette 2006-ban (mármint azt, hogy saját honfitársaira támadt), tehát elvileg a hadsereg is megteheti, ha ilyen parancsot kap.
• Marx is azt mondta: meg lehet győzni a katonát is arról, hogy ki az ellensége. De amennyiben a hadsereg ellenünk fordul, annak polgárháború lesz a vége. Ha pedig azt itthoni erőkkel leverik, akkor öt-tíz éven belül jön a folytatás. Ha külföldiekkel, azt meg a többi kommunista ország nem nézné jó szemmel. Ha mondjuk az USA beavatkozik, Kína lerohanja Tajvant.
• Mi lenne a célja ennek az interjúnak?
• A legfontosabb, hogy érződjön: nem vagyok libsi.
• Remélem, sikerült.

Ismét Bencsik Mihály a megyei elnök

A Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete 2011. 02. 19-én megtartott értekezletén újjáválasztotta a megyei vezető testületét:

Megyei elnök: Bencsik Mihály Szolnok
alelnök: Horváth Sándor Karcag
alelnök: Szilágyi András Törökszentmiklós
elnökségi tag: Bíró Imre Mezőtúr
elnökségi tag: Gulyás László Szolnok
elnökségi tag: Herczegh Klára Szolnok
elnökségi tag: Sípos Sándor Túrkeve

Az Etikai Bizottság elnöke: Csajbók Ferenc Túrkeve
tag: Dikó Miklós Szolnok
tag: Donkó Jolán Szolnok

A Pénzügyi Ellenőrzési Bizottság elnöke: Szarvas Géza Szolnok
tag: Póta Lászlóné Nagykörű

tag: Tóth Antal Szolnok

Szolnok, 2011. 02. 19.

Bencsik Mihály

megyei elnök

Európában nem fog győzni az antikommunizmus

Európában nem fog győzni az antikommunizmus!

Európa kommunista és munkáspártjai a tőkés politikai és szellemi diktatúra újabb megnyilvánulása ellen tiltakoznak. Az európai tőke mindent be akar tiltani, ami kötődik a szocializmus évtizedeihez, a kommunista és munkáspártok mai harcához. Teszik ezt azért, mert félnek a kommunisták harcától, félnek attól, hogy az emberek nemcsak az Akropoliszt foglalják el, de a városokat, falvakat is, s nem csak Görögországban, hanem mindenütt Európában. Ha a tőkések tervei sikerülnek, nem csak a cselekedeteinket korlátozzák törvényekkel, de még gondolnunk sem szabad azt, amit akarunk. A kommunista pártok ilyen korlátozására legutóbb 1936-ban került sor, amikor a fasiszta Németország és a militarista Japán megegyeztek, hogy felszámolják a kommunista mozgalmat. Ébresztő! Már itt tartunk?

Európában nem fog győzni az antikommunizmus!

Európa kommunista és munkáspártjainak közös nyilatkozata

Európa kommunista és munkáspártjai elítélik Bulgária, Litvánia, Lettország, Magyarország, Románia és Csehország külügyminisztereinek provokatív és felháborító kezdeményezését, melyben azt követelik az Európai Uniótól, hogy az EU területén vezesse be azoknak a jogi üldözését, akik nem fogadják el a történelem újraírására és a kommunisták, illetve a kommunizmus kriminalizálására irányuló kampányokat.
Veszélyes törekvés általánossá tenni a jogi üldözést és egyéb olyan intézkedéseket, melyek már több EU-tagállamban a gyakorlatban életbe léptek. Ezek az intézkedések azok ellen irányulnak, akik nem fogadják el a szocialista építés történelmi tapasztalatainak rágalmazását, akik harcolnak az ellen, hogy semmissé tegyék a kommunisták részvételét a társadalmi jogokért folytatott európai harcban, és akik elutasítják a II. világháború történelmének torzítását és a kommunizmus és fasizmus elfogadhatatlan egyenlővé tételét.
Nem véletlen, hogy ezt a kezdeményezést akkor akarják végigvinni, amikor a munkásosztály és a társadalom széles rétegeinek harca erősödik. A munkások elleni támadások kéz a kézben járnak az antikommunista intézkedésekkel. E támadások célkeresztjében a kommunisták állnak, hiszen ők járnak élen ebben a küzdelemben, s nem csak azért, hogy ne a munkások viseljék a kapitalizmus válságának terheit, hanem azért is, mert a kommunisták kínálják az egyetlen igazi megoldást a kapitalista barbarizmus ellen. Az uralkodó osztály tökéletesen tisztában van a kapitalista rendszer zsákutcáival és kibékíthetetlen ellentéteivel, s ezért fokozza az üldözéseit és fenyegetéseit. De akármilyen méreteket is öltsenek ezek a fenyegetések, nem akadályozhatják meg a társadalmi fejlődés kérlelhetetlen törvényeinek érvényesülését, és azt a felismerést, hogy a tőke hatalmának eltörlése szükségszerű. Nem tudja megakadályozni a munkásosztály szervezettségének megerősödését, és a tömegek harcának fejlődését a szocializmusért és a kommunizmusért.
Határozottan kijelentjük, hogy a burzsoázia antikommunista tervei kudarcba fognak fulladni. Az eszménk felsőbbrendűsége és a munkásosztály igaz ügye a legdurvább intézkedéseken is képes áttörni. Még eltökéltebb és rendíthetetlen szellemben folytatjuk a harcot, hogy legyőzzük a nagytőke emberellenes hatalmát. Az antikommunista hisztériakeltés nem fogja becsapni a munkásosztályt és a társadalmi erőket, akik átélik a munkanélküliséget, a társadalmi biztonság és a munkajogok felborulását, magát a barbár kapitalizmust.
Felhívást intézünk minden demokratikus, haladó és antiimperialista erőhöz, hogy csatlakozzon harcunkhoz az antikommunizmus ellen, egy harchoz, ami közvetlenül kapcsolódik a harchoz a munka-, és társadalmi jogokért, és társadalmi igazságosságért, egy kizsákmányolás nélküli világért.

Aláíró pártok (2011. január 3-i állapot)

Azerbajdzsán Kommunista Pártja • Belarusz Kommunista Pártja • Belga Munkáspárt • Bolgár Kommunisták Pártja • Bulgária Kommunista Pártja • Dánia Kommunista Pártja • Dolgozó Emberek Haladó Pártja ( AKEL), Ciprus • Észtország Kommunista Pártja • Finnország Kommunista Pártja • Görögország Kommunista Pártja • Hollandia Új Kommunista Pártja • Horvátország Szocialista Munkáspártja • Írország Kommunista Pártja • Írország Munkáspártja • Jugoszlávia Új Kommunista Pártja • Kazahsztán Kommunista Pártja • Kommunista Párt Dániában • Kommunista Pártok Uniója – SZKP, Oroszország • Kommunisták Pártja, Szerbia • Lengyelország Kommunista Pártja • Lettország Szocialista Pártja • Luxemburg Kommunista Pártja • Macedónia Kommunista Pártja • Magyar Kommunista Munkáspárt • Málta Kommunista Pártja • Nagy-Britannia Kommunista Pártja • Nagy-Britannia Új Kommunista Pártja • Német Kommunista Párt (DKP) • Norvégia Kommunista Pártja • Olasz Kommunisták Pártja • Orosz Föderáció Kommunista Pártja • Oroszország Kommunista Munkáspártja – Kommunisták Forradalmi Pártja • Örményország Kommunista Pártja • Portugál Kommunista Párt • Román Kommunista Párt • Spanyolország Népeinek Kommunista Pártja • Svédország Kommunista Pártja • Szlovákia Kommunista Pártja • Szovjetunió Kommunista Pártja • Törökország Kommunista Pártja • Ukrajna Kommunista Pártja • Ukrajna Kommunistáinak Uniója

Thürmer: Ha cselekszünk, lesz változás is (Egy kis malacot mindenki asztalára!)

Egy kis malacot mindenki asztalára!
Egy kis malacot mindenki asztalára! Ezt kívánom Önöknek, kedves látogatóink. Nem sok ez, s egyszer meg is valósul. Biztos, hogy nem most. Nálunk mostanság túl sok a disznó, s mint tudjuk, azokat még egyesével is nehéz legyőzni.  Reménykedni lehet abban, hogy egyszer majd kevesebben lesznek, s akkor tényleg mindenki asztalára bőségben jut kenyér, virsli, sőt még malacsült is. Szóval, reménykedni, várni lehet, de ez a kevés! Tenni kell, Önnek, nekem, Neked, neki, mindenkinek. S, ha így lesz, akkor lehet igazi változás, ami nem néhányaknak jó, hanem a többségnek. Amikor a javakat majd nem úgy osztják el, hogy szinte mindent a kevesek kapnak, és a változás csak abban van, hogy a többségnek több morzsa jut. A morzsa az morzsa, bármilyen ügyesen is kínálják.
Mit kell tenni? Nos, olvassanak bele honlapunk anyagaiba jövőre is! Látni fogják! De, várjuk ötleteiket, tanácsaikat, gondolataikat is! Nagy szükség van rájuk! Nos, boldog 2011-es évet kívánok Önöknek, több örömet és mosolyt, több segítőkészséget és emberséget! BUÉK!

A Munkáspárt Kossuth-címert akar

Kossuth-címert akarunk!

A Munkáspárt a közel múltban nyilatkozott az új alkotmány szabályozási elveiről szóló dokumentumról. A szerzők, Fideszesek, szocialisták és mások a királyi korona bűvkörében élnek. Csak az lehet jó címer, amiben benne van a korona, és ha benne lesz, népünk előtt megnyílik a felemelkedés útja. A Munkáspárt számtalanszor kifejtette, hogy a felemelkedés lényege nem a korona. Sőt, a koronával sehova sem jutunk.

A felemelkedés lényege az alkotó, becsületes munka, amit például az osztrák címer kifejez. Nem a császári koronát tartja a sas karmaiban, hanem a sarlót és kalapácsot, amelyet Magyarországon törvény tilt. Németország mai címere sem tartalmaz ideológiai jelképeket, példának okáért a horogkeresztet, csak csupán a sast, amit minden józan német elfogad. Az olasz címerben a fogaskerék, a munka jelképe, és az ötágú csillag van, igaz fehéren. A brit címer, amely testesíti magában mindazt, amiben a brit nemzet évszázadok során egyetértett, talán már túl magas is a mi kezdő polgári demokráciánk számára.

A királyi korona természetesen az államiság jelképe, azon egyszerű oknál fogva, hogy az első keresztény államok Európában királyságok voltak. De itt vége is az államiság és a korona összefüggőségének. De, ha ezt nem fogadjuk el, ott van az európai tapasztalat. Ki rakja be a koronát a címerébe, leszámítva a nagy monarchiákat? Azok, akik egy elmúlt dicsőségből akarnak mai nagyságot kovácsolni. Gyönyörű koronás címere van Szerbiának, Grúziának és más európai „nagyhatalmaknak”. Vannak is ott, ahol vannak.

A Kossuth címer mindenkinek tetszik, leszámítva a királypártiakat, a szent korona-hívőket és persze azokat, akiket a formai elemekben akarják visszahozni a szocializmust. Mind a kettő badarság! A címer legyen az, amivel ideológiai fenntartások nélkül, minden magyar egyetérthet, olyan, amin nincs se korona, se angyalka, se nyilaskereszt, se vörös csillag: a Kossuth Lajos független és szabad Magyarországának címere.

Thürmer: Elfogy a magyarok türelme, és lázadás lesz, mert örökké a kisemberekkel fizettetik meg a válság árát

Felettébb érdekes cikkre bukkanhatunk az interneten: a leginkább a tavaszi választásokon a részeredmények kiszivárogtatásával és az elhíresült Biszku-filmmel összefüggésbe hozható Mandiner-blog készített egy interjút Thürmer Gyulával. A kérdések egyformán vonatkoznak a mostani kormányra, a pártokra, de egy kérdés erejéig felbukkan Biszku Béla is. Alább olvasható a teljes interjú.

Régen minden jobb volt?

Nem, régen nem volt minden jobb.

Mi az, ami Ön szerint pozitívan változott az elmúlt húsz évben a szocialista rendszerhez képest?

Nézze, én most inkább azt mondom el, mi volt jobb a régi rendszerben. Egyrészt: mindenkinek volt munkája. A társadalom azt mondta, hogy mindenkinek adjunk munkát, még azon az áron is, hogy egyik-másik ember csak úgy ténfergett a gyárkapun belül. Na most, mennyivel jobb a mai rendszer, amikor a gyárkapun kívül ténferegnek az emberek, munka nélkül? Sokkal egészségesebb a társadalom szempontjából az, ha valaki kevesebbet dolgozik, esetleg semmit sem, de mégis foglalkoztatva van, mint az, hogy a munkaképes lakosság 12%-a munkanélküli. Másrészt: voltak értékek.

Ki lehetett számítani, hogyha elvégzem az egyetemet, akkor valószínűleg szükség lesz a munkámra. Ma ezt nem lehet. Ráadásul a szegény emberek gondolni se mernek arra, hogy gyereküket felsőoktatási intézménybe járassák. Harmadrészt: a társadalmi különbségek nem voltak akkorák, mint ma. Nyilván egy gyárigazgató és egy gyári gépkocsivezető között van különbség, de bérben az nem volt több, mint a hatszorosa. Ma, ha megnézzük, mennyit keres egy vállalat igazgatótanácsának elnöke és egy egyszerű munkás, akkor a csillagos ég a különbség.

De mi lett jobb húsz év elteltével?

Jó dolog az, hogy ebben a társadalomban az egyénre nagyobb figyelem kerül, mint korábban. Igaz, hogy ennek az a hátránya, hogy minden, ami a közösséghez kapcsolódik, elveszett. Budapesten például nem látni közterületen olyan órát, ami megmutatja, mennyi az idő – ebből is látszik, hogy az egyéni érdek vált döntővé. Jónak tartom azt is, hogy az emberek szabadon beszélhetnek, nem viszi el őket emiatt a rendőr. Igaz, hogy ennek foganatja sincs – aki nem szerepel a televízióban, az nincs is. Jó dolog az, hogy lehet szabadon utazni, hátránya az, hogy pénz kell hozzá, abból meg ugye nincs sok.

Hogy nézne ki Magyarország, ha a Munkáspárt kormányozna?

Ami ma jó, azt nem kell megsemmisíteni, de alkalmazni kell azt, ami jó volt régen és ami a többségnek tetszik. Itt van például az új alkotmány ügye. Bele lehet írni, hogy a Szent Korona egy számunkra fontos és szent dolog, de ettől nem lesz nagyobb kenyér az asztalon. Hát akkor írjuk bele azt is, hogy mindenkinek legyen alkotmányos joga az első munkahelyéhez! Ha pedig arról van szó, hogy az emberi jogokat vegyük bele, tegyük bele azt is, hogy a lakhatáshoz is legyen joga mindenkinek.

Hogyan kell azt elképzelni, hogy az állam fogja magát és mindenkinek munkahelyet biztosít?

Nem íróasztalokat kell termelnie az államnak, hanem mondjuk visszaszereznie a magyar mezőgazdaság piacait. Azt kell mondani a multiknak, hogy nagyon rendesek voltatok, hogy itt vagytok a nagy szupermarketokkal, de elvettétek a magyar cégek piacait. Holnaptól kezdve viszont lesz magyar borsó, magyar kenyér, magyar hús, magyar bor.

Van most is.

Van, persze, de ha bemegy a szupermarketbe, ott az áruk zöme nem magyar.

Piacra is lehet járni.

Lehet, persze. De ettől még statisztikailag bizonyított, hogy a magyar lakosság által fogyasztott termékek zömét nem magyar cégek állítják elő. Vissza kell hát szerezni a piacainkat, nemet kell mondani a multiknak, de ehhez egy okos gazdaságpolitika kell. Orbánék ezt most elkezdték, én szeretném, ha ezen az úton következetesen végigmennének.

A kormány eddigi lépései közül melyeket helyesli a Munkáspárt?

Nézze, annyi disznóság történt itt az elmúlt nyolc évben, hogy ha ez a kormány semmi mást nem csinál, mint hogy eltakarítja a szemetet, már az is nagy tett. Én munkáspárti politikusként azt mondom, hogy e téren le a kalappal a kormány előtt. Ez önmagában azonban kevés: azzal kéne szembenézni, hogy Magyarország tízmillió lakosából kilencmillió elég nehéz körülmények között él, az ő élethelyzetükre választ kell találni. Lehet azt mondani, hogy a személyi jövedelemadó legyen egységes, de tudjuk, hogy ez jobb a gazdagnak, a szegénynek kevésbé jó, a minimálbéresnek kifejezetten rossz. Az viszont jó gondolat, hogy meg kell adóztatni a bankokat, arra azonban figyelni kell, hogy ne az legyen a vége, hogy aztán a bank különböző trükkökkel velünk fizettesse meg a bankadót. Világos garanciák kellenek a kormánytól a kisemberek védelmére.

A Munkáspárttól még nem nagyon hallottunk jelzőt a kormányra. Van, aki szerint neoliberális és van, aki szerint fasiszta.

Nemzeti és konzervatív – ez a két fogalom tökéletesen kifejezi a kormány eddigi működését. Nemzeti, amennyiben ténylegesen a magyar nemzet érdekeit szolgálja, és konzervatív, ami ugye egy adott politikai kategória. Arra azonban nagyon figyelnie kell a kormánynak, hogy a válságnak még nincs vége. Minden eddigi kísérlet arra irányult, hogy a kisemberrel fizettessék meg a válság árát – ez nem fog menni.

Lázadás jön?

Persze. Látja, hogy mi történik a görögöknél vagy a franciáknál. Előbb-utóbb a magyar emberek türelme is véget ér. Arról nem is beszélve, hogy mennyi államadóssággal tartozunk a világnak – ezt egyszer visszakérhetik. Ennél még súlyosabb a belső adósságállomány: az állam tartozik a polgárainak, amit pénzkibocsátással próbál ellensúlyozni. Ha pedig nem tud fizetni a rendőrnek, a katonának, a pedagógusnak, az orvosnak, akkor mi lesz? Ezekre a problémákra jelenleg senki nem tudja a választ.

Ha tényleg lázadás lesz, az akár újra berepítheti a Munkáspártot a parlamentbe.

Az a mi erényünk, ha a társadalom gondjaira válaszokat tudnunk adni, egyúttal a mindenkori kormányzó erőnek a szégyene is, hogy ők nem.

De azért szeretnének ott ülni, nem?

Hogyne. Szeretnénk mi is beleszólni abba, hogyan osztják el Magyarország pénzét. Ma a magyar parlamentben nincs megoldva az, hogy a társadalom széles rétegei képviselve legyenek benne. Egy munkásembert nem talál ott.

A Fidesznek van munkástagozata, az nem elég?

A Fidesznek nem áll jól a munkástagozat, az utóbbi időben pedig hallani sem lehetett róla. Nekünk sem állna jól a polgári tagozat, ha csinálnánk olyat. Orbán Viktornak egyébként az a szerencséje, hogy a nép elhiszi róla, hogy a Munkáspárt programjával kormányoz.

Ön szerint tényleg ezt hiszi a nép?

Persze. A Fidesz választási programja hatvan százalékban megegyezik a Munkáspártéval. Az emberek azt hiszik, ők is baloldaliak. A munkahelyteremtés, a teljes foglalkoztatottság, a devizahitelesek megmentése, a nemzetgazdaság megvédése, a minimálbér emelése mind-mind a mi húsz éve meglévő és dédelgetett gondolataink. A nép pedig azt mondja nekünk, hogy szeret minket, szépek vagyunk és okosak, de nem gondolja, hogy meg tudnánk csinálni mindezt – ezért szavaznak a Fideszre. Ameddig ez az illúzió tart, addig nincs gond a Fidesz szemszögéből.

Ha azt mondom, Fidesz, mi jut Önnek eszébe?

Örülök annak, hogy legyőzték az MSZP-t, mert nagyon sok rossz történt az elmúlt nyolc évben. Az viszont kérdéses, hogy mi lesz a jövő. A Római Birodalom sem a barbárok miatt omlott össze, hanem mert belülről nem tudta az erejét megőrizni. Minél nagyobb egy erő, annál nagyobb erőt köt le. A Fidesz ma uralja az egész országot, és ez egyre nagyobb energiát fog tőle elvenni, de nem biztos, hogy jó irányban.

KDNP?

Az egy ügyes kitaláció, német mintára jól megcsináltak egy CDU-CSU-együttműködést. Szükség van Magyarországon olyan pártra, ami a keresztény hívők véleményét kifejezi. Az utóbbi években voltak olyan kérdések, amiben még együtt is haladtunk, például a nagy bevásárlóközpontok vasárnapi nyitvatartása ellen mindketten fölléptünk.

MSZP?

Az elmúlt húsz év nagy tragédiája. Baloldali jelszavakat használtak, és jobboldali-liberális politikát folytattak. Az MSZP-nek a baloldalisághoz semmi köze nincsen, ezért erkölcsileg lényegében összeomlottak, innen már a szervezeti összeomlás lesz a következő lépés. Én nem látom annak lehetőségét, hogy ebből a pártból bármi is keletkezzék. Ha mégis, az valami egészen új lesz.

Lehet Más a Politika?

Sok minden rossz van a magyar társadalomban, az LMP-t is ilyennek tartom. Nem valós problémák, amikkel az LMP foglalkozik. Az LMP a fővárosi értelmiség, a jobb körülmények között élők játéka a politikában. Csepelen láttam, hogy a választási kampányban kiterítettek mindenféle plakátokat az utcára és arra hívtak bennünket, hogy játsszunk velük. Annak az embernek, akinek betegsége van, nincs munkája, nem tud megélni, annak nincs ideje játszani.

Jobbik?

Jobb lett volna a magyar társadalomnak, ha nem teszi lehetővé a Jobbik megszületését. Két olyan érzés van, amire a Jobbik felépítette a politikáját: a cigányság problémája és az antiszemitizmus. Ha a magyar társadalom megoldaná a cigányság problémáját, nem lenne szükség Jobbikra. Azok az érzések, gondolatok, amiket a Jobbik szül, nem visznek minket előre.

Volt-e Ön szerint forradalom a szavazófülkékben áprilisban?

Én ugyanabban a magántulajdonra épülő Magyarországon feküdtem le a választások éjszakáján, mint amilyenben felkeltem hétfőn. Nem történt olyan társadalmi változás, amit forradalomnak lehet nevezni.

Van Önnek kedvenc politikusa?

Nincsen. Ma a politika kvázi fizetett szakmává degradálódott, miközben az emberek érdekeinek a szolgálatáról kéne szólnia.

Mint egykori párttársa, mit gondol arról, hogy lapunk két munkatársa megtalálta Biszku Bélát és szembesítette őt az 1956-os forradalmat követő szerepével?

A történelmi tapasztalat azt mutatja: a bosszú nem jó tanácsadó. Minden pártnak saját joga, hogy mit gondol 1956-ról – ahhoz azonban semmi kétség nem férhet, hogy ami megtörtént, az megváltozhatatlan. A kínaiakban van egy óriási bölcsesség. Mindig elmondják, hogy az ő ötezer éves történelmükben volt feudalizmus, volt kapitalizmus, most pedig szocializmus van – és ez csak egy nagyon kis történelmi szakasz. Ők az ötezer év egészét nézik, és ha változások vannak, nem semmizik ki a történelmi figuráikat, hanem egyszer túllépnek rajtuk. Ennek következtében a kínai nép egységesebb, mint mi vagyunk. Ahol Mao Ce-tung mellett megférhet egy Csang Kaj-sek, az azért jelez valamit.

Képek a Munkáspárt 23. kongresszusáról (2010. december 11.)

Nincs munkáspárti tagfelvétel bukott szociknak; munkahelyet a multinacionális bevásárlóközpontok bezárása teremthet

Echo TV, Napi Aktuális, 2010. december 13.

Műsorvezető: Nem sok babér termett nekik, ami a húszéves parlamenti demokráciát illeti. Most azonban lehetőségük lehet betölteni azt a politikai űrt, amit az MSZP hagyott maga után.

Bejátszás a kongresszusról:

1989 óta pártelnök Thürmer Gyula. Most újra megerősítették a pozíciójában. A Magyar Kommunista Munkáspárt tagjainak átlagéletkora 58 év, de még aktívmunka-képesek, állítja a politikus. Thürmer szerint ma Magyarországon a pénz az úr, a munkásosztály pedig teljesen ennek van kiszolgáltatva. Harcot hirdetett a dolgozó tömegek számára. Állítja: kitartással még tényező lehet a Munkáspárt, csodavárásba azonban nem megy át.

Műsorvezető: Lehet, hogy meg fogja mosolyogni az első kérdésemet a Munkáspárt újraválasztott elnöke, Thürmer Gyula, jó estét kívánok.

Thürmer Gyula: Jó estét kívánok.

Műsorvezető: Ugyanis azt kérdezem, hogy készítik-e az új párttagkönyveket? Számítanak-e mondjuk az MSZP-ből átlépőkre, átjövőkre?

Thürmer Gyula: A kérdés jogos, mert egy vagy két év múlva lejár a mostani tagkönyvünk. Akár jönnek, akár nem, számítunk arra, hogy jönnek fiatal emberek, akiknek új tagkönyvet kell majd adni. És persze azoknak, akik vannak.

Műsorvezető: Be tudnák fogadni az MSZP-ből jövő politikusokat? Vagy azért lenne egy… hogy mondjam… egy határvonal, ami alatt azt mondják, hogy mondjuk az elmúlt évek szereplései miatt nem nagyon?

Thürmer Gyula: Hát még csak az kéne, hogy MSZP-s politikusokat fogadjunk be: szó sem lehet róla. Nézze, eltelt húsz év, az MSZP levizsgázott, ez nem baloldali párt. Hát miért gyűjtenénk…

Műsorvezető: Tehát nem is tudnának velük semmilyen szinten együttműködni, ha keresnék a társaságukat.

Thürmer Gyula: Nem. Az MSZP-vel nincs együttműködés.

Műsorvezető: Platform sincsen, vagy szerveződés? Társadalompolitikai tagozat?

Thürmer Gyula: Nincs. Hát ha ilyen lett volna, akkor húsz év alatt megmutatták volna magukat. Na most mi Szili Katalinnal működjünk együtt?

Műsorvezető: Hát ő már ráadásul nem is MSZP-tag.

Thürmer Gyula: Amikor volt pénz, akkor mindig ott volt mellettük, most meg már hát onnan kimenni nem egy olyan nagy dicsőség. Nem egy Oscar Lafontaine, mint Németországban. Sajnos, ilyen nincs az MSZP-ben.

Műsorvezető: Elnök úr, azzal egyetért, hogy az MSZP hagyott maga után egy űrt? Tehát hogy ebből a szempontból egy politikai lehetőség mondjuk a Munkáspártnak, mint baloldali erőnek, hogy valahogy ezt a politikai űrt kitöltse. A kérdés csak az, hogy hogy, mert az elmúlt húsz évben, ahogy említettem a bejátszás előtt is, nem sok babér termett önöknek a parlamenti demokráciát illetően.

Thürmer Gyula: Azért nem termett, mert mindig elvették.

Műsorvezető: Ki vette el?

Thürmer Gyula: Mindig az MSZP játszotta el a szocializmus örököseinek szerepét. Majd mi is háromhatvanas kenyeret csinálunk, mondta Horn Gyula, aztán természetesen száz forint lett a kenyér. Akkor jöttek a Gyurcsányék: majd ők rendet teremtenek, közben ellopták az országot. Tehát baloldali jelszavakat hirdettek, vörös ruhába öltöztek, és átvették a mi jelszavainkat. Most az emberek azért időközben rájöttek, hogy becsapták őket.

Műsorvezető: Most ezt mondta, bocsánat, Orbán Viktorra is. Csak ne haragudjon, hogy ebbe belekapaszkodtam, de Orbán Viktorra is azt mondta, hogy ügyesen csinálta, ügyes trükk volt, mert baloldali jelszavakat vett át.

Thürmer Gyula: Hát nézze, ezért nem jutottunk be 2006-ban, a legutóbbi… hát illetve most 2010-ben sem a parlamenti választáson a parlamentbe. Mert ugye ki mondta először, hogy 100 ezer forint legyen a minimálbér? A Munkáspárt mondta, a Fidesz csak utánunk jött. Ki mondta, hogy teljes foglalkoztatás kell? Mi mondtuk. A Fidesz csak utánunk mondta. Csak persze az emberek úgy voltak vele, hogy ránéztek: ti kicsik vagytok, ők meg nagyok. Elhisszük, hogy ők megcsinálják…

Műsorvezető: Épp ezt akartam mondani, igen, hogy kormányképesek…

Thürmer Gyula: Mi szeretünk benneteket, mondták az emberek Csepelen, Vácott, mindenütt, csak most még nem szavazunk rátok.

Műsorvezető: Elnök úr, mégis érdekes volt, hogy sokkal több párhuzamot lehetett felfedezni mondjuk Orbán Viktor és ön között, már ami a mondandót illeti, és a célokat illeti, semmint mondjuk ön és Gyurcsány Ferenc, vagy ön és Bajnai Gordon között. Tehát inkább, hogy úgy mondjam, a Munkáspárt a Fidesszel szimpatizált bizonyos szempontból, semmint a baloldali MSZP-vel.

Thürmer Gyula: Az MSZP nyolc éven keresztül annyira magabiztos volt a saját dolgában, hogy már semmivel nem törődött. Azzal se törődött, hogy az emberek mit mondanak róluk. Orbán Viktor abban különbözött az összes többi politikustól, hogy meghallgatta, hogy mit mondanak az emberek. És akkor azt mondta, hogy hát gyerekek, hát csináljuk azt, mondjuk azt, amit akarnak hallani, és akkor nyerünk. Ez bejött neki. Igen ám, csak mi lesz két év múlva, négy év múlva, tíz év múlva, amikor nem lesz egymillió munkahely, hiába ígéri a miniszterelnök. Mert egymillió munkahelyhez nem elég összetolni az íróasztalokat. Ahhoz meg kellene védeni a magyar piacot, ahhoz meg elküldeni a nagy büdös fenébe a multinacionális vállalatokat. Ezt pedig ő se meri még megtenni.

Műsorvezető: Igen. Csak önök is ugye a hétvégi kongresszuson azt mondták, hogy munkahelyeket kell teremteni, tehát több munkát kell adni az embereknek…

Thürmer Gyula: Ez így van.

Műsorvezető: Na most munkát az tud adni, legalábbis nagyrészt, az tud adni, akinek van tőkéje, tehát aki pénzzel rendelkezik. Akkor viszont nem értem, hogy…

Thürmer Gyula: Jó, de hát ezzel nem segít az, ha idehívnak néhány nagy autógyárat külföldről, mert nem ez teremt munkahelyeket. Az teremtene munkahelyeket, hogyha bezárnák a multinacionális bevásárlóközpontokat. Ezt az Orbán megtehetné, ha akarná. Abban a pillanatban magyar vállalatok léphetnének a helyébe, a magyar mezőgazdaság termelhetne, és elindulna a folyamat.

Műsorvezető: Igen, de az adó szempontjából viszont… az adó szempontjából…

Thürmer Gyula: Hát miért? Hát a magyar… Azt gondolja, hogy a külföldi fizet adót? Egy frászt. Hát kiviszi a hasznot. A magyar vállalkozó, az igen, mert ő nem tudná kivinni.

Műsorvezető: Tehát akkor önök teljesen új szinten képzelnék el a gazdaságot.

Thürmer Gyula: Feltétlenül. Feltétlenül. Nemet kell mondani az IMF-nek, nemet kell mondani az Európai Unió piszkos zsarolásának, amit csinálnak velünk, és azt kell mondani, hogy mi Magyarországon vagyunk.

Műsorvezető: És a szerződésekkel mit kell csinálni, amit viszont az előző, Bajnai–Gyurcsány-kormányok vállaltak?

Thürmer Gyula: Hát kit érdekel? Hát ha rossz egy szerződés, azt meg kell változtatni. Ők lefeküdtek a multinacionális vállalatoknak meg a külföldi tőkének. Kinyalták a feneküket. Hát meddig fogjuk ezt még csinálni? Azt kell mondani, hogy vége, kész. Nekem a magyar munkás a fontos, a magyar dolgozó a fontos.

Műsorvezető: Még egy percünk van körülbelül. Mit szól például ahhoz, hogy a… mondjuk a legutóbbi időszak legérdekesebb eseményei közül, hogy a magánnyugdíjpénztárt ugye… a kritizálók azt szokták mondani, hogy államosítja a Fidesz. Ezzel a lépéssel például egyetért? Mit gondol az elmúlt időszakok politikai döntéséről?

Thürmer Gyula: Én azt gondolom, hogy helytelen volt annak idején, amikor az MSZP kényszerválasztás elé állította az embereket, és belekényszerítette a magánnyugdíjpénztárakba. Aztán helytelen volt, hogy nem ellenőrizték ezeket a tevékenységeket, és engedték odáig eljutni a dolgokat, ahol ma vannak. Ma én azt egyetértek… és azzal egyetértek, hogy állami, társadalmi, össztársadalmi garanciákat kell adni minden ember nyugdíjára. Ennek a módját kell másként csinálni. Az erőszakosság itt se vezet semmi jóra.

Műsorvezető: Thürmer Gyula, köszönöm szépen, hogy velünk volt.

Baloldali polgárok, ne csüggedjetek: van baloldal, és az a Munkáspárt

Felhívás

Bérből és fizetésből élők! Fiatalok!
Diákok és pályakezdők!
Fiatal családalapítók!
Munkanélküliek!
Devizahitelesek!
Baloldaliak!
Gondolkodó magyar emberek!
Munkáspárti tagok és párton kívüliek!

1. Ma Magyarországon a pénz az úr. Mi nem ilyen országban akarunk élni. Mi nem akarjuk a pénz uralmát.  Ezért vagyunk munkáspártiak, ezért vagyunk kommunisták.

2. A rendszerváltással becsaptak bennünket. Milliókkal hitették el, hogy ezen túl is mindenkinek lesz munkája, nem kell fizetni az iskoláért, az egészségügyi ellátásért. Viszont lesz verseny, aki jobb, okosabb, gazdagabb lehet. Nem ez történt!

Magyarország két részre szakadt. Vannak gazdagok és szegények. A gazdagoké a pénz, a gyár, a bank, a föld, nekik mindent szabad. A szegények felélték a tartalékaikat, ma már milliók élnek kölcsönökből. Nincs munka, bizonytalan a jövő. Jogaink vannak, de csak papíron. Kiszolgáltatottak vagyunk.

Megjelent és felerősödött az antiszemitizmus és a cigányellenesség. Folytatódik a kommunista eszmék lejáratása. 1990 óta háború háborút követ. Hol Jugoszlávia népeit, hol Irakot, Afganisztánt, hol afrikai országok népeit pusztítják.

3. Húsz éve milliók hitték azt, hogy mi is úgy fogunk élni, mint az USA, az EU, s ők oldják meg gondjainkat. Nem ez történt! Ma is töredékét keressük annak, amit ők. Nem mi kellettünk nekik, csak a pénzünk, a piacunk, a munkánk. Ők megszedték magukat, mi meg rosszabbul élünk.

A nyugati világ válságban van. Egyre nagyobb gazdagság van egyre kevesebbek kezében, egyre nagyobb szegénység egyre több embernek, egyre növekvő lakosság és egyre pusztuló természeti környezet, egyre pusztítóbb haditechnika egyre kevesebbek kezében, egyre jobb technikai lehetőségek és egyre szűkülő demokrácia.  Ezek olyan ellentmondások, amelyeket a nyugati világ nem tud megoldani.

Az Egyesült Államok ma a világ legagresszívebb és legveszélyesebb ereje. Az amerikai tőke könyörtelenül maga alárendel mindent. Amerikai filmeket nézünk, amerikai zenét hallgatunk. A terrorizmus elleni háború ürügyén az USA fellép minden és mindenki ellen, ami, és aki a legkisebb mértékben is eltér az általa elvárt magatartástól.

4. Baloldali polgárok, ébredjetek! Az MSZP becsapott Titeket. Az MSZP nem a szocializmus képviselője volt, hanem árulója. Az MSZP nem baloldali, az MSZP kapitalista párt, mely kórházakat, iskolákat záratott be. Nyolc év uralkodás után mára erkölcsileg megsemmisült. Vezetőik meggazdagodtak, a népnek itt hagyták a munkanélküliséget, a szegénységet, a kilátástalanságot. Az emberek érdekében mi is küzdöttünk a szocialista-liberális politika ellen.

5. A Fidesz azzal szerezte meg a hatalmat, hogy azt mondta, amit az emberek hallani akartak. A dolgozó emberek helyzete azonban semmit sem változott.  Őket egyetlen párt sem képviseli a parlamentben.  Magyarországon kapitalizmus volt és van ma is. Szeretnénk, ha a Fidesz teremtene egy millió munkahelyet, de nem fog, mert a munkanélküliség a tőkés rendszer lényege. Szeretnénk, ha a Fidesz-kormány kivívná Magyarország függetlenségét a nyugattól, de nem fogja. A tőke világuralma neki is fontosabb, mint a magyar emberek érdeke.

6. Baloldali barátaink! Baloldali polgárok, ne csüggedjetek! Van baloldal, csak nem ott, ahol a gondoltátok. A baloldal a Munkáspárt!

Mi, a Munkáspárt húsz éve a munkájukból élő dolgozó emberek, a gondokkal, megélhetési problémákkal küzdő milliók mellé álltunk, és ezen soha sem változtattunk. Senkit sem csaptunk be. Az idő bennünket igazolt, amit mondtunk, bekövetkezett.  A Munkáspárt egyedül áll a magyar politikai palettán, mert az egyedüli párt, amely következetesen, megalkuvások nélkül küzd a kapitalizmus ellen.

Gyökereink a magyar történelemben vannak. A parasztvezér Dózsa György életét adta egy olyan világért, ahol a szegény is ember, nemcsak a gazdag. Petőfi Sándor olyan országról álmodott, ahol mindenki jól és egyenlő emberként élhet. Kossuth Lajos eszméje a független Magyarország volt. Ilyen országot akarunk mi is.

A 20. századi szocializmus, Kádár János emlékét tisztelettel őrizzük. Tudjuk, ez a múlt, de nem felejtjük el. Az a társadalom kenyeret és munkát adott millióknak, akik sorsa korábban a nélkülözés, az éhezés és bizonytalanság volt. Megvalósította a dolgozó ember régi álmát: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc szórakozás. A szegény ember gyereke is tanulhatott, nem a pénz számított.  Nem volt olyan ember, akit azért ne gyógyítottak volna, mert nem volt pénze. Először a történelemben nyugdíjat adott a társadalom legszélesebb rétegei részére, beleértve a parasztságot is. 55 éves kortól mehettek nyugdíjba a nők, 60 éves kortól a férfiak.

A szocializmus nem volt hibátlan. De egy biztos: a szocializmus az emberért van, míg a kapitalizmus a tőke gazdagodásáért. A szocializmust meg lehet szabadítani a lényegétől idegen rárakódásoktól, a kapitalizmust a saját önző lénye fogja elpusztítani.

A szocializmus eddigi rövid létezése alatt nem számolhatta fel az évezredes emberi gyengeségeket, a történelmi szereplők hatalomvágyát, az alárendeltek szolgalelkűségét, nem akadályozta meg az erőszakot, nem zárta ki a személyes diktatúra lehetőségét, de nyilvánvalóvá tette, hogy mindez nem a lényegéből fakad. A kapitalizmus ugyanebben az időszakban bizonyította, hogy – hiába a nagyobb történelmi múlt, hiába a demokrácia terén szerzett tapasztalata, hiába a több pénz és a gazdagság– nem tudja, és nem akarja megakadályozni a háborúkat, a néppusztítást, a fasizmust. Éppen azért nem, mert mindez a tőke lényegéből fakad.

7. A kapitalizmusban csak az a dolgozóé, amit kiharcol magának. A tőke és a munka ellentéte a mai korban sem szűnt meg. Sem az informatika, sem a globalizáció, sem a multinacionális tőke kialakulása nem változtatja meg a tőke nélküli dolgozó és a tőkés közötti tulajdonbeli különbségeket.

Görögország dolgozói az utcára mentek igazságukért. Venezuela és sok más latin-amerikai ország a nemzeti függetlenségükért és a társadalmi igazságosságért küzd. Ez a mi utunk is!

8. Harcolunk a munkanélküliség, a szegénység ellen. Küzdünk azért, hogy minden embernek legyen hol laknia. Elmegyünk a gyárakhoz, az üzemekhez, felvilágosítjuk a munkást, a dolgozót.   Ott leszünk a szakszervezetekben, a civilmozgalmakban, mindenütt, ahol tenni lehet az emberekért.

9. Olyan Magyarországot akarunk, ahol az emberek tudása és egészsége a legfőbb érték. Az iskola adjon a fiataloknak újra stabil, használható tudást! Az egészségügy az embereket gyógyítsa, ne pénzt termeljen!

10. Küzdünk a demokratikus értékekért. Olyan alkotmányt akarunk, amely biztosítja mindenki számára az első munkahely, a lakhatáshoz való alapvető emberi jogot, a vallási és ideológiai szabadságot, s mindezek garanciáit. Harcolunk a képviselők visszahívhatóságáért.

11. Megújítjuk a Munkáspártot. Nem a múltat akarjuk visszahozni, hanem a jövőt megteremteni. A dolgozók, a segítségre szorulók érdekeit soha sem adjuk fel. Színünk a vörös volt, és marad a jövőben is. Ott leszünk az utcákon, a városi és falusi ünnepségeken, mindenütt, ahol segíthetünk az embereknek.

Új programot készítünk a tőkés válság leküzdésére. Független, demokratikus, szabad országként akarjuk járni saját, magyar utunkat, s nem idegen érdekeket kiszolgálni. Olyan társadalomban akarunk élni, ahol mindenki munkája alapján részesül az ország javaiból.

12. Megszilárdítjuk és megerősítjük a Munkáspártot. Mindenkire számítunk, mindenkire szükség van, de jövőnk, és egyre inkább jelenünk is, a fiataloké.  

Lemondunk szabad időnk egy részéről, anyagi áldozatot vállalunk, tisztában vagyunk azzal, hogy a harc kockázatokkal jár. A tagdíj fizetése és A Szabadság támogatása számunkra nem lehetőség, hanem kötelesség. A párt tagjainak érteniük kell a tőkés világot, az osztályharcot, ismerniük kell elődeink és a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait. A Központi Bizottság tagjainak példát kell mutatniuk. Felkészültebb és odaadóbb munkát kell végezniük Mindezt vállaljuk, mert hiszünk eszméinkben, a jövőben, a szocializmusban

13. Harci eszközeink az utcán, az emberek között vannak. Nem azért nem jutunk be a parlamentbe, mert rosszak vagyunk. A tőkés hatalom akadályozza meg. Ehhez kell a pártot felépíteni, megtanítani az új módszerekre. Nem adjuk fel! Új területeken, a tőke által nem várt területeken kell a harcot folytatni.

14. Internacionalista párt maradunk a jövőben is. Szorosabb és hatékonyabb közös harcot akarunk a tőke, a kapitalizmus ellen. A Munkáspártot ma becsülik a munkásmozgalomban. Senki sincs könnyű helyzetben, ezért átérzik a mi küzdelmünk nehézségeit.

***

Nehéz évek állnak mögöttünk, és – ne legyenek illúzióink – nehéz évek állnak előttünk is. Nincsenek csodák. A világhelyzet, a magyar társadalom gyökeres változása kell ahhoz, hogy az élre törjünk.  Nincsenek csodareceptek, nincsenek csodaprogramok, de van elvi tisztaság, kitartó, fegyelmezett munka. Őrizzük a tűzet, tovább visszük a lángot. Kövessük Bolyai János tanácsát: „Szikrából lángot erővel és következetességgel lehet ébreszteni.”

Budapest, 2010. december 11.

Munkáspárt 23. kongresszusa

Thürmer: Küldjük ki a pártot az utcára, és küzdjünk a kapitalizmus legyőzéséért

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde

(Munkáspárt 23. kongresszusa, Budapest, 2010. december 11.)

Elvtársak!

Nem szokványos kongresszusra jöttünk ma össze. Ma nem elég elpanaszolni, hogy milyen nehéz körülmények között élünk. Ma nem elég jó beszédeket mondani, aztán fellelkesülve hazamenni. Ma ez biztosan nem elég!

Ma történelmet írunk. Jót vagy rosszat, de történelmet! A magyar kommunista mozgalom jövője ma a mi kezünkben van. Ha jól döntünk, lehet esélyünk a túlélésre, a megerősödésre, sőt, nem túlzok, a győzelemre is.

Ha rosszul döntünk, jelentéktelenné válunk, eltűnünk, kihalunk, és velünk együtt hosszú időre vége a kilenc évtizedes magyar kommunista mozgalomnak is. Ez a tét, barátaim! Nem kevesebb.

A feladat nehéz, de nem lehetetlen. Fogadjuk el a kongresszus politikai felhívását! Félreértés ne essék! Ezek nem szép szavak. Ez egy új párt koncepciója. Az fogadja, aki vállalni tudja, nem csak szavakban, tettekben is!

Válasszunk egy harcolni akaró és harcolni képes Központi Bizottságot! De nem akárhogyan! Az új párt új követelményeinek, új mércéjének alapján. Dolgozzuk ki jövő szocializmusának programját, adjunk vonzó képet a jövő szocializmusáról! Koncentráljuk a párt erőit és szervezeteit a legfontosabb feladatokra! Küldjük a pártot az utcára, és küzdjünk!

A feladat, mondom, nehéz, de megoldható. Mi nem akármilyen párt vagyunk. Kommunisták vagyunk! A feladatunk is konkrét: szerveznünk kell a munkásosztály, a dolgozók harcát a kapitalizmus legyőzésére, a szocialista társadalom megteremtésére.

Ha le akarjuk győzni a tőkéseket, előbb önmagunkat kell legyőzni. A megszokást, a fegyelmezetlenséget, a rendetlenségét, az igénytelenséget, a középszerűséget kell felszámolni. Ebből rengeteg van a mi pártunkban. A hatalom évtizedei elkényelmesítették a kommunistákat, és sokan még ma is azt hiszik, hogy a 80-as években vagyunk. A fiatalokat is nekünk kell megtanítani a társadalmi munka becsületére.

A forradalmat csak fegyelmezett, képzett, tanult erő, igazi élcsapat vívhatja meg. Nem akárkikkel állunk szemben. A burzsoázia ma fegyelmezett, összehangolt, és végtelenül rafinált módon veri szét a munkásmozgalmat. Ellenük a mai hadseregünk esélytelen

Ha magunk mellé akarjuk állítani a ma és a holnap ifjúságát, az ő nyelvükön kell beszélnünk. Éppen ezért forradalomra van szükség a fejünkben, forradalomra a nyelvünkben.

Ha az ifjúságot szövetségesünknek akarjuk, rájuk kell bízni a jövőnket. Ingadozás és félelem nélkül. Őket kell a Központi Bizottságba választani, őket kell felszólalásra kérni. Védenünk, harcra nevelnünk kell őket, de mindenek előtt bíznunk kell bennük!

A feladat nehéz, de megoldható. Ma még megoldható! Ha nem cselekszünk azonnal, holnap már nem lesz mit megváltoztatni. Írjunk együtt történelmet, biztatót és lelkesítőt!

Tisztelt Kongresszus!

A munkát nekünk kell elvégezni. Elég az egymásra mutogatásból!  Ne várjunk csodákra, csak mi vagyunk. Mi vagyunk a párt. Ti, akik itt vagytok ma. Ti, akik ott vagytok minden rendezvényünkön. Ti, akik fizetésetekből, nyugdíjatokból, ösztöndíjatokból eltartjátok a pártot. Nektek, nekünk kell döntenünk.

Elég a magyarázkodásból, hogy mit miért nem tudunk megoldani. De elég a radikális szövegekből, a hűségnyilatkozatokból is! Elég a jó, de végre nem hajtott döntésekből! Cselekedni kell! Dolgozni kell!

A párt áldozatot vár tőlünk. Nem sokat, de nem is keveset. Még nem kell mártírrá válnunk. Nem vár ránk Sallai Imre és Fürst Sándor sorsa. Nem kell életünket adni a pártért, mint Zalka Máténak vagy Ságvári Endrének. De adnunk kell! Adnunk kell az időnket, a munkánkat, a pénzünket!  Többségünk a szocializmus négy évtizede alatt sokat kapott a párttól. Hivatást, munkát, egzisztenciát. Tartozunk a magyar dolgozó osztályoknak, tartozunk a pártnak. Rendezzük a tartozást!

Elvtársak!

A kommunista párt hivatása a szocialista forradalom. A forradalomra kell készülnünk, a forradalmat kell megvívnunk, a forradalom lendületével kell egy új társadalmat teremtenünk.

Igen, ne csodálkozzatok! Forradalomra kell készülnünk. A kapitalizmus válságban van. Soha nem látott erővel tőr elő a tőkés rend ragadozó természete. A kapitalizmusban az ember nem cél, hanem eszköz, a pénzszerzés, a profit eszköze. A tőkének pont az nem kell, ami emberré tette az embert, az ember értelmes munkája. A kapitalizmus nem tud mindenkinek munkát adni. Se Magyarországon, se a világban. A tőke ezért megteremti a plázák hamis világát. A hitelekkel elkábít, és rabbá tesz bennünket. A hitelkártyákkal, a mobiltelefonokkal, az Internettel jobban ellenőrzése alatt tart bennünket, mint a világ bármely eddigi titkosrendőrsége.

De a világ dolgozói kezdenek ébredezni. Venezuelában milliók születtek és haltak meg úgy, hogy nekik a nap mindig a bádogviskók felett kelt fel. Soha sem lakhattak jól, nem volt jövőjük. S, ekkor jött Chávez, és elindult a Bolivári forradalom.

A görög dolgozóktól elvették a fizetésük jelentős részét, csak azért, hogy ők fizessék meg az amerikaiak és európai barátaik költekezését. S, a forradalom lobogóját kitűzték az Akropoliszra.

A portugáloknak elegük van abból, hogy az EU a bankokat konszolidálja, de a dolgozók millióira nem jut pénz. 

A világon egyre többen mondják, hogy elég a háborúból, elég Irakból, Afganisztánból, elég a NATO-ból.

A magyar tőkésosztály retteg attól, hogy nálunk is az lesz, mint Görögországban. A miniszterelnök okos ember, ezt pontosan tudja. Ezért csinálták meg az évszázad trükkjét. Baloldali jelszavakat adtak egy jobboldali párt, a Fidesz szájába. Nem szégyellték, és nem szégyellik válogatás nélkül azt mondani, amit az emberek hallani akarnak. A számításuk egyelőre, hangsúlyozom, egyelőre, bejött.

De Orbán Viktor is tudja, hogy még nincs vége. Az összeomlás bármikor bekövetkezhet! Bármikor előállhat olyan helyzet, hogy az ország nem tudja fizetni az óriási adósságokat, a kormány pedig nem tudja fizetni a nyugdíjakat, a fizetéseket a tanároknak, sőt a rendőröknek sem.

A forradalmat nem lehet siettetni. Pedig szeretnénk, de nagyon szeretnénk! De nem lehet! A magyar dolgozóknak kell eljutniuk annak felismeréséhez, hogy így nem lehet tovább élni, sőt oda is, hogy így nem akarunk tovább élni.

Fel kell ébresztenünk a magyar dolgozókat. A magyar kapitalizmus válságban van. Ezt nem elég mondani, ezt magyaráznunk kell. A magyar dolgozók még nem értik, hogy nem azért van válság, mert loptak a szocialisták. Még nem értik, hogy a válság a kapitalizmus lényegéből jön.

Az Orbán-kormány képes lehet levinni a beteg lázát, képes lehet enyhíteni a tüneteket, de nem tudja meggyógyítani a betegséget. A kapitalizmusnak pont az a lényege, hogy a gyáron kívül mindig legyenek munkanélküliek, akikkel zsarolni lehet a dolgozókat a gyáron belül. Az Orbán-kormány nem azért nem lesz képes a programját végrehajtani, mert nem ért hozzá. Nem! Azért nem, mert a farkas természetét nem tudja átváltoztatni.

Tudatnunk kell mindenkivel, hogy semmi jót ne várjuk se az EU-tól, se a NATO-tól.  Az EU egyenlő kapitalizmus. A NATO egyenlő kapitalizmus.

Ezt nekünk kell magyarázni. A Fidesz-kormány a farkasok kormánya. Ők mindig a farkasok igazát fogják bizonygatni.

A szakszervezetek pedig sajnos egyelőre a bárányokat igyekeznek meggyőzni arról, hogy nem is olyan csúnya halál a farkas szájában végezni. A bárányokkal csak mi vagyunk.

Elvtársak!

Ez a feladat! Ehhez kell a szervezetet megteremteni, és az aktivistákat kinevelni. Így kell gondolkoznunk, és nem fordítva. Nem azt kell hajtogatni, hogy kicsik vagyunk és öregek, csak ennyire vagyunk képesek. A feladatot kell látnunk, és ahhoz kell felnőnünk. Ha képesek vagyunk rá, van értelme a létünknek. Ha nem, akkor erre a pártra a magyar dolgozónak nincs szüksége. Szomorú, de így van.

Milyen legyen az új Munkáspárt? Belülről legyen nagyon zárt, nagyon centralizált, nagyon fegyelmezett.

Kívülről legyen nyitott, nagyon nyitott. Tagjaink legyenek ott mindenütt, ahol emberek élnek. Tanuljunk meg segíteni az embereknek kis dolgaikban, és akkor majd elfogadnak bennünket nagy dolgokban is.

Új gondolatokat kell behoznunk a párt életébe. Mi a kádári szocializmusban nőttünk fel. Ezt a szocializmust védtük, ameddig lehetett. Ezt próbáljuk példaként állítani a mai nemzedékek elé. Ez ma már nem elég, sőt rossz is. A szocializmus értékeit őriznünk kell, de gondolkodásunkat szélesebbre kell nyitni.

Dózsa György képes volt felébreszteni a magyar parasztot, és, ahogy Illyés mondja, szavát „százhúszezer sátán” követte. Tűzzük zászlónkra Dózsa igazságát!

Petőfinél szebben senki sem fogalmazta meg annak a társadalomnak a lényegét, amelyet mi is akarunk.

„Ha majd a bőség kosarából

Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál

Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága

Ragyog minden ház ablakán..”

Legyen Petőfi harcostársunk nagy harcunkban! De emeljük magasra Kossuth eszméit is a független és szabad Magyarországról! A magyar tőkés soha nem fogja megvédeni a nemzeti érdekeinket az EU-val és a NATO-val szemben. A kapitalizmus megvédése az ő közös érdekük. Nekünk nincs közös érdekünk se az EU-val, se a NATO-val.

Dolgozzuk ki a párt új programját! Mondjuk meg, hogy mit lehet tenni a dolgozókért a kapitalizmusban. Mondjuk meg azt is, hogy a legmélyebb szociális reformok sem változtatják meg a tőke lényegét. A megoldás ezért a kapitalizmus leváltása. Mondjuk meg, milyennek szeretnénk látni a jövő szocializmusát.

Ha mindezt megcselekedjük, ha értelmes célokat tudunk a fiataloknak felvázolni, nem lesz gond az utánpótlással. Ahogy Radnóti mondja „.. jönnek új hadak, ha kell a semmiből”

Erőinket koncentrálni kell. Nem lehetünk ott minden településen, de jelen kell lennünk megyék életében. Nem lehetünk ott minden budapesti kerületben, de ott kell lennünk Budapesten.

Hogyan? Azzal, hogy véleményt mondunk a megye vagy Budapest életéről. Azzal, hogy terjesztjük a Szabadságot. De mindenekelőtt erőink koncentrálásával. Budapesten és a megyékben egységes irányítás kell. Minden szinten ki kell választani a tényleges aktív erőket, és hasznosításukat meg kell szervezni. A szétesett vagy széteső megyék ügyét a Központi Bizottságnak, illetve az Elnökségnek kell kézbe vennie.

A központ és helyi központok között hatékony információáramlást kell biztosítanunk. Nem kell kitalálnunk, a tőkések megtették helyettünk. Internet és Vodafon-flotta – ez legyen a két varázsszavunk!

Az új párt új emberi kapcsolatokat is jelent. A pártnak egységesnek kell lennie, félre kell tenni a személyeskedést, az egymás háta mögötti elégedetlenkedést. Túl kevesen vagyunk ehhez, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Nyílt, őszinte viselkedésre és munkára van szükség. A pártérdek legyen az első. Lehet, hogy néha le kell nyelnünk valamit, és felülemelkedni a személyes sértődéseken, de ha olyat látunk, ami veszélyes lehet a pártra, nem szabad hallgatni, cselekedni kell. Ne felejtsük, a mi pártunk az egyetlen ellensége a mostani rendszernek és ők ezt nagyon jól tudják.

Elvtársak!

Ellenfeleink nemcsak politikai téren támadnak bennünket, eszmei téren is. Fő fegyverük az antikommunizmus és reformizmus. Küzdjünk a kommunista ellenesség minden formája ellen! Értessük meg a veszélyt az értelmiséggel, a civilszervezetekkel! Ha ma engedik betiltani a kommunista gondolkodást, holnap betiltják a szociáldemokratákat, aztán minden alternatív gondolkodást.

Legveszélyesebb ellenségünk a reformizmus. Igyekeznek meggyőzni bennünket, hogy nincs munkás, sőt osztályok sincsenek. Szerintük ma már nem igaz, amit Marx mondott: „minden eddigi társadalmak története osztályharcok története.” Sajnálatosan ma ez a szakszervezetek zömének álláspontja.  Világos, hogy mire jó az egész: lefegyverezni a dolgozókat, a munkásokat.

A valóság az, hogy a tőkés semmit nem ad ingyen a dolgozóknak. Ez igaz a tőkés munkaadóra is, a tőkés kormányra is. Az a munkásé, amit kiharcol magának. Aki, ennek az ellenkezőjét állítja, árt a dolgozóknak.

A Munkáspárt segíteni akar a dolgozóknak, és nem félrevezetni őket. Ezért nincs kapcsolatunk a reformista szervezetekkel, zöld-és új baloldaliakkal, szociális uniósokkal és másokkal.

Ugyanakkor azt látjuk, elvtársak, hogy ezek a szervezetek, például, a Munkáspárt 2006 helyi szervezetei meggyengültek, szétesnek. Többen van olyan egyszerű emberek, akik becsapva érzik magukat, és keresik a visszautat hozzánk. Gondoljuk meg: érdemes lenne gesztust gyakorolnunk a megtévedt és megtévesztett egyszerű egykori párttagjaink felé.

Elvtársak!

A párt gyökeres és alapos megújítása komoly sebészeti beavatkozás. Lehetnek olyanok, akiket az operáció fájdalmasan érint. Olyanok, akik nem értik és nem akarják a változást. Olyanok, akik mellőzve érzik magukat.

Kérem minden elvtársunkat: a párt érdekét tartsák szem előtt. Az operáció fájdalmas, nincs rá garancia, hogy sikerül. De, ha nem vágunk bele, egészen biztosan elveszünk.

Ne hagyjuk, hogy elvesszen a kommunisták pártja! Csináljunk csodát!  Csináljunk csodát együtt! Legyen ez a kongresszus egy új Munkáspárt születésének kezdete!

Éljen a Munkáspárt!

Éljenek a dolgozó magyar nép!

Éljen a szocializmus!