2011. május 27., péntek

Nem volt vevő Kovács István munkáspárti elnökségi tag lakásának árverezésén

Nem tudták elárverezni Kovács Istvánnak - a Munkáspárt elnökségi tagjának, a Magyar Szociális Fórum egyik szervezőjének, - az otthonát, csütörtökön délután.
Ahogy korábban írtuk, a hatályban lévő Kormányrendelet és Árverési moratórium ellenére, el akarták árverezni Kovács Istvánnak az otthonát, 2011. május 26-án, 14 órai kezdettel.
Ezért a Munkáspárt Elnöksége, valamint a Magyar Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal, mozgósította az otthonvédő aktivistákat, a sajtót, valamint minden jóérzésű embert az árverés megakadályozására, - Schmör Ákos, önálló bírósági végrehajtó irodája elé, Budaörs, Budapesti út 121. szám alá.
A fent említett helyen és időpontban, 13 óra 30 perckor megjelentek az Otthonvédő aktivisták, és az árverezések és kilakoltatások ellen tiltakozó jóérzésű emberek, mintegy 50-60 fős létszámban. Ám ez is elég volt ahhoz, hogy az árverés meghiúsuljon, s azok a "üzletemberek" és bankókkal kitömött aktatáskás strómanok, akiknek a magyarok otthonaira fáj a foga, - most ne merjenek odajönni, tartván a botránytól, és a kíváncsi kameráktól, s a nagy nyilvánosságtól, - mert ezen három dolog közül, egy sem használ az üzletüknek!
Az önálló bírósági végrehajtó irodája előtt viszont megjelentek a Munkáspárt otthonvédő aktivistái, élükön Karacs Lajosnéval, a Munkáspárt egyik alelnökével, valamint megjelentek a Magyarok Szövetsége otthonvédői, Teknyős László aktivista vezetésével, és az MNB 2006 otthonvédő aktivistái, valamint a Fehér Kéményseprők Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége aktivistái, élükön Dabasi Tamás elnökkel, és jelen voltak még az Egységes Magyarország Mozgalom otthonvédői is.
Mindezek mellett a sajtó is szép számmal képviseltette magát, ott volt az Echo TV, a Hír TV, a budaörsi helyi TV, és más internetes oldalak munkatársai, köztük a Jövőnk.info és a Szabad Riport Tudósító Iroda riporterei is.
Jelen volt még 4 rendőr, de ők nem avatkoztak az eseményekbe, a jelenlévőkkel korrekten viselkedtek.
Karacs Lajosné, a Munkáspárt alelnöke biztosította a médiát arról, hogy nem fogják cserben hagyni harcostársukat, és ha kell, élnek a törvény biztosította állampolgári jogaikkal, s végső esetben akár a polgári engedetlenséget is alkalmazni fogják, hogy az árveréseket, s otthonvesztéseket, és konkrétan ezt az otthonvesztést is megakadályozzák.
Mindezek mellett remélte, hogy sikerül a jog útján megoldani az ügyet, s egy bírósági keresettel meg lehet akadályozni az árverést, s egyben az egész végrehajtási eljárást. Mely kereset az egész eljárás eleve hibás ügymenetére hivatkozik, oly formában, hogy az alap hitelszerződés 2003-ban köttetett meg, s 2004-ben, az ország Uniós csatlakozásakor a bank elmulasztotta a szerződés jogi harmonizációját, vagyis újra kötését...
14 órakor, Schmör Ákos önálló bírósági végrehajtó, kijött a kapuba, s behívta az adóst; Kovács Istvánt, s azokat, akik az árverésen részt véve meg akarják venni az adós lakását.
Ám vevő nem akadt, ellenben az otthonvédő aktivisták és a média képviselői utána nyomultak a végrehajtó irodájába, ahol több felvétel is készült az eljárásról. Köztük a Jövőnk.info itt látható fotói is.
A végrehajtó nem akadályozta a média munkáját, s így sikerült korrekten dokumentálni az eseményeket.
A végrehajtó tájékoztatta Kovács Istvánt, hogy nem tudja elfogadni a bírósági beadványt, azt külön kell kezelni, - és el kell kezdenie az otthon árverését, amennyiben van rá vevő. Ez ügyben még egyszer kiment, s jól hallhatóan ismét feltette a kérdést; van-e vevő erre az ingatlanra? - De vevő csak nem jelentkezett, egy sem...
Ekkor a végrehajtó pecséttel érkeztette a dokumentumokat, hivatalosan bejelentette, hogy jelenleg nincsen vevő az ingatlanra és ezért elhalasztja az árverést.
Ezt követően a média és az aktivisták elhagyták a végrehajtó irodáját. Az épület előtt; Kovács István megköszönte jelen lévők kiállását, s egybehangzóan mindenki egyet értett azzal, hogy ez a mostani esemény ha időszakosan is, de győzelemmel végződött.
A nyilvánosság győzelmével, a suskusban lezajlott pénzügyi machinációk fölött, - melyek segítségével el akarják venni otthonainkat. Ezúttal nem sikerült nekik, s ha időlegesen is, de ma, győztünk!
Jövőnk.info - Szabad Riport Tudósító Iroda

2011. május 25., szerda

Jászkun Munkás, 2011. március

A Nemzetközi Nőnap alkalmából tisztelettel köszöntjük a nőket

Hogy ismét elmondhassák

Az egyik sztárértelmiségi a hazai válsággócok legmarkánsabb összetevőit elvi síkon elemezte. Megállapította: működési válságba jutott az érdekkijáró politikai intézményrendszer: bizalmi válságba a patrónus-kliens hálózatot fonó pártok és politikusok: elhúzódó stagnációs válságban pedig a gazdaság leledzik. Fölemlítette még a társadalom lelki válságát, mint olyan tényezőt, mely az előzőekkel egyesülve soha nem feltételezett kilátást teremthet egy esetleges belháborúra.
Egy efféle veszély gyanúja felvetődhet: még akkor is, ha a magyar nép irigylésre méltó türelme tapasztalható a nadrágszíjhúzogatásra kényszerítő kormányzati intézkedések ellenére. Vagyis az olyan embercsoportok béketűrése vált ki másokban csodálatot, melyeket élethelyzetükben veszélyeztetnek.
A szocializmus felszámolása óta érzékelhető, hogy a hatalom imitált piacot, megjátszott demokráciát és látszatjogállamot eszkábált a társadalom számára. A hatalom ilyen-olyan letéteményesei mégis azzal áltatnak minket, hogy mindezen intézmények pótolhatatlanok, követelményszerűen funkcionálnak, s a társadalom többségének a javát szolgálják. Holott egyre nyilvánvalóbb, hogy az ország szisztematikus tönkretételéhez biztosítanak zöld utat.
A jelzett értelmiségi a társadalom egyetemes helybentopogását, veszteglését a rendszerváltó elit még mindig funkcionáló politikusai, közigazgatói és szellemi vezérei fizikai, lelki és erkölcsi kifáradásának, kivérzésének tulajdonítja. Ezzel magyarázható - úgymond -, hogy újító képességük, szakmai tapasztalatuk, erkölcsi hitelességük kimerült. Az okok elemzését azonban mellőzte. Elhallgatta, hogy a hatalomba tülekedett epigonmessiások kifáradása - jobbítást célzó munkálkodás, alkotás helyett - többnyire az egymást mószeroló szájtépéseknek, a különféle panamázásoknak, a generációk által létrehozott össznemzeti vagyon elherdálásban, kiárusításában történt tüsténkedéseknek, az állam által korábban hasznosan funkcionáltatott intézmények oktalan leépítésében való szorgoskodásnak, a szociális vívmányok eszement fölszámolását célzó mesterkedéseknek tulajdonítható. Erkölcsi hitelük pedig notórius hazudozásaik miatt, szavahihetőségük elvesztése következményeként vált labilissá. Hangzatos ígérvényeikkel ugyanis időről időre megtévesztették azokat, akiktől a voksokat várták: hiszen eszükbe sem jutott a programjaikban megfogalmazott ígéreteket teljesíteni.
Mind többek részéről megfogalmazódik mostanában egy perspektívát jelző, politikai, gazdasági, erkölcsi tőkével rendelkező párt igénye, mely képes lenne a gazdaság föllendítésére, s meg tudná változtatni a tömegek jövőjét kilátástalanságba taszító politikai rendszert. Az ilyen követelményeknek napjainkban - eddigi tevékenységéből kitűnőleg - csakis a Magyar Kommunista Munkáspárt lenne képes. Ez a párt, mely a leépített gazdaság újjáépítésének megszervezésével egyidejűleg a rendszerváltás vesztesei bizalmának, emberi rangjának, méltóságának visszaadásán munkálkodnék. Azért, hogy a kárvallottak a biztos jövő reményében újfent elmondhassák: ebben az országban - két évtizednyi tespedtség és bizonytalanság után - ismét érdemes élni.
Dr. Südi Bertalan

Véghelyzetben is keressünk megoldást!

Agráriumunk két évtizeddel korábbi világszínvonalú átlaghozamai az állatállománnyal együtt az elmúlt 20 év során, a dilettantizmus jóvoltából is háborús mélységbe csúsztak. Megkapaszkodást a szórványsikerek ez ideig nem eredményeztek. A növénytermesztésünket tovább nullázta a múlt évi, különben az egész világot sújtó szélsőséges időjárás. Pusztítása a legfőbb gabonatermelő országokban is hatalmas volt. Következményeit elsősorban a világ éhezői, országunk szegényei fogják elszenvedni.
A vízözönszerű csapadékviszonyok a termékveszteségeken túl hazánkszerte, elsősorban a folyók mentén belvizet is állandósítottak többszázezer hektár szántóföldön. (A február 3-ai TV-híradások szerint akkor 325 ezer hektár állt összesen víz alatt.) E területek egyrésze várhatóan csak június elején lesz művelhető. Ez további veszteség, mert kizárja annak a lehetőségét, hogy a kieső őszi gabonák pótolhatóak lehessenek a kisebb hozamú márciusi vetésű tavaszi búza, tavaszi árpa, zab kultúrákkal, melyek az ősziek időterminusában volnának arathatóak.
A gazdálkodók köreit foglalkoztatják a május végén, június elején még vethető 90-110 napos tenyészidejű köles és az úgynevezett extra-korai kukoricafajták is, melyek a tavaszi vetésű kultúrákhoz viszonyítva nagyobb kockázattal ősszel adnak termést.
Nem, vagy alig kerül szóba a közönséges pohánka (Fagopyrum esculentum), melynek honi nevei még: hajdina, szerecsenbúza. Optimális vetésideje június hónap. Kötött és nagyon meszes talajok kivételével mindenütt az országban eredményesen termeszthető. Magtermése hántolva rizst helyettesít, lisztje búzaliszttel keverve kenyéralapanyag. Étkezési célú használata német nyelvterületen általános. Exportálható termékké is minősülhet. Hántolt magja mentesül a mérgező festékanyagtól, minek következtében juhok és szarvasmarhák számára is értékes abraktakarmány, míg a sertések esetében kevésbé. Hántolatlanul baromfiakkal és lovakkal aggodalmak nélkül etethető. A pohánka a vegetációja során mintegy 50 napon keresztül, folyamatosan nektárt termelve virágzik. Hektáronként telepített 8-10 méhcsalád megporzó tevékenysége magas magtermést és jelentős mézhozamot is eredményez.
A rövid gondolatsort zárom azzal, hogy a belvízzel kapcsolatos napi információk a kilátástalanságot is erősíthetik, mégis szükségesek, mert tényanyagot szolgáltatnak a legközelebbi feladatokhoz. A mélyből való felkapaszkodás óhaja csak akkor válik bennünk tetterővé, ha hazánk minden döntéshozó szintjén a szükséges gyakorisággal foglalkozunk a kibontakozás lehetőségeivel is.
Szurcsik István agrármérnök

A szociáldemokrácia és a terror

Manapság, amikor nemcsak divat, de az elit számára létszükséglet is a kommunistaellenesség, a zsoldjukban álló "teoretikusok", publicisták - belelértve a jobboldali szociáldemokráciát is - mindent bevetnek: történelemhamisítást, rágalmazást, hogy lejárassák a forradalmi marxista mozgalmat.
Főleg oda összpontosítják támadásuk irányát, ahol a "kommunista diktatúra" gyakorolta a hatalmat, s keményen lépett fel a burzsoázia ellenállásával szemben. Azt a látszatot keltik, hogy csak a fasizmus és a kommunizmus bánt el kegyetlenül, embertelenül a hatalomból kiszorítandó és kiszorított ellenségeivel szemben.
A szociáldemokrácia álszent, képmutató módon úgy tesz, mintha tőle idegen lenne minden erőszak, embertelen módszer alkalmazása, vagy a nyílt ellenforradalom kibontakozásának elősegítése. Valójában, ha a szociáldemokrácia regnálását "alulról" fenyegették, minden skrupulus nélkül léptek fel a veszély hordozói ellen, ha "kellett", a legdrasztikusabb eszközök bevetésétől sem riadtak vissza.
A brit kolonializmus védelme érdekében a konzervatív vagy munkáspárti kormányok eljárásai között nem látunk lényeges különbségeket. Halomra lőtték a hazájukat védelmező bennszülötteket. A francia idegenlégiósok viselt dolgairól nemcsak Rejtő Jenő írt, de könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. A francia szociáldemokraták kormányzásuk idején nem voltak gyarmataik lakosságával szemben irgalmasabbak, mint más polgári kabinetek. A szociáldemokraták azzal igzolták és támogatták a kolonializmust, hogy azt civilizátori küldetésnek tekintették. (Lenin jegyezte meg, velük vitatkozva: ez nem civilizátori, hanem szifilizátori küldetés). Ám a szociáldemokraták aját országuk lakosságát sem kímélték, ha azok fellépéseikkel fenyegették a burzsoázia érdekeit.
Peyer Károly 1919. január 5-én kormánybiztosi minőségben lövetett a salgótarjáni bányászok közé (16 halott). 1919. január 18-án az őszirózsás forradalom koalíciós kormányának parancsára (melynek a szociáldemokraták is tagjai voltak) Szarvason a karhatalom földostást követelő parasztokra tüzelt (20 halott). 1919. január 15-én a német szociáldemokrata kormány utasítására agyonlőtték Rosa Luxemburgot és Karl Liebknechtet. Hermann Müller német szociáldemokrata kancellár a válság alatt tüntető munkásokat gyilkos sortűzzel kergette szét.
Eduard Bernstein a harmincas években (éltes korában) toleránsabb lett a hitlerizmussal, mint a bolsevizmussal szemben. Dániát 1940-ben a németek "békésen" tudták birtokba venni, ehhez hozzájárult a szociáldemokrata dán kormány behódoló politikája. Leon Blum, francia szociáldemokrata közéleti személyiség kormányfői minőségében a "be nem avatkozás" politikáját hirdette meg a hazájukat védelmező spanyol szabadságharcosokkal szemben, kiszolgáltatva őket Hitler, Mussolini és a falangista Franco terrorizmusának. A demokratikus világ egységes összefogása, minden bizonnyal visszavonulásra kényszerítette volna a spanyol tábornok külső támogatóit. Peyer Károly és Peidl Gyula Tanácsköztársasággal szembeni kapituláns magatartása hozzájárult a sokezer baloldali meggyilkolását eredményező fehérterror kibontakozásának. A Bethlen-Peyer paktum megkötése (1921) megkönnyítette a horthysták népellenes atrocitásait.
Ennyi példa talán elég annak bizonyítására, miszerint egyetlen polgári párt sem szerénykedik, ha meg kell védenie a burzsoázia érdekeit.
Hegedűs Sándor

A sztrájkjog

Magyarországon kapitalizmus van, melynek egyik legfőbb jellemzője, hogy a magántulajdon szent és sérthetetlen. A munkaeszközök tulajdonosai a munkaadók, s azok, akiknek nincs semmijük, csak a munkaerejük vagy tudásuk, amit eladhatnak bérért, azok a munkavállalók.
Ebben az üzletben a feltételeket a tulajdonosok szabják. Miért tehetik?Mert a kapitalizmus másik fő jellemzője a munkanélküliség. Ha sokan állnak a munkahelyek kapuiban munkát keresve, éhezve, nyomorogva, könyörögve, akkor a bent lévők rettegve az elbocsátástól - látva, hogy van helyettük másik - befogják a szájukat, s elfogadnak minden feltételt, nem vitatkoznak, nem követelnek.
Nos, a szakszervezetek feladata lenne ezt szervezett keretek között megtenni. De most nem a szakszervezeteket akarom minősíteni, hanem azt az eszközt, mellyel a munkavállalók kifejezhetik véleményüket: a sztrájkot. Nos, hát a dolgozóknak joguk van sztrájkolni, ha előzőleg a munkaadóval egyeztettek az elégséges szolgáltatásról. Megegyezés esetén a munkaadó kellőképpen felkészülhet. Pl.: sztrájktörőket hozathat, akár külföldről is. Az elmúlt években alaposan le lett járatva a sztrájk, s igen csekély eredménnyel járt a dolgozók számára a különböző intézményekben. A média is a sztrájkolók ellen keltette hangulatot. A munkaadó tudván, hogy ki sztrájkolt, mondvacsinált okokkal, a jog bonyolult eszközeivel bármikor elbocsáthatja dolgozóját.
Tulajdonképpen így nincs értelme a sztrájknak. Az igazi megoldás az lenne, hogy törvények szabályozzák a munkaadó és a munkavállaló közti kapcsolatokat. Szükségesek lennének az erős, független szakszervezetek is, melyek következetesen, megalkuvás nélkül képviselnék a dolgozók érdekeit. Ez azonban egyelőre nem lehetséges, hiszen a parlamentben, ahol a törvényeket hozzák, csak a munkaadók érdekeit képviselők ülnek. A szakszervezetek pedig gyengék. A dolgozók 21 éve kívül vannak az Országház kapuin. Csak a munkavállalókon múlik, hogy ez a helyzet a javukra változzon a következő választásokon.
Kiss Lászlóné

Hírek

Február 19-én megtartottuk tisztújító megyei össztagsági ülésünket, a településeken működő alapszerveztek küldötteinek részvételével.
Bencsik Mihály megyei elnök az elmúlt négy év mukájáról szóló beszámolója után megválasztottuk a hétfős megyei elnökséget, és az etikai, illetve a pénzügyi-ellenőrzési bizottság tagjait.
Megyei Elnökség: Bencsik Mihály elnök - tagjai: Bíró Imre, Gulyás László, Herczegh Klára, Horváth Sándor, Sipos Sándor, Szilágyi András.
Etikai Bizottság: Csajbók Ferenc elnök, Dikó Miklós, Donkó Jolán tagok.
Pénzügyi Ellenőrzési Bizottság: Szarvas Géza elnök, Póta Lászlóné, Tóth Antal tagok.
Az ülésen részt vett Fogarasi Zsuzsanna országos alelnök. Hozzászólásában közölte, hogy a 23. kongresszus második szakasza május 14-én lesz. Meg kell várni, hogy a kormány programját ismertesse, addig az részleteiben ismeretlen. Nagy József, Karcag város küldötte az internethasználat lehetőségeinek bővítéséről, az információ kihasználásáról beszélt és hívta fel erre a figyelmet. Miskolc központtal, Karcag közreműködésével működtetnek honlapot (www.red-help.net), melyet mindenki figyelmébe ajánl. Külföldön is olvassák, a fiatalok felvilágosítása az elsődleges céljuk. Az ülés befejező részére meghívtuk a TV és az újság hírszerkesztőit sajtótájékoztatóra, ők azonban nem jöttek el.
***
Február 28-án 7 és 9 óra között a vasútállomás előtt A Szabadság és Jászkun Munkás pártújságok terjesztésének javítására aktivistáink agitációs munkát végeztek.
Gratulálunk Pozsonyi Péternek és Tóth Antal elvtársnak, akik a MEASZ megalakulásának 65. évfordulóján "MEASZ Érdemérem" elnevezésű kitüntetést kaptak.
A párt 1918. november 24-én történt megalakulásáról következő lapszámunkban olvashatnak.
Munkáspárt Szolnok Városi Szervezete

Nem akarok vészmadár lenni, de...

Muszáj írnom a sötétnek látszó jövőnkről, mert kínosan hatnak rám azok a hírek, amiket látok, hallok. Pl.: a rengeteg hiteltörlesztés miatt bajba került családok, a közüzemi díjakat képtelen fizetők - akik már régen sok mindent nélkülöznek, mert lassan az éhhalál kerülgeti őket. Úg ylátszik, hogy az áremelkedést nem lehet visszatartani, és már 400 forintos kenyérről beszélnek. Nagyon elszomorító az a hír is, hogy a kormány meg akarja szüntetni az öregek utazási kedvezményét. A nyugdíj már régen épphogy csak arra elegendő, hogy szűkösen megéljen igen sok ember. Ha most mindennek felmegy az ára - elveszik az utolsó kedvezményt is, azt hiszem, hogy alaposan megváltozik az élete az ország összes szegényeinek. Az illetékesek, mielőtt további terheket raknának az ország szegény rétegeire  -végezzenek hatástanulmányt. Mert a kereskedők igen hamar emelik az árakat, és a tőkések is - nagyon kevés kivétellel - szinte mind. Hihetetlen, hogy indokolt-e az ilyen gyakori üzemanyagáremelés, és kész csoda, hogy az ország népe tűri. Ha a kormány nem tesz hatásos intézkedést, és az árak emelése elszabadul, akkor a fél ország lakóinak ki lehet kapcsolni a közüzemi óráit. ÓVatosabban kellene bánni az áremeléssel, mert könnyen lehet, hogy elszabadul a pokol.
Elmondok itt egy esetet. 1956-ban, október végén a katonaságtól kényszerszabadságon voltam, és az egyik kedves ismerősömmel a malomba kelett menni Újfehértóra. Ott várakoztunk, és egyszer odajött valaki, és elmondta, hogy a piacon milyen nagy zűr volt. A piacon széles és hosszú folyosó volt, annak két oldalán a kofák szépen sorban az árut lerakva a földre, a vevők pedig közöttük sétálva nézegették az árut. Egy fiatalokból álló csoport - állítólag bányászok voltak, közülük az egyik megkérdezte az eladót: hogy a tojás? Az asszony tíz forintot mondott, akkoriban ez óriási nagy árdrágításnak számított.
– Olcsóbban nem adja? – kérdezte ismét. Nem, volt a válasz. Erre a bányász a tojással tele kosarat úgy felrúgta, hogy az messze repült, természetesen egy sem maradt épen - utána pedig tovább sétáltak.
Szóval lehet a húrt feszíteni, de nemárt az óvatosság. Túl sok a nagyon szegény az országban, meg a gazdag is, és sajnos a gazember is. A tisztességes emberi magatartás nagyon hiányzik. A piac nem szabályoz semmit. Sőt szabadjára engedi az önzést, a kapzsiságot, az élősködést, a gyengébbek elnyomását, becsapását stb.
Gondolkodj, magyar...
Dudás György

Búcsúzunk

Fermann Sándortól
élt 72 évet, 12 évig volt a párt tagja.
Hegedűs Imrétől
élt 62 évet, a pártnak 39 évig volt tagja.
Kóródi Lajostól
élt 85 évet, a pártnak 58 évig volt tagja.
Elvhű emberek voltak, és szerény emberek.

"Aki egyszer elment,
Nem jön vissza többé.
Csak egy emlék marad,
De az élni fog örökké."


Emléküket megőrizzük!
Munkáspárt Karcagi Szervezete

Búcsúzunk

Nagy Lajos
elvtársunktól, aki 1928-ban született, és pártunknak 1945 óta volt tagja. Elkötelezett kommunista, nekünk hiányozni fog.
Munkáspárt Szolnoki Szervezete

2011. május 16., hétfő

Jászkun Munkás, 2011. január

Boldog új évet mindenkinek!

Pártunk 23. kongresszusáról

"Milyen legyen az új Munkáspárt?
Belülről legyen nagyon zárt, nagyon centralizált, nagyon fegyelmezett.
Kívülről legyen nyitott, nagyon nyitott. Tagjaink legyenek ott mindenütt, ahol emberek élnek. Tanuljunk meg segíteni az embereknek kis dolgokban, s akor elfogadnak bennünket nagy dolgokban is.
A kapitalizmusban az ember nem cél, hanem eszköz, a pénzszerzés, a profit eszköze. A tőkésnek pont az nem kell, ami emberré tette az embert, az ember értelmes munkája.
A kapitalizmus nem tud mindenkinek munkát adni. Se Magyarországon, se a világban. A tőkés ezért megteremti a plázák hamis világát.
A hitelekkel elkábít és rabbá tesz bennünket. A hitelkártyákkal, a mobiltelefonokkal, az internettel jobban ellenőrzése alatt tart bennünket, mint a világ bármely eddigi titkosrendőrsége."
Ezt mondta dr. Thürmer Gyula, pártunk újra megválasztott elnöke.
A Központi Bizottság tagjai közé választottuk többek között Bencsik Mihály megyei elnököt és Gulyás László városi elnököt.
Cseh Miklós, a párt ifjúsági szervezetének vezetője: "Érdekeltek vagyunk, hogy a párt újra erős bástyája legyen a hazai baloldalnak."
Berényi Imre, soproni Front-vezető: "Merjük az utcán is elmondani gondolatainkat, mi vagyunk az igazán közülük valók."

A Biszku-ügy margójára

Képtelen vagyok észrevétel nélkül hagyni a Biszku Béla egykori belügymniszter személyisége körül mesterkélten keletkeztetett politikai csetepatét. Mivel nem tudtak fogást találni rajta az 1956-os események kapcsán felrótt állítólagos "tettei" ürügyén, utóbb az szúrt némelyek szemében szálkát, hogy a korabeli káoszt horribile dictu ellenforradalomnak merészelte titulálni.
Magam, aki sorállományúkatonaként szereztem tapasztalatokat anno a korabeli fegyveres ramazurikról, történészi leírások és kozmetikázott visszaemlékezések helyett afelé hajlok, hogy a biszkui minősítéssel értsek egyet. Vagyis hogy ne a történelem ilyen-olyan hamisítói által kreált "jelentősége" alapján minősítsem a korabeli viszonyokat, hanem kizárólag a személyes impresszióim alapján. Ezek viszont lényegesen eltérnek attól, melyeket mostanság divat a korabeli eseményekről emlegetni.
S köszönöm a vakvéletlenek vezérelte sorsnak, hogy sikerült túlélnem a forradalommá magasztosított csetepaték nem kimondottan szalonképes vadhajtásait. vagyis azt, hogy mind a lámpavasra függesztést, mind a felelősségrevonás elől az államhatárokon át menekülő fegyveres "forradalmárok" fegyvertüzét sikerült elkerülnöm.
A Biszku elleni eljárás kezdeményezője, amit később megszüntettek, azt is felrótta, hogy az egykori belügyminiszter "tagadta a kommunizmus bűneit". Tagadása indokolt volt. Kár, hogy a nyomozás kezdeményezője nem volt még felnőtt a kádári éra időszakában, s nem látogathatta a politikai szemináriumokat, ott megismerhette volna a kommunizmus fogalmát, s annak tartalmi ismérveit. A tanultak függvényében tudhatná, hogy sehol a világon nem volt még kommunizmus. Nem létező társadalmi rendszernek bűnei sem lehettek. E tárgyban tehát Biszku jogosan mondott ellent a kommunizmusi bűnöknek. Azért, mert egy országotkommunista kormány vezet, az még nem kommunizmus.
Utólag készséggel ismertetem a kommunizmus fogalmát, melyből bárki megtudhatja, mekkora dicsőség olyan társadalmi rendszer bűneiről papolni, amely nem is létezett.
"A kommunizmus osztály nélküli társadalmi rendszer, melyben a termelési eszközök egységes köztulajdonban vannak, ahol megvalósul a társadalom valamennyi tagjának teljes társadalmi egyenlősége, ahol az emberek sokoldalú fejlődésével együtt az állandóan fejlődő tudomány és technika alapján nőnek a termelőerők, ahola társadalmi gazdaság minden forrása teljes bőségben buzog, és megvalósul a nagyszerű elv: "mindenki képességei szerint, mindenki szükségletei szerint". A kommunizmus a szabad és öntudatos dolgozók magas szervezettségű társadalma, amelyben megvalósul a társadalmi önigazgatás, a társadalom javára végzett munka mindenki számára elsődleges életszükségletté, felismert szükségszerűséggé válik, képességeit mindenki a leghasznosabban fogja gyümölcsöztetni a nép javára".
Megjegyzés: Olybá tűnik, divattá vált bizonyos múltbéli politikai szereplőket ilyen-olyan indokra hivatkozva megszólítani. Én is megszólíttattam telefonon (30-543-32-82 számról) a nyíregyházi Papp Gábor révén, 2010. szeptember 24-én. Miután az úr megtudta, hogy épelméjű vagyok még, magas életkorom ellenére, Ifjúsági Filmstúdiójuk részére riportalanynak kért fel pályázat céljából. Gyanítottam, hogy palimadarat keres, tudakoltam tőle, hogy csak nem a biszkui népszerűséget szánják nekem, az illető nem akart tovább társalogni velem.
Dr. Südi Bertalan

Emlékezés Leninre

Leninre emlékezni a kommunista utókor kötelessége. Életműve, öröksége kimeríthetetlen tárháza egy jobb világ harcosai számára.
Gorkijban hunyt el 1924. január 21-én, 54 éves korában. Távozása tragédia a történelmünk számára, hiszen utódai nem mindig voltak képesek követni gondolatait.
Lenin egyetemes tudós és forradalmár volt. Konstruktívan kötötte össze az elméleti munkát a forradalmi gyakorlattal. (Kivonat dr. Hegedűs Sándor korábbi írásából)
***
A Jászkun Munkás újság 1992. december 1-én jelent meg első alkalommal. Megköszönjük dr. Hegedűs Sándor, Horváth Sándor, Südi Bertalan, Dudás György elvtársaknak kitartó, következetes munkáját. Cikkeikkel segítik a Munkáspárt programjainak terjesztését, tájékoztatják olvasóinkat az ország, a megye híreiről, annak valódi  tartalmát baloldali megvilágosításával.
Számítunk további írásaikra és eddigi munkájukat tisztelettel köszönjük.Megyei elnökség és a lap szerkesztősége

Megtévesztő jelképek

A Magyar Szocialista Párt (MSZP) november 27-én, szombaton nagygyűlést tartott a Papp László Sportcsarnokban. A telt ház (mintegy tízezer fő) azt mutatta: a súlyos választási vereség ellenére a párt még jelentős tömegeket tud mozgósítani. Egy külön tanulmányt érdemelne annak kiderítése, miért van, az, hogy húsz éve működő párt még nem veszítette el az MSZMP egykori tagjainak és a proletárok százezreinek bizalmát. Ebben nyilván szerepet játszik az a fordulat, miszerint a tényleges polgári célok mellett (éppen annak fedezésére) tüntetően használják a munkásmozgalom hagyományos relikviáit, jelképeit, frazeológiáját.
Nemzetközi és hazai berkekben nagy derültséget váltott ki az Internacionálé közös eléneklése a legutóbbi pártkongresszuson. A vörös szín használata ugyancsak a nemzetköziséget és a munkásszolidaritást van hivatva bizonyítani. A párttól még az sem tántorítja el a tagságot, hogy a forradalmi jelképekkel való manipuláció mellett a vezetők nyíltan fejtegetik polgári, kapitalizmust védelmező elgondolásaikat. Ezt az antagonizmust a hívek (mert jobban hisznek begyepesedett érzelmeiknek, mint a tényeknek) tolerálják.
A "baloldaliság" hangsúlyozását a jelszavakban kombinálják jobboldali gyakorlati tetteikkel. Gyurcsány Ferenc hivatalosan is bejelentette: az MSZP 1956-ot nem ellenforradalomnak, hanem forradalomnak és szovjetellenes szabadságharcnak tekinti; nem Kádár János, hanem Nagy Imre követői; sorra rehabilitálják a két világháború alatt működő MSZDP levitézlett vezetőit: Peyer Károlyt, Kéthly Annát, Vanczák Jánost stb.
Ezúttal nem szólok azokról a politikai, gazdasági és kulturális intézkedésekről, amelyeket tizenkét éves regnálásuk alatt kezdeményeztek, és bebizonyították igazi viszonyukat a rendszerváltás kárvallottjaihoz. A Népszabadság december 4-ei számának 3. oldalán láthattunk egy színes képet az említett nagygyűlésről. A vörös sálas vendégek egyike táblát tart a magasba, az alábbi felirattal: "A Fidesz a komcsik szövetsége!" Nem vagyok nyelvész, ezért nem elemzem a szöveg ordító magyartalanságát. Ezúttal a transzparens politikai tartalmára szeretném felhívni a figyelmet. Úgy látszik, az MSZP magáévá tette a konzervatívok módszereit. Átveszik az antikommunisták megtévesztő, lejárató rágalmait, amikor összeházasítják a Magyar Kommunista mUnkáspártot a Fidesszel. Teszik ezt azok, akik 1989-ben cserbenhagyták a vörös zászlót, és átálltak az ellenforradalmi polgárság oldalára.
"A szívünk is balra van!" - ordítja egy másik tábla, miközben a pódiumon populizmussal, demagógiával ámítják megbabonázott híveiket.
Lehet, hogy az "ifjútörökök" fogják - be nem váltott ígéreteik miatt - megnyerni az MSZP számára a 2014-es választásokat. Ez esetben visszajönnének azok a szocialisták, akik három ciklusban már megmutatták népellenességüket.
Kétfrontos harcban kell a kommunistáknak és szövetségeseiknek megakadályozniuk a Fidesz maradását, vagy a szocialisták hatalomra kerülését.
Hegedűs Sándor

A szavak hitelessége

Munkáspolitikusként mindig elsősorban a munkásemberek életkörülményeinek alakulása foglalkoztatott. A rendszerváltás után át kellett élnem, hogy húzzák ki a talajt a munkaemberek talpa alól.
Most, amikor a magánnyugdíjpénztárak ellen indítottak támadást, újra felforrt a vérem. Ez az akció is a kisjövedelmű embereket érinti, mert a felső tízezer olyan mértékű vagyonra tett szert, hogy őket ez nem érdekli. Sajnos a kormány szavának hitelességét elveszítette újra, mert nem azt mondta korábban, amit ma tesz.
Idézek egynéhány korábban elhangzott kijelentést:
"A Bajnai-kormány privatizálni akarja a magánnyugdíjpénztári rendszert, vagyis külföldi befektetőknek akarják átjátszani a magyar emberek nyugdíjcélú megtakarításait. Ez pedig gyakorlatilag nem jelent mást, mint az idős emberek nyugdíjának ellopását." (2009. december 17., Szijjártó Péter)
"A Fidesz megőrzi a nyugdíjak értékét, és megvédi a magánnyugdíjpénztárakat." Ezt az ígéretet tartalmazta a Fidesz 2010. április 11-ei országgyűlési képviselőválaszáskor kiadott kampányfüzete. "Ha a pénztárak infláció feletti nyereséget ért el, a többletet a volt tagok megkapják" - mondta a nyugdíjvédelm megbízott. A kormány most viszakényszeríti a tagokat az állami nyugdíjrendszerbe, a 3000 milliárdos vagyonra ráteszi a kezét. Most az is kiderült, hogy az adott nyereség után 16 % adót fog kivetni. A kormány ezt az akcióját e cikk megírása közben változtatta meg úgy, hogy ezt az adót nem kell fizetni, figyelmen kívül hagyva az erre vonatkozó törvényt. Ennyit a következetes politikájáról.
A kormány ezt az intézkedést kellően el nem ítélhető módon önkéntes átjelentkezésnek nevezte el. Tudni kell, hogy több százmillió forint annak a bevételi kiesésnek a pótlására kell, amit adókedvezményként odaadnak a gazdagoknak.
Ezek után az sem lepne meg, ha a banki betéteket zárolnák.
Ezt nevezik ők demokráciának és jogállamiságnak.
Horváth Sándor

Tanulni, akarni kell

Manapság sokat hallani arról, hogy milyen súlyos probléma van a tanulás, az informáltság területén. Baj van nemcsak a gyerekek, de a szülők nagy többségével is. A szülőknek nem szabad belenyugodni, hogy gyerekeik ne használják ki a lehetőséget, hogy megismerjék a valóságot.
Nagyon fontos minden ember számára, hogy jól informált legyen. Ehhez az szükséges, hogy intenzíven tanuljon. A tudás hatalom, amely bátorságot ad. A népbutítók nagyon jól tudják, hogy a buta ember gyáva is. Belenyugszik sorsába, és hagyja magát kizsákmányolni. A gyermekét is arra a sorsra juttatja, amelyben neki is része volt.
Az interneten például rengeteg magyarázatot lehet találni a kapitalizmus igazságtalanságairól. A világon az eddig létező rendszerek mértéktelen szenvedést okoztak az emberiségnek. Ma a kommunisták bűneiről papolnak az urak, de a miértekről hallgatnak. Az USÁ-ban több mint 1 800 papot büntettek meg pedofil cselekedeteik miatt. A pápa megbocsátott nekik. Erre a veszélyre nem figyelmeztetik a népet.
Ezért biztatom főleg a fiatalokat az olvasásra, hogy tájékozódhassanak a világ dolgairól. Minél többet olvas valaki, annál több a szókincse, és annál többet ér.
Dudás György

Mit tettetek?

Mit tettetek velünk, ingyenélők?
Balosság-mímelő renegátok,
Hazugságból légvárat építők:
Az ég hatalma csapna le rátok!

Elvettétek a hitet, s az álmot,
Nem maradt más nekünk, csak a kereszt:
Értem nem kár - közel már az árok,
De egy egész néppel tettétek ezt.

E gazságotok egekbe kiált,
Melyért senkinek nem lesz bocsánat:
Aki másoknak szenvedést kínált,
Megvetésként várhatja az árat.

Tették ezt, kufár pénzbehajtók,
Mammon templomában üdvözülők,
A magyarok hazáját bitorlók,
S a nép bizalmával visszaélők.

Általatok alig lehet élnünk,
Csak halunk, mint a hulló csillagok,
Oly jövőt sem hagytatok remélnünk,
Mely horizontján napunk felragyog.
Südi Bertalan

Veled vagyunk, Szíria

Az Európai Bizottság megfenyegette Szíriát. Május 10-tól nem lehet fegyvert szállítani Szíriába, mert azokat úgymond „belső elnyomásra” lehet használni. 13 szíriai személy pedig nem tehet be a lábát az EU-ba. Brüsszelből úgy látják az európai bürokraták, hogy a szíriai városokban csupa jó szándékú „békés” tüntető megy az utcára, akik ellen a csúnya hatalom fellép. Az EU üzent Asszad elnöknek is: ha nem hagyja abba a „békés” tüntetők elleni fellépést, „legfelsőbb szinten is” korlátozások lehetnek.
Az EU és annak kormánya kétszínű, cinikus, pimasz. Amikor a grúz elnökhöz hasonló minidiktátorok csapnak le az US-barát rendszerek elleni tüntetőkre, az EU elégedetten mosolyog. Amikor Izrael minden létező nemzetközi szerződést megszegve erőszakkal telepíti be a palesztin területeket, az ellenkezőket pedig lelövi, az EU hallgat. De vajon mit tenne a belga, a francia, a német, vagy akármelyik rendőrség, ha „békés” tüntetők fegyverrel a kezükben az illető ország kormányát akarnák eltávolítani?
Szíria zavarja az US-t is, az EU urait is. Szíria nem kommunista ország, nem ez a bajuk vele. Szíria egész egyszerűen nem akar lefeküdni sem az USA-nak, sem Izraelnek. Az Európai Bizottság hangos fenyegetőzése mögött ugyanis ők vannak. Az amerikai és az izraeli tőkés erők át akarják rendezni a Közel Keletet. Éppen azért, hogy nehogy az igazi néptömegek, az igazi dolgozó emberek vegyék kézbe a hatalmat. A kapitalizmus maradjon, csak új szereplőkkel! Ez az EU, az US, Izrael receptje.
S, még valami! Az Egyesült Államok és Izrael háborúra készül. Izrael évek óta leszámolással fenyegeti Iránt, mert egy atomfegyverrel rendelkező erős Iránt életveszélyes kihívásnak tekint.  Izrael háborút akar, de egyetlen katonáját sem akarná a halálba küldeni. Az USA-hoz hű arab országok katonái viszont nyugodtan mehetnének meghalni izraeli érdekekért. Ehhez előbb le kell váltani azokat, akik nem akarnak lefeküdni.
Az EU reformokat követel Szíriától és nemzeti párbeszédet. Még nem akarják Asszad menesztését. Egyelőre abban bíznak, hogy Asszad beadja a derekát. Asszad reformokat hirdet és valósít meg. De tudja: ha feladja Szíria önállóságát, ha lemond saját útjukról, talán megmaradhat a hatalomban. Bábként egy US-barát Szíriában. A hatalom nem a szír népé lenne, hanem a nyugatiaké. Valahogyan úgy, ahogy 1923-43 között franciák „mandátumot” kaptak a Népszövetségtől Szíriára. Ma sem csinál senki gyarmatot. Ma „civilizáltan” ENSZ és EU-határozatokkal EU irányítás alá tették Koszovót is, Bosznia-Hercegovinát is. Ezt akarják Belaruszban is, de ott nem jön be.
A szíriai rendszerben bizonyára van mit javítani. Javítsanak, reformáljanak, de maguk a szír emberek! Az EU, és mögötte az amerikai és az izraeli tőke, nem ezt akarja. Ők reformokról, demokráciáról beszélnek, lovat adnak a szír rendszer ellenzői alá, de az ő céljuk egy engedelmes USA-és EU-barát rezsim, amely aztán nyugodtan zsákmányolhatja ki népét.




Programot alkotott a Munkáspárt 23. kongresszusa

A Magyar Kommunista Munkáspárt 2011. május 14-én tartotta 23. kongresszusának második napját a párt Baross utcai székházában. A délelőtt tíz órától délután öt óráig tartó tanácskozáson 254 meghívott küldött közül 175-en jelentek meg (ez több mint kétharmados részvételt jelent), és három napirendi pontot tárgyaltak meg: előbb elfogadták a párt új programjának irányelveit, majd a szervezeti szabályzat módosítási javaslatait. Legvégül a fellebbviteli bizottság jelentéséről szavaztak, amelynek lényege, hogy a kazári Tőzsér Tibor, aki a Vajnai Attila vezette Magyarországi Munkáspárt 2006 egyik nógrádi megyei vezetője volt, több évi szünet után ismét tagja a Magyar Kommunista Munkáspártnak. A pártkongresszus ismét megerősítette azt, hogy nem kívánja nevét megváltoztatni: az továbbra is marad Magyar Kommunista Munkáspárt.
A párt elnöke, Thürmer Gyula a program irányelveihez fűzött szóbeli kiegészítést. A szónok utalt arra, hogy a kongresszus első napján, tavaly decemberben, szembe kellett nézniük önmagukkal, a párt reális helyzetével. Fel kellett mérni a valóságos körülményeket, a lehetséges mozgásteret, illetve arról kellett dönteni: hogyan tovább. Két választási lehetőség volt: vagy halad a párt ugyanazon az úton, amelyen 2011 decemberéig haladt, és akkor van élet egy darabig, esetlegesen kisebb-nagyobb sikerekkel, de ez az út a megsemmisüléshez vezet. A másik variáció az, hogy új ösvényeket, új lehetőségeket keresnek, abban a reményben, hogy így a pártot megmenthetik. Ha ezt megteszik, akkor új esélyt kap a párt, de ezt azzal a tudattal kell megtenni, hogy mindehhez változtatni kell.
Thürmer Gyula felidézte a decemberi első nap történéseit, ahol a küldöttek eldöntötték: nem adják fel a kapitalizmus elleni küzdelmet, hogy korszerű, jobban harcoló, hatékonyabb párt jöjjön létre, és ennek érdekében készek a változtatásra. Akkor a tisztújítás keretében új elnökség és új Központi Bizottság alakult meg. Ez utóbbi testület jóval fiatalabb, mint a korábbi. Új a párt vezetése abban is, hogy több benne az aktív dolgozó, illetve hogy az új tagok korábban nem vállaltak szerepet a vezető testületekben.
Kétségtelen viszont, hogy nem mindenki fogadta el ezeket az elveket, elsősorban a KB megfiatalítását. A párt belső fórumain ennek hangot is adtak. Úgy vélték, hogy a tapasztalt, idősebb elvtársakat vissza kell hozni a vezetésbe. Thürmer viszont úgy vélte, hogy a decemberi döntés a KB megfiatalításáról helyes volt. Bár mindenki véleményére szükség van, de a vezetésbe azokat kell engedni, akik a legaktívabbak, a leginkább cselekvőképesebbek, és a leghatékonyabban tudnak dolgozni. Az elnök utalt arra, hogy az elmúlt húsz évben a párt rengeteg kompromisszumot kötött személyi kérdésekben. A párt persze nem azért van a jelenlegi állapotban, mert hibákat követtek el ezen a téren. De a hibás döntéseknek szerepe van abban, hogy itt tart most a párt. Fiatalítgatás történt ugyan, de fiatalítás nem.
Az elnök úgy értékelt, hogy a KB tagjai alapvetően teljesítik azokat az elvárásokat, amelyeket tavaly decemberben a kongresszus megfogalmazott. A fiatalítás üzenet volt a megyei szervezetek felé is. Ezeket a káderelveket azonban nem mindenütt fogadták meg. Azokban a megyékben, ahol eleve nincsenek káderek, ez nyilván nem következhetett be, de ahol igen, ott sem ezen elvek alapján tartottak tisztújítást, hanem inkább a területi elvet vették figyelembe, és úsztak az árral. Nem olyan vezetőket választottak, akik hajlandóak az új szellemben a párt megújításáért tenni és dolgozni. A szónok még egy hiányosságot említett a december óta eltelt időszakot értékelve: azt, hogy a párt nem meri vállalni a konfliktusokat, holott az előrelépéshez erre is szükség van.
Áttérve a fiatal KB-tagokra, a párt ifjúsági szervezetére, a szónok szerint annak nagyon nyitottnak kell lennie ahhoz, hogy a párt politikája iránt érdeklődő, de a párthoz még nem csatlakozott fiatalokat megnyerje magának. Olyan ifjúsági szervezetre van szükség, amely tolmácsolja a pártnak a mai fiatalok gondjait. A párt fiataljainak (a KB három huszonévesét: Cseh Miklóst, Berényi Imrét és Nagy Juditot az elnök név szerint is említette) az eddiginél jóval aktívabban kellene részt venniük a program vitájában és egyéb tennivalókban, hogy megértessék a vezetéssel: mi fáj igazán a mai fiataloknak. Egyúttal a Baloldali Frontnak kulcsszerepe kell legyen abban, hogy lefordítsa a fiatal nemzedék nyelvére a Munkáspárt politikáját.
A párt decemberben változtatott a taktikáján is. Kimondták: ki kell menni az utcára, tüntetéseket kell szervezni. Mert bár a párt kiszorult az önkormányzatokból, a parlamentből, a sajtóból - az utcákat, a tereket és a piacokat nem vette még el senki tőlük. Ezt a taktikát követve a Munkáspárt nagyon sok gyűlést tartott, gyárak előtt kampányolt, A Szabadságot terjesztette, röplapokat osztogatott, ismertette saját politikáját. Ezt a munkát Fogarasi Zsuzsanna országos alelnök fogta össze. Ugyanide tartozik az is, hogy a Munkáspárt megkereste a civil szervezeteket. Az egyik példa erre a Magyar Szociális Fórumban nyújtott teljesítmény: ma már senki nem kérdőjelezi meg, hogy mit keresnek egy szegénységellenes rendezvényen, és ugyanez fordítva is érvényes: a civil szervezetek is eljönnek a Munkáspárt rendezvényeire. Idetartozik a Nőtagozat tevékenysége is, amely több demonstrációt tartott a kilakoltatások megakadályozásának érdekében.
A párt anyagi helyzetével kapcsolatban az elnök azt mondta, hogy a tagság fejenként havi kétezer forinttal megoldhatná azt. A valóság viszont az, hogy nem ez történik. A párttagok egyrésze azonban nem képes megérteni, hogy nemcsak magáról a tagdíjról van szó, hanem ezenkívül áldozatra van szükség. A vezetők közül pedig sokan nem magyarázzák ezt el nekik, helyette azt mondják el, miért nem lehetséges ezt a pénzt előteremteni.
Szintén döntés született decemberben arról, hogy kidolgozzák a Munkáspárt új elképzelését a jövőt illetően, és felvázolnak egy olyan képet, amely vonzóvá teheti a kommunistákat a mai és a jövő nemzedék számára. A társadalom sok mindenben tanácstalan: a szavazók zöme már szavazott a számbajöhető pártokra, és azt látta, hogy nem következett be az a pozitív változás, amit remélt. Van, aki külföldön keresi boldogulását, de ezt mindenki nem teheti meg, igaz, nem is akarja ezt. Az emberek figyelnek arra, amit a Munkáspárt mond.
Az elmúlt évek tapasztalataként említette meg a szónok azt, hogy nem elég a korábbi szocializmus előnyeit felsorolni. Kicsit leegyszerűsítve ezt tette a párt éveken át. Közben elmúlt húsz esztendő is, és ma már a rendszerváltás utáni nemzedék számára ez kevés. Lehet persze azt mondani, hogy adjunk több bért a munkásoknak, államosítsuk az oktatást, a kórházakat, de ez szociáldemokrácia, mert nem jár együtt a tőkés társadalom megváltoztatásával, és nem ígér igazán perspektívát az embereknek. Ehhez a politikai viszonyokat kell megváltoztatni.
A Munkáspárt soha nem volt szociáldemokrata párt, most sem kíván az lenni. Világosan meg kell mondani: a párt célja egy közösségi társadalom, és a tőkés rendszerben csak az a munkásoké, amiért megküzdenek és megharcolnak. A tőke semmit nem ad, de el lehet tőle venni, igaz nem lobbizással, nem rábeszéléssel, petíciókkal, hanem küzdelemmel, harccal és erővel. Thürmer Gyula megjegyezte, hogy persze kényelmesebb otthon a tévét nézni, plázázgatni télen-nyáron, élvezni az életet. És hát lehetne másképp is válaszolni az érintetteknek. Mondjuk azt, hogy küzdjünk a szocializmusért, erről beszéljünk nagyon sokat, csak éppen ezt a nehéz küzdelmet ne vegyük halálkomolyan, és ne azonnal lássunk neki az osztályharcnak, hanem majd később. Ehelyett találjunk mindig valamilyen más célt. Itt volna például a fasiszta veszély, ami reális lehet, de eltéríti a munkásosztályt attól, hogy közös erővel fellépjenek a tőkével szemben. Ezt a harmadik utat választotta több baloldali párt és szervezet.
A szónok arról is beszélt, hogy az MSZP és a Munkáspárt között nincs politikai tér és lehetőség új baloldali párt létrehozására. Még Szili Katalin Szociális Uniójának sem. Mint ahogy a Magyarországi Munkáspárt 2006-ra sincs már szüksége az MSZP-nek, amíg pedig volt, természetesen a Kommunista Munkáspárt ellen létezett.
Az elmúlt években sok vita volt arról, hogyan került a Munkáspárt ilyen nehéz helyzetbe. Sokan azt mondták: csináljunk valami mást. Ez Thürmer Gyula szerint két lehetőséget takar. Vagy kevésbé kommunista a párt, vagy éppenhogy nagyon is. Szerinte egyik út sem járható. A lényeg az, hogy a Munkáspártnak a tőke korlátozásán kell munkálkodnia. Tőkés rendszer egy ideig mindenképpen lesz, tehát munka akad majd elég.
A szónok ismét felvetette az irányelvekben szereplő népi hálózat létrehozását. Ezek programjai, elképzelései között a Munkáspárt követelései is szerepelhetnek: az arányos választás, a képviselők ellenőrizhetősége és visszahívhatósága, vagy újdonságként az Alkotmánybíróság megszüntetése, illetve hogy aki törvénytelen módon szerzett vagyont, attól azt el kell kobozni. Ha eddig eljut egy népi szövetség, akkor az már majdnem szocializmus. Gazdaságilag a nagytőke megadóztatása tartozna ide, valamint a Nemzeti Bank állítólagos függetlenségének megszüntetése.
Thürmer Gyula megismételte, hogy az ország bajait nagyobbrészt az okozza, hogy még tagjai vagyunk a NATO-nak és az Európai Uniónak. És ha ez így van, akkor a jelszó legyen az, hogy lépjünk ki azokból.
Az elnök megjegyezni kívánta, hogy meg kell mondani az embereknek: a Munkáspárt által fontosnak tartott társadalmi forradalom, amikor a munkásosztály közösségi társadalmat teremt azáltal, hogy átveszi a hatalmat, nem egyenlő a lövöldözéssel, a vérengzéssel, az utcai verekedéssel, az erőszakkal. Ez a forradalom békés úton is bekövetkezhet.
Zárásként Thürmer Gyula a nyitás szükségességét hangsúlyozta. Ma sokan akarnak a Munkáspárthoz jönni, de csak akkor, ha a párt empátiát mutat. Ha elutasító mentalitást vesz fel a párt, ha nem elég nyitott, akkor erről szó sem lehet.
***
Délután az irányelvek vitájában közel húszan szólaltak fel, és nagyobbrészt pozitívan álltak hozzá, amit később szavazatukkal is megerősítettek. A szervezeti szabályzat módosításait szintén megszavazta a többség, mint ahogy a fellebbviteli bizottság jelentését is arról, hogy a Nógrád megyei Tőzsér Tibor, aki korábban a Munkáspárt 2006 egyik megyei vezetője volt, visszatérhessen korábbi pártjába. Ez utóbbi döntés ellen éppen a fellebbezést benyújtó nógrádi küldöttek szavaztak, de kisebbségben maradtak.

2011. május 15., vasárnap

Thürmer találkozója a kínai nagykövettel: Kína mindig rokonszenvezett a magyarokkal

Az igazi barát a bajban ismerszik meg – ez nevezhető azon találkozó végkövetkeztetésének, amelyen Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke és Gao Jian, a Kínai Népkötársaság nagykövete cserélt eszmét egymással.
Amikor Kínának nehézségei voltak, Magyarország segítséget ajánlott: például az 50-es és 60-as években magyar geológusok működtek közre a daqing-i olajmezők felfedezésében. Ebben az időszakban Kína energiahiánnyal küszködött.
– Mi Kínában soha nem felejtjük el azokat, akik segítettek nekünk, s mindig barátainknak fogjuk tartani azokat, akikben megbízhatunk. Hálásak vagyunk azért, hogy  Magyarország az elsők közt létesített diplomáciai kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal - hangsúlyozta a diplomata.
– Ma erősíteni kell a kétoldalú kapcsolatokat a kultúra, a gazdaság és az élet más területein is. A kormányok, pártok közötti kapcsolat nagyon fontos, ahogy az emberek közötti kapcsolat is. A kínai emberek mindig rokonszenvvel viseltetnek a magyarok iránt. Petőfi Sándor nevét mindenki ismeri Kínában. Tudjuk,hogy ő a szabadságért harcolt, és csodáljuk a személyiségét – mondotta a nagykövet.

2011. május 13., péntek

Állítsunk szobrot Kádár Jánosnak!

A Kádár János Baráti Kör Országos Elnöksége kéréssel fordul minden érdeklődőhöz: ünepeljük meg együtt az 1912. május 21-én született
Kádár János 100. születésnapját!
A Baráti Kör egyszerű kőszobor (mellszobor) felállítását tervezi az évfordulón megtartandó megemlékezésre.
Ezt a szándékot csak széleskörű összefogással tudjuk és reméljük megvalósítani. Amennyiben egyetért szándékunkkkal, kérjük, bármilyen összeggel járuljon hozzá a szobor költségeihez.
Adományát átutalhatja, befizetheti postai rózsaszín csekken, vagy személyesen az OTP Bankban a 11706016-20806774 számú folyószámlára, illetve átadhatja a Kádár János Baráti Kör rendezvényein. Együttműködését köszönjük!
Találkozzunk 2012. május 26-án a Kerepesi Temetőben Kádár János sírjánál, a szobor felavatásán!
A Kádár János Baráti Kör Országos Elnöksége

Jászkun Munkás, 2011. május

Kiszolgáltatottság

   A cím szerinti élethelyzet más(ok) hatalmától, kényétől való teljes függést jelent. Következményeként az emberek számottevő hányada elveszíti személyi szuverenitását, tartását, s kizárólag olyat mer cselekedni, valakiről, valamiről véleményt mondani, amit a fölöttesei, kenyéradó gazdái képesek elviselni.
  Vannak, akik elmarasztalják az önálló cselekvéstől, vélekedéstől  ódzkodó társaikat, s mindazokat, akik szisztematikusan keresik a hatalom birtokosainak kegyeit.
Következésképp a mindenkori hivatalosság álláspontját szajkózván vazallusi szerepvállalásra törekszenek. Holott az emberi tartásuk hiánya gyakran evidens lehet. Ugyanis nagyon sokan kiszolgáltatottságuk folytán kényszerülnek efféle megalkuvásra.
  Polgári demokráciánk viszonyai közepette szinte általánossá vált az efféle viselkedésmód. Kiszolgáltatott társaink ugyanis nem lelnek fogódzót, senkitől nem remélhetnek támaszt a különféle érdek-sérelmeik megnyugtató orvoslására. Megszűntek az intézkedési jogosultságokkal felruházott fórumok, melyekhez bizonyos alkalmakkor bizalommal fordulhattak. A szakszervezetek pedig a szocialista nagyüzemek és a nagyipari munkásság felszámolását követően kvázi gittegyleti fórumokká váltak, fikarcnyi hatáskör nélkül vegetálnak. A legtöbb helyen pedig még formálisan sem léteznek. Pedig - ismerve a hazai állapotokat  - tömeges igény lenne hatékony közbenjárásukra. Ahol pedig vannak tisztségviselőikre is a kenyéradók hatalmának árnyéka vetül. Ennél-fogva ők is kiszolgáltatottak az érdekképviseleti munkájuk közben. Társaik érdekvédelmét érintő szolidaritás kinyilvánítása helyett megalkuvásra kényszerülnek.
  Bizonyára nem új jelenség, hogy számos cégnél bejelentés nélkül, tehát svarcban foglalkoztatnak munkavállalókat, más esetekben csak a törvény által előírt mini-málbért fizetik hivatalosan, a különbözetet pedig zsebből dotálják nekik. Ennek révén a törvényes szolgálati időben, valamint a nyugdíjalapul szolgáló keresmény és táppénz tekintetében megrövidítik a dolgozókat. Ha pedig valamelyik érintett netán kifogásolja mind ezt, netán a munkaadónak nem imponáló ideig tartózkodik betegállományban, “lapátra kerül”.
  Az emberek többsége két okból óvakodik az igazság kimondásától: félelemből, melyet kiszolgáltatottság idéz elő, vagy érdekből, mely mindenkit érvényesülésre sarkall. Ahol tartani kell attól, hogy hatalmi eszközökkel vetnek véget a vitának érvek ütköztetése helyett, ott az emberek kiszolgáltatottnak érzik magukat. S mivel azt tapasztalják, hogy irányítóik szívesebben dolgoznak együtt szolgalelkű, mint a kritikai szellemű beosztottakkal, félnek és hallgatnak.
  Holott a rendszerváltás hajnalán - Bibóra hivatkozva - milyen sokan ismételgették, hogy a demokrácia annyi, mint félem nélkül élni. Hozzátéve: olyan társadalmi rend-szer következik ezután, melyben csak és kizárólag  a bűnözőnek kell félniük.
Vajon ránk köszönt-e valamikor az olyan korszak, melyben nem lehetnek vámszedői a kiszolgáltatottságnak?
Dr. Südi Bertalan
A szabadságról

  A propagandával igyekeznek az emberekkel elhitetni, hogy ma Magyarországon mindenki számára szabadság van.
  Az úgynevezett “polgári szabadságjogok” hangoztatásával igyekeznek a lényegről elterelni a figyelmet. A tulajdonhoz való jog, az egyesülési és gyakorlási jog a sajtó, és szólás valamint a lelki ismereti szabadságot hangoztatják. A szabadság-jogokat korlátozza az a tény, hogy a sajtó, a rádió az iskola, a gyűlés-termek, vagyis a jogok gyakorlásának anyagi eszközei a tőkés osztály kezébe vannak, és így a valóságban a szabadságjogok csak papíron léteznek. A szabadság filozófiai fogalom. Felismert és szükségszerűség és az ember ezzel összhangban álló cselekvése. A polgári forradalmak hajnalán a “szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszava alatt tömörítették maguk köré a népet. Ezek az elvek azonban meg-valósíthatatlanok a kapitalista társa-dalomban.
  A marxizmus abból indul ki, hogy a szabadság nem abszolút, hanem viszonylagos és egy meghatározott terv megvalósulásában ölt testet. Az emberek konkrét körülményektől függően rendelkeznek szabadsággal, vagy vannak megfosztva attól.
  A kapitalizmusban az egyéni szabadság mértéke a magántulajdon nagysága, a tulajdon által meghatározott rendelkezési lehetőség az anyagi és a szellemi javak felett.
  Ez a folyamat hosszú távon nem tartható, mert az a társadalom, a-mely nem bizonyul képesnek arra, hogy biztosítsa tagjai többségének a termelés és az ismeretek elért szabadságát előbb vagy utóbb kénytelen átadni helyét egy haladóbb társadalomnak.
  A valódi szabadság feltételei csak akkor valósulnak meg, ha megszűnnek az embereknek a magán-tulajdon által létrehozott ellentételei.
  Horváth Sándor

Szilánk - 91.

Ma azaz 2011. 04. 18-án - Bp-en a Keresztúri Temetőben részt vettem Sinka Lajosné - elvtársnő temetésén. Ritkán megyek el temetésre, de az nem véletlen. Viszont az Ő kedvessége, a végtelen jóakarata, a segítő- készsége a szívélyes jóindulat - mélyen hatott rám. Hála az égnek, hogy ott tudtam lenni, mert Etelka - halála után is követendő példát mutatott nekünk. Csodálattal hallgattam az életútját - ez egy igazi kommunista temetés volt. Hozzá méltóan felkészült búcsúztató hangzott el.  Az a kedves hölgy, aki méltatta az életútját - minden szavával hűen tükrözte Etelka nagyszerű emberségét, az őszinte segítőkészségét.

Meddig tűri a nép?

    Lukács György (marxista filozófus) szerint, nem kell hasra esni a nagy titulust viselő személyek előtt, bármilyen magas katedráról ontja a szöveget. Mert minden ember legfőbb jellemzője a világnézete. Az állásfoglalást, magatartást, viselkedést, cselekvést annak irányultsága jellemzi.
  Ha azonos világnézetűek kerülnek hatalomra, akkor azok legtöbbje kizárólag a saját érdekének megfelelően tevékenykedik. Ezért nagyon oda kell figyelni arra, hogy a pártok milyen világnézetűek. Abból nagy való-színűséggel megtudható, hogy az emberek többsége mire számíthat.
  Az élősködő világnézetűek mindent elkövetnek, hogy a népet elbutítsák, hogy ne ismerhesse fel kizsákmányolt voltát. Elhitették velük, hogy sorsuk isten rendeltetése.
  Így lázadás nélkül önként viselik nyomorúságos sorsukat. Ferenc József arra kérte a papokat, hogy tompítsa a magyarok nemzet-tudatát: mert ezek a rebellis kutyák, képesek fellázadni.
  Így aztán a nép némán tűrte - és tűri jelenleg is - keserves sorsát.
Dudás György

 Kommentár

Az egyik az M1 televízió műsorában hangzott el, a Jelfogóban. Egy kínai kutató mondta, hogy a kínaiak szorgalmasak, megismerték a kapitalizmust, amelyben csak kemény munkával lehet életben maradni. Összehasonlítva őket velünk, magyarokkal, mi kevésbé igyekszünk, kevésbé vagyunk szorgalmasak, az államtól várjuk a segítséget, a segélyt.
  Ez így csak részben igaz. Van egy alapvető eltérés. Ott “diktatórikus” állam van, mely halálbüntetést szab ki a korrupt vezetőkre. A mi hazánk “demokratikus” vezetésű! A közpénzek elherdálói eddig csak hosszadalmas vizsgálódás áldozatai voltak. De emellett az is igaz, hogy a magyarok egy jó része munkából szeretne megélni, de nem talál munkahelyet.
  Mindenesetre Kína gazdasági fejlődést mutat, mi pedig igencsak hátul kullogunk a nemzetközi mezőnyben.
Kiss Lászlóné

HÍREK

Április 3-án részt vettünk Budapesten a Magyar Ellenállás és Antifasiszták Szövetsége által meghirdetett békemeneten.
Útvonal: Fővámtéren gyülekeztünk, át a Szabadság hídon a Szabadság szoborig.
Megkülönböztetésül mi vörös ingben vonultunk.
* * *
Április 4-én Szolnokon tiszteletünket tettük a Szovjet Hősök emlékművénél és a II. Világháborúban elesett katonák síremlékénél.
* * *
Április 9-én Budapesten, a Hősök terén demonstrál az Európai Szakszervezetek Szövetsége, amihez mi is csatlakoztunk.
Mindannyian vörös ingben.
* * *
Február eleje óta Horvátország fővárosában a kormányellenes tüntetések jelszava: Nem a privatizációra, nem a kapitalizmusra.
* * *
Pártunk Elnöksége Nyilatkozatban tiltakozott a miniszterelnökhöz intézett levelében a kilakoltatás ellen.

A demokrácia kisajátítása

  A Népszabadság a közelmúltban egy írást tett közzé Heller Ágnes tollából, melyben a neves filozófusnő (többek között) kifejtette véleményét a demokrácia kérdéséről (Népszabadság, 2010. december 7.). Sok meglepetést nem okozott dolgozatával, mert azokat az ismert sztereotípiákat ismételte meg, melyeket a polgári politológia minduntalan elpufogtat. Nem véletlen ez az összhang a hasonlóan gondolkodók között, hiszen valamennyi célja a jelenség lényegének misztifikálása, elködösítése. Hogyan veti fel a kérdést Lenin, Kautskyval pole-mizálva? “ a liberális természetesnek tartja, hogy általában vett “demokráciáról” beszéljen. A marxista sohasem felejti el megkérdezni: melyik osztály számára? “(V. I. Lenin: A proletár-forradalom és a renegát Kautsky.) Ezzel szemben Heller Ágnes az alábbi meg-határozását adja az ő demokráciájának: “... van kapitalizmus demokrácia nélkül, de sehol sincs demokrácia kapitalizmus - azaz piac, árutermelés, a magántulajdon s annak tisztelete, verseny, vállal-kozás és a vállalkozás szelleme - nélkül”. Ezt a jellemzést elfogadnám, ha nem “mulasztotta” volna el kidomborítani, hogy itt polgári demokráciáról van szó, mely a magántulajdonra, következésképpen a kizsákmányolásra épül.
  Ám Heller Ágnes “általános” és a valóságban nem létező “tiszta” demokráciáról ír.
  Nem kérem számon a filozófustól a marxista osztályszemléletet, (hiszen már régen szakított Marx Károllyal és Lukács Györggyel), de a demokrácia és szocializmus viszonyáról olyan képet rajzol fel, melyre feltétlenül reagálnom kell.
  A burzsoá demokrácia a polgári társa-dalom politikai felépítménye, mely az adott uralkodó osztálynak érdekeit fejezi ki. Kapitalizmust szolgáló-védő intézményrendszer, állam a munkások és a tőkések közötti antagonizmusok “szabályozására”. Tehát nem salamoni itész, aki egyensúlyt biztosít az osztályok között, hanem egyértelműen a tőkések érdekeit fejezi ki. Ezért nem lehetséges osztályok felett álló demokrácia.
  Ha Heller Ágnes abszolutizálja a demokrácia jegyeit, miért fogadja el a rabszolgaságra alapozott ókori Periklész-i “népuralmat” demokráciának, míg tagadja a szocialista demokrácia léte-zését? Ha a “népuralom” egy meghatározott társadalom uralkodó osztályának állama, miért nem veszi tudomásul, hogy a proletárdemokrácia a munkás-osztály érdekeit fejezi ki, ismérvei ennek alapján alakulnak ki? Miért kellene a proletariátusnak a burzsoázia képére alakítani a maga népuralmát? Miért várja el a filozófusnő, hogy a munkás-osztály tisztelje a magántulajdont, a tőkés vállalkozást, vagyis a kizsákmányolást? Költői kérdőjelek.
  Nem kell feltétlenül egyetérteni a szocialista úttal, de tudomásul kellene venni, hogy léteznek a demokráciának más típusai is, mint a polgári uralmi forma.
  Csak gleichschaltolásnak nevezhetem, ha mindenre a burzsoázia ízlését, érdekét erőszakolom rá. Lenin a proletárdiktatúrát új módon érvényesülő hatalomnak tekintette, mely a többség demokráciája (állama) a kisebbséggel szemben.
  Heller Ágnes politikai attrakciója tagadja a szocializmus és a demokrácia elválaszthatatlanságát. Demokrácia vagy diktatúra! - állítja fel antidialektikus módon tételét. Mind a kapitalizmus, mind a szocializmus viszonylatában a lényeg: demokrácia és diktatúra - szem-be nem állítható egységben. A marxista kérdés: kinek? Valójában az az osztály (és szövetségesei) élvezi/k/ a demokrácia áldásait, amelye/k/ a diktatúrát gyakorolja. A burzsoá teoretikusok úgy vélik, a szavazati joggal rendelkező Kovács Béla, a csepeli papírgyár TMK-sa, vagy Juliska néni, a bócsai tehenészet dolgozója éppen olyan állampolgári jogok birtokában van, mint Széles Gábor, a milliárdos nagyvállalkozó. Ez a bűvészmutatvány csak arra jó, hogy elkenjék a polgárságnak nagy gondot okozó osztályharcot s úgy tegyenek, mintha a hatalom mindenkié lenne.
  Így keletkezik az az illúzió, miszerint a demokrácia egy és oszthatatlan.
Hegedűs Sándor

2011. május 11., szerda

Munkás Kupa labdarúgótorna Túrkevén

XVII. Munkás Kupa
2011. június 11. /szombat/
Túrkeve
  
Hatodik alkalommal nőknek is.
Ismét Túrkeve ad otthont - immár tizenhetedik alkalommal - a Munkáspárt által szervezett országos kispályás labdarúgó tornának. A csapatok regisztrálása és a kupa megnyitása a Városi Sportcsarnokban, ill. a mellette lévő kézilabdapályán lesz. /A Kisújszállást, Mezőtúrt összekötő út mentén eligazító táblával jelezve./
 
Program:
  • A csapatok regisztrálása, sorsolás.
8.30-9.00  Megnyitó.
9.00-9.30  A csapatok eligazítása.
9.30-13.30  Csoportmérkőzések /játékidő 2 x 15 perc/  Négy csapat jut tovább.
13.30-13.45 A továbbjutó csapatok regisztrálása, a csapatok párosítása.
13.45-15.15  Elődöntők. A vesztes csapatok – mint harmadik helyezettek – bronzérmet és  (szerény) díjat vehetnek át. /Játékidő 2 x 15 perc./
Döntő /játékidő 2 x 15 perc/.
  • A program lezárása: eredményhirdetés.
Természetesen a nők és férfiak külön versenyeznek.
Amennyiben 16 csapatnál több résztvevő lesz /ez a férfiak esetén fordulhat elő/, az eredményhirdetés egy órával eltolódik, a játékidő és a továbbjutó csapatok száma módosul.
Az első és második helyezettek arany ill. ezüst érmet és díjat vehetnek át.
Egy csapat maximum 10 főből állhat, maximum 10 – 10 érmet osztunk ki a dobogón végzők között.
Benevezési díj csapatonként: 5000 Ft. /Nőknek 3000 Ft/
Benevezési határidő:2010. június 06.
A határidőn túli nevezés esetén a tornán való részvételt nem garantáljuk. A benevezési díjat az alábbi címre kérjük: Csajbók Ferenc, 5420 Túrkeve Április 4. u. 12/B .
Érdeklődni az alábbi telefonszámon lehet: 06 56 361 929
vagy mobilon 06 30-286 64 74.
A benevezéshez a csapat és a település nevét valamint a csapat vezetőjének nevét, címét, telefonszámát és a benevezési díjat kérjük! / A nevezési díjat személyesen a lakásomon vagy túrkevei ismerősökön keresztül vagy postai úton kérem hozzám eljuttatni./
Milyen pályán lesznek a mérkőzések?
A döntő a sportcsarnok parkettás pályáján zajlik.
A csoportmérkőzések – a sorsolás „szeszélyéből” és a lehetőségekből fakadóan – parkettán, betonon, salakon és az is előfordulhat, hogy füves pályán lesznek. Lényeg, hogy tornacipőt /teremcipőt/ használjanak a játékosok. / A nők várhatóan műfüves pályán játszanak./
Az előzőekben kiderült, hogy várunk női csapatokat is!
A női csapatok vetélkedésének mikéntjét a benevező csapatok számának függvényében később dolgozzuk ki.
Meghívót minden benevezett csapatnak eljuttatunk.
Csajbók Ferenc
a torna szervezője

2011. április 24., vasárnap

A tőke korlátozása a ma forradalma - szolnoki előkongresszus

Nem ért egyet az új alkotmánnyal a Munkáspárt. Erről Thürmer Gyula beszélt a párt szombati szolnoki előkongresszusán. A pártelnök ismertette az Új programot a tagokkal és a küldöttekkel. Thürmer Gyula szerint csak akkor lesz jólét Magyarországon, ha korlátozzák a tőkét és visszaszorítják a munkanélküliséget.

Szolnok TV 2011-04-23 13:34:18


Nő a munkáspárt iránti érdeklődés és megbecsülés - mondta Thürmer Gyula a Munkáspárt szombati előkongresszusán. A párt elnöke szerint ez azért van, mert az emberek csak most kezdik megérteni, amit a Munkáspárt 20 éve hirdet: miszerint a kapitalizmust le kell váltani. A négy megyét összefogó előkongresszuson a pártelnök az új programot osztotta meg a tagokkal, a kongresszusi küldöttekkel.
„Ma az emberek legnagyobb gondja a munkanélküliség, és erre választ kell adni. Mi azt mondjuk, hogy korlátozni kell a tőkét, de nem ilyen ejnye-bejnye intézkedésekkel, mint ahogyan itt történt Magyarországon” - mondta az elnök. Thürmer Gyula szerint a multikat és a magyar nagytőkéseket jobban meg kellene adóztatnia az államnak. A pártelnök úgy véli a Magyar Nemzeti Bank ne legyen független intézmény, és ne a nemzetközi valutalap, hanem a magyar gazdaság érdekeit képviselje. A Munkáspárt nem ért egyet az új alkotmánnyal sem, hisz mint mondta: „Ebből az alkotmányból hiányzik sok minden, hiányzik a munkások, a dolgozók alapvető joga, ma már a 21. században élünk, miért kell akkor korlátozni a népszavazás, a népi vita intézményét és vannak benne fölösleges dolgok.”
***
Az mkmp-jnsz.blogspot.com helyszíni felvételei a szolnoki előkongresszusról

alt
Nagy József (Karcag, az előtérben Pozsonyi Péter (Martfű) és Szurcsik István (Túrkeve)


alt
Kalapos Mária (Bácsalmás)
alt
Kerekes Antal (Kecskemét)
alt
Herceg Antal (Mezőtúr, az előtérben Horváth Sándor (Karcag)
alt
Vereb József (Nagykörű)
A Szolnok TV interjúja Thürmer Gyulával (részlet)

A tőke korlátozása a ma forradalma - zuglói előkongresszus

A Magyar Kommunista Munkáspárt 23. kongresszusának tavaly decemberi első szakasza döntött arról, hogy a párt új programját május 14-én fogadja el. A program irányelveit eljuttatták a tagsághoz (illetve a kongresszusi küldöttekhez), amelynek lehetősége van arra, hogy az úgynevezett előkongresszusokon megvitassa azt, és amennyiben szükségesnek tartja, módosítási javaslatokat is tegyen. Az első ilyen tanácskozás április 20-án, szerdán zajlott le a zuglói Ilka utcai párthelyiségben.
A tanácskozást Fogarasi Zsuzsanna országos alelnök, budapesti elnök nyitotta meg. A párttagok Budapestről, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Komárom-Esztergom megyéből érkeztek.
Thürmer Gyula pártelnök a harminc oldalas "Tervezet a Munkáspárt új programja irányelveihez" elnevezésű dokumentum nyolcadik fejezetéből emelt ki részleteket. Ez a fejezet azt taglalja, hogy mit tehet a párt a tőkés rendszer ellenében. Ennek kulcsmondata: amíg Magyarországon a tőkés rendszer létezik, arra kell törekedni, hogy korlátozzuk a tőkét, ami egyet jelent a ma forradalmával. A szónok arról beszélt, hogy a pártnak bizonyos szempontból meg kell újulnia, és meg kell találnia azokat a csoportosulásokat - pártokat, civil mozgalmakat -, amelyek lényegében azonos nézeten vannak a Munkáspárttal. Oda kell menni hozzájuk, fel kell keresni őket, részt kell venni munkájukban. Mindez összefügg azzal, hogy a Munkáspártnak választ kell adnia a mai korban felmerült problémákra.
Mit jelent a kommunizmus, a kommunista ideológia (tágabb értelemben: a közösségi társadalom) ma Magyarországon? Lényegében azt, hogy "nem szeretjük a jelenlegi tőkés rendszert, a kapitalizmust". A távlati cél ennek a megdöntése, egyelőre azonban arra van szükség, hogy a rendszeren belül kell a tőkét korlátozni. Dél-Európa népei tiltakoznak kormányaik őket sújtó döntései ellen: a görögök, a portugálok már érzékelik, mi készül ellenük.
Ugyanebben a fejezetben szó esik a "népi hálózat (népi-dolgozói szövetség)" megteremtéséről, amely egy olyan önkéntes szervezet lenne, amely a szolidaritás érdekében egyesíti a dolgozói rétegeket, a tőke ellen harcoló erőket, sajátos tőkeellenes nemzeti szövetséget hoz létre.
 Thürmer Gyula néhány követelést is megemlített: a választási küszöb eltörlését (ezzel együtt az arányos választójog bevezetését), a képviselők, illetve a kormányzat visszahívhatóságát, a népszavazások kikényszerítését olyan témákban is, amelyeknél erre egyelőre nincs lehetőség, vagy az Alkotmánybíróság ezt nem engedi meg.
A népi hálózat megteremtése a párttól is nagyobb feladatokat követel: tudatosságot, szervezettséget, a számítástechnika mélyebb ismeretét, az internet hatékonyabb kihasználását. A szónok kiemelte: a tőkét csak saját eszközeivel lehet meghátrálásra kényszeríteni és hatalmát megszüntetni, a mostani időszakban pedig a tőke korlátozása jelenti a ma forradalmát.
A második előkongresszus április 23-án, Szolnokon lesz.

2011. április 18., hétfő

Döntött a KB: a vajnaisták visszatérhetnek a Munkáspártba, ha felveszik őket az alapszervezetek

A Magyar Kommunista Munkáspárt Központi Bizottsága 2011. április 16-án, szombaton ülésezett. A KB az egyik napirendi pont keretében, Karacs Lajosné alelnök előterjesztésében, elfogadta a Munkáspárt 2006 párt ügyében előterjesztett határozatot, amelyet teljes terjedelemben közlünk. (Az alaphír a Munkáspárt központi internetes oldaláról származik, a felhelyezés időpontja: 2011. április 18., hétfő, 12:53.)


A Központi Bizottság határozata a Munkáspárt-2006 párt ügyében
 

A Munkáspárt Központi Bizottsága a 23. kongresszus megbízása alapján áttekintette a „Magyarországi Munkáspárt-2006” létrejötte óta eltelt időszak tapasztalatait, s ennek alapján az alábbi határozatot hozta:


  1. A Munkáspárt 2006 mindazon tagjai, akik úgy érzik, hogy megtévesztették őket, és a Munkáspárt soraiban kívánnak harcolni a kapitalizmus ellen, jelentkezhetnek a Munkáspárt bármely országos vagy helyi szervezeténél. A Munkáspárt szervezetei a Pártetikai Bizottság előzetes véleményezése után szabályos tagfelvételi folyamat keretében döntenek arról, hogy a jelentkezőket felveszik-e a Munkáspártba.
  2. A Munkáspártnak súlyos kárt okozó egykori pártvezetőknek a Munkáspártba nincs visszaút.

Indoklás:

2005-ben a Munkáspárt vezetésének egy szűk csoportja élén Vajnai Attilával, Fratanolo Jánossal, Jegessy Andreával és másokkal, nyíltan opportunista nézetet képviselt, a párt politikájának durva megváltoztatását célozta meg. Kísérletet tettek a párt vezetésének megszerzésére. Amikor a tagság zöme ezt visszautasította „Magyarországi Munkáspárt-2006” néven új pártot alapítottak. Az új párt az MSZP közvetlen vagy közvetett szövetségese lett.

A Munkáspárt tagjainak többsége nem kívánta feladni marxista-leninista szemléletét, nem akart az országnak és a baloldalnak felmérhetetlen károkat okozó szocialisták partnere lenni, nem volt hajlandó feladni a párt önállóságát. A Munkáspárt tagjai többségének kitartása lehetővé tette, hogy a súlyos támadás ellenére megvédjük a Munkáspártot.

Az egykori pártellenzék és a „Magyarországi Munkáspárt-2006” tevékenysége a részvevők személyes szándékaitól függetlenül súlyos károkat okozott. Sajnálatosan – a párt nehéz helyzetével visszaélve – opportunista nézeteikkel sok pártagot megtévesztettek, melynek okán többek – valóságos meggyőződésüket feladva – a Munkáspártot elhagyták. Tönkre tették a Munkáspárt számos helyi szervezetét. Megakadályozták, hogy a Munkáspárt érdemben felkészüljön a 2006. évi választásokra.

Az elmúlt években több változás történt. A „Magyarországi Munkáspárt-2006” vezetői ugyan azóta is több féle kísérletet tettek arra, hogy gyengítsék pártunkat, elvonják a szavazóinkat, de ez nem járt sikerrel. Bebizonyosodott, hogy ez emberek nem kérnek a rózsaszínű, megalkuvó politikából, az MSZP és a Munkáspárt között nincs politikai tér.

A Munkáspártnak többen jelezték: belátják, a szakítás hibás lépés volt. Többen fordultak azzal a kéréssel a Munkáspárthoz, hogy ismét a mi pártunkban dolgozhassanak.


Budapest, 2011. április 16.
Munkáspárt Központi Bizottság


A tőke korlátozása

Jó lesz a Munkáspárt új programja. – állapították meg többen a Központi Bizottság április 16-ülésén. Egyetértés van abban, mondta Thürmer Gyula, a párt elnöke, hogy Munkáspárt elutasítja a tőkés rendszert, amely nem képes az emberek alapvető gondjainak megoldására. A kapitalizmus általános válságban van, de ez nem azt jelenti, hogy a tőkés rendszer összeomlás előtt állna. A tőke erői képesek új tartalékokat mozgósítani, megosztani a tőke ellen küzdő erőket. Amíg a tőkés rendszer Magyarországon létezik, arra kell törekednünk, hogy korlátozzuk a tőkét. A tőke korlátozása a ma forradalma. A tőkét csak a néptömegek, a dolgozók ereje korlátozhatja. Célunk népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) kiépítése, olyan önkéntes szervezet megteremtése, amely a szolidaritás érdekében egyesíti a dolgozói rétegeket, a tőke ellen harcoló erőket, sajátos tőke ellenes nemzeti szövetséget hoz létre. – folytatta a pártelnök. A párt 23. kongresszusának második szakasza május 14-én vitatja meg az irányelveket.
A Központi Bizottság Karacs Lajosné alelnök előterjesztésében elfogadta a Munkáspárt 2006 párt ügyében előterjesztett határozatot, amelyet teljes terjedelemben közlünk.
A Központi Bizottság Fogarasi Zsuzsanna alelnök előterjesztésében döntött arról, hogy a Központi Bizottság, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság korábbi tagjai, a párt korábbi megyei elnökei, akik a 23. kongresszus első szakaszában elveszítették küldött státuszukat, teljes jogú küldöttként, szavazati joggal vehessenek részt a második szakaszban. Így az érintettek lehetőséget kapnak arra, hogy kifejezzék véleményüket arról, hogy támogatják vagy elutasítják a Munkáspárt új politikáját.
***
A Központi Bizottság ülésén a párt elnöke köszöntötte Belovitz Károlyt, aki 60. születésnapját, és Kónya Bélát, aki 65. születésnapját ünnepli áprilisban.

2011. április 8., péntek

Orosz követelés: ne szállítsunk a fasizálódó Magyarországnak földgázt!

A Magyar Kommunista Munkáspárt és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége karcagi szervezetei április 4-én délután közösen megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét Karcagon.

Az egyik idős elvtárs beszámolt arról, hogy a Kunmadarason egykor szolgálatot teljesítő hajózó szülei eljöttek megnézni a magyarországi katonasírokat - konkrétan Kunmadarason és Karcagon. Ő látta őket vendégül. (A karcagi sírokat az MKMP karcagi alapszervezete gondozza.)

A vendégek elmondták, hogy mozgalom indult annak érdekében, hogy a szent orosz földbe került "trágyát", vagyis a magyar fasisztákat a magyar kormányzat takarítsa el. Ha szükséges, tiltsák meg a fa, a szén és egyéb nyersanyagok szállítását Magyarországnak az országunkban tapasztalható russzofóbia miatt.

Megbízható, az orosz és ukrán helyzetet ismerő forrásból tudom, hogy a fa exportját már megtiltották. A követelés úgy szól, hogy a magyaroknak szállított földgázt esetleg meg is kellene szüntetni. Vendégeink megdöbbentőnek nevezték a kivonulásuk óta kialakult állapotokat Magyarországon.

Április 3-án délután az orosz család elutazott Karcagról.

Nagy József, Karcag

Blogarchívum