18. Munkás Kupa kispályás labdarúgótorna, Túrkeve

XVIII. Munkás Kupa, 2012. június 09. (szombat) Túrkeve

 

Kilencedik alkalommal nőknek is.

Ismét Túrkeve ad otthont - immár tizennyolcadik alkalommal - a Munkáspárt által szervezett országos kispályás labdarúgó tornának. A csapatok regisztrálása és a kupa megnyitása a Városi Sportcsarnokban, illetve a mellette lévő kézilabdapályán lesz (a Kisújszállást, Mezőtúrt összekötő út mentén eligazító táblával jelezve).

Program: 

A csapatok regisztrálása, sorsolás.

8.30-9.00  Megnyitó.

9.00-9.30  A csapatok eligazítása.

9.30-13.30  Csoportmérkőzések /játékidő 2 x 15 perc/. Négy csapat jut tovább.

13.30-13.45 A továbbjutó csapatok regisztrálása, a csapatok párosítása.

13.45-15.15  Elődöntők. A vesztes csapatok – mint harmadik helyezettek – bronzérmet és (szerény) díjat vehetnek át. (Játékidő 2 x 15 perc.)

Döntő (játékidő 2 x 15 perc)

A program lezárása: eredményhirdetés.

Természetesen a nők és férfiak külön versenyeznek.

Amennyiben 16 csapatnál több résztvevő lesz (ez a férfiak esetén fordulhat elő), az eredményhirdetés egy órával eltolódik, a játékidő és a továbbjutó csapatok száma módosulhat.

Az első és második helyezettek arany-, illetve ezüstérmet és díjat vehetnek át.

Egy csapat maximum 10 főből állhat, maximum 10–10 érmet osztunk ki a dobogón végzők között.

Benevezési díj csapatonként:

• férfiak 5000 Ft.
• nők 3000 Ft.

Benevezési határidő: 2012. június 02.

 

A határidőn túli nevezés esetén a tornán való részvételt nem garantáljuk. A benevezési díjat az alábbi címre kérjük:

Csajbók Ferenc, 5420 Túrkeve Április 4. u. 12/B .

Érdeklődni  lehet:

- tel.: 06 56 361 929 vagy mobilon 06 30-286 64 74

- email: apaatok@freemail.hu

 

A benevezéshez a csapat és a település nevét valamint a csapat vezetőjének nevét, címét, telefonszámát és a benevezési díjat kérjük! A nevezési díjat személyesen a lakásomon vagy túrkevei ismerősökön keresztül - vagy postai úton kérem hozzám eljuttatni.

 

Milyen pályán lesznek a mérkőzések?

Férfiak

A döntő a sportcsarnok parkettás pályáján zajlik.

A csoportmérkőzések – a sorsolás „szeszélyéből” és a lehetőségekből fakadóan – parkettán, betonon, salakon és az is előfordulhat, hogy füves pályán lesznek. Lényeg, hogy tornacipőt /teremcipőt/ használjanak a játékosok.

 

Meghívót minden benevezett csapatnak eljuttatunk.

 

Túrkeve, 2012-05-06

Csajbók Ferenc

a torna szervezője

Jászkun Munkás, 2012. február

Néhány mondat a köztársaságról

A köztársaság, mint államforma az elavult feudális monarchiákat váltotta fel, jelezvén: vége az „istentől rendelt" király mindenhatóságának.

Nálunk 1918. november 16-án a Magyar Nemzeti Tanács kihirdette néphatározatát: „Magyarország független és önálló népköztársaság". 1919. március 21-én a Budapesti Munkástanács kikiáltja a Magyarországi
Tanácsköztársaságot.
A munkáshatalom felszámolása után az ellenforradalom hatálytalanította annak minden törvényét és rendeletét. 1921. november 6-án a parlament megfosztotta a Habsburg-házat a magyar tróntól. (1921:XLVII. tc.), de azt követően nem kiáltotta ki a respublikát. Horthy kormányzósága mellett a „király nélküli királyság" furcsa közjogi intézménye jött létre. Ez a különleges alakzat maradt fenn 1946. február 1-ig, amikor is a nemzetgyűlés eltörli a királyság intézményét (1946. l. tc.) és Magyarországot köztársasággá nyilvánítja. A parlamentben egyedül Schlachta Margit szavazott a törvény ellen: amikor ki­mondjuk a köztársaságot, ezzel nemcsak a király fejéről, hanem a saját fejünkről is levesszük a koronát".

A „fordulat éve" új helyzetet teremtett hazánkban: győzött a szocialista forradalom. Ennek meg kellett teremteni adekvát intézményrendszerét. A közösségi társadalomba való forradalmi átmenet alaptörvénye volt szocialista alkotmányunk (1949. XX. tc), mely kimondja: Magyar Népköztársaság. Ez az államforma az 1989-1990-es rendszerváltásig volt érvényben.

Az ellenforradalmi fordulat után nagyobb korrekciókkal felhasználták az 1949-ben szocialista („sztálini") alkotmányt. Ekkor hazánkat köztársasággá nyilvánították, de leválasztották a „népről": a hatalomra került polgárság nem akart a néppel osztozni. Ám ezt a szocialista múltból örökölt alaptörvényt húsz éven keresztül állandó támadás érte „sztálini" eredete miatt. Ezért úgy döntöttek, hogy vadonatúj alkotmányt hoznak létre, a korábbi összeeszkábált helyett. Ebben a Magyar Köztársaság már nem szerepel. ("A/cikk: Hazánk neve Magyarország") Igaz, a B/cikk/2 rögzíti: Magyarország államformája köztársaság. Éppen a minap cserélték le a határtáblákat. Itt sem találkozunk a "köztársaság" jelzővel. El lehet gondolkodni azon, mi kifogásuk van a hatalmon lévő politikai elitnek országunk ilyetén megjelölésével. Talán a királyság felé sandító Fidesz-KDNP vezetői már tudnak valamit, amit a köznép még nem.?

Azt is kifogás tárgyává kell tennem, hogy a mai politikusok és történészek harmadik köztársaságról beszélnek, amikor a sajátjukat besorolják: 1918, 1946, 1990. Nem vagyok Wolf-díjas matematikus, de ha jól számolok, eddig öt köztársaságunk volt.

Vannak balsejtelmeim: kihagyták a Tanácsköztársaságot és a létezett szocializmus államformáját. Egy történésznek, ha hiteles akar maradni, követnie kell a „sine ira et studio" elvét.

Ez az önkényes kategorizálás nem egyéb történelemhamisításnál.

Hegedűs Sándor

IDEOLÓGIAI KÖTÉLTÁNC

Némelyek véleménye szerint „bizonyos politikusok számára a vastag bőr isten adománya". Nem­csak azért mondják ezt, mert a politikus, bármilyen badarságokkal áltathat milliókat következmények nélkül, hanem mert azt tapasztalják, hogy többen úgy cserélnek pártot, nézetet, mint mások az alsóneműjü­ket szokták váltani. E gondolatok jutottak eszembe, hajdan tisztelt ismerősöm nemrég kezembe került memoárkötetének olvasgatása köz­ben. A csalódottságát burkoltan érzékeltető szerző - saját érdemei hangsúlyozása közben - ekképpen vall önmagáról; „Itt vagyok én, a pártállam legprogresszívabb refor­mere és fölszámolásának legtevé­kenyebb szereplője. Én vagyok, aki a nyolcvanas évek derekától annyit tettem". Többek között „... én jelen­tettem ki a rádióban, hogy ötvenhat nem ellenforradalom hanem nép­felkelés volt". Politikai ellenlábasai s persze a köztársasági elnöki remé­nyeinek szertefoszlatói „rosszmájú kötekedők azok, akik kezére lépnek a gödörből kikapaszkodóknak. Pap­rikajancsik, percemberkék, akiket a politikai játszmában csak a hatalom érdekel. A magukat liberálisnak nevező jakobinusok különítménye­sei és kivégző osztagai" - állítja ró­luk. Ezek után áttekintettem a ber­zenkedő hazánkfia életútját. Alig huszonnégy évesen a marxista-leninista esti egyetem megyei igaz­gatója Bács-Kiskunban. Később a megyei pártbizottság osztályveze­tője, majd titkára: a KB alosztály vezetője, a Társadalmi Szemle fő­szerkesztő-helyettese, kulturális mi­niszterhelyettes, illetve miniszter, művelődési miniszter, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, államminiszter, a Tudo­mánypolitikai és a Nemzeti Kollé­gium elnöke, az MSZMP KB, a Politikai Bizottság, az elnökség és a PIB tagja.

Hát ennyire volt a szocializmus megbuktatásán oly nagy elánnal ügyködő polgártársunk az előző társadalmi rendszer mellőzöttje. Tűnődöm, hogy e kiváló felkészült­ségű, remek debatter adottságokkal rendelkező személyiséget vajon mi­féle ismérvek függvényében mi­nősítsem. Hiszen ellentmondásos vélekedésével, meghökkent „lépés­váltásaival" vaskos kétségeket éb­resztett ismerőiben.

A bácskai napilap 1957. decem­ber 15-ei számában (az esti egyetem ambiciózus igazgatójaként) Forra­dalom vagy ellenforradalom? cím­mel publikáltatott dolgozatában még eképpen vélekedett: „Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az első Hazai Nemzeti Forradalmat, melyet kis híján Nem­zeti Szocialista Forradalomnak ne­veztek.

A Nemzeti Forradalom olyan neve­zetes renegátot sorolhatott vezetői közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit, ugyancsak egy adóvégrehajtói karrierhez szab­ták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban". (E dolgozat Lenin: Állam és forra­dalom című művének tárgyalása során kötelező irodalom volt az ML esti egyetemen). Ha ezek olvastán akként vélekedne valaki, hogy egy 24 esztendős tapasztalathiányos ifi állíthat efféléket, ki kell ábrán­dítanom. E historizáló személyiség ugyanis 1985-ben - immár 52 éve­sen - az MSZMP legfőbb fórumán elmondott felszólalásában - „elkö­telezett" rendszerpárti tisztség­viselőként - többek között az alábbi szöveggel rukkolt elő a pulpitusról: „A kongresszusi dokumentumok, a beszámoló, határozattervezet és Kádár elvtárs előadói beszéde meg­győztek arról, hogy jól bevált po­litikánk lenini fő irányvonalának, az MSZMP nagy történelmi tettekben kialakult és kipróbált módszereinek megerősítésével eredményesen vé­gezhetjük el a jövendő nagy fela­datait. Ezért a javaslatokat meggyőző­déssel támogatom, képességeim és legjobb szándékaim szerint a kong­resszus határozatainak megvalósí­tásán munkálkodom". (Az MSZMP XIII. kongresszusának jegyző­könyve, 413-414. oldal). Politikai életművészete csúcsának azt tekinthetjük, hogy az MSZMP kom­munista és ateista párt egykori tagja és tisztségviselője gyanánt sikerült eljutnia a katolikus egyetem kated­rájáig, illetve (miként nyilatkozta anno) a jobboldal szellemi vezéré­nek harcostársává válhatott.

E sorok írójának személyes em­léke fűződik a cikkcakkban poli­tizálgató renegát személyiséghez. Az Ilkei Csaba gondozásában 1985-ben megjelent „Nem hallgathatunk: Avagy: a „Südi-jelenség" címmel közéleti bajvívásaim epizódjait tag­laló riportkötet ajánló sorait ő írta. Az előszóban foglalt gondolataival egyetértettem, azt azonban, hogy ő publikálta, míg élek, szégyellni fo­gom.

Dr. Südi Bertalan

RENDSZERVÁLTÁS POZITÍV és NEGATÍV előjellel!

Ősztől tavaszig fáztunk. Alulöltözöttek voltunk és akkor még vol­tak embert-gyereket próbáló telek. Még folyt az ország újjáépítése. A vidéki emberek vonaton lógva igye­keztek a fővárosba, a nagyipari vá­rosokba, hogy minél hamarabb meg­indulhasson az ország a gazdasági felemelkedés útján. Ahol tehette, mind két szülő ment, vagy naponta, vagy hetente ingázva, így volt ez Törökszentmiklóson is. A nagyszülők vigyázták az otthoni rendet. Jártam óvodába az egy évvel idősebb nővéremmel együtt. Ő az elsőt végezte mikor én Sztálin halá­lának évében kezdtem az iskolás éveket.

Míg "oviba" csak "polgári" gyere­kek jártak, itt voltak cigány osztály­társaim, akiket a szülei példája és a tanács elvárása ültetett iskolapadba. Jól megvoltunk egymással. Szegé­nyek ők is és mi is. Együtt játszot­tunk az óraszünetekben és iskola után együtt kergettük a rongylabdát a gulyagyepen. Együtt szocializálód­tunk a társadalommal. A beindult gazdaság szívta magához a mun­káskezeket.

Városunk és környéke, persze a fő­város, meg a megyeközpont szám­talan munkahelyet, így biztos jöve­delmet, megélhetést adott magyar­nak, cigánynak egyaránt.

A nagyüzemi terheket vállalni nem tudó családok továbbra is vá­lyogvetésből, alkalmi mezőgaz­dasági munkából tartották fenn ma­gukat. Lakáskörülményeik bizony siralmasak voltak. Putriban még én is jártam. A vályogvetés agyaggödre volt gerendázaton szalmázva, földelve, ahol némi bútorzat mellett egy nagy fekhely volt mindennel bélelve, ahonnan a dunna alól csak a nagy fekete szemek csillogtak körbe-körbe.

Híres, vagy inkább csak neves zenész família gyerekei is jártak velünk. A Farkas gyerekek és az Ökrösök a Rajkózenekarba zenéltek és sikeres életük alakult az évek mú­lásával.

Mindig mackóban jártunk. Ujja túl ért a kusza kabátok ujján. Ennek volt haszna is. Télen ráért a csupasz kezünkre, meg az állandóan fénylő orrunk alját abba töröltük. És fel­nőttünk. Középiskolába jártunk, szakmát tanultunk. Nem volt gond az elhelyezkedés, a munka jöve­delmet, megélhetést biztosított. A KÁDÁRI szociálpolitika itt a vá­rosban is új utcák kialakítását tette lehetővé, ahol komfortos cigány­házak magasodnak.

A cigányság beilleszkedett a mun­kaközösségekbe. A nagyüzemi me­zőgazdaság létrejöttével, a termékei feldolgozásának ipara is számtalan munkalehetőséget adott. A baromfi­feldolgozó a cigány nők százait foglalkoztatta. A hétvégeken ének­szóval vonultak a kedvezményesen kapott szárnyasokkal családjukhoz, otthonukba, ahol nem volt gond, mit eszünk a hétvégén?! A férfiak is dol­goztak. Az építőipar, a városi or­szágos hírű ekegyár, az útépítés­, -karbantartás a mezőgazdaság fel­vette, foglalkoztatta a szabad mun­káskezeket. A KMK nagy fegyel­met, jó közbiztonságot, közhan­gulatot teremtett.

Akikkel együtt nőttünk fel jól szocializálódtak, integrálódtak. Gyermekeik már elkeveredtek a ma­gyarság gyermekeivel. Vegyes há­zasságok sora jött létre, beillesz­kedtek a városi életelvárás követel­ményeibe. Ma hozzávetőleg kettő­száz család vallja magát cigánynak, úgy 900, 1000 fő. A rendszervál­táskor ők voltak az elsők, akik az utcára kerültek. Sok családban újból gond a mindennapi megélhetés.

Azok, akik a szüleiktől a tisztes­séges munka utáni megélhetést lát­ták, munkanélküliségre kényszerültek. Segélyért állnak sorba és sokan a megélhetési bűnözés útjára vetőd­tek. A szegregáció is mindennapos. Ha már cigány, nem kell a munka­helyeknek. Napjainkban ott dolgoz­nak, ahol a magyaroknak "rangon aluli". Pedig a ’89 előtti időszak bebizonyította, hogy ők is nagyon hasznos tagjai a társadalomnak. Pártunk a MUNKÁSPÁRT jövőképébe, az új KÖZÖSSÉGI TÁR­SADALOM jövőképébe ők is jelen­tős tényezőként szerepelnek.

Nyerjük meg őket a KÖZÖS ÜGYNEK!

Szilágyi András

A nemzeti oldal

Több ismerősöm, köztük diplo­mások is kijelentették, hogy ők nem tartoznak sem a jobb, sem a bal­oldalhoz, ők a nemzeti oldalhoz tartoznak. Sokszor halljuk a nem­zeti kormány kijelentést is. Mikor megkérdeztem, mit értenek alatta, érvekkel alátámasztott választ nem kaptam.

Véleményem szerint a témát a nemzet fogalmából lehet értelmez­ni. A filozófiai kislexikon ezt az alábbiak szerint fogalmazta meg. „Nemzet az emberiség történelmi­leg kialakult formája. A nemzet jellemzői mindenek előtt az anyagi életfeltételek közössége: a terület és a gazdasági élet közössége, továbbá a nyelv, valamint a nemzeti jelleg bizonyos - kultúra nemzeti saját­szerűségében megnyilvánuló - vo­násainak közössége". A megha­tározásból kiindulva szerintem a nemzet tagja a Magyarországon élő magyar állampolgár. Ezért veszé­lyes, ha valaki önmagát kiáltja ki, hogy ő a nemzeti oldal tagja, mert ezzel másokat kirekeszt. A nem­zethez való tartozás nem világné­zeti, vagy politikai hovatartozás kérdése.

Sajnos a kapitalista körülmények között az ellentétek szítása a rend­szer velejárója, mert így az oszd meg és uralkodj elve működik. A kizsákmányolás jelenléte eleve kettéosztja a nemzetet, ezért érdekellen­tétek alakulnak ki. Az egységes nemzetről, amely az előzőekből adódóan a közeljövőben nem jön létre, túlzás beszélni. A nagy kérdés az, hogy azok az emberek akik magukat a nemzeti oldalhoz sorolják a társadalom melyik felére gondolnak? A kizsákmányoló, vagy a ki­zsákmányoltak többségére.

Horváth Sándor

MI ÉRTJÜK

Az egyik TV-ben a műsorvezető azt mondja, hogy SZTÁLINT is meg­siratták a Szovjetunióban. IGEN! De miért? Azt nem mondja, hogy a szovjet nép irgalmatlanul sokat szenvedett a cárok idejében. Sztá­lin vezetése alatt szabadultak meg az elnyomástól és ő mutatta meg - nemcsak a szovjet népnek, hanem az egész világnak -, hogy milyen a harmonikus szocializmus.

1929-41-ig a 2-5 éves terv alatt lét­rehozták a nagyüzemi termelést. Lánctalpas traktorokkal szántották fel az egész határt, a szűzföldekkel együtt. Lakásokat építettek, meg­kezdték a nehézipar fejlesztését, a gépgyártást, 100 ezrével oktatták az embereket. Az első évben annyi gabonát termeltek, hogy ne keljen éhezniük. Ingyen étkezhet­tek, tanulhattak, lakhattak. Minden ember belátta, hogy a bolsevik pártnak igaza van. És mindeközben a diverzióra készülők szer­vezkedtek. A külföldiek csodál­koztak, hogy miért lelkesednek ennyire a szovjet emberek Sztá­linért. A II. világháború alatt is megmutatták, hogy a hazájukért is készek feláldozni életüket is.

Dudás György

Külföldi hírek, érdekességek A Szabadság újságból átvéve

- A „túlzottan szórakoztató és vulgá­ris" televíziós műsorok kétharmadát levették a TV képernyőjéről és helyet­te dokumentumfilmeket, kulturális és ismeretterjesztő adásokat tűztek a programra Kínában. Nálunk is megte­hetnék ugyanezt a műsorkészítők.

* * *

- A Guinness rekordok közé csak azokat az eseményeket veszik fel, amilyen a világon még nem volt. Ezt szigorú zsűri állapítja meg. így került a könyvbe Fidel Castro is, aki ellen 638 alkalommal kíséreltek meg gyil­kosságot. Volt olyan, hogy a cipőjébe tettek robbanóanyagot, a szivarjába injekcióztak kígyómérget, a baseball labdájába robbanószerkezetet. Ezeket nagy többségében a CIA kez­deményezésére.

* * *

- A londoni Parlament téren található harminc sátorból álló „békesátort" felszámolta a rendőrség. Magam is több alkalommal láttam azt, hogy első alkalommal csak egy sátor és ezt kö­vetően évenként nőtt a sátrak száma. Az elmúlt év szeptemberében is oda zarándokoltam, hogy lássam mennyit növekedett a tábor. Már nem lehetett a közelükbe menni, a szemközti jár­dákról tekinthettük meg. Minden fegyveres intervenció ellen demon­stráltak, 2001 tavasza óta.

Strasbourgi vöröscsillag-döntés: a kormány csak azért sem fizet a pernyertes Fratanolo Jánosnak

Vörös csillag – Nincs szankció, ha az állam elszabotálja a számára kedvezőtlen strasbourgi ítéletet

A nemzetközi szerződések, s ezzel együtt az egész jogrendszer iránti kötelező tiszteletet ássa alá, ha a kormány nem hajtja végre az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét. Egy ilyen lépés ma egyenesen önsorsrontó és meglehetősen abszurd, szankciója azonban nincs – hangsúlyozta a vörös csillag viselése miatt Magyarországon elmarasztalt Fratanoló János jogi képviseletét ellátó Magyar Gábor ügyvéd. 

Lencsés Károly| Népszabadság| 2012. május 5.

A strasbourgi fórum Fratanolónak kártérítés és ügyvédi költség címén négyezer plusz kétezer-négyszáz eurót ítélt meg, úgy tűnik azonban, hogy az állam – legalábbis az április 20-án Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter által jegyzett országgyűlési határozattervezet szerint – egyetlen fillért sem akar adni.

Fogcsikorgatva, de még Oroszország és Törökország is minden esetben kifizeti az emberi jogi bíróság verdiktjében meghatározott összeget – jelentette ki az ügyvéd. Az ítéletekből fakadó jogalkotási kötelezettségeknek többnyire viszont nem tesznek eleget, arra azonban eddig az Európa Tanács (ET) 47 tagállama közül egyik sem vette a bátorságot, hogy parlamenti határozatban deklarálja: esze ágában sincs egy strasbourgi döntést végrehajtani.
Ha az előterjesztést elfogadják, Magyarország kimondja, hogy a bíróság „marasztaló ítéletének végrehajtásával, továbbá a törvény módosításával nem ért egyet”. Egyébként a kormány olyannyira nem ért egyet, hogy az új Btk. szerint a vörös csillag viselését már nemcsak pénzbüntetéssel, hanem elzárással is lehetne szankcionálni – emelte ki Magyar Gábor. A büntető törvénykönyvet tehát tovább szigorítják, miközben a Vajnai-ügyben született első strasbourgi ítélet után a tényállást módosítani kellett volna.
A határozattervezet indoklása szerint az Alkotmánybíróság 2000-ben állást foglalt az önkényuralmi jelképek viselésének büntethetőségéről, és a szabályozást alkotmányosnak találta. Csakhogy – figyelmeztet Magyar Gábor – később a strasbourgi bíróság úgy döntött, hogy a kifogásolt rendelkezés sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, és ezért ellentétes az emberi jogi egyezménnyel. Ez új helyzet, s bár 2008-ban a vörös csillag ügyében alkotmánybírósági beadvány született, a testület nem döntött róla.
Egyelőre bizonytalan persze, hogy a határozattervezetnek milyen joghatása lehet – fogalmazott az ügyvéd. Az adott ügyben három feladat van: a kormánynak ki kell fizetnie a megítélt összeget, a Kúriának fel kell mentenie Fratanolót, és az Országgyűlésnek módosítania kell a Btk.-t. Az ítéletet akkor hajtják végre, ha mindhárom lépés megtörtént, s még nem tudni, hogy a parlament döntésének mi lesz a következménye: fizetnek, de nem lesz törvénymódosítás, esetleg a kártérítés is elmarad. A Kúria viszont a hatályos büntetőeljárási törvény szerint nem mérlegelhet: a Fratanolót elmarasztaló jogerős verdiktet meg kell változtatnia.
A helyzet azért is meglehetősen pikáns, mert a strasbourgi bíróság reformjáról április közepén Brightonban tanácskozást tartottak. Azon részt vett Navracsics Tibor is, s aláírta azt a nyilatkozatot, amely szerint az ET miniszteri bizottságának vizsgálnia kell, hogy a tagállamok egy-egy elmarasztaló ítélet után eleget tesznek-e jogalkotási kötelezettségeiknek. Vagyis: korrigálják-e azokat a törvényeket, amelyek az emberi jogok európai egyezményének megsértéséhez vezettek. Ha ezt megteszik, lényegesen kevesebb panasz érkezhet majd Strasbourgba.
Magyar Gábor szerint a kormány most éppen ennek ellenkezőjére készül. Az ügyvéd nem hagyott azonban kétséget afelől, hogy minden hasonló ügyben készek a végsőkig elmenni. A Zöld Baloldal és a Munkáspárt 2006 most vasárnap ugyancsak a vörös csillag viselése miatt előállított tagjai esetében is bírósághoz fordul, ha a BFRK az intézkedés miatt nem kér bocsánatot, illetve nem fizet megfelelő kártérítést. Ez igen valószínűtlen szcenárió – véli az ügyvéd –, így maga inkább perre számít, és ha az érintettek itthon nem kapnak elégtételt, az emberi jogi bírósághoz mennek.
Az ügyvéd egyébként nem érti, miért kell feleslegesen dolgoztatni a magyar és a strasbourgi bíróságot, hiszen 2008 óta egyértelmű, hogy az önkényuralmi jelkép viselése miatt folytatott eljárások csak felmentéssel végződhetnek. Ráadásul meglehetősen kínos lesz, ha – uniós fórumok után – az ET miniszteri bizottságának is egy „magyarkérdéssel” kell foglalkoznia. Igaz, szankció ugyan nincs, de Magyar szerint a kormány felesleges makacskodása felér egy újabb politikai öngyilkossági kísérlettel.
***

Németországban a horogkereszt tilos

Németországban 1945 óta tilos a horogkereszt használata. A törvényt még a szövetségesek hozták, de ezt átemelték a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányába 1947-ben. A horogkereszt nyilvános használata egytől három évig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbírsággal sújtható. Van azonban kivétel: nem jár érte büntetés, ha használata a „polgárok felvilágosítását, művészeti, tudományos, kutatási vagy oktatási célokat szolgál, vagy történelmi eseményekről szóló tudósításban említik”. Lehet használni az áthúzott horogkeresztet, bár erről az utóbbi években nagy vita dúlt: több német bíróság is büntethetőnek nyilvánította – épp a fentiekre hivatkozva – azt.
Végül a szövetségi legfelsőbb bíróság 2007-ben úgy ítélkezett, amennyiben egyértelmű, hogy a horogkeresztet elutasító mozgalmakról van szó, vagyis a cél nem a nemzetiszocializmus támogatása, hanem épp ellenkezőleg, az azzal szembeni harc, akkor ez az alkalmazás sem büntethető. Németország 2007-ben kezdeményezte, hogy a horogkereszt alkalmazása legyen büntethető az egész Európai Unióban, de ezt a dánok és a britek a szólásszabadságra hivatkozva elutasították, a litvánok pedig azt követelték, hogy ebben az esetben a sztálinizmus jelképeit is tegyék tiltólistára. (I. E.)

Húsz megválasztott küldött képviseli Szolnok megyét a Munkáspárt 24. kongresszusán

Április 28-án tartotta meg kongresszusi küldöttválasztó értekezletét a Magyar Kommunista Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete. A megye húsz küldöttet delegál a párt 24. kongresszusára,amely május 26-án, szombaton lesz a Baross utcai központi székházban.
Az értekezleten, amely a szolnoki városi könyvtárban volt, a megyei tagság egynegyede volt jelen, s részt vett Thürmer Gyula országos elnök és Fogarasi Zsuzsanna országos alelnök. Thürmer Gyula a párt választási programjáról beszélt az értekezletet követő sajtótájékoztatón.
A megválasztott jelöltek névsora (amely automatikusan kiegészül Bencsik Mihály megyei elnökkel, országos elnökségi taggal (Szolnok), továbbá Gulyás László (Szolnok) és Sipos Sándor (Túrkeve) központi bizottsági tagokkal):
1. Csajbók Ferenc Túrkeve
2. Csányi László Jászárokszállás
3. Csomorkányi Andor Karcag
4. Donkó Jolán Szolnok
5. Dull Krisztián Norbert Tiszabura
6. Farkas Károlyné Kisújszállás
7. Herceg Antal Mezőtúr
8. Herczegh Klára Szolnok
9. Horváth Balázs Imre dr. Tiszabura
10. Horváth Sándor Karcag
11. Kun József Jászladány
12. Nagy József Karcag
13. Póta Lászlóné Nagykörű
14. Pozsonyi Péter Martfű
15. Simon István Túrkeve
16. Szarvas Géza Szolnok
17. Szijjártó Mihály Szászberek
18. Szilágyi András Törökszentmiklós
19. Szilágyi Sándor Szolnok
20. Vass László Törökszentmiklós

Kádár: Inkább munkáspárti rendszert, mint a kizsákmányolók országát (1957)

A rendszerváltás óta eltelt huszonkét év talán legsötétebb időszakát éli meg a magyar nemzet. A vihar már tombol és sajnos nyoma sincs időváltozásnak. A devizaalapú hiteleket felvevő, törleszteni  nem tudó és a kilakoltatástól rettegő tízezrek, a munkahelyek tömeges
megszűnése miatt utcára kerülő tízezrek, a kilátástalan helyzetük miatt az öngyilkosságba menekülő százak, ők mindannyian a kizsákmányoló, kapitalista rendszer áldozatai, amely rendszernek a hűséges katonái mind a parlament padsorait koptatják, pártállástól, világnézettől függetlenül. A parlamenti pártok nem a magyar munkásosztályt, a magyar munkást képviselik, hanem a hazai és a nemzetközi nagytőke akaratát és érdekeit védik és érvényesítik a munkásokkal szemben (lásd: a munka törvénykönyvének gyalázatos módosításai). Számukra a dolgozó nem egyéb, mint eszköz; például a négy évenkénti gyalázatos színjátékukhoz, ahol arról szavaznak a választók, hogy a következő négy évben ki lopja ki a szemüket.
Pedig volt olyan időszak a magyar történelemben (nem is olyan régen) amikor a dolgozó nép érdeke és akarata volt a fontos. Ezt az időszakot nevezik a parlamenti pártok (pártállástól, világnézettől függetlenül) átkos, gyilkos, kommunista rendszernek. Volt annak a rendszernek egy (általuk csak véreskezűként emlegetett) nagy alakja, úgy hívták Kádár János. (A középkorúak-idősebbek még biztos emlékeznek rá.) Neki volt egy emlékezetes beszéde 1957 augusztus 20-án Kisújszálláson, amiben többek között azt is mondta, hogy "inkább olyan rendszert védünk, tartunk és erősítünk, ami ötmillió felnőtt dolgozónak tetszik, mint olyat ami háromszázezer kizsákmányolónak és cselédjének tetszik."
Harminckét évig állt az ország élén és mindent megtett azért, hogy a fenti beszédének ezen részlete (és a beszéd többi része is) megvalósuljon. Ezek a nyikhajok pontosan ezért gyalázzák Kádárt és a rendszerét, mert mégis milyen dolog az ha a munkásnak van hol laknia, dolgoznia, van mit ennie neki is a családjának is, és nem kell rettegnie a postás által kézbesített csekkektől, mert a megélhetése biztosítva van. Nekik természetesen ez nem tetszik, hiszen ők is egytől-egyig beletartoznak abba a háromszázezer kizsákmányolóba, akikről Kádár János ötvenöt éve beszélt és akiktől egész rendszere alatt óva intett!
Idén május 26-án lesz születésének 100. évfordulója. Ez ismét alkalom lesz a "kizsákmányolóknak és cselédjeiknek" arra, hogy gyalázzák és mocskolják személyét és emlékét. Ne hagyjuk! Védjük meg Kádár elvtársat!

A Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezetének megemlékezése József Attiláról a költészet napján

A szolnoki MÁV-kórház elfekvő intézmény lesz?

Kedves Kolléganők, Kollégák!
Amennyiben visszaemlékeztek a keddi MSZOSZ-es rendezvényünkre, beszéltünk róla, az erőnk az összefogásban van, időszerű megtanulnunk élni vele, használni a közös célok érdekében, ha kell, nyomásgyakorlásra. Akkor még nem gondoltam rá, hogy ilyen rövid időn belül szükségünk lesz az összefogásra, az egymás iránti szolidaritás bizonyítására.
Most keresett meg a MÁV kórház szb titkárnője, hogy bajban vannak. A MÁV kórház léte, a kormány tervezett összevonása miatt veszélyben került, a jövőben, mint elfekvő intézmény működne tovább, ezáltal sorsa, a dolgozók munkahelye, megélhetése, megítélésük szerint veszélyben kerül.
Jövő héten szerdán (14-én) 15 órára demonstrációt szerveznek a MÁV kórház munkahelyük megmentése érdekében (helyszíne a MÁV kórház, Szolnok, Verseghy út). Kérlek benneteket, segítsük a demonstráció sikeres megvalósulását, mozgósítsuk erőinket, ezzel is segítsük bajban jutott kollégáinkat, a kórházban dolgozó munkavállalókat.
Bízom megértésetekben, abban, hogy sokatokkal találkozom 14-én. Sajnos én keddig (13-ig) távol vagyok a megyétől, az e-mailos, avagy telefonos üzeneteitek, megkereséseitek azért eljutnak hozzám.
Várom válaszaitokat, a várható létszámot, előre is megköszönve segítségeteket.
Üdvözlettel: Pintér Ferenc MSZOSZ képviseletvezető

Jászkun Munkás, 2012. január

A tőkés rendszer „felsőbbrendűségéről"

Az 1989-1990-es polgári rendszerváltás után gombamódra születtek meg azok a politikusok, politológusok, közgazdászok, történészek, filozófusok, akik nem vállalkoztak kisebb feladatra, mint hogy védelmükbe vegyék a feltámadó kapitalista társadalmi formációt. Ezt tették annak „bizonyításával", miszerint az „elbukott" létező szocializmus nem azért lett az enyészeté, mert rosszul vezették, hibát-hibára halmozva építették, hanem azért, mert a közösségi társadalom utópia, eleve életképtelen „vállalkozás". Vagyis: a szocializmus önmagában hordozza bukásának csíráit, feltételeit. Ideiglenes létezése csak azért lehetséges, mert diktatúrával biztosítják
fennmaradását. A kommunisták a hibát azzal követték el, hogy lebontották a kapitalizmust, az új, valamint legújabb kor és az örökkévalóság társadalmát (1917-ben, 1948-ban stb.) erőszakot követve el a természet rendje ellen és kísérletet tettek a lehetetlenre: a szocialista légvár felépítésére.

E sorok írója nem osztja e nézeteket.
A tőkés rend relatíve hamar gyökeret vert a sikeres polgári forradalmak után, mert ott zajlottak le, ahol már korrodálódott a feudalizmus (Anglia, Franciaország), ahol kibontakozását (korszerű termelőerők) segítették, sőt: követelték a fejlettebb termelési viszonyokat. Ezek az országok egy fejletlenebb külkörnyezetben indultak el tőkés fejlődésük útján s ki tudták használni az elmaradottabbak gyengeségeit.

Merőben más volt a helyzet a szocializmus útjára lépett államok esetében.
Cári-Oroszország nem tartozott a fejlett ipari államok körébe. A háború súlyos következményei, a munkás-paraszt és nemzetiségi mozgalmak kiélezték a társadalmi ellentmondásokat és feszültségeket (a leggyengébb láncszem), aminek következtében forradalmi helyzet jött létre e térségben. Marx a maga
korában úgy látta, hogy ott győz először a szocialista forradalom, ahol a legfejlettebbek a termelőerők s feladata a tőkés termelési viszonyok szétfeszítése. Ám Oroszországban, 1917-ben a végsőkig kiélezett helyzetben a válság súlyosbodása nem engedte meg, hogy a bolsevik vezetők várják meg, amíg az ország a cárizmus, vagy a polgári formáció keretei között felemelkedjék a legfejlettebb országok közé és csak ekkor álljanak a szocialista forradalom élére. Egy ilyen „tutyimutyiság" az ellenforradalom felülkerekedésének kedvezett. Az elmulasztott történelmi pillanat elhalasztása megbocsáthatatlan bűn lett volna! Nem azért szenvedett vereséget a szovjet kísérlet, mert a forradalom elsietett volt, hanem azért, mert nem tudott sikeresen ellenállni a sokkal fejlettebb tőkés világkörnyezet gazdasági-katonai nyomásának, kihívásainak, mert a sok hibával küzdő vezetés nem találta meg a felhalmozott melléfogások hatékony ellenszerét, mert a kétségtelen nagy gazdasági-kulturális eredményeket beárnyékolták a politikai hibák és bűnök, melyek meggyengítették a nép bizalmát a bolsevik párt és a szovjet kormány iránt.

Nem tudom osztani Kornai János véleményét, miszerint a kapitalizmus felsőbbrendű, életképesebb társadalom
a szocializmusnál, nemcsak a dinamikusabban fejlődő termelőerők miatt, hanem azért is, mert a  piacgazdasággal párosuló parlamentarizmus nagyobb demokráciát biztosít a népnek, mint a minden oldalról kötött közösségi társadalom. Vallom, ahol a magántulajdon (értéktöbblet kisajátítása) dominál, ott csak formális demokrácia létezik, mert nem lehet szabad az a nép, melyet megfosztanak munkája jogos gyümölcsétől.
Ez az osztálytársadalmakra jellemző kiszolgáltatottság egyik fontos morális ösztönzője a dolgozók  antikapitalista magatartásának.

Az a társadalom a fejlettebb, mely a fejlettebb termelőerőkkel az anyagi javak nagyobb mennyiségét állítja elő és a lakosságnak magasabb életminőséget tud biztosítani. Ez utóbbiba nemcsak az anyagi javak tartoznak, hanem a kultúra, a morális- és politikai helyzet, az élet- és jogbiztonság, az egészségügy stb. is. A kiteljesedett szocialista társadalom bizonyíthatta volna felsőbbrendűségét, ha fejlődésének erre a szintjére eljut.

Úgy gondolom, a globális kapitalizmus körülményei között proletárforradalom nem győzhet egy országban,
csak globálisan, ez esetben a szocialista revolúciónak kiegyenlítettebb viszonyok között kell majd megbirkóznia a tőkés rendszer ellenállásával.

Hegedűs Sándor

EMBERI SORSOK

Karcagon úgy alakult, hogy a cigányok a város északi és déli oldalán építették fel a putrikat. Ez sok esetben tapasztott tetőt, alacsony belmagasságot, kis alapterületet jelentett és kerítés sem volt minden helyen. A cigány férfiak vályogot vetettek, ami a háború előtt alapvető építő anyag volt. A nők egy kisebb létszáma eljárt mosni, voltak akik a férjüknek segítettek bértapasztásban. Egy néhány fő használtruha-kereskedéssel foglalkozott.

A déli külváros és az északi újtelep a várostól elkülönítve épült fel, és nemcsak égtájilag különböztek egymástól, hanem az életkörülményeik sem voltak azonosak. A déli külvárosban élők voltak egy kicsit Jobb" körülmények között, itt éltek a zenészek.

A felszabadulás után az életkörülményeik is pozitív irányba változtak. Sokan feljártak Budapestre, hogy az újjáépítésben részt vegyenek és ott biztos és folyamatos keresethez jutottak, amely a családnak lényegesen jobb körülményt biztosítottak.

Az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével a termelőszövetkezetek megalakulásával mindenki munkához jutott és
az életkörülmények jelentősen tovább javultak. Ma már nincsenek putrik, mert a szocialista állam segítségével új házakat építettek, az állam úgynevezett „C" lakásokat épített részükre. Példaként említek név szerint egy prímást, aki nekem is sokszor muzsikált – Farkas Gyuszi, aki családjával az ötvenes évek végén perzsaszőnyeges lakásban élt, és példát mutattak bárkinek.

Én személyesen is dolgoztam cigányokkal a Téglagyárban - ahol ők kézzel készítették a nyers téglát - és korrekt
munkatársi kapcsolatuk volt. Több cigányt ismertem, akik megkapták a Kiváló Dolgozói kitüntetést a végzett
munkájuk alapján.

A rendszerváltás után ők elsőként munkanélküliek sorsára jutottak. Ma nehéz megmondani, hogy miből élnek.
Vannak közöttük, igaz kevesen, akik használt nyugati autókkal járnak. Egyesek a Morgó Csárdába nagy tételekbe kártyáztak. Ez bizony az embereket iritálta.

Az a véleményem, hogy a mélyből kiemelkedtek, de a rendszerváltás után visszasüllyedtek a nyomorba.

A magyaroknak is ugyanez a sors jutott.

Horváth Sándor

A nyomor a munka világa helyett

A lap októberi számában eképpen zárta sorait, a felháborodó szerző: Vajon „ki a felelős a sok nyomorgó,
éhező ember haláláért"? Sajnálattal felelhetjük: senki.

A rendszerváltás megtörténte óta ugyanis naponta tapasztaljuk, hogy ismeretlen fogalommá vált a felelősség a hazai kormányzati munkában.
Ma kizárólag azért kell felelniük az országos hatalmasságoknak, ami a rájuk bízott anyagi értékekből megmarad. A többiért a nyomorgó embertömegeknek kell elvinniük a balhét. Efféle megállapítás az emberi életnek árnyoldalaira is vonatkoztathatóak. A napjainkban funkcionáló kormányzat ásatag mesterkedései egyértelműen bizonyítják ezt.

A Fidesz-KDNP frakciószövetség által jegyzett hatalommániás csoport állampolgári sorsokat közvetlenül
érintő döntéseit már-már a közvetett halálba segítés egyféle eszközeinek tekinthetjük. Azért „csak" közvetettnek, mert az emberi életek megkurtítását nem bakófélékkel, hanem a természet megrövidítő közrehatásával végeztetik el.

Miről lett légyen szó? Arról az emberellenes intézkedéssorozatról, amit ez, az emberi sorsokkal szemben erős
immunitással rendelkező kíméletlen hatalomgyakorló apparátus milliók rovására megvalósít. Jelesül: A munka nélkül vegetáló százezrek nyomorba taszításáról, a tömeges gyermekéheztetésről, a kilátástalan élethelyzetűekről, a szükséges gyógyszereket nélkülözni kényszerülőkről, a nyomorgó időskorúakról, a különféle gyógykezelések időpontjának gyakran végzetesen hosszú eltolódásai okozta gyötrelmekről. Ezeken kívül még számos olyan kedvezőtlen központi intézkedésről, melyekkel tömegek élethelyzetét krónikusan rosszabbították, sokakat páriasorba juttatták. Nekik tulajdonítható az is, hogy a tűrhetetlen hazai állapotok következtében mind többen elhagyják az országot annak reményében, hogy máshol emberibb élet vár rájuk. Az urakat nem érdekli, hogy mitől rövidülnek annyira az emberi életek, azzal sem törődnek, ha tovább fogy az ország lélekszáma, s az is hidegen hagyja őket, ha a rájuk oktrojált soványítókúra miatt tiltakoznak, tüntetnek. Fölöslegesen emlegetik a munkavilágát olyanoknak, akikkel kézenfogva jár a nyomor, s akik munkavállalás lehetősége helyett jószerivel csak mesékből ismerhetik meg a munkát. Hiába reménykednek biztatóbb jövőben, mert a szegénység bugyraiban kell tengődniük tovább.

Írásomat magam is kérdőmondattal zárom: Vajon mit kellene tenniük a rendszerváltás kárvallottjainak, hogy saját hazájukban boldogulni tudjanak?

Dr. Südi Bertalan

Emlékek

Az én szüleim fiatalkorukban, a BÖKÖNY-höz tartozó Morvay István tanyáján voltak cselédek, és a cselédházban laktak, ahol én is születtem, 1935. 08. 08-án. Édesapám fő foglalkozása kocsis - /népiesen - parádés-kocsis/. Édesanyám küld ki, hívd be, vidd ki, hozd be, tedd ide, tedd oda, menny ide, menny oda, Szóval olyan mindenes.
Mind ketten nagyon sokat dolgoztak. Nagyon jól emlékszem, hogy 1941-ben már Geszteréden laktunk, mert
Katink ott született, 6 éves voltam. Szüleink, akkoriban vettek egy házat és attól kezdve ott éltünk. 1943. vége felé elvitték katonának édesapámat és 1948 vége felé került haza, mert közben hadifogoly lett. Betegen került haza és persze itthon minden megváltozott. Akkoriban nagyon nehéz volt az élet, a miénk különösen, mert édesanyánknak sokáig csak én tudtam segíteni. Hiszen háború idején voltam 10 éves. Az iskola helyett - másnak kellett dolgoznom, hogy valamit segítsen rajtunk. 1951-ben született Jancsink. Mondanom sem kell, hogy akkoriban mennyire nehéz volt az élet szinte az egész országban. Az 1956-os ellenforradalom idején katona voltam és Tápiószecsőn szereltek le 1957. 08. 31-én.

1942-ben vagy 43-ban lehetett, amikor én 8 éves lehettem - emlékszem arra, amikor egy szép nyári napon – édesapám az udvaron dolgozott én meg ott álltam a közelében és néztem, ahogy a fát faragta. Egyszer egy kétlovas szekér megáll a kapu előtt, a lovak felcicomázott szerszámmal húzták a festett majdnem új szekeret. A bakon ülő gazda oda kiált apámnak. Öcsém ! Eljössz napszámba füvet kaszálni holnap - megadom az 1 pengőt -! Elmegyek Bátyám! Jó mondja a gazda, de - amikor a nap feljön már ott legyél és - amikor leszáll, akkor hagyod abba a munkát. Úgy lessz bátyám mondta az édesapám. Azt tudni kell, hogy - ahol kaszálni kellett az én apámnak az szikes talaj volt, ahol un. selyemfű termett, amit nagyon nehéz volt kaszálni, mert elhajlott a kasza elől, különösen, ha a harmat felszállt. Igen hamar kivette a kasza élét - ezért gyakran kellett kalapálni, ill. élesíteni. Átkozottul nehéz munka volt a szikes füvet kaszálni. Ezt úgy 10 év múlva ismertem meg igazán - talán ezért jutott gyakran eszembe. Most meg ez a vad kapitalista módi emlékeztetnek az - akkori lelketlenségre, amit ismét gyakorolnak az úrhatnám urak.
Pedig jobban tennék, ha tanulnának a történelemből!

Dudás György

Hintában

Hintába ültették a magyar népet,
Mint naiv gyermeket a játszótéren;
Fűt-fát ígértek, minden jót és szépet,
Csak hajbókoljon, s higgyen úgy, mint régen.

Palira vették ezúttal cudarul,
Felült a szirén dalnokoknak kábán;
A többség hajdan elhitte botorul
Földi mennyországa jön voksai árán.

Nem ismerte fel a link harácsolók,
Hatalomvágyók mesterkedéseit,
A mások verítékén gazdagodok,
S jólétről papolok hamis érveit.

Vakon ballagott a szakadék felé,
Széléhez érkezve ijedten megállt;
Kiáltozott, a táj visszhangzott belé,
Hisz' amott a mélyben csak nyomort talált.

Ennyi év múltán megértette végre;
A bitangok hirdette jólét hamis,
S hiába tekint áhítattal égre,
Isten ege alatt felnő a gaz is.

Felérte ésszel: hogyha élni akar,
S biztonságos jövőt óhajt magának,
Küzdenie kell, ha jön is a vihar,
Mert a holnapnak alkot, és nemcsak a mának.

Südi Bertalan

Megemlékezés

December 17-én megemlékeztünk pártunk megalakulásának 22. évfordulójáról. Ünnepi köszöntőt Botta Melinda budapesti párttagunk mondott. Beszédéből idézzünk néhány gondolatot.

Úgy gondolok erre a napra, mintha kicsit az én születésnapom is lenne. Új élet kezdődött akkor számomra
olyan új élet, amelyre azóta is büszke vagyok. Ki kíváncsi ma már Pozsgay Imrére, Szűrös Mátyásra, Németh
Miklósra. Mekkora szája volt az SZDSZ-nek, azután hova lett? Azt már ne is kérdezzük, hová lett a Kisgazdapárt, az Agrárszövetség, a Vállalkozók Pártja, a Szociáldemokrata párt. De az MDF, a KDNP is olyan, mint aki nincs is. Sőt az MSZP is olyan! Egyik se tudja már, mit mondjon ahelyett, amivel eddig próbálkozott. Hát, hogy a Fidesz melyik nap mit mond, arról ne is beszéljünk. Csak mi tudjuk, mit mondjunk: azt, amit eddig is. Azért erre büszkék lehetünk. Ez a párt nem járódott le, nem korrumpálódott. Mégis él. Vagy valószínűleg: épp ezért él!

***

A tinik 30%-a már drogozott

BUDAPEST:

A magyar középiskolások 30,7 százaléka fogyasztott már valamilyen tiltott, vagy még legális drogot. Visszaszorult a heroin, míg egyre népszerűbbek a dizájner drogok, továbbá a marihuána és az amfetamin -
hangzott el a Nemzeti Drog Fókuszpont éves jelentését bemutató sajtótájékoztatón.

Nyírády Adrienn igazgató elmondta: 2006 óta a másfélszeresére nőtt a droghasználat a középiskolások körében.

***

HASONLAT

Tapasztalt kolléga mondja a barátjának:

- Öregem! Az élet olyan, mint a távirat. Rövid, és tele van hibákkal.

***

HÍREK

- Folytatódik a Szabó Ervin Akadémia előadás sorozata: január 28-án a pártépítésről, március 10-én a gazdaságpolitikáról, június 22-én a nemzetközi munkásmozgalomról.

***

- Május 26-án Kádár János 100. születésnapjára emlékezünk. Megjelentek az emléklapok, az asztali naptár, a kulcstartók, ezeket a megyei pártirodán meg lehet vásárolni.

***

- Átadtuk az összegyűjtött ruhaneműket Tiszabura párt- és civilszervezeteinek. Minden adományozónak
köszönjük jószívűségét.

Vajnaiék, ahogy eddig, megadták magukat a szociknak és a mögöttük álló tőkés köröknek

Az MSZDP, a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal az elmúlt hetekben tettek egy lépést balra, és kettőt jobbra.
A Munkáspárt üdvözölte az MSZDP kezdeményezését Baloldali Kerekasztal összehívására, s kész volt minden előfeltétel nélkül részt venni. A tárgyalások során azokra a kérdésekre helyezte a hangsúlyt, amely valóban segítheti a magyar dolgozók életét és összekötheti a baloldali pártokat. Számos más kérdésben kész volt engedményekre.
A tárgyalásokat alapvetően megváltoztatta az MSZP beavatkozása. Az MSZP nem vállalta a részvételt olyan fórumban, amelynek a Munkáspárt is részese. Világossá tette, hogy az MSZP tőkés párt, amely nem a dolgozók, hanem a magyar és a külföldi nagytőke érdekeit szolgálja. Az MSZP nyíltan nyomást gyakorolt a pártokra, igyekezett megakadályozni, hogy az MSZP-től független baloldali csoportosulás jöjjön létre.
Az MSZDP, a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal február 23-án olyan feltételt szabott az együttműködés folytatására, amely a Munkáspárt számára elfogadhatatlan. Követelték, hogy minden párt tegyen hitet Magyarország nemzetközi elkötelezettségei mellett, azaz fogadjuk el a NATO-t, fogadjuk el az Európai Unió dolgozó-ellenes intézkedéseit, a magyar belügyekbe való beavatkozását, sőt fogadjuk el a magyarországi demokráciát korlátozó biztonsági, terror-elhárítási és egyéb egyezményeket.
A Munkáspárt sajnálattal veszi tudomásul, hogy az említett pártok megadták magukat az MSZP-nek, és a mögötte álló tőkés köröknek. Ezzel ismét lehetetlenné tették a baloldali erők tőke-ellenes összefogását. Munkáspárt nélkül ugyanis nincs baloldali összefogás.
Budapest, 2012. február 24.

Munkáspárt Elnöksége

Az MSZP - szokás szerint - zsarol: csak Thürmer nélkül hajlandó (kerek)asztalhoz ülni

Tisztelt Barátaink!

A Munkáspárt nevében szeretném ismételten kifejezni köszönetünket az MSZDP vezetésének, hogy kezdeményezte a Baloldali Kerekasztal összehívását. Ugyancsak köszönjük, hogy a találkozók szervezőjeként, az emlékeztetők vezetőjeként, a partnerek véleményeinek továbbítójaként elősegítette olyan érintkezés kialakítását, amelyre régen nem volt példa.

1. A Munkáspárt úgy értékeli, hogy az eddigi két találkozó értékes tapasztalatokat adott. A magunk részéről készek vagyunk tovább keresni az együttműködés lehetőségeit.
Helyesnek bizonyult, hogy igyekeztünk elválasztani azokat a kérdéseket, amelyekben lehetséges közös nevezőre jutni, azoktól, amelyekben a pártok sem ma, sem holnap nem fognak egyetérteni.
Jelentős mértékben az MSZDP diplomáciai érzékének köszönhető az is, hogy a kapitalizmus általános elutasítása és a kormányváltás két eltérő koncepciója az első két találkozón megfért egymással.
2. Az első két találkozón azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a viszonylag gyors ütemű munka mellett nagyon gyorsan eljutunk azokhoz a kérdésekhez, amely az elmúlt két évtizedben mindig megoldhatatlanok voltak.
Ilyen kérdés az, hogy mit tekintünk baloldaliságnak. A Munkáspárt a Baloldali Kerekasztal esetében kész minden fél önértékelését tudomásul venni. Vagyis, ha valaki baloldalinak tekinti magát, jöjjön!
Ugyanakkor mi baloldalinak olyan erőket nevezünk, amelyek érdemben tesznek a dolgozók érdekeiért, a tőkésekkel szemben.
Ez a kérdést eddig megkerültük, de az MSZP megjelenésével, teljes nagyságában elénk került. Nem mi tettük fel a kérdést, hanem az MSZP. Az MSZP ugyanis olyan témákat kér számon, amelyek megítélésünk szerint nem tartoznak a baloldaliság fogalmához. Az EU és a NATO, az „euroatlanti értékek” elfogadása, amelyet az MSZP a Munkáspárttól kér számon, nem baloldali érték. Az „új Negyedik Köztársaság” felépítése sem általános baloldali érték, hanem egyes pártok politikai törekvése.
A másik ilyen nagyon komoly kérdés az MSZP-hez való viszony. Az elmúlt 20 esztendőben az MSZP azokat tekintette baloldalinak, akik az MSZP politikáját hajlandóak voltak elfogadni, sőt, támogatni az MSZP-SZDSZ-kormányokat.  Egy koalíciós kormány politikájának támogatása messze túlmutat a baloldaliság követelményein.
A Munkáspárt soha nem volt hajlandó elfogadni ezt az elvet. Az MSZP-t a magyar tőkésosztály egyik pártjának tekintette, és nem támogatta az MSZP-SZDSZ-kormányokat.
Ugyanakkor tény, hogy más szervezetek elfogadták és támogatták az MSZP-t és szövetségeseit.
A Munkáspárt –felismerve a Baloldali Kerekasztal fontosságát - minden fenntartását félretéve hajlandó volt tudomásul venni az MSZP jelenlétét a Baloldali Kerekasztalon. Az MSZP volt az, amely részvételét olyan feltételek elfogadásához köti, amelyek nyilvánvalóan elfogadhatatlanok a Munkáspárt és sok más potenciális részvevő számára.
Az MSZP sajnálatos módon ismételten zsarolja a baloldali pártokat, kijelentve, hogy csak olyan fórumokon vesz részt, ahol nincs jelen a Munkáspárt. Az MSZP ezzel a saját politikájának rendeli alá azokat a szervezeteket, amelyek ezt hajlandóak elfogadni.
A harmadik nagy kérdés, hogy létezhet-e az MSZP-től független baloldali együttműködés. A Munkáspárt meggyőződése az, hogy igen, létezhet. Ma egyre többen vannak Magyarországon olyanok, akiknek kárt és bajt okoz a kapitalizmus, és csalódtak minden parlamenti pártban, legyen az konzervatív, szocialista vagy liberális. Ezek az emberek változást akarnak. Sokan válnak a jobboldali radikalizmus követőivé, de messze nem mindenki. Az is tapasztalható, hogy sokan kezdik felismerni a jobboldali radikalizmus álságos arculatát.
A baloldali együttműködésnek nem arra kell épülnie, hogy egyik vagy másik pártot támogassa. A baloldali együttműködésnek szellemi, politikai és szervezeteket kell adni mindazon erők közös fellépéséhez, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben a tőke, a pénz uralma ellen vannak.
A negyedik kérdés a Baloldali Kerekasztalon részvevő pártok egymás közötti viszonya. A kerekasztal-tárgyalások elindulása óta a Munkáspárt tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy nyilvánosan nem minősíti más részvevők múltját, jelenét. Sajnálatos módon volt párt, amely ezt nem tartotta be. Ugyanez a párt az MSZP-t vette védőszárnya alá a Munkáspárttal szemben. A Munkáspárt továbbra is fenntartja az MSZP-vel szembeni politikáját, annál is inkább, mivel az MSZP egy pillanatig sem volt a Baloldali Kerekasztal részvevője. A Munkáspárt visszautasítja ez ellene irányuló támadásokat, de egyelőre a baloldali együttműködés gyermekbetegségének tekinti ezeket.
Kedves Barátaink!
Világosan szeretnénk kijelenteni: a Munkáspárt támogatta az MSZDP javaslatát a baloldali kerekasztal megteremtésére.  A Munkáspárt minden előfeltétel nélkül, bárkivel kész erről tárgyalni a jövőben is. Ugyanakkor nem tárgyalunk senkivel, akik az embereket akarják félrevezetni és becsapni.
Javasoljuk az alábbiakat:
Folytassuk a baloldali együttműködés kialakítására irányuló erőfeszítéseket.
Kérjük fel az MSZDP-t, hogy a soron következő tanácskozás dokumentum tervezetét készítse el, és egyeztesse a pártokkal. A dokumentum olyan kérdéseket tartalmazzon, amelyekben egyetértés van.
Fenntartjuk azt a javaslatunkat, hogy inkább lassan haladjunk előre, de alaposabban végiggondolva egy-egy lépésünket.

Budapest, 2012. február 21.
Üdvözlettel

Munkáspárt Elnöksége