Jászkun Munkás, 2013. április

Üdvözöljük hazánk felszabadulásának 68. évfordulóját!

Az újságíró felelőssége

 A jobboldali újságírás (amikor éppen az ő kormánya van hatalmon) nem ismer határokat. Vagdos, sérteget felelőtlenül, mert mögötte a pillanatnyi erő, mely kiáll mellette, ha túllépte az emberi tisztesség, az újságírás etikájának határait.

  Így tesz Bayer Zsolt úr, a publicisztika fenegyereke, aki már sok irányzatot szolgált, és ki tudja még mennyit fog, ha az idő úgy alakul. Ezek a zsoldosok uruk hangját, modorát, mentalitását követik, de tudnak, mint a kaméleon váltani is, ha a csillagok állása számukra új fordulatot vesz. Ez nemcsak politikai, hanem karakterológiai kérdés is.

  Ám most nem Bayer Zsoltról akarok szólni, hanem nőnemű klónjáról, Járai Juditról. A rádió-újságírás gyöngyszeme február 10-én a Magyar Rádió ,,Harminc nap a föld körül” elnevezésű műsorában egy minősíthetetlen megjegyzést tett a nemzetközi munkásmozgalom Himnuszáról, az Internacionáléról. (Az ,,Ez a harc lesz a végső”-höz fűzött becsmérlő szavakat, mely a munkásság, a munkásmozgalom megvetését tükrözte).

  Egy nemzet himnuszát illene tiszteletben tartani még akkor is, ha az adott országgal nem rokonszenvezem. Volt már eset, amikor valaki a mi Himnuszunkról nyilatkozott gyúnyosan. Joggal, nagy volt a felháborodás. Másnak nem lehet nemzeti önérzete? Ez a magatartás bunkóság! Nemcsak a baloldaliságom, de szerény és érzékeny tollnok voltom is megütközve tiltakozik Járai Judit fölényeskedésén. És sértegetésén.

  A magyar munkásságot a rendszerváltás atomizálta, gúzsbakötötte s pillanatnyilag (pillanatnyilag!) nincs abban a helyzetben, hogy a gyalázgatások súlyának megfelelő választ adjon a kordonnal védett kiszolgáló személyzetnek. Az oroszlán alszik, de nem halt meg!

  A munkás egyelőre értéktöbbletet termel, melyből - többek között - arra is jut, hogy eltartsa nemcsak a miniszterelnököt, de mamelukjait is. Ezért nem éppen tisztességes és bölcs dolog azokat megsebezni, akikből élnek.

  Járai Judit régi bútordarabja a nemzeti jobboldalnak. Leszerepelt őkelme évekkel ezelőtt, mikor Bencsik András és Lovas István társaságában egy televíziós politikai klubban pufogtatta mérgező petárdáit. Meg kell mondanom, ebben az új feladatkörben visszafogott volt, kerülte a konfliktusokat. Itthon már jobban érezte pártfogóinak támogatását, nyilván ezért engedett meg magának több jobboldaliságot, mely - a jelek szerint  - megfelel politikai beállítottságának. A Magyar Rádiónak (mely nemzeti intézmény) körültekintőbben kellene kiválogatni munkatársait - figyelembe véve az ország arculatának összetettségét. Járai Juditnak pedig, hogy fesztelenebbnek érezze magát, inkább ajánlanám a kuruc.infot, melynek szellemisége minden bizonnyal jobban illik az ő közéleti irányultságának.

A TISZÁNTÚL FELSZABADÍTÁSA

  A szovjet hadseregnek a dunántúli államok felszabadítása azzal kezdődött, hogy Jász-Kinyov körzetében 1944. szeptember 20-án  indított hadműveletével kedvező feltételeket teremtett a fasiszta szövetségből való kiszabadulásához.

  A 2. és 3. Ukrán Front teremtette kedvező lehetőségekkel élt Románia és Bulgária. Magyarország nem élt a lehetőséggel, mert Horthyék nem akartak szembefordulni Németországgal. Így az utolsó csatlós ország lettünk.

  A Szovjet hadsereg 18 önálló hadtest felderítő szakasza Bizjukov hadnagy parancsnoksága alatt 1944. szeptember 23-án 10 óra 30 perckor  lépte át a magyar határt Battonya térségében és ezzel elkezdődött Magyarország felszabadítása.

A Tisztántúl felszabadításának eredményeként:

  - Debrecen, a Tiszántúl és az ország forradalmi átalakulásának, a demokratikus Magyarország megszületésének politikai központjává vált.

  - Itt kezdte meg tevékenységét a Magyar Kommunista Párt  által kidolgozott program alapján a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front.

  - Két nappal később december 21-én itt ült össze az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány.

  - A kormány megkötötte a fegyverszünetet és hadat üzent Németországnak.

  - A független magyar állam helyreállításával párhuzamosan megkezdte az ország demokratikus átalakítását.

Másik nagy jelentősége a hadműveleteknek, hogy eredménye döntő hatást gyakorolt az egész magyar társadalomra, a felszabadult részeken megkezdődött a gazdaság helyreállítása, megindult a termelés a politikai élet, a háború okozta sebek gyógyítása.

  Valószínű nem mindenki tudja, hogy Moszkvában tárgyaló horthysta tábornokok és politikusok, valamint  kommunista vezetői között megállapodás jött létre arról, hogy a kormány ideiglenes székhelye Debrecen legyen.

  Bár a Tiszántúl másik nagy városa Szeged előbb szabadult fel, de mivel Szeged volt az ellenforradalmi Horthy-rendszer  bölcsője, ezért nem tartották volna helyesnek, hogy innen induljon a demokratikus újjászületés.

Horváth Sándor

ÚJFENT ELITRETTEGÉS

Megfigyelhető, hogy a funkcionáló kormányok és vazallusaik veszélyt jelző szirénái az országgyűlési képviselő választások közeledtével rendre felvisítanak. A hatalmukat rettegve féltő urak a saját lelkiismeretüket terhelően kiábrándult tömegeket igyekeznek még idejében felrázni. Időről időre bíznak abban (sajnos többnyire sikerrel), hogy feledékeny a magyar. A több mint két évtizednyi keserű tapasztalatai ellenére képtelen megítélni, mikor volt számára kedvezőbb életlehetőség: az előző, vagy a jelenlegi rendszerben. Mindenáron szeretnék elérni, hogy a különféle ígéretetekben mélységesen csalódott páriák legközelebb is mellettük (a mindenkorra szóló  össznépi öngyilkosság vállalásával) voksoljanak a hataloméhes, s a jólétben dagonyázó elit jövőbéli biztonsága kedvéért. Tán könnyebben teljesülne az igyekezetük, ha a rendszerváltás óta felhangosított csinnadratták közepette tett ígéreteik megvalósultak volna. Ha a nagy rössel beharangzott szabadság, demokratizmus és jog-államiság mindenki számára elérhető közelségben érvényesült volna. No, de olyan csalódások megélése közepette, amikor a szabadságból és a demokratizmusból többségnek mindössze az éhség miatti korlátlan segélykiáltás lehetősége, százezreknek a munka nélkül tengődés adatott meg, a jogállamiság kecsegtető jelszava mögött pedig a politikai diszkrimináció, a leszámolási szándékok szüntelen ismételgetése és egyéb alkotmányjogilag kifogásolható mesterkedések kaptak intézményes életteret, a választók előbb vagy utóbb talán fölismerik, hogy mit veszítettek 1990-ben, s ellentételezésként mit kellene elérniük a következő választásokkal. Az eltelt évtizedek tanulságaként talán annak meg-ítélésére is képesek lesznek, hogy melyik társadalmi rendszert minősítsék történelmi tévedésnek és melyiket emberellenes diktatúrának. A némelyek által oly készséggel szapult szocializmust-e, avagy a milliók kisemmizésével, jövőtlenítésével járó tőkésedést-e?

  A mostani hatalmi elit is retteg. Nem kétséges, oka van rá. Mind kevesebben hisznek már a küldetéstudat motíválta népvezéreknek. Akik miközben vég élkül akarata ellenére szándékoznak ,,boldogítani” a népet, az ország lakosainak többségét a nyomorba döntötték. Akik pedig nem arra szavaztak, hogy az urak visszacsempésszék a rendi világot, melyben a ,,munkavállalók”-nak titulált kiszolgáltatottaknak a kisemmizés, a nyomor vagy az attól való szüntelen rettegés az osztályrésze. Nem is az alkalmi rabszolgapiac igenlésére, a gombamód szaporodó éhségkonyhákra, vagy a hajléktalanszállások életrehívására voksoltak. Jó lenne, ha  mindezeket a hatalomgyakorlók is tudomásul vennék végre.

Dr. Südi Bertalan

Südi Bertalan

A szabadsághoz

- 1945 -

Könnyű lepkeszárnyon érkezett a hajnal,

A nap széjjelszórta az égen sugarát:

Ébresztőt  jelzett kvázi tündéri dallal

A reggel, üdvözölte régen várt fiát.

Közös gyermek volt, mindnyájunk gyermeke,

A sok millió szívből óhajtott család,

Szép nevű: Szabadság, te áldott reggele

A jónak, hogy figyeltünk mi akkor reád.

Mennyire vártuk jöttöd, létünk hajnala,

Mennyire sóvárgott utánad a lelkünk,

Évekig harsogott népünk hívó szava,

‘Míg a rabság után rád sikerült lelnünk.

Az életet feláldozni kész bátrak

Gyilkosok hadával ütköztek meg érted:

S ‘míg az elnyomottak szebb jövőre vártak,

Kemény küzdelmek árán kivívtak Téged.

Tisztelt megjelentek! Kedves Elvtársaim!

Mi azt állítjuk, hogy 20% ember tömegnek lehet hogy demokrácia, de 80%-nak bizony ez diktatúra.

Mitől jobb ez, mint a szocializmusban volt?

Semmivel sem!

Mitől demokrácia az, ha összemossák a fasizmust a kommunizmus eszméivel?

A horogkereszt szerintük elviselhetőbb a vörös csillagnál. Mitől szólásszabadság az, ahol nem lehet viselni a vörös csillagot? A Tanácsköztársaság, a Népköztársaság szavakat kitörlik népünk történelméből. Pedig gróf Károlyi Mihály, amikor 1919 márciusában átadta az ország vezetését a következőképpen fogalmazott: Én, mint a Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke lemondok.

Köszönjük neki is, hogy a népet, bennünket az ország részének tekintette.

Amíg élünk emlékezünk gróf  Károlyi Mihályra, a vörös csillagra és a szocializmusra.

Herczegh Klára

Olvasni érdemes

Súlyos bűnt követnek el mindazok, akik a vörös csillagot - azonosnak mondják a horogkereszttel. Mert nem a szovjet nép kezdte a háborút, hanem a német és a magyar. Ők mentek oda, és követtek el éveken át lélektani háborút a szovjet nép ellen. Nincs annyi csillag az égen, mint amennyi bűnt elkövettek ott a magyarok.

Közel 1000 oldalon sorolja fel, a most megjelent két könyv azokat, a szörnyű bűnöket, amivel a fasiszták lángba borították a világot. Azzal soha el nem múló fájdalmat okoztak a sok ártatlan embernek mindenütt a világon. Nagyon fontos az most, hogy a népet őszintén világosítsák fel, hogy ne engedjék az ordas eszméket újra éledni. Mert az a régi fészkében újra éled és az a kapitalizmus: a mérhetetlen önzésével csak szenvedést okoz a nép óriási többségének. Ne engedje meg a nép, hogy elbutítsák a gyermekét, az önzéstől elvakult urak. Gondolkodjatok, és segítsétek az embereket, abban, hogy felismerhessék a sorsuk miben létét. Tanuljatok a történelemből, mert az megmutatja, hogy hogyan nem szabad élni, ha azt akarjuk, hogy minden ember boldogan élhessen itt a földön, mert másol nincs élet csak itt. Ismerjétek meg a föld történelmét és azon az élővilág kialakulását, közöttük az ember fejlődését, a munka és  a tapasztalat hatását a fejlődésre.

RÖVID HÍREK

- Május 1-én a Tiszaligetben szeretettel várjuk párttagjainkat, barátainkat, beszélgetésre és meleg ebédre, hideg sörre.

*  *  *

- Március 8-án pártunk irodahelyiségében megünnepeltük a NŐNAPOT.

Kellemes, bensőséges beszélgetés keretében. 

*  *  *

- Március 7-én Jászapátiban szórólapoztunk és beszélgettünk az érdeklődőkkel.

*  *  *

- Március 21-én a városi Kossuth téren található Munkás Újság emléktáblájánál az 1919-es Tanácsköztársaságra a sajtószabadság napjára emlékeztünk.

*  *  *

- Március 21-én délután az országos megemlékezésen vettünk részt Újpesten a Tanácsköztársaság  emlékműnél.

*  *  *

- Március 22-én délután Kistarcsán ott voltunk Bódi László ,,Cipő” temetésén.

Többek között Thürmer Gyula is búcsúzott párttagunktól.

*  *  *

- Április 11-én, a KÖLTÉSZET NAPJÁN Öcsödön, József Attila iskolájánál ünnepségen veszünk részt a település lakosaival, vezetőivel együtt. Délután 16.00 órakor Szolnok város József Attila szobránál tart megemlékezést a Baráti Kör.

*  *  *

- Ruhanemű, ágynemű gyűjtési akciót szervezünk április, május hónapban.

A helye: Szolnok, Nagy Imre krt. 4. számú pártirodánk. Keddenként egész nap. Csütörtök és pénteken pedig a délutáni órákban.

*  *  *

- Április 13-án 10 órakor összevont taggyűlést tartunk, Nagy Imre körúti irodánkban, ahol a májusi pártkongresszus küldötteit is megválasztjuk.

FERMANN SÁNDORNÉ,

aki 2001 óta a Munkáspárt tagja életének 80. évében

rövid betegség után elhunyt.

  Feledni valakit lehetetlen csoda,

Mert akit szeretünk, azt nem feledjük soha!

Jászkun Munkás, 2013. március

Tanácsköztársaság

A rendszerváltás felbérelt tollnokai és megfizetett politikusai gyalázzák és rágalmazzák a magyar dolgozó nép, a magyar munkásosztály nagyszerű küzdelmét, a proletárok államát, a Magyar Tanácsköztársaságot.   1918. október 30-án  győzött Magyarországon a polgári forradalom. Ez azonban csak felületesen hozott reformokat. A tömegek, ezzel nem elégedtek meg. A Kommunisták Magyarországi Pártja kiadta a jelszót. ,,Minden hatalmat a munkásoknak, katonáknak és a szegényparasztok tanácsának”.

  A Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke Károlyi Mihály a kialakult légkör miatt, 1919. március 21-én lemondott.

Magyarország népéhez!

,,A kormány lemondott. Akik eddig is a nép akaratából, s a magyar proletárság támogatásával kormányoztak belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol. A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletariátus veszi kezébe.

A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarország csaknem egész területét katonailag megszállja. Az Antant misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezen túl politikai határnak tekintik.

Az ország további megszállásának célja az, hogy Magyarországot föl-vonulási és hadműveleti területté te-gyék a román határon harcoló orosz-szovjet hadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt területek pedig zsoldja lenne azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz-szovjet sereget akarják leverni. Én mint a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke a párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletariátusához fordulok a igazamért  és segítségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népei proletariátusának”.

Károlyi Mihály

Következtetésem:

Az úri nép, amikor kalandor politikájával szakadékba vitte az országot, az első és a második világháborúban maguk mögött hagyták a romokat és a szenvedést. Menekültek mint patkány a süllyedő hajóról. Mind két e-setben a proletariátus élére állt a Kommunista Párt és kivezette az országot a végpusztulásból. Az úri nép most újra szakadékba viszi az országot, és mi lehet a következmény. Előbb vagy utóbb a kommunistáknak kell élére állni a változást akaró tömegeknek

Emlékezzünk!

Az 1919-es proletárhatalomra, a harcoló Vörös Katonákra, a hősökre, a bátrakra!

Emlékezzünk! De hol?

Csak a szívünkben lehet. Nincs olyan emlékhely Magyarországon, ahol méltón megtehetnénk, kellő tiszteletadással és meg-becsüléssel. Illene fejet hajtani a hazájukért, a nemzetünkért meghalt Vörös Katonák előtt. 

A rendszerváltás óta - főleg a kormányok - a jobboldali eszmék hatására, ma már odajutottunk, hogy: nem is a hazára tett esküt betartó emberek haltak meg, hanem a ,,vörös söpredék”. Azért, mert a népért, a szegénység ellen az úri osztályt kiszolgáló urak és társaik ellen harcoltak. 

Úgy érzem nem vagyok egyedül. A Kossuth rádióban 2013. február 10-én elhangzott a Vasárnapi Újságban, ahol a hadtörténész beszélt a doni katasztrófáról, és kijelentette, hogy minden magyar katona előtt fejet kell hajtani, aki a nemzetért, a hazáért halt meg. 

Be kellene látnom, hogy én is a haza, a nemzet árulója vagyok? Mert nem az úri osztályra és a kiváltságosokra tettem le a katonai esküt, hanem a dolgozó magyar népre, Édes Magyar Hazámra.

Pető Csaba  

Gyurcsány Ferenc és a marxizmus-leninizmus

  Megfigyelhető, hogy a tőkés rend ideológusai igyekeznek a társadalmi fogalmak esetében megszabadulni azok osztálymeghatározottságától. Minden kategóriát, terminust a polgári felfogás Prokrusztészágyába akarnak erőszakolni. Így tett Gyurcsány Ferenc, egy-kori szocialista miniszterelnök is, a köztársaság emléknapja alkalmából publikált minapi nyilatkozatában. A valamikori KISZ-főfunkcionárius - el-távolodván a kommunista mozgalomtól s átpártolván a polgári oldalra - ez alkalommal a maga arcára deformálta át a történelmet: úgy véli, az első köztársaságot (1918) Kun Béla, a másodikat (1946) Rákosi Mátyás, míg a harmadikat, a népköztársaságot a polgári ellenforradalom rombolta le (1990).

  Ezek a felsoroltak bűnének tudja be, nem véve figyelembe, hogy a forradalmak, ellenforradalmak egyik alapvető feladata volt a korábbi intézmények felszámolása. Az első köztársaságot valójában az 1919-es proletárhatalom, a másodikat az 1948-as szocialista forradalom, míg a harmadikat, a népköztársaságot az 1990-es polgári ellenforradalom építette le. Ez szükségszerű folyamat volt, miután merőben megváltozott az új rendszer osztálytartalma. A mai rezsim történészei csak a Gyurcsány által is felsorolt három köztársaságot ismerik el, míg a Tanácsköztársaságot és az 1948-ban létrejött népköztársaságot nem.

El kellene gondolkodni azon, hogy az 1918-as őszirózsás (polgári) forradalom revolúció volt-e, a fogalom klasszikus értelmében, hiszen ,,csak” annyi történt, hogy a háborús nagyburzsoáziát a hatalomban felváltotta pacifista közép-burzsoázia, vívmányai nem lépték túl a korábban is fennálló tőkés rend kereteit. Radikálisabb feladatai (földkérdés, nemzetiségi kérdés, következetes demokratizmus) nem valósultak meg. Megítélésem szerint pontosabb lenne háborúellenes, nemzeti-demokratikus tömegmozgalomnak nevezni.

A marxizmus szerint ugyanis a forradalom olyan társadalmi megmozdulás, mely mgdönti az elavult társadalmi rendszert, s helyette egy fejlettebbet valósít meg. Tehát gyökeres, minőségi változást jelent a hatalmi- és termelési viszonyok típusában).

A Tanácsköztársaság s a felszabadulást követő népköztársaság negligálása sokat elárul abból, hogy a szocialisták miként  kezelik a polgárságnak nem tetsző népi hatalmat. Tudniuk illene azt, hogy a hatalom jellege elválaszthatatlan attól az osztálytól, mely ezt a hatalmat gyakorolja. Mások a célok, mások a módszerek, mások az eszközök. Miért gondolja Gyurcsány és eszmetársai, hogy a munkásosztály köteles lemásolni a polgárság ,,forgatókönyvét”? Ez nem felelne meg a proletariátus törekvéseinek. Érdekidegen rendszereket pedig nem lehet a népre erőszakolni. A parlament összetétele is igen ellentétes a két rendszer törvényhozásában. Hány munkás foglal helyet a mai országgyűlés padsoraiban, hány  munkás tagja az Orbán kormánynak? És milyen befolyása van az eseményekre? Természetesen munkáshegemóniával nem lehetne keresztül vinni a kapitalizmus felé mutató népellenes törvényeket. Várhatjuk-e a jelenlegi köztársasági elnöktől, Áder Jánostól, hogy a polgárság érdekeivel szembemenve politizáljon? És ez fennáll abban az esetben is, ha a népi hatalom hoz majd törvényeket az országgyűlésben. Érthető, tehát, hogy a köztársaság jellegének összhangban kell lennie az osztálybázis céljaival. Amikor Gyurcsány kifogásolja az 1918-as és az 1946-os köztársaságok felváltását tanács-, illetve nép-köztársasággal nem tesz egyebet, mint hogy megkérdőjelezi a szocializmus építésének létjogosultságát. Ez áll (olykor kimondatlanul is) a háttérben, ha valakinek jogba bújtatott kifogásai vannak a munkásköztársasággal szem-ben. Egyértelmű lenne a szocializmusról való lemondással, ha megfogadnánk Gyurcsány Ferenc és eszmetársainak kívánságait a mi köztársaságunk jellegével kapcsolatban.

  Ez a fogalmi zavartkeltés azt a célt szolgálja, hogy elhomályosítsa a proletariátus tisztánlátását. 

Hegedűs Sándor

Ötvenkilenc éve,

hogy séta közben

Megláttalak a bácsbokodi utcán:

Ott azonnal a szívembe zártalak

Drága feleségem, szeretett Jutkám.

E kedves emlék virágmezejére

Még mindig gyakran visszajár a lelkem,

Figyelem a régi utat, hátha a

Lábaid nyomára sikerül lelnem.

Bőfényű tavaszban (május lehetett)

Megcélzott a szerelmet osztó Ámor,

S miközben szíven talált a nyilával,

Úrrá lett rajtam a szerelmi mámor.

Tüstént megsejtettem, nem volt véletlen,

A Jósors vezérelt akkor utamon:

Mivel foglyod lettem, biztosan tudtam

Csak Te segíthetsz e szerelmes rabon.

A múlt homályában is elképzelem,

Amint az utcán sétálva jössz felém.

S mindannyiszor megvallom szenvedéllyel:

Örökké szeretlek és csodállak én.

Südi Bertalan

Kiss Dody József

Hódolat a Hölgyeknek!

Nőnapon az ember kicsit lelassít,

Csokorba köti a szívnek szavait.

A teremtésnek van-e nála

Izgalmasabb, szebb csodája?

Szól-e máshoz annyi dal és óda,

Embernek emlékezete óta?

Hogy körülöttük forog a világ,

Ősidők óta nem lehet vitás!

Ők az Isten földi helytartói,

Erősnek hit: gyöngék megrontói.

Kegyeikért birodalmak haltak,

Testvérek egymás húsába martak.

Ők, egy szóval békét teremtenek,

Mosolyukkal, mennybe felemelnek!

Könnyekkel követ olvasztanak,

Gyöngéd karjaikkal oltalmaznak!

Áldott öleiknek mézédes gyönyöre,

Záloga jövőnknek: az élet bölcsője.

Kísérje mindig hódolat őket,

Az Isteni ajándékot, a Nőket!

Választások 2014-ben

A ma még érvényes választási törvény (egy év alatt akár változhat is) helyesen nem tartalmazza a regisztrációt és a kopogtató cédulák gyűjtését. Ez jó. Rossz viszont, hogy választási körzetenként két hét alatt kell a 500 alárást megszervezni a jelöltek állításához. Ez az időszak nagyon kevés. A választókörzetek területileg nagyok, bejárhatatlanok. Aktivistáink erre képtelenek.  Ezért kérjük az olvasóink, szimpatizánsaink segítségét az aláírások gyűjtésében. A következő hónapokban visszatérően közölni fogjuk pártunk elképzeléseit mind arról, hogy mit is kérünk konkrétan és mi mit akarunk tenni, hogy minden jelöltünk állva maradjon. A megyében négy választási körzet van, mindegyikben lesz jelöltünk. A neveket is  közölni fogjuk. Azért, hogy a Szabadság és a Jászkun Munkás újságunk a jövőben is megmaradjon, magunk is sokat fogunk dolgozni.

Dudás György

A Magyar Kommunista Munkáspárt megemlékezése a költészet napjáról, Szolnok, 2013. április 11.

A költészet napjára emlékeztek Szolnokon 2013. április 11-én, a költészet napján (József Attila születésnapján) a József Attila Baráti Kör, a Magyar Kommunista Munkáspárt, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és az Együtt Egymásért Nőszövetség szolnoki szervezetei. Képeink a helyszínen készültek.

Szolnoki megemlékezés a Tanácsköztársaságról

A Munkáspárt szolnoki szervezete és a Jászkun Munkás szerkesztősége 2013. március 21-én 10 órakor megemlékezést tart a Tanácsköztársaság kikiáltása és az első Munkás újság megjelenése 94. évfordulójának emlékére.

Helyszín: Szolnok, Kossuth téri emléktábla.

Szeretettel várjuk tagjainkat és a megemlékezés iránt érdeklődőket.

 

Bencsik Mihály, a Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke

Herczegh Klára, a Jászkun Munkás főszerkesztője

"A csend beszél tovább"

2013. március 11-én, 47 éves korában elhunyt Bódi László Cipő, a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legmeghatározóbb zenekara, a Republic énekese. Az évek óta szívritmuszavarral küzdő Cipő közel egy hónapig nem ébredt fel a kómából, hiába szorított érte a zenekar számtalan rajongója.

A Republic 23 éve robbant be a magyar zenei életbe, Repül a bálna című daluk gyakorlatilag letarolta az országot. A 67-es út, a Szállj el kismadár vagy a Szeretni valakit valamiért nem csak óriási slágerek, hanem szinte már népdallá váltak.

A Republic volt az élete, több díjat nyertek, de igazán mindig is a kitartó, elkötelezett rajongótáboruk megbecsülése számított. Évi akár száz fellépésükkel Magyarország legtöbbet koncertező zenekarainak egyike a Republic, s Cipő sem a testét, sem a lelkét nem kímélte azért, hogy helyt álljon a színpadon, és minél többet adhasson. Megfogalmazta a szerelmet, a csalódást, a boldogságot és a fájdalmat, az életet és a halált, a lét minden momentumát – mindezt páratlan érzékenységgel és bölcsességgel. Dalszövegei könnyen érthetően mondtak el komoly dolgokat, az egyes ember örömei és bánatai mellett a társadalmi problémák is foglalkoztatták.

Sokat merített a népzenéből, de nem magyarkodásból vagy giccsből nyúlt vissza az ősökhöz. A népdalok elemei mellett költeményeket, mozgalmi dalokat is megidézett, a szövegeiben jelenlévő intertextualitás eszköz volt, amivel dalaiba emelt oly sok mindent a mi közös emlékezetünkből. Ennek a nagy, közös tudatnak ő maga is része lett, több generáció nőtt fel a dalain, a mai fiatal felnőttek már nem is emlékezhetnek rá, hogy milyen volt a világ a Republic előtt. Tükörbe nézünk, ha Republicot hallgatunk, hiszen Cipő dalai olyanok, mint mi vagyunk, és ezek a dalok azon élmények között vannak, amelyek a világképünket alakították. A közösségi oldalon rengeteg ember, aki nem vallják magát egyébként Republic rajongónak, mélyen megrendülve idézi fel gyerekkora, fiatalkora egy-egy emlékét, amely elválaszthatatlanul kötődik valamelyik Republic-dalhoz.

Cipő a Szovjetunióban született, olyan társadalomban nevelkedett, ahol mindenki dolgozhatott, ahol az iskola  mindenki számára hozzáférhető volt, ahol a beteg embertől nem azt kérdezték, hogy mennyi a pénze, hanem, hogy mi a baja. Hitt abban, hogy igenis lehetséges olyan társadalmat teremteni, ahol az ember számít és nem a pénz.

Nem erőltette rá az emberekre a véleményét, így legjobban a dalaiból ismerhetjük meg a gondolkodását: sokat emlegetett pesszimizmusa mellett érzékenységgel, hittel, igazságérzettel bízott egy jobb világ, a közösségi társadalom eljövetelében.

A zenekart különböző beállítottságú emberek alkotják, de Cipő soha sem tagadta: kommunista embernek vallja magát. Nagy bajnak tartotta, hogy a különböző gondolkodású emberek nem tudnak Magyarországon leülni és beszélni egymással. Megfordult az MSZP közelében, de csalódott, és megtalálta, hogy saját igazságérzete alapján hova tartozik.

Politikai családja a Munkáspárt volt. Barátunkként és elvtársunkként becsültük, tiszteltük, és szerettük őt.

Hiába aludtál el örökre, Cipő. A lelked, és minden, amit nekünk adtál, halhatatlan. Továbbra is velünk leszel minden dalodban.
„A csend beszél tovább, helyettem ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...”

Jászkun Munkás, 2013. február

Antiszemitizmus, most és mindörökké?

A magyar országgyűlés 2012. november 26-án „furcsa” attrakciónak lehetett tanúja: Gyöngyösi Márton jobbikos (nyilaskeresztes) képviselő nagyívű javaslatot tett, miszerint írják össze a parlamentben és a kormányban található zsidó polgárokat, mert jelenlétük nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Karácsony előestéjén nehezen tudok kereztényibb és emberibb akciót elképzelni.

Lehetséges, hogy ez az indítvány bevezetője a Zsidó Hitközségben fellelhető izraeliták összeírásának? A többit már tudjuk…

Megfigyelhető, Vona Gáborék ügyes taktikát alkalmaznak: bírálják a kormány bírálandó intézkedéseit, s e konstruktív fellépéseik közé keverik a Jobbik igazi lényegét kifejező követeléseiket. Ennek reakciója híven fejezi ki az ország érzelmi térképét.

Mióta a zsidó nép kialakult, nem tudott megszabadulni árnyékától. Üldözték, irtották őket, ezernyi eszközzel béklyózták mozgásszabadságát. Ám fennmaradt. Nem azért, mintha Isten kiválasztott népe lett volna, de az aktív antiszemitizmust, mely főleg társadalmi válságok idején ütötte fel a fejét, felváltotta az átmeneti és viszonylagos nyugalom. Ebben a szélcsendes helyzetben a zsidóság regenereálódott. Ilyenkor a zsidóellenesség lappangva, passzívan (inkább érzelmi síkon) működött tovább, mígnem ismét kialakultak azok a szociális feszültségek, melyek leküzdéséhez az uralkodó osztályoknak szükségük volt egy hatékonyan működő villámhárítóhoz. (Hitler mondta: ha nem lennének zsidók, ki kellene őket találni).

Nem volt ez másképpen hazánkban sem. Nem tudok egyetérteni azokkal, akik szerint a zsidóellenesség fő motívuma az irigység lett volna. Ez a motiváció egyeseknél bizonyára szerepet játszott, de az alapvető ok inkább társadalmi és vallási jellegű volt. A XIII. században alakult ki nálunk, a keresztény egyház gleichschaltolási (egyenlővététel) törekvései nyomán. Miután a magyarországi zsidóság ragaszkodott ősi vallásához, megkezdődött periodikus intézményes üldözése. Ez a folyamat változó politikai-ideológiai indítékok alapján beletorkollott a holokausztba. Ezt az érzelmet nemritkán érdekek befolyásolták. Jellemző vicc:

Egy dunántúli községben a helyi német (sváb) asszonyra rátámadt a szomszédja: zsidónak adod ki a szobádat? Mire az asszony: antiszemitizmus nyáron?

Tragikus és sajnálatos, hogy 1945 után háttérbe szorult, de nem szűnt meg. A rendszerváltás után a passzív antiszemitizmus olykor keveredik aktív zsidóelleneséggel (falfirkák, inzultálások, nyílt uszítások). És mindez néhány évtizeddel félmillió magyar zsidó elpusztítása után.

Ma a Jobbik legfőbb hordozója a rasszizmusnak. Nem csinál titkot hivatalos, programszerű antiszemitizmusából. Megnyergeli a romló társadalmi helyzetet, az egzisztenciális reménytelenséget, s ennek fő okát nem a kapitlizmusban, hanem a zsidóság spekulatív életvitelében látja. A lakosság egyre nagyobb tömegeiben bázisra talál, mert az elkeseredettség talaján felélednek ennek történelmi, emocionális hagyományai.

A társadalmi bajokra társadalmi választ kell adni. Mindenekelőtt a romló helyzet megállítását, javítását, a rasszizmus elleni hatékony politikai-ideológiai harcot és azok elszigetelését, akiknek létérdekük e kártékony jelenségek fenntartása. Ehhez széles társadalmi összefogásra is szükség lenne.

Hegedűs Sándor

Farsang

Gyermekkoromban a Horthy-rendszerben szüleim is farsang idején elmentek a szegények kaszinójába, egy kicsit kikapcsolódni. Még emlékszem, hogy édesanyám mondta: megyünk a batyus bálba.

A fiataloknak leírom, hogy ez mit jelentett. Az asszonyok pogácsát, lekváros papucsot, fonott kalácsot sütöttek, amit vittek magukkal. A férfiak ki bort, ki pálinkát vitt, amit a helybenfőzött teában öntögettek. Egy-két zenész is került, akik hangulatot teremtettek. Gazduraméknak cigányzenekarra is volt pénzük, a lányoknak meg báli ruhára. Éjfélkor meg durrant a pezsgő.

A felszabadulás után változott a világ. A munkásemberek is megengedhették maguknak, hogy elmenjenek a vendéglőbe. A lányok báli ruhát is kaptak az idő múlásával én is elmentem a vendéglőbe, ahol előre asztalt foglaltunk, és kiszolgáltak minket. Éjféltájban a pezsgősüvegekből is kikerült a dugó. A zenészek hajnalig húzták a talpalávalót.

A rendszerváltás után ismét változott a világ. Ma egy szűk rétegnek a farsang egyet jelent az operabállal, az önmutogatással, a szegények lenézésével, kirekesztésével. A belépő száezrekbe kerül, a hölgyek száezreket költenek ruhára, ékszerre. A svédasztal mellett válogathatnak a jobbnál jobb falatokból. Színvonalas műsort látnak, miközben válogathatnak a pezsgők között.

A társadalom nagyobbik része anyagi lehetőséghez mérten szerényen ünnepel vagy kívülről nézi mások ünneplését.

E cikk írása közben jutott eszembe Ady Endre „Álmodik a nyomor” című verse. Ebből idézem az első versszakot.

„Duhaj kedvek Eldorádója,

száz tivornyás hely, ne bomolj.

Csitt, most valahol, tán Újpesten,

Húsz esztendős legények vackán,

Álmodik a nyomor.”

Südi Bertalan: A tétlenkedőkhöz

Csönd van, életforma lett a hallgatás,

Nem lázong senki a nyomor miatt:

Kussol a szegény, a kvázi pária,

A gazdag meg vigad, dőzsölve mulat.

Éhező gyermekek sírnak az utcán,

Kukáknál felnőtt ágrószakadtak,

Munka híján csak kegyelemből élnek,

Jövőtlenített koldusok maradnak.

Miért nem háborogsz, kritikus tollnok?

Miért vagy néma, ha ezeket látod?

A karvalytőke gaztettei láttán

Csak nem a jövő szépítését várod?

Mikor ébreszted álmából a népet?

Mikor bátorítod őt cselekvésre:

„Változtasson már legázolt életén,

Rázza le az igát magáról végre!”

Mikor kiáltod, hogy „elég volt, urak!”

A szegénynek is élethez van joga,

Mikor ásod te is a tőke sírját,

Hogy ne jöhessen vissza többé soha.

Újraéled a címkórság?

Egyre gyakrabban hallhatunk napjainkban grófosdival, bárósdival, meg a vitézi rendbéli tagsággal történő hivalkodást, mely kirívóan úriaskodó, visszataszító megnyilvánulás számomra. Az első két címről tudjuk, hogy főnemesi státuszok voltak valaha, melyek a virágzó feudalizmus idejében keletkeztek hazánkban. Országos tisztségek viselői és a legnagyobb hatalommal rendelkezők bitrokolták anno. Később meg a királyok adományozták a nagybirtokosok közül kikerülő vazallusaiknak.

Az utóbbi, mellyel leginkább kérkedni szoktak manapság, Horthy kormányzó 1920-ban létesített, feudális jellegű ellenforradalmi szervezet volt, melyet aztán az 1946. évi I. törvény – a többi címek és rangok használati jogával együtt – kisgazdapárti javaslatra eltörölt, majd reinkarnálódásához 1992-ben a múlt intézményi iránt nozztalgiát tápláló rendeszerváltó elit asszisztált.

1930-ban gyarapították az efféle címek sorát, melyek alkalmazását – illemkódexbe foglalva megszólítás gyanánt – kötelezővé tettek az alacsonyabb sarzsijú állampolgárok számára.

Tekintsük át, miféle megszólítás illette meg a különféle korabeli tisztségviselőket:

SZENTSÉGES: a pápa.

FELSÉGES: a király, a királynő és a királyné.

FENSÉGES:a királyi család tagjai.

FŐMÉLTÓSÁGÚ: a kormányzó, a kormányzóné, a hercegprímás (őeminenciája), az érsek és a herceg.

NAGYMÉLTÓSÁGÚ: a titkos tanácsos, a miniszter, a felsőház elnöke, a kúria elnöke, a számvevőszék elnöke, a tábori kar tagja altábornagytól felfelé.

MÉLTÓSÁGOS: a püspök, a képviselőház elnöke, a követ, a kúriai bíró, a közigazgatási bíró, a vezérőrnagy, az ezredes, az államtitkár, miniszteri tanácsos és a tanácsos, a főpolgármester és helyettesei, a főispán és az alispán, a városi polgármesterek, a főkapitány és a főkapitányhelyettes, a tankerületi főigazgató, az ítélőtábla elnöke és az ítélőtáblai tanácsok elnökei, a koronaügyész és helyettesei, valamint a pénzügyigazgató.

NAGYSÁGOSOK: a plébános, az alezredes és őrnagy, az osztálytanácsos, az ítélőtáblai bíró, az országgyűlési képviselő.

NEMZETESEK: a vitézi rend tagjai (ekképpen: nemzetes és méltóságos uram).

FŐTISZTELENDŐ: a katolikus pap (pl. így: nagyságos és főtisztelendő uram).

NAGYTISZTELETŰEK: a református lelkészek.

***

Forrás: „Új Idők” különkiadása.

A hazai állapotok potenciális alakulását tekintve célszerű a felsorolt címeket újfent számbavenni. Hiszen a Horthy-érában létezett különféle funkciókból már számoat visszaállítottak. Nem lenne meglepő, ha a megszólításokkal is ez történne.

Ki a „magyar”?

Már írtam a szívinfarktusaimról, de újabb olyan esemény történt velem, elmesélem a következőket.

A kórház elbocsátó zárójelentéséből idézek egy megállapítást, ami a vérminta elemzéséből derül ki. „Nem hispán, nem latin származású. Fehér, kaukázusi rasszhoz tartozik”. Ezek tudatában vajon kinek van joga arra, hogy nacionalistának vallja magát? Ismeri talán a vérmintájából végzett elemzés megállapításait?

Minden ember annyi nemzethez tartozónak mondhatja magát, ahány nyelvet anyanyelvi szinten beszél. A Varázslatos Kína című könyv- és TV-sorozatból megtudhatjuk, hogy kutató delegáció – köztük három magyar kutató – több mint 50 ezer ki-t tettek meg az országban. Dél-Kína területén ujgurok élnek a Himalája térségében. Az ujgur nép minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a mi népünkkel rokon. Ők is tudnak arról, hogy a magyarokkal rokonok. A „testvér” és a „magyar” szavakat emlegették, tisztán mondták a balta, a szakáll szavakat és a számokat. A három magyar kutatót meleg szívvel ölelgették, s elkísérték távozáskor, hogy minél tovább láthassák őket.

Valószínűleg nem véletlen, hogy erős a kötődésem a keleti népekhez. Minden könyvet elolvasok, minden filmet megnézek. Rendszeresen levelezek a pekingi magyar rádió munkatársaival, sőt elküldöm a Jászkun Munkás példányát már évek óta.

Dudás György

Búcsúzunk

Lendvai János elvtárstól,

aki Szolnokon 1925. február 1-én született. Végzettsége autószerelő technikus, a MEASZ megyei alelnöke volt haláláig. A Munkásőrség alapító tagja. Pártunknak 1946 óta tagja. Lelkes, aktív szervezője a szórólap- és az újságterjesztésnek, minden városi megmozduláson részt vett. A MEASZ képviseletében minden koszorúzási ünnepségünkön jelen volt, és beszédet mondott. Köszönjük, hogy velünk volt.

Nagy József elvtárstól,

aki Karcagon született 1930. március 6-án. Hivatásos katona és MEASZ elnökségi tag, aktív pártmunkás. Párttagsága 1946-ban kelt, és haláláig tevékenyen hű a szegények érdekeinek védelmében. Sokáig nem feledjük.

Szuráczki József elvtárstól,

Jászladányban született, 1937. augusztus 23-án. Életében kőművesként dolgozott, Zagyvarékason volt alapszervezeti titkár. A rendszerváltás után sem változtatott elvein. Következetes baloldali kommunista emberként távozott tőlünk. Hiányozni fog.

Gyömbér András

1948-tól volt tagja a Kommunista Pártnak. A Munkáspárt elvhű, következetes embereként, 83 évesen fejezte be munkás életét. A karcagi alapszervezetben vezetőségi tagként és sajtófelelősként dolgozott.

Nem az hal meg, akit eltemetnek,

Hanem az, akit elfelednek.

Mi nem feledünk,

Emlékét megőrizzük.

Hírek

Pártunk megyei elnöksége január 25-én elfogadta féléves munkatervét.

Havonta két alkalommal kitelepüléseket szervez a választókerületek településeibe, hogy megmutassuk magunkat. Szeretnénk, ha ezeken az akciókon minél többen megkeresnék elvtársainkat.

Mindenkit szeretettel várunk!