A parlamentben a munkahelyteremtés lesz a fő feladatunk: aki akar, dolgozhasson

Pozsonyi Pétert és Dull Krisztián Norbertet mutatta be nyilvános sajtótájékoztatóján a Magyar Munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula február 8-án, szombat délelőtt Jász-Nagykun-Szolnok megyében: Kunszentmártonban, Törökszentmiklóson és Mezőtúron.

Mi olyan világot akarunk teremteni, ami a gazdagokról és a pénzről szól. Olyan világban akarunk élni, ahol jól érzi magát a munkás, a dolgozó ember. Mi azért megyünk a parlamentbe, hogy 25 év után végre a dolgozó ember jelen legyen, és képviselete legyen az Országházban - ezt mondta Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke Törökszentmiklóson, a piactéren.

Az elnök emlékeztetett arra, hogy 1989 óta egyetlen munkás nincsen a parlamentben, aminek az eredménye mindenki által látható: az ország jelenlegi vezetői, hatalmon lévő politikusai minden adóterhet a szegényekre hárítottak át. Utalt arra, hogy voltak ebben az országban szebb idők is, mégpedig a szocializmus idején - amikor az ország nem a turkálókba járt ruháért, mert volt mindenkinek pénze rendes ruhát vásárolni, és nem kellett külföldi munkaadónál állásért könyörögni, mert voltak magyarországi üzemek, termelőszövetkezetek, ahol mindenki dolgozhatott.

Thürmer Gyula kiemelte: a Munkáspárt biztos munkát, ezzel együtt biztos jövedelmet akar, mert így mindenkinek biztos, kiszámítható jövője lesz majd. A munkahelyteremtésről nem beszélni kellene, hanem cselekedni ennek érdekében. Amíg azonban külföldi tulajdonú üzletekkel, boltokkal van tele az ország, és olyan külföldi termékekkel, amelyeket mi, magyarok is meg tudnánk termelni, addig nem beszélhetünk magyar mezőgazdaságról és iparról.

Az elnök beszélt arról is, hogy a százmillió forint feletti vagyonnal rendelkezők fizessenek egyszeri, 45 százalékos vagyonadót, és ezenfelül akinek az átlagosnál nagyobb rendszeres jövedelme van, az arányosan fizessen több adót, nagyobb mértékben járuljon hozzá a kiadásokhoz. Ezeket a bevételeket pedig az ország önmagára költse: az ingyenes oktatásra és egészségügyre. A Munkáspárt ezért akar a parlamentbe kerülni, ennek érdekében tisztességes, becsületes munkásokat, dolgozókat indít az egyéni választókerületekben és az országos listán. - Olyan jelöltjeink vannak, mint önök: mint a társadalom többsége. Vannak közöttük munkások, pedagógusok, pályakezdő fiatalok - mondta Thürmer Gyula.

Törökszentmiklóson, Jász-Nagykun-Szolnok megye négyes számú választókerületében Pozsonyi Péter, a martfűi cipőgyár korábbi dolgozója indul. Karcagon, a hármas számú választókerületben Dull Krisztián Norbert tiszaburai önkormányzati képviselő, a helyi háziorvos mellett dolgozó szociális munkás a Munkáspárt jelöltje.

A Munkáspárt elnöke sok piaci árussal és vásárlóval váltott szót Kunszentmártonban és Törökszentmiklóson is. Akadt, aki az irreális vállalkozói közterheket nehezményezte, más azt tudakolta, hogy vajon a Munkáspárt tud-e munkát adni azoknak, akik valóban dolgozni akarnak. - Ha parlamenti képviselőink lesznek, munkahelyeket akarunk teremteni, hogy aki akar, tehát ön is, dolgozhasson. Nekünk nem az a lényeg, hogy milyen kormány alakul a választások után, hanem az, hogy ha mi elég szavazatot kapunk, változtassunk azon, ami most folyik az országban - válaszolt az elnök.

Az ország fejlesztéséhez pénz kell, és Magyarországon van pénz, csak az nem ott van, ahol lennie kellene. Az elmúlt években néhányan milliárdosok lettek, de az ország lakosainak döntő többsége szegénységben, létbizonytalanságban él. Eközben még a minimálbér is adóköteles lett, csakhogy sokan még ezt az összeget sem kapják meg, mert nem nyolc órára jelentik be őket - mindezt már a mezőtúri városi televíziónak nyilatkozta Thürmer Gyula. Az elnök utalt arra, hogy a magyar mezőgazdaságban nem egymillióan dolgoznak már, hanem csak tizedannyian. Ebben az ágazatban, de az építőiparban is szükség lenne munkahelyekre, hiszen ez egyrészt megélhetést jelentene sokaknak, másrészt nem hulladék minőségű külföldi élelmiszert ehetne az ország, valamint a fiatalok jóval olcsóbban juthatnának lakáshoz.

Thürmer Gyula Törökszentmiklóson és Mezőtúron

A Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete közli, hogy a párt országos elnöke, Thürmer Gyula, Szolnok megyébe látogat. Az elnök Törökszentmiklóson és Mezőtúron nyilvános sajtótájékoztatón beszél a párt programjáról, és bemutatja a Munkáspárt két Szolnok megyei képviselőjelöltjét, akik a 2014. évi parlamenti választáson indulnak a Munkáspárt jelöltjeként:
Dull Krisztián Norbertet (3-as számú választókerület, Karcag)
Pozsonyi Pétert (4-es számú választókerület, Törökszentmiklós)
A rendezvények:
- Törökszentmiklós, piac: 2014. február 8-án, szombaton - a  nyilvános sajtótájékoztató kezdési időpontja: 10 óra.
- Mezőtúr, kultúrház előtti terület: 2014. február 8-án, szombaton - a  nyilvános sajtótájékoztató kezdési időpontja: 11 óra 30 perc.
A két rendezvényre tisztelettel meghívjuk az érdeklődő választópolgárokat.
A Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete

Jászkun Munkás, 2014. január

Egy tragikus nap, amelyre emlékezni a nemzet kötelessége

1944. október 15-e országos gyász-nap. Manapság kevesebb szó esik erről, mint Mohácsról, vagy az aradi tizenhárom kivégzéséről, pedig az áldozatok száma többszöröse, következményei nem kevésbé tragikusak az említett eseményeknél. A szennyes hordalékot leszámítva egy egész nép volt kárvallottja, nemcsak a zsidók és a cigányok. Szégyenünkre, történelmünk folyamán ekkor süllyedtünk a legmélyebbre. Ez hazánk imázsát, melyet Kossuth Lajos, Szécsenyi István, Petőfi Sándor, Ady Endre, Munkácsi Mihály, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Móricz Zsigmond, József Attila, Lukács György és még sokan mások építettek - a mélybe taszította. Szálasiék hatalomra kerülésével szemben nem alakult ki egy össznépi ellen-állás, mely megakadályozhatta, vagy legalábbis megnehezítette volna a hitleristákra támaszkodó nyilaskeresztes pszichopaták garázdálkodását. Az urakat megsüvegelő, szolgalelkűségre  nevelt, zokszó nélküli engedelmességre kény-szerített magyarság meghunyászkodva eltűrte, hogy megalázzák, kifosszák, porba tiporják. ,,Mit tehetünk ez ellen?” - védekezett a passzivitás filozófiája. A helyzetre jellemző, miszerint keveseknek, akik mertek tenni valamit a fasiszta terror ellen, nemcsak akkor, de ma is a megvetettség, a kitaszítottság sorsa, a hazaárulás vádja jut. És azok  szellemi-politikai utódjai, akiknek elődei 1944-ben kiszolgáltatták a hazát a náci világhódítóknak, ma dölyfösen uralkodnak, ,,nemzeti” állürök mögé bújva ítélkeznek.

Tudták volna a németek Auschwitzba irányítani a vasúti szerelvények  egész sorát, ha a magyar hatóságok nem készséges társai Eichmannéknak? Tudták volna a nácik végrehajtani az ország emberi és anyagi kiürítését, ha a nyilas vezetőkben és pártszolgálatosokban nem találnak segítőkész partnerekre? Képesek lettek volna-e a magyar katonákat a keleti frontra vezényelni, (hogy hátvédjei legyenek a nyugatra menekülő Wermachtnak), ha a nyilassá vált horthysta tábornokok nem hadbírósággal és tábori csendőrséggel félemlítik meg a hazavágyó és akár dezertálásra is elszánt ,,honvédeinket”? Horthyék és a nyilasok jó-voltából csaknem egymillió magyarunk halt meg és az ország romokban hevert! A főbűnösöket a felszabadulás után a népbíróságok halálra ítélték. A párizsi békeszerződés pedig megtiltotta, hogy Magyarországon engedélyezzék a fasiszta pártok működését. Optimizmus lett úrrá az országon. Egy új élet kezdődött, melynek élharcosai a kommunisták lettek. Ezért ma bűnhődniük kell.

Joggal hihettük, hogy azok, akik hazánkat a pusztulás szélére juttatták többé nem juthatnak szóhoz politikai életünkben. Tévedtünk! A rendszerváltás fel-színre dobta mindazt a szennyet, melyet a magyar tőkés rendszer valaha létre-hozott. A nyilaskeresztes mozgalmat is! Természetes, hogy ugyanabba a folyóba kétszer nem léphettünk be, ezért a neofasiszták nem kopírozhatják mechanikusan saját múltjukat, de alakoskodásuk ne tévesszen meg bennünket. A sok szociális és ,,hazafias” frázis mögött ott bújik meg Horthy, Gömbös, Szálasi szelleme: a nép gúzsba kötésének galád törekvése, az előremutató gondolatok kiírtása, a haladó kultúra tűzbe vetése, demokratizmus kegyetlen elfojtása, az emberírtó rasszizmus, a militarista nacionalizmus, az irredentizmus felélesztése. A legfélelmetesebb az, hogy ezrek, főleg a fiatalok követik őket, hisznek világmegváltó igéikben és hajlandók felsorakozni  a vezér pózában tetszelgő Vona Gábor mögé. A kisszerű történelemtanár semmit sem okult a históriából. A magyar népet súlyos fele-ősség terheli, ha lebecsüli a fasiszta veszélyt, ha közömbösen nézi és tűri randalírozását, nyomulását a hatalom felé. Addig kell ellene fellépni, amíg lehet, s nem szabad megvárni, míg potenciális veszélyből akut veszély lesz. Ebben az aktív antifasiszta magatartásban a kommunistáknak kell élen járniuk, de nem magányosan, elszigetelten, hanem mindenkit mozgósítva, aki ebben a harcban érdekelt. Ennek megvannak a történelmi hagyományai, csak le kell számolni a szektarianizmussal.

Hegedűs Sándor

úJ ÉV A MÚLT TERHEIVEL

Megint megéltünk egy új évet. Ilyenkor számot vetünk az elmúlt évről és tervezzük az új esztendőt. Szívesen gondolunk a jóra és igyekezünk elfelejteni a rosszat.

A társadalom életéről is hasonlóan gondolkodunk. A sikert vagy vélt sikert a kormánypropaganda naponta zúdítja ránk. Igyekeznek átmosni az agyunkat és elterelni a figyelmet a meglévő gondokról. Én ezekről írok, mert az emberek életét keserítik meg és talán még ők sem foglalkoznak mindennel csak ami őket közvetlenül éri.

A társadalom bűnének tartom, hogy éhező gyerekek százezrei vannak, miközben a kormány két kézzel szórja a pénzt más területen. Ugyan ilyen súlyosnak tartom, hogy télen emberek százai fagynak meg, egy részük a saját lakásában. A hajléktalanok problémáját is törvénnyel akarják megoldani, így ezeket az embereket kirekesztik a társadalomból, pedig egy részük saját hibáján kívüli okokból kerültek oda. A kilakoltatások is embertelenek és az már majdnem nevetséges, amikor a Terror-Elhárítási Központot vezényelik ki mesterlövészek-kel. A létminimum alatt élő több millió embert az állam sorsára hagyja és meg is alázza. A közmunkásokat megalázó bérrel foglalkoztatják és felajánlják, hogy szedjenek gombát. Az egészségügyi ellátás is aggasztó, mert nőnek a várólisták, nő a kórházak adóssága. A kór-házba kerülő betegektől tudom, hogy előre megmondják, mennyi pénzt kell adni a műtétet végző orvosnak. Kilátástalan azoknak az embereknek, akiknek nincs anyagi lehetőségük. Én már megettem a kenyerem javát, de ennyi fegyveres támadásra, gyilkosságra, emberek megtámadására nem emlékszem. Sajnos az  Új év ezekkel a  terhekkel kezdődik.

Én a kormány helyében felhagynék a siker propagandával.

Horváth Sándor

Nem leszek a túlsó oldal embere

Mostanában sokat járok-kelek az utcákon, egészségügyi intézményekben, ezért a korábbinál több emberrel találkozom. Amit eközben látok és főleg hallok nem meglepő, hanem a mai magyar valóság emberi megnyilvánulásai. Ugyanis az autóbusz érkezésére várva, nincs olyan megálló, ahol pár ember ne osztaná meg másokkal egyre rosszabodó helyzetét. Általában egy ember megkezdi és legtöbben csatlakoznak vagy bólogatnak a jobboldal hazug, az embereket félrevezető magatartása miatt.

A következők hangzanak el:

- ,,A Fidesz becsapja az embereket, hülyének néznek bennünket”.

További várakozáskor már konkrétumok is felmerülnek.

- ,,Itt vannak pl. a pedagógusok, akiknek az MSZP  befagyasztotta a bérüket, évek óta nem kaptak béremelést. Nem beszélve a közszféra egyéb területén dolgozókkal vagy a nyugdíjakról, illetve a több millió teljesen elszegényedett emberről.

Egyik várakozó megkérdezi tőlem - ,,szokta-e hallgatni Orbán Viktor értékelő beszédét a Kossuth rádióban?” Válaszom: ,,előfordul.”

,,Nem kérdezem mit szól hozzá, de undorító hallgatni!

Elhazudja, megnyugodva mondja:

- Múlt évhez képest emelkedett a termelés,

- Többen dolgoznak, mint tavaly,

- Megőrizzük a nyugdíjak reálértékét,

  Hát, hogy hazudhat ilyet?!

A tapasztalataim második része egy orvosi rendelőben történt.

Itt ismerkedtem meg egy özvegyasszonnyal, mivel egymás mellett ültünk nagyon őszintén elmondta a bajait. Két fia van. Egyik munkanélküli. Nagyon szegényen, de egymást megértve, kiegyensúlyozottan élnek. A gyógyszereinek a felét sem tudja sajnos kiváltani. Mostanában összeütközésbe került a gyerekeivel amiatt, hogy hová is kellene szavazni? A két gyerek néhány pártot felsorolt, köztük még a Jobbikot is, ami őt nagyon meglepte, mert mindezideig baloldali szellemben éltek, viselkedtek.

Az is igaz, hogy a FIDESZ mindent megtesz, hogy megnyerje a fiatalok támogatását, szavazatait.Végül a vita úgy zárult le, hogy megmondta: a szülei és a férje munkásságát, emlékét, nem tagadja meg: ,,Vegyétek tudomásul, hogy én nem leszek a tulsó oldal embere!” Amikor elindult otthonról, a kisebbik - munkanélküli fia utána ment és azt mondta, hogy ,,igazad van Anya, én sem leszek a túlsó oldal embere!

Rendhagyó megemlékezés

Az utóbbi esztendőkben számos méltatást hallottam, olvastam a rendszerváltás ,,nagyszerűségéről”. Szakavatottak és outsiderek szinte egymást túllicitálva magasztalták a társadalom számára tragédiát jelentő politikai fordulatot, a munkát-kenyeret helyettesítő hazai burzsoá szabadrablás korlátlan lehetősé-gének gyalázatos következményeit.

Mint a hivatalosság által ,,átkos” jelzővel illetett Kádár-rendszer utolsó törvényhozó testületének tag-ja, igyekszem magam is a korabeli eseményeket - tapasztalataim jegyében - köntörfalazás nélkül fölidézni. Ha eszembe jut, még ma is megbotránkoztat mindaz, ami azokban a hetekben, hónapokban történt a politika berkeiben. Az MSZMP néhány renegát szerepre vállalkozó korifeusa, törvényen kívüli csoportokkal szövetkezve, korlátozottan cselekvőképesek jogállásába kényszerítette a népszuverenitást jel-képező országgyűlést, valamint annak tagjait. Ez abban nyilvánult meg, hogy a magyar nép jövőjéről döntő Ellenzéki Kerekasztal köré sereglett még illegállisan működő csoportok emberei minden parlamenti bizottság ülésein jelen lehettek, s az ő feltételeik szerint csak és kizárólag azokat a témákat lehetett megtárgyalni, az országgyűlésnek elfogadásra javasolni, melyekre ők előzőleg az ,,áldásukat” adták. Parlamenti szócsöveiket pár-ton kívüli képviselők közül válogatták ki, koncepcióik parlamenten belüli hangoztatására pedig a le-mondások következtében megüresedett törvényhozói helyekre idő-közi választásokkal bekerült eszmetársaikat használták fel.

A politikai ellenzék diktátuma függvényében összeállított és vitára bocsátott un. ,,sarkalatos törvények” tervezeteit a hetvenhárom százaléknyi MSZMP-tagságú parlament - Pozsgay Imre államminiszer és Németh Miklós kormányfő unszolására - szolgai módon megszavazta, s ezzel szálláscsinálójává vált a tömegnyomorgató magyarországi rab-ló kapitalizmusnak. Országgyűlési felszólalásomban figyelmeztettem a jelenlévőket anno, hogy a tárgyalandó törvénytervezetekkel a polgári társadalmi rendszer potenciális létre-hozását célozzák meg, s nem biztos, hogy a magyar nép szimpatizál vele. Pozsgay Imre nagy pátosszal válaszolta:,,Most olyan időket élünk, amikor  a történelem diktál a parlament helyett”. A szünetben pedig figyelmeztetett: ne lázítsak, nem akar itt senki kapitalizmust.  Csakis modellváltás a cél. Politikai berkekben a hazudozás már akkor elkezdődött. A következményeket pedig mindnyájunknak viselnünk kell.

Életem egyik megalázó élménye-ként tartom számon, hogy az ellenzék képtelen volt kivárni a mandátumunk lejártát. Miután a szocialista rendszer megbuktatásának utat nyitó törvényeket a szocializmus parlamentjével megalkottatták,  a hatalom átvételére készülő ellenzéki urak és a politikai renegátok - élükön Szűrös Mátyással - kezdeményezték az országgyűlés tagjainak név szerinti szavazással történő lemondatását. 

Visszaemlékezve nekem minden esztendőben ezek az epizódok jutnak eszembe a hatalomban lévők által felmagasztalt rendszerváltásról.

Dr. Südi Bertalan

Gondolatok

...Magyarországon, egyesek visszatekintve Horthy Miklóst zsidóbarátnak, majdhogy nem demokratának tartják. Pedig bevonulását követően, a fehérterror idején valóságos pogromokat rendeztek. A zsidókat és a kommunistákat politikai meg-fontolásból egyaránt üldözték. A történelemben gyakran előfordult, hogy a forradalmakat faji, vallási vagy nemzeti hecc-kampányok kíséretében fojtották vérbe. Horthyék is igyekeztek a kommunizmust, illetve a szocializmust a magyaroktól idegen eszméknek feltüntetni, amelyeket főként a zsidóság terjeszt. A magyarság feudális gondolkodású, Werbőci szellemét őrző rétegei valóban szemben álltak a szocializmus eszmevilágával.

S mi van ma? Ne feledkezzünk meg arról a morális mocsárról sem, mely a magyar közéletet betölti. Az álláshalmozások, kijárások, panamák és mammutjövedelmek korszaka sötétedett ránk. Az egész magyar közéletet átjárta a korrupt protekció szelleme.

Nem számít itten tehetség és hivatottság, egy szörnyű párt-politikai diktatúra nehezedik  az országra és csakis pártpolitikai érdemek léteznek. A tehetség napról-napra sápad és haldoklik. És ahol csak egy kis rés támad, ott rögtön felszínre tőr a közéleti mocsár. Gondoljuk csak meg, hogy milyen hatást tesz mindez az ifjúságra.

Dudás György

SÜDI BERTALAN: MIÉRT?

Ahogy ballagok lefelé

A kijelölt életúton,

Gyakorta elgondolkodom

Az emlékgyalázó múlton.

Kemény sorsomon, ahová

Az élet szeszélye sodort,

Hogy mélyszegényen tengődve

Kelljen megélnem a nyomort.

Nem tudom, a sok szenvedés

Miért ért oly’ kegyetlenül,

Melynek égető hatását

‘Mindmáig érzem legbelül.

Miért jöttem a világra

Egy asszony nyakára nyűgnek,

Lesajnált palimadárnak,

Templomban gyónandó bűnnek?

Gyermekkorom gyehenna volt,

Szégyellték létezésemet:

Sok álnok bottal csapdosott,

A jók parolája helyett.

Mások még átnéztek rajtam,

Mint egy fölösleges lényen,

Feljajdulnom sem volt szabad

A felém irányult kényen.

Letörték a legtöbb hajtást,

Mely nőtt gyermekkorom fáján,

Belém oltották a rosszat,

Mint bűnt - jó helyett - a sátán.

Nem bántottak, halkan sírva

Viseltem kínt és bánatot:

Nem tudtam, miért vernek, mint

Az engedetlen állatot.

Búcsúzunk KISS LÁSZLÓNÉTÓL, Marika nénitől

Éveken át személyesen vittem lakására a Jászkun Munkás újságot és beszélgettünk kritikusan a mai rendszer fonákságairól, pártunk helyzetéről. Reménykedve abban, hogy változni fog a világ, mert a világ állandóan változik. Az utolsó időkig párttagunk maradt, amelynek kezdete 1952. volt. Családján kívül sokat látogatta kedves szomszédja Sarkadiné, naponta ott találtam gondozónőjét, Marikát is. Szeretettel mesélt fia orvosi karrierjéről és unokája sikeresen letett vizsgáiról.

Gondolatban elhelyezünk egy szál virágot sírjánál, a salgótarjáni temetőben, ahol urnáját elhelyezték.

Herczegh Klára a Munkáspárt városi tagsága nevében

Jászkun Munkás, 2013. december

A választások elé

A pártok vezetőinek nyilatkozatai már jelzik, hogy a választási kampány elkezdődött. Dobálják rendre a csali­kat a politikai közélet erkölcsileg tra­gikusan zavaros vizébe, hogy az idő­ről időre rászedett tömegeket újabb kapásra ösztökéljék. A választani óhajtó állampolgár pedig hagyományosan rákap a cinkelt csalira anélkül, hogy várható következményeit elő­zőleg számba venné. Így válik poten­ciális vesztessé, csalódottságában pedig újabb négy esztendőre notórikus gyalázkodóvá.
A voksolók döntő többsége kép­telen az előző rászedettségéből okul­ni. Felülvén a szirénhangoknak, to­vább reménykedve, kisebbik rossz alapon, vagy a hatalommal szemben protestálási szándékkal jelöl a szava­zólapon. Vagyis következetes marad az életminőségét gátlástalanul rom­boló politikai erők helytelen meg­ítélésében. Nem az ígéretek tartalmát veszi számba, hanem az ismétlés gyakoriságára, hangnemére, stílusára figyel. Következésképp áru helyett az eladóra voksol.
Ha az emberek a politikai pártokat tárgyilagosan minősítenék, könnyen felismernék, hogy mind a rendszer­váltó és a szocializmus létjogosult­ságát tagadó, mind a politikai fordulat után alakult politikai szervezetek voltaképp egyívásúak. Vagyis céljaik­ban tökéletesen megegyeznek. Csakis az ámító szövegek tálalásában kü­lönböznek. Mivel mindegyikük a kapitalista rendszer élharcosa, népellenesnek minősülnek. Hiszen mára közismertté vált, hogy a kapitalista állam csak morzsákat juttat a tőkés hasznokból a rendszerváltás veszte­seinek asztalára.
A gyakorlat azt jelzi, hogy a valódi baloldaliság eszményét a szavazók döntő többsége sajnos idejétmúlt ideának tekinti, s vesztére elutasítja. Megelégszik a cégéres változattal, a farizeusok deklaratív baloldaliságával. A politika egyféle paradoxona, hogy legtöbben azt a pártot vélik a baloldaliság letéteményesének, mely fennen hirdeti, hogy oroszlánrészt vállalt az előző - kétséget kizáróan baloldali - rendszer felszámolásában és a magyarországi kapitalizmus restauráciájában. Azt tartják politikai érdekeik képviselőjének, mely kori­feusai országlása idejében a magyar nép által negyven esztendő alatt lét­rehozott anyagi értékeket - privati­zálás ürügyén - megengedte bagóért áruba bocsátani. Azt a politikai tömörülést, mely kénytelen viselni a történelmi szégyen bélyegét, mert olyan politika alakításában működött közre, mely a lakosság nem lebecsü­lendő hányadának munkaerőpiacról történő tartós kirekesztődését idézte elő.
Magyarországon ma egyetlen bal­oldali értékeket hordozó párt létezik: a Magyar Munkáspárt. A szavazati jogú állampolgárok többsége e párt­konstrukció támogatása helyett azzal ámítja önmagát, hogy a profitszivattyúzó tőke újfent meg fogja majd valósítani a szocializmusban polgár­jogot nyert és intézményesített jóléti vívmányok többségét.
A választók ma a hatalombe­folyásoló lehetőségüket sem becsülik. A hazai kapitalizmus nem sodorta őket még annyira kritikus helyzetbe, hogy életviszonyaikon gyökeres vál­toztatást óhajtanának. A jobb jövőt reklámozó tőkés ígéret készteti őket még mindig jámborságra és beletörődésre. Remélhetőleg e téves állás­pontjuk megváltozását a kedvezőtlen tapasztalataik előbb-utóbb ki fogják kényszeríteni.

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: NAGY TÖMEG AZ UTCÁN

Láttam a csöndben vonuló tömeget,
Rengetegen, tán százezren is voltak:
Központi óhajra jöttek így össze,
Főnöki jelre vazallusok szóltak:

„Menjetek, híveink, utcára gyorsan,
Mutassátok meg a fránya világnak,
Vezérünk sokkal erősebb azoknál,
Mint akik az országgal szembeszálltak.

Mindnyájunk lényege csakis ő lehet,
Aki megbántja, rátok szór kénkövet:
Ha mellé álltok ütközetek közben,
Képes győzni, még a mennykő is jöhet.

Harminc ezüst a béretek mindezért,
Júdás ennyit kapott anno Jézusért,
Gyűlöljétek, 'ki szembe fordul vele,
Hisz többsége nem adott, mindig csak kért”.

Mentek a hívek a főnöki szóra,
Külhoniakkal egészült a csapat:
A vezér pedig hálálkodott nagyon.
Éterbe szálltak ajkáról a szavak:

„Köszönöm nektek a mostani csodát,
Elbűvöltétek, hogy sokan voltatok:
Támadtak engem, s ti mellém álltatok,
Ellenfeleimnek választ adtatok”.
*
Mi pedig páriák nevében szólunk:
Százezrek élnek nyomorra ítélve,
S mind többen lesznek közöttünk olyanok,
Akik kenyeret sem esznek ebédre...

Vajon mikor ébred végre a magyar?
Mikor vet majd a tengődésnek véget?
Mikor látja be cselekvő szándékkal,
Hogy hamis a sok vezéri ígéret.

Mikor torolja meg vesszőfutását?
A hatalombitorlók gaztetteit?
Elűzi-e majd az ország házából
A büntető Isten teremtményeit?

A SZOBORDÖNTÖGETÉS LÉLEKTANA

Ahogy nálunk mondogatják: áll a bál. A sértettek felháborodásának hisztériája magasba szökött. A vá­lasztások előtt ebből látszólag lehet tökét kovácsolni. Magukat támadhatatlanoknak, érinthetetleneknek, szent tehénnek tekintik, hogy ilyen légkörben szabadon, gát­lástalanul randalírozhassanak, belegázolhassanak mások érzékenységébe, önérzetébe. Bronzba öntött énjükbe senki se merjen kárt tenni, mert az istenkáromlás, haza­árulás. A haladást képviselők szobrait a modern vandálok nagy kéjjel és természetességgel ledöntötték. Jelen voltam, amikor Marx és Engels kőből faragott Jászai Mari téri szobrát ledöntötték. Ennek „ceremóniája” alkalmával szimbolikusan, a leemelés köteleivel felakasztották, és úgy vették le a talapzatáról. Frenetikus látvány volt. Odaát ezen senki sem háborodott fel! Ennyi jár a kommunista forradalmároknak. És most a hóhért akasztották. Lett eb­ből nagy politikai botrány. A média napok óta nem tud betelni az eseménnyel, fröcsköli mérgét a honáruló ellen­ségre, igyekezvén lejáratni a „baloldalt”, a bukott kor­mány képviselőit. Néhány szavazat ebből is leesik. A hungarocellből készült opus ledőltét olyan diadalordí­tással kísérték, fejének szétverését akkora tetszéssel fogadták, mint ahogyan 1789-ben a sans-culotte táncolta körül a guillotine-t, amikor egy-egy gyűlölt fej hullott a kosárba. Nem akarok a képmutatók mezében tetszelegni, nem vagyok ellensége a szobrok eltávolításának, ha em­lékezésre méltatlanokról van szó. Ki az a tisztességes patrióta ma Magyarországon, aki Tisza Kálmán, Gömbös Gyula, Teleki Pál, Horthy Miklós, vagy Szálasi Ferenc szobrának felállítása mellett állna ki? És ki tiltakozna, ha a felsoroltak közül bárkinek a szobrát ledöntenék? Ré­gebben nem volt gyakorlat olyan valakit kőbe faragni, vagy bronzba önteni, aki még nem távozott a túlvilágra, szent Péter társaságába. Ma már azt is megértük, hogy élőkről neveznek el utcát, teret, stadiont vagy alakját hungarocellbe öntjük, hogy később bronzot utaljanak ki számára. Ha a célzottban egy cseppnyi jó ízlés, szerénység szorult volna tiltakozna a személyét ért sértés ellen. Ám ez eset­ben Orbán Viktor nem lenne Orbán Viktor. A s...nyalóktól pedig ne várjuk, hogy gazdájukat móresre tanítsák.

Hegedűs Sándor

SZERÉNYEN

A rendszerváltás után a kialakult felső tízezer, luxuslakáso­kat épített sok száz­millió forintért. Volt, aki úszóme­dencét vagy télikertet is épített. Újságokat olvasva tudom, hogy egy-egy színész vagy TV-riporter 60-70 millióért árulja a házát. Ilyenkor két dolog jut eszembe. Egyik, hogy vajon miből tudta felépíteni, a másik, hogy a ma­gyar történelem kiemelkedő sze­mélye, Kádár János milyen sze­rényen élt. Hatéves koráig neve­lőszülőknél lakott, Kapolyon, egy kis parasztházban. Sándor bá­csit, a nevelőapját, mindig tisz­telte. Itt a szegényemberek sor­sában osztozott, és megtanulta becsülni azt a keveset, amit kapott. Amikor édesanyja felvitte Budapestre, szintén szerény kö­rülmények között éltek. 1945-től a Rózsadombon a Cserje utca 21. alatti kétszobás ház volt az otthonuk. Ez egy tanácsi bér­lakás volt, és a börtönéveket leszámítva itt élt. A házhoz se őspark, se úszómedence nem tartozott. A teraszról szép kilátás nyílt Angyalföldre, Óbudára. Az egyik szobába volt elhelyezve a házaspár franciaágya, a másik szobában 4000 kötetes könyvtár kapott helyet. Sokat olvasott, volt ugyan rádiójuk, de csak ritkán hallgatták. Az ajándékba kapott televíziót egyszer kapcsolták be, egy moszkvai május 1-i műsort néztek meg.
Étkezésük is szerény volt. Sze­rette a káposztás kockát, a te­pertős pogácsát, a zsíros ke­nyeret, a fokhagymás pirítóst. A vadászaton a vendéglátóktól nem fácánt, vagy őzsültet kért, hanem grízes cvekedlit. Csak magyar cigarettát fogadott el. Ruházatában is szerény volt. Ha éjszaka dolgozott, felesége 10-12 db grafitceruzát hegyezett ki, teát készített és zsíroskenyeret. A mai politikai elit szerénységet tanulhatna tőle.
Én Kádár Jánost tisztelem, és ha valaki jelenlétemben bántja, annak a társaságát kerülöm.

Horváth Sándor

A megszólítások értelme

Több médiában gyűlölettől áthatva illetik az elvtárs szót. Túl sokan nem tudják - főleg a fiatalok annak jelentését, meg azt sem, hogy az hogyan terjedt el. MARX-ENGELS elméletét igen sokan megértették. Ezért lett az a munkások körében népszerű. Ezt szeretném röviden elmondani. Már az 1917-es forradalom előtt Oroszországban léteztek munkás szervezetek, azokban tevékeny­kedtek a propagandisták. Ilyen volt LENIN bátyja is, és sokan mások, főleg a nagyvárosokban, akik munkásokkal el tudták fo­gadtatni a legmegfelelőbb megszó­lítást, hogy elvtárs! De mit is jelent az, hogy elvtárs? Azt jelenti, hogy sok mindenről azonos módon gondolkodnak, a kapitalizmus hordalékáról, annak hatásáról, az elveik megegyeznek, mert az érde­keik azonosak. Vagyis azonos a világnézetük. Soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy akkor milyen rendszerben éltek az emberek. Végtelenül nagy igazságtalan­ság volt, rengeteg ember élt ki­mondhatatlan nagy nyomorban. A nép mindig csak annyit akart, hogy tisztességesen élhessen a csa­ládjával együtt. Ezért választották az elvtárs megszólítást, mert mind­annyian meg akartak szabadulni az elnyomástól. De nézzük meg, hogy milyen megszólítás volt az urak, a burzsoák körében. Emlékeznek a „A kőszívű ember fiai" c. drámára. Amikor az úr a feleségének a végrendeletét dik­tálta, akkor a végén felsorolta: most pedig - búcsúzom: az excellenciás és kegyelmes, nagyméltóságú, méltóságos, nagyságos, nemes, nemzetes, tekintetes, vitézlő, fő­tisztelendő, tisztelendő, tiszteletes és tudós uraktól. Az úr saját világ­nézetének leginkább megfelelő megszólítást sorolta fel. Itt meg kell mondanom, hogy a világnézet magatartást, cselekvést, állásfogla­lást jelent. Ezért az elvtárs meg­szólítás igazságos, humánus, szoli­dáris, tiszteletre, megbecsülésre és szeretetre érdemes.

Dudás György

KÉSZÜLÜNK a 2014. ÉVI VÁLASZTÁSOKRA

A 2014. évi országgyűlési választás létfontosságú a Mun­káspárt részére is. Mi képviseltük folyamatosan eddig is a szegé­nyek, a kapitalizmus, az elmúlt 25 év kárvallottjait. Ezt szeretnénk még hathatósabban képviselni a következő években. Ezt eddig egyetlen kormányzó párt sem tette, s eztán sem fogja. Ők gaz­dagok! Mi szegények vagyunk. Őket támogatja a nyugat tőkés társadalma. Közöttük vannak az ország milliárdosai. Nekünk nin­csenek millióink sem. A válasz­tásra való felkészülés pénzbe, sok pénzbe kerül. Eddig arra futotta erőnkből, hogy az előírt jelölt­állítás száma meglegyen. A vidéki megyékben, városokban, Pesten egyaránt. Ezt bejelentettük az Or­szágos Választási Irodának. Ápri­lisig még rengeteg pénzre lesz szükségünk.
Tisztelettel fordulunk mindazok­hoz, akik jó szívvel gondolnak vissza a szocialista időszakra, Kádár János személyére, akiknek volt akkor munkája, otthona, le­gyen segítségünkre, támogassa munkánkat egy-egy szerény összeggel, majd a hivatalos jelöltállítás idején adja aláírását az önöket felkereső aktivistáinknak, s ezt követően a választások nap­ján igazolja szolidaritását azzal, hogy a Munkáspártra szavaz. El­határozásával személyesen a párt Szolnok, Nagy Imre krt. 4. számú irodájában jelentkezhet, a pénz­tári órák idején. (Pénztári órák rendje: kedden 9 és 11 óra között, pénteken 13.30 és 15.30 között.)
Telefonszámunk: 06-56/425-821.

Tisztelettel: Szolnok Megyei Elnökség

EGYÉB HÍREINK

- Pár hónapja minden tevékenysé­günk, gyűléseink, legyen az országos vagy megyei, a 2014-es választások kö­rül folynak.
* * *
- November 23-án Budapesten a Szabó Ervin Akadémia foglalkozásán megerősítették, hogy a kötelezően előírt jelöltállítás létszámán felül vállalták fiatalabb elvtársaink a jelöltséget, a megyei előírás és a pesti követelményt is teljesítettük. Ennek fontossága az, hogy így az ország valamennyi válasz­tási kerületének valamennyi választási helyiségeiben szerepel a Munkáspárt is, így mindenhol szavazhatnak ránk, ott is, ahol egyéni jelölt nincs. Az jó, hogy a választópolgár több párt gyűjtőlistáját is aláírhatja. A rossz, hogy a 600 aláírást két hét alatt kell összegyűjteni.
* * *
- SZOLNOKON a piacnál december 7-én THÜRMER GYULA elnökünk találkozik az érdeklődő lakosokkal.
* * *
- Megemlékeztünk a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalaku­lásáról: 1918. november 24. Kun Béla vezetésével, helye Budapesten, Város­major út 42.
* * *
- December 14-én Budapesten a Baross úti székházunkban országos értekezletet tartunk, melyre minden párttagunk részvételére számítunk.

Szerezzük vissza a kereskedelmet, hogy legyen jövője a magyar mezőgazdaságnak

Tomboló szélvihar fogadta a Munkáspárt elnökét, Thürmer Gyulát december 7-én, szombaton Szolnokon. Az orkánerejű szél a magasban himbálózó közlekedési jelzőlámpát is megrongálta a vasútállomás előtt, majd azt is lehetetlenné tette, hogy az eredetileg meghirdetett helyszínen, a Spar bevásárlóközpont előtt tartsa meg nyilvános sajtótájékoztatóját. A piac bejárata előtt, egy szélvédettebb helyen ugyan megkezdődhetett a rendezvény, de a kifeszített dekorációt így is fogni kellett, hogy ne vágja földhöz a szél.
Thürmer Gyula előbb a párt szolnoki jelöltjét, Bencsik Mihály megyei elnököt mutatta be, akit novemberben választottak meg a Munkáspárt országos alelnökének.
– Mi nagyon bízunk abban, hogy a Szolnok megyei eredmények hozzásegítenek bennünket a nagy közös célunkhoz, ahhoz, hogy a Munkáspárt az országos listán olyan eredményt érjen el, amivel képes lesz 2014-ben a parlamentbe bejutni. Arra kérjük a társadalmat, hogy adjunk egy esélyt a Munkáspártnak, adjunk egy esélyt a megye dolgozó embereinek – fogalmazott a szónok. – Az elmúlt 25 év úgy telt el, hogy a gazdagok elfoglalták a parlamentet, ők döntötték el, hogy ki mennyi adót fizet, hogy kinek mennyi jut a privatizációból. Elegük van az embereknek abból, hogy mindig a szegény ember húzza a rövidebbet, elegük van abból, hogy ebben az országban van négymillió szegény ember, és legalább további kétmillió, amelynek bevételei alig érik el a hivatalos megélhetési minimumot. És abból meg főleg elege van mindenkinek, hogy van egymillió ember, aki többszázezer forintot, vagy netán többmilliót visz haza havonta. Mi a terhek igazságosabb elosztását akarjuk.Thürmer Gyula elmondta: minden kormány munkahelyeket ígér, de ugyan hol van a Fidesz által megígért egymillió munkahely? Igaz, van Mercedes, van Audi, de hát nem náluk dolgozik a magyar emberek többsége,hanem a magyar kis- és középvállalkozónál. Őket kell támogatni jó adókkal, és ha lesz magyar kis- és középvállalkozói réteg, akkor lesz magyar gazdaság is. Egyelőre ugyanis a multik árulják az élelmiszert: a lengyel krumplit, a szlovén tejet, a német húst. Ha visszaszerezzük a kereskedelmet, akkor elmondható, hogy valóban a magyar mezőgazdaságé lesz a jövő.
A szónok utalt a Munkáspárt programjára, amelyben egyszeri vagyonadó terve szerepel, valamint az, hogy ne legyünk tagjai a NATO-nak, ne vezessék be Magyarországon az eurót, illetve hogy a nép döntsön arról: maradjunk -e az Európai Unióban vagy ne. Végül megkérte a baloldali érzelmű embereket, hogy most ne az MSZP-re, ne Gyurcsányra vagy Bajnaira szavazzanak, ne higgyenek el újabb és újabb ígéreteket, hanem aki úgy érzi, hogy olyan képviselőket szeretne látni a parlamentben, akik a dolgozókért akar tenni, az a Munkáspártot válassza 2014 tavaszán.
Bencsik Mihály a nyugdíjkorhatár visszaállításáról (55 és 60 évre) beszélt, mint a Munkáspárt programjának alapvető elképzeléséről. Emlékeztetett Gyurcsány Ferenc korábbi kormányfő jelenlegi programjára, amelynek egyik pontja szerint mindenki annyi nyugdíjat kapjon, amennyi járulékot befizetett élete során.
– Gyurcsány úrnak fogalma sincs, hogy milyen kevés jövedelemből élnek a magyar emberek, és milyen keveset fizetnek a nyugdíjalapba ebben az országban, ha egyáltalán képesek rá, és nem munkanélküliek. A Munkáspárt programjában az szerepel, hogy alanyi jogon járjon minden magyar állampolgárnak a nyugdíj, amelyből valóban meg lehet élni. Ezt szeretnénk a parlamentben képviselni – mondta a Munkáspárt szolnoki jelöltje.

Jászkun Munkás, 2013. november

A LEGNAGYOBB HAZUGSÁGRÓL

Tíz esztendő telt el azóta, hogy a „legnagyobb hazugság”-ról szóló tanmesét hallottam. Az elmúlt évtized után sem tudtam az elhangzottak fölött napirend­re térni. Nem lehet csodálkozni ezen, hiszen egy olyan politikus nagyotmondása volt, aki nyilvá­nosan deklarálta, hogy soha nem hazudott még. Következés­képp csakis az igazság kimon­dásáról vált ismertté.

Elképzelni sem mertem, hogy a több mint negyven esztendeig funkcionált szocialista rendszer lényegét valamikor, valakik ha­zugságként aposztrofálják. Még­pedig olyan mértékű lódítás gya­nánt, amelynél nagyobb már el sem képzelhető. Azonban té­vedtem. A sokak által csodált, kritikátlanul követett, már-már fetisizált - szerintem igen-igen botcsinálta - Fidesz-polgári teo­retikus jelentette ki (némely vazallusa pedig nyilvánosan utána szajkózta), hogy a „huszadik század legnagyobb hazugsága a szocializmus volt”.

Ez aztán nem semmi! - mon­danák a lumpenekké degradált és nyuggereknek nevezett baloldaliak. Magamnak pedig arra kellett rádöbbennem, hogy az efféle megállapítás - a nyilván­való botorság mellett - a legna­gyobb, legszemenszedettebb hazugság. Mert egykori szocia­lizmus - bárhogy tagadják néme­lyek - többségi érdekeket szolgá­ló, tehát emberközpontú, sok millió hazánkfia alkotta-támogatta valóság volt. S bizonyos öntörvényű prominensei (akik közül persze még ma is funk­cionálnak) tobzódásait, visszaél­éseit leszámítva, minden egyéb társadalmi alakulatnál igazabb hatalmi konstrukció volt.

A jelenleg funkcionáló kormányfő anno „legnagyobb ha­zugságnak” titulált társadalmi rendszerben a többség mind a jelenét, mind a jövőjét tekintve biztonságban érezhette magát, nyugodtan élhetett, a hazugság­szocializmus kiagyalójával együtt tandíjmentesen képezhette magát. Ellenben a rendszervál­tók által oly hevesen favorizált, s a teljesíthetetlen ígéretek han­goztatásával rászedett tömegek megtévesztésével felülről szor­galmazva restaurált polgári demokrácia a nélkülözést, a bizony­talanságot, a fölöslegessé válás élethelyzetét nyújtotta nekik korlátlan szabadság cégére alatt. Ez jelenti ugyanis az oktrojált polgári rendszer legszégyentel­jesebb igazságát. Olybá tűnik, a szocializmustól utálkozó úr fi­gyelmét elkerülte, hogy a mos­tani politikai rendszerben sajnos igaz a tömeges munkanélkü­liség, a százezer körüli hajlék­talan, a kilakoltatások, mely az előző rendszertől idegen volt, a négymilliót meghaladó társada­lom peremén vegetáló emberi lény, a krónikus gyermekéhezés, a szervezett bűnözés, a faji-et­nikai szegregáció, az ország jogi eszközökkel történő kifosztása, a közigazgatási korrupciót ke­letkeztető ingatlanspekulációk, a privatizációs umbuldák, s ki len­ne képes felsorolni, hogy még mi minden álság, machináció ké­pezi a kevesek számára kor­látlan lehetőséget nyújtó polgári demokrácia keserű igazságát.

Nota bene - a szocializmus minősítésétől eltérően - ezek egyike sem hazugság, miként milliók kizsákmányolása sem az, hanem kezdettől immanens sa­játja, s mindaddig, amíg fennáll, megváltoztathatatlan létezési módja a tőkés társadalmi rend­szernek.

Dr. Südi Bertalan

MINDSZENTY JÓZSEF VÉRTANÚSÁGA

A rendszerváltás után kialakult, azt mesterségesen erősítő Mindszenty-kultusz egyik morális és politikai alapköve a Fidesz-KDNP (Orbán-Semjén) koalíciónak. Az új konjunkturális alkotmány előkelő helyet biztosít a keresztény eszmeiségnek. Ezért a kormány fontosnak tartja az egykori főpap alakjának felmagasztalását, hite erejének, tevékenységének túldimenzionálását, ellenállását a nyilas, majd a demokratikus-szocialista törekvésekkel szemben.

Olyan bálványt faragnak belőle, mely lassan átlényegíti emberi arcát, s spiritualizálódik a keresztény közvélemény lelkében. Ez a manipuláció elemi érdek, amikor a katolikus egyház veszít vonzerejéből, amikor gombamódra szaporodó vallási szektákra esik szét. Ám politikai motivációk is fellelhetők a számítások hátterében: a baloldal lejáratásával akarják elreteszelni a haladás útját.

Az illetékesek Mindszentyt vértanúnak álltják be, holott nem volt az! Mindenütt ott volt, ahol az ellenforradalom felütötte fejét. 1918-1919-ben a zalai ellenforradalmi mozgalom egyik irányítója. Ezért előbb Károlyi Mihályék, majd a Tanácsköztársaság is letartóztatta. A munkáshatalom megdöntése után, mint agrárius és királypárti politizált, s kétségtelen, nem rokonszenvezett Gömbösék totalitárius irányvonalával. A nyilasokkal szemben megértő, ezért a katolikus papság nagyobbik része nem támogatta. 1944 novemberében a nyilasok foglya lett, mert tiltakozott az ellen, hogy a katonaság megszállja a püspöki palotát. Mindszentyt, akit 1944. március 4-én neveztek ki Veszprém püspökének, Szálasiék letartóztatták. A püspök, Vajna Gábor nyilas belügyminiszterhez börtönből küldött levelében írja:

„… az apostoli Szentszék elsőnek ismerte el a mai rendet...”

Vajna népbírósági tárgyalásán tagadta, hogy a püspök ellenállt volna a nyilas rezsimnek. 1945 őszén az elhunyt Serédi Jusztinián helyére a pápa Mindszentyt nevezte ki a magyar katolikus egyház élére. A karizmatikus, merev ellentmondást nem tűrő főpap, élve magas beosztásával, azonnal megkezdte a harcot a demokratikus rendszer ellen. Fellépett a földreform, az iskolák államosítása ellen. A király távollétében magát „homo regiusnak" tekintette, s kifejezte hűségét Habsburg Ottó iránt. Igyekezett megakadályozni a köztársaság kikiáltását. Az 1945-ös választások idején a kereszténydemokráciát szorgalmazta, s vallási alapokon álló társadalmi berendezkedést sürgetett. Osztályharc helyett a munkás és tőkés közötti együttműködést ajánlotta Mussolini mintájára korporációs keretek között. Szavakban és tettekben erősítette a nép hatalommal szembeni aktív ellenállást, ezért a kormány a haladás érdekében alapvető feladatának tekintette a főpap megrendszabályozását. Semmiféle kompromisszumkészséget nem mutatott, tüzelte a hívőket a fennálló rend ellen. Elkerülhetetlenekké váltak vele szemben az adminisztratív lépések. 1948. karácsony másnapján letartóztatták, és 1949 februárjában életfogytiglanra ítélték.

Az állam és egyház között a végletekig kiélezett helyzet már senkinek sem volt jó. 1951. július 21-én Czapik Gyula egri érsek vezetésével a püspöki kar felesküdött a Magyar Népköztársaság alkotmányára. Ez a kiegyezés sokat jelentett a társadalmi szenvedélyek csillapításában.

A főpapot november 2-án szállították át Felsőpetényre, az Almássy-kastélyba, ahol emberi viszonyok között háziőrizetben tartották. Innen szabadult 1956. október 30-án. November 3-án tartott rádióbeszédében a népi demokratikus forradalom vezetőinek felelősségrevonását követelte, meghirdette a felszabadulás után reformok hatálytalanítását.

1956. november 4-én hajnalban az amerikai követségre menekült, ahonnan - nemzetközi megállapodás alapján - 1971 őszén Rómába távozott. Nem tett eleget a pápa kérésének, miszerint vonuljon vissza a közélettől, Bécsbe szökött. Ott folytatta népidemokrácia-ellenes tevékenységét. 83 éves korában, 1975. május 6-án halt meg az osztrák fővárosban. Mariazellben temették el, majd holttestét hazahozták, és végleg az esztergomi bazilikában helyezték el.

Nem volt mártír, üldözését maga provokálta ki, a szocialista rendszer iránti lojalitása esetén élete végéig maradhatott volna a magyar katolikus egyház feje.

Nem a keresztényt üldözték, hanem az antikommunistát, aki megszállottként vette fel a harcot a haladás parancsa ellen.

Hegedűs Sándor

Südi Bertalan:

HŰSÉG A MÚLTHOZ

Hűségem egykorú a múlt rendszerrel,

Munkáim örökre csak hozzá kötnek:

Hisz túl voltam már az aktív koromon,

Mikor a tőkés urak visszajöttek.

Mindent elvettek tőlem és tőletek

A szabadságról ámító ajserek.

A nyakra szánt eszközt átadták nekünk:

Szolgaság ósdi kellékét, a jármot:

Annak ódiumát nyögjük fásultan,

Mint nyomorba taszító valóságot.

Rablók rendezték el a nemzet sorsát:

Életre hívták a zsákmányló hordát.

Meddig tűrjük ezt, mélyszegény társaim?

A pária sorsot meddig viseljük?

Meddig lesz nekünk a pénz kóros hiány,

Mely gazdagoknak imádandó szentjük?

Mikor kiáltjuk közösen: nábobok,

Ne legyen ezentúl nyugodt álmotok!

Adjatok enni a sok éhezőnek,

Mert az éhezés kegyetlenné tehet:

Ha fellázít a hatalmatok ellen,

Bánni fogjátok, hogy megszülettetek.

Legyetek bármily milliárdos nagyok,

A tömeg végül átgázol rajtatok.

Két fiatal gépírónő

1956. november 4-én 6 órától két fiatal gépírónő kezében volt az államhatalom.

Az előzményekről:

November 4-én hajnal 4 óra körül Jansa honvédelmi miniszterhelyettes jelentette, hogy a szovjet csapatok megkezdték a bevonulást Budapestre. Ezután szerzett Nagy Imre értesülést arról, hogy Szolnokon megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Kádár János vezetésével. Ezt követően Nagy Imre magához kérte a kormány tagjait. A kormány tagjai közül Tildy Zoltán feleségével, B. Szabó István és Bibó István jelentek meg. Ez a csonka kabinet úgy döntött, hogy a rádióba bejelentik a történteket.

Nagy Imre beszédét, amelyet rögzítettek, azzal kezdte, hogy „Figyelem, figyelem! Itt Nagy Imre miniszterelnök beszél.” Rövid beszédében ellenállásra buzdított. A végén kijelentette: „csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van". Ezt a beszédet a rádió többször megismételte. Nagy Imre nem várta meg a beszédének a rádióba való közzétételét, és 5 óra tájon elhagyta a parlamentet. Az ott lévő kormánytagok is távoztak. így állt elő az a helyzet, hogy Nagy Imre kormánya már nem volt a helyén. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány meg még nem érkezett meg a parlamentbe. Két fiatal gépírónő, Pacsa Irén és Éden Jolán fogadta a laktanya parancsnoktól érkező telefonhívásokat, amelyek egymást érték ezért, hogy a kormánytól választ kapjanak arra, hogy mit tegyenek. A két fiatal gépírónő józanságán múlott, hogy a válaszuk mindig az volt, ne vegyék fel a harcot a szovjet csapatokkal. Ezzel a magatartásukkal sok ember életét mentették meg. Ők voltak a névtelen hősök.

Világosan bebizonyosodott, hogy Nagy Imre miniszterelnök az utolsó beszédében sem mondott igazat, mert a csapatok nem álltak harcban a két fiatal gépírónő jóvoltából, a kormány meg nem volt a helyén.

Nagy Imre megítéléséhez ez a gyáva magatartása is hozzátartozik, mert a saját bőrét mentette, az országgal nem törődve. A polgári történészek is elgondolkodhatnak rajta.

A KUBIKUS KOSZORÚZÁSRÓL

Tisztelt Emlékezők!

A kubikus munkás és paraszt egy személyben. A kubikusok kiszakadtak a paraszti közösségből, hisz valahová menni kellett, nem tartoztak már egyenrangúként abba a közösségbe, ahol csak az számított az embernek, akinek a neve be van írva a telekkönyvbe. A kubikus magával vitte új munkájába a paraszti munkaerkölcs elemeit. Értem ez alatt a munkához való hozzáértést, a becsületes munka értékét. Erejüket megfeszítve dolgoztak a folyók mentén, építve a gátakat, a vasút vonalán a töltéseket. De akármilyen keményen, kitartóan dolgoztak is, csak a kubikmunkából nem tudták eltartani családjukat. Keresetkiegészítésképp mezőgazdasági napszámot és részes munkát vállaltak. Munkájuk teljesítmény szerinti fizetett bérmunka kellett volna hogy legyen. De nem így volt. A megalázottság, a kiszolgáltatottság nagyon közel hozta őket egymáshoz. Nemhiába mondják, hogy a szegénységnek, a nyomornak van a legnagyobb összetartó ereje. Fejlett volt közösségi érzésük, egymás iránti szolidaritásuk. Ha dolgozott csapatukba idős, már hamarabb fáradó ember, akkor azt kímélték, a munka viszonylag könnyebb részével bízták meg. Hosszú vándorútjaikról mindig visszatértek családjukhoz, szülőföldjükhöz. Ez volt, ami teljes biztonságot nyújtott nekik. Igen sok jeles tanulmány, leírás, összefoglaló munka jelent már meg eddig a kubikusok életéről, viszont igen tanulságos lenne, ha összehasonlítanánk egy kicsit a mai kor kubikosainak életével. Mert ma is vannak kubikosok. Ők a közmunkások, a minimálbérért dolgozók. Ők a modern kor kubikosai. Nos, ebben a kapitalista világban is vándorolni kell a munka után. A munkád nincs megfizetve, ki vagy szolgáltatva a tőkésnek, a gyártulajdonosnak. Ők az urak, te vagy a cseléd. Nem véletlenül avattunk ebben az évben Gyomaendrődön emléktáblát a cselédeknek tisztelegve. Emlékezzünk hát a kubikosokra és a cselédekre.

Emlékezzünk és mondjuk el unokáinknak, gyermekeinknek: soha többet cselédsort, soha többet kubikos életet.

Urbán Éva

Pártunk Nőtagozatának Országos Vezetője

***

Tisztelettel köszöntöm a MUNKÁSPÁRT és a Hagyományőrző Klub nevében a kilencedik alkalommal megrendezett kubikos szobor koszorúzásán megjelenteket.

Az eddigi megemlékezéseken a kubikosok életének egy-egy szakaszáról beszéltünk. Ma az 1965 és 85 év közötti időszakról emlékezünk. Ezen időszakban már megtalálható közöttük a harmadik generáció, unoka az apa és nagyapa, akiknek a mindennapi megélhetéséhez kapcsolódott a kubikmunka vagy a földművelés. De nem ritka eset volt, amikor mindhárom generáció tudását fejlesztette az iskolapadban, ki nappali vagy esti, de volt olyan, aki levelező tagozaton tanult. Munkájuk maradéktalan végzéséhez szükség is volt a fejlődő technikát megismerni.

Főleg nagyobb építkezéseken azonban az ásóra, lapátra, csákányra még szükség volt, mivel a legmodernebb gépek sem tudták a kábelfektetéshez, vasútvillamosításhoz az építőipari földmunkálatokat maradéktalanul elvégezni.

Visszaemlékezve a '70-es, '80-as évekre, a hétvégi munkás vonatok zsúfolva érkeztek a városba. A hazajövők itthon sem voltak tétlenek. Összefogással épültek a családi házak, hétvégi pihenők, vagy a tudásukat gyarapították. Akik itthon dolgoztak, a városba lévő munkálatokban vettek részt, illeve a mezőgazdasági termelésben. A munkájuk hozzájárult a város fejlődéséhez. Utak, óvodák, iskolák épültek. Mai ünnepségünk alkalmával felelevenítjük a régi emlékeinket, a kubikmunkával járó sanyargató életmódot.

Ha csak néhány pillanatra is, de van lehetőségünk itt a szobor előtt emlékezni, a kubikosok elmúlt időszakára. Az élet órája nem áll meg, de a szobor mondanivalójával együtt az utókornak itt marad.

Herceg Antal

HÁBORGÁSAIM

Meddig lehet hülyíteni a népet? Miért engedi az emberiség, hogy földönfutóvá tegyék őket? Ordas eszmék uralkodnak, és úgy látszik, hogy nekik semmi sem elég. Könnyen lehet, hogy lángra gyújtják a világot, mert ők azt sem bánják, ha a világ fele elpusztul - csak ők maradhassanak hatalmon. Könnyen lehet, hogy a papok még nagyon fogják szégyellni, hogy az elnyomókat szolgálták. Nagy kár, hogy a nép nem hallgat az igaz szóra, pedig a saját bőrén érzi az urak áldatlan tevékenységének hatását. Le kell szavazni a kapitalizmust imádókat, mert a pusztulásba viszik a világot. A következő választásokon láthatjátok, hogy mit fognak ígérni a pártok. Minden párt programját jól nézzétek meg. Kiknek a tulajdonába adják majd a legfőbb termelő erőket: a földet, a gyárakat, fontosabb termelőegységeket. Lesz-e termelőszövetkezet, zöldség-, gyümölcsfeldolgozó. Háztáji, mint a 70-es években. Ne legyenek földbirtokosok, mert annak szörnyű történelme van. Amíg a legfőbb termelőerő a tőkések kezében van, addig a nép óriási többsége sok mindent nélkülözni fog. Mert amit az ország megtermel - annak hasznát a tőkés elviszi. Igaz, hogy némi adót hátrahagy, de az messze nem fedezi az ország szükségletét. Ráadásul a fiatalok legjava külföldre megy dolgozni, hogy valahogy meg tudjon élni. Rengeteg a probléma, mert túl sok olyan döntés van, ami a jövőnket fogja tönkretenni. Érthetetlen, hogy még az értelmiségiek sem akarják belátni, hogy a kapitalizmus végtelenül elaggott és aljas a sárga földig. Hát miért nem látja be, hogy szinte az egész világon sanyargatják a népet. Még az USA is el van adósodva, és ott is rengeteg ember nélkülözik. Ott is vannak urak és liberálisok, akik továbbra is uralkodni akarnak. Biztatják a népet, hogy imádkozzanak, akkor majd nekik is jobb lesz. Nézzétek meg, hogy a választásra készülők között csak egy párt van, amely a harmonikus közösségi társadalmat akarja megvalósítani, hogy minden embernek legyen lehetősége a tisztességes életre. Az összes többi élősködni akar a népen. Figyeljétek meg, hogy milyen programot fognak ajánlani a magyar népnek. Miért nem gondolkodnak el azon az emberek, hogy Nyugaton meg vannak fizetve az állampolgárok - mégis mennyi munkanélküli van ott is - szinte mindenütt. A világon túl sok ember el van adósodva.

Dudás György

RÖVID HÍREK

A Központi Bizottság október 19-én tartotta soros ülését.

A KB megtárgyalta és elfogadta az elnökség beszámolóját a 2014-es választási munka időarányos feladatteljesítéséről, valamint döntött személyi kérdésekben is.

* * *

- A Szolnok Városi Szervezet október 31-én délután 15 órakor tartja soron következő taggyűlését.

* * *

- November 4-én (hétfőn) 14 órakor ünnepi megemlékezésre hívjuk tagjainkat és szimpatizánsainkat a temetőbe, Szolnok felszabadulásának 69. évfordulója alkalmából.

Pénztári órák rendje: Kedd: 9.00-11.00-ig, Péntek: 13.30-15.30-ig

Jászkun Munkás, 2013. október

A hősi halottak védelmében

A történészek között régi vita, hogy hősi halott-e mindenki, aki elesett a csatatéren. Az adott nemzet a maga áldozatait természetesen hősi halot­taknak tekinti, de az ellenség áldo­zataival szemben már nem ennyire „gáláns”. Nem hallottam még a nemzeti jobboldal részéről, hogy az elesett szovjet, vagy magyar vöröskatonát a „hősi halott” kegyeletes jelzőjével tüntette volna ki. A hazánkban meg­található szovjet temetők és emlék­művek sorsa bizonyítja, hogy a nem­zeti jobboldal mennyire tartotta tiszte­letben a szovjet hősi halottakat. Én sem állítanám a német SS, vagy Wehrmacht katonáról, hogy a Sztá­lingrádnál elesettek hősi halált szen­vedtek volna. Pedig nem tagadható, a bekerített városban a kegyetlen hidegben és a rájuk zúduló ágyútűzben hosszú ideig keményen ellenáll­tak, de a progresszív, antifasiszta politikusok-történészek megítélése szerint nem voltak sem hős élők, sem hősi halottak, mert a világuralomra törő hitlerizmus érdekeit és céljait képviselték. A Don-kanyarnál elesett magyar honvédeket és tiszteket - kik sokszor még a németeken is túltettek kegyetlenkedéseikben - nem illetném a „hősi” halott jelzővel. Ez elismerése lenne gyalázatos tevékenységüknek, súlyos meggyalázása áldozataiknak, s gyászoló családtagjaiknak (lásd A magyar megszálló csapatok a Szov­jetunióban című levéltári dokumen­tumokat). Nemeskürthy István Rek­viemje adta meg az alaphangot a második magyar hadsereg glorifikálásának, de semmit sem szólt azokról a gyilkolásokról, kegyetlenségekről és pusztításokról, melyeket „hős honvédeink” a Szovjetunió lakossága kö­rében elkövettek.

A közelmúltban megjelent kötetet a nemzeti jobboldal, mely erős empá­tiát és rokonszenvet mutat a Horthy-rendszer, illetve annak tevékenysége iránt - vagy elhallgatja, vagy hamisí­tások gyűjteményének minősíti (Szakály Sándor, Ungváry Krisztián történészek). Egy ilyen nagy ívű munkába bizonyára bekerülhettek (nem hamisítások, de) pontatlan vissza­emlékezések, ez azonban nem lehet jogcím arra, hogy a szennyes vízzel együtt a csecsemőt is kiöntsék. A dokumentumok döntő többsége igaz, hiteles vallomás a második magyar hadsereg viselt dolgairól. Ha megsemmisítenénk a mű egy részét, még mindig maradna annyi terhelő anyag, hogy kételkedni a magyar fegyvere­sek kegyetlenségeiben felér a törté­nelemhamisítással. Érthető tehát, hogy a nemzeti jobboldal tagadja a dokumentumgyűjtemény szavahihe­tőségét, mert ezzel védi a horthysta mundér becsületét.

A nemzeti jobboldal politikai és világnézeti hovatartozás szerint osztá­lyozzák az elesetteket. Egy elítélő szava sincs Fürst Sándor és Sallai Imre, Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán kivégzése miatt, pedig ők a horthyzmus elleni harcban estek el.

Természetesen hiba lenne Jány Gusztáv hadseregének minden kato­náját népirtással vádolni, de az el­követett bűncselekmények mennyi­sége és „minősége” elegendő a ma­gyar „honvédek” tetteinek megítélé­séhez. Jány Gusztáv hadseregének elesettéit tehát nem nevezhetjük hősi halottaknak. Még akkor sem, ha a nyugati szakirodalom és publicisztika egy része (amire hivatkoznak) így jegyzi őket, nem téve különbséget a megtámadott és leigázott hazájukat védő, életüket feláldozó katonák, valamint az egyenruhába bújtatott kegyetlen bérgyilkosok között. Ha elestek is, ők egy elítélendő, nemtelen ügy kiszolgálói voltak, akik „kéjjel öltek”. A magyar partizánvadászokat ugyancsak e kategóriába sorolnám, mert olyanokat pusztítottak halomra kegyetlenül, akik küzdöttek a szülőföldre rontó betolakodókkal szemben.

Ha az elesett népírtókat gyászolják is hozzátartozóik, emberileg érthető, de a hivatalos történészek, publicisták empatikus, kultikus magatartását el kell ítélnünk, mert azt az ügyet is elítéljük, melyet ezek a „honvédek" szolgáltak, s melyért az életükkel fi­zettek.

Hegedűs Sándor

A Nagy Október

Minden kizsákmányoló rend szerke­zete gúla alakú. A cári Oroszország berendezkedésének a gúlája azonban különösen magasra nyúlt, és már el­viselhetetlen terheket jelentett a nép­nek. A gúla emeletei közül a leg­nagyobb jólét odajutott, ahol a mun­kából a legkevesebben helyezkedtek el, a legkevesebb jólét pedig azok­nak, akik a legtöbbet dolgoztak.

A felső tízezer az országnyelvét nem használta, helyette franciául beszél­tek. Szent Pétervárt hivatalosan Sankt-Peterburgnak nevezték, vagyis az orosz fővárosnak német neve volt. Már egy évszázada várta Oroszor­szág a társadalmat megváltoztató forradalmat.

A narodnyikok úgy vélték, ha el­teszik láb alól a kegyetlen rendőr­főnököt, a hatalmaskodó kormány­zót, ha magát a cárt ölik meg, a mu­zsik ezt jeladásnak tekinti, és felkel a cári önkényuralom ellen. II. Sándor cárt ugyan meggyilkolták, de nem hozott változást.

A Harci Szövetség forradalom út­ján, a közös harcra buzdítva az em­bereknek akarta a változást. A Harci Szövetség egyik vezetője egy 25 éves ügyvéd volt, akit akkor úgy hívtak, hogy Uljanov. Későbbi neve Lenin. Céljuk az volt, hogy a mun­kásosztály harcbavitelével felszaba­dítsa az ország minden elnyomottját. Makszim Gorkij „A Viharmadár dala" című versében úgy fogal­mazott:

Vad vihar jő nemsokára!

Viharmadár hangja szól így

Villámlások között merészen,

Zúgó tenger fölött is

Győzelem prófétája:

- Jöjj vihar, s légy még erősebb!

Ez volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előzménye.

Horváth Sándor

Diplomások céltalanul

Tetemes a munkanélküliek száma hazánkban. Rengetegen nyomorog­nak munka nélkül. A félmilliót meg­haladó állástalan hazánkfia közül a diplomások sem maradtak ki. A pá­lyakezdők is kárvallottjai ennek a - némelyek által indokolatlanul föl­magasztalt - tőkés rendszernek. Ezért vállalják közülük sokan a hazátlan­ságot, tagadják meg a szülőföldjüket, s keresnek maguknak idegen földön életlehetőséget. Régóta tudom, hogy a tömeges munkanélküliség elkerül­hetetlen következménye a minden­féle szabadságtól elhíresült polgári társadalmi rendszernek, vagyis a kapitalizmusnak. Ennek ellenére min­den alkalommal szíven üt a hír, ha arról értesülök, hogy valahol az alig felnőtteknek kell a tétlenségre ítéltetés efféle embertelen válfajával szembesülniük.

Emlékszem, amikor egykori diá­kokként derék tanárainktól azt hallot­tuk az iskolában, hogy pedagógusok és más diplomások közül sokan utca­sepréssel, hólapátolással kényszerül­tek előteremteni a megélhetéshez szükséges anyagiakat, és a Horthy ne­vével jelzett kapitalizmusban, két­kedve hittük, hogy az ilyen esetek egyáltalán megtörténhettek. Mondo­gattuk is egymás között mosolyogva: micsoda szerencsétlen diplomások lehettek.

Ezúttal emberközelből kell napon­ta megtapasztalnunk, hogy a kapi­talista rendszer természete jottányit sem változott a Horthy-rendszerbeli társadalmi állapotokhoz képest. Visszaköszönnek a korabeli nyomorúsá­gos élethelyzetek. Eklatánsan igazol­ván azt a tényt, hogy az emberek döntő többségének nem a különböző szemléletű polgári kormányok, ha­nem maga a tőkés rendszer a valóságos ellensége. A különféle kabinetek személyi összetétele ugyanis megváltozhat.

Pártjaik ígérgethetnek bármit ha­talomra ácsingózás közben a vok­sokért. Mindig csak és kizárólag azt hajlandók a többségnek nyújtani, ami a tőke érdekeivel összeegyeztethető, megengedhető, illetve ami a tervezett profitjukat nem csökkenti.

Hatvan esztendővel ezelőtt fejez­tem be a mezőgazdasági technikumi tanulmányaimat Hódmezővásárhe­lyen. Emlékszem, hogy még az osz­tályvizsgák előtt kifüggesztették azon gazdaságok, valamint egyéb - szak­mánkhoz illő - intézmények tucatjai­nak névjegyzékét az iskolai folyosón elhelyezett hirdetőtáblára, melyek közül végzősökként választhattunk magunknak munkahelyet. Ott hely­ben megtudhattuk, hogy szakember­ként melyikünk hol kezdheti meg a szakmai felkészültségének megfelelő tevékenységét. Holott akkor mi még „csak” középfokú végzettséget sze­reztünk. Ezzel szemben a jelenlegi - korlátlan szabadsággal büszkélkedő rendszerben - egyetemet, főiskolát végzett fiatalok kényszerülnek mun­kátlanul élni, munkalehetőségért kuncsorogni, hazájukat elhagyni, hogy éhen ne pusztuljanak.

A fiatal diplomások számottevő hányadának megalázó helyzete is jel­zi, hogy olyan társadalmi viszonyok közepette kényszerülünk élni, mely­ben alkotóképes állampolgárok soka­sága vegetálásra ítéltetett - az élet értelmét jelentő és a megélhetés alap­ját képező alkotó munka helyett. Pe­dig a polgári kormányok tagjai is föl­ismerhetnék végre: az életfeltételek hiányos volta esetén (a munka meg­határozó e téren) még a legparttalanabb demokrácia is üres szólammá devalválódik.

Dr. Südi Bertalan

Választásokra készülünk

2013. 08. 25-én részt vettem a KB-ülésen, a téma a jövő évi választással kapcsolatos fela­datok.

Nekünk olyan programot kell meghirdetni, ami a mi világ­nézetünknek a legmegfelelőbb. Harmonikus közösségi társa­dalom legyen a mi hazánk, min­denki tisztességesen megélhes­sen, hogy ne legyenek munka­nélküliek, éhezők, hajléktalanok. Lehetnek itt gazdag emberek is, de a vagyonát ne használhassa arra, hogy másokat kizsákmá­nyoljon. Az újítók, a feltalálók, a kutatók elismerést kapjanak, amit megérdemelnek -, attól nem szabad sajnálni, aki az átlagtól gazdagabb lesz. Hisz ezzel ha­zánkat is gazdagítja, az ilyen embereket övezze a tisztelet, a megbecsülés és a szeretet. Legyen minden ember az ilyen em­berekre büszke.

Ha azt akarjuk, hogy az embe­rek szerte az országban meg­értsék a Munkáspárt programját, akkor ahhoz az kell, hogy a vá­lasztáson minden lehetséges he­lyen legyen a Munkáspártnak képviselőjelöltje.

A pártunk minden tagja tegye meg a tőle elvárható segítséget, hogy a képviselőjelölteket segíthessék a propagandamun­kában.

Ennek a feladatnak a sikeréért mindannyiunknak az érdekében segíteni kell különösen a fiatalokat és az új elvtársainkat. Nagyon fontos a felkészülés minden képviselőjelöltnek, a helyi viszonyok ismerete, mely minden képviselőnek adott, azt ki lehet egészíteni az országos problémákkal. Lényeges, hogy tudjon lelkesítően hatni a vá­lasztópolgárra.

Emlékeztetni kell őket arra, hogy volt már a mainál jobb rend­szer. Igaz, voltak hibák, de ennél, ami ma van, az ezerszer jobb volt.

Dudás György

GRATULÁLUNK

CSAJBÓK FERENCNÉ ÉS CSAJBÓK FERENC

Túrkevei házaspárnak a „TÚRKEVE VÁROSÉRT”díj elismeréséhez

A házaspár 1969 óta él Túrkevén, mindketten pedagógusok és baloldali elkötelezett, aktív emberek.

Margó szaktanárként kezdte pá­lyáját, és 1980-90 között a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója volt. Ezekben az években is figyelemmel kísérte a hátrá­nyos helyzetű tanulókat. Fontosnak tartotta a nyelvművelés, a vers- és prózamondó verse­nyen való részvételt. Ez évben a József Attila és a Költészet Napja Öcsödön tartott emlékünnepségét szervezte, színvonalasan.

A teljesség igénye nélkül soroljuk széleskörű érdeklődését:

- Túrkevéért Alapítvány társelnöke

- Városi TV riportere, szerkesztője

- Túrkevei Újság szerkesztőségének tagja

- Körösi Csorna Társaság (Orientalisztika) tagja stb.

Csajbók Ferenc matematika-­kémia szakos tanár, nyugdíjba vonulásáig diákotthoni nevelő tanár a gimnáziumban is. Döntő szerepe volt a városi sakkszak­osztály megalakításában is, két évtizede szervezője a Munkás Kupa amatőr labdarúgó találko­zóknak.

Felsorolni sem lehet más jel­legű tevékenységüket, amit a város kulturális életében tettek, mert elkötelezetten vallották és vallják ma is, hogy a pedagógus embernek az iskolai tanításon túl az adott város, az adott megye közéletében is szerepet kell vál­lalnia.

Tevékenységi köre:

- Pedagógus Szakszervezet Nyugdíjas Csoportjának Túr­kevei vezetője

- Túrkeve Város Sport Egye­sületének tagja, a sakkszakosztály tagja, edzője, aktív versenyzője

- Sporthorgász Egyesület tagja

- Városi kispályás labdarúgó-bajnokságban a pedagó­gus csapat tagja, évtizede­ken keresztül aktív játékosa

- Kevi Értelmiségi Klub tagja stb.

A 03. SZÁMÚ ORSZÁGGYŰLÉSI EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET

Rövidítés: Jász-Nagykun-Szolnok 03. OEVK Székhelye: KARCAG

Jelöltünk neve: DULL NORBERT

TERÜLETE

1. Abádszalók

2. Berekfürdő

3. Fegyvernek

4. Karcag

5. Kenderes

6. Kisújszállás

7. Kunhegyes

8. Kunmadaras

9. Nagyiván

10. Tiszabő

11. Tiszabura

12. Tiszaderzs

13. Tiszafüred

14. Tiszagyenda

15. Tiszaigar

16. Tiszaörs

17. Tiszaroff

18. Tiszaszentimre

19. Tiszaszőlős

20. Tomajmonostora

21. Túrkeve

A 04. SZÁMÚ ORSZÁGGYŰLÉSI EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET

Rövidítés: Jász-Nagykun Szolnok 04. OEVK Székhelye: TÖRÖKSZENTMIKLÓS

Jelöltünk neve: POZSONYI PÉTER

TERÜLETE

1. Cibakháza

2. Csépa

3. Cserkeszőlő

4. Kengyel

5. Kétpó

6. Kuncsorba

7. Kunszentmárton

8. Martfű

9. Mesterszállás

10. Mezőhék

11. Mezőtúr

12. Nagyrév

13. Öcsöd

14. Örményes

15. Szajol

16. Szelevény

17. Tiszaföldvár

18. Tiszainoka

19. Tiszakürt

20. Tiszapüspöki

21. Tiszasas

22. Tiszatenyő

23. Törökszentmiklós

Kerületenként kell két hét alatt 500 db érvényes aláírást összegyűjteni. Egy ajánló személy több párt gyűjtőívét is aláírhatja, természetesen csak abban a városban, abban a kerületben ahol ő lakik.

Hogy az 500 db érvényes aláírás meglegyen, legalább 600-650 db aláírást kell összegyűjtenünk.

Kérünk mindenkit, hogy segítse személyesen is munkánkat nemcsak az aláírásával, hanem annak gyűjtésében is.

RÖVID HÍREK

Október 6-án

- az ARADI VÉRTANÚK NAPJÁN résztveszünk és koszorúzunk a városi ünnepségen.

* * *

- Folytatjuk a választókerületi településeken a szórólapozást, az érdeklődőkkel folytatott beszélgetéseket.

* * *

- A GULYÁSFESZTIVÁLON sok-sok propagandaanyagot, Szabadság és Jászkun Munkás újságot osztottunk.

Szerény bevételünk lett a könyvek, kézimunkák értékesítéséből.

* * *

- Ruhagyűjtési akciónkat ez évben is meghirdetjük. Október, november, december hónapokban azokat a gyerek-, női-, férfiruhákat, melyek csak foglalják a szekrényekben a helyet, és évek óta nem viseli senki, mi köszönettel fogadjuk a párt székházában a pénztári órák idejében, illetve keddenként 13-16 óra között.

Használaton kívüli ágyneműket is szívesen fogadunk.

Pénztári órák rendje: Kedd: 9.00-11.00-ig, Péntek: 13.30-15.30-ig