Jászkun Munkás, 2014. február

Szavazási dilemmák

Választások közeledtével so­kakban megfogalmazódik a kér­dés: a számos zajosan ajánlkozó pártok közül vajon melyikre le­hetne érdemes voksolniuk? Ilyenkor a jövő potenciális viszo­nyait taglaló felelősen gondolko­dók a saját politikai érdekkép­viseletükre leginkább alkalmas­nak vélt pártok jelöltjeit veszik számba.

Dilemmájukat fokozza, hogy a korábbi választási ciklusok előtt a társadalom és az emberi lét­viszonyok jobbítását célzó ígé­reteket hangoztató győztesekről utóbb beigazolódott, hogy párt­juk nagy elánnal beharangozott programja nem volt egyéb írott malasztnál. A választópolgárok­nak így többszörösen is csalód­niuk kellett a hangoztatott ígé­retekben. S, miközben a kor­mányrúd megragadói az előző társadalmi rendszer által lét­rehozott termelőszervezeteket, intézményeket gátlástalanul le­romboltatták, eszük ágába sem ötlött jobbat, célszerűbbet létre­hozni helyettük.

Jellemző, hogy az ilyen pártok prominensei milyen hangzato­san fogadkoznak ezúttal is, hogy ismételt hatalomra kerülésük esetén hűséges szolgálói lesz­nek saját népüknek, előmozdít­ják az ország fölvirágzását, korábbi hibáikból okulnak. Más pártvezetők pedig valamiféle gyors polgárosodást helyeznek kilátásba, voksaival netán újra felhatalmazást nyernek az or­szág irányítására.

A rendszerváltás áldozatainak figyelmébe ajánljuk: amennyiben sorsuk jobbra fordulását a pol­gári társadalmi berendezkedés­től, vagyis a kapitalizmustól re­mélik, illúziót kergetnek.

Ne feledjék: amelyik országot a tőke uralja, a pénz, a vagyon az állampolgárok osztályozásá­nak és differenciálásának fő eszköze, ott törvényszerű, hogy a vagyontalan ember egyszer s mindenkorra ágrólszakadt ma­rad. Erre tekintettel, ha lehe­tőségeiket, távlataikat elvi szin­ten, a magántulajdon függvé­nyében minősítik, könnyen rádöbbennek, hogy Magyaror­szágon ma a különféle nevet viselő pártok dolgában - funkcióikat, programjukat és törek­véseiket tekintve - kizárólag al­ternatív alapon lehet tárgyila­gosan különböző, emberköz­pontú programot hirdető és an­nak megvalósítását az egész társadalom számára ajánló Magyar Munkáspárt, valamint a népesség töredéknyi részét ké­pező tőkések, vagyonosok gazdagodási lehetőségei fölvállalá­sának garantálásában azonos platformot követő polgári pártok között.

Hasznos lenne a voksolásra kész állampolgároknak mielőbb felismernie: aki a rendszerváltás kimenetelében csalódottak közül nem a Magyar Munkáspártra és jelöltjeire szavaz, tulajdonképp mindegy, hogy melyik más pártot tisztel meg a szavazatával. A polgári pártok bármelyikének hatalomra segítésével a többség elnyomorítóinak ad további le­hetőséget négy esztendei egzisztálásra.

A választókon múlik, hogy en­nek elejét vegyék.

Dr. Südi Bertalan

Dr. Südi Bertalan: A „MINI DUCE”

„Farkasnevetésű mini duce” ő,

Büszkén magyarkodó, kivagyi szittya,

Ki gazdag jövős blablázása mellett

A gyűlöletet egymás ellen szítja.

Harcokat hirdet őkelme szüntelen,

Az összes ellenfelén győzni akar:

Még akkor sem változtat a nézetén,

Ha lázongó tömeg nyugalmat zavar.

Módfelett pártfogolja a hatalmat,

Nélküle üres számára az élet:

„Megszerzése kétesen is elvszerű,

Elvétele téves népi ítélet”.

Polihisztornak tünteti fel magát,

Tekintetével leszerel másokat,

Kioktat, olykor meg durván sérteget

Külföldi és e honi polgárokat.

Sok-sok ésszerűnek elejét veszi,

Szuverenitás a napi imája,

Ellenzéki szónokok becsmérlője,

Dumálásban a hazugok királya.

Ügyködése nyomán terjed a nyomor,

Páriák közül gyanítják elegen:

„Olyan ez, mint aki, ha holtakat lát,

Vígan átlépdel a hullafejeken”.

Annulláltatott bizonyos jogokat,

Sokaktól elvette, akik szereztek.

Nem maradhatnak tőle biztonságban,

Csak a sírhalmokon lévő keresztek.

Az úri gyehennát tűrte ez a nép,

Nem árkolta a pokolbeli pályát.

Előbb-utóbb tán változtatni fogja

A szittya úr ötölte cél irányát.

A múlt üzenete

A Kommunisták Szövetsége Szervezeti Sza­bályzatát 1847. december 8-án fogadták el. Először németül 1848 februárjában a Kom­munista Kiáltvány első kiadásával egyidejűleg jelent meg Londonban. A Szervezeti Szabály­zat 10 szakaszból és 50 cikkelyből áll. Az 1. cikkelyt idézem, mert máig tartó üzenete van.

„A Szövetség célja a burzsoázia meg­döntése, a proletariátus uralma, a régi osz­tályellentéteken alapuló polgári társadalom megszüntetése és egy új társadalom meg­alapozása, amelyben nincsenek osztályok és nincs magántulajdon”.

Meggyőződésem, hogy csak a közösségi társadalom alkalmas a gondok és a társadalmi problémák megoldására. A társadalom köz­pontjába az embert kell állítani a pénz hatal­mával szemben. A termelés hasznából min­denki részesüljön, ne a kevesek gazdagodását szolgálja. Központi kérdés az egészségügy és az oktatás, mert csak egészséges és kiművelt emberek tudnak jólétet teremteni. A stratégiai vállalatok közösségi tulajdonban legyenek, és ne legyenek profitorientáltak.

Mindenkinek biztosítani kell a tisztességes megélhetést, azoknak is, akiknek az állam nem tud munkát biztosítani, nevezzük ezt alap­bérnek. A nyugdíj alanyi jogon járjon a minden­kori minimálbér összegével.

Világnézetileg semleges alkotmányt és oktatást kell biztosítani, tiszteletben tartva a lelkiismereti szabadságot. Félelem nélküli országban szeretnék élni, ahol van az ember­nek jövőképe és esélye, ahol jó a közbizton­ság, ahol nincsenek hajléktalanok, ahol senki nem bélyegezi meg a másikat, mert más a világnézete.

Horváth Sándor

Egyes közterületek elrendelt újranevezésének manőverei

A má rtír Sándor István szalézi szerzetest, aki élete során Szol­nok városhoz is kötődött, a Ró­mai Katolikus Egyház boldoggá avatta. Ilyen esetben illő in­tézményt, közterületet a boldog­gá avatottról elnevezni.

Szolnokon nem nehéz olyan közterületet, intézményt találni, amelyek jelenleg még nem vise­lik személyiségek neveit. A város vezetése mégis úgy döntött, hogy a Ságvári körutat ezentúl Sándor István körútnak nevezik.

Szolnok város urai a mártír Ságvári Endrét kimondatlanul is, egyrészt azért is elmarasztalták, mert a Horthy-rendszer ellen­zője, nemegyszer szervezője is volt a „3 millió koldus” érdekében indított megmozdulásoknak, ak­kor is, amikor már illegalitásba kényszerült.

Ellenállásának a következők voltak a legfőbb súlypontjai:

1. A nyilasok elleni megmoz­dulások.

2. Elítélte a Hitlerrel kötött szö­vetséget, melynek következté­ben 1941. június 26. és decem­ber 13. között nemcsak a Szov­jetunióval, de Angliával és az USA-val is hadiállapotba ke­rültünk. A kezdeti sikeres német villámháborúk ellenére is Horthynak és a magyar uralkodó osz­tály túlnyomó részének óriási fe­lelőssége volt abban, hogy or­szágunkat (a 3 millió koldus or­szágát), az alig több mint 70 millió főt meghaladó akkori Né­metországhoz kötötték. A német, olasz, japán szövetség összes népessége jóval alulmaradt a többszázmilliót számláló, fejlett gazdasági alapon működő Hitler-ellenes szövetséggel szemben. Mi is a háború vesztesei lettünk, közel 1 millió lélekszámú áldo­zattal (Auschwitz, Don-kanyar, hazánk földje).

3. Ságvári harcolt az 1944. március 19-i hitleri megszállás után, az 1944 májusában a ma­gyar hatóságok által elkezdett vidéki zsidóság deportálása el­len. A város önkormányzata ré­széről a Ságvári utcanévvel kap­csolatos eddigi türelem véget­érésének legfőbb oka az, hogy Ságvári kommunista volt. A meg­kezdődött választási küzdelem­ben is világossá akarják tenni, hogy a polgárok maradjanak tá­vol az igazán baloldaliaktól. Amikor megjelent az a törvény, mely szerint intézmény, közte­rület nem viselheti a XX. századi diktatúrák szereplőinek nevét, újra megkezdődtek a névváltoztatások. Szolnok megye néhány városáról e vonatkozásban információkat szereztem. Kiderült, hogy a mártír Bajcsy Zsilinszkyről létező elnevezéseket - ez külön érdekelt - egyelőre sehol nem támadták meg. Pedig ő is, akárcsak Ságvári küzdött a horthysta rezsim ellen, de ő nem volt kommunista. Bár a háború alatt a kommunistákat is igaz haza­finak tekintette.

A kommunistaellenesség szült olyan tragikomikus példát is, hogy az előzőekben szóba­hozott XX. századra vonatkozó elnevezéskorlátot alkalmazzák a XIX. századra is. Az informá­ciós látókörömbe eső egyik települési önkormányzat törölte a XIX. században élő Frankel Leó ötvösmesterről elnevezett utca nevét. Frankel Leó korának szokásai szerint Nyugaton is igye­kezett szakmai ismereteket sze­rezni, miközben Franciaország­ban megismerkedett az akkori munkásmozgalommal is, mely­nek aktivistájává vált. Bevá­lasztották a „Párizsi Kommün” vezetőségébe, mely 1871. már­cius 18. - május 28. közötti idő­ben létezett. Erről a történelmi eseményről Franciaországban manapság is megemlékeznek. (Igaz, Frankel Leó Londonban találkozott Marx Károllyal is.) Hazatérése után Táncsics Mi­hállyal együtt felléptek az akkori feudálkapitalista diktatúra ellen. E célból 1880-ban megalapítot­ták a „Magyarországi Általános Munkáspárt”-ot. Az akkori kor­mány nem engedélyezte, hogy a pártot szociáldemokrata párt­nak nevezzék. Az akkori dikta­túra feudális viszonylatát az 1875-ben életbe léptetett cse­lédtörvény is tanúsította, mely a földbirtokosoknak megadta a szerződött cselédekkel szemben a testi fenyítés jogát is. A kapi­talista üzemekben napi 10 óránál is többet kellett dolgozni. A vasárnap sem volt szabad. (Az em­lített jelenségekkel ma is talál­kozunk.) A gyerekeket is fog­lalkoztatták. Csak a vagyonosok rendelkeztek választójoggal.

A tragikomikusságot csak nö­veli az, hogy a város önkormány­zatának szocialista képviselői is, kivétel nélkül megszavazták a Frankel Leó elnevezés törlését. Ezzel egyúttal megsértették Táncsics Mihály emlékét is, mert Frankel Leóval ketten együtt küzdöttek az akkori feudálkapi­talista diktatúra ellen.

Szurcsik István

SEMJÉN ZSOLT

Nem azért szentelek néhány sort a címadó politikusra, mert hazánk kiválóságai egyikének tartom. Nem! Szimpla ember, de mivel a Fidesz szatellitpártjának elnöke, szerepet játszik a rendszerváltás eseményeinek alakításában. Tevékenysége nem meghatározó, Orbán Viktort legtöbb­ször fenntartás nélkül támogatja. Tisztában van azzal, hogy a Vezér jó szándéka tartja életben szervezetét. Valljuk be, önmagában a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) ugyanis nem állna meg a lábán. Az sem árt, ha megismerkedünk ellenségeinkkel, mert taktikánk kidolgozásának ez nélkülöz­hetetlen előfeltétele.

Semjén Zsolt 1962. augusztus 8-án született Budapesten. Apai ágon osztrák nemesi származék, édesanyja családja a második világháború után költözött át Magyarországra. Az apa orvos, az anya rendelőintézeti asszisztens volt. Bátyja Stockholmban matematikus. Felesége ének- és zenetanár, Zsolt há­rom gyermek édesapja. Egyetemi ta­nulmányait a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián végezte, mint civil hallgató. 1991-ben teológusként doktorált. 1992-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett szociológusi diplomát. 1993-ban ösztöndíjasként a belgiumi Leuveni Jezsuita Collegium Hungaricumban tanult. 1996-ban címzetes docensi kinevezést kapott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Gondolkodása kialakulásában nagy szerepet játszottak a szociális jellegű pápai enciklikák.

1989 márciusában egyik alapítója a Kereszténydemokrata Néppártnak, és sok belső harca után, 2003-ban - Varga László halálát követően - a párt elnöke lett. Elképzelései szerint a KDNP-t „hiteles és karakteres” világnézeti párt­ként szerette volna működtetni, de a Fidesszel kötött együttműködési meg­állapodás ellenére sem tudta terveit megvalósítani. Arca mindinkább elszür­kült, jellegtelenné s a fennmaradás érdekében egy önállótlanabb frakcióvá vált. Huszonnégy parlamenti képviselő képezi a KDNP csoportosulást - lát­szólag a legteljesebb egyetértésben Orbánékkal. A legritkábban fordult elő, hogy a törvények megszavazása során szembementek volna a Fidesz akara­tával.

Az 1994-es országgyűlési válasz­tásokon, a Várkerületben a negyedik lett, ám az országos lista tizenharmadik helyéről szerzett mandátumával bekerült az országgyűlésbe. 1998-2002 között a nemzeti-konzervatív koalíciós kormány Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtit­kára, az egyházi ügyekért felelős irányítója volt. Ebben a minőségben is harcolt az állam és egyház közeledéséért. Az ő kezdeményezésére állították vissza a hitoktatás költségvetési finanszírozását, megerősítették az elfogadott egyházak támogatásának rendezését. Szerepet játszott abban, hogy a Bizánci Szent Szinódus I. Istvánt szentnek fogadta el.

A 2010-es választások eredménye­ként közéleti szerepe és súlya megerősödött: a KDNP parlamenti frak­ciójának vezetője Harrach Péter lett, Semjén Zsolt pedig az Orbán kormány miniszterelnök-helyettese. Ö az első­számú felelőse a kabinet nemzetpoli­tikájáért és nemzetstratégiájáért. Kon­zervatív, neobarokk politikus, propagátora a „Szent Korona-tan”-nak, a ka­tolicizmusnak, az irredentizmusnak. Erdélyi látogatásai során ez utóbbinak leplezetlenül adott hangot. Nem ki­mondottan reálpolitikus. Álmokat ker­get, és anakronisztikus elvek hirdetője. Ha rajta múlna, sokat visszahozna a feudalizmusból, valamint a Horthy-rendszerből.

Ebben Orbán Viktor bizton szá­míthat rá.

Hegedűs Sándor

MARX - JÉZUS

Marx, Engels programját, gaz­dasági és társadalmi elméleteiknek következtetését nagyon sokan ol­vashatták. Tömörítve a Kommu­nista Párt Kiáltványában adták közre. Ebből is megtudható, hogy az akkori és a mostani urak miért akarják a szocializmusnak még az emlékét is kitörölni. A tudósok, a tudomány képviselői, bár tudják, mi az igazság a társadalmi egyenlőt­lenség jelenlegi mivoltában is, mégis engedik, hogy a népet butítsák. Olyan társadalomra van szükség, ahol minden ember boldog. A vallásokból ered minden szenvedés, hiszen az is a kapializmust támogatja. A nyugati keresz­tény világ azt hajtogatja, hogy majd az isten mindenkit megsegít, csak imádkozni kell hozzá. A milliár­dosok pedig tovább gazdagodnak, a milliónyi szegények éhen halnak. A nyugati országok közgazdászai, társadalomtudósai elismerően szólnak Marx, Engels érdemeiről. Kis országunk okoskodó, fiatal po­litikusai követelik, hogy a Köz­gazdasági Egyetem előcsarnokából távolítsák el Marx Károly szobrát. A magyarázatukkal szemben ál­lítható az a másik érv, hogy Jézus keresztényi hagyomány jegyében is milliók szenvedtek kínhalált.

Dudás György

XX. Munkás Kupa: Csajbók Ferencet aranyjelvénnyel tüntették ki

Túrkeve, 2014. június 21. Ragyogó napsütés várta a jubileumi sportesemény résztvevőit. Rekordnevezéssel, 19 férficsapattal indult az országos kispályás labdarúgó bajnokság.

Az ünnepélyes megnyitót megtisztelte a sportcentrum névadója, Kiss Kálmán mesteredző, több olimpiai és világbajnoki klasszis mentora, akinek vezetésével a túrkevei NB I-es birkózó szakosztály két ízben is elnyerte a magyar bajnoki címet. A köztünk élő sportlegenda jókívánságait a focikupa fővédnökének, dr. Thürmer Gyulának biztató szavai követték. A Munkáspárt elnöke párhuzamot vonva a most folyó futball-világbajnoksággal a következőket mondta: „Itt kell kezdeni ahhoz, hogy mi is részesei lehessünk a foci vb-nek. Ennek érdekében nem csak a példát mutató Túrkevének kell tennie, hanem országszerte mindenkinek. Ehhez azonban olyan emberek kellenek, mint Csajbók Ferenc, aki életét az ifjúság nevelésére tette fel, nyugdíjba vonulása után is töretlen kitartással szolgálja a jó ügyet. Immár 20 éve szervezi a Munkás Kupát. Méltán rászolgált pártunk legmagasabb kitüntetésére, az Aranyjelvényre.”

A kitüntetés átadása után a focisták birtokba vették a pályákat, és elkezdődött a nemes küzdelem. A kieséses rendszerű versenyben 12 csapat jutott a középdöntőbe. Közülük 6 csapat került az elődöntőbe, végül 3 csapat játszotta a döntőt.
Eredmények:
1. Buga Falatozó Túrkeve, 2. Spárta FC Debrecen, 3. Buga Team Túrkeve.
Legjobb kapus: Kormány Péter (Buga Falatozó Túrkeve), legjobb mezőnyjátékos: Ibrahim Isiyaki (Spárta FC Debrecen), gólkirály: Váradi Vilmos (Buga Team Túrkeve).
A díjakat Bencsik Mihály megyei elnök, a Munkáspárt országos alelnöke adta át. Helytállásáért, sportszerűségéért említésre méltó a többi résztvevő csapat is: Utcai Vegyes Szolnok, Kunfer Kft. Kisújszállás, B.L. Team Törökszentmiklós, Vadbika Kenderes, Jamaika Kenderes, MOL Bázistelep Szajol, Pope Martfű, Siva Mont Kft. Budapest, Munkáspárt Magyarország, továbbá Palermo, „Hejes” FC, Ámokfutók, Dögevők, Boca Juniors, Hand Ball Team és Fenyves nevű túrkevei csapatok.

A futballbírói grémium: Kormos János Túrkeve, Malecz György Mezőtúr, Baktai Róbert Ecsegfalva, Gönczi Pál Kenderes.

Köszönet a versenynek helyet adó Ványai Ambrus Gimnázium Informatikai és Közlekedésgépészeti Szakközépiskolának, valamint a Petőfi Sándor Általános Iskolának.

Köszönet illeti a szponzorokat: Ábrahám és Tsa Kft., Árvai Imréné, Bencsik Mihály, dr. Bodó Péter, Copy Fantasy, Csajbók Ferencné, Dávid István, DELTA TYRES SERVICE Bt., DE-WE MIX Bt, Dikó Miklós, DOMINÓ kultúrcikküzlet, Gulyás Károly, Gyógyfürdő Kft., Hegyi Csicsai Csaba, HERCSIP-COOP Kft, Hodosi Lajos, Hollósi Kft, Kádas Antal, Kalmár Lajos, Kántor István, KEVEVILL Kft, Kostyál Gumiklinika, Koszticza László, Magyar Munkáspárt, K. Nagy Imre, Pápai Attiláné, Pozsonyi Péter, Prokaj Sportérem Bt., Sass Zoltán, Soós Mihály, Süveges István, dr. Szabó Zoltán, Szemes Attila, Szilágyi András, dr. Thodory Zsolt, TÍMÁR MŰSZAKI KERESKEDŐHÁZ, Túri Imre, Túri Lajosné.

Köszönet a helyi írott és elektronikus médiának, a rendezőknek, a vendéglátóknak és mindazoknak, akik hozzájárultak a rendezvény sikerességéhez.

Sipos Sándor

A parlamentben a munkahelyteremtés lesz a fő feladatunk: aki akar, dolgozhasson

Pozsonyi Pétert és Dull Krisztián Norbertet mutatta be nyilvános sajtótájékoztatóján a Magyar Munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula február 8-án, szombat délelőtt Jász-Nagykun-Szolnok megyében: Kunszentmártonban, Törökszentmiklóson és Mezőtúron.

Mi olyan világot akarunk teremteni, ami a gazdagokról és a pénzről szól. Olyan világban akarunk élni, ahol jól érzi magát a munkás, a dolgozó ember. Mi azért megyünk a parlamentbe, hogy 25 év után végre a dolgozó ember jelen legyen, és képviselete legyen az Országházban - ezt mondta Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke Törökszentmiklóson, a piactéren.

Az elnök emlékeztetett arra, hogy 1989 óta egyetlen munkás nincsen a parlamentben, aminek az eredménye mindenki által látható: az ország jelenlegi vezetői, hatalmon lévő politikusai minden adóterhet a szegényekre hárítottak át. Utalt arra, hogy voltak ebben az országban szebb idők is, mégpedig a szocializmus idején - amikor az ország nem a turkálókba járt ruháért, mert volt mindenkinek pénze rendes ruhát vásárolni, és nem kellett külföldi munkaadónál állásért könyörögni, mert voltak magyarországi üzemek, termelőszövetkezetek, ahol mindenki dolgozhatott.

Thürmer Gyula kiemelte: a Munkáspárt biztos munkát, ezzel együtt biztos jövedelmet akar, mert így mindenkinek biztos, kiszámítható jövője lesz majd. A munkahelyteremtésről nem beszélni kellene, hanem cselekedni ennek érdekében. Amíg azonban külföldi tulajdonú üzletekkel, boltokkal van tele az ország, és olyan külföldi termékekkel, amelyeket mi, magyarok is meg tudnánk termelni, addig nem beszélhetünk magyar mezőgazdaságról és iparról.

Az elnök beszélt arról is, hogy a százmillió forint feletti vagyonnal rendelkezők fizessenek egyszeri, 45 százalékos vagyonadót, és ezenfelül akinek az átlagosnál nagyobb rendszeres jövedelme van, az arányosan fizessen több adót, nagyobb mértékben járuljon hozzá a kiadásokhoz. Ezeket a bevételeket pedig az ország önmagára költse: az ingyenes oktatásra és egészségügyre. A Munkáspárt ezért akar a parlamentbe kerülni, ennek érdekében tisztességes, becsületes munkásokat, dolgozókat indít az egyéni választókerületekben és az országos listán. - Olyan jelöltjeink vannak, mint önök: mint a társadalom többsége. Vannak közöttük munkások, pedagógusok, pályakezdő fiatalok - mondta Thürmer Gyula.

Törökszentmiklóson, Jász-Nagykun-Szolnok megye négyes számú választókerületében Pozsonyi Péter, a martfűi cipőgyár korábbi dolgozója indul. Karcagon, a hármas számú választókerületben Dull Krisztián Norbert tiszaburai önkormányzati képviselő, a helyi háziorvos mellett dolgozó szociális munkás a Munkáspárt jelöltje.

A Munkáspárt elnöke sok piaci árussal és vásárlóval váltott szót Kunszentmártonban és Törökszentmiklóson is. Akadt, aki az irreális vállalkozói közterheket nehezményezte, más azt tudakolta, hogy vajon a Munkáspárt tud-e munkát adni azoknak, akik valóban dolgozni akarnak. - Ha parlamenti képviselőink lesznek, munkahelyeket akarunk teremteni, hogy aki akar, tehát ön is, dolgozhasson. Nekünk nem az a lényeg, hogy milyen kormány alakul a választások után, hanem az, hogy ha mi elég szavazatot kapunk, változtassunk azon, ami most folyik az országban - válaszolt az elnök.

Az ország fejlesztéséhez pénz kell, és Magyarországon van pénz, csak az nem ott van, ahol lennie kellene. Az elmúlt években néhányan milliárdosok lettek, de az ország lakosainak döntő többsége szegénységben, létbizonytalanságban él. Eközben még a minimálbér is adóköteles lett, csakhogy sokan még ezt az összeget sem kapják meg, mert nem nyolc órára jelentik be őket - mindezt már a mezőtúri városi televíziónak nyilatkozta Thürmer Gyula. Az elnök utalt arra, hogy a magyar mezőgazdaságban nem egymillióan dolgoznak már, hanem csak tizedannyian. Ebben az ágazatban, de az építőiparban is szükség lenne munkahelyekre, hiszen ez egyrészt megélhetést jelentene sokaknak, másrészt nem hulladék minőségű külföldi élelmiszert ehetne az ország, valamint a fiatalok jóval olcsóbban juthatnának lakáshoz.

Thürmer Gyula Törökszentmiklóson és Mezőtúron

A Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete közli, hogy a párt országos elnöke, Thürmer Gyula, Szolnok megyébe látogat. Az elnök Törökszentmiklóson és Mezőtúron nyilvános sajtótájékoztatón beszél a párt programjáról, és bemutatja a Munkáspárt két Szolnok megyei képviselőjelöltjét, akik a 2014. évi parlamenti választáson indulnak a Munkáspárt jelöltjeként:
Dull Krisztián Norbertet (3-as számú választókerület, Karcag)
Pozsonyi Pétert (4-es számú választókerület, Törökszentmiklós)
A rendezvények:
- Törökszentmiklós, piac: 2014. február 8-án, szombaton - a  nyilvános sajtótájékoztató kezdési időpontja: 10 óra.
- Mezőtúr, kultúrház előtti terület: 2014. február 8-án, szombaton - a  nyilvános sajtótájékoztató kezdési időpontja: 11 óra 30 perc.
A két rendezvényre tisztelettel meghívjuk az érdeklődő választópolgárokat.
A Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete

Jászkun Munkás, 2014. január

Egy tragikus nap, amelyre emlékezni a nemzet kötelessége

1944. október 15-e országos gyász-nap. Manapság kevesebb szó esik erről, mint Mohácsról, vagy az aradi tizenhárom kivégzéséről, pedig az áldozatok száma többszöröse, következményei nem kevésbé tragikusak az említett eseményeknél. A szennyes hordalékot leszámítva egy egész nép volt kárvallottja, nemcsak a zsidók és a cigányok. Szégyenünkre, történelmünk folyamán ekkor süllyedtünk a legmélyebbre. Ez hazánk imázsát, melyet Kossuth Lajos, Szécsenyi István, Petőfi Sándor, Ady Endre, Munkácsi Mihály, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Móricz Zsigmond, József Attila, Lukács György és még sokan mások építettek - a mélybe taszította. Szálasiék hatalomra kerülésével szemben nem alakult ki egy össznépi ellen-állás, mely megakadályozhatta, vagy legalábbis megnehezítette volna a hitleristákra támaszkodó nyilaskeresztes pszichopaták garázdálkodását. Az urakat megsüvegelő, szolgalelkűségre  nevelt, zokszó nélküli engedelmességre kény-szerített magyarság meghunyászkodva eltűrte, hogy megalázzák, kifosszák, porba tiporják. ,,Mit tehetünk ez ellen?” - védekezett a passzivitás filozófiája. A helyzetre jellemző, miszerint keveseknek, akik mertek tenni valamit a fasiszta terror ellen, nemcsak akkor, de ma is a megvetettség, a kitaszítottság sorsa, a hazaárulás vádja jut. És azok  szellemi-politikai utódjai, akiknek elődei 1944-ben kiszolgáltatták a hazát a náci világhódítóknak, ma dölyfösen uralkodnak, ,,nemzeti” állürök mögé bújva ítélkeznek.

Tudták volna a németek Auschwitzba irányítani a vasúti szerelvények  egész sorát, ha a magyar hatóságok nem készséges társai Eichmannéknak? Tudták volna a nácik végrehajtani az ország emberi és anyagi kiürítését, ha a nyilas vezetőkben és pártszolgálatosokban nem találnak segítőkész partnerekre? Képesek lettek volna-e a magyar katonákat a keleti frontra vezényelni, (hogy hátvédjei legyenek a nyugatra menekülő Wermachtnak), ha a nyilassá vált horthysta tábornokok nem hadbírósággal és tábori csendőrséggel félemlítik meg a hazavágyó és akár dezertálásra is elszánt ,,honvédeinket”? Horthyék és a nyilasok jó-voltából csaknem egymillió magyarunk halt meg és az ország romokban hevert! A főbűnösöket a felszabadulás után a népbíróságok halálra ítélték. A párizsi békeszerződés pedig megtiltotta, hogy Magyarországon engedélyezzék a fasiszta pártok működését. Optimizmus lett úrrá az országon. Egy új élet kezdődött, melynek élharcosai a kommunisták lettek. Ezért ma bűnhődniük kell.

Joggal hihettük, hogy azok, akik hazánkat a pusztulás szélére juttatták többé nem juthatnak szóhoz politikai életünkben. Tévedtünk! A rendszerváltás fel-színre dobta mindazt a szennyet, melyet a magyar tőkés rendszer valaha létre-hozott. A nyilaskeresztes mozgalmat is! Természetes, hogy ugyanabba a folyóba kétszer nem léphettünk be, ezért a neofasiszták nem kopírozhatják mechanikusan saját múltjukat, de alakoskodásuk ne tévesszen meg bennünket. A sok szociális és ,,hazafias” frázis mögött ott bújik meg Horthy, Gömbös, Szálasi szelleme: a nép gúzsba kötésének galád törekvése, az előremutató gondolatok kiírtása, a haladó kultúra tűzbe vetése, demokratizmus kegyetlen elfojtása, az emberírtó rasszizmus, a militarista nacionalizmus, az irredentizmus felélesztése. A legfélelmetesebb az, hogy ezrek, főleg a fiatalok követik őket, hisznek világmegváltó igéikben és hajlandók felsorakozni  a vezér pózában tetszelgő Vona Gábor mögé. A kisszerű történelemtanár semmit sem okult a históriából. A magyar népet súlyos fele-ősség terheli, ha lebecsüli a fasiszta veszélyt, ha közömbösen nézi és tűri randalírozását, nyomulását a hatalom felé. Addig kell ellene fellépni, amíg lehet, s nem szabad megvárni, míg potenciális veszélyből akut veszély lesz. Ebben az aktív antifasiszta magatartásban a kommunistáknak kell élen járniuk, de nem magányosan, elszigetelten, hanem mindenkit mozgósítva, aki ebben a harcban érdekelt. Ennek megvannak a történelmi hagyományai, csak le kell számolni a szektarianizmussal.

Hegedűs Sándor

úJ ÉV A MÚLT TERHEIVEL

Megint megéltünk egy új évet. Ilyenkor számot vetünk az elmúlt évről és tervezzük az új esztendőt. Szívesen gondolunk a jóra és igyekezünk elfelejteni a rosszat.

A társadalom életéről is hasonlóan gondolkodunk. A sikert vagy vélt sikert a kormánypropaganda naponta zúdítja ránk. Igyekeznek átmosni az agyunkat és elterelni a figyelmet a meglévő gondokról. Én ezekről írok, mert az emberek életét keserítik meg és talán még ők sem foglalkoznak mindennel csak ami őket közvetlenül éri.

A társadalom bűnének tartom, hogy éhező gyerekek százezrei vannak, miközben a kormány két kézzel szórja a pénzt más területen. Ugyan ilyen súlyosnak tartom, hogy télen emberek százai fagynak meg, egy részük a saját lakásában. A hajléktalanok problémáját is törvénnyel akarják megoldani, így ezeket az embereket kirekesztik a társadalomból, pedig egy részük saját hibáján kívüli okokból kerültek oda. A kilakoltatások is embertelenek és az már majdnem nevetséges, amikor a Terror-Elhárítási Központot vezényelik ki mesterlövészek-kel. A létminimum alatt élő több millió embert az állam sorsára hagyja és meg is alázza. A közmunkásokat megalázó bérrel foglalkoztatják és felajánlják, hogy szedjenek gombát. Az egészségügyi ellátás is aggasztó, mert nőnek a várólisták, nő a kórházak adóssága. A kór-házba kerülő betegektől tudom, hogy előre megmondják, mennyi pénzt kell adni a műtétet végző orvosnak. Kilátástalan azoknak az embereknek, akiknek nincs anyagi lehetőségük. Én már megettem a kenyerem javát, de ennyi fegyveres támadásra, gyilkosságra, emberek megtámadására nem emlékszem. Sajnos az  Új év ezekkel a  terhekkel kezdődik.

Én a kormány helyében felhagynék a siker propagandával.

Horváth Sándor

Nem leszek a túlsó oldal embere

Mostanában sokat járok-kelek az utcákon, egészségügyi intézményekben, ezért a korábbinál több emberrel találkozom. Amit eközben látok és főleg hallok nem meglepő, hanem a mai magyar valóság emberi megnyilvánulásai. Ugyanis az autóbusz érkezésére várva, nincs olyan megálló, ahol pár ember ne osztaná meg másokkal egyre rosszabodó helyzetét. Általában egy ember megkezdi és legtöbben csatlakoznak vagy bólogatnak a jobboldal hazug, az embereket félrevezető magatartása miatt.

A következők hangzanak el:

- ,,A Fidesz becsapja az embereket, hülyének néznek bennünket”.

További várakozáskor már konkrétumok is felmerülnek.

- ,,Itt vannak pl. a pedagógusok, akiknek az MSZP  befagyasztotta a bérüket, évek óta nem kaptak béremelést. Nem beszélve a közszféra egyéb területén dolgozókkal vagy a nyugdíjakról, illetve a több millió teljesen elszegényedett emberről.

Egyik várakozó megkérdezi tőlem - ,,szokta-e hallgatni Orbán Viktor értékelő beszédét a Kossuth rádióban?” Válaszom: ,,előfordul.”

,,Nem kérdezem mit szól hozzá, de undorító hallgatni!

Elhazudja, megnyugodva mondja:

- Múlt évhez képest emelkedett a termelés,

- Többen dolgoznak, mint tavaly,

- Megőrizzük a nyugdíjak reálértékét,

  Hát, hogy hazudhat ilyet?!

A tapasztalataim második része egy orvosi rendelőben történt.

Itt ismerkedtem meg egy özvegyasszonnyal, mivel egymás mellett ültünk nagyon őszintén elmondta a bajait. Két fia van. Egyik munkanélküli. Nagyon szegényen, de egymást megértve, kiegyensúlyozottan élnek. A gyógyszereinek a felét sem tudja sajnos kiváltani. Mostanában összeütközésbe került a gyerekeivel amiatt, hogy hová is kellene szavazni? A két gyerek néhány pártot felsorolt, köztük még a Jobbikot is, ami őt nagyon meglepte, mert mindezideig baloldali szellemben éltek, viselkedtek.

Az is igaz, hogy a FIDESZ mindent megtesz, hogy megnyerje a fiatalok támogatását, szavazatait.Végül a vita úgy zárult le, hogy megmondta: a szülei és a férje munkásságát, emlékét, nem tagadja meg: ,,Vegyétek tudomásul, hogy én nem leszek a tulsó oldal embere!” Amikor elindult otthonról, a kisebbik - munkanélküli fia utána ment és azt mondta, hogy ,,igazad van Anya, én sem leszek a túlsó oldal embere!

Rendhagyó megemlékezés

Az utóbbi esztendőkben számos méltatást hallottam, olvastam a rendszerváltás ,,nagyszerűségéről”. Szakavatottak és outsiderek szinte egymást túllicitálva magasztalták a társadalom számára tragédiát jelentő politikai fordulatot, a munkát-kenyeret helyettesítő hazai burzsoá szabadrablás korlátlan lehetősé-gének gyalázatos következményeit.

Mint a hivatalosság által ,,átkos” jelzővel illetett Kádár-rendszer utolsó törvényhozó testületének tag-ja, igyekszem magam is a korabeli eseményeket - tapasztalataim jegyében - köntörfalazás nélkül fölidézni. Ha eszembe jut, még ma is megbotránkoztat mindaz, ami azokban a hetekben, hónapokban történt a politika berkeiben. Az MSZMP néhány renegát szerepre vállalkozó korifeusa, törvényen kívüli csoportokkal szövetkezve, korlátozottan cselekvőképesek jogállásába kényszerítette a népszuverenitást jel-képező országgyűlést, valamint annak tagjait. Ez abban nyilvánult meg, hogy a magyar nép jövőjéről döntő Ellenzéki Kerekasztal köré sereglett még illegállisan működő csoportok emberei minden parlamenti bizottság ülésein jelen lehettek, s az ő feltételeik szerint csak és kizárólag azokat a témákat lehetett megtárgyalni, az országgyűlésnek elfogadásra javasolni, melyekre ők előzőleg az ,,áldásukat” adták. Parlamenti szócsöveiket pár-ton kívüli képviselők közül válogatták ki, koncepcióik parlamenten belüli hangoztatására pedig a le-mondások következtében megüresedett törvényhozói helyekre idő-közi választásokkal bekerült eszmetársaikat használták fel.

A politikai ellenzék diktátuma függvényében összeállított és vitára bocsátott un. ,,sarkalatos törvények” tervezeteit a hetvenhárom százaléknyi MSZMP-tagságú parlament - Pozsgay Imre államminiszer és Németh Miklós kormányfő unszolására - szolgai módon megszavazta, s ezzel szálláscsinálójává vált a tömegnyomorgató magyarországi rab-ló kapitalizmusnak. Országgyűlési felszólalásomban figyelmeztettem a jelenlévőket anno, hogy a tárgyalandó törvénytervezetekkel a polgári társadalmi rendszer potenciális létre-hozását célozzák meg, s nem biztos, hogy a magyar nép szimpatizál vele. Pozsgay Imre nagy pátosszal válaszolta:,,Most olyan időket élünk, amikor  a történelem diktál a parlament helyett”. A szünetben pedig figyelmeztetett: ne lázítsak, nem akar itt senki kapitalizmust.  Csakis modellváltás a cél. Politikai berkekben a hazudozás már akkor elkezdődött. A következményeket pedig mindnyájunknak viselnünk kell.

Életem egyik megalázó élménye-ként tartom számon, hogy az ellenzék képtelen volt kivárni a mandátumunk lejártát. Miután a szocialista rendszer megbuktatásának utat nyitó törvényeket a szocializmus parlamentjével megalkottatták,  a hatalom átvételére készülő ellenzéki urak és a politikai renegátok - élükön Szűrös Mátyással - kezdeményezték az országgyűlés tagjainak név szerinti szavazással történő lemondatását. 

Visszaemlékezve nekem minden esztendőben ezek az epizódok jutnak eszembe a hatalomban lévők által felmagasztalt rendszerváltásról.

Dr. Südi Bertalan

Gondolatok

...Magyarországon, egyesek visszatekintve Horthy Miklóst zsidóbarátnak, majdhogy nem demokratának tartják. Pedig bevonulását követően, a fehérterror idején valóságos pogromokat rendeztek. A zsidókat és a kommunistákat politikai meg-fontolásból egyaránt üldözték. A történelemben gyakran előfordult, hogy a forradalmakat faji, vallási vagy nemzeti hecc-kampányok kíséretében fojtották vérbe. Horthyék is igyekeztek a kommunizmust, illetve a szocializmust a magyaroktól idegen eszméknek feltüntetni, amelyeket főként a zsidóság terjeszt. A magyarság feudális gondolkodású, Werbőci szellemét őrző rétegei valóban szemben álltak a szocializmus eszmevilágával.

S mi van ma? Ne feledkezzünk meg arról a morális mocsárról sem, mely a magyar közéletet betölti. Az álláshalmozások, kijárások, panamák és mammutjövedelmek korszaka sötétedett ránk. Az egész magyar közéletet átjárta a korrupt protekció szelleme.

Nem számít itten tehetség és hivatottság, egy szörnyű párt-politikai diktatúra nehezedik  az országra és csakis pártpolitikai érdemek léteznek. A tehetség napról-napra sápad és haldoklik. És ahol csak egy kis rés támad, ott rögtön felszínre tőr a közéleti mocsár. Gondoljuk csak meg, hogy milyen hatást tesz mindez az ifjúságra.

Dudás György

SÜDI BERTALAN: MIÉRT?

Ahogy ballagok lefelé

A kijelölt életúton,

Gyakorta elgondolkodom

Az emlékgyalázó múlton.

Kemény sorsomon, ahová

Az élet szeszélye sodort,

Hogy mélyszegényen tengődve

Kelljen megélnem a nyomort.

Nem tudom, a sok szenvedés

Miért ért oly’ kegyetlenül,

Melynek égető hatását

‘Mindmáig érzem legbelül.

Miért jöttem a világra

Egy asszony nyakára nyűgnek,

Lesajnált palimadárnak,

Templomban gyónandó bűnnek?

Gyermekkorom gyehenna volt,

Szégyellték létezésemet:

Sok álnok bottal csapdosott,

A jók parolája helyett.

Mások még átnéztek rajtam,

Mint egy fölösleges lényen,

Feljajdulnom sem volt szabad

A felém irányult kényen.

Letörték a legtöbb hajtást,

Mely nőtt gyermekkorom fáján,

Belém oltották a rosszat,

Mint bűnt - jó helyett - a sátán.

Nem bántottak, halkan sírva

Viseltem kínt és bánatot:

Nem tudtam, miért vernek, mint

Az engedetlen állatot.

Búcsúzunk KISS LÁSZLÓNÉTÓL, Marika nénitől

Éveken át személyesen vittem lakására a Jászkun Munkás újságot és beszélgettünk kritikusan a mai rendszer fonákságairól, pártunk helyzetéről. Reménykedve abban, hogy változni fog a világ, mert a világ állandóan változik. Az utolsó időkig párttagunk maradt, amelynek kezdete 1952. volt. Családján kívül sokat látogatta kedves szomszédja Sarkadiné, naponta ott találtam gondozónőjét, Marikát is. Szeretettel mesélt fia orvosi karrierjéről és unokája sikeresen letett vizsgáiról.

Gondolatban elhelyezünk egy szál virágot sírjánál, a salgótarjáni temetőben, ahol urnáját elhelyezték.

Herczegh Klára a Munkáspárt városi tagsága nevében

Jászkun Munkás, 2013. december

A választások elé

A pártok vezetőinek nyilatkozatai már jelzik, hogy a választási kampány elkezdődött. Dobálják rendre a csali­kat a politikai közélet erkölcsileg tra­gikusan zavaros vizébe, hogy az idő­ről időre rászedett tömegeket újabb kapásra ösztökéljék. A választani óhajtó állampolgár pedig hagyományosan rákap a cinkelt csalira anélkül, hogy várható következményeit elő­zőleg számba venné. Így válik poten­ciális vesztessé, csalódottságában pedig újabb négy esztendőre notórikus gyalázkodóvá.
A voksolók döntő többsége kép­telen az előző rászedettségéből okul­ni. Felülvén a szirénhangoknak, to­vább reménykedve, kisebbik rossz alapon, vagy a hatalommal szemben protestálási szándékkal jelöl a szava­zólapon. Vagyis következetes marad az életminőségét gátlástalanul rom­boló politikai erők helytelen meg­ítélésében. Nem az ígéretek tartalmát veszi számba, hanem az ismétlés gyakoriságára, hangnemére, stílusára figyel. Következésképp áru helyett az eladóra voksol.
Ha az emberek a politikai pártokat tárgyilagosan minősítenék, könnyen felismernék, hogy mind a rendszer­váltó és a szocializmus létjogosult­ságát tagadó, mind a politikai fordulat után alakult politikai szervezetek voltaképp egyívásúak. Vagyis céljaik­ban tökéletesen megegyeznek. Csakis az ámító szövegek tálalásában kü­lönböznek. Mivel mindegyikük a kapitalista rendszer élharcosa, népellenesnek minősülnek. Hiszen mára közismertté vált, hogy a kapitalista állam csak morzsákat juttat a tőkés hasznokból a rendszerváltás veszte­seinek asztalára.
A gyakorlat azt jelzi, hogy a valódi baloldaliság eszményét a szavazók döntő többsége sajnos idejétmúlt ideának tekinti, s vesztére elutasítja. Megelégszik a cégéres változattal, a farizeusok deklaratív baloldaliságával. A politika egyféle paradoxona, hogy legtöbben azt a pártot vélik a baloldaliság letéteményesének, mely fennen hirdeti, hogy oroszlánrészt vállalt az előző - kétséget kizáróan baloldali - rendszer felszámolásában és a magyarországi kapitalizmus restauráciájában. Azt tartják politikai érdekeik képviselőjének, mely kori­feusai országlása idejében a magyar nép által negyven esztendő alatt lét­rehozott anyagi értékeket - privati­zálás ürügyén - megengedte bagóért áruba bocsátani. Azt a politikai tömörülést, mely kénytelen viselni a történelmi szégyen bélyegét, mert olyan politika alakításában működött közre, mely a lakosság nem lebecsü­lendő hányadának munkaerőpiacról történő tartós kirekesztődését idézte elő.
Magyarországon ma egyetlen bal­oldali értékeket hordozó párt létezik: a Magyar Munkáspárt. A szavazati jogú állampolgárok többsége e párt­konstrukció támogatása helyett azzal ámítja önmagát, hogy a profitszivattyúzó tőke újfent meg fogja majd valósítani a szocializmusban polgár­jogot nyert és intézményesített jóléti vívmányok többségét.
A választók ma a hatalombe­folyásoló lehetőségüket sem becsülik. A hazai kapitalizmus nem sodorta őket még annyira kritikus helyzetbe, hogy életviszonyaikon gyökeres vál­toztatást óhajtanának. A jobb jövőt reklámozó tőkés ígéret készteti őket még mindig jámborságra és beletörődésre. Remélhetőleg e téves állás­pontjuk megváltozását a kedvezőtlen tapasztalataik előbb-utóbb ki fogják kényszeríteni.

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: NAGY TÖMEG AZ UTCÁN

Láttam a csöndben vonuló tömeget,
Rengetegen, tán százezren is voltak:
Központi óhajra jöttek így össze,
Főnöki jelre vazallusok szóltak:

„Menjetek, híveink, utcára gyorsan,
Mutassátok meg a fránya világnak,
Vezérünk sokkal erősebb azoknál,
Mint akik az országgal szembeszálltak.

Mindnyájunk lényege csakis ő lehet,
Aki megbántja, rátok szór kénkövet:
Ha mellé álltok ütközetek közben,
Képes győzni, még a mennykő is jöhet.

Harminc ezüst a béretek mindezért,
Júdás ennyit kapott anno Jézusért,
Gyűlöljétek, 'ki szembe fordul vele,
Hisz többsége nem adott, mindig csak kért”.

Mentek a hívek a főnöki szóra,
Külhoniakkal egészült a csapat:
A vezér pedig hálálkodott nagyon.
Éterbe szálltak ajkáról a szavak:

„Köszönöm nektek a mostani csodát,
Elbűvöltétek, hogy sokan voltatok:
Támadtak engem, s ti mellém álltatok,
Ellenfeleimnek választ adtatok”.
*
Mi pedig páriák nevében szólunk:
Százezrek élnek nyomorra ítélve,
S mind többen lesznek közöttünk olyanok,
Akik kenyeret sem esznek ebédre...

Vajon mikor ébred végre a magyar?
Mikor vet majd a tengődésnek véget?
Mikor látja be cselekvő szándékkal,
Hogy hamis a sok vezéri ígéret.

Mikor torolja meg vesszőfutását?
A hatalombitorlók gaztetteit?
Elűzi-e majd az ország házából
A büntető Isten teremtményeit?

A SZOBORDÖNTÖGETÉS LÉLEKTANA

Ahogy nálunk mondogatják: áll a bál. A sértettek felháborodásának hisztériája magasba szökött. A vá­lasztások előtt ebből látszólag lehet tökét kovácsolni. Magukat támadhatatlanoknak, érinthetetleneknek, szent tehénnek tekintik, hogy ilyen légkörben szabadon, gát­lástalanul randalírozhassanak, belegázolhassanak mások érzékenységébe, önérzetébe. Bronzba öntött énjükbe senki se merjen kárt tenni, mert az istenkáromlás, haza­árulás. A haladást képviselők szobrait a modern vandálok nagy kéjjel és természetességgel ledöntötték. Jelen voltam, amikor Marx és Engels kőből faragott Jászai Mari téri szobrát ledöntötték. Ennek „ceremóniája” alkalmával szimbolikusan, a leemelés köteleivel felakasztották, és úgy vették le a talapzatáról. Frenetikus látvány volt. Odaát ezen senki sem háborodott fel! Ennyi jár a kommunista forradalmároknak. És most a hóhért akasztották. Lett eb­ből nagy politikai botrány. A média napok óta nem tud betelni az eseménnyel, fröcsköli mérgét a honáruló ellen­ségre, igyekezvén lejáratni a „baloldalt”, a bukott kor­mány képviselőit. Néhány szavazat ebből is leesik. A hungarocellből készült opus ledőltét olyan diadalordí­tással kísérték, fejének szétverését akkora tetszéssel fogadták, mint ahogyan 1789-ben a sans-culotte táncolta körül a guillotine-t, amikor egy-egy gyűlölt fej hullott a kosárba. Nem akarok a képmutatók mezében tetszelegni, nem vagyok ellensége a szobrok eltávolításának, ha em­lékezésre méltatlanokról van szó. Ki az a tisztességes patrióta ma Magyarországon, aki Tisza Kálmán, Gömbös Gyula, Teleki Pál, Horthy Miklós, vagy Szálasi Ferenc szobrának felállítása mellett állna ki? És ki tiltakozna, ha a felsoroltak közül bárkinek a szobrát ledöntenék? Ré­gebben nem volt gyakorlat olyan valakit kőbe faragni, vagy bronzba önteni, aki még nem távozott a túlvilágra, szent Péter társaságába. Ma már azt is megértük, hogy élőkről neveznek el utcát, teret, stadiont vagy alakját hungarocellbe öntjük, hogy később bronzot utaljanak ki számára. Ha a célzottban egy cseppnyi jó ízlés, szerénység szorult volna tiltakozna a személyét ért sértés ellen. Ám ez eset­ben Orbán Viktor nem lenne Orbán Viktor. A s...nyalóktól pedig ne várjuk, hogy gazdájukat móresre tanítsák.

Hegedűs Sándor

SZERÉNYEN

A rendszerváltás után a kialakult felső tízezer, luxuslakáso­kat épített sok száz­millió forintért. Volt, aki úszóme­dencét vagy télikertet is épített. Újságokat olvasva tudom, hogy egy-egy színész vagy TV-riporter 60-70 millióért árulja a házát. Ilyenkor két dolog jut eszembe. Egyik, hogy vajon miből tudta felépíteni, a másik, hogy a ma­gyar történelem kiemelkedő sze­mélye, Kádár János milyen sze­rényen élt. Hatéves koráig neve­lőszülőknél lakott, Kapolyon, egy kis parasztházban. Sándor bá­csit, a nevelőapját, mindig tisz­telte. Itt a szegényemberek sor­sában osztozott, és megtanulta becsülni azt a keveset, amit kapott. Amikor édesanyja felvitte Budapestre, szintén szerény kö­rülmények között éltek. 1945-től a Rózsadombon a Cserje utca 21. alatti kétszobás ház volt az otthonuk. Ez egy tanácsi bér­lakás volt, és a börtönéveket leszámítva itt élt. A házhoz se őspark, se úszómedence nem tartozott. A teraszról szép kilátás nyílt Angyalföldre, Óbudára. Az egyik szobába volt elhelyezve a házaspár franciaágya, a másik szobában 4000 kötetes könyvtár kapott helyet. Sokat olvasott, volt ugyan rádiójuk, de csak ritkán hallgatták. Az ajándékba kapott televíziót egyszer kapcsolták be, egy moszkvai május 1-i műsort néztek meg.
Étkezésük is szerény volt. Sze­rette a káposztás kockát, a te­pertős pogácsát, a zsíros ke­nyeret, a fokhagymás pirítóst. A vadászaton a vendéglátóktól nem fácánt, vagy őzsültet kért, hanem grízes cvekedlit. Csak magyar cigarettát fogadott el. Ruházatában is szerény volt. Ha éjszaka dolgozott, felesége 10-12 db grafitceruzát hegyezett ki, teát készített és zsíroskenyeret. A mai politikai elit szerénységet tanulhatna tőle.
Én Kádár Jánost tisztelem, és ha valaki jelenlétemben bántja, annak a társaságát kerülöm.

Horváth Sándor

A megszólítások értelme

Több médiában gyűlölettől áthatva illetik az elvtárs szót. Túl sokan nem tudják - főleg a fiatalok annak jelentését, meg azt sem, hogy az hogyan terjedt el. MARX-ENGELS elméletét igen sokan megértették. Ezért lett az a munkások körében népszerű. Ezt szeretném röviden elmondani. Már az 1917-es forradalom előtt Oroszországban léteztek munkás szervezetek, azokban tevékeny­kedtek a propagandisták. Ilyen volt LENIN bátyja is, és sokan mások, főleg a nagyvárosokban, akik munkásokkal el tudták fo­gadtatni a legmegfelelőbb megszó­lítást, hogy elvtárs! De mit is jelent az, hogy elvtárs? Azt jelenti, hogy sok mindenről azonos módon gondolkodnak, a kapitalizmus hordalékáról, annak hatásáról, az elveik megegyeznek, mert az érde­keik azonosak. Vagyis azonos a világnézetük. Soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy akkor milyen rendszerben éltek az emberek. Végtelenül nagy igazságtalan­ság volt, rengeteg ember élt ki­mondhatatlan nagy nyomorban. A nép mindig csak annyit akart, hogy tisztességesen élhessen a csa­ládjával együtt. Ezért választották az elvtárs megszólítást, mert mind­annyian meg akartak szabadulni az elnyomástól. De nézzük meg, hogy milyen megszólítás volt az urak, a burzsoák körében. Emlékeznek a „A kőszívű ember fiai" c. drámára. Amikor az úr a feleségének a végrendeletét dik­tálta, akkor a végén felsorolta: most pedig - búcsúzom: az excellenciás és kegyelmes, nagyméltóságú, méltóságos, nagyságos, nemes, nemzetes, tekintetes, vitézlő, fő­tisztelendő, tisztelendő, tiszteletes és tudós uraktól. Az úr saját világ­nézetének leginkább megfelelő megszólítást sorolta fel. Itt meg kell mondanom, hogy a világnézet magatartást, cselekvést, állásfogla­lást jelent. Ezért az elvtárs meg­szólítás igazságos, humánus, szoli­dáris, tiszteletre, megbecsülésre és szeretetre érdemes.

Dudás György

KÉSZÜLÜNK a 2014. ÉVI VÁLASZTÁSOKRA

A 2014. évi országgyűlési választás létfontosságú a Mun­káspárt részére is. Mi képviseltük folyamatosan eddig is a szegé­nyek, a kapitalizmus, az elmúlt 25 év kárvallottjait. Ezt szeretnénk még hathatósabban képviselni a következő években. Ezt eddig egyetlen kormányzó párt sem tette, s eztán sem fogja. Ők gaz­dagok! Mi szegények vagyunk. Őket támogatja a nyugat tőkés társadalma. Közöttük vannak az ország milliárdosai. Nekünk nin­csenek millióink sem. A válasz­tásra való felkészülés pénzbe, sok pénzbe kerül. Eddig arra futotta erőnkből, hogy az előírt jelölt­állítás száma meglegyen. A vidéki megyékben, városokban, Pesten egyaránt. Ezt bejelentettük az Or­szágos Választási Irodának. Ápri­lisig még rengeteg pénzre lesz szükségünk.
Tisztelettel fordulunk mindazok­hoz, akik jó szívvel gondolnak vissza a szocialista időszakra, Kádár János személyére, akiknek volt akkor munkája, otthona, le­gyen segítségünkre, támogassa munkánkat egy-egy szerény összeggel, majd a hivatalos jelöltállítás idején adja aláírását az önöket felkereső aktivistáinknak, s ezt követően a választások nap­ján igazolja szolidaritását azzal, hogy a Munkáspártra szavaz. El­határozásával személyesen a párt Szolnok, Nagy Imre krt. 4. számú irodájában jelentkezhet, a pénz­tári órák idején. (Pénztári órák rendje: kedden 9 és 11 óra között, pénteken 13.30 és 15.30 között.)
Telefonszámunk: 06-56/425-821.

Tisztelettel: Szolnok Megyei Elnökség

EGYÉB HÍREINK

- Pár hónapja minden tevékenysé­günk, gyűléseink, legyen az országos vagy megyei, a 2014-es választások kö­rül folynak.
* * *
- November 23-án Budapesten a Szabó Ervin Akadémia foglalkozásán megerősítették, hogy a kötelezően előírt jelöltállítás létszámán felül vállalták fiatalabb elvtársaink a jelöltséget, a megyei előírás és a pesti követelményt is teljesítettük. Ennek fontossága az, hogy így az ország valamennyi válasz­tási kerületének valamennyi választási helyiségeiben szerepel a Munkáspárt is, így mindenhol szavazhatnak ránk, ott is, ahol egyéni jelölt nincs. Az jó, hogy a választópolgár több párt gyűjtőlistáját is aláírhatja. A rossz, hogy a 600 aláírást két hét alatt kell összegyűjteni.
* * *
- SZOLNOKON a piacnál december 7-én THÜRMER GYULA elnökünk találkozik az érdeklődő lakosokkal.
* * *
- Megemlékeztünk a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalaku­lásáról: 1918. november 24. Kun Béla vezetésével, helye Budapesten, Város­major út 42.
* * *
- December 14-én Budapesten a Baross úti székházunkban országos értekezletet tartunk, melyre minden párttagunk részvételére számítunk.