Jászkun Munkás, 2017. január

Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk. Magunknak azt, hogy a következő 25 évhez is legyen erőnk, kitartásunk.

Orbán Viktor kontra Vona Gábor

Hosszú ideig azt hittem, hogy a Fi­desz és a Jobbik Magyarországért között kimondva-kimondatlanul tartós szövet­ség jön létre a hatalom megszerzése, illetve megtartása céljából. Klasszikus álláspont, miszerint a tőke tartaléknak tekinti a szélsőjobboldali irányzatokat, s mozgósítja, ha hatalma veszélyben fo­rog. Nem hinném, hogy ez a tétel meg­dőlt volna, de amikor a fasiszta erők a hatalom megragadására határozták el magukat, kiéleződik a harc a hagyo­mányos jobboldal és az ultrák között. Ennek a jelenségnek lehetünk tanúi mostanság nálunk és másutt (Franciaország, Ausztria) is. Ez nem látszat­háború. A vezető szerep összehoz, de szembe is állíthat pártokat. Ha áttanulmányozzuk a szélsőjobboldal publicisz­tikáját, funkcionáriusaik megnyilatko­zásait, meggyőződhetünk arról, hogy közöttük vérre megy a harc. Legyenek ezek a szervezetek bármennyire is töké­letesek, hibátlanok (ilyen csoportosulás nincsen), ha nem találnak ellenfeleiken fogódzókat, akkor kreálnak.

Orbán Viktor az ideológiai, politikai ellenérvek mellett emberileg is támadja Vona Gábort: hogy lejárassa ellenfelét, olyan híreket terjeszt róla, miszerint ho­moszexuális. Ez az elszólás is bizonyít­ja, Orbán mennyire komolyan tolerálja a melegeket. De azt is: a Fidesz vezető­je ellenfelei felelőtlen lejáratását ugyancsak felhasználja. Itt gátlástalanság uralkodik a vádak kiötlésében, itt nincsenek határok, morális megfonto­lások. A legfontosabb, hogy nagyot durranjon. A skála széles: a karakter­gyilkosságtól a morális ellehetetlení­tésig minden belefér. A Jobbik ellenfelei terminológiáját sajátítja ki. Jelen eset­ben kiállnak a demokrácia védelmében, Orbánékkal szemben. Köztudomású, a szélsőjobb nemcsak a kommunista és szociáldemokrata irányzatokat nem tűri, de a polgári demokráciát sem. Vonáék azonban „szakítanak” e hagyománnyal, és olyan látványos „balra átot” hajtanak végre, ami gyanút kelt a gondolkodó emberekben.

Sokan vannak, akik - áldozatul esvén Vonáék populista demagógiájának - ko­molyan hisznek abban, hogy a Jobbik szakított nemzetiszocialista identitásá­val és „megtért”, kiáll a demokratikus államrend mellett. Naivitás annak feltételezése, miszerint Vona az illiberális orbanizmus elleni harcot egy prog­resszív politika jegyében vállalta. Ennek érdekében tisztáldozatot is hoz, hogy „gleichschaltolással” tegye tisztává a te­repet. Kétségtelen, a nyilaskeresztes pártnak sikerült elhódítania olyan fia­talokat, akik koruk miatt nem ismer­hették a nemzetiszocializmust, s ha is­merik is, nem valószínű, hogy azt ma­gukévá teszik. Legfeljebb bizonyos ele­meit (militáris irredentizmus, rassziz­mus, idegengyűlölet). Ne ölelgessünk keblünkön viperát, mert könnyen belénk marhat; Vona Gábor ezt a gondolatot A hazai pálya című újságban ezt igen „meggyőzően” fogalmazta meg:

„Én csupán egy eszköz vagyok, a cél az, hogy egy tisztességesebb szabadabb és demokratikusabb országban éljünk”.

A Fideszen kívül ki nem kívánja ezt? Szép követelmények ezek a jobbikos vezér részéről. Megértem, hogy nehéz őt elutasítani. Ám mitől változott volna meg Vona Gábor? Nem változtatott, csak megértette, amennyiben győzni akar, 2018-ban módosítani kell retorikáját. És Vona veszedelmesebb, alakoskodóbb Orbánnál, mert a Fidesz vezetője vállalja illiberalizmusát, míg Vona félrevezetni igyekszik az országot. A Jobbik irányítójának széptevése csak addig tart, amíg megragadja a hatalmat. A bárány ezután ismét farkassá válik, visszaölti természet adta gúnyáját. Ne­künk megadatott, hogy kétfrontos harcot folytassunk a szélsőségesekkel, jól meg­válogatva szövetségeseinket. Ne feled­jük, a mai honi társadalmi konstelláció és a nemzetközi helyzet nem a kapita­lizmus elleni általános támadást tűzte napirendre, hanem a demokrácia védel­mét. Súlyos hiba lenne, ha (mert a Job­bik ellensége a mi ellenségeinknek) Vonáékban keresnénk szövetségest a demokrácia védelméért folyó harcunk­ban. Egy arab szólásmondás szerint attól a krokodilus nem válik barátunkká, hogy felfalja ellenségeinket.

Ezt a cikket nem a Fidesz védelmé­ben írtam, hanem azért, mert nem lenne szerencsés szövetségi politika, ha társaink megválogatásánál hálójába kerül­nénk ellenségeink szirénhangjainak.

Dr. Hegedűs Sándor

KI MIBEN CSALÓDOTT?

Még ma is gyakran hallani véleményeket arról, hogy a megtévesztő jelszavak kíséretében végrehajtott rendszerváltásban ki mennyire csalódott, ki mennyire vesztese a szocialista rendszer fölszámolásának? Az efféle sirámok hangoztatói krónikusan romlott létviszonyaik, kilátástalanságot sejtető holnapképük miatt keseregve egyre határozottabban mondogatják: mást, jobbat vártak a változásoktól.

A panaszkodók nem feltételezték, hogy az aktív korú népességet érintően milliós nagyságrendben állandósul a munkanélküliség, hogy a lakosság jobb sorsra érdemes tömegei annyiban keletkeztetnek hasznot az országnak, amennyiben nem fogyasztják már a társadalom javait. Rossz álmukban sem derengett föl előttük, hogy a hatalom letéteményesei tönkreteszik, kifosztják a nemzetgazdaságot, s hogy miközben a lakosság tekintélyes részét napi megélhetési gondok gyötrik, néhány tízezernyi újgazdag gátlástalanul harácsol a szocializmus évtizedeiben kemény munkával létrehozott állami és szövetkezeti javakból. A leggusztustalanabbnak az tűnik számukra, hogy akik valamikor eufórikusan lelkendező hívei voltak a szocialista rendszer megbuktatásának, most elégedetlenkedvén szemérmetlenül megjátsszák az ellenzékit, vagy a rendszerváltás veszteseinek szlogenjével hozakodnak elő. Holott tudhatták volna, hogy soha sehol nem létezett még olyan tőkés rendszer, mely nem a termelési eszközök magántulajdonán, vagyis nem az osztálykülönbségen alapult.

A magyarországi Munkáspárt tagjainak többsége nem csalódott az új rendszerben. Nem csalódhatott, mert ismerte, sőt bizonyosan tudta, hogy amennyiben az ordas törvények állami rangra emelkednek, fölbecsülhetetlen árat fizet az ország népessége. Tudta, hogy a szocialista rendszer keresztrefeszítése következményeként szánalmas sors jut majd millióknak osztályrészül, mely előbb-utóbb visszasíratja velük a korábbi emberséges létviszonyokat. Csakis az emberi naivitás, a gondolati tunyaság, az elvakultság és a közöny tömeges megnyilvánulása váltott ki részéről megütközést és őszinte sajnálatot az utóbbi negyed évszázadban. Azoknak az embereknek érthetetlen emlékezetkiesése bosszantotta leginkább, akik máról holnapra feledték, hogy milyen létfeltételek közepette éltek családjukkal évtizedekig, mit nyújtott részükre a Kádár-rendszer, melyben a magyar nép több értéket alkotott, mint egész addigi élete során. Hiszen olyan politikai csoportokat segítettek voksaikkal ciklusról-ciklusra hatalomra, melyek dilettáns politikai piktorokként - embermilliók életének lesilányítása mellett - leszármazóik jövőképét is giccsesre festették, hosszú távon igen-igen bizonytalanná tették. Utódaink jövőbeli sorsának efféle aláaknázása lehet legtragikusabb következménye a milliók megtévesztésével reánk települt tőkés valóságnak.     

SÜDI BERTALAN: SZÁZ ÉV MÚLVA

Távozásom után száz év múlva

Szeretnék még egyszer visszajönni,

Beszélgetni boldog emberekkel,

S régi elvtársakat üdvözölni.

Meglátni, hogy az utánam jövők

Formáltak-e, alkottak-e újat,

Vége szakadt-e évszázad múltán

A megosztó nyelvi háborúnak.

Sírbéli magány után megtudni,

Miként küzdöttek régi társaim

Gonoszok és gyűlölködők ellen,

S teljesültek-e egykori álmaim.

Tudtak-e a szegényért kiállni,

Keblükre ölelni a védtelent,

Adtak-e segítséget olyannak,

Aki nélkülük élni képtelen.

Ha látnám s örömmel konstatálnám,

Hogy elérkezett a béke újra,

Elköszönnék tőlük reménykedve,

Tudnám, hogy ez a jövendő útja.

Omlatag síromból száz év múlva

Szeretnék titokban visszajönni,

Társalogni boldog emberekkel,

S régi elvtársakat üdvözölni.

MILLIÁRDOS CSALÁDOK

A pénz nem boldogít, de hiánya igencsak boldogtalanná tesz. Ma hazánkban 150-200 olyan család van, akik 3 milliárd forint fölötti vagyonnal rendelkeznek. Ők luxuskörülmények között élnek, nincsenek anyagi gondjaik. Sajnos az ország fele szegénységben él, napi filléres gondjai vannak. A megtermelt javak igazságtalan elosztásának következménye, hogy a társadalom kettészakadt, és ezen a kapitalista rendszer nem is fog változtatni.

A családok vagyoni helyzete alapján a társadalomkutatók kategóriába sorolják őket. Ha a vagyona - ház, nyaraló, gépkocsi - nem haladja meg a 7 millió forintot, akkor a vagyontalanok népes táborában tartozik. 7 millió és 70 millió forint között a középréteghez tartozik, ez a lakosság 45 százaléka. A vagyonosok: a lakosság 5 százaléka kb. 500 ezer ember 70 millió forintnál nagyobb vagyonnal rendelkezik.

A tendencia, hogy a szegények egyre szegényebbek, a gazdagok egyre gazdagabbak, vagyonosabbak lesznek. A rendszerváltás törvényszerű következménye, mert az eredeti tőkefelhalmozás történik. Ennek lényege, hogy a kapitalizmus kialakulását segítse. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy sok embertől elvesz, és kevés embernek adja oda a megtermelt javakat.

Így jön létre a kis létszámú tőkés- osztály és a széleskörű szegények tábora a kizsákmányolás alanyai és áldozata. Ezen csak a közösségi társadalom tud változtatni, mert ott az elosztás alapja a végzett munka lesz és nem lesz tőkejövedelem.

Ezt még a magyar nép nem ismerte fel, ehhez idő kell, de eljön.

Horváth Sándor

TÖRTÉNELMI TANULSÁG

Ismét megjelent dr. Thürmer Gyula „Balszemmel” című könyve, melyben az elmúlt három év írásait gyűjtötte egybe. Ez az írás a munkásosztály jelenkori életéről szól.

Nemrégiben olvastam az „Ős napkelet képes történelem” című kiadványt, majd Szabó Ervin „Történeti írásait”. Az első az ókor, a második a középkor, a harmadik az újkor. Remélem lesz majd egy Jövőkor című könyv is, amely a közösségi társadalom megvalósulását értékeli.

A három könyv a világ lelketlen szélhámosait mutatja be, hogyan tudtak élősködni az emberiségen. Ha minden ember ismerné a három könyv tartalmát, soha nem szavaznának az urakra. Dosztojevszkij az 1800-as éveket úgy jellemezte, hogy „az emberiség még kamaszkorban van”. Azóta volt már két világháború, rengeteg forradalom, napjainkban is dúlnak az öldöklések.

A három könyvben leírtak ismeretére szükség van ahhoz, hogy népünk megértse, hogy a saját sorsunk a saját kezünkben van.

Dudás György

Mezei András: Ne csak a múltra emlékezzetek

Ne csak a múltra emlékezzetek,

hogy vérre, könnyre emlékezzetek,

Hátam mögött nyugalmat nem lelek...

Ti a jövőre emlékezzetek!

Akik meglátták, róluk szóljatok.

Szemükből nyíltak tágas ablakok,

olyanok ők, mint örök fényjelek.

Az ő szemükkel távol nézzetek!

Botlásaikban bűnt ne lássatok,

s bűneiknél is messzebb lássatok:

ne szórjon rájuk átkot szájatok:

szemük előtt mindig ti álltatok,

s tiértetek indult meg ott a föld,

mikor életük végképp összetört.

Mint sarjadó fű, tömegsírokon,

akasztottakkal vagytok így rokon.

Sikoltásból, jajokból lettetek,

s a félelmük még bennetek remeg.

Ha ajkatok dacos, keskenyre vont,

állkapcsukból sajog még át a csont.

És testetek ha görcsösen feszül,

megkötözöttek rázkódnak belül.

Ne a sortűzre emlékezzetek!

Az életükre emlékezzetek!

Hitüket sortűz nem törhette meg.

Csak a holnapra emlékezzetek,

melyet hunyt szemmel csak ti láttatok!

Számon kérik, hogy volt-e álmotok,

hogy szívetek ma mivel van tele,

gond osztja szét, vagy önzés húzza le?!

Ez a harc lesz a végső, - proletár.

Ki már szabad, a másikért kiáll,

s ha kell, egy földrész rázza meg magát!

Hordjunk magunkban lázas Afrikát

és csillagfényes, józan szép telet.

Ezt álmodtuk meg, emlékezzetek!

EGYEBEK

• A Jászkun Munkás olvasóinak visszajelzése alapján arról értesültünk, hogy íróink anyaga oly mértékben érdekes és olvasmányos, hogy most megköszönjük egész évi munkásságukat:

Dr. Hegedűs Sándornak,

Dr. Südi Bertalannak,

Dudás Györgynek,

Horváth Sándornak.

Időnként kapunk verseket Mezei Andrástól és alkalmi cikkeket Farkas Pétertől, Sipos Sándortól.

Mindannyiuknak jó egészségben eltöltött új esztendőt kívánunk és várjuk továbbra is írásaikat.

A szerkesztőség nevében: Bencsik Mihály megyei elnök

• A december 17-én tartott pártunk megalakulásának évfordulóján kitüntetések átadására is sor került:

Balla Imréné 60 éves pártagunk,

Nánási Ferenc 65 éves párttagunk,

két fiatal: Juhász Katalin és Filemon Kristóf emléklapot kaptak az elmúlt évek munkájáért.

Horváth Sándorné aranyjelvény elismerésben részesült.

• Helyreigazítás: Decemberi számunkban a Südi Bertalantól közölt versnek a címe helyesen: TAVASZT IDÉZŐ ŐSZI HERVADÁS.

Szemlesütve kérek elnézést a költőtől és az olvasóktól. Rendszeresen küldött verseit örömmel közöljük lapunkban, mivel a versekkel színesebbé tudjuk tenni a Jászkun Munkást.

• Ismét kapható Thürmer Gyula: 25 év árral szemben 2014-ben megjelent könyve. A könyv 86 képet tartalmaz, melyeknek a prózai rész ad bővebb magyarázatot. Benne van pártunk megalakulásától kezdődően izgalmakban gazdag élete.

• A második könyv „Balszemmel 2014-2015-2016” címet viseli. A párt országos hetilapjában, a Szabadságban sorozatosan megjelent írások gyűjteménye. Ezek tartalma, hogy a napjainkban történt világ, ország eseményeit kommentálja balszemmel.

• December 28-án elbúcsúztattuk a 2016-os évet. Összegeztük az elvégzett munkánkat és megerősítettük elhatározásunkat, hogy nem hagyjuk abba.

Baloldali és nemzeti: Munkáspárt

LEHETŐSÉGET MINDENKINEK A NORMÁLIS ÉLETRE!

KÖVETELD VELÜNK!

200 ezer forint adómentes minimálbért!

13. havi nyugdíjat!

Életfogytiglani börtönt a korrupciós bűncselekményekért!

Kötelezően egyetlen migránst se Magyarországra!

Megbízható, ingyenes, várólista nélküli orvosi ellátást!

Iskolakötelezettség 18 éves korig!

Jászkun Munkás, 2016. december

Boldog karácsonyi ünnepet kívánunk mindenkinek!

Vlagyimir Iljics Lenin

1924. január 21-én hunyt el Lenin, korának legnagyobb politi­kusa. Szerencsés alkat volt, mert egymagában összpontosította a tudományos szocializmus alkotó teo­retikusát és az eszme gyakorlati megvalósítójának vezéralakját. Tragé­diája azonban a történelemnek, hogy mindössze 54 évet élt, s akkor távo­zott az élők sorából, amikor Szovjet­uniónak a legnagyobb szüksége volt az ő géniuszára. Halála után szétesett a kohéziós erő, a kommunista politi­kusok, ideológusok egymásnak estek a hatalom birtoklásáért, a párt, a moz­galom, az ország vezető szerepéért.

Ebből a kataklizmából Sztálin ke­rült ki győztesen, s tanúi lehettünk „sikere” következményeinek. Leni­nek nem születnek hetente, ezért utódlása megkívánta volna a kollek­tív ideológiai-politikai vezetést. Sztálin azonban kisajátította magá­nak mindkét funkciót anélkül, hogy emberi adottságai erre őt alkalmas­sá tették volna. Tehetséges szervező volt, ezen a területen megfelelő em­ber került az élre, nem volt azonban teoretikus, s jobb lett volna, ha ezt a feladatkört Buharinra ruházzák. A sztálini regnálás, biztató eredmények után megtorpant, majd hosszú stag­nálás következett. Kimerültek nagy tartalékai, s elég volt egy Gorbacsov nevű akarnok, hogy összeomoljék az egész rendszer. Ez a forradalmi világ­mozgalom sorsára nézve is nagy csa­pás volt. A dominóelv alapján csuklottak össze sorjában a szocializmust építő országok, a kommunista esz­meiséget milliók hagyták cserben, s a támadt űrbe betolakodott a tőkés rendszer. Itt tartunk ma. Ebben a vigasztalannak látszó helyzetben megnőtt Lenin jelentősége, tanításá­nak fontossága. A kommunista pár­tok vezető szerepe idején a leninizmust is súlyos csapások érték, a legnagyobbakat nem az ellenség részéről, hanem a leninistáktól, akik sokszor félreértették, félremagyaráz­ták, meghamisították. A mai utókor illetékeseinek nagy feladata megsza­badítani Lenin tanításait a hibás rárakódásoktól. Ez nem könnyű mun­kát igényel, mert nemcsak az „elí­rásoktól” kell megtisztítani, hanem a megkövesedett rárakódásoktól is.

Tanulmányozásra vár a demokrácia–diktatúra párosról kidolgozott írásai, gyakorlati tevékenység. Ám óvakodnunk kell attól, hogy gépiesen kopírozzuk, hiszen Lenin egy konkrét, meghatározott időszakban került a szocializmus építésének élére, amikor egymagában állt az imperialista tengerben, ezer veszély­nek kitéve. Ez a veszély, a második világháború után nagymértékben csökkent. A lenini szövetkezeti poli­tika is több figyelmet érdemel, mert nem lehet büntetlenül ragaszkodni teóriák betűihez, figyelmen kívül hagyva az érdekeltek véleményét. A szocialista iparosítás lenini politikája ugyancsak sorsdöntő kérdés volt, mely alaposabb odafigyelést igényelt volna. Hiba lenne azt állítani, hogy Lenin sohasem tévedett. Sokszor ma­ga korrigálta önmagát, de bizonyára akadtak olyan tévedések, melyek ké­sőbb derültek ki. A szövetségi poli­tika árnyalt kezelése is követelmény, ha nem akarjuk, hogy a munkásosz­tály mellől szirénhangok elcsalják a partnereket. A testvérpártok kopírozása, a nemzeti sajátosságok figyel­men kívül hagyása, a kulturális élet három „T”- jének, tértől-időtől tör­ténő alkalmazása, ugyancsak forrá­sai voltak bizonyos hibáknak.

A kommunista módszerek megkí­vánják az utókortól, hogy a lenini ha­gyatékot saját valóságukat, a test­vérpártok tapasztalatait alaposan, tárgyszerűen elemezzék, levonják belőlük a pozitív és negatív tanulsá­gokat. Ez a mi munkánk és nem is kevés!

Dr. Hegedűs Sándor

SZOCIALISTA ÉRZELMŰ KUBIKUSOK

A megyében jelentős számú kubikus Mezőtúron volt és évek óta tartanak kubikus napot, akik emlékeznek rájuk. Én eddig nem vettem részt rajta, ezért nem tudom, hogy a munkásmozgalomhoz kapcsolódó tevékenysé­gükről az előadók beszéltek-e, de gondolom, hogy egy kis kiegészítésre vehetek bátorságot.

A Tanácsköztársaság leverése után, az agrárproletárok zöme cseléd vagy napszámos volt. A legöntudatosabb réteget a kubikusok képviselték. Ők járták az országot és így kapcsolatba kerültek az agrárszocialista moz­galommal. 1931 áprilisában a mezőtúri agrárszocialisták követelése a város vezetségétől: munkát, kenyeret. A polgármester attól félt, hogy a munkanélküliek május 1-én nagyarányú tüntetést szerveznek, ezért a kép­viselőtestületnek javasolta, hogy legalább 55 kubikust küldjenek ki a Köröshöz ínségmunkára, mert tőlük féltek a legjobban.

Ez idő tájt a kommunisták lebukása, árulás miatt azt eredményezte, hogy a megyében 66 kommunistát tar­tóztattak le, Mezőtúron 32 főt: többségében földmunkást, kubikust, név szerint: Busi Vince, Csuka Lajos, Kötél Imre, Magda Árpád, Juhász Imre és még sokan mások.

1933-ban volt az utolsó olyan nagy lebukás, amikor mások között Busi Vince mezőtúri kubikust is letar­tóztatták. Szükségesnek tartom, hogy négy elvtársról külön írjak akik, életük végéig hűek maradtak az eszméhez, ezért a mezőtúriak büszkék lehetnek rájuk.

1. Id. Csuka Lajos (1896. Mezőtúr) a mezőtúri KMP-szervezet alapítója és az illegális mozgalom egyik aktív harcosa.

2. Juhász Imréné dr. Gonda Zsuzsanna (1912. Me­zőtúr) Mezőtúron, majd később Budapesten az illegális pártmunkában a felszabadulásig részt vett.

3. Magda Árpád (1899. Mezőtúr) a mezőtúri KMP szervezetének alapítója és a földmunkások bérharcának aktív részese.Többször volt letartóztatva és elítélve.

4. Kötél Imre (1901. Mezőtúr) a KMP mezőtúri szer­vezetének vezetője, a kommunista mozgalom követ­kezetes harcosa. Többször állították bíróság elé.

A szocialista, kommunista érzelmű emberek munkája máig ható emberi magatartás számunkra. Mezőtúr egy kis szelete az országnak, de biztos, hogy a lakosságának számához képest a mozgalom szempontjából az első között volt a települések között. A mi felelősségünk, hogy eljuttassuk a fiatalokhoz, hogy elődeikre büszkék lehetnek! Bár a hatalom mindent megtesz annak érde­kében, hogy a fiatalok fejét átmossa.

Horváth Sándor

Rablók szipolyozzák Magyarországot

Történelmi események hatástanulmányozása közben egy ideig azon meditáltam, vajon milyen katasztrófák számí­tanak a XX. század legnagyobb katasztrófájának Magyarország számára?

A két világégést előkelő helyre soroltam. Az első világ­háborút máig ható kataklizmaként élte meg a magyar nép. Közreműködéséért ugyanis az ország területének kéthar­mad részével kellett fizetnie.

A másodikban történt csatlósi szerepvállalása pedig több százezer állampolgárának életébe, internálásába, megnyomorításába, az ország jelentős részének tönkrebombá­zásába, hadszíntérré változtatásába került, azok további hátrányos következményeivel együtt.

Emellett mindkét háborúnak egyéb hátrányos követ­kezményei is voltak, melyeket különféle nélkülözésekkel kellett a lakosságnak elviselnie.

Az 1990-ben kiügyeskedett rendszerváltoztatást ha­sonló sorscsapásnak tekinthetjük. Noha kevésbé lát­ványos és irtóztató rombolás írható a jelzett politikai fordulat számlájára, következményeiben, demoralizáló, kedvezőtlen tovagyűrűző hatásaiban szinte fölbecsülhetetlen a züllesztő, pusztító hatása. A háborús időszakok néhány esztendő múlva véget értek. Következményeit (ami a magyar népen múlott) sikerült felszámolnia, meg­szüntetnie. A rendszerváltásbeli politikai fordulat azon­ban olyan kedvezőtlen folyamatokat indukált a társada­lomban az eltelt két és fél évtizedben – sebeket ejtve a gazdaságon, az emberek életén, nyugalmán, biztonságán, jövőbe vetett bizalmán –, melyek sok évtized elteltével sem igen orvosolhatóak. Gondoljunk csak az előző társa­dalmi rendszerben kiválóan működő ipari üzemek, mezőgazdasági szövetkezetek eszement szétverésére, a töme­gessé váló munkanélküliségre, a mára négymilliót meg­haladó mélyszegényre, a százezer körüli hajléktalanra, vagy a sokezret meghaladó éhező gyermekre, illetve az egészségügy kínlódásaira és a tanulási lehetőség gáncs­vetőire. Az ország vezetőinek döbbenetes megnyilat­kozásaira, akikből hiányoznak a morális fékek, gátak. Hiszen sokukból kiderült mára, hogy köztörvényes bűnö­zők. Maffiatagok, akik nem gyilkolnak, amíg nem muszáj, addig csak lopnak, csalnak, hazudnak, de ha muszáj, ak­kor lövetnek.

Rendszerváltoztatással a magyar nép nemzedékek jövőjét tette bizonytalanná. Aligha léteznek a jelenleginél lehangolóbb, vészterhesebb társadalmi, gazdasági, poli­tikai körülmények, helyzetek az egykor biztonsághoz szokott és jobb sorsra érdemes magyar nemzet számára.

Dr. Südi Bertalan

Hírek Kínáról

Kiemelt figyelemmel kísérek min­den olyan eseményt, amelyik Kí­náról szól. Elmegyek azokra a ta­lálkozókra, ahol bővíthetem isme­reteimet. Ez év novemberének elején miniszterelnökünk talál­kozott Rigában a kínai miniszterelnökkel. Találkozott a kínai és a magyar legfőbb ügyész is, szin­tén novemberben.

Megbeszéléseik lényege: megerő­sítik a kapcsolatokat a jog terü­letén, gazdasági és kereskedelmi területen. Ez a kapcsolat hosszú múltra tekint vissza (mi tudjuk, hogy ez a kapcsolat a szocializ­musban is erős volt, sőt jelenleg pártunk is a mai kínai párttal baráti szálakat épít), és folyamatosan fej­lődik.

A Budapest és Belgrád közötti va­sútvonal felújítása is megkönnyíti az áruk szállítását Kína és Európa között. Kína reméli, hogy Magyarország előmozdíthatja az Uniónál, miszerint belátható időn belül csatlakozhatnak a WTO-hoz. Orbán szerint „Magyarország és a közép­európai országok elkötelezett, ha­tározott és hangos támogatói a kínai-európai együttműködés­nek”. Országunk exportál legtöb­bet Kínába.

Az elmúlt évben országunkban letelepedők 20%-a kínai volt, ami 167 ezer bevándorlót jelentett. Vannak nálunk kínai iskolák, az áruházak sokaságáról nem is be­szélve. Külön elhatárolt temetői rész is található Budapesten. Nekünk is nagyon fontos, hogy a kínai emberek sikereket érjenek el az űrhajózásban, az élet minden területén.

Legyen béke, hogy minél hama­rabb felnőtt és művelt, nagykorú emberiség lakja ezt a bolygót.

Dudás György

TILTAKOZUNK!

A déli országrészből, a 4-es fő­úton Pest felé igyekvő autósok, amikor meglátták a tiszaligeti bejárat előtt az emlékművet, ame­lyik évtizedeken a Felszabadulás néven volt ismert, megnyugodtak, itt vagyunk Szolnokon.

Mi munkáspártiak az 1945-ös felszabadulást, valamint Szolnok felszabadulását is ünnepeltük a szobor előtt, amelyik egy hatalmas háttér előtt fiatal férfit ábrázolt fel­emelt kézzel. Egyikben zászlót tartott. A győzelem zászlaját.

Évtizedeken keresztül járt oda a megye népe ünnepelni, emlé­kezni. Ünnepeltük a háború végét, emlékeztünk az elesett hős ka­tonákra. A rendszerváltás után is éveken keresztül valamennyi párt, a megye, a város képviselői is le­rótták tiszteletüket, koszorúkkal, rövid politikai ihletésű műsorokkal. Valóban egyre fogyott a részt vevő pártok száma, de még az MSZP kitartott mellettünk. Mi történt eb­ben az évben? Készültünk ismét az emlékezés megtartására, de az emlékmű nem volt sehol. Ezt a megye és város vezetése lerom­bolta. Bántotta a szemüket. Nekik nem kell semmi, ami a szocializ­mus korszakára emlékezteti az embereket.

Felháborító a Felszabadulási Em­lékmű Szabó László és Barna Gábor szobrászművészek alkotá­sa az Emlékmű eltávolításának a gondolata is. Ha az MSZP kép­viselői tettek volna a lerombolás ellen, meg lehetett volna menteni. Erről nem hallottunk.

Mi, a Munkáspárt, annak elle­nére, hogy már utána vagyunk az eseménynek, határozottan elítél­jük a rombolást és mindazokat, akik eldöntötték és végrehajtották azt.

A megyei Munkáspárt nevében: Bencsik Mihály

SÜDI BERTALAN: ŐSZT IDÉZŐ ŐSZI HERVADÁS

(Házasságunk 60. évfordulójára)

Virágos kertünk szegélyén, a hűsben

Piros pünkösdi rózsaszál bólogat:

Égazúr fürdik bárányszín-ezüstben,

Szellőajk hint a szirmokra csókokat.

Ölel a csend, s a lelkünk ámulását

Végtelen tájakra csalja untalan:

Hat évtizeden ifjúságunk száll át:

Suhanó gerlepár, örök-nyugtalan.

Ó, régi kert, lelkünk ifjonti álma,

A múlt köntösében állsz újra elénk,

Reánk köszön a kis fád zsenge ága

És virágsokaság mosolyog felénk.

A régi kertre szemünk rácsukódik,

Felszedjük a reggel harmat­könnyeit:

S míg ifjúságunk hangja visszazajlik,

A szerelmi mámor újra fölhevít.

Jó látnunk, hogy a múlás meg-meghátrál,

Emlékek súlyától visszakényszerül,

Ha őszbehajló életünk hídjánál

Letűnt ifjúságunk arca földerül.

Elidőzünk az őszi fordulónál,

Fut az életünk - törvénye sír-igaz -,

S bár a szívünkön a vénség szája rágcsál,

Megmaradt az emlék, nem kell más vigasz.

Megfakult már az első közös álmunk,

Visszaemlékezni mégis oly csodás,

Él bennünk a képe és öröm látnunk,

Hogy tavaszt idéz az őszi hervadás.

EGYEBEK

– Rendszeresen hírt adunk a Kubában történt eseményekről, Fidel Castro életéről, egészségéről, az ellene elkövetett merényletek számáról. Most a haláláról kell tudósítani olvasóinkat, mert 2016. november 25-én örökre lehunyta szemét. A világ népe, köztük magyarok és kiemelten pártunk őszinte részvétünket fejeztük ki országa, népe, kormánya, testvérei leszármazottainak.

***

– November 26-án tartott Szabó Ervin Akadé­mián, Aranyjelvényt kapott Szirmai Jenő, 95 éves volt OTP igazgató, párttársunk. A kitüntetést személyesen vette át pártunk elnökétől.

Az akadémia témája a internet használata, az okos­telefon értelmes alkalmazása volt. Majd a jelenlegi kül- és belpolitikai helyzet értékelése.

***

– A legutóbbi közvélemény kutatások szerint pártunk ismeretsége 1% fölött van. Korábban nem volt mérhető, értékelhető adat.

***

– December 7-én megyei elnöki ülés lesz, ahol részt vesznek a KB-tagok közül Karacs Magdi és Hajdu József.

***

– December 17-én pártunk megalakulásának évfordulóját ünnepeljük országszerte.

MEGJELENTEK A MUNKÁSPÁRTI NAPTÁRAK

Asztali naptár              500-, Ft/db

Kártyanaptár               10-, Ft/db

***

Novemberi számunkban írtunk arról, hogy akciónapot tartunk országszerte az USA, valamint Kanada és az EU közötti kereskedelmi és gazdasági szerződések ellen. Ennek a szerződésnek egyik eleme, hogy génmanipulált termékek jönnének hazánkba (ezek az egészségre ártalmasak), a má­sik, hogy az olcsó termékek létszámleépítéseket eredményeznek nálunk is. Van már így is elég mun­kanélküli. Ezek az akciók megtörténtek. Nemcsak a megyei vezetők voltak jelen, de a KB tagjai is elutaztak több helyre: Dunaújváros, Nyíregyháza, Gyula.

Karácsonyi fohász

Mindig van új holnap és van szeretet

Ne ejts ma több könnyet, szűnjön kételyed,

Karácsony van ismét, a bú nem való,

Mégis kér a fohász, letérdel a szó.

Legyen minden napon béke, szeretet,

Megértés vezesse az embereket,

Kerülje a bánat a családokat,

Ne kelljen megérni új csapásokat.

Mindenkinek legyen elég kenyere,

Feje felett fedél, s legyen meleg,

Új reményt kapjon az elkeseredett,

Szeretet teremjen gonoszság helyett.

Ha erős a hited nem vagy egyedül,

Ami kudarc volt ma, holnap sikerül:

Mert mindig van remény, nyújtsd hát a kezed,

Mindenkinek jut egy szeretetszelet.

***

Adjon az Isten szerencsét,

szerelmet, forró kemencét.

Üres vékámba gabonát,

árva kezembe parolát,

butellámba pálinkát!

Boldog karácsonyt!

Jászkun Munkás, 2016. november

Szegények bizonytalansága

A kevesek által áhított és felfokozott eufóriával végrehajtott rendszerváltás legvissza-taszítóbb következménye ma az állandósult bizonytalanság. A szocialista rendszer helyébe léptetett vadkapitalizmus embertársaink számottevő hányadának reményteli jövőképét szertefoszlatta, s a perspektívátlanságot, a fölöslegesség létállapotát, a másodrendűség megalázó státusát nyújtotta nekik cserébe. Huszonöt esztendei tapasztalat függvényében kijelenthető, hogy a mostani társadalmi viszonyok össze sem hasonlíthatóak a fondorlattal felszámolt és vég nélkül becsmérelt szocializmus erényeivel, a ,,puha diktatúra” idején a többségnek nyújtott lehetőségek emberi vonatkozásaival. Ha a számos pozitívum mögött csak a munkalehetőséget említjük: azt, hogy aki akart, végzettsége szerinti munkakörben dolgozhatott, s nem kellett attól tartania, hogy munkahelyéről máról holnapra utcára kerül, fölbecsülhetetlen az előnye a tömeges munkanélküliség forrását képező mostani társadalmi állapotokkal szemben. Még akkor is, ha a foghíjas szervezettség következtében számos profitorientált ágazatban fölösleges munkaerőt is alkalmaztak.

Fölbecsülhetetlen értéke volt annak a rendszernek, hogy a dolgozót elsődlegesen embernek, s nem kizárólag olyan profittermelő munkaerőnek, termelési tényezőnek tekintették, akit munkáltatója gátlástalanul utcára tehet, ha profitérdekei éppen ezt diktálják. A bizonytalanság okozta szorongást eddig mindazok megtapasztalhatták, akik olyan társadalomban kénytelenek élni, melyben szinte fölülmúlhatatlan a szegénység. A kapitalista rendszer botrányos szegénységkrónikáját az irgalmatlanul kizsákmányoló tőke írta és írja a kárvallottak, a vesztesek számára. A munkahelyek tömeges megszűnése, a munkásszállások bezárása, a kilakoltatások, a falvak termelőszövetkezeteinek szétverése, a szociális foglalkoztatóként működtetett állami szektor ellehetetlenítése okozta, hogy az országban tömegével vannak munkanélküliek, hajléktalanok, éhező gyermekek, a gyógyszereket pénz híján mellőzni kényszerülő betegek, kisnyugdíjból vegetáló idős emberek, a hivatalosan is több millión felüli létminimum alatt tengődők, egyszer s mindenkorra elesettek, éhbérért robotolók.

A gazdagok, a rendszerváltás politikai és gazdasági nyertesei példátlan közönnyel tekintenek a tömeges elszegényedésre. Részvétlenül nézik, hogy százezrek sodródnak a társadalmi lét peremére, válnak az állam irányítóinak közös hibájából roncsemberekké. Mintegy négymillióra tehető immár azok száma, akik leszakadóban vannak a társadalom nehezen megkapaszkodó csoportjaitól.

A mai rendszerben a verseny és a haszonszerzés kíméletlenül félrelöki a gyengéket, a képzetleneket, az időseket és általában mindenkit, aki képtelen alkalmazkodni a kevesek újjáéledt úri muris világához. Az új évezred kezdetének Magyarországában ugyanis a társadalmi szolidaritás nem egyeztethető össze a tőke érdekével.

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: HONFIAK, MEGTÉVEDTETEK!

Minél nehezebbnek látszik a jövő,

Annál vonzóbb lesz számunkra a múlt,

Minél silányabbá válik életünk,

Annál több lesz az ínségbe szorult.

Kárvallottként most lakolunk igazán,

Hiszen a szabadság bajba került:

Szellemi útonállás vált divattá,

A tisztesség ingoványba merült.

Hogyan élhetnénk ma békés életet,

Ha sokunknak társa lett a nyomor:

Ifjúságunk sem vidám, mint a múltban,

A tétlenségtől arca búskomor.

Mit üzen nektek a jövő, ifjaink?

Kényszerűséget a bűnözésre?

Hisz’ arcotokra reménykedés helyett

A tétlenkedés közönyét mérte.

Vagy hazátok elhagyására intett,

Hogy legyen kenyeretek, otthonotok?

És idegenben beteljesülhessen

Munkával teremtett honi álmotok?

Mi lesz, ami utánatok marad?

Romhalma a zsarnok kényszerének?

Éltetni nem, csak temetni tud hazánk,

Ha sírgödre lesz a létezésnek.

Rászedett honfiak, nem vigyáztatok,

ősi magyar átok vert titeket:

Földi megváltóért sóvárogtatok?

Poklot kaptatok s ördög-híveket.

Ők magasztalják a gyehenna urát:

Nem számít nekik, mennyi vétke van:

Ünnepük, mert a nyomor bugyraiban

Tengődők körül csönd és béke van.

A NAGY OKTÓBER

November 7-én volt 99. évfordulója a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. A hatalom még véletlenül sem szólt róla, mert úgy félnek a proletárhatalom gon­dolatától is, mint az ördög a tömjéntől. A magukat bal­oldalinak kikiáltó pártok is hallgattak, mert ők rég elfordultak a szocialista eszmétől.

Jó volna, ha tudnák, hogy a világtörténelem része, hogy 1917-ben a munkások, parasztok kezébe került a hatalom. A forradalomnak voltak előzményei, ami kiváltotta a nép megmozdulását, és volt egy vezér, akit úgy hívtak: Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin).

A parasztság elszegényedési folyamata a forradalom előtt annyira előrehaladott volt, hogy tizenegy millió parasztnak jutott annyi föld, amennyivel harmincezer földbirtokos rendelkezett. 1901-ben éhség következett be. Az a kevés muzsik szerencsés volt megszedte ma­gát és minden földet felvásárolt és azt bérbe adta a nyomorban élőknek. A folyamat oda vezetett, hogy egy szűk réteg egyre gazdagabb lett és a többség meg nyomorban élt. Ez a folyamat zajlik ma hazánkban is. A válság napjaiba betiltották a Zsizny (Élet) című folyóiratot egy vers közlése miatt. A költeményt Maxim Gorkij írta, és ez volt a címe:

A VIHARMADÁR DALA

Vad vihar jő nemsokára!...

Viharmadár hangja szól így

Villámlások közt merészen,

Zúgó tenger fölött is

Győzelemnek prófétája:

Jöjj vihar, s légy még erősebb!

A mai hatalomnak figyelmébe ajánlom ezt a verset. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi társadalmi-gazda­sági alakulat is véget ér. A társadalom objektív törvényszerűsége ezt ki fogja kényszeríteni.

Remélem, hogy ez a forradalmi változás vérnélküli lesz.

Horváth Sándor

Látványszervezés

Civil ruhát viselő két rendőrtiszt beszélgetését volt alkalmam hallgatni nemrég, akik a hazai bűnügyi helyzetről folytattak eszmecserét. Egyikük a szervezett alvilág gazdasági háttere meggyengítését, majd összehúzódását jelölte meg testülete legfőbb teendőjeként. Erre a hitetlenkedő társa azt állította: mivel a bűnözés jórészt állami szinten ügyködő szereplőkkel történik, a hatásos fellépés lehetetlen. Legföljebb frázispufogtatásokkal kísért „látványszervezés” lehetséges.

Az utóbbi vélekedés tűnik meggyőzőnek számomra. A kizsigerelés, a munka nélkül tengődés, az éhezés és tömeges elnyomorodás reneszánszának, valamint az állami szintű korrupciók, összefonódások korát éljük. Következésképp a szervezett alvilág gazdasági hátterének fölszámolását, összezúzását célul megjelölni fából vaskarika. Főbenjáró delictumokat, mint amilyeneket kormányzati körökben követnek el tőkés relációban, s főleg diktatúrában hatásosan gyéríteni, megszüntetni éppen ezért nem több jámbor óhajnál. Hiszen maga a tőkés rendszer gazdasági szerkezete teremt olyan állapotokat, melyek bázisául szolgálnak a bűnözésnek. Az elkövetés mikéntjére pedig pontosan olyan stílus jellemző, mint amilyen módon a társadalmi igazságtalanság sora megvalósul.

Amíg a szocializmusban egymásnak ellentmondó ideológiák ütköznek egymással, napjainkban különféle érdekcsoportok (te tolod az én szekeremet, én tolom a tiédet) hadrendjei között zajlik a harc. Miközben kíméletlen támadásokat intéznek egymás érdekszférái ellen a mind vaskosabb koncok birtoklásáért (lásd Orbán–Simicska ügyet), az illetékes hatósági szervek némák maradnak. Olyan tényezők birkózása zajlik, melyek esetében azt vélhetjük, hogy nem a bűnök elkövetéséhez, hanem a bűnüldözéshez van igazi kurázsira szükség. A szervezett alvilág elleni akciók sikere alighanem mindaddig pirrusziak lesznek, ameddig nem váltják fel a jelenlegit emberibb társadalmi viszonyok, a diktatórikus kormányzást pedig valóságos demokrácia. Másszóval, ameddig a mostani társadalmi-gazdasági alakulat változatlan marad, a bűnözések köre – bármilyen „látványszervezés”, állami szintű hazudozás ellenére – bővülni fog, csökkenés helyett. Az sem mellékes szempont, hogy ameddig bizonyos állami vezetőkre súlyosnál súlyosabb bűnök elkövetésének árnyéka vetül, reménytelen vállalkozás lesz a sarzsi nélküliek jogszabályba ütköző „kilengéseit” számon kérni. Tiborc zokszavai ötlenek fel általuk: „... aki száz, meg százezreket rabol, bírája lészen annak, kit a nyomor garast rabolni kényszerített”.

Soha nem voltak időszerűbbek az öreg jobbágy főnökéhez intézett sirámai.

Dr. Südi Bertalan

VÉRSZÍVÓK és a reménytelen jövő

Az állatok világában valóban léteznek a vérszívók, a bo­garak rátelepednek azok bőrére és addig szívják vérüket, amíg jól nem laknak.

Ez a jelenség megjelent az emberek világában is, olyan átvitt értelemben, hogy a szegényeken gazdagodó embe­rek vérszívók módjára tönk­re teszik őket. Túl sok ember­nek okoznak szörnyű gondo­kat, fájdalmat, mert nélkülözni kényszerülnek sok min­dent, ami miatt éheznek, fáz­nak. A világban már eddig sokféle rendszer volt, mind­egyikben sokat szenvedett a társadalom többsége, mind­egyikben voltak nagyon gaz­dagok. Érthetetlen számom­ra, hogy miért tűrik az embe­rek ezeket az ügyeskedőket, a vérszívókat.

A kapitalizmus az összes eddig létező rendszer közül a legrosszabb, a gazdagok egyre jobban elnyomják a szegényebbeket. Jelenleg készül egy olyan egyezmény, amely Amerika és az EU között írná elő a kereske­delem törvényeit. Ameriká­ból olyan génmanipulált, ol­csó termékeket hoznának be Európába, amely egyrészről tönkre tenné a mezőgazda­ságunkat, másrészről az em­berek egészségét károsan befolyásolhatná.

Ez ellen minden megyében és városban a Munkáspárt­nak tiltakoznia kell.

Dudás György

EGYEBEK

– Valamennyi TV csatornán a Népszabadság betiltásáról hallani vitákat, kommentárokat. Tiltakoznak az újságírók, mondván a sajtószabadságnak vége.

A Népszabadság 1956 november 2-án jelent meg, kifejezetten az MSZMP lapjaként. A szerkesztőség élén Nemes Dezső, Várkonyi Péter majd Berecz János állt. 1989 októberében felül­kerekedett a szocliberális irányzat, és lekerült címoldaláról a „Világ proletárjai egyesüljetek” jelszó. A valamikori 810 ezer példányszámból 2016-ra 37 ezer maradt. Ezt az újságot siratja a jelenlegi sajtó.

Mi sem örülünk igazán a ténynek, de baloldalibb országos napi lap hiányát érezzük.

* * *

– Vietnamban tartották a Kommunista és Munkáspártok 18. Nemzetközi Találkozóját, ahol Thürmer Gyula pártelnökünk képviselt bennünket. Elmondta, hogy 10 évvel ezelőtt járt utoljára Vietnamban és összehasonlításként beszélt arról, hogy a biciklik helyett milliónyi gépkocsi, az apró szatócsboltok helyett bevá­sárlóközpontokat találni. Az egy főre a GDP 200 dollárról ma 2000 dollár esik.

* * *

– November 8-án Országos Munkáspárti Akciónap volt. Az USA az EU tárgyalásokat folytat a transzatlanti kereskedelmi és beruhá­zási partnerség létrehozásáról. Hasonló meg­állapodás készül Kanada és az EU között is. Nem kérünk egyik megállapodásból sem. Ezért tiltakozó Petíciót adtunk át a megyei és városi vezetőknek országszerte.

Helyreigazítás: Újságunk szeptemberi számában megjelent a „A proletárhoz” című vers dr. Révész István munkája. Elnézést kérünk a hibáért.

A NOVEMBER 8-i DEMONSTRÁCIÓ

Új versenyhelyzet előtt állunk. Szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) van kilátásban az USA és az EU között. Mit hozhat ez nekünk a konyhára? Génmó­dosított termékeket? Vegyszerezett húsárukat? Amerikai szabályok bevezetését? Európa tisztában van a liberális gazdaságpolitika alapelvével, miszerint aki nem ver­senyképes, aki nem piacképes, az pusztuljon el! Ugye, senki sem vitatja, hogy e szörnyű ítélet elszenvedője csakis Európa lehet, mivel nem vagyunk azonos súlycsoportban Amerikával. 1989-ben Kelet-Európa esett áldozatul a multinacionális tőkének, most pedig az EU van soron. A háborúban kétszer nem szabad el­követni ugyanazt a hibát. Tegyünk ellene, míg nem késő! A Munkáspárt arra kéri a miniszterelnököt, hogy ne írja alá ezt a szerződést! Ennek utcai demonstrációval is nyo- matékot adtunk november 8-án. Neves – nem marxista szellemiségű – közgazdászok meggyőző érveivel szól­unk a TTIP aláírása ellen, és találkoztunk az államha­talom helyi képviselőivel, a polgármesterekkel is. Európa maradjon az európaiaké!

BÚCSÚZUNK

November 6-án Tiszaburán elbúcsúztunk DULL JÁNOS volt párttagunktól, aki 1945-ben született Tiszaroffon. Feleségével a négy fiúgyermekük mellett három fogadott gyermeket neveltek fel.

A szertartáson számos unoka, rokon, ismerős, valamint a Munkáspárt vezetői is képviselte a megye tagságát. Őszinte részvétünk a családnak.

Bencsik Mihály

Jászkun Munkás, 2016. október

MEGŐRIZZÜK A SZOCIALIZMUS VÉDELMÉBEN, HATVAN ÉVVEL EZELŐTT ELESETT MÁRTÍROK EMLÉKÉT.

Privát ünnepem

Távol áll tőlem az ünneprontás szándéka. Ám nem átallom be­ismerni a tényt, hogy az 59 évvel ezelőtti október végi dicsőített időszakot állandó rettegésben, szorongásban töltöttem el. A bi­zonytalanság közepette mulasz­tott napjaim, heteim, hónapjaim jutnak eszembe az emlékezetes dátum hallatán. Hiszen kétséges volt számomra, megélem-e a holnapot, láthatom-e még a csa­ládomat?

Az októberi fegyveres felkelés kezdetekor reguláris hadsereg tagjaként teljesítettem szolgála­tot. Sorozott katonai időm első évfolyamát fejeztem be Nagy­kanizsán, a Dózsa Györgyről el­nevezett gépkocsizó lövész lak­tanyában. Rendhez, fegyelemhez szoktatott katonaként szorongás kerített hatalmába, amikor a lak­tanya bejárati ajtajánál tolongó civilek egymást túlharsogva ordibálták: „Jöjjetek közénk! Szabad­ságharcosok vagyunk!” Megdöb­bentett, amikor ezredünk felsőbb ukázra átállt hozzájuk, s amikor kiosztották részükre a laktanya M-raktári fegyverkészletét. Azt követően pedig ki akartak vezé­nyelni minket a közeledő szovjet harckocsik ellen.

Szerencsénkre a józan ész kere­kedett fölül, s Üveges Lajos őr­nagy ezredparancsnok – némi hezitálás után – lefújta a tervezett ,,kamikáze” akciót. Szorongás kerített hatalmába, amikor a szovjet katonák harckocsikkal közrefogták a laktanyánkat, s toronyágyúikat a legénységi kör­letekre irányították, bár végül el­lenállás nélkül foglalták el a ka­tonai objektumot. Féltem, amikor századainkat a körletek előtti téren felsorakoztatták, a kézi fegyvereinket leadatták velünk.

Néhány nap múlva többszázadmagammal az ország nyugati ha­társzakaszára kerültem határőr­nek, az őrsökről Ausztriába szökdösött személyi állományok pót­lására. Beismerem, kurázsim ek­kor ingott meg igazán. Egy olyan faluban lévő határőrsön kellett szolgálati feladatokat ellátnom, ahol a település polgári lakosai­nak számottevő hányada ember- és árucsempészéssel foglala­toskodott. Rengeteg konfliktu­sunk támadt velük emiatt. Mene­külők tömegeit – köztük fegyve­reseket – vezették mélységi terü­letekről az államhatárhoz, hogy vaskos pénzösszegekért és kü­lönféle értéktárgyakért átsegít­sék őket osztrák területre.

Legfélelmetesebbeknek a fegyveres menekülőket tartottam. Éppen ezért kerültem a velük való találkozást. Tudtam, hogy szorult helyzetben gátlástalanul lövöldöznek az államhatár út­jukba kerülő őrzőikre. Számos egykori határőr bajtársam hősi halála szárad a lelkükön.

Szolgálati helyre menet közben – éjszakai holdvilágnál – gyakran láttam hóban lapuló szökevények bokrok alól felém irányított fegy­vercsöveit. Életben maradáso­mat kizárólag annak köszönhe­tem, hogy nem vettem róluk tudo­mást, hanem ballagtam a hely­színről tovább. Az efféle váratlan találkozások gyakran ismétlőd­tek. Érthető, ha felejthetetlenek maradtak számomra.

Éppen emiatt 1956 októbere kapcsán nekem az ilyen epizódok jutnak eszembe, a lélekben a szerencsés megmenekülésemet ünneplem akkor, amikor sokan valamiféle ötvenhatos „szabad­ságharcra” emlékeznek.

Dr. Südi Bertalan

ÚTBAN A NYÍLT DIKTATÚRA FELÉ

Orbán Viktor a szavazás sikertelensége ellenére úgy tesz, mintha a Fidesz által kezdeményezett népszavazás érvényes lenne, és számukra győ­zelmet hozott volna. A tények ilyetén negligálása veszélyes precedenst teremt: a demokrácia nor­máinak figyelmen kívül hagyása és a vezető párt akaratának érvényre juttatása tűzön-vízen át. Ez a gyakorlat feleslegessé teszi a pluralizmust, több­pártrendszert és a parlamentarizmust. Nem állunk messze attól, hogy egy akarnok által vezetett rendszer egyszemélyi önkényuralmat vezessen be. Orbánnak erre megvannak az adottságai és haj­landósága. Ő nem a törvényekre igazítja a tenni­valókat, hanem a tennivalókhoz a törvényeket. Utólag, mert így ellenőrizheti, hogy a hozott parag­rafusok szolgálják-e elképzeléseit. Ha kiderül, hogy a paragrafusok merevek, nem adekváltak az ér­dekeivel, kiigazítja azokat. Az alkotmánynak csúfolt alaptörvény gyakori korrigálása, kiegészítése éppen ezt kívánja biztosítani. Jelen „demokráciánknak” ép­pen ez a legnagyobb gyengéje. Ez teszi ingataggá egész jogállamiságunkat. Most is tanúja lehetünk annak, hogy készül egy sietve összeeszkábált kiegészítés, illetve módosítás, mely visszamenőleg (!) szentesíti a korábban illegitim lépéseket. Két­harmados törvényre van szükség, de a Fidesz ezzel már nem rendelkezik, ezért kell szövetségre lépnie a Jobbikkal, mely máskor oly kritikus. Vona ezúttal mentőövet nyújt Orbánnak, s ezzel megmenti a totális bukástól. Ilyenkor lepleződik le a két párt között álellenségeskedés.

Az alkotmányjogilag szentesítstt törvényekkel való felelőtlen és komolytalan zsonglőrködés Orbánnál bevett gyakorlattá vált, s talán nem téve­dek nagyot, ha ezt a manipulációt a nyílt diktatúra bevezetése előjátékának tekintem.

Dr. Hegedűs Sándor

SÜDI BERTALAN: MÁRTÍROMSÁG

Egykori katonai feljebbvalóm, ASZTALOS JÁNOS alezredes (posztumusz vezérőrnagy) emlékére.

I.

Gyilkosok mentek felé. Jó néhány

Felbőszült szadista körötte állt:

S miközben üvöltött, kővel dobált,

Egyike sem maradt gyötrő talány:

A hatalomra törő diktátor

Szavait szolgaként követők

voltak. Tettüket később tagadták,

Hogy leplezzék milliók előtt.

II.

Lázongó csürhe vonult a téren

Vizsgáló szemekkel, tettre készen.

Éljenezték egy pogrom bajnokát,

S meglátták a közelgő katonát.

„Halál reá!” – zúgta a csőcselék:

Skandálván, hogy készséggel ölne még.

Kőzápor zuhogott roggyant testén,

Keblét lincselő kezek matatták,

Tőr élével véresre faragták,

S miközben a Himnuszt énekelték,

Szívét brutálisan felnégyelték.

(Budapesti Szabadság tér, 1956. október 30.)

A SZAKADÉK EGYRE MÉLYÜL

A Világgazdaság által közzétett adatokból kiderült, hogy hazánk­ban a legmagasabb nyugdíj összege havi kétmillió forint, ezt követi egy fő, aki több mint más­félmillió nyugdíjat kap, három fő pedig egy-másfél millió forint közötti nyugdíjat kapnak. Ez azért lehetséges, mert a Fidesz kormány a nyugdíjplafont meg­szüntette.

A nyugdíjak elosztása:

200-300 ezer forint közötti nyug­díjat kap 105 ezer fő,

100-200 ezer forint közötti nyug­díj at kap 812 ezer fő,

50-100 ezer forint közötti nyug­díjat kap több mint 1 millió fő.

Igazából nem az a baj, hogy egy néhányan vérlázítóan magas nyugdíjat kapnak egy ledolgozott élet után, hanem az a nagy baj, hogy ha valaki évtizedeken át húzza az igát, és mégis alig kap annyi nyugdíjat, hogy hátralévő éveiben életben tudjon maradni. Sajnos a nyugdíjak között óriási szakadék van, s az a valószínű, hogy tovább fog bővülni, mert ez a kapitalista társadalom műkö­déséből adódóan törvényszerű. Ma a nyugdíjasok egy jelentős része még a minimálbérnek meg­felelő nyugdíjösszeget sem kap­ja meg, és számuk szaporodni fog az elkö­vetkező évtizedekben. Véleményem szerint ennek a következő okai vannak.

– A rendszerváltás után megszün­tették a munkakönyvet, és így a munkavállaló kezében nem ma­radt egy olyan dokumentum, amivel igazolni tudná, hogy hol dolgozott és mennyi ideig.

– A munkáltatók egy része vissza­él azzal, hogy a kiszolgáltatott emberek kénytelenek munkát vállalni úgy is, hogy tb-járu­lékot nem fizetnek utánuk.

– Szép számmal vannak mun­kavállalók, akiket minimálbérrel jelentenek be, és zsebből azt ki­egészítik, de ez nem lesz nyug­díjalap, ezzel becsapják a munkavállalót és az államot is.

– Sokan vannak, akiket részmun­kaidőben foglalkoztatnak, de ők nyolc órát dolgoznak.

Ezért a kapitalista rendszeren túl kell lépni a közösségi társadalom irányában. Csak a Magyar Mun­káspárt akarja az igazságos elosz­tást, az emberek megbecsülése érdekében. Csak a választópol­gárokon múlik, hogy akarnak-e változást?

Horváth Sándor

A MUNKÁSPÁRT VÉLEMÉNYE

Goldziher Ignác: AZ ISZLÁM KULTÚRÁJA című könyvének elolvasása után forognak fejemben a gondolatok. A könyvből tudtam meg, hogy mennyire bonyolult és sokrétű e vallást követő emberek élete, kötelező szokásaik betartása mellett, itt nyugaton csak szenvedés lehet az életük. Számunkra maradinak tűnő az életmódjuk, több befogadó ország törvényileg kötelezi őket, hogy hagyjanak fel szokásaikkal.

Napjainkban folyó népvándorlással milliók szakadtak ki előző életükből, ezzel boldogtalanná váltak. A befogadó országok lakosai értetlenül nézik őket, sokszor nevetségesnek ítélik meg őket, s ezzel mélyen megsértik önérzetüket. Ezért mondom, minden nép maradjon otthon, eredeti hazájában, ott éljen, boldoguljon. A világ nemzetei segítsék az otthon maradásukat, hogy békében, emberek módján tudjanak élni.

A nyugati országok kapitalista közegében sohasem találják meg nyugalmukat. Ez a világ csak kihasználja őket, meg­alázza őket, igazságtalanságban kell élniük.

A világ minden országának arra kell törekedni, hogy a Föld eltartó képessége növekedjen. Az anyagiakat nem az atom­fegyverek növelésére kell fordítani, hanem, hogy mindenki emberhez méltóan tudjon élni saját kultúrája, vallása, hite szerint.

Ezért mondja a Munkáspárt, hogy nem kell támogatni a migrációt.

Dudás György

AZ IDŐSKORI ELSZEGÉNYEDÉS

A mai aktív keresők egy része valószínűleg nem számol azzal, hogy nyugdíjas korában oly mérték­ben elszegényedik, hogy filléres gondjai lesznek. Az előző oldalon írtam, hogy a nyugdíjasok kö­zött a kettészakadás tovább mélyül. Az állításom igazolására írom ezt a cikket. A minimálbéren bejelentett, mintegy másfélmillió embert fenyeget az a veszély, hogy nyugdíjas korában nyomorban fog élni. Ezt az okozza, hogy a minimálbéren élők jelenleg megközelítően nettó 70 ezer forintot keresnek havonta, így 40 éves munkaviszony után 41 ezer forintot kapnak egy hónapra. Ez bizony a kapitalista rendszer bűne. Az okokat az előző oldalon kifejtettem. Álmodozhatnak cso­dáról: arról, hogy a gyerekeik segíteni fognak, de az mind-mind szörnyű képet vetít előre, mert a jelenlegi aktív dolgozók egy része szegénységben fogják leélni a nyugdíjas éveiket. Belegondolni aggasztó, mi lesz a közmunkások sorsa. A ha­talom birtokosai arra biztatják az embereket, hogy takarékoskodjanak, de miből?

Az is tény, hogy közben meg milliárdok úsznak el feleslegesen, vagy egy részük magánzsebekbe kerül. Az is igaz, hogy az emberek nem bíznak a hatalomban, mert 3000 milliárd meg­takarításukat már eltapsolták, ahelyett, hogy a nyugdíjaskasszába tették volna.

A kiszolgáltatott helyzetben lévő emberektől nem lehet elvárni olyan mértékű megtakarítást, amely 20 éven belül megteremtené az életbenmaradás­hoz indokolt szociális minimumot. Amíg az em­berek azt tapasztalják, hogy sok területen szórják a pénzt, addig nem fognak takarékoskodni.

Ami történik, nem Isten csapása, hanem a kapitalita társadalom szükségszerű következménye, mert a tőkés osztály létrehozása azzal jár, hogy sokan elszegényednek, mert ahol van fény, ott megjelenik az árnyék is. A meglévő állapotban csak a közösségi társadalom tud változtatni, de ezt még a többség nem ismeri fel.

A Magyar Munkáspárt tagjainak a kötelessége, hogy az emberekhez eljuttassuk a megoldást.

Horváth Sándor

EGYEBEK

– Szeptember 29-én Thürmer elvtárs városunkban járt a délelőtt folyamán. Sajtótájékoztatót tartott a Kossuth téren a Tiszavirág-hídnál.

Megtekintettük a nemrég megnyitott Reptárat is, ahol számos, a múzeumi értéket képviselő hadászati helikoptereket és re­pülőgépeket lehetett látni. Látványos, civil emberek részére érdekes gépeket lehetett megtekinteni. A látottak megértését szak­avatott kísérők segítik.

Aznap délután Jászszentandráson, Jászkiséren tartottunk kitelepüléseket, mivel mindkét helyen volt önkormányzati válasz­tás, és azon részt vettek a Munkáspárt je­löltjei is.

* * *

– Oroszországban országos választások voltak. Résztvevők száma 48%. Az Egységes Oroszország nyerte meg a választásokat. Az orosz parlament második legerősebb pártja továbbra is a Kommu­nista Párt. Nemcsak pártlistán, de egyéni választókerületekben is győzött.

Jászkun Munkás, 2016. szeptember

Minden nagyon szép, mindennel meg vagyunk elégedve

Nemcsak a gyakorlatban, de az elméleti életben is a változtatások korát éljük. Semmi nem jó, amit az „átkosban” alkottak, következésképpen minden „korrekcióra” szorul – mondanom sem kell, hogy a jelen rezsim érdekei szerint. Azok a teoretikusok, közgazdászok, történészek, politikusok, akikre e nagy szellemi átalakulást bízták, nem a lelkiismeretes munkát, a történelmi, tudományos igazsághoz való hűséget tartották szem előtt, hanem gazdáik követelményeit, melyek még a történelemhamisítást elfogadhatónak tartották. Ez a skrupulusoktól mentes művelet nyomta rá bélyegét a rendszerváltást követő nagy átalakításokra. Az igazságnak ez az átszabása adta meg azt a kiindulópontot és alaphangot, melyre a mai vezető ideológia épül. Megindult Ferenc József osztrák császár, magyar király személyének és regnálásának átértékelése is.

A Cseh–Morva-dombságon fekvő kis Pohled település lakói úgy határoztak, hogy Ferenc Józsefnek mellszobrot állítanak a „boldog békeidőkre” emlékezve. Ám nem csupán passzív nosztalgiáról van szó. A falu polgármestere Jindrich Holud az alábbiakat nyilatkozta a kérdésről: „… az egykori uralkodó különös nagy szeretetnek örvend a falu lakói körében...” A polgármester nagy ügybuzgalmában az osztrák császárról egyesületet hozott létre, hogy a királykérdést napirenden tartsa.

Ferenc József iránt régebben is voltak, ma is vannak nálunk meg nem szűnő szimpátiák bizonyos royalista körökben. Ez a rokonszenv nem indokolt, ha figyelembe vesszük, hogy őfelsége nem mutatott őszinte békülékenységet a ,,rebellis” magyarok iránt. Szerény kompromisszumkészségét sem tekinthetjük másnak, mint a birodalom európai tekintélye megromlásának és a birodalmon belüli központosítás lazulásának. A dualizmus fenntartása jórészt az osztrák-magyar összefogáson állt vagy bukott. Ehhez pedig a magyar uralkodó osztályok, melyek uralmukat a nemzetiségiek felett csak Bécsre támaszkodva tudták biztosítani, engedményeket vártak az uralkodótól.

A császár látszatlépéseit a nagytőke-nagybirtok azzal honorálta, hogy megbocsátotta neki Aradot, Haynaut, Bach Sándort, Schmerlinget, s azt, hogy számtalan magyarellenes lépést tett regnálása során. Hanák Péter elhunyt történész egy kérdésre felelte: számára a dualizmus volt legkedvencebb korszaka. Más volt erről Ady Endrének, a „forradalom viharmadarának” véleménye. Gerő András is, tudományos tárgyilagosságra hivatkozva szordinóval kezeli a kérdést.

A történelmi objektivitás nem jelent pártatlanságot, hanem az igazságra való törekvést. Csakis ez a módszer fedi fel a históriai realitásokat.

Dr. Hegedűs Sándor

A kiszolgáltatottságról

A cím szerinti élethelyzet más(ok) hatalmától, kényétől való teljes függést jelenti. Következményeként az emberek számottevő hányada elveszíti személyi szuverenitását, tartását. Kizárólag olyat mer cselekedni, valamiről, valakiről véleményt mondani, ami feletteseinek, kenyéradó gazdáinak tetszését kiváltja. Ahol intézményesítették a félelmet (miként hazánkban tették), ott a gyávaság is intézményesedik.

Vannak, akik elmarasztalólag nyilatkoznak az önálló cselekvéstől, vélekedéstől ódzkodó társaikról. Azokról, akik szisztematikusan keresik a hatalom birtokosainak kegyeit. Következésképp csakis a főnökeik elvárásai függvényében óhajtanak véleményt mondani. Vagyis vazallusi szerepvállalásra törekszenek. Holott az ilyenek bátortalansága evidens. Kiszolgáltatottságuk folytán kényszerülnek életművészkedésre.

Az úgynevezett polgári „demokrácia” közepette szinte polgárjogot nyer a gyávaság. Kiszolgáltatott társaink többsége ugyanis nem lel fogódzót, senkitől nem remélhet támaszt a különféle érdeksérelmei megnyugtató orvoslására. Megszűntek, elhaltak az intézkedési jogosultságokkal felruházott fórumok, melyekhez bizonyos esetekben bizalommal fordulhatott a jogaiban sértett dolgozó. A szakszervezetek pedig a szocialista nagyüzemek és a nagyipari munkásság felszámolását követően kvázi gittegyleti fórumokká váltak, a megfelelő hatáskör hiányában csak vegetálnak. Legtöbb helyen még formálisan sem léteznek. Holott – ismerve a hazai állapotokat – tömeges igény lenne hatékony közbenjárásukra. Ahol pedig még léteznek efféle fórumok, tisztségviselőikre is a kenyéradók hatalmának árnyéka vetül.

Ennélfogva ők is kiszolgáltatottak, a kenyérért folytatott hadakozásuk közben – társaik érdekvédelmét érintő szolidaritás kinyilvánítása helyett – megalkuvásra kényszerülnek. Tapasztalható, hogy az emberek többsége két okból óvakodik az igazság kimondásától: félelemből, melyet a kiszolgáltatottság idéz elő, vagy érdekből, mely mindenkit érvényesülésre sarkall.

Summa summárum: Ahol attól kell tartani, hogy hatalmi eszközökkel vetnek véget a vitának érvek ütköztetése helyett, ott az emberek kiszolgáltatottak, s mivel tapasztalják, hogy irányítóik szívesebben dolgoznak együtt szolgalelkű, mint kritikai szellemű beosztottakkal félnek és hallgatnak. Holott a rendszerváltoztatás hajnalán - Bibóra hivatkozva - milyen hangosan ismételgették, hogy a demokrácia annyi, mint félelem nélkül élni. Hozzátéve: olyan társadalmi rendszer következik eztán, melyben csak a bűnözőknek kell félniük.

Vajon reánk köszönt-e valamikor az olyan korszak, melyben nem lesznek vámszedői a kiszolgáltatottságnak?

Dr. Südi Bertalan

Összeesküvés

Az MTV 1. csatornáján 2014. október 23-án és 24-én „Az isten embere Mindszenty bíboros Észak-Angliában” címmel műsort sugárzott. A műsor készítői szinte szentként mutatták be. Nem szóltak arról, hogy Mindszenty József bíboros 1948-ban összeesküvést szervezett a hatalom megdöntésére az USA támogatásával. A nyílt népellenes uszítók, s az egyház megyéknek szétküldött gyalázkodó főpásztori körlevél után adott Bozsik Pál remetekertvárosi plébánosnak megbízatást, hogy szervezzen összeesküvést, dolgozza ki a gyakorlati programot.

Mindszenty bíboros sejtette, hogy letartóztatják. 1948. december 1-én az esztergomi prímási palota fényűzően berendezett lakosztályában Grősz József kalocsai érseknek gyónta meg „politikai végrendeletét”, és bízta meg a további feladatokkal. Mindszenty bíborost 1949-ben letartóztatták. Grősz József hazaáruló kalocsai érsek volt az összeesküvés feje és szervezője. Az összeesküvők az ő nevében és az ő tudtával cselekedtek. Azt a világot kívánta vissza, amikor kiszolgálták a Habsburg-házat.

A hatalom átvétele után amerikai szuronyok árnyékában következett volna a megtorlás. Hallgassuk csak meg, hogy számolt be erről dr. Hévey László a tárgyaláson.

Hévey: Mészáros István a csendőrkerületek felállításának tervét is elkészítette. Az volt az elképzelésünk, hogy a hatalom átvétele után, miután a közigazgatást is kézbevettük, akkor a Mészáros István által szervezett csendőrkerületek, illetve rendőrség útján (olyan körülmények közt, mint ahogy 1919-ben történt) vonjuk felelősségre a munkásokat és a dolgozó parasztokat.

Ügyész: Tehát lényegében arról volt szó, hogy az 1919-es Ostenburg-különítmény – terror-különítmény – megismételte volna akkori tetteit?

Hévey: Igen, erről volt szó.

Tisztelt olvasó! Teljes a kép Mindszenty bíborosról.

Utószó: A Jobbik párt vajon milyen szándékkal állítaná vissza a csendőrséget?

Horváth Sándor

Még mindig

KÁDÁR JÁNOSRÓL

Nem győzöm Kádár elvtárs nagyságát, emberségét csodálni, méltatni és írni róla. Bár sok könyvet olvastam Kádár Jánosról, most mégis olyan könyv került a kezembe, amelyik eddig kimaradt. Kádár elvtárs beszédeit tartalmazta, amit New Yorkban, majd később Moszkvában mondott el. Mind két helyen többségében ugyanazok a politikusok voltak jelen. A TV közvetítette mind a kettőt. A moszkvai TV-ben, amikor a bemondó bejelentette, hogy most Kádár János következik, viharos taps hallatszott. Óriási népszerűséget hozott számára már a New York-i beszéd is.

Én attól kezdve kitüntetett figyelemmel figyeltem Kádár elvtárs tevékenységét. A könyv címe: Kádár János: Internacionalizmus, szolidaritás, szocialista hazafiság. Az említett két tanácskozáson túl hazai és más nemzetközi fórumokon elmondott beszédeit tartalmazza, melyeket szabadon adott elő.

Az augusztus 20-i ünnepségeken pártunk vezetője is szabadon mondott beszédet – több helyen az országban.

Kádár János jó példát mutatott nekünk és szabadon beszélt nemcsak hazánk történelméről, hanem a rabszolgasorban élő népek országairól is. Mi azzal tudjuk tiszteletünket kifejezni, ha követjük tanítását, azt felhasználjuk a közösségi társadalom megteremtéséhez.

Dudás György

A PROLETÁRHOZ

MARX KÁROLY emlékének

Fel, proletár,

harcra fel!

Csak láncaidat

veszítheted el:

Mit rád rakott

a tőke uralma.

Mozdulj csak meg:

és nincs többé hatalma.

Mert te álltál

a munkapad mellett,

Rád mutattak,

ha ember kellett.

És ha azt mondod:

Tovább nem!

Mi lesz majd

rabolt kincseikkel!?

Hisz tőled vették el:

verejtéked adtad érte.

Álmod elfeledted.

Ne így legyen vége!

De az álmok néha

visszajönnek makacsul:

Hogy megkapjuk, mi nékünk

Jár kamatostul.

Mert mi tettük a hazát!

Mi dolgoztunk érte!

Mi adtuk vérünket,

ha a haza kérte!

Jutalmul megkaptunk

sok szép fakeresztet,

Életünk feledték, halálunk is

csak nékik kellett.

De minket, minket

nem lehet megölni:

Mert mi vagyunk a Nép,

s a nép nélkül ti: semmi!

S teszünk majd új hazát,

hol igazság lesz végre:

Annyit kap mindenki

amennyit tesz érte.

És ha nagyobb az érdem,

nagyobb a jutalom.

S ha kevesebbet tudsz:

a szükséges oltalom.

Tudod jól, proletár:

néked is süt a Nap,

De százszor megaláznak,

míg egyszer felvirrad.

Felvirrad egyszer majd

a Te napod!

De ne csak reméld:

akard is ezt a holnapot!

Légy erős!

Ne hagyd, hogy elcsábítsanak

Szép ígéretek,

mézes szónoki szavak!

Vértezd fel magad

Marx eszméivel!

Olvass, tanulj, harcolj,

de ne csak ökleiddel!

Majd vedd elő, ha kell!

Formáld ököllé ujjaidat,

s ha szabad lettél végre,

szívből öleld kebledre barátaidat!

Farkas Péter, Orosháza

Híreink

– A Munkáspárt elnöke levélben köszöntötte Fidel Castro elvtársat 90. születésnapja alkalmából. Szeptember 5-én a párt budapesti székházában ünnepi ülés keretében fogadást adott ugyanezen alkalomból. Részt vett a budapesti kubai nagykövet, a fővárosunkban tanuló diákok képviselői és mi, magyar elvtársak. Sipos Sándor saját főzésű kisüsti pálinkáját díszes üvegbe töltötte, és a címkén a Magyar Hungarikum felirattal Fidel Castronak címezve adta át a nagykövetnek. A fogadáson a sajátos kubai rizseshúson kívül megkóstolhattuk a híres kubai fehér és piros rumot is. Megyénk is képviseltette magát a fogadáson. A találkozón részt vett a Venezuelai Bolivári Köztársaság magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is.

– Augusztus 20-i héten nagy munka folyt és eredményesen. Összegyűjtöttük az október 2-i időközi önkormányzati választásokra a polgármester és képviselőtestületi jelöltek részére a szükséges aláírásokat. Jászkisér, Aba, Fülöpháza, Budapest–Soroksár, Kartal és Csataszög.

– Szeptember elsején kis csapatunk Cegléden, Nagykőrösön stb. a Szabadság újsággal a népszavazással kapcsolatos szórólappal jelent meg a boltok előtt és az utcán.

– A Szolnok megyei településeken történő időközi választások előtt, terv szerint szeptember végén Thürmer Gyula is megyénkbe utazik, segítve a választások sikerét.

– Ott voltunk a szeptember 10-i gulyásfesztiválon. Több száz szórólapot és a Szabadság újság osztogatásán túl vendégül láttuk ismerőseinket, barátainkat babgulyásra és palacsintára.

– A nyugati demokráciára jellemzően, közel egy évi nyomozás után derült fény, hogy Hillary Clinton – volt külügyminiszter – saját magán dossziéjában tartott közel 15.000 db olyan levelet, melyek hivatalosnak minősültek. Ezek a levelek hátrányos helyzetbe hozhatják jelenlegi elnöki megválasztását.

Südi Bertalan: A hit ellentmondott az észnek

Lépre ment a magyar a választásokon,

Vak hitével nem látott túl az álmokon.

Mennyi ígérgetés, mennyi talmi szólam

Invitált urnákhoz írásban és szóban.

Mondták az urak - szajkókkal vetélkedve,

Elvi ellenfeleikkel fenekedve

„Csakis általunk válhat jobbá az élet,

S ország pusztításnak mi vethetünk véget.

Minden virágzik majd, mint a tavaszi kert,

Népünk ámuldozva élvezi a sikert:

Boldogság sugárzik a gyermekarcokon,

Ujjongva ünnepel idegen és rokon.

Emberekben nem gerjed eztán indulat,

A jövőkép széppé színezi álmukat:

A béke galambja aranyággal repül,

Tiltakozók hangja csöndesre szelídül... ”

Mi kelt életre az ígéretek nyomán?

Páriák birodalma, legfelsőbb fokán.

Amit kapott a nép országlásuk alatt,

Szegények vállain súlyos teher maradt.

Milliók számára kínlódás, kárhozat,

Munkátlanul ténfergő sok-sok áldozat,

Diákok pénzén egyetemi tanulás,

Hiányokkal terhelt kórházi orvoslás.

Betegek sírása kórtermi ágyakon,

Szegények testében éhségi fájdalom,

Bizonytalanság embernek és hazának,

Nyomor tenyészete a leépült mának.

Sokak tengődése a szegénység mélyén,

Ádáz diktátor egy szolgakormány élén:

Egyre gyarapodó kormányzati átok:

Hatalomnak tetsző „csókosok”, barátok.

Hasznavehetetlen semmittevők száma,

Romhalmazzá váló dolgozók hazája.

Ezek teljesültek jobbátétel helyett,

Meg a nyomorfelhők Magyarország felett.

Amikor elsiet valaki szavazni,

Hit helyett célszerűbb az észre hallgatni.

Jászkun Munkás, 2016. augusztus

Látványszervezés

Egy újdonsült főrendőr beszélgető társai között a szervezett alvilág gazdasági hátterének meggyengítését, lehetőség szerint tönkretételét jelölte meg testületének legfőbb céljaként. Erre fel egy jelenlévő szakmabelije - a bűnözés terrénumának alapos ismerője - azzal kontrázott, hogy az csak amolyan „látványszervezés” lehet. Az utóbbi megjegyzés tűnik meggyőzőbbnek számomra.

A kizsigerelés, a munka nélkül tengődés, az éheztetés, valamint a tömeges elnyomorodás reneszánszának időszakában, amikor kíméletlen társadalmi viszonyok teremtettek melegágyat a devianciáknak, a szervezett alvilág gazdasági hátterének fölszámolását, összezúzását megjelölni, amolyan fából vaskarika.

Főbenjáró delictumokat, mint amilyenek a honi alvilág viselt dolgaira jellemzőek, tőkés relációban hatásosan gyéríteni, megszüntetni éppen ezért nem több jámbor óhajnál. Hiszen köztudott, hogy maga a tőkés társadalom gazdasági szerkezete teremt olyan visszataszító állapotokat, melyek bázisul szolgálhatnak a különféle bűnözéseknek. Az elkövetés mikéntjére pedig pontosan olyan stílus jellemző, mint amilyen módon a társadalmi igazságtalanságok sora megvalósul.

Amíg a szocializmusban - az ellentétek egysége és harcaként - egymásnak ellentmondó ideológiák ütköztek egymással, napjainkban különféle gazdasági érdekcsoportok hadrendjei között zajlik a harc, melyek galádságait naponta tapasztalhatjuk. Miközben kíméletlen támadásokat intéznek egymás érdekszférái ellen a mind vaskosabb koncok birtoklásáért, megtörténik, hogy a bűnüldöző szervekkel is összetűzésbe kerülnek. A korrupt társaságok machinációi annyira félelmetesek lehetnek, hogy olykor nem a bűnök elkövetéséhez, hanem a bűnüldözéshez, vagy a bűnök feltárásához van igazi kurázsira szükség.

A szervezett alvilág elleni akciók mindaddig pirrusziak lesznek, ameddig a mostanit nem váltják fel emberibb társadalmi viszonyok. Vagyis ameddig a jelenlegi társadalmi-gazdasági alakulat változatlan marad, a bűnözések köre - bármilyen megfontolt „látványszervezés” ellenére - bővülni fog. Csökkenésük kizárólag annak függvényében remélhető, amilyen mértékben sikerül a társadalom többségének életminőségén javítani. Márpedig a mostani hatalmi gyakorlat közepette ez lehetetlen. Emellett az sem mellékes, hogy ameddig bizonyos kormánytagok vagy egyéb sarzsis elitekre súlyos bűnök árnyéka vetül, reménytelen vállalkozás lesz a degradált állampolgárok jogszabályba ütköző „kilengéseit” számon kérni.

Tiborc szavai ötlenek fel e téma kapcsán: „aki százezreket rabol, bírája lészen annak, kit a nyomor rabolni kényszerített”. Soha nem voltak időszerűbbek az öreg jobbágy egykori sirámai.

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: Ilyen ország a hazám

(Radnóti Miklós 6. eclogája után szabadon)

Olyan országban élek én,

Ahol virágon könny a harmat,

S beígért Kánaán helyett

Több millió mélyszegény jajgat.

Olyan országban élekén,

Ahol élő fákban rág a szú,

S embersorsokat őröli

Az eszmék szította háború.

Olyan országban élek én,

Ahol kókadt a virágos rét,

Mert bűzös posvány táplálja

Vízre szomjas, tikkadt gyökerét.

Olyan országban élek én,

Ahol az eb gazdáját marja,

Remélt szabadságból a nép

Csak a hazug fecsegést hallja.

Olyan országban élek én,

Ahol bárányt színlelt a farkas,

S prédaközelben feléledt

Ősi vadösztöne: az aljas.

Olyan országban élek én,

Ahol sikké vált a gyűlölet:

Gazok szórnak igazakra

Ásatag szándékkal kénkövet.

Olyan országban élek én,

Ahol vak világtalant vezet,

S szívszaggató keserűség

A tömegnyomorral fog kezet.

Olyan országban élek én,

Ahol vagyont zsivány uralja,

Sok tollasodott naplopó

A jólét ódáját szavalja.

Olyan országban élek én,

Mely torz ideáktól kárhozik,

S panamázók sokasága

Mammon templomában áldozik.

A szövetségi politikáról

A pártok közötti szövetségi politikát azért találták ki, hogy egy gyenge lábon álló mozgalom társakat találjon, azokkal közösen, összefogva legyen úrrá a magányosságon, olyan tényezővé váljék a parlamentben, hogy az ellenfelek számoljanak vele. Mégis azt kell látnunk, hogy egyes pártvezetőségek a választási kampány idején is elhatárolódnak az olyan szervezetektől, melyekben nem a potenciális társat, hanem a riválist látják, s összefogás helyett frontot nyitnak feléjük. Komolyan gondolja az LMP, és a többi nagyhangú ellenzéki pártocska, hogy van esélyük a győzelemre? Már azt is nagy eredménynek kellene tekintenie, ha egyáltalán bejutnának a képviselőházba. Tudjuk, ennek érdekében minden követ megmozdítanak, még a népámítást is. Azt tapogatja ki, mit szeretnének az emberek hallani, akik vakon hisznek az írott és kimondott szóban. Így látják ezt a „vezérek” is, s ennek bűvöletében senkivel sem kívánják megosztani a választási sikert. Mire felébrednek nem találnak szövetségesekre. Kétségtelen, nincs szövetségi politika kompromisszumok nélkül, és éppen ez az „áldozat”, melyet nem kívánnak meghozni.

A gyenge szervezetek között is a legbefolyásosabb és legerősebb akar a liga élére állni, a többiekre a segéderő és a vatta szerepét szánják. Ha ki is egyeznének, várható, hogy ezt követően kiújulnának a harcok, melyek gyengítenék, vagy lehetetlenné tennék az összefogást. Csakis akkor jöhet létre és lehet tartós egyezség, ha a felek egymást egyenlőknek, előjogok nélkülieknek tekintik. Ehhez azonban nem hatalmi tébolyban szenvedő „vezérekre” van szükség, hanem a népért küzdő felelősségteljes vezetőkre.

Dr. Hegedűs Sándor

A képviselői szófecsérlésekről

A televízió képernyője előtt ültömben gyakran el-eltűnődöm a mostani országgyűlések szereplőin. A törvényhozás házában történtek nem ritkán, egyféle ingyen cirkuszra vagy kabarétréfára emlékeztetnek. A pártkoalíció álbölcseleteket és különféle hazug szólamokat, megállapításokat sem nélkülöző törvényhozók meg az opponálásra vállalkozó frázispufogtató csepűrágók sorsában osztozó ellenzékiek lekezelő, sértegető, múltostorozó szóbeli birkózása zajlik.

De micsoda kontrasztot és egyenlőtlenséget tükröz a kétféle országházbeli csoport küzdelme. A teljhatalom önelégültség tudatában tetszelgő, arroganciától sem mentes, a tévedhetetlenség ostoba képzetétől elbűvölten, megfellebbezhetetlen intenciókat, alternatíva nélküli axiomatikus „igazságokat" emlegető-osztogató főhatalmasok és zsarolható szolgáik, illetve az állami vagyont vesztegetésekkel, közpénzek elsikkasztásával, botrányos csalásokkal vagyonokat szerző strómanjaik az egyik oldalon, a pusztábakiáltott mondatokat csökönyösen erőlködve formáló ellenzéki szószátyárok a másikon.

Figyelem az egyoldalú, a hatalombitorlók részéről semmit jelentő szócsatározásokat. Közben meditálok az üresjáratú vitákon. Azt még megérteném, hogy a kincstári elit és álszereplői - az ország jövőjéért való felelősségük és elődeik dilettantizmusának gyakori hangoztatása ürügyén - újra és újra felbátorodnak a közösségellenes jogszabálytervezetek előterjesztésére és azok törvénnyé oktrojálására. Az ellenzéki csoportok hiábavaló okvetetlenkedései azonban érthetetlenek számomra. Leginkább, mert nem okultak eddigi látványos kudarcaikból, a hatalom gyakorlóinak lekezelő ravaszkodásaiból. Nem bosszantja őket eléggé a megalázó álképviselői szerep: az a körülmény, hogy csupán formálisan lehetnek részesei a törvényhozásnak. Hiszen félreérthetetlenül jelzi ezt, hogy kezdeményezéseiket, javaslataikat, megszívlelendő érveiket figyelembe sem veszi, tárgyalásra sem érdemesíti a hatalomgyakorló apparátus. Képtelen belátni, hogy a különféle parlamenti disputák kimenetelénél kezdettől fogva nem a racionalitás, nem is az ország érdeke a mérvadó, hanem hogy melyik párt kezdeményez egy-egy témát megtárgyalásra.

Helyükben már rég megcsömörlöttem volna az országgyűléseken való statisztaszerepre ítéltetés miatt. Fölösleges felszólalások helyett közvetlenül a néphez „fellebbeznék”, s azt szólítanám fel változtatást igénylő és szorgalmazó aktivitásra. Ez lenne az ellenzék parlamenti magatartásának leghatékonyabb receptje. Az ilyen kezdeményezés meggyorsítaná a nyomort társadalmi szinten megvalósító és az egyéb gazságokat elkövető-folytató politikusok bukását.

Dr. Südi Bertalan

Megalázó nyugdíjemelés

A Fidesz-kormány 2010-ben azt ígérte, hogy megőrzi a nyugdíjak vásárlóértékét. Ezért a várható infláció mértékével emelte a nyugdíjakat. 2017-re 0,9% inflációval számolnak, ezért a nyugdíjak emelése is ilyen mértékben nő. A Magyar Nemzeti Bank előre jelzése 2,6 %-os infláció várható. A kettő között jelentős különbség van.

Vajon ki mond igazat?

Megalázó az, hogy a nyugdíjasokat kezelik. Elfelejtik, hogy mi építettük újjá az országot, és teremtettük meg annak a feltételét az ők ingyenes tanulásához. A megalázásunkat jól kifejezik azok a nyilatkozatok, amelyeket a hatalom részéről hallunk. A nyugdíjasoknak olcsóbb lesz a tojás, a tej, de vajon a nagykeresetűeknek nem lesz olcsóbb? Lázár miniszter úr azt mondta, hogy a nyugdíjasok a rezsicsökkentéssel megkapták a 13. havi nyugdíjat. A miniszter úr matematikai ismeretei hiányosak, mert egyébként nem mondana ilyen butaságot. Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy 100 ezer forintot kapó nyugdíjast. Ez azt jelenti, hogy 20 %-kos rezsicsökkentést figyelembe véve csak úgy jön ki 100 ezer forintra a megtakarítás, ha 500 ezer forintos közüzemi számlája lenne. A rezsicsökkentéssel számolva ezt 4 havi nyugdíja fedezné. Vajon miből élt? A magas jövedelműeknek is van rezsicsökkentés, akkor ők is megkapják a tizenharmadik havi fizetést. Azt is mondta az egyik államtitkár, hogy ha eltérés lesz, azt utólag kompenzálják.

Kíváncsi lennék, mit mondana a boltos, ha azt mondanám, hogy most 90 százalékot kifizetek, és ha megkapom a kompenzációt, behozom a 10 %-ot.

A hatalom figyelmen kívül hagyja azt, amit én sokszor tapasztalok, hogy a nyugdíjas a gyerekét, vagy unokáját segíti anyagilag. Nem beszélnek azokról az emberekről, akik fával tüzelnek, gyertyával világítanak. Ők vajon mit éreznek a rezsicsökkentésből.

A nyugdíjasoknak is kellene egy Sándor Mária, aki élére állna a nyugdíjasoknak, és szembeszállnánk a hatalommal a megalázásért cserében. Szégyen és gyalázat, hogy az idős emberekkel ezt teszik, visszaélve azzal, hogy nincs érdekérvényesítő lehetőségük. Mi csak a választáskor tudunk fekete pontot adni a hatalomnak, amikor bemegyünk a szavazófülkébe, és olyan pártra szavazunk (és annak jelöltjére), amelyet nem a pénz motivál, hanem az emberek megbecsülése.

Ilyen a Magyar Munkáspárt.

Horváth Sándor

A dohányzásról

Az egyik könyv olvasása közben döntöttem el, hogy okvetlenül írok a dohányzásról. Magam 1968-ig naponta 50 szálat szívtam el. Kossuthtal, 5 éves Tervet felváltva. Egyik nap, munkakezdés után rosszul lettem, a mentők vittek be a kórházba. Nikotinmérgezést állapítottak meg, 25 napig feküdtem ott. Hazaérkezés után ismét rágyújtottam, de utána orvoshoz kellett mennem. Bevallottam bűnömet, és a doktor a következőket mondta: magának minden egyes cigi egy-egy szög a koporsójában, ha meg akar dögleni, akkor csak szívja a büdös bagóját. Ettől kezdve nem dohányzom.

Figyelem az embereket, a fiatalokat, a lányokat. Mindenki túl sokat dohányzik.

Többeknek elmondtam már az esetemet, hogy felhívjam a figyelmüket a rájuk leselkedő veszélyre. A környezetünkben több iskola is található, látom, a fiatalok, gyerekek mennyit dohányoznak. A lányok is. Akik nem is gondolnak arra, hogy pár éven belül szülni fognak. Nem gondolnak arra, hogy a szervezetükben felgyülemlő nikotin ártani fog a magzatra. Nem gondolnak arra, hogy a gyermekük nem lesz egészséges. A szülők csak akkor tudnak igazán boldogok lenni, ha gyermekük egészséges. A lányoknak is inkább sportolni kellene: A sporttól szépen fejlődik az alkata, erős lesz, csinos és a szülés idején biztos lehet abban, hogy a gyermeke is egészséges lesz.

Dudás György

Búcsúzunk

SZÉCSI MIKLÓSNÉ sz. SZABÓ TERÉZIA 1928-2016

Népes gyászoló gyülekezet, köztük a Munkáspárt tagjai vettek búcsút Terike nénitől. Élete a munka volt. Varrónőként rengeteget dolgozott. A Ruhaipari Szövetkezetből ment nyugdíjba. 1983-ban megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát.

A pártnak 1951 óta volt tagja.

Velünk azonos gondolkodását, kedves egyéniségét jó emlékezetünkben megőrizzük.

Munkáspárt Túrkevei Szervezete

Mi lesz, ha hazajönnek?

A Szabadság újságból:

Ha az EU válsága, a Brexit vagy egyéb okok miatt a jelenleg külföldön dolgozó magyar munkaerő hazatérésre kényszerül?

Várható, hogy a hazai munkaerőpiacra fog nyomás nehezedni. A hazatérők munkát fognak keresni. Egy részük egészen biztosan nem fog munkát találni, következésképpen nőhet a munkanélküliség. Növekedni fog a szociális nyomás is. A hazatérők odakint többet keresnek, mint idehaza, hozzászoktak a magasabb életszínvonalhoz, ezt fogják követelni itthon is.

Nem véletlen, hogy a kormány már most egyezkedni akar a multikkal a minimálbér jelentős emeléséről. Erősödni fog a politikai nyomás is. A kint dolgozók megtapasztalhatták, hogy az EU-országok többségében magasabb szinten van a szakszervezetek érdekvédelmi harca. A dolgozók ott több tapasztalattal rendelkeznek, szervezettebb és ennek megvan a haszna.

Ők is tudják, hogy csak az övéké, amit kiharcolnak maguknak.

Egyebek

• Az Európai Uniós tagságunk mérlegét megvonva, megállapítható, hogy a határon túli magyarok élete nemhogy javult volna, létszámuk és helyzetük is romlott. A rendszerváltó demokraták 1990-ben azzal kampányoltak akkor, hogy mind a 15 millió magyar egyesülhessen: Európának egységessé kell válnia. 20 évvel ezelőtt még 2,7 millió magyar élt a szomszédos országokban, ma már 2,1 millió. Az erdélyi magyarok létszáma 1,6 millióról 1,2 millióra esett vissza. Marosvásárhelynek, amely pár évtizede még színmagyar város volt, napjainkban alig 40 %-a magyar. A többi szomszédos országban is hasonló a helyzet. Sőt ha valaki magyar származású, és magyar nyelven beszél az utcán, még meg is verik. Emlékezzünk Malina Hedvigre, akit azért bántalmaztak, mert a telefonjában magyarul beszélt. Az EU nem tesz semmit hasonló ügyekben. Nem érdeke, hogy a kétmillió magyar ügyében, védelmében szembeszálljon az ottani tőkés hatalommal.

• Az elmúlt hónap 16-án tartott Központi Bizottság ülésén meghozott határozatában megfogalmazza:

A népszavazás nem csodaszer nem az Európai Unióval kapcsolatos politikában, sem a migránsprobléma megoldásában, de fontos politikai eszköz arra, hogy a magyar választók kifejezzék tiltakozásukat az Európai Unióval migrációs politikájával kapcsolatban. A Központi Bizottság a fentiek alapján úgy dönt, hogy a Magyar Munkáspárt részt vesz a népszavazáson. Kéri, hogy tagjai és rokonszenvezői menjenek el a népszavazásra és szavazzanak NEM-mel.

Munkás Kupa kispályás labdarúgótorna, Túrkeve

Túrkevén 22. alkalommal került megrendezésre az országos kispályás labdarúgó bajnokság.

Az időjárás is kegyeibe fogadta ezt a juniálist. A torna főszervezője, Csajbók Ferenc emlékeztetett az időközben elhunyt szponzorokra, majd ünnepélyes külsőségek között Molnár Géza sportszervező kihirdette a városi kispályás labdarúgó bajnokság idei eredményeit. Ezt követően került sor a Munkás Kupa megnyitójára. Elsőként Vida Tamás polgármester méltatta ezt a nagyszabású sporteseményt. Nem kis jelentőséggel bír, hogy a rendezvény túlnyúlik a határokon, és felülemelkedik a politikán. A város magáénak tudja ezt a nagy múltú tornát - mondotta. Ezt követően Bencsik Mihály, a Munkáspárt országos alelnöke tolmácsolta a torna fővédnökének, Dr. Thürmer Gyulának jókívánságait.

A bajnokságon 14 csapat mérte össze a tudását, akik között országosan jegyzettek is voltak. A tornán mindvégig színvonalas és izgalmas mérkőzéseket láthatott a közönség. A bajnokságot a túrkevei Bordács Lajos által vezetett Buga Falatozó nyerte, melyet még a többszörös magyar bajnok, a Horváth Viktor vezette Viktor Security sem tudott legyőzni. Nekik be kellett érniük a bronzéremmel. A Viktor Securityvel 2–2-es döntetlent játszó, de jobb gólkülönbséggel ezüstérmes a Molnár Géza által felvonultatott afrikai egyetemistákból álló debreceni Strikaz nevű együttes. A legjobb mezőnyjátékosnak Bogáti Péter, a legjobb kapusnak pedig Végső Zsolt bizonyult: mindketten a Buga Falatozó játékosai.

A dobogóról lemaradt, de szintén szimpatikusan, jól játszó csapatok neve is említésre méltó. Negyedik helyezett lett Pozsonyi László vezetésével a túrkevei Ügyetlenek csapat - akik, mint láttuk, rácáfoltak a nevükre, hiszen a gólkirály is közülük került ki Kovács Nikolasz személyében. A tornán részt vettek továbbá: a Busa és Barátai együttes Szemes Attila önkormányzati képviselő szponzorálásával, Vajda István vezetésével, Budapestről a Siva Mont Kft. Deák Lajos vezetésével, Szolnokról a Csontos FC Bokor József vezetésével, a Rapi István vezette Kisújszállás SE Futsall U17-es csapata, a szintén kisújszállási Lipcsei László vezette Lipcsei Bt., a Szemes Imre vezette Boca Juniors, a Köteles Sándor vezette Kalács FC, a Kiss Alex vezette Fiatalok, a Fadgyas László vezette Fenyves Söröző, valamint a Lakatos Béla vezette Rokkant Jók - valamennyi túrkevei együttes.

A rendezvényt támogatták: Ábrahám és Tsa Kft., Árvai Imréné, Bencsik Mihály, Dr. Bodó Péter, Bori Zoltán, Copy Fantasy, Csajbók Ferencné, DE-WE MIX Bt., Dikó Miklós, DOMINÓ kultúrcikküzlet, Gulyás Károly, Gyógyfürdő Kft., Hegyi Csicsai Csaba, HERCSIPCOOP Kft. (Herceg Antal), Herczegh Klára, Hollósi Kft., Kádas Antal, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség régióvezetője, Kalmár Lajos vállalkozó, Kántor István, KEVEVILL Kft.