Jászkun Munkás, 2017. augusztus

Augusztus 20-án ünnepeljük az alkotmányt, a dolgozó népet és az új kenyeret.

Halálos tavasz

A politikai meteorológusok 2018 tavaszát a választási kampány kiélezett csatározásainak időszakaként prognosztizálják. Az elő statisztikák a Fidesz-KDNP fölényes győzelmét várják, s tartok attól, hogy nem minden alap nélkül. Orbánék is rákapcsolnak, mert egy választási vereség katasztrofális következményekkel járna a jelen kormányzópártra, s ezt nem akarják megkockáztatni. A fideszesek korrumpálódása, meggazdagodása, kizsákmányoló tevékenysége olyan anyagi viszonyok közé repítették a hatalommal lojális elitet, hogy ilyen lehetőség fennmaradásáért érdemes minden eszközzel védekezni és támadni. Nemcsak a Fidesszel állok perben, de a szociáldemokratákkal is, félrevezető néppártoskodásuk, populizmusuk és demagógiájuk ellenére. Rendszerváltó, kapitalizmuscsináló, atlantista, europista, 1956-os antikommunista csoportosulásokról van szó, akiktől a nép semmi jót nem várhat. Ráadásul nincs olyan katartikus vezetőjük, aki képes lenne a tőlük jobbra elhelyezkedő irányzatokat ellensúlyozni.

Átmenetileg egy polgári demokrácia is jobb lenne a szélsőségesek feltartóztatására. Félő, hogy a jobboldali radikalizmus nemcsak Vonáék oldaláról fenyegeti az országot, hanem az ille-beralizmussal, s a horthyizmussal kacérkodó orbanisták részéről is. Az a professzionista népbutító propagandaagitáció, mely elárasztja a választópolgárokat, valószínűsíti, hogy a tömegek bíznak a jelen kormányban és annak vezetőiben, annál is inkább, mert nincs versenyképes, hiteles alternatívájuk. Az évek óta tartó belső harc annyira korrodálta a balközepet, hogy elemeire esett szét, és egyre csak hull ízeire, olyan időszakban, amikor már ütőképes állapotban kellene felsorakozniuk ellenségeik kihívásaira. Az a „honvédő” rasszizmus, mely a kuruckodó vezetőket mozgatja, s a népet mögöttük felsorakoztatja, megtette a maga hatását. Ezt a fajelméletet leleményes trükkökkel tovább „gazdagítják”, újabb és újabb hívekkel szaporítva a tábort.

Orbán nyitása a „kivételes személyűségű” Horthy Miklós felé átszakítja az antiszemitizmus gátját, s elsöpri a „zéró toleranciát”, az országra szabadítva, visszahozva az 1944-es végzetes esztendőt. Nem a kuvik szólalt meg bennem, hanem a jelen kalandor, mindenre elszánt politikusok irányváltása, s az ellentábor ráérős passzivitása okozta veszélyeket látva.

Fogy az idő, egyre kisebb Orbánék esélye a csúfos kudarcra. Nekünk kommunistáknak a kovász szerepét kellene betöltenünk a lappangó baloldal összefogásában, mozgósításában, mindenkit befogadva, aki komolyan félti az országot a kalandoroktól, s az azokkal rivalizáló tehetetlenkedőkkel szemben. Kell lenni baloldali tartaléknak az MSZP-ben, a szakszervezetekben, az egykor aktív, most pártonkívüliekben, a fiatalok egy részében. A hívó szót várják, s ezt nekünk kellene megadnunk, olyan „népfrontszerűen”, hogy benne minden jóindulatú harcos megtalálja a maga ideáljait.

Dr. Hegedűs Sándor

A társadalmi mélyrepülés kórtüneteiről

A magyar társadalom huszonhét év óta arra keresi a választ, hogy hazánkat miként lehetne korszerűbbé tenni, közelebb orientálni Európa és a fejlettebb országok eredményeihez. Ugyanis vaskosan bebizonyosodott, hogy a ránk szabadított tőkés állami berendezkedés nem a társadalom tagjai többségének javát szolgálta, hanem csak azoknak kedvezett, akik a kádári időszak totális megtagadását, a múlt rendszer emberi értékeinek felszámolását vállalták fel, vagy támogatták. A szavazati joggal rendelkezők nagy része naiv módon „felült” a biztonságosabb jövőről papolóknak, s 1990-től kezdődően időről-időre azokat tisztelte meg voksaival, akik a tőkés politikai fordulatot szorgalmazták, mi több, kierőszakolták, s ezzel emberek millióinak jelenét és jövőjét aláaknázták. A társadalom tagjainak nagyobb hányada képtelen volt időben felismerni, hogy az urak által prognosztizált majdani „Kánaánnal” a Horthy-rendszerbeli proletár- és cselédsorsot ügyeskedik vissza. Modernizáció és a gazdaság zökkenőmentes fejlődése helyett példátlan visszaesés és rombolás következett be. Közel másfél millió munkahely szűnt meg. Az előző társadalmi rendszer évtizedeiben áldozatos munkával létrehozott termelőeszközök és termelési kapacitás jó részét pusztulásra ítélték. Az ipari és mezőgazdasági üzemek tömegeit felszámolták, a nemzeti jövedelem jelentősen csökkent. A családi támogatási rendszert elszegényítették, az egészségügyi ellátást bizonytalanná tették, a tanulási lehetőséget forintosították, az egykor normális létbiztonságot bizonytalanra változtatták. A fiatalok közül sokan nem kaptak munkát, s emiatt hazájuk elhagyására kényszerültek. Egyre többen kerülnek kilátástalan helyzetbe, s válnak hajléktalanná. A nyugdíjasok sokasága fölöslegesnek érzi magát a több évtizedig épített saját hazájában. A szenvedélybetegek, az alkolisták, a kábítószerfogyasztók és az öngyilkosok számarányát tekintve előkelő helyre kerültünk Európában.

A hajdani rendszerváltók ígérvényeinek a valósággal történő szembesítése által elkészíthető a politikai fordulat valódi mérlege: a beígért szociális piacgazdaság és növekvő jólét helyett milliókat kizsigerelő vadkapitalizmus és egyre növekvő elszegényedés következett be. Csupán egy vékony réteg, az újjászületett tőkésosztály, a hatalomba avanzsált új politikai elit és annak vazallusai lettek a rendszerváltoztatás nyertesei, milliárdosai. A nagy többség a vesztesek, nyomorgók táborát alkotja. Vesztes lett az ország, a magyar nemzet.

Elszomorító, hogy a kárvallott tömegek még manapság is bizakodva, vagy mit sem törődve hallhatják az olyan politikusok hazugságait, akik azt mondogatják nekik, amit a nyomorgók hallani akarnak. Hasznos lenne, ha a Magyar Munkáspártra figyelnének jobban. Arra a politikai erőre, mely egyetlen következetesen elkötelezett baloldali tényezőként élhetőbb jövőt kínál az elnyomorító kapitalizmus alternatívájaként. E párt törvényhozói szerepvállalása ezért nélkülözhetetlen, mert a magyar parlament éppen azon képviselőket nélkülözi a rendszerváltás megtörténte óta, akik a leszegényített milliók érdekeit törvényalkotási szinten is képviselnék. Minél többen beláthatnák végre, hogy valóságos baloldali fordulatra lenne szükség!

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: A RÉGI ALKONYAT

Régen, ha jött a nyári alkonyat,

S végignyújtózott a patak felett,

Míg a holdfény fürdette arcodat,

Zeneszó mellett daloltam neked.

Lebukó nap sugárözönében,

Hol virágoktól tarkállott a part,

Moha foltos gyertyánfa tövében

Lehunyt szemekkel hallgattad a dalt.

Liliomtól díszes patak ágya

Hullámozta feléd az énekem,

Úgy véltem, a partot tündér járja,

S válaszolgat titokban énnekem.

Holott csak a víz sodrása felelt

És ragyogtak fentről a csillagok.

Mivel az időm java már letelt,

Elcsendesedtem, s mélyen hallgatok.

Vége lett a vízparti zenének,

Tört virágot sodort a víz tova:

Kihunytak a vágyébresztő fények,

Nem hallod a dalomat már soha.

AZ EMBERFAJTÁKRÓL

Az én drága barátom az utóbbi időben – már jó ideje – ellát engem olvasnivalóval. Így került a kezembe egy könyvecske, melynek címe: Az emberfajtákról. A könyv kicsi méretű, mindössze 133 oldal, 15 cm hosszú, 11 cm széles. Elolvastam, és úgy gondoltam, ez érdekes lehet, de arra véletlenül sem, hogy ennyire meglepő lesz számomra. Ezt a könyvet el kellene olvastatni minden olyan vezetővel, aki döntéseket hoz. A hadseregek vezetőivel is. Minden olyan emberrel tehát, akinek olyan gondolata van, hogy az emberiség szegényeit ki akarják telepíteni a világ más tájaira. Ez őrültség! Már csak azért is, mert ilyesfajta kitelepítés megnehezítené a további életüket. Ők ugyanis beleszülettek a környezetbe, ahhoz alkalmazkodva fejlődtek, éltek. Ez objektív körülmény. A jelenlegi életterük számukra a legfontosabb. Veleszületett joguk van hozzá! Halálos vétek kiszakítani őket ebből erőszakkal. Akik tehát a migrációt szorgalmazzák, el is követik ezt. Nem beszélve arról, mennyi problémát okoznak azoknak, akik kénytelenek befogadni. A könyvecske tehát ellentmond a migrációnak. Nem is kicsit. Hanem nagyon!

Dudás György

PARANCSURALMI MÉDIÁK

Egy ismert tollnok nyilvánosan kérdezte nemrég: „Vajon kié a magyar média”? Meglepődtem a kérdésen. Hiszen alig van ma Magyarországnak olyan lakosa, aki ne ismerné a szomorú valóságot: a sajtótermékek döntő többsége a miniszterelnök társasága vezényelte hatalomgyakorlóké. Igen, övék a magyar média (sajtó, rádió, tévé), a széles körben propagált szabadsága és függetlensége helyett. A hatalom bitorlóinak nem tetsző sajtótermékek többségét felszámoltatták vagy bizonyos kedvezményezetteikkel felvásároltatták.

Napjainkban jobbára csak a kormány óhaja és diktátuma függvényében hasznos publikálni. Jó ha az illetékes honpolgáraink is tudomásul veszik, hogy a jelenleg funkcionáló kormánynak és a „szabadsággerjesztő” rendszernek a bírálata vétségnek számít, míg az előzőt, az állítólagos „retrográdot” és annak egykori vezetőit kifejezetten érdem még manapság is pocskondiázni.

Eképpen értelmezhető tehát hazánkban a média szabadsága is. így vált a média az ország – úgymond – a felszabadult, el nem kötelezett, a vélemények „szabad kinyilvánítását” lehetővé tevő szócsöveivé, a lelki szorongást feloldó hatású, „demokratikus és független” jelzőkkel illetett tömegközlési és tájékoztatási eszközeivé. A gyakorlat szembeszökően jelzi, hogy a honi „szuverén” média csak a talajtalan kinyilatkoztatás szintjén létezik. Hiszen a diktátori mentalitással ügyködő kormányzat a média munkatársait is beállította, saját érdekeihez igazította, következésképp alakoskodó propagandistáivá tette, szigorította az újságírók többségét. Jobbára csak azok maradhatnak meg munkaköri beosztásukban, illetve olyanok léphetnek előrébb az egzisztencialajtorján, akik e kormány érdekei függvényében ügyködnek, s tájékoztatják az olvasókat, tv-nézőket. Akik nem hajlandók rá, s nem a „szabadon választott” rablótársaság balfogásai, többségellenes ügyködései, elvárásai szerint idomulnak, hanem csakis az igazat hajlandóak írni, mondani, előbb vagy utóbb „kirúgják” őket a média terrénumából.

Joggal vetődik fel a kérdés: vajon miféle különös „demokrácia” ez? Mióta fér meg a véleménynyilvánítás szabadsága a gondolatok realitást hamisító erőszakolásával? Miért kell valakinek az egyetértés látszatát keltenie egy-egy olyan intézkedéssel, állapottal kapcsolatban, amit irreálisnak tart, s amivel nem ért egyet? A személyi szuverenitására kényes publicista egy darabig talán vonakodik előremutatónak minősíteni mindazt, amit önmaga, a tömeg, illetve az az ország kudarcként ítéltet meg. Ám ezt csak addig teheti, amíg a hatalmi elittől függő fölöttesei meg nem értetik vele, hogy igazodjék, mert tudomásul kell vennie, hogy központi óhajra nem a valóságot illik írnia, hanem amit ott fönt is elvárnak tőle. A demokráciáról áradozó médiumok dzsungelében az általam ismertek és olvasottak közül két sajtóterméket tartok manapság követelményszerűen szuverénnek: A Szabadságot és a Jászkun Munkást. Olvasmányaikból ítélve hozzájuk nem ért még el (remélhetőleg ezután sem fog elérni) a hatalom cenzorainak „lényegherélő” keze. Jó lenne, ha minél több hasonló szellemiségű lapokat olvashatna a tárgyilagos tájékoztásra igényt tartó olvasói közönség.

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: AZ ALKALMISTÁK AJÁNLATA

Káderként váltottak már annyiszor:

Szellem kocsmáit járják:

Kívánságra „nyaldosnak” bármikor,

Csak az alkalmat várják.

Kezükben hüllő-cikornyás bögre,

Szegélyük undok ragya,

Ital van bennük jelen időkre:

A vakság szennyitala.

Sanda szándékkal fogant gondolat,

Szavak, kábító beszéd:

Utánozzatok! Aki velünk tart,

Nem fájlalja, hogy a nép

Testére rátelepült az öklös

Hatalom barbár prése:

Agyának feledtetően ködös

Lesz mások szenvedése.

Kövessetek hát, hogy feneketlen

Mélybe ejtsen a mámor,

S hogy fecsegésünk – bármily becstelen –

Hálát nyerjen a mától.

Etetgessük a népet blődlivel,

Magasztaljuk ordasát,

S hogy akkor hazafi, ha többivel

Hagyja rászedni magát.

Hirdessük romló élete felett,

Létrejött, amit akart:

Hadd reméljenek a vasravertek,

Ha meghúzzák a csavart.

Hadd véljék családjuk sorvadását

Távoli lidércfényben,

Hadd legyen a rablókból jóbarát

A nyomorgók szemében.

Egyetlen célt kövessünk: fújjuk a

Hatalom harsonáját,

Mint aprócska gyermek mezőn fújja

A pitypang bóbitáját.

S ha majd más útra lép az ország lába,

Új idők fújnak szelet,

Fordítsuk ki újfent térden állva

A régi köpönyeget".

A menekültek

A magát nemzeti kereszténynek nevező kormány kettős mércét alkalmaz a külföldiekkel szemben. Akinek van pénze – amelyből a haverok milliárdokat tesznek zsebre – azok jöhetnek válogatás nélkül. Akinek pénze nincs, az meg terrorveszélyt jelent, ezért nem jöhetnek. A kormány tagjai, akik áhítattal ülnek a templomban, mert a hatalmukat meg akarják tartani, bármi áron, gyűlöletkeltést folytatnak a saját táboruk megtartására. Őseink egészen más álláspontot képviseltek, gondoljunk csak Szent Istvánra, aki a fiának írt intelmeire.

„A vendégek, s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Mert, amikor különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, egy különb-különb nyelvet és szokást hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli. Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan azt gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”

Úgy gondolom, hogy Szent István fiának írt intelmein érdemes elgondolkodni, és a lázítás és gyűlöletkeltés helyett normális magatartást tanúsítani. A magyar népet, a hazát fennhangon féltő politikusok nem ismerik a kompromisszumot, mert a hatalom megtartása vagy megszerzése elhomályosítja az agyukat. Nem gondolnak arra, hogy mi lenne, ha a magyarokat nem fogadnák be más országokban. Menjünk ki a természetbe, és gondoljunk a hazánkba költő, költöző madarakra. Az ősz beálltával nem azért költöznek el, mert máshol van a hazájuk, hanem azért, mert a tél beálltával nem találnak élelmet, és nem bírják a hideget. Tavasszal visszajönnek ugyanarra a helyre, ahol a világra jöttek. Ez a szülőhelyre való kötődés. Nem az én feladatom, hogy döntsek, de mindenképpen helytelennek tartom, hogy már az emberek nyomorúságát gyűlöletkeltésre használják a politikai haszon érdekében.

Horváth Sándor

HÍREK

• Az elmúlt hetek időközi önkormányzati választásokról. Orgoványban 0,36%, Hács településen 4,3%, Vertesacsa 1,3%, Répceszentgyörgyön 19,1% az eredmény. Az önkormányzati választások többségében a függetlenként indulókból lettek a nyertesek. Mellőzték a több pártjelölteket, ami elgondolkodtató. Számunkra már az eredmény, hogy jelöltjeink részére a szükséges ajánlásokat összegyűjtöttük, és a településen jelen voltunk, találkoztunk emberekkel. A jövőben esedékes időközi választásokon is ott leszünk.

• Július 15-én ülést tartott a Központi Bizottság. Fontos napirendi pont a 2018-as választásokra való felkészülés. A KB-tagok egyéni beszámolói után Thürmer Gyula politikai összefoglalója hangzott el. Sipos Sándor túrkevei KB-tag elmondta, hogy a választási alapítványra a helyi szervezete 100 ezer forintot fog összegyűjteni. Többen elmondták, hogy tapasztalatuk szerint az emberek valóban könnyebben adják az ajánlásaikat gyűjtőívekre. Borsod megyében a 26. kongresszus óta 40 új párttagot vettek fel.

• Augusztus 20-i ünnepség szervezése megkezdődött. Budapesten, Miskolcon 18-án, 19-én Kecskemét, Békéscsaba.

• Július 27-én aláírásgyűjtés Pakson, Algyőn.

• Július 27-én kitelepülés Szolnokon.

• Szeptember 9. GULYÁS FESZTIVÁL, ahol a Munkáspárt is jelen lesz. Bográcsban főzött ebéd - újságok, könyvek, kézimunkák kínálása - a sátor alatt. - Várjuk vendégeinket!

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

2017. július 8. A Munkáspárt Kádár János-megemlékezése a Fiumei úti temetőben

Jászkun Munkás, 2017. július

Történelmi mellékvágányon

Ha eszembe jut olykor, még ma is mosolyra késztet az egykori szocliberál kormány előkelő személyiségének különös nyilatkozata, aki az egyik külföldi lapnak büszkén szajkózta anno: „Csodálom a magyar népet, hogy elvisel bennünket”.

Honi plebsztagként olyannyira csodálkozom ezen magam is, hogy a társadalom leépüléséhez vezető központi intézkedéseik ellenére tapasztalt össznépi tűrés a jámborság netovábbjának tűnt számomra. Elképesztett, hogy az ország politikusai között akadt olyan is, aki a tűrést népi erénynek tekintve azzal áltatta magát, hogy a kolbászból font kerítés ígéretével lépre csalt kárvallottaktól fölösleges lenne tartaniuk, hiszen azok továbbra is hajlandóak eltűrni a nyakukba telepített megpróbáltatásokat.

Következésképp lévén törvénytisztelő állampolgárok, inkább jajveszékelnek, ingyenkonyháknál alamizsnáért sorakoznak, kukáznak, mintsem az utcákon, netán a parlament előtti placcon tömegesen követeljék a hatalomittasok mielőbbi távozását. A maratoni időszakra berendezkedett egykori országlók ördögi játékot űztek a nép türelmével, holott tudhatták volna, hogy a tűrőképesség véges lehet, mellyel éppen azért nem érdemes kísérletezni. Mert, amire egy kormány megismeri és megtanulja, hol van a tűrőképesség határa, már késő, mert többnyire megbukik.

A jelzett úr, ha érzékelte is a gazdasági, politikai és morális ellentmondásokat, melyek hatalomgyakorlásuk közben bekövetkeztek, beképzelte, hogy a hazai többség alattvalói tudatának szolgatudattá válásával nemcsak elviseli legatyásítóit, hanem – kisebbik rossznak tekintve – újfent kompániájával arattatja le a babérokat az újabb választásokon. Ezzel igazolódni fog majd álbaloldaliságuk „történelmi fegyverténye”: a kapitalizmus, s annak – pátyolgatásukkal kivirágzott, érdemükké magasztosult – becstelen rabtőkés válfaja. Azért tűnt fel számomra leginkább a nyomorba taszítottak romló élethelyzete ellenére tapasztalt kollektív türelem, mert miközben mind többek tetszésére köszönt vissza a hajdan volt szocialista rendszer gyümölcsöző korszakának emléke, egyre gyarapodott azok száma is, akiket sajátjuk mellett leszármazóik bizonytalanná vált jövőképe miatt nyugtalanság kerített hatalmába.

Biztosra vehető, hogy egyéb okok mellett a krónikus elszegényedésre kárhoztatott tömegek rádöbbenésének is köze volt ahhoz, hogy a nadrágszíjhúzásra késztető esztendők után tartósan a történelmi szerelvény mellékvágányára sodródtak a baloldaliság álarcát öltött, valójában álbaloldali hatalomgyakorlók.

Azonban sajnálatos, hogy a bölcsességéről többször tanúságot tevő magyar nép legutóbb sem valóságos baloldali erőket, köztük a Munkáspártot, hanem megint a kizsákmányoló társaságot segítette hatalomra, s ezzel a választási sakkjátszmában csaknem mattot adott saját magának.

Következésképp optimista várakozásában ismét csalatkoznia kellett.

Dr. Südi Bertalan

A hatalom a tét

Napok óta hangosak a pesti utcák. Egyre több tiltakozó emeli fel szavát a kormány meggondolatlan, kalandor, népellenes intézkedései ellen. Öntudatosodásuk jele, hogy egyre kevésbé lehet őket az orruknál fogva vezetni. A jelszavak is egyre radikalizálódnak. Ma már nem a CEU védel­me az egyetlen cél, hanem kezd a harc ­fókuszába kerülni minden bajok forrása, maga a hatalom. Megtalálták a leleményes Orbánék népünk ellenségeit Brüsszelben, Soros Györgyben, Botka László­ban, hogy csak a ma divatba jött „ármánykodókat” említsem. Ez a bűnbakkeresés mindig arra volt jó, hogy egérutat biztosítsanak az igazi ellenségnek, leg­főképpen önmaguknak.

Az ellenzék tehetetlenségét mutatja, miszerint nagy erőket vonultatnak fel a vezetők gazdasági bűneinek verbális leleplezésére, de az igazságszolgáltatás képtelen a tetteseket bíróság elé állítani. Ebben bizonyára szerepe van Orbán Viktor, Polt Péter és Pintér Sándor falazó tevékenységének, de lehetetlen, hogy a törvény számára hozzáférhetetlenek legyenek a gyanúsítottak. Ismerünk pél­dákat külföldről, hogy legmagasabb vezetőket tettek ártalmatlanná a hatóságok (Dél-Korea). Nálunk a képünkbe röhögnek a panamisták, korrupt állami és gazdasági tényezők, amikor fejükre olvassuk ténylegesen elkövetett vétkei­ket. Senkinek nem vigasz, hogy a hatalomból való eltávolításuk után az ille­tékes bűnüldözőknek módjuk lesz lelep­lezni a társadalomra nézve ártalmas ele­meket. A kormány mondjon le! Immár ez a demonstráló néptömegek követelése. Orbánnak azonban esze ágában sincs meghátrálni, mert ez a színtársulat számá­ra kiszámíthatatlan következményekkel járna:

1. helyrehozhatatlan presztízsvesz­teség érné őket.

2. A vagyonszerzés törvénytelensége miatt aggódnak a jogos felelősségre vonástól.

3. Véget érne a karrierjük, megszakadna gazdagodásuk fonala.

A diktátorok nem mondanak le, őket elmozdítják a helyükről. Az önkény­úr ugyanis nem a nép akaratát követi, hanem saját érdekeit, s ezeket kész tűzzel-vassal megvédelmezni. Hogyan fog meg­történni a nagy történelmi bukás?

Orbán Viktor és társai esetében még nem tudni. Nyilván már most azon gondol­kodnak, miként biztosíthatnák hatal­mukat vészhelyzetben, lehetőleg a de­mokrácia eszközeivel, ám ha ez már hatástalan, az erőszak alkalmazásától sem riadnának vissza. Ehhez pillanatnyilag megvan a tömegbázisa. Addig azonban támogatottsága megcsappanhat, még akkor is ha nem jelentéktelen az általa korrumpáltak száma. Mind kevésbé számíthat az Európai Unióra, mellyel egy idő óta hadban áll. Lehet puccsszerű kilé­péssel venné elejét annak, hogy Brüsszel befolyást gyakoroljon a fejleményekre. Nem tudni még ebben az akcióban mennyire számíthat Putyin „baráti'’ segítségé­re, és a jobbikosokra? Milyen stratégiát, taktikát fog alkalmazni az ellenzék? Az erőszakszervezetek? A tömegek?

Ezt nem szabad a véletlenre bízni! Elhamarkodni sem, mert mindenkit érdekeltté tesznek benne, aki Orbán megbuktatását támogatja. Az új hatalomnak tükröznie kell az elégedetlenek osztályösszetételét, osztályjellegét, jól megtervezett szövetségi politikára kell épülnie.

Nem állítom, hogy ez már a dolgozók demokráciája lesz, mert erre a szocializmus erői (a kommunista párt tagjai és a tömegek) még nem készültek fel, s túlzás lenne azt állítani, miszerint a jelen hatalom ellenfelei elszántsága eljutott a forrpontig. Ezt a szintet kellő felvilágosító munkával elő kell segíteni.

Vigyázzatok magyarok!

Orbán Viktornak kezd viszketni a tenyere. Szeretné végre már bemutatni „demokráciájának” igazi arcát.

Dr. Hegedűs Sándor

Magyar csoda

Egyre kevesebben vagyunk, akik átéltük 1946. augusztus 1-jét, a forint forgalomba hozatalát, a magyar csodát. 1946-ban a második világháborúnak a kárát felbe­csülni sem tudták. A háború pusztítása, a javak elrablása, a munkaerő és a nyers­anyag hiánya, a termelőeszközök pusztu­lása drámai helyzetet hozott létre. Az újjáépítéshez felkínált Marshall és egyéb segélyeket az ország nem vette igénybe. A szuperinfláció a pénz vásárlóértékét szinte a nullára csökkentette, ezért bein­dult a cserekereskedelem.

A jobb megértéshez írom a dollár és a pengő viszonyát, ami jól érzékelteti a szuperinflációt. Az utolsó békeévben – 1938 – egy dollár öt pengő tizenöt fillér volt. 1945 júliusában már 1320 pengőt ért, egy év múlva 1946 nyarán az átlag embernek felfoghatatlan összeg lett. A legnagyobb címletű bankjegy egymilliárd billpengő lett, de ezt már nem hozták for­galomba. A „magyar valutacsodának” nevezett stabilizációs program körül sok vita volt gazdasági és pénzügyi szakem­berek között. Mi legyen az új pénz neve, milyen címletekben, milyen jelképek legyenek rajta, és mikor legyen a forgalomba helyezés időpontja. Ilyen alapos előkészítés után 1946. augusztus 1-én került forgalomba a forint.

A kérdés, hogy miért ebben az időpontban került forgalomba a forint?

1. A forint aranyfedezete a Magyar Nemzeti Banknak körülbelül harminc tonnányi aranykészlete volt, amelyet a németek elraboltak, azt kalandos úton az amerikai hadsereg hozta vissza 1946. augusztus 6-án. Ezt úgy nevezték, hogy aranyvonat.

2. Másik ok az aratási szezon volt, hogy a gazdáknak már értékálló forintba legyen kifizetve a termés.

Érdemes arról is írni, hogy milyen címletű pénzek voltak. A 2, 10, 20 filléres, az 1, 2 és az ezüstből vert Kossuth-fejes 5 forintos melynek a peremirata „a munka a nemzeti jólét alapja”, valamint a 10 és 100 forintos bankjegyek. Megjelenésükkel véget vetettek a feketepiacnak.

A pénz vásárlóértékét az alábbi számok igazolják. Egy gyári munkás kb. 350 Ft-ot keresett. 1 kg kenyér 96 fillér volt, 1 kg gyümölcs átlagban egy forint 50 fillér volt. Az elmúlt huszonhat évben is felgyorsult a pénz vásárlóértékének a romlása.

Horváth Sándor

Emlékezünk Kádár Jánosra

Július első szombatján a Fiumei úti temetőben emlékezünk Kádár János elvtárs haláláról, munkásságáról. Ebben az évben is készítettünk piros zászlókat, hogy azt a sírján elhelyezzük. A temető bejáratánál árusítjuk.

A Nőtagozat nevében: Herczegh Klára

Munkás Kupa 2017

Túrkevén június 10-én immár 23. al­kalommal került megrendezésre az or­szágos kispályás labdarúgó-bajnokság. Ideális körülmények között a KSZC túrkevei középiskola tagintézménye adott otthont a juniálisnak.

A Munkás Kupa fővédnöke Dr. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke köszöntötte a torna résztvevőit, köztük a helyi média képviselőit is. Megnyitó beszédében méltatta az edzett ifjúságot célzó rendezvényt, továbbá a torna fő­szervezőjének, Csajbók Ferenc tanár­nak és csapatának szerteágazó munká­ját. A rendezvényt megtisztelte Vida Tamás, Túrkeve város polgármestere, Szabó Attila és Szemes Attila önkor­mányzati képviselők, valamint Koós Róbert százados, a helyi rendőrőrs pa­rancsnoka. A megnyitó után a Munkás­párt elnöke meglátogatta az idősek otthonában lakó, járóképes és teljes szellemi frissességének örvendő pártta­gunkat, Szabóné Erzsike nénit.

A technikai eligazítás után elkez­dődött a versengés a vándorkupáért. A mindvégig izgalmas, színvonalas küz­delemből végül is a tavalyi győztes kerekedett felül, így az útjára indított serleg a túrkevei Bordács Lajos vezette Buga Teamhez került. Ezüstérmes lett a budapesti Siva Mont Kft. legénysége, Deák Lajos vezetésével. A bronzmeccset a túrkevei Himbi-limbi csapata nyerte, Kormos Barnabás irányításá­val, megelőzve a kenderesi Szilágyi Viktor vezette Vad Bikák csapatát. A dobogóról lemaradt, de jól játszó csa­patok neve is említésre méltó: a régi szép időket is megélt martfűi POPE Jakab Ferenc szponzor irányításával, a Vincze Mihály vezette VIN FC, a Kiss Alex vezette Fiatalok, a Lakatos Béla vezette Goldorádó, a Nagy Tamás ve­zette Törtetők, a Szemes Imre vezette Boca Juniors, valamint a Madarász Mihály vezette Adonisz együttes, vala­mennyi túrkevei csapat. Legjobb me­zőnyjátékosnak a Buga csapatát képvi­selő Szegő Zoltán bizonyult, míg a leg­jobb kapus címet a Siva Mont Kft. csa­patából Karácsony Csaba kapta. A gól­király a Himbi-limbi csapatából Pesti Zoltán lett. A sérülésmentes találkozó profi játékvezetői teamnak is köszön­hető: Mezőtúrról Malecz György, Orosz László, Erdősi Gyula, Kende­resről pedig Gönczi Pál.

Köszönet mindazoknak, akik a ren­dezvény sikerességét elősegítették: pályajegyzőktől a vendéglátókig. Külön köszönet a szponzoroknak. Támogatók: Ábrahám Károly, Árvai Imréné, Bencsik Mihály, Bori Zoltán, Boros Lajos, Copy Fantasy, Csajbók Csaba, Csajbók Ferencné, Csajbók Mária, Dávid István, DE-WE-MIX Bt., Dikó Miklós, DOMINÓ Kultúrcikk-üzlet, Gulyás Károly, Gyimesi Árpád, Gyógyfürdő Kft., Hegyi Csicsai Csaba, Hegyiné Csicsai Anikó dr., Herceg Antal (Munkáspárt), Herczegh Klára, Hollósi Kft., Kádas Antal, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség régióvezetője, Kalmár Lajos vállalkozó, Kántor István, KEVEVILL Kft., Koszticza László, Kovács Károly húsipari vállalkozó, Kromperger Miklós, Kun Lászlóné, Magos Vilmos alpolgármester, K. Nagy Imre, Pápai Attiláné, Pozsonyi Péterné, Sass Zoltán vállalkozó, Soós Mihály, Süveges Istvánné, Szabó Attila önkormányzati képviselő, Szabó Károly, Dr. Szabó Zoltán, a Magyar és Egyetemes Kultúra Lovagja, alapító lovag, Szemes Attila önkormányzati képviselő, Szilágyi András, Szilágyi Sándor, TÍMÁR MŰSZAKI KERESKEDŐ HÁZ, Dr. Thodory Zsolt, Túri Imre, Túri Lajosné, Vida Tamás, Túrkeve város polgármestere, Karcagi SZC Ványai Ambrus Gimnáziuma és Szakközépiskolája.

Találkozzunk jövőre is a XXIV. Munkás Kupán!

Sipos Sándor

Gondolataim

A gondolkodó ember azt hiszi, hogy mindenki látja és tudja, mi megy végbe társadalmunk életében. Ezért érthetet­len az a nagyfokú közönbösség, ahogy az emberek viszonyulnak a saját sorsu­kat érintő eseményekhez. Tapasztaljuk az időközi önkormányzati választások­nál, ahol a kapitalizmust imádó pártok jelöltjeire szavaznak, jobb esetben füg­getlen emberekre. A többség el sem megy szavazni. Ezzel óriási kárt okoz, nemcsak önmaga számára, de min­denki másnak is. A tájékozatlan ember arra szavaz, akire társai mondják. Salgótarjánból jövő hírekből tudjuk, hogy a szocialista párt tagjai a választás előtti héten személyesen megkeresték a szavazókat otthonaikban. Nem rossz módszer. A rendszerváltást követően többen meggazdagodtak, milliárdosok lettek, de milliók elszegényedtek, nél­külöznek. A mostani rendszer már a kö­zépkorban is igazságtalan volt. Országunknak van a világ egyik leg­szebb parlamentje. Olyan méltatlan emberek ülnek benne, akik a magyar népnek csak gondot okoznak.

A nemzet parlamentjébe olyan képviselők kerüljenek be, akik a nép érdekeit szolgálják. Olyan választási törvényt kell alkotni, mely világos és egyértelmű. Az embereknek kötelességük legyen a választásokon való részvétel.

A haza a magyar népé, a parlament a dolgozó népünk példaképe legyen.

Dudás György

Gyászhír

Németh Imre 1965 óta volt a Munkáspárt tagja. Életének 76. évében elhunyt.

„Terveztünk egy öregkort

Csodásat és szépet,

De a kegyetlen halál

Mindent összetépett.”

A Munkáspárt Karcagi Szervezete emlékét megőrzi.

Südi Bertalan: Csodára várakoztak sokan

Furcsa időket élünk sorstársaim.

Míg kontár országlók ártanak nekünk,

Mi biztos jövő formálása helyett

Tétlen tűrjük, hogy packázzanak velünk.

Valódi szabadság nincsen számunkra,

Mert bizonyos bitangok gúzsban tartják:

A változásokért kiállók hangját

Sajnos most még nagyon kevesen hallják.

Pedig milyen sokan várták a csodát

Kétezertízes szavazás tavaszán:

Örvendve reméltek boldogabb jövőt

Az ígérgetett szabadság hajnalán.

Az orbánisták fennen áradoztak,

Harsány szavakkal mondták, ígérgették:

„Ha kézbe vehetjük a marsallbotot,

Jobbá tesszük a magyar nép életét.”

Óhajuk teljesült, meglett az a bot,

Lehetett volna hazát szépíteni,

De gazemberek orzásai közben

Füstbe mentek milliók reményei.

Elhappoltak mindent, amit lehetett,

Milliárdokat, földeket, nyugalmat.

Akik háborogtak, titkon biztatták:

„Ha nem imponál, mehetnek nyugatnak.

Nincs út számukra a boldoguláshoz,

Itt a háborgóknak nem terem babér,

A mást akarók jobbra törekvése

Fölösleges és egy fabatkát sem ér...’’

Adjuk tudtára a link fírolóknak:

Lesz még ünnep e lerongyolt hazában,

Több millió társunk rádöbben végre,

Mit kell tennie a gyötrelmes mában.

Megérti: csak addig él megalázva,

Míg nyomorgatni engedi magát,

Ha föleszmélve harcba bocsátkozik,

Újfent visszanyeri emberi jogát.

Legyünk jobbítói a létezésnek,

Ne tűrjük, hogy nyomorral büntessenek,

Kényszerítsük a „jómadár” urakat,

Hogy minden gazságukért feleljenek.

HÍREK

• Cseh és Morvaország Kommunista Pártja nemzetközi tanácskozást szervezett abból az alkalomból, hogy az idén novemberben lesz száz éve annak, hogy a Lenin vezette munkás-paraszt kormány kiadta a híres békedekrétumot. A Magyar Munkáspártot Thürmer Gyula elnök és Karacs Lajosné alelnök képviselte. Megállapításaik között szerepelt, hogy Európa soha nem állt ilyen közel egy háborúhoz. Ezt a háborút, mint minden ezt megelőzőt a kapitalizmus szüli. Meg kell magyarázni a dolgozó embereknek, hogy a kapitalizmus legyőzése nélkül nem lesz béke. Mondjuk el, hogy a háborúk mögött a USA áll. Soros György és a liberalizmus részt vett a szocializmus megdöntésében. Létre kell hozni a négy visegrádi ország kommunista és munkáspártjainak együttműködését.

• Újabb népszavazás várható, a Nemzeti Választási Bizottság hitelesítette azt a kezdeményezést, amely arról szól: Egyetért-e Ön azzal, hogy december 24. munkaszüneti nap legyen? Ezt a kérdést az interneten is fel lehetne tenni, gyorsabb és sokkal olcsóbb lenne.

• Legyünk jelen minden önkormányzati választáson, tervünk eddig sikeres volt. Eddig közel 300 választásra gyűjtöttünk össze a kötelező ajánlásokat.

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség

Jászkun Munkás, 2017. június

Nincsen kompromisszum!

Horthy Miklós megítélését a marxista történettudomány nem változtatta meg az idők múlásával sem. Nem szól ártatlansága mellett, hogy Nürnbergben nem ítélték el. Ez taktikai megfontolás volt, mert a magyar népi demokratikus forradalom kimenetele és kiszélesítése minden antihitlerista erő összefogását követelte meg.

A debreceni demokratikus kormányban horthysta, jobboldali konzervatív elemek is helyet kaptak (Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök, Vörös János honvédelmi miniszter). A horthysták felelősségre vonása zavart keltett volna a jobboldal körében, s gyengítette volna annak társadalmi alapjait. Az egykori kormányzó regnálása (1920–1944) halmazata volt az embertelen, bűnös intézkedéseknek. Még mint fővezér 1919–1920-ban levezényelte a több mint ötezer ember kegyetlen halálát követelő fehérterrort. Az áldozatok többsége baloldali és zsidó volt. Amikor 1920 tavaszán felmerült Magyarországon a kormányzóválasztás, az antant felajánlotta segítségét, de csak azzal a feltétellel, ha Horthy felhagy az önkényuralmi módszerekkel és garantálja a demokrácia zavartalan működését. Horthy, a hatalom megszerzése érdekében készséggel tett ígéretet Nyugat követeléseinek, de csak egy fasisztoid diktatúrát valósított meg: szigorú rendőri ellenőrzés mellett engedélyezte a többpártrendszert, a létrehozott parlamentarizmus áldemokratikus intézmény volt, mely éberen ügyelt arra, hogy a parlament csak olyan törvényjavaslatokat engedjen keresztül, melyek a nagytőke-nagybirtok érdekeit szolgálta. Az országgyűlési választások cenzusos rendszere megakadályozta a diktatúraellenes képviselők bebocsátását a törvényhozás házába, kíméletlen cenzúra akadályozta meg, hogy az utca, a gyűlések, a sajtó szabadsága érvényesüljön. Az 1921/III-as tc. (a fennálló rendszer hatályos védelme) mellett, Horthyék immár „legálisan” irtották ellenségeiket. Az első világháború magyar vonatkozásait lezáró trianoni békediktátum reakciójaként az egész szellemi életterületén romboló militarista nacionalizmus és irredentizmus megfertőzte a magyar lelkeket és felkészítette őket a határok revíziójára – akár háborús eszközökkel is. Nem csoda tehát, ha Magyarország az elveszített területek visszaszerzése érdekében kereste az első világháború kárvallottjait és rátaláltak olyan sorstársakra, szövetségesekre, akik rokonszenveztek Horthyék ideológiájával-politikájával és készek voltak revansot venni a nemzeti sérelmeikért. Ez az egymásra találás vitte hazánkat a németek és olaszok mellett a második világháborúba. Az általunk is megszállott Szerbia és Ukrajna lakóival szemben a németeket is megszégyenítő tömeggyilkosságokat követtek el. Erről évtizedekig nem szólt a politika és történettudomány. Az aulikus historikusok ma is hallgatnak a rettenetes kegyetlenségekről és azt merő kommunista propagandának tartják. Horthyék regnálása alatt hajtották végre a zsidók és cigányok nagyszámú megsemmisítését, a politikai ellenséget a szovjet aknamezőket felkutató büntetőszázadokba kényszerítették és elpusztították. A nép passzivitásáért megszenvedte a második világháborút, s a negyedszázados ellenforradalmi diktatúrát, nem volna tehát semmi oka a sokszor felszínen tartott Horthy-kultusz ápolására.

A perkátai szoborállítási kísérlet bizonyítja, hogy a háborús bűnös Horthy Miklós iránt nálunk még igen nagy a nosztalgia.

Dr. Hegedűs Sándor

Emlékezünk Kádár Jánosra

Július elején megemlékezünk Kádár János halálának évfordulójáról. Ebben az évben is készítettünk piros zászlókat, hogy azt a sírján elhelyezzük. A temető bejáratánál árusítjuk.

A Nőtagozat nevében: Herczegh Klára

Südi Bertalan: Elvágyom innen

Idegen lettem a saját hazámban,

Szétzüllesztett ország nem való nekem:

Ahol az ember másoknak ordasa,

Ott az élők között nincsen már helyem.

Ahol erénnyé vál a gazemberség,

Szájakból csupán mocskolódás fakad,

Ott csak a zsiványnak teremhet babér,

Lesajnált, aki becsületes marad.

Ahol milliókat csóróvá tettek

És mélyszegényen nincs mit enniük,

Hatalmat bitorló tolvajok miatt

Az istentől kell kenyeret kérniük,

Ahol nem lázít fel a földönfutás,

Birkatürelem oldja az éhezést,

Ott szolgalelkűség lesz a hallgatás,

S a sors megtorol efféle késztetést.

Ahol hataloméhes martalócok

Csöndet, igazodást és vakfegyelmet

Parancsolnak a megtévesztett népre,

Ott izzítják a robbantó kanócot,

Melynek gyúelegye detonálni fog.

De hatását míg élek, nem kívánom:

Az ínség gerjesztette rebelliót

Másvilágon pihenve majd kivárom.

NEM LENNÉK MA FIATAL

Egy társadalmi politikai rendszert aligha lehet keményebb kritikával illetni, illetőleg lehangolóbb életérzést vele szemben megfogalmazni, mint amikor alkotó évei után azt mondja valaki: nem szeretnék fiatal lenni. A tömeges munkanélküliség kilátástalanságba taszító következményeit, fiatal diplomások tömegeinek külföldre özönlését látva, tapasztalva olyan következtetésre jut: fiatalon, e hazában nem tudna saját életével mit kezdeni.

Azon pesszimisták közé tartozom, akik hasonlóan vélekednek. Tisztességgel leélt nyolcvankét évemet én sem cserélném fel fiatal életkorra. Persze nem becsülöm le az ifjú életkorral járó potenciális előnyöket. Csupán azért vélekedem így, mert a tengés-lengést és a biológiai szerepre kényszerülés állapotát összeegyeztethetetlennek tartom a fiatal életkorral. A saját hibáján kívül munkátlanul ténfergő vagy a képzettségen alul foglalkoztatott fiatal diplomások tömegeinek hiábavaló ténfergését, perspektívátlanságát látva elképzelem, mennyi kudarccal, megaláztatásai szembesülnék, ha a munkára, alkotásra szánt éveimet most kezdeném.

Jottányit sem érne az agrárdiplomám. Korszerű mezőgazdasági nagyüzemben irányítói feladat ellátása helyett napszámosként vagy részesművelőként, esetleg néhány hektárnyi földön gürizhetnék a megtermelt áruféleségek értékesítési gondjaitól gyötrődve.

A katonai főiskola határőrtagozatán elsajátított ismeretekkel és a diploma adta jogosítványommal sem tudnék mit kezdeni. Hazám védelme ürügyén elszegődhetnék valamelyik tőkés hatalom „rendteremtő” katonai szervezetébe. Más népeket leigázó zsoldos gyanánt parancsra öldöshetnék, (mivel tiszt voltam) öldöstethetnék ártatlanokat, még mielőtt magam válnék azok áldozatává.

Diplomával is igazolt politikai felkészültségemet becstelen módon hasznosíthatnám. Legfeljebb a damaszkuszi úton megtértek mintájára hazudozhatnék valamelyik tőkeorientált párt színeiben a naiv állampolgároknak, esetleg spekulációs, korrupciós ügyletek szereplőjeként „tollasodhatnék", vagy gazdagodhattam volna abból a vagyontömegből, melyet a szocializmus évtizedeiben milliók teremtettek.

Jogi felkészültségemet pedig kizárólag a hatalomba avanzsált politikai elitek törvényerőre emelt akarata függvényében kamatoztathatnám. Következésképp a kizsákmányolás eszközéül szolgáló magántulajdont védelmezhetném. A rablótőke szolgálójaként olyanok vazallusává kellene alacsonyodnom, akik a hatalomból anno kiszorított társaimat anyagilag tönkretették, szellemileg, erkölcsileg megnyomorították, az országot roncstársadalommá züllesztették, s akik az életlehetőség minimumát nyújtották millióknak a több évtized alatt végzett munkájuk fejében. Semmit nem érne az újrakezdés, ha efféle feladatokra képtelen lennék vállalkozni. Ha a rendszerváltást kiötlő és levezénylő uraknak képtelen lennék megbocsátani, hogy hatalmi ambícióktól hajtva szétverték azt a társadalmi-gazdasági alakulatot, melyért aktív munkásságom negyven esztendejében meggyőződéssel munkálkodtam.

Dr. Südi Bertalan

A baloldalról

A baloldal általában a reakcióval szemben álló pártok, mozgalmak, személyek összességének elnevezése. Onnan ered, hogy a reakció ellen küzdő többé-kevésbé haladó pártok képviselőit egyes polgári parlamentekben baloldalra ültették. A kapitalista országokban a munkásmozgalom sem egységes, lényegében két fő irányzatra szakad, a reformista-szociáldemokrata és a forradalmi kommunista irányzatra. A szociáldemokrata pártok az első világháború alatt szakítottak a marxizmussal, a tudományos szocializmussal.

Véleményem szerint ez történt 1989-ben a Magyar Szocialista Párt megalakulásával, ők is elfordultak a szocialista eszméktől. Megtagadták Kádár Jánost, helyette a KGB-ügynök Nagy Imrét tartották elődjüknek. Ennek következményét napjainkban is tapasztaljuk, amikor véleményeket fogalmaznak meg a 2018-as országgyűlési képviselőválasztásra. Kiállnak az Európai Unió és a NATO mellett, és ők is a kisjövedelmű emberekkel akarják megfizettetni mások gazdagodását, miközben arról beszélnek, hogy ők is a kisemberek pártján vannak. Azt mondják, fizessenek a gazdagok.

Amit a Munkáspárt már 27 éve mondja – ami szépen hangzik, de a lényeget elfedi, hogy a vagyont a dolgozó emberek kizsákmányolásából, az EU-s pénzek ellopásából szerezték és szerzik. Botka László mondta, hogy „Ez nem egy gazdagellenes kampány”.

Szerintem igazat mondott, mert a szociáldemokraták a tőkés osztály kiszolgálói még akkor is, ha ezt nem ismerik el. Ők kormányváltást akarnak, vagyis megszerezni a hatalmat, és még csak véletlenül sem gondolnak a kizsákmányoló, korrupt, harácsoló rendszer megváltoztatására. Ez a lényeges különbség az MSZP és a Munkáspárt között.

Hazánkban nem azért vannak szegények, mert most a Fidesz van hatalmon, és ha a szocialisták győznek akkor ez megszűnik. Tudnillik a szegénység a kapitalizmus velejárója. A rendszerváltáskor milliók kerültek az utcára, mert tönkretették az ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet. Ez együtt okozza a szegénységet. Ehhez minden kormány hozzájárult a rendszerváltás óta. A megoldás nem egy kormányváltás, hanem a tőke korlátozása, ezt követően a rendszer leváltása.

Ezt csak a Munkáspárt akarja!

Horváth Sándor

AJÁNLOM FIGYELMÜKBE

Az egyik barátom adott nekem egy újságot, a címe: HIHETETLEN. Tényleg az, mert még rémálomnak is szörnyű az, ami ott le van írva. Tisztelettel kérem az írásaim olvasóit, hogy szerezzék meg az említett újságot, és ismerkedjenek meg azzal a szörnyű tervvel, amiből az tudható meg, hogy az „urak” mivé és hogyan akarják „átszervezni” az egész emberiség életét. „Új világot” akarnak teremteni. De hogyan? Ez a problémájuk. Ugyanis szerintük túl nagy az emberiség létszáma, sokan vagyunk. A terv szerint ők majd megoldják, hogy kevesebben legyünk. Az „uraknak” nem elég az, amit eddig elvettek az emberektől, nekik több kell. Amire a tőkések készülnek ebben a „tervben”, az sokkal nagyobb kárt és szenvedést fog okozni az emberiségnek, mint amit az eddig uralkodók összesen okoztak. Gondolkodjatok el azon, hogy mennyi ember fog e terv alapján elpusztulni csak azért, hogy ők, az élősködők tovább élősködhessenek az embereken. Talán több ezer évig.

Nem igaz, hogy csak a kapitalizmus az egyetlen rendszer, amelyben a szép élet lehetséges. Pedig az „urak” szerint ez úgy van. Olvassatok csak India történetéről! Akkor megtudhatjátok, hogy hogyan éltek az emberek 3000 évvel ezelőtt. És azóta, hogyan élnek? Pedig a „nagy tervalkotók” szerint, ez volna a fejlődés útja, ez volna a „modern élet”. Egy „harmadik világháború”, szinte mindent elpusztít”.

Felhívnám szíves figyelmeteket Várnai Zseni gyönyörű versére. Címe: Katonafiamnak. Olvassátok! Refrénje: „Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek”.

Az atom- és vegyi fegyverek válogatás nélkül pusztítanak el mindent. Az embereknek, a társadalomnak „fel kell ébrednie” – az egész világon! Nem szabad a hatalom közelébe sehol sem engedni olyan személyt, egyetlenegyet sem, aki olyan rendszert akar megvalósítani, mely ebben a „tervben” áll. A kapitalizmust pedig, mely emberellenes, ki kell törölni az emberiség életéből, mert nemcsak emberellenes, hanem igazságtalan is.

Az embereknek – az egész világon, mindenütt – biztosítani kell, hogy felvilágosultak legyenek, és ne akarjon senki, semmilyen háborút! Soha ne engedjük, hogy ártatlanok haljanak meg!

Dudás György

NÖVEKSZIK a szegények száma

El-elnézem a televízió szegénységvallató műsorait. A kilátástalan élethelyzetű embertársaink torokszorító szavai minden alkalommal lehangolnak.

Hiszen legtöbben mondogatják:

– Kevés a nyugdíjunk keresetünk, alig elegendő a megélhetéshez.

– Hetente egy-két csirkefarhátat tudunk vásárolni, hogy olykor húsféle is kerüljön az asztalunkra.

– Ha kiváltjuk a gyógyszert, nem futja élelemre, ha pedig az étkezést választjuk, a szükséges orvosságot kell nélkülöznünk.

– Tetemes a rezsitartozásunk. Ha kifizetjük a hátralékot, éhezik a család, növekvő tartozások esetén pedig kilakoltatnak a saját házunkból.

A riporter alkalmasint a különféle jótékonysági, emberbaráti szervezetek, esetleg az illetékes önkormányzatok figyelmébe ajánlja a már-már elviselhetetlen élethelyzetűeket. Gyakran megtörténik az is, hogy tapasztalt szakácsot szerepeltetnek a kamera előtt, aki a főzés-sütés gyakorlott polgáraként bemutatja az anyagi gondok szorításaitól sínylődő nézőknek is, miként lehet szűkös pénzből elfogadható minőségű és kalóriatartalmú ételeket készíteni. Ezzel látszólag gyakorlatias a műsor. Egyre nem ad választ „mindössze”. Jelesül, hogy az ételkészítés anyagi fedezetét vajon miként teremtsék elő? Vagy az legyen a nyomor bugyraiban tengődő páriák gondja?

Az efféle műsorok láttán ismétlődően hiányérzetem támad. Akik a különféle ínséges emberi létviszonyokat bemutatják a tévénézőknek – talán a kurázsi hiánya miatt – rendre adósok maradnak a nyomorkeletkeztető okok fölemlítésével. Holott közismert megállapítás, miszerint igazi tudás az okok megismerése nélkül elképzelhetetlen. Kertelés nélkül közölhetnék a szomorú valóságot: A társadalmi szinten jelentkező nyomor és annak fokozódása a tömeges munkanélküliség, embertömegek életének mind kilátástalanabbá válása, a fölöslegesség életérzésének társadalmi méretűvé szélesedése, az életből való kiábrándultság fokozódása, a népesség szociális gondjainak növekedése kizárólag az elhamarkodott rendszerváltás számlájára írható. Azóta számolták fel a munkához való állampolgári jog gyakorlati érvényesülését, azóta élnek kegyelemkenyéren az ország egykori építői-alkotói és utódaik, azóta zilálták szét a hajdan megélhetés bázisaiként funkcionáló ipari és mezőgazdasági üzemek garmadáit, azóta lopkodták széjjel jól működő és a közellátás szempontjából nélkülözhetetlen állami vagyont, azóta tették állami szintű gyakorlattá a korrupciót, s azóta tollasodhatnak gátlástalanul a szocializmus damaszkuszi útról megtért vámszedők és az álbaloldali alkalmista „szekértolók". Ki csodálkozhatna azon, hogy társadalmunk helyzete kedvezőtlenül alakult. Kínlódó gazdasági viszonyok közepette az állam polgáraira is kínlódás várt. A huszonhét esztendő alatt felgyülemlett súlyos társadalmi gondokat csak és kizárólag a valóságos baloldali eszmeiséget képviselő Magyar Munkáspárt kormányzati tényezővé válás esetén lehetne megnyugtatóan orvosolni. Amíg erre nem kerül sor, sajnos a mélyszegények száma is időről-időre gyarapodni fog.

Dr. Südi Bertalan

HÍREK

• Hazánkban járt Kemal Okuyon, a Törökországi Kommunista Párt első titkára. A budapesti program után Ózdon is eltöltött egy napot. Ózdon az ottani kultúrházban találkozott a Borsod megyei és a Szolnok megyei Munkáspárt küldötteivel. Délután Borsodbóta polgármesterének, Gulyás Jánosnak a meghívására a község vendégeként megkóstoltuk a borospincék kínálatát, majd jóízűen elfogyasztottuk a vadmalacpörköltet.

• A budapesti május elsején a Városligetben a retrókönyvek kínálatából – darabonként 200-, forintért mintegy tízrekesznyi könyv talált gazdára.

• A debreceni időközi önkormányzati választáson a Munkáspárt jelöltje 0,9 %-ot szerzett. Korábban indítani sem tudtunk jelölteket.

• Május 30-án Orgoványon gyűjtöttünk támogató aláírásokat a Munkáspárt színeiben indult párttagunk részére, a Szolnok megyeiek segítségével. A közelmúlt és a közeljövő települési időközi választásokon helytállt vagy sikeres jelöltállításról, felsorolás jelleggel közöljük: Kislétán, Kisorosziban, Csanádpalotán, Vértesacsán, Pusztavámon, Almásfüzitőn, Domoszlón.

ÉRTESÍTÉS

NAGY LAJOS elvtárs a Munkáspárt régi tagja, volt munkásőr, életének 79. évében elhunyt. Emlékét megőrizzük.

A Munkáspárt Jászladányi Alapszervezete nevében

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség

Jászkun Munkás, 2017. május

Büszkén emlékezünk május 9-én a Győzelem Napjára!

A vesztesek

Több alkalommal hallottam olyan beszélgetéseket a televízióban a rendszerváltás sokat firtatott hátulütőjéről, illetve annak pró és kontra jellegzetességeiről. Eközben olyan kérdésről: vajon kiket tekintsünk a nemzetre szabadított szerencsétlenség (alias rendszerváltás) veszteseinek?

Feltűnt, hogy a beszélgetők mennyire körülményesen fogalmazták meg mondandóikat. Mintha attól tartottak volna, hogy véleményeikkel együtt nevüket is megjegyzik valahol, s esetleg karaktergyilkossággal kell szembesülniük, illetve valamilyen módon rövidebbet húzatja velük a hatalom. Nem az okokat elemezgették többnyire, holott tudhatnák, hogy igazi tudás az okok megismerése nélkül nem létezik. Vagyis nem azt mondták, hogy a társadalom jobb sorsra érdemesült tagjai számottevő hányadának jelenét és jövőjét a mostani társadalmi rendszer tette, teszi „lapátra”, s hogy a kapitalizmus ordastörvényeiből elkerülhetetlenül ez következik. Hanem azt hangsúlyozták, hogy szerencse vagy balszerencse dolga mindössze, (amely az emberek életében váltakozva jelentkezik), hogy a társadalmi mobilitás függvénye, hogy kikből lesz vagyonos, tehát gazdag, és kikből lesznek szegények, nyomorgók.

A vitázók közt olyanok is voltak, akik véleménye szerint nem az a legfontosabb, hogy az emberek milyen anyagi bázis birtokában vagyonosodnak, hanem az, hogy van-e esélyük a munkaerőpiacon. Akiknek van esélyük, azok – úgymond – nyertesek, akiknek nincsenek, azok a vesztesek táborába sorolhatóak. (Okfejtésük kapcsán egy profán kérdés vetődik fel: ha ez ennyire nyilvánvaló, mivégre kellett egy olyan politikai rendszert kiszavaztatni a hatalomból, melynek jóvoltából teljes volt a foglalkoztatottság?)

Megfigyeltem, hogy némely vitatkozónak a vagyoni különbségek keletkezésének a nagyságrendje okozott meglepetést. Drámainak vélte a társadalmi piramis csúcsán lévő alig tízszázaléknyi csoport roppant gazdagodását, milliárdossá válását. (Mintha a kapitalizmusban ez a szokatlan jelenségek közé tartozna.) A vesztesek tömegét szerintük azok gyarapítják, akik képtelenek a tőkés termelési viszonyok nyújtotta lehetőségek kiaknázására. A különféle ügyeskedési praktikák, az egykori eredeti tőkefelhalmozás és a rablótőke machinációi képezik többnyire a politikai, társadalmi és gazdasági mobilitás lényegét.

Elmondható tehát: mindenki vesztes ebben a politikai érában, aki egy igazságos társadalom eljövetelét remélte és végül nem azt kapta. Mindazok, akik tele voltak illúziókkal, akik hit függvényében minősítették a tőke természetét racionális megfontoltság helyett, következésképp, akik naiv rászedettként hagyták magukat az orruknál fogva vezetni, a bornírt módon elfogadták a hamis tézist, miszerint „a polgári demokráciával egy humánusabb társadalom jár együtt”, kesereghetnek a rászedhetőségük miatt. Vesztes lett tehát az a tömeg, mely euforisztikus várakozással tekintett a politikai fordulat embert és társadalmat nemesítő hatásainak kánaáni beteljesülése elé. Persze nemcsak a krónikus munkátlanság okán váltak milliók vesztessé, hanem jogfosztottságuk folytán, a politikai érdekképviselet, az érdekérvényesítés képességének és a szabad véleménynyilvánítás hiánya miatt is. A vesztesek – a szükséges anyagiak hiánya mellett – a kulturálisan is fogyatékosok lettek, s csak az anyagi szegénységük kultúráját adhatják át a következő nemzedékeiknek.

Dr. Südi Bertalan

Az orbáni hatalom jellege

Manapság a politológusok közötti vita középpontjában az orbáni hatalom jellege áll. Akik támogatják a Fidesz uralmát, azok az 1989–1990-ben létrejött formációt demokráciának nevezik így, jelzők nélkül. A „nép”, mely nem teoretikus szemmel méri az eseményeket – bízva új vezetőiben – elfogadja ezt a titulust. Csak a marxisták határozták meg pontosan az új, kibontakozó hatalmat: polgári demokrácia. Mi ugyanis a marxizmus tanításait követve nem hiszünk a „tiszta” demokráciában, s valljuk, hogy minden uralkodási forma valamely osztály adekvát eszköze uralma fenntartásának.

Pozsgay Imre annak idején tagadta, hogy rendszerváltás történt volna, ő modellváltásról beszélt. A gyökeres változás vagy az új formáció igazi arcának elkendőzése egy célt szolgál: leplezni, hogy a neoburzsoázia vette kezébe a hatalmat. Az állam új birtokosai demokráciáról beszéltek, s hittek abban, miszerint Magyarország, Nyugat nyomdokain haladva hasonul a fejlett tőkésországokhoz. Meg kell jegyezni, a polgári demokrácia a tőkések paradicsoma, s nem a dolgozó tömegeké. Ezért vitába kell szállnom Somfai Péterrel, aki imigyen idealizálja a nyugati demokráciákat: ”... mindenki annyira viheti, amennyire a felkészültségéből és a tehetségéből telik, ahol nem a cimboraság ad esélyt a boldogulásra és az embereket nem a vallásuk vagy a bőrszínük szerint ítélik meg. Nem értik a civilüldözést, a sorozást...”. Azóta azonban lényeges változások történtek az állam- és társadalom vezetésének formáiban. Orbán Viktor – letérve kiindulópontjáról, a liberalizmus talajáról – egyre kevésbé hisz abban, hogy – lazára fogva a gyeplőt – bebetonozhatja magát a hatalomba. Ezt csak a diktatúra fokozásával, tehát jobbra tolódással érheti el. Ez a felismerés vezette őt, amikor feladta szabadelvűségét és a konzervatív politizálás útjára tért. Ma már az illiberalizmus (?) meghirdetésénél tart, s nem hinném, hogy itt kíván lepihenni. Sorra adta fel a polgári demokrácia állásait, és olyan irányt vett, mely semmi jóval nem kecsegtet bennünket. Korlátozza az írott/íratlan média mozgásszabadságát, lapokat szüntet be, tiltja a forradalmi jelképek használatát, egyetemeket kebelez be, büntetéssel fenyegeti azokat, akik az 1956-os eseményeket nem forradalomnak, hanem ellenforradalomnak nevezik. (Ezt a kérdést a Magyar Tudományos Akadémiára és történészre kellene bízni, de mindenkire nézve kötelező döntést senki sem hozhat). Kilátásba helyezte a számára nem kívánatos civil szervezetek működésének megszüntetését. Mi következik ezután? (A kérdés költői.) Ugyanakkor Orbán Viktor a Fideszt „néppártnak” nevezi. Ám nem valószínű, hogy a nép, ha felismerné vezére igazi szándékait, támogatná a sorozatban bevezetett szankcióit, melyek elsősorban ellene irányulnak.

Ma már a demokráciát nem megvédenünk, hanem visszaállítanunk kell, mert most nem az a kérdés, hogy kapitalizmus, vagy szocializmus, hanem abszolutizmus, vagy demokrácia. A szocialista forradalmat ugyanis nem lehet demokratikus átmenetek nélkül megvívni. Népi kormány kell, mely előfeltétele a szocialista forradalomnak.

Dr. Hegedűs Sándor

Kétfrontos harc

Egyidejű harc mind a jobboldali, mind a baloldali elhajlás ellen. Ezt az tette szükségessé, mert a kispolgárságra jellemző ingadozás hatott a munkásosztályra, következésképpen a kommunista pártra is.

Napjainkban más mérgezi a közvéleményt. Ezt úgy nevezhetjük, hogy sikerpropaganda és lejárató kampány. A sikerpropagandáról elmondhatjuk, nagyon sokba kerül az adófizetőknek. Gondoljanak a propaganda miniszterre – Hitlernek is volt – a csapatára, jó fizetéssel, iroda, gépkocsi és egyéb költség, az óriásplakátok, kiadványok milliós példányszámban, TV, rádió, sajtóhirdetések. Egynéhány gyöngyszemet leírok. A rezsicsökkentés szépen hangzik, de gondoljunk a fával és szénnel tüzelőkre. A tűzifa és a szén ára húsz százalékkal nőtt. Naponta többször halljuk, hogy többszázezer gyermek kap napi háromszori étkezést, és ingyen tankönyvet. Én ezzel nem dicsekednék, mert ez azt jelenti, hogy ennyi család nem tudja kifizetni a menzát és a tankönyvet, vagy ha vannak anyagilag tehetősebb családok, akkor őket nem szabadna az adófizetők pénzéből támogatni.

Csúcs, amikor az érvénytelen népszavazást sikerként propagálták. A lejárató kampány naponta történik. Megvádolnak embereket, majd évek múlva kiderül, hogy nem történt bűncselekmény, csak közben emberi sorsokat tesznek tönkre. Horváth András volt NAV dolgozó korrupciós ügyeket tárt fel, és őt állították bíróság elé. Sorolhatnám a neveket, de akik figyelemmel kísérik az eseményeket, azok tudják, mi zajlik az országban, kettészakított emberi kapcsolatokat, családokat. Ez bizony az én felfogásom szerint lelki terror, nagyon sok veszéllyel. Meggyőződésem: mindez a hatalom megtartása érdekében történik. Ez a kapitalista rendszer lényege. Ezért túl kell lépni rajta, mert a nemzet vesztét jelentheti, ha nem váltja fel egy emberközpontú társadalom.

Horváth Sándor

ZSIVÁNYSÁGOK FELSŐFOKON

A megvesztegetés, megvesztegethetőség, szerzési mánia olyan méreteket öltött a hazai politikai, gazdasági, közigazgatási és pénzügyi körökben, hogy a közélet általános romlottságának képét idézi fel.

Tapasztaljuk, alig múlik el nap, hogy a médiumok ne röppentenének fel hírt arról, melyik hazai prominens személyiségre vetül árnyék, mert jogilag kifogásolható, elítélendő módon, nemtelen eszközökkel igyekezett a saját, illetve közvetlen környezete anyagi gyarapodását előmozdítani. Kizsákmányolástól terhelt társadalmunkban a szerzési mánia, a ki kit győz le szellemében folytatott kíméletlen küzdelem általános gyakorlattá változtatta a jogszabályok kijátszását, személyre szabott megalkotását, különféle párt- és állami tisztségek adta lehetőségek, előnyök kiaknázását. „A kéz kezet mos, mindenki a piacról él”, a kölcsönös szekértolás teóriája, vesztegetési pénzek osztogatása, elfogadása jegyében szerzik-adják a különféle anyagi előnyöket, magasabb tisztségeket. Legfelháborítóbb, hogy a közállapotokat romboló visszaélések, tolvajlások zavartalanul, következmények nélkül folytathatóak. Létezik ugyan jogszabály a közjavak herdálói, hűtlen kezelői, tehát szándékos elkövetői, kézen-közön happolói szankcionálására, csakhogy a törvény előtti egyenlőség elve többnyire megbicsaklik a panamázók sarzsijának függvényében. Vagyis minél többet szerez valaki törvénybe ütköző módon, s minél fentebb foglal helyet a ranglétrán, annál nagyobb esélye van a törvényi szigor elkerülésére. Jelesül a jogszabálybeli feltételek alól állami szervtől kapott fölmentvényre. Mindössze erkölcsileg válik kifogásolhatóvá a több évnyi kóterral fenyegetett bűncselekményre.

Még a laikusoknak is szemet szúr, hogy évekig nyomozgatnak bizonyos milliárdok elsikkasztói ügyében. Annak ellenére sem „találják meg” a felelősöket, hogy tudják, kik az elkövetők, s hány milliárddal rövidítették meg az állami büdzsét, vagy az EU-tól kapott pénzösszegeket. A zsenáns ügyek eltusolói intézményes elhallgatással igyekeznek a „balhés” ügyeket rendezni. Arcpirulás nélkül vallják, hogy minden botrányos cselekmény akkora, s olyan súlyú, amekkorát csinálnak belőle. Ha elhallgatják, netán letagadják a cselekményeket, az elkövető becsülete erkölcsileg is kifogástalan marad, s nem kompromittálódik sem a párt, sem a kormány.

A politikatudományok egyik klasszikusának tulajdonítják a kapitalista társadalmi rendszerre vonatkoztatható alábbi szabályt: „Ne lopj kenyeret, mert becsuknak. Ha a vonatszerelvény sérelmére teszed ugyanezt, szenátor leszel”. A teoretikus másfél évszázaddal ezelőtti megállapítása sosem volt annyira időszerű, mint napjainkban.

Dr. Südi Bertalan

FILOZÓFIÁK ÖSSZEVETÉSE

A Filozófia lényege, alapproblémái és ágai című 1981-ben megjelent könyv az ókori filozófusok elméletétől, mondhatni napjainkig foglalkozik a tudósok elképzeléseivel.

Az ókori filozófusok örök, nem teremtett és soha el nem múló valóságnak értelmezték a világot. Felfogásuk szerint a kozmosz mindig volt, s fennmarad örökre. Elképzelésük gyökere az volt, hogy semmiből semmi sem lesz. A keletkezés és elmúlás a sokfajta és sokszínű változás az örök világban történik. A filozófia feladata, hogy ezt a sokrétű változást megmagyarázza, érthetővé tegye.

A kereszténység ezzel szemben Isten teremtményének tekinti a világot, vagyis olyan valóságnak, amelyet Isten hozott létre a semmiből, és amelyet folyamatosan fenn is tart. Ez a pogány világértelmezéshez képest új világfelfogás, pusztán a képzeletre és a hiedelemre épül. Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás, mindketten azon fáradoztak, hogy a keresztény világ- és istenfelfogást értelmileg feldolgozzák és a lehetőségekhez képest megalapozzák. Karl Marx szerint a vallás kritikája minden kritika előfeltétele. Indoka az, hogy a vallás egy embertelen és igazságtalan társadalmi berendezkedésnek az eredménye és egyben végső, igazoló alapja. A vallás a társadalmi tudat terméke, egy olyan társadalomnak és gazdasági rendszernek az alkotása, amelyben az ember önmagától és munkájának eredményétől elidegenedve, kiszolgáltatottan és nyomorban él. A kiszolgáltatott és kizsákmányolt ember a „mennyország” illuzórikus boldogulásával vigasztalja magát.

Ahhoz, hogy az ember társadalmi méretekben önmagára találjon és igazságos világot teremthessen, le kell számolni a vallással.

Marx az emberiség közvetlen szolgálatába akarja állítani a néha túlzottan elméletieskedő filozófiát. Joggal emeli fel szavát korának társadalmi visszásságai ellen, és érthető az a küzdelem, amelyet a szívtelen világot szentesítő elméletek ellen folytat.

Dudás György

***

A SÜDI házaspár május 11-én ünnepelik 60. évfordulóját annak, hogy együtt élik életüket. Szeretettel gratulál az újság szerkesztőbizottsága

SÜDI BERTALAN: Kérés a természettől

Elfogytak már a vágyébresztő éjek,

Eltűntek az áldott szép nappalok,

Miként a lassan olvadó hóhegyek,

Vénség súlyától és is elfogyok.

Nem fájlalom, ha életem alkonyán

Végzet kezei útra intenek,

S hatvan esztendőnyi boldogság után

Szívemre gyilkos mákonyt hintenek.

Megértem, ha későbbi májusokban

Nincs hely számomra, élnem nem lehet,

Pihennem kell a csöndes síri honban,

Amely eltörli az érzelmeket.

De életem párját hagyd tovább élni,

– Míg virág nyílik, látni mindig új –

’Ki fárosz gyanánt nekem tudott égni,

S létezésében gyémánt volt a súly.

Tartsad meg őt továbbra nemes szívvel,

Hisz’ a jók között a legjobb talán,

S boldogságom ápolta emberséggel

Női élete aranyló nyarán.

S ha majd a földgömb kimúl’ a vénségtől,

– Eltűnvén róla lét és értelem –

Tegyed csillaggá, sugárzó fényétől

Ragyogni fog az égi végtelen.

HÍREK

• Április 29-én Központi Bizottsági ülésen voltunk, ahol fő napirendi pontként az elmúlt év költségvetését tárgyaltuk és fogadtuk el. Ezt követően az ez évi költségvetési tervvel ismerkedtünk meg. Pártunk évek óta nem kap az államtól támogatást, saját párttagjaink, szimpatizánsaink és örökségekből tartjuk el magunkat. Az elmúlt évben jelentős örökséget hagyott ránk egy idős hölgy. Mindkét év számait befolyásolta az a kongresszusi határozat, hogy 2018-ban mind a 106 országgyűlési választási körzetben állítunk jelöltet. Minden propagandaanyag, minden országos akció, minden hetenként megismétlődő kitelepülés ezt a célt szolgálta és szolgálja.

• Ez év novemberében ünnepeljük a Nagy Októberi Forradalom 100-ik évfordulóját, szeretnénk többek között úgy ünnepelni, hogy 100 fő új párttag felvételével gyarapítjuk sorainkat. Ez a szám megyére lebontva azt jelenti, hogy nekünk minimum 10 tag felvételét kell realizálni.

• Thürmer elvtárs beszámolójában hallottuk, hogy szintén a 100-ik évforduló tiszteletére Svájcban, Lenin elvtárs ottani lakásának falán emléktáblát helyeznek el.

• Május elsejét a Tiszaligetben töltöttük, elfogyasztottuk Szilágyi Sándor babgulyását. Szétosztottunk rengeteg Szabadság újságot és köszöntöttük az édesanyákat.

• Június 10-én Túrkevén a XXIII. Munkás Kupa országos kispályás labdarúgás tornájára kerül sor. Nevezési határidő: június 3. Szervező: Csajbók Ferenc, Túrkeve.

***

Pótolhatatlan veszteség érte a Munkáspártot és a munkásmozgalmat.

91 éves korában elhunyt DR. FEHÉR LAJOS elvtárs

Nehéz, küzdelmes ifjúkor után a II. világháború, majd többéves hadifogság következett. Hazatérése után csatlakozott a Kommunista Párthoz, amelynek értékrendjéhez haláláig hű maradt. Családot alapított, tanult, folyamatosan képezte magát, jogi egyetemi végzettséget szerzett. Nyugdíjazásáig a Szolnok Megyei Munkásőrparancsnokság jogtanácsosa volt. A rendszerváltás után alapító tagja lett a Munkáspártnak, de mindig hangsúlyozta, hogy csak olyan pártnak volt tagja, ami a kommunista eszmerendszerhez volt hű, ebben haláláig következetesen ragaszkodott. Lendülete idős korában is vele volt, fáradhatatlanul vett részt a pártmunkában. Terjesztette a párt kiadványait, agitált, szervezett úgy a pártban, mint környezetében. Tisztelet, megbecsülés övezte. Május 1-én értesültünk a szomorú hírről: váratlanul elhunyt. Tisztelettel és nagy-nagy szeretettel őrizzük emlékét. Emlékezetünkben a becsület, a tisztesség jelképeként él. Köszönjük Fehér elvtárs, amit a pártért és munkásmozgalomért tettél. Nyugodj békében.

Munkáspárt megyei és városi szervezete

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség

Jászkun Munkás, 2017. április

Április 4-én hazánk felszabadulásának 72. évfordulóját ünnepeljük!

A jelen migráció aspektusai

Bonyolult kérdése ez a XXI. századnak. A gyarmati rendszer szétesése azt a reményt ébresztette a gondolkodó emberekben, hogy a függetlenné vált egykori kolonializált országok kellő nemzetközi segítséggel történelmileg viszonylag rövid idő alatt talpra állhatnak és beállnak a civilizált államok rendjébe. Nem így történt. Az egykori klasszikus gyarmattartó országok nem nyugodtak bele, világbirodalmuk széthullásába s különböző praktikákkal fenntartani igyekeztek extraprofitjuk forrásait.

Gondoljuk meg: a neokolonializmus a „függetlenné” vált országok korábbi helyzetét majdhogy konzerválta. Csak a hatalmas egykori alávetettek (Kína, India) rendelkeztek olyan erőkkel, melyek lehetővé tették nemzeti érdekeik védelmét. Ám ez a törekvés is tele volt konfliktusokkal, és újakat is generáltak. A kevésbé erős, belső tartalékokkal alig rendelkezők, továbbra sem tudtak megszabadulni az imperialista hatalmak szorításától.

Ezek a belső elmaradottságból eredő ellentmondások, a nagyhatalmakkal vívott küzdelem a tényleges szabadságukért, s az egymással mesterségesen szembe állított kis országok napi háborúi elviselhetetlen állapotokat teremtettek a valamikori gyarmati országokban. Ez szüli a legújabb kori népvándorlást. Ennek igazi áldozatai a halál, kegyetlenkedés, éhínség, járvány és romok elől menekülnek. Ők Európa és a halál között választhatnak. Ne kriminalizáljuk ezt a kérdést. A bebocsátást kérők döntő többsége nem azért menekül kontinensünkre, hogy azt elfoglalja, iszlamizálja, megsemmisítse az európai civilizációt, hanem azért, hogy túléljék hazájuk összeomlásának következményeit. Minden bizonnyal akadnak közöttük fanatikus terroristák, ezeket ki kell szűrni.

Sorsukat illetően nem maradhatunk közömbösek, de kerülni kell minden akadémikus szélsőséget. Nem lehet elfogadni Angela Merkel álláspontját, miszerint mindenkit be kell fogadni, mert ezt diktálja a demokrácia, az emberség, a szolidaritás stb. De el kell utasítanunk Orbán Viktor felfogását is, miszerint le kell zárni határainkat a betolakodókkal szemben. Hamis ideológiát gyárt gyakorlata alátámasztására: ezek a jöttmentek elpusztítással fenyegetik nemzeti függetlenségünket, keresztény kultúránkat, identitásunkat, európai civilizációnkat. Történelmi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az idegenek befogadása – emberséges bánásmód mellett – csak gazdagítja az országot és kultúráját. Ez még akkor is igaz volt, amikor a külföldiek tették ki hazánk lakosságának nagyobbik részét. (Lásd a dualizmus történetét!) Bebocsátás esetén az a néhány ezer muzulmán nem tudna és nem akarna kárt tenni bennünk. Azt is figyelembe kellene vennünk, hogy itt-tartózkodásuk ideiglenes, mert mihelyt otthon a viszonyok rendeződnek, többségük bizonyára visszamegy eredeti hazájába.

Hegedűs Sándor

Megjegyzések a félelemről

A félelemről tudjuk, hogy érzelmi, indulati megnyilvánulás, melyet va­lóságos vagy vélt veszély idéz elő. E jelenség nemcsak az egyes ember lelkiállapotaként jelentkezhet, hanem egész társadalmi csoportok, illetve társadalmak tudatának vonásaként is. A félelem érzését napjainkban a tár­sadalmi viszonyok torzulásai táplál­ják leginkább. A félelem ez esetben a jogfosztottság, az elnyomás, a krónikus elszegényedés, a társadalmi igazságtalanságok, a hatalommal szembeni tehetetlenség, a karakter­gyilkosságok váltják ki és állan­dósítják. A tőkés társadalmakban (miként a miénk is) a munkás és az alkalmazott a munkanélküliség miatt, a magánvállalkozó a válság veszélye miatt fél a jövőtől. A félelem nemcsak törvényszerű szülötte az osztálytársa­dalmaknak, hanem a kizsákmányoló viszonyok fenntartásának egyik esz­köze is. A néptömegek félelemérzete mindig egyik legfontosabb szabályo­zója volt (most is az) a társadalomban élő ember magatartásának (pl.: fé­lelem a hatalom gyakorlóitól).

Amikor valaki felismeri, hogy vé­leményével kockáztatja az egzisztenciáját, munkakörét, nem azt mondja, ami a meggyőződéséből fakad, ha­nem azt, ami feletteseinek is imponál. Az is tény, hogy amikor a mostani kormány rátette kezét a tömegtájé­koztatási eszközökre, a médiások felszisszentek. A szabad sajtó ismér­vei helyett cenzori szigort fedeztek fel a mutatkozó jelekben. Hatására latolgatni kezdték magukban: a valót írják-mondják-e ezután, vagy csak azt, amit a hatalom engedélyez?

A hatalom gyakorlói többnyire kö­zömbösek az olyan jelenségek iránt, hogy az a viselkedésmód, amellyel a tömegkommunikációs eszközök bi­zonyos helyzetekről tájékoztatják a nyilvánosságot, olyan emberek ma­gatartásához hasonlítható, akik, ha jól megy a soruk, csöndben éldegélnek, ha meg fáj valamijük, kiabálnak, ha nagyon fáj, akkor jajgatnak.

A mai valóság azonban mást tük­röz. A hatalom elégedetten tapasztalja, hogy az emberek a „maszlagra” is fogékonyak. Elhiszik az olyan zagyvaságokat, hogy a szabadság és rend harmóniája közepette a társa­dalmi megbékélés, a válságból való kibontakozás, a nyugodt, alkotó civil élet, a nemzeti felemelkedés, a szak­mai hozzáértés politikamentes érvé­nyesülésének útjára vezényelt min­ket. No és fejünk fölül elhárította a bizonytalanság, az egzisztenciális fenyegetettség légkörét, a kincstári hit­vallás, a hivatalossághoz alkalmazkodás kényszerét. Ezek mind hazugságok. Az igazság az, hogy ezek a hatalmi csoportok klientúraépítés közben - elődeikhez hasonlóan - társadalmi normaként kezelik a fölfelé igazodást, s tárgyszerű válaszok, meggyőző alternatívák helyett meg­bélyegző minősítésekkel válaszolnak a megalapozott bírálatokra.

Senki ne csodálkozzék, hogy mind többen és sokféleképpen félnek ma Magyarországon. Legtöbben a létbi­zonytalanság okán. Jó lenne, ha meg­szűnnének azok az okok, melyek miatt félnünk kell. Ám a kormánykoalíció letéteményeseinek látásme­zején kívül rekedt, hogy a nyugdíja­sok többsége, valamint a kisjövedel­mű aktív korúak évről-évre félnek a téltől, a fölfelé kúszó áraktól, s per­sze a be nem váltott ígéretektől. Az érettségizettek, a friss diplomások az állástalanságtól, munkanélküliek a reménytelenségtől. A jövő dédelgetői pedig félnek attól, hogy nem lesz jövő, ha csak el nem hagyják saját ha­zájukat. Mindenki fél, mindenki ret­teg. Még az is, aki miközben hősi pózban tetszeleg, fenyeget nap mint nap. Talán, mert attól tart, hogy hol­nap majd őt fenyegetik.

Dr. Südi Bertalan

A pártegység

A pártegység, a bírálat és önbírálat egy kommunista párt életének és tevékeny­ségének, felépítésének és működé­sének egyetemes érvényű lenini elve. A pártegység elemei: az ideológiai, a politikai, a szervezeti és cselekvési egység. A négy elem elválaszthatatlan egymástól, és akkor érvényesül, ha jelen van a párt életében.

1. Az ideológiai egység feltételei a párt tagjainak azonos világnézetét a marxizmus-leninizmus egységes vállalását. Az ideológiai egység az az alap, amely nélkül nem lehet azonos politikai állásfoglalás. 2. A politikai egység az ide­ológiai egységre épül. Lényegét tekint­ve a pártprogram a párt tagjainak a párthatározatok és a szervezeti szabályzat alapján létrejött politikai összeforrottság egységét tartalmazza és fejezi ki. 3. A szervezeti egység azt jelenti, hogy a párt szervezetileg egységes egész felépítésében, működésében azonos elvek érvényesülnek, soraiban nem tűr meg semmiféle frakciózást. Az egész párt a demokratikus centralizmus alap­ján végzi munkáját. Az egész párt egyetlen központi irányítása és ellenőr­zése alatt végzi munkáját. 4. A cselek­vési egység azt jelenti, hogy a párt minden szervezete és tagja aktívan vesz részt a párt eszméinek terjesztésében, politikájának, feladatainak végrehajtá­sában, illetve kidolgozásában, követ­kezetes képviseletében fegyelmezetten. A párt egysége nem egyszer és minden­korra adott, egyetlen intézkedéssel megteremthető állapot. A valóságos viszonyok állandó változásához iga­zodva a párt egységét újra és újra folya­matosan kell megteremteni. A párt ereje nem a létszámában, hanem az egységében van - írta Lenin.

Horváth Sándor

A kapitalizmus áldozatainak napja: március 25.

A KAPITALIZMUS millióknak SZEGÉNYSÉG!

„Éhínség nem azért van a Földön, mert képtelenek lennénk jóllakatni a szegényeket, hanem azért, mert képtelenek vagyunk jóllakatni a gazdagokat.” - Teréz anya

A kapitalizmus áldozatai

Közép-Kelet Európában nagy reményekkel indultunk 1990-ben. Most már tudjuk, hogy illúzió volt csupán. Hazánkban azóta kapitalizmus van. Áldozatait hosszan sorolhatjuk.

John Kenneth Galbraith közgazdász, több amerikai elnök tanács­adója a „Rohanás a kapitalizmusba” c. cikkében a „Népszabadság Hétvége” 1990. 11. 03.-i számában is felhívta a szocialista tábor rendszerváltóinak figyelmét a Nyugat kapitalizmusának néhány fogyatékosságára.

1. „Ez egy tökéletlen szociáldemokrácia.” 2. „... a kapitalizmus sehol nem nyújt megfelelő és elérhető védelmet az alacsonyabb jövedelműek számára.” 3. „... az USA-ban több millió munka- nélküli és hajléktalan él.” (Barack Obama 22 milliót említett az utolsó választási ciklusában.) 4. „... a pénz, az ennivaló és a lakhely hiányánál semmi sem fojtja meg jobban a szabadságot.”

Ezzel összecseng dr. Kornai János közgazdász professzor ,,A kapitalizmus néhány rendszerspecifikus vonása” c. írásának megállapításai (Közgazdasági Szemle 2008. májusi szám): 1. „Munkanélküliség, alulfoglalkoztatottság.” 2. „A munkaadók összességének kollektív érdeke a krónikus munkaerő-felesleg létezése.” 3. „A jövedelem és vagyoneloszlás egyenletlensége.” Vagyis az említett „rendszerspecifikus vonások” folyamatosan szülik a szegényeket. Magyarországon ma 4 millióan élnek a létminimum alatt. Fizetési elégedetlenség miatt több mint félmillióan hagyták el hazánkat. A kilakoltatások számos esetben egyéni tragédiákba torkolltak: a hajléktalanság rémképe sok embe­rünket hajtott az öngyilkosságba. Több tucat ember fagyott meg ezen a télen is... Illúzió lenne azt hinni még ezek után is, hogy a tőkés társadalom az emberért van.

J. K. Galbraith megállapításaiból következik, hogy a kapita­lizmusban a munka és a tőke nem azonos jogállású. Ez a társadalom nem a dolgozó emberért van.

Vissza kell tehát térni a szocializmushoz, ahol minden a dolgozó ember érdekét szolgálja, mert legfőbb érték az ember.

Sipos Sándor

(Forrás: Szurcsik István tanulmányai)

DR. SÜDI BERTALAN: INTŐ AZ ELESETTEKÉRT

Sok szerencsétlent láttam életemben,

Saját hibáján kívül nyomorgókat,

Az élet keresztjétől keletkezett

Gondok terhei alatt roggyanókat.

A sors szeszélye „megvezette” őket,

Szegénységi bugyorba sodorta le,

Ahol életért pörölt a szükség,

S éléskamrák gondokkal voltak tele.

Láttam, miként ritkul a levegője,

Ha valaki léte válságba került:

Barátnak, ismerősnek idegenként

Hosszú feledés homályába merült.

Gyötörhette bánat, baj és szenvedés,

Bitangolók eszközévé válhatott,

Ám akkor süllyedt olcsó martalékká,

Ha nincstelen lett és kiszolgáltatott.

Ez a jussa manapság millióknak,

Meg a jövőt torzító bizonytalanság:

Pénzhajhászok, s rablók birodalmában

Bőven virágzik mindenféle gazság.

Míg milliárdosok kiszolgálói

Parlamenti székekért tülekednek,

Az utcán kéregető koldusokat

Hatósági emberek büntethetnek.

Ez a törvény előtti „egyenlőség”,

Álszabadságban létrejött állapot,

A Mammonhívők timokráciája,

Melyben sok szegény jólétről álmodott.

Szenvedésnek tűrés a táplálója,

Ha fellázadnak miatta, véget ér:

Voksokkal békés az újjászületés,

Jobb annál, mintha érette folyna vér.

DR. SÜDI BERTALAN: MEGROVÁS

Megrovom a pangó életűek

Semmittevőként élő „nagyjait”.

Ha tétlenül „babérokon” ülnek,

'Kiket Fortuna biztos partra vitt.

Ha tűnődnek néma rengetegben

Munkaparányok gyertyafényinél

Szótlanul, s egy átkozott hiszemben,

Hogy tétlenség a legrangosabb cél.

Megrovom, 'kik téblábolva várnak,

Ábrándot kergetnek, álmot űznek:

Utópiák felhőjébe vágynak,

Nem állnak ellen pusztító tűznek.

Nem lángol a lelkűk, mint a fáklya,

Irányt mutatván újabb utakon –

Nem égeti vergődés varázsa

Másokat gyötrő súlyos gondokon.

Megrovom, 'kik jövőnket nem féltik,

Úttalanul lézengnek ostobán,

Sorsfordítók hangjait nem értik,

Vakság foglyai életük során.

'Kiknek mindegy kacagás és hörgés,

Gyermekek arcán megfagyott mosoly,

Villámcsapás, fültépő mennydörgés,

Vagy békés egen szivárvány-csokor.

Ám azokat meg ki nem állhatom,

’Kik nyomorgók láttán is lapulnak,

Nem nyilall szívükbe a fájdalom,

Ha családok utcára szorulnak.

S noha látják, hogy ajserek őrzik

Bőség istene: Mammon templomát,

Tűrik, hogy gazdagság élvezői

Ácsolják mások ínségasztalát.

OPTIMISTÁN

A Zepter nevű cég tudósai olyan eszközöket állítottak elő, amely segíti az egészséges ételek elkészí­tését. Az emberek számára a nélkülözhetetlen anyagokat vonja ki a nyersanyagokból, gőzöléssel. A táplálékból főzés közben nemcsak a gőz távozik, hanem a fontosabb vitaminok nagyrésze is. A Zepter előadói nagyon érthetően magyarázzák el ezeket a fogásokat, és tanácsokat adnak a különböző fogások elkészítéséhez.

Én magam is vettem egy Biotron lámpát, melynek a rendszeres használata után mégszűnt a láb­fájásom. Az alsó lábszáramon volt egy fél szilva nagyságú dudor, amely megszűnt. A másik eszköz egy hidegen sajtoló masina, ami a vitaminok megtartásában segít.

Vikatoriáni dala jut az eszemben: „Drágám az élet oly szép tud lenni, halálos vétek nem észre venni. Mennyi szép van, csak meg kell látni és szívünkbe zárni”.

Dudás György

FELHÍVÁS VÁLASZTMÁNYI ADOMÁNY GYŰJTÉSÉRE

A jövő évi országgyűlési válasz­tások közeledtével a Munkáspárt is tervezi, hogy mind a 106 egyéni körzetben indít jelölteket. Ehhez nagyon sok pénzre van szükség. Kérjük tagjainkat, szimpatizánsainkat, hogy az önöket felke­reső és gyűjtőívvel rendelkező aktivistáinkat ne engedjék el üres kézzel. Segítségüket, adományaikat meg­köszönve tisztelettel:

Bencsik Mihály, a Munkáspárt megyei elnöke

HÍREK

• Vona Gábor, a Jobbik elnöke bejelentette, hogy polgári kezdeményezést indít annak érdekében, hogy megvalósuljon: egyenlő munkáért egyenlő bért. Ehhez összesen egymillió aláírást kell összegyűjteniük. Ezt a jelenlegi kapitalista formáción belül képzeli el. Óriási tévedésben van. Az EU nem a népek jólétét szolgáló intézmény, soha nem fogja a dolgozókat szolgálni.

• A Munkáspárt nőnapi rendezvényéről hírek jelentek meg Szolnok, Bács-Kiskun, Miskolc médiájában. Az Ózdi Televízió is szólt arról, hogy a Munkáspárt férfitagjai az utcákon köszöntötték a nőket. Több helyen megemlítették, hogy csak a Munkáspártnak fontos a nőnap.

• Gyömrőn, Nagylakon, Tolnanémediben képviselő testületi jelöltek részére gyűjtötték össze a szükséges aláírásokat.

• Március 25-én országos akciónap keretében a „Kapitalizmus Áldozatainak Napja” alkalmából demonstrációra kerül sor.

A Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából Szolnokon megkoszorúztuk a Vörös Újság Emléktáblát.