Hazánk minden gyermekének joga van az emberhez méltó életre
Gyermekeink közül sokan élnek hazánkban méltatlan körülmények között. Mindannyiunknak érezni kell, hogy ezen kötelességünk változtatni. Ha a jövőt akarjuk igazán építeni, akkor egyik legfőbb kötelességünk, hogy biztosítsuk minden gyermek számára napi szükségleteinek kielégítését, fel kell karolni a szegényeket, a rossz körülmények között élőket, de értem a cigánygyermekeket is. A gyermekek nem tehetnek arról, hogy rossz körülményekbe születtek bele. Az elszegényedés, a nélkülözés tovább nehezíti az életkörülményeket, és ezeknek a legvédtelenebb szenvedő alanyai a gyermekek.
Szerintem az egyetlen igazi megoldás az lehet, ha az óvodától az általános iskola befejezéséig államilag nyújtanának segítséget az önkormányzatok közreműködésével a szegény, nélkülöző gyermekeknek, az étkezésben, a tisztaságra, a normális életre való nevelésben, a kultúrában, hogy ezek a szülők életére is jó hatást gyakorolhassanak.
Olyan szemléletet kell kialakítani az iskolákban, hogy minden gyermeknek egyenlő esélye legyen a tanulásban, az életbe indulásban. Ne történhessen meg az, hogy külön ballagtatják a cigánygyermekeket, mert állítólag tetvesek, vagy nem ül mellé a többi gyerek, mert koszos a ruhája, vagy barna a bőre. Akadályozzuk meg, hogy már gyermekkorban kialakuljon az ifjúság szemléletében a faji megkülönböztetés. Minden gyermek legyen egyenlő, azokat pedig, akik szegény sorsúak, akik komfort nélküli lakásból jöttek, karolja fel a társadalom, az elmaradt és elszegényedett családokat segíteni kell. Ha százezreket arra kárhoztatunk, hogy nélkülözzön, éhezzen, vagy kolduljon, akkor a gazdagoknak sem lesz nyugodt az életük. Szégyenkezni kell annak a nemzetnek, hatalomnak, amely nyomorban tartja azt a réteget, aki megteremti két kezével az uralkodó felső réteg részére a szükséges termékeket.
Milyen jövő vár arra a nemzetre, amely a gyermekeit nem a kornak megfelelő módon neveli?
Átkozott az a hatalom és a hatalmasok, akik hazugsággal tömik nemcsak a felnőttek, de a gyerekek fejét is. Tisztelt értelmiségiek, pedagógusok! A magyar nemzet alakításáért önök is nagy felelősséggel tartoznak. Népünk felemelkedésének egyetlen útja a minden gyermekről való gondoskodás, amit össztársadalmi erővel haladéktalanul meg kell oldanunk! A most megalakuló kormánynak az első közt ezzel kellene kezdenie munkáját.
Dudás György, Budapest
Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, az alatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok.
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég és föld leszek, ha meghalok:
Tűz, víz, ég és föld, s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!
Szidják a politikusokat
Bárkivel beszélgetek mostanság a politikáról, vagy a gyötrelmekkel terhelt társadalmi állapotokról, legtöbben a különféle vezető politikusokat szidalmazzák. S ezen aligha csodálkozhatunk. Hiszen ami ebben az országban napjainkban történik, minden képzeletet felülmúl. A tőkéről köztudott volt, hogy érzéketlen az emberi sorsok iránt, birtoklóitól a társadalom tagjainak többsége akár éhen is halhat.
A ma politikusairól pedig igazolódott, hogy nem egyebek, mint botcsinálta korifeusok. Outsiderként, anélkül „vedlettek át” a napi vagy a távlati politika csinálóivá, hogy a különféle élethelyzetű társadalmi csoportok érdekei elvszerű egyeztetésének, valamint a rendszerváltás keletkeztette vesztesek gondja céltudatos kezelésének tudományát elsajátították volna. Így vált többségüknek ismérvévé a politikai rövidlátás és az emberek kiszolgáltatottság iránti érzéketlenség. Szertelen, elhamarkodott, olykor egymásnak is ellentmondó intézkedéseik, döntéseik sora bizonyította ezt a rendszerváltás óta eltelt esztendőkben. Ki csodálkozhatna ezen? Hiszen az utóbbi két évtizedben egzisztált politikai elitek többsége akként került a parlamentbe és a kormányba, hogy jószerével semmit nem csinált előzőleg. Részint a politika iránti passzivitásával, „bekkelgetésének” hangoztatásával, vagy a múlt rendszerben szerzett büntetett előéletével, részint pedig a damaszkuszi utas metamorfózisával, korábbi előélete megtagadásával találtatott alkalmasnak törvényhozói vagy kormányzati tisztségre.
A politikai fordulat első törvényhozói testületéről elmondható, hogy jobbára az ún. „ellenállók és kitartók” parlamentje volt. Az ellenállóké, akiket az ötvenes években valamilyen sérelem ért, kizártak a pártból, vagy nem voltak soha tagjai a pártnak, de művészi alkotómunkájukban, szakmai tevékenységükben korlátozva érezték magukat, legalábbis ezeket hangoztatták.
A korabeli parlament képviselőinek másik csoportját a „kitartók” alkották. Azok, akik szamizdatosok voltak, vagy a rendszerváltást megelőző néhány esztendőben szerveződő ellenzék gyűlésein szorgalmasan megjelentek. Semmilyen különleges képességük, személyi adottságuk nem volt: fő erényüknek a kitartás bizonyult, jelesül, hogy részt vettek, agitáltak, hangoskodtak, plakátokat ragasztottak, s közben mocskolták, rágalmaztak másokat, mószerolták a szocializmus ilyen-olyan szintű vezetőit. Mindezért beválasztották őket különféle bizottságokba, választmányokba, ahonnét az útjuk egyenesen az ország házába vagy a minisztériumi hivatalokba vezetett.
E tisztségviselők törekvéseinek negatívuma mindmáig két területen ismerhető fel leginkább. Egyrészről: mivel sértett emberek, vagy azok utódai még ma is a gyűlölködők pozíciójából politizálnak, s a különféle utólagos elszámoltatások, megtorlások szószólói, sürgetői. Másrészről: a szükséges elméleti vagy gyakorlati ismeretek híján minél magasabb szintű sarzsit viselnek, annál tetemesebb politikai károkat képesek az országnak okozni. Nap mint nap tapasztaljuk ártalmaikat, melyeket a magyar népnek – a következmények nélküli politikai rendszerben – el kell viselnie.
Südi Bertalan
Fasizmus és antifasizmus
A fasizmus kérdése immár kikerülhetetlen témája a magyar publicisztikának, mert a szélsőjobboldal egyre erőszakosabban nyomul a hatalom felé, fenyegetve közéletünket. Korántsem fantom csupán, hanem egyre radikálisabb és veszedelmesebb jelensége a társadalomnak.
Azt hihetné az ember, hogy ahol egyszer már tombolt a fasizmus, ahol egyszer már alig helyrehozható politikai, gazdasági, morális és országromboló károkat okozott, ott nincs talaja többé. Sajnos, nem ezt tapasztaljuk. Úgy tűnik, sem a horthyzmus, sem a Szálasi Ferenc által vezetett hungarista mozgalom pusztító hatása nem volt eléggé elrettentő. Pedig nagy tévedés azt hinni, hogy csak a holokauszt áldozatai voltak kárvallottjai a fasizmusnak. A nép, az ország szenvedte meg a nyilas rémuralmat, vallásra, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Nem lenne ez ma sem másként, ha a magyar nácizmus szabad kezet kapna a randalírozásra, ha sikerülne nyilas abszolutizmust teremtenie. Ezért elképesztő, hogy az egyszerű emberek Vonáékban látják a nemzet megmentőit. Több mint naivitás kell annak elfogadásához, miszerint a zsidók, a cigányok, a melegek a kommunisták, a szocialisták, a demokraták társadalomból való kirekesztése elhozza a nép számára a várva várt Kánaánt.
A palackból Orbánék engedték ki a Jobbik-szellemet – útitársat látva bennük. Vonáék mára annyira megerősödtek, hogy szembefordultak bábájukkal, és önálló erővé váltak – körkörös támadásra készülve.
A Jobbik Magyarországért egyelőre kisebbségben van a parlamentben, ezért számítani lehet arra, hogy a harc színterévé az utcát akarják tenni. Ezzel adva nyomatékot a törvény házában kifejtett követeléseiknek. Az új ciklus még nagy harcok ígérete lehet. Ez Orbánékat nyomhatja jobbra is, balra is. Ezért nagy történelmi felelősség nehezedik a Fidesz vállára. E csatának progresszív kimenetelt csak az előítéleteken felülemelkedni tudó antifasiszta összefogás biztosíthat. Ez nem nagykoalíció, de a hungarizmus elszigetelésében érdekelt erők összefogása a sátáni erők ellen.
A Magyar Kommunista Munkáspárt is érdekelt a Vonáékkal szembeni együttműködés erősítésében, mert még nincs forradalmi helyzet, s jelenleg a demokrácia védelme van a napirenden, nem a kapitalizmus megdöntése. Ám ez a stratégia távlatokban a szocialista forradalom felé vezethet bennünket.
Hegedűs Sándor
Dialektikus következtetések
Az ideológiai feladatok között döntő fontosságú, hogy a baloldali kommunista szellemi magjának újjászervezése érdekében kitakarítsuk (saját fejünkből is) annak az eszmei atombombának a pusztításait, amely az SZKP XX. kongresszusán robbant ki (be), mert ízekre szaggatta a nemzetközi munkásmozgalmat és a vele rokonszenvező baloldalt: romboló hatása azóta is csaknem változatlan erővel érvényesül.
A kijavításokat mi elkezdtük, de átütő eredménye csak akkor lesz, ha a baloldali érzelmű gondolkodás és életfelfogás „kritikai tudatossággal” az élő szereplők elmondásai alapján alakítsuk ki. A marxi-engelsi-lenini elvek alapján működő kommunista pártot nem tudtuk még létrehozni, mert az ideológiai megosztottság uralkodik még a baloldalinak vélt pártok között is.
A történelmi harcok emlékei még élnek, de az új szocialista-kommunista irányzatok alapelveit még nem dolgozta ki senki. Nem lehet másképp gondolni a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra, sem a május elseje megünneplésére, mint az 1919. március 21.ei Tanácsköztársaságra, mert az alap az, hogy a munkásosztály harcot folytatott a kapitalizmus, illetve a fasizmus ellen világszerte.
A vörös zászló, az ötágú csillag jelképe tovább kell éljen mindenütt a földön.
Koczka Béla
Meghívó • 2010. július 4., XXI. évforduló
A Magyar Kommunista Munkáspárt július 4-én, vasárnap 10 órai kezdettel emlékezik meg a XX: század legnagyobb magyar államférfiújának, Kádár János halálának 21. évfordulójáról. Kérjük, mindenki egy szál virággal tegye tiszteletét a Fiumei úti sírkertben! A Kádár-évfordulóra július 4-én vonattal utazunk!
Karcag ünnepelt
Saját hagyományainak megfelelően idén is megünnepelte a Munkáspárt karcagi alapszervezete a dolgozók ünnepét, azaz május elsejét (igaz, ezúttal nem a városközpontban). A tagság és a párttal, illetve annak a szegényekkel kapcsolatos elképzeléseivel rokonszenvező érdeklődők már délután két óra után megérkeztek Németh Imre Damjanich utcai portájára, aki éppen akkor látott neki a birkafőzésnek.
Bár a párt a tavaszi választásokon nem tudott egyéni jelöltet állítani a karcagi választókerületben, ajánlóin és szavazóin kívül mások is érdeklődtek az ünnepség iránt. Persze az időközben puhára főtt birkahús illata is csábító lehetett. Valószínűleg ezt a feltételezést igazolta vissza az a tény, hogy az ételből estére már nagyon kevés maradt.
A közel száz ünneplő átvehette a Jászkun Munkás legfrissebb számát is. A szervezők fontosnak tartották tájékoztatni a megjelenteket arról, hogy Karcagon és környékén milyen listás eredményeket ért el a Magyar Kommunista Munkáspárt. Bár az eredmények most szerényre sikeredtek (különösen, ha összevetjük azokat a kilencvenes évek adataival), a Karcag nagyságú városok közül a Nagykunság fővárosa szerepelt a legjobban a négy listát állított megye városai közül (annak ellenére, hogy nem volt egyéni jelölt).
Az ünneplők közül többen a Párt jövőjéről is vitáztak. Egységes vélemény alakult ki abban, hogy a Magyar Kommunista Munkáspárt nem eshet szét a gyengébb választási szereplés ellenére sem, illetve hogy a pártmunkát mindenképp folytatni kell - minél erőteljesebb mértékben. (Ehhez ad segítséget a Párt Ezres listája, amely a választási hadjáratban, de utána is jól használható.)
A győztes Fideszt illetően szinte mindenki bizonyos volt abban, hogy az ígéreteiket aligha tudják majd betartani, és hogy a munkásnak, a kiszolgáltatottabb helyzetben élő magyarországi millióknak az új kormányzat sem képes érdemben segíteni - legfeljebb szavakban.
A karcagi alapszervezet a tagok és a szimpatizánsok tagbevételeiből és adományaiból - ha csekély mértékben is - maga is képes segíteni, támogatni rászoruló tagjait, amolyan modern kori Vörös Segélyként. Ezt kiegészítve akár kölcsön is tud adni annak érdekében, hogy a közüzemi szolgáltatók számláit az érintettek határidőben ki tudják fizetni.
Csomorkányi Andor
XVI. MUNKÁS KUPA • 2010. június 12., szombat, Túrkeve
Hatodik alkalommal – nőknek is.
Ismét Túrkeve ad otthont – immár tizenhatodik alkalommal – a Munkáspárt által szervezett országos kispályás labdarúgótornának. A csapatok regisztrálása és a kupa megnyitása a Városi Sportcsarnokban, illetve a mellette lévő kézilabdapályán lesz (a Kisújszállás–Mezőtúr összekötő út mentén eligazító táblával jelezve).
Program:
7.30-8.30 A csapatok regisztrálása, sorsolás
8.30-9.00 Megnyitó
9.00-9.30 A csapatok eligazítása
9.30-13.30 Csoportmérkőzések (játékidő 2x15 perc). Négy csapat jut tovább.
13.30-13.45 A továbbjutó csapatok regisztrálása, a csapatok párosítása
13.45-15.15 Elődöntők. A vesztes csapatok harmadik helyezettként bronzérmet és szerény díjat vehetnek át. Játékidő: 2x15 perc. Döntő.
15.30 A program lezárása: eredményhirdetés.
Természetesen a nők és a férfiak külön versenyeznek.
Amennyiben 16 csapatnál több résztvevő lesz (ez a férfiak esetén fordulhat elő), az eredményhirdetés egy órával eltolódik, a játékidő és a továbbjutó csapatok száma módosul. Az első és a második helyezettek arany-, illetve ezüstérmet vehetnek át. Egy csapat maximum 10 főből állhat, maximum 10-10 érmet osztunk ki a dobogón végzők között.
Benevezési díj csapatonként: 5000 forint. Benevezési határidő: 2010. június 6. A határidőn túli nevezés esetén a tornán való részvételt nem garantáljuk. A benevezési díjat az alábbi címre kérjük: Csajbók Ferenc, 5420 Túrkeve, Április 4. u. 12/b. Érdeklődni az alábbi telefonszámokon lehet: 56/361-929 vagy mobilon: 30/286-64-74.
A benevezéshez a csapat és a település nevét, valamint a csapat vezetőjének nevét, címét, telefonszámát és a benevezési díjat kérjük. (A nevezési díjat személyesen a lakásomon, vagy túrkevei ismerősökön keresztül, vagy postai úton kérem hozzám eljuttatni.)
Milyen pályán lesznek a mérkőzések?
A döntő a sportcsarnok parkettás pályáján zajlik. A csoportmérkőzések – a sorsolás szeszélyéből és a lehetőségekből fakadóan – parkettán, betonon, salakon, és az is előfordulhat, hogy füves pályán lesznek. Lényeg, hogy tornacipőt (teremcipőt) használjanak a játékosok.
Az előzőekben kiderült, hogy várunk női csapatokat is. A fentiekben leírtak a női csapatokra is vonatkoznak. A női csapatok vetélkedésének mikéntjét a benevező csapatok számának függvényében később dolgozzuk ki. Meghívót minden benevezett csapatnak eljuttatunk.
Csajbók Ferenc, a torna szervezője
***
A karcagi pártszervezetünk vezetője, a megyei elnökség tagja MEASZ-érdemrendet kapott a kiemelkedő munkájáért. Gratulálunk!
Emléklap Magyarország felszabadulásának és a MEASZ megalakulásának 65. évfordulója alkalmából Horváth Sándor részére huzamos időn át végzett kiemelkedő társadalmi tevékenységéért és szervezetünk támogatásáért.
Budapest, 2010. március 31.
Hanti Vilmos elnök, MEASZ-Összefogás a demokráciáért
