A bajok gyökere
Ismerősökkel beszélve, a vonaton az utazókat hallgatva folyamatosan a Fideszt és az MSZP-t szidják különböző vérmérséklettel.Ki az egyiket, ki a másikat hibáztatja a nyomoráért. Sajnos az emberek többsége nem ismeri fel, hogy a bajok gyökere a rendszerváltásban keresendő. Az emberek többsége személyesen élte át a rendszerváltást. Ma jelentős azoknak a száma, akikben azt a hamis illúziót keltették, hogy nem a szocializmust váltotta fel a kapitalizmus, hanem a diktatúrát a demokrácia. Mintha a szocializmust a diktatúrával, a kapitalizmust a demokráciával lehetne azonosítani. Természetesen ez nem igaz, mert a diktatúra és a demokrácia mindig együtt van jelen. Ezt Lenin az „Állam és forradalom” című művében írta meg.
Az átverés mára jókora csalódást okozott, mert a következményeit most már érezzük: a nemzeti össztermék húsz százalékkal csökkent. Ezt a háborús veszteséggel felérő csapást az életszínvonal hasonló mértékű hanyatlása követte, amit az ezredforduló után tudták részben kompenzálni.
A tulajdonviszonyok és az elosztás is gyökeresen megváltozott, a teljes foglalkoztatottság megszűnt, a privatizáció következtében egymillió munkahely szűnt meg, amit eddig nem tudtak és nem is akarnak pótolni. Felháborítóan nagyok a jövedelmi különbségek. Egy szűk réteg mesés vagyonra tett szert, munkavégzés nélkül. A nemzeti vagyon egy jelentős részét fillérekért eladták, a másik része meg az enyészet áldozata lett. A létrehozásban a magyar nép verejtéke és sok mukája, lemondása volt benne. Négymillió ember él a létminimum alatt, másik négymillió meg vegetál. Virágzik a korrupció, nő a bűnözés és az öngyilkosok száma.
A rendszerváltással szinte egycsapásra eltűnt a szocializmus gondoskodó állama, ennek következtében a nyugat-európai jóléti államok is eltűntek, mert az ottani dolgozók nem hivatkozhattak a szocialista országokra. Így mindkettő a neoliberális kapitalizmus áldozatává vált.
Ennek következtében hazánk is a pénzuralom fogságában él, és az ember mint értékeket termelő elértéktelenedett. Ez annak a következménye, hogy a munkanélküli tömeg ott áll a gyárkapu előtt, hogy minimálbérért is elmenjen dolgozni. Ezért a kapun belüli munkások százszor meggondolják, hogy több bért követeljenek.
Sajnos a szakszervezeteket is megvette a hatalom, ezért az érdekképviselet a nulla közelében van. A magyar nép nagy árat fizet azért, mert a rendszerváltást a televízió képernyőjén nézte végig. Elhitte a sok hazugságot, és most a kilátástalan helyzetében sem ismeri fel a bajok gyökerét.
Horváth Sándor
Részletek Thürmer Gyulának, a Munkáspárt elnökének kecskeméti beszédéből (2012. augusztus 19.)
Az államalapításra, Szent Istvánra, az első magyar királyra emlékezünk e napokban országszerte. Ma sok magyar politikus üti fel a történelemkönyvét, és keresi saját képét. Nem akarjuk elkeseríteni őket, de még nincsenek benne. Nagy valószínűséggel nem is lesznek.Szent Istvánt jó ezer év választja el korunktól. Ne akarjuk Istvánt utánozni! Ne akarjuk az akkori tetteket a mába illeszteni! Ami összeköt bennünket, az nem a módszer, hanem a feladat. Istvánnak az akkori 500-600 ezer magyarnak kellett életprogramot adni. A mi feladatunk, hogy 10 millió magyar számára adjunk programot a túlélésre, a boldogulásra, az életre.
Nem akarunk olyan Magyarországot, ahol kötelező a vallás, ahol összeolvad az állam és az egyház. Olyan Magyarországot akarunk, ahol az oktatás demokratikus, világi, állami, ingyenes, ahol a hit nem állami elvárás, hanem állampolgári jog.
A mi erőforrásunk része a 20. századi magyar szocializmus is. A szocializmus évtizedei alatt előre léptünk önmagunkhoz képest. A magyar jobban élt, mint a Horthy-rendszerben, vagy bármikor a 20. században. Ma rosszabbul élünk, mint 23 éve.
A mai nyugat válságban van. A tőke pénzzel árasztotta el a világot, olyan pénzzel, ami mögött nincs termelés, nincs élet. A tőke több pénzt akar, ezért elvesz, ellop, kizsákmányol, tönkretesz és gyilkol. Mi, a Munkáspárt azt mondjuk: egy megoldás van, a kapitalizmus leváltása, olyan társadalom megteremtése, ahol nem a pénz a fontos, hanem az ember.
A Kádár-rendszer mindenkinek munkát adott. Ma másfélmillió ember „fölösleges” ebben az országban. A Kádár-rendszerben napi 8 óra munkából tisztességesen megéltél. Ma tizenhatot gürizel, és mégsem élsz meg.
Kádár hatalomra jutásakor a GDP 1,5 százalékát költötték tudományos kutatásra. 23 évvel később, a rendszerváltás előtt 3,75 százalékát; ma az egy százalékot sem éri el.
A hetvenes évek végén 1,9 millió szarvasmarha volt Magyarországon. 2011-ben már csak 698 ezer. Akkoriban 8,5 millió sertés volt az ólakban, ma már legfeljebb 3 millió. Akkoriban közel 80 kg húst ettünk meg fejenként, ma kevesebb, mint 60-at. Tejet ma kevesebbet iszunk, mint 30 éve. Magyarország 1989-ben 20 milliárddal tartozott a világnak, ma mintegy 130 milliárd dollárral.
A tőke hatalmát kell korlátozni. A tőkével, a gazdagokkal kell a válság árát megfizettetni. A tőkét csak a néptömegek, a dolgozók ereje korlátozhatja. Ha erősek leszünk, szervezettek, a tőkések kénytelenek lesznek engedményeket tenni.
Gyere a Munkáspártba, váltsuk le együtt a rendszert! Küzdjünk a tőke ellen ott, ahol nem vár bennünket! Menjünk az utcára! Álljunk ki a dolgozók jogai mellett! Küzdjünk minden igazságtalanság ellen! Mi, a Munkáspárt új közösségi társadalmat akarunk. Olyan országot, ahol nem a gazdagok döntenek sorsunkról, hanem mi magunk. Olyan országot, ahol a vagyon nem keveseké, hanem mindenkié. Olyan országban, ahol nem a pénz az úr, hanem az ember.
Boldog ünnepet, munkát és kenyeret mindenkinek.
Különösen helytelen magatartás
A választások idején sokan nem mennek el szavazni. Ez az emberek egyik nagyon káros és igazságtalan cselekedete. A hatalom gyakorlói pedig mintha nyugodt szívvel ezt tudomásul vennék. De nézzük meg ezt egy kicsit részletesebben.Minden faluban, városban az önkormányzatok igen sokat dolgoznak azért, hogy minden állampolgár szavazhasson. És a mi a legfontosabb, sok pénzbe kerül a feltételek biztosítása. Vagyis mindenki tudja, hogy szavazni kellene, mert ha nem mennek el elegen, akkor meg kell ismételni a szavazást. Az önkormányzatnak pedig ismét sok pénzt és munkát kell ráfordítani a lebonyolításra. Tehát azok, akik nem mennek el szavazni, miattuk kell a közalkalmazottaknak pluszmunkát végezni, és fölöslegesen elkölteni azt a pénzt, amit segélyre, vagy más fontos helyre tehetnének. Vagyis saját maguknak okoznak kárt. Egyszóval semmibe veszik a helyi értelmiség, a közalkalmazottak, a vezetők felhívásait, kéréseit. Miért nem gondolkodnak egy kicsit? Miért nem támogatják azokat, akik vállalják a közösségért való munkát? Hálátlan ez a magatartás, mert azt viszont elvárják, hogy a közalkalmazott legyen udvarias, figyelmes, szolgálatkész – és főleg hogy a problémát mielőbb oldja meg.
Ez minden rendes helyen így is van.
Csakhogy ha az önkormányzatot felesleges kiadásokra kényszeríti a lakosság, és a lehetőségeik ezzel szűkülnek, így nincs mód arra, hogy sok ember nehéz helyzetén segíthessenek. Tehát nem hallgatni azok hívó szavára, akikhez egyébként gyakran fordulunk, vagy fordulhatunk segítségért, hogy úgy mondjam, nagy könnyelműség.
Például egy faluban indul a választásokon az orvos, a pedagógus, az önkormányzat tagjai, a hentes és a többi. Lényeg az, hogy mindegyik vállalja a helyi gondok megoldásával járó munkát. Pusztán ezért megérdemelnék azt a tiszteletet és megbecsülést, hogy mindenki elmegy, és valamelyikre leadja a voksát.
Miért kell szavazni? Azért, hogy a jó polgármestert, vagy a jó képviselőt nehogy leváltsák. Ha pedig nem jó a polgármester, vagy megbízhatatlan lett a képviselő, akkor le kell váltani. Tehát az lenne az igazi választás, ha minden szavazásra jogosult állampolgár elmenne és szavazna. Csak így szüntethető meg a jelenlegi gyakorlat, nevezetesen az, hogy ne csak a kegyeltek akarata érvényesüljön. A népakarat jegyében gyakorolt demokrácia csak akkor lesz igazi, ha minden jogosult ember elmegy szavazni.
Mindezekről egymás között beszélgetni kell, és jobb belátásra kell bírni a közömbösöket. Szavazzon mindenki a legjobb belátása szerint.
Dudás György
Gondolatok a néhai kormányzóról
A jelentős tömegtámogatást élvező nagybányai Horthy Miklós kormányzó, anno a magyar államiságot testesítette meg. Ez az állam hozta a hírhedt zsidótörvényeket, asszisztált a magyarországi zsidóság szisztematikus kiirtásához, a cigány lakosság megtizedeléséhez, okozta a doni tragédiát, amikor egy egész magyar hadsereget küldtek – nem a bolsevizmus elleni keresztes hadjárat szereplőiként, hanem a németek kegyelméből visszaszolgáltatandó területekért ellenszolgáltatásul – a vágóhídra.Horthy írta alá azt a kiáltványt, amely német akaratból felrúgta a Jugoszláviával kötött barátsági szerződést, és adta ki a parancsot: „Előre az ezeréves határokra!” Mert hát úgy vélte: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!” Ő parancsolta ki a katonákat a doni mészárszékre. Aki a Donnál és Voronyezsnél elesett katonáinkat őszintén sajnálja, gyászolja, annak tudnia kell, hogy legfőbb hadúrként Horthy szentesítette a hadparancsot. A nemzeti érdekként szajkózott torz politika vezetett az újvidéki mészárláshoz, majd ennek megtorlásaként több tízezer mgyar polgári lakos kivégzéséhez a háború után. Ez a politika juttatta német kézre az országot, hozta hazánkba a Vörös hadsereget, amely a németeket s a nekik kiszolgáltatott magyar haderőket követve lépte át – állítólag Battonyánál – a magyar határt, a juttatta hatalomra Rákosit. Nem Rákosi volt az első, aki idegen fegyverek árnyékában ült a hatalomba: Horthy nem mondott le Klessheim után, hanem nevét adta az 1944-es német megszálláshoz.
Mindezek olyan erénynek minősültek a jobboldali vezetők szemében, melyek miatt megérdemli Horthy, hogy emlékét szoborállítással is megörökítsék.
Ezek után még mondja valaki, hogy nem feledékeny a magyar.
Dr. Südi Bertalan
Südi Bertalan: Ultima ratio
Ha lejárat előtt kongat az élet,Minden halandó eltöpreng a múlton:
Fölidézi, hogy mit tett jól vagy rosszul,
Mikor ballagott az életúton.
Én is ezt cselekszem – nyolcvanhoz közel,
Eltűnődöm a meggyötrő múltamon:
S a világmegváltó szép terveimet
Alázó kudarcok sorában hagyom.
Egész életemben küzdöttem bátran,
Úgy véltem, az igazságért érdemes:
Azt tartottam, ki másokért szót emel,
Legyen szegény sorsú, lelkileg nemes.
Gyűlöltem az önkényeskedőket, ha
Az elesettet lenyomták a sárba:
Jobbomat nyújtottam a vergődőnek,
Ha alkalmasint segítségemet várta.
Hadakoztam szörnyetegfigurákkal,
Akik sanyargatták sokak életét,
S hatalom birtokában nem feleltek
A másokat nyomorgató vétkekért.
Sok vágyott célom azért holt hamvába,
Mert az álnokság erősebb volt nálam:
Sárral dobáltak, olykor megtapostak,
Mikor az igazság szentélyében jártam.
A hazámhoz mindvégig hű maradtam,
Nem feledtem el, hogy mit nyújtott nekem:
Szájhőseit gyakran szántam pokolra,
Ha a közéletben ütköztek velem.
Kegyencekből köpönyegváltók lettek,
S elrohantak a damaszkuszi útra,
Sokan mentek a szédelgő csapattal,
Hogy hatalomból részeljenek újra.
Elképedtem a tüsténkedő bandán,
Vigyorogtak saját népük szemébe.
Míg a többséget nyomorba juttatták,
Maguk gazdagodva érkeztek révbe.
Persona non grata
Mélyen elgondolkodtató hír, miszerint az izraeli kormány nemkívánatos személynek nyilvánított egy másik állam magasrangú tisztségviselőjét. Nem akarok rébuszokban beszélni: Kövér Lászlóról, a magyar országgyűlés elnökéről van szó.Az ifjútörökök egy egészen új, szokatlan hangnemet vezettek be a parlamentben, a neveletlen pesti srácok stílusát. Még a horthysta honatyák is megadták egymásnak a kellő tiszteletet, amikor bármennyire éles modorban különböztek össze a napirendi vitákban. Az új élet kezdetén történt, hogy Orbán Viktor a törvényhozás házában „hazugnak” nevezte a miniszterelnököt. Antall József arcán kirajzolódtak a megütközés jelei, de ennek akkor nem adott hangot. Lehetséges, hogy az ülés szünetében a folyosón kioktatta titánunkat a jómodorról. Ez a vitatkozási forma ezután polgárjogot nyert érintkezéseikben. A „pimasz”, „hazug”, „aljas”, „pofátlanság” stb. beépült mindennapi szótárukba.
Gyermekszobájuk nem volt, de személygépkocsit kaptak, ha sikerült leérettségizniük. Semmiért nem kellett megküzdeniük, készen jutottak mindenhez, talán a szakdolgozathoz is. Az iskolapad után fejest ugrottak a politikai vezetésbe, tapasztalatok, kellő gyakorlat nélkül. Még a vezető pozícióikban em léptel túl az amatőrizmuson. Sajnos ennek levét az országnak kell meginnia.
A T. Ház elnöke sem kivétel ez alól. Barbársággal vádolta meg a román vezetőket, akik elkövették azt a hibát, hogy nem utasították ki szittya vezetőinket. A Fidesz-funkcionáriusok Erdélyt Magyarország szerves részének tekintik, s ott úgy jönnek-mennek, mintha saját latifundiumuk lenne. Trianon békés revízióját a két világháború között nem tudták elérni, sőt a „Nem, nem, soha”, a „Mindent vissza” szlogenjeikkel csak elveszejtették esélyeinket. Most úgy tesznek, mintha Trianon hatálya időszerűtlenné vált volna. ezzel a rövidlátó magatartással csak az elszakadt magyarság helyzetét nehezítik meg. Mi magyarok, bármilyen bűnt elkövethetünk szomszédainkkal szemben, ám jaj annak, aki ezért felelősségre mer vonni bennünket. Mit tenne Orbán Viktor, ha druszája, Victor Ponta Békéscsabán a magyar vezetők ellen uszítaná a román kisebbséget? A kérdés költői.
A magyar politikai élet irányítói azonban nemcsak formai hibákat követnek el, hanem súlyos tartalmiakat is. A második világháború és a holokauszt után kiállni a a fasizmus képviselői mellett (Nyírő József) több mint bűn. Ezzel implicite kifejezték, hol állnak a demokrácia és a fasizmus harcában. Ez a magatartás megmagyarázza, miért lép fel az orbanizmus mind sunyibb módon a horthízmus felé. Ezek után mennyi marad meg a demokrácia hiteléből? Vigyázzunk: ne azt nézzük, mit mond a Fidesz elnöke és hívei, hanem azt, mit cselekszik. Ne csak Vonáékra összpontosítsunk, hanem minden autoriter erőre, fogjunk össze mi, demokraták, állítsuk meg Arturo Uit, amíg passzivitásunkkal nem követünk el valami jóvátehetetlen bűnt! A történelmi felelősség bennünket is terhel!
Hegedűs Sándor
Rövid hírek
• Augusztus 4-én Thürmer elvtárs megyénkben járt. A tiszaburai program mellett ellátogatott Abádszalókra, ahol átadta a tagkönyvünket négy új párttagnak.• 19-én Kecskeméten jelen volt megyénk küldöttsége is az új kenyér ünnepén.
• Szeptember 8-án gulyásfesztivál lesz a Tiszaligetben, szokás szerint mi is ott leszünk. A sátrunkban vásárolható lesz a baloldali írók kiadványai, az Ezredvég idei példányai is.
• Mezőtúron szeptember 22-én 9.30 órakor kubikos találkozóra kerül sor. Várjuk érdeklődő honfitársainkat.
• Újraindul a Szabó Ervin Akadémia. Első foglalkozása szeptember 29-én Budapesten, a Baross utcai székházban lesz.
