Jászkun Munkás, 2015. január

A BOTRÁNYOK ÉVADJA

Botrány botrányt követ. Ez már egy ilyen rendszer. Vida Ildikó előtt-után (és közben) lakások, üzletek körüli pénzügyi manipulációk, mutyiknak nevezett trafik­botrányok, külföldi utazások, gyanús anyagi hátérrel, állások kreálása jó fize­téssel, az elvbarátok és rokonok számára (nepotizmus) lenyúlások és fölnyúlások, családtagok megajándékozása drága la­kásokkal és más ingatlanokkal, hogy az igazi tulajdonosok, minden gyanú felett álljanak és háttérben maradhassanak. Szabálytalanságok, bűnügyek, melyek az ország tudomására jutnak, de elmarad a felelősségre vonás, mert az illetékesek „kéz kezet mos" alapján fedezik az el­követőket. És mindezt nem a pitiáner zsebtolvajok követik el, nemcsak az al­világ menői, visszaesői, hanem a felvilág vezető politikai-gazdasági elitje. Nyugod­tak lehetünk, jó kezekben van az ország. Ám ne nyugtalankodjunk, a pikszisen kívüliek számára ez a megértés, türelem természetesen nem érvényesül, nekik szigorúan be kell tartaniuk a törvényeket. Ennek ellenőrzésére jól képzett appará­tust hoztak létre. Ez a helyzet, tipikus esete annak, amikor a tolvaj kiabálja, „fogják meg!” Ezt a gyakorlatot a kapi­talizmus termelte ki, de kevés helyen al­kalmazzák ilyen szemérmetlenül, mint nálunk. A török megszállás idején a janicsárok voltak ilyen telhetetlenek, mert nem tudták med­dig űzhetik kisded játékaikat.

Nagy vihart keltett egy csöbör vízben John McCain ame­rikai republikánus szenátor Orbán Viktor elleni heves kirohanása, amikor is neo­fasiszta diktátornak nevezte. A washintoni honatya kritikája jó alkalmat teremtett a tekintélyében megingott honi politikus­nak a függetlenségi gondolat előtérbe állítására. Orbán Viktor ugyanis kijelen­tette: senkitől sem tűrik a magyar bel­politikába való beavatkozást! Az elmúlt évszázadok gyarmati alávetettsége kiala­kított a magyar lélekben egy érzékeny­séget a nemzeti függetlenség kérdésében, amely az utóbbi évtizedekben naciona­lizmussá torzult, s ez ma jó fogódzó lehet egy vezető politikus számára. (Nem vé­letlen, hogy Vonáék és megtévesztő esz­meiségük iránti rokonszenv behatolt az egyetemi ifjúság jelentékeny részébe, mert nem lebecsülendő az a hatás, melyet a sovinizmus, irredentizmus és rassziz­mus gyakorol a fiatalságra). Orbánék igyekeznek kifogni a szelet a Jobbik vitorlájából, ám a kormányfő van annyira rátarti és „eredeti”, hogy kerüli a máso­lást, hanem „eredeti” értelmezést ad gondolatainak. Ő kialakította a maga eszmerendszerét, orbanikumát, melyet nem te­kint kőbe faragott dakota igének, hanem változtat rajta, ha a helyzet megkívánja (mutatis mutandis). Úgy gondolom, nem lesz belőle nemzeti szocialista (hitlerista), de amennyiben így halad „előre"- az orbanizmus képviselheti majdan a fasizmus valamely magyar válfaját, s ez nem jelent kisebb veszélyt az országra nézve, mint a jobboldali radikalizmus más for­mái.

McCain kissé előreszaladt a dip­lomáciai gyakorlatban valóban szokatlan megbélyegzésével, de Orbán Viktor „fej­lődésében” felismert valamit, ami ten­denciájában találó lehet, ha az összefogott nemzet nem állítja le Arturo Uit. Kor­mányfőnk gyakorlatában ugyanis jelen vannak a szélsőségek felé mozgó diktátori motívumok, melyek bebetonozottnak és megdönthetetlennek hitt kétharmados többsége birtokában egyre erőteljesebben nyilvánulnak meg.

Pöffeszkedése, hangneme, intézke­dései valóban fenyegetnek egy önkényúr jellemvonásainak kialakulásával. Udvara - noha bizonyos repedések már fellel­hetők körükben - egyelőre követik, tá­mogatják. Pozíciók, földi javak búsás adományozásával érdekelté teszi mamelukjait a kormányelnök iránti hűség mel­letti kitartásban.

Orbán Viktornak és követőinek szín­lelt, kuruckodó felháborodása csak arra szolgál, hogy leplezzék az amerikai sze­nátor támadásának reális felismeréseit, s olybá tüntesse fel: idegentől méltatlan támadás érte a Vezért, aki mint nemzeti hős testével védelmezi magát és alatt­valóit a lejáratástól, beavatkozástól és leváltástól.

Hegedűs Sándor

BESZÉLGETÉS A KUKÁZÓVAL

Az utóbbi negyed évszázadban új társadalmi jogállás intézményesülésé­nek vagyunk tanúi. Neve: hajléktalanság. 1990 táján még csak húsz-huszon­ötezer hajléktalanról beszéltek. A szá­muk - hivatalos adatok szerint - ma meghaladja a százezret. Ha e szám helytálló, a tíz százaléknyi dúsgazdag országában minden századik magyar állampolgár hajléktalan. Az embert lehangolja a látványuk. Hiszen döntő döbbsége önhibán kívül került ilyen szánalmas helyzetbe.

A szomszéd városban járva közle­kedés közben látom, hogy - olykor egymást követő hullámban - miként „vallatják” a szemeteskonténereket jobb sorsra érdemesült emberek, ágrólszakadtan, szánandóan, egykedvűen. Némi hezitálás után megszólítottam egyiküket: elmondaná-e, mivel vívta ki maga ellen a sorsot, hogy guberálásra kényszerült. Ha érdekli, egy százasért elmondom magának - válaszolta egykedvűen. Itt a pénz, és halljam - álltam rá az alkura.

Ez a jólétben dúskálók által hangza­tosan dicsőített rendszer tehet róla. Megszűnt a munkahelyem, dologtalanul, kereset nélkül fölöslegessé váltam a családban. Közben „rákaptam” az italra, s ide jutottam. Önként vállaltam ezt a sorsot, nem akartam a családom terhére lenni.

A szocialista rendszerben, ha tetszett, ha nem, dolgoznom kellett, s persze volt is munka. Most meg hiába szerettem volna, sehol nem akadt számomra mun­kalehetőség. Valamiből élnem kell, hát kényszerűségből ezt az elfoglaltságot választottam magamnak. Nehogy azt gondolja, hogy csak a magamfélék kukáznak. Mások is rákényszerülnek erre. De eszembe sem jut panaszkodni. Hiszen láthatja, olyan szabadon élek, akár az isten madarai.Ott hajtom álomra a fejemet, ahol rám esteledik. Csak telente nehezül meg számomra némiképp az élet. Ilyenkor besorolok az ingyenkonyha előtt levesért tolongok közé. Ha pedig kitessékelnek a váró­termekből vagy a lépcsőházakból, hajléktalanok szállására menekülök a hideg elől. Tudja, nekem már csak a becsületem számít. Az önérzet, a sze­mérmesség és a szégyen nem létezik számomra. Igényem csak napi néhány darab kenyér megszerzéséig terjed. Jól érzem magamat a bőrömben, gondta­lanul telnek napjaim.

Látom az arcán, hogy furcsállja a mondókámat. Holott a dolog egyszerű. Nincsenek kötelezettségeim. Nem kell adóbevallást készítenem. Nincs va­gyonom, üzleti vállalkozásom, adó­zandó nyereségem. Nem gyötör a fűtési díj hiánya, a benzin árának gyakori emelkedése sem érdekel. Nem lesem szorongva a pénzes postást, hozza-e vagy sem a havi járandóságomat. Re­mélem, az elmondottakból sikerült megismernie a sorsomat.

Igen, sikerült: s egyben még inkább rádöbbenteni, hogy hajléktalanok sors­tragédiáján intézményesen szükségel­tetne mielőbb enyhíteni, ami a tőkés társadalmi rendszerben sajnos több­nyire vágyálom marad.

Dr. Südi Bertalan

Cigányok, hozzátok szólok!

Sokszor és sokan megszólítanak Ti­teket a szavazatokért. Én nem ezt te­szem. Magatokért szólítalak meg. Ma a Horthy-korszak restaurációja folyik, láthatjátok. Csendőr-feliratú mellény­ben flangálnak mindenfelé az ország­ban „rendet tenni”. Mit csinált a daru­tollas csendörség? Munkástömegekbe lőtt, és cigánysorokat vert végig kard­lappal. az öltönyös és tengerészruhás bűnözök parancsára.

Szerencsére az 1945-ös felszabadu­lás elsöpörte ezt a terrorszervezetet. A szocializmus munkát, megélhetést adott Nektek. A szülőknek nem kellett félni, hogy mi lesz holnap. A munka biztosítva volt, ahogy a kenyér is az asztalra. De eljött a rendszerváltás. Ti vagytok a legnagyobb vesztesei! A bezárt bányák mélyéről, a földig rom­bolt gyárakból, a műveletlen földekről Titeket zavartak el először! A kapita­lizmus elvette Tőletek a munkát, ami­ből tisztességesen megélhettetek és adott helyette segélyt, ami a legtöbb­ször nem elég egy hónapra, így más­honnan kell pénzt szereznetek, hogy enni adjatok a gyerekeiteknek, a Jobbik pedig ebből hasznot húzva Ellenetek fordítja a magyarságot!

,,És aki száz meg százezret rabol, Bírája lészen annak, akit a Szükség garast rabolni kényszeritett. ” (Katona József: Bánk bán)

Mi nem ígérünk több segélyt. Csak munkát, amiből Te és a családod jól megéltek. A múlt század elején élt egy cigány származású zeneművész, Hor­váth Jenő. 1919-ben csodálatos zenei tudását a Tanácsköztársaságért áldozta. Régi, ismert daloknak szövegét írta át.

Toborzó útjai során ezrek vonultak be védeni Tanács-Magyarország határait! Ő maga is harc közben vesztette életét Szolnokon. A cikk elején is írtam, nem a szavazatokra van szükségem. Rátok. Ha ránk néztek, láthatjátok sorstársak, talán elvtársak is vagyunk.

Mit is jelent ez elvtárs szó? Ha megremegsz a felháborodástól, valahányszor igazságtalanság történik a világban, az elvtársam vagy.
Engedjétek meg, hogy Horváth Jenő egyik művét átírva üzenjek nektek:

Horváth Jenő azt üzente.

Szükség van a cigány kézre!

Gyere elvtárs, induljunk hát,

Siessünk, mert vár a Hazánk!

Éljen a Magyar Munkáspárt,

Éljen a Haza!

Farkas Péter

FÉLELEM ÉS SZABADSÁG

Személyes tapasztalatom alapján tudom, hogy az emberek félnek. Két konkrét példát írok le.

A választási kampányban találkoztam az egyik ismerőssel, akivel a munkásőrségben együtt szol­gáltam. Kérdeztem tőle, felkereshetem-e abból a célból, hogy az aláírásával támogatná-e a jelöl­tünket? Válasza: Én tudom, hogy hová kell tenni a keresztet, de az ajánlatomat nem adom, mert unokám van.

Egy másik alkalommal egy régi barátommal találkoztam és amikor a jelenlegi helyzetről kezd­tünk beszélgetni, körbe nézett, hogy nem hallja-e valaki.

Számomra jelzés a társadalmi körülményekre, mert naponta hallom, főleg liberális politiku­soktól milyen nagy vívmány a szabadság.

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” Bibó István

Egyetértek az idézettel, mert tömören fejezi ki a lényeget. Bár az is tény, hogy ha megszűnne a félelem, akkor gond lenne a szabadságjogokkal. Tudniillik a polgári demokrácia jellemzője az úgynevezett „polgári szabadságjogok” a tulaj­donhoz való jog, az egyesülési jog, a sajtó-, szólás- és lelkiismereti szabadság stb.

Tény, hogy még a legszélesebb formájában is ellensúlyozza a szabadságjogokat, hogy a sajtó a rádió, az iskola, a gyűléstermek, szóval a jogok gyakorlásának anyagi eszközei a hatalom kezébe vannak és így legtöbb esetben - meghamisítva a széles néptömegek öntudatát - csak papíron van­nak meg. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy akkor valójában mikor gyakorolhatja a szabad­ságjogát a nép? Szerintem ezt egy ismeretlen orosz költő 1901-ben írott sorai fejezi ki.

„Érik az idő a megmozdulásra

Kihúzza erős derekát a nép.

Összefogódzik, s egy vállrándítással

Szétveti a rend szerkezetét.”

Egyszer ez már megvalósult, ezért nem kizárt hogy újra megvalósuljon, és akkor megszűnik a félelem és lesz szabadságjoga a népnek.

Horváth Sándor

Ünnepeltünk

A pártunk 25. évfordulóját méltóan ünnepeltük meg. A budapestiek 2014. december 19-én 15 órakor, az országos nagy ünnepséget 21-én 10-14 óráig Kőbányán. Thürmer elvtárs erre az évfordulóra írt egy nagyon jó könyvet, amit mindkét napon dedikált. A címe: 25 év az árral szemben. Pénteken azaz 19-én reggel megajándékozott egy könyvvel, és vettem még kettőt, amit elküldtem a testvéremnek Szabolcsba, és szombaton meg is kapta. Én péntek délután 17 órakor kezdtem el olvasni, 50 oldalig elértem, majd reggel 5 órától 17.40-ig elolvastam mind a 250 oldalt. A képeket kétszer is végignéztem. Így mentem vasárnap a nagy ünnepségre.
Szerintem mindkét napon a megtartott ünnepség színvonala, tartalma, hangulata az eltelt 25 év eseményeiről, minden megszólaló véleményét az őszinte jóakarat hatotta át. Nagy kár, hogy az ország népe ezt nem láthatta, hallhatta. Viszont van a Thürmer elvtárs könyve, amely annyira jó, hogy szinte nem lehet letenni. Őszinte szívvel ajánlom főleg a fiataloknak, mert ez a könyv úgy van megírva, hogy minden témát le lehet ellenőrizni. Vagyis minden igaz és valóság ettől annyira izgalmas. Ha valaki bár miről többet akar tudni pillanatok alatt megtudhatja és láthatja, hogy miért beszél oly gyakran a MUN­KÁSPÁRT a közösségi társadalom megvalósításáról. Egyszóval a szocializmusról.
Kedves fiatalok. Gon­dolkodjatok el legalább azon, hogy a legfőbb termelő erő miért kell, hogy a tőkések kezébe legyen? Mert így a megtermelt érték ára nem az állam kasszájába kerül, ezért nem lesz soha a kapitalizmus igazságos rendszer. A tőkések azt tehetnek a népekkel, amit akarnak, a gyarló kormányok pedig kiszolgálják a tőkés urakat. A népet pedig: átverik, butítják, hogy becsaphassák, kirabolják. Nincs annyi csillag az égen ahány milliárdot ellopnak az urak az emberiségtől.
A nép hallgatja a rádiót, a TV-t, ahol világosan el­mondják, hogy milyen jó, hogy jogállamban élünk. Demokrácia van, és nem a kádári diktatúra - mondják. Igen nekik ez jó. Joga viszont van a szegénynek éhenhalni, nélkülözni, megfagyni, szabad őket átverni, becsapni, mindenéből kifosztani. Panaszra mehet a égiekhez. Nagyon itt van az ideje annak, hogy a mi népünk elgondolkodjon mindazokon, amit Thürmer elvtárs leírt 25 év az árral szemben című könyvében. Meg azon is, amit a kapitalizmust imádók művelnek az országunk népével.

Dudás György

SÜDI BERTALAN: KI MENNYIT ÉR?

Egy újdonsült ajser kategorizált

Tudatta: ,,aki szegény, annyit is ér.

Akinek semmije sincs e világon,

Potyaleső ember, mert mindig csak kér".

Szerinte azok süllyedtek nyomorba,

Akik nem szolgálták ki a gazdagot:

Öklöt ráztak helyette lármázókként,

Mert társként védték a szolgát és rabot,

Bár tudták, hogy isten helyett a tőke

Teremtett mélyszegényt és dúsgazdagot,

Mégis több mint két évtizeden át a

Kárvallottak rendje mélyen hallgatott.

Az áruló - megcélozván Damaszkuszt –

Sokadmagával útjára sereg lett:

A bűnbánatot végig elkerülve

Hatalmat ragadott, vezeklés helyett.

A közvagyont is magáévá tette,

Vagy korrupcióval, vagy ,,csókos" gyanánt.

Harácsolás közben soha nem ismert

Sem mértéket, sem korlátot, sem arányt.

Könnyű a szegényeket degradálni,

Aztán mondani, hogy az áruk semmi,

A gazdag meg áradozhat boldogan,

Hisz neki a jövőtől nem kell félni.

Rózsás állapot lehet a gazdagság,

Míg vannak, akik éhbérért növelik,

Veszélyes, ha ellene lázadókat

Elnyomottak milliói követik.

HÍREINK

BELFÖLD

- A tavasz folyamán sorra kerülő kongresszusunk előtt tisztújító taggyűléseket kell szervezni a megyében működő alapszervezeteinkben.

December 29-én a megyei ülésen döntöttünk a taggyűlések időpontjáról.

Szolnokon január 14-én 15 órakor választjuk újra vezetőinket. A megye városainak pártvezetői is közölték az időpontokat.

A megyei vezetőség újraválasztásának ideje: 2015. január 21., 10 óra.

- Hírül adjuk, hogy a Veszprém városában februárban esedékes országgyűlési választáson, munkáspárti jelöltünk van. Szentpáli Kolos egyetemi hallgató. Sikeresen szerepelt az ATV csatornán, ahol megismerhette az ország. Január 5-én kezdődik az ajánló aláírások gyűjtése, ahová szívesen várunk segítő aktivistákat.

KÜLFÖLD

- A SZABADSÁG híradásából:

- A 88 éves Fidel Castro a kínai értelmiségiektől megkapta a Konfuciusz Békedíjat.

- Che Guevara fia motoros túrákat szervez Kubában édesapja tiszteletére.

- Az USA-ban a CIA munkájáról szóló jelentés elmondja, hogy milyen embertelenül kegyetlen módszerekkel vallatják az általuk terroristáknak vélt foglyokat. De nemcsak az Egyesült Államokban folytatták a kínzásokat, hanem például Izraelben, Lengyelországban, Romániában és még ki tudja hol?