2018. november 9., péntek

Jászkun Munkás, 2018. január

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!

Eredményes kormányváltást! Eredményes munkáspárti szereplést az országgyűlési választáson!

A KORMÁNY ANYAGI MANIPULÁCIÓI

Orbán Viktor miniszterelnök és mindenható önkényúr ellenzéke pillanatnyilag nem tud ötről a hatra jutni. Abban talán egyetértés van közöttük, hogy a jelenlegi kormányt le kell váltani, s egy szalonképesebb kabinetet kell a helyére szavazni. Minden egyéb kérdésben megosztottak, mert vezetőik a maguk pecsenyéjüket sütögetik az orbánizmus elleni harc ürügyén. Ez az atomizált állapot nem erősíti a kormánnyal szemben álló pártokat, s azok potenciális szövetségét.
Ebben az áldatlan helyzetben Orbánnak nem kell emberfeletti erőfeszítéseket tennie, hogy megőrizze hatalmát – immár harmadik ízben. Ő sorra hozza a választási sikerét biztosító, az emberek életminőségét „javító” intézkedéseit. Most a nyugdíjasok kerültek sorra (egyelőre az ígéretek szintjén). Valamiféle prémiumot helyezett kilátásba, amivel a mézesmadzagot húzza el a kiéhezett öregek orra előtt. Még nem tudjuk pontosan azt: mit, főleg mennyit jelent a gyakorlatban, de maga az ígéret biztosan fellelkesíti az elesettek sorsára juttatott szegényeket.
Még az is elképzelhető, hogy nem jelentéktelen voksot hoz a kabinet konyhájára. Vannak sejtéseim, miszerint a kilátásba helyezett plusz ilyetén hatásának reménye motiválta bölcs kormányunkét, s nem az egyre nincstelenebbé válók sorsának jobbítása az igazi szándéka. Arra ugyanis senki se gondoljon, hogy a kilátásba helyezett jövedelemkiegészítés gyökeres fordulatot fog hozni a kegyelemkenyéren élők helyzetében. A nyugdíjasok száma hazánkban (ahol az adófizető dolgozók száma egyre csökken) oly nagy, hogy érezhető kiegészítés a kormánybüdzsét oly mértékben terhelné meg, mely az ország pénzügyi csődjét okozhatná. Ez a terv realizálása csak akkor lenne elképzelhető, ha a kormány felhagyna udvara mértéktelen anyagi támogatásával, s a felháborító ésszerűen luxuspazarlásával, a rongyrázó építkezésekkel. Ezt nem teheti, mert nem tudná korrumpálni az őt támogatóinak táborát. Az önmagába visszatérő görbe bezárul, saját csapdájába esett. Nem az „ellenzék”, hanem az a „pénzügyi” politika fogja valamikor a sírját megásni. Ebben az ellentmondásos helyzetben pártunknak határozottabban kellene kimutatni a kormány romlottságát, népellenességét. A kézzelfogható konkrétumok sokaságával lehetne kimozdítani Orbánékat keleti kényelmükből s kiharcolni, hogy sorozatban elkövetett bűneik már most törvény által megtoroltassék. Ez bizonyára az orbáni udvar becsületes részét is kimozdítaná cinkos passzivitásából és megnövelné a jelen kormány bukásának esélyeit.
Miután össznemzeti érdekekről van szó, végső soron utcai nyomással kellene kierőszakolni a kormány eltávolítását és felelősségrevonását.
Dr. Hegedűs Sándor

ÉLETÜNK BOLDOG IDŐSZAKA VOLT

Napjainkban szinte divattá vált az előző politikai rendszer (a szocializmus) pocskondiázása. Annak a kádári érának, melynek a magyar nép a legtöbbet köszönhette. A televízió némely csatornájának munkatársai és egyéb szereplői szembeszökően élen járnak a mocskolódásokban. Olyannyira, hogy bizonyos politikai jellegű műsorokat nem is érdemes figyelemmel kísérni. Hiszen olyan is előfordul, hogy a ránk szabadított vadkapitalizmus tömegnyomor-keletkeztető hatásait a szocializmusbéli hibák utólagos következményei gyanánt igyekeznek föltüntetni. Csak bosszankodni lehet az efféle megállapítások hallatán. Azt még megérteném, hogy a fiatal nemzedék tagjainak bizonyos része – tapasztalatok hiányában – hitelt ad a különféle lejárató torz meséknek. A magam korúak kábíthatóságán azonban igen-igen elcsodálkozom.
Hiszen ők nem memoárokból, a visszaemlékezők szándékosan elferdített szövegeléseiből, hanem személyes alkotókként ismerték meg a korabeli társadalmi állapotokat, történéseket. Sajnálatos tény, hogy az idősebb korosztályok tagjai közül milyen sokan szenvednek e téren amnéziában, s feledték, hogy milyen életük volt a szocializmusban.
Utóbb a szocialista rendszer „árnyoldalairól” szóló tudományos „értekezést” olvastam. Eközben olyan torz megállapításokra ismertem, mely alig fölülmúlható megnyilvánulása a demagógiának. A „mű” szerzője felhánytorgatta, hogy az „egykori Kádár-rendszer”-ben az indokoltnál nagyobb kényelemben éltünk. Megvolt a biztos munkahelyünk, s ha kirívó vétségeket nem követtünk el, ülhettünk az íróasztalnál, dolgozhattunk a bányában, szövetkezetben, ügyködhettünk a munkapad mellett, akár nyugdíjas korunkig. Alkalmasint még kitüntetést is kaphattunk a hosszú időn át végzett munkánk után. Namármost nem lehet csodálkozni, ha a „túladagolt kényelem birtokában elveszítettük önálló gondolkodásra való képességünket, s ezzel voltaképp önbecsülésünket veszítettük el”. Horribile dictu (még kimondani is szörnyű), micsoda „kegyetlen időket” kellett megélnünk. Az átkosként emlegetett politikai rendszerben nem átallották minden munkaképes korúnak képzettsége, felkészültsége függvényében munkát biztosítani, mégpedig többnyire a nyugdíjas életkor eléréséig. Ma pedig a nagy létszámú vesztes a szerény becslés szerint 5-600 ezer külföldre távozott. munka nélkül vegetálásra ítélt fiatal honpolgárunk saját hazájában azért nem talált magának munkát, mert helyette elveszített önbecsülése keresgélésével volt elfoglalva. A szocializmusban dolgozó tömegek – úgy tűnik – elkövették az urak szemében „főbenjáró bűnt”, hogy megszokták a kényelmes, békés, nyugodt életet. A bizonyosságot, hogy aki dolgozik, nyugodt lehet, holnap is lesz munkája. Amikor pedig letelik a munkásélet, megkapja a megélhetéshez elegendő nyugdíjat. Megszokta, hogy a lakásrezsit, a gyógyuláshoz szükséges szereket, kellékeket, színházjegyet, utazást, üdülést, tanulást, taníttatást meg tudja fizetni. Nem kellett tapasztalnia, hogy környezetében korrupciós ügyletekből gazdagodó milliárdosok élnek luxuspalotákban, de azt sem, hogy milliók élnek mélyszegénységben, tengődnek hajlék és jövedelem nélkül. A mai országlók, akik az állami vagyon döntő hányadát maguknak szerezték meg, vagy kiárusították, a tőkésjogok garantálását, a multik gyarapodási lehetőségeinek minél zökkenőmentesebb előmozdítását tekintik legfőbb teendőiknek, s eközben az ország lakosságának számottevő hányada krónikusan elszegényedett. E tragikus folyamat tőkés társadalmi viszonyok közepette elkerülhetetlen. Mindaddig így lesz, amíg a Magyar Munkáspárt nem kap életteret a törvényhozásban.
Dr. Südi Bertalan

DEMOCSOKRÁCIA

Koromnál fogva emlékszem a szocializmus időszakára. Feltenném a kérdést: ma mi épül Magyarországon?
A kormány magát jobboldalinak, konzervatívnak tartja, de szocialista eszméket hirdet. Például a rezsicsökkentés vagy az egyenlőség hangoztatása, ezt leginkább az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével akarja bizonyítani. A válasz: ez így is csak rablókapitalizmus.
Nem gondoltuk, hogy egy néhány évtizeddel a holokauszt, a második világháború után fasiszta elveket való párt lesz hazánkban. Nem gondoltuk, hogy a kormány nem tartja be a saját törvényeinket, a nemzeti jogot, a magyar állam nem tartja be a párizsi békeszerződést.
Európa nyugati felén nem lehet ünnepelni Hitler születésnapját, nálunk igen. Nem lehet formaruhában menetelő gárdát alapítani, nálunk igen. Európa nyugati felén nem bátorítják, hanem kinyomozzák és megtorolják a rasszista indíttatású gyűlölet keltő bűncselekményeket, nálunk nem. Európa nyugati felén is létezik szélsőjobb, de nem állami szinten erősödik, mint nálunk.
A nemzetiszocialisták sokat emlegetett nézetei: az antiliberalizmus, a kommunistaellenesség, a vezetőben való feltétlen hit, a demokrácia korlátozása volt. És ma? Ma is ezt halljuk a kormánypártok vezetőitől. Ma a kormánypártok a parlamentben eltűrik ezeket a nézeteket. Ma a demokráciának nevezett rendszerben az új szabadság elhozta a gyűlölet szabadságát is. A mai Magyarország helyzetét Arany János nyelvújító kifejezésével írhatjuk le leginkább: „democsokrácia”. Remélem, hogy nem democsokráciában, hanem demokráciában élhetünk.
Hazánkban egy új rendszerváltás után élhetünk a közösségi társadalomban!
Horváth Sándor

Az „össznemzeti összefogás” ideológiai háttere

Székely Anna a Népszava 2017. november 11-ki számában interjút tett közzé Romsics Ignác ismert történésszel, hazánk múltja átfogó monográfiájának megjelenése alkalmával. A beszélgetés szövegéből idézek. Romsics Ernest Renan, francia historikusra hivatkozva egyetértőleg írja: „A nemzet egyetlen roppant szolidaritás, vagyis közös akarat nagy közös tettek végrehajtására”. A francia – a polgárság manipulatív szándékait követve – szándékosan nem tesz különbséget „kapitalista” és „szocialista” nemzet között. Feltételezi tehát, hogy a tőkés rendben lehetséges a kizsákmányolók és kizsákmányoltak között szoros összefogás, mintha a tőke és munka között építő kapcsolat alakulhatna ki a rend stabilitása érdekében. A magyar historikus erre a gondolatra imigyen reagál: „Ha ezt a felfogást elfogadjuk, akkor mindenekelőtt a magyar társadalom jobb- és baloldala közötti harcot kellene befejezni”.
Vagyis Romsics egy ilyen együttműködést hiányol, azaz lehetségesnek tart. Tehát az egykori marxista tudós megtagadja a marxi osztályharc-elméletet. Mi ezt nem tehetjük, hiszen az osztálytársadalmakban a társadalmi osztályok közötti antagonizmusok objektív adottságok, melyek egyik indoka volt a marxista tanítások megalapításának. Megfosztani a marxizmust osztály- és osztályharc-elméletétől annyi, mint halálos döfést adni e tanítás egész rendszerének. Az osztályharc-elméletet nem megtagadni kell, hanem átvinni a gyakorlati mozgalom területére, és egészen a szocializmus megvalósításáig vinni. Minden egyéb elképzelés és tanítás csak a kapitalizmust konzerválja, és a proletariátust a modern rabszolgaság sorsára ítéli. Ha a munkásság egy-egy jó falatért a burzsoázia keblére borul, azt jelenti, hogy elfogadja a tőkés rendet és lemond történelmi céljáról, a közösségi társadalom megvalósításáról.
Egy korrupt, „csókos” osztálytárs ezt a sorsot meg is érdemelné. Nekünk kommunistáknak a következetes osztályharc szellemében kell nevelni a proletariátust, ami nem jelenti azt, hogy adott esetben nem léphetünk taktikai együttműködésre a rétegeződő burzsoázia egyes osztagaival. Egy ilyen átmeneti szövetséget gondosan mérlegelnünk kell.
Dr. Hegedűs Sándor

SÜDI BERTALAN: HA ELÉR AZ ÖREGSÉG

Ha szépkori lelked sírna,
Mert úgy érzed, nyűg az élet,
Ne vágyj oly’ vidékre vissza,
Ahol nem találsz már szépet.

Ne sóvárogj az ifjúság
Örökzöld ékei után,
Az akkor fehérlő gyöngyvirág
Elhervadt éveid során.

Ne óhajts deres hajnalon
Tavaszt idéző álmokat,
Levél nélküli ágakon
Éneklő csattogányokat.

Ne kívánd, hogy őszi napon
Ibolyát sarjaddzon a föld,
S napjaid közelgő alkony
Előtt teremtsenek gyönyört.

Helyette hűvös szobában
Hajtsd álomra ősz fejed,
A szürkületi homályban
Nyugalmad végre megleled.

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.
Megyei elnökség

EGYEBEK

 A Német Szociáldemokrata Párt elnöke felvetette: 2025-ig meg kell teremteni az Európai Egyesült Államokat, amely hasonlítana az USA működésére. Az európai nagytőke együtt nyomná el a dolgozók harcát a tőke ellen. A liberális tőkés győzelmet aratna a tőke más erőivel szemben. Az EU nagy országai végleg maguk alá rendelnék a kisebb országokat.
 A NOB felfüggesztette Oroszország részvételét a 2018. évi téli olimpián. Azzal indokolta döntését, hogy az orosz állam támogatta a sportolók doppingolását. Oroszország az orosz nép arculcsapásaként éli meg a döntést, amit az oroszok nem fognak annyiban hagyni.
• Az EU új szakaszba lépteti Cseh-, Lengyel-, Magyarország elleni kötelezettségszegési eljárását, amiért nem hajlandóak teljesíteni a menekültek elosztásáról szóló határozatát.
• Az Európai Parlamentben parázs vita folyt arról, hogy húsz év múlva a 27 tagállam sportolói nem hazájuk színeiben indulnának a játékon, hanem csak egy uniós válogatott delegálhatná magát a versenyekre.
• Szekszárdon működő Magyarországi Német Színház új igazgatója, azt szeretné elérni, hogy ne csak a németajkú lakosok járjanak hozzájuk, hanem azok is, akik nem beszélik a nyelvet. A szekszárdi német színház egyedülálló a magyar színházi életben.
• A Pest megyei Solymár 6. számú egyéni választókörzetében önkormányzati képviselői választásokon a Munkáspárt jelöltjére is jutott szavazat.
• 28 éve sokan azt mondták, hogy a Munkáspárt el fog tűnni. Az MSZP a szemünkbe mondta, hogy az ő érdekük a mi halálunk. Túléltük az MDF-et, a Kisgazdapártot, az SZDSZ-t. Lehet, hogy az MSZP-t is túléljük.
• A Jobbik alelnöke szerint, ha pénz nincs, akkor a pártjuk nem tud elindulni a választásokon.
A Munkáspárt soha nem volt gazdag párt. Mi a szegény népet képviseljük. Már 2014-ben is a jelöltállítási időszakot ingyen dolgozó aktivisták csinálták végig. Így lesz ez 2018-ban is. Meggyőződésből, elhivatottságból, lelkiismeretünk szavát követve vágunk neki a választásoknak.
 Rákócziújfaluban az időközi polgármesteri választásra aktivistáink összegyűjtötték a kötelező aláírásokat.
 Január 26-án 14 órakor a pártirodában megyei pártértekezletet tartunk.

GYÁSZHÍR

Czinege József, aki 2011-től tagja volt a pártnak, 69 éves korában elhunyt.
Nélküled a házunk üres, Most sem hisszük el, hogy hiába várunk.
EMLÉKÉT MEGŐRIZZÜK!
Munkáspárt karcagi szervezete

AZ „ÚJ VILÁG”

Az egyik barátom adott nekem egy újságot, melynek címe: HIHETETLEN. A kapitalisták terve olvasható benne, mely szerint túl sok ember lakik a földön, s ezt úgy kell megoldani, hogy háborút kell indítani. S utána következne az „ÚJ VILÁG”. Az nem érdekli őket, hogy mennyi ember és épület, természet tűnik el a földről, az a lényeg, hogy fegyvereiket eladhassák, s utána a „ÚJ VILÁG-ban” mindenhol ők legyenek az urak. Fent akarják tartani a kapitalizmust, míg világ van. A harmadik világháború mindent elpusztít. Az atom- és vegyifegyverek válogatás nélkül pusztítanak. Az embereknek fel kell ébredniük, nem szabad a hatalom közelébe engedni ezeket az embereket. A kapitalizmust pedig, amely emberellenes, ki kell törölni az emberiség életéből. Az embereket az egész világon fel kell világosítani arról, hogy kövessenek el mindent: ne legyen többé háború. Soha! Ne engedjük, hogy ártatlanok haljanak meg.
Dudás György

VICCEK

Két kisgyerek beszélget:
– Az én papám nagyon jó bácsi.
– Nekem mondod? Tavaly még nálunk volt papa.
***
Anyuka a hétvégén megkérdezi az elsős gyerekétől:
– Na, mi mindent tanultatok az iskolában?
– Már tudom az összes betűt – dicsekszik a srác –, hacsak a tanító néni nem talál ki újabbakat.
***
A kis Laci először jár az állatkertben. A zebrák ketrecén meglát egy táblát: Frissen mázolva!
– Apu, apu, én azt hittem, hogy ezek igazi csíkok!

Blogarchívum