Időközi polgármester-választást tartottak Tiszaburán 2010. október 30-án, szombaton. Erre azért volt szükség, mert a területi választási iroda különféle visszaélésekre hivatkozva megismételtette az október 3-ai választást.
Október 3-án az öt tiszaburai polgármester-jelölt közül Farkas László, a Fiatal Romák Országos Szövetsége (Firosz) jelöltje nyert. A megismételt választáson már csak négyen indultak, közülük ketten mindössze két-két szavazatot kaptak.
A részvételi arány igen magas volt, hiszen az 1 899 szavazóból 1 443-an az urnákhoz járultak, ami 76 százalékos részvételt jelent. A győztes ismét Farkas László lett, mert az 1 443 érvényes szavazatból 958-at kapott meg. Legnagyobb ellenfele, Mészáros Béla (független) 471 voksot gyűjtött be, ezzel második lett.
A többi választási eredmény érvényben maradt, tehát a helyi képviselő-választás és a megyei önkormányzati választás is. Ez egyben azt jelenti, hogy Dull Krisztián, a Magyar Kommunista Munkáspárt és a Fiatal Romák Országos Szövetsége közös jelöltje tagja a hattagú képviselő-testületnek Tiszaburán. A 23 jelöltből október 3-án ő kapta a második legtöbb szavazatot: 795-öt.
2010. október 31., vasárnap
2010. október 25., hétfő
Vörösiszap-katasztrófa Kúrcsánnyal súlyosbítva: na, ajkaiak, milyen a kapitalizmus?
Privatizáció - korrupció - katasztrófa
A vörösiszap-özönt a rendszerváltás, s az elmúlt húsz év piszkos mutyija hozta a devecseriekre és a kolontáriakra - fogalmazta meg a Munkáspárt.
Nézzük a tényeket: az 1997-ben 1,7 milliárd forintot érő ajkai timföldgyárat mindössze tízmillió (!) forintért privatizálták. Az MSZP-közeli befektetők cserébe hárommilliárdos környezetvédelmi korszerűsítést ígértek - most látjuk, hogy mi valósult meg belőle. Közben kézen-közön eltűntek a különböző hazai és uniós munkahelyteremtő támogatások is. Sem a szocialisták, sem a polgári kormány nem ellenőrizte érdemben, hogy mi folyik a gyárban a valóságban, túlterhelték-e a tározót, tart-e a gát? Egyszóval nem törődtek a közelgő katasztrófával, többet ért "a tulajdonosok szava". Most Orbán Viktor látványos intézkedéseket ígér. Kérdés, hogy el mer-e menni a tényleges felelősökig, hozzá mer-e nyúlni azok - az említett módszerekkel és következményekkel szerzett - magánvagyonához.
Őrizetbe vett vezérigazgató, vagyonzárlat és állami biztos a MAL (Magyar Alumínium) Zrt. élére - Orbán Viktor a hét elején a televízió élő közvetítésében "csapott szét" a bűnösök között. Mindhárom döntés helyes, ugyanakkor finoman szólva is elégtelennek tűnik. Bakonyi Zoltán vezérigazgató felelne egyedül? Mi van a gát helyzetében közvetetten érintett vezetőkkel, akik tényleg tudják, mi történt? A cégre helyezett vagyonzár mellett miért nem zárolják a tulajdonosok vagyonát? A határozatlan idejű állami irányítás-átvétel pedig éppen megfoghatatlansága miatt ad lehetőséget a további mutyikra.
Annak idején is így kezdődött.
A kilopott gyár
A magyar alumíniumipar eladását Horn Gyula kormánya vezényelte le. Az ajkai timföldgyárat - ez a mai MAL cégcsoport alapja - mindössze tízmillió forintért kapták meg 1997-ben új tulajdonosai. A ma Tolnay Lajos, Bakonyi Árpád - az ő fia a vezérigazgató - és Petrusz Béla fémjelezte befektetői csoport azért juthatott bagóért az 1,7 milliárd forintra értékelt céghez, mert hárommilliárd forintos környezetvédelmi korszerűsítést ígért a gyárban. A mostani katasztrófa ismeretében talán nem nehéz megbecsülni, hogy mennyi valósult meg ebből a vállalásából. Amelyet, a cégvezetők kitűnő szocialista, s a jelek szerint nem sokkal rosszabb fideszes kapcsolatainak köszönhetően azóta sem ellenőrzött senki. Vagy igen? Hát akkor róluk sem szól a fáma...
A fenti recept egyébként jellemző volt az egész magyar alumínium ágazat privatizációjára. Gyurcsány Ferenc például ötmillió forint készpénzt és hétszázmillió forint állami hitelt tett le a mosonmagyaróvári timföldgyárért, amely már a vásárlás évében milliárdos árbevételt hozott. Ki dönthetett az állami hitelről? A pénzügyminisztert ekkor Medgyessy Péternek hívták, az alumíniumipar magánosítását Horn kabinetfőnökeként Apró Piroska, Gyurcsány anyósa felügyelte... 1996-ban egyébként Gyurcsány, Tolnay és Bakonyi mindössze kilencvenmillió forintért szerezte meg az összes magyarországi bauxitbányát, holott csak a bauxit értékesítése 5,5 milliárdot hozott.
Ki figyel Devecserre?
A vörösiszap-tragédia megdöbbentő, félelmetes és felháborító.
Valakik hibájából többen meghaltak, Kolontár teljes mértékben lakhatatlanná vált, Devecser "csak" félig.
A miniszterelnök - helyesen - úgy vélekedik, Kolontárra ne költözzenek vissza az emberek, hiszen több tíz évnyi folyamat lesz, amíg a terület nem lesz mérgező, vagy legalábbis élhetővé válik.
Ez a kijelentés nem hangzott el Devecserrel kapcsolatban. Holott a tragédia őket is ugyanúgy érinti, sokakat még rosszabbul.
Igen, tisztelet, segítség és részvét illeti azokat, akik elvesztették rokonaikat, javaikat.
De ki gondol azokra, akik két méterrel "megúszták" a tragédiát?
Való igaz, nekik nem vitte el a házukat a mérgező ár. De otthonuktól pár méterre ott gőzölög, s ha kiszárad, már a levegőben ott vibrál az átkos permet.
Őket még senki nem nyilvánította károsultnak. Holott nagyon is azok!
Devecserre ugyanúgy figyelni kell, mint Kolontárra! Nincs különbség lakhatatlan települések között.
Rendben, aki megmenthette ingóságait, vigye magával, biztos vagyok benne, nem is kérnének a többiek számára életmentő adományokból.
De nekik is joguk van élhető életre! Mérgezés-mentes, tiszta lakóhelyre.
Mint tudjuk, a MAL Zrt. tulajdonosai akár magánvagyonukkal megoldhatnák ezt a kérdést, ha már tragédiát okoztak.
Tudjuk, hogy nem akarnak adni belőle.
Elveszik tőlük?
Félresöpört törvények
"Ezek az urak jelképei lettek a rendszerváltás után üzemeket olcsón megvásárló, majd meggazdagodó, de a létesítményeket az évek elteltével sem felújító korrupt üzletembereknek" - ez a sor nem kommunista újságírótól származik, a bécsi Profil írja. A polgári hetilap szerint Kolontáron sokan úgy vélik, hogy a gát már régóta eresztett, "nyílt titok volt", de a MAL vezetői a szőnyeg alá söpörték a problémát - idézte a cikk az egyik helyi lakost.
Hogyan lehetséges, hogy egy olyan országban, amely hat éve az Európai Unió tagja, biztonsági és környezeti előírásokat ilyen könnyen meg lehet kerülni? - tette fel a kérdést a lap. A trükk sokszor abban is rejlik - válaszolta meg a kérdést a szerző -, hogy munkahelyteremtő vagy környezetvédelmi támogatásokat vesznek fel, az elvárásokat papíron teljesítik és a támogatást "zsebre teszik". Hogy az "új alumíniummágnások" hanyagul kezelték a környezetvédelmi kérdéseket, arra az ajkai vállalkozás is példa. Szakértők szerint az egyes kazettákat túlterhelték, és hiányoztak a pótlólagos biztonsági intézkedések, minden egyetlen gáttól függött.
Miért nem tűnt fel ez senkinek? A Levegő Munkacsoport négy éve feljelentette a mosonmagyaróvári tározót fenntartó, a Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök tulajdonába tartozó MOTIM vállalatot a környezetvédelmi előírások be nem tartása címén, de a vádat ejtették. "Az ügyészséget az illetékes környezetvédelmi felügyelet politikai nyomásra félretájékoztatta" - ezt sem mi írjuk, hanem az MSZP-ellenességgel aligha vádolható Népszabadság.
Tolnay Lajosról azt írta, hogy a MAL társtulajdonosa Gyurcsány Ferenc bizalmasának számít, ugyanakkor "Orbán Viktorral sem ismeretlenek egymás számára", 2005-ben ugyanis meghívták a Fidesz által kezdeményezett gazdasági konzultációkra.
Így már érthető?
Tolnay Lajos hivatalos vagyonát ma 23 milliárd forintra, Bakonyi Árpádét és Petrusz Béláét egyaránt 16,5 milliárd forintra becslik.
A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája
A Magyar Kommunista Munkáspárt megdöbbenéssel értesült az ajkai vörösiszap-katasztrófáról. Őszinte részvétét fejezi az áldozatok hozzátartozóinak, és mindazoknak, akik kárt szenvedtek. A Munkáspárt gyűjtést szervez a károsultak megsegítésére, és kér mindenkit, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon.
A Munkáspárt felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt.
A Munkáspárt támogatja a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott.
A Munkáspárt úgy véli: ennél sokkal többről van szó! Az ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája. Az elmúlt időszak árvizei, és a mostani válság is jelzi, hogy nem csupán egyes személyek mulasztásáról van szó.
A magyar kapitalizmus rendszerében van a baj. A gazdaságot felelőtlenül, átgondolatlanul privatizálták, a magánvállalatok csak a haszonból részesülnek, a terhekből kihúzzák magukat, büntetlenül szennyezhetik a környezetet.
Az állam nem ura a helyzetnek. Folyamatosan vonult ki alapvető közfunkciók elvégzéséből. A zavaros törvények miatt nem világos, hogy mi az állam, mi az önkormányzat, mi a magánszféra feladata. Emiatt a társadalom számára fontos feladatok maradnak gazda nélkül.
Az elmúlt két évtized kormányai szőnyeg alá söpörték a problémákat annak ellenére, hogy a tudósok, a szakemberek, sőt maga a lakosság is felhívta a figyelmet arra, hogy a bajokat meg lehet, és meg kell előzni. Az ország pénzéből mindenre jutott, csak éppen a megelőzésre, gátak építésére, csatornák tisztítására nem adtak soha elegendő pénzt.
A hadsereget leépítették, a sorkatonai szolgálatot megszüntetették, a katonákat nem hazai feladatokra, hanem külföldi missziókra képezik ki. Mindez oda vezetett, hogy az ország lényegében nem rendelkezik a katasztrófák elhárítására alkalmas katonai erővel.
A magyar kapitalizmus szülte azt is, hogy az élet minden területén eluralkodott az önzés, nincs társadalmi szolidaritás, az egyéni érdekek elsöprik a társadalom közös érdekeit. Az elmúlt két évtized parlamentjeinek, kormányainak a felelőssége, hogy engedték általánossá válni ezt a szemléletet.
A Munkáspárt határozott intézkedéseket vár el a kormánytól. Az állam teljes mértékben kárpótolja azokat az embereket, akik önhibájukon kívül elveszítették lakásukat, földjeiket, egész életük munkájának eredményét. Büntessék meg a katasztrófa személyes felelőseit! Az állam gondoskodjon a katasztrófákra való felkészülésről, hozzanak világos törvényeket, és azokat tartassák be! A megelőzésre jusson több pénz és figyelem! A hadsereget erősítsék meg! Lépjenek fel az önzés, az egoizmus szemlélete ellen!
Budapest, 2010. október 7.
A vörösiszap-özönt a rendszerváltás, s az elmúlt húsz év piszkos mutyija hozta a devecseriekre és a kolontáriakra - fogalmazta meg a Munkáspárt.
Nézzük a tényeket: az 1997-ben 1,7 milliárd forintot érő ajkai timföldgyárat mindössze tízmillió (!) forintért privatizálták. Az MSZP-közeli befektetők cserébe hárommilliárdos környezetvédelmi korszerűsítést ígértek - most látjuk, hogy mi valósult meg belőle. Közben kézen-közön eltűntek a különböző hazai és uniós munkahelyteremtő támogatások is. Sem a szocialisták, sem a polgári kormány nem ellenőrizte érdemben, hogy mi folyik a gyárban a valóságban, túlterhelték-e a tározót, tart-e a gát? Egyszóval nem törődtek a közelgő katasztrófával, többet ért "a tulajdonosok szava". Most Orbán Viktor látványos intézkedéseket ígér. Kérdés, hogy el mer-e menni a tényleges felelősökig, hozzá mer-e nyúlni azok - az említett módszerekkel és következményekkel szerzett - magánvagyonához.
Őrizetbe vett vezérigazgató, vagyonzárlat és állami biztos a MAL (Magyar Alumínium) Zrt. élére - Orbán Viktor a hét elején a televízió élő közvetítésében "csapott szét" a bűnösök között. Mindhárom döntés helyes, ugyanakkor finoman szólva is elégtelennek tűnik. Bakonyi Zoltán vezérigazgató felelne egyedül? Mi van a gát helyzetében közvetetten érintett vezetőkkel, akik tényleg tudják, mi történt? A cégre helyezett vagyonzár mellett miért nem zárolják a tulajdonosok vagyonát? A határozatlan idejű állami irányítás-átvétel pedig éppen megfoghatatlansága miatt ad lehetőséget a további mutyikra.
Annak idején is így kezdődött.
A kilopott gyár
A magyar alumíniumipar eladását Horn Gyula kormánya vezényelte le. Az ajkai timföldgyárat - ez a mai MAL cégcsoport alapja - mindössze tízmillió forintért kapták meg 1997-ben új tulajdonosai. A ma Tolnay Lajos, Bakonyi Árpád - az ő fia a vezérigazgató - és Petrusz Béla fémjelezte befektetői csoport azért juthatott bagóért az 1,7 milliárd forintra értékelt céghez, mert hárommilliárd forintos környezetvédelmi korszerűsítést ígért a gyárban. A mostani katasztrófa ismeretében talán nem nehéz megbecsülni, hogy mennyi valósult meg ebből a vállalásából. Amelyet, a cégvezetők kitűnő szocialista, s a jelek szerint nem sokkal rosszabb fideszes kapcsolatainak köszönhetően azóta sem ellenőrzött senki. Vagy igen? Hát akkor róluk sem szól a fáma...
A fenti recept egyébként jellemző volt az egész magyar alumínium ágazat privatizációjára. Gyurcsány Ferenc például ötmillió forint készpénzt és hétszázmillió forint állami hitelt tett le a mosonmagyaróvári timföldgyárért, amely már a vásárlás évében milliárdos árbevételt hozott. Ki dönthetett az állami hitelről? A pénzügyminisztert ekkor Medgyessy Péternek hívták, az alumíniumipar magánosítását Horn kabinetfőnökeként Apró Piroska, Gyurcsány anyósa felügyelte... 1996-ban egyébként Gyurcsány, Tolnay és Bakonyi mindössze kilencvenmillió forintért szerezte meg az összes magyarországi bauxitbányát, holott csak a bauxit értékesítése 5,5 milliárdot hozott.
Ki figyel Devecserre?
A vörösiszap-tragédia megdöbbentő, félelmetes és felháborító.
Valakik hibájából többen meghaltak, Kolontár teljes mértékben lakhatatlanná vált, Devecser "csak" félig.
A miniszterelnök - helyesen - úgy vélekedik, Kolontárra ne költözzenek vissza az emberek, hiszen több tíz évnyi folyamat lesz, amíg a terület nem lesz mérgező, vagy legalábbis élhetővé válik.
Ez a kijelentés nem hangzott el Devecserrel kapcsolatban. Holott a tragédia őket is ugyanúgy érinti, sokakat még rosszabbul.
Igen, tisztelet, segítség és részvét illeti azokat, akik elvesztették rokonaikat, javaikat.
De ki gondol azokra, akik két méterrel "megúszták" a tragédiát?
Való igaz, nekik nem vitte el a házukat a mérgező ár. De otthonuktól pár méterre ott gőzölög, s ha kiszárad, már a levegőben ott vibrál az átkos permet.
Őket még senki nem nyilvánította károsultnak. Holott nagyon is azok!
Devecserre ugyanúgy figyelni kell, mint Kolontárra! Nincs különbség lakhatatlan települések között.
Rendben, aki megmenthette ingóságait, vigye magával, biztos vagyok benne, nem is kérnének a többiek számára életmentő adományokból.
De nekik is joguk van élhető életre! Mérgezés-mentes, tiszta lakóhelyre.
Mint tudjuk, a MAL Zrt. tulajdonosai akár magánvagyonukkal megoldhatnák ezt a kérdést, ha már tragédiát okoztak.
Tudjuk, hogy nem akarnak adni belőle.
Elveszik tőlük?
Félresöpört törvények
"Ezek az urak jelképei lettek a rendszerváltás után üzemeket olcsón megvásárló, majd meggazdagodó, de a létesítményeket az évek elteltével sem felújító korrupt üzletembereknek" - ez a sor nem kommunista újságírótól származik, a bécsi Profil írja. A polgári hetilap szerint Kolontáron sokan úgy vélik, hogy a gát már régóta eresztett, "nyílt titok volt", de a MAL vezetői a szőnyeg alá söpörték a problémát - idézte a cikk az egyik helyi lakost.
Hogyan lehetséges, hogy egy olyan országban, amely hat éve az Európai Unió tagja, biztonsági és környezeti előírásokat ilyen könnyen meg lehet kerülni? - tette fel a kérdést a lap. A trükk sokszor abban is rejlik - válaszolta meg a kérdést a szerző -, hogy munkahelyteremtő vagy környezetvédelmi támogatásokat vesznek fel, az elvárásokat papíron teljesítik és a támogatást "zsebre teszik". Hogy az "új alumíniummágnások" hanyagul kezelték a környezetvédelmi kérdéseket, arra az ajkai vállalkozás is példa. Szakértők szerint az egyes kazettákat túlterhelték, és hiányoztak a pótlólagos biztonsági intézkedések, minden egyetlen gáttól függött.
Miért nem tűnt fel ez senkinek? A Levegő Munkacsoport négy éve feljelentette a mosonmagyaróvári tározót fenntartó, a Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök tulajdonába tartozó MOTIM vállalatot a környezetvédelmi előírások be nem tartása címén, de a vádat ejtették. "Az ügyészséget az illetékes környezetvédelmi felügyelet politikai nyomásra félretájékoztatta" - ezt sem mi írjuk, hanem az MSZP-ellenességgel aligha vádolható Népszabadság.
Tolnay Lajosról azt írta, hogy a MAL társtulajdonosa Gyurcsány Ferenc bizalmasának számít, ugyanakkor "Orbán Viktorral sem ismeretlenek egymás számára", 2005-ben ugyanis meghívták a Fidesz által kezdeményezett gazdasági konzultációkra.
Így már érthető?
Tolnay Lajos hivatalos vagyonát ma 23 milliárd forintra, Bakonyi Árpádét és Petrusz Béláét egyaránt 16,5 milliárd forintra becslik.
A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája
A Magyar Kommunista Munkáspárt megdöbbenéssel értesült az ajkai vörösiszap-katasztrófáról. Őszinte részvétét fejezi az áldozatok hozzátartozóinak, és mindazoknak, akik kárt szenvedtek. A Munkáspárt gyűjtést szervez a károsultak megsegítésére, és kér mindenkit, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon.
A Munkáspárt felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt.
A Munkáspárt támogatja a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott.
A Munkáspárt úgy véli: ennél sokkal többről van szó! Az ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája. Az elmúlt időszak árvizei, és a mostani válság is jelzi, hogy nem csupán egyes személyek mulasztásáról van szó.
A magyar kapitalizmus rendszerében van a baj. A gazdaságot felelőtlenül, átgondolatlanul privatizálták, a magánvállalatok csak a haszonból részesülnek, a terhekből kihúzzák magukat, büntetlenül szennyezhetik a környezetet.
Az állam nem ura a helyzetnek. Folyamatosan vonult ki alapvető közfunkciók elvégzéséből. A zavaros törvények miatt nem világos, hogy mi az állam, mi az önkormányzat, mi a magánszféra feladata. Emiatt a társadalom számára fontos feladatok maradnak gazda nélkül.
Az elmúlt két évtized kormányai szőnyeg alá söpörték a problémákat annak ellenére, hogy a tudósok, a szakemberek, sőt maga a lakosság is felhívta a figyelmet arra, hogy a bajokat meg lehet, és meg kell előzni. Az ország pénzéből mindenre jutott, csak éppen a megelőzésre, gátak építésére, csatornák tisztítására nem adtak soha elegendő pénzt.
A hadsereget leépítették, a sorkatonai szolgálatot megszüntetették, a katonákat nem hazai feladatokra, hanem külföldi missziókra képezik ki. Mindez oda vezetett, hogy az ország lényegében nem rendelkezik a katasztrófák elhárítására alkalmas katonai erővel.
A magyar kapitalizmus szülte azt is, hogy az élet minden területén eluralkodott az önzés, nincs társadalmi szolidaritás, az egyéni érdekek elsöprik a társadalom közös érdekeit. Az elmúlt két évtized parlamentjeinek, kormányainak a felelőssége, hogy engedték általánossá válni ezt a szemléletet.
A Munkáspárt határozott intézkedéseket vár el a kormánytól. Az állam teljes mértékben kárpótolja azokat az embereket, akik önhibájukon kívül elveszítették lakásukat, földjeiket, egész életük munkájának eredményét. Büntessék meg a katasztrófa személyes felelőseit! Az állam gondoskodjon a katasztrófákra való felkészülésről, hozzanak világos törvényeket, és azokat tartassák be! A megelőzésre jusson több pénz és figyelem! A hadsereget erősítsék meg! Lépjenek fel az önzés, az egoizmus szemlélete ellen!
Budapest, 2010. október 7.
Munkáspárt Elnöksége
2010. október 18., hétfő
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei pártvezetés tagjai
 | ||
| Bencsik Mihály megyei elnök (Szolnok) |
Nevem Bencsik Mihály, Rákóczifalván születtem 1943-ban.
Munkás szülők gyermeke vagyok. Szüleim 1944-től életük végéig tagjai voltak a Kommunisták Magyarországi Pártjának, majd a KMP utódpártjainak.
Iskoláimat Szolnokon végeztem. Középfokon vízgazdálkodó és gépjárműszerelő szakmunkás
képesítésem van. 1980-ban végeztem el a marxista-leninista esti egyetemet.
Három munkahelyem volt, a legutóbbinál, a Víz- és Csatornaműnél 47 évet töltöttem el. 25 év után mint művezető vonultam nyugdíjba.
Nős vagyok, két gyermek édesapja és négy unoka nagyapja.
Érdeklődési körömben mindég meghatározó szerepet játszott a sport és a politika. 1960-tól 1970-ig a Szolnoki MTE aktív sportolója voltam.
A munkásmozgalomba 1957-ben, a KISZ alapító tagjaként kapcsolódtam be. 1958-tól szakszervezeti tag vagyok.
Az MSZMP-nek 1970-ben lettem tagja. 1975-től a rendszerváltásig alapszervezeti titkári teendőket láttam el.
Az újonnan szerveződő MSZMP-hez 1989 decemberében csatlakoztam. 1990-től alapszervezeti titkár voltam, majd 1992-ben a szolnoki alapszervezet elnökének választottak meg. Részt vettem a Salgótarjánban megtartott XV. kongresszuson (1991), amely után a Központi Bizottság tagjának választottak.
2005-től a Jász-Nagykun-Szolnok megyei pártalapszervezet elnöki tisztét töltöm be.
1996-tól 2006-ig Szolnok megyei jogú város képviselő-testületének választott tagjaként, a városi kompenzációs listáról bekerülve, képviseltem pártunkat a közgyűlésben.
 |
| Szilágyi András megyei alelnök (Törökszentmiklós) |
1947. március 09-én születtem Törökszentmiklóson. Azóta is itt élek. Feleségem nyugdíjas, két férjezett leány gyermekünk és két unokánk van. Réka 11, Zolika pedig 2 éves.
Általános Mezőgazdasági Technikus végzettséget 1965-ben szereztem. Elköteleztem magam a nagyüzemi - szövetkezeti - szektorban. Így immár 41 éve dolgozom a mezőgazdaságban.
Szakirányú képesítéseim szakmai továbblépésemet segítették.
Jelenleg - második munkahelyem - főagronómus vagyok egy kis szövetkezetben, Tiszabőn.
Középvezetőként sok emberrel voltam és vagyok jó szakmai és munkakapcsolatban.
Mindig voltam és maradtam a munkásemberek, a bérből és fizetésből élők megértő támogatója, a rendszerváltás veszteseinek szószólója. Mi nem akarunk mást, csak Munkát annak, aki dolgozni akar. A tisztességes munka után, tisztességes megélhetést adó mindennapi kenyeret, Létbiztonságot, és EMBERHEZ MÉLTÓ ÉLETET.
1994 és 2002. után most harmadszor vállaltam a jelöltséget, és mindig következetes elkötelezettségből. Volt, és meggyőződésem, hogy lesz egy jobb kor, melyben nem lesz ember embernek farkasa, ahol egymást segítve, és együtt tudunk örülni egyéni és közös sikereinknek.
Általános Mezőgazdasági Technikus végzettséget 1965-ben szereztem. Elköteleztem magam a nagyüzemi - szövetkezeti - szektorban. Így immár 41 éve dolgozom a mezőgazdaságban.
Szakirányú képesítéseim szakmai továbblépésemet segítették.
Jelenleg - második munkahelyem - főagronómus vagyok egy kis szövetkezetben, Tiszabőn.
Középvezetőként sok emberrel voltam és vagyok jó szakmai és munkakapcsolatban.
Mindig voltam és maradtam a munkásemberek, a bérből és fizetésből élők megértő támogatója, a rendszerváltás veszteseinek szószólója. Mi nem akarunk mást, csak Munkát annak, aki dolgozni akar. A tisztességes munka után, tisztességes megélhetést adó mindennapi kenyeret, Létbiztonságot, és EMBERHEZ MÉLTÓ ÉLETET.
1994 és 2002. után most harmadszor vállaltam a jelöltséget, és mindig következetes elkötelezettségből. Volt, és meggyőződésem, hogy lesz egy jobb kor, melyben nem lesz ember embernek farkasa, ahol egymást segítve, és együtt tudunk örülni egyéni és közös sikereinknek.
| Horváth Sándor megyei elnökhelyettes (Karcag) |
2010. október 14., csütörtök
A kínai kommunisták részvétüket fejezték ki a vörösiszap-katasztrófa miatt
Őszinte részvétünket fejezzük ki a magyar népnek a vörösiszap-katasztrófa miatt - mondotta Qian Naicheng, a Kínai Kommunista Párt Külügyi Osztályának helyettes vezetője kedden Pekingben, amikor találkozott Thürmer Gyulával, a Munkáspárt elnökével. Thürmer a KNDK-ba tartva rövid ideig megállt Pekingben. Népeinket hagyományos barátság köti össze, és ennek fontos eleme a Kínai KP és a Munkáspárt közötti viszony - emelte ki a kínai párt képviselője. Kína a kapcsolatok fejlesztésére törekszik Magyarországgal minden téren. A Munkáspárt az elmúlt húsz évben mindig is hangsúlyozta a magyar-kínai együttműködés fontosságát. A mostani magyar kormány nyit Kína irányában – mondta a Munkáspárt elnöke. A Munkáspárt elvárja a kormánytól, hogy az EU soros elnökeként tegyen meg mindent Kína piacgazdasági státuszának elismeréséért, a csúcstechnológiai export korlátozásainak megszüntetéséért.
Qian Naicheng elmondta, hogy a kínai GDP évi 11, 4 százalékkal emelkedik, s az ország mára a világ második gazdasági hatalmává vált. Ugyanakkor a gazdasági alapokat, az egy főre jutó GDP-t tekintve még lemaradásban van.
A Munkáspárt közleménye szerint felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt. Támogatják a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott. Az ajkai vörösiszap-katasztrófát a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófájának tartják, és úgy vélik, a magyar kapitalizmus rendszerében van a baj. Thürmer Gyulát, a párt elnökét kérdeztük:
Önök szerint a magyar kapitalizmus rendszerében van a baj.
Gazdasági téren mindent privatizáltak, anélkül, hogy átgondolták volna a következményeket. Ma létezik egy Magyar Alumínium Tröszt, amely nem felel azért, hogy milyen környezeti károsodások történnek. Úgy véljük, hogy az állam funkciói nem világosak. Nem tudjuk azt, hogy az önkormányzat vagy az állam dolga rendet tenni, bizonytalanok a törvények, és nincs, aki az ilyen katasztrófa helyzetekben azonnal mozgósítható. Van egy minimális katasztrófaelhárító szolgálat, de nincs magyar hadsereg. A magyar katona nem alkalmas arra, hogy árvízi mentésnél mentsen, vagy akár egy ilyen szörnyűséges eseménynél fellépjen.
Azért a katonaságnak óriási szerepe volt az árvízi mentésnél Felsőzsolca térségében...
Hadd ne kommentáljam ezt.
Azt is a katasztrófa egyik okaként említik, hogy nem állami kézbe van az alumínium ipar. Ha állami kézben lennének ezek a cégek, akkor megelőzhetőek lennének a hasonló esetek?
Biztos, hogy meg lehetne előzni, hiszen csupán egyetlen felelős lenne, mint ahogy régen is egy felelős volt és nem történt hasonló eset. Ma szét vannak zilálva a különböző felelősségi vonalak.
Nem gondolja úgy, hogy ha ezek a cégek magánkézben vannak, sokkal erősebb tőkeinjekció érhető el, technológiailag nagyobb fejlődés produkálható?
Ez biztos, hogy igaz, de ez az érem egyik oldala. A másik oldal pedig az, hogy volt egy állami vállalat, ami mindenért felelős volt. Ebből nem lehet kivonni csupán a nyereséges alumíniumtermelési ágazatot, a többit pedig magára hagyni. A közfunkciók ellátásában zavar keletkezett, ami korábban egyértelmű volt, az az elmúlt húsz évben nem volt egyértelmű.
Nem lehetett felkészülni egy ilyen katasztrófára, hiszen ez a világon egyedülálló, ilyen még nem történt. Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár jelentése szerint, a gátakat a baleset előtt két héttel ellenőrizte az arra illetékes szervezet, és mindent megfelelőnek találtak.
Ez biztos, hogy így van, de mégis bekövetkezett a baj. Ott állnak szerencsétlen emberek és nem tudják, hogy mi lesz. Egyébként ez is a kapitalizmus bűne. Az egyik biztosítva van, a másiknak nincs biztosítása, az egyik jogosult a kártérítésre, a másik nem. Mindenkit kárpótolnia kell az államnak.
Az államtitkár úr már kijelentette, hogy minden érintett lakost maximálisan kárpótolni fognak.
Adja isten, mi üdvözöljük, ha így van. Ezt várjuk a kormánytól, hogy kárpótolja a szerencsétlen embereket.
A Munkáspárt valamilyen formában segíti a kárt szenvedett embereken?
Igen, adománygyűjtést szervezünk. Tudjuk, hogy ez csak csepp a tengerben, de talán ez a kis hozzájárulás is tud segíteni.
Thürmer Gyula tájékoztatást adott Magyarország életéről, a tőkés világválság magyarországi következményeiről.
Véleménycserére került sor a szocialista építés magyarországi és európai tapasztalatairól, az 1989-90-es rendszerváltás okairól, a szocializmus és a piac viszonyáról. Thürmer Gyula kifejtette a Munkáspárt álláspontját a nemzetközi munkásmozgalom helyzetéről, hangsúlyozva, hogy a tőke nemzetközi támadása ellen a jelenleginél sokkal hatékonyabb összefogásra lenne szükség.
Thürmer Gyula szerdán a Koreai Munkapárt meghívására hivatalos látogatásra Phenjanba utazott.
***
A Hírextra interjúja Thürmer Gyulával a vörösiszap-katasztrófáról
hirextra.hu, 2010. október 8. péntek 06:39 - Bagics BenceA Munkáspárt közleménye szerint felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt. Támogatják a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott. Az ajkai vörösiszap-katasztrófát a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófájának tartják, és úgy vélik, a magyar kapitalizmus rendszerében van a baj. Thürmer Gyulát, a párt elnökét kérdeztük:
Önök szerint a magyar kapitalizmus rendszerében van a baj.
Gazdasági téren mindent privatizáltak, anélkül, hogy átgondolták volna a következményeket. Ma létezik egy Magyar Alumínium Tröszt, amely nem felel azért, hogy milyen környezeti károsodások történnek. Úgy véljük, hogy az állam funkciói nem világosak. Nem tudjuk azt, hogy az önkormányzat vagy az állam dolga rendet tenni, bizonytalanok a törvények, és nincs, aki az ilyen katasztrófa helyzetekben azonnal mozgósítható. Van egy minimális katasztrófaelhárító szolgálat, de nincs magyar hadsereg. A magyar katona nem alkalmas arra, hogy árvízi mentésnél mentsen, vagy akár egy ilyen szörnyűséges eseménynél fellépjen.
Azért a katonaságnak óriási szerepe volt az árvízi mentésnél Felsőzsolca térségében...
Hadd ne kommentáljam ezt.
Azt is a katasztrófa egyik okaként említik, hogy nem állami kézbe van az alumínium ipar. Ha állami kézben lennének ezek a cégek, akkor megelőzhetőek lennének a hasonló esetek?
Biztos, hogy meg lehetne előzni, hiszen csupán egyetlen felelős lenne, mint ahogy régen is egy felelős volt és nem történt hasonló eset. Ma szét vannak zilálva a különböző felelősségi vonalak.
Nem gondolja úgy, hogy ha ezek a cégek magánkézben vannak, sokkal erősebb tőkeinjekció érhető el, technológiailag nagyobb fejlődés produkálható?
Ez biztos, hogy igaz, de ez az érem egyik oldala. A másik oldal pedig az, hogy volt egy állami vállalat, ami mindenért felelős volt. Ebből nem lehet kivonni csupán a nyereséges alumíniumtermelési ágazatot, a többit pedig magára hagyni. A közfunkciók ellátásában zavar keletkezett, ami korábban egyértelmű volt, az az elmúlt húsz évben nem volt egyértelmű.
Nem lehetett felkészülni egy ilyen katasztrófára, hiszen ez a világon egyedülálló, ilyen még nem történt. Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár jelentése szerint, a gátakat a baleset előtt két héttel ellenőrizte az arra illetékes szervezet, és mindent megfelelőnek találtak.
Ez biztos, hogy így van, de mégis bekövetkezett a baj. Ott állnak szerencsétlen emberek és nem tudják, hogy mi lesz. Egyébként ez is a kapitalizmus bűne. Az egyik biztosítva van, a másiknak nincs biztosítása, az egyik jogosult a kártérítésre, a másik nem. Mindenkit kárpótolnia kell az államnak.
Az államtitkár úr már kijelentette, hogy minden érintett lakost maximálisan kárpótolni fognak.
Adja isten, mi üdvözöljük, ha így van. Ezt várjuk a kormánytól, hogy kárpótolja a szerencsétlen embereket.
A Munkáspárt valamilyen formában segíti a kárt szenvedett embereken?
Igen, adománygyűjtést szervezünk. Tudjuk, hogy ez csak csepp a tengerben, de talán ez a kis hozzájárulás is tud segíteni.
2010. október 11., hétfő
Pártkongresszus decemberben; Bencsik Mihály az országos elnökség tagja
Pártkongresszus decemberben
A Központi Bizottság 2010. október 9-ei, szombati ülése december 11-ére összehívta a Munkáspárt 23. kongresszusát. A kongresszus két szakaszban végzi majd a munkáját. A decemberi várhatóan nyilatkozatot fogad el a párt jövőjéről, dönt az új pártprogram kidolgozásáról, és megválasztja a párt elnökét, Központi Bizottságát és a Pénzügyi Ellenőrző Bizottságot. A második szakaszára 2011. február-március folyamán kerül sor. A küldöttek ekkor vitatják meg az új pártprogram irányelveit, amely ezt követően tagsági vitára kerül.
A Központi Bizottság a párt elnökének jelölésére jelölőbizottságot hozott létre a Központi Bizottság tekintélyes személyiségeiből. A bizottság vezetője dr. Hajdú József, a Központi Pártetikai Bizottság elnöke lett.
A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a kongresszusnak benyújtandó beszámolóját. Meghallgatta, és tudomásul vette Karacs Lajosné alelnök tájékoztatását a párt anyagi helyzetéről és Vajda János alelnök beszámolóját az önkormányzati választásokról.
A Központi Bizottság új Elnökséget választott, tekintettel arra, hogy a párt eddigi Elnöksége tekintettel a kongresszusra lemondott. Az elnökség tagja lett Bencsik Mihály, a Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke is.
A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a kongresszusnak benyújtandó beszámolóját. Meghallgatta, és tudomásul vette Karacs Lajosné alelnök tájékoztatását a párt anyagi helyzetéről és Vajda János alelnök beszámolóját az önkormányzati választásokról.
A Központi Bizottság új Elnökséget választott, tekintettel arra, hogy a párt eddigi Elnöksége tekintettel a kongresszusra lemondott. Az elnökség tagja lett Bencsik Mihály, a Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke is.
2010. október 8., péntek
Tiszaburán új választás lesz
Új választást kell tartani a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaburán, mivel a területi választási bizottság megsemmisítette az önkormányzati választások eredményét. A bizottság szerint a választásokon több csalás is történt, az újraválasztott polgármester emberei autóval vitték szavazni a választókat, és nyíltan próbálták őket befolyásolni a választás napján. A faluban harmadszor nyert volna a helyi cigány szervezet vezetője, aki az előző ciklusban csupa cigány képviselővel vezette a települést.
Megsemmisítette a tiszaburai polgármester-választás eredményét a Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi választási bizottság (tvb), mert a győztes polgármester emberei a választás napján befolyásolni próbálták a szavazókat. A bizottság október 30-ára új választást írt ki - közölte Baranyi Imre, a területi választási iroda vezetőjének jogi helyettese.
Tiszaburán a korábbi polgármester, Farkas László (Fiatal Romák Országos Szövetsége - Firosz) győzött az október 3-án tartott települési önkormányzati választáson. Az eredmény ellen több helyi lakos kifogást nyújtott be, de azokat a helyi választási bizottság elutasította. Az ügy viszont fellebbezéssel a területi bizottság elé került.
A másodfokon eljáró bizottság bizonyítva látta, hogy Farkas László delegáltjai nyíltan befolyásolni kívánták a szavazók szándékait, hívei pedig autóval szállították a választópolgárokat a szavazásra. Az egyik szavazókör szavazatainak számlálása során ráadásul két jegyzőkönyv is készült, egymástól eltérő tartalmakkal.
A területi választási bizottság határozata ellen szombaton 16 óráig lehet felülvizsgálati kérelmet beterjeszteni, ezt a megyei bíróságnak hétfőn éjfélig kell elbírálnia.
Tiszaburán az Országos Választási Iroda adatai szerint Farkas László mellett négy független jelölt indult az önkormányzati választáson a polgármesteri tisztségért. Farkas legesélyesebb kihívója a helyi Fidesz egyik vezetője, Mészáros Béla volt, aki függetlenként indult, rajta kívül Oláh Imréné, Szekeres János István és Csomor Miklós indult el a választásokon.
Tiszabura lakosságának többsége cigány származású, és az előző ciklusban ez volt az egyetlen település az országban, ahol a polgármester és az összes önkormányzati képviselő is egy cigány kisebbségi szervezet jelöltjeként nyert mandátumot. A faluban a választási kampány meglehetősen feszült volt, a település jegyzője a választás előtt arról számolt be, hogy belőttek az ablakán és megfenyegették, pedig csak egy kavics törte be az ablaktábláját.
(MTI)
***
Megsemmisítette a tiszaburai polgármester-választás eredményét a Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi választási bizottság (tvb), mert a győztes polgármester emberei a választás napján befolyásolni próbálták a szavazókat. A bizottság október 30-ára új választást írt ki - közölte Baranyi Imre, a területi választási iroda vezetőjének jogi helyettese.
Tiszaburán a korábbi polgármester, Farkas László (Fiatal Romák Országos Szövetsége - Firosz) győzött az október 3-án tartott települési önkormányzati választáson. Az eredmény ellen több helyi lakos kifogást nyújtott be, de azokat a helyi választási bizottság elutasította. Az ügy viszont fellebbezéssel a területi bizottság elé került.
A másodfokon eljáró bizottság bizonyítva látta, hogy Farkas László delegáltjai nyíltan befolyásolni kívánták a szavazók szándékait, hívei pedig autóval szállították a választópolgárokat a szavazásra. Az egyik szavazókör szavazatainak számlálása során ráadásul két jegyzőkönyv is készült, egymástól eltérő tartalmakkal.
A területi választási bizottság határozata ellen szombaton 16 óráig lehet felülvizsgálati kérelmet beterjeszteni, ezt a megyei bíróságnak hétfőn éjfélig kell elbírálnia.
Tiszaburán az Országos Választási Iroda adatai szerint Farkas László mellett négy független jelölt indult az önkormányzati választáson a polgármesteri tisztségért. Farkas legesélyesebb kihívója a helyi Fidesz egyik vezetője, Mészáros Béla volt, aki függetlenként indult, rajta kívül Oláh Imréné, Szekeres János István és Csomor Miklós indult el a választásokon.
Tiszabura lakosságának többsége cigány származású, és az előző ciklusban ez volt az egyetlen település az országban, ahol a polgármester és az összes önkormányzati képviselő is egy cigány kisebbségi szervezet jelöltjeként nyert mandátumot. A faluban a választási kampány meglehetősen feszült volt, a település jegyzője a választás előtt arról számolt be, hogy belőttek az ablakán és megfenyegették, pedig csak egy kavics törte be az ablaktábláját.
(MTI)
***
Mint ismert, a tiszaburai önkormányzat tagja lett október 3-án Dull Krisztián, a Munkáspárt és a Firosz közös jelöltje is, az ő képviselői mandátuma automatikusan megsemmisült a többi tiszaburai választási eredménnyel (polgármester-választás, egyéni képviselő-választás, megyei önkormányzati választás, kisebbségi önkormányzati választás) együtt.
Hol kapható a megyében az MKMP központi lapja, A Szabadság?
Mint köztudott, október elsejétől ismét kapható az újságárusoknál a Szabadság, a Magyar Kommunista Munkáspárt lapja. Azok számára, akik eddig valamilyen oknál fogva nem tudtak előfizetni a lapra, most itt a lehetőség, hogy megvásárolhassák. A lap a Relay és az Inmedio hálózatában érhető el országszerte, de a teljes Jász-Nagykun-Szolnok megyei lista az árusítóhelyekkel együtt itt olvasható.
Ady E. u. 15.Szolnok
Kossuth út 18.
Rozgonyi u. 1.
Szolnok Plaza
Tószegi u. 21.
Vasútállomás
Jászberény
Lehel vezér tér 31.
Tesco
Mezőtúr
Posta, Kossuth tér 10.Törökszentmiklós
Kossuth L. u. 123.Kunszentmárton
Kossuth út 32.Jászapáti
István király út 3. Jászárokszállás
Kossuth u. 3.Mesterszállás
Posta, Szabadság út 24/a.
A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája
A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája
A Magyar Kommunista Munkáspárt megdöbbenéssel értesült az ajkai vörösiszap-katasztrófáról. Őszinte részvétét fejezi az áldozatok hozzátartozóinak, és mindazoknak, akik kárt szenvedtek. A Munkáspárt gyűjtést szervez a károsultak megsegítésére, és kér mindenkit, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon.
A Munkáspárt felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt.
A Munkáspárt támogatja a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott.
A Munkáspárt úgy véli: ennél sokkal többről van szó! Az ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája. Az elmúlt időszak árvizei, és a mostani válság is jelzi, hogy nem csupán egyes személyek mulasztásáról van szó.
A magyar kapitalizmusban rendszerében van a baj. A gazdaságot felelőtlenül, átgondolatlanul privatizálták, a magánvállalatok csak a haszonból részesülnek, a terhekből kihúzzák magukat, büntetlenül szennyezhetik a környezetet.
Az állam nem ura a helyzetnek. Folyamatosan vonult ki alapvető közfunkciók elvégzéséből. A zavaros törvények miatt nem világos, hogy mi az állam, mi az önkormányzat, mi a magánszféra feladata. E miatt a társadalom számára fontos feladatok maradnak gazda nélkül.
Az elmúlt két évtized kormányai szőnyeg alá söpörték a problémákat annak ellenére, hogy a tudósok, a szakemberek, sőt maga a lakosság is felhívta a figyelmet arra, hogy a bajokat meg lehet, és meg kell előzni. Az ország pénzéből mindenre jutott, csak éppen a megelőzésre, gátak építésére, csatornák tisztására nem adtak soha elegendő pénzt.
A hadsereget leépítették, a sorkatonai szolgálatot megszüntetették, a katonákat nem hazai feladatokra, hanem külföldi missziókra képezik ki. Mindez oda vezetett, hogy az ország lényegében nem rendelkezik a katasztrófák elhárítására alkalmas katonai erővel.
A magyar kapitalizmus szülte azt is, hogy az élet minden területén eluralkodott az önzés, nincs társadalmi szolidaritás, az egyéni érdekek elsöprik a társadalom közös érdekeit. Az elmúlt két évtized parlamentjeinek, kormányainak a felelőssége, hogy engedték általánossá válni ezt a szemléletet.
A Munkáspárt határozott intézkedéseket vár el a kormánytól. Az állam teljes mértékben kárpótolja azokat az embereket, akik önhibájukon kívül elveszítették lakásukat, földjeiket, egész életük munkájának eredményét. Büntessék meg a katasztrófa személyes felelőseit! Az állam gondoskodjon a katasztrófákra való felkészülésről, hozzanak világos törvényeket, és azokat tartassák be! A megelőzésre jusson több pénz és figyelem! A hadsereget erősítsék meg! Lépjenek fel az önzés, az egoizmus szemlélete ellen!
Budapest, 2010. október 7.
Munkáspárt Elnöksége
2010. október 6., szerda
Szovjet katonai emlékmű Rákócziújfaluban
1944 őszén egy 21 éves katona hősi halált halt a Tisza-part közelében.
Unokahúga (a felvételeken a kockás kabátos hölgy) most kerestette meg a helyszínt, és a követség segítségével állíttatott egy szolid emlékművet.
Rákócziújfalu polgármestere, Pap János (aki a 2008-as időközi választás óta polgármester, október 3-án ismét megválasztották) megígérte az emlékmű folyamatos rendben tartását.
A második képen a katona szülőföldjéről hozott nyírfácskát ültetnek el a jelenlévők.
Természetesen a Magyar Kommunista Munkáspárt is részt vett az eseményen, továbbá Pozsonyi Péter, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége megyei elnöke is. (A felvételek 2010. szeptember 18-án, szombaton készültek.)
***
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szocializmus évtizedeiben az iskolások rendszeresen kijártak a helyszínre egy egy szál virággal...
Mészáros Antal (Antoine) naplójegyzetei, II. rész: Első bevetés a szolnoki Intersparnál
2010. Szeptember 19., vasárnap, Szolnok
Alcím: Befürödtem…
Kedves naplóm :-)
Mit ne mondjak, eléggé fárasztó volt tegnapi éjszakám. De mindenképp megérte. Igaz, nem az előzetes elvárásaimnak megfelelően történt minden, de akkor is. Még mielőtt zsibongó fejemből elszállna a gondolat, illő, hogy bocsánatot kérjek az esetleges furcsa megfogalmazásért. Mentségemre szolgáljon az, hogy igen keveset aludtam…(Erre jó a notesz - ami ugyan jól szétázott -, de a belevésett gondolatokat még azért vissza tudja adni. Avagy "akinek nincs esze, legyen notesze!”)
A tegnapi bejegyzésemben már megemlítettem, hogy előzetes felderítéssel sikerült meghatároznom a szolnoki hajléktalanok előfordulási helyeit. Azokat a színtereket, ahol ezek a társadalom peremén élők kénytelenek – nem jószántukból - eljátszani a mindennapi túlélésért folytatott drámájukat.
Tegnap sötétedés után nekilendültem, hogy feljegyzéseket készítsek a város éjszakai életéről. Normális esetben nem a hajléktalanok útját jártam volna, de mivel nem tartozom a normálisnak nevezett kategóriába, így a szombat esti szórakozóhelyek bemutatásának feladata másokra vár.
A tapasztalatokra alapozva – háromnegyed nyolckor - már az Interspar bejárata előtt várakoztam. Hamarosan zárás, ilyenkor az emberek is sietnek. És siettükben bizony sokkalta engedékenyebbnek (egyesek unottabbnak) bizonyulnak. Ezért is található e helyen egy-két hajléktalan, aki néhány kedves szó segítségével próbálja elkérni a bevásárlókocsit, megszerezve a benne található 20 forintost.
A pénz jelentéktelen értéke miatt, „a sok kicsi sokra megy” elv alapján, egy délután lezárása alatt akár 1500 forintot is képesek összeszedni. (Most sokan csak nevetnek, de a sok megaláztatás ennyi pénzért, azért elgondolkodtató.)
Ezt az imént említett összeget, nem valami bonyolult egyenlet segítsége által kaptam meg. Hanem az egyik itt tevékenykedő hajléktalan árulta el. Közös beszédünk során – úgymond - kulisszatitkokra is fény derült…
Íme, következzék az eset leírása (sajnos csak emlékképek alapján, mert olyan furcsára sikerült az egész, hogy képtelen voltam menet közben jegyzetelni).
Torzonborz kinézetű nő bukkant fel egy kocsit toló – elegáns sötétkék kosztümbe öltözött - harminc év körüli csaj mögött. Lábát érdekesen rogyasztva közelebb csoszogott.
- Jaj, kedves, engedje meg! – szorította ki a szavakat a természetellenesen feldagadt arcából, miközben már a bevásárlókocsi felé nyúlt.
A lány elsőnek megtorpant - úgy tűnt, hogy meglepődött - majd a mimikáján is látható szánalommal kísérve, átengedte a kocsit.
- Köszönöm, drága! Jó utat! – vetette oda a hajléktalan nő amaz után. Ám a másik ügyet se vetve rá, beszállt az őt váró sötétített üvegű Mercedesbe, majd elgurult a bolt elől.
- Jó estét! – szóltam oda. - Jól megy az üzlet?
Érezhetően bizalmatlan szemállással lettem végigmérve.
- Miért érdekel az téged, fiacskám? – csattant rá nem épp kellemes hangnemben a válasz.
Pillanatok alatt igen feszült lett a hangulat, szinte vibrált körülöttünk a levegő. Már semmi sem volt tapasztalható a percekkel ezelőtt még udvariaskodó modorából. Most inkább ugrásra kész vadnak tűnt, aki minden testi erejével képes a területének védelmére kelni.
Beismerem, hogy kissé megijedtem, mégis próbáltam magabiztosnak mutatkozva, sajátos utcai stílusban tovább tárgyalni.
- Újságíró vagyok! – hazudtam, és a zsebemből elővarázsolva megvillantottam egy ezrest (még jó, hogy délután némi apró kísérete mellett belegyűrtem kettőt - biztos, ami biztos alapon).
- Az kevés lesz, kedves – csillant fel mohón a szeme -, az újságíróknak jobban megy a sora!
- Ennyi van - mondtam.
Majd a két ujjam közzé fogott pénzt a tenyerembe rejtettem.
– Kell vagy nem? – tettem fel a kérdésemet, miközben folyamatosan a mohó tekintetére koncentráltam. – Nem teketóriázok, átmegyek a Tesco-hoz, és beszélek más hajléktalanokkal!
- Ha a magamfajtát keresed – szólt, miközben beletúrt őszülő, zsíros hajába -, ott senkit sem találsz.
- Miért?
- Előbb a pénzt!
- Nem bízik meg bennem?
- Már senkiben sem bízhatok.
Rá akartam kérdezni a miértjére, de a válaszával megelőzte a kérdésemet:
- Nézzél rám, csöves vagyok. Igénytelen és büdös. Az ilyenekbe, mint én, folyton csak belerúgnak. Szerinted hányszor vertek meg? Legutóbb a vasútállomáson, miközben kitessékeltek! – majd megtapogatta a feldagadt arcát.
- Nyugodjon meg, én azért jöttem, hogy segítsek.
- És hogyan? Pénzt osztasz?
- Nem. Én nem osztok pénzt. Én írok, hogy bemutassam az emberi sorsokat, meg akarom mutatni az igazságtalanságokat, hogy egyre többen beszéljenek róla…
- Ezt már sokan próbálták. Amúgy is, sokkal jobb, ha mirólunk senki sem beszél! Mert a sok beszéd végén az lesz, hogy összeszednek minket a rendőrök!
- Igen, tudom, hogy nehéz lesz. De most ha lehet, kanyarodjunk vissza a Tesco-hoz. Miért nem találok ott senkit? Ott valóban kevesebben fordulnak meg. Mi ennek az oka?
Arcának duzzanatai majd eltakarták a szemeit, mikor a szája boldog mosolyra húzódott.
- Tudja, kedves - okított ki lelkesen -, ott a kocsik szájzassal (így említette a 100 forintot!) működnek! Azt pedig senki sem adja oda egykönnyen! – szólt, miközben többször rácsapott a keze ügyében lévő bevásárlókocsira.
- Akkor már értem, hogy miért nem találkoztam még ott hajléktalanokkal. Amúgy mennyi szokott összejönni?
A nő a helyére csúsztatta a kocsit, majd kipattintotta belőle a húszast.
- Elébb a pénzt, kedves, elébb a pénzt! Utána beszélek a kocsitologatásról.
- Rendben, itt a pénz – átnyújtottam neki az ezrest.
- Ha jó a forgalom, és sikerül mellé koldulni, akkor ezerötszáz.
- Az összegyűjtött pénzt mire költi?
A kérdésemet szerintem meg sem hallotta. Fejét az ajtón épp akkor kilépő, ötven körüli idős nő irányába fordította.
- Adjá' má' egy cigit! – szólította le.
- Már megint itt rontod a levegőt, te cigány? Takarodj innen!
A hajléktalan közelebb lépett.
- De szép arany fülbevaló! Jól megy nektek! – miután ezt mondta, a nikotintól besárgult, csikkektől megégett ujjaival a fülbevalóért nyúlt.
Elkaptam a kezét.
- Te mit csinálsz? – ordítottam rá élesen. - Eszed vesztetted?
- Meg kell élni valamiből! – szólt, s abban a pillanatban hátat fordítva, szokatlan járásával elsietett a parkoló sötétje felé.
Az idős nővel maradtam, próbáltam megnyugtatni. Vagyis azt hittem, hogy megnyugtatásra szorul. Ám az a köszönet helyett inkább dühödten nekem támadt. Érthetetlen volt számomra, mikor a hajléktalan anyja mellett az én anyámat is felemlegetve – pufogva, akár egy vipera -, elindult a parkoló irányába. (A dühöngéséből kiderült, hogy az imént látott incidens majdhogynem családi vita volt, mivel a hajléktalan az ő mostani férjének a volt felesége. Aki a kicsapongó életének köszönheti a sorsát…)
Nos, ez ám a köszönet. Megakadályozok egy bűncselekményt, és ezt kapom. Hihetetlen, hogy ez a minősíthetetlen rágalom – ami átkokkal színesítve - elhagyta a torkát, ez a juss. Na, mindegy. Remélem, ettől csak egészségesebb leszek.
Ezt szerettem volna bővebben megosztani. Az este további részét csak nagy vonalakban vázolnám. (Mert ha nem azt tenném, akkor lassan nekiülhetnék napló helyett regényt írni.)
Az első interjú letudva. Az előre készített kérdéseket sem vettem elő a hátizsákomból. De ezt cseppet sem bántam. Maradok az improvizációnál.
Megindultam a belvárosba. Hétvége van, ilyenkor nagyobb az esélye a potya ciginek. A művelődési ház környékén rendőrnapot tartottak, így az egyenruhások csökkentették a forgalmat.
Leültem a Szapáry úton lévő buszmegállóba, onnan vettem látcső alá az éjszakai életet. De semmi különös nem történt. (A fiatalok bandába tömörülve járkáltak fel alá, de ez megszokott.)
Eleredt az eső, így kénytelen voltam előhalászni az esőkabátomat. Tovább sétálgattam a városban. A fiatalok örömét látva eszembe jutott, hogy sokaknak semmi gondjuk nincs az életben, a szüleik a kapitalista „csináld meg a szerencséd” világrend lehetőségeit kihasználva mindenben támogatják csemetéiket. Márkás ruhák, kocsi, költőpénz. Míg mások egész héten gürcölnek, hogy mindent megadjanak a gyereküknek. Saját maguk rovására adnak meg mindent. Csak azért, hogy a gyerekük ne lógjon ki ebből a pénzorientált és divat diktálta világból. De mégsem tudják felvenni a versenyt, gyerekeik mindig csak lenézett prolik maradnak a gazdagabbak szemébe. Szörnyű az a tény, hogy egyre több helyen az élet igazságtalansága tükröződik vissza. (És mit szóljanak a munkanélküliek, a devizahitelesek, a hajléktalanok?)
Épp a vasútállomásra tartok. Sajnos a városban az eddig feljegyzett helyeken nem találkoztam hajléktalanokkal. Viszont menet közben két fura fazonba botlok, akik vagy részegek voltak, vagy hót bolondok.
Mikor megláttam őket, azonnal Tovaris internetes fórumharca jutott eszembe a jobboldal „értelmi” képviselőivel. El is kezdtem magamban röhögni. Az egyik férfi körülbelül 190 cm, nagyjából hatvan kiló csont és bőr. Míg a másik alacsony, körszakállas és átlagos testalkatú. A magasabbik itt-ott a sámánokra (táltosokra) jellemző viseletet öltött magára, oldalára hanyag eleganciával dobot kötött. Az alacsonyabb fején vörös fez díszelgett, övére pedig tarsolylemezt erősített. Először minden rosszindulat nélkül arra gondoltam, hogy valamiféle jelmezbálból jöttek. De tévedtem. Két (ázsiai?) cserediákkal próbálták magukat megértetni, magyaros-angol-német nyelv keverékkel. (Tipikus: One bier, zwei szatyor please!) Beszédtémájuk közt a turul, az ősi magyar hitvilág és az eddig aljas módon eltitkolt magyar sumér rokoni szálak fordultak meg a legsűrűbben. Kicsit hallgatóztam, és egészen jót mulattam. :-)
Odaértem arra a területre, amely nem csak menedékként, de sokszor a rivalizálások lerendezésének helyéül is szolgál: a vasútállomásra. Titkon bíztam abban, hogy itt végre nagyobb szerencsével járok. A csarnok váróterme felé vettem az irányt, de nagy meglepődésemre üres volt. Szerettem volna megtudni a miértjét, ezért fogtam magam, s megindultam a resti előtt álldogálókhoz. Tőlük tudtam meg, hogy a biztonságiak nemrégiben tették ki a szűrüket, hadd fürödjenek egyet az esőben. (Igaz, a biztonsági őr is csak a munkaköri leírásának és a mások által meghatározott szabályoknak tesz eleget.) Mondhatni humánus.
A levegőt az órák óta szitáló eső már igencsak lehűtötte. Én is ronggyá áztam volna az esőkabátom nélkül (bár a bakancsom már kezdett beázni, s a nadrágom is elég vizes volt).
Jó lett volna beszélgetni velük, megitatni őket a termoszba töltött rumos teával, megkínálni őket cigivel, s meghallgatni a véleményüket a rendszerváltás utáni lehetőségekről. Ehelyett ott voltam fejemben kérdésekkel, és kezemben a megázott jegyzetfüzetemmel, riportalanyok nélkül. Ez pech.
De hogy hozzak valamit, leírtam az állomásrendet, ami a nemzeti együttműködési nyilatkozathoz hasonlóan, jól látható helyre lett kiplakátozva. Most ebből idéznék:
A feljegyzés készítése után kicsit megpihentem.
Az eső nem akart elállni, makacsul tartotta magát. De mivel nem kívántam tovább időzni, elindultam a parkba, ahol eddig sok hajléktalannal találkoztam.
Hatalmas demoralizáló ereje van az esőnek. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam.
Elhaladtam egy új építésű társasház mellett, ahol a teraszon hangos társasági élet folyt. Öltönyben, pezsgővel, hangos zenével, sűrű kacagásokkal. Legjobb tudtommal ezeket a lakásokat horribilis összegért árulják. Természetesen lehet bérelni is, már ha ki tudja fizetni az ember a bérleti díjat. Menet közben elgondolkodtam azon, hogy vajon irigyelnem kellene-e ezeket az embereket a gazdagságukért… (És az is eszembe jutott, hogy nálam is vannak sokkalta, de sokkalta szegényebbek...)
Odaértem a parkba. Az úri mulatság hangja majd egy kilométeres távolságból is ide hallatszott.
Nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy ilyen esős időben bárkit is itt találjak. Próbálkozásomat sajnos nem koronázta siker. Egy fa alá húzódva vártam egy kicsit, de azon kívül, hogy még jobban eláztam, nem történt semmi.
Senki sem zavarta meg a gondolatmenetemet, senki sem törte meg az ihletet, amit a hajléktalanok helyzetébe magam belegondolva éreztem.
Egyedül maradtam, csupán az útkereszteződésben felállított, keresztre feszített Jézus bámult engem szótlan...
Visszatértem a vasútállomásra (hátha így csapzottan engem is kitiltanak), hogy feljegyzéseket, és félszavakat vessek papírra. Sajnos ez idő tájt sem találkoztam senkivel, akivel szerettem volna.
A vers megszületése és – a még délután félliteres műanyagpalackba töltött - hideg kávém elfogyasztása után hazaindultam, hogy egy forró zuhany (mekkora luxus is ez valójában, egyeseknek csak a hideg eső marad) és egy kiadós alvás után a feljegyzések alapján összegezzem ezt a felemásra sikerült éjszakát. (Hogy a vers jól sikerült-e, azt majd mások eldöntik.)
Halkuljon el a város,
A szörnyű ricsaj a fejemben.
Torz képe ez a valóságnak,
Amit itt látok a szívemben.
***
Hajnalban csönd honol,
A játszótér is olyan álmatag.
Kutyák dallamos csaholását,
Nem töri meg száguldó forgatag.
Még alszik a nagyzolás,
Miből nem jut egy kanálnyi.
Így kénytelen vagyok éhesen,
Másoknak maradékát zabálni…
Kuka felett görnyedve,
Az ember vádlón néz az égre.
Hol maradnak jómódú papjaid,
Hogy e nyomor őket is érje?!
Hol a reményt keltő?
Piszkos arcra mosolyt fakasztó…
Már nincs többé, csak a hóhér,
Korgó gyomrú embert akasztó!
***
Őrt állnak felettünk,
Békésen világító panelházi ablakok.
Fenn meleg, családi fény honol.
Ám itt lenn hideg, és megfagyok.
Sorstársam csihol,
Guberált csikkbe éltető parazsat…
A nincstelenségben ez kincset ér,
Minden szippantás valódi aranyat.
***
Megfáradt szemeivel,
Egy fönn vöröslő csillagra néz…
Szép emlékként tör fel benne,
Mikor munkától volt kérges a kéz.
Felnyúlnak érintőn,
Más szemetében turkáló ujjai.
Egyebek se vagyunk, mint söpredék.
A világnak reményfosztott rabjai…
***
Nem a legszebb, de egy nehéz, álmos éjszakán született...
Üdvözlettel:
Mészáros Antal
Alcím: Befürödtem…
Kedves naplóm :-)
Mit ne mondjak, eléggé fárasztó volt tegnapi éjszakám. De mindenképp megérte. Igaz, nem az előzetes elvárásaimnak megfelelően történt minden, de akkor is. Még mielőtt zsibongó fejemből elszállna a gondolat, illő, hogy bocsánatot kérjek az esetleges furcsa megfogalmazásért. Mentségemre szolgáljon az, hogy igen keveset aludtam…(Erre jó a notesz - ami ugyan jól szétázott -, de a belevésett gondolatokat még azért vissza tudja adni. Avagy "akinek nincs esze, legyen notesze!”)
A tegnapi bejegyzésemben már megemlítettem, hogy előzetes felderítéssel sikerült meghatároznom a szolnoki hajléktalanok előfordulási helyeit. Azokat a színtereket, ahol ezek a társadalom peremén élők kénytelenek – nem jószántukból - eljátszani a mindennapi túlélésért folytatott drámájukat.
Tegnap sötétedés után nekilendültem, hogy feljegyzéseket készítsek a város éjszakai életéről. Normális esetben nem a hajléktalanok útját jártam volna, de mivel nem tartozom a normálisnak nevezett kategóriába, így a szombat esti szórakozóhelyek bemutatásának feladata másokra vár.
19:47 perc, Szolnok, Interspar bejárat
A tapasztalatokra alapozva – háromnegyed nyolckor - már az Interspar bejárata előtt várakoztam. Hamarosan zárás, ilyenkor az emberek is sietnek. És siettükben bizony sokkalta engedékenyebbnek (egyesek unottabbnak) bizonyulnak. Ezért is található e helyen egy-két hajléktalan, aki néhány kedves szó segítségével próbálja elkérni a bevásárlókocsit, megszerezve a benne található 20 forintost.
A pénz jelentéktelen értéke miatt, „a sok kicsi sokra megy” elv alapján, egy délután lezárása alatt akár 1500 forintot is képesek összeszedni. (Most sokan csak nevetnek, de a sok megaláztatás ennyi pénzért, azért elgondolkodtató.)
Ezt az imént említett összeget, nem valami bonyolult egyenlet segítsége által kaptam meg. Hanem az egyik itt tevékenykedő hajléktalan árulta el. Közös beszédünk során – úgymond - kulisszatitkokra is fény derült…
Íme, következzék az eset leírása (sajnos csak emlékképek alapján, mert olyan furcsára sikerült az egész, hogy képtelen voltam menet közben jegyzetelni).
Torzonborz kinézetű nő bukkant fel egy kocsit toló – elegáns sötétkék kosztümbe öltözött - harminc év körüli csaj mögött. Lábát érdekesen rogyasztva közelebb csoszogott.
- Jaj, kedves, engedje meg! – szorította ki a szavakat a természetellenesen feldagadt arcából, miközben már a bevásárlókocsi felé nyúlt.
A lány elsőnek megtorpant - úgy tűnt, hogy meglepődött - majd a mimikáján is látható szánalommal kísérve, átengedte a kocsit.
- Köszönöm, drága! Jó utat! – vetette oda a hajléktalan nő amaz után. Ám a másik ügyet se vetve rá, beszállt az őt váró sötétített üvegű Mercedesbe, majd elgurult a bolt elől.
- Jó estét! – szóltam oda. - Jól megy az üzlet?
Érezhetően bizalmatlan szemállással lettem végigmérve.
- Miért érdekel az téged, fiacskám? – csattant rá nem épp kellemes hangnemben a válasz.
Pillanatok alatt igen feszült lett a hangulat, szinte vibrált körülöttünk a levegő. Már semmi sem volt tapasztalható a percekkel ezelőtt még udvariaskodó modorából. Most inkább ugrásra kész vadnak tűnt, aki minden testi erejével képes a területének védelmére kelni.
Beismerem, hogy kissé megijedtem, mégis próbáltam magabiztosnak mutatkozva, sajátos utcai stílusban tovább tárgyalni.
- Újságíró vagyok! – hazudtam, és a zsebemből elővarázsolva megvillantottam egy ezrest (még jó, hogy délután némi apró kísérete mellett belegyűrtem kettőt - biztos, ami biztos alapon).
- Az kevés lesz, kedves – csillant fel mohón a szeme -, az újságíróknak jobban megy a sora!
- Ennyi van - mondtam.
Majd a két ujjam közzé fogott pénzt a tenyerembe rejtettem.
– Kell vagy nem? – tettem fel a kérdésemet, miközben folyamatosan a mohó tekintetére koncentráltam. – Nem teketóriázok, átmegyek a Tesco-hoz, és beszélek más hajléktalanokkal!
- Ha a magamfajtát keresed – szólt, miközben beletúrt őszülő, zsíros hajába -, ott senkit sem találsz.
- Miért?
- Előbb a pénzt!
- Nem bízik meg bennem?
- Már senkiben sem bízhatok.
Rá akartam kérdezni a miértjére, de a válaszával megelőzte a kérdésemet:
- Nézzél rám, csöves vagyok. Igénytelen és büdös. Az ilyenekbe, mint én, folyton csak belerúgnak. Szerinted hányszor vertek meg? Legutóbb a vasútállomáson, miközben kitessékeltek! – majd megtapogatta a feldagadt arcát.
- Nyugodjon meg, én azért jöttem, hogy segítsek.
- És hogyan? Pénzt osztasz?
- Nem. Én nem osztok pénzt. Én írok, hogy bemutassam az emberi sorsokat, meg akarom mutatni az igazságtalanságokat, hogy egyre többen beszéljenek róla…
- Ezt már sokan próbálták. Amúgy is, sokkal jobb, ha mirólunk senki sem beszél! Mert a sok beszéd végén az lesz, hogy összeszednek minket a rendőrök!
- Igen, tudom, hogy nehéz lesz. De most ha lehet, kanyarodjunk vissza a Tesco-hoz. Miért nem találok ott senkit? Ott valóban kevesebben fordulnak meg. Mi ennek az oka?
Arcának duzzanatai majd eltakarták a szemeit, mikor a szája boldog mosolyra húzódott.
- Tudja, kedves - okított ki lelkesen -, ott a kocsik szájzassal (így említette a 100 forintot!) működnek! Azt pedig senki sem adja oda egykönnyen! – szólt, miközben többször rácsapott a keze ügyében lévő bevásárlókocsira.
- Akkor már értem, hogy miért nem találkoztam még ott hajléktalanokkal. Amúgy mennyi szokott összejönni?
A nő a helyére csúsztatta a kocsit, majd kipattintotta belőle a húszast.
- Elébb a pénzt, kedves, elébb a pénzt! Utána beszélek a kocsitologatásról.
- Rendben, itt a pénz – átnyújtottam neki az ezrest.
- Ha jó a forgalom, és sikerül mellé koldulni, akkor ezerötszáz.
- Az összegyűjtött pénzt mire költi?
A kérdésemet szerintem meg sem hallotta. Fejét az ajtón épp akkor kilépő, ötven körüli idős nő irányába fordította.
- Adjá' má' egy cigit! – szólította le.
- Már megint itt rontod a levegőt, te cigány? Takarodj innen!
A hajléktalan közelebb lépett.
- De szép arany fülbevaló! Jól megy nektek! – miután ezt mondta, a nikotintól besárgult, csikkektől megégett ujjaival a fülbevalóért nyúlt.
Elkaptam a kezét.
- Te mit csinálsz? – ordítottam rá élesen. - Eszed vesztetted?
- Meg kell élni valamiből! – szólt, s abban a pillanatban hátat fordítva, szokatlan járásával elsietett a parkoló sötétje felé.
Az idős nővel maradtam, próbáltam megnyugtatni. Vagyis azt hittem, hogy megnyugtatásra szorul. Ám az a köszönet helyett inkább dühödten nekem támadt. Érthetetlen volt számomra, mikor a hajléktalan anyja mellett az én anyámat is felemlegetve – pufogva, akár egy vipera -, elindult a parkoló irányába. (A dühöngéséből kiderült, hogy az imént látott incidens majdhogynem családi vita volt, mivel a hajléktalan az ő mostani férjének a volt felesége. Aki a kicsapongó életének köszönheti a sorsát…)
Nos, ez ám a köszönet. Megakadályozok egy bűncselekményt, és ezt kapom. Hihetetlen, hogy ez a minősíthetetlen rágalom – ami átkokkal színesítve - elhagyta a torkát, ez a juss. Na, mindegy. Remélem, ettől csak egészségesebb leszek.
Ezt szerettem volna bővebben megosztani. Az este további részét csak nagy vonalakban vázolnám. (Mert ha nem azt tenném, akkor lassan nekiülhetnék napló helyett regényt írni.)
Az első interjú letudva. Az előre készített kérdéseket sem vettem elő a hátizsákomból. De ezt cseppet sem bántam. Maradok az improvizációnál.
Nagyjából fél kilenckor
Megindultam a belvárosba. Hétvége van, ilyenkor nagyobb az esélye a potya ciginek. A művelődési ház környékén rendőrnapot tartottak, így az egyenruhások csökkentették a forgalmat.
Leültem a Szapáry úton lévő buszmegállóba, onnan vettem látcső alá az éjszakai életet. De semmi különös nem történt. (A fiatalok bandába tömörülve járkáltak fel alá, de ez megszokott.)
Este tíz körül
Eleredt az eső, így kénytelen voltam előhalászni az esőkabátomat. Tovább sétálgattam a városban. A fiatalok örömét látva eszembe jutott, hogy sokaknak semmi gondjuk nincs az életben, a szüleik a kapitalista „csináld meg a szerencséd” világrend lehetőségeit kihasználva mindenben támogatják csemetéiket. Márkás ruhák, kocsi, költőpénz. Míg mások egész héten gürcölnek, hogy mindent megadjanak a gyereküknek. Saját maguk rovására adnak meg mindent. Csak azért, hogy a gyerekük ne lógjon ki ebből a pénzorientált és divat diktálta világból. De mégsem tudják felvenni a versenyt, gyerekeik mindig csak lenézett prolik maradnak a gazdagabbak szemébe. Szörnyű az a tény, hogy egyre több helyen az élet igazságtalansága tükröződik vissza. (És mit szóljanak a munkanélküliek, a devizahitelesek, a hajléktalanok?)
Már majdnem éjfélkor
Épp a vasútállomásra tartok. Sajnos a városban az eddig feljegyzett helyeken nem találkoztam hajléktalanokkal. Viszont menet közben két fura fazonba botlok, akik vagy részegek voltak, vagy hót bolondok.
Mikor megláttam őket, azonnal Tovaris internetes fórumharca jutott eszembe a jobboldal „értelmi” képviselőivel. El is kezdtem magamban röhögni. Az egyik férfi körülbelül 190 cm, nagyjából hatvan kiló csont és bőr. Míg a másik alacsony, körszakállas és átlagos testalkatú. A magasabbik itt-ott a sámánokra (táltosokra) jellemző viseletet öltött magára, oldalára hanyag eleganciával dobot kötött. Az alacsonyabb fején vörös fez díszelgett, övére pedig tarsolylemezt erősített. Először minden rosszindulat nélkül arra gondoltam, hogy valamiféle jelmezbálból jöttek. De tévedtem. Két (ázsiai?) cserediákkal próbálták magukat megértetni, magyaros-angol-német nyelv keverékkel. (Tipikus: One bier, zwei szatyor please!) Beszédtémájuk közt a turul, az ősi magyar hitvilág és az eddig aljas módon eltitkolt magyar sumér rokoni szálak fordultak meg a legsűrűbben. Kicsit hallgatóztam, és egészen jót mulattam. :-)
Már elmúlt éjfél
Odaértem arra a területre, amely nem csak menedékként, de sokszor a rivalizálások lerendezésének helyéül is szolgál: a vasútállomásra. Titkon bíztam abban, hogy itt végre nagyobb szerencsével járok. A csarnok váróterme felé vettem az irányt, de nagy meglepődésemre üres volt. Szerettem volna megtudni a miértjét, ezért fogtam magam, s megindultam a resti előtt álldogálókhoz. Tőlük tudtam meg, hogy a biztonságiak nemrégiben tették ki a szűrüket, hadd fürödjenek egyet az esőben. (Igaz, a biztonsági őr is csak a munkaköri leírásának és a mások által meghatározott szabályoknak tesz eleget.) Mondhatni humánus.
A levegőt az órák óta szitáló eső már igencsak lehűtötte. Én is ronggyá áztam volna az esőkabátom nélkül (bár a bakancsom már kezdett beázni, s a nadrágom is elég vizes volt).
Jó lett volna beszélgetni velük, megitatni őket a termoszba töltött rumos teával, megkínálni őket cigivel, s meghallgatni a véleményüket a rendszerváltás utáni lehetőségekről. Ehelyett ott voltam fejemben kérdésekkel, és kezemben a megázott jegyzetfüzetemmel, riportalanyok nélkül. Ez pech.
De hogy hozzak valamit, leírtam az állomásrendet, ami a nemzeti együttműködési nyilatkozathoz hasonlóan, jól látható helyre lett kiplakátozva. Most ebből idéznék:
- Tilos a várótermekben nyitvatartási időn túl tartózkodni.
- Tilos az állomás területén utazási szándék, vagy érvényes menetjegy nélkül tartózkodni.
- Tilos a szeméttárolóban turkálni.
- Tilos a ruházattal szennyeződést okozni.
- Tilos a földön, padon, folyosón feküdni.
- Tilos az állomás területén, várótermeiben aludni, kéregetni.
A feljegyzés készítése után kicsit megpihentem.
Hajnalban
Az eső nem akart elállni, makacsul tartotta magát. De mivel nem kívántam tovább időzni, elindultam a parkba, ahol eddig sok hajléktalannal találkoztam.
Hatalmas demoralizáló ereje van az esőnek. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam.
Elhaladtam egy új építésű társasház mellett, ahol a teraszon hangos társasági élet folyt. Öltönyben, pezsgővel, hangos zenével, sűrű kacagásokkal. Legjobb tudtommal ezeket a lakásokat horribilis összegért árulják. Természetesen lehet bérelni is, már ha ki tudja fizetni az ember a bérleti díjat. Menet közben elgondolkodtam azon, hogy vajon irigyelnem kellene-e ezeket az embereket a gazdagságukért… (És az is eszembe jutott, hogy nálam is vannak sokkalta, de sokkalta szegényebbek...)
Odaértem a parkba. Az úri mulatság hangja majd egy kilométeres távolságból is ide hallatszott.
Nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy ilyen esős időben bárkit is itt találjak. Próbálkozásomat sajnos nem koronázta siker. Egy fa alá húzódva vártam egy kicsit, de azon kívül, hogy még jobban eláztam, nem történt semmi.
Senki sem zavarta meg a gondolatmenetemet, senki sem törte meg az ihletet, amit a hajléktalanok helyzetébe magam belegondolva éreztem.
Egyedül maradtam, csupán az útkereszteződésben felállított, keresztre feszített Jézus bámult engem szótlan...
***
Visszatértem a vasútállomásra (hátha így csapzottan engem is kitiltanak), hogy feljegyzéseket, és félszavakat vessek papírra. Sajnos ez idő tájt sem találkoztam senkivel, akivel szerettem volna.
A vers megszületése és – a még délután félliteres műanyagpalackba töltött - hideg kávém elfogyasztása után hazaindultam, hogy egy forró zuhany (mekkora luxus is ez valójában, egyeseknek csak a hideg eső marad) és egy kiadós alvás után a feljegyzések alapján összegezzem ezt a felemásra sikerült éjszakát. (Hogy a vers jól sikerült-e, azt majd mások eldöntik.)
Éjjeli töredék
Halkuljon el a város,
A szörnyű ricsaj a fejemben.
Torz képe ez a valóságnak,
Amit itt látok a szívemben.
***
Hajnalban csönd honol,
A játszótér is olyan álmatag.
Kutyák dallamos csaholását,
Nem töri meg száguldó forgatag.
Még alszik a nagyzolás,
Miből nem jut egy kanálnyi.
Így kénytelen vagyok éhesen,
Másoknak maradékát zabálni…
Kuka felett görnyedve,
Az ember vádlón néz az égre.
Hol maradnak jómódú papjaid,
Hogy e nyomor őket is érje?!
Hol a reményt keltő?
Piszkos arcra mosolyt fakasztó…
Már nincs többé, csak a hóhér,
Korgó gyomrú embert akasztó!
***
Őrt állnak felettünk,
Békésen világító panelházi ablakok.
Fenn meleg, családi fény honol.
Ám itt lenn hideg, és megfagyok.
Sorstársam csihol,
Guberált csikkbe éltető parazsat…
A nincstelenségben ez kincset ér,
Minden szippantás valódi aranyat.
***
Megfáradt szemeivel,
Egy fönn vöröslő csillagra néz…
Szép emlékként tör fel benne,
Mikor munkától volt kérges a kéz.
Felnyúlnak érintőn,
Más szemetében turkáló ujjai.
Egyebek se vagyunk, mint söpredék.
A világnak reményfosztott rabjai…
***
Nem a legszebb, de egy nehéz, álmos éjszakán született...
Üdvözlettel:
Mészáros Antal
Mészáros Antal (Antoine) naplójegyzetei, I. rész: Előkészületek az első bevetés előtt
A NAPLÓM (2010. szeptember 18., szombat)
A margóra szánt gondolatok:
Szeretném előre leszögezni, hogy „a Naplóm” című írásommal a legkisebb mértékben sem szeretném magamat fényezni. Egy célom lenne, mégpedig az, hogy ezen keresztül – és az internetben rejlő erő segítségével – akarom felkelteni az emberek figyelmét a környezetükben is megtalálható, valós és létező problémákra. Mivel ezek a gondok sajnos nem csak a tévében szerepelnek, hanem nap mint nap sokak előtt, nyíltan megmutatják borzasztó arcukat…
***
Az első bejegyzések:Egyesek szerint nem vagyok normális.
És ebben lehet valami igazság is. Főképp úgy, hogy ezen kijelentést a magam részéről nem sértésnek, mindinkább bóknak veszem.
Valóban, én nem vagyok normális.
De - tartva magam az eddigi őszinteségemhez - nem is szeretnék normális lenni. Nem tudok ennek az ingatag lábakon álló rendszernek, normálisnak vélt, szociálisan elfogadott tagja lenni.
Hogy miért is?
Mert a normális embereket nem érdekli a társadalom peremére szorult hajléktalanok világa, a válságban tengődők élete, és a sorstalanok nyomorúsága. Minduntalan süket fülekre talál mások szenvedése, főleg ha mögötte nem húzódik szenzáció, vagy egyéni érdek. (Ezért is kezdtem bele ebbe a naplóba, hogy próbát tegyek ezeknek a problémáknak a bemutatására.)
Nem szeretném különböző szervezetek humanitárius munkásságát érdemileg lehúzni, esetleg korrupttá nyilvánítani. Nem lenne fair. Ezért nem is beszélek róluk. Mindössze egy apró megjegyzést tennék: kevesen vagyunk. Bizony kevesen. Lehetne több, egymásra odafigyelni nem rest ember ezen a földön.
***
2010. Szeptember 18., szombat, SzolnokAlcím: Irány Dante földi pokla...
Kedves naplóm! :-)
Te ismersz a legjobban, azaz saját magamat csak ismerem. Így csak az olvasók tisztánlátása miatt jegyzem fel, hogy a mai akcióm tervét már hónapok óta tervezgetem (a Vitorla123 nicknevű kommunistával való levelezésem óta).
Ma este elérkezettnek láttam az időt a „bevetésre”, mivel minden külső tényező, és előzetes felderítő munka (kettő hónapomba telt) igazolni látatta a cselekvés szükségét, illetve annak időszerűségét.
Tehát a ma délutánnál tartottam.
Az ebédet követő pihenés leteltével első utam a szekrényemhez vezetett, hogy a már néhány napja gondolatban összekészletezett felszerelésemet előszedjem. Farmernadrág, meleg pulcsi, esőkabát (mivel a napokban sűrűn vendégeskedtek mifelénk az esőfelhők) és vörös ing – mivel kommunista vagyok, vagy mifene! (Amúgy meg építve egy, a www.kommunista.neten megjelent blog véleményére, a férfiakat vonzóbbá teszi a vörös szín… - a felvetés idézve Feketeáfonyától.)
Könyves szekrényemből kivettem egy zsebre méretezett jegyzetfüzetet - amit A5-ös iskolai füzetből otthonilag készítettem -, továbbá két tollat, aminek működését – az első lapra történő irkafirkával - ellenőriztem.
Végezetül pedig nagyapám örökségét, az ő sokat megélt bicskáját vettem elő. A kopott famarkolatra tekintve eszembe jutottak nagyapám – egy dolgos kovács - bölcs szavai:
„Fiam, akinek nincs bicska a zsebibe’, az nem ember!” (Természetesen ő az ember szóval a férfira utal.)
Engem mindig képes megmosolyogtatni ez az emlékkép. Apró vigyorral kísérve csúsztatom a zsebembe a kést.
Megyek, s előhalászom a hátizsákom, s belepakolom a többi felszerelést, melyeket – minden helyzetre felkészülve - szükségesnek érzem magammal vinni. (Sajnos az anyagiak hiányában nincs fényképezőgépem, ám aggodalomra semmi ok, eddig is beértem a mobiltelefonommal!:))
Mekkora hajcihő! Nevetséges, ugye?
Röhejes, hogy csupán csak az utcára készülök, de mégis annyi minden kacatot magammal viszek, mintha egy igazi expedícióra készülnék.
Nos, elárulom, hogy nem fogok elmaradni a felfedezőktől: igazi expedíció lesz a mai. Leereszkedem Dante valóságos földi poklába. Abba a világba, aminek létezését sokan nem is akarják tudomásul venni.
Szeptember este fél nyolc környékén már sötétedik, így lassan ideje hát induljak.
Menyasszonyom még most, a végső pillanatban is ellenzi ezt a lépésemet.
Ám én hajtatlan vagyok, vár az utca, vár az első „bevetésem” színhelye, a szolnoki Interspar...
Üdvözlettel:
Mészáros Antal
2010. október 3., vasárnap
A Magyar Kommunista Munkáspárt Szolnok megyei jelöltjeinek részeredményei a 2010. évi önkormányzati választáson
Szolnok
1-es körzet Koczka Béla: 12 darab szavazat 1 520 érvényes szavazat 0,79 százalék 3-as körzet Gulyás László: 17 darab szavazat 1 237 érvényes szavazat 1,37 százalék
4-es körzet Fehér Lajos: 12 darab szavazat 1 666 érvényes szavazat 0,72 százalék
5-ös körzet Bencsik Mihály: 57 darab szavazat 2 105 érvényes szavazat 2,71 százalék
6-os körzet Lovász Sándor: 22 darab szavazat 1 933 érvényes szavazat 1,14 százalék
8-as körzet Nagy Endre: 23 darab szavazat 1 495 érvényes szavazat 1,54 százalék
9-es körzet Fekete Sándor: 28 darab szavazat 2 484 érvényes szavazat 1,13 százalék
10-es körzet Szilágyi Sándor: 18 darab szavazat 1 983 érvényes szavazat 0,91 százalék
12-es körzet Bánvölgyi Attila: 45 darab szavazat 2 468 érvényes szavazat 1,82 százalék
Karcag
2-es körzet Németh Imréné: 8 darab szavazat 776 érvényes szavazat 1,03 százalék
3-as körzet Nagy József: 9 darab szavazat 558 érvényes szavazat 1,61 százalék
4-es körzet ifj. Nagy József: 12 darab szavazat 783 érvényes szavazat 1,53 százalék
5-ös körzet Horváth Sándor: 20 darab szavazat 991 érvényes szavazat 2,02 százalék
6-os körzet Horváth Sándorné: 12 darab szavazat 816 érvényes szavazat 1,47 százalék
7-es körzet Tasi Kálmán: 15 darab szavazat 728 érvényes szavazat 2,06 százalék
8-as körzet Nagy Józsefné: 4 darab szavazat 858 érvényes szavazat 0,47 százalék
Törökszentmiklós
1-es körzet Szilágyi Judit: 14 darab szavazat 891 érvényes szavazat 1,57 százalék
2-es körzet Szilágyi András: 8 darab szavazat 799 érvényes szavazat 1,00 százalék
5-ös körzet Karsai Jánosné: 4 darab szavazat 721 érvényes szavazat 0,55 százalék
6-os körzet Vass László: 8 darab szavazat 716 érvényes szavazat 1,12 százalék
7-es körzet Kocsis Pál: 9 darab szavazat 631 érvényes szavazat 1,43 százalék
Kisújszállás
3-as körzet Farkas Károlyné: 2 darab szavazat 465 érvényes szavazat 0,43 százalék
4-es körzet Barta Attila: 9 darab szavazat 381 érvényes szavazat 2,36 százalék
Nagykörű: Póta Lászlóné 72 szavazat, 13. hely a 14 jelöltből, nem lett képviselő
Túrkeve: Csajbók Ferenc 367 szavazat, 23. hely a 45 jelöltből, nem lett képviselő
Jászladány: Kun József 245 szavazat, 25. hely a 39 jelöltből, nem lett képviselő
Szászberek: Szijjártó Mihály 35 szavazat 20. hely a 20 jelöltből, nem lett képviselő
Tiszabura: Dull Krisztián (közös jelölt a Fiatal Romák Szövetségével) 795 szavazat, 2. hely a 23 jelöltből, képviselő lett
Kislistás jelöltek:
Nagykörű: Póta Lászlóné 72 szavazat, 13. hely a 14 jelöltből, nem lett képviselő
Túrkeve: Csajbók Ferenc 367 szavazat, 23. hely a 45 jelöltből, nem lett képviselő
Jászladány: Kun József 245 szavazat, 25. hely a 39 jelöltből, nem lett képviselő
Szászberek: Szijjártó Mihály 35 szavazat 20. hely a 20 jelöltből, nem lett képviselő
Tiszabura: Dull Krisztián (közös jelölt a Fiatal Romák Szövetségével) 795 szavazat, 2. hely a 23 jelöltből, képviselő lett
Kapcsolatfelvétel a Magyar Kommunista Munkáspárttal
Elérhetőségeink
E-mail: jasznagykunszolnok@munkaspart.hu
Telefon: 06-20-926-05-51
Cím: 5000 Szolnok, Nagy Imre körút 4.Ügyelet és pénztári órák: kedden 9 és 11 óra között, pénteken: 14 és 16 óra között.
Sütő István ingyenes jogi tanácsadást tart minden hónap utolsó keddjén 14 és 16 óra között.
Egyéb email címek:
bencsik.m@citromail.hu
bencsikm@chello.hu
szolnok@munkaspart.hu
jnsz@munkaspart.hu
A Magyar Kommunista Munkáspárt megyei alapszervezetei és azok vezetői
Szolnoki választókerület:
Szolnok megyei jogú város: Gulyás László Nagykörű: Póta Lászlóné
Rákóczifalva: Gál János
Szászberek: Szíjjártó Mihály
Vezseny: Fábián Lászlóné
Jászberényi választókerület:
Jászberény: Virág János
Jászárokszállás: Ördög László
Jászladány: Kun József
Újszász: Bakos Sándor
Újszász: Bakos Sándor
Karcagi választókerület:
Abádszalók: Juhász Istvánné
Fegyvernek: Székely József
Kisújszállás: Farkas Károlyné
Tiszabura: Dull Krisztián
Tiszafüred: Szegedi György
Túrkeve: Sipos Sándor
Törökszentmiklósi választókerület:
Törökszentmiklós: Szilágyi András
Cibakháza: Losonczi István
Martfű: Pozsonyi Péter
Mezőtúr: Bíró Imre
Mezőtúr: Bíró Imre
2010. október 2., szombat
Balta Fruzsina verse: Vörös Csillag alatt
Vörös Csillag alatt
(Vers egy ablakból)
Jászkun Munkás, 2010. július • Szerző: Balta Fruzsina
A Vörös Csillag alatt álltam,
Néztem, milyen szépen ragyog.
Néztem. Szívemen könny futott szét,
S kinyitottam az ablakot.
Most már befolyt hozzám a fénye.
Hallgattam. Sírt, a vére folyt.
Megjárta sokszor - most is járja
A sötét bugyrú, mély Pokolt.
Azt mondtam: "Kelj fel! Jöjj le hozzám!"
Éleszd újra a szíveket!"
Könnyein keresztül mosolygott.
"Nem! - mondta. - Most még nem lehet!
Itt áll romokban drága váram,
Ájult, a fala szétesett.
Építsétek meg újra kőből!
Legyen nagyobb és fényesebb!
Legyen tágasabb, mint volt régen,
Hajléktalan fölött tető,
Oltalom annak, aki gyenge,
Didergetőket melengető.
Legyen közös hajlék a váram,
Föleszmélt népek otthona!
Ha elkészül, meglátogatlak,
És nem is hagylak el soha."
(A szerző 15 éves gimnáziumi tanuló.)
Néhány korábbi kép a szolnoki munkáspártiak életéből
 |
| Thürmer Gyula pártelnök a szolnoki piacon, 2009. november 28. |
 |
| Koszorúzás Szolnokon a Tanácsköztársaság 91. évfordulója tiszteletére, 2010. március 21. |
 Koszorúzás Szolnokon a Tanácsköztársaság 91. évfordulója tiszteletére, 2010. március 21.
| ||
|
A Magyar Kommunista Munkáspárt jelöltjei Szolnok megyében a 2010. évi önkormányzati választáson
A Magyar Kommunista Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyében az alábbi jelölteket indítja a 2010. évi önkormányzati választáson:
| Város | Körzet | Egyéni jelölt | Jelölési állapot | Dátum |
| Karcag | 2 | Németh Imréné | Nyilvántartásba vették | augusztus 26. |
| Karcag | 3 | Nagy József, id. | Nyilvántartásba vették | augusztus 26. |
| Karcag | 4 | Nagy József, ifj. | Nyilvántartásba vették | augusztus 26. |
| Karcag | 5 | Horváth Sándor | Nyilvántartásba vették | augusztus 26. |
| Karcag | 6 | Horváth Sándorné | Nyilvántartásba vették | augusztus 26. |
| Karcag | 7 | Tasi Kálmán | Nyilvántartásba vették | augusztus 26. |
| Karcag | 8 | Nagy Józsefné | Nyilvántartásba vették | augusztus 26. |
| Szolnok | 1 | Koczka Béla | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Szolnok | 3 | Gulyás László | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Szolnok | 4 | Fehér Lajos | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Szolnok | 5 | Bencsik Mihály | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Szolnok | 6 | Lovász Sándor | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Szolnok | 8 | Nagy Endre | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Szolnok | 9 | Fekete Sándor | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Szolnok | 10 | Szilágyi Sándor | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Szolnok | 12 | Bánvölgyi Attila | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Kisújszállás | 3 | Farkas Károlyné | Nyilvántartásba vették | szeptember 1. |
| Kisújszállás | 4 | Barta Attila | Nyilvántartásba vették | szeptember 1. |
| Törökszentmiklós | 1 | Szilágyi Judit | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Törökszentmiklós | 2 | Szilágyi András | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Törökszentmiklós | 5 | Karsai Jánosné | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Törökszentmiklós | 6 | Vass Lászlóné | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Törökszentmiklós | 7 | Kocsis Pál | Nyilvántartásba vették | szeptember 3. |
| Kislistás település | Kislistás jelölt neve | Jelölési állapot | Dátum |
| Nagykörű | Póta Lászlóné | Nyilvántartásba vették | augusztus 27. |
| Túrkeve | Csajbók Ferenc | Nyilvántartásba vették | augusztus 26. |
| Jászladány | Kun József | Nyilvántartásba vették | augusztus 27. |
| Szászberek | Sziijártó Mihály | Nyilvántartásba vették | szeptember 2. |
| Tiszabura | Dull Krisztián* | Nyilvántartásba vették | szeptember 2. |
| Kompenzációs lista | Jelöltlétszám; listavezető | Jelölési állapot | Dátum |
| Karcag | 3; Horváth Sándor | Nyilvántartásba vették | szeptember 2. |
| Törökszentmiklós | 5; Szilágyi András | Nyilvántartásba vették | szeptember 6. |
| Szolnok | 10; Bencsik Mihály | Nyilvántartásba vették | szeptember 8. |
***
Az alábbi két választási felhívás a www.kommunista.net nevű internetes hálószemen jelent meg:Antoine, 2010, szeptember 10 - 19:06
Tisztelt szolnoki választópolgárok, kedves kommunista.net látogatók, elvtársak!
Szeretném kihasználni az internet nyújtotta kommunikációs lehetőségeket, és megosztani veletek a városunkban jó eséllyel induló Munkáspárt jelöltjeinek névsorát, és a felkérést arról, hogy az önkormányzati választásokon támogassátok őket.
Jelöltek választókerületenként:
| 1 | Koczka Béla |
| 3 | Gulyás László |
| 4 | Fehér Lajos |
| 5 | Bencsik Mihály |
| 6 | Lovász Sándor |
| 8 | Nagy Endre |
| 9 | Fekete Sándor |
| 10 | Szilágyi Sándor |
| 12 | Bánvölgyi Attila |
> Mindezt mért is teszem?
- Azért, mert nem szeretnék egy olyan városban élni, amely az egykori szocialista fényét már elvesztve napról-napra haldoklik!
- Fáj a tény, hogy a ragyogó lehetőségeket kínáló megyeszékhely, - ami az egykori felcsendülő munkásindulók helyett,- csupán a kétségbeesett sóhajoknak, a kizsákmányolásnak és kiszolgáltatottságnak az otthona!
- Legyen Szolnok városa ismét méltón büszke a múltjára, hiszen oroszlánrészt vállalt a szocialista haza a Magyar Népköztársaság építésében!
- Tegyünk ebben az igazságtalan kapitalista rendszerben ismét a múlt szellemében! Fogjunk össze, és határozottan tegyük meg az első lépést!
- Kérek mindenkit, hogy menjünk el, menjetek el szavazni!
- Merjünk elmenni! Ne csüggedjünk a tévhitek végett, melyek azt sugallják, hogy egy szavazat mit sem számít. És, hogy egy voks úgysem kavarja fel az állóvizet.
- Ám ez badarság, a minket gyengíteni kívánók fegyvere!
- Legyünk tisztában azzal, hogy minden egyes leadott szavazat számít!
- Gyerünk, iramodjunk neki! Bátran öntsük ki a városunk önkormányzatára ráült poshadt vizet, töltsünk végre tisztát abba a bizonyos pohárba!
- Támogassuk a Munkáspárt jelöltjeit az októberi önkormányzati választáson!
- Szavazzunk a kommunistákra, a valós baloldalra!
- A baloldal sikeressége, nem csak az én jövőm kulcsa, hanem a tiétek is, a jobb életre érdemes szolnoki lakosoké!
- Azért, mert nem szeretnék egy olyan városban élni, amely az egykori szocialista fényét már elvesztve napról-napra haldoklik!
- Fáj a tény, hogy a ragyogó lehetőségeket kínáló megyeszékhely, - ami az egykori felcsendülő munkásindulók helyett,- csupán a kétségbeesett sóhajoknak, a kizsákmányolásnak és kiszolgáltatottságnak az otthona!
- Legyen Szolnok városa ismét méltón büszke a múltjára, hiszen oroszlánrészt vállalt a szocialista haza a Magyar Népköztársaság építésében!
- Tegyünk ebben az igazságtalan kapitalista rendszerben ismét a múlt szellemében! Fogjunk össze, és határozottan tegyük meg az első lépést!
- Kérek mindenkit, hogy menjünk el, menjetek el szavazni!
- Merjünk elmenni! Ne csüggedjünk a tévhitek végett, melyek azt sugallják, hogy egy szavazat mit sem számít. És, hogy egy voks úgysem kavarja fel az állóvizet.
- Ám ez badarság, a minket gyengíteni kívánók fegyvere!
- Legyünk tisztában azzal, hogy minden egyes leadott szavazat számít!
- Gyerünk, iramodjunk neki! Bátran öntsük ki a városunk önkormányzatára ráült poshadt vizet, töltsünk végre tisztát abba a bizonyos pohárba!
- Támogassuk a Munkáspárt jelöltjeit az októberi önkormányzati választáson!
- Szavazzunk a kommunistákra, a valós baloldalra!
- A baloldal sikeressége, nem csak az én jövőm kulcsa, hanem a tiétek is, a jobb életre érdemes szolnoki lakosoké!
Bízom abban, hogy elolvassátok, és buzdító szavakkal kísérve adjátok tovább a hírt, hogy csak rajtunk múlik! Igen, a városunkban ismét működhet a közös munka építő ereje!
Fontos, hogy ne feledjétek, nem a pártok neve, és azok hatalmi pozíciója számít! Csupán az, -ami egyben a legfontosabb- hogy olyan képviselő testületet válaszunk, amely értünk, szolnoki lakosokért végre nem rest cselekedni, s a vagyon öncélú halmozása helyett, a közösségért tesz azáltal, hogy szívén viseli a kisembereket is érintő problémákat!
Csináljuk meg együtt! Fogjunk össze!
Szolnok szocialista szelleme csak a mi közös erőnkből éledhet újra!
Szolnok szocialista szelleme csak a mi közös erőnkből éledhet újra!
Ezért megkérlek, hogy szavazz Szolnok egyetlen versenyképes baloldali pártjára,
a MAGYAR KOMMUNISTA MUNKÁSPÁRTRA!
a MAGYAR KOMMUNISTA MUNKÁSPÁRTRA!
Mészáros Antal
Hozzátok intézem a szavaimat, mert tudom, hogy még nem késő!
Még dönthetünk a saját sorsunkról, hisz e döntés, vasárnapig a kezünkben van!
Még dönthetünk a saját sorsunkról, hisz e döntés, vasárnapig a kezünkben van!
Ezért, lángoló agitálásommal figyelmeztetlek titeket arra, hogy újfent ne felejtsétek el, hogy mit tett velünk, az elmúlt húsz év kapitalizmusa!
Mit jelent a munkanélküliség, és mit jelentenek a megélhetési gondok!
Mit jelent a munkanélküliség, és mit jelentenek a megélhetési gondok!
Nem kérek sokat! Csupán annyit, hogy szívünkre tett kézzel, és őszinte tekintettel lássunk végre!
Ébredjünk fel, és ne feledjük a devizahitelek növekvő terhét, a minket létminimumba nyomorító 20 éve kormányzó pártok bűneit!
Nem felejtve, lebegjen a szomorú valóság képe a szemünk előtt, mikor vasárnap, a szavazófülkébe lépünk!
Kérlek titeket, hogy húsz év után, immár a valós helyzetre gondoljatok, és ne a szép ígéretekre!
Elég volt az ígéretekből! Elég volt a kapitalistákból!
Itt az ideje, hogy végre TE dönts a saját sorsodról!
Az életedről, és a jövődről egyaránt!
Elég volt az ígéretekből! Elég volt a kapitalistákból!
Itt az ideje, hogy végre TE dönts a saját sorsodról!
Az életedről, és a jövődről egyaránt!
Vasárnap, szavazz a Munkáspártra!
Üdvözlettel: Mészáros Antal
http://red-help.net/
http://red-help.net/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)