Thürmer Gyula Törökszentmiklóson és Mezőtúron

A Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete közli, hogy a párt országos elnöke, Thürmer Gyula, Szolnok megyébe látogat. Az elnök Törökszentmiklóson és Mezőtúron nyilvános sajtótájékoztatón beszél a párt programjáról, és bemutatja a Munkáspárt két Szolnok megyei képviselőjelöltjét, akik a 2014. évi parlamenti választáson indulnak a Munkáspárt jelöltjeként:
Dull Krisztián Norbertet (3-as számú választókerület, Karcag)
Pozsonyi Pétert (4-es számú választókerület, Törökszentmiklós)
A rendezvények:
- Törökszentmiklós, piac: 2014. február 8-án, szombaton - a  nyilvános sajtótájékoztató kezdési időpontja: 10 óra.
- Mezőtúr, kultúrház előtti terület: 2014. február 8-án, szombaton - a  nyilvános sajtótájékoztató kezdési időpontja: 11 óra 30 perc.
A két rendezvényre tisztelettel meghívjuk az érdeklődő választópolgárokat.
A Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete

Jászkun Munkás, 2014. január

Egy tragikus nap, amelyre emlékezni a nemzet kötelessége

1944. október 15-e országos gyász-nap. Manapság kevesebb szó esik erről, mint Mohácsról, vagy az aradi tizenhárom kivégzéséről, pedig az áldozatok száma többszöröse, következményei nem kevésbé tragikusak az említett eseményeknél. A szennyes hordalékot leszámítva egy egész nép volt kárvallottja, nemcsak a zsidók és a cigányok. Szégyenünkre, történelmünk folyamán ekkor süllyedtünk a legmélyebbre. Ez hazánk imázsát, melyet Kossuth Lajos, Szécsenyi István, Petőfi Sándor, Ady Endre, Munkácsi Mihály, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Móricz Zsigmond, József Attila, Lukács György és még sokan mások építettek - a mélybe taszította. Szálasiék hatalomra kerülésével szemben nem alakult ki egy össznépi ellen-állás, mely megakadályozhatta, vagy legalábbis megnehezítette volna a hitleristákra támaszkodó nyilaskeresztes pszichopaták garázdálkodását. Az urakat megsüvegelő, szolgalelkűségre  nevelt, zokszó nélküli engedelmességre kény-szerített magyarság meghunyászkodva eltűrte, hogy megalázzák, kifosszák, porba tiporják. ,,Mit tehetünk ez ellen?” - védekezett a passzivitás filozófiája. A helyzetre jellemző, miszerint keveseknek, akik mertek tenni valamit a fasiszta terror ellen, nemcsak akkor, de ma is a megvetettség, a kitaszítottság sorsa, a hazaárulás vádja jut. És azok  szellemi-politikai utódjai, akiknek elődei 1944-ben kiszolgáltatták a hazát a náci világhódítóknak, ma dölyfösen uralkodnak, ,,nemzeti” állürök mögé bújva ítélkeznek.

Tudták volna a németek Auschwitzba irányítani a vasúti szerelvények  egész sorát, ha a magyar hatóságok nem készséges társai Eichmannéknak? Tudták volna a nácik végrehajtani az ország emberi és anyagi kiürítését, ha a nyilas vezetőkben és pártszolgálatosokban nem találnak segítőkész partnerekre? Képesek lettek volna-e a magyar katonákat a keleti frontra vezényelni, (hogy hátvédjei legyenek a nyugatra menekülő Wermachtnak), ha a nyilassá vált horthysta tábornokok nem hadbírósággal és tábori csendőrséggel félemlítik meg a hazavágyó és akár dezertálásra is elszánt ,,honvédeinket”? Horthyék és a nyilasok jó-voltából csaknem egymillió magyarunk halt meg és az ország romokban hevert! A főbűnösöket a felszabadulás után a népbíróságok halálra ítélték. A párizsi békeszerződés pedig megtiltotta, hogy Magyarországon engedélyezzék a fasiszta pártok működését. Optimizmus lett úrrá az országon. Egy új élet kezdődött, melynek élharcosai a kommunisták lettek. Ezért ma bűnhődniük kell.

Joggal hihettük, hogy azok, akik hazánkat a pusztulás szélére juttatták többé nem juthatnak szóhoz politikai életünkben. Tévedtünk! A rendszerváltás fel-színre dobta mindazt a szennyet, melyet a magyar tőkés rendszer valaha létre-hozott. A nyilaskeresztes mozgalmat is! Természetes, hogy ugyanabba a folyóba kétszer nem léphettünk be, ezért a neofasiszták nem kopírozhatják mechanikusan saját múltjukat, de alakoskodásuk ne tévesszen meg bennünket. A sok szociális és ,,hazafias” frázis mögött ott bújik meg Horthy, Gömbös, Szálasi szelleme: a nép gúzsba kötésének galád törekvése, az előremutató gondolatok kiírtása, a haladó kultúra tűzbe vetése, demokratizmus kegyetlen elfojtása, az emberírtó rasszizmus, a militarista nacionalizmus, az irredentizmus felélesztése. A legfélelmetesebb az, hogy ezrek, főleg a fiatalok követik őket, hisznek világmegváltó igéikben és hajlandók felsorakozni  a vezér pózában tetszelgő Vona Gábor mögé. A kisszerű történelemtanár semmit sem okult a históriából. A magyar népet súlyos fele-ősség terheli, ha lebecsüli a fasiszta veszélyt, ha közömbösen nézi és tűri randalírozását, nyomulását a hatalom felé. Addig kell ellene fellépni, amíg lehet, s nem szabad megvárni, míg potenciális veszélyből akut veszély lesz. Ebben az aktív antifasiszta magatartásban a kommunistáknak kell élen járniuk, de nem magányosan, elszigetelten, hanem mindenkit mozgósítva, aki ebben a harcban érdekelt. Ennek megvannak a történelmi hagyományai, csak le kell számolni a szektarianizmussal.

Hegedűs Sándor

úJ ÉV A MÚLT TERHEIVEL

Megint megéltünk egy új évet. Ilyenkor számot vetünk az elmúlt évről és tervezzük az új esztendőt. Szívesen gondolunk a jóra és igyekezünk elfelejteni a rosszat.

A társadalom életéről is hasonlóan gondolkodunk. A sikert vagy vélt sikert a kormánypropaganda naponta zúdítja ránk. Igyekeznek átmosni az agyunkat és elterelni a figyelmet a meglévő gondokról. Én ezekről írok, mert az emberek életét keserítik meg és talán még ők sem foglalkoznak mindennel csak ami őket közvetlenül éri.

A társadalom bűnének tartom, hogy éhező gyerekek százezrei vannak, miközben a kormány két kézzel szórja a pénzt más területen. Ugyan ilyen súlyosnak tartom, hogy télen emberek százai fagynak meg, egy részük a saját lakásában. A hajléktalanok problémáját is törvénnyel akarják megoldani, így ezeket az embereket kirekesztik a társadalomból, pedig egy részük saját hibáján kívüli okokból kerültek oda. A kilakoltatások is embertelenek és az már majdnem nevetséges, amikor a Terror-Elhárítási Központot vezényelik ki mesterlövészek-kel. A létminimum alatt élő több millió embert az állam sorsára hagyja és meg is alázza. A közmunkásokat megalázó bérrel foglalkoztatják és felajánlják, hogy szedjenek gombát. Az egészségügyi ellátás is aggasztó, mert nőnek a várólisták, nő a kórházak adóssága. A kór-házba kerülő betegektől tudom, hogy előre megmondják, mennyi pénzt kell adni a műtétet végző orvosnak. Kilátástalan azoknak az embereknek, akiknek nincs anyagi lehetőségük. Én már megettem a kenyerem javát, de ennyi fegyveres támadásra, gyilkosságra, emberek megtámadására nem emlékszem. Sajnos az  Új év ezekkel a  terhekkel kezdődik.

Én a kormány helyében felhagynék a siker propagandával.

Horváth Sándor

Nem leszek a túlsó oldal embere

Mostanában sokat járok-kelek az utcákon, egészségügyi intézményekben, ezért a korábbinál több emberrel találkozom. Amit eközben látok és főleg hallok nem meglepő, hanem a mai magyar valóság emberi megnyilvánulásai. Ugyanis az autóbusz érkezésére várva, nincs olyan megálló, ahol pár ember ne osztaná meg másokkal egyre rosszabodó helyzetét. Általában egy ember megkezdi és legtöbben csatlakoznak vagy bólogatnak a jobboldal hazug, az embereket félrevezető magatartása miatt.

A következők hangzanak el:

- ,,A Fidesz becsapja az embereket, hülyének néznek bennünket”.

További várakozáskor már konkrétumok is felmerülnek.

- ,,Itt vannak pl. a pedagógusok, akiknek az MSZP  befagyasztotta a bérüket, évek óta nem kaptak béremelést. Nem beszélve a közszféra egyéb területén dolgozókkal vagy a nyugdíjakról, illetve a több millió teljesen elszegényedett emberről.

Egyik várakozó megkérdezi tőlem - ,,szokta-e hallgatni Orbán Viktor értékelő beszédét a Kossuth rádióban?” Válaszom: ,,előfordul.”

,,Nem kérdezem mit szól hozzá, de undorító hallgatni!

Elhazudja, megnyugodva mondja:

- Múlt évhez képest emelkedett a termelés,

- Többen dolgoznak, mint tavaly,

- Megőrizzük a nyugdíjak reálértékét,

  Hát, hogy hazudhat ilyet?!

A tapasztalataim második része egy orvosi rendelőben történt.

Itt ismerkedtem meg egy özvegyasszonnyal, mivel egymás mellett ültünk nagyon őszintén elmondta a bajait. Két fia van. Egyik munkanélküli. Nagyon szegényen, de egymást megértve, kiegyensúlyozottan élnek. A gyógyszereinek a felét sem tudja sajnos kiváltani. Mostanában összeütközésbe került a gyerekeivel amiatt, hogy hová is kellene szavazni? A két gyerek néhány pártot felsorolt, köztük még a Jobbikot is, ami őt nagyon meglepte, mert mindezideig baloldali szellemben éltek, viselkedtek.

Az is igaz, hogy a FIDESZ mindent megtesz, hogy megnyerje a fiatalok támogatását, szavazatait.Végül a vita úgy zárult le, hogy megmondta: a szülei és a férje munkásságát, emlékét, nem tagadja meg: ,,Vegyétek tudomásul, hogy én nem leszek a tulsó oldal embere!” Amikor elindult otthonról, a kisebbik - munkanélküli fia utána ment és azt mondta, hogy ,,igazad van Anya, én sem leszek a túlsó oldal embere!

Rendhagyó megemlékezés

Az utóbbi esztendőkben számos méltatást hallottam, olvastam a rendszerváltás ,,nagyszerűségéről”. Szakavatottak és outsiderek szinte egymást túllicitálva magasztalták a társadalom számára tragédiát jelentő politikai fordulatot, a munkát-kenyeret helyettesítő hazai burzsoá szabadrablás korlátlan lehetősé-gének gyalázatos következményeit.

Mint a hivatalosság által ,,átkos” jelzővel illetett Kádár-rendszer utolsó törvényhozó testületének tag-ja, igyekszem magam is a korabeli eseményeket - tapasztalataim jegyében - köntörfalazás nélkül fölidézni. Ha eszembe jut, még ma is megbotránkoztat mindaz, ami azokban a hetekben, hónapokban történt a politika berkeiben. Az MSZMP néhány renegát szerepre vállalkozó korifeusa, törvényen kívüli csoportokkal szövetkezve, korlátozottan cselekvőképesek jogállásába kényszerítette a népszuverenitást jel-képező országgyűlést, valamint annak tagjait. Ez abban nyilvánult meg, hogy a magyar nép jövőjéről döntő Ellenzéki Kerekasztal köré sereglett még illegállisan működő csoportok emberei minden parlamenti bizottság ülésein jelen lehettek, s az ő feltételeik szerint csak és kizárólag azokat a témákat lehetett megtárgyalni, az országgyűlésnek elfogadásra javasolni, melyekre ők előzőleg az ,,áldásukat” adták. Parlamenti szócsöveiket pár-ton kívüli képviselők közül válogatták ki, koncepcióik parlamenten belüli hangoztatására pedig a le-mondások következtében megüresedett törvényhozói helyekre idő-közi választásokkal bekerült eszmetársaikat használták fel.

A politikai ellenzék diktátuma függvényében összeállított és vitára bocsátott un. ,,sarkalatos törvények” tervezeteit a hetvenhárom százaléknyi MSZMP-tagságú parlament - Pozsgay Imre államminiszer és Németh Miklós kormányfő unszolására - szolgai módon megszavazta, s ezzel szálláscsinálójává vált a tömegnyomorgató magyarországi rab-ló kapitalizmusnak. Országgyűlési felszólalásomban figyelmeztettem a jelenlévőket anno, hogy a tárgyalandó törvénytervezetekkel a polgári társadalmi rendszer potenciális létre-hozását célozzák meg, s nem biztos, hogy a magyar nép szimpatizál vele. Pozsgay Imre nagy pátosszal válaszolta:,,Most olyan időket élünk, amikor  a történelem diktál a parlament helyett”. A szünetben pedig figyelmeztetett: ne lázítsak, nem akar itt senki kapitalizmust.  Csakis modellváltás a cél. Politikai berkekben a hazudozás már akkor elkezdődött. A következményeket pedig mindnyájunknak viselnünk kell.

Életem egyik megalázó élménye-ként tartom számon, hogy az ellenzék képtelen volt kivárni a mandátumunk lejártát. Miután a szocialista rendszer megbuktatásának utat nyitó törvényeket a szocializmus parlamentjével megalkottatták,  a hatalom átvételére készülő ellenzéki urak és a politikai renegátok - élükön Szűrös Mátyással - kezdeményezték az országgyűlés tagjainak név szerinti szavazással történő lemondatását. 

Visszaemlékezve nekem minden esztendőben ezek az epizódok jutnak eszembe a hatalomban lévők által felmagasztalt rendszerváltásról.

Dr. Südi Bertalan

Gondolatok

...Magyarországon, egyesek visszatekintve Horthy Miklóst zsidóbarátnak, majdhogy nem demokratának tartják. Pedig bevonulását követően, a fehérterror idején valóságos pogromokat rendeztek. A zsidókat és a kommunistákat politikai meg-fontolásból egyaránt üldözték. A történelemben gyakran előfordult, hogy a forradalmakat faji, vallási vagy nemzeti hecc-kampányok kíséretében fojtották vérbe. Horthyék is igyekeztek a kommunizmust, illetve a szocializmust a magyaroktól idegen eszméknek feltüntetni, amelyeket főként a zsidóság terjeszt. A magyarság feudális gondolkodású, Werbőci szellemét őrző rétegei valóban szemben álltak a szocializmus eszmevilágával.

S mi van ma? Ne feledkezzünk meg arról a morális mocsárról sem, mely a magyar közéletet betölti. Az álláshalmozások, kijárások, panamák és mammutjövedelmek korszaka sötétedett ránk. Az egész magyar közéletet átjárta a korrupt protekció szelleme.

Nem számít itten tehetség és hivatottság, egy szörnyű párt-politikai diktatúra nehezedik  az országra és csakis pártpolitikai érdemek léteznek. A tehetség napról-napra sápad és haldoklik. És ahol csak egy kis rés támad, ott rögtön felszínre tőr a közéleti mocsár. Gondoljuk csak meg, hogy milyen hatást tesz mindez az ifjúságra.

Dudás György

SÜDI BERTALAN: MIÉRT?

Ahogy ballagok lefelé

A kijelölt életúton,

Gyakorta elgondolkodom

Az emlékgyalázó múlton.

Kemény sorsomon, ahová

Az élet szeszélye sodort,

Hogy mélyszegényen tengődve

Kelljen megélnem a nyomort.

Nem tudom, a sok szenvedés

Miért ért oly’ kegyetlenül,

Melynek égető hatását

‘Mindmáig érzem legbelül.

Miért jöttem a világra

Egy asszony nyakára nyűgnek,

Lesajnált palimadárnak,

Templomban gyónandó bűnnek?

Gyermekkorom gyehenna volt,

Szégyellték létezésemet:

Sok álnok bottal csapdosott,

A jók parolája helyett.

Mások még átnéztek rajtam,

Mint egy fölösleges lényen,

Feljajdulnom sem volt szabad

A felém irányult kényen.

Letörték a legtöbb hajtást,

Mely nőtt gyermekkorom fáján,

Belém oltották a rosszat,

Mint bűnt - jó helyett - a sátán.

Nem bántottak, halkan sírva

Viseltem kínt és bánatot:

Nem tudtam, miért vernek, mint

Az engedetlen állatot.

Búcsúzunk KISS LÁSZLÓNÉTÓL, Marika nénitől

Éveken át személyesen vittem lakására a Jászkun Munkás újságot és beszélgettünk kritikusan a mai rendszer fonákságairól, pártunk helyzetéről. Reménykedve abban, hogy változni fog a világ, mert a világ állandóan változik. Az utolsó időkig párttagunk maradt, amelynek kezdete 1952. volt. Családján kívül sokat látogatta kedves szomszédja Sarkadiné, naponta ott találtam gondozónőjét, Marikát is. Szeretettel mesélt fia orvosi karrierjéről és unokája sikeresen letett vizsgáiról.

Gondolatban elhelyezünk egy szál virágot sírjánál, a salgótarjáni temetőben, ahol urnáját elhelyezték.

Herczegh Klára a Munkáspárt városi tagsága nevében