Jászkun Munkás, 2014. szeptember

Az USA és Oroszország háborúja

Nyugtalanító a helyzet Ukraj­nában és Putyin politikájának megítélésében. Még nem tért vissza az úgynevezett hidegháború, de egyes elemei már igen. Az USA, mely a világ urának hiszi magát, akarata (érdekei) alá próbálja gyűrni Oroszországot is, bár az igen nehéz falatnak bizo­nyul. Obama ebben a törekvé­sében segítségére hívja a nyu­gati világot, mely ellentmondá­sosan, de engedelmeskedik. Ellentmondásosan, mert ideoló­giai, politikai érdekei összhang­ban vannak az amerikaiak szán­dékaival, de ennek negatív gaz­dasági következményeitől tarta­niuk kell. Ez utóbbi pedig sava-borsa az életnek. Az orosz elnök ellenáll, válaszintézkedéseket tesz, ám mindkét fél óvakodik attól, hogy ez a hidegháború melegháborúvá változzon. Ez már senkinek sem lenne érdeke. Oroszországot sokan megtá­madták, de még nem akadt le­győzője: Napóleon és Hitler sem. Ha ebből Obama semmit sem tanult, vissza kell küldeni az ele­mi (általános) iskolába.

Csak a kegyelet hangján szólhatok a lelőtt maláji repü­lőgép áldozatairól, de látnunk kell, hogy nem értük zúg a ha­rang. Itt kemény politikai össze­ütközésről van szó, melyet lep­leznek az etika frázisaival, visszaélve az emberi részvét könnyeivel. Sok gép zuhant már le, sokat közülük lelőttek, de poli­tikum csak akkor lett belőle, amikor egyes hatalmaknak ez érdekükben állt. Ez a hisztériakeltés, a sok büntetőszankció mögött a világuralomra törő nagyhatalmak riválisuknak lejá­ratása, ellehetetlenítése rejlik. Amíg Oroszországban nem kerül az élre olyan politikus, aki be­hódol a nyugati demokráciáknak (elsősorban az amerikaiaknak) addig nem lesz viszonylag tartós béke Moszkva és a nyugati világ között. Emlékezhetünk arra, hogy amikor az izraeli-arab konf­liktus során az izraeli hadsereg - tévedésből - súlyosan megron­gált egy amerikai hadihajót, nem lett belőle politikai ügy, még „ügy”sem. A barátok meg tudtak egymással békésen egyezni. Minden bizonnyal másként ren­dezik az ügyet, ha a támadást szovjet gépek hajtották volna végre. A ma alkalmazott rendszabályokkal semmit sem tud­nak elérni, csak felesleges ká­rokat okoznak egymásnak, és to­vább mérgezik az amúgy is rossz nemzetközi légkört. Oroszország nyilván kelet-ázsiai politikájának (kereskedelmének) erősítésével fogja kompenzálni a Nyugat zsa­rolási manipulációit, illetve annak következményeit.

Az Orbán-kormány lehetőleg tompítani akarja az orosz-ma­gyar ellentéteket egyrészt, hogy borsot törjön az Európai Unió orra alá, másrészt, hogy ne ro­moljanak a magyar-orosz kap­csolatok. Ez az ő kuruckodó sza­badságharcuk része. A jelenlegi magyar miniszterelnök bálvá- nyosi beszéde egy a politoló­giában dilettáns diák megnyilat­kozása, melyet nyilván ő sem tudna értelmezni. Mi se próbáljuk meg, nehogy társaivá váljunk a zavarosban. Elítéli a liberaliz­must, a demokráciát, a kommu­nizmust, a szociáldemokráciát, marad az orbanizmus.

Ez a horthyzmus és a feudális-­polgári konzervatizmus, valamint az autokratizmus egy zavaros konglomerátuma, mely lehet, hogy a fasizmus egy újabb, a ko­rábbiaknál nem kevésbé veszé­lyes, népellenes változata. Emberek, legyetek éberek!

Horváth Sándor

A jóléti rendszer rosszullétéről

A jóléti rendszer finanszírozá­sától való állami visszakozás elke­rülhetetlenségét gyakran hangoztatják még napjainkban is. Némelyek igye­keznek az okokat is megfogalmazni.

Hangsúlyozzák: a bajok gyökere abban keresendő, hogy egyre fogyat­kozó járulékfizetőre egyre több eltar­tott jut. Azt azonban elmulasztják fölemlíteni, hogy az arányok eltor­zulásának legkézenfekvőbb oka az országra szabadított vadkapitalizmus.

Okként említik a várható élettartam fokozatos növekedését is. Holott az időskori ellátás (nyugdíj) krónikus apadását s az életkor rövidülését látva aligha indokolt e kortünet hatásával sokáig számolni.

Harmadik tényezőként a munkanél­küliség szüntelen növekedését, vala­mint az állami bevételek csökkenését emlegetik. Amit ezzel kapcsolatban elmulasztanak említeni, a gazdaság politikai indíttatású szétverése követ­kezményeként kerültek százezrek az utcára, s váltak a társadalom számára - úgymond - „fölösleges kenyérfo­gyasztókká”.

Következő okot a gazdasági növe­kedés lelassulásában látják. Pedig a hataloméhes gazdasági-pénzügyi okoskodók és hűséges vazullusaik haj­danán mennyire erősítgették, hogy az igazi jóléti társadalmat egyedül a szo­cializmus nélküli piacgazdaság teremt­heti meg a magyar nép számára.

A jóléti rendszer rosszullétének vég­ső okaként a társadalomnak a szociális szolgáltatások iránt megnőtt igényét szokták emlegetni. Talán mert a la­kosság a rendszerváltást szorgalmazók megalapozatlan ígéretei függvényében többet remélt a változásoktól, mint amennyit az előző rendszer nyújtott részére. Vannak, akik úgy érvelnek: a gondoskodó szocializmus hozzászok­tatta az embereket a központosított szociális ellátási rendszer áldásaihoz, jelesül a térítésmentesen igénybe vehető szolgáltatások maradéktalan kihasználásához. A jelenlegi „kötet­lenebb” viszonyok közepette ezért ér­zik magukat kiszolgáltatottaknak.

Hogy lehet-e egyáltalán elfogadható kiút a jóléti intézményrendszer mos­tani válságából? Erre lehangoló válasz adható. Mivel a szociálpolitika gaz­dasági prosperitás függvénye, s a ro­mokban heverő gazdaság mélyrepülést végez föllendülés helyett, e téren is tar­tós vegetálás időszakával lehet szá­molni. Be kell látnunk, hogy a szo­ciális háló huszonöt esztendei sza­kadásának valóságos okai nem füg­getleníthetőek a rendszerváltástól. Mi több: a rendszerváltás lényegéhez tar­toznak.

Korábbi évtizedekben a szocialista gazdaság társadalmasodottsága követ­keztében képződött jövedelmek több­sége az állami büdzsét gyarapította. Mivel a hatalomba avanzsált uraink megvonták az állam jogát a termelői tulajdonra, a megfontoltság nélküli privatizálások és az állami tulajdon esztelen osztogatása mellett kivirá­gozhatott a piacgazdasággal palástolt fosztogatás, annak összes hordalék­következményével. Maradt egyfelől a nemzetgazdaság teljes jövedelme fö­lötti rendelkezési jogától eltiltott ál­lam, másfelől a magánosítások ha­szonélvezőinek néhány százezres - adófizetési kötelezettségek dolgában a költségvetés terhére tartósan mani­puláló - tömege. Ebből következően az állam a továbbiakban képtelen a szociális biztonság garantásásának kötelezettségét magára vállalni, és azt a korábbi színvonalon teljesíteni.

Dr. Südi Bertalan

Levél a fiatalokhoz

Kiemelten a Szolnok megyei fiatalokhoz.

Kiemelten Kristófhoz, az általam nagyon kedvelt és szeretett kis barátomhoz. Többször volt alkal­mam hallani őt beszélni, beszédet mondani kisebb-nagyobb plénum előtt. Közölni szeretném veled ezen levélen keresztül, hogy pár­tunknak és kis hazánknak ígéretes tehetsége vagy. Egyéniséged, felkészültséged, kiállásod összhang­ban van. Előadásaid szinkronban vannak a fentebb leírtakkal. Har­monikusan jelen van minden. Tamási Áron egyszer azt mondta: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Te otthon vagy, mert szabadon be­szélsz, minden a helyén van, ami ahhoz kell, hogy a hallgatók el­fogadják véleményedet.

Az pedig különösen nagy tá­jékozottságról tanúskodik, amikor felsorolod a világon folyó hábo­rúkat, forradalmakat. A kapi­talizmus tetteit. Mindezt szaba­don, papír nélkül. Reményt adsz és kapsz az emberektől. Őrizd meg jelenlegi tulajdonságodat, örömet, boldogságot nyújtasz a hallgatóidnak.

Kedves szüleidnek, főleg édes­anyádnak gratulálok és elnézé­süket kérem, amiért bátorkodom kisfiamnak szólítani.

Szép jövő vár rád, ha hű maradsz önmagadhoz.

Sok sikert kívánok neked és hoz­zá jó egészséget, sok-sok szere­tettel.

Dudás György

SZABADSÁG ÉS REND

„Rend nélkül élvezhetetlen a sza­badság” - állapította meg egyik nyilatkozatában az ország felelős korifeusa. E vélemény mélysé­gesen igaz tartalma ellenére kom­mentálást érdemel.

Kétségtelen, a rend nélküli kor­látlan szabadság a felforgató sza­badosságot, anarchiát jelenti, me­lyet egyetlen modern társadalom sem fogadhat el működési alap­elvnek. A jelzett két tényező ese­tében azonban figyelembe veendő szempont, hogy milyen tulajdonvi­szonyok keletkeztetik a szabaságot, s milyen módon tartják fenn a tör­vénnyel adekvát állapotot. „Szabadság, te szülj nekem ren­det!” kiáltotta hajdanán a költő, aki a gyarmati függést, az elnyomás rendjét megalázó állapotnak te­kintette. Ezúttal sem mellékes tehát, hogy a társadalom többsége szá­mára kiteljesedett szabadság függ­vényében valósul-e meg az óhajtott rend, vagy csupán egy szűk vagyo­nos réteg érdekképviseletében fel­lépő állam diktátumaként. Negyed évszázada még olyan társadalom polgárai voltunk, melyben mindenki a felismert szükségszerűség je­gyében választhatta meg cseleke­deteit. A kollektíva központú tár­sadalmi-politikai rendszerben prog­resszív módon fejlődtek, erősödtek, egyre tartalmasabbá, humánusabbá váltak az emberi kapcsolatok. Következésképp az állampolgárok többsége reményteljes jövő elé tekinthetett. Ezzel szemben a ma­gyarországi kapitalizmus „szabad­sága”, mely eddigi teljesítményéből kitűnőleg, a kilátástalanság és becstelenség szinonimájának te­kinthető, a vagyontalanok korlátlan testi-lelki és morális megnyomorí- tásának lehetőségeként funkcionál a gazdagságot halmozó kisebbség igényei szerint. Tőkés termelési vi­szonyok közepette azért nem élhe­tünk valóságos szabadságban leg­inkább, mert részint bérrabszol­gákká alacsonyítottak minket, ré­szint az emberi létfeltételek javu­lásának nélkülözhetetlen ténye­zője, a munkalehetőség, mint egye­temlegesen érvényesítendő állam- polgári jog kirekesztődött az állami garanciák közül.

A tőkés hatalom által megköve­telt rendet a termelésből és az alko­tó munkából kirekesztett tömegek is tiszteletben tartják többnyire. A szabadság nyújtotta lehetőségek élvezetére azonban képtelenné vál­tak. Amelyik államalakulat vegetá­lásra nyújt lehetőséget mindössze a jobb sorsra érdemesült polgá­rainak, abban a szolgatudat mo­tiválta félelem és a megváltoztat- hatatlanba való beletörődés tartja fenn a rendet.

A választási eredmények preg­nánsan jelzik számunkra, hogy az emberek döntő többsége a nél­külözés kényszerétől övezett „sza­badságot” is hajlandó elviselni a rend és a társadalmi béke kedvéért. Más kérdés: milyen hitele lehet az olyan demokráciának, melyben a szabadság és a rend kizárólag a tőke érdekeit szolgáló erőszak­szervezetektől való rettegés követ­keztében maradhat fenn.

Dr. Südi Bertalan

STABILIZÁCIÓ

Tavasszal írt cikkemben az újjáépítéssel kapcsolatosan írtam, hogy külföldi hitel nélkül hajtották végre az újjáépítést. Azóta többen kérdezték tőlem, hogy lehetett egy rombadöntött, kirabolt jóvátételre kötelezett szuper­inflációval küszködő országot hitel nélkül felépíteni.

A birtokomban lévő információt megosztom az olvasókkal. A Gazdasági Főtanács 1946. március 18-án fogadta el a kommunista párt által kidolgozott stabilizációs programot. Ezt segítette, hogy az USA ígéretet tett a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének visszaszolgáltatására. Az USA őrizetében lévő 40 millió dollárra becsült aranykincs a követelések leírása után is kb. 35 millió dollár értéket képviselt. A hazai cégek és magánszemélyek tulaj­donában lévő aranykészletek külföldön elhelyezett értékei is kb. 35-40 millió dollár voltak. Az új forint aranyfedezetét ez biztosította.

A meglévő árutartalékot belső forrásból kellett fedezni. A közszükségleti cikkeket gyártó vállalatokat természetbeni adózásra kötelezték. Szigorú jegy­rendszert vezettek be. A szükséges árumennyiséget a dolgozó nép áldozatos, néha hihetetlen nehéz körülmények között végzett munkája biztosította. Az új ár- és bérrendszer is ezt segítette. A kormány a Magyar Nemzeti Banktól vett fel kölcsönt, hogy a kiadás és bevételi előirányzat között jelentkező különbséget fedezze. A stabilitásra - 1946 augusztus 1-én - olyan körülmé­nyek között került sor, amikor a pengő teljesen elveszítette értékét. Ezt iga­zolja a következő adat. Egy új forint formailag 400 000 kvadmillió pengő­vel volt egyenértékű, ezért szóba sem jöhetett az átváltás. Az értékálló forint megteremtése - a világtörténelem egyik legnagyobb inflációja után - való­ságos valutacsoda volt. A mai politikai elit elgondolkozhatna róla, amikor ész nélkül veszik fel a külföldi hiteleket.

Horváth Sándor

TESSÉK VÁLASZTANI

A rendszerváltás egyik szállóigéje volt, hogy az állam­párt helyett többpárt szükséges, mert csakúgy demok­ratikus. Eltelt 25 év, és gyakorlatilag újra egy párt gya­korolja a hatalmat. A kettő között azonban minőségi különbség van az MSZP javára. Tegyünk összehasonlítást, és úgy vonjuk le a következtetést.

Kádár János munkásérzelmű volt, a nemzet napszámosa, aki szerényen élt. Orbán Viktor tíz körömmel ragaszkodik a hatalomhoz és luxuskörülmények között él.

Korábban: A többség érdekében munkálkodott a párt.

Ma: A hozzá hű embereket juttatja mesés vagyonhoz.

Korábban: Mindenkinek volt munkája, tisztességes meg­élhetése.

Ma: Tartós a munkanélküliség, létbizonytalanság és féle­lem van.

Korábban: A hajléktalanság ismeretlen volt, a kilakol­tatás ritka volt.

Ma: Sok ember éli az életét az utcán a híd alatt, az erdő­ben.

Korábban: Az egészségügyi ellátás, az oktatás ingyenes volt.

Ma: A költségtérítéses oktatás terjed, az egészségügyi intézményekben terjednek a VIP- osztályok, és itt lehet biztonságosan gyógyulni.

Korábban: A társadalom emberközpontú volt és humá­nus.

Ma: A pénz az úr, és az ember csak addig kell, míg profitot termel.

Korábban: Jó volt a közbiztonság, az emberek nem féltek.

Ma: Az embereket az utcán, vagy a saját lakásukban is kirabolják.

Korábban: Az éhező gyerekek a család bűne volt.

Ma: A tömeges éhezés a társadalom bűne, mert nincs elegendő jövedelme vagy semmije a családnak.

Korábban: Az állami ünnepeken a fizikai munkát végző emberek is kaptak kitüntetést a parlamentben.

Ma: Csak a hatalomhoz hű értelmiségiek kapnak állami kitüntetést, vannak a nemzet színészei, a nemzet sportolói, de nincs a nemzeti munkás.

Korábban: A mai politikai elit szerint nem volt szabadság, ezek szerint őket beüldözték az egyetemre.

Ma: Az éhezés, fázás, kilakoltatás, híd alatti lakás jelenti a szabadságot.

Korábban: A parlamenti képviselők közt voltak fizikai munkások.

Ma: Az urak által eldobott szemetet sepregethetik.

Még lehetne sorolni oldalakon át.

TESSÉK VÁLASZTANI!

Horváth Sándor

JELENTÉS

Szeptember 8-cal befejeződött az a két hétig folyó kemény munka, ami alatt vállalta párttagságunk, de szimpatizánsaink is, hogy Szolnok váro­sában és az egész megyében összegyűjti a köte­lezően előírt aláírásokat a képviselőjelöltjeink részére.

Az augusztusi újságban leírtuk, hogy kik és hol vállalták a jelöltséget. Valamennyi jelölt jelölését a helyi választási bizottságok hivatalosan is elfogadták.

Két helyen a polgármesterjelöltek neve is sze­repel majd a választási listákon.

Szolnokon Túri Kristóf a polgármesterek listáján az 5. sorban, Dull Krisztián Norbert Tiszabura listáján a 3. sorban.

A megyei kompenzációs listavezető - Bencsik Mihály - a 2. sorban szerepel.

A megyei listavezető, Szurcsik István a második helyen, Horváth Sándor, Szilágyi András, Herceg Antal, Dullné Földi Erika is szerepel a névsorban.

Az október 12-i választáskor a listákon a jelölt neve és a párt megnevezése szerepel majd, azaz a Munkáspárt.

Ez megkönnyíti a ránk szavazatát leadni kívánó állampolgár dolgát.

***

A város Tiszaligeti parkerdőjében, a SZOLNOKI GULYÁSFESZTIVÁLON ismét sátort vert a MUNKÁSPÁRT szervezete is.

A bográcsban babgulyást főzött Szilágyi Sándor „mesterszakácsunk” a segítő kiskukta Eszterke volt. A szombat 13-a nem kedvezett a rendezvénynek, napközben több alkalommal is eleredt az eső.

Délután 2 órára a sajtótájékozóra megérkezett Mezőtúrról dr. Thürmer Gyula, aki bemutatta a városi televízió riportereinek a város önkormányzati jelöltjeit.

Mind a 12 körzetben van jelöltünk, van polgármesterjelöltünk és kompenzációs listánk is.

MEZŐTÚRI KUBIKOS MEGEMLÉKEZÉS

Szeptember második szombatján a Munkáspárt városi szervezete és az Újvárosi Hagyományőrző Klub ünnepségen emlékezett meg a hajdani kubikosokról a Balassa úti téren, amely ma már a Kubikosok tere nevet viseli. Immár tizedik alkalommal került sor a megemlékezésre.

A Győrffi Sándor karcagi szobrász alkotta kubikos szobor 25 éve került átadásra, kifejezően hirdeti a tiszántúli kubikosok nehéz, küzdelmes életét.

A szobor előtt gyűltünk most is össze, örvendetesen sokan. Jelen voltak a város vezetői mellett a szolnoki, turkevei, törökszentmiklósi, elvtársaink, kubikos hozzátartozók és érdeklődők.

Herceg Antal megnyitóját követően Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke méltatta a régi kubikosok munkáját, küzdelmeikről szólva kitért arra, mit jelent nekünk ma a dolgozó emberek melletti kiállás, a tőke hatalmának korlátozása. A nagy tetszéssel fogadott beszéd, a Vízügyi Szakmérnökség képviselőjének megemlékező szavai és a hagyományőrzők kultúrműsorát követően koszorúzásra került sor, majd a megjelentek hosszú sorban virágokat helyeztek el a szobor előtt.

Az ünnepség a Hagyományőrző Klubban folytatódott, ahol gyertyagyújtással, némán felállva tisztelegtünk az elhunyt kubikosok előtt. Rideg István kubikos versét unokája szavalta el. Herceg Zsolt polgármester meleg szavakkal emlékezett, méltatta a klub és a Munkáspárt 10 éves következetes tevékenységét. A kubikosok hozzátartozói közül 5 családnak emlékplakettet adományozott az önkormányzat, amelyet Thürmer Gyula, Bencsik Mihály elnökhelyettes megyei elnök, Patkós Lajos, a Magosz helyi elnöke és Herceg Zsolt polgármester adott át. A jó hangulatú, kötetlen beszélgetést követően a kubikos ételek sorában most a paprikáskrumpli volt soron – igaz, jó méretes kolbásszal. Úgy tűnt, mindenkinek ízlett.