Jászkun Munkás, 2012. január

A tőkés rendszer „felsőbbrendűségéről"

Az 1989-1990-es polgári rendszerváltás után gombamódra születtek meg azok a politikusok, politológusok, közgazdászok, történészek, filozófusok, akik nem vállalkoztak kisebb feladatra, mint hogy védelmükbe vegyék a feltámadó kapitalista társadalmi formációt. Ezt tették annak „bizonyításával", miszerint az „elbukott" létező szocializmus nem azért lett az enyészeté, mert rosszul vezették, hibát-hibára halmozva építették, hanem azért, mert a közösségi társadalom utópia, eleve életképtelen „vállalkozás". Vagyis: a szocializmus önmagában hordozza bukásának csíráit, feltételeit. Ideiglenes létezése csak azért lehetséges, mert diktatúrával biztosítják
fennmaradását. A kommunisták a hibát azzal követték el, hogy lebontották a kapitalizmust, az új, valamint legújabb kor és az örökkévalóság társadalmát (1917-ben, 1948-ban stb.) erőszakot követve el a természet rendje ellen és kísérletet tettek a lehetetlenre: a szocialista légvár felépítésére.

E sorok írója nem osztja e nézeteket.
A tőkés rend relatíve hamar gyökeret vert a sikeres polgári forradalmak után, mert ott zajlottak le, ahol már korrodálódott a feudalizmus (Anglia, Franciaország), ahol kibontakozását (korszerű termelőerők) segítették, sőt: követelték a fejlettebb termelési viszonyokat. Ezek az országok egy fejletlenebb külkörnyezetben indultak el tőkés fejlődésük útján s ki tudták használni az elmaradottabbak gyengeségeit.

Merőben más volt a helyzet a szocializmus útjára lépett államok esetében.
Cári-Oroszország nem tartozott a fejlett ipari államok körébe. A háború súlyos következményei, a munkás-paraszt és nemzetiségi mozgalmak kiélezték a társadalmi ellentmondásokat és feszültségeket (a leggyengébb láncszem), aminek következtében forradalmi helyzet jött létre e térségben. Marx a maga
korában úgy látta, hogy ott győz először a szocialista forradalom, ahol a legfejlettebbek a termelőerők s feladata a tőkés termelési viszonyok szétfeszítése. Ám Oroszországban, 1917-ben a végsőkig kiélezett helyzetben a válság súlyosbodása nem engedte meg, hogy a bolsevik vezetők várják meg, amíg az ország a cárizmus, vagy a polgári formáció keretei között felemelkedjék a legfejlettebb országok közé és csak ekkor álljanak a szocialista forradalom élére. Egy ilyen „tutyimutyiság" az ellenforradalom felülkerekedésének kedvezett. Az elmulasztott történelmi pillanat elhalasztása megbocsáthatatlan bűn lett volna! Nem azért szenvedett vereséget a szovjet kísérlet, mert a forradalom elsietett volt, hanem azért, mert nem tudott sikeresen ellenállni a sokkal fejlettebb tőkés világkörnyezet gazdasági-katonai nyomásának, kihívásainak, mert a sok hibával küzdő vezetés nem találta meg a felhalmozott melléfogások hatékony ellenszerét, mert a kétségtelen nagy gazdasági-kulturális eredményeket beárnyékolták a politikai hibák és bűnök, melyek meggyengítették a nép bizalmát a bolsevik párt és a szovjet kormány iránt.

Nem tudom osztani Kornai János véleményét, miszerint a kapitalizmus felsőbbrendű, életképesebb társadalom
a szocializmusnál, nemcsak a dinamikusabban fejlődő termelőerők miatt, hanem azért is, mert a  piacgazdasággal párosuló parlamentarizmus nagyobb demokráciát biztosít a népnek, mint a minden oldalról kötött közösségi társadalom. Vallom, ahol a magántulajdon (értéktöbblet kisajátítása) dominál, ott csak formális demokrácia létezik, mert nem lehet szabad az a nép, melyet megfosztanak munkája jogos gyümölcsétől.
Ez az osztálytársadalmakra jellemző kiszolgáltatottság egyik fontos morális ösztönzője a dolgozók  antikapitalista magatartásának.

Az a társadalom a fejlettebb, mely a fejlettebb termelőerőkkel az anyagi javak nagyobb mennyiségét állítja elő és a lakosságnak magasabb életminőséget tud biztosítani. Ez utóbbiba nemcsak az anyagi javak tartoznak, hanem a kultúra, a morális- és politikai helyzet, az élet- és jogbiztonság, az egészségügy stb. is. A kiteljesedett szocialista társadalom bizonyíthatta volna felsőbbrendűségét, ha fejlődésének erre a szintjére eljut.

Úgy gondolom, a globális kapitalizmus körülményei között proletárforradalom nem győzhet egy országban,
csak globálisan, ez esetben a szocialista revolúciónak kiegyenlítettebb viszonyok között kell majd megbirkóznia a tőkés rendszer ellenállásával.

Hegedűs Sándor

EMBERI SORSOK

Karcagon úgy alakult, hogy a cigányok a város északi és déli oldalán építették fel a putrikat. Ez sok esetben tapasztott tetőt, alacsony belmagasságot, kis alapterületet jelentett és kerítés sem volt minden helyen. A cigány férfiak vályogot vetettek, ami a háború előtt alapvető építő anyag volt. A nők egy kisebb létszáma eljárt mosni, voltak akik a férjüknek segítettek bértapasztásban. Egy néhány fő használtruha-kereskedéssel foglalkozott.

A déli külváros és az északi újtelep a várostól elkülönítve épült fel, és nemcsak égtájilag különböztek egymástól, hanem az életkörülményeik sem voltak azonosak. A déli külvárosban élők voltak egy kicsit Jobb" körülmények között, itt éltek a zenészek.

A felszabadulás után az életkörülményeik is pozitív irányba változtak. Sokan feljártak Budapestre, hogy az újjáépítésben részt vegyenek és ott biztos és folyamatos keresethez jutottak, amely a családnak lényegesen jobb körülményt biztosítottak.

Az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével a termelőszövetkezetek megalakulásával mindenki munkához jutott és
az életkörülmények jelentősen tovább javultak. Ma már nincsenek putrik, mert a szocialista állam segítségével új házakat építettek, az állam úgynevezett „C" lakásokat épített részükre. Példaként említek név szerint egy prímást, aki nekem is sokszor muzsikált – Farkas Gyuszi, aki családjával az ötvenes évek végén perzsaszőnyeges lakásban élt, és példát mutattak bárkinek.

Én személyesen is dolgoztam cigányokkal a Téglagyárban - ahol ők kézzel készítették a nyers téglát - és korrekt
munkatársi kapcsolatuk volt. Több cigányt ismertem, akik megkapták a Kiváló Dolgozói kitüntetést a végzett
munkájuk alapján.

A rendszerváltás után ők elsőként munkanélküliek sorsára jutottak. Ma nehéz megmondani, hogy miből élnek.
Vannak közöttük, igaz kevesen, akik használt nyugati autókkal járnak. Egyesek a Morgó Csárdába nagy tételekbe kártyáztak. Ez bizony az embereket iritálta.

Az a véleményem, hogy a mélyből kiemelkedtek, de a rendszerváltás után visszasüllyedtek a nyomorba.

A magyaroknak is ugyanez a sors jutott.

Horváth Sándor

A nyomor a munka világa helyett

A lap októberi számában eképpen zárta sorait, a felháborodó szerző: Vajon „ki a felelős a sok nyomorgó,
éhező ember haláláért"? Sajnálattal felelhetjük: senki.

A rendszerváltás megtörténte óta ugyanis naponta tapasztaljuk, hogy ismeretlen fogalommá vált a felelősség a hazai kormányzati munkában.
Ma kizárólag azért kell felelniük az országos hatalmasságoknak, ami a rájuk bízott anyagi értékekből megmarad. A többiért a nyomorgó embertömegeknek kell elvinniük a balhét. Efféle megállapítás az emberi életnek árnyoldalaira is vonatkoztathatóak. A napjainkban funkcionáló kormányzat ásatag mesterkedései egyértelműen bizonyítják ezt.

A Fidesz-KDNP frakciószövetség által jegyzett hatalommániás csoport állampolgári sorsokat közvetlenül
érintő döntéseit már-már a közvetett halálba segítés egyféle eszközeinek tekinthetjük. Azért „csak" közvetettnek, mert az emberi életek megkurtítását nem bakófélékkel, hanem a természet megrövidítő közrehatásával végeztetik el.

Miről lett légyen szó? Arról az emberellenes intézkedéssorozatról, amit ez, az emberi sorsokkal szemben erős
immunitással rendelkező kíméletlen hatalomgyakorló apparátus milliók rovására megvalósít. Jelesül: A munka nélkül vegetáló százezrek nyomorba taszításáról, a tömeges gyermekéheztetésről, a kilátástalan élethelyzetűekről, a szükséges gyógyszereket nélkülözni kényszerülőkről, a nyomorgó időskorúakról, a különféle gyógykezelések időpontjának gyakran végzetesen hosszú eltolódásai okozta gyötrelmekről. Ezeken kívül még számos olyan kedvezőtlen központi intézkedésről, melyekkel tömegek élethelyzetét krónikusan rosszabbították, sokakat páriasorba juttatták. Nekik tulajdonítható az is, hogy a tűrhetetlen hazai állapotok következtében mind többen elhagyják az országot annak reményében, hogy máshol emberibb élet vár rájuk. Az urakat nem érdekli, hogy mitől rövidülnek annyira az emberi életek, azzal sem törődnek, ha tovább fogy az ország lélekszáma, s az is hidegen hagyja őket, ha a rájuk oktrojált soványítókúra miatt tiltakoznak, tüntetnek. Fölöslegesen emlegetik a munkavilágát olyanoknak, akikkel kézenfogva jár a nyomor, s akik munkavállalás lehetősége helyett jószerivel csak mesékből ismerhetik meg a munkát. Hiába reménykednek biztatóbb jövőben, mert a szegénység bugyraiban kell tengődniük tovább.

Írásomat magam is kérdőmondattal zárom: Vajon mit kellene tenniük a rendszerváltás kárvallottjainak, hogy saját hazájukban boldogulni tudjanak?

Dr. Südi Bertalan

Emlékek

Az én szüleim fiatalkorukban, a BÖKÖNY-höz tartozó Morvay István tanyáján voltak cselédek, és a cselédházban laktak, ahol én is születtem, 1935. 08. 08-án. Édesapám fő foglalkozása kocsis - /népiesen - parádés-kocsis/. Édesanyám küld ki, hívd be, vidd ki, hozd be, tedd ide, tedd oda, menny ide, menny oda, Szóval olyan mindenes.
Mind ketten nagyon sokat dolgoztak. Nagyon jól emlékszem, hogy 1941-ben már Geszteréden laktunk, mert
Katink ott született, 6 éves voltam. Szüleink, akkoriban vettek egy házat és attól kezdve ott éltünk. 1943. vége felé elvitték katonának édesapámat és 1948 vége felé került haza, mert közben hadifogoly lett. Betegen került haza és persze itthon minden megváltozott. Akkoriban nagyon nehéz volt az élet, a miénk különösen, mert édesanyánknak sokáig csak én tudtam segíteni. Hiszen háború idején voltam 10 éves. Az iskola helyett - másnak kellett dolgoznom, hogy valamit segítsen rajtunk. 1951-ben született Jancsink. Mondanom sem kell, hogy akkoriban mennyire nehéz volt az élet szinte az egész országban. Az 1956-os ellenforradalom idején katona voltam és Tápiószecsőn szereltek le 1957. 08. 31-én.

1942-ben vagy 43-ban lehetett, amikor én 8 éves lehettem - emlékszem arra, amikor egy szép nyári napon – édesapám az udvaron dolgozott én meg ott álltam a közelében és néztem, ahogy a fát faragta. Egyszer egy kétlovas szekér megáll a kapu előtt, a lovak felcicomázott szerszámmal húzták a festett majdnem új szekeret. A bakon ülő gazda oda kiált apámnak. Öcsém ! Eljössz napszámba füvet kaszálni holnap - megadom az 1 pengőt -! Elmegyek Bátyám! Jó mondja a gazda, de - amikor a nap feljön már ott legyél és - amikor leszáll, akkor hagyod abba a munkát. Úgy lessz bátyám mondta az édesapám. Azt tudni kell, hogy - ahol kaszálni kellett az én apámnak az szikes talaj volt, ahol un. selyemfű termett, amit nagyon nehéz volt kaszálni, mert elhajlott a kasza elől, különösen, ha a harmat felszállt. Igen hamar kivette a kasza élét - ezért gyakran kellett kalapálni, ill. élesíteni. Átkozottul nehéz munka volt a szikes füvet kaszálni. Ezt úgy 10 év múlva ismertem meg igazán - talán ezért jutott gyakran eszembe. Most meg ez a vad kapitalista módi emlékeztetnek az - akkori lelketlenségre, amit ismét gyakorolnak az úrhatnám urak.
Pedig jobban tennék, ha tanulnának a történelemből!

Dudás György

Hintában

Hintába ültették a magyar népet,
Mint naiv gyermeket a játszótéren;
Fűt-fát ígértek, minden jót és szépet,
Csak hajbókoljon, s higgyen úgy, mint régen.

Palira vették ezúttal cudarul,
Felült a szirén dalnokoknak kábán;
A többség hajdan elhitte botorul
Földi mennyországa jön voksai árán.

Nem ismerte fel a link harácsolók,
Hatalomvágyók mesterkedéseit,
A mások verítékén gazdagodok,
S jólétről papolok hamis érveit.

Vakon ballagott a szakadék felé,
Széléhez érkezve ijedten megállt;
Kiáltozott, a táj visszhangzott belé,
Hisz' amott a mélyben csak nyomort talált.

Ennyi év múltán megértette végre;
A bitangok hirdette jólét hamis,
S hiába tekint áhítattal égre,
Isten ege alatt felnő a gaz is.

Felérte ésszel: hogyha élni akar,
S biztonságos jövőt óhajt magának,
Küzdenie kell, ha jön is a vihar,
Mert a holnapnak alkot, és nemcsak a mának.

Südi Bertalan

Megemlékezés

December 17-én megemlékeztünk pártunk megalakulásának 22. évfordulójáról. Ünnepi köszöntőt Botta Melinda budapesti párttagunk mondott. Beszédéből idézzünk néhány gondolatot.

Úgy gondolok erre a napra, mintha kicsit az én születésnapom is lenne. Új élet kezdődött akkor számomra
olyan új élet, amelyre azóta is büszke vagyok. Ki kíváncsi ma már Pozsgay Imrére, Szűrös Mátyásra, Németh
Miklósra. Mekkora szája volt az SZDSZ-nek, azután hova lett? Azt már ne is kérdezzük, hová lett a Kisgazdapárt, az Agrárszövetség, a Vállalkozók Pártja, a Szociáldemokrata párt. De az MDF, a KDNP is olyan, mint aki nincs is. Sőt az MSZP is olyan! Egyik se tudja már, mit mondjon ahelyett, amivel eddig próbálkozott. Hát, hogy a Fidesz melyik nap mit mond, arról ne is beszéljünk. Csak mi tudjuk, mit mondjunk: azt, amit eddig is. Azért erre büszkék lehetünk. Ez a párt nem járódott le, nem korrumpálódott. Mégis él. Vagy valószínűleg: épp ezért él!

***

A tinik 30%-a már drogozott

BUDAPEST:

A magyar középiskolások 30,7 százaléka fogyasztott már valamilyen tiltott, vagy még legális drogot. Visszaszorult a heroin, míg egyre népszerűbbek a dizájner drogok, továbbá a marihuána és az amfetamin -
hangzott el a Nemzeti Drog Fókuszpont éves jelentését bemutató sajtótájékoztatón.

Nyírády Adrienn igazgató elmondta: 2006 óta a másfélszeresére nőtt a droghasználat a középiskolások körében.

***

HASONLAT

Tapasztalt kolléga mondja a barátjának:

- Öregem! Az élet olyan, mint a távirat. Rövid, és tele van hibákkal.

***

HÍREK

- Folytatódik a Szabó Ervin Akadémia előadás sorozata: január 28-án a pártépítésről, március 10-én a gazdaságpolitikáról, június 22-én a nemzetközi munkásmozgalomról.

***

- Május 26-án Kádár János 100. születésnapjára emlékezünk. Megjelentek az emléklapok, az asztali naptár, a kulcstartók, ezeket a megyei pártirodán meg lehet vásárolni.

***

- Átadtuk az összegyűjtött ruhaneműket Tiszabura párt- és civilszervezeteinek. Minden adományozónak
köszönjük jószívűségét.