Jászkun Munkás, 2017. szeptember

A „jobban teljesítés” margójára

Különféle hirdetményeken, plakátokon, reklámfeliratokon szinte naponta olvasom, a kormánytagok, szóvivők és egyéb frázispufogtatók szájából mind gyakrabban hallok egy különös jelmondatot, miszerint: „Magyarország jobban teljesít”.

Az idézett szöveg megfogalmazása tévesen történt. Stílszerűbb lenne az alábbi jelmondat: „Magyarország kormánya és hű vazallusai felülmúlhatatlan rombolást végeztek”. A tisztánlátás és az állampolgárok többségének kedvezőtlen tapasztalatai függvényében indokolt rámutatni a szajkózott „jobban teljesítés” néhány valósághű komponensére: A Fidesz–KDNP-vel közös kormányzás keretében a szegénység, a mélyszegénység kárvallotjainak és a nyomorra ítéltek létszámának drasztikus növelésével, valamint az éhező gyermekek számának gyarapításával döbbenetes és nehezen jóvátehető tevékenységet folytatott a funkcionálása óta. Fokozottan elnyomorító teljesítményét jelzi a munkátlanságra ítéltek több százezerre tehető népes tábora, a hajléktalanok százezres tömege, az ingyenkonyhák előtt tolongók végeláthatatlan sora.

A bizonytalanság elől hazájukat elhagyni kényszerült fiataljaink ötszázezer főt meghaladó állománya is az állítólagos „jobb teljesítményük” lehangoló részét képezi. S persze az állami szintű korrupció kvázi intézményesülése, az egészségügy „megreformálása”, vegetálásra ítéltetése, az eszement intézkedésekkel okozott orvos- és nővérhiány krónikussá tétele, az oktatás egyféle államosítása, a továbbtanulás lehetőségének kivételezettekhez, vagyonosokhoz igazítása is döbbenetes teljesítménynek számít. A jogállamiság aláaknázásában is lényeges „teljesítményeket” tudhat magáénak a jelenleg funkcionáló kormányapparátus. Az igazságszolgáltatás végzésének jogával felhatalmazott szervek, intézmények tisztségviselőinek lecserélése, az Alkotmánybíróság személyi összetételének, valamint a választási törvény normatíváinak, illetve a Nemzeti Választási Iroda dolgozói összetételének saját érdekeikhez igazítása, a magyar állampolgárok egymás ellen hangolása, uszítása eltérő nézeteik, politikai meggyőződésük miatt, valamint a a különféle „mutyi-ügyek keretében „csókosaik”, szimpatizánsaik dotálásában is átlagon felülit alkotott. No és a magánnyugdíjpénztárak több mint háromezer milliárd forintnyi pénzállományának anno lenyúlása sem akármilyen teljesítmény volt. A felsorolt anomáliákban és egyéb alpári ügyekben, intézkedésekben ismerhető fel Magyarország kormányának és lakájainak oly büszkén propagált „jobban” teljesítése, s az a megdöbbentő tény, hogy alig létezett az országnak olyan népességcsoportja, melynek valamilyen jogát ne csorbította volna.

A mostani kormánynak külön szerencséje, hogy a gaztettekkel felérő kormányzati üzelmeket, jogcsorbító eljárásokat a kárvallott állampolgárok békésen eltűrték. Valószínűleg azért tértek napirendre a gazságok fölött, mert a megfélemlítettség légkörében éltek, s ezúttal nem volt olyan személyi közrehatás, mely tettekre motiválta volna őket.

Dr. Südi Bertalan

A béka meg az elefánt

Ez az antik történet óhatatlanul Orbán Viktorra irányítja a meseba­rátok figyelmét. Az ókori béka meg­irigyelte az elefánt nagyságát, és sze­rette volna utolérni. Addig fújta ma­gát, míg szét nem pukkant.

Orbán Viktor, amikor a közszerep­lésre eléggé érettnek érezte magát, a demokratikus Fidesz vezetője szere­tett volna lenni. Nem elsősorban ké­pességei emelték pártja élére, hanem társai kicsinysége. A Fidesz vezető­jeként kezdte mozgásterét egyre szűkebbnek érezni. A V-4-ek élére pályázott. Ezt majdnem elérte, ami­kor Fico, szlovák vezető (engedmé­nyeket téve Brüsszelnek) kihúzta fejét az Orbán vezette járomból. Ám rá kellett jönnie, hogy a visegrádiak klubja kezdi szorítani duzzadó becs­vágyát, és az EU vezetésére vetette szemeit.

Ez nem azért túl nagy a minisz­terelnök úrnak, mert Magyarország méretei, jelentősége nincs összhang­ban az EU súlyával, hiszen Jean Claude Juncker sem egy nagyha­talom miniszterelnöke volt, mielőtt az Európai Unió vezetője lett volna. Ám Juncker demokrata politikus, aki elfogadta egy demokratikus intéz­ményrendszer kollektív vezetési szisztémáját. Orbán azonban egy autokrata közéleti férfiú, aki nem tűr maga felett parancsosztogatókat. Esetleges megválasztása megosztaná az államszövetséget, és kitenné azt a szétesés veszélyének. Csak remélni lehet, hogy a jegenyék nem nőnek az égig. A béka sem fújhatja büntetlenül testének többszörösére önmagát.

Sokan elámulva szólnak államfér­fiúi tehetségéről, regnálása azonban azt bizonyítja, éppen államférfiúi böl­csességének hiánya miatt sodródik az ország a szakadék felé. Táborát nem növelheti korlátlanul, mert a közva­gyon szétosztásának határai vannak.

Be nem teljesíthető ígéretekkel sem lehet a végtelenségig ámítani híveit. Tábora csak a köznép rovására tollasodhat. A gyűrű kezd körülötte záród­ni, s megfojtással fenyegeti.

A diktatúra eszközeinek fokozot­tabb alkalmazása pedig a polgárháború szélére sodorhatja az orszá­got, melyből Viktor nem kerülhet ki győztesen. Tábora csak a köznép ro­vására tollasodhat, de a tömegnyo­mor nemzeti méretekké történő tágí­tása a pauperizmust teszi általánossá, mely a kritikus ponthoz érve robba­nással fenyegethet.

Mégsem várhatjuk tőle az európai politikusokra jellemző önkéntes le­mondást, mert egy diktátor nem távozik, hanem eltávolítják. Ehhez pedig arra van szükség, amit éppen nélkülöznünk kell: az a tömegmozgalom, mely képes történelmi tettekre.

Pesszimista, de reális az a vizionálásom, miszerint a 2018-as év még Orbán Viktoré, de a következő ciklus már a despota bukásának története. Akkor, ha az ellenzék számára 2018 az okulások esztendeje lesz.

Dr. Hegedűs Sándor

A haza

Mit jelent az a szó, hogy haza?

Mit jelentett a történelem során és most? Az is lehet, hogy ezzel a varázsigével tudják maguk mellé állítani a megtévesztett embereket. Létezhet-e haza vagy csak illúzió, mert valahol tetten kellene érni a maga valóságában. Haza csak ott van, ahol jog is van. Napjainkban ezt a Fidesz-kormány korlátozza. Egyes megfogalmazások szerint a haza az a tér, ahová születik a még ártatlan emberpalánta, aki nevelkedik, felnő és a társadalom hasznos tagjává válik. S majd eljő a nap, a haza földje magába fogadja. A haza fogalma az embernek különösen akkor nyer jelentőséget, amikor a társadalom a világ más országába küldi, vagy kényszeríti, mert nem tud neki kenyeret adni. Gondoljunk arra, amikor az ember hazán belül kerül más helyre, és amikor visszatér szülőhelyére, melegség önti el a szívét. Ez jelenti a hazát, nem pedig az etnikai hovatartozás. Hol a haza, amikor gyűlöletkeltéssel mételyezik meg az ember lelkét? A történelem során voltak olyan idők, amikor a haza harcba hívott, mert veszélyben volt. Kérdés, akkor is a hazáért kell fegyvert fogni, a hazától több száz kilométerre kell harcolni és meghalni? Gondoljunk a második világháborúra, amikor a magyar katonák a Don-kanyarban „védték” a hazát, és többségük idegen földben találta meg végső nyugalmát.

Napjainkban is távol a hazától kockáztatják az életüket magyar katonák – értelmetlen, mert amit tesznek, annak semmi köze a hazához. Hol a haza, amikor a hatalom magát nemzetinek kiáltja ki, az eltérő véleményeket valló embereket ellenségnek tekinti? Hol a haza, amikor a társadalom egyrésze kisajátítja a jogokat, és magát nemzetinek vallja? A hazát nem sajátíthatja ki senki, mert akik azonos élettérben születtek, nőttek fel, azoknak azonosak a jogai és a kötelességei. Hol a haza, amikor egy szűk csoport néhány év alatt milliárdos lett, és közben milliók élnek mélyszegénységben? Hol a haza, ahol éhező gyerekek vannak, és nélkülöző idősek? Hol a haza, ahol emberek fagynak meg; egyrészük saját lakásában? Hol a haza, ahol az emberek rettegnek a jövőtől?

Horváth Sándor

Munka kontra tőke

Egy ismert értelmiségi interjú keretében nyilatkozta nemrég, hogy a politikus számára nem lehet korszakalkotóbb feladat, mint „a tőke és a munka konszenzusának létrejöttét előmozdítani”.

Sajátos célmegjelölésnek tekinthetjük ezt a nagypolitikában. Hiszen az illető olyan primitív csoportosulásnak képzeli a társadalom tagjait, akik képtelenek különbséget tenni a megvalósítható elképzelések és csak a mesék által sugallt történések között. Olyanok „ülnek fel” az efféle szólamnak, akik nem ismerik és saját bőrükön nem tapasztalták meg a munka és a tőke között feszülő ellentmondás lényegét. Nem tudják, hogy a két tényező konfliktusát olyan alapvető ellentétek idézik elő, melyek feloldása – magántulajdon dominanciájú társadalmi relációkban – lehetetlen. Nem holmi tőkeellenesség mondatja ezt, hanem a munkavállaló, másnéven proletár és a tőkés munkáltató (kizsákmányoló) között a termelési eszközök tulajdonlásához fűződő objektív viszonyokból következő szerepkülönbözőség könyörtelen diktátuma. Következésképp a többletprofitért, másfelől a létfeltételek elért színvonalának megtartásáért, illetve növeléséért folytatott küzdelem elkerülhetetlen volta.

A tőke és a munka lehetséges harmóniájának elmélete éppen ezért csupán olyan meddő virág, amely az illúzió fáján terem. Bizonyítást nyert, hogy a kapitalista rendszer kizárólag a proletárok kizsigerelése révén maradhat fenn és működhet. A tőkés nem fog emberi érzülettől motiváltan a neki robotoló bérmunkás keblére borulni, egyféle társadalmi igazságosság jegyében a profiton sem hajlandó vele osztozkodni. Miközben a tőke és a munka egymást kölcsönösen feltételezve léteznek, soha nem válhatnak a tőkés és a munkavállaló megbékélt egységévé. Előbb-utóbb arra vár megsemmisülés, amely képtelen a másik nélkül fennmaradni.

Persze feltételezhető, hogy a munka-tőke harmóniájának képzete valamilyen pártszolgálattal függ össze, mely kizárja az osztálytartalmú minősítést. Pártfölöttesei óhajára rukkolt elő a konszenzuselmélettel, amely sem a politikatudomány, sem annak művelői előtt nem ismeretlen. Egyetemes osztálybéke, kölcsönös tisztelet, békés belenövés, gazdagok jószívű adakozásaként, utóbb a munkabéke igényét gyanánt számosán megfogalmazták már. Szinte kivétel nélkül olyan szándékkal tették, hogy a tőkés rendszer okozta elszegényedés, tömeges elnyomorodás miatt elégedetlenkedő csoportokat béketűrésre, romló létviszonyaikkal történő megbékélésre ösztönözzék. Következésképp változtatási szándékuk gyakorlati kinyilvánítása helyett elnyomóik jóindulatától, illetve valamiféle gondviseléstől reméljék sorsuk jobbrafordulását. Az ilyen illúziókeltés hatásossága további életteret biztosíthat a kapitalizmus hatalombitorlói számára.

Dr. Südi Bertalan

Südi Bertalan: Üzenet a majdaniaknak

Ha majd végzet mesgyéjén járok egyszer,

S ti a nevesített síromnál álltok,

Emlékezzetek egy osztályharcosra,

Aki népnyúzókra szórta az átkot.

Kérte a sorsot, hogy kíméletlenül

Sújtson le a rabló ármádiára,

Melynek tagjai akként tollasodtak,

Hogy millióknak nyomor lett a társa.

Ők tehetnek róla, hogy kukák mélyén

Tízezrek kutatnak, étket keresve,

S gyermekek ezrei üres gyomorral

Mennek iskolába, szélnek eresztve.

Akik múltjuk megtagadása árán

Nyertek újabb vezetői sarzsikat,

Önként váltak profi gazemberekké:

Szégyelljék tükörben nézni arcukat...

Ígérjétek meg a sírbéli dombnál,

Hogy küzdötök majd a változásokért,

S a zsákmánylóknak választ adtok végre

A népnek okozott aljasságokért.

Hiányoznak a kismadarak és a méhecskék

Kertemben sok szép virág nyiladozik, illatozik és időn­ként magot is hoz. Ismerőseim kérnek magot, gyökeres tövet. Van egy általam kerti, nagyvirágú mályvának hívott négy különböző színekből álló csoport. Van piros, rózsaszín, fehér. Ebben az évben is kaptam „megren­delést”: szedjek magot, és majd ők is saját kertjükben gyönyörködnek benne. A magérés ideje napjainkban van, pontosabban lenne, mert a magtokok üresek. Nincs ben­ne egyetlen szaporításra alkalmas mag sem. Mert ahhoz, hogy a virágnak porzói, bibéi találkozzanak, méhecskére van szükség. De hát az meg nem volt egész nyáron, de még most sincs. Nincs légy, nincs darázs, de még szú­nyog sem. Mi emberek kiirtottuk ezeket az élőlényeket. Mivel ezek a kis röpködő állatok nincsenek, alig hallható a fecske, a rigó, a rozsdafarkú, de még a gólyákból is kevesebb volt a nyáron. Nagyon-nagyon sok üres madár­fészket lehetett látni elsősorban a falvakban, hiszen ezek a madarak a városokat már régen elkerülik. Üresedik az életünk. Színtelenné válik, sem madárhang – csicsergés – sem illatos virág, mert nem szaporodik sem az egyik, sem a másik. Szegényedik a világ, az emberek élete; nemcsak anyagilag, de lelkileg is.

Jövőre várom a madarakat, a méhecskéket, legyeket, de még a szúnyogokat is. Kinyitom a kaput, hogyha úgy adódik, a lábukon is be tudjanak jönni.

Tegyenek így önök is, tisztelt olvasóink.

Herczegh Klára

Melegen ajánlom

Naponta 3x kell gyógyszert bevennem, és ahhoz minden alkalommal ennem is kell. Mivel én már megszoktam, így reggel és délben kiadósan étkezem. Gyakran van úgy, hogy este már legszívesebben nem ennék semmit, de a gyógyszer miatt kénytelen vagyok egy keveset mégis enni. Egy ideje a boltban megláttam a fekete kenyerek között, hogy diós kenyér is van. Azóta a kenyérvásárlás úgy történik, hogy veszek egy Erzsébet kenyeret és egy diósat, csak azért, hogy azt a 3-4 dkg diós kenyeret és az egy pohár gyümölcsjoghurtot el tudjam fogyasztani. A gyümölcsjoghurt kimondhatatlanul finom a diós kenyér­rel, mert a kenyeret meg is puhítja, a kenyérben lévő diódarabkák pedig nagyon csábítóak tudnak lenni.

Ha valaki nem hinné el, tisztelettel kérem, legyen szíves megkóstolni, és csak azután mondjon véleményt. Ez a kenyér önmagában is nagyon finom, akárcsak a gyü­mölcsjoghurt, a kettő együtt pedig egyenesen felséges!

Dudás György

Hírek

– Ebben az évben elmaradhatatlan az időközi önkormányzati választásokon résztvevő munkáspárti jelöltek eredményeiről, sikereiről való beszámolásunk. Minden hónapban több településen is van jelöltállítási feladatunk, majd a megtörtént választásokon résztvevő elvtársaink eredményeinek értékeléseit végeztük el.

Ácsteszéren – Komárom-Esztergom megye – jelöltünk 0,5%-ot kapott.

A Somogy megyei Heresznyén megállítottuk pártunk jelöltjét. Megállítottuk még Algyőn és Pakson. Augusztus 23-án Tisztabereken és Császlón gyűjtöttünk aláírásokat, sikerrel.

– Az Oroszországi Kommunista Munkáspárt augusztus 10–17-e között Szentpéterváron nemzetközi konferenciát rendezett, mintegy 40 párt részvételével. Pártunk írásban küldte el hozzászólását.

– A Jobbik által szervezett és elindított népszavazási kezdeményezés a bérunióról teljes mértékben félrevezető. A béreket a tőkések fizetik a dolgozóknak. Azt igyekeznek alacsonyan tartani. Népszavazással megváltoztatni nem lehet!

– Augusztus 20-át ünnepeltünk Kecskeméten, Békéscsabán, Miskolcon, Budapesten.

– Szeptember 9-én Mezőtúron a kubikus nap alkalmából koszorúzzuk a kubikos szobrot.

– Szeptember 9-én Szolnokon a „Gulyásfesztivál” városi rendezvényen főzünk bográcsgulyást, és az asztalunknál vásárolható kézimunka, olcsó olvasnivaló, régi kiadású könyv, és kiadványainkból is válogathatnak az érdeklődők. Várjuk szimpatizánsainkat egy kis beszélgetésre.

– Szeptember 2-án Szentesen kóstoljuk a lecsófesztiválon főzött finomságokat.

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei elnökség