Jászkun Munkás, 2014. október

Új rendszert kaptunk, de minek?

A szocializmusban béketá­borba tartoztunk, s csak körül­ményesen utazhattunk. Egyet­len párt funkcionált. Aki nem volt tagja, párttisztségen kívül bár­milyen vezetői állást betölthetett. Minden munkaképes korú állampolgárnak volt munkája, s ha akart, a nyugdíjas is dolgozha­tott korlátlanul. Nem volt több százezer éhező gyermek. A ve­zetők fizetése nem volt kiem­elkedően magas. Az ország­gyűlési képviselők (magam is az voltam) havi tiszteletdíja 5 ezer forint volt mindössze. Egyéb juttatásban nem részesültek. Ellenszolgáltatás nélkül utazhat­tak. Az aktív korú köznép szá­mottevő hányada szocialista brigádokba szerveződve dolgo­zott, alkalmasint társadalmi munkát is végzett, általános iskolai osztályokat patronált, illetve az ellátatlan magányos idős embereket segítette. Gyakran felhánytorgatták, hogy többsége kapun belüli munkanélküli volt. Nem a munkájukért, hanem ki­zárólag a jelenlétükért fizették őket. Az efféle állítás szemenszedett hazugság.

A II. világháború után nem vártak a magyarok sem külföldi tőkére, piacgazdaságra, sem Marshall-segélyre, hanem újjá­építették az országot a magyar emberek szorgalmának, hozzá­értésének és munkabírásának függvényében.

A rendszerváltoztatás után az ország lényegében a valóságos szabadságtól függetlenedett. A béketábor helyett önként dalolva tagja lett az Európai Uniónak. Eltartja az ország a törvényho­zásban diktátum szerint szava­zó párttagokat. Kötetlenül utaz­hatunk ma már, ahova akarunk, persze ha megfelelő összegű anyagiakkal rendelkezünk hozzá. De többnyire megélhetés céljából hagyjuk el az országot. A munkahelyen lógni, lopni most sem lehet következmények nél­kül, mert könnyen lapátra kerül­hetünk.

A rendszerváltoztatás idején funkcionált különféle vezetők köpönyegváltása, hozzánemértése, közgazdasági laikussá­ga a piacgazdaság és a külföldi tőke tömeges felmagasztalását eredményezte.

E korabeli folyamatnak vált áldozatává a magyar ipar, a nemzetközileg elismert mezőgazdasági szövetkezeti mozga­lom és a kereskedelmi, külke­reskedelmi vállalatok többsége. A privatizáció végrehajtása ürü­gyén az állami és szövetkezeti vagyon jelentős hányadát el­lopták. Sikerült életre hívni pár százezer munkanélkülit, néhány milliónyi mélyszegénységben élőt, s gyarapítani a bűnözök né­pes táborát. A felelősök soha, sehol nem kerültek elő. Nem is igyekeztek megtalálni és nevükön nevezni őket. Az ország tönkretevőinek csak és kizárólag azért kellett felelniük, ami rájuk bízott anyagi értékekből meg­maradt.

Magyarország - minden ellen­kező papolás ellenére - timokráciában leledzik, demokrácia helyett. Vagyis a vagyon uralma vált meghatározóvá. Olyan ál­lami rendszer tehát, ahol az állampolgári jogokat a lakosok ki­zárólag vagyonuk arányában gyakorolják.

Ezt a gyakorlat igazolja, mely­nek realitását képtelenség lenne megcáfolni.

Dr. Südi Bertalan

A MARXIZMUS VÉDELMÉRŐL, TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRŐL

A rendszerváltás óta negyed­század telt el. Ez alatt módszeresen folyt és folyik a hivatalos média és a ..tudományos" szervek által a marxizmus lejáratása, agyonhal 1- gatása, meghamisítása. Az időseb­bek, akik még a szocializmus szel- lemétől-ideológiájától áthatott is­kolákba jártak lassan elmennek, vagy idős koruk nyavalyáinak sú­lya alatt visszavonulnak, miáltal egyre kevésbé lehetnek hordozói a tudományos szocializmus elmé­letének. Szomorú eredményre ve­zetne, ha egyszer felmérnénk, hogy pártunkban hányán vannak, akiket nyugodt lelkiismerettel marxisták­nak nevezhetünk. Márpedig egy kommunista pártban, nemcsak a vezetésben, de az egyszerű tagság körében is dominálnia kellene azoknak, akik ismerik és magu­kévá teszik klasszikusaink társa­dalmi tanait. Fennáll a kommunista mozgalom ideológiai kiüresedésé­nek veszélye. Ma természetesen elég. ha valaki elfogadja a párt politikáját, s nem léphetünk fel a maxizmus tudatos vállalásának igényével. Ismerek körünkben val­lásos embereket is, akik derekasan képviselik törekvéseinket, azokat igenük, ám hiányzik náluk az az elméleti alap, mely nélkülözhe­tetlen, hogy őket kommunistáknak nevezhessük. Ez a helyzet ideig­lenesen elfogadható, de távlatok­ban nem mondhatunk le leninistává válásukról. (Természetesen más igényekkel lépünk fel a pártonkívüli rokonszenvezőkkel szemben!) Tudunk olyan harcos latin-ame­rikai kommunista pártokról, ahol még papok is voltak a tagok között.

Mindazonáltal a párt felhígulása a forradalmi mozgalom hanyatlá­sát, átütő erejének nagyfokú gyen­gülését eredményezi. Maximaliz- mus lenne azt várni az új jelent­kezőktől, hogy már eleve érett marxisták legyenek, de rendszeres­módszeres pártoktatással pótol­nunk kell hátrányaikat. A belátás nem jelenthet belenyugvást.

A mai iskolázott fiatalok nem ismerik Marxot, Lenint, bennük, róluk - tanulmányaik során legfel­jebb előítéletes, torz kép alakult ki. mely nem az igazi, hanem a leegy­szerűsített (vulgarizált), a megha­misított „elavult” tudományos szo­cializmus szellemóriásait ábrázol­ja. Egy fantomkép ellen élik ki szá­nalmas donquijoteriájukat. Náluk Marx, Lenin szitokszó, szobraikat eltüntetik, mintha az eszme, melyet ezek az alkotások megtestesítenek ezzel a gesztussal elpusztítható len­ne. Tudunk arról, hogy amikor ki­tört a legújabb gazdasági világ­válság, Nyugaton óriási kereslet támadt K. Márx „A tőke” című fő­műve iránt. A „tojásfejü” polgárság lelke mélyén elismeri a nagy tudós érdemeit. Nálunk, a neoburzsoázia körében babonás félelem uralkodik a szocializmus kísérteiével szem­ben. A riadt restauráló polgárság bértollnokai kriminalizálják a kommunizmust, hogy megfosszák tömegbázisától és elszigeteljék a néptől. A kommunizmus áldozatai című formedvény még száz milli­óra tette a leninisták által kiirtott emberek számát, ma már száz­negyven millióról beszélnek. Ho­vatovább - verbális szinten - ki­pusztítják az emberiséget!

Az elmélet a gyakorlati tapasz­talatok általánosítása. Szigorú követelmény, hogy az osztályharc céltudatossá váljék. Fennáll a ve­szélye annak, hogy a burzsoázia és a szociáldemokrácia közös erő­feszítésekkel aláaknázza a marxista tanítást, megtámadja releváns té­teleit (szocializmus utópia, eltűnt a munkásosztály, megszűnt az osz­tályharc, a materialista filozófia ördögi tanítás, a proletárnemzet­köziség hazaárulás, a magántulaj­don szent és sérthetetlen, stb.)

Forradalmi tanításaink tárgysze­rű védelmében és megismerte­tésében - elméleti folyóirat híján - A Szabadságnak kellene a fősze­repet vállania. Hetente a 12 oldal­ból legalább 1-1 oldalt szentelni, átgondolt tematika alapján a marx­izmus kérdéseinek, (filozófia, po­litikai gazdaságtan, tudományos szocializmus). És ezt nem kam­pányszerűen, hanem következe­tesen, hosszú távon folytatni. Szük­ség esetén igénybe lehetne venni az Ezredévet és a „Z” füzeteket. Mellette, ugyancsak a szocialista elmélet kérdéseit tárgyaló előa­dássorozatot kellene megszervez­ni - esetleg több szinten.

Tudomásul kellene vennünk, hogy a marxizmus tanításai nem kőbe vésett igazságok és kinyilat­kozások, hanem - leszámítva a tu­domány konzisztens elemeit - a változó élet kényszere alatt szük­ségszerűen felülvizsgálandó téte­lek rendszere. A felvázolt feladato­kat a gyakorlati munkával egyenér­tékűnek tartom, melyre felhívnám az illetékesek figyelmét.

Hegedűs Sándor

AZ ISMERET HIÁNYA

Navracsics Tibor miniszter úr a Terror Háza előtt tartott beszé­dében többek között azt mondta, hogy a fasiszta diktatúra és a kommunista diktatúra közös el­lensége a demokrácia. A de­mokrácia és a diktatúra szétvá­lasztása tévedés. A miniszter úr tájékozatlan vagy tudatosan tett ilyen kijelentést. Szerintem a politikai ismeret hiánya miatt mondta. Először is hazánkba nem volt kommunizmus, ezért kommunista diktatúra sem le­hetett. Nálunk a szocializmus alapjait raktuk le és proletárdiktatúra volt. A másik téves állítás a domokráciáról szólt.

Ebben a kérdésbe vissza kell nyúlni Marx-Engels és Leninhez. Lenin az „Állam és forradalom”című művében feltárta az állam keletkezésének és szerepének történelmi alapjait. Az állam elmélet első tétele az, hogy történelmi kategória. A másik tétel, hogy az állam az uralkodó osztály erőszakszervezete. A harmadik tétel a demokrácia és a diktatúra egymáshoz való viszonya. Ezek szerint a kettő nem zárja ki egymást, bár el­lentétesek mégis összetartoz­nak. A kérdés az, hogy az adott államforma kinek demokrácia és kinek diktatúra? A proletárdikta­túra a többségnek jelentett de­mokráciát és a kisebbségnek diktatúrát. Egyébként is a de­mokrácia értelmét a szó lefor­dításában kell keresni.

Demos = nép és kratia = uralom, vagyis demokrácia = népuralom. Ma, hogy valósul meg lehet rajta gondolkodni.

Vajon a képviselőket a nép képviselete vezérli, vagy a frakció fegyelem? A parlament vagy az önkormányzatok összetétele, hogyan tükrözi a társadalom összetételét. A rendszerváltás óta a társadalom kisebbik részét ki­tevő értelmiség végzi a törvényhozást. Ők demokráciáról pa­polnak, pedig tevékenységüknek semmi közük a demokráciához, mert ami van az nem népuralom.

A demokrácia - írja Lenin - egyrészt az erőszakszervezet alkalmazása az emberekkel szemben, másrészt azonban a polgárok egyenlő jogainak el­ismerése.

A szocialista állam a társada­lom ellenségeivel szemben al­kalmazta az erőszakot és egyen­lő jogokat adott az embereknek. A mai hatalom ugyan ezt teszi, csak ők jelölik ki, hogy ki az ellen­ség, és ki tartozik a nemzeti ol­dalhoz.

Horváth Sándor

A TERMŐFÖLD MINDENKIÉ

Az országunk termőföld terü­letének nagyobb része a nagy­gazdák kezében van. így a kor­mány az államháztartás költsé­geit a maradékból kénytelen fe­dezni. Ezért van szüksége a 27%-os ÁFÁ-ra, ezt mindenkitől levonják. Ha további megszo­rításra van szükség, akkor visz- szavonják a 13. havi nyugdíjat.

A kormány a legnagyobb ter­melőerőt a tőkések kezébe adta, s ezzel az ország működését esetlegessé tette, vagyis a nép­pel fizetteti meg. Azt a terme­lőszövetkezetet szidják, amelyik a valuta termelés alapjait adta: zöldség, gyümölcs, gabona, hús­áruk és azok feldolgozott ter­mékeit.

Amikor Leningrádban jártam és sétáltunk társaimmal a város utcáin láttuk, hogy hosszú so­rokban állnak az emberek.

Közelebb érve láttuk, hogy nagybetűkkel ki van írva? Vengercki. Ott magyar áruk voltak a polcokon: uborka, pa­radicsom, paprika. Ez volt a sláger.

Keresztfiam Geszteréden almát termelt nem is olyan ré­gen, a felvásárló olyan keveset akart fizetni érte, hogy nem volt érdemes leszedni. Ha föld az állam kezében lenne, akkor a megtermelt haszon a költségvetést gazdagítaná és több mindenre jutna pénz. Terme­lőszövetkezetekkel kiegészül­ve volna munkája mindenki­nek. Olyan Közösségi Társa­dalomra van szükség, ahol mindenki dolgozhat, lakhat, ta­nulhat. Mindenkinek olyan jö­vedelme lenne, amiből tisztes­ségesen meg lehet élni.

Dudás György

SÜDI BERTALAN: ŐSZI LOMB HULLÁSA

Emlékeim, mint őszi lomb, lehulltak,

Avarrá gyűltek az életfám alatt:

Miközben felhők vonultak az égen,

Szólíthattam az őszbe hajló nyarat:

Kértem, néhány évig köszöntsön még rám,

Hogy csodálhassam kertünk virágait,

Verseimmel ostorozhassam tovább

A népnyúzó kormányt, s rabló,, sztárjait”.

Megélhessem a diktátor bukását,

Ki milliók életét tette tönkre,

Népítélet alapján menesztését

A kormányzás közeléből - örökre.

Gyógyír lenne ez az ország számára,

Többségnek öröm ünnep, úgy mint nekem,

A magyarok összefognának végre,

Nem gyaláznák egymást ellenségesen,

Akik igazság jegyében küzdöttek,

Gondolták, a rossz általuk megjavul:

Tévedtek, mert a jobbra törekvőket

Gyakran elgáncsolták irgalmatlanul.

Én is részt vettem pirruszi csatákban,

Ahol buktatóját sáncolták sok újnak,

Népcsalók elleni bajvívásaim

Meddő hadakozásnak bizonyultak.

Tán mégsem volt hiába. Ha alkonyat

Jön, s életemet a semmibe hívják,

Mindig lesznek, akik küzdenek tovább:

Sikereik a hazát boldogítják.

HÍREK

KÜLFÖLD:

Szeptemberben az európai kommunista pártok, mintegy 32-en, Brüsszelben üléseztek. Küldöttségünk elmondta, hogy mit csinál pártunk az utcákon, beszélt a kitelepü­lésekről, hogyan használjuk az internetet és a Szabadság újságot.

A Belga Munkáspárt elnöke beszámolt az országában szeptember 20-án megtartott baloldali szolidaritási fesz­tiválról, amelyen mintegy 10 ezer résztvevő volt jelen. Tapasztalat: minden tőkés országban ugyanazok a gondok, nő a szegénység, nő a gazdagok és a szegények közötti különbség. A nyugdíjas társadalom sorsa ag­gasztó. Az egészségügy drága, itt is a pénz az úr. Fenye­get az ökológiai összeomlás.

VÁLASZTÁS:

Megyénkben, városunkban a jelöltjeink döntő több­ségének 1 % feletti szavazatot sikerült elérnie. Ez áll a polgármesterjelöltre is. Be kell vallani: többet vár­tunk, de nem jelenti azt, hogy feladjuk.

Mert mi optimisták vagyunk.

RUHAGYŰJTÉS

Korábbi évekhez hasonlóan novemberben és decemberben RUHAGYŰJTÉST hirdetünk. Várunk gyermek, női, férfi, elsősorban téli meleg ruhaneműt. Elfogadjuk az ágyneműt, cipőt, csizmát, gyerekjátékokat, iskolai tárgyakat.

A gyűjtés helye a párt irodahelyisége: 5000 Szolnok, Nagy Imre krt. 4. • Telefon: 06-56/425-821