Jászkun Munkás, 2017. június

Nincsen kompromisszum!

Horthy Miklós megítélését a marxista történettudomány nem változtatta meg az idők múlásával sem. Nem szól ártatlansága mellett, hogy Nürnbergben nem ítélték el. Ez taktikai megfontolás volt, mert a magyar népi demokratikus forradalom kimenetele és kiszélesítése minden antihitlerista erő összefogását követelte meg.

A debreceni demokratikus kormányban horthysta, jobboldali konzervatív elemek is helyet kaptak (Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök, Vörös János honvédelmi miniszter). A horthysták felelősségre vonása zavart keltett volna a jobboldal körében, s gyengítette volna annak társadalmi alapjait. Az egykori kormányzó regnálása (1920–1944) halmazata volt az embertelen, bűnös intézkedéseknek. Még mint fővezér 1919–1920-ban levezényelte a több mint ötezer ember kegyetlen halálát követelő fehérterrort. Az áldozatok többsége baloldali és zsidó volt. Amikor 1920 tavaszán felmerült Magyarországon a kormányzóválasztás, az antant felajánlotta segítségét, de csak azzal a feltétellel, ha Horthy felhagy az önkényuralmi módszerekkel és garantálja a demokrácia zavartalan működését. Horthy, a hatalom megszerzése érdekében készséggel tett ígéretet Nyugat követeléseinek, de csak egy fasisztoid diktatúrát valósított meg: szigorú rendőri ellenőrzés mellett engedélyezte a többpártrendszert, a létrehozott parlamentarizmus áldemokratikus intézmény volt, mely éberen ügyelt arra, hogy a parlament csak olyan törvényjavaslatokat engedjen keresztül, melyek a nagytőke-nagybirtok érdekeit szolgálta. Az országgyűlési választások cenzusos rendszere megakadályozta a diktatúraellenes képviselők bebocsátását a törvényhozás házába, kíméletlen cenzúra akadályozta meg, hogy az utca, a gyűlések, a sajtó szabadsága érvényesüljön. Az 1921/III-as tc. (a fennálló rendszer hatályos védelme) mellett, Horthyék immár „legálisan” irtották ellenségeiket. Az első világháború magyar vonatkozásait lezáró trianoni békediktátum reakciójaként az egész szellemi életterületén romboló militarista nacionalizmus és irredentizmus megfertőzte a magyar lelkeket és felkészítette őket a határok revíziójára – akár háborús eszközökkel is. Nem csoda tehát, ha Magyarország az elveszített területek visszaszerzése érdekében kereste az első világháború kárvallottjait és rátaláltak olyan sorstársakra, szövetségesekre, akik rokonszenveztek Horthyék ideológiájával-politikájával és készek voltak revansot venni a nemzeti sérelmeikért. Ez az egymásra találás vitte hazánkat a németek és olaszok mellett a második világháborúba. Az általunk is megszállott Szerbia és Ukrajna lakóival szemben a németeket is megszégyenítő tömeggyilkosságokat követtek el. Erről évtizedekig nem szólt a politika és történettudomány. Az aulikus historikusok ma is hallgatnak a rettenetes kegyetlenségekről és azt merő kommunista propagandának tartják. Horthyék regnálása alatt hajtották végre a zsidók és cigányok nagyszámú megsemmisítését, a politikai ellenséget a szovjet aknamezőket felkutató büntetőszázadokba kényszerítették és elpusztították. A nép passzivitásáért megszenvedte a második világháborút, s a negyedszázados ellenforradalmi diktatúrát, nem volna tehát semmi oka a sokszor felszínen tartott Horthy-kultusz ápolására.

A perkátai szoborállítási kísérlet bizonyítja, hogy a háborús bűnös Horthy Miklós iránt nálunk még igen nagy a nosztalgia.

Dr. Hegedűs Sándor

Emlékezünk Kádár Jánosra

Július elején megemlékezünk Kádár János halálának évfordulójáról. Ebben az évben is készítettünk piros zászlókat, hogy azt a sírján elhelyezzük. A temető bejáratánál árusítjuk.

A Nőtagozat nevében: Herczegh Klára

Südi Bertalan: Elvágyom innen

Idegen lettem a saját hazámban,

Szétzüllesztett ország nem való nekem:

Ahol az ember másoknak ordasa,

Ott az élők között nincsen már helyem.

Ahol erénnyé vál a gazemberség,

Szájakból csupán mocskolódás fakad,

Ott csak a zsiványnak teremhet babér,

Lesajnált, aki becsületes marad.

Ahol milliókat csóróvá tettek

És mélyszegényen nincs mit enniük,

Hatalmat bitorló tolvajok miatt

Az istentől kell kenyeret kérniük,

Ahol nem lázít fel a földönfutás,

Birkatürelem oldja az éhezést,

Ott szolgalelkűség lesz a hallgatás,

S a sors megtorol efféle késztetést.

Ahol hataloméhes martalócok

Csöndet, igazodást és vakfegyelmet

Parancsolnak a megtévesztett népre,

Ott izzítják a robbantó kanócot,

Melynek gyúelegye detonálni fog.

De hatását míg élek, nem kívánom:

Az ínség gerjesztette rebelliót

Másvilágon pihenve majd kivárom.

NEM LENNÉK MA FIATAL

Egy társadalmi politikai rendszert aligha lehet keményebb kritikával illetni, illetőleg lehangolóbb életérzést vele szemben megfogalmazni, mint amikor alkotó évei után azt mondja valaki: nem szeretnék fiatal lenni. A tömeges munkanélküliség kilátástalanságba taszító következményeit, fiatal diplomások tömegeinek külföldre özönlését látva, tapasztalva olyan következtetésre jut: fiatalon, e hazában nem tudna saját életével mit kezdeni.

Azon pesszimisták közé tartozom, akik hasonlóan vélekednek. Tisztességgel leélt nyolcvankét évemet én sem cserélném fel fiatal életkorra. Persze nem becsülöm le az ifjú életkorral járó potenciális előnyöket. Csupán azért vélekedem így, mert a tengés-lengést és a biológiai szerepre kényszerülés állapotát összeegyeztethetetlennek tartom a fiatal életkorral. A saját hibáján kívül munkátlanul ténfergő vagy a képzettségen alul foglalkoztatott fiatal diplomások tömegeinek hiábavaló ténfergését, perspektívátlanságát látva elképzelem, mennyi kudarccal, megaláztatásai szembesülnék, ha a munkára, alkotásra szánt éveimet most kezdeném.

Jottányit sem érne az agrárdiplomám. Korszerű mezőgazdasági nagyüzemben irányítói feladat ellátása helyett napszámosként vagy részesművelőként, esetleg néhány hektárnyi földön gürizhetnék a megtermelt áruféleségek értékesítési gondjaitól gyötrődve.

A katonai főiskola határőrtagozatán elsajátított ismeretekkel és a diploma adta jogosítványommal sem tudnék mit kezdeni. Hazám védelme ürügyén elszegődhetnék valamelyik tőkés hatalom „rendteremtő” katonai szervezetébe. Más népeket leigázó zsoldos gyanánt parancsra öldöshetnék, (mivel tiszt voltam) öldöstethetnék ártatlanokat, még mielőtt magam válnék azok áldozatává.

Diplomával is igazolt politikai felkészültségemet becstelen módon hasznosíthatnám. Legfeljebb a damaszkuszi úton megtértek mintájára hazudozhatnék valamelyik tőkeorientált párt színeiben a naiv állampolgároknak, esetleg spekulációs, korrupciós ügyletek szereplőjeként „tollasodhatnék", vagy gazdagodhattam volna abból a vagyontömegből, melyet a szocializmus évtizedeiben milliók teremtettek.

Jogi felkészültségemet pedig kizárólag a hatalomba avanzsált politikai elitek törvényerőre emelt akarata függvényében kamatoztathatnám. Következésképp a kizsákmányolás eszközéül szolgáló magántulajdont védelmezhetném. A rablótőke szolgálójaként olyanok vazallusává kellene alacsonyodnom, akik a hatalomból anno kiszorított társaimat anyagilag tönkretették, szellemileg, erkölcsileg megnyomorították, az országot roncstársadalommá züllesztették, s akik az életlehetőség minimumát nyújtották millióknak a több évtized alatt végzett munkájuk fejében. Semmit nem érne az újrakezdés, ha efféle feladatokra képtelen lennék vállalkozni. Ha a rendszerváltást kiötlő és levezénylő uraknak képtelen lennék megbocsátani, hogy hatalmi ambícióktól hajtva szétverték azt a társadalmi-gazdasági alakulatot, melyért aktív munkásságom negyven esztendejében meggyőződéssel munkálkodtam.

Dr. Südi Bertalan

A baloldalról

A baloldal általában a reakcióval szemben álló pártok, mozgalmak, személyek összességének elnevezése. Onnan ered, hogy a reakció ellen küzdő többé-kevésbé haladó pártok képviselőit egyes polgári parlamentekben baloldalra ültették. A kapitalista országokban a munkásmozgalom sem egységes, lényegében két fő irányzatra szakad, a reformista-szociáldemokrata és a forradalmi kommunista irányzatra. A szociáldemokrata pártok az első világháború alatt szakítottak a marxizmussal, a tudományos szocializmussal.

Véleményem szerint ez történt 1989-ben a Magyar Szocialista Párt megalakulásával, ők is elfordultak a szocialista eszméktől. Megtagadták Kádár Jánost, helyette a KGB-ügynök Nagy Imrét tartották elődjüknek. Ennek következményét napjainkban is tapasztaljuk, amikor véleményeket fogalmaznak meg a 2018-as országgyűlési képviselőválasztásra. Kiállnak az Európai Unió és a NATO mellett, és ők is a kisjövedelmű emberekkel akarják megfizettetni mások gazdagodását, miközben arról beszélnek, hogy ők is a kisemberek pártján vannak. Azt mondják, fizessenek a gazdagok.

Amit a Munkáspárt már 27 éve mondja – ami szépen hangzik, de a lényeget elfedi, hogy a vagyont a dolgozó emberek kizsákmányolásából, az EU-s pénzek ellopásából szerezték és szerzik. Botka László mondta, hogy „Ez nem egy gazdagellenes kampány”.

Szerintem igazat mondott, mert a szociáldemokraták a tőkés osztály kiszolgálói még akkor is, ha ezt nem ismerik el. Ők kormányváltást akarnak, vagyis megszerezni a hatalmat, és még csak véletlenül sem gondolnak a kizsákmányoló, korrupt, harácsoló rendszer megváltoztatására. Ez a lényeges különbség az MSZP és a Munkáspárt között.

Hazánkban nem azért vannak szegények, mert most a Fidesz van hatalmon, és ha a szocialisták győznek akkor ez megszűnik. Tudnillik a szegénység a kapitalizmus velejárója. A rendszerváltáskor milliók kerültek az utcára, mert tönkretették az ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet. Ez együtt okozza a szegénységet. Ehhez minden kormány hozzájárult a rendszerváltás óta. A megoldás nem egy kormányváltás, hanem a tőke korlátozása, ezt követően a rendszer leváltása.

Ezt csak a Munkáspárt akarja!

Horváth Sándor

AJÁNLOM FIGYELMÜKBE

Az egyik barátom adott nekem egy újságot, a címe: HIHETETLEN. Tényleg az, mert még rémálomnak is szörnyű az, ami ott le van írva. Tisztelettel kérem az írásaim olvasóit, hogy szerezzék meg az említett újságot, és ismerkedjenek meg azzal a szörnyű tervvel, amiből az tudható meg, hogy az „urak” mivé és hogyan akarják „átszervezni” az egész emberiség életét. „Új világot” akarnak teremteni. De hogyan? Ez a problémájuk. Ugyanis szerintük túl nagy az emberiség létszáma, sokan vagyunk. A terv szerint ők majd megoldják, hogy kevesebben legyünk. Az „uraknak” nem elég az, amit eddig elvettek az emberektől, nekik több kell. Amire a tőkések készülnek ebben a „tervben”, az sokkal nagyobb kárt és szenvedést fog okozni az emberiségnek, mint amit az eddig uralkodók összesen okoztak. Gondolkodjatok el azon, hogy mennyi ember fog e terv alapján elpusztulni csak azért, hogy ők, az élősködők tovább élősködhessenek az embereken. Talán több ezer évig.

Nem igaz, hogy csak a kapitalizmus az egyetlen rendszer, amelyben a szép élet lehetséges. Pedig az „urak” szerint ez úgy van. Olvassatok csak India történetéről! Akkor megtudhatjátok, hogy hogyan éltek az emberek 3000 évvel ezelőtt. És azóta, hogyan élnek? Pedig a „nagy tervalkotók” szerint, ez volna a fejlődés útja, ez volna a „modern élet”. Egy „harmadik világháború”, szinte mindent elpusztít”.

Felhívnám szíves figyelmeteket Várnai Zseni gyönyörű versére. Címe: Katonafiamnak. Olvassátok! Refrénje: „Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek”.

Az atom- és vegyi fegyverek válogatás nélkül pusztítanak el mindent. Az embereknek, a társadalomnak „fel kell ébrednie” – az egész világon! Nem szabad a hatalom közelébe sehol sem engedni olyan személyt, egyetlenegyet sem, aki olyan rendszert akar megvalósítani, mely ebben a „tervben” áll. A kapitalizmust pedig, mely emberellenes, ki kell törölni az emberiség életéből, mert nemcsak emberellenes, hanem igazságtalan is.

Az embereknek – az egész világon, mindenütt – biztosítani kell, hogy felvilágosultak legyenek, és ne akarjon senki, semmilyen háborút! Soha ne engedjük, hogy ártatlanok haljanak meg!

Dudás György

NÖVEKSZIK a szegények száma

El-elnézem a televízió szegénységvallató műsorait. A kilátástalan élethelyzetű embertársaink torokszorító szavai minden alkalommal lehangolnak.

Hiszen legtöbben mondogatják:

– Kevés a nyugdíjunk keresetünk, alig elegendő a megélhetéshez.

– Hetente egy-két csirkefarhátat tudunk vásárolni, hogy olykor húsféle is kerüljön az asztalunkra.

– Ha kiváltjuk a gyógyszert, nem futja élelemre, ha pedig az étkezést választjuk, a szükséges orvosságot kell nélkülöznünk.

– Tetemes a rezsitartozásunk. Ha kifizetjük a hátralékot, éhezik a család, növekvő tartozások esetén pedig kilakoltatnak a saját házunkból.

A riporter alkalmasint a különféle jótékonysági, emberbaráti szervezetek, esetleg az illetékes önkormányzatok figyelmébe ajánlja a már-már elviselhetetlen élethelyzetűeket. Gyakran megtörténik az is, hogy tapasztalt szakácsot szerepeltetnek a kamera előtt, aki a főzés-sütés gyakorlott polgáraként bemutatja az anyagi gondok szorításaitól sínylődő nézőknek is, miként lehet szűkös pénzből elfogadható minőségű és kalóriatartalmú ételeket készíteni. Ezzel látszólag gyakorlatias a műsor. Egyre nem ad választ „mindössze”. Jelesül, hogy az ételkészítés anyagi fedezetét vajon miként teremtsék elő? Vagy az legyen a nyomor bugyraiban tengődő páriák gondja?

Az efféle műsorok láttán ismétlődően hiányérzetem támad. Akik a különféle ínséges emberi létviszonyokat bemutatják a tévénézőknek – talán a kurázsi hiánya miatt – rendre adósok maradnak a nyomorkeletkeztető okok fölemlítésével. Holott közismert megállapítás, miszerint igazi tudás az okok megismerése nélkül elképzelhetetlen. Kertelés nélkül közölhetnék a szomorú valóságot: A társadalmi szinten jelentkező nyomor és annak fokozódása a tömeges munkanélküliség, embertömegek életének mind kilátástalanabbá válása, a fölöslegesség életérzésének társadalmi méretűvé szélesedése, az életből való kiábrándultság fokozódása, a népesség szociális gondjainak növekedése kizárólag az elhamarkodott rendszerváltás számlájára írható. Azóta számolták fel a munkához való állampolgári jog gyakorlati érvényesülését, azóta élnek kegyelemkenyéren az ország egykori építői-alkotói és utódaik, azóta zilálták szét a hajdan megélhetés bázisaiként funkcionáló ipari és mezőgazdasági üzemek garmadáit, azóta lopkodták széjjel jól működő és a közellátás szempontjából nélkülözhetetlen állami vagyont, azóta tették állami szintű gyakorlattá a korrupciót, s azóta tollasodhatnak gátlástalanul a szocializmus damaszkuszi útról megtért vámszedők és az álbaloldali alkalmista „szekértolók". Ki csodálkozhatna azon, hogy társadalmunk helyzete kedvezőtlenül alakult. Kínlódó gazdasági viszonyok közepette az állam polgáraira is kínlódás várt. A huszonhét esztendő alatt felgyülemlett súlyos társadalmi gondokat csak és kizárólag a valóságos baloldali eszmeiséget képviselő Magyar Munkáspárt kormányzati tényezővé válás esetén lehetne megnyugtatóan orvosolni. Amíg erre nem kerül sor, sajnos a mélyszegények száma is időről-időre gyarapodni fog.

Dr. Südi Bertalan

HÍREK

• Hazánkban járt Kemal Okuyon, a Törökországi Kommunista Párt első titkára. A budapesti program után Ózdon is eltöltött egy napot. Ózdon az ottani kultúrházban találkozott a Borsod megyei és a Szolnok megyei Munkáspárt küldötteivel. Délután Borsodbóta polgármesterének, Gulyás Jánosnak a meghívására a község vendégeként megkóstoltuk a borospincék kínálatát, majd jóízűen elfogyasztottuk a vadmalacpörköltet.

• A budapesti május elsején a Városligetben a retrókönyvek kínálatából – darabonként 200-, forintért mintegy tízrekesznyi könyv talált gazdára.

• A debreceni időközi önkormányzati választáson a Munkáspárt jelöltje 0,9 %-ot szerzett. Korábban indítani sem tudtunk jelölteket.

• Május 30-án Orgoványon gyűjtöttünk támogató aláírásokat a Munkáspárt színeiben indult párttagunk részére, a Szolnok megyeiek segítségével. A közelmúlt és a közeljövő települési időközi választásokon helytállt vagy sikeres jelöltállításról, felsorolás jelleggel közöljük: Kislétán, Kisorosziban, Csanádpalotán, Vértesacsán, Pusztavámon, Almásfüzitőn, Domoszlón.

ÉRTESÍTÉS

NAGY LAJOS elvtárs a Munkáspárt régi tagja, volt munkásőr, életének 79. évében elhunyt. Emlékét megőrizzük.

A Munkáspárt Jászladányi Alapszervezete nevében

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség

Jászkun Munkás, 2017. május

Büszkén emlékezünk május 9-én a Győzelem Napjára!

A vesztesek

Több alkalommal hallottam olyan beszélgetéseket a televízióban a rendszerváltás sokat firtatott hátulütőjéről, illetve annak pró és kontra jellegzetességeiről. Eközben olyan kérdésről: vajon kiket tekintsünk a nemzetre szabadított szerencsétlenség (alias rendszerváltás) veszteseinek?

Feltűnt, hogy a beszélgetők mennyire körülményesen fogalmazták meg mondandóikat. Mintha attól tartottak volna, hogy véleményeikkel együtt nevüket is megjegyzik valahol, s esetleg karaktergyilkossággal kell szembesülniük, illetve valamilyen módon rövidebbet húzatja velük a hatalom. Nem az okokat elemezgették többnyire, holott tudhatnák, hogy igazi tudás az okok megismerése nélkül nem létezik. Vagyis nem azt mondták, hogy a társadalom jobb sorsra érdemesült tagjai számottevő hányadának jelenét és jövőjét a mostani társadalmi rendszer tette, teszi „lapátra”, s hogy a kapitalizmus ordastörvényeiből elkerülhetetlenül ez következik. Hanem azt hangsúlyozták, hogy szerencse vagy balszerencse dolga mindössze, (amely az emberek életében váltakozva jelentkezik), hogy a társadalmi mobilitás függvénye, hogy kikből lesz vagyonos, tehát gazdag, és kikből lesznek szegények, nyomorgók.

A vitázók közt olyanok is voltak, akik véleménye szerint nem az a legfontosabb, hogy az emberek milyen anyagi bázis birtokában vagyonosodnak, hanem az, hogy van-e esélyük a munkaerőpiacon. Akiknek van esélyük, azok – úgymond – nyertesek, akiknek nincsenek, azok a vesztesek táborába sorolhatóak. (Okfejtésük kapcsán egy profán kérdés vetődik fel: ha ez ennyire nyilvánvaló, mivégre kellett egy olyan politikai rendszert kiszavaztatni a hatalomból, melynek jóvoltából teljes volt a foglalkoztatottság?)

Megfigyeltem, hogy némely vitatkozónak a vagyoni különbségek keletkezésének a nagyságrendje okozott meglepetést. Drámainak vélte a társadalmi piramis csúcsán lévő alig tízszázaléknyi csoport roppant gazdagodását, milliárdossá válását. (Mintha a kapitalizmusban ez a szokatlan jelenségek közé tartozna.) A vesztesek tömegét szerintük azok gyarapítják, akik képtelenek a tőkés termelési viszonyok nyújtotta lehetőségek kiaknázására. A különféle ügyeskedési praktikák, az egykori eredeti tőkefelhalmozás és a rablótőke machinációi képezik többnyire a politikai, társadalmi és gazdasági mobilitás lényegét.

Elmondható tehát: mindenki vesztes ebben a politikai érában, aki egy igazságos társadalom eljövetelét remélte és végül nem azt kapta. Mindazok, akik tele voltak illúziókkal, akik hit függvényében minősítették a tőke természetét racionális megfontoltság helyett, következésképp, akik naiv rászedettként hagyták magukat az orruknál fogva vezetni, a bornírt módon elfogadták a hamis tézist, miszerint „a polgári demokráciával egy humánusabb társadalom jár együtt”, kesereghetnek a rászedhetőségük miatt. Vesztes lett tehát az a tömeg, mely euforisztikus várakozással tekintett a politikai fordulat embert és társadalmat nemesítő hatásainak kánaáni beteljesülése elé. Persze nemcsak a krónikus munkátlanság okán váltak milliók vesztessé, hanem jogfosztottságuk folytán, a politikai érdekképviselet, az érdekérvényesítés képességének és a szabad véleménynyilvánítás hiánya miatt is. A vesztesek – a szükséges anyagiak hiánya mellett – a kulturálisan is fogyatékosok lettek, s csak az anyagi szegénységük kultúráját adhatják át a következő nemzedékeiknek.

Dr. Südi Bertalan

Az orbáni hatalom jellege

Manapság a politológusok közötti vita középpontjában az orbáni hatalom jellege áll. Akik támogatják a Fidesz uralmát, azok az 1989–1990-ben létrejött formációt demokráciának nevezik így, jelzők nélkül. A „nép”, mely nem teoretikus szemmel méri az eseményeket – bízva új vezetőiben – elfogadja ezt a titulust. Csak a marxisták határozták meg pontosan az új, kibontakozó hatalmat: polgári demokrácia. Mi ugyanis a marxizmus tanításait követve nem hiszünk a „tiszta” demokráciában, s valljuk, hogy minden uralkodási forma valamely osztály adekvát eszköze uralma fenntartásának.

Pozsgay Imre annak idején tagadta, hogy rendszerváltás történt volna, ő modellváltásról beszélt. A gyökeres változás vagy az új formáció igazi arcának elkendőzése egy célt szolgál: leplezni, hogy a neoburzsoázia vette kezébe a hatalmat. Az állam új birtokosai demokráciáról beszéltek, s hittek abban, miszerint Magyarország, Nyugat nyomdokain haladva hasonul a fejlett tőkésországokhoz. Meg kell jegyezni, a polgári demokrácia a tőkések paradicsoma, s nem a dolgozó tömegeké. Ezért vitába kell szállnom Somfai Péterrel, aki imigyen idealizálja a nyugati demokráciákat: ”... mindenki annyira viheti, amennyire a felkészültségéből és a tehetségéből telik, ahol nem a cimboraság ad esélyt a boldogulásra és az embereket nem a vallásuk vagy a bőrszínük szerint ítélik meg. Nem értik a civilüldözést, a sorozást...”. Azóta azonban lényeges változások történtek az állam- és társadalom vezetésének formáiban. Orbán Viktor – letérve kiindulópontjáról, a liberalizmus talajáról – egyre kevésbé hisz abban, hogy – lazára fogva a gyeplőt – bebetonozhatja magát a hatalomba. Ezt csak a diktatúra fokozásával, tehát jobbra tolódással érheti el. Ez a felismerés vezette őt, amikor feladta szabadelvűségét és a konzervatív politizálás útjára tért. Ma már az illiberalizmus (?) meghirdetésénél tart, s nem hinném, hogy itt kíván lepihenni. Sorra adta fel a polgári demokrácia állásait, és olyan irányt vett, mely semmi jóval nem kecsegtet bennünket. Korlátozza az írott/íratlan média mozgásszabadságát, lapokat szüntet be, tiltja a forradalmi jelképek használatát, egyetemeket kebelez be, büntetéssel fenyegeti azokat, akik az 1956-os eseményeket nem forradalomnak, hanem ellenforradalomnak nevezik. (Ezt a kérdést a Magyar Tudományos Akadémiára és történészre kellene bízni, de mindenkire nézve kötelező döntést senki sem hozhat). Kilátásba helyezte a számára nem kívánatos civil szervezetek működésének megszüntetését. Mi következik ezután? (A kérdés költői.) Ugyanakkor Orbán Viktor a Fideszt „néppártnak” nevezi. Ám nem valószínű, hogy a nép, ha felismerné vezére igazi szándékait, támogatná a sorozatban bevezetett szankcióit, melyek elsősorban ellene irányulnak.

Ma már a demokráciát nem megvédenünk, hanem visszaállítanunk kell, mert most nem az a kérdés, hogy kapitalizmus, vagy szocializmus, hanem abszolutizmus, vagy demokrácia. A szocialista forradalmat ugyanis nem lehet demokratikus átmenetek nélkül megvívni. Népi kormány kell, mely előfeltétele a szocialista forradalomnak.

Dr. Hegedűs Sándor

Kétfrontos harc

Egyidejű harc mind a jobboldali, mind a baloldali elhajlás ellen. Ezt az tette szükségessé, mert a kispolgárságra jellemző ingadozás hatott a munkásosztályra, következésképpen a kommunista pártra is.

Napjainkban más mérgezi a közvéleményt. Ezt úgy nevezhetjük, hogy sikerpropaganda és lejárató kampány. A sikerpropagandáról elmondhatjuk, nagyon sokba kerül az adófizetőknek. Gondoljanak a propaganda miniszterre – Hitlernek is volt – a csapatára, jó fizetéssel, iroda, gépkocsi és egyéb költség, az óriásplakátok, kiadványok milliós példányszámban, TV, rádió, sajtóhirdetések. Egynéhány gyöngyszemet leírok. A rezsicsökkentés szépen hangzik, de gondoljunk a fával és szénnel tüzelőkre. A tűzifa és a szén ára húsz százalékkal nőtt. Naponta többször halljuk, hogy többszázezer gyermek kap napi háromszori étkezést, és ingyen tankönyvet. Én ezzel nem dicsekednék, mert ez azt jelenti, hogy ennyi család nem tudja kifizetni a menzát és a tankönyvet, vagy ha vannak anyagilag tehetősebb családok, akkor őket nem szabadna az adófizetők pénzéből támogatni.

Csúcs, amikor az érvénytelen népszavazást sikerként propagálták. A lejárató kampány naponta történik. Megvádolnak embereket, majd évek múlva kiderül, hogy nem történt bűncselekmény, csak közben emberi sorsokat tesznek tönkre. Horváth András volt NAV dolgozó korrupciós ügyeket tárt fel, és őt állították bíróság elé. Sorolhatnám a neveket, de akik figyelemmel kísérik az eseményeket, azok tudják, mi zajlik az országban, kettészakított emberi kapcsolatokat, családokat. Ez bizony az én felfogásom szerint lelki terror, nagyon sok veszéllyel. Meggyőződésem: mindez a hatalom megtartása érdekében történik. Ez a kapitalista rendszer lényege. Ezért túl kell lépni rajta, mert a nemzet vesztét jelentheti, ha nem váltja fel egy emberközpontú társadalom.

Horváth Sándor

ZSIVÁNYSÁGOK FELSŐFOKON

A megvesztegetés, megvesztegethetőség, szerzési mánia olyan méreteket öltött a hazai politikai, gazdasági, közigazgatási és pénzügyi körökben, hogy a közélet általános romlottságának képét idézi fel.

Tapasztaljuk, alig múlik el nap, hogy a médiumok ne röppentenének fel hírt arról, melyik hazai prominens személyiségre vetül árnyék, mert jogilag kifogásolható, elítélendő módon, nemtelen eszközökkel igyekezett a saját, illetve közvetlen környezete anyagi gyarapodását előmozdítani. Kizsákmányolástól terhelt társadalmunkban a szerzési mánia, a ki kit győz le szellemében folytatott kíméletlen küzdelem általános gyakorlattá változtatta a jogszabályok kijátszását, személyre szabott megalkotását, különféle párt- és állami tisztségek adta lehetőségek, előnyök kiaknázását. „A kéz kezet mos, mindenki a piacról él”, a kölcsönös szekértolás teóriája, vesztegetési pénzek osztogatása, elfogadása jegyében szerzik-adják a különféle anyagi előnyöket, magasabb tisztségeket. Legfelháborítóbb, hogy a közállapotokat romboló visszaélések, tolvajlások zavartalanul, következmények nélkül folytathatóak. Létezik ugyan jogszabály a közjavak herdálói, hűtlen kezelői, tehát szándékos elkövetői, kézen-közön happolói szankcionálására, csakhogy a törvény előtti egyenlőség elve többnyire megbicsaklik a panamázók sarzsijának függvényében. Vagyis minél többet szerez valaki törvénybe ütköző módon, s minél fentebb foglal helyet a ranglétrán, annál nagyobb esélye van a törvényi szigor elkerülésére. Jelesül a jogszabálybeli feltételek alól állami szervtől kapott fölmentvényre. Mindössze erkölcsileg válik kifogásolhatóvá a több évnyi kóterral fenyegetett bűncselekményre.

Még a laikusoknak is szemet szúr, hogy évekig nyomozgatnak bizonyos milliárdok elsikkasztói ügyében. Annak ellenére sem „találják meg” a felelősöket, hogy tudják, kik az elkövetők, s hány milliárddal rövidítették meg az állami büdzsét, vagy az EU-tól kapott pénzösszegeket. A zsenáns ügyek eltusolói intézményes elhallgatással igyekeznek a „balhés” ügyeket rendezni. Arcpirulás nélkül vallják, hogy minden botrányos cselekmény akkora, s olyan súlyú, amekkorát csinálnak belőle. Ha elhallgatják, netán letagadják a cselekményeket, az elkövető becsülete erkölcsileg is kifogástalan marad, s nem kompromittálódik sem a párt, sem a kormány.

A politikatudományok egyik klasszikusának tulajdonítják a kapitalista társadalmi rendszerre vonatkoztatható alábbi szabályt: „Ne lopj kenyeret, mert becsuknak. Ha a vonatszerelvény sérelmére teszed ugyanezt, szenátor leszel”. A teoretikus másfél évszázaddal ezelőtti megállapítása sosem volt annyira időszerű, mint napjainkban.

Dr. Südi Bertalan

FILOZÓFIÁK ÖSSZEVETÉSE

A Filozófia lényege, alapproblémái és ágai című 1981-ben megjelent könyv az ókori filozófusok elméletétől, mondhatni napjainkig foglalkozik a tudósok elképzeléseivel.

Az ókori filozófusok örök, nem teremtett és soha el nem múló valóságnak értelmezték a világot. Felfogásuk szerint a kozmosz mindig volt, s fennmarad örökre. Elképzelésük gyökere az volt, hogy semmiből semmi sem lesz. A keletkezés és elmúlás a sokfajta és sokszínű változás az örök világban történik. A filozófia feladata, hogy ezt a sokrétű változást megmagyarázza, érthetővé tegye.

A kereszténység ezzel szemben Isten teremtményének tekinti a világot, vagyis olyan valóságnak, amelyet Isten hozott létre a semmiből, és amelyet folyamatosan fenn is tart. Ez a pogány világértelmezéshez képest új világfelfogás, pusztán a képzeletre és a hiedelemre épül. Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás, mindketten azon fáradoztak, hogy a keresztény világ- és istenfelfogást értelmileg feldolgozzák és a lehetőségekhez képest megalapozzák. Karl Marx szerint a vallás kritikája minden kritika előfeltétele. Indoka az, hogy a vallás egy embertelen és igazságtalan társadalmi berendezkedésnek az eredménye és egyben végső, igazoló alapja. A vallás a társadalmi tudat terméke, egy olyan társadalomnak és gazdasági rendszernek az alkotása, amelyben az ember önmagától és munkájának eredményétől elidegenedve, kiszolgáltatottan és nyomorban él. A kiszolgáltatott és kizsákmányolt ember a „mennyország” illuzórikus boldogulásával vigasztalja magát.

Ahhoz, hogy az ember társadalmi méretekben önmagára találjon és igazságos világot teremthessen, le kell számolni a vallással.

Marx az emberiség közvetlen szolgálatába akarja állítani a néha túlzottan elméletieskedő filozófiát. Joggal emeli fel szavát korának társadalmi visszásságai ellen, és érthető az a küzdelem, amelyet a szívtelen világot szentesítő elméletek ellen folytat.

Dudás György

***

A SÜDI házaspár május 11-én ünnepelik 60. évfordulóját annak, hogy együtt élik életüket. Szeretettel gratulál az újság szerkesztőbizottsága

SÜDI BERTALAN: Kérés a természettől

Elfogytak már a vágyébresztő éjek,

Eltűntek az áldott szép nappalok,

Miként a lassan olvadó hóhegyek,

Vénség súlyától és is elfogyok.

Nem fájlalom, ha életem alkonyán

Végzet kezei útra intenek,

S hatvan esztendőnyi boldogság után

Szívemre gyilkos mákonyt hintenek.

Megértem, ha későbbi májusokban

Nincs hely számomra, élnem nem lehet,

Pihennem kell a csöndes síri honban,

Amely eltörli az érzelmeket.

De életem párját hagyd tovább élni,

– Míg virág nyílik, látni mindig új –

’Ki fárosz gyanánt nekem tudott égni,

S létezésében gyémánt volt a súly.

Tartsad meg őt továbbra nemes szívvel,

Hisz’ a jók között a legjobb talán,

S boldogságom ápolta emberséggel

Női élete aranyló nyarán.

S ha majd a földgömb kimúl’ a vénségtől,

– Eltűnvén róla lét és értelem –

Tegyed csillaggá, sugárzó fényétől

Ragyogni fog az égi végtelen.

HÍREK

• Április 29-én Központi Bizottsági ülésen voltunk, ahol fő napirendi pontként az elmúlt év költségvetését tárgyaltuk és fogadtuk el. Ezt követően az ez évi költségvetési tervvel ismerkedtünk meg. Pártunk évek óta nem kap az államtól támogatást, saját párttagjaink, szimpatizánsaink és örökségekből tartjuk el magunkat. Az elmúlt évben jelentős örökséget hagyott ránk egy idős hölgy. Mindkét év számait befolyásolta az a kongresszusi határozat, hogy 2018-ban mind a 106 országgyűlési választási körzetben állítunk jelöltet. Minden propagandaanyag, minden országos akció, minden hetenként megismétlődő kitelepülés ezt a célt szolgálta és szolgálja.

• Ez év novemberében ünnepeljük a Nagy Októberi Forradalom 100-ik évfordulóját, szeretnénk többek között úgy ünnepelni, hogy 100 fő új párttag felvételével gyarapítjuk sorainkat. Ez a szám megyére lebontva azt jelenti, hogy nekünk minimum 10 tag felvételét kell realizálni.

• Thürmer elvtárs beszámolójában hallottuk, hogy szintén a 100-ik évforduló tiszteletére Svájcban, Lenin elvtárs ottani lakásának falán emléktáblát helyeznek el.

• Május elsejét a Tiszaligetben töltöttük, elfogyasztottuk Szilágyi Sándor babgulyását. Szétosztottunk rengeteg Szabadság újságot és köszöntöttük az édesanyákat.

• Június 10-én Túrkevén a XXIII. Munkás Kupa országos kispályás labdarúgás tornájára kerül sor. Nevezési határidő: június 3. Szervező: Csajbók Ferenc, Túrkeve.

***

Pótolhatatlan veszteség érte a Munkáspártot és a munkásmozgalmat.

91 éves korában elhunyt DR. FEHÉR LAJOS elvtárs

Nehéz, küzdelmes ifjúkor után a II. világháború, majd többéves hadifogság következett. Hazatérése után csatlakozott a Kommunista Párthoz, amelynek értékrendjéhez haláláig hű maradt. Családot alapított, tanult, folyamatosan képezte magát, jogi egyetemi végzettséget szerzett. Nyugdíjazásáig a Szolnok Megyei Munkásőrparancsnokság jogtanácsosa volt. A rendszerváltás után alapító tagja lett a Munkáspártnak, de mindig hangsúlyozta, hogy csak olyan pártnak volt tagja, ami a kommunista eszmerendszerhez volt hű, ebben haláláig következetesen ragaszkodott. Lendülete idős korában is vele volt, fáradhatatlanul vett részt a pártmunkában. Terjesztette a párt kiadványait, agitált, szervezett úgy a pártban, mint környezetében. Tisztelet, megbecsülés övezte. Május 1-én értesültünk a szomorú hírről: váratlanul elhunyt. Tisztelettel és nagy-nagy szeretettel őrizzük emlékét. Emlékezetünkben a becsület, a tisztesség jelképeként él. Köszönjük Fehér elvtárs, amit a pártért és munkásmozgalomért tettél. Nyugodj békében.

Munkáspárt megyei és városi szervezete

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség