Önként vállalt szolgaság
Ha mégoly szokatlannak tűnik is, nem átallom kimondani a szomorú igazságot, levonván egy súlyos erkölcsi jellegű következtetést, miszerint a magyar nép jelentős hányada, anno önként vállalta a tőkés jármot, annak valamennyi következményével, összes nyűgjével együtt.
Ezerkilencszázkilencven tavaszán jószerével énekelt jókedvében, amikor eufóriától kábultan az urnákhoz járult, hogy kiszavazza a hatalomból azt a társadalmi-gazdasági alakulatot, melyet szocializmusnak neveztek, s mely funkcionálásának évtizedeiben embernek kijáró életminőséghez juttatta, családjával együtt biztonságos jövőt garantált részére.
Máról holnapra feledte, hogy mit köszönhet a Kádár-rendszernek, a jármot kínáló nábobok által csak “átkosként” emlegetett, valójában a legemberközpontúbb hatalmi konstrukciónak. Nem imponált neki az előző politikai kurzus szabadsága, melyben nem volt élettere a bűnözésnek, nem lehetett munkahelyről utcára tenni a dolgozókat, nem kényszerültek munkátlan vegetálásra a munkaképes korúak, nem volt életforma a hajléktalanság, nem kellett százezreket fizetni a továbbtanulásért, ingyenes volt az egészségügyi ellátás, névlegesek a gyógyszerárak. Ha nem is dúskált anyagiakban, emberhez méltó életet élhetett.
Az ilyen helyzet nem felelt meg a magyarok többségének. Naiv módon feltételezte, hogy a munkáltató tőkés nem a könnyű meggazdagodás szándékával, nem is a munkaerejének minél teljesebb kiszipolyozásáért foglalkoztatja a proletár sorba taszított munkavállalókat, hanem azért, hogy emberbaráti alapon egy tálból cseresznyézgessen velük.
Immáron bő két évtized telt el a magyar nép fondorlatos “megvezetése” óta. A kárvallottak azonban máig sem okultak a multik által rájuk kényszerített nélkülözésből. Utólag beismerik ugyan, hogy a szocializmus felszámolását kiügyeskedő akarnokok pártfogolásával “rossz lóra tettek”, vagyis nem azt kapták a szavazataikért, mint amit reméltek. Készpénznek vették, hogy az egekig magasztalt polgári demokrácia mindenki számára gazdagodást, biztonságot, békességet, nyugalmat, az előző rendszerbélinél igazságosabb életformát, harmonikusabb társadalmi állapotokat teremt majd. Utóbb pedig nem értik, mi történt körülöttük, miért kell a kiszolgáltatottak sorsában osztozniuk.
A legszomorúbb az, hogy mind-ezt állhatatosan eltűrik, és tétlenül beletörődnek szolgasorsukba. A négyévente megrendezett országgyűlési képviselő - és önkormányzati választások eredményeiből legalább is ez következtető ki. Gyakran mondogatják ugyan, hogy a kádári érában jobban éltek a mainál, ám a sorsfordító változtatási szándékuk határozott és tömeges kinyilvánítása helyett csak méltatlankodnak, “anyáznak”, keseregnek, jajgatnak, toporzékolnak továbbra is. Vagyis a tőkés társadalmi rendszer keletkeztette általános elnyomorodás hatásait szívesebben eltűrik, mint-hogy sorsuk jobbítása érdekében operatívan cselekednének.
A rendszerváltoztatás kárvallottjainak többsége az utóbbi választáson is a kizsákmányolókat pártfogolta. Nem volt hajlandó olyan pártra szavazni, mely a jobb életkörülmények megteremtésében egyedüli támasza lehetne.
A politikai érdekeit tettekben is képviselnie szándékozó pártot - miként korábban többször - ezúttal is leminősítette. Most sem tudott megszabadulni attól a téves beállítódásától, hogy a kisebb politikai hatáskörre kényszerített kommunista szellemiségű politikai erő jelöltjeire és listáira voksolás esetén elvész a szavazata. Holott több mint húsz évnyi keserű csalódás után be kellene látnia végre, hogy tőkeorientált pártra voksolás esetén önmaga ellen vét, hiszen elnyomóinak ád újfent zöld utat a kizsákmányolás folytatására.
Vajon hány esztendőnyi földi gyehenna szükségeltetik még ahhoz, hogy a fizikai és szellemi életükben megnyomorított embertömegek ne akarjanak tovább kilátástalanságban élni, a tőke jármában vergődni? Mikor látják be, hogy a Magyar Kommunista Munkáspárt hatalmi tényezővé tétele nélkül nem lehet hazánkban a többség javát szolgáló hathatós intézkedések megtételére sort keríteni? Mikor haladják meg különös téveszméjüket, miszerint a kapitalizmus is lehet emberbarát? Mikor teszik magukévá azt a rendezőelvet, hogy létviszonyaik változása (romlása vagy javulása) kizárólag annak függvényében történhet, hogy polgári vagy kommunista szellemiségű kormány gyakorolja-e az államhatalmat? A rendszerváltás ürügyén félrevezetett tömegek vajon mikor ismerik fel (felismerik-e valaha), hogy a szegényeknek, a kilátástalanságban tengődőknek nem a hatalom birtoklásáért versengő tőkevezérelt pártok a valóságos ellensége, hanem maga a tőkés rendszer: s hogy mindaddig szánandó bérrabszolgák lesznek, ameddig saját maguk fel nem számolják a kapitalizmust?
Felismerik-e valaha: ez a rendszer tehet róla, hogy Magyarország roncstársadalommá vált az utóbbi húsz esztendőben.
Dr. Südi Bertalan
Egy összeeszkábált koalíció veszélyei
Az LMP egyik vezetője, Karácsony Gergely javasolta, hogy a Fidesz önkényuralmi törekvéseinek elszigetelésére fogjon össze a parlament három ellenzéki pártja (MSZP, LMP, Jobbik Magyarországért). Morbid gondolat! Meggyőződésem, Vona Gábor - minden Orbán Viktor felé kilőtt nyila ellenére - eszmeileg, politikailag, közelebb áll a Fideszhez, mint az MSZP-hez, illetve az LMP-hez. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar neonácik nem balról, hanem jobbról bírálják a kétharmados többséggel rendelkező és mindinkább a szélsőségek felé húzó “ifjú törököket”. Nem kívánatos győzelmük antidemokratikus folyamatokat erősítenének fel. Nincsen áthidalhatatlan ellentmondás a Fidesz és a Jobbik, a radikalizálódó konzervativizmus és a széljobb között. Vonáék előretörése a polgári demokrácia létét fenyegetné. Vészhelyzetben hamarabb jönne létre egy Fidesz-KDNP-Jobbik koalíció, mint a másik “nem-magyar” kettővel. Orbán riválist lát Vonában, de nem halálos ellenséget. A Fidesz elnöke a rend fenntartása (értsd: hatalma megőrzése) kedvéért átadná a náciknak az utcát, hogy mielőbb konszolidálja megingott pozícióit.
Tételezzük azonban fel, hogy a Jobbik szorongatott helyzetében ráállna a demokratikus pártokkal való taktikai együttműködésre. Ám ezért a gesztusért a partnerek nagy árat fizetnének: politikai engedményeket kellene tenniük a demokrácia rovására, nagyobb toleranciával kellene viseltetniük a rasszista követelésekkel szemben. Az ilyen kétes összefogás sokat rontana hazánk, amúgy is megtépázott imázsán. Mi lenne a biztosíték arra, hogy Vonáék korrektül teljesítenék vállalt kötelességüket? Egy arab közmondás szerint: “ha a krokodilus felfalja az ellenségemet, még nem biztos, hogy a barátom”.
Azt is figyelembe kell venni, miszerint a Jobbik most átmenetileg a felfelé ívelés szakaszában van, míg a másik két “társ” jövője felettébb bizonytalan. Az egyenesen katasztrofális lenne, ha ebben a koalícióban Vonáék ragadnák magukhoz a vezető szerepet. Nem kecskére bíznánk a demokratikus káposztát? Ilyen abszurd helyzetet még nem talált ki a történelem.
Súlyos politikai hibának tartom, hogy Karácsonyi Gergely csak a parlamenti ellenzékkel számol. A T. Házon kívül - különféle alakzatokban - nagy tömegekkel, bizonyára pártokkal is számolni kellene, (civil szervezetek, szakszervezetek, demokratikus egyesületek, antifasiszta magánszemélyek), akiknek bevonása az együttműködésbe jelentősen növelné a koalíció súlyát, következésképpen eredményességét is.
Van tehát egy hatékony antifidesz-fasisztaellenes összefogás számára nem lebecsülendő tartalék.
Hegedűs Sándor
Pártépítés és a tagfelvétel
A pártépítést és a tagfelvételt nem szabad azonosítani, mert jelentős különbség van a kettő között. A pártépítő munkásnak az a legfontosabb célja, hogy elősegítse az eszmei, politikai szervezeti és a cselekvés egységét, fejlessze a párttagok teljesítőképességét, emelje politikai öntudatukat és műveltségük színvonalát.
A Munkáspárt tagfelvételi elvei a pártról és a párttagságról szóló Lenini tanításán alapulnak. A tagfelvétel a pártépítés fontos eleme. Ennek alapján felvetődhet a kérdés, vajon ez azt jelenti, hogy a párt csak “kész kommunistákat” hajlandó a soraiban fogadni? A párttaggá válás ténye természetesen kiemelkedő állomása a politikai öntudatra ébredésnek, a kommunista fejlődésnek, de mégsem jelenti azt, hogy ezzel már bárki is “kész kommunistává” válhat.
A Munkáspárt karcagi szervezete is az előző elméleti alapon végzi tagfelvételi munkáját, amely a jelenlegi politikai környezetben nem egyszerű. Ez év július 27-én 8 főt vettünk fel a párt soraiba. A tapasztalatszerzés céljából leírom az előzményeket.
Korábban egy család levélben fordult a pártszervezethez, hogy az őket ért igazságtalanságról mondjunk véleményt. Előzőleg, több mint száz helyre küldték el levelüket, de érdemi választ nem kaptak. A levél elolvasása után megdöbbentem, hogy ilyen jogsértés is előfordulhat, amely ezt a családot tönkretette anyagilag és emberileg. Ilyen esemény csak a kapitalista társadalomban fordulhat elő.
A pártszervezet egyik tagját Nagy József nyugalmazott rendőr alezredest kértem meg, hogy tanulmányozza a levelet. Nagy elvtárs személyesen felkereste a családot, akik ekkor már napi megélhetési gondok között éltek. Nagy elvtárs segítette és ma is segíti a családot, hogy az igazságszolgáltatás számukra kedvező döntést hozzon.
A család ma a Munkáspártban látja a segítőkészséget, ezért a család 5 tagja kérte felvételét a pártba. Meggyőződésem, hogy ha emberséget és magatartást tanúsítunk, ha segítő kezet nyújtunk a tagfelvételi munkánk eredményesebb lehet.
Horváth Sándor
Orbán Király
Orbán király Magyar király
Léptet fakó lován
Utánozná is a császárt
Ha lehetne talán.
Övé az ország, övé a hatalom
Ellene szólni nincs alkalom,
Hely ugyan lenne, de nincs értelme
A Kétharmaddal elsöpri őkelme.
Ellenzék mit nekem
Hisz enyém az ország
Felhatalmazott a “NÉP”
Ne szóljatok hozzám.
Legyen, ellenzékbe bár
Milyen színed
Javaslataidat bátran
Megteheted
Meghallgatlak ugyan, mert
A törvény írja
De megvalósítását a
Permetszer írtja
Így hát tisztelt magyar nép
Az akarat a tied
Megválasztottál most tűrjed
Intézkedéseimet
Lehet, hogy nem sikerül, de
Ezt nem vallom be soha
Így nem történik meg a
Montgomery vacsora
Egyenlőre csak én csak én
Vagyok az ország ura
Ki ellenszegül eltiprom
Legyen az bárki fia
Enyém a dicsőség én
Leszek a bőség
Ha nem sikerül már nem
Terhel felelősség
Mert a törvényt is alakítom
Ahogy nekem tetsszen
Alkotmánybírák szelleme
Felettem ne lebegjen
Tisztelt Orbán Király
A terved ravasz
Az országot így tönkretenni
Nem könnyű feladat
Ő királysága léptessen
Fakó lován
A ló megbotlik így koronája
Egyszer lehull talán.
Posztós László
Szilánk
Nem az a baj, hogy vannak gazdag emberek, hanem az, hogy miből, hogyan lett gazdag a neoliberális kapitalista rendszerben a túl sok lelketlen harácsoló, az önzéstől elvakult egyén? Ezt nem kell megmagyaráznom. De nézzük meg, hogy miért kell tisztelni, és megbecsülni tisztességes vagyonnal rendelkezőket. Vannak kreatív emberek. Akik tehetségük révén a maga és a hazája javára és örömére olyan eszközöket, tárgyakat, alkotásokat, tevékenységeket képesek teremteni, ami nemcsak nekik tesz jót, hanem az emberek millióinak is. És ha ezért őket jutalom illeti meg - vagy részesedés az új termékből, akkor azt ne irigyelje senki! Ilyenek lehetnek: írók, a zeneszerzők, a feltalálók stb. Világos, hogy ők sokkal jobban élhetnek az átlagnál. De az nagyon lényeges, hogy az így megszerzett vagyonát ne használja fel kizsákmányolásra. Szerintem az ilyen emberek 100 meg 1000 lehetőséget fognak találni arra, hogy a vagyonuk egy részét hozzájuk méltó módon használják fel. HÍREK
A gazdag Egyesült Királyságban sem terem mindenki számára nyugalom, munkalehetőség, boldogság. Az angliai nagyvárosokban végig söpört megmozdulások ezt bizonyítják. A tőke nem szolidáris a szegényekkel.
- A Munkáspárt Új Kenyér ünnepét, augusztus 19-én tartotta. Délelőtt 10 órakor Kecskeméten a Szent István szobornál, 16 órakor a Budai Vár, Halászbástyán lévő Szent István szobornál. Mindkét helyen Thürmer Gyula pártelnök mondott ünnepi beszédet. Mi, szolnokiak Kecskeméten voltunk jelen.
- Augusztus 24-én Országos Elnökség képviseletében Karcagon, Thürmer Gyula adja át a párttagkönyveket a belépő tagjainknak.
- Szeptember második hétvégéjén a Gulyás Fesztiválon veszünk rész a Tiszaligetben. Várjuk az ebédelni is vágyó tagjainkat, ismerőseikkel.
Mezőtúron a Kubikus Találkozót szeptember 24-én tartják, ahová szeretettel várjuk az érdeklődőket.
Thürmer Gyula nagysikerű látogatása Karcagon
Sokan kérdezik tőlünk, hogy a Munkáspártról évek óta nem olvasnak az újságokban. Nem hallanak hírt a rádiókban, nem látnak a TV-ben.
Tudatjuk mindenkivel: vagyunk, dolgozunk, élünk.
A szolnoki Néplap évek óta nem jön el írásos meghívásainkra. Csak a Szolnok TV ad “rövid” híradást rólunk.
Nekik ezt megköszönjük.
