2017. július 8. A Munkáspárt Kádár János-megemlékezése a Fiumei úti temetőben

Jászkun Munkás, 2017. július

Történelmi mellékvágányon

Ha eszembe jut olykor, még ma is mosolyra késztet az egykori szocliberál kormány előkelő személyiségének különös nyilatkozata, aki az egyik külföldi lapnak büszkén szajkózta anno: „Csodálom a magyar népet, hogy elvisel bennünket”.

Honi plebsztagként olyannyira csodálkozom ezen magam is, hogy a társadalom leépüléséhez vezető központi intézkedéseik ellenére tapasztalt össznépi tűrés a jámborság netovábbjának tűnt számomra. Elképesztett, hogy az ország politikusai között akadt olyan is, aki a tűrést népi erénynek tekintve azzal áltatta magát, hogy a kolbászból font kerítés ígéretével lépre csalt kárvallottaktól fölösleges lenne tartaniuk, hiszen azok továbbra is hajlandóak eltűrni a nyakukba telepített megpróbáltatásokat.

Következésképp lévén törvénytisztelő állampolgárok, inkább jajveszékelnek, ingyenkonyháknál alamizsnáért sorakoznak, kukáznak, mintsem az utcákon, netán a parlament előtti placcon tömegesen követeljék a hatalomittasok mielőbbi távozását. A maratoni időszakra berendezkedett egykori országlók ördögi játékot űztek a nép türelmével, holott tudhatták volna, hogy a tűrőképesség véges lehet, mellyel éppen azért nem érdemes kísérletezni. Mert, amire egy kormány megismeri és megtanulja, hol van a tűrőképesség határa, már késő, mert többnyire megbukik.

A jelzett úr, ha érzékelte is a gazdasági, politikai és morális ellentmondásokat, melyek hatalomgyakorlásuk közben bekövetkeztek, beképzelte, hogy a hazai többség alattvalói tudatának szolgatudattá válásával nemcsak elviseli legatyásítóit, hanem – kisebbik rossznak tekintve – újfent kompániájával arattatja le a babérokat az újabb választásokon. Ezzel igazolódni fog majd álbaloldaliságuk „történelmi fegyverténye”: a kapitalizmus, s annak – pátyolgatásukkal kivirágzott, érdemükké magasztosult – becstelen rabtőkés válfaja. Azért tűnt fel számomra leginkább a nyomorba taszítottak romló élethelyzete ellenére tapasztalt kollektív türelem, mert miközben mind többek tetszésére köszönt vissza a hajdan volt szocialista rendszer gyümölcsöző korszakának emléke, egyre gyarapodott azok száma is, akiket sajátjuk mellett leszármazóik bizonytalanná vált jövőképe miatt nyugtalanság kerített hatalmába.

Biztosra vehető, hogy egyéb okok mellett a krónikus elszegényedésre kárhoztatott tömegek rádöbbenésének is köze volt ahhoz, hogy a nadrágszíjhúzásra késztető esztendők után tartósan a történelmi szerelvény mellékvágányára sodródtak a baloldaliság álarcát öltött, valójában álbaloldali hatalomgyakorlók.

Azonban sajnálatos, hogy a bölcsességéről többször tanúságot tevő magyar nép legutóbb sem valóságos baloldali erőket, köztük a Munkáspártot, hanem megint a kizsákmányoló társaságot segítette hatalomra, s ezzel a választási sakkjátszmában csaknem mattot adott saját magának.

Következésképp optimista várakozásában ismét csalatkoznia kellett.

Dr. Südi Bertalan

A hatalom a tét

Napok óta hangosak a pesti utcák. Egyre több tiltakozó emeli fel szavát a kormány meggondolatlan, kalandor, népellenes intézkedései ellen. Öntudatosodásuk jele, hogy egyre kevésbé lehet őket az orruknál fogva vezetni. A jelszavak is egyre radikalizálódnak. Ma már nem a CEU védel­me az egyetlen cél, hanem kezd a harc ­fókuszába kerülni minden bajok forrása, maga a hatalom. Megtalálták a leleményes Orbánék népünk ellenségeit Brüsszelben, Soros Györgyben, Botka László­ban, hogy csak a ma divatba jött „ármánykodókat” említsem. Ez a bűnbakkeresés mindig arra volt jó, hogy egérutat biztosítsanak az igazi ellenségnek, leg­főképpen önmaguknak.

Az ellenzék tehetetlenségét mutatja, miszerint nagy erőket vonultatnak fel a vezetők gazdasági bűneinek verbális leleplezésére, de az igazságszolgáltatás képtelen a tetteseket bíróság elé állítani. Ebben bizonyára szerepe van Orbán Viktor, Polt Péter és Pintér Sándor falazó tevékenységének, de lehetetlen, hogy a törvény számára hozzáférhetetlenek legyenek a gyanúsítottak. Ismerünk pél­dákat külföldről, hogy legmagasabb vezetőket tettek ártalmatlanná a hatóságok (Dél-Korea). Nálunk a képünkbe röhögnek a panamisták, korrupt állami és gazdasági tényezők, amikor fejükre olvassuk ténylegesen elkövetett vétkei­ket. Senkinek nem vigasz, hogy a hatalomból való eltávolításuk után az ille­tékes bűnüldözőknek módjuk lesz lelep­lezni a társadalomra nézve ártalmas ele­meket. A kormány mondjon le! Immár ez a demonstráló néptömegek követelése. Orbánnak azonban esze ágában sincs meghátrálni, mert ez a színtársulat számá­ra kiszámíthatatlan következményekkel járna:

1. helyrehozhatatlan presztízsvesz­teség érné őket.

2. A vagyonszerzés törvénytelensége miatt aggódnak a jogos felelősségre vonástól.

3. Véget érne a karrierjük, megszakadna gazdagodásuk fonala.

A diktátorok nem mondanak le, őket elmozdítják a helyükről. Az önkény­úr ugyanis nem a nép akaratát követi, hanem saját érdekeit, s ezeket kész tűzzel-vassal megvédelmezni. Hogyan fog meg­történni a nagy történelmi bukás?

Orbán Viktor és társai esetében még nem tudni. Nyilván már most azon gondol­kodnak, miként biztosíthatnák hatal­mukat vészhelyzetben, lehetőleg a de­mokrácia eszközeivel, ám ha ez már hatástalan, az erőszak alkalmazásától sem riadnának vissza. Ehhez pillanatnyilag megvan a tömegbázisa. Addig azonban támogatottsága megcsappanhat, még akkor is ha nem jelentéktelen az általa korrumpáltak száma. Mind kevésbé számíthat az Európai Unióra, mellyel egy idő óta hadban áll. Lehet puccsszerű kilé­péssel venné elejét annak, hogy Brüsszel befolyást gyakoroljon a fejleményekre. Nem tudni még ebben az akcióban mennyire számíthat Putyin „baráti'’ segítségé­re, és a jobbikosokra? Milyen stratégiát, taktikát fog alkalmazni az ellenzék? Az erőszakszervezetek? A tömegek?

Ezt nem szabad a véletlenre bízni! Elhamarkodni sem, mert mindenkit érdekeltté tesznek benne, aki Orbán megbuktatását támogatja. Az új hatalomnak tükröznie kell az elégedetlenek osztályösszetételét, osztályjellegét, jól megtervezett szövetségi politikára kell épülnie.

Nem állítom, hogy ez már a dolgozók demokráciája lesz, mert erre a szocializmus erői (a kommunista párt tagjai és a tömegek) még nem készültek fel, s túlzás lenne azt állítani, miszerint a jelen hatalom ellenfelei elszántsága eljutott a forrpontig. Ezt a szintet kellő felvilágosító munkával elő kell segíteni.

Vigyázzatok magyarok!

Orbán Viktornak kezd viszketni a tenyere. Szeretné végre már bemutatni „demokráciájának” igazi arcát.

Dr. Hegedűs Sándor

Magyar csoda

Egyre kevesebben vagyunk, akik átéltük 1946. augusztus 1-jét, a forint forgalomba hozatalát, a magyar csodát. 1946-ban a második világháborúnak a kárát felbe­csülni sem tudták. A háború pusztítása, a javak elrablása, a munkaerő és a nyers­anyag hiánya, a termelőeszközök pusztu­lása drámai helyzetet hozott létre. Az újjáépítéshez felkínált Marshall és egyéb segélyeket az ország nem vette igénybe. A szuperinfláció a pénz vásárlóértékét szinte a nullára csökkentette, ezért bein­dult a cserekereskedelem.

A jobb megértéshez írom a dollár és a pengő viszonyát, ami jól érzékelteti a szuperinflációt. Az utolsó békeévben – 1938 – egy dollár öt pengő tizenöt fillér volt. 1945 júliusában már 1320 pengőt ért, egy év múlva 1946 nyarán az átlag embernek felfoghatatlan összeg lett. A legnagyobb címletű bankjegy egymilliárd billpengő lett, de ezt már nem hozták for­galomba. A „magyar valutacsodának” nevezett stabilizációs program körül sok vita volt gazdasági és pénzügyi szakem­berek között. Mi legyen az új pénz neve, milyen címletekben, milyen jelképek legyenek rajta, és mikor legyen a forgalomba helyezés időpontja. Ilyen alapos előkészítés után 1946. augusztus 1-én került forgalomba a forint.

A kérdés, hogy miért ebben az időpontban került forgalomba a forint?

1. A forint aranyfedezete a Magyar Nemzeti Banknak körülbelül harminc tonnányi aranykészlete volt, amelyet a németek elraboltak, azt kalandos úton az amerikai hadsereg hozta vissza 1946. augusztus 6-án. Ezt úgy nevezték, hogy aranyvonat.

2. Másik ok az aratási szezon volt, hogy a gazdáknak már értékálló forintba legyen kifizetve a termés.

Érdemes arról is írni, hogy milyen címletű pénzek voltak. A 2, 10, 20 filléres, az 1, 2 és az ezüstből vert Kossuth-fejes 5 forintos melynek a peremirata „a munka a nemzeti jólét alapja”, valamint a 10 és 100 forintos bankjegyek. Megjelenésükkel véget vetettek a feketepiacnak.

A pénz vásárlóértékét az alábbi számok igazolják. Egy gyári munkás kb. 350 Ft-ot keresett. 1 kg kenyér 96 fillér volt, 1 kg gyümölcs átlagban egy forint 50 fillér volt. Az elmúlt huszonhat évben is felgyorsult a pénz vásárlóértékének a romlása.

Horváth Sándor

Emlékezünk Kádár Jánosra

Július első szombatján a Fiumei úti temetőben emlékezünk Kádár János elvtárs haláláról, munkásságáról. Ebben az évben is készítettünk piros zászlókat, hogy azt a sírján elhelyezzük. A temető bejáratánál árusítjuk.

A Nőtagozat nevében: Herczegh Klára

Munkás Kupa 2017

Túrkevén június 10-én immár 23. al­kalommal került megrendezésre az or­szágos kispályás labdarúgó-bajnokság. Ideális körülmények között a KSZC túrkevei középiskola tagintézménye adott otthont a juniálisnak.

A Munkás Kupa fővédnöke Dr. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke köszöntötte a torna résztvevőit, köztük a helyi média képviselőit is. Megnyitó beszédében méltatta az edzett ifjúságot célzó rendezvényt, továbbá a torna fő­szervezőjének, Csajbók Ferenc tanár­nak és csapatának szerteágazó munká­ját. A rendezvényt megtisztelte Vida Tamás, Túrkeve város polgármestere, Szabó Attila és Szemes Attila önkor­mányzati képviselők, valamint Koós Róbert százados, a helyi rendőrőrs pa­rancsnoka. A megnyitó után a Munkás­párt elnöke meglátogatta az idősek otthonában lakó, járóképes és teljes szellemi frissességének örvendő pártta­gunkat, Szabóné Erzsike nénit.

A technikai eligazítás után elkez­dődött a versengés a vándorkupáért. A mindvégig izgalmas, színvonalas küz­delemből végül is a tavalyi győztes kerekedett felül, így az útjára indított serleg a túrkevei Bordács Lajos vezette Buga Teamhez került. Ezüstérmes lett a budapesti Siva Mont Kft. legénysége, Deák Lajos vezetésével. A bronzmeccset a túrkevei Himbi-limbi csapata nyerte, Kormos Barnabás irányításá­val, megelőzve a kenderesi Szilágyi Viktor vezette Vad Bikák csapatát. A dobogóról lemaradt, de jól játszó csa­patok neve is említésre méltó: a régi szép időket is megélt martfűi POPE Jakab Ferenc szponzor irányításával, a Vincze Mihály vezette VIN FC, a Kiss Alex vezette Fiatalok, a Lakatos Béla vezette Goldorádó, a Nagy Tamás ve­zette Törtetők, a Szemes Imre vezette Boca Juniors, valamint a Madarász Mihály vezette Adonisz együttes, vala­mennyi túrkevei csapat. Legjobb me­zőnyjátékosnak a Buga csapatát képvi­selő Szegő Zoltán bizonyult, míg a leg­jobb kapus címet a Siva Mont Kft. csa­patából Karácsony Csaba kapta. A gól­király a Himbi-limbi csapatából Pesti Zoltán lett. A sérülésmentes találkozó profi játékvezetői teamnak is köszön­hető: Mezőtúrról Malecz György, Orosz László, Erdősi Gyula, Kende­resről pedig Gönczi Pál.

Köszönet mindazoknak, akik a ren­dezvény sikerességét elősegítették: pályajegyzőktől a vendéglátókig. Külön köszönet a szponzoroknak. Támogatók: Ábrahám Károly, Árvai Imréné, Bencsik Mihály, Bori Zoltán, Boros Lajos, Copy Fantasy, Csajbók Csaba, Csajbók Ferencné, Csajbók Mária, Dávid István, DE-WE-MIX Bt., Dikó Miklós, DOMINÓ Kultúrcikk-üzlet, Gulyás Károly, Gyimesi Árpád, Gyógyfürdő Kft., Hegyi Csicsai Csaba, Hegyiné Csicsai Anikó dr., Herceg Antal (Munkáspárt), Herczegh Klára, Hollósi Kft., Kádas Antal, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség régióvezetője, Kalmár Lajos vállalkozó, Kántor István, KEVEVILL Kft., Koszticza László, Kovács Károly húsipari vállalkozó, Kromperger Miklós, Kun Lászlóné, Magos Vilmos alpolgármester, K. Nagy Imre, Pápai Attiláné, Pozsonyi Péterné, Sass Zoltán vállalkozó, Soós Mihály, Süveges Istvánné, Szabó Attila önkormányzati képviselő, Szabó Károly, Dr. Szabó Zoltán, a Magyar és Egyetemes Kultúra Lovagja, alapító lovag, Szemes Attila önkormányzati képviselő, Szilágyi András, Szilágyi Sándor, TÍMÁR MŰSZAKI KERESKEDŐ HÁZ, Dr. Thodory Zsolt, Túri Imre, Túri Lajosné, Vida Tamás, Túrkeve város polgármestere, Karcagi SZC Ványai Ambrus Gimnáziuma és Szakközépiskolája.

Találkozzunk jövőre is a XXIV. Munkás Kupán!

Sipos Sándor

Gondolataim

A gondolkodó ember azt hiszi, hogy mindenki látja és tudja, mi megy végbe társadalmunk életében. Ezért érthetet­len az a nagyfokú közönbösség, ahogy az emberek viszonyulnak a saját sorsu­kat érintő eseményekhez. Tapasztaljuk az időközi önkormányzati választások­nál, ahol a kapitalizmust imádó pártok jelöltjeire szavaznak, jobb esetben füg­getlen emberekre. A többség el sem megy szavazni. Ezzel óriási kárt okoz, nemcsak önmaga számára, de min­denki másnak is. A tájékozatlan ember arra szavaz, akire társai mondják. Salgótarjánból jövő hírekből tudjuk, hogy a szocialista párt tagjai a választás előtti héten személyesen megkeresték a szavazókat otthonaikban. Nem rossz módszer. A rendszerváltást követően többen meggazdagodtak, milliárdosok lettek, de milliók elszegényedtek, nél­külöznek. A mostani rendszer már a kö­zépkorban is igazságtalan volt. Országunknak van a világ egyik leg­szebb parlamentje. Olyan méltatlan emberek ülnek benne, akik a magyar népnek csak gondot okoznak.

A nemzet parlamentjébe olyan képviselők kerüljenek be, akik a nép érdekeit szolgálják. Olyan választási törvényt kell alkotni, mely világos és egyértelmű. Az embereknek kötelességük legyen a választásokon való részvétel.

A haza a magyar népé, a parlament a dolgozó népünk példaképe legyen.

Dudás György

Gyászhír

Németh Imre 1965 óta volt a Munkáspárt tagja. Életének 76. évében elhunyt.

„Terveztünk egy öregkort

Csodásat és szépet,

De a kegyetlen halál

Mindent összetépett.”

A Munkáspárt Karcagi Szervezete emlékét megőrzi.

Südi Bertalan: Csodára várakoztak sokan

Furcsa időket élünk sorstársaim.

Míg kontár országlók ártanak nekünk,

Mi biztos jövő formálása helyett

Tétlen tűrjük, hogy packázzanak velünk.

Valódi szabadság nincsen számunkra,

Mert bizonyos bitangok gúzsban tartják:

A változásokért kiállók hangját

Sajnos most még nagyon kevesen hallják.

Pedig milyen sokan várták a csodát

Kétezertízes szavazás tavaszán:

Örvendve reméltek boldogabb jövőt

Az ígérgetett szabadság hajnalán.

Az orbánisták fennen áradoztak,

Harsány szavakkal mondták, ígérgették:

„Ha kézbe vehetjük a marsallbotot,

Jobbá tesszük a magyar nép életét.”

Óhajuk teljesült, meglett az a bot,

Lehetett volna hazát szépíteni,

De gazemberek orzásai közben

Füstbe mentek milliók reményei.

Elhappoltak mindent, amit lehetett,

Milliárdokat, földeket, nyugalmat.

Akik háborogtak, titkon biztatták:

„Ha nem imponál, mehetnek nyugatnak.

Nincs út számukra a boldoguláshoz,

Itt a háborgóknak nem terem babér,

A mást akarók jobbra törekvése

Fölösleges és egy fabatkát sem ér...’’

Adjuk tudtára a link fírolóknak:

Lesz még ünnep e lerongyolt hazában,

Több millió társunk rádöbben végre,

Mit kell tennie a gyötrelmes mában.

Megérti: csak addig él megalázva,

Míg nyomorgatni engedi magát,

Ha föleszmélve harcba bocsátkozik,

Újfent visszanyeri emberi jogát.

Legyünk jobbítói a létezésnek,

Ne tűrjük, hogy nyomorral büntessenek,

Kényszerítsük a „jómadár” urakat,

Hogy minden gazságukért feleljenek.

HÍREK

• Cseh és Morvaország Kommunista Pártja nemzetközi tanácskozást szervezett abból az alkalomból, hogy az idén novemberben lesz száz éve annak, hogy a Lenin vezette munkás-paraszt kormány kiadta a híres békedekrétumot. A Magyar Munkáspártot Thürmer Gyula elnök és Karacs Lajosné alelnök képviselte. Megállapításaik között szerepelt, hogy Európa soha nem állt ilyen közel egy háborúhoz. Ezt a háborút, mint minden ezt megelőzőt a kapitalizmus szüli. Meg kell magyarázni a dolgozó embereknek, hogy a kapitalizmus legyőzése nélkül nem lesz béke. Mondjuk el, hogy a háborúk mögött a USA áll. Soros György és a liberalizmus részt vett a szocializmus megdöntésében. Létre kell hozni a négy visegrádi ország kommunista és munkáspártjainak együttműködését.

• Újabb népszavazás várható, a Nemzeti Választási Bizottság hitelesítette azt a kezdeményezést, amely arról szól: Egyetért-e Ön azzal, hogy december 24. munkaszüneti nap legyen? Ezt a kérdést az interneten is fel lehetne tenni, gyorsabb és sokkal olcsóbb lenne.

• Legyünk jelen minden önkormányzati választáson, tervünk eddig sikeres volt. Eddig közel 300 választásra gyűjtöttünk össze a kötelező ajánlásokat.

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség