Jászkun Munkás, 2016. október

MEGŐRIZZÜK A SZOCIALIZMUS VÉDELMÉBEN, HATVAN ÉVVEL EZELŐTT ELESETT MÁRTÍROK EMLÉKÉT.

Privát ünnepem

Távol áll tőlem az ünneprontás szándéka. Ám nem átallom be­ismerni a tényt, hogy az 59 évvel ezelőtti október végi dicsőített időszakot állandó rettegésben, szorongásban töltöttem el. A bi­zonytalanság közepette mulasz­tott napjaim, heteim, hónapjaim jutnak eszembe az emlékezetes dátum hallatán. Hiszen kétséges volt számomra, megélem-e a holnapot, láthatom-e még a csa­ládomat?

Az októberi fegyveres felkelés kezdetekor reguláris hadsereg tagjaként teljesítettem szolgála­tot. Sorozott katonai időm első évfolyamát fejeztem be Nagy­kanizsán, a Dózsa Györgyről el­nevezett gépkocsizó lövész lak­tanyában. Rendhez, fegyelemhez szoktatott katonaként szorongás kerített hatalmába, amikor a lak­tanya bejárati ajtajánál tolongó civilek egymást túlharsogva ordibálták: „Jöjjetek közénk! Szabad­ságharcosok vagyunk!” Megdöb­bentett, amikor ezredünk felsőbb ukázra átállt hozzájuk, s amikor kiosztották részükre a laktanya M-raktári fegyverkészletét. Azt követően pedig ki akartak vezé­nyelni minket a közeledő szovjet harckocsik ellen.

Szerencsénkre a józan ész kere­kedett fölül, s Üveges Lajos őr­nagy ezredparancsnok – némi hezitálás után – lefújta a tervezett ,,kamikáze” akciót. Szorongás kerített hatalmába, amikor a szovjet katonák harckocsikkal közrefogták a laktanyánkat, s toronyágyúikat a legénységi kör­letekre irányították, bár végül el­lenállás nélkül foglalták el a ka­tonai objektumot. Féltem, amikor századainkat a körletek előtti téren felsorakoztatták, a kézi fegyvereinket leadatták velünk.

Néhány nap múlva többszázadmagammal az ország nyugati ha­társzakaszára kerültem határőr­nek, az őrsökről Ausztriába szökdösött személyi állományok pót­lására. Beismerem, kurázsim ek­kor ingott meg igazán. Egy olyan faluban lévő határőrsön kellett szolgálati feladatokat ellátnom, ahol a település polgári lakosai­nak számottevő hányada ember- és árucsempészéssel foglala­toskodott. Rengeteg konfliktu­sunk támadt velük emiatt. Mene­külők tömegeit – köztük fegyve­reseket – vezették mélységi terü­letekről az államhatárhoz, hogy vaskos pénzösszegekért és kü­lönféle értéktárgyakért átsegít­sék őket osztrák területre.

Legfélelmetesebbeknek a fegyveres menekülőket tartottam. Éppen ezért kerültem a velük való találkozást. Tudtam, hogy szorult helyzetben gátlástalanul lövöldöznek az államhatár út­jukba kerülő őrzőikre. Számos egykori határőr bajtársam hősi halála szárad a lelkükön.

Szolgálati helyre menet közben – éjszakai holdvilágnál – gyakran láttam hóban lapuló szökevények bokrok alól felém irányított fegy­vercsöveit. Életben maradáso­mat kizárólag annak köszönhe­tem, hogy nem vettem róluk tudo­mást, hanem ballagtam a hely­színről tovább. Az efféle váratlan találkozások gyakran ismétlőd­tek. Érthető, ha felejthetetlenek maradtak számomra.

Éppen emiatt 1956 októbere kapcsán nekem az ilyen epizódok jutnak eszembe, a lélekben a szerencsés megmenekülésemet ünneplem akkor, amikor sokan valamiféle ötvenhatos „szabad­ságharcra” emlékeznek.

Dr. Südi Bertalan

ÚTBAN A NYÍLT DIKTATÚRA FELÉ

Orbán Viktor a szavazás sikertelensége ellenére úgy tesz, mintha a Fidesz által kezdeményezett népszavazás érvényes lenne, és számukra győ­zelmet hozott volna. A tények ilyetén negligálása veszélyes precedenst teremt: a demokrácia nor­máinak figyelmen kívül hagyása és a vezető párt akaratának érvényre juttatása tűzön-vízen át. Ez a gyakorlat feleslegessé teszi a pluralizmust, több­pártrendszert és a parlamentarizmust. Nem állunk messze attól, hogy egy akarnok által vezetett rendszer egyszemélyi önkényuralmat vezessen be. Orbánnak erre megvannak az adottságai és haj­landósága. Ő nem a törvényekre igazítja a tenni­valókat, hanem a tennivalókhoz a törvényeket. Utólag, mert így ellenőrizheti, hogy a hozott parag­rafusok szolgálják-e elképzeléseit. Ha kiderül, hogy a paragrafusok merevek, nem adekváltak az ér­dekeivel, kiigazítja azokat. Az alkotmánynak csúfolt alaptörvény gyakori korrigálása, kiegészítése éppen ezt kívánja biztosítani. Jelen „demokráciánknak” ép­pen ez a legnagyobb gyengéje. Ez teszi ingataggá egész jogállamiságunkat. Most is tanúja lehetünk annak, hogy készül egy sietve összeeszkábált kiegészítés, illetve módosítás, mely visszamenőleg (!) szentesíti a korábban illegitim lépéseket. Két­harmados törvényre van szükség, de a Fidesz ezzel már nem rendelkezik, ezért kell szövetségre lépnie a Jobbikkal, mely máskor oly kritikus. Vona ezúttal mentőövet nyújt Orbánnak, s ezzel megmenti a totális bukástól. Ilyenkor lepleződik le a két párt között álellenségeskedés.

Az alkotmányjogilag szentesítstt törvényekkel való felelőtlen és komolytalan zsonglőrködés Orbánnál bevett gyakorlattá vált, s talán nem téve­dek nagyot, ha ezt a manipulációt a nyílt diktatúra bevezetése előjátékának tekintem.

Dr. Hegedűs Sándor

SÜDI BERTALAN: MÁRTÍROMSÁG

Egykori katonai feljebbvalóm, ASZTALOS JÁNOS alezredes (posztumusz vezérőrnagy) emlékére.

I.

Gyilkosok mentek felé. Jó néhány

Felbőszült szadista körötte állt:

S miközben üvöltött, kővel dobált,

Egyike sem maradt gyötrő talány:

A hatalomra törő diktátor

Szavait szolgaként követők

voltak. Tettüket később tagadták,

Hogy leplezzék milliók előtt.

II.

Lázongó csürhe vonult a téren

Vizsgáló szemekkel, tettre készen.

Éljenezték egy pogrom bajnokát,

S meglátták a közelgő katonát.

„Halál reá!” – zúgta a csőcselék:

Skandálván, hogy készséggel ölne még.

Kőzápor zuhogott roggyant testén,

Keblét lincselő kezek matatták,

Tőr élével véresre faragták,

S miközben a Himnuszt énekelték,

Szívét brutálisan felnégyelték.

(Budapesti Szabadság tér, 1956. október 30.)

A SZAKADÉK EGYRE MÉLYÜL

A Világgazdaság által közzétett adatokból kiderült, hogy hazánk­ban a legmagasabb nyugdíj összege havi kétmillió forint, ezt követi egy fő, aki több mint más­félmillió nyugdíjat kap, három fő pedig egy-másfél millió forint közötti nyugdíjat kapnak. Ez azért lehetséges, mert a Fidesz kormány a nyugdíjplafont meg­szüntette.

A nyugdíjak elosztása:

200-300 ezer forint közötti nyug­díjat kap 105 ezer fő,

100-200 ezer forint közötti nyug­díj at kap 812 ezer fő,

50-100 ezer forint közötti nyug­díjat kap több mint 1 millió fő.

Igazából nem az a baj, hogy egy néhányan vérlázítóan magas nyugdíjat kapnak egy ledolgozott élet után, hanem az a nagy baj, hogy ha valaki évtizedeken át húzza az igát, és mégis alig kap annyi nyugdíjat, hogy hátralévő éveiben életben tudjon maradni. Sajnos a nyugdíjak között óriási szakadék van, s az a valószínű, hogy tovább fog bővülni, mert ez a kapitalista társadalom műkö­déséből adódóan törvényszerű. Ma a nyugdíjasok egy jelentős része még a minimálbérnek meg­felelő nyugdíjösszeget sem kap­ja meg, és számuk szaporodni fog az elkö­vetkező évtizedekben. Véleményem szerint ennek a következő okai vannak.

– A rendszerváltás után megszün­tették a munkakönyvet, és így a munkavállaló kezében nem ma­radt egy olyan dokumentum, amivel igazolni tudná, hogy hol dolgozott és mennyi ideig.

– A munkáltatók egy része vissza­él azzal, hogy a kiszolgáltatott emberek kénytelenek munkát vállalni úgy is, hogy tb-járu­lékot nem fizetnek utánuk.

– Szép számmal vannak mun­kavállalók, akiket minimálbérrel jelentenek be, és zsebből azt ki­egészítik, de ez nem lesz nyug­díjalap, ezzel becsapják a munkavállalót és az államot is.

– Sokan vannak, akiket részmun­kaidőben foglalkoztatnak, de ők nyolc órát dolgoznak.

Ezért a kapitalista rendszeren túl kell lépni a közösségi társadalom irányában. Csak a Magyar Mun­káspárt akarja az igazságos elosz­tást, az emberek megbecsülése érdekében. Csak a választópol­gárokon múlik, hogy akarnak-e változást?

Horváth Sándor

A MUNKÁSPÁRT VÉLEMÉNYE

Goldziher Ignác: AZ ISZLÁM KULTÚRÁJA című könyvének elolvasása után forognak fejemben a gondolatok. A könyvből tudtam meg, hogy mennyire bonyolult és sokrétű e vallást követő emberek élete, kötelező szokásaik betartása mellett, itt nyugaton csak szenvedés lehet az életük. Számunkra maradinak tűnő az életmódjuk, több befogadó ország törvényileg kötelezi őket, hogy hagyjanak fel szokásaikkal.

Napjainkban folyó népvándorlással milliók szakadtak ki előző életükből, ezzel boldogtalanná váltak. A befogadó országok lakosai értetlenül nézik őket, sokszor nevetségesnek ítélik meg őket, s ezzel mélyen megsértik önérzetüket. Ezért mondom, minden nép maradjon otthon, eredeti hazájában, ott éljen, boldoguljon. A világ nemzetei segítsék az otthon maradásukat, hogy békében, emberek módján tudjanak élni.

A nyugati országok kapitalista közegében sohasem találják meg nyugalmukat. Ez a világ csak kihasználja őket, meg­alázza őket, igazságtalanságban kell élniük.

A világ minden országának arra kell törekedni, hogy a Föld eltartó képessége növekedjen. Az anyagiakat nem az atom­fegyverek növelésére kell fordítani, hanem, hogy mindenki emberhez méltóan tudjon élni saját kultúrája, vallása, hite szerint.

Ezért mondja a Munkáspárt, hogy nem kell támogatni a migrációt.

Dudás György

AZ IDŐSKORI ELSZEGÉNYEDÉS

A mai aktív keresők egy része valószínűleg nem számol azzal, hogy nyugdíjas korában oly mérték­ben elszegényedik, hogy filléres gondjai lesznek. Az előző oldalon írtam, hogy a nyugdíjasok kö­zött a kettészakadás tovább mélyül. Az állításom igazolására írom ezt a cikket. A minimálbéren bejelentett, mintegy másfélmillió embert fenyeget az a veszély, hogy nyugdíjas korában nyomorban fog élni. Ezt az okozza, hogy a minimálbéren élők jelenleg megközelítően nettó 70 ezer forintot keresnek havonta, így 40 éves munkaviszony után 41 ezer forintot kapnak egy hónapra. Ez bizony a kapitalista rendszer bűne. Az okokat az előző oldalon kifejtettem. Álmodozhatnak cso­dáról: arról, hogy a gyerekeik segíteni fognak, de az mind-mind szörnyű képet vetít előre, mert a jelenlegi aktív dolgozók egy része szegénységben fogják leélni a nyugdíjas éveiket. Belegondolni aggasztó, mi lesz a közmunkások sorsa. A ha­talom birtokosai arra biztatják az embereket, hogy takarékoskodjanak, de miből?

Az is tény, hogy közben meg milliárdok úsznak el feleslegesen, vagy egy részük magánzsebekbe kerül. Az is igaz, hogy az emberek nem bíznak a hatalomban, mert 3000 milliárd meg­takarításukat már eltapsolták, ahelyett, hogy a nyugdíjaskasszába tették volna.

A kiszolgáltatott helyzetben lévő emberektől nem lehet elvárni olyan mértékű megtakarítást, amely 20 éven belül megteremtené az életbenmaradás­hoz indokolt szociális minimumot. Amíg az em­berek azt tapasztalják, hogy sok területen szórják a pénzt, addig nem fognak takarékoskodni.

Ami történik, nem Isten csapása, hanem a kapitalita társadalom szükségszerű következménye, mert a tőkés osztály létrehozása azzal jár, hogy sokan elszegényednek, mert ahol van fény, ott megjelenik az árnyék is. A meglévő állapotban csak a közösségi társadalom tud változtatni, de ezt még a többség nem ismeri fel.

A Magyar Munkáspárt tagjainak a kötelessége, hogy az emberekhez eljuttassuk a megoldást.

Horváth Sándor

EGYEBEK

– Szeptember 29-én Thürmer elvtárs városunkban járt a délelőtt folyamán. Sajtótájékoztatót tartott a Kossuth téren a Tiszavirág-hídnál.

Megtekintettük a nemrég megnyitott Reptárat is, ahol számos, a múzeumi értéket képviselő hadászati helikoptereket és re­pülőgépeket lehetett látni. Látványos, civil emberek részére érdekes gépeket lehetett megtekinteni. A látottak megértését szak­avatott kísérők segítik.

Aznap délután Jászszentandráson, Jászkiséren tartottunk kitelepüléseket, mivel mindkét helyen volt önkormányzati válasz­tás, és azon részt vettek a Munkáspárt je­löltjei is.

* * *

– Oroszországban országos választások voltak. Résztvevők száma 48%. Az Egységes Oroszország nyerte meg a választásokat. Az orosz parlament második legerősebb pártja továbbra is a Kommu­nista Párt. Nemcsak pártlistán, de egyéni választókerületekben is győzött.

Jászkun Munkás, 2016. szeptember

Minden nagyon szép, mindennel meg vagyunk elégedve

Nemcsak a gyakorlatban, de az elméleti életben is a változtatások korát éljük. Semmi nem jó, amit az „átkosban” alkottak, következésképpen minden „korrekcióra” szorul – mondanom sem kell, hogy a jelen rezsim érdekei szerint. Azok a teoretikusok, közgazdászok, történészek, politikusok, akikre e nagy szellemi átalakulást bízták, nem a lelkiismeretes munkát, a történelmi, tudományos igazsághoz való hűséget tartották szem előtt, hanem gazdáik követelményeit, melyek még a történelemhamisítást elfogadhatónak tartották. Ez a skrupulusoktól mentes művelet nyomta rá bélyegét a rendszerváltást követő nagy átalakításokra. Az igazságnak ez az átszabása adta meg azt a kiindulópontot és alaphangot, melyre a mai vezető ideológia épül. Megindult Ferenc József osztrák császár, magyar király személyének és regnálásának átértékelése is.

A Cseh–Morva-dombságon fekvő kis Pohled település lakói úgy határoztak, hogy Ferenc Józsefnek mellszobrot állítanak a „boldog békeidőkre” emlékezve. Ám nem csupán passzív nosztalgiáról van szó. A falu polgármestere Jindrich Holud az alábbiakat nyilatkozta a kérdésről: „… az egykori uralkodó különös nagy szeretetnek örvend a falu lakói körében...” A polgármester nagy ügybuzgalmában az osztrák császárról egyesületet hozott létre, hogy a királykérdést napirenden tartsa.

Ferenc József iránt régebben is voltak, ma is vannak nálunk meg nem szűnő szimpátiák bizonyos royalista körökben. Ez a rokonszenv nem indokolt, ha figyelembe vesszük, hogy őfelsége nem mutatott őszinte békülékenységet a ,,rebellis” magyarok iránt. Szerény kompromisszumkészségét sem tekinthetjük másnak, mint a birodalom európai tekintélye megromlásának és a birodalmon belüli központosítás lazulásának. A dualizmus fenntartása jórészt az osztrák-magyar összefogáson állt vagy bukott. Ehhez pedig a magyar uralkodó osztályok, melyek uralmukat a nemzetiségiek felett csak Bécsre támaszkodva tudták biztosítani, engedményeket vártak az uralkodótól.

A császár látszatlépéseit a nagytőke-nagybirtok azzal honorálta, hogy megbocsátotta neki Aradot, Haynaut, Bach Sándort, Schmerlinget, s azt, hogy számtalan magyarellenes lépést tett regnálása során. Hanák Péter elhunyt történész egy kérdésre felelte: számára a dualizmus volt legkedvencebb korszaka. Más volt erről Ady Endrének, a „forradalom viharmadarának” véleménye. Gerő András is, tudományos tárgyilagosságra hivatkozva szordinóval kezeli a kérdést.

A történelmi objektivitás nem jelent pártatlanságot, hanem az igazságra való törekvést. Csakis ez a módszer fedi fel a históriai realitásokat.

Dr. Hegedűs Sándor

A kiszolgáltatottságról

A cím szerinti élethelyzet más(ok) hatalmától, kényétől való teljes függést jelenti. Következményeként az emberek számottevő hányada elveszíti személyi szuverenitását, tartását. Kizárólag olyat mer cselekedni, valamiről, valakiről véleményt mondani, ami feletteseinek, kenyéradó gazdáinak tetszését kiváltja. Ahol intézményesítették a félelmet (miként hazánkban tették), ott a gyávaság is intézményesedik.

Vannak, akik elmarasztalólag nyilatkoznak az önálló cselekvéstől, vélekedéstől ódzkodó társaikról. Azokról, akik szisztematikusan keresik a hatalom birtokosainak kegyeit. Következésképp csakis a főnökeik elvárásai függvényében óhajtanak véleményt mondani. Vagyis vazallusi szerepvállalásra törekszenek. Holott az ilyenek bátortalansága evidens. Kiszolgáltatottságuk folytán kényszerülnek életművészkedésre.

Az úgynevezett polgári „demokrácia” közepette szinte polgárjogot nyer a gyávaság. Kiszolgáltatott társaink többsége ugyanis nem lel fogódzót, senkitől nem remélhet támaszt a különféle érdeksérelmei megnyugtató orvoslására. Megszűntek, elhaltak az intézkedési jogosultságokkal felruházott fórumok, melyekhez bizonyos esetekben bizalommal fordulhatott a jogaiban sértett dolgozó. A szakszervezetek pedig a szocialista nagyüzemek és a nagyipari munkásság felszámolását követően kvázi gittegyleti fórumokká váltak, a megfelelő hatáskör hiányában csak vegetálnak. Legtöbb helyen még formálisan sem léteznek. Holott – ismerve a hazai állapotokat – tömeges igény lenne hatékony közbenjárásukra. Ahol pedig még léteznek efféle fórumok, tisztségviselőikre is a kenyéradók hatalmának árnyéka vetül.

Ennélfogva ők is kiszolgáltatottak, a kenyérért folytatott hadakozásuk közben – társaik érdekvédelmét érintő szolidaritás kinyilvánítása helyett – megalkuvásra kényszerülnek. Tapasztalható, hogy az emberek többsége két okból óvakodik az igazság kimondásától: félelemből, melyet a kiszolgáltatottság idéz elő, vagy érdekből, mely mindenkit érvényesülésre sarkall.

Summa summárum: Ahol attól kell tartani, hogy hatalmi eszközökkel vetnek véget a vitának érvek ütköztetése helyett, ott az emberek kiszolgáltatottak, s mivel tapasztalják, hogy irányítóik szívesebben dolgoznak együtt szolgalelkű, mint kritikai szellemű beosztottakkal félnek és hallgatnak. Holott a rendszerváltoztatás hajnalán - Bibóra hivatkozva - milyen hangosan ismételgették, hogy a demokrácia annyi, mint félelem nélkül élni. Hozzátéve: olyan társadalmi rendszer következik eztán, melyben csak a bűnözőknek kell félniük.

Vajon reánk köszönt-e valamikor az olyan korszak, melyben nem lesznek vámszedői a kiszolgáltatottságnak?

Dr. Südi Bertalan

Összeesküvés

Az MTV 1. csatornáján 2014. október 23-án és 24-én „Az isten embere Mindszenty bíboros Észak-Angliában” címmel műsort sugárzott. A műsor készítői szinte szentként mutatták be. Nem szóltak arról, hogy Mindszenty József bíboros 1948-ban összeesküvést szervezett a hatalom megdöntésére az USA támogatásával. A nyílt népellenes uszítók, s az egyház megyéknek szétküldött gyalázkodó főpásztori körlevél után adott Bozsik Pál remetekertvárosi plébánosnak megbízatást, hogy szervezzen összeesküvést, dolgozza ki a gyakorlati programot.

Mindszenty bíboros sejtette, hogy letartóztatják. 1948. december 1-én az esztergomi prímási palota fényűzően berendezett lakosztályában Grősz József kalocsai érseknek gyónta meg „politikai végrendeletét”, és bízta meg a további feladatokkal. Mindszenty bíborost 1949-ben letartóztatták. Grősz József hazaáruló kalocsai érsek volt az összeesküvés feje és szervezője. Az összeesküvők az ő nevében és az ő tudtával cselekedtek. Azt a világot kívánta vissza, amikor kiszolgálták a Habsburg-házat.

A hatalom átvétele után amerikai szuronyok árnyékában következett volna a megtorlás. Hallgassuk csak meg, hogy számolt be erről dr. Hévey László a tárgyaláson.

Hévey: Mészáros István a csendőrkerületek felállításának tervét is elkészítette. Az volt az elképzelésünk, hogy a hatalom átvétele után, miután a közigazgatást is kézbevettük, akkor a Mészáros István által szervezett csendőrkerületek, illetve rendőrség útján (olyan körülmények közt, mint ahogy 1919-ben történt) vonjuk felelősségre a munkásokat és a dolgozó parasztokat.

Ügyész: Tehát lényegében arról volt szó, hogy az 1919-es Ostenburg-különítmény – terror-különítmény – megismételte volna akkori tetteit?

Hévey: Igen, erről volt szó.

Tisztelt olvasó! Teljes a kép Mindszenty bíborosról.

Utószó: A Jobbik párt vajon milyen szándékkal állítaná vissza a csendőrséget?

Horváth Sándor

Még mindig

KÁDÁR JÁNOSRÓL

Nem győzöm Kádár elvtárs nagyságát, emberségét csodálni, méltatni és írni róla. Bár sok könyvet olvastam Kádár Jánosról, most mégis olyan könyv került a kezembe, amelyik eddig kimaradt. Kádár elvtárs beszédeit tartalmazta, amit New Yorkban, majd később Moszkvában mondott el. Mind két helyen többségében ugyanazok a politikusok voltak jelen. A TV közvetítette mind a kettőt. A moszkvai TV-ben, amikor a bemondó bejelentette, hogy most Kádár János következik, viharos taps hallatszott. Óriási népszerűséget hozott számára már a New York-i beszéd is.

Én attól kezdve kitüntetett figyelemmel figyeltem Kádár elvtárs tevékenységét. A könyv címe: Kádár János: Internacionalizmus, szolidaritás, szocialista hazafiság. Az említett két tanácskozáson túl hazai és más nemzetközi fórumokon elmondott beszédeit tartalmazza, melyeket szabadon adott elő.

Az augusztus 20-i ünnepségeken pártunk vezetője is szabadon mondott beszédet – több helyen az országban.

Kádár János jó példát mutatott nekünk és szabadon beszélt nemcsak hazánk történelméről, hanem a rabszolgasorban élő népek országairól is. Mi azzal tudjuk tiszteletünket kifejezni, ha követjük tanítását, azt felhasználjuk a közösségi társadalom megteremtéséhez.

Dudás György

A PROLETÁRHOZ

MARX KÁROLY emlékének

Fel, proletár,

harcra fel!

Csak láncaidat

veszítheted el:

Mit rád rakott

a tőke uralma.

Mozdulj csak meg:

és nincs többé hatalma.

Mert te álltál

a munkapad mellett,

Rád mutattak,

ha ember kellett.

És ha azt mondod:

Tovább nem!

Mi lesz majd

rabolt kincseikkel!?

Hisz tőled vették el:

verejtéked adtad érte.

Álmod elfeledted.

Ne így legyen vége!

De az álmok néha

visszajönnek makacsul:

Hogy megkapjuk, mi nékünk

Jár kamatostul.

Mert mi tettük a hazát!

Mi dolgoztunk érte!

Mi adtuk vérünket,

ha a haza kérte!

Jutalmul megkaptunk

sok szép fakeresztet,

Életünk feledték, halálunk is

csak nékik kellett.

De minket, minket

nem lehet megölni:

Mert mi vagyunk a Nép,

s a nép nélkül ti: semmi!

S teszünk majd új hazát,

hol igazság lesz végre:

Annyit kap mindenki

amennyit tesz érte.

És ha nagyobb az érdem,

nagyobb a jutalom.

S ha kevesebbet tudsz:

a szükséges oltalom.

Tudod jól, proletár:

néked is süt a Nap,

De százszor megaláznak,

míg egyszer felvirrad.

Felvirrad egyszer majd

a Te napod!

De ne csak reméld:

akard is ezt a holnapot!

Légy erős!

Ne hagyd, hogy elcsábítsanak

Szép ígéretek,

mézes szónoki szavak!

Vértezd fel magad

Marx eszméivel!

Olvass, tanulj, harcolj,

de ne csak ökleiddel!

Majd vedd elő, ha kell!

Formáld ököllé ujjaidat,

s ha szabad lettél végre,

szívből öleld kebledre barátaidat!

Farkas Péter, Orosháza

Híreink

– A Munkáspárt elnöke levélben köszöntötte Fidel Castro elvtársat 90. születésnapja alkalmából. Szeptember 5-én a párt budapesti székházában ünnepi ülés keretében fogadást adott ugyanezen alkalomból. Részt vett a budapesti kubai nagykövet, a fővárosunkban tanuló diákok képviselői és mi, magyar elvtársak. Sipos Sándor saját főzésű kisüsti pálinkáját díszes üvegbe töltötte, és a címkén a Magyar Hungarikum felirattal Fidel Castronak címezve adta át a nagykövetnek. A fogadáson a sajátos kubai rizseshúson kívül megkóstolhattuk a híres kubai fehér és piros rumot is. Megyénk is képviseltette magát a fogadáson. A találkozón részt vett a Venezuelai Bolivári Köztársaság magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is.

– Augusztus 20-i héten nagy munka folyt és eredményesen. Összegyűjtöttük az október 2-i időközi önkormányzati választásokra a polgármester és képviselőtestületi jelöltek részére a szükséges aláírásokat. Jászkisér, Aba, Fülöpháza, Budapest–Soroksár, Kartal és Csataszög.

– Szeptember elsején kis csapatunk Cegléden, Nagykőrösön stb. a Szabadság újsággal a népszavazással kapcsolatos szórólappal jelent meg a boltok előtt és az utcán.

– A Szolnok megyei településeken történő időközi választások előtt, terv szerint szeptember végén Thürmer Gyula is megyénkbe utazik, segítve a választások sikerét.

– Ott voltunk a szeptember 10-i gulyásfesztiválon. Több száz szórólapot és a Szabadság újság osztogatásán túl vendégül láttuk ismerőseinket, barátainkat babgulyásra és palacsintára.

– A nyugati demokráciára jellemzően, közel egy évi nyomozás után derült fény, hogy Hillary Clinton – volt külügyminiszter – saját magán dossziéjában tartott közel 15.000 db olyan levelet, melyek hivatalosnak minősültek. Ezek a levelek hátrányos helyzetbe hozhatják jelenlegi elnöki megválasztását.

Südi Bertalan: A hit ellentmondott az észnek

Lépre ment a magyar a választásokon,

Vak hitével nem látott túl az álmokon.

Mennyi ígérgetés, mennyi talmi szólam

Invitált urnákhoz írásban és szóban.

Mondták az urak - szajkókkal vetélkedve,

Elvi ellenfeleikkel fenekedve

„Csakis általunk válhat jobbá az élet,

S ország pusztításnak mi vethetünk véget.

Minden virágzik majd, mint a tavaszi kert,

Népünk ámuldozva élvezi a sikert:

Boldogság sugárzik a gyermekarcokon,

Ujjongva ünnepel idegen és rokon.

Emberekben nem gerjed eztán indulat,

A jövőkép széppé színezi álmukat:

A béke galambja aranyággal repül,

Tiltakozók hangja csöndesre szelídül... ”

Mi kelt életre az ígéretek nyomán?

Páriák birodalma, legfelsőbb fokán.

Amit kapott a nép országlásuk alatt,

Szegények vállain súlyos teher maradt.

Milliók számára kínlódás, kárhozat,

Munkátlanul ténfergő sok-sok áldozat,

Diákok pénzén egyetemi tanulás,

Hiányokkal terhelt kórházi orvoslás.

Betegek sírása kórtermi ágyakon,

Szegények testében éhségi fájdalom,

Bizonytalanság embernek és hazának,

Nyomor tenyészete a leépült mának.

Sokak tengődése a szegénység mélyén,

Ádáz diktátor egy szolgakormány élén:

Egyre gyarapodó kormányzati átok:

Hatalomnak tetsző „csókosok”, barátok.

Hasznavehetetlen semmittevők száma,

Romhalmazzá váló dolgozók hazája.

Ezek teljesültek jobbátétel helyett,

Meg a nyomorfelhők Magyarország felett.

Amikor elsiet valaki szavazni,

Hit helyett célszerűbb az észre hallgatni.