Büszkén emlékezünk május 9-én a Győzelem Napjára!
A vesztesek
Több alkalommal hallottam olyan beszélgetéseket a televízióban a rendszerváltás
sokat firtatott hátulütőjéről, illetve annak pró és kontra jellegzetességeiről.
Eközben olyan kérdésről: vajon kiket tekintsünk a nemzetre szabadított
szerencsétlenség (alias rendszerváltás) veszteseinek?
Feltűnt, hogy a beszélgetők mennyire körülményesen fogalmazták meg
mondandóikat. Mintha attól tartottak volna, hogy véleményeikkel együtt nevüket
is megjegyzik valahol, s esetleg karaktergyilkossággal kell szembesülniük,
illetve valamilyen módon rövidebbet húzatja velük a hatalom. Nem az okokat
elemezgették többnyire, holott tudhatnák, hogy igazi tudás az okok megismerése
nélkül nem létezik. Vagyis nem azt mondták, hogy a társadalom jobb sorsra
érdemesült tagjai számottevő hányadának jelenét és jövőjét a mostani társadalmi
rendszer tette, teszi „lapátra”, s hogy a kapitalizmus ordastörvényeiből
elkerülhetetlenül ez következik. Hanem azt hangsúlyozták, hogy szerencse vagy
balszerencse dolga mindössze, (amely az emberek életében váltakozva
jelentkezik), hogy a társadalmi mobilitás függvénye, hogy kikből lesz vagyonos,
tehát gazdag, és kikből lesznek szegények, nyomorgók.
A vitázók közt olyanok is voltak, akik véleménye szerint nem az a
legfontosabb, hogy az emberek milyen anyagi bázis birtokában vagyonosodnak,
hanem az, hogy van-e esélyük a munkaerőpiacon. Akiknek van esélyük, azok –
úgymond – nyertesek, akiknek nincsenek, azok a vesztesek táborába sorolhatóak.
(Okfejtésük kapcsán egy profán kérdés vetődik fel: ha ez ennyire nyilvánvaló,
mivégre kellett egy olyan politikai rendszert kiszavaztatni a hatalomból,
melynek jóvoltából teljes volt a foglalkoztatottság?)
Megfigyeltem, hogy némely vitatkozónak a vagyoni különbségek
keletkezésének a nagyságrendje okozott meglepetést. Drámainak vélte a
társadalmi piramis csúcsán lévő alig tízszázaléknyi csoport roppant
gazdagodását, milliárdossá válását. (Mintha a kapitalizmusban ez a szokatlan
jelenségek közé tartozna.) A vesztesek tömegét szerintük azok gyarapítják, akik
képtelenek a tőkés termelési viszonyok nyújtotta lehetőségek kiaknázására. A
különféle ügyeskedési praktikák, az egykori eredeti tőkefelhalmozás és a
rablótőke machinációi képezik többnyire a politikai, társadalmi és gazdasági
mobilitás lényegét.
Elmondható tehát: mindenki vesztes ebben a politikai érában, aki egy
igazságos társadalom eljövetelét remélte és végül nem azt kapta. Mindazok, akik
tele voltak illúziókkal, akik hit függvényében minősítették a tőke természetét
racionális megfontoltság helyett, következésképp, akik naiv rászedettként
hagyták magukat az orruknál fogva vezetni, a bornírt módon elfogadták a hamis
tézist, miszerint „a polgári demokráciával egy humánusabb társadalom jár
együtt”, kesereghetnek a rászedhetőségük miatt. Vesztes lett tehát az a tömeg,
mely euforisztikus várakozással tekintett a politikai fordulat embert és társadalmat
nemesítő hatásainak kánaáni beteljesülése elé. Persze nemcsak a krónikus
munkátlanság okán váltak milliók vesztessé, hanem jogfosztottságuk folytán, a
politikai érdekképviselet, az érdekérvényesítés képességének és a szabad
véleménynyilvánítás hiánya miatt is. A vesztesek – a szükséges anyagiak hiánya
mellett – a kulturálisan is fogyatékosok lettek, s csak az anyagi szegénységük
kultúráját adhatják át a következő nemzedékeiknek.
Dr. Südi Bertalan
Az orbáni hatalom jellege
Manapság a politológusok közötti vita középpontjában az orbáni hatalom
jellege áll. Akik támogatják a Fidesz uralmát, azok az 1989–1990-ben létrejött
formációt demokráciának nevezik így, jelzők nélkül. A „nép”, mely nem
teoretikus szemmel méri az eseményeket – bízva új vezetőiben – elfogadja ezt a
titulust. Csak a marxisták határozták meg pontosan az új, kibontakozó hatalmat:
polgári demokrácia. Mi ugyanis a marxizmus tanításait követve nem hiszünk a
„tiszta” demokráciában, s valljuk, hogy minden uralkodási forma valamely
osztály adekvát eszköze uralma fenntartásának.
Pozsgay Imre annak idején tagadta, hogy rendszerváltás történt volna, ő
modellváltásról beszélt. A gyökeres változás vagy az új formáció igazi arcának
elkendőzése egy célt szolgál: leplezni, hogy a neoburzsoázia vette kezébe a
hatalmat. Az állam új birtokosai demokráciáról beszéltek, s hittek abban,
miszerint Magyarország, Nyugat nyomdokain haladva hasonul a fejlett
tőkésországokhoz. Meg kell jegyezni, a polgári demokrácia a tőkések
paradicsoma, s nem a dolgozó tömegeké. Ezért vitába kell szállnom Somfai
Péterrel, aki imigyen idealizálja a nyugati demokráciákat: ”... mindenki
annyira viheti, amennyire a felkészültségéből és a tehetségéből telik, ahol nem
a cimboraság ad esélyt a boldogulásra és az embereket nem a vallásuk vagy a
bőrszínük szerint ítélik meg. Nem értik a civilüldözést, a sorozást...”. Azóta
azonban lényeges változások történtek az állam- és társadalom vezetésének
formáiban. Orbán Viktor – letérve kiindulópontjáról, a liberalizmus talajáról –
egyre kevésbé hisz abban, hogy – lazára fogva a gyeplőt – bebetonozhatja magát
a hatalomba. Ezt csak a diktatúra fokozásával, tehát jobbra tolódással érheti
el. Ez a felismerés vezette őt, amikor feladta szabadelvűségét és a konzervatív
politizálás útjára tért. Ma már az illiberalizmus (?) meghirdetésénél tart, s
nem hinném, hogy itt kíván lepihenni. Sorra adta fel a polgári demokrácia
állásait, és olyan irányt vett, mely semmi jóval nem kecsegtet bennünket.
Korlátozza az írott/íratlan média mozgásszabadságát, lapokat szüntet be, tiltja
a forradalmi jelképek használatát, egyetemeket kebelez be, büntetéssel
fenyegeti azokat, akik az 1956-os eseményeket nem forradalomnak, hanem
ellenforradalomnak nevezik. (Ezt a kérdést a Magyar Tudományos Akadémiára és
történészre kellene bízni, de mindenkire nézve kötelező döntést senki sem
hozhat). Kilátásba helyezte a számára nem kívánatos civil szervezetek
működésének megszüntetését. Mi következik ezután? (A kérdés költői.) Ugyanakkor
Orbán Viktor a Fideszt „néppártnak” nevezi. Ám nem valószínű, hogy a nép, ha
felismerné vezére igazi szándékait, támogatná a sorozatban bevezetett
szankcióit, melyek elsősorban ellene irányulnak.
Ma már a demokráciát nem megvédenünk, hanem visszaállítanunk kell, mert
most nem az a kérdés, hogy kapitalizmus, vagy szocializmus, hanem
abszolutizmus, vagy demokrácia. A szocialista forradalmat ugyanis nem lehet
demokratikus átmenetek nélkül megvívni. Népi kormány kell, mely előfeltétele a
szocialista forradalomnak.
Dr. Hegedűs Sándor
Kétfrontos harc
Egyidejű harc mind a jobboldali, mind a baloldali elhajlás ellen. Ezt
az tette szükségessé, mert a kispolgárságra jellemző ingadozás hatott a
munkásosztályra, következésképpen a kommunista pártra is.
Napjainkban más mérgezi a közvéleményt. Ezt úgy nevezhetjük, hogy sikerpropaganda
és lejárató kampány. A sikerpropagandáról elmondhatjuk, nagyon sokba kerül az
adófizetőknek. Gondoljanak a propaganda miniszterre – Hitlernek is volt – a
csapatára, jó fizetéssel, iroda, gépkocsi és egyéb költség, az óriásplakátok,
kiadványok milliós példányszámban, TV, rádió, sajtóhirdetések. Egynéhány
gyöngyszemet leírok. A rezsicsökkentés szépen hangzik, de gondoljunk a fával és
szénnel tüzelőkre. A tűzifa és a szén ára húsz százalékkal nőtt. Naponta
többször halljuk, hogy többszázezer gyermek kap napi háromszori étkezést, és ingyen
tankönyvet. Én ezzel nem dicsekednék, mert ez azt jelenti, hogy ennyi család
nem tudja kifizetni a menzát és a tankönyvet, vagy ha vannak anyagilag
tehetősebb családok, akkor őket nem szabadna az adófizetők pénzéből támogatni.
Csúcs, amikor az érvénytelen népszavazást sikerként propagálták. A
lejárató kampány naponta történik. Megvádolnak embereket, majd évek múlva
kiderül, hogy nem történt bűncselekmény, csak közben emberi sorsokat tesznek
tönkre. Horváth András volt NAV dolgozó korrupciós ügyeket tárt fel, és őt
állították bíróság elé. Sorolhatnám a neveket, de akik figyelemmel kísérik az
eseményeket, azok tudják, mi zajlik az országban, kettészakított emberi
kapcsolatokat, családokat. Ez bizony az én felfogásom szerint lelki terror,
nagyon sok veszéllyel. Meggyőződésem: mindez a hatalom megtartása érdekében
történik. Ez a kapitalista rendszer lényege. Ezért túl kell lépni rajta, mert a
nemzet vesztét jelentheti, ha nem váltja fel egy emberközpontú társadalom.
Horváth Sándor
ZSIVÁNYSÁGOK FELSŐFOKON
A megvesztegetés, megvesztegethetőség, szerzési mánia olyan méreteket
öltött a hazai politikai, gazdasági, közigazgatási és pénzügyi körökben, hogy a
közélet általános romlottságának képét idézi fel.
Tapasztaljuk, alig múlik el nap, hogy a médiumok ne röppentenének fel
hírt arról, melyik hazai prominens személyiségre vetül árnyék, mert jogilag
kifogásolható, elítélendő módon, nemtelen eszközökkel igyekezett a saját,
illetve közvetlen környezete anyagi gyarapodását előmozdítani.
Kizsákmányolástól terhelt társadalmunkban a szerzési mánia, a ki kit győz le
szellemében folytatott kíméletlen küzdelem általános gyakorlattá változtatta a
jogszabályok kijátszását, személyre szabott megalkotását, különféle párt- és
állami tisztségek adta lehetőségek, előnyök kiaknázását. „A kéz kezet mos,
mindenki a piacról él”, a kölcsönös szekértolás teóriája, vesztegetési pénzek
osztogatása, elfogadása jegyében szerzik-adják a különféle anyagi előnyöket,
magasabb tisztségeket. Legfelháborítóbb, hogy a közállapotokat romboló
visszaélések, tolvajlások zavartalanul, következmények nélkül folytathatóak.
Létezik ugyan jogszabály a közjavak herdálói, hűtlen kezelői, tehát szándékos
elkövetői, kézen-közön happolói szankcionálására, csakhogy a törvény előtti
egyenlőség elve többnyire megbicsaklik a panamázók sarzsijának függvényében.
Vagyis minél többet szerez valaki törvénybe ütköző módon, s minél fentebb
foglal helyet a ranglétrán, annál nagyobb esélye van a törvényi szigor
elkerülésére. Jelesül a jogszabálybeli feltételek alól állami szervtől kapott
fölmentvényre. Mindössze erkölcsileg válik kifogásolhatóvá a több évnyi
kóterral fenyegetett bűncselekményre.
Még a laikusoknak is szemet szúr, hogy évekig nyomozgatnak bizonyos
milliárdok elsikkasztói ügyében. Annak ellenére sem „találják meg” a
felelősöket, hogy tudják, kik az elkövetők, s hány milliárddal rövidítették meg
az állami büdzsét, vagy az EU-tól kapott pénzösszegeket. A zsenáns ügyek
eltusolói intézményes elhallgatással igyekeznek a „balhés” ügyeket rendezni.
Arcpirulás nélkül vallják, hogy minden botrányos cselekmény akkora, s olyan
súlyú, amekkorát csinálnak belőle. Ha elhallgatják, netán letagadják a
cselekményeket, az elkövető becsülete erkölcsileg is kifogástalan marad, s nem
kompromittálódik sem a párt, sem a kormány.
A politikatudományok egyik klasszikusának tulajdonítják a kapitalista
társadalmi rendszerre vonatkoztatható alábbi szabályt: „Ne lopj kenyeret, mert
becsuknak. Ha a vonatszerelvény sérelmére teszed ugyanezt, szenátor leszel”. A
teoretikus másfél évszázaddal ezelőtti megállapítása sosem volt annyira
időszerű, mint napjainkban.
Dr. Südi Bertalan
FILOZÓFIÁK ÖSSZEVETÉSE
A Filozófia lényege, alapproblémái és ágai című 1981-ben megjelent
könyv az ókori filozófusok elméletétől, mondhatni napjainkig foglalkozik a
tudósok elképzeléseivel.
Az ókori filozófusok örök, nem teremtett és soha el nem múló valóságnak
értelmezték a világot. Felfogásuk szerint a kozmosz mindig volt, s fennmarad
örökre. Elképzelésük gyökere az volt, hogy semmiből semmi sem lesz. A
keletkezés és elmúlás a sokfajta és sokszínű változás az örök világban
történik. A filozófia feladata, hogy ezt a sokrétű változást megmagyarázza,
érthetővé tegye.
A kereszténység ezzel szemben Isten teremtményének tekinti a világot,
vagyis olyan valóságnak, amelyet Isten hozott létre a semmiből, és amelyet
folyamatosan fenn is tart. Ez a pogány világértelmezéshez képest új
világfelfogás, pusztán a képzeletre és a hiedelemre épül. Szent Ágoston és Aquinói
Szent Tamás, mindketten azon fáradoztak, hogy a keresztény világ- és istenfelfogást
értelmileg feldolgozzák és a lehetőségekhez képest megalapozzák. Karl Marx
szerint a vallás kritikája minden kritika előfeltétele. Indoka az, hogy a
vallás egy embertelen és igazságtalan társadalmi berendezkedésnek az eredménye
és egyben végső, igazoló alapja. A vallás a társadalmi tudat terméke, egy olyan
társadalomnak és gazdasági rendszernek az alkotása, amelyben az ember önmagától
és munkájának eredményétől elidegenedve, kiszolgáltatottan és nyomorban él. A
kiszolgáltatott és kizsákmányolt ember a „mennyország” illuzórikus
boldogulásával vigasztalja magát.
Ahhoz, hogy az ember társadalmi méretekben önmagára találjon és
igazságos világot teremthessen, le kell számolni a vallással.
Marx az emberiség közvetlen szolgálatába akarja állítani a néha
túlzottan elméletieskedő filozófiát. Joggal emeli fel szavát korának társadalmi
visszásságai ellen, és érthető az a küzdelem, amelyet a szívtelen világot
szentesítő elméletek ellen folytat.
Dudás György
***
A SÜDI házaspár május 11-én ünnepelik 60. évfordulóját annak, hogy
együtt élik életüket. Szeretettel gratulál az újság szerkesztőbizottsága
SÜDI BERTALAN: Kérés a természettől
Elfogytak már a vágyébresztő éjek,
Eltűntek az áldott szép nappalok,
Miként a lassan olvadó hóhegyek,
Vénség súlyától és is elfogyok.
Nem fájlalom, ha életem alkonyán
Végzet kezei útra intenek,
S hatvan esztendőnyi boldogság után
Szívemre gyilkos mákonyt hintenek.
Megértem, ha későbbi májusokban
Nincs hely számomra, élnem nem lehet,
Pihennem kell a csöndes síri honban,
Amely eltörli az érzelmeket.
De életem párját hagyd tovább élni,
– Míg virág nyílik, látni mindig új –
’Ki fárosz gyanánt nekem tudott égni,
S létezésében gyémánt volt a súly.
Tartsad meg őt továbbra nemes szívvel,
Hisz’ a jók között a legjobb talán,
S boldogságom ápolta emberséggel
Női élete aranyló nyarán.
S ha majd a földgömb kimúl’ a vénségtől,
– Eltűnvén róla lét és értelem –
Tegyed csillaggá, sugárzó fényétől
Ragyogni fog az égi végtelen.
HÍREK
• Április 29-én Központi Bizottsági ülésen voltunk, ahol fő napirendi
pontként az elmúlt év költségvetését tárgyaltuk és fogadtuk el. Ezt követően az
ez évi költségvetési tervvel ismerkedtünk meg. Pártunk évek óta nem kap az
államtól támogatást, saját párttagjaink, szimpatizánsaink és örökségekből
tartjuk el magunkat. Az elmúlt évben jelentős örökséget hagyott ránk egy idős
hölgy. Mindkét év számait befolyásolta az a kongresszusi határozat, hogy
2018-ban mind a 106 országgyűlési választási körzetben állítunk jelöltet.
Minden propagandaanyag, minden országos akció, minden hetenként megismétlődő
kitelepülés ezt a célt szolgálta és szolgálja.
• Ez év novemberében ünnepeljük a Nagy Októberi Forradalom 100-ik évfordulóját,
szeretnénk többek között úgy ünnepelni, hogy 100 fő új párttag felvételével
gyarapítjuk sorainkat. Ez a szám megyére lebontva azt jelenti, hogy nekünk
minimum 10 tag felvételét kell realizálni.
• Thürmer elvtárs beszámolójában hallottuk, hogy szintén a 100-ik
évforduló tiszteletére Svájcban, Lenin elvtárs ottani lakásának falán emléktáblát
helyeznek el.
• Május elsejét a Tiszaligetben töltöttük, elfogyasztottuk Szilágyi
Sándor babgulyását. Szétosztottunk rengeteg Szabadság újságot és köszöntöttük
az édesanyákat.
• Június 10-én Túrkevén a XXIII. Munkás Kupa országos kispályás labdarúgás
tornájára kerül sor. Nevezési határidő: június 3. Szervező: Csajbók Ferenc,
Túrkeve.
***
Pótolhatatlan veszteség érte a Munkáspártot és a munkásmozgalmat.
91 éves korában elhunyt DR. FEHÉR LAJOS elvtárs
Nehéz, küzdelmes ifjúkor után a II. világháború, majd többéves
hadifogság következett. Hazatérése után csatlakozott a Kommunista Párthoz,
amelynek értékrendjéhez haláláig hű maradt. Családot alapított, tanult,
folyamatosan képezte magát, jogi egyetemi végzettséget szerzett. Nyugdíjazásáig
a Szolnok Megyei Munkásőrparancsnokság jogtanácsosa volt. A rendszerváltás után
alapító tagja lett a Munkáspártnak, de mindig hangsúlyozta, hogy csak olyan
pártnak volt tagja, ami a kommunista eszmerendszerhez volt hű, ebben haláláig
következetesen ragaszkodott. Lendülete idős korában is vele volt,
fáradhatatlanul vett részt a pártmunkában. Terjesztette a párt kiadványait,
agitált, szervezett úgy a pártban, mint környezetében. Tisztelet, megbecsülés
övezte. Május 1-én értesültünk a szomorú hírről: váratlanul elhunyt.
Tisztelettel és nagy-nagy szeretettel őrizzük emlékét. Emlékezetünkben a
becsület, a tisztesség jelképeként él. Köszönjük Fehér elvtárs, amit a pártért
és munkásmozgalomért tettél. Nyugodj békében.
Munkáspárt megyei és városi szervezete
FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)
A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása
érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük
tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták
jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.
Megyei Elnökség
