2017. június 16., péntek

Jászkun Munkás, 2017. június

Nincsen kompromisszum!

Horthy Miklós megítélését a marxista történettudomány nem változtatta meg az idők múlásával sem. Nem szól ártatlansága mellett, hogy Nürnbergben nem ítélték el. Ez taktikai megfontolás volt, mert a magyar népi demokratikus forradalom kimenetele és kiszélesítése minden antihitlerista erő összefogását követelte meg.
A debreceni demokratikus kormányban horthysta, jobboldali konzervatív elemek is helyet kaptak (Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök, Vörös János honvédelmi miniszter). A horthysták felelősségre vonása zavart keltett volna a jobboldal körében, s gyengítette volna annak társadalmi alapjait. Az egykori kormányzó regnálása (1920–1944) halmazata volt az embertelen, bűnös intézkedéseknek. Még mint fővezér 1919–1920-ban levezényelte a több mint ötezer ember kegyetlen halálát követelő fehérterrort. Az áldozatok többsége baloldali és zsidó volt. Amikor 1920 tavaszán felmerült Magyarországon a kormányzóválasztás, az antant felajánlotta segítségét, de csak azzal a feltétellel, ha Horthy felhagy az önkényuralmi módszerekkel és garantálja a demokrácia zavartalan működését. Horthy, a hatalom megszerzése érdekében készséggel tett ígéretet Nyugat követeléseinek, de csak egy fasisztoid diktatúrát valósított meg: szigorú rendőri ellenőrzés mellett engedélyezte a többpártrendszert, a létrehozott parlamentarizmus áldemokratikus intézmény volt, mely éberen ügyelt arra, hogy a parlament csak olyan törvényjavaslatokat engedjen keresztül, melyek a nagytőke-nagybirtok érdekeit szolgálta. Az országgyűlési választások cenzusos rendszere megakadályozta a diktatúraellenes képviselők bebocsátását a törvényhozás házába, kíméletlen cenzúra akadályozta meg, hogy az utca, a gyűlések, a sajtó szabadsága érvényesüljön. Az 1921/III-as tc. (a fennálló rendszer hatályos védelme) mellett, Horthyék immár „legálisan” irtották ellenségeiket. Az első világháború magyar vonatkozásait lezáró trianoni békediktátum reakciójaként az egész szellemi életterületén romboló militarista nacionalizmus és irredentizmus megfertőzte a magyar lelkeket és felkészítette őket a határok revíziójára – akár háborús eszközökkel is. Nem csoda tehát, ha Magyarország az elveszített területek visszaszerzése érdekében kereste az első világháború kárvallottjait és rátaláltak olyan sorstársakra, szövetségesekre, akik rokonszenveztek Horthyék ideológiájával-politikájával és készek voltak revansot venni a nemzeti sérelmeikért. Ez az egymásra találás vitte hazánkat a németek és olaszok mellett a második világháborúba. Az általunk is megszállott Szerbia és Ukrajna lakóival szemben a németeket is megszégyenítő tömeggyilkosságokat követtek el. Erről évtizedekig nem szólt a politika és történettudomány. Az aulikus historikusok ma is hallgatnak a rettenetes kegyetlenségekről és azt merő kommunista propagandának tartják. Horthyék regnálása alatt hajtották végre a zsidók és cigányok nagyszámú megsemmisítését, a politikai ellenséget a szovjet aknamezőket felkutató büntetőszázadokba kényszerítették és elpusztították. A nép passzivitásáért megszenvedte a második világháborút, s a negyedszázados ellenforradalmi diktatúrát, nem volna tehát semmi oka a sokszor felszínen tartott Horthy-kultusz ápolására.
A perkátai szoborállítási kísérlet bizonyítja, hogy a háborús bűnös Horthy Miklós iránt nálunk még igen nagy a nosztalgia.
Dr. Hegedűs Sándor

Emlékezünk Kádár Jánosra

Július elején megemlékezünk Kádár János halálának évfordulójáról. Ebben az évben is készítettünk piros zászlókat, hogy azt a sírján elhelyezzük. A temető bejáratánál árusítjuk.
A Nőtagozat nevében: Herczegh Klára

Südi Bertalan: Elvágyom innen

Idegen lettem a saját hazámban,
Szétzüllesztett ország nem való nekem:
Ahol az ember másoknak ordasa,
Ott az élők között nincsen már helyem.

Ahol erénnyé vál a gazemberség,
Szájakból csupán mocskolódás fakad,
Ott csak a zsiványnak teremhet babér,
Lesajnált, aki becsületes marad.

Ahol milliókat csóróvá tettek
És mélyszegényen nincs mit enniük,
Hatalmat bitorló tolvajok miatt
Az istentől kell kenyeret kérniük,

Ahol nem lázít fel a földönfutás,
Birkatürelem oldja az éhezést,
Ott szolgalelkűség lesz a hallgatás,
S a sors megtorol efféle késztetést.

Ahol hataloméhes martalócok
Csöndet, igazodást és vakfegyelmet
Parancsolnak a megtévesztett népre,
Ott izzítják a robbantó kanócot,

Melynek gyúelegye detonálni fog.
De hatását míg élek, nem kívánom:
Az ínség gerjesztette rebelliót
Másvilágon pihenve majd kivárom.

NEM LENNÉK MA FIATAL

Egy társadalmi politikai rendszert aligha lehet keményebb kritikával illetni, illetőleg lehangolóbb életérzést vele szemben megfogalmazni, mint amikor alkotó évei után azt mondja valaki: nem szeretnék fiatal lenni. A tömeges munkanélküliség kilátástalanságba taszító következményeit, fiatal diplomások tömegeinek külföldre özönlését látva, tapasztalva olyan következtetésre jut: fiatalon, e hazában nem tudna saját életével mit kezdeni.
Azon pesszimisták közé tartozom, akik hasonlóan vélekednek. Tisztességgel leélt nyolcvankét évemet én sem cserélném fel fiatal életkorra. Persze nem becsülöm le az ifjú életkorral járó potenciális előnyöket. Csupán azért vélekedem így, mert a tengés-lengést és a biológiai szerepre kényszerülés állapotát összeegyeztethetetlennek tartom a fiatal életkorral. A saját hibáján kívül munkátlanul ténfergő vagy a képzettségen alul foglalkoztatott fiatal diplomások tömegeinek hiábavaló ténfergését, perspektívátlanságát látva elképzelem, mennyi kudarccal, megaláztatásai szembesülnék, ha a munkára, alkotásra szánt éveimet most kezdeném.
Jottányit sem érne az agrárdiplomám. Korszerű mezőgazdasági nagyüzemben irányítói feladat ellátása helyett napszámosként vagy részesművelőként, esetleg néhány hektárnyi földön gürizhetnék a megtermelt áruféleségek értékesítési gondjaitól gyötrődve.
A katonai főiskola határőrtagozatán elsajátított ismeretekkel és a diploma adta jogosítványommal sem tudnék mit kezdeni. Hazám védelme ürügyén elszegődhetnék valamelyik tőkés hatalom „rendteremtő” katonai szervezetébe. Más népeket leigázó zsoldos gyanánt parancsra öldöshetnék, (mivel tiszt voltam) öldöstethetnék ártatlanokat, még mielőtt magam válnék azok áldozatává.
Diplomával is igazolt politikai felkészültségemet becstelen módon hasznosíthatnám. Legfeljebb a damaszkuszi úton megtértek mintájára hazudozhatnék valamelyik tőkeorientált párt színeiben a naiv állampolgároknak, esetleg spekulációs, korrupciós ügyletek szereplőjeként „tollasodhatnék", vagy gazdagodhattam volna abból a vagyontömegből, melyet a szocializmus évtizedeiben milliók teremtettek.
Jogi felkészültségemet pedig kizárólag a hatalomba avanzsált politikai elitek törvényerőre emelt akarata függvényében kamatoztathatnám. Következésképp a kizsákmányolás eszközéül szolgáló magántulajdont védelmezhetném. A rablótőke szolgálójaként olyanok vazallusává kellene alacsonyodnom, akik a hatalomból anno kiszorított társaimat anyagilag tönkretették, szellemileg, erkölcsileg megnyomorították, az országot roncstársadalommá züllesztették, s akik az életlehetőség minimumát nyújtották millióknak a több évtized alatt végzett munkájuk fejében. Semmit nem érne az újrakezdés, ha efféle feladatokra képtelen lennék vállalkozni. Ha a rendszerváltást kiötlő és levezénylő uraknak képtelen lennék megbocsátani, hogy hatalmi ambícióktól hajtva szétverték azt a társadalmi-gazdasági alakulatot, melyért aktív munkásságom negyven esztendejében meggyőződéssel munkálkodtam.
Dr. Südi Bertalan

A baloldalról

A baloldal általában a reakcióval szemben álló pártok, mozgalmak, személyek összességének elnevezése. Onnan ered, hogy a reakció ellen küzdő többé-kevésbé haladó pártok képviselőit egyes polgári parlamentekben baloldalra ültették. A kapitalista országokban a munkásmozgalom sem egységes, lényegében két fő irányzatra szakad, a reformista-szociáldemokrata és a forradalmi kommunista irányzatra. A szociáldemokrata pártok az első világháború alatt szakítottak a marxizmussal, a tudományos szocializmussal.
Véleményem szerint ez történt 1989-ben a Magyar Szocialista Párt megalakulásával, ők is elfordultak a szocialista eszméktől. Megtagadták Kádár Jánost, helyette a KGB-ügynök Nagy Imrét tartották elődjüknek. Ennek következményét napjainkban is tapasztaljuk, amikor véleményeket fogalmaznak meg a 2018-as országgyűlési képviselőválasztásra. Kiállnak az Európai Unió és a NATO mellett, és ők is a kisjövedelmű emberekkel akarják megfizettetni mások gazdagodását, miközben arról beszélnek, hogy ők is a kisemberek pártján vannak. Azt mondják, fizessenek a gazdagok.
Amit a Munkáspárt már 27 éve mondja – ami szépen hangzik, de a lényeget elfedi, hogy a vagyont a dolgozó emberek kizsákmányolásából, az EU-s pénzek ellopásából szerezték és szerzik. Botka László mondta, hogy „Ez nem egy gazdagellenes kampány”.
Szerintem igazat mondott, mert a szociáldemokraták a tőkés osztály kiszolgálói még akkor is, ha ezt nem ismerik el. Ők kormányváltást akarnak, vagyis megszerezni a hatalmat, és még csak véletlenül sem gondolnak a kizsákmányoló, korrupt, harácsoló rendszer megváltoztatására. Ez a lényeges különbség az MSZP és a Munkáspárt között.
Hazánkban nem azért vannak szegények, mert most a Fidesz van hatalmon, és ha a szocialisták győznek akkor ez megszűnik. Tudnillik a szegénység a kapitalizmus velejárója. A rendszerváltáskor milliók kerültek az utcára, mert tönkretették az ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet. Ez együtt okozza a szegénységet. Ehhez minden kormány hozzájárult a rendszerváltás óta. A megoldás nem egy kormányváltás, hanem a tőke korlátozása, ezt követően a rendszer leváltása.
Ezt csak a Munkáspárt akarja!
Horváth Sándor

AJÁNLOM FIGYELMÜKBE

Az egyik barátom adott nekem egy újságot, a címe: HIHETETLEN. Tényleg az, mert még rémálomnak is szörnyű az, ami ott le van írva. Tisztelettel kérem az írásaim olvasóit, hogy szerezzék meg az említett újságot, és ismerkedjenek meg azzal a szörnyű tervvel, amiből az tudható meg, hogy az „urak” mivé és hogyan akarják „átszervezni” az egész emberiség életét. „Új világot” akarnak teremteni. De hogyan? Ez a problémájuk. Ugyanis szerintük túl nagy az emberiség létszáma, sokan vagyunk. A terv szerint ők majd megoldják, hogy kevesebben legyünk. Az „uraknak” nem elég az, amit eddig elvettek az emberektől, nekik több kell. Amire a tőkések készülnek ebben a „tervben”, az sokkal nagyobb kárt és szenvedést fog okozni az emberiségnek, mint amit az eddig uralkodók összesen okoztak. Gondolkodjatok el azon, hogy mennyi ember fog e terv alapján elpusztulni csak azért, hogy ők, az élősködők tovább élősködhessenek az embereken. Talán több ezer évig.
Nem igaz, hogy csak a kapitalizmus az egyetlen rendszer, amelyben a szép élet lehetséges. Pedig az „urak” szerint ez úgy van. Olvassatok csak India történetéről! Akkor megtudhatjátok, hogy hogyan éltek az emberek 3000 évvel ezelőtt. És azóta, hogyan élnek? Pedig a „nagy tervalkotók” szerint, ez volna a fejlődés útja, ez volna a „modern élet”. Egy „harmadik világháború”, szinte mindent elpusztít”.
Felhívnám szíves figyelmeteket Várnai Zseni gyönyörű versére. Címe: Katonafiamnak. Olvassátok! Refrénje: „Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek”.
Az atom- és vegyi fegyverek válogatás nélkül pusztítanak el mindent. Az embereknek, a társadalomnak „fel kell ébrednie” – az egész világon! Nem szabad a hatalom közelébe sehol sem engedni olyan személyt, egyetlenegyet sem, aki olyan rendszert akar megvalósítani, mely ebben a „tervben” áll. A kapitalizmust pedig, mely emberellenes, ki kell törölni az emberiség életéből, mert nemcsak emberellenes, hanem igazságtalan is.
Az embereknek – az egész világon, mindenütt – biztosítani kell, hogy felvilágosultak legyenek, és ne akarjon senki, semmilyen háborút! Soha ne engedjük, hogy ártatlanok haljanak meg!
Dudás György

NÖVEKSZIK a szegények száma

El-elnézem a televízió szegénységvallató műsorait. A kilátástalan élethelyzetű embertársaink torokszorító szavai minden alkalommal lehangolnak.
Hiszen legtöbben mondogatják:
– Kevés a nyugdíjunk keresetünk, alig elegendő a megélhetéshez.
– Hetente egy-két csirkefarhátat tudunk vásárolni, hogy olykor húsféle is kerüljön az asztalunkra.
– Ha kiváltjuk a gyógyszert, nem futja élelemre, ha pedig az étkezést választjuk, a szükséges orvosságot kell nélkülöznünk.
– Tetemes a rezsitartozásunk. Ha kifizetjük a hátralékot, éhezik a család, növekvő tartozások esetén pedig kilakoltatnak a saját házunkból.
A riporter alkalmasint a különféle jótékonysági, emberbaráti szervezetek, esetleg az illetékes önkormányzatok figyelmébe ajánlja a már-már elviselhetetlen élethelyzetűeket. Gyakran megtörténik az is, hogy tapasztalt szakácsot szerepeltetnek a kamera előtt, aki a főzés-sütés gyakorlott polgáraként bemutatja az anyagi gondok szorításaitól sínylődő nézőknek is, miként lehet szűkös pénzből elfogadható minőségű és kalóriatartalmú ételeket készíteni. Ezzel látszólag gyakorlatias a műsor. Egyre nem ad választ „mindössze”. Jelesül, hogy az ételkészítés anyagi fedezetét vajon miként teremtsék elő? Vagy az legyen a nyomor bugyraiban tengődő páriák gondja?
Az efféle műsorok láttán ismétlődően hiányérzetem támad. Akik a különféle ínséges emberi létviszonyokat bemutatják a tévénézőknek – talán a kurázsi hiánya miatt – rendre adósok maradnak a nyomorkeletkeztető okok fölemlítésével. Holott közismert megállapítás, miszerint igazi tudás az okok megismerése nélkül elképzelhetetlen. Kertelés nélkül közölhetnék a szomorú valóságot: A társadalmi szinten jelentkező nyomor és annak fokozódása a tömeges munkanélküliség, embertömegek életének mind kilátástalanabbá válása, a fölöslegesség életérzésének társadalmi méretűvé szélesedése, az életből való kiábrándultság fokozódása, a népesség szociális gondjainak növekedése kizárólag az elhamarkodott rendszerváltás számlájára írható. Azóta számolták fel a munkához való állampolgári jog gyakorlati érvényesülését, azóta élnek kegyelemkenyéren az ország egykori építői-alkotói és utódaik, azóta zilálták szét a hajdan megélhetés bázisaiként funkcionáló ipari és mezőgazdasági üzemek garmadáit, azóta lopkodták széjjel jól működő és a közellátás szempontjából nélkülözhetetlen állami vagyont, azóta tették állami szintű gyakorlattá a korrupciót, s azóta tollasodhatnak gátlástalanul a szocializmus damaszkuszi útról megtért vámszedők és az álbaloldali alkalmista „szekértolók". Ki csodálkozhatna azon, hogy társadalmunk helyzete kedvezőtlenül alakult. Kínlódó gazdasági viszonyok közepette az állam polgáraira is kínlódás várt. A huszonhét esztendő alatt felgyülemlett súlyos társadalmi gondokat csak és kizárólag a valóságos baloldali eszmeiséget képviselő Magyar Munkáspárt kormányzati tényezővé válás esetén lehetne megnyugtatóan orvosolni. Amíg erre nem kerül sor, sajnos a mélyszegények száma is időről-időre gyarapodni fog.
Dr. Südi Bertalan

HÍREK

• Hazánkban járt Kemal Okuyon, a Törökországi Kommunista Párt első titkára. A budapesti program után Ózdon is eltöltött egy napot. Ózdon az ottani kultúrházban találkozott a Borsod megyei és a Szolnok megyei Munkáspárt küldötteivel. Délután Borsodbóta polgármesterének, Gulyás Jánosnak a meghívására a község vendégeként megkóstoltuk a borospincék kínálatát, majd jóízűen elfogyasztottuk a vadmalacpörköltet.
• A budapesti május elsején a Városligetben a retrókönyvek kínálatából – darabonként 200-, forintért mintegy tízrekesznyi könyv talált gazdára.
• A debreceni időközi önkormányzati választáson a Munkáspárt jelöltje 0,9 %-ot szerzett. Korábban indítani sem tudtunk jelölteket.
• Május 30-án Orgoványon gyűjtöttünk támogató aláírásokat a Munkáspárt színeiben indult párttagunk részére, a Szolnok megyeiek segítségével. A közelmúlt és a közeljövő települési időközi választásokon helytállt vagy sikeres jelöltállításról, felsorolás jelleggel közöljük: Kislétán, Kisorosziban, Csanádpalotán, Vértesacsán, Pusztavámon, Almásfüzitőn, Domoszlón.

ÉRTESÍTÉS

NAGY LAJOS elvtárs a Munkáspárt régi tagja, volt munkásőr, életének 79. évében elhunyt. Emlékét megőrizzük.
A Munkáspárt Jászladányi Alapszervezete nevében

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség

Blogarchívum