Jászkun Munkás, 2014. augusztus

A hatalom

A hatalom a kormányzás és az igazságszolgáltatás jogán, illetve gyakorlatán felül annak lehetősége, hogy valaki vala­mely közösségben, tevékeny­ségben érvényesítheti, valakire rákényszerítheti az akaratát.

Történelmi példák igazolják, hogy a hatalom, mint eszköz, mennyire kritikus tényezője az államvezetésnek. Elkerülhetet­len volt anno, hogy felvilágosult elmék a különféle hatalmi ágak (törvényhozó, végrehajtó és bí­rói hatalom) elválasztását és következetes ellenőrzését szor­galmazzák. Egyszersmind meg­teremtették a hatalomgyakorlás jogállami kereteit. ,,Az ellen­őrizetlen hatalom út az önkény­hez” - vallották. E megállapítás realitását fölösleges lenne két­ségbe vonni. A hatalomnak talán jellemdeformáló hatása a legártalmasabb. Ismerünk pél­dákat arra, hogy korábban tole­ráns, demokratikus érzelmű, mások jogait tiszteletben tartó emberek magatartása, viselke­dése, érzésvilága miként válto­zott meg, torzult el, amint hatal­mat ruháztak rájuk.

Önteltté, gőgössé, kivagyivá, lekezelő modorú­vá váltak. Valósággal el­öntötte őket a hatalom­hoz ragaszkodás mámora, s vé­gül kvázi szörnyetegfigurák let­tek a hatalom birtoklásával.

Olyan végcéllá vált a hatalom számukra, hogy a további éle­tüket el sem tudták képzelni nél­küle. Megszerzése vagy meg­tartása érdekében bármilyen elvtelenség kezdeményezé­sére, eltűrésére készen álltak. Hajlandóak voltak bármit meg­engedni, megcselekedni, elnéz­ni, ellenlábasaikat különféle machinációkkal lejáratni.

Olyannyira, hogy despotikus hajlamaik révén maguk váltak megtestesült hatalommá. Kö­vetkezésképp gátlástalanul visszaéltek vele. Az efféle figurák­ra olyan erkölcsi jellegű megál­lapítás érvényes, hogy csak ha­talom birtoklása nélkül válhattak volna a környezetük hasznos tagjaivá.

A hatalom jelzett szimptómái a mai politikai gyakorlatban is felismerhetőek. Az eltelt im­máron negyed évszázadban (a polgári társadalmi rendszer nyújtotta „korlátlan demokrácia” virágzása korábban) megtör­ténhetett, hogy a kormányzás leendő birtokosai az ,,az ör­döggel is barátságot kötöttek”, csakhogy a hatalmat megsze­rezzék. Olyan fokon kerítette őket birtokába a hatalomvágy, hogy később sem tudnak tőle megválni.

Képtelenek gyakorolni a világi pozícióról történő lemondás nem kis önfegyelmet és ön­kontrollt igénylő művészetét. Nem tudják magukévá tenni a cum dignitare recedere (méltó­sággal visszavonulni) normát. Csakis akkor fogadják el a primus inter pares (egyenlők közt első) elvet, ha az egyen­lőnek minősülő társak között mindig ők kerülnek élre.

Szűkebb és tágabb környe­zetükben pedig csak kritikátlan kiszolgálóknak, „csókosoknak” biztosítanak életteret. Követke­zésképp politikai érvényesülés, gazdagodási lehetőség kizárólag azok számára adatik meg, akik szolgalelkűségről tesznek tanúbizonyságot, s akik ellent­mondás nélkül azonosulnak a megátalkodott hatalomgyakorló másoknál mindenhez jobban értő, tévedhetetlenség pózában tetszelgő ostoba képzetével.

Dr. Südi Bertalan

Kezeljük tudományosan a fogalmakat!

Az újságokban, a televízióban, szakdolgozatokban több tudós, újságíró és politikus a 2010-es fordulatot, amikor az MSZP alulmaradt a parlamenti választásokon s a FIDESZ kétharmados többséggel birtokba vette a kormányt és a törvényhozók házát, rendszerváltásnak, következésképpen (fülke)forradalomnak nevezi.

Megítélésem szerint ez a minősítés tudománytalan, pontatlan és megtévesztő. Még akkor is az. ha jelentős változás következik be az új kabinetben, a korábbival szemben. A régi (Horn Gyula, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon) vezette alakzat kapitalizmusra épülő polgári demokrácia, míg az új (Orbán Viktor) vezette formáció kapitalizmusra épülő, mindinkább önkényuralmi jellegűvé váló politikai felépítmény.

Az „orbanizmus” fokozatosan, csalárd módon építi be ideológiai-politikai struktúrájába a Tisza István-i és horthysta elemeket, fokozatosan építi le a polgári demokrácia kockaköveit. A Putyin orosz elnökkel kötött paksi megállapodás módja is szemléletesen mutatja: Orbánnak (a háromnegyedes többség ellenére is) egyre kényelmetlenebb a parlament létezése, és kardinális kérdésekben egymaga szeretne dönteni. Ezek egyeduralkodói allűrök.

Természetesen az ilyen módszereknek semmi közük sincs a kádári gyakorlathoz (sokszor, sokan vonnak párhuzamot), ugyanis az MSZMP főtitkára a közügyeket érintő kérdéseket általában megvitatta a pártban, a parlamentben, és intézkedései nem kortesfogások voltak, hanem komolyan vette azokat, s a nép valódi érdekeit szolgálta. A Kádár-Orbán analógia kinek a malmára hajtja a vizet?

A 2014-es változások nem vezetnek rendszerváltáshoz, még akkor sem, hogy a FIDESZ győzött, és meg akarják valósítani rémálmait, mert a történet- és társadalomtudományban a „rendszer” társadalmi formációt jelent (kapitalizmus, szocializmus) tehát nem nevezhetők forradalomnak. A forradalom fogalmával visszaélnek a jobboldalon, mert az egy olyan tömegmozgalom, melynek célja az elavult társadalmi alakzat megdöntése és helyette egy fejlettebb létrehozása, olyan radikális változás, melyet létrehozni csak akkor lehet, ha megvalósításához megértek az objektív és szubjektív feltételek. Ami megvalósulhat kormányváltásban, de ez semmiképp sem rendszerváltás. A revolúciónak még nem jött el az ideje.

Hegedűs Sándor

A GYŰLÖLET MAGJA

A miniszterelnök úr szándéka, hogy az országban nyugalom és nemzeti egység legyen. A szándék jó, csak az a probléma, hogy éppen ő volt az, aki 1989-ben a gyűlölet magját elvetette, amikor azt mondta: a kommunistákat agyagba kell döngölni. Minket, akik éjjel-nappal, hétköznap, vasárnap dolgoztunk, hogy ő és társai ingyen tanulhassanak az egyetemen, ők akkor még semmit sem tettek a nemzet asztalára, de mellé ültek lakmározni.

Sajnos a gyűlölet magja azóta szépen növekedett, hajtásai hosszúra nőttek. Felsorolni hosszú lenne, de kettőről érdemes egy néhány sort írni.

- Dávid Ibolya miniszterként avatta fel Tóth Ilona szigorló orvos szobrát, akit az 1956-ban elkövetett tevékenységéért elítéltek. Amikor a miniszter asszonyt arról kérdezték mi a véleménye a Köztársaság téren meggyilkolt katonákról, azt válaszolta, azok ávósok voltak. Igen, mert oda sorozták be őket, és életükkel fizettek, mert nem szegték meg az esküjüket, és nem hagyták el az őrhelyet. Ez bizony méltán váltott ki sok emberben ellenérzést.

- Lázár János korábban azt a kijelentést tette, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Ezzel milliókat sértett meg és felháborodást váltott ki. Mi becsületesen dolgoztunk évtizedeken át, hogy az ország gyarapodjon, ők meg munkavégzés nélkül lettek milliomosok vagy milliárdosok, amit tőlünk vettek el. Az elmúlt 25 év alatt kettészakították az országot, a különbség a gazdagok és a szegények között tovább nőtt.

A félelem eluralkodott az emberekben, ezért Bibó István demokráciáról alkotott véleménye: ,,Demokrácia egyenlő: félelem nélkül élni’’ – nem valósult meg. Én nem látok reményt arra, hogy az országban nyugalom és egységes nemzet legyen.

A gyűlölet elvetett magjából mára óriási fa lett, erős gyökerekkel.

Horváth Sándor

Az önkormányzati választásokról

Jelenlegi ismereteink szerint a választásra október 12-én kerül sor. Pártunk megyei vezetői elkészítették a jelöltek előzetes listáját. Némi változtatásra még sor kerülhet.

JÁSZLADÁNY: Kun József

KISÚJSZÁLLÁS: Kassai Norbert Farkas Károlyné Bodor Anikó Kiss Csaba

KARCAG: Németh Imréné ifj. Nagy József Földi Imre Horváth Sándor Horváth Sándorné Czinege Piroska ifj. Czinege József Nagy József

MEZŐTÚR: Tóth Angéla Major Mihály Sánta Barbara Veres Gyula Herczeg Antal (egyben polgármesterjelölt is) Sánta Károly Bíró Imre Késmárki István

RÁKÓCZIFALVA: Farkas László

RÁKÓCZIÚJFALU: Terenyei Sándor

TISZABURA: Dull Krisztián Norbert (egyben polgármesterjelölt is) Dr. Horváth Balázs Rácz Róbert ifj. Berényi Mihály Penti Ádám

TISZAROFF: Dr. Katona Gábor

TÖRÖKSZENTMIKLÓS: Szilágyi András + 6 jelölt           

TÚRKEVE: Árvai Imre Sipos Sándor Szabó Károly Kramperger Miklós

SZÁSZBEREK: Szíjjártó Mihály

SZOLNOK: Túri Kristóf  (egyben polgármesterjelölt is)  Bánvölgyi Attila Bencsik Mihály Farkas Péter Gulyás László Herczegh Klára Nagy Sándor  Agócsné Faragó Magdolna Szilágyi Sándor Gyulainé Mihályi Ilona ifj. Szilágyi Sándor

NAGYKÖRŰ: Póta Lászlóné

Szolnok megyei elnökjelölt: Bencsik Mihály

Fontos információ még, hogy választókerületenként a választói névjegyzékbe felvett lakosok létszámának, ha 1 %-a aláírja az ívet, akkor a jelöltre lehet majd voksolni. Ez az 1 % számokban kifejezve 60-65 aláírás. A lakos több pártjelölt ívét is aláírhatja. Az aláírás gyűjtésére 2 hét áll rendelkezésre.

GONDOLATOK

A napokban kerestem valamit a könyveim között, és kezembe került egy 43 oldalas könyvecske. Sztálin beszéde a XX. kongresszuson. Mivel azt igen régen olvastam, most ismét elolvastam. Őszintén szólva most értettem meg igazán. Sztálin Leninnel közösen megbeszélték, hogy a „harmonikus szocializmust” kell megvalósítani. Többször említette 1928-ban is, de közbejött a II. világháború, amit pontosan a Szovjetunió ellen robbantottak ki, amelynek sokmillió ember lett az áldozata.

Ne akarjon senki úgy gazdag lenni, hogy ezreket, mil­liókat éhbérért dolgoztat. A kapitalizmus fő vonásaira Sztálin egyértelműen rámutat.

Olyan rendeletet kell hozni, hogy a választáson köte­lező a részvétel. Akkor nem 38-40% jelent 2/3-os többséget, hanem érvényesülhet a demokrácia.

Dudás György

Még egyszer a Munkás Kupáról

Gratulálni szeretnénk kiemelten a XX. Munkás Kupa sporteseményen részt vevő TISZABURAI csapatnak, akik a Munkáspárt égisze alatt léptek pályára és először vettek részt a viadalon, hogy szereplésükkel eljutottak a középdöntőig.

Jövőre is szeretnénk drukkolni a csapatnak.

SÜDI BERTALAN: A „BÉKE SZIGETE”?

Külhoni polgár arról áradozott,

Hogy,, Magyarország a béke szigete”,

Csend honol mindenütt, mondta lelkesen,

Alig van ország, ‘mely azonos vele.

A laikus úr jócskán melléfogott,

Nem tudta, hogy mi zajlik a hazánkban,

Nem ismerte fel országunk pusztítóit,

S, hogy kinek mi árt az okozott kárban.

Hogy árulók ,,vezették meg” a népet,

Sokakat munkátlanságra ítélték,

A szavazókat jóléttel áltatták,

Ám semmi nem lett úgy, ahogy ígérték.

Hogy rizikó az önálló vélemény,

Nyomorúság kínja gyötri a szegényt,

A holnaptól való félelem pedig

Elfojt benne hitet és minden reményt.

Soványító kúrán sínylődnek sokan,

Hisz’ jócskán kifosztott országban élnek.

Míg jövőtlenül gyötrődnek milliók,

Nem lesz alapja semmilyen reménynek.

Így él a többség a ,,béke szigetén”:

Senyved, de hallgat, mintha néma lenne.

Tudja, egyénileg hiába lázong,

Közösen pedig nincs bátorság benne.

Voltak ősök, kik igazságra vágytak,

S nem tűrték a hatalom álságait,

A jogaikért bátran ölre mentek,

S levetették a népnyúzók láncait...

Csak igazsággal szépülhet a béke,

S ha szabadságban élnek az emberek,

Ám a ,,tőkés szabadság” jámborai

Zsákmányoló ajserektől tengenek.

Ha burzsujok nélkül élhetnénk végre,

Lehetne hazánkból ,,béke szigete”,

Valóságos, melyre régóta vágyunk,

Volna a békének végre hitele.