A 25.
Rendkívüli Kongresszus a tagság akaratával összhangban megváltoztatja a
párt
nevét. A párt módosított neve: Magyar Munkáspárt. A párt rövidített neve
változatlanul Munkáspárt. A 25. Rendkívüli Kongresszus a Szervezeti
Szabályzatban átvezeti a párt módosított nevét - ezt a határozatot
fogadta el a Magyar Kommunista Munkáspárt (illetve május 11-e óta Magyar
Munkáspárt 173 küldöttje a párt budapesti székházában 2013. május
11-én. Thürmer Gyula elnök a rohadt kapitalistákra hivatkozott, akik a
parlamentben olyan törvényt fogadtattak el, amelynek lényege: politikai
párt nevében nem szerepelhet az önkényuralmi rendszerre utaló szó. Így a
"kommunista" szó, amely nyolcadik éve volt ott a párt nevében, most
kikerült onnan.
A névváltoztatási határozat elfogadása előtt a kongresszuson átadták a
Munkáspárt Vörös Lobogója kitüntetést is. Jász-Nagykun-Szolnok megyéből
Szilágyi Sándor szolnoki párttag vehette ezt át négy másik elvtárssal
együtt.
Thürmer Gyula beszéde a Munkáspárt 25. kongresszusán, 2013. május 11.
Elvtársak!
Barátaim! Harcostársaim! Jó reggelt mindenkinek! Üdvözlet, vörös inges,
elvtársi, forradalmi üdvözlet a Munkáspárt 25. Rendkívüli Kongresszusa minden
küldöttjének és vendégének.
Sokan
kérdezitek: miért tartunk rendkívüli kongresszust? Nos, megmondom. Azért, mert
a sok rohadt kapitalistának nincs más dolga, mint a múltat rugdosni, a
szocializmust ócsárolni. Az embereknek nincs munkájuk. Négymillió ember él alig
60 ezer forintból. Százezrek lakását veszik el pillanatokon belül. S akkor ők,
a nagyokosok, odafent ráérnek törvényeket farigcsálni. Nekik most az a fontos,
hogy kiről lehet utcát elnevezni, és kiről nem. Rábízták a Tudományos
Akadémiára, hogy politikai kérdésekben legyen döntőbíró. Sajnálom Pálinkás
elnök urat és munkatársait. A tudományos világ egyszer még szégyelleni fogja
ezt a missziót.
Barátaim!
Micsoda buta, fejetetejére állított világ ez! Itt az ideje, hogy helyet
cseréljünk! Mi jobban tudnánk irányítani az országot, mint bárki más a
parlamenti pártok közül.
Lehet,
hogy nem vagyunk okosabbak, mint a parlamentiek. De egyet biztosan jobban tudunk.
Jobban tudjuk, hogy mi fáj az embereknek, mi kell a dolgozóknak. És ez a döntő!
A
magyarországi válságot megoldani csak úgy lehet, ha a tőke hatalmát
korlátozzuk, és 24 év után végre adunk a dolgozó embereknek. Vagy megértik ezt
a kormányok, és cselekednek, vagy a népharag fogja kikényszeríteni.
Mi
partnerek vagyunk minden olyan intézkedéshez, ami elvesz a tőkésektől és segíti
a dolgozókat. De nem vagyunk partnerek semmihez, ami becsapja, kijátssza,
megrövidíti a dolgozókat.
Elítéljük
az Európai Unió Magyarország elleni támadásait. Lehet vitatkozni a magyar
alkotmányról idehaza, de elfogadhatatlan, hogy az EU lépten-nyomon beleszóljon
Magyarország életébe. Ma az EU brüsszeli urai a népek felett vannak, és egyre
inkább uralkodnak felettünk. Talán éppen ezért nem képes az EU a válságot
leküzdeni, munkát és tisztességes megélhetést adni mindenkinek.
Ma már
a napnál világosabban látható, hogy az EU így nekünk nem jó. Itt az ideje, hogy
társadalmi vita induljon Magyarország EU-tagságáról!
Elvtársak!
A parlament törvényt hozott: nem lehetünk kommunisták. Nos, elvtársaim, mit válaszolunk
erre? A válaszunk csak egy lehet. Nekünk nem tetszik az a rendszer, ahol a
bankok a kormány tudtával átverhetik az embereket. Nem tetszik az a rendszer,
ahol milliók sorsa a létminimum, a szegénységi küszöb, néhány százezeré pedig a
sokmilliós jövedelmek.
Mi meg
akarjuk változtatni ezt a világot. Mi kommunisták voltunk, kommunisták vagyunk
és azok is maradunk. A lényeg azonban nem a név. A párt neve nem örök fogalom,
alkalmazkodnia kell az adott korszak feladataihoz.
1989-ben
az MSZMP név mellett döntöttünk, mert akkor azt kellett mondani az embereknek,
hogy ragaszkodjanak a szocializmushoz.
1993-ban
Munkáspárt lettünk, mert akkor mindenki demokrata, magyar, független, meg a jó
isten tudja, hogy mi akart lenni. Csak munkás nem akart lenni senki. Mi viszont
vállaltuk a munkást és vállaljuk ma is.
2005-ben
felvettük a kommunista nevet. Hiba volt? Nem, elvtársak! 2005-ben annyi
újbaloldali, zöldbaloldali, baloldali zöld, meg minden féle álbaloldali szemét
volt ebben az országban, hogy világosan meg kellett az embereknek mondani: mi
mások vagyunk.
Ha ma
élni akarunk, és mi élni, küzdeni akarunk, módosítanunk kell a párt nevét.
Tagságunk véleménye egységes: a párt nevéből hagyjuk ki a kommunista szót, és a
párt módosított neve Magyar Munkáspárt legyen! A bíróság döntése után
határozzunk a további teendőkről. A fentiek alapján megvan a lehetősége annak,
hogy a bíróság bejegyzi a párt módosított nevét. Ha gond lenne, folytatjuk a
kongresszus második szakaszában, és közösen döntünk a tennivalókról.
A Munkáspárt marxista-leninista lényegét nem adjuk fel. Lenin képét ma ismét
megnyitottuk: hadd lássa mindenki! Hadd lássa mindenki: mi nem vagyunk sem a
Fidesz, sem az MSZP. Nem vagyunk Együtt 2014, nem vagyunk MSZDP, nem vagyunk
Szolidaritás, nem vagyunk Milla. Nem vagyunk azonosak a baloldali jelszavakkal
szerveződő politikai söpredékkel.
A
baloldaliság önmagában véve csak frázis, ha nem teszed mindjárt hozzá, hogy mit
akarsz a dolgozókért tenni. Az MSZP-nek és a többi - magát baloldalinak
kikiáltó - szervezetnek nincsenek ilyen válaszaik. Ezért rendre tőlünk
lopkodják az elképzeléseinket, még a vörös színünket is. Mi Munkáspárt voltunk
és maradunk a jövőben is, a munkások, a dolgozók mellett álltunk és állunk ma
is.
Elvtársak!
Az ember esze tényleg megáll néha. Ezerszer betilthatják az április 4-e
utcákat, a Felszabadítás tereket, sőt tilos lehet Gorkij és Lukács György neve,
de ettől nem lesz több munka Magyarországon, a fizetésünk sem lesz több, és a
gyerekeinknek sem lesz könnyebb. Az ország vezetésének lenne ezernyi fontosabb
dolga, mégsem ezt csinálják. Miért?
Nos,
azért, elvtársaim, mert itt 25 éve minden kormány, minden parlamenti párt
utálja a szocializmust. Ahogy az alacsony ember utálja a magasokat, a tőkés
kormányok utálják a szocialista múltat.
Ha a kettőt egymás mellé állítjuk, kiderül, hogy mi vagyunk a
magasabbak.
A
magyar szocializmusnak rengeteg hibája volt. De minden hibája és minden
gyengesége ellenére többet adott az embereknek, mint az új magyar tőkés
rendszer.
Nem
tudom, észrevettétek-e? Ebben az országban minden kormány küldetéstudatban
szenved. Nem kormányozni akarják Magyarországot. Saját kényszerképzeteiket
akarják ráerőltetni a népekre, sőt mindjárt belépni a történelembe.
Antall
József számára egy dolog volt fontos: gyorsan bevezetni a kapitalizmust, nagyon
gyorsan, addig, amíg a nép nem tér észhez.
Ahogyan
a latin mondás tartja: Sietős kutya vak kölyköket fial. Azaz, a kapkodás bajt
okoz. Így kaptunk szedett-vedett többpártrendszert, alkotmánybíróságot,
ombudsmant, és egy meglehetősen költséges államrendszert.
Antallnak
és persze az akkori politikai elitnek volt egy nagy bajuk. Nem volt ellenálló múltjuk. Utólag beszerezni
meg nehéz. Hofi mondogatta abban az időben: te ellenálló voltál? Nem, de már
intézik.
Szóval
nekik nem voltak érdemeik a szocializmus megdöntésében. Antall a szocializmus
éveiben múzeumi főigazgató volt, és nem Bastille fogja, még Munka Érdemrend
Aranyat is kapott.
Boross
Péter sem volt mártír, ő egy vendéglátó ipari vállalat főnöke volt. Tudjátok,
hány fröccsöt fizethetett ő a szocialista kor más főnökeinek?
Ezért
kellettek nekik történelmi események, amelyekbe szépen belekapaszkodhatnak, s
átírhatják a történelmet.
Ez volt
nekik 1956. Szépen csináltak egy törvényt is, amelyben 1956-ot "forradalom
és szabadságharc" szintre emelték.
Ja, és
persze a Horthy-rendszer! Antall 1993-ban kijelentette: a Horthy-rendszer
"alkotmányos monarchia" volt. Ezzel elindította a Horthy-rendszer
rehabilitációját. Nem a Fidesz, hanem az
MDF.
Nem
lehet és nem szabad visszatérni a Horthy-rendszerhez. Ez jó lehet egyes pártoknak, de rossz és
értelmetlen az ország egészének.
1990-94
között igazából nem a történelem újraértékelése izgatta őket. A személyes
ellenségekkel leszámolni, a disznóságaik tanúit és a kellemetlen vetélytársakat
félreállítani, nos ez volt az igazi sport.
Így
született meg az Antall-kormány utolsó évében az ügynöktörvény. Aki nyilas
volt, ÁVH-es volt, vagy a Kádár-rendszerben BM-jelentéseket olvasgatott az ellenzékről,
nem tölthetett be köztisztséget. Vagy, ha igen, le kellett mondania. Persze,
senki sem mondott le. Csurka István a legnagyobb lelki nyugalommal volt a MIÉP
elnöke, vagy Horn Gyula miniszterelnök, pedig a törvény vonatkozott rájuk is.
Antallék
hozták meg az első kifejezetten szocializmus ellenes törvényt. Betiltották a
vörös csillag nyilvános használatát. A dologban az volt aranyos, hogy a
törvényt egy konzervatív kormány találta ki, és ki írta alá? A liberális Göncz
Árpád! Szó nélkül, pedig nem volt egy aláírós típus. És mi történik később? A szocik 12 éven át
uralkodtak. Mond meg, melyik szocialista kormány adta vissza a vörös csillagot?
Emlékeztek valamelyikre? Egyik sem! Ennyit a szocik baloldaliságáról.
A
Horn-kormány megér egy külön misét. Horn Gyulának több esze volt, mint az
összes szoci utódjának. Gyula kiállt, és azt mondta: én vagyok Kádár János!
3.60 lesz a kenyér. Jó fogtok élni. Persze nem az volt, de a nép bevette.
Horn
azért volt okos, mert tudott valamit. Tudta, ha a nép velünk, a Munkáspárttal
azonosítja Kádárt, akkor nekik végük. Ne feledd, ’94-et irtunk! Horn csinált
ellenünk még egy disznóságot. Felemelte
a parlamenti bejutási küszöböt 4-ről 5 százalékra emelték. Higgyétek el, ez a
két dologgal nagyobb kárt okoztak, mint az egész vörös csillag történettel.
Aztán
jött az első Orbán-kormány. Már akkor át akarták írni a történelmet, csak még
nem volt elég erejük. Ellenben elkezdtek
misére meg körmenetre járni. Sőt, akkor kezdtek pénzt fizetni az egyházi
iskolába járó gyerekek után. Nézzetek
körül, mi lett belőle. Tavaly 200 ezer gyerek járt egyházi iskolákba, és a
papok megjelentek az állami iskolákban is.
A
Medgyessy-kormány dilije a köztársasági elnevezés volt. Ma minden nemzeti,
akkor minden köztársasági volt. Medgyessy imádta a franciákat. 1956 persze
nekik is kellett, ezért csináltak is egy Nagy Imre Érdemrendet. De Medgyessy
még a jobbak közé tartozott. Nem úgy utóda, Gyurcsány. Nem tudom, hogy a történelemhamisításnak és a
politikai szemétségnek vannak-e fokozatai.
A Gyurcsány-kormány
követte el a legnagyobb gazságot a szocialista múlt ellen, sőt azok ellen, akik
az országot építették a szocializmus évtizedeiben. 2007-ben valakik
meggyalázták Kádár János sírját. Az MSZP-es főpolgármester-helyettes egy
éjszaka alatt vissza záratta sírt. Az ügyet pár hónap elteltével lezárták,
anélkül, hogy a tetteseket elkapták volna.
Miért
csinálták? Azért, mert az MSZP-SZDSZ vezetés már rettegett Kádár emlékétől is.
Kádár 12 év alatt virágzó országot teremtett. A szocik 12 év alatt szétlopták,
lerombolták az országot.
Világosan
szeretném ismét leszögezni: mi nem a régi rendszerhez akarunk visszatérni, mi
új közösségi társadalmat akarunk. De Kádár János emlékét őrizzük. Ígérem: lesz még Budapesten Kádár tér és lesz
Kádár szobor is.
Tisztelt
kongresszus! Sajnálattal látjuk, hogy a mostani kormány túltesz elődein a múlt
elítélésében. Az Orbán-kormánynak van
sok jó tulajdonsága, de a kommunista ellenes kirohanásai fölöslegesek, károsak
és zavaróak.
A
Fidesz-nemzedék a szocializmus-ellenességben fogant. De ma más időket élünk. Az
ország, Európa válságban van, és az emberek válaszokat várnak. A kommunista
ellenes gyűlölet nem válasz.
Meg
lehet érteni azt is, hogy a Fideszesek iszonyúan gyűlölik az MSZP-seket. 12
évig a szocik kormányoztak, és a Fidesz csak nagy nehezen jutott hatalomra. A
kormány, amikor kommunistát mond, valójában az MSZP-re gondol.
Az MSZP
és a Munkáspárt nem ugyanazt jelenti. Az MSZP a Fidesz vetélytársa, ellenfele a
hatalomért folytatott harcban. A kommunisták, a Munkáspárt pedig egy más
történelmi korszak hirdetői és hordozói. Az MSZP a Fidesz rövid - és középtávú
ellenfele. A Munkáspárt a hosszú távú kihívást jelenti nekik.
Elvtársak!
A mai helyzet különbözik az elmúlt évtizedektől. Az elmúlt évtizedekben a
kapitalizmus nem volt akut válságban. Ma válságban van, olyan válságban,
amelyet nem tud megoldani. Ezt tudjuk mi is, tudja a Fidesz-kormány is.
A
Fidesz-kormány azt is megértette, hogy a multinacionális tőke, az EU, az IMF
receptjei nem elegendőek. Mit is mondanak ők? A piac szabályozza a gazdaságot.
Nem kell félni! Előbb vagy utóbb úrrá lesznek a munkanélküliségen, a
szegénységen. Úgy, ahogyan ez a kapitalizmus korábbi története során gyakran
volt. Az állam ne avatkozzon be a gazdasági folyamatokba, csak a
keretfeltételeket biztosítsa! Mivel a
tőkés gazdaság lényege a pénz, a főszereplő pedig a bank, a bankokat kell megsegíteni.
Ezt
lehet csinálni, de ennek az árát mindig a dolgozó tömegek fizetik meg.
Európában ez ellen lázadtak fel az emberek. Ez nem forradalom, de az okosabb
tőkés tudja, hogy itt lépnie kell.
A
Fidesz lépett. Egységes akaratú állam kell! - mondták. Az államnak szerepet
kell vállalni a gazdaságban. Az állam vállalja a tőke, a bankok bizonyos
szabályozását, vagy ha tetszik, korlátozását. Ösztönözni kell a külföldi
termelő tőkét, de korlátozni kell a spekulatív profitot. Fizetni kell a külföldi
adósságokat, mert akkor a külföldi tőke megnyugszik, és valamivel nagyobb
mozgástérhez jut a kormány. Bármi áron munkahelyeket kell teremteni, még akkor
is, ha azokat nem maga a gazdaság gerjeszti.
Az embereknek valamivel jobb életet kell adni, mert csak így kerülhető
el a szociális robbanás. Ugyanakkor társadalom mozgató erejévé egy új
középosztályt kell tenni.
Valljuk
be őszintén: ebben nagyon sok jó elem van.
A Fidesz azonban nem tudja megvalósítani a tőke korlátozásának
politikáját. Két ok miatt. Egyrészt, mert az európai nagytőke erre még nem
szánta rá magát, ezért akadályozza az Orbán-kormányt. Másrészt, azért sem
tudja, mert nem tud, és nem akar túllépni a tőkés társadalom határain.
A banki
különadó kivetése, a mobilhálózatok megadóztatása, a rezsi költségek kötelező
csökkentése korlátozta a tőkét, de nem zárta ki annak lehetőségeit, hogy az
érintettek a lakosságra hárítsák át.
Valójában úgy tűnik, hogy a nagy tőkéscsoportok profitja nem csökken,
hanem nő.
A
kormány hoz létre új munkahelyeket, de 500 ezer regisztrált munkanélküli van.
Ugyanennyi magyar dolgozik az EU-ban, akik egy része munka nélkül lenne, ha
itthon lenne. És további 500 ezer fő meg csak teng-leng, mert a kormány már
régen lemondott róluk. Békésben, Nógrádban több olyan település van, ahol a
munkaképes emberek 50%-nak nincs munkája.
A
külföldi vállalatok csak részben segítik az ország gazdasági fejlődését. A
külföldi cégek csak akkor jönnek, ha a magyar kormány garantálja az abszolút
politikai rendet, nem engedélyezi a sztrájkokat, tüntetéseket, fenntartja a
stabilitást. A külföldi cégek itt csalogatása nagyon sokba kerül az országnak.
Az
EU-től jövő költségvetési támogatások nem alkalmasak a saját nemzeti ipar
építésére. A támogatások felhasználása is úgy történik, hogy újabb külföldi
cégeket kell bevonnunk.
A kis-
és középvállalkozások – ahol a hazai dolgozok 85-90%-a dolgozik – nem kapnak
segítséget, még várat magára a gazdaság fellendülése is, amihez esetleg a cégek
fejlesztését rá lehetne építeni.
A
szegények és gazdagok közötti különbség nem csökken, sőt nő. Az idén is Csányi
Sándor lett a leggazdagabb magyar. 135 milliárd forintra becsült vagyonával
továbbra is a ranglista élén áll. 2002-ben még 15 milliárd felett diszponált.
Az első 15 milliárdos összvagyona majd 8-10 év felsőoktatási forrás igény
mértékével azonos, mint ahogy az 1000-1100 milliárdjukból 1,2 millió dolgozó
havi bére telik ki belőle.
Az
egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése egyértelműen a középosztályok és a
gazdagok életét tette jobbá.
A munka
törvénykönyve kiszolgáltatottá tette a dolgozókat. A PolicyAgenda
közvélemény-kutató felmérése szerint a választók nem tekintik
munkavállaló-barát kormánynak a mostanit. Még a kormánnyal jó kapcsolatban lévő
LIGA Szakszervezetek szerint is mintegy 250 olyan rendelkezés van a törvényben,
amely hátrányos a munkavállalók számára.
Elvtársak!
Ne csodálkozzunk, hogy a tőke erői félnek tőlünk. Nem azt mondom, hogy nem
tudnak aludni miattunk, de tudnak rólunk. Hidd el, ők is látták, hogy május
elsején sok ezer ember jött el a majálisunkra.
Ők is
tudják, hogy felnőttek új nemzedékek, harminc-negyvenévesek, akik a
szocializmussal mindent elveszítettek, de a kapitalizmussal semmit sem nyertek,
és ezt ma kezdik érezni, és tudatosan vallani.
Tudják,
és ezért bennünket támadnak. Elvenni a múltunkat, elvenni nevünket, megtörni
gerincünket, és a végén eltiporni bennünket! Ezt akarják a tőkések erői.
Meg
kell-e ijednünk ezektől a támadásoktól? Megijednünk semmiképpen sem szabad,
mert ezzel pont a tőkések érnék el céljukat, megfélemlítenének bennünket.
Mit
kell tennünk? Először is, módosítsuk a párt nevét! Másodszor, erősítsük meg a
pártot! Harmadszor, készüljünk fel a parlamenti választásokra!
Kedves
Elvtársak! Erősítsük meg a pártot a következő időszakban! Ragadjuk meg azokat
az új lehetőségeket, melyek kínálkoznak, használjuk az új eszközeinket! Kérem a
kongresszus küldötteit, mondják el, hogy látják a párt helyzetét, milyen új
elemeket látnak saját területükön!
A
Munkáspártnak van erkölcsi tekintélye, súlya, erkölcsi-politikai tőkéje a mai
társadalomban. Az emberek tudják rólunk, hogy mi nem forgattunk köpönyeget, nem
változtattuk politikai arculatunkat. Mi nem vagyunk sem az MSZP, sem a Fidesz.
Ezt tudják rólunk, és hitelesnek tartják a politikánkat, és annak mértékében,
ahogyan nőnek a nehézségek, érdeklődnek is irántunk.
Ezért
az erkölcsi tőkéért sokan, nagyon sokan dolgozunk 25 éve. Ez az erkölcsi tőke
nem elég forradalomhoz, nem elég ahhoz, hogy bevegyük a parlamentet, de
szükséges mindkettőhöz. Becsüljük meg, és építsünk rá!
A
Munkáspárt gondolataiért, erkölcsi tekintélyének erősítéséért sokat tett
barátunk és harcostársunk, Bódi László Cipő. Ő megfogalmazott valamit, amit
sokan éreznek manapság, csak még nem merik kimondani: nektek, a Munkáspártnak
van igazatok!
A
Munkáspárt több szervezetében megjelentek fiatalok. A május elsejei
rendezvényünkön öröm volt látni az új és fiatal arcokat. Különösen örömteli,
hogy többen jelentkeztek a pártba Budapesten. A főváros ma is a legnagyobb
szervezetünk. A fiatalítás biztosan meghozná eredményét.
Láthatjuk
a fiatalokat Csongrádban, Békésben, a Hajdúságban, Szolnok megyében,
Győr-Moson-Sopron megyében.
Mi a
tapasztalat? Türelmes munkára van szükség a fiatalokkal. Segíteni kell az ő
tájékozódásukat, politikai nevelésüket. Konkrét munkát kell adni nekik, hogy
lássák értelmét annak, amit csinálnak.
Bebizonyosodott,
hogy az Internet szinte az egyetlen olyan eszköz, ahol áttörést tudunk elérni,
kitörési pontot tudunk találni, új embereket, köztük fiatalokat tudunk
megszólítani. Ma ezt a munkát Budapesten Kovács István elvtárs irányítja. Aktív
segítője Petrik Tímea és Nagy István elvtárs. A párt közös érdeke az, hogy Nagy
István elvtárs teljes tehetségét és energiáját erre tudja fordítani. Ehhez,
elvtársak, az kell, hogy nyúljunk a zsebünkbe, biztosítsuk még egy fő állású
dolgozó fizetését! Sok mindent megoldottunk már az elmúlt 24 évben. Oldjuk meg
ezt is!
A párt
politikai-eszmei egysége az elmúlt évek fontos vívmánya, amire vigyáznunk kell,
mint szemünk fényére. Ma a tőke erői azzal gyengítik a kommunista erőket, hogy
felkarolják, pénzelik az állbaloldali, opportunista, revizionista erőket. Ezek
a pártok veszélyesek, mert a mi jelszavainkat használják, sokszor a mi színeinket,
de a politikájuk lényege a tőkével való kiegyezés.
A közel
múltban az Interneten kezdték magyarul terjeszteni a Transform! című
folyóiratot, ami az Európai Baloldali Párt politikáját népszerűsíti. A magyar
kiadás munkatársai között olyan értelmiségiek vannak, akik a mi pártunktól
mentek el a MP2006-hoz vagy máshova.
A párt
politikai-eszmei egységének ápolásában meghatározó szerepe van A Szabadság
újságnak. Munkatársaink kiváló újságot írnak, a cikkek alaposan kimunkáltak,
szilárd kommunista szemléletet tükröznek. A Szabadság az egyetlen eszköz,
amellyel hetente eljutunk tagjainkhoz, és propagandaanyagként is terjesztjük.
A
Szabadság azonban veszélyben van. A támogatók száma csökken. Különösen nagy a
csökkenés Budapesten, és a vidéki emelkedés ezt nem ellensúlyozza. Erről sokat
beszélünk, de nem látjuk, hogy szervezeteink napi kérdésként foglalkoznának
vele.
Vannak
kiemelkedően jó munkát végző megyék, köztük Fejér, Bács Kiskun, ahol a tagság
zöme támogatja az újságot. Miért nem lehet ugyanezt megtenni Békésben,
Borsodban, Nógrádban? Még sokáig keresgélhetjük a kifogásokat, de a támogatók
növekedése nélkül nem lesz Szabadság.
A párt
politikájához pénzre is szükség van. A
Munkáspárt mintegy 37 millió forintos költségvetése kínkeservesen jön össze.
Bennünket nem milliárdosok pénzelnek, hanem maguk tartjuk el magunkat. Ez azt
is jelzi, hogy pártunkban van erő, van elszántság, van akarat.
A párt
fő kérdése ma a központ működésének biztosítása. Ha nem lenne központ, nem
lenne A Szabadság, nem lenne Internet, nem lennének elnöki utazások, és még egy
csomó minden.
Az
elmúlt években beálltunk egy bizonyos szintre. A tagdíjak egy részéből, a
Szabadság-támogatásból, az Ezres Klubból és adományokból képesek voltunk annyi
pénzt beszedni, ami elég volt három ember fizetéséhez, a rendszeres igényes
központi munkához.
Most a
bevételek jelentősen csökkentek. Ha ezen nem változtatunk, nem lesz más
választásunk, mint a feladatainkat csökkenteni, embereket elbocsátani, áttérni
egy más struktúrára. Meggyőződésünk, hogy ez nagy kárt okozna a pártnak,
visszavetne bennünket, nem tudnánk kihasználni azt a lehetőséget, ami most
kínálkozik.
Mindenre
van megoldás. Debrecenben járva, azt láttam, hogy idősebb tagjaink adták össze
két fiatal kongresszusi küldött utazási költségét. Szegeden két elvtársunk is
bejelentette, hogy jelentősen megemeli a tagdíját. Tagjaink sok helyütt
vállalnak újabb és újabb terheket a párt üzemeltetésében. Sokan vannak a
pártban, akik 3-5-10 példányt is előfizetnek, segítve ezzel a pártot.
Elvtársak!
Amire megoldást kell találnunk, az A Szabadság támogatóinak növelése és az
Ezres Klub erősítése. Ezek a pénzek jönnek a központba. Mondjátok el, hogy ti
mit javasoltok! Mutassatok példát a párt más tagjainak! Beszéljetek otthon
őszintén az anyagi problémákról. A Munkáspárt jövője a mi, a Ti kezetekben van!
Elvtársak!
A párt legújabb szellemi termékei közé tartozik az Interneten megjelenő MiTi,
amely Hajdu, Kovács, Karacs, Nagy elvtársak munkája, és én is részt veszek
benne. Az anyag képi megjelenítése ma semmivel sem rosszabb, mint, mondjuk a
BBC napi anyagai, és sokkal jobbak, mint a magyar pártok átlagos anyagai.
Olvassátok, terjesszétek, osszátok meg minél több fórumon!
A párt
politikai-eszmei egysége fejlesztésének fontos eszköze a Szabó Ervin Akadémia.
Az idén is új és nagyon érdekes előadásokat hallattunk. Látható, hogy a párt
aktívája igényli ezt a fórumot, tanul belőle és hasznosítja.
A párt
erejének fontos mutatója az akcióegységünk, azaz, hogy tudjuk-e tagjainkat
konkrét akciókra szervezni, mozgósítani, irányítani. Szervezeteink zöme
megértette, hogy ma nincs más harci területünk, mint az utca. Az utcán kell
jelen lennünk, bármilyen fárasztó és nehéz is. Sok helyütt nehezen indulnak a
kitelepülések, az utcai akciók, de ha rájövünk az izére, az értelmére, rögtön
könnyebben megy. Elvtársak! Menjünk az utcára, és főleg rendszeresen. Az
emberek hiányolnak bennünket és a munkánk is sokkal eredményesebb lesz, ha
legalább hetente egy-két órát közöttük vagyunk.
Kedves
Elvtársak! Tisztelt Kongresszus! 2014-ben parlamenti választások lesznek. Az
igazságügyi államtitkár szerint nem zárható ki a választási eljárási törvény
újabb módosítása. Enyém a labda, a többinek kuss - nagyjából ezt üzenik. Ez
olyan, mintha az MTK-Ferencváros rangadó előtt csak az egyik csapat tudná a
játékszabályokat, és ha a bíró tizenegyest adna, megváltoztatnák a szabályt.
Eldöntöttük,
hogy lesz, ami lesz, indulunk a választásokon. Indulunk azért, mert ez komoly
lehetőség politikánk képviseletére, fiatalok megnyerésére. Nem utolsó sorban az
emberek is ezt várják tőlünk.
A
választási indulás részben könnyebb, részben nehezebb. A kopogtató cédula
eltörlése jó. Jó az is, hogy minden állampolgár több pártot is ajánlhat. Jó az
is, hogy 500 érvényes ajánlás kell, a korábbi 750 kopogtató cédula helyett.
Mi a
rossz? A rossz az, hogy két hét alatt kell összegyűjteni az ajánlásokat. Rossz
az is, hogy több adatokat kell az ajánló íveken feltüntetni. És még van az
előbb említett bizonytalansági tényező is.
A
választásokon az a feladatunk, hogy legyen országos listánk. Ha van országos
listánk, akkor az elégedetlen, csalódott emberek lehetőséget kapnak arra, hogy
ránk szavazzanak. Az emberek döntését -
média híján - nem tudjuk befolyásolni,
de a lehetőséget meg tudjuk adni. Ez függ tőlünk.
Az
országgyűlési képviselők száma 199 lesz. 106 képviselőt egyéni
választókerületben, 93 képviselőt országos listán választanak.
Pártlistát
az a párt állíthat, amely - legalább 9 megyében és a fővárosban - legalább 27
egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított. Ez a feladat nehéz, de
nem lehetetlen.
A
Központi Bizottság, az Elnökség többször is áttekintette, és mindig azt
mondtuk: igen, meg lehet csinálni! Dolgozunk Budapesten, Pest megyében,
Nógrádban, Békésben, Szolnokban, Borsodban,
Fejérben, Szabolcsban. Dolgozunk továbbá
Hajdú-Bihar, Csongrád, Györ-Moson-Sopron, Bács Kiskun 1-1 kerületében.
Borsodban
a megyei értekezleten az elvtársak maguk javasolták, hogy több jelöltek kell
állítani, mint, amit a megyei vezetés javasolt. Csongrádban is egyel több
jelöltre vállalkoznak. Budapesten is azt látjuk, hogy az elvtársaink nagyon
alaposan felmérik, hány emberrel, hol, mettől-meddig fognak gyűjteni.
Hol
vannak a problémáink?
Jelöltjeink
egy része visszakozott, amikor szembesültek a valóságban rájuk váró munkával.
És még nem mindenki szembesült vele. Jelöltjeink egy része nem hajlandó
tudomásul venni, hogy utcai munka, aláírásgyűjtés nélkül nem megy. Megyei
vezetéseink egy része nem közös gondként kezeli a jelöltállítást, hanem
továbbra is "ki van adva" a választókerületeknek.
A
támogatói listák összeállítása szinte mindenütt nagyon nehezen halad. Ha nem
fogjuk tudni pontosan, hogy hova is megyünk az ajánlásért, kapkodás lesz a
vége, és nem kizárt, hogy sok területen minden szándék ellenére sem lesz meg a
szükséges mennyiség.
A május
elsejei budapesti ünnepség is azt mutatta, hogy az emberek szívesen aláírják a
munkáspárti aláírásgyűjtő íveket. Ha sikerre visszük ezt az akciót, sokkal
könnyebb lesz a választásokon. Ma az a legfontosabb feladat!
Elvtársak!
Jövőre ünnepeljük pártunk 25. születésnapját. A magyar munkásmozgalom
legnagyobb vívmánya 1990 óta a marxista kommunista párt, a Munkáspárt
újjászervezése volt.
Óvjuk,
védjük, gyarapítsuk pártunkat! Ez a mi kötelességünk. A Ti kötelességetek! Ti vagytok a párt! Ha Ti nem szervezitek a
választási munkát, ha Ti nem fizettek
elő A Szabadságra, ha Ti nem mentek az utcára, senki sem teszi meg helyettetek.
A munkásmozgalom, a magyar dolgozók előtt Ti lesztek a felelősek.
Kire
számíthatunk ebben a küzdelemben? A szocialistákra, a liberálisokra és minden
folyamatosan születő fajzatukra, biztosan nem! De nem kell ezen csodálkozni
elvtársak! Ők ugyanúgy tőkések, mint a konzervatívok, sőt, talán még
rosszabbak, mert ők állandóan bizonyítani akarják, hogy ők nem kommunisták.
A
dolgozó emberekre számíthatunk. Azokra, akik saját maguk tapasztalták meg, hogy
a tőkés rendszer, a munkanélküliség, a szegénység nem jó. Ők a mi
szövetségeseink, ők a mi reménységeink a választásokon is.
Számítunk
a civilszervezetekre, amelyek hősiesen küzdenek azért, hogy egy-egy családot megmentsenek
a kilakoltatástól. Azokra, amelyek fellépnek a szegénység, a nyomor ellen, az
igazságtalanság ellen. Nem vezetni, nem irányítani, hanem segíteni akarjuk
őket. Barátságunkat és együttműködésünket ajánljuk, így mindketten előbbre
juthatunk.
Nem
vagyunk egyedül a világban sem. Számíthatunk harcunkban sok külföldi
barátunkra. Sok országban tiltakoztak a Munkáspárt elleni támadások miatt.
Ilyen tiltakozások voltak és lesznek is.
Olvashattunk ilyet az angol Morning Starban, az orosz Pravdában. Nem
régiben a moszkvai Lityeraturnaja Gazeta mutatott rá a múlttal való foglalkozás
értelmetlenségére.
Számíthatunk
osztályos társainkra, akik küzdenek a tőke ellen, Görögországban,
Portugáliában, Franciaországban, Németországban, Csehországban, Szlovákiában,
Ausztriában és másutt.
Számíthatunk
orosz barátainkra, akikkel összeköt a közös múlt, és egy jövő ígérete.
Számíthatunk
azokra a barátainkra és szövetségeseinkre, akik a Kínai Népköztársaságban a
kínai sajátosságú szocializmusért küzdenek.
Éljen a
Munkáspárt! Éljen a magyar munkás, a magyar dolgozó! Éljen az internacionalista
szolidaritás! Éljenek a kommunisták!
