2011. június 23., csütörtök

Jászkun Munkás, 2011. június

Vita az osztályharcról

A minap a Népszabadság egyik újságírójával vitatkozva dogmatikusnak nevezett, amiért ragaszkodom a marxizmus egyik alapvető tételéhez: az osztályharcelmélethez. Az illető tollforgató ködösít, vagy  nem ismeri a “dogmatizmus” értelmét.
Megítélésem szerint  dogmatikus az, aki tértől, időről függetlenül ragaszkodik egy tantételhez. Akkor is, ha a megváltozott körülmények következtében az a bizonyos tézis elveszítette időszerűségét.
Az osztályharc-elmélet a marxizmus egyik alapvető pillére, konzisztens eleme. Marx tanítása kiürül és elveszíti értelmét ha (a kapitalizmus viszonylatában) lemondanánk érvényességéről. Erre a tételre épül a forradalom és államelmélet. (Mi maradna a kereszténységből, ha a hívők megtagadnák a szentháromság tanát?) Éppen az osztályharc következetes végig vitele vezeti el a munkásmozgalmat a forradalomhoz, illetve a szocialista államhoz (proletárdiktatúra). A munka és tőke közötti ellentétet nem Marx és Engels találta ki, hanem objektív törvényszerűsége a kapitalizmusnak, az értéktöbblet kisajátításának szükségszerű következménye. Ez adódik a tőkésnek abból a kedvezményezett helyzetéből, hogy ő rendelkezik a termelési eszközök-kel, míg a munkás annak hiányában kénytelen munkaerejét áruba bocsátani. A proletariátus kizsákmányolása nélkül nincs kapitalizmus. A kizsákmányolás eredményezi a tőkés és munkás közötti antagonizmusokat, vagyis az osztályharcot. Ha a munkás ezt nem ismeri fel, ha lemond a tőke elleni harcról, meghosszabbítja a bérrabszolgaságot. Éppen ez az érdekük a burzsoázia zsoldjában álló teoretikusoknak. Ezt célozzák a különböző csalárd elméletek: a munkásosztály eltűnése, az osztályharc megszűnése, az ellentétes osztályok “érdekegyesítésére”  irányuló erőfeszítések, a demokratikus szocializmus propagálása stb. Mindezen elméletek elterjesztésében és elfogadtatásában nagy szerepet játszik a szociáldemokrácia. Nem állíthatjuk, hogy erőfeszítései teljesen hatástalanok.
Ennek leleplezése és ellensúlyozása a kommunistákra vár.  Nem dogmatizmus, hanem létkérdés tehát az ideológia, a politika, valamint a gazdaság területeire kiterjedő osztályharc tudatos, szervezett alkalmazása a kapitalizmus végső leküzdésére.


Líbiai orvosok nyilatkozata Obamához

  Mi, különböző szakmák emberei vagyunk, ukránok, oroszok, beloruszok és mi Líbiában dolgozunk több mint egy éve (2 év és 20 év között). Itt tartózkodásunk ideje alatt alaposan megismertük a líbiai emberek életét. Mi azt állítjuk, hogy kevés olyan ország van, ahol az emberek olyan szociális komfortban élnek, mint Líbiában. Ingyenes az egészségügyi rendszer és a betegellátás. A kórházak a föld-kerekségen a legjobb felszerelések-kel vannak ellátva. Líbiában az oktatás teljesen ingyenes. A jó képességű tanulók állami pénzen tanulhatnak külföldön. Miután megházasodnak, egy ifjú pár 60.000 dínár (kb. 10.000.000,- Ft) kamatmentes hitelt vehet fel az államtól. Az autó árak alacsonyabbak, mint Európában és megfizethető mindenki számára. A benzin litere 18 amerikai cent (kb. 30,- Ft), a kenyér 4 amerikai cent, (kb. 7,- Ft). A mezőgazdasági termelők adómentességet élveznek A líbiai emberek csöndes, barátságos, békeszerető emberek, akik nem hajlamosak az alkoholfogyasztásra és nagyon vallásosak. Ez valakinek nagyon nem tetszhet.
(A Libian Reality újságban megjelent cikk)


Egy baloldali vélemény

   A tavaly bekövetkezett két választási kudarc sokkolta a szocialistákat és a holdudvaruk haszonélvezőit. Meglepte őket, hogy az időtlen időkre tervezett országlásuk két ciklusban pro-dukált kínlódás után befejező-dött. Több lehetőséget nem kaptak a választóktól kormányzati szerep vállalásra.
  Az okokról különféle vélekedések élnek a köztudatban. Vannak, akik a lagymatag választási kampányra vezetik vissza a megrendítő fiaskót. Vezetőik képtelenek voltak felismerni és megszívlelni a göbbelsi igaz-ságot, miszerint “minél többször és minél harsányabban hangoztatják a hazugságot, annál többen fogadják el igaznak”.
  A szocik hallgattak, s szinte csak alig cáfoltak. Mások a párthoz köthető és állami szinten el-hatalmasodott korrupcióval, a különféle mutyizásokkal, a romló közbiztonsággal és a hatalmi visszaélésekkel hozzák össze-függésbe a nemzetközileg is feltűnő mértékű bukást. Olyan véleményeket is lehetett hallani, hogy a földtulajdonlás körüli vi-ták, valamint a polgári politikai ellenzék következetes aknamunkája pecsételte meg a baloldali jelzőt bitorló párt és kormánya sorsát. Némelyek azt is hangoztatták, hogy a jobboldali politikai erő baloldali ígéretekkel tántorította el népes szavazótáborát a hazugság bélyegét is viselő szocialistáktól. Mint, ahogy a 13. havi nyugdíj második felének választás előtti megvonása sem gyarapította a szocikra leadott voksok számát. Mások szerint bizonyos kormánypárti vezetők lekezelő modora, indokolatlan elbizakodottsága, s a hírhedett öszödi beszéd utózöngéi tették a kormányzó pártot az állampolgárok számára ellenszenvessé. S, az is szembe tűnt, hogy az MSZP azt a kevés pozitívumot sem volt képes hitelt érdemlően “eladni”, amit a kormányzása 8 éve alatt megvalósított.
  Az iménti megállapításokban foglaltak, noha nem használtak a levitézlett kormányzópárt ázsiójának, mi a rendszerváltás kárvallottjai, a hatalomból való kiebrudaltatásuk okait a fel-soroltaktól eltérő tényezőkben látjuk. Úgy véljük (s aligha tévedünk), a világra szóló bukást önmaguk idézték elő.
  A párt prominensei, ugyanis rájuk nem illő gúnyát öltöttek magukra, miközben érkezésük idején demagóg szólamokkal hirdették magukról a baloldaliságot. E nézetrendszer alap-értékeinek elárulása árán jobb-ra kanyarodtak, s végig a tőkés érdekek függvényében tevékenykedtek.
  Csoda lenne éppen ezért, ha a kárvallott tömegek számára nem váltak volna hiteltelenné. De a baloldaliság dolgában aligha nem már érkezésükkor gyanút keltettek sokakban, akik eltöprengtek azon, hogy a baloldali rendszer felszámolásában igen-igen tüsténtkedő párt, milyen alapon nevezteti magát baloldalinak. A párton belül alakult különféle platformok szintén dilemmára késztettek. 
S, ami a legvisszataszítóbb megnyilvánulása: ha baloldali pártnak tekinti magát az MSZP, miért határolódott el kezdettől fogva következetesen a valóságos baloldaliság letéteményesétől, a Magyar Kommunista Munkás-párttól?
  A szocik által álságosan folytatott politika, sokakban ébresztett ellenszenvet. Akik két évtized után végre felismerték, hogy: egyrészről rendszerváltó, másrészt rendszerfolytató, rendszer-stabilizáló szerepre vállalkozni, fából vaskarika.
Csodálkozhatnánk-e azon, ha az ilyen történelmi melléfogás következtében a múlt rendszer renegát és ambivalensé vált elitje immáron leszerepelt végleg.
  Emlékszünk rá: ezek az ál-baloldali urak gazdaságstabilizáló tényezőként emlegették programjukat.
Kérdezzük: vajon a szegénység, a tömeges munkanélküliség és a társadalmi elnyomorodás stabilizációjára gondoltak?
Stabilizálni a nagy profitot a tőkének, a bankoknak: a nagy költségeket pedig az állampolgárok tömegeinek.
  Mára egyértelművé vált, hogy az igazságtalanságot stabilizálta, s egy olyan társadalmi állapotot, ahol egyedül a pénznek lehet rangja és becsülete. A szocialisták kapitális vereségük ellenére is elégedettek lehetnének a választási eredményeikkel, hiszen az általuk is lapátra segített nyugdíjasok és más nélkülözők mentették meg őket a még nagyobb választási kudarcoktól.
Dr. Südi Bertalan


Ki a felelős?

  A magyar nép történelmében voltak olyan események, például az első és a második világháborúban, amikor a lélekszám jelentősen csökkent. Volt viszont olyan is, ami látszólag független, vagyis természetes halálnak tűnő. A szegénység velejárója volt a tüdővész, amely sok áldozatot szedett. Sajnos az elmúlt húsz évnek is vannak ártatlan áldozatai.
  Gondoljunk csak a tömeges fagyhalálra, amely évente visszatérő, vagy arra, hogy a kilátástalan helyzetekben hányan lettek öngyilkosok. Az alultáplált vagy éhező gyerekek közül vajon hányan lesznek, akik nem érik meg az átlag életkort?
  Ne feledjük az utóbbi katasztrófát, amelyet a vörös iszap okozott. Az ott élők egyszerre lettek kísérleti fehéregerek és egyben rabok, mert nincs pénzük arra, hogy máshol vásároljanak házat. Sokan keresik a felelősöket, de eddig eredmény nincs. A kérdés megoldására Engels “ A munkásosztály helyzete Angliában” című művében leírtak segíthetnek.
Kommentár nélkül.
“Ha valaki valakin testi sérülést követ el, mégpedig halált okozó testi sérülést, azt emberölésnek nevezzük. Ha azonban a társadalom olyan helyzetet teremt, hogy a proletárok százai szükségszerűen idő előtti természetellenes halálra vannak kárhoztatva, amely épp oly erőszakos, mint a kard és a golyó okozta halál, ha ezreket megfoszt nélkülözhetetlen életfeltételektől, s olyan vi-szonyok közé taszítja őket, amelyek között nem képesek élni, ha a törvény vaskezével arra kényszeríti őket a halál beáltáig, mely ezeknek a viszonyoknak szükségszerű következménye, ha a társadalom tudja, nagyon jól tudja, hogy ilyen körülmények között ezreknek kell áldozatul esniök és mégis fenntartja ezeket a körülményeket, akkor ez éppolyan gyilkosság, mint az egyes ember bűntette, csak burkolt, alattomos gyilkosság, amely ellen senki sem tud védekezni, amely ellen senki, mert ez a gyilkos mindenki és senki, mert az áldozat halála természetes halálnak tetszik,  és mert ez a gyilkosság nem annyira tevő-leges, mint inkább mulasztásból eredő bűncselekmény.
“De mégis csak gyilkosság”.
Horváth Sándor 
 
Ne higgy a jósoknak

Ne higgy a jósoknak, jövendőmondóknak!
Arra törekszenek, téged behúzzanak.
Mert te hiszékeny vagy, naív ember lélek,
Akit becsaphatnak, kicsalják pénzedet.

Hogyan is láthatnák előre a jövőt?
Ő is csak egy ember, “fejelágya” benőtt.
De a tiéd “nyitott”, mert hallgatsz   reája,
Ám ő ezt jól látja és ki is használja.

Figyelj embertársam, jól nyisd ki a   füled,
Jól vésd az agyadba, amit mondok  neked!
Nagy katasztrófákat, mért nem   jósolja meg?
Földrengés vagy árvíz, hol jelenik   majd meg?

A nagy orkán szelek, mikor pusztítnak?
Kinek viszi házát, lesz amit meghagynak?
Ha ezt megmondaná és nem hazudozna,
Akkor az ember már védekezni  tudna.

De így csak utólag, takarít romokat,
Ne higgy hát a jósnak, de törd  a  fejedet,
Hiszen a sorsodat te magad rendezed.

Budapest, 2011. II. 22-én.
         Fáni Lajos

Forrong az ország

  A 2011. április 9-i budapesti tüntetésen én is ott voltam. A szakszervezetek szervezték és eljöttek a szomszédos országokban dolgozó szakszervezeti aktívák tömegesen, hogy támogassák a magyar dolgozók követeléseit. Jelen volt a Munkáspárt is, szolidaritást vállalva minden olyan eseményben, amely a kizsákmányolt embereket érinti.
Igen nagy élményben volt részem, mert ekkora tömegre nem gondoltam. Megízleltük - elvtár-saimmal együtt - az európai országok által már régóta gyakorolt tüntetések formáját, hangulatát. A kemény kritikus, rövid és hatásos véleményüket a jelenlegi politikai helyzetről.
 Nagyon lelkesítő, igazi dolgozói érdekeket képviselő és a munkaadók számára komoly figyel-meztető megmozdulás volt. Ezt mindenki érezhette a szónokok által elhangzottakra adott hatásos reagálásból.
Amikor Borsik János az mondta “Ha kell! A jövőben is itt leszünk!” a jelenlévők reagálásából megérthették az illetékesek, hogy a nép elszánt, türelme határán van.  Hasonló megmozdulásokon a Munkáspártnak máskor is jelen kell lennie.
Dudás György

HÍREK

Május elsején a rossz idő dacára mind a budapesti, mind a szolnoki Munkáspárti rendezvényt megtartottuk.
Az ország és városunk vezetői  nem a dolgozók ünnepére mozgósította lakosait, hanem erősen hangsúlyozta a családi ünnepet.
Igaz Anyák Napja is elsején volt, de a kettő mindenképpen összetartozó ünnep.
*  *  *
Május 9-én koszorút helyeztünk el a temetőben a szovjet hősök emlékére emelt sírhelynél és a második világháborús síremléknél. 
A városi megemlékezésen is ott voltunk a Hősök terén a Magyar Ellenállók és Antifasiszták képviselőivel együtt.

Blogarchívum