Éljen május elseje. A
munkásosztály nagy ünnepe.
Ki gondolta volna..?
Ki gondolta volna, hogy immár negyedszázadnyi kataklizma,
kilátástalanság, nélkülözés és gyötrődés sem elegendő annak felismeréséhez,
hogy ebben az országban a többség javát szolgáló változások kellenek, melyre
kizárólag a választásokon elért tényleges baloldali párti eredmény függvényében
lehetne sort keríteni! Ki merte volna feltételezni, hogy a nyomorba taszítottak
milliói továbbra sem éreznek elegendő késztetést arra, hogy száz szavazónként legalább
öten valóságos érdekképviseletet akarjanak a törvényhozásban! A munkáspártit,
mely amellett, hogy kitaszítottak érdekeit képviselné, alkalmasint az országló
politikai potentátok elé is tükröt tartana: ugyan, teljesítsék végre mindazokat
az ígérvényeket, melyek kilátásba helyezésével elcsalták tőlük a voksaikat. A
magyar nép szavazásban aktivizálódott tömegei nem igényelték ezt olyan fokon,
hogy az egyedül következetesen baloldali párt legalább a parlamentbe kerüléshez
szükséges ötszázalékos küszöböt elérje.
A választási eredmények előre jelzik, hogy minden a régi recept szerint
folytatódik majd az országban: a honi hermelinpalástosok gazdagodnak tovább, a
külföldi tőke még inkább kiszipolyozza a magyar gazdaságot, a szegények még
csóróbbak lesznek. A többségnek megmarad az elnyomorodás következtében
érvényesíthető jus murmurandi (morgás joga), a panaszkodás lehetősége a
munkanélküliség, a rezsitartozások, az éhínség, a már-már megfizethetetlen
gyógyszerárak, a kilakoltatások, a magas tandíjak, a nyugdíjak reálértékének
krónikus apadása, a piacosított gyógyítás miatt. Ezek lesznek a leszakadók, a
köztulajdon örökéből kitagadottak osztályrészei mindaddig, ameddig a Magyar
Munkáspárt hatalmi tényezővé válását éppen azok gátolják meg időről időre, akik
politikai érdekképviseletére lenne hivatott.
Mindazok, akik a mostani politikai kurzus letéteményeseitől
életminőségük javulását remélik, idegen tájakon bolyonganak.
Ordastörvények függvényében funkcionáló társadalmi-gazdasági alakulat
(a jelenlegi is az), még soha sehol nem volt, ezután sem lesz humanizálható. Az
efféle hatalmi konstrukcióban a dolgozó, a munkavállaló kizárólag olyan
munkaerő, költségtényező, melyet a munkáltató kizárólag profitkilátásai
függvényében minősít, tart meg vagy bocsát el.
Dr. Südi
Bertalan
Anyák napjára
Féltő
szeretettel, azt kívánom Neked,
kísérje
boldogság, kísérje szeretet.
És remény
nélkül sose éljed az életet.
Hajadra
nyugtató fény hulljon,
és a szél
lágyan simogasson.
Szíved mindig
éltesse remény,
s legyen Veled
öröm és egészség.
E sorokkal
üzenem Neked,
s gondolatban
ott vagyok Veled.
Mert van út,
mely Hozzád elvezet.
A szív érzése
- a szeretet.
KÖDÖS HOLNAPOK
A Fidesz égisze alatt elmúlt négy esztendőt (egy csalárd választási
szisztéma következtében) újabb orbáni évek követik. A párt vezére hatalma
elmozdíthatatlanságára törekszik. Ebben segíti őket a teszetosza álbaloldali
ellenzék, mely politikai dilettantizmusával szinte kezére játszik a nemzeti-konzervatív
erőknek. Orbánék sikere a haza veresége. Nem kell rendkívüli jóstehetség annak
megjövendölésére, miszerint az Orbán-hívők eufóriáját csúfos csalódás követi,
melynek ugyancsak a nép lesz a kárvallottja. A sok ígéretnek ugyanis nincsen
anyagi fedezete. Márpedig a rokonszenvezők bizalmát, támogatását csak újabb és
újabb osztogatással lehet megőrizni.
Ám potenciálisan nem Orbánék jelentik a legnagyobb veszélyt hazánkban,
hanem a Jobbik Magyarországért Mozgalom, mely egyelőre kis lépésekkel ugyan, de
céltudatosan nyomul a hatalom felé. A választási kampány idején azzal áltatták
a szavazópolgárokat, hogy 2014 az övék lesz. Ám reményeik nem váltak be, nem
tudták megszerezni a hatalmat, képtelenek voltak társadalmi bázisukat
bombasztikusan növelni. Ismét várniuk kell egy ciklust (hacsak nem puccsal
akarják megoldani gondjaikat), de a Vonáékkal rokonszenvezők türelme fogytán! A
Vezér is nyugtalan: lehet, hogy a párt osztódni fog (a radikálisoknál vannak
még radikálisabbak), lehet, az utca aktivizálódik, egyre szélsőségesebben.
Fennmaradásukat sok tényező segíti: a nemzetközi fasisztoid-fasiszta irányzatok
erősödése (Franciaország, Görögország, Ukrajna), a belső nemzeti-konzervatív
elit toleráns magatartása, a szegénység növekedése, az éden ígérete, a nép nagy
részének oly kedves intenzív irredentizmus, antiszemitizmus, cigánygyűlölet
propagandájának hatása, a szociális demagógia.
A Jobbik immár beépült társadalmunk szövetébe, itthon már nem
jelentenek idegen testet, politikájukat-ideológiájukat nem tekintik
importumnak. Meghódították a középrétegek, az egyetemi ifjúság, a falu, a lumpenproletariátus-alkotta „B”-szektor nem
jelentéktelen részét. Parlamenti tettetett lojális ellenzékiségüket és
konstruktív magatartásukat jól párosítják az utca kalandorainak
randalírozásával. A korábbi országgyűlésen visszafogottabbak voltak, a tiszaeszlári
vérvád 130-ik évfordulóján, vagy az állam exponáltabb helyein tevékenykedő izraeliták
„nemzeti kockázatként” történő emlegetése vihart kavart egy pohár vízben. A
mérsékelt jobboldali honatyák nemtetszése egyeseknél kissé formálisnak tűnt.
Hol volt a házelnök, hogy pénzbírsággal fenyítse meg a nyilas hordószónokokat?
Szanyi Tibor felmutatott ujja kiborította Kövér Lászlót, a zsidók súlyos
megrágalmazása egy „ejnye-ejnyét” is alig érdemelt meg. Ez a megkülönböztetett
diszkrimináció bátorítólag hat Hitler követőire. Ezt nem tudják Vona Gábor és
testvérei szalonképes gesztusokkal kiegyenlíteni. Ám „szolid” megnyilvánulásaik
csak a jéghegy csúcsa, mert a mélységekben ott lapul a náci fenevad, melyet
szükség szerint bármikor aktivizálhatnak.
A közelmúltban legújabbkori vandálok garázdálkodtak a tatabányai
izraelita temetőben. A pusztítás természete bizonyítja, hogy ezúttal nem
szórakozni vágyó vásott kölykök jártak arrafelé, hanem határozott ideológia
által motivált neohungaristák. Az egyik síron hagyott üzenetük ugyanis a Jobbik
Magyarországért Mozgalom csalhatatlan, „frappáns” politikai (antiszemita)
szlogenje: „Holokauszt nem volt, hanem lesz!” Ez Vonáék egyik alapvető
bújtatott programpontja, ars poeticája. Megfontolt fenyegetésről van ez esetben
szó, mely egyrészt tagadja a holokausztot, másrészt kilátásba helyezi azt. A
második világháború után a világ nagyobbik, etikus része felháborodott Hitler
példátlan politikai tömegpusztításán, s mit gondoljunk arról a mai mozgalomról,
mely a Führer tettét követendő példának tekinti? A cigányokkal szembeni véres
atrocitások jól mutatják a jobbikosok kendőzetlen lényegét. Itt nem üres
fenyegetőzéssel állunk szemben, hanem egy párt tervei konzisztens elemének
végrehajtási szándékáról. Elképzelhető, mi
történne Magyarországon, ha a hungarizmus állami szintre emelkedne!
E vészjósló (nácizmust idéző) jelenséggel szemben nem vagyunk
bebiztosítva. Az antifasizmusukkal kérkedő Fidesz és MSZP regnálása alatt
nőttek fel a honi nyilaskeresztes mozgalmak. A bíróságok által betiltott gárdák
rá sem hederítenek a törvényekre, félelmet keltő masírozásukra a rendőrség
ügyet sem vet. Engedélyezik a németek várbeli kitörési kísérletének éves
megemlékezéseit, Szálasi Ferenc, egykori nyilasvezér vélt sírjának
megkoszorúzását, a rosszemlékű feketeruhások, gój-motorosok hangos
felvonulását. Arra nem lehet számítani, hogy Brüsszel megakadályozza a
hungaristák térhódítását és rendezvényeit. A tagországok belügyeibe nem
avatkozik bele, hacsak nem az uborkák méreteiről, vagy a hungaricumnak számító
pálinka megadóztatásáról van szó.
A magyar népnek kellene eldöntenie ,,meddig mehetnek az itthoni
szélsőjobboldaliak, s mehetnek-e egyáltalán valahová. Késő lesz, ha akkor
mozgósítunk megfékezésükre, amikor a fenevadak már az előszobában vannak.
Hegedűs Sándor
CSAK A PÉNZ?
Az országban halmozódik a probléma, mert a kapitalizmus örökös
természete, hogy harácsol, és akit csak lehet, átver, becsap, kihasznál és
főleg a szegényeket a nyomorba taszítja. Kitalálnak olyan módszereket, amit a
szegények nem tudnak
elkerülni. Emiatt idegileg tönkreteszik az embereket, mert az ilyen
módszer, hogy időpontot kell kérni az egészségügyben – de ha kifizeti a
műtétet, akkor soron kívül elvégzik azt. A szegények ilyenkor kérik az
időpontot, amitől aztán tovább romlik az egészségük. Ez már nem hálapénz, hanem
rablás, és terelik az embereket az orvosi ellátás felé. Ez a módszer
mérhetetlenül hibás, és ordítóan igazságtalan, mert túl sok a szegény az
országban.
A gazdagok körében az a mondás járja, hogy hadd hulljon a
férgese. A mi népünknek mélyen el kell gondolkodni azon, hogy kell-e
nekünk ez a rendszer? Hiszen ez az állapot nagyon terheli a
családokat, mert hol az öregek támogatják a gyerekeiket, hol a gyerekek
támogatják az idős szüleiket. De a legnagyobb baj az, hogy túl sok embernek
nagyon kevés a jövedelme, a végtelenségig nélkülöznek, és nagyon sok szomorúság
terheli a szívünket. Belarussziában minden maradt a régiben, ott ingyen
gyógyítanak mindenkit - azok elszörnyedve néznek, amikor meghallják, hogy itt
milyen a gyógyítás. Attól félek, hogy lesz még ez sokkal rosszabb is. Ha a
népünk – legalább az önkormányzati választásokon – sem arra szavaz,
aki a többség érdekeinek a képviseletét vállalja, akkor nem tudom, hogy
mi kell a mi népünknek, ahhoz, hogy felébredjen. Pedig már rég itt az ideje az
ébredésnek. Minden szegény ember támogassa a Munkáspártot azzal,
hogy meggyőzze sorstársait arról, hogy miért érdemes a Munkáspártra szavazni.
Azért, mert ők az egyetlen párt, akik között nincs egy
sem, aki a kapitalizmust akarná. Miközben a jelenlegi parlamenti pártok mind
azt, vagy annál sokkal rosszabbat akar. Emlékezzetek Kádár Jánosra -
mennyi jót tett az országnak - pedig túl sokan ellene dolgoztak.
Nem véletlen buktatták meg egyszerre az európai szocialista
országokat. Pont azok, akik nagyon jól éltek a szocializmus idején is.
Különös, hogy ők is látják, hogy az ország milyen állapotban van - mégis
elmondják mindennek azt a rendszert, amelyben ők akkor is nagyon jól
éltek. Hogy kikről beszélek? Hát azokról, akik a média minden csatornáján
elmondták, hogy mi mindent tettek ők a szocializmus lebontásáért. Most láthatja
mindenki, hogy mire ment vele az ország. Ezek miatt kell a Munkáspárt a
parlamentbe és az önkormányzatokba.
Dudás György
Mi van a Kádár János Alapítvánnyal?
Újságot olvasó ember tudhatja, hogy Kádár János halála után felesége,
Kádár Jánosné Tamáska Mária, a Kádár János hagyatékában maradt műtárgyakat
teljes egészében felajánlotta a magyar államnak. A jelképes ellenértékükből meg
alapítványt hozott létre. A Kádár János Alapítvány állami gondozott gyermekek
tanulmányainak segítésére, nevelőszülők, pedagógusok munkájának elismerésére,
tudományos kutatómunka segítésére lett létrehozva.
A Kádár Jánosné hagyatékának árverezéséből befolyt összeg az
alapítvány számláját növelte. Az aukción a kikiáltási árak összege körülbelül
18 millió forint volt. A mai 100 milliós palotához képest ez nem nagy összeg, a
30 forintos hanglemeztől a majd másfél milliós vadászfegyverig. Körülbelül 1000
tárgyra lehetett licitálni. Olvashattunk róla, hogy egy-egy tárgy az értékének
többszörösén talált gazdára, mert híres ember tulajdonában volt.
Nem tudom, kik voltak a licitálók, és hogy milyen céllal licitáltak.
Engem azonban érdekelne, mi lett a Kádári hagyatékkal, kik kezelik?
Eddig hányan kaptak támogatást, mennyi
összeget? Tudják-e azok a személyek, akik kapták, hogy kinek köszönhetik?
Akik kaptak a pénzből, vittek-e egy szál virágot Kádár János sírjára? A
média miért nem foglalkozik az alapítvány sorsával?
Vagy az egész eltűnt a nemzeti vagyonnal együtt?
Horváth Sándor
Van kiút a kapitalizmusból!
Az „Eszmélet” mellékletében francia közgazdászok, gondolkodó tudósok
írásait olvashatjuk arról, hogyan lehetne a kapitalizmus helyett egy
igazságosabb, élhetőbb, humánusabb társadalmat kialakítani.
Már 2011-ben kiadták a „Nem növekedésről” szóló könyvet. Arra a
kérdésre, hogy hogyan lábaljunk ki a kapitalizmusból, a közgazdászok jelenlegi
válasza, hogy proletárok, dolgozzatok még többet, gyarapítsátok mások vagyonát
és saját nyomorotokat. Ez a kapitalista termelés kérlelhetetlen logikája. A baj
forrása az állandó növekedésre való törekvés. A Feltétel Nélküli Alap (FNA)
bevezetése jelentené a kiutat. Ez az elmélet azt vallja, hogy bizonyos közösen
birtokolt és kezelt javakhoz, szolgáltatásokhoz való ingyenes hozzájárulás, ami
lehetőséget ad mindenkinek, hogy a kollektív javakból megfelelő részhez jusson.
Ki kell lépni a gazdaság bűvköréből! A gazdasági központ szerepe egyre
nagyobb tömegeket taszít kétségbeesésbe, nyomorba, fordít az erőszak és a káosz
felé. Így romboljuk le a társadalom jövőjét a „szent” gazdaság megmentése
érdekében, megnyirbáljuk az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a
környezetvédelem költségvetését, a bolygó erőforrásait pedig egyre
katasztrofálisabb mértékben zsákmányoljuk ki.
HÍREK
Nem jutottunk be a parlamentbe! Valójában nem is gondoltunk rá, bár az
emberek szolidaritásával találkozva a jelöltállítás során mégis nagyobb arányú
szavazatokra számítottunk.
Jó, hogy az ez évi számainkat mégis pozitívan lehet és kell értékelni,
ha összehasonlítjuk a 2010-es választásokkal. Csak hatszor többet kaptunk
április 6-án.
A listás szavazatokat tekintve az ötödik legnagyobb párt vagyunk, a
legnagyobb parlamenten kívüli. Szili Katalin pártja nem jött be. Schmuck Andor
szociáldemokrata pártja sem. Őket többször lehetett látni, hallani a TV
különböző csatornáin. Nem húztunk sem a Fidesz, sem az MSZP irányában.
Az Európai Uniós választáson nem veszünk részt, ugyanis eleve nem
értünk az egésszel egyet. Ott nem az egyes országok érdekeit képviselik a
résztvevők, mert nem országonként alakulnak a frakciók, hanem pártonként.
Röviden a számokról:
Országos adatok:
Magyar Munkáspárt 0,58 %
Szociáldemokraták 0,30 %
Független Kisgazdapárt 0,16 %
Megyei adatok:
Bencsik Mihály Szolnok 1,2 %
Túri Kristóf Jászberény 0,65 %
Dull Krisztián Karcag 0,98 %
Pozsonyi Péter Törökszentmiklós 1,14 %
A József Attila Baráti Kör szervezésében a KÖLTÉSZET NAPJÁN
megemlékeztünk a költőről a szobránál.
