Jászkun Munkás, 2012. március

Méltósággal emlékezve a Magyar Tanácsköztársaságról

Ezerkilencszáztizenkilenc március 21-én született meg Magyarország első munkáshatalma, a Tanácsköztársaság. Ez a világraszóló esemény a rendszer­váltás óta nem szerepel a hivatalos megemlékezések listáján. Ugyanis a jobboldali elit átértékelte, meghamisí­totta a magyar történelmet, köztük a Tanácsköztársaságot is, mondván, hogy a magyar fejlődésbe nem illik bele, mert idegen erők hozták létre. Szerintük nem volt forradalom, hanem puccs, a kommunisták összeesküvése. A jobboldali történészek a történelem átírásával nem számoltak azzal, hogy hamis értékelésüket megdönthetetlen történelmi tények cáfolják.
Mi az igazság a Magyar Tanács­köztársaságról?
Hazánkban a baloldali gondolko­dás, a munkásmozgalom hagyomány­rendszere magyar talajból fakad. Nem importcikk. Nem tagadva annak nem­zetközi összefüggéseit. A Tanácsköz­társaság nem egy szűk csoport műve, hanem a Kommunisták Magyarországi Pártja közül csoportosuló széles körű tömegek elszánt forradalmi cselek­vésével jött létre. Ugyancsak milliók vettek részt a oroszországi szocialista forradalomban is. Mindkét forrada­lomban a nép akarata nyilvánult meg. Közismerten a puccsok, összeeskü­vések, sorra-másra elbuktak, mivel nem állt mögöttük tömeg. A jobboldali politikai elit a Tanácsköztársaság számlájára írták, illetve írják ma is Magyarország megcsonkítását, Tria­nont is. Hiteles források alapján bizo­nyított tény, hogy Trianon terve már 1919. március 21-e előtt készen állt. Éppen a Tanácsköztársaság vette fel a harcot ellene, miközben Horthyék együttműködtek az ország megcson­kításának előkészítőivel, hogy azt a Tanácsköztársaság bekövetkezése miatt tüntessék fel.
A Tanácsköztársaság mindössze 133 napig állt fenn, és mégis évtize­dekkel felérő vívmányokat valósított meg. A Forradalmi Kormányzótanács törvények sorát alkotta meg a dolgozó emberek érdekében. Nagy vívmánya volt a Vörös Hadsereg megszervezése. Legtöbbet a gyerekek érdekében tett, legjelentősebb volt az összes iskola kapuinak megnyitása a gyerekek előtt. Megkezdődött a termelőszövetkezetek szervezése, ami korai volt, a földosztás elmaradása viszont több ellentmondást is felszínre hozott. A hibák kijavítására később születtek intézkedések, de sajnos ehhez már nem maradt idő, mivel április 16-án támadást indított a román királyi hadsereg. Ettől kezdve mindent a haza védelmének szolgála­tába kellett állítani. Megkezdődött a hősies küzdelem, a Vörös Hadsereghez rengetegen csatla­koztak, köztük Szolnokról is elsőnek a 68-as Jászkun Vörös Ezred. A hősies küzdelem ellenére a külső és belső ellenforradalmi erők leverték, így bukását a Tanácshatalom nem kerülhette el, amihez hozzájárultak saját hibái is. A Magyar Tanácsköztársaságot lever­ték, de emléke soha nem halványul el. Dicső tetteit sem gyűlölettel, sem meghamisításokkal nem lehet elfelej­teni.
1919. március 21-ét, mi kommunis­ták, baloldaliak, méltóképpen ünne­peljük. Torzítások helyett levonva ta­nulságait, amelyek ma is időszerűek, mert '19 nélkül nincs történelem.

Donkó Jolán

A hálátlanság

A gyakorlat nap mint nap jelzi, hogy az egymás iránti hála jócskán megkopott a rendszerváltás évtize­deiben. A kiszolgáltatottak, a nyo­mor bugyraiban sínylődők részéről nyilvánul meg még a karitatív szer­vezetek vagy a segítőkész szemé­lyiségek iránt leginkább, hogyha támogatást kapnak tőlük. Szerencsére a szülők iránti gyer­meki hála, valamint a gyógyult betegek sokat firtatott hálája is létezik még. Egyéb területeken - leginkább a gátlástalan törtetés, érdekhajhászás következménye­ként - majdhogynem életidegenné vált az emberek számára e viszonyulási mód.
A magyar politikai élet egykori "sztárja" -, aki elsőnek kürtölte világgá a Magyar Rádióban, hogy 1956. ellenforradalom helyett nép­felkelés volt - fogalmazta meg a sokak által ismételgetett tételt, mi­szerint "a hála nem politikai kate­gória". S valóban nem az, hanem az erkölcs terrénumába sorolható emberi viszony egy másik ember­hez (csoporthoz, szervezethez), aki (amely) jót tett vele, javára szol­gált. Arra motivál, hogy az ilyen tettekért nem illik becsmérléssel, mószerolással fizetni. Azt is egyér­telműsíti egyúttal, hogy bármely politikusi magatartás, törekvés sá­pataggá silányul az erkölcsi tartás hosszú távra szóló energiája nélkül. Vagyis részükről sem képzelhető el követelményszerű tevékenység morális tartás, jelesül az erkölcsi tekintély és kölcsönös bizalom, az önkontroll, az elvhűség, a becsüle­tesség, a szerénység és az általa folytatott politika igazába vetett szilárd meggyőződés nélkül.
A rendszerváltás haszonelvűség normáit követő "forradalmárait" viszont megértem, ha a hála mint erkölcsi komponens zavarba ejtette őket, s nem tudtak mit kezdeni vele. Ki várhat volna el tőlük, hogy hálásak legyenek annak a társa­dalmi rendszernek, mely megbuk­tatásán oly keményen fáradoztak. Feledték, hogy valamikor örömtől sugárzó arccal lobogtatták a vörös zászlót, gyártották a különféle mozgalmi beszédeket, elérzéke­nyültek a szovjet himnusz halla­tán. Szemrebbenés nélkül ellen­állókká kozmetikázták magukat, amint az új politikai széljárás megérintette őket. Mivégre érez­nének hálát, mert ingyen tanul­hattak az "átkosban", s különféle egzisztenciákat teremthettek ma­guknak? Mintha nem is a korabeli egyetemek, főiskolák padjainak koptatásával szerezték, hanem életük embrionális szakaszából hozták volna magukkal a tudást. S mintha a különféle tisztségekbe sem a szocialista állam jóvoltából kerültek anno, hanem úgy születtek volna bele.
A polgári társadalmi éra összes nacsalnyikja számára saját érdeke a legfőbb motiváló tényező. Min­den törekvésüket, tettüket önös ér­dekeiknek rendelik alá. Mindnyá­jan tudják, hogy ebben a gazdasági formációban kizárólag a haszon számít az erkölcsösség paraméte­rének, s a haszonszerzésre irányuló célok elérése végett bármilyen esz­köz igénybevétele megengedett.
Mégpedig ahol a gyengébbek eltaposása, "a kis halak nagyok által történő felfalása" legálisan történhet, következésképp az em­ber farkasává válhat, ott magától értetődik, hogy a hála nem illik bele az emberi kapcsolatok rendsze­rébe. Ott a hálálkodás, a szívből jövő köszönet többnyire a társa­dalom peremén vegetálók jellemzője marad. Ők ugyanis nem gaz­dagodni akarnak, hanem "csak" élni szeretnének.
Hálájuk pedig azoké, akik a morzsákkal hozzájárulnak ehhez.

Dr. Südi Bertalan

Amikor még

Amikor még hittem: létezik igazság, még bíztam és re­ménykedtem Én,
hogy jobbá válik majdan az életem.
De vakká tett a gazság és igazság, mely fájó sebeket ejtett a szívemen.
Aztán böl­csebbé tett a nagy betűs élet, túléltem néhány kemény sorscsapást.
Nem hiszek többé a tündérmesékben, mert már látom a végső állo­mást.
Az igazság, amely távol van épp oly közel, mégsem éri soha senki el,
lehet, bűnt követtem el, lehet, ártatlan vagyok,
majd eldönti a sors, alul vagy felül maradok.
Az élettől én már semmit nem remélek és várok
- a sorba, mint a többi, én is beállok.

Éber József hajléktalan

A JOBBIK IDENTITÁSA

Vona Gábor a napokban kísérletet tett arra, hogy megfogalmazza pártja arculatát. Megítélésem szerint ez a szándéka félresikerült. A pártelnök szerint: a Jobbik Magyarországért nem kommunista, nem szocialista, nem liberális, nem fasiszta politikai szervezet. Akkor mégis hová kell sorolni ezt a fura alakzatot? A kérdés költői. A párt, fennállása óta számta­lanszor adta tanújelét annak, hogy fasiszta szervezettel van dolgunk, mely formálisan is (nyilas pártszol­gálatosok egyenruhája, a turulmadár kultusza, a csíkos lobogó és a "történelmi", Trianon előtti Magyarország térképének tüntető, provokatív fel­mutatása), gyakorlati tetteiben is (randalírozás, rasszista, nacionalista jelszavak, irredenta fenyegetés), re­torikájában is (radikális ideologizálás, szociális demagógia, kirekesztő magyarkodás). Tudni illik, a "fasisz­ta" jelző gyűjtőfogalom, és nem szűkíthető le csak Mussolini híveire. A tőkés rendszer talaján keletkezett legtöbb "modern" szélsőjobboldali szervezet fasiszta, vagy fasisztoid jellegű: nacionalizmusuk, rassziz­musok, demokráciaellenességük és antikommunizmusuk nélkülözhe­tetlen kellékei eszköztáruknak, de különbözhetnek egymásról módsze­reikben, retorikájukban, népellenességük intenzitásában, stb. Ők képe­zik azt a tartalékot, melyet a kapitalizmus végső vonaglásában - fenn­maradása érdekében - felhasználhat. Ezért tapasztalhatjuk azt a toleranciát, melyet a tőkés állam velük szem­ben alkalmaz.
Kétségtelen, parlamenti szereplé­sük nyilas elődeiknél (1939-1945) visszafogottabb, képviselőik az országgyűlésben legtöbbször tárgy­szerűen szólnak hozzá a napirendi pontokhoz, azt a látszatot keltve, mintha szívükön viselnék a haza sorsát, megnyilatkozásaikban óva­tosan bánnak az éles, sértő szavakkal, jelzőkkel. Kerülik a parlamentet megbotránkoztató problémákat, összekülönbözéseket. Janus-arcuk­ból a szebbiket mutatják, hogy el­nyerjék a "nagyközönség" rokon­szenvét. Látni kell azonban, hogy ez a nyilas intelligencia veszélyesebb, az utcára küldött egyenruhás és civil pártszolgálatosoknál. A behízelgő, kulturált magatartás, párosulva a megtévesztő populizmussal a kénye­sebb ízlésűek számára is szalon­képesebb, mint a nyers erőszak. Egyetlen párt, a jobbikosok sem feledkeznek meg arról, hogy minden lépésüket figyelik, regisztrálják, s az elkövetkező választásokon realizál­ják szimpátiájukat, vagy ellenszen­vüket. A hatalomra törő irányzatok­nál ez döntő szempont.
Ám a Jobbik nem lenne fasiszta párt, ha nem találna olyan terepet, ahol leplezetlenül megmutathatja igazi arcát. Ez a színtér az utca. Vonáék - a tömegek megtévesztése érdekében - úgy tesznek, mintha a hungarista formaruhások, a "csap­junk oda!" híveinek kemény magja nem tartozna hozzájuk, mindannyiszor elhatárolódnak tőlünk, mi­közben köztudott, hogy ez a handa­bandázó, mindenre elszánt és fel­használható társaság szerves része a Jobbiknak. Egyetlen fasiszta párt sem nélkülözheti erőszakszervezetét. Lep­lezetlen magatartásuk mutatja meg "gazdájuk" igazi arcát. A többi meg­tévesztő manőverezés. A demokratikus, antifasiszta pártok és civil szervezetek emelkedjenek felül szektás politikájukon s találják meg Vonáék elszigetelésének leghatáso­sabb módozatait.

Hegedűs Sándor

Jó tanács

A könyvek szeretetére szeretném a fiatalok figyelmét felhívni, mert annál nincs jobb eszköz, a világ megismeré­séhez, illetve a világ törté­nelméből való ismeretek bő­vítésére.
A tanulási vágy igen hamar felébredhet a gyerekekben, ha kellő időben a nekik megfelelő könyv kerül a kezükbe. Ezért minden szülő, akkor cselek­szik helyesen, ha igyekszik minél több olyan könyvet adni a gyerekének, amely a korá­nak a legmegfelelőbb. Mert, ha a gyerek megszereti, ha fel­ismeri az olvasás szépségét, a lényegét, ha felébred benne a megismerési vágy, akkor nem kell többé az olvasásra biztatni. Amikor az olvasott szöveget a gondolataiban megtudja jeleníteni úgy, hogy azt szinte látja, az csodálato­san jó érzéssel tölti meg a lel­két és a tudatát. Az így fel­halmozott ismeretek fokozot­tan gazdagítják a tudását és a képzeletét. Ez pedig képessé teszi arra, hogy a társainak már sokkal érdekesebben el­tudja mondani a véleményét, mert azt színesíteni képes a felhalmozott ismereteiből. A könyv térben és időben messze el tudja vinni az embert, aki felismeri, hogy milyen jó érzés az, amikor absztrakt módon részese lehetett vagy láthatott olyan eseményeket, ami na­gyon régen történt.

Dudás György

Egy kis történelem

A cikk megírására azért szántam el magam, mert az a tapasztalatom, hogy a fiatalok nem tudják, az idősebbek meg mintha elfelejtették volna a történel­münk egy részét. A felszabadulás örö­mét beárnyékolta az ország rettenetes háborús pusztulása. A gazdasági károk a békeév -1938 - nemzeti jövedelmének kb. az ötszörösét, az 1944-es nemzeti vagyonának közel a 40%-át tették ki. Az állatállománynak több mint a felét, a gépi felszerelésnek 30%-át, az ipar termelőképességének nagyobb részét elvesztette. Tönkrement vagy súlyosan megsérült a vasúti vágányok 36%-a, a nagyobb hidak 99%-a, Budapest lakó­házának többsége elpusztult vagy meg­sérült. Az MKP 1945. májusi országos pártértekezletén dolgozta ki az újjáépí­tési tervet. Kiadták a jelszót, "arccal a vasút felé", széncsata indult, 1945 végéig 500 mozdony és 10.000 vasúti kocsit javítottak ki. A meglévő gondok el­lenére jelentős eredményeket értünk el:
- a 3 milló koldus országából kiszorí­tottuk a volt haszonélvezőket, kinyi­tottuk a tudás kapuját az onnan előbb kirekesztett milliók előtt.
- 270 nagyberuházást kezdtünk el az első 5 éves tervben.
- 1,8 millió új lakást építettünk az első 30 év alatt.
- A mezőgazdaság a világ élvonalába került, a szövetkezeti tagok nyugdíjhoz jutottak és fizetett szabadságot kaptak.
- A 44 órás munkahét bevezetésre ke­rült.
- Az egyszerű paraszti termelőeszközö­ket korszerű nagyüzemi eszközök vál­tották fel.
- Felszámoltuk a régi rendszertől örö­költ gazdasági elmaradottságot.
- Befejeződött az ország villamosítása.
- A legfontosabb, hogy létbiztonság­ban éltünk, mindenkinek volt mun­kája. Az eredményeket még több olda­lon lehetne sorolni.
- A mi múltunkat ok nélkül gyalázó törpe politikusok, sajnos újra romokban döntötték az országot.
Velük mi lesz?

Horváth Sándor

Hogyan kell megnevelni a gyereket?

A lemez egyik oldala: Előadja az anyuka, a jogos felindultságtól kissé emelt hangon, férjéhez intézve szavait, aki a Népsportot olvassa.
***
Azt szeretném csak tudni, Gyula, hogy te meddig tűröd ezt? Meddig tűröd, hogy ez a kölyök így beszéljen velem? Vagy talán most sem hallottad? Hát te a füleden ülsz és sosem hallasz sem­mit? Nem hallottad, hogy mit mondott a drága fiacskád nekem, az édesanyjá­nak, mielőtt bevágta az ajtót? Nahát én majd megmondom neked! Azt mondta, hogy unja a szövegemet, szűnjek meg! Hát mi vagyok én, kérdezlek, hogy velem egy tizenhárom éves taknyos így beszélhet? És tudod, hogy miért van ez? Mert te mindent ráhagysz! Mert tőled azt csinálhat, amit akar! Más apa már réges-rég móresre tanította volna a fiát, de te hagyod a füled mellett elmenni a pimaszságait, csak neked legyen meg a nyugalmad. Mert neked csak az fontos, hogy te békén olvashasd az újságot. És ezt a gyerek is látja! Látja, hogy velem ezt lehet csinálni, mert engem senki se véd meg! Pártomat fogtad te valaha is? Megmondtad neki egyszer is, hogy egy gyereknek az édesanyját kell a legjob­ban szeretnie a világon? Megmondtad, megmondtad, hát láthatod az ered­ményét magad is. Hogy a te szövegedet is unta? És te persze ezt simán zseb­revágod! Mert az sem jut eszedbe, hogy ha a szép szóból nem ért, akkor más­képp kell vele megértetni. Hogy a múlt héten se kapott zsebpénzt? Na, ne ne­vettesd ki magad, Gyula, mikor nagyon jól tudod, hogy a fiadnak negyvenhét fém tízforintosa van egy konzervdo­bozban, éppen tegnap számoltam meg, amikor moziba ment. Negyvenhét, az négyszázhetven forint. És te azzal aka­rod őt tisztességre nevelni, hogy egy­szer, egyetlen egyszer nem kap tőled húsz forintot?
Attól ő még nem tanulja meg, hogy egy gyereknek az édesanyja a legdrágább a világon! Hogy mitől tanulja meg? Hát megmondom neked, Gyula. Én mindent megteszek, ami tőlem telik. De a fiaddal már nem bírok. Hát annyit csak elvárha­tok tőled, hogy egyszer, egyetlen egy­szer tedd le azt az újságot, és kelj föl abból a a karosszékből, és menj ki a fiadhoz, és húzz be neki egy tisztes­séges pofont, hogy megemlegesse. Hát végül is te vagy az apja!

Janikovszky Éva csodálatos regényé­nek írásából.