Jászkun Munkás, 2016. február

A JELEN BÍRÁLATA EMBERKÖZELBŐL

A rendszerváltást követő két évtized gazdasági és politikai vezetéseinek hibái közé sorolható, hogy a kormányzati gazdaságpolitika alapvető elemeit nem annyira a gazdaság mindenkori állapotának gondos elemzéséből, mint inkább a szocializmus tagadásából, a korabeli doktrínák ellenzéséből igyekezett levezetni.

Napjaink értékvesztett, felbolydult, indulatoktól fűtött és aggodalmakkal teli légkörében az emberek lényegesen megváltoztak. Döntő oka ennek, hogy megfeledkeztek róluk, munkátlanságra, mi több, éhezésre ítélték számottevő hányadukat. Márpedig, ha megfeledkeznek a tömegekről, jelt adnak magukról. Az okos hatalom ezt szem előtt tartja. Ha másként nem, hát elolvassa és komolyan veszi azokat a sirámokat, melyek a sajtó által közismertté válnak, s a hatalomnak címezve megfogalmazódnak. Ám az uraknak eszük ágában sincs effélékre figyelni. Mivel azt a nézetet vallják, hogy ami a köz számára nem válik ismertté, nem is létezik, egy különös megoldáshoz folyamodtak, s az újságírókat vették célba. Mivel alkalmasint tanúja voltam már magam is, ráismerek a módszerre, az újságírói érvelésre, a szófogadatlanok számára kilátásba helyezett következmények fölemlegetésére, s az újságírók magyarázkodására: ,,ö nem kormányellenes, amikor rámutat a hibákra, hiszen a sikerekről is írni szokott”. A hatalom figyelmen kívül hagyja, hogy az a viselkedésmód, ahogy a tömegtájékoztatási eszközök tudatják a kritizálandó valóságot, az olyan ember viselkedéséhez hasonlítható, mint aki, ha jól megy a sora, csöndesen éldegél, ha meg fájlal valamit, kiabál, ha tűrhetetlenné válik a helyzete, ordít, jajgat és toporzékol.

A jelenlegi hatalomnak esze ágában sincs félni, tartani bármitől, bárkitől. A „fülkeforradalom” jóvoltából kétharmaddal győztes párt közel három „gyümölcsöző” esztendei ügyködése után, mely (miként a szónokaik végnélkül mondogatják), minden magyart arról igyekezett meggyőzni, hogy ez a kétharmados erő a társadalmi megbékélés, a válságból való kibontakozás, a nyugodt, alkotó civil élet, a nemzeti felemelkedés, a tehetség, a szakmai hozzáértés politikamentes érvényesülésének az útjára vezérelt minket. S eközben elhárította fejünk fölül a több évtizedes félelem, az egzisztenciális fenyegetettség légkörét, a kincstári hitvallás, a hivatalossághoz alkalmazkodás jobb megélhetéssel és biztonságosabb egzisztenciával kecsegtető kényszerét. S az efféléket sajnos el is hitték, hiszik, s mondják lelkesedve: amit a most egzisztáló hatalomgyakorlók eddig tettek, tulajdonképp megváltás volt a magyar nép számára. Épp csak az üdvözölés maradt el - mondom én. Hiszen láthattuk, miként fogyott el a nép a politika mögül. Miközben feszt hivatkoztak rá, a nép jelentős része úgy szavazott, hogy nem ment el voksolni. Sőt, szemrebbenés nélkül kimondható ma már, az úgynevezett polgári demokrácia egyre jobban megkedvelteti a sokat gyalázott „puha diktatúrát”. Az urak is tudomásul vehetnék, hogy a biztonságos talaj mára jócskán kicsúszott az ország lába alól, s mindezekről ők is tehetnek.

S ami igazán szíven ütött karácsonykor, az az ingyenkonyháknál gyülekezők népes táborának látványa volt. Miközben az ország miniszterelnöke a majdani csodás jövőről papolt nekünk a tévé képernyőjének közvetítésével, az egy tál ételért (gyermekkocsis kismamákat sem nélkülözve) sorban állók végeláthatatlan oszlopa várt sorára, amit a nejem - humanista lévén - könnyezve nézett végig.

Dr. Südi Bertalan

AZ „ÍGÉRET” FÖLDJE

Magyarország kormánya - Orbán Viktor jóvoltából - biblikus húrokat penget. Fűt-fát ígér az ország gyanútlan lakóinak: fizetést emel, új meg új családi pótlékokat vezet be, csökkenti az adókat, a közületi rezsit, különböző hiteleket helyez kilátásba. Van, amit teljesít, van amit csak lebegtet. Egyes közalkalmazottak sokszor a fizetésüket sem kapják meg, vagy csak nagy késéssel. Ezek az ígérvények, noha sokszor csalókáknak bizonyultak, tartják a lelket a jámbor hívőkben. Hiszik, hogy a Fidesz és csapata komolyan veszi ígéreteit, és elvezeti a magyar népet a kánaánba. A kilátásba helyezett magasabb életszínvonal jelenti azt a mézesmadzagot, melybe a jobb élet után vágyó milliók kapaszkodnak, s a választásokon ebben reménykedve támogatják Orbánékat. A Fidesz vezetése ma már attól sem riad vissza, hogy akár alkotmányjogi csalásokkal biztosítsák a maguk számára a hatalom privilégiumát. Abban bíznak, hogy még néhány ciklus, s az orbanistáknak nem lesz alternatívájuk.

Az ellenzék pedig azt várja, hogy a sok csalódás, a becsapottság érzése kiábrándítja a szavazókat, s máshová adják voksukat. 2010-ben a Fidesz is abból élt, hogy megnyergelte a szocialisták hibáit. Ennek a „passzív” győzelemnek nincsen komoly háttere, csak akkor, ha az ellenfél pozitív programmal meg tudja nyerni a választókat. Pillanatnyilag azonban nem úgy áll a helyzet, hogy a szocialisták készen állnak egy ilyen jövőképpel. Ők a hatalmat akarják megnyerni, nem a népet. Ahol nincs ígéret, ott remény sincs. A Fidesz nagy szerencséje, hogy ellenfelei szerencsétlenkedő amatőrök, akik egy esetleges győzelem pillanatában sem tudnák, mit kezdjenek a hatalommal. Aki nem használja ki konstruktívan a koncepciózusán a múlandó időt, áldozatul esik a riválisok ügyeskedéseinek. Nyilván ennek tudatában jelenthette ki Orbán Viktor legutóbbi kongresszusukon, hogy az elkövetkező harminc év is az övék. Súlyos történelmi felelősség terheli a szocialistákat, ha újabb évtizedeket szabadítanának a jobb sorsra érdemes magyarságra. Azt azonban tudni kell, hogy a jobb sorsra csak akkor érdemes a magyarság, ha felismeri a manipulációs szándékokat, és a fülkében bölcsen dönt, kire bízza hatalom gyakorlását.

Dr. Hegedűs Sándor

SÜDI BERTALAN: KI MENNYIT ÉR?

Egy újdonsült ajser kategorizált.

Tudatta: „aki szegény, annyit is ér.

Akinek semmije sincs e világon,

Potyaleső ember, mert mindig csak kér".

Szerinte azok süllyedtek nyomorba,

Akik nem szolgálták ki a gazdagot,

Öklöt ráztak helyette lármázókként,

Mert társként védték a szolgát és rabot.

Bár tudták, hogy isten helyett a tőke

Teremtett mélyszegényt és dúsgazdagot,

Mégis több mint két évtizeden át a

Kárvallottak rendje mélyen hallgatott.

Az áruló – megcélozván Damaszkuszt –

Sokadmagával útjára sereglett:

A bűnbánatot végig elkerülve

Hatalmat ragadott, vezeklés helyett.

A közvagyont bezzeg magáévá tette,

Vagy korrupcióval, vagy „csókos” gyanánt.

Harácsolás közben soha nem ismert

Sem mértéket, sem korlátot, sem arányt.

Könnyű a szegényeket degradálni,

Aztán mondani, hogy az áruk semmi,

A gazdag meg áradozhat boldogan,

Hisz’ neki a jövőtől nem kell félni.

Rózsás állapot lehet a gazdagság,

Míg vannak, akik éhbérért növelik,

Veszélyes, ha ellene lázadókat

Elnyomottak milliói követik.

FÖLDMUTYI

A magyar nép pénzéből veszik meg a magyar nép tulajdonában lévő földeket. Megéri állami földet venni, de ráadásul még állami támogatási hitelből, amelynek 10 évre garantált az 1,95 százalékos kamata, így duplán megéri. Főleg azoknak, akik zsebből ki tudják fizetni a föld árát, és a hitelt egy másik bankban nagyobb kamatra beteszik - ez már a tiszta nyereség. Jelenleg, 3,5 százalékért állampapírt lehet jegyezni, ebből 10 millió forint esetében 10 év alatt 1,5 millió forint haszonra lehet szert tenni. Lényegesen nagyobb lehet a haszon, ha a jegybanki alapkamat emelkedik, és a törlesztőrészlet változatlan marad.

Ilyen feltételek mellett mindenki állami hitelből vásárol földet, mert üzlet. Sajnos mind ez a mi zsebünkből történik, amely évi 7-8 milliárd forint kamattámogatást is jelent. Amikor Marx megfogalmazta az eredeti tőkefelhalmozást, akkor ezt a folyamatot írta meg. A kormány a magyar nép tulajdonába lévő földek eladására felhatalmazást nem kapott. Banki kamat esetében, például Mészáros Lőrinc karcagi származású milliárdos a Blikk számítása szerint többmillió forintot nyerhet a 108 millió forintos hitelen.

Az előre eldöntött lemutyizott üzletről van szó, a földpályázatok elbírálásánál nem újdonság. Az már csak a hab a tortán, hogy a közeli barátok ingyenpénzt is kapnak a parcellák mellé.

TISZTELT OLVASÓ!

Érdemes elgondolkodni azon, hogy az ipari üzemek lerombolása, elkótyavetélése után most a magyar nép tulajdonában lévő állami földeket is egy szűk csoport tulajdonában adják, és a földesurak birtokán majd napfeljöttétől-naplementéig dolgozhatnak gyerekeink, unokáink, úgy, mint a Horthy-rendszerben éhbérért. Valószínű, a rendszerváltáskor a magyar nép nem gondolta, hogy az általa létrehozott nemzeti vagyont rövid idő alatt tönkreteszik vagy egy szűk csoport birtokába juttatják, és helyette kap majd megélhetési gondokat, megalázást, és csak a választáson lesz szükség rá.

Egyedül a Munkáspárt akar ezen változtatni, mert ez politikájának a lényege.

KISZÁMÍTHATÓ JÖVŐT! LEHETŐSÉGET A NORMÁLIS ÉLETHEZ!

Horváth Sándor

KÖNYVEKRŐL ÉS AZ OLVASÁSRÓL

A napokban fejeztem be Jakov Szvet: Kolumbusz című könyvét. Érdekes, tanulságos, és rámutat arra a mérhetetlen igazságtalanságra, amely emberek millióinak okozott mérhetetlen szenvedést. A mindenkori pápa rávette az uralkodókat, hogy adományozzanak földbirtokokat a papságnak. Ezt mi is tapasztalhattuk, hiszen minden településen voltak papi birtokok. Ezeken a földeken a hívek nagyon sokat dolgoztak szívességből, a lelkűk üdvösségéért. A földesurak földjén is éhbérért dolgoztak. Ezt a könyvet érdemes megszerezni, kölcsönkérni, kivenni a könyvtárból. Belőle felismerhető az a szörnyű igazság, hogy kinek és minek köszönhető, hogy annyian éltek mélyszegénységben. A kapitalizmust akarókat az egójuk mozgatja. Az önzés a minél nagyobb életszínvonal elérése, mások kárára. Büntetlenül lopni, csalni, hazudni, hogy meggazdagodjanak. A háborúk is azóta vannak, hogy a gazdagok önzése uralja a világot. Ezért aggódom, hogy lesz még harmadik világháború is. Pedig akkor hírmondója sem marad a Földnek, mert ha a nukleáris töltetek kiszabadulnak, nem marad semmi, de semmi. Gondolkodjunk emberek, amíg nem késő.

Dudás György

VICCES

Bűn és bűnhődés

A bíró a tárgyalás végén közli a vádlottal a kiszabott büntetést:

– Öt év letöltendő büntetésre ítélem.

Az elítélt megszólal:

– És mondja, bíró úr, interneten is letölthetem?

* * *

Lelkes turista

– Na, és a nyáron sok hegyet megmásztatok a Tátrában?

– Még csak azt kellett volna! Így is állandóan szomjaztam, úgyhogy ki sem mozdultam a sörözőből.

* * *

Frappáns válasz

Tanár:

– Fiacskám, hol taultál meg úszni?

Gyerek:

– Hát a vízben!

* * *

Kezdő úrvezető

A rendőr megállít egy gépkocsit.

– Miért köröz folyton a kórház körül?

– Óvatosságból. Ma vezetek először.

* * *

Vadnyugat

Két cowboy találkozik egy ivóban. Azt mondja az egyik a másiknak:

– Joe, te haragszol rám?

– Miből gondolod?

– Tegnap, mikor utánad lőttem, hátra se fordultál.

HÍREINK

A január 17-ei önkormányzati választásokról előző lapszámunkban már írtunk.

Szolnokon, Szandaszőlősön, Filemon Kristóf, a hajdúszoboszlói 6-os számú egyéni kerületben Márton Zoltán jelöltünk felkerült a szavazólistára. Mindkét helyen a kampány során a városokban megfelelő időt és helyet kapott a médiákban.

Az eredmény: Szandaszőlősön, ahol erős fideszes érzelmű emberek laknak, jelöltünk 15 szavazatot kapott.

Hajdúszoboszlón, ahol korábban még csak nem is próbálkoztunk, jelöltünkre 13 szavazat érkezett és ez 2,04 %-ot jelentett.

Bodrogkisfalva (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) jelöltünk 1,3 %-ot kapott.

Kisherend (Baranya megye) 2,3 %-ot kapott.

Nyírcsaholyban (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) csak 0,1 %-os eredményt ért el a jelöltünk.

Igen, a legkisebb százalék is eredmény. Mert az, hogy egyáltalán a jelöltünk indulni tudott, már az is eredmény.

Sajnálatos viszont az, hogy valamennyi választáson a szavazók 40, 46,5, 47 %-a vett csak részt a voksoláson. Jelzi, hogy a lakosok nem hisznek, nem bíznak a politikusokban.

* * *

Március 1-én Egészségügyi Napot rendez a Munkáspárt, a Vasutas Napihoz hasonlóan. Minden megyei kórház és 5000 lakost meghaladó városi kórház és szakorvosi rendelő előtt, Munkáspárti demonstráció lesz. Meghívjuk a helyi egészségügyi szakszervezeteket is.

Jászkun Munkás, 2016. január

FILEMON KRISTÓF

Szolnok város 6. sz. önkormányzati választás Munkáspárti jelöltje

EGYEDÜLI BALOLDALI JELÖLT!

Fiatal ember. Egyetemi éveit tölti, és vállalja a Munkáspárt színeit, programját. Élete elején, 20 évesen kiáll az emberek elé, beszélget velük, agitál egy normális élet megvalósításáért. Olyan életért, ahol nem kell félni, ahol mindenkinek van munkája, lakása. Ahol napi 8 órával is meg lehet keresni annyit, amiből jut családja eltartására, kulturálódására, nyaralásra. Ahol minden embernek ugyanezek a lehetőségek megvannak. Olyan életet szeretne, ahol nem az egyén önző érdeke a fő, hanem törődik embertársainak életével is. Ilyen embereknek helye van Szolnok város önkormányzatában.

Jelszava: Mindig a dolgozó emberért, a tanuló fiatalokért. SZAVAZZANAK RÁ!

NÉHÁNY GONDOLAT A HÓMAN-SZOBORRÓL

A mokkáscsészéből kicsapott a kávé. Kezdetben azt hittem, a Hóman szobor körüli vita egy szűkebb intellektüel kört érint, de be kell látnom: országos méretűvé dagadt. Nőtt az igenlők és ellenkezők tábora. Kezdetben Orbán Viktor és Cser-Palkovics András (Székesfehérvár polgármestere) sem kifogásolta a mű megalkotását, de visszaléptek annak támogatásától, mert megrettentek az ellentábor növekvő erejétől.

Amikor a cikket írom, még nem dőlt el, mi lesz a szobor sorsa? Ám értelmes és bölcs megoldást ettől a vezetőgarnitúrától nem remélhetek. A döntés olyan „le is állítom, meg nem is"-féle lesz.

Ki volt Hóman Bálint, hogy személye körül végül ilyen magasra csaptak fel a lángok? Hóman Bálint a Horthy-korszak egyik legjelentősebb történésze, ideológusa, vezető kultúrpolitikusa volt. Kétségtelen, szakmai tudása és teljesítménye alapján tiszteletet érdemelne, ha elvonatkoztatnánk közszereplésétől. Bár szellemtörténeti felfogása sokat levon tudományos értékéből. Szakmai hitvallását az alábbiak szerint fogalmazta meg: „Az emberi történet nem egyéb, mint a lélek története. És a magyar történet nem egyéb, mint a magyar lélek története...” Ezért a tévelygéséért természetesen bírálni lehet, kell is, de minden jogi következmény nélkül. Ha csak ennyi „bűne” lett volna, akár szobrot is kaphatna.

Hóman Bálintot azonban politikai-gyakorlati tevékenységéért kell messzemenően elítélnie a progressziónak. Ő kilépett az elméleti tudományok világából (és átlépte a horthyzmus ideológiái kereteit - a hungarista mozgalom felé). Olyan sikamlós területekre „tévedt”, mint a szélsőjobboldali irányultságú művelődéspolitikai gyakorlat.

Kidolgozója volt Gömbös Gyula miniszterelnök (1932-1936) 95 pontból álló úgynevezett Nemzeti Munkaterve kulturális fejezetének. A kultuszminiszter nagy szerepet játszott a szélsőségesen nacionalista-irredenta-antiszemita indíttatású nevelés állami szintre történő emelésében, a harmincas-negyvenes évek embertelen zsidótörvényeinek megalkotásában, a Szovjetunió megtámadásában, a nyilaskeresztes mozgalom kiszolgálásában.

Mint háborús bűnöst a népbíróság életfogytiglanra ítélte. A váci fegyházban halt meg 1953-ban. Nevével sokáig nem találkoztunk, de mióta Orbán Viktor jobbratolódása szemmel láthatóan felgyorsult, a horthysta és annál is szélsőségesebb magyar politikusok előhívása megszaporodott. Az orbanizmus ugyanis keresi ideológiai kapaszkodóit a magyar történelem negatív hagyományaiban. Hómanban ezt megtalálhatja.

Mostani írásom magánvéleményemet fejezi ki. Nincs arra felhatalmazásom, hogy a párt nevében nyilatkozzam. Javaslom azonban, hogy ebben az országot megmozgató politikai-ideológiai kérdésben pártunk ne maradjon passzív, adjon eligazítást az embereknek, hogy a tiltakozás minél szélesebb körű és elementáris legyen. Csakis akkor remélhetünk sikert.

Dr. Hegedűs Sándor

MEGJEGYZÉSEK A KÉT ÉVTIZEDHEZ

Emlékszünk a kezdetre?

A magyar nép milyen türelemmel nézte végig, hogyan múlik el a feje fölül a kollektív fél évszázad. Még szavazni is elsietett, hogy mielőbb leválthassa az emberközpontú tár­sadalmi rendszert, melyet szocializ­musnak neveztek. Persze az a rend­szer nem végleg bukott meg sem Magyarországon, sem a térség többi országában. Csupán a sztálini mo­dell bizonyult történelmi zsákut­cának. Ezt a baloldali gondolkodású embereknek tisztán kell látniuk.

Milyen sokan voltak olyanok is, akik tüstént elhatárolódtak tegnapi sajátmaguktól. Mintha kiesett volna a tudatukból a saját korábbi törté­netük. Nem csak újat álmodtak maguknak helyette, hanem szinte elvárták másoktól is, hogy elhiggyék különös „dajkameséiket”. Ez azért volt furcsa leginkább, mert a hatalom új birtoklói azelőtt is po­litizáltak, közéleti szereplők voltak. Közülük sokan párthoz is kötődtek. Egy másikhoz. Az akkori egyet­lenhez. Korábbi évtizedekben ve­lünk együtt, többnyire azonos célok függvényében dolgoztak, s olykor vitatkoztak is. Nyertek vagy veszí­tettek, döntöttek jól vagy kevésbé elfogadhatóan, esetleg rólunk dön­töttek. A társadalom hullámain hol fent, hol lent, visszahúzódva vagy élvonalban, de ugyanazok voltak, akik ma. Számottevő hányaduk szellemi kupeccé, politikai árfo­lyamok alkuszává vált. Barátot cse­rélt ingatlanra, eszményt bársony­székre, hitet statusra, Istent apró­pénzre. Jellemző rájuk, hogy hétfőn a megbékélés fontosságáról papol­nak, szombaton pedig uszítanak. Sötétben bujkáló ellenforradalmárokat kreálnak maguknak.

Akik pedig kritizálják őket, vész­madárrá varázsolják. Fújtatnak, fe­nyegetőznek, büszkék meg pökhen­diek. S ha az emberek kérdezik: mit tettek velünk? Többfelől hallik: „le­gyünk keményebbek, védjük meg a demokráciát!”

A lakosság többsége úgy élte meg a politikai szabadságjogok esze­ment „kiterjesztését”, hogy az egy­beesett gazdasági és szociális jogai­nak folyamatos csorbításával. Ezért fogytak el az urnákhoz járuló szava­zók, a politika iránt érdeklődők, ezért tűntek el a pártok mögül a hazug ígéreteknek felülő támoga­tók, és maradt helyettük a koncra lesők hada.

Vajon mikor gondolkoznak el, elgondolkoznak-e egyáltalán a rendszerváltás fölkent bajnokai, hogy miközben unos-untalan a nép nevében óhajtanak valamiféle igaz­ságot szolgáltatni múltbéli bűnökre hivatkozva, eközben hivatkozásuk alanyai a lélekromboló, gerincgör­bítő hatalmuk árnyától rettegnek.

A bérből, fizetésből (alig) élő munkavállalók, proletársorba ta­szítottak és szellemi értékteremtők, a hétrét görnyedt nyugdíjasok, a köztulajdon örökéből kitaszítottak, a munkanélküliek egyre terebélye­sedő tömegei, a társadalom páriái a két évtizednyi keserves tapaszta­latok után ráébredhetnének végre, hogy politikai érdekeik valóságos szószólója és képviselője egyedül a Magyar Kommunista Munkáspárt, mely csak amiatt képtelen alapelvei hatásos gyakorlati érvényesítésére, mert parlamenten kívüli pártként tud csak funkcionálni.

Dr. Südi Bertalan

GRATULÁLUNK!

SIPOS SÁNDOR elvtársnak, aki a Munkáspárt ARANY CSILLAG kitüntetését kapta

DUDÁS GYÖRGYNEK, aki a Munkáspárt ARANY CSILLAG kitüntetését kapta a decemberi kibővített Központi Bizottsági ülésen, pártunk megalakulásának emlékére szervezett ünnepségén.

A KERÉKPÁROSOKRÓL

A napokban majdnem elütött egy kerékpáros az utcán, amikor leléptem a járdáról.

Tudom, hogy előbb körül kell nézni, de csend volt, nem hallottam a közlekedés zaját. Ki gondolná, hogy egy kerékpáros is tud súlyos balesetet okozni, saját magának és egy gyalogosnak is.

A kerékpárosok többsége hang nélkül közlekedik, mert nem használja a csengőt. Ráadásul sokkal gyorsabban száguld, mint régebben. Sietnek valahová, dolgozni, ügyet intézni. A gyalogosjárdán való közlekedésről nem is beszélve. Kötelezővé kellene tenni a csengő használatát, mivel a kerékpár maga igen halkan tud közlekedni. A fogaskerekek áttételének változtatásával a sebességét fokozni tudja. Itt említem a lámpa használatát, sok kerékpárnak az sincs, vagy villogó erős fényű lámpája van. Ezeket a problémákat Budapesten tapasztalom, de valószínűleg máshol is ez van. Érdemes lenne minél előbb rendezni ezeket a problémákat, mielőtt igazán súlyos balesetek fordulnak elő.

A rádióban hallani a hírek után: Vigyázzanak magukra és egymásra. Ez így nagyon szép, s ennek ellenére mégis rengeteg balesetről hallani. Szeretnék teljes biztonsággal közlekedni.

Dudás György

A NYUGDÍJ VÁSÁRLÓÉRTÉKE

A nyugdíjemelés = a nyugdíj vásárlóértékének növelése. Amikor e cikket írom, az információm szerint 2016-ban 1,6 százalékkal emelik a nyugdíjat. Az emeléstől függetlenül egynéhány mondatban leírom a véleményemet.

Évek óta halljuk: a kormány a nyugdíjak vásárlóértékét megvédi. Sajnos a valóság ettől eltér. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 2005-ben többet ért az átlagbér, mint 2014-ben. A nyugdíjra ugyanazok a piaci hatások érvényesek, ezért a nyugdíjak vásárlóértéke is csökkent.

2016-ban még kevesebb kerül a nyugdíjas kosarába. Igaz, hogy az átlagnyugdíj havi 2000 forinttal lesz több, de az élelmiszerek jobban drágulnak, ezért a vásárlóértéke is csökken.

A havi nettó átlagkereset a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2015-ben 159 300,- Ft volt, az átlagnyugdíj havi 117 372 forint, így nem tűnik alacsonynak a valóságban. Ez országrészenként jelentős eltérést mutat.

Az is tény, hogy a nyugdíjasok több mint a fele 100 ezer forint alatti nyugdíjat kap. A nyugdíjasok közül 800 ezer fő kap 100 ezer forint felett. Az öregségi ellátás legkisebb összege 28.500,- Ft, a legmagasabb nyugdíj 1 308 565 forint volt 2015-ben.

A kormánypropaganda azt sugallja, hogy a nyugdíjasok száma nő, és ezért öngondoskodásra ösztönzi a fiatalokat.

A számok nem ezt mutatják. 2010 és 2015 között jelentősen változott a nyugdíjasok aránya az aktív dolgozókhoz képest. 2010-ben 64,8 százalék volt az aktív dolgozók aránya, 35,4 százalék a nyugdíjasok aránya. 2015-ben 67,9 százalék volt az aktív dolgozók aránya, 32,1 százalék a nyugdíjasok aránya. Ezért az érvelés hamis.

A kormány visszaél azzal, hogy a nyugdíjasoknak nincs érdekérvényesítő lehetőségük, mint például a mozdonyvezetőknek. A nyugdíjasok egy alkalommal tudják a kormány politikáját elutasítani, a választáskor. Ez a választás, ahol nemet mondhatnak az igazságtalan elosztásra, a megalázásra, a gőgös politikára.

Egyedül a Munkáspárt akar gyökeres változást, kiszámítható jövőt.

Horváth Sándor

A proletár dala

én szólok

aki minimálbér

odvában tengődik

alkotásainak gyümölcseit

alacsonyrendű herék

tépik le csámcsogó ujjakkal

akit röhögve ebrudalnak

a hatalom gumigerincű cselédei

aki fölött bunkó diplomások

bő hada erőt feszítve duhajkodik

én szólok

kitől elvették az osztályt

odadobva helyette

a polgár - úr főneveket

kitől reszket az új burzsuázia

vele fizettetve meg

minden gyalázatos kalandját

én szólok

akit még isten is veszettül gyűlöl

aki széles zakatoló álomban

bolyong és felébred

valaha tán vagy kábultan

tántorog tovább a neki

szánt gödör felé

tán hiába szól a harsona:

egyesüljetek

én szólok

proletár

Balogh György

HÍREINK

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatai szerint a magyar luxusnyugdíj összege 1,4 millió forint. Ketten is ekkora összeget kapnak, minden hónapban, miközben a nyugdíjasok többsége havi hetvenötezret kap.

* * *

Több országgyűlési képviselő nem éri be a havi 230 ezer forintos lakbér alatti lakással. A vidéken élő képviselők főként az V. és a XIII. kerületben vesznek ki albérletet.

* * *

Több százan gyűltek össze Székesfehérváron, hogy tiltakozzanak a Bartók Béla téren tervezett Hóman-szobor felállítása ellen. Hosszan gondolkodtak az ország, majd a város vezetői és az Alapítvány tagjai, amíg végül úgy döntöttek, nem lesz szoborállítás. (A Szabadság országos lapunkból)

* * *

A terv szerint január 17-én a szandaszőlősi 6. számú egyéni választókerületi választás előtt Thürmer Gyula pártunk elnöke személyesen is jelen lesz Szolnokon a kampányzárón és a sajtótájékoztatón.

Jászkun Munkás, 2015. december

AZ ÚJ ELIT MÓDSZEREI

Olvastam egy különös írást, melynek racionális következtetései töprengésre késztettek. Helyesen mutatott rá a szerző: sokan élnek még közöttünk, akiknek életútját a rendszerváltással együtt indokolatlanul meggyalázták, s mindmáig igyekeztek tudatunkba sulykolni múltbéli életük hiábavalóságának ostoba képzetét. Fennen állították, s állítják manapság is, hogy olyan rendszerben éltünk, melyben alkotás helyett szétromboltatták velünk az emberi értékeket, s a politika újdonsült csinálói egyetemes gazdasági káoszt, erkölcsi és kulturális romhalmazt örököltek tőlünk. A demokrácia hiányáról nem is beszélve. Persze sokan tudják, hogy ez nem így van. De az intézményesített mocskolódások légkörében mégsem mernek saját megélt pozitív élményeik védelmére vállalkozni. Persze nem lehet csodálkozni ezen, hiszen olyan viszonyok közepette, melyben érdemmé magasztosult a múlt gyalázása, az érvényesülés módozatainál döntő jelentőségre tett szert a mai politikához való viszony, óhatatlanul elburjánzik a gyávaság, s az emberi gerincek sokasága válik gumihoz hasonlóvá. Sokan akadnak még ma is olyanok, akik képesek letagadni megélt múltjukat és hajlandóak megalapozatlanul dicsérni, fölmagasztalni az ország huszonöt évnyi mélyrepülését, a társadalmi nyomor sajnálatos intézményesülését.

Sokan tettek így a rendszerváltást követő években, hogy általa odasettenkedhessenek a „mézes köcsög” legújabbkori élvezői közé. Akik nem mutattak hajlandóságot effélére, vagyis nem tértek el a hatalmon lévők diktálta rendezőelvektől, azok az új elitek szemében hazaárulókká, némelyek olvasatában hazátlan bitangokká váltak.

A központi elvárás - diktátum ártalmai a történelemből jól ismertek. A teoretikusok sztereotípia letéteményesei az óhajt fölcserélik, erőnek erejével helyettesítik, azonosítják a valóság tényeivel. Elképzelik és szajkózzák, hogy lám, irányításukkal mennyivel jobban mennek a dolgok az előbbinél. Holott bebizonyosodott, hogy mennyivel gyatrábban mennek az előző negyven esztendei szocializmushoz képest. Amikor létbeli tényezővé, az egzisztenciális előbbre jutás meghatározó feltételévé válik a valóságból idegen blöffölés, a hatalmon lévőket muszáj emlékeztetni, hogy valaha nem erről volt szó.

A jelzett írás szerzőjének azon megállapításával is egyetértek, miszerint a múltunk gyalázásának hallatán nem szabad dermedten hallgatni, vagy az alárendelt kishitűek jogállásában kanosszát járni. Azt is jelzi a szerző, hogy „polgári pártok, a jobboldali körök még sokáig akarnak élni a múlt átkozásából”, s ehhez „... újra és újra előveszik az avítt kliséket...”

E megállapítást az eddigi gyakorlat eklatánsan igazolja. Hiszen magunk is tapasztalhatjuk, hogy a bársonyszékhez jutottak saját tehetetlenségük, kapkodásuk következtében fokozódó társadalmi nyomor és elégedetlenség láttán a valóságos gondokról való figyelemelterelés szándékával hivatkoznak nap mint nap múltbéli hibákra, s ennek indokával mind arrogánsabban támadják politikai ellenfeleiket.

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: EGY PÁRIA ÖNVALLOMÁSA

Nem születtem én gazdagnak,

Sem földművelő parasztnak:

Kis viskóban kellett élnem,

A jövőtől mégsem féltem.

Álmaimat szépnek láttam,

Olykor nőket is csodáltam:

Csillagokat gyakran néztem,

Hold fényénél heverésztem.

Ám e rendszer megbüntetett,

Páriák közé ültetett:

Elzárt minden jót előlem,

Földönfutó lett belőlem.

Mélyszegénység köszöntött rám,

Ásott putri lett a hazám.

Talált kenyér gyatra étkem,

Alamizsnát gyakran kértem.

Olykor bugyorokban háltam,

Esőben fa alá álltam,

Téli fagyot, hogy kerüljem,

A menhelyre menekültem.

Ha a temetőben jártam,

S névtelenek sírját láttam,

Lelkem súgva mondogatta:

„Bárcsak ne születtél volna”.

LENINRŐL ÍRNI KELL

Marx Károly: „A TŐKE” című nagy közgazdasági művének kiemelt jelentőségét mutatja, hogy a polgári körök a maguk módján „becsülik” a háromkötetes alkotást.

Amikor a kapitalizmus testét válság marcangolja, sietve men­nek a könyvesboltba, hogy meg­vásárolják, mert senkitől nem jutnak a burzsoá rend „titkainak” megismeréséhez oly közel, mint éppen a tudományos szocializ­mus alapítójától. Természetesen gyűlölik, rettegnek a szellemétől is, támadják, de nem tiltják.

A kimondottan fasiszta rend­szereken kívül még nem került sor arra, hogy bárhol is máglyára vessék, már csak azért sem, mert óvakodnak attól, hogy eszmerendszerüket a hitlerizmussal asszociálják.

Merően más a helyzet Lenin­nel. Ő olyan időszakban került a bolsevik mozgalom élére, amikor napirendre került a szocialista forradalom. Amíg Marx „csak” beszélt/írt a közösségi társadalom­ról, Lenin nekifogott annak meg­valósításához. Sajnos kevés ideje volt terve realizálására, utódai pe­dig súlyos hibákkal terhelték meg ügyünket, aminek hatásait ma is szenvedi a kommunista utókor. Leninről beszélni kell! Egyrészt azért, mert 92 éve annak, hogy 1924. január 21-én elhunyt, más­részt pedig éppen a rázúduló ha­mis vádak, rosszindulatú rágal­mazások teszik szükségessé, hogy megtisztítsuk a sok rászórt szennytől, lejáratástól. Helyszűke miatt ezúttal a nagy tudósnak és forradalmárnak csak két gondola­tát említeném, néhány szó erejéig. Lenin óriási érdeme, misze­rint továbbfejlesztette a tudomá­nyos szocializmust, s azt az impe­rializmus korára alkalmazta.

Volt ideológiai bátorsága, hogy Marx-Engels tanításait ne tekintse kőbezárt igazságoknak - elkerülve a dogmatizálódás veszélyét. Fel­ismerte: az imperializmus fejlő­désének kezdeti szakaszán az egyenlőtlen fejlődés törvénye olyan markánsan jelentkezik, hogy lehetetlenné válik a szocia­lista forradalom csaknem egyide­jű megvalósítása a legfejlettebb tőkés államokban.

Győzhet tehát a közösségi tár­sadalom, akár egy országban is. Ott, ahol legélesebbek a kapitaliz­mus ellentmondásai, következés­képpen leggyengébb az imperia­lizmus láncszeme. Leninnek e felfedezése a maga idején még akkor is sorsdöntő jelentőségű, ha a globális kapitalizmus korában a szocialista forradalmak ugyan­csak globális jellegűek lesznek. Lenin forradalomelméletével ki­vívta a szociáldemokrácia külön­böző válfajai képviselőinek (E. Bernstein, K. Kautsky) nemtetszé­sét. A leninizmus, mely egy sor elméleti, pártmozgalmi és gyakor­lati kérdésben antagonisztikusan eltért az opportunizmustól, lesza­kította a kommunista mozgalmat a szociáldemokratizmus oldaláról. A forradalmi marxizmus külön útra lépett, s úgy harcolt a tőkés rend megdöntéséért, hogy egyúttal szembekerült az opportunizmus irányzataival.

A nagy bolsevik vezető útja kö­vetőinek - mutatis mutandis - a le­nini elméletre és gyakorlatra kell építenie, ha valaha el akar jutni a kommunizmus révébe.

Dr. Hegedűs Sándor

ÜNNEPI ÜZENET

Móricz Zsigmond: Karácsonyi Ének (részlet): „Hull a hó, hull a hó. Mint pajkos gyerekek kergetik, do­bálják egymást a pelyhek. Homlokomat a hideg ablaküvegnek támasz­tom, s gyönyörködve nézem a bohó játékot. Hogy örülnek, hogy vigadnak, jön a karácsony”.

A szívmelengető idézet után jön a valóság, és ez nem egyformán érinti az embereket, főleg a gyerekeket. Sajnos már évek óta nem volt fehér karácsony, és a gyerekek nem gyönyörködhetnek a havas tájon, pedig ez vagyonhelyzettől függetlenül van hatással a gyerekekre.

Emlékemben kutatva azt kell mon­danom, hogy a második világháborút kivéve, mindig volt karácsonyfánk és alatta szerény ajándék. Ma viszont azt tapasztalom, hogy nem minden gyermeknek állítanak karácsonyfát, és ajándék is csak nagyon szerény vagy semmi. A felső tízezer gyerekei meg drága ajándékokat kapnak a két­méteres karácsonyfa alá, és ők majd az ünnep után az iskolában dicse­kednek azzal, hogy mit kaptak. Sajnos, hogy a gyerekek már korán rájönnek, hogy másoknak mire telik, pedig ők is „csak” gyerekek. Ez az élmény kí­séri őket egy életen át, mert a társa­dalom kettészakadásából ez törvény­szerűen következik. A fokozatosan romló életkörülmények között a gye­rekek azok, akik leginkább érzik ezt. Mert a Jézuska előtt sem egyformák. Szerintem az ünnep üzenete, hogy változtatni kell a helyzeten, mert min­den gyermek, azonos esélyre lenne ér­demes, mert a tehetség nem vagyonfüggő.

A Munkáspárt feladata, hogy min­den szinten emelje fel a szavát az igaz­ságosabb elosztásért.

A gyerekek vigadjanak azon, hogy jön a karácsony.

Horváth Sándor

A FÖLDELADÁSRÓL

Végtelenül nagy hiba!

A külföldön élő magyar fiata­loknak nem lesz hova hazajön­ni! A földeladással a hatalmon lévők megnyitották az utat, hogy világcsavargókká teszi népünket. Az urak régi átka valóság lehet. Horthy idején gyakran odavetették a szegény embernek: takarodj a földem­ről, hazátlan bitangok.

Ha a külföldieknek is meg­engedik, hogy földet, ingatlant vegyenek, megtörténhetik, hogy felvásárolják őseink va­gyonának többségét. Trianon­ban a kétharmadát már elvették, most az egyharmad is veszély­ben van.

Egy talpalatnyi földet sem a külföldieknek!

A kapitalizmus pusztulásba viszi az emberiséget. Kik azok a tanácsadók, akik ezeket taná­csolják a kormánynak? Sem az értelmiség, sem a tudomány képviselői nem emeli fel a sza­vát, védve hazánkat, az itt élő magyar emberek érdekeit.

A legnagyobb baj mégis az, hogy a nép is tűri, hogy azt te­gye vele a kormány, amit csak akar.

Az aláírásgyűjtések, kezde­ményezői is sorra kudarcot vallanak, a választási bizottság kötözködik a feltett kérdések értelmezésével, és nem adja meg az engedélyt. A földeket veszik, a kormány ezt nagy sikerként könyveli el. FELHÁBORÍTÓ!

Dudás György

A MEZŐTÚRI KUBIKOS TALÁLKOZÓRÓL

A tizenegyedik alkalommal megrendezett találkozó mozga­tói a Munkáspárt városi vezetői Bíró Imre és Herczeg Antal voltak.

Az általuk elmondott beszéd­ből idézünk gondolatokat, mely a kubikus életről szólnak. Megemlítik az is, hogy bizonyos érte­lemben ma is vannak kubikosok, akik lakásuktól, családjuktól távol dolgoznak napi 10-12 órát, hoz­zátéve az utazás többórás idő­tartamát.

A számtalan kubikos közül név szerint emlékeztek, Rácz Istvánra, Szőllősi Jánosra, Veres Istvánra, Szabó Lajosra és Sipos Sándorra. Család­tagjaik emléklapot vehettek át az ünnepség utáni fogadáson az Újvárosi Iskola színpadi termé­ben.

Illyés Gyula: „Nem mene­külhetsz” című versében el­hangzó „Megszokták már!” ki­jelentésre - mely a nehéz, izzadságos munkát végző emberekre vonatkozik -, a válasz az, hogy megszokni nem lehet. Nem lehet megszokni a 100 km-es gyaloglásokat, a hideg földön éjszakázást, a bizonytalan bé­reket.

A Munkáspárt hasonló érzel­mekkel jelent meg az emlékmű­nél. Együttérez a dolgozókkal, a kizsákmányolt nyomorultak­kal.

Karácsonyi ünnepünk

Zordon téli reggelek, zúzmarás faágak,

Didergető hideg a tél, fáznak az emberek,

Sietősen lépdelnek, hol lelnek meleget?

Magányos embernek még nehezebb a tél,

Hisz egyedül van, s nincs mása, csak a remény,

Hogy a jószívű emberek majd csak rátalálnak.

Biztató szót, s szeretetet hoznak ajándékba.

Anyagias világunk a jólétet hirdeti,

De aki szegény és elesett, bizony kifelejti.

Csillogó reklámok a jólétet sugallják,

S nem hallják az árvák és betegek jajkiáltását.

Decemberi éjszakán a Kis Jézus azért született,

Hogy vigaszt, reménységet hozzon minden embernek.

Az ünnep fényében álljunk meg egy percre,

Együtt érző szívvel gondoljunk a nehéz sorsú emberekre.

Örüljön az, kinek minden megadatik,

De ne feledje nélkülöző embertársait,

Bízzunk abban, hogy az éteren át

Jókívánság, béke mindenkit megtalál!

Karácsonyi ünnepünk így válik teljessé,

Ha tehetünk valamit embertársainkért.

Legszebb ajándék az őszinte szeretet.

Amit szívből kívánok, hogy jusson minden embernek!

Karácsony

Így, karácsony közelében örömteli dolgokról kellene beszélni, mind a kormánynak, mind a kisebb közösségekben, de talán nekem is. De nem tehetem. Éppen elég álságos, hogy országunk vezetői sikerekről, győzelmekről, dübörgő gazdaságról harsogják teli a médiákon keresztül a békés külpolitikai életet.

De a valóság más. Évekkel ezelőtt készült el Ferge Zsuzsa professzor vezetésével egy szociológiai tanulmány, amelyben rögzítette az akkori idő - kb. 8-10 évvel korábbi - szomorú adatokat. Bátorkodott előre vetíteni, ha nem történik hatható segítség (és nem történt), akkor a helyzet csak rosszabbodni fog. Miután a KSH szeptemberben nem adott ki hivatalos adatokat a szegénység mértékéről, így mások adatait adom és is közre. Idézem: ... ma hazánkban minden harmadik ember szegény. A helyzetet súlyosbítja, hogy 300-400 ezren élnek olyan mélyszegénységben, akik nem szerepelnek a különféle regisztrációs rendszerben, s így semmiféle támogatást nem kapnak. Ez a megállapítás Ferge Zsuzsa prof.-tól származik, így karácsony táján kapjuk az adománykérő leveleket, pl.: a Gyermekétkeztetési Alapítványtól. Mert különben a gyerekek még karácsonykor sem kapnak ebédet sem az iskolában, sem odahaza.

A médiák fennen harsogják: Boldog, áldott karácsonyt mindenkinek. Mármint saját maguknak!

Mi őszintén: mindenkinek kívánunk boldog, békés karácsonyt.

Herczegh Klára

HÍREINK

• Romániában a gyermekek 51 %-át, Bulgáriában 45,2 %-át fenyegeti a szegénység. Magyarországon ez az arány 41,4 %.

• Havi százezer forintért ad tanácsot a kormánynak a fuvarozással foglalkozó Wáberer György, írja a Bors. Kilenc minisztériumban 35 miniszteri biztos dolgozik évi 280 millióért. (A Szabadság újságból)

• Megrendelhető és megvehető a 2016. évi munkáspárti fali, asztali és kártyanaptárak. A szolnokiak a párt megyei irodájában, Nagy I. krt. 4. szám alatt, pénztári órák idején.

• A megyei összevont taggyűlésen emléklapok átadására is sor került, és a megjelentek átvették új tagkönyveiket. Az otthonmaradottak részére városi vezetőink viszik el személyesen.