Jászkun Munkás, 2016. január

FILEMON KRISTÓF

Szolnok város 6. sz. önkormányzati választás Munkáspárti jelöltje

EGYEDÜLI BALOLDALI JELÖLT!

Fiatal ember. Egyetemi éveit tölti, és vállalja a Munkáspárt színeit, programját. Élete elején, 20 évesen kiáll az emberek elé, beszélget velük, agitál egy normális élet megvalósításáért. Olyan életért, ahol nem kell félni, ahol mindenkinek van munkája, lakása. Ahol napi 8 órával is meg lehet keresni annyit, amiből jut családja eltartására, kulturálódására, nyaralásra. Ahol minden embernek ugyanezek a lehetőségek megvannak. Olyan életet szeretne, ahol nem az egyén önző érdeke a fő, hanem törődik embertársainak életével is. Ilyen embereknek helye van Szolnok város önkormányzatában.

Jelszava: Mindig a dolgozó emberért, a tanuló fiatalokért. SZAVAZZANAK RÁ!

NÉHÁNY GONDOLAT A HÓMAN-SZOBORRÓL

A mokkáscsészéből kicsapott a kávé. Kezdetben azt hittem, a Hóman szobor körüli vita egy szűkebb intellektüel kört érint, de be kell látnom: országos méretűvé dagadt. Nőtt az igenlők és ellenkezők tábora. Kezdetben Orbán Viktor és Cser-Palkovics András (Székesfehérvár polgármestere) sem kifogásolta a mű megalkotását, de visszaléptek annak támogatásától, mert megrettentek az ellentábor növekvő erejétől.

Amikor a cikket írom, még nem dőlt el, mi lesz a szobor sorsa? Ám értelmes és bölcs megoldást ettől a vezetőgarnitúrától nem remélhetek. A döntés olyan „le is állítom, meg nem is"-féle lesz.

Ki volt Hóman Bálint, hogy személye körül végül ilyen magasra csaptak fel a lángok? Hóman Bálint a Horthy-korszak egyik legjelentősebb történésze, ideológusa, vezető kultúrpolitikusa volt. Kétségtelen, szakmai tudása és teljesítménye alapján tiszteletet érdemelne, ha elvonatkoztatnánk közszereplésétől. Bár szellemtörténeti felfogása sokat levon tudományos értékéből. Szakmai hitvallását az alábbiak szerint fogalmazta meg: „Az emberi történet nem egyéb, mint a lélek története. És a magyar történet nem egyéb, mint a magyar lélek története...” Ezért a tévelygéséért természetesen bírálni lehet, kell is, de minden jogi következmény nélkül. Ha csak ennyi „bűne” lett volna, akár szobrot is kaphatna.

Hóman Bálintot azonban politikai-gyakorlati tevékenységéért kell messzemenően elítélnie a progressziónak. Ő kilépett az elméleti tudományok világából (és átlépte a horthyzmus ideológiái kereteit - a hungarista mozgalom felé). Olyan sikamlós területekre „tévedt”, mint a szélsőjobboldali irányultságú művelődéspolitikai gyakorlat.

Kidolgozója volt Gömbös Gyula miniszterelnök (1932-1936) 95 pontból álló úgynevezett Nemzeti Munkaterve kulturális fejezetének. A kultuszminiszter nagy szerepet játszott a szélsőségesen nacionalista-irredenta-antiszemita indíttatású nevelés állami szintre történő emelésében, a harmincas-negyvenes évek embertelen zsidótörvényeinek megalkotásában, a Szovjetunió megtámadásában, a nyilaskeresztes mozgalom kiszolgálásában.

Mint háborús bűnöst a népbíróság életfogytiglanra ítélte. A váci fegyházban halt meg 1953-ban. Nevével sokáig nem találkoztunk, de mióta Orbán Viktor jobbratolódása szemmel láthatóan felgyorsult, a horthysta és annál is szélsőségesebb magyar politikusok előhívása megszaporodott. Az orbanizmus ugyanis keresi ideológiai kapaszkodóit a magyar történelem negatív hagyományaiban. Hómanban ezt megtalálhatja.

Mostani írásom magánvéleményemet fejezi ki. Nincs arra felhatalmazásom, hogy a párt nevében nyilatkozzam. Javaslom azonban, hogy ebben az országot megmozgató politikai-ideológiai kérdésben pártunk ne maradjon passzív, adjon eligazítást az embereknek, hogy a tiltakozás minél szélesebb körű és elementáris legyen. Csakis akkor remélhetünk sikert.

Dr. Hegedűs Sándor

MEGJEGYZÉSEK A KÉT ÉVTIZEDHEZ

Emlékszünk a kezdetre?

A magyar nép milyen türelemmel nézte végig, hogyan múlik el a feje fölül a kollektív fél évszázad. Még szavazni is elsietett, hogy mielőbb leválthassa az emberközpontú tár­sadalmi rendszert, melyet szocializ­musnak neveztek. Persze az a rend­szer nem végleg bukott meg sem Magyarországon, sem a térség többi országában. Csupán a sztálini mo­dell bizonyult történelmi zsákut­cának. Ezt a baloldali gondolkodású embereknek tisztán kell látniuk.

Milyen sokan voltak olyanok is, akik tüstént elhatárolódtak tegnapi sajátmaguktól. Mintha kiesett volna a tudatukból a saját korábbi törté­netük. Nem csak újat álmodtak maguknak helyette, hanem szinte elvárták másoktól is, hogy elhiggyék különös „dajkameséiket”. Ez azért volt furcsa leginkább, mert a hatalom új birtoklói azelőtt is po­litizáltak, közéleti szereplők voltak. Közülük sokan párthoz is kötődtek. Egy másikhoz. Az akkori egyet­lenhez. Korábbi évtizedekben ve­lünk együtt, többnyire azonos célok függvényében dolgoztak, s olykor vitatkoztak is. Nyertek vagy veszí­tettek, döntöttek jól vagy kevésbé elfogadhatóan, esetleg rólunk dön­töttek. A társadalom hullámain hol fent, hol lent, visszahúzódva vagy élvonalban, de ugyanazok voltak, akik ma. Számottevő hányaduk szellemi kupeccé, politikai árfo­lyamok alkuszává vált. Barátot cse­rélt ingatlanra, eszményt bársony­székre, hitet statusra, Istent apró­pénzre. Jellemző rájuk, hogy hétfőn a megbékélés fontosságáról papol­nak, szombaton pedig uszítanak. Sötétben bujkáló ellenforradalmárokat kreálnak maguknak.

Akik pedig kritizálják őket, vész­madárrá varázsolják. Fújtatnak, fe­nyegetőznek, büszkék meg pökhen­diek. S ha az emberek kérdezik: mit tettek velünk? Többfelől hallik: „le­gyünk keményebbek, védjük meg a demokráciát!”

A lakosság többsége úgy élte meg a politikai szabadságjogok esze­ment „kiterjesztését”, hogy az egy­beesett gazdasági és szociális jogai­nak folyamatos csorbításával. Ezért fogytak el az urnákhoz járuló szava­zók, a politika iránt érdeklődők, ezért tűntek el a pártok mögül a hazug ígéreteknek felülő támoga­tók, és maradt helyettük a koncra lesők hada.

Vajon mikor gondolkoznak el, elgondolkoznak-e egyáltalán a rendszerváltás fölkent bajnokai, hogy miközben unos-untalan a nép nevében óhajtanak valamiféle igaz­ságot szolgáltatni múltbéli bűnökre hivatkozva, eközben hivatkozásuk alanyai a lélekromboló, gerincgör­bítő hatalmuk árnyától rettegnek.

A bérből, fizetésből (alig) élő munkavállalók, proletársorba ta­szítottak és szellemi értékteremtők, a hétrét görnyedt nyugdíjasok, a köztulajdon örökéből kitaszítottak, a munkanélküliek egyre terebélye­sedő tömegei, a társadalom páriái a két évtizednyi keserves tapaszta­latok után ráébredhetnének végre, hogy politikai érdekeik valóságos szószólója és képviselője egyedül a Magyar Kommunista Munkáspárt, mely csak amiatt képtelen alapelvei hatásos gyakorlati érvényesítésére, mert parlamenten kívüli pártként tud csak funkcionálni.

Dr. Südi Bertalan

GRATULÁLUNK!

SIPOS SÁNDOR elvtársnak, aki a Munkáspárt ARANY CSILLAG kitüntetését kapta

DUDÁS GYÖRGYNEK, aki a Munkáspárt ARANY CSILLAG kitüntetését kapta a decemberi kibővített Központi Bizottsági ülésen, pártunk megalakulásának emlékére szervezett ünnepségén.

A KERÉKPÁROSOKRÓL

A napokban majdnem elütött egy kerékpáros az utcán, amikor leléptem a járdáról.

Tudom, hogy előbb körül kell nézni, de csend volt, nem hallottam a közlekedés zaját. Ki gondolná, hogy egy kerékpáros is tud súlyos balesetet okozni, saját magának és egy gyalogosnak is.

A kerékpárosok többsége hang nélkül közlekedik, mert nem használja a csengőt. Ráadásul sokkal gyorsabban száguld, mint régebben. Sietnek valahová, dolgozni, ügyet intézni. A gyalogosjárdán való közlekedésről nem is beszélve. Kötelezővé kellene tenni a csengő használatát, mivel a kerékpár maga igen halkan tud közlekedni. A fogaskerekek áttételének változtatásával a sebességét fokozni tudja. Itt említem a lámpa használatát, sok kerékpárnak az sincs, vagy villogó erős fényű lámpája van. Ezeket a problémákat Budapesten tapasztalom, de valószínűleg máshol is ez van. Érdemes lenne minél előbb rendezni ezeket a problémákat, mielőtt igazán súlyos balesetek fordulnak elő.

A rádióban hallani a hírek után: Vigyázzanak magukra és egymásra. Ez így nagyon szép, s ennek ellenére mégis rengeteg balesetről hallani. Szeretnék teljes biztonsággal közlekedni.

Dudás György

A NYUGDÍJ VÁSÁRLÓÉRTÉKE

A nyugdíjemelés = a nyugdíj vásárlóértékének növelése. Amikor e cikket írom, az információm szerint 2016-ban 1,6 százalékkal emelik a nyugdíjat. Az emeléstől függetlenül egynéhány mondatban leírom a véleményemet.

Évek óta halljuk: a kormány a nyugdíjak vásárlóértékét megvédi. Sajnos a valóság ettől eltér. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 2005-ben többet ért az átlagbér, mint 2014-ben. A nyugdíjra ugyanazok a piaci hatások érvényesek, ezért a nyugdíjak vásárlóértéke is csökkent.

2016-ban még kevesebb kerül a nyugdíjas kosarába. Igaz, hogy az átlagnyugdíj havi 2000 forinttal lesz több, de az élelmiszerek jobban drágulnak, ezért a vásárlóértéke is csökken.

A havi nettó átlagkereset a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2015-ben 159 300,- Ft volt, az átlagnyugdíj havi 117 372 forint, így nem tűnik alacsonynak a valóságban. Ez országrészenként jelentős eltérést mutat.

Az is tény, hogy a nyugdíjasok több mint a fele 100 ezer forint alatti nyugdíjat kap. A nyugdíjasok közül 800 ezer fő kap 100 ezer forint felett. Az öregségi ellátás legkisebb összege 28.500,- Ft, a legmagasabb nyugdíj 1 308 565 forint volt 2015-ben.

A kormánypropaganda azt sugallja, hogy a nyugdíjasok száma nő, és ezért öngondoskodásra ösztönzi a fiatalokat.

A számok nem ezt mutatják. 2010 és 2015 között jelentősen változott a nyugdíjasok aránya az aktív dolgozókhoz képest. 2010-ben 64,8 százalék volt az aktív dolgozók aránya, 35,4 százalék a nyugdíjasok aránya. 2015-ben 67,9 százalék volt az aktív dolgozók aránya, 32,1 százalék a nyugdíjasok aránya. Ezért az érvelés hamis.

A kormány visszaél azzal, hogy a nyugdíjasoknak nincs érdekérvényesítő lehetőségük, mint például a mozdonyvezetőknek. A nyugdíjasok egy alkalommal tudják a kormány politikáját elutasítani, a választáskor. Ez a választás, ahol nemet mondhatnak az igazságtalan elosztásra, a megalázásra, a gőgös politikára.

Egyedül a Munkáspárt akar gyökeres változást, kiszámítható jövőt.

Horváth Sándor

A proletár dala

én szólok

aki minimálbér

odvában tengődik

alkotásainak gyümölcseit

alacsonyrendű herék

tépik le csámcsogó ujjakkal

akit röhögve ebrudalnak

a hatalom gumigerincű cselédei

aki fölött bunkó diplomások

bő hada erőt feszítve duhajkodik

én szólok

kitől elvették az osztályt

odadobva helyette

a polgár - úr főneveket

kitől reszket az új burzsuázia

vele fizettetve meg

minden gyalázatos kalandját

én szólok

akit még isten is veszettül gyűlöl

aki széles zakatoló álomban

bolyong és felébred

valaha tán vagy kábultan

tántorog tovább a neki

szánt gödör felé

tán hiába szól a harsona:

egyesüljetek

én szólok

proletár

Balogh György

HÍREINK

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatai szerint a magyar luxusnyugdíj összege 1,4 millió forint. Ketten is ekkora összeget kapnak, minden hónapban, miközben a nyugdíjasok többsége havi hetvenötezret kap.

* * *

Több országgyűlési képviselő nem éri be a havi 230 ezer forintos lakbér alatti lakással. A vidéken élő képviselők főként az V. és a XIII. kerületben vesznek ki albérletet.

* * *

Több százan gyűltek össze Székesfehérváron, hogy tiltakozzanak a Bartók Béla téren tervezett Hóman-szobor felállítása ellen. Hosszan gondolkodtak az ország, majd a város vezetői és az Alapítvány tagjai, amíg végül úgy döntöttek, nem lesz szoborállítás. (A Szabadság országos lapunkból)

* * *

A terv szerint január 17-én a szandaszőlősi 6. számú egyéni választókerületi választás előtt Thürmer Gyula pártunk elnöke személyesen is jelen lesz Szolnokon a kampányzárón és a sajtótájékoztatón.