2014. november 9., vasárnap

Pozsonyi Péter (1947-2014) Martfű

POZSONYI PÉTER 1947 – 2014
Mementó mori! (Emlékezz a halálra!) – mondja a latin. Emlékezz az életre! – mondjuk mi. Ezen a mezsgyén elindulva szívünk az evilági élethez húzva kérdezi: ki volt Pozsonyi Péter?
Túrkevén született dolgos, szorgalmas családban. Öten voltak testvérek. Családja szociológiai szempontból a felfelé ívelő parasztpolgárosodás tipikus esete. Édesapja a biztos jövőt nyújtó termelőszövetkezet tagja lett. Tanyáról-tanyára, majd a vaskerítéses házba, de még mindig szolgálati lakásba, míg végül saját lakásba költöztek az Oncsa sorra. A gyermekeket iskoláztatták. A szocialista nagyipar hívta, várta, képezte a tanulni vágyó fiatalokat. Péter vájárnak tanult, de munka mellett egyre magasabb iskolákat végzett. Amikor szállítási osztályvezető lett a Tisza Cipőgyárban, joggal hihette, hogy révbe ért. De jött a rendszerváltás, és sorsfordító idők következtek. Kényszervállalkozó lett, s maradt élete végéig. Feleségével – aki szintén túrkevei -, példás családi életet éltek. Ízlésesen berendezett otthont teremtettek Martfűn.
 Milyen ember volt Péter? Szerencsés természetű, kiegyensúlyozott alkat, akit hamar megszerettek. Egyenes jelleme, önzetlensége, segítőkészsége révén szűkebb és tágabb környezetének hamar vezetője lett. Így vált például a kispályás focisták baráti körének menedzserévé. Húsz év óta rendszeresen  POPE (Pozsonyi Peti) néven indított csapatot az Országos Munkás Kupán, jelentős anyagi támogatással.  Kezdetben aktív futballistaként is megállta a helyét. 1989-ben megújította tagságát a Munkáspártban, melynek városi elnöke lett. Öt éve, hogy a MEASZ megyei szervezete elnökévé választották. Az utolsó percig lelkiismeretesen és magas szinten látta el megbízatásait. Fáradhatatlan volt. Sebezhetetlennek hittük, pedig nem volt az. A betegség pár hónap alatt ledöntötte lábáról.
Amikor elvállalta a Munkáspárt országgyűlési képviselőjelöltségét, még nem tudtuk, hogy ez lesz  közéletiségének az utolsó felvonása. Bár nem nyert mandátumot, de Törökszentmiklós választási kerületének 23 települése szépszámú szavazatokkal  igazolta, hogy jó úton jár, megbecsülik a szocializmusba vetett hitét. November 2-án örökre lehunyta a szemét. Személyében igazi jóbarátot veszítettünk el. Nem élt hiába. Emlékét kegyelettel megőrizzük!
Sipos Sándor (Túrkeve)

Blogarchívum