Jászkun Munkás, 2017. november

Kegyelettel őrizzük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az 1956-os események mártírjainak emlékét

Hagyományainkról

A Fidesz és környezete addig szelektálja nemzeti hagyomá­nyainkat, amíg semmi sem ma­rad a múlt progresszív elemei­ből. Amit kénytelenségből eltűr, azt kifacsarja lényegéből és nem hagy meg belőle egyebet, mint a saját képére formált (defor­mált) csökevényt.

Mi maradt meg István király­ból? Egy szolid, a keresztény is­tenhez fohászkodó államalapító. Pedig sok vér fogyott el, míg lét­rehozta azt az erőszak szakszer­vezetet, mely védelmezte a bel­ső és külső ellenségtől híveit, a földbirtokosokat. Félretette ájtatosságát, ha veszély fenyegette a keresztény intézményrend­szert, ha az ősi magyar isten­ségekhez ragaszkodó pogányok nem álltak be a sorba, s nem hajtottak főt új uraiknak. Keveset szólnak arról, hogyan váltak a krisztianizmus híveivé a vallá­sukhoz ragaszkodó pogány ma­gyarok. Keveset, vagy semmit, mert nem akarták, hogy Rákosiék módszerei a feudális, vagy polgári „izmusok” elleni harcban igazolást nyerjenek.

Hová lett Dózsa György, Budai Nagy Antal, Pető, Törő, Bujdosó. Miért törölték a hősök listájáról Bajcsy-Zsilinszky Endrét? Mi lett a forradalmár József Attilából? Egy nyárspolgár lírikus, aki csak „őrült” pillanataiban mondoga­tott oda a kapitalizmusnak. Az Orbán Viktor-ihlette múlt felvá­zolása a történelemhamisítások sorozata. A mai fiatalok alig tud­nak valamit Kun Béláról, Kádár Jánosról, Marxról, Leninről. Amit hallanak róluk: tendenciózus tör­ténelemhamisítás, deheroizálás. Megalázzák a magyar népet az­zal, hogy megfosztják tegnapjá­nak hősi mozzanataitól, s csak azt őrzik meg, amelyek Horthyhoz, Gömböshöz, Szálasihoz, az első és második világhábo­rúhoz köthetik egész rendsze­rüket. Visszaállítják a naciona­lizmus, rasszizmus, irredentiz­mus szellemiségét hordozó intézményeket. Újabban, egye­lőre burkoltan a leventemoz­galommal kísérleteznek. Nagy „szerencséjük”, hogy semmit sem kell kiötölniük, mert „dicső” elődeik már feltalálták a spanyolviaszt. Amire ügyelniük kell, az a tálalás szalonképessége. Szá­molni kell azzal, hogy amennyiben 2018 az orbanizmus éve lesz, sietniük kell az illiberalizmus stabilizálását biztosító in­tézményrendszer kiépítésével, hogy minden ellenállást „eleve” kilátástalanná tegyenek. Ebben a küzdelemben nekünk kommu­nistáknak, komoly feladataink vannak.

Hegedűs Sándor

AZ ÉRDEKRŐL VALÓSÁGHŰEN

Még manapság is vannak, akik a társadalmi méretű gondokat sajátosan minősítik. A legégetőbb problémákat, anomáliákat, gazdasági-pénzügyi rendellenességeket, korrupciós ügyleteket, megvesztegetéseket, országos szintű vezetők tudtával, közreműködésével történt különféle botrányokat, csalásokat, közpénzek elherdálását, elsikkasztását és hasonló visszaéléseket a közérdek és egyéni érdekek harmóniájának hiányával magyarázzák. Kimondván a szentenciát, miszerint „hosszútávon nem életképes az a társadalom, amely az egyén és a közösség érdekeit képtelen összehangolni”.

E nézőpont szerint tehát nem a rablótőkés államalakulat fölszámolása, hanem a különféle vagyoni helyzetű állampolgárok (a gazdagok és a nyomorban sínylődő páriák) egymás keblére borulásának, testvérként való kölcsönös elfogadásának gyakorlata jelentene e téren megoldást. Kibékíthetetlen érdekellentétekre alapozott egyetemes megbékélés igényének hangoztatása, szorgalmazása az olyan társadalmi rendszerben, melyben a magántulajdonnak primátusa van, ahol ordastörvények hatálya alatt a tehetősebbek diktátuma érvényesül, s ahol a humánum helyett a gyengébbek eltaposásának elve nyert polgárjogot, a vágyálmok területére sorolható. Az ebbéli viszonyok közepette „jóléti állam” intézményrendszerének létrejöttéről reménykedni politikai abszurdum. Az olyan okoskodás pedig, miszerint nincs hiteles magyarázat, melyből az emberek megtudhatnák, hogy érdekeik előbb-utóbb hogyan kapcsolódnak össze közérdekké, s ennek függvényében mindig a hatalmon lévőket ildomos támogatniuk, szándékos félrein-formálással ér fel.

A tömegeknek mielőbb fel kellene ismerniük, hogy pártok között a Magyar Munkáspárt egyedül az olyan politikai tényező, mely társadalomátalakító programjával egészséges alternatívát kínál a többségellenes politikai kalandorok mesterkedéseivel szemben. Csak ebben a jelenleg parlamenten kívüli politikai pártban jobban kellene bízniuk, s hatalmi tényezőként számításba venniük, támogatniuk. Emellett a választópolgároknak a hatalombefolyásoló lehetőségüket (voksaikat) igényeikhez igazodva kellene kezelniük. Leginkább azért szükségeltetne nagyobb megfontoltság, mert a Kádár-rendszer megbuktatása óta eltelt több mint negyed évszázadban funkcionált hatalomgyakorlók katasztrofális helyzetet idéztek elő az országban. A lakosság sorsa jobbra fordításának teendői nem tűrnek további halasztást.

Olybá tűnik azonban, hogy a rendszerváltás vesztesei körében sajnos még mindig a szolgalelkűségnek van primátusa. Hatásosan késztetik jámborságra, beletörődésre a hatalomgyakorlók és más hadoválók majdani fényes jövőről szóló szivárványos ígéretei. Holott törvényszerű, hogy a tőkés rendszerben a szegény egyre lerongyolódottá, a gazdag pedig mind gazdagabbá válik. Az elszegényedettek, a nyomorgók szolgái alázata eklatánsan jelzi azt is, hogy a zsiványság imposztorainak a társadalmat huzamos ideig (de még meddig?) sikerült foglyul ejteni, melyhez a nép krónikussá vált türelme adta a lehetőséget. Hasznos lenne, ha mind többen felismernék végre, hogy a közérdek a jogos magánérdekekkel kölcsönhatásban csakis a szocializmusban érvényesülhetett.

Südi Bertalan

Mérgezik a lelkünket

„A valóság, mint megrepedt cse­rép, nem tart már formát és csak arra vár, hogy szétdobhassa szilánkjait” – írta Radnóti Miklós 1944-ben néhány nappal Magyarország náci német megszállása, Szálasi színre lépése után.

Mi, akik ezt átéltük, tudjuk mennyi borzalom következett utána. Sajnos úgy tűnik, hogy sokan mégsem okul­tak belőle. Napjainkban a magyar társadalom összetartó ereje nem elég ahhoz, hogy megakadályozza az át­fordulást a diktatúra irányában. Az egymással versenyben lévő politikai erők helyett egyre több embernek válik egyre természetesebbé a meg­alkuvó igazodás a hatalom véle­ményéhez. Példaként írom: a meg­félemlített, megvásárolt sajtóban erősödik a kormányzati akaratot is túlteljesítő öncenzúra. A hatalom önmagát nemzeti oldalnak nevezve kisajátítja a nemzeti gondolatokat, mi­közben nacionalista politikát folytat, a kormány propaganda antikapitalistának tűnő mondatokat használ, és közben nem figyel a szegénységben élő milliókra. Ez a gondolat nem áll messze a második világháború előtti nemzetiszocialista fasiszta eszmei­ségtől. A korábbi jogállam, annak valamennyi intézménye szinte egé­szen kiüresedett, a hatalom szinte teljesen maga alá gyűrte a korábbi demokratikus jogállami pilléreket.

Azt látjuk, hogy a mai kormány a szélsőjobb kottájából játszik. Ha ez folytatódik, akkor az ebből származó mérgező gondolatok elöntik az orszá­got és észrevétlenül mérgezik a lel­künket. A magyar népen múlik, hogy ne menjünk tovább ezen az úton!

A következő országgyűlési válasz­tás lehetőséget ad arra, hogy a jövőnkre gondolva alaposan gondoljuk meg, hogy hová tesszük az X-et.

Horváth Sándor

Egészségünk – egészségügyünk

Jelen írásom kiindulópontja egy műtét, amelyet a sors mért ki rám, ugyanis sérvoperációra van szükségem, amelyet egy budapesti közkórházban kellett volna végrehajtani, ha lehetséges volna, de sajnos a kitűzött november közepi időpontot az operáló orvosnak el kellett halasztania december 11-ére. Alhasi sérvről van szó, ami bármikor kizáródhat, ezért veszélyes lehet. Minden műtét előtt szükséges vizsgálat rendben megtörtént, a jelenlegi időt megelőző időben.

Nagyon sok embernek van ilyen gondja. Aki már átesett egy ilyenen, az tudja milyen dolog ez. Már a vizsgálatok alatt beleütköztem a sokat emlegetett (TV, rádióban hallható stb.) problémákban. Nem elég a betegséggel járó tünetek, amin felül vannak a várakozással járó izgalmak és a szokásos egyéb tünetek. A különböző vizsgálati helyszínek, ahol természetesen a vizsgálatok során az adott kórház a saját betegeit veszi előre, a frissen jött „idegennek” várnia kell, amíg sorra kerül. Mellé jön az, hogy az orvosnak el kellett halasztania a műtétet, mert nincs műtő. Tataroznak. Másik kórházba nem küldenek, nem tudni miért. Nincs hely? Vagy nincs pénz!? Amúgy is a betegnek nem olyan a tűrőképessége, mint az egyébként „egészségesnek”. Aki meg nem élt át ilyet, az nem sokat tud arról, hogy éljen, mit egyen, mit igyon, hogy ne alakuljon ki a betegség maga. Ez meg felveti az egészségügyi felvílágosító tevékenység hiányát.

Manapság oly sok ember van, akinek fogalma nincs, pl. az egészséges életmódról, vagy más effélékről, ugyanis jövedelme sincs erre, sem pedig ereje. Vagy pénze nincs, vagy mert öreg, vagy mert agyondolgozta magát.

Most meg én úgy érzem magam, mint a bagoly, amikor a szájában vitte a macska.

Dudás György

Südi Bertalan:
Megállok néha…

Megállok néha csöndben, búslakodva,

Mert érzem, imbolyogtat a szédülés:

A múlás hatalma jelezget talán,

Vagy hírnöke környékez: a szélütés?

Létem gyümölcseit lerázta régen

Az életet kurtító múló idő:

Száradó fákon nem látszik már többé,

Hogy fiatal hajtása újra kinő.

Nincs már sok időm, sok barkás tavaszom,

Nem nyűgöz le a csodálatos szépség:

Egyre több bajjal s keservvel büntetget

A derékgörbítő, kínzó vénség.

Olykor a gyengeség vesz erőt rajtam,

Vagy görcs megszorítja fáradt szívemet:

Ha elérkezik a végzetes alkony,

Ismeretlenségbe végleg elmegyek.

Vajon a búcsúzásom is fájni fog,

Ha sorsom int az örök távozásra?

Mesevilágba készteti lelkemet,

Testemet pedig síri álmodásra?

Feledni fogom mindörökre, balgán,

Hogy volt valaha egy földi életem?

Boldogságom elillan, mint az álom?

Csak vakhitű mond „nem”-et, ha kérdezem.

A realista eképpen válaszol:

„Lelked a testeddel együtt pusztul el.

Vigaszod, amíg élsz, az lehet csupán,

Hogy akik szeretnek, nem felednek el”.

HÍREK

• Szocsiban rendezték meg a XIX. világifjúsági és diáktalálkozót, október 14-22. között. 180 országból 29 ezer fiatal volt jelen. A rendezvény jelszava „A békéért, a szolidaritásért és a szociális igazságosságért mi küzdünk az imperializmus ellen. Tiszteljük a múltat, építjük a jövőt”. A VIT-et először 1947-ben rendezték meg. Putyin elnök a mostani rendezvényt jelentős anyagiakkal támogatta.

• Gyorsulnak az oroszországi és a magyar agrárberuházások üteme. Húsfeldolgozó üzemek, kertészeti szaporítóanyag építésének tervei is szerepelnek.

• Sztrájkot hirdettek az Operaházban az ott működő három szakszervezet, mivel a lejárt szerződés helyett az igazgató nem hajlandó másikat kötni.

• A Mátészalka-Debrecen közötti vágány felújításának sorozatos elhalasztása miatt a korábbi 75 perc helyett most már 95 percre van szükség. Ez igen nagy különbség a munkába, iskolába igyekvők számára.

• Október közepén Héderváron (Győr-Moson-Sopron megye) tartott polgármesteri választáson a Munkáspárt jelöltje is kapott szavazatot.

• Ez történt a Békés megyei Medgyesbodzáson is.

• A Munkáspárt Elnöksége úgy döntött, hogy bár az idei esztendő végéig még 14 helyen tartanak időközi választásokat, nem veszünk részt azokon. Erőinket maximálisan a parlamenti választásra koncentráljuk.

• Meghívást kapott pártunk a „Lendülettel Magyarországért” párttól, melyet Lévai Katalin a Medgyessy-kormány esélyegyenlőségéért felelős tárca nélküli minisztere alapított. Elnökségünk úgy döntött: nem veszünk részt egy új párt létrejöttében.

• Athénban került sor a kommunista és munkáspártok közös folyóirata, a „Kommunista Szemle” szerkesztőségi ülésére. Erre a napra szervezték meg a Nagy Októberi Szocialista forradalom 100. évfordulója alkalmából ünnepi ülésüket is.

• A Munkáspárt budapesti szervezete október 27-én az 1956-os ellenforradalom mártírjainak emlékére megemlékezést tartott a Fiumei úti sírkertben.

• Szolnokon november 3-án 14 órakor a temetői szovjet emlékműnél tartottunk megemlékezést és koszorúzást.

Südi Bertalan: A nyomorgók sirámai

Nélkülöznünk kell a saját hazánkban:

A rendszerváltással ez jutott nekünk,

A régi érában boldogok voltunk,

Mert az országlóink törődtek velünk.

Ránk települtek életünk árnyai:

A rabló hatalom s „csókos” bábjai,

A nyomorgókat jóléttel áltatják,

Ijesztéssel jámborságra sarkallják.

‘Ki nem ítéli száját némaságra,

Lesújt rá a nyomorba döntő gárda.

Hatalmat ácsolt sok álnok gazember,

S elnyomással egészült ki a járma.

Mocskos szájukból csak hazugság fakad,

A zsiványoknak teremhet csak babér.

Koldulhat a mélyszegény, s a facér,

Lesajnált, aki becsületes marad.

Mára milliókat tettek csóróvá,

Koldusbotra jutva nincs mit enniük,

Hatalmat bitorló tolvajok miatt

A kukákból kell étkeket szedniük.

Mégsem lázadoznak a földönfutók,

Jámbor lényként tűrik a nélkülözést,

Holott az efféle kóros türelmet

Bünteti a sors, akár a vétkezést...

Kiáltsátok végre a nagyvilágba:

Szüntessétek meg a rablást, bitangok!

Ne nyomorgassátok tovább azokat,

'Kiknek ti adtatok mélyszegény „rangot”.

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei elnökség