2015. szeptember 29., kedd

Jászkun Munkás, 2015. július

Utópia, vagy a jövő valósága?

Ez a kérdés a szocializmus viszonylatában azóta fogalmazódott meg, mióta a szocialista mozgalmak, forradalmak, szocialista társadalmak megjelentek az egyetemes történelemben. Érthető, hogy a tőkés rend hivatásos védnökei szóban, írásban lejáratják (A kommunizmus rémtettei), akadályozzák és cáfolják a marxi-lenini törekvések megvalósíthatóságát, a közösségi társadalom létrehozásának reális lehetőségeit. Az azonban nem érthető, hogy e törekvések ellen miért alkalmazzák az antikommunista ideológia mellett a hatósági erőszak minden formáját - ha a szocializmus távlatai puszta utópiák, mesélő kedvű emberek ártalmatlan fantazmagóriái?
Meggyőződésem, hogy a közösségi társadalom felépítésére irányuló „kísérletek” elsősorban nem azért szenvedtek sikertelenséget, mert nem kivitelezhetők, hanem mert részben a szocializmus belső ellenzékei-ellenségei és a külső imperialista erők aknamunkájának folyományai voltak. Ugyanakkor nem tagadható, hogy a létező szocializmus vezetői - jórészt tapasztalatlanságból - nem mindig álltak a helyzet magaslatán. A gazdasági helyzet romlása elégedetlenséget váltott ki, és következésképpen szűkítette a közösségi redszer tömegbázisát. Az sem közömbös a népi rendszer fennmaradása szempontjából, hogy milyen tőkés környezetben kell fennmaradnia.
A dogmatikusok merevsége nehezítette, esetenként akadályozta a szocializmus építése helyi, nemzeti sajátosságainak figyelembe vételét. A vereség nem bizonyítja a célok irrealitását. A „kudarc” átmeneti, és rendkívül tanulságos. (A kérdés tudományos elemzése leninista együttműködést kíván.)
Május 23-án, a MTV Könyvjelző című (Ungvári Tamás vezette) műsorban a jeles irodalomtörténész nagy kéjjel hordozta végig a szocializmus utópikus jellegét „bizonyító” újjabb förmedvény véres kardját. Mindenki megnyugodhat: a kapitalizmus örök, megdönthetetlen, jöhetnek (ha jöhetnek) az újabb szocialista forradalmak, kollektív formációk - vereségüket a történelem kódolja. A tőkés országok belső helyzete, krónikus válságai nem azt jelzik, hogy a társadalom stabil, kikezdhetetlen. Ilyen társadalom még nem született. Objektív törvény a termelési viszonyok és a termelőerők közötti összhang, s ha ez felbomlik, amikor a fennálló termelőviszonyok már akadályozzák a termelőerők fejlődését. A kapitalizmus tőkekoncentrációja egyre kevésbé fér meg a magántulajdon keretei között.
Az egyensúlyt csak az hozza „vissza” ha forradalmi úton a magántulajdont felváltja a közösségi tulajdon, óhatatlan az adott társadalom felszámolásának szükségessége. Ez utóbbi az emberek antikapitalista tevékenységének feladata lesz. Még nincsen forradalmi helyzet, de (ha lassan is) érlelődik, akkor nincs az az Ungvári Tamás, vagy Orbán Viktor, aki ennek sikerrel képes lenne ellenállni. A forradalom szubjektív feltételei nem sült galambok, értük küzdeni kell. Ennek a folyamatnak élén halad a kommunista mozgalom.
Hegedűs Sándor

Az elidegenedés megállíthatatlan

Bizonyos „szaktekintélyek” a tőkés államalakulatot többségi érdekeltségű és humanizálható gazdasági-társadalmi képződményként emlegetik, népszerűsítik. Rendszerváltásnak a nyomor elviselésére kényszerített veszteseit pedig olyan képtelenséggel traktálják, hogy reménykedjenek, mert el fog érkezni az olyan társadalmi állapot, amikor a vaddá torzított kapitalizmus gengszterarca szociálisan szelídített vonásokat mutat föl, és a társadalom többségének érdekeit szolgálja. Ékes szólásukkal az ilyenek beletörődésre, ínséges sorsukkal való megbékélésre ösztökélik az olyan hazánkfiait, akik saját élethelyzetük krónikus rosszabbodásával kénytelenek megélni a restaurált tőkés társadalmi viszonyok sanyarú következményeit.
A magyar értelmiség némely szemellenzős „sztárja” gyakran hangoztatta az olyan képtelenséget, hogy „a szorongó magyarok nagy hibája, hogy vonzódnak a szocialisztikus társadalmi utópiákhoz”. Vagyis természetükből következően a megvalósíthatatlan elképzelések, teljesíthetetlen kívánságok, vágyak rabjaivá váltak. Márpedig akik az előző társadalmi rendszerben éltek, s a szocializmus nyújtotta vívmányokra hajlandóak visszaemlékezni, tudják, hogy ami az úgynevezett „puha diktatúra” évtizedeiben az állampolgárok túlnyomó többsége javára ebben az országban megadatott, nem holmi vágy, teljesületlen óhaj, vaktában hirdetett talajtalan, teljesületlen frázis, hanem milliók által tapasztalt progresszív valóság volt, melyek jótékony és személyiséggazdagító hatása mindmáig fölülmúlhatatlan.
Milyen tényezők tartoztak közibük? Egykori cselédek, szolgák, napszámosok és egyéb szegénysorsúak tömegei - utódaikkal együtt - emberi státuszt kaptak. Pénztárca vastagsága helyett kizárólag tehetségen múlott a továbbtanulás lehetőssége: képessége, felkészültsége függvényében dolgozhatott megélhetést biztosító munkabérért minden munkaképes állampolgár, beleértve a nyugdíjasokat is. A termelőszervezetek hasznait nem a kivételezettek vágták zsebre, miként napjainkban teszik, hanem a dolgozók, a szociálisan rászorulók létviszonyai, emberi minősége színvonalának növelésére fordították.
A változások indokoltságára hivatkozva sebtében szétrombolt termelőszervezetek az iparban és a mezőgazdaságban követelményszerűen funkcionáltak az előző rendszerben.
Mindez napjainkban elképzelhetetlen. Ebben a politikai konstellációban minden törvényes, ami hasznos. Nem számít, hogy kik vallják kárát a haszonteremtésnek.
Itt az emberek egymástól való elidegenedése, az ország tagjainak vagyon szerinti megállíthatatlan eltávolodása, a társadalom tagjai számottevő részének fölöslegessé tétele és kizárólag biológiai szerepre kárhoztatása generációkon át ismétlődni fog. Jelezvén a megalapozatlanul dicsőített polgári társadalmi berendezkedés megbocsáthatatlan emberellenességét.
Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: ÁSOGATÓK

Akik élesztgették a szolgaságot.
S hagyják, hogy mások putrikban éljenek,
Zsiványok közül fogadtak barátot.
Bocsánatot ezért tüstént kérjenek.

Akik szegények bőrén gazdagodnak,
Megvetik a nyomorban tengődőket,
Rosszallják, ha az utcán lázadoznak,
Mikor követik meg a szenvedőket?

Akik ellopkodják jussát a népnek,
Hazugságból körítenek „szebb jövőt”,
Kiváltságos polgárokként henyélnek,
Mikor szánják meg a sok-sok éhezőt?

Akiket gyűlöl a rászedett többség,
S ördög glédájába sorolja őket
A nép szívében izzó megvetettség.
Miként adnának esélyt a jövőnek?

Hiszen ásogatják az ország sírját,
S megrendelték számára a gyászmisét:
Könnyezni majd az egész népet hívják?
Temetni meg az ország sok bűnösét?

Emlékezzünk!

A fasizmus felett aratott győzelem 70. évfordulójáról emlékeztek meg sok országban. Én szűkebb hazámról, Karcagról írom meg, hogy a demokratikus honvédséghez kik jelentkeztek. Róluk kívánok megemlékezni, tisztelegni előttük.
Az 1945-ös Magyar Honvédséget az ideglenes Nemzeti Kormány állította fel az 1945. január 20-i fegyverszüneti egyezmény és a Vörös Hadsereg Legfelsőbb Főparancsnoksága engedélyének megfelelően. A történelemben a tisztességes ügyek sohasem tüntethetők el örökre, nem hullanak ki a múló idő rostáján, legfeljebb egy időre csönd veszi őket körül.
A II. világháború frontvonalának mindkét oldalán voltak magyar katonák. Ennek következtében megosztott lett a nemzet, ez Magyarország nagy tragédiája volt.
Az adott történelmi körülmények között elsősorban azzal szolgálták a nemzet felemelkedését:
- akik magatartásukkal hozzájárultak a világháború mielőbbi végéhez, hogy ne végződjön a nemzet halálával.
- akik életük kockáztatásával hozzájárultak a fasizmus leveréséhez.
Közéjük tartoztak azok a katonák, akik a II. világháború végefelé önként jelentkeztek és alapítói voltak az új hadseregnek.
Karcagról 28-an jelentkeztek önként. Antal András, Balogh Lajos, Bodici Márton, Birinyi János, Bődi Imre, Erdei László, Fodor Bálint, Gyökeres Sándor, Hajdú Ferencz, Kiss Lajos, Kocsis Lőrincz, Kocsi József, Kolláth Lajos, Kurucz János, Kurucz Mihály, Medgyesi István, Németh István, Olajos Imre, Pataki Sándor, Pádár Imre, Sánta István, Sohajda István, Sütő József, Szendrei Imre, Szendrei János, Török Lőrinc, Tüdős Mihály.
A fasizmus elleni harcban partizánok is részt vettek. Karcagról Szabó Sándor szovjet partizán osztagban, Nagy András jugoszláv partizán osztagban.
A magyar országgyűlés 1995. május 2-i határozatában a II. világháború nemzeti ellenállási mozgalom emlékét megörökítette. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke Nemzeti Ellenállásért Emléklapot adományozott az egykori ellenállóknak és ‘45-ös katonáknak.
Emléküket megőrizzük!
Horváth Sándor

Igen, a fiataloké a jövő!

Hálás köszönet Farkas Péter fiatal elvtársunknak, aki a Jászkun Munkásban megírta az őszinte véleményét az idősebb elvtársainkról. Végtelenül jó érzéssel olvastam igaz gondolatait. Az életben mindig szükség lesz arra, hogy a fiatalok és az idősebbek nagyon becsüljék egymást, mert mindketten akkor élhetnek boldogan, ha felismerik az egymásra utaltságuk fontosságát. Az óriási tapasztalat és a fiatal erő ha egyesül, az mindenkinek örömet és szebb életet teremthet. Nagy szükség van a tenniakaró fiatalokra - főleg a társadalmi élet területén. Mert az emberek azt szeretnék, ha mindenki boldogan élhetne, békében, és nem volnának kiszolgáltatottak, sem kizsákmányoltak. Most június 12-én résztvettem egy Nemzetközi Konferencián a Parlamentben, az EU-szocialisták kezdeményezték a magyarok részvételével. Téma volt a szociális problémák, főleg a szegénység. Szép, szép mindaz, amiről beszéltek, de senki nem mondta, hogy milyen társadalmi viszonyok között akarják a szegénységet megszüntetni. Beszéltek sok mindenről, de a földbirtokosokról és az egyéb gigászi képződményekről mélyen hallgattak.
Vagyis a kapitalizmus megléte lehetetlenné teszi a szociális problémák megoldását. Mert a világon csak az ősközösség és a szocializmus volt olyan rendszer, amelyben az emberek óriási többsége emberhez méltóan éltek.
Kedves Fiatalok!
Farkas Péter gondolatai, és ahogy én a jelenlegi fiatal párttagjainkat ismerem, nagyon érdemesek arra, hogy a parlamentben dolgozzanak, a népünk szebb és jobb élet lehetőségéért, annak megvalósításáért. Minden arra alkalmas fiatalnak bátran és büszkén vállalkozni kellene. Jelentkezzetek minél előbb az interneten is. Arra kérek minden fiatalt, hogy akarjanak a parlamentben dolgozni. Mert ott óriási lehetőség van minden fiatalnak a fejlődésre. Minden értelmes fiatal, aki az igazságosságot tiszteli és szereti a mi népünket, a hazánkat, akkor tegyenek meg mindent, hogy a Munkáspárt minél előbb bekerüljön a parlamentbe. Mert az a parlament a magyar néphez méltóan gyönyörű, abban minden kormánynak ahhoz méltónak kellene lenni, a munkájukkal kellene bizonyítani, hogy ne legyenek nagyon szegények, éhezők, munkanélküliek stb. A mi pártunk fiatal tagjait arra kérem, hogy az arra érdemes fiatalokat értesítsétek arról, hogy a Munkáspárt minden választókörzetben indítani akar jelölteket. Most a fiataloknak van esélyük arra, hogy a világ egyik legszebb parlamentjében dolgozhatnak. Mert az eddigi kormányok és a jelenlegi pártok is mind kapitalizmust akarnak, ami nem vezet sehova.
A Munkáspárt közöségi társadalmat akar. Egyszóval szocializmust, hogy minden ember boldogan élhessen. Mert az a jövő útja, és nem a mérhetetlen rablás, harácsolás, korrupció stb. Kedves Farkas Péter elvtárs! Szervezzétek a fiatalokat, képviselőjelölteket, minél többet. Igen sok káderre van szükség a jövőben.
Dudás György

HÍREINK

- Pártunk terve a következő képviselőválasztásokra, hogy mind a 106 egyéni körzetben legyen munkáspárti jelölt. Ennek érdekében a Szolnok megyei párttagok azt a külön feladatot kapták, hogy Hajdú megye szomszédos településein segítsenek az ottani elvtársaknak. Főleg, ahol eddig nem volt munkáspárti akció, kitelepülés, szóróanyag-osztás. Plusz a saját megye településein is rendszeresen megjelenünk és találkozunk az ott lakókkal.
* * *
- Augusztus 7-én Hirosima atombombázása évfordulóján a fiatalok szervezésében Pesten megemlékezést tart a Munkáspárt.
* * *
- Itt Szolnokon az irodahelységünket a fiatalok, idősebb elvtársaink közreműködésével felújították, a falakat átfestették és a bútorok átrendezésével kellemesebb benyomás éri az ide betérőket.
* * *
- Farkas Péter tagtársunk kezdeményezte, hogy Tiszaburán augusztus 1-én az ottani illetőségű Horváth Jenő hegedűművész emléknapot tartsunk, aki az 1919-es események hősi halottja.

Közös szenvedély a futball

Túrkevén 21. alkalommal került megrendezésre a Munkás Kupa országos kispályás labdarúgó bajnokság. A résztvevők tisztelegtek a Munkás Kupa megalapozásában szerepet játszó Pozsonyi Péter emléke előtt.
Bencsik Mihály, a Munkáspárt alelnöke, megyei elnök, az egykori Szolnoki MTE kapusa, e torna korábbi játékosa és mostani védnöke focista múltjának felvillantásával inspirálta a résztvevőket a sportág szeretetére, a sportbarátság ápolására, nem utolsósorban a sportszervezők megbecsülésére. Itt köszönte meg a Munkáspárt helyi aktivistáinak Csajbók Ferenc irányításával végzett munkáját.
A tornán 15 csapat versenyzett a vándorkupáért, melyet végül is a túrkevei Bordács Lajos vezette Buga Falatozónak sikerült elnyernie. Ezzel végleg a birtokukba szállt a kupa, mivel az utolsó 3 évben nem tudták őket legyőzni. Ezüstérmes lett a túrkevei Fiatalok együttese, míg a bronzmeccsből győztesen a Köteles Sándor vezette túrkevei Kalács SC csapata került ki, maga mögé utasítva a kenderesi Szilágyi Viktor, Vadbikák együttesét.
Helytállásukért a dobogóról lemaradt többi csapat is említésre méltó: Békés FC Budapest, Deák Lajos vezetésével, POPÉ Martfű, Jakab Ferenc vezetésével, Két Balláb Kisújszállás, Papi István vezetésével, Strikaz Debrecen, Ibrahim Isiyaku vezetésével, Boca Juniors Túrkeve, Szemes Imre vezetésével, Fenyves Söröző Túrkeve, Fadgyas László vezetésével, „Hejes” FC Túrkeve, Kormos Barnabás vezetésével, Busa és Barátai Túrkeve, Szemes Attila vezetésével, Dögevők Túrkeve, Nagy Gábor vezetésével, Arany Fácán Túrkeve, Kormos Dániel vezetésével és Joker 8 Túrkeve, Lakatos Béla vezetésével.
Különdíjakat kapott a gólkirály Soós Bence (Buga Falatozó), a legjobb kapus Kiss Alex (Fiatalok), és a legjobb mezőnyjátékos Nagy Dániel (Kalács SC).
NAGYSZERŰ JUNIÁLIS VOLT!
Mindenekelőtt köszönet a szponzoroknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a rendezvény. Köszönet a versenybíróknak, a vendéglátóknak és természetesen a focistáknak, akiket jövőre, a XXII. MUNKÁS KUPÁ-ra is szeretettel várunk!

Sipos Sándor

Blogarchívum