Utópia, vagy a jövő valósága?
Ez a kérdés a
szocializmus viszonylatában azóta fogalmazódott meg, mióta a szocialista
mozgalmak, forradalmak, szocialista társadalmak megjelentek az egyetemes
történelemben. Érthető, hogy a tőkés rend hivatásos védnökei szóban, írásban
lejáratják (A kommunizmus rémtettei), akadályozzák és cáfolják a marxi-lenini
törekvések megvalósíthatóságát, a közösségi társadalom létrehozásának reális
lehetőségeit. Az azonban nem érthető, hogy e törekvések ellen miért alkalmazzák
az antikommunista ideológia mellett a hatósági erőszak minden formáját - ha a
szocializmus távlatai puszta utópiák, mesélő kedvű emberek ártalmatlan
fantazmagóriái?
Meggyőződésem, hogy a
közösségi társadalom felépítésére irányuló „kísérletek” elsősorban nem azért
szenvedtek sikertelenséget, mert nem kivitelezhetők, hanem mert részben a
szocializmus belső ellenzékei-ellenségei és a külső imperialista erők
aknamunkájának folyományai voltak. Ugyanakkor nem tagadható, hogy a létező
szocializmus vezetői - jórészt tapasztalatlanságból - nem mindig álltak a
helyzet magaslatán. A gazdasági helyzet romlása elégedetlenséget váltott ki, és
következésképpen szűkítette a közösségi redszer tömegbázisát. Az sem közömbös a
népi rendszer fennmaradása szempontjából, hogy milyen tőkés környezetben kell
fennmaradnia.
A dogmatikusok
merevsége nehezítette, esetenként akadályozta a szocializmus építése helyi,
nemzeti sajátosságainak figyelembe vételét. A vereség nem bizonyítja a célok
irrealitását. A „kudarc” átmeneti, és rendkívül tanulságos. (A kérdés
tudományos elemzése leninista együttműködést kíván.)
Május 23-án, a MTV
Könyvjelző című (Ungvári Tamás vezette) műsorban a jeles irodalomtörténész nagy
kéjjel hordozta végig a szocializmus utópikus jellegét „bizonyító” újjabb
förmedvény véres kardját. Mindenki megnyugodhat: a kapitalizmus örök,
megdönthetetlen, jöhetnek (ha jöhetnek) az újabb szocialista forradalmak,
kollektív formációk - vereségüket a történelem kódolja. A tőkés országok belső
helyzete, krónikus válságai nem azt jelzik, hogy a társadalom stabil,
kikezdhetetlen. Ilyen társadalom még nem született. Objektív törvény a termelési
viszonyok és a termelőerők közötti összhang, s ha ez felbomlik, amikor a
fennálló termelőviszonyok már akadályozzák a termelőerők fejlődését. A
kapitalizmus tőkekoncentrációja egyre kevésbé fér meg a magántulajdon keretei
között.
Az egyensúlyt csak az
hozza „vissza” ha forradalmi úton a magántulajdont felváltja a közösségi
tulajdon, óhatatlan az adott társadalom felszámolásának szükségessége. Ez
utóbbi az emberek antikapitalista tevékenységének feladata lesz. Még nincsen
forradalmi helyzet, de (ha lassan is) érlelődik, akkor nincs az az Ungvári
Tamás, vagy Orbán Viktor, aki ennek sikerrel képes lenne ellenállni. A
forradalom szubjektív feltételei nem sült galambok, értük küzdeni kell. Ennek a
folyamatnak élén halad a kommunista mozgalom.
Hegedűs Sándor
Az elidegenedés megállíthatatlan
Bizonyos
„szaktekintélyek” a tőkés államalakulatot többségi érdekeltségű és humanizálható
gazdasági-társadalmi képződményként emlegetik, népszerűsítik. Rendszerváltásnak
a nyomor elviselésére kényszerített veszteseit pedig olyan képtelenséggel
traktálják, hogy reménykedjenek, mert el fog érkezni az olyan társadalmi
állapot, amikor a vaddá torzított kapitalizmus gengszterarca szociálisan
szelídített vonásokat mutat föl, és a társadalom többségének érdekeit szolgálja.
Ékes szólásukkal az ilyenek beletörődésre, ínséges sorsukkal való megbékélésre
ösztökélik az olyan hazánkfiait, akik saját élethelyzetük krónikus
rosszabbodásával kénytelenek megélni a restaurált tőkés társadalmi viszonyok
sanyarú következményeit.
A magyar értelmiség
némely szemellenzős „sztárja” gyakran hangoztatta az olyan képtelenséget, hogy
„a szorongó magyarok nagy hibája, hogy vonzódnak a szocialisztikus társadalmi
utópiákhoz”. Vagyis természetükből következően a megvalósíthatatlan
elképzelések, teljesíthetetlen kívánságok, vágyak rabjaivá váltak. Márpedig akik az előző társadalmi rendszerben éltek, s a szocializmus nyújtotta
vívmányokra hajlandóak visszaemlékezni, tudják, hogy ami az úgynevezett „puha
diktatúra” évtizedeiben az állampolgárok túlnyomó többsége javára ebben az
országban megadatott, nem holmi vágy, teljesületlen óhaj, vaktában hirdetett
talajtalan, teljesületlen frázis, hanem milliók által tapasztalt progresszív valóság
volt, melyek jótékony és személyiséggazdagító hatása mindmáig fölülmúlhatatlan.
Milyen tényezők
tartoztak közibük? Egykori cselédek, szolgák, napszámosok és egyéb
szegénysorsúak tömegei - utódaikkal együtt - emberi státuszt kaptak. Pénztárca
vastagsága helyett kizárólag tehetségen múlott a továbbtanulás lehetőssége:
képessége, felkészültsége függvényében dolgozhatott megélhetést
biztosító munkabérért minden munkaképes állampolgár, beleértve a nyugdíjasokat
is. A termelőszervezetek hasznait nem a kivételezettek vágták zsebre, miként
napjainkban teszik, hanem a dolgozók, a szociálisan rászorulók létviszonyai,
emberi minősége színvonalának növelésére fordították.
A változások
indokoltságára hivatkozva sebtében szétrombolt termelőszervezetek az iparban
és a mezőgazdaságban követelményszerűen funkcionáltak az előző rendszerben.
Mindez napjainkban
elképzelhetetlen. Ebben a politikai konstellációban minden törvényes, ami
hasznos. Nem számít, hogy kik
vallják kárát a haszonteremtésnek.
Itt az emberek
egymástól való elidegenedése, az ország tagjainak vagyon szerinti
megállíthatatlan eltávolodása, a társadalom tagjai számottevő részének
fölöslegessé tétele és kizárólag biológiai szerepre kárhoztatása generációkon
át ismétlődni fog. Jelezvén a megalapozatlanul dicsőített polgári társadalmi
berendezkedés megbocsáthatatlan emberellenességét.
Dr. Südi Bertalan
SÜDI BERTALAN: ÁSOGATÓK
Akik élesztgették a
szolgaságot.
S hagyják, hogy mások
putrikban éljenek,
Zsiványok közül
fogadtak barátot.
Bocsánatot ezért
tüstént kérjenek.
Akik szegények bőrén
gazdagodnak,
Megvetik a nyomorban
tengődőket,
Rosszallják, ha az
utcán lázadoznak,
Mikor követik meg a
szenvedőket?
Akik ellopkodják jussát
a népnek,
Hazugságból körítenek
„szebb jövőt”,
Kiváltságos
polgárokként henyélnek,
Mikor szánják meg a
sok-sok éhezőt?
Akiket gyűlöl a
rászedett többség,
S ördög glédájába
sorolja őket
A nép szívében izzó
megvetettség.
Miként adnának esélyt
a jövőnek?
Hiszen ásogatják az
ország sírját,
S megrendelték
számára a gyászmisét:
Könnyezni majd az
egész népet hívják?
Temetni meg az ország
sok bűnösét?
Emlékezzünk!
A fasizmus felett
aratott győzelem 70. évfordulójáról emlékeztek meg sok országban. Én szűkebb
hazámról, Karcagról írom meg, hogy a demokratikus honvédséghez kik
jelentkeztek. Róluk kívánok megemlékezni, tisztelegni előttük.
Az 1945-ös Magyar
Honvédséget az ideglenes Nemzeti Kormány állította fel az 1945. január 20-i
fegyverszüneti egyezmény és a Vörös Hadsereg Legfelsőbb Főparancsnoksága
engedélyének megfelelően. A történelemben a tisztességes ügyek sohasem
tüntethetők el örökre, nem hullanak ki a múló idő rostáján, legfeljebb egy
időre csönd veszi őket körül.
A II. világháború
frontvonalának mindkét oldalán voltak magyar katonák. Ennek következtében
megosztott lett a nemzet, ez Magyarország nagy tragédiája volt.
Az adott történelmi
körülmények között elsősorban azzal szolgálták a nemzet felemelkedését:
- akik
magatartásukkal hozzájárultak a világháború mielőbbi végéhez, hogy ne végződjön
a nemzet halálával.
- akik életük
kockáztatásával hozzájárultak a fasizmus leveréséhez.
Közéjük tartoztak
azok a katonák, akik a II. világháború végefelé önként jelentkeztek és alapítói
voltak az új hadseregnek.
Karcagról 28-an
jelentkeztek önként. Antal András, Balogh Lajos, Bodici Márton, Birinyi János,
Bődi Imre, Erdei László, Fodor Bálint, Gyökeres Sándor, Hajdú Ferencz, Kiss
Lajos, Kocsis Lőrincz, Kocsi József, Kolláth Lajos, Kurucz János, Kurucz
Mihály, Medgyesi István, Németh István, Olajos Imre, Pataki Sándor, Pádár Imre,
Sánta István, Sohajda István, Sütő József, Szendrei Imre, Szendrei János, Török
Lőrinc, Tüdős Mihály.
A fasizmus elleni
harcban partizánok is részt vettek. Karcagról Szabó Sándor szovjet partizán
osztagban, Nagy András jugoszláv partizán osztagban.
A magyar országgyűlés
1995. május 2-i határozatában a II. világháború nemzeti ellenállási mozgalom
emlékét megörökítette. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke Nemzeti
Ellenállásért Emléklapot adományozott az egykori ellenállóknak és ‘45-ös
katonáknak.
Emléküket megőrizzük!
Horváth Sándor
Igen, a fiataloké a jövő!
Hálás köszönet Farkas
Péter fiatal elvtársunknak, aki a Jászkun Munkásban megírta az őszinte
véleményét az idősebb elvtársainkról. Végtelenül jó érzéssel olvastam igaz
gondolatait. Az életben mindig szükség lesz arra, hogy a fiatalok és az
idősebbek nagyon becsüljék egymást, mert mindketten akkor élhetnek boldogan, ha
felismerik az egymásra utaltságuk fontosságát. Az óriási tapasztalat és a
fiatal erő ha egyesül, az mindenkinek örömet és szebb életet teremthet. Nagy
szükség van a tenniakaró fiatalokra - főleg a társadalmi élet területén. Mert
az emberek azt szeretnék, ha mindenki boldogan élhetne, békében, és nem
volnának kiszolgáltatottak, sem kizsákmányoltak. Most június 12-én résztvettem
egy Nemzetközi Konferencián a Parlamentben, az EU-szocialisták kezdeményezték a
magyarok részvételével. Téma volt a szociális problémák, főleg a szegénység.
Szép, szép mindaz, amiről beszéltek, de senki nem mondta, hogy milyen
társadalmi viszonyok között akarják a szegénységet megszüntetni. Beszéltek sok
mindenről, de a földbirtokosokról és az egyéb gigászi képződményekről mélyen
hallgattak.
Vagyis a kapitalizmus
megléte lehetetlenné teszi a szociális problémák megoldását. Mert a világon
csak az ősközösség és a szocializmus volt olyan rendszer, amelyben az emberek
óriási többsége emberhez méltóan éltek.
Kedves Fiatalok!
Farkas Péter
gondolatai, és ahogy én a jelenlegi fiatal párttagjainkat ismerem, nagyon
érdemesek arra, hogy a parlamentben dolgozzanak, a népünk szebb és jobb élet
lehetőségéért, annak megvalósításáért. Minden arra alkalmas fiatalnak bátran és
büszkén vállalkozni kellene. Jelentkezzetek minél előbb az interneten is. Arra
kérek minden fiatalt, hogy akarjanak a parlamentben dolgozni. Mert ott óriási
lehetőség van minden fiatalnak a fejlődésre. Minden értelmes fiatal, aki az igazságosságot
tiszteli és szereti a mi népünket, a hazánkat, akkor tegyenek meg mindent, hogy
a Munkáspárt minél előbb bekerüljön a parlamentbe. Mert az a parlament a magyar
néphez méltóan gyönyörű, abban minden kormánynak ahhoz méltónak kellene lenni,
a munkájukkal kellene bizonyítani, hogy ne legyenek nagyon szegények, éhezők,
munkanélküliek stb. A mi pártunk fiatal tagjait arra kérem, hogy az arra
érdemes fiatalokat értesítsétek arról, hogy a Munkáspárt minden választókörzetben
indítani akar jelölteket. Most a fiataloknak van esélyük arra, hogy a világ
egyik legszebb parlamentjében dolgozhatnak. Mert az eddigi kormányok és a
jelenlegi pártok is mind kapitalizmust akarnak, ami nem vezet sehova.
A Munkáspárt közöségi
társadalmat akar. Egyszóval szocializmust, hogy minden ember boldogan élhessen.
Mert az a jövő útja, és nem a mérhetetlen rablás, harácsolás, korrupció stb.
Kedves Farkas Péter elvtárs! Szervezzétek a fiatalokat, képviselőjelölteket,
minél többet. Igen sok káderre van szükség a jövőben.
Dudás György
HÍREINK
- Pártunk terve a
következő képviselőválasztásokra, hogy mind a 106 egyéni körzetben legyen
munkáspárti jelölt. Ennek érdekében a Szolnok megyei párttagok azt a külön
feladatot kapták, hogy Hajdú megye szomszédos településein segítsenek az ottani
elvtársaknak. Főleg, ahol eddig nem volt munkáspárti akció, kitelepülés,
szóróanyag-osztás. Plusz a saját megye településein is rendszeresen megjelenünk
és találkozunk az ott lakókkal.
* * *
- Augusztus 7-én
Hirosima atombombázása évfordulóján a fiatalok szervezésében Pesten
megemlékezést tart a Munkáspárt.
* * *
- Itt Szolnokon az
irodahelységünket a fiatalok, idősebb elvtársaink közreműködésével
felújították, a falakat átfestették és a bútorok átrendezésével kellemesebb
benyomás éri az ide betérőket.
* * *
- Farkas Péter
tagtársunk kezdeményezte, hogy Tiszaburán augusztus 1-én az ottani illetőségű
Horváth Jenő hegedűművész emléknapot tartsunk, aki az 1919-es események hősi
halottja.
Közös szenvedély a futball
Túrkevén 21.
alkalommal került megrendezésre a Munkás Kupa országos kispályás labdarúgó
bajnokság. A résztvevők tisztelegtek a Munkás Kupa megalapozásában szerepet
játszó Pozsonyi Péter emléke előtt.
Bencsik Mihály, a
Munkáspárt alelnöke, megyei elnök, az egykori Szolnoki MTE kapusa, e torna
korábbi játékosa és mostani védnöke focista múltjának felvillantásával
inspirálta a résztvevőket a sportág szeretetére, a sportbarátság ápolására, nem
utolsósorban a sportszervezők megbecsülésére. Itt köszönte meg a Munkáspárt
helyi aktivistáinak Csajbók Ferenc irányításával végzett munkáját.
A tornán 15 csapat
versenyzett a vándorkupáért, melyet végül is a túrkevei Bordács Lajos vezette Buga
Falatozónak sikerült elnyernie. Ezzel végleg a birtokukba szállt a kupa, mivel
az utolsó 3 évben nem tudták őket legyőzni. Ezüstérmes lett a túrkevei Fiatalok
együttese, míg a bronzmeccsből győztesen a Köteles Sándor vezette túrkevei
Kalács SC csapata került ki, maga mögé utasítva a kenderesi Szilágyi Viktor,
Vadbikák együttesét.
Helytállásukért a
dobogóról lemaradt többi csapat is említésre méltó: Békés FC Budapest, Deák
Lajos vezetésével, POPÉ Martfű, Jakab Ferenc vezetésével, Két Balláb
Kisújszállás, Papi István vezetésével, Strikaz Debrecen, Ibrahim Isiyaku
vezetésével, Boca Juniors Túrkeve, Szemes Imre vezetésével, Fenyves Söröző
Túrkeve, Fadgyas László vezetésével, „Hejes” FC Túrkeve, Kormos Barnabás
vezetésével, Busa és Barátai Túrkeve, Szemes Attila vezetésével, Dögevők
Túrkeve, Nagy Gábor vezetésével, Arany Fácán Túrkeve, Kormos Dániel vezetésével
és Joker 8 Túrkeve, Lakatos Béla vezetésével.
Különdíjakat kapott a
gólkirály Soós Bence (Buga Falatozó), a legjobb kapus Kiss Alex (Fiatalok), és
a legjobb mezőnyjátékos Nagy Dániel (Kalács SC).
NAGYSZERŰ JUNIÁLIS
VOLT!
Mindenekelőtt
köszönet a szponzoroknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a rendezvény.
Köszönet a versenybíróknak, a vendéglátóknak és természetesen a focistáknak,
akiket jövőre, a XXII. MUNKÁS KUPÁ-ra is szeretettel várunk!
Sipos Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése