Jászkun Munkás, 2015. június

Változó politikusok

Olybá tűnik, a sokat dicsért negyedszázad előtti békés, a magyar nép megkérdezése nélkül, „suba alatti”, az ellenzéki értelmiség által békés, megegyezéses átmenetből mára békétlen, egyensúlyhiányos és konszenzusképtelen, hisztériákkal teli folyamat lett. Napjaink felbolydult, értékvesztett, indulatoktól fűtött, aggodalmakkal zsúfolt légkörében a kettéosztott tömegeken kívül a politikusok is jócskán megváltoztak. Ami némelyek eszköztárából nem illik az úriemberséghez, arra van szavuk: reálpolitika.

Szerintük reálpolitika, hogy a politikai ellenfelet nem meggyőzni, legyőzni, hanem különféle kitalálmányokkal bemocskolni kell. Reálpolitika, hogy hagyni kell az indulatok gerjesztését, amennyiben az a saját érdeket szolgálja. Reálpolitika, hogy csak annak jár politikai feddhetetlenségi bizonyítvány, aki a hatalmon lévőket szolgálja. Reálpolitika, hogy aki másként gondolkodik, vélekedik, töpreng, az ellenség, aki pedig belőlük ábrándul ki, az a haza ellensége.

Jellemző, hogy az efféle politikusok milyen indulattal, lekezelően, megbélyegzőnek szánt minősítésekkel reagálnak, akár a jogos bírálatokra is, meggyőző alternatívák fölvázolása helyett. Benne van ebben az övéktől eltérő gondolatrendszer törvényen kívül helyezése, amire olyan gondolati fordulat következhet, hogy „nincs demokrácia a demokrácia ellenségeinek”. Az pedig, hogy ki számít a demokrácia ellenfelének, előszeretettel döntik el a mindenkori hatalom birtokosai.

Hazánkban a legtöbb provokációt, árulást, beteges hazugságot azért követik el, hogy ingereljék, felháborodottá motiválják a lakosságot az ellentábor rovására. Más csoportokat pedig bénító, erőt rabló pesszimizmussal fertőzzék meg. Nem kevésbé fontos céljuk a megfélemlítés, valamint a kishitűség kiváltása az ellenzéki oldalon. Az ilyen machinációktól olyan érzése támad az embernek, hogy amíg a politika felszínén látszólag outsiderek okoskodnak, addig a háttérben, a kulisszák mögött milliók sorsával okos emberek butáskodnak. Ők azok, akik a legfőbb főnökük hazugságait készséggel szajkózzák. Mivel az ilyeneknek nem vetélytársai, hanem ellenségei a más meggyőződésű emberek, könnyen jutnak olyan konklúzióra, hogy az ellenlábasokat mindenben korlátozni, lehetetleníteni kell.

Hiába működőképes egy politikai rendszer, ha a félelemkeltés propagandája következtében a szorongásos szindrómák nyernek életteret. Holott a politikusok is tudomásul vehetnék és megszívlelhetnék végre, hogy egyik ember szabadsága sem sem sérthet más szabadságjogokat, nem veszélyeztetheti mások emberi méltóságát, jó hírnevét, személyes biztonságát. A szólásszabadság pedig nem értelmezhető akként, hogy valaki minden törvényi kontroll nélkül szíthasson gyűlöletet. Az pedig különösen veszélyes, ha bizonyos politikusokat rossz értelemben vett küldetéstudat motiválja (erre is van példa napjainkban), vagy ha olyan rendezőelv szerint minősítenek másokat, hogy aki mást mond, az nem ellenzék, hanem ellenség. Jó, ha az ilyenek tudomásul vennék végre, hogy diktátori allűrökkel csak lázongó rabszolgákat, s nem a kreativitásukat éevényesíteni képes alkotókat lehet működtetni.

Dr. Südi Bertalan

Vona Gábor

A mai magyar társadalom általános elszegényedése, a létbizonytalanság fokozódása, s a kormányok tehetetlensége olyan kiszámíthatatlan helyzetet teremtettek, hogy kétes egzisztenciák, kalandorok, a zavarosban halászó, nagy sikert hajhászó elemek sátáni eszmékkel álltak elő, és reményt ébresztenek az elcsüggedt emberekben. Ilyen „próféták” voltak a XX. században Hitler, Mussolini, Szálasi stb., akik szociális csodaszerekkel traktálták a pauperizmus mocsarába süllyedőket. Ezek a kóklerek vagy fanatikusok igyekeztek elhitetni, hogy csak ők tudják kivezetni a társadalmat a válságból és eljuttatni az embereket a Kánaánba. A jövőjüket elvesztettek az utolsó szalmaszálat látták bennük, ezért még a realitások iránt érzékenyek is hittek legképtelenebb programjaikban.

Egy „orákulum” jelentkezett nálunk Vona Gábor személyében. Radikális fellépésével, felelőtlen ígéreteivel rokonszenvet tudott ébreszteni maga iránt, az elesettek egyre nagyobb körében. Súlyos felelősség terheli őt, mert történelemtanár létére ismernie kellene nemzetiszocialista elődeinek sorsát. Ennek ellenére a biztos tragédia felé vezeti követőit, hazáját.

Vona (Zázrivecz) Gábor 1978. augusztus 20-án született Gyöngyösön. Apai és anyai ágról egyaránt kisparaszti családból származik. Politikai hitvallásában nagy szerepet játszott, hogy apai nagyatyja Erdélyben esett el a szovjet csapatok elleni tordai harcokban. A Vona nevet egyetemista korában vette fel (érettségi vizsgáit még Zázrivecz néven tette le). Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett történelem szakon, de hivatását csak igen rövid ideig gyakorolta. Több állást töltött be, mígnem 2008-tól egy szoftverfejlesztő cégnél dolgozott értékesítői feladatkörben.

Egyetemi tanulmányai alatt részt vett az ELTE Hallgatói Önkormányzat elnökségi munkájában, elnöke volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egyetemi alapszervezetének. 2002 után Orbán Viktor meghívására tagja lett a Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek, amelyből 2003-ban önként kilépett. Nagy szerepet játszott szellemiségének alakulásában az a körülmény, miszerint részt vett a Jobboldali Ifjúsági Közösség 1999-ben történt megalapításában. Ebből az ifjúsági szervezetből nőtt ki, majd párttá alakult a Jobbik Magyarországért. 2003 őszén az alakuló kongresszuson a párt egyik alelnökévé lépett elő, s a 2006-os novemberi tisztújításon elnökké választották.

2007 nyarán alapító tagja és első elnöke lett a Magyar Gárda Egyesületnek. Vezetése új lendületet adott a neohungarista mozgalomnak. A 2010-es országgyűlési választásokon a Jobbik elnyerte a szavazatok 16.67 százalékát. Vona Gábor a párt elnöke és frakcióvezetője lett. Politikáját a rendpártiság, a nemzeti radikalizmus, a rasszizmus (zsidó- és cigánygyűlölet), valamint az agresszív irredentizmus jellemzi. Nemcsak a határon túli magyarság állampolgári jogaiért harcol, ám (végső soron) a „történelmi” Magyarország erőszakos egyesítését is kilátásba helyezte. A párt parlamenti szereplését visszafogottan vezényli, de gyakorlatilag a gárdáknak us a szellemi atyja. A párton belüli porosz drill ellenére feszültség tapasztalható a vezetése alatt álló Jobbik és a gárdák között. Vona Gábor kényszerű parlamenti önmegtartóztatása ugyancsak egyik oka a fel-feltörő belső nézeteltéréseknek. Nem lehetetlen, hogy ezek előbb-utóbb szakadáshoz vezetnek.

Az alapító nyilatkozat szerint a mozgalom célja a „rendszerváltás befejezése, a jelenleginél igazságosabb társadalom megteremtése”. Mint a fasiszta vezetők és szónokok általában, ő is demagóg és populáris módon azt hirdeti, amit a lesüllyedő egzisztenciák hallani akarnak. Ugyanakkor megnyergeli a magyar lélekben feltörő, vagy szunnyadó érzelmeket, mindenekelőtt a nacionalizmust (nemzeti-keresztény identitást), az antiszemitizmust és cigánygyűlöletet. A társadalmi bajok fő okát nem a tőkés rend természetében látja, hanem a magyarsággal szembenálló elemek önző és destruktív tevékenységének.

„Mi győzelemre születtünk!” – vallja, nem véve figyelembe a történelem tanulságát: fasizmusra a nagyburzsoáziának csak addig van szüksége, amíg nem rendezi zilált sorait.

Hegedűs Sándor

Az összeesküvés

Nap mint nap tapasztaljuk, hogy az egyházak, főleg a katolikus egyház –– arra törekednek, minél nagyobb hatalmuk legyen.

Az én korosztályom és az idősebbek még emlékezhetnek a Grősz-perre a negyvenes évek végén. A fiatalabb olvasók nem tudhatják, hogy mi történt, ezért röviden megírom az eseményeket.

1948. december elsején az esztergomi prímás palota fényűzően berendezett lakosztályában Mindszenty József, Grősz József kalocsai érseknek mondta el „politikai végrendeletét”. A nyílt népellenes uszítás az egyházmegyéknek szétküldött gyalázkodó főpásztori körlevelek után Mindszenty József megbízást adott dr. Bozsik Pál remetelaki plébánosnak, hogy szervezzen összeesküvést a népi demokrácia ellen. Mindszenty azonban sejtette, hogy előbb vagy utóbb letartóztatják, ezért hívatta magához Grősz Józsefet, kérte, letartóztatása esetén vegye át az általa irányított összeesküvés vezetését.

Mindszenty letartóztatása és elítélése után Grősz József átvette az irányítást, felvette a kapcsolatot az amerikai követséggel, hogy támogassák a tervét. A Grősz-per folyamán kiderült, hogy mit akartak tenni a hatalom megszerzése után. Az amerikai és titoista  szuronyok árnyékában következett volna a megtorlás.

Dr. Hévey László: A bírósági tárgyaláson a következőt mondta: Mészáros István csendőrezredes a csendőrkerületek felállításának tervét elkészítette.

Ügyész: Tehát lényegében arról volt szó, hogy az 1919-es Ostenburg-különítmény, terrorkülönítmény megismételte volna akkori tetteit?

Hévey: Igen, erről volt szó.

Tisztelt olvasó! A katolikus egyház megítéléséhez ez is hozzátartozik.

Utószó: Még ma is van olyan politikai párt, akik csendőrséget akarnak. Én, aki még láttam csendőröket, nem kívánom vissza.

Horváth Sándor

Pártunk ünnepelt

A közelmúltban ünnepeltük a II. világháború 70. évfordulóját Budapesten a Szabadság téren és a Fiumei úti temetőben. A Szabadság téren tartott megemlékezés nagyon szép volt, régen voltunk ennyien. Ott voltak Oroszországból és a volt szocialista országokból is.

Sok volt a fiatal, akik közül többen oroszul is beszéltek. Az emlékmű talapzatát beborították a delegációk koszorúi és a jelenlévő emberek virágai. Ezután átmentünk a Fiumei úti temetőbe, ahol a szovjet katonák sírjait is megkoszorúztuk. Sokunk meglepetésére az emlékhelyet felújítva találtuk, méltóan rendbe lett téve. Hazánk területén 140 ezer szovjet katona halt meg.

Pavel Lukickij „Magyar Napló” című könyvéből tudtam meg, hogy ő tudósította Moszkvát a hazánkban folyó harcokról, a nép szenvedéseiről, a fasiszták, a nyilasok bűneiről. Hitler el akarta pusztítani a szláv ajkú népeket, de a magyar népet is. A magyar katonák közül sokan átálltak a szovjetekhez, még a felszabadulás előtti hónapokban, mintegy 24 ezren.

Dudás György

Südi Bertalan: Megrovás

Megrovom a pangó életűek

Semmittevőként élő „nagyjait”,

Ha tétlenül „babérokon” ülnek,

Kiket szerencse biztos partra vitt.

Ha tűnődnek néma rengetegben

Munkaparányok gyertyafényinél

Szótlanul s egy átkozott hiszemben,

Hogy hírük-nevük úgyis szárnyra kél.

Megrovom, kik tétlenkedve várnak,

Ábrándot kergetnek, álmot űznek:

Utópiák felhőjébe vágynak,

Nem állnak ellen perzselő tűznek,

Nem lángol a lelkük, mint a fáklya,

- Irányt mutatván új utakon –

Másokat gyötrő súlyos gondokon.

Megrovom, kik jövőnket nem féltik,

Téblábolva lézengnek ostobán,

Sorsfordítók hangjait nem értik,

Vakság foglyai életük során.

Kiknek mindegy kacagás és hörgés,

Gyermekek arcán megfagyott mosoly,

Villmácsapás, fültépő mennydörgés,

Vagy békés egen szivárványcsokor.

Ám azokat meg ki nem állhatom,

Kik fírolók javára lapulnak,

Nem nyilall szívükbe a fájdalom,

S noha látják, hogy ajserek őrzik

Bőség istene, Mammon templomát,

Tűrik, hogy gazdagság élvezői

Ácsolják mások ínségasztalát.

A fiataloké a jövő?

Kedves idősebb és örökifjú elvtársaim!

Mióta párttag lettem, mindannyian befogadtak, családias légkör vesz körül minden pártrendezvényen. Örülnek, hogy mi, fiatalok itt vagyunk, hogy folytatjuk a harcot, átvegyük a stafétát. Sokuk belefáradt a reménytelennek tűnő harcba. De mind úgy kezelnek minket, mint valami kincset, és nélkülözhetetlennek gondolnak a Pártban. Ez utóbbi talán jogos is. De ez minden pártnál így van.

Viszont gondoljanak bele. Ha önök 1989 óta nem emelnék magasra a vörös zászlót, ha annak idején belenyugszanak, nyugtatván magukat, hogy „A szocializmust megbuktatták, vége”, vagy „Én már öreg vagyok, majd mások átveszik a helyemet!”, akkor mi lenne most a Munkáspárttal? Lenne egy pár tíz tagból álló mikropárt, akik érdemben nem képesek semmit tenni. Vagy még rosszabb, kitől vennénk át a zászlót? Kik tanítanának minket? Kik segítenének megmutatni, hogy a kommunista egy igazságos világért küzdő ember? Kik azok, akik reményt adnának, és példát mutatnak, hogy hogyan kell küzdenünk? Honnan tudnánk, hogy mi a kitartás?

Önök nélkül semmik lennénk. Pár fiatal, aki keresi a helyét, de talán sosem jutnánk el a kommunizmusig. Önök nélkül nem lenne Munkáspárt! Iszonyatosan nehéz dolgunk van, még ha most nem is jár érte bitó. A média olyan hatalmas fegyverré forrta ki magát, hogy elhitetik velünk, hogy szélmalomharcot vívunk az igazság oldalán!

Ezennel teszek önöknek egy ígéretet! Ha végre megvalósul az álmunk, ha a Munkáspárt a méltó helyén lesz, amikor mi kormányozzuk az országot, akkor a Parlamentnél lévő Kossuth téren lesz egy hatalmas obeliszk. Aranybetűkkel lesz belevésve valamennyiük neve! Mindannyiuknak, akik az osztályharcra tették fel életüket a Munkáspárt tagjaként. Nem alkudtak meg, nem forgattak köpönyeget, hanem kiálltak az elveik mellett! Sohasem felejtjük majd el, amit a munkásmozgalomért tettek. Minden december 17-én meg fogunk önökre emlékezni, mert önök nélkül az osztályharc elbukott volna Magyarországon! Tiszteletet és megbecsülést minden idősebb és örökifjú elvtársunknak!

Köszönettel: Farkas Péter

Hírek

• Kedves barátaink, támogatóink, a Munkáspárt fiataljai remélhetőleg idén is képviselik a magyar kommunista fiatalságot Athénban. Kérjük, akinek módjában áll, pár régi kitüntetéssel, kitűzővel támogassa utunkat, hisz ezek a kis relikviák odakint új gazdára találnak kinti elvtársaink személyében. Adományaikat a pártirodára juttassák el pézátri órák idején. Köszönünk minden támogatást. A Munkáspárt ifjai

• Országos hírként jelent meg a médiában, hogy a Munkáspárt eladta a Baross utcai székházát, és Újpestre, a Munkácsy Mihály utcába költözött, ahol erősek a munkásmozgalmi tradíciók, és a modernül felépített irodákban folytatjuk a munkát.

• Az Egyesült Államok erőfeszítéseket tesz Kubával kapcsolatban, annak érdekében, hogy helyreállítsa a kapcsolatait. Emlékezzünk, hogy Barack Obama első megválasztása idején ígéretet tett, hogy a Kuba területéhez tartozó Guantánamót (ahol a börtön kaszárnyát tart fenn, általa terroristának vélt politikai foglyok sokaságát tartja fogva) rövid időn belül visszaadja. Ezt az ígéretét a mai napig nem teljesítette.

• Továbbra is Csányi Sándor az OTP bank vezére, a MOL alelnöke a leggazdagabb magyar 15 milliárd vagyonával. Őrület!

• Kérdezzük: mennyi támogatás járna paralimpiai versenyzőknek, ha az elnök többmilliós támogatásban és jutalomban részesül?

• Közeledik Kádár János halálának évfordulója, amikor is sírjánál összejövünk, és virágokkal, piros zászlóval rakjuk tele azt. A kis piros zászlók már készülnek. Reméljük, valamennyi díszíteni fogja a síremléket.