Jászkun Munkás, 2015. szeptember

NEMZETI TRAGÉDIA ELŐTT?

A közelmúltban legújabb kori, szélsőjobboldali vandálok - a „krisztianizmus” szellemében - feldúlták a tatabányai zsidó temetőt. Keresztényi tett!? A halottakat minden tételes és természeti vallási irányzat tiszteli. Aki ezt a parancsolatot nem tartja be, mit tart be hitük dogmáiból? Kiüresedik a szakrális tanítás? A sírrombolók hagytak maguk után egy szlogent, ami a Jobbik egyik programpontja lehet: „Holokauszt nem volt, hanem lesz!” Ebből következik, hogy a tettesek nem szórakozó, vásott kölykök voltak. hanem igen tudatosan képviselnek egy célkitűzést. A honi fasizmus nyomulásával együttjár az antiszemitizmus és cigányellenesség erősödése is. Egyenlőre virtuális szinten! A sírok meggyalázása már gyakorlattá vált, könyvégetés is előfordult. Mi jöhet ezután? A kérdés költői, hiszen ismerjük a múltból a jobboldali radikálisok forgatókönyveit. Az utódok mindig túl akarnak tenni elődeik teljesítményén. Minden a lehetőségeiken múlik, ez pedig kiszámíthatatlan. Ha a Fidesz számára a jobbikosok elviselhetetlenek lennének, megtalálná a módját annak, hogy törvényen kívül helyezze őket. Hogy nem teszi, azt sejteti: kritikus helyzetben szükség lehet még rájuk. (Lásd a weimari szindróma történetét!)

Természetesen nem hatásos „önmagában” az antiszemitizmus ellen harcolni. A demokráciát kell megvédeni minden demokráciaellenes jelenségtől. Aki bármely okból gyengíti a „népuralmat”, utat nyit a szélsőjobboldali törekvéseknek. Ebben konszenzusra kellene jutni a baloldalnak a mérsékelt jobboldallal. Ez közvetlen tennivaló, a távlati célok fenntartása mellett. Sőt, a mi esetünkben a kettő elválaszthatatlan. Nem lehet az 1935-ös stratégiát csak akkor alkalmazni, amikor már ég a ház.

Nemcsak Vonáék, hanem nekünk is elemeznünk kellene a Jobbik jelenlegi helyzetét. Enélkül antifasiszta stratégiánkat nem dolgozhatjuk ki. Választási kampányuk során előszeretettel hangoztatták azt a meggyőződésüket, miszerint 2014 az övék. Komolyan hitték, hogy ők lesznek a kormányváltók és erre a „küldetésükre” készültek is. Nagy csalódás volt számukra Orbánék bombasztikus győzelme, s ez nem kis elkeseredettséget váltott ki a tagság körében. Amikor annak idején Szálasiék konkrét és közeli győzelmet ígértek s reményeik nem teljesültek, megindult a nyilaskeresztes párt bomlása. A csalódott hungaristák nem tudtak újabb esztendőkre várni, amíg legálisan rávethetik magukat a zsidó vagyonra.

Az ország megszállása után (1944. március 19.) a szélsőjobboldaliak megerősödtek és konszolidálták helyzetüket. Láthatóvá vált számukra ugyanis az alagút vége. Lehetséges, hogy a jobbikosok türelmetlenségük és elkeseredettségük miatt dezertálni és szakadni fognak? A bomlás virágai radikalizálodtak, szaporodtak az utcai kilengések. Erre a kormányzatnak fel kell készülnie, de más erőkkel összefogva. Ez nem lehet pusztán hatósági és adminisztratív ügy. Nyilvánvaló, hogy Vonáék a parlamentben a lojális és konstruktív ellenzék képében tetszelegnek majd, de számítani kell arra, hogy illegális randalírozásra tüzelik pretoriánus alakulataikat. A helyzet ilyetén éleződése növeli pártunk felelősségét és fontosságát. Nagyon kedvezőtlen körülmények között ugyan, de komolyabban kellene venni a fiatalítás kérdését, mert ez egyre inkább kihat a jövőnkre. A tagság kiöregedése hovatovább impotenciánk veszélyét növeli, s ez mind súlyosabban fenyegeti törekvéseink kimenetelét. Nem lehet a kommunista mozgalom céljait az aggok otthonából vagy betegágyából irányítani és megvalósítani! A párton belül és mellett működő zsenge kommunista ifjúsági mozgalmat felnőttként kell kezelni, feladatokkal megbízni, színvonalas ideológiai-politikai képzését biztosítani és sorait minduntalan növelni - az idősek gazdag tapasztalatainak igénybevételével. A közelmúlt választási kampányának tanulságai, nehézségei felértékelték a felénk hajló fiatalok összegyűjtésének elengedhetetlenségét. Ezért e téren is aktív, offenzív politikát kell folytatnunk.

Hegedűs Sándor

„KEGYETLEN IDŐKET” ÉLTÜNK?

A rendszerváltás óta eltelt években szinte divattá vált az előző politikai rendszer pocskondiázása, emberellenessé degradálása. Különféle politikai sarzsiknak, gazdasági előnyöknek lehet birtokosává válni a hatalomba avanzsáltak osztogatása folytán. S persze ezzel együtt a cinkossá válásnak, a szekértolásnak is szerepe volt az efféle kegyosztó előnyszerzésben.

Utóbb a szocializmus „árnyoldalait” taglaló „tudományos” értekezés olvasása közben olyan különös szövegelés tűnt szembe, mely alig fölülmúlható megnyilvánulása a demagógiának. A szerző felhánytorgatja, hogy az anno funkcionált szocializmusban az indokoltnál nagyobb kényelemben éltünk. Megvolt a biztos munkahelyünk, s ha kirívó vétségeket nem követtünk el a munkahelyen a munka rovására, ülhettünk az íróasztalunknál, dolgozhattunk a bányában, ügyködhettünk a munkapad mellett, akár nyugdíjas korunkig. Sőt a szorgalmasan végzett munkánkért alkalmasint még kitüntetést is kaphattunk. Namármost nem csoda, ha a „túladagolt” biztonság és kényelem birtokában elvesztettük önálló gondolkodásra való képességünket, s ezzel voltaképp önbecsülésünket veszítettük el.

Ugye borzasztó, micsoda „kegyetlen időket” kellett megélnünk?! Az „átkos” politikai rendszerben nem átallották minden munkaképes, dolgozni akaró embernek képzettsége, felkészültsége függvényében munkát biztosítani, mégpedig a nyugdíjas életkor eléréséig: sőt ha dolgozni szándékozott, utána is. Most pedig a temérdek vesztes – köztük sok százezer munkaképes korú dolgozni akaró ember, akik közül bő félmilliónyian külföldre mentek munkát vállalni, ezért nem talál idehaza megélhetést biztosító munkát, mert az „elveszített önbecsülése” keresgélésével van elfoglalva. Ez az irdatlan munkástömeg - más milliókkal együtt - úgy tűnik, elkövette az urak szemében „főbenjáró bűnt”, hogy megszokta a kényelmes, békés életet. S a bizonyosságot, hogy aki ma dolgozik, nyugodt lehet, holnap is lesz munkája. Amikor pedig letelik a munkásélet, megkapja a viszonylag szerény, de biztos és a megélhetéshez szükséges és elegendő nyugdíjat. Megszokta, hogy a lakásrezsit, a gyógyuláshoz szükséges kellékeket, a színházjegyet, az utazást, az üdülést, a taníttatást meg tudja fizetni. Nem tapasztalta, hogy környezetében milliárdosok vannak luxuspalotákban, de azt sem, hogy százezrek lennének hajlék és jövedelem nélkül. A lakás elhagyására pedig csak a rosszhiszemű, tehát jogellenes lakáshasználókat (önkényes lakásfoglalókat) kötelezték, az eredeti helyzet visszaállításaként.

Egyéb esetben nem történt kilakoltatás. A rendszerváltás óta funkcionált „botcsinálta” országlakóink, akik az állami vagyont kiárusították, elhappolták, vagy a „csókosaiknak” juttatták, a tőkésjogok garantálását, a különféle multik gyarapodási lehetőségeinek előmozdítását tekintették legfőbb teendőiknek.

Eközben az ország lakosságának tetemes hányada krónikusan elszegényedett, mely folyamat a mostani hatalmi helyzetben megállíthatatlan. Éppen ezért az ország jövője szempontjából hasznos lenne, ha a 2018. évi választásokon arra a többség érdekeit képviselni igyekvő, alternatív programot felmutató, szociális elkötelezettségű pártra és jelöltjeire voksolnának minél többen, mely választási programjában, jövőbe mutató politikát képvisel és hirdet két és fél évtized óta.

Ilyen alapértékeknek egyedül a Munkáspárt a letéteményese.

Dr. Südi Bertalan

Südi Bertalan: Különös lények vagyunk

Mi magyarok különös lények vagyunk,

Hagyjuk, hogy szolgaként bánjanak velünk:

Mélyszegénnyé tettek szédelgő ,,urak”,

S mi jószerével mukkanni sem merünk.

Nehezen látjuk be: sorsunk úgy lesz jobb,

Ha nem tűrjük nyakunkon a heréket,

S közös ereivel túladunk azokon,

Akik úgy gazdagodtak, hogy henyéltek.

Akarjunk együtt boldogulni végre,

Összefogva kárvallott társainkkal:

Menesszük örökre a sarcolókat,

Akarattal, s nem jámbor óhajokkal.

Ebrudaljuk ki őket e hazából

Oda, ahol nem árthatnak már nekünk:

De cselekedjük előbb bátran mindazt,

Amit ármánykodva megtettek velünk:

Majszoltassunk velük akként kenyeret,

Hogy közmunkákból fizetik az árát:

Hadd tudják meg, milyen szabadság az,

Melynek ínséggel viselik a kárát.

SZÁRSZÓ 2015

Az ATV sugározta három napon át a szárszói rendezvényen történteket, a konzervatív keresztények, a liberálisok az álbaloldaliak képviselői mellett voltak pártonkívüliek is. A résztvevők egy kérdésben úgy tűnt, hogy azonos képen ítélik meg a kormány és a Fidesz tevékenységét. Természetesen voltak ötleteik is a megoldásra. Többen felvetették az úgynevezett alapjövedelmet, és erre különböző válaszokat adtak. Az elemzők forráshiánnyal érveltek.

Szerintem a többkulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, a tőkejövedelem adóztatása, a vagyonadó bevezetése erre fedezetet adna, mert az több száz milliárd forint bevételt jelentene. Hallgattam a hozzászólásukat, és az a véleményem alakult ki, hogy a lényegről nem esett szó. Nem mondta ki senki, hogy a rendszerrel van a baj, mert igazságtalan az elosztás.

Mit értek én az elosztás alatt?

Az egyéneknek, a társadalmi csoportoknak, illetve az osztályoknak a megtermelt javakból való részesedés arányát. Ez alapvetően a termelési eszközök tulajdonformájától függ. A magántulajdonon alapuló társadalomban az uralkodó osztály a társadalmi összjövedelemből nagyobb arányban részesedik. Alapvető formája a profit és a magas fizetés, illetve a jövedelem. Ezt a kapitalista körülmények között nem lehet feloldani. A hatalomhoz ragaszkodók a saját érdekükben bevitték az országot az Európai Unióba, a NATO-ba, hogy a szuronyok árnyékában a saját és a hozzájuk közel állók jólétét biztosítsák.

Megoldás a közösségi társadalom, ahol az elosztás alapja a végzett munka. A parlamenti pártok egyike sem akarja a tulajdonviszonyok alapvető változását.

A Munkáspárt célja az alapvető változás, mert ez a magyar nép érdeke.

Horváth Sándor

Készülődés a választásra

A téma előzményeként hivatkozom az 1989-es plakátrongáló kampányra. Sok párt indult akkor is. Talán mi voltunk a legszegényebbek.

Eleinte mindenki kézzel elérhető magasságra ragasztott, minden lehetséges helyre. Így hamar megkezdődött egymás plakátjainak letépése, rongálása. Itt Pesten az Üllői út–Nagykörút sarkán a mi plakátunkat a saját nagyméretű plakátjaikkal ragasztották le.

A „demokratikus pártok” egymás plakátjait is megrongálták. Majd sorra találkoztunk 4-5 méter magasságban elhelyezett nagyméretű plakátokkal.

Ez adta nekem azt az ötletet, hogy készítsek egy olyan hosszú nyelű plakátragasztó eszközt, amivel pl. a szocialisták két nagy plakátja közé fellehessen ragasztani saját plakátjainkat.

Mindezeket azért mondom el, hogy a következő nagyon fontos választáson, ahol 106 választókerületben kell munkát végezni és plakátokat elhelyezni, viszonylag magasan, hogy ne tudják megrongálni. Azóta elkészítettem az akkorinál jobb plakátragasztó eszközt. Felajánlom mindenkinek, hogy időben jelezzék igényüket és megtanulhassák a kezelését, mert néha szélben is kell dolgozniuk. Az legyen a célunk, hogy ahol a többi pártnak plakátja van, legyen ott a Munkáspárt is.

Dudás György

Részletek Szentpáli Kolos: Migráció című, a Szabadságban megjelent írásából

Hazánkban a kormány nagy hangon bejelentett intézkedéseiről kezd kiderülni, hogy nem fogják megoldani a problémát, sem a magyar nyelvű plakátok, sem a (még el nem készült) vékonyka, ám annál drágább kerítés nem állítja meg a migránsokat.

De nincs ebben semmi meglepő. A polgári kormányok maximum négyéves ciklusokban gondolkodnak, sokkal fontosabb számukra a közvélemény befolyásolása, s hogy a következő választásokon újraválasszák őket, minthogy valóban felszámoljanak egy problémát.

Mi a menekülthullám kiváltó oka? A menekültek főleg azokból az országokból jönnek, amelyben az USA-, EU-tengely imperialista politikájának köszönhetően a káosz, a háború és a kilátástalanság az úr.

Nekünk, ki kell mondanunk, hogy bizonyos felelősség a magyar kapitalizmus a magyar kormányzat is tartozik.

HÍREINK

- Szeptember 3-án Pekingben nagyszabású katonai díszszemlével ünneplik a japánok elleni háborúban kivívott győzelem és egyben a világháború befejezésének 70. évfordulóját.

* * *

- A görög kommunisták folytatják a harcot, miután a választásokon győztes álbaloldali párt, a Sziriza tőrbe csalta a népet, és azóta benyújtotta lemondását Ciprasz miniszterelnök. Előre hozott választásokra fog sor kerülni.

* * *

- Szükségállapotot rendelt el Nicolás Moduro venezuelai elnök a kolumbiai határmenti körzetben, a kábítószercsempészet elleni fellépés jegyében.

* * *

- Szolnokon szeptember 12-én, a Tiszaligetben a szokásos gulyásfesztiválra kerül sor. Ott teszünk, kitelepülünk és ebéddel várjuk vendégeinket.

* * *

- Mezőtúron szintén szeptember 12-én 10 órakor a KUBIKOSOK emlékművénél megemlékezést tart a város Munkáspártja és a Honismereti Dalkör.

* * *

- Az országban így a megyénkben is folytatjuk pártunk népszerűsítésére szervezett akcióinkat, ahol aláírásokat gyűjtünk a szimpatizánsainktól.

Jászkun Munkás, 2015. augusztus

AZ AUTOKRÁCIÁRÓL ÉS EGYEBEKRŐL ŐSZINTÉN

Hatalommániában tetszelgő, kormányzást gyakorló és irányító legfőbb politikai korifeusunk olyan sajátos nyilatkozat megtételére ragadtatta magát a közelmúltban, miszerint az autokrácia különb államforma a demokráciánál.

Arról azonban mélyen hallgatott, hogy az efféle hatalmi berendezkedést mi végre tartja különbnek a demokratikus viszonyoknál? Igyekezett bizonyos mellébeszéléssel jelezni a különbséget, ám a lényeget szándékosan elhallgatta.

Vannak azonban, akik tudják, hogy milyen szándék húzódhat meg e különös kinyilatkoztatás mögött. A korlátlan hatalom gyakorlásának szándéka, mely számos területet érintően manapság is érvényesül. A korifeus nem szólt arról, hogy az autokrácia nem más, mint önkényuralom, zsarnoki egyeduralom. Olyan oligarchikus kormányzati rendszer, amelyben a korlátlan hatalom tőkések kis csoportjának kezében van. Ennélfogva az autokrata igazság szerint nem más, mint kényúr, zsarnok, illetve egyeduralkodó személyiség. Valószínűleg az efféle hatalmi konstrukció felelne meg leginkább a mostani kormányt irányító „atyaistenkedő” állami vezetőnek. De, hogy ezt nyíltan hangoztatja is, már felháborító. Szerinte a demokrácia azért nem megfelelő politikai rendszer, államforma, mert a tudatlan nép gyakorolja a hatalmat, mely olyan dolgokba is beavatkozhat, amihez egyáltalán nem ért, s ami kizárólag a kormány hatáskörébe tartozik.

Autokráciának szinte ikertestvére a timokrácia, a vagyon uralma. Olyan állami rendszer, ahol az állampolgári jogokban a lakosok vagyonuk arányában részesülnek. Miként azt egy újdonsült politikai ajser a közelmúltban tudatta: „Aki szegény, annyit is ér. Akinek semmije nincs e világon, potyaleső ember, mert mindig csak kér”.

A most hatalmat gyakorlóknak az ilyen megoldás is szimpatikus. Jelzi ezt, hogy több millió hazánkfia nyomorban tengődését közömbösen, tétlenül szemlélik.

Mindent összevetve: A nép türelmével vannak leginkább gondok. Hiszen tűrése majdhogynem csodálatra méltó. Bármilyen nyomorgató, jogfosztó intézkedés történik a kormány részéről, tétlenül hajlandó elviselni. Holott a rendszerváltás óta eltelt negyed évszázadban a saját kárán megismerhette volna, hogy a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kizsákmányoló társadalmakban az állam mindig az uralkodó osztály uralmának, diktatúrájának az eszköze, különleges erő a kizsákmányolt tömegek elnyomására, bármilyen legyen is a kormányzati forma.

Dr. Südi Bertalan

ADY ENDRE ÉS AZ ASZTROLÓGIA

 „Érdekes” cikket olvastam hazánk ezidőtájt legnépszerűbb napilapjában: ,,Ady és az arcán ülő aszcendens" címen. (Népszabadság, 2013. február 9., Csider István Zoltán). Azokhoz szólnék, akik lemondtak „szabad” akaratukról és rejtelmes jeleket követve haladnak „végzetük” felé. Sajnálom, hogy a szerző, Végh Nóra csillagjósra hivatkozva csak a tudománytalan miszticizmus oldaláról közelít a nagy költőhöz, elhallgatva Ady legnagyobb érdemét, jelentőségének fő motívumát, miszerint irodalomtörténetünk egyik poétaóriása nemcsak a szerelmi, de a forradalmi lírának is géniusza volt. Ezt a nézőpontot nem tartom a véletlen művének, hiszen korunkban, amikor tudatosan glorifikálják az 1956-os „forradalmat”, csak évente egyszer (1848) illik más hősi időszakokat népszerűsíteni.

Végh Nóra olyan komolysággal foglalkozik a csillagjóslás médiumának tekintett költővel, mintha hinne a csillagok állásának, az emberi sorsokra gyakorolt meghatározó szerepében.

Apropó miszticizmus! Ma már egyre divatosabb tévhit az irrealitás, a természettudományokkal nem magyarázható jelenségek kultusza: a reinkarnáció, feltámadás, kártyavetés, a tenyérjóslás, a kávézaccból történő életút kiolvasása, a szentek megjelenése búzamezőkön, sziklákon, templomokban és egyéb jövendölési praktikák. A meghökkentő, hogy egyre többen hisznek e semmivel sem igazolható hókuszpókuszokban. Ebben bizonyára szerepet játszik a mai társadalmi helyzet, a létbizonytalanság, a jövő borúlátó megítélése, de a pedagógiai tevékenység tudományos alapjainak megingása is. Az emberi lét nincs meg kapaszkodók nélkül. Az is sajnálatos, hogy egyre több kókler használja ki az emberi hiszékenységet és él meg ebből - nem is rosszul. Nyilván az egyes vallási tanok már nem elégítik ki hívők egy részének reményeit, várakozásait.

Ady Endre nem a csillagok, hanem a kor terméke. A forradalom viharmadara. A biológiai tényezők mellett a tiszaistváni társadalmi feszültségből való kiútkeresés szülte a lázadás, felszabadulás váteszét. A mai ellenforradalmi elit kisajátította magának nemcsak Ady Endrét, a polgári radikalizmus „trubadúrját", de József Attilát, a kommunista poétát, a szocialista forradalom regősét is. Amikor e két költőt dicsőítik, előtérbe állítják szerelmi lírájukat, jóformán elhallgatva politikai radikalizmusukat.

Nem az egész Ady és József Attilát vallják magukénak, csak a megcsonkítottakat, hogy (mert megtagadni nem lehetett) szalonképessé tegyék az igazi baloldalisággal szemben finnyás jobboldaliak körében.

Adynak azonban nemcsak Léda-versei voltak csodálatosak, de a társadalmi visszásságokat művészi módon megjelenítő poémái és publicisztikája is. (Felszállott a páva, Magyar jakobinusok dala, A hadak útja, stb. stb.)

Hányan vannak, akik ugyanabban a pillanatban születtek, mint a két forradalmi költőnk, mégis merőben más sorsot éltek meg, mert nem követték a csillagok, a horoszkópok utasításait, hanem járták a maguk útját.

Ideje lenne kiszabadulni a fatalizmus szorításából, hogy az emberek a józanabb hangokra figyeljenek s tegyék azt, amit tenniük kell. Természetesen nem egyedül, hanem azokkal karöltve, akik nem egy csillagzat alatt születtek velük, de jelenükben és jövőjükben osztozni akarnak, követve Ady Endre szavait:

Mikor fogunk már összefogni?

Mikor mondunk már egy nagyot,

Mi, elnyomottak, összetörtek,

Magyarok és nem-magyarok?

Hegedűs Sándor

Tisztelt emlékezők!

Horváth Jenő muzsikus mártírhalálára emlékezünk augusztus 1-én. Horváth Jenő köztiszteletben álló, mindenki által jól ismert zenész volt Tiszaburán. Egy volt a százezer vöröskatona közül, aki 1919-ben a Tanácsköztársaság hívó szavára fegyvert fogott a haza területi integritásának védelmére.

Történelmi tény, hogy Ausztria-Magyarország vesztesként került ki az 1914-1918-ig tartó világháborúból. Hazánk feldarabolása elkezdődött. 1918. október 30-án Turócszentmártonban a szlovákok, 1918. november 19-én Zágrábban a horvátok, 1918. december 1-én Gyulafehérváron pedig a románok mondták ki függetlenségüket a Felvidék, a Vajdaság és Erdély elszakításával. Az 1919. március 21-én megalakult a magyar Tanácskormány Szovjet-Oroszország példáját követte. Elítélte a területrabló imperialista békefeltételeket és harcba szállt az ANTANT ellen. Pár hét alatt 100 ezer főre duzzadt a Vörös Hadsereg. Miskolcról kiverte a cseheket, visszafoglalta a Felvidéket. Eperjesen kikiáltotta a Szlovák Tanácsköztársaságot (június 16.) elvágta a cseh és román csapatok egyesülését. A katonai sikerek láttán az ANTANT megtorpant.

Clemenceau francia miniszterelnök Kun Bélához intézett levelében (június 13.) csereajánlatot tett, mely így szólt: ha a Vörös Hadsereg kivonul a Felvidékről, akkor az ANTANT hátraparancsolja a románokat, a Tanácskormányt pedig meghívják a párizsi békekonferenciára. A Forradalmi Kormányzótanács ezt elfogadta és június 20-án kivonta csapatait a Felvidékről. Ezt az egyezményt azonban az ANTANT megszegte, mert a románokat nem parancsolta vissza a demarkációs vonal mögé, sőt biztatást adott nekik az előrenyomulásra. Ezt látva a Vörös Hadsereg július 20-án ismét harcba szállt, de most már a Szegeden gyülekező Horthy Miklós vezette ellenforradalmi csoportosulással is szembe találta magát. Ilyen körülmények között a Tanácskormány augusztus 1-én kénytelen volt lemondani. Ezzel elkezdődött a fehérterror, a vöröskatonák kíméletlen üldözése. Sok ezer embert gyilkoltak meg.

Hosszú listánk van az áldozatokról. Legtöbbjük sírja ismeretlen. Mai szóhasználattal élve „névsorolvasás” emlékeztet a hősökre. A Horváth Jenők a mi hőseink. Kegyelettel, főhajtással emlékezünk rájuk.

EGY VÖRÖSKATONA SÍRJÁNÁL

(Iszakovszkij verse)

Vándor, mindegy, hová sietsz!

Pár percig állj meg itt, hős nyugszik itt!

Hullajtsd reá a hála könnyeit!

Mindegy, ki vagy: bányász, halász, földműves, vagy művész.

Legjobb barátod nyugszik itt.

Így gondolj rá, míg élsz!

Teérted s értem adta ő életét.

Meghalt, hogy élhessen

Tovább a haza és a nép.

Sipos Sándor

PÁRTÉPÍTÉS

A párt 26. kongresszusa két fontos célt jelölt meg. Erős Munkáspártot, 106 egyéni jelöltet a következő országgyűlési képviselőválasztáson. Ez nehéz feladat. Szinte erőn felüli, de ha sikerül, akkor az a párt életében minőségi változást hoz.

A cél eléréséhez szerepe van a pártépítésnek is. Vannak személyek, akik a tagfelvétellel azonosítják. Ez téves felfogás. A pártépítés elméleti alapja a marxizmus-leninizmus. A pártépítés tudományos módon alapvetően két irányban vizsgálódik.

Egyrészt a párt fejlődésének törvényszerűségeit. szervezeti felépítését. belső életét meghatározó elveket, a pártélet normáit, szabályait. Foglalkozik a párton belüli viszonyokkal, elsősorban a demokratikus centralizmus, a pártegység kérdéseivel, a határozatok meghozatalával, a pártszervek egymáshoz való viszonyával. Vizsgálja a pártagoknak a párthoz való viszonyát, jogait, kötelezettségét, a párt összetételének alakulását, a párttagok kommunista nevelését. Másrészt vizsgálja a párt funkcióját, a társadalomban végzett tevékenységét. Tárgyalja a párt tömegek között végzett ideológiai, politikai szervező munkáját.

A párt a társadalom szerves része, ezért fejlődése és tevékenysége kapcsolatban van a társadalom általános fejlődésének törvényeivel. Az a véleményem, hogy a pártépítéssel kapcsolatos feladatokat a párt különböző szintjein kell elvégezni. A pártszervezetektől azt lehet elvárni, hogy a kommunista nevelés, a pártfegyelem, a tömegkapcsolat, a tagfelvétel a címjegyzék elkészítésével kapcsolatos feladatokat végezzék el. A siker azon múlik, hogy a választópolgárokat, hogy tudjuk a párt mellé állítani jó propagandával és személyes kapcsolatokkal.

Horváth Sándor

NYERS ERŐVEL A KAPITALIZMUS ELLEN

Azt hiszem, a cikk címe rámutat arra, amiről írni fogok. Mint kevesen tudják, azok a személyek akik a Jász-Nagykun-Szolnok megyei alapszervezetnek a tagjai, a párttársaim, vagy ahogy én mondanám a képviselőtársaim, hiszen mindannyian képviseljük magunkat, egymást és a pártot. Nyers erő, kedves elvtársak, párttársak, nektek mi jut eszetekbe erről, ha a pártban való eddigi tevékenységeteket vetitek fel a kapitalizmus elleni harcot illetvén?

Én csak alig fél éve képviselem magam, társaimat és a pártot. A pártban való tevékenységem személy szerint nem tudom értékelni, talán erkölcsileg csak. Eszmei szinten harcolni a kapitalizmus ellen beláthatatlan távba nyúló harcot jelent számunkra! Az érintett elvtársak is kevesen tudják, hogy csendességem ellenére olykor komoly lépésekre szánom el magamat, úgy mint legutóbb az ukrajnai eset. Bármi áron kész voltam a kapitalizmus megfékezésére, ennek végeredménye durván 24 óra vonatozás. 80 km 12 óra alatt gyalog - és a színtiszta valóság a saját szememmel! Azt hiszem, arra rájöttem, hogy a fronton nincs mese! Amerika kész megölni Európát!

Lábadi Dávid

A CÉL ÉRDEKÉBEN

Nagyon fontosnak tartom, hogy a 106 képviselőjelölt felállítása érdekében a Munkáspárt újságjaiban olyan propagandaanyagok jelenjenek meg, amelyek minden állampolgárhoz szóljanak. Mondanivalóinkat úgy kell megfogalmazni, hogy azt mindenki értse. Ha lehetséges, a területeken helybeli képviselőjelölt legyen, és főleg fiatalokból álljon a névsor. A jelöltek győzzék meg a környezetükben élőket, hogy igazságos társadalmat akarunk, amit szocializmusnak is lehet hívni. Ahol senki sincs magára hagyva, senki sem éhezik, senki sem fázik, és gyógyulhat ingyen kórházakban és tanulhat ingyen a főiskolákon, egyetemeken. A szocializmusban az óvodákat, iskolákat egy-egy munkahelyi brigád patronálta, ahol mindenki jól érezte magát.

Kérem az idősebb lakosokat, segítsék, és bátorítsák a fiataljainkat, hogy igenis helyük van a parlamentben.

Dudás György

SÜDI BERTALAN: GONDOLATOK A KÖLTŐKRŐL

Kedvelem a lázadozó költőt.

Ha vádlója a sötét korának:

Kínok között hangosan üvöltőt,

S így felel népe zsarnokának.

Becsülöm a forradalmi költőt.

Ki fájlalja e pangó hazát:

S megvetem a cseregúnyát öltőt:

Gazdagok lepénzelt dalnokát.

Rosszallom, ha kegyenccé idomul.

Kapzsi módra szedi a sápot,

Életművészet sodrásába hull,

Valóságnak írja az álmot.

Követi hazugok képzelgését,

Rendelésre alkot „műveket”,

Kirakja a vesztegetők pénzét,

S a népnyúzók felé nyújt kezet.

Mikor áll elő olyan poéta,

Ki a nép jajszavát meghallva

És a nyomorban tengődők láttán

Fájdalom készteti a dalra.

Éljenek közöttünk minél többen

Útmutatásra mindig készek:

Legyenek fároszai sötétben

A jobb sorsra vágyódó népnek.