2012. május 10., csütörtök

Thürmer: Hagyjátok békén Kádárt, és számoljatok el az elmúlt húsz évvel




Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde (Budapest, 2012. május 1.)

Budapesti dolgozók! Munkáspártiak! Barátaim!

Május elsejét köszöntjük ma, a munka, a munkásosztály, a dolgozók ünnepét. Harcra és egymás támogatására hívunk ma titeket, Budapest és Magyarország dolgozói!

Május elsején nem azért jövünk össze, hogy megegyük a virslit és megigyuk a sört. A Fidesz-kormány és minden más tőkés kormány ezt akarja bemesélni nektek. Mulassatok, élvezzétek a meleget! Felejtsétek el, hogy nincs munkátok, és kevés a fizetésetek!

A valóság azonban nem ez! Ma már a virsli-evés sem olyan egyszerű dolog. Van jó virsli, ami drága. Van rossz virsli, ami olcsó. Drága és jó virsli a gazdagoknak, olcsó és rossz virsli a kutyáknak és a dolgozóknak. A külföldi minden szemetet idehoz nekünk. Mi meg megesszük, mert erre telik. Ha én lennék a miniszterelnök, haza küldeném a külföldieket, a kutya-virslijükkel, meg a többi szemetükkel együtt. Egyúttal elzavarnám azt is, aki engedte, hogy ide jöjjenek.

Május elsején nem a virsliért jövünk ide. Május elsején azért jövünk össze, hogy megmutassuk a tőkéseknek: itt vagyunk! Tudja meg minden tőkés, minden gazdag: még nem ébredtünk fel, de már ébredezünk!

Üzenjük a kormánynak, az összes parlamenti hatalmasságnak: ma már nem 1989-ben vagyunk! Már nem vagyunk naiv kiscserkészek. Már nem lehet bennünket olyan könnyen becsapni.

22 éve átvertetek bennünket a süket dumával. Mi meg elhittük, hogy úgy élünk majd, mint a nyugatiak, annyit keresünk, mint a németek, Európa lesz, demokrácia, vállalkozás, Kánaán.

Ma már 2012-t írunk. Ma már tudjuk, mit kaptunk a Kánaán helyett. Másfélmillió munkanélküli, szétvert nemzeti ipar, import-cukor, import-tej és import-minden. És mindehhez magyar szegénység és magyar nyomor.

Még nem ébredtünk fel, de már ébredezünk. Egyet biztosan megmondhatunk: ha egyszer felébredünk, ha egyszer összeszedjük magunkat, véget vetünk ennek a mocskos világnak, véget vetünk a tőkés Magyarországnak.

Urak és hölgyek, fideszesek, mszpések, és mindenki más! Ma mást sem csináltok, csak a múltat szidjátok. Pedig ha valakinek nincs erkölcsi alapja a múltat ócsárolni, akkor nektek nincs. Szerintetek a szocializmusban minden rossz volt. Szerintünk a szocializmusban volt jó is, volt rossz is, de összehasonlíthatatlanul több volt a jó.

A ti rendszeretekben sokkal több a rossz, mint a jó. Úgyhogy, hagyjátok békén Kádár Jánost! Az elmúlt húsz évvel számoljatok el! Van mivel.

Barátaim! Harcostársaim!

Május elsején azért is összejövünk, hogy erőt adjunk egymásnak. Szervezzük sorainkat, tegyük erőssé a gyengéket, hivővé a bizonytalankodókat! Hívjuk magunkkal azokat, akik egyelőre az út széléről vagy a házakból integetnek!

Fejezzük ki a szolidaritásunkat! Támogattuk és támogatjuk a dunaújvárosi vasmű dolgozóit, akiknek volt bátorságuk sztrájkolni.

Támogatjuk azokat a sorstársainkat, akik a kilakoltatás ellen harcolnak.

Támogatjuk azokat, akik védik a halálra ítélt vasútvonalakat, a privatizálás előtt álló kórházakat, akik fellépnek az általános fizetett parkolás bevezetése ellen, akik küzdenek a kommunális adók, és a tőkések újabb és újabb trükkjei ellen.

Szolidárisak vagyunk mindenkivel, akit megnyomorított a tőkés rendszer, akitől elvette a munkát, a kiszámítható jövőt, az életet.

Barátaim!

Megmondom, mi az igazság. Az igazság az, hogy rosszul élünk. Persze, nem mindenki. Pár százezer magyar rohadtul élvezi az életet, de ezek nem mi vagyunk. Az OTP 28 milliárd forintot oszt szét a részvényeseinek, miközben velünk fizettetnek meg mindent. Nem illik csúnyát mondani, de mégis azt mondom: a rohadt anyjukat! Mindegyiknek!

A tőkés rendszer nem jó a dolgozónak. A tőkésnek nem az az érdeke, hogy neked, a munkásnak több pénzt adjon. Ő azt akarja, hogy a lehető legkevesebb bérért a lehető legtöbb munkát végezd. Tudod, hogy mi nem jó neked ebben a rendszerben? Neked maga a rendszer a rossz.

Most megint etetnek téged. Nyugi, most nehéz, de lesz reform, és megint jó lesz! Ha azt hiszed, hogy jön majd a jobb kapitalizmus, és neked jobb lesz, tévedsz! A Te életed nem lesz jobb olyan rendszerben, ahol a pénz az úr.

Munkanélküliség volt, van és lesz! A tőke nem akkor teremt munkahelyet, amikor te dolgozni akarsz. Hanem akkor, amikor neki megéri. Ha nem éri, nem lesz munkahely.

Barátaim!

Magyarország válságban. Európa válságban van. A válság megoldásáért fizetni kell. Ki fizeti meg a válságot? Te vagy a gazdagok? Kinek a pénzét veszik el? A tiedet vagy a tőkésekét? Ez itt a kérdés.

De mielőtt válaszolnánk, kérdezzünk meg valami mást!

Ki okozta a válságot? Te okoztad, aki az elmúlt húsz évben lemondtál mindenről? Te, akitől elvették a munkáját? Te, aki ma örülsz, ha a gyereked legalább külföldön talál magának munkát?

A kormány most a szemedbe vágja, hogy te vagy a bűnös. Minek utazik a sok nyugdíjas ingyen? Miért mehet a rendőr, a tűzoltó, a katona előbb nyugdíjba? Te vagy a bűnös!

Azért van válság, mert te, a dolgozó, túl sokat ettél, túl sokat ittál, túl sokat fogyasztottál, túl jól élsz. Ergo, el kell tőled venni!

A tőkések most újabb áldozatot várnak tőled. Tőled, aki nem tehet a válságról. Tőled, aki 22 éven keresztül áldozatot áldozatra hozott.

Elég az áldozatokból! Egy fillérrel se többet a tőkés kormányoknak! Egy fillérrel se többet a bankoknak!

A válságot a bankárok okozták, fizessék meg ők az árát! Fizessenek a Csányik, a Demjánok, a Leisztingerek, a Várszegik! Tíz éve a magyar GDP-nek csak 2 százaléka volt az övék. Ma már 10 százalék! Fizessenek a gazdagok!

Barátaim!

Két éve milliók fűztek reményeket a Fidesz ígéreteihez. A szocliberális kupleráj után végre rend lesz. Rombolás helyett munkahelyteremtés. A gazdagok gazdagodása helyett a terhek egyenlő elosztása. Nem ez következett be!

Az Orbán-kormány megváltoztatta politikáját. A Széll Kálmán 2.0 az európai nagytőkének tett engedmények programja.

A kormány már nem akar 1,5 millió munkahelyet teremteni. A következő öt évben jó esetben 400 ezer munkahely lesz, s abból újabb öt év alatt sem lesz újabb egy millió.

A kormány már nem a bankokat és a gazdagokat adóztatja meg, hanem a dolgozókat, a szegényeket. A bankadót eltörlik, a lakosság adóit meg növelik. A magas ÁFA, a telefonadó, a kommunális adók és még sok minden más, a te zsebedből veszi ki a pénzt.

Éljenek a gazdagok, pusztuljanak a szegények! Ez a kormány megoldása. A kormány az emberekkel fizetteti meg a válság terheit.

A mi programunk, a Munkáspárt programja más.

Fizessenek a gazdagok, fizessenek a milliárdosok, fizessenek a külföldi cégek! Ebből a pénzből teremtsünk munkahelyeket, ebből segítsük a rászorulókat! Ez a Munkáspárt programja.

A kormányokat kell rákényszeríteni arra, hogy adóztassák meg a gazdagokat, a multikat, korlátozzák a tőke hatalmát.

Ma Magyarországon jó a gazdagoknak, a külföldieknek és a gazdag magyaroknak. Ha ez a fejlődés marad, akkor ők a mennyekbe mennek, mi meg a szakadékba.

Váltsunk fejlődési irányt! Ne az IMF-től kolduljunk, adóztassuk meg a multikat és a bankokat!

Ne tűrjük tovább a gazdagok uralmát, Magyarország a dolgozó embereké! Menjünk arra, amerre az embereknek, a dolgozóknak jó!

Barátaim!

Európa forrong. Görögországban a munkanélküliség már minden görög családot sújt. A görög kommunisták a tőkés kormány leváltására hívják az embereket a jövő heti előrehozott választásokon.

Pár napja Prágában 120 ezer dolgozó tüntetett a megszorító intézkedések ellen. A rendszerváltás óta először ment ki ennyi dolgozó az utcára.

26 kommunista és munkáspárt fordult a világhoz: nem vagyunk hajlandók több áldozatra! Nem kérünk a mi kárunk kötött kompromisszumokból! Váltsuk le a tőkés rendet, hatalmat a munkásosztálynak, hatalmat a dolgozóknak!

Egyre többen ismerjük fel, hogy az Európai Unió nem jó. Nyolc év alatt nem gazdagabbak lettünk, hanem szegényebbek. A magyar dolgozó még mindig egynegyedét keresi a német béreknek. Az EU dönti el, hogy melyik a jó törvény, és melyik a rossz. Az EU nem oldja meg a szegénységet és nem oldja meg a cigányság problémáját.

Barátaim!

Elég az illúziókból, elég a csodavárásból. Ebben a rendszerben csak az a miénk, amit kiharcolunk magunknak.

A tőkét lehet korlátozni, de csak a néptömegek, a dolgozók erejével. Ha erősek leszünk, szervezettek, a tőkések kénytelenek lesznek engedményeket tenni. Ha gyengék maradunk, megosztottak, újra és újra belénk rúgnak.

Hozzunk létre népi-dolgozói szövetséget! Tanuljunk meg együtt küzdeni a tőkések ellen! Kényszerítsük ki a fennálló kormányoktól a tőke hatalmának korlátozását! Küzdjünk a politikai szabadságért, a demokratikus jogokért!

Élhető Magyarországot, harmonikus közösségi társadalmat! Az ember az érték, nem a pénz! A dolgozó ember számára a tőkés társadalom soha sem lesz jó, mert lényege a pénz. A dolgozó ember gondjait egy új közösségi társadalom oldja meg, ahol a lényeg az ember. Élhető társadalmat, élhető Magyarországot akarunk.

Előre a harcba! Éljen május elseje! Éljenek a magyar munkások! Éljenek a magyar dolgozók!

18. Munkás Kupa kispályás labdarúgótorna, Túrkeve

XVIII. Munkás Kupa, 2012. június 09. (szombat) Túrkeve
 
Kilencedik alkalommal nőknek is.
Ismét Túrkeve ad otthont - immár tizennyolcadik alkalommal - a Munkáspárt által szervezett országos kispályás labdarúgó tornának. A csapatok regisztrálása és a kupa megnyitása a Városi Sportcsarnokban, illetve a mellette lévő kézilabdapályán lesz (a Kisújszállást, Mezőtúrt összekötő út mentén eligazító táblával jelezve).
Program: 
A csapatok regisztrálása, sorsolás.
8.30-9.00  Megnyitó.
9.00-9.30  A csapatok eligazítása.
9.30-13.30  Csoportmérkőzések /játékidő 2 x 15 perc/. Négy csapat jut tovább.
13.30-13.45 A továbbjutó csapatok regisztrálása, a csapatok párosítása.
13.45-15.15  Elődöntők. A vesztes csapatok – mint harmadik helyezettek – bronzérmet és (szerény) díjat vehetnek át. (Játékidő 2 x 15 perc.)
Döntő (játékidő 2 x 15 perc)
A program lezárása: eredményhirdetés.

Természetesen a nők és férfiak külön versenyeznek.
Amennyiben 16 csapatnál több résztvevő lesz (ez a férfiak esetén fordulhat elő), az eredményhirdetés egy órával eltolódik, a játékidő és a továbbjutó csapatok száma módosulhat.
Az első és második helyezettek arany-, illetve ezüstérmet és díjat vehetnek át.
Egy csapat maximum 10 főből állhat, maximum 10–10 érmet osztunk ki a dobogón végzők között.
Benevezési díj csapatonként:
  • férfiak 5000 Ft.
  • nők 3000 Ft.
Benevezési határidő: 2012. június 02.
 
A határidőn túli nevezés esetén a tornán való részvételt nem garantáljuk. A benevezési díjat az alábbi címre kérjük:
Csajbók Ferenc, 5420 Túrkeve Április 4. u. 12/B .
Érdeklődni  lehet:
- tel.: 06 56 361 929 vagy mobilon 06 30-286 64 74
 
A benevezéshez a csapat és a település nevét valamint a csapat vezetőjének nevét, címét, telefonszámát és a benevezési díjat kérjük! A nevezési díjat személyesen a lakásomon vagy túrkevei ismerősökön keresztül - vagy postai úton kérem hozzám eljuttatni.
 
Milyen pályán lesznek a mérkőzések?
Férfiak
A döntő a sportcsarnok parkettás pályáján zajlik.
A csoportmérkőzések – a sorsolás „szeszélyéből” és a lehetőségekből fakadóan – parkettán, betonon, salakon és az is előfordulhat, hogy füves pályán lesznek. Lényeg, hogy tornacipőt /teremcipőt/ használjanak a játékosok.
 
Meghívót minden benevezett csapatnak eljuttatunk.
 
Túrkeve, 2012-05-06
Csajbók Ferenc
a torna szervezője

Jászkun Munkás, 2012. február


Néhány mondat a köztársaságról
A köztársaság, mint államforma az elavult feudális monarchiákat váltotta fel, jelezvén: vége az „istentől rendelt" király mindenhatóságának.
Nálunk 1918. november 16-án a Magyar Nemzeti Tanács kihirdette néphatározatát: „Magyarország független és önálló népköztársaság". 1919. március 21-én a Budapesti Munkástanács kikiáltja a Magyarországi
Tanácsköztársaságot.
A munkáshatalom felszámolása után az ellenforradalom hatálytalanította annak minden törvényét és rendeletét. 1921. november 6-án a parlament megfosztotta a Habsburg-házat a magyar tróntól. (1921:XLVII. tc.), de azt követően nem kiáltotta ki a respublikát. Horthy kormányzósága mellett a „király nélküli királyság" furcsa közjogi intézménye jött létre. Ez a különleges alakzat maradt fenn 1946. február 1-ig, amikor is a nemzetgyűlés eltörli a királyság intézményét (1946. l. tc.) és Magyarországot köztársasággá nyilvánítja. A parlamentben egyedül Schlachta Margit szavazott a törvény ellen: amikor ki­mondjuk a köztársaságot, ezzel nemcsak a király fejéről, hanem a saját fejünkről is levesszük a koronát".
A „fordulat éve" új helyzetet teremtett hazánkban: győzött a szocialista forradalom. Ennek meg kellett teremteni adekvát intézményrendszerét. A közösségi társadalomba való forradalmi átmenet alaptörvénye volt szocialista alkotmányunk (1949. XX. tc), mely kimondja: Magyar Népköztársaság. Ez az államforma az 1989-1990-es rendszerváltásig volt érvényben.
Az ellenforradalmi fordulat után nagyobb korrekciókkal felhasználták az 1949-ben szocialista („sztálini") alkotmányt. Ekkor hazánkat köztársasággá nyilvánították, de leválasztották a „népről": a hatalomra került polgárság nem akart a néppel osztozni. Ám ezt a szocialista múltból örökölt alaptörvényt húsz éven keresztül állandó támadás érte „sztálini" eredete miatt. Ezért úgy döntöttek, hogy vadonatúj alkotmányt hoznak létre, a korábbi összeeszkábált helyett. Ebben a Magyar Köztársaság már nem szerepel. ("A/cikk: Hazánk neve Magyarország") Igaz, a B/cikk/2 rögzíti: Magyarország államformája köztársaság. Éppen a minap cserélték le a határtáblákat. Itt sem találkozunk a "köztársaság" jelzővel. El lehet gondolkodni azon, mi kifogásuk van a hatalmon lévő politikai elitnek országunk ilyetén megjelölésével. Talán a királyság felé sandító Fidesz-KDNP vezetői már tudnak valamit, amit a köznép még nem.?
Azt is kifogás tárgyává kell tennem, hogy a mai politikusok és történészek harmadik köztársaságról beszélnek, amikor a sajátjukat besorolják: 1918, 1946, 1990. Nem vagyok Wolf-díjas matematikus, de ha jól számolok, eddig öt köztársaságunk volt.
Vannak balsejtelmeim: kihagyták a Tanácsköztársaságot és a létezett szocializmus államformáját. Egy történésznek, ha hiteles akar maradni, követnie kell a „sine ira et studio" elvét.
Ez az önkényes kategorizálás nem egyéb történelemhamisításnál.
Hegedűs Sándor

IDEOLÓGIAI KÖTÉLTÁNC
Némelyek véleménye szerint „bizonyos politikusok számára a vastag bőr isten adománya". Nem­csak azért mondják ezt, mert a politikus, bármilyen badarságokkal áltathat milliókat következmények nélkül, hanem mert azt tapasztalják, hogy többen úgy cserélnek pártot, nézetet, mint mások az alsóneműjü­ket szokták váltani. E gondolatok jutottak eszembe, hajdan tisztelt ismerősöm nemrég kezembe került memoárkötetének olvasgatása köz­ben. A csalódottságát burkoltan érzékeltető szerző - saját érdemei hangsúlyozása közben - ekképpen vall önmagáról; „Itt vagyok én, a pártállam legprogresszívabb refor­mere és fölszámolásának legtevé­kenyebb szereplője. Én vagyok, aki a nyolcvanas évek derekától annyit tettem". Többek között „... én jelen­tettem ki a rádióban, hogy ötvenhat nem ellenforradalom hanem nép­felkelés volt". Politikai ellenlábasai s persze a köztársasági elnöki remé­nyeinek szertefoszlatói „rosszmájú kötekedők azok, akik kezére lépnek a gödörből kikapaszkodóknak. Pap­rikajancsik, percemberkék, akiket a politikai játszmában csak a hatalom érdekel. A magukat liberálisnak nevező jakobinusok különítménye­sei és kivégző osztagai" - állítja ró­luk. Ezek után áttekintettem a ber­zenkedő hazánkfia életútját. Alig huszonnégy évesen a marxista-leninista esti egyetem megyei igaz­gatója Bács-Kiskunban. Később a megyei pártbizottság osztályveze­tője, majd titkára: a KB alosztály vezetője, a Társadalmi Szemle fő­szerkesztő-helyettese, kulturális mi­niszterhelyettes, illetve miniszter, művelődési miniszter, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, államminiszter, a Tudo­mánypolitikai és a Nemzeti Kollé­gium elnöke, az MSZMP KB, a Politikai Bizottság, az elnökség és a PIB tagja.
Hát ennyire volt a szocializmus megbuktatásán oly nagy elánnal ügyködő polgártársunk az előző társadalmi rendszer mellőzöttje. Tűnődöm, hogy e kiváló felkészült­ségű, remek debatter adottságokkal rendelkező személyiséget vajon mi­féle ismérvek függvényében mi­nősítsem. Hiszen ellentmondásos vélekedésével, meghökkent „lépés­váltásaival" vaskos kétségeket éb­resztett ismerőiben.
A bácskai napilap 1957. decem­ber 15-ei számában (az esti egyetem ambiciózus igazgatójaként) Forra­dalom vagy ellenforradalom? cím­mel publikáltatott dolgozatában még eképpen vélekedett: „Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az első Hazai Nemzeti Forradalmat, melyet kis híján Nem­zeti Szocialista Forradalomnak ne­veztek.
A Nemzeti Forradalom olyan neve­zetes renegátot sorolhatott vezetői közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit, ugyancsak egy adóvégrehajtói karrierhez szab­ták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban". (E dolgozat Lenin: Állam és forra­dalom című művének tárgyalása során kötelező irodalom volt az ML esti egyetemen). Ha ezek olvastán akként vélekedne valaki, hogy egy 24 esztendős tapasztalathiányos ifi állíthat efféléket, ki kell ábrán­dítanom. E historizáló személyiség ugyanis 1985-ben - immár 52 éve­sen - az MSZMP legfőbb fórumán elmondott felszólalásában - „elkö­telezett" rendszerpárti tisztség­viselőként - többek között az alábbi szöveggel rukkolt elő a pulpitusról: „A kongresszusi dokumentumok, a beszámoló, határozattervezet és Kádár elvtárs előadói beszéde meg­győztek arról, hogy jól bevált po­litikánk lenini fő irányvonalának, az MSZMP nagy történelmi tettekben kialakult és kipróbált módszereinek megerősítésével eredményesen vé­gezhetjük el a jövendő nagy fela­datait. Ezért a javaslatokat meggyőző­déssel támogatom, képességeim és legjobb szándékaim szerint a kong­resszus határozatainak megvalósí­tásán munkálkodom". (Az MSZMP XIII. kongresszusának jegyző­könyve, 413-414. oldal). Politikai életművészete csúcsának azt tekinthetjük, hogy az MSZMP kom­munista és ateista párt egykori tagja és tisztségviselője gyanánt sikerült eljutnia a katolikus egyetem kated­rájáig, illetve (miként nyilatkozta anno) a jobboldal szellemi vezéré­nek harcostársává válhatott.
E sorok írójának személyes em­léke fűződik a cikkcakkban poli­tizálgató renegát személyiséghez. Az Ilkei Csaba gondozásában 1985-ben megjelent „Nem hallgathatunk: Avagy: a „Südi-jelenség" címmel közéleti bajvívásaim epizódjait tag­laló riportkötet ajánló sorait ő írta. Az előszóban foglalt gondolataival egyetértettem, azt azonban, hogy ő publikálta, míg élek, szégyellni fo­gom.
Dr. Südi Bertalan

RENDSZERVÁLTÁS POZITÍV és NEGATÍV előjellel!
Ősztől tavaszig fáztunk. Alulöltözöttek voltunk és akkor még vol­tak embert-gyereket próbáló telek. Még folyt az ország újjáépítése. A vidéki emberek vonaton lógva igye­keztek a fővárosba, a nagyipari vá­rosokba, hogy minél hamarabb meg­indulhasson az ország a gazdasági felemelkedés útján. Ahol tehette, mind két szülő ment, vagy naponta, vagy hetente ingázva, így volt ez Törökszentmiklóson is. A nagyszülők vigyázták az otthoni rendet. Jártam óvodába az egy évvel idősebb nővéremmel együtt. Ő az elsőt végezte mikor én Sztálin halá­lának évében kezdtem az iskolás éveket.
Míg "oviba" csak "polgári" gyere­kek jártak, itt voltak cigány osztály­társaim, akiket a szülei példája és a tanács elvárása ültetett iskolapadba. Jól megvoltunk egymással. Szegé­nyek ők is és mi is. Együtt játszot­tunk az óraszünetekben és iskola után együtt kergettük a rongylabdát a gulyagyepen. Együtt szocializálód­tunk a társadalommal. A beindult gazdaság szívta magához a mun­káskezeket.
Városunk és környéke, persze a fő­város, meg a megyeközpont szám­talan munkahelyet, így biztos jöve­delmet, megélhetést adott magyar­nak, cigánynak egyaránt.
A nagyüzemi terheket vállalni nem tudó családok továbbra is vá­lyogvetésből, alkalmi mezőgaz­dasági munkából tartották fenn ma­gukat. Lakáskörülményeik bizony siralmasak voltak. Putriban még én is jártam. A vályogvetés agyaggödre volt gerendázaton szalmázva, földelve, ahol némi bútorzat mellett egy nagy fekhely volt mindennel bélelve, ahonnan a dunna alól csak a nagy fekete szemek csillogtak körbe-körbe.
Híres, vagy inkább csak neves zenész família gyerekei is jártak velünk. A Farkas gyerekek és az Ökrösök a Rajkózenekarba zenéltek és sikeres életük alakult az évek mú­lásával.
Mindig mackóban jártunk. Ujja túl ért a kusza kabátok ujján. Ennek volt haszna is. Télen ráért a csupasz kezünkre, meg az állandóan fénylő orrunk alját abba töröltük. És fel­nőttünk. Középiskolába jártunk, szakmát tanultunk. Nem volt gond az elhelyezkedés, a munka jöve­delmet, megélhetést biztosított. A KÁDÁRI szociálpolitika itt a vá­rosban is új utcák kialakítását tette lehetővé, ahol komfortos cigány­házak magasodnak.
A cigányság beilleszkedett a mun­kaközösségekbe. A nagyüzemi me­zőgazdaság létrejöttével, a termékei feldolgozásának ipara is számtalan munkalehetőséget adott. A baromfi­feldolgozó a cigány nők százait foglalkoztatta. A hétvégeken ének­szóval vonultak a kedvezményesen kapott szárnyasokkal családjukhoz, otthonukba, ahol nem volt gond, mit eszünk a hétvégén?! A férfiak is dol­goztak. Az építőipar, a városi or­szágos hírű ekegyár, az útépítés­, -karbantartás a mezőgazdaság fel­vette, foglalkoztatta a szabad mun­káskezeket. A KMK nagy fegyel­met, jó közbiztonságot, közhan­gulatot teremtett.
Akikkel együtt nőttünk fel jól szocializálódtak, integrálódtak. Gyermekeik már elkeveredtek a ma­gyarság gyermekeivel. Vegyes há­zasságok sora jött létre, beillesz­kedtek a városi életelvárás követel­ményeibe. Ma hozzávetőleg kettő­száz család vallja magát cigánynak, úgy 900, 1000 fő. A rendszervál­táskor ők voltak az elsők, akik az utcára kerültek. Sok családban újból gond a mindennapi megélhetés.
Azok, akik a szüleiktől a tisztes­séges munka utáni megélhetést lát­ták, munkanélküliségre kényszerültek. Segélyért állnak sorba és sokan a megélhetési bűnözés útjára vetőd­tek. A szegregáció is mindennapos. Ha már cigány, nem kell a munka­helyeknek. Napjainkban ott dolgoz­nak, ahol a magyaroknak "rangon aluli". Pedig a ’89 előtti időszak bebizonyította, hogy ők is nagyon hasznos tagjai a társadalomnak. Pártunk a MUNKÁSPÁRT jövőképébe, az új KÖZÖSSÉGI TÁR­SADALOM jövőképébe ők is jelen­tős tényezőként szerepelnek.
Nyerjük meg őket a KÖZÖS ÜGYNEK!
Szilágyi András

A nemzeti oldal
Több ismerősöm, köztük diplo­mások is kijelentették, hogy ők nem tartoznak sem a jobb, sem a bal­oldalhoz, ők a nemzeti oldalhoz tartoznak. Sokszor halljuk a nem­zeti kormány kijelentést is. Mikor megkérdeztem, mit értenek alatta, érvekkel alátámasztott választ nem kaptam.
Véleményem szerint a témát a nemzet fogalmából lehet értelmez­ni. A filozófiai kislexikon ezt az alábbiak szerint fogalmazta meg. „Nemzet az emberiség történelmi­leg kialakult formája. A nemzet jellemzői mindenek előtt az anyagi életfeltételek közössége: a terület és a gazdasági élet közössége, továbbá a nyelv, valamint a nemzeti jelleg bizonyos - kultúra nemzeti saját­szerűségében megnyilvánuló - vo­násainak közössége". A megha­tározásból kiindulva szerintem a nemzet tagja a Magyarországon élő magyar állampolgár. Ezért veszé­lyes, ha valaki önmagát kiáltja ki, hogy ő a nemzeti oldal tagja, mert ezzel másokat kirekeszt. A nem­zethez való tartozás nem világné­zeti, vagy politikai hovatartozás kérdése.
Sajnos a kapitalista körülmények között az ellentétek szítása a rend­szer velejárója, mert így az oszd meg és uralkodj elve működik. A kizsákmányolás jelenléte eleve kettéosztja a nemzetet, ezért érdekellen­tétek alakulnak ki. Az egységes nemzetről, amely az előzőekből adódóan a közeljövőben nem jön létre, túlzás beszélni. A nagy kérdés az, hogy azok az emberek akik magukat a nemzeti oldalhoz sorolják a társadalom melyik felére gondolnak? A kizsákmányoló, vagy a ki­zsákmányoltak többségére.
Horváth Sándor

MI ÉRTJÜK
Az egyik TV-ben a műsorvezető azt mondja, hogy SZTÁLINT is meg­siratták a Szovjetunióban. IGEN! De miért? Azt nem mondja, hogy a szovjet nép irgalmatlanul sokat szenvedett a cárok idejében. Sztá­lin vezetése alatt szabadultak meg az elnyomástól és ő mutatta meg - nemcsak a szovjet népnek, hanem az egész világnak -, hogy milyen a harmonikus szocializmus.
1929-41-ig a 2-5 éves terv alatt lét­rehozták a nagyüzemi termelést. Lánctalpas traktorokkal szántották fel az egész határt, a szűzföldekkel együtt. Lakásokat építettek, meg­kezdték a nehézipar fejlesztését, a gépgyártást, 100 ezrével oktatták az embereket. Az első évben annyi gabonát termeltek, hogy ne keljen éhezniük. Ingyen étkezhet­tek, tanulhattak, lakhattak. Minden ember belátta, hogy a bolsevik pártnak igaza van. És mindeközben a diverzióra készülők szer­vezkedtek. A külföldiek csodál­koztak, hogy miért lelkesednek ennyire a szovjet emberek Sztá­linért. A II. világháború alatt is megmutatták, hogy a hazájukért is készek feláldozni életüket is.
Dudás György

Külföldi hírek, érdekességek A Szabadság újságból átvéve
- A „túlzottan szórakoztató és vulgá­ris" televíziós műsorok kétharmadát levették a TV képernyőjéről és helyet­te dokumentumfilmeket, kulturális és ismeretterjesztő adásokat tűztek a programra Kínában. Nálunk is megte­hetnék ugyanezt a műsorkészítők.
* * *
- A Guinness rekordok közé csak azokat az eseményeket veszik fel, amilyen a világon még nem volt. Ezt szigorú zsűri állapítja meg. így került a könyvbe Fidel Castro is, aki ellen 638 alkalommal kíséreltek meg gyil­kosságot. Volt olyan, hogy a cipőjébe tettek robbanóanyagot, a szivarjába injekcióztak kígyómérget, a baseball labdájába robbanószerkezetet. Ezeket nagy többségében a CIA kez­deményezésére.
* * *
- A londoni Parlament téren található harminc sátorból álló „békesátort" felszámolta a rendőrség. Magam is több alkalommal láttam azt, hogy első alkalommal csak egy sátor és ezt kö­vetően évenként nőtt a sátrak száma. Az elmúlt év szeptemberében is oda zarándokoltam, hogy lássam mennyit növekedett a tábor. Már nem lehetett a közelükbe menni, a szemközti jár­dákról tekinthettük meg. Minden fegyveres intervenció ellen demon­stráltak, 2001 tavasza óta.

Blogarchívum