Filemon Kristóf, a Központi Bizottság tagja azt hangsúlyozta, hogy 1920. június 4-én Magyarországgal, a magyar nemzettel, a magyar néppel egy igen nagy tragédia történt. A Munkáspárt megemlékezésének az a célja, hogy felhívja a figyelmet azokra, akiket ez a békediktátum megnyomorított.
Szentpáli Kolos, a Központi Bizottság tagja azt kérdezte a jelenlévőktől: ki írta alá a békediktátumot? Míg a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege az idegen megszállók ellen küzdött, addig Horthy Miklós seregével az antant kávéját itta Szegeden, és tétlenül nézte, hogy az idegenek kifosztották az országot. Miután a román csapatok kivonultak, akkor indult el csak Budapest felé. Az útját akasztófák szegélyezték, melyekre olyan embereket húztak fel, akik a magyar nép szabadságáért küzdöttek, ha úgy tetszik: Trianon ellen. Ő írta alá a békét is, ami ellen annyira küzdött. Bár a szélsőjobboldal szeretné ezt elfelejteni, a Munkáspárt felemeli a szavát a történelemhamisítók ellen, és soha nem fogja Prónay Pált hősnek tekinteni, ellentétben Kun Bélával, aki 1919 márciusában, a történelmileg nehéz helyzetben az ország élére állt. Ugyancsak hősöknek tekinti azokat a magyar munkásokat és külföldi önkénteseket, akik fegyveres harcot folytattak a magyar nép szabadságáért, a forradalom védelmében.
– Vesszen Trianon, éljenek azok, akik valóban küzdöttek ellene, éljenek a Tanácsköztársaság katonái és a kommunisták – fejezte be a szónok.
Farkas Péter, a Szolnok megyei elnökség tagja azt kérdezte: mit tettek a csendőrök a haza védelméért 1919-ben és 1920-ban? A válasz: kommunistákat üldöztek, gyilkoltak halomra, és a mai bolond kor ezeknek a csendőröknek emel emlékműveket. Holott ha a két Vörös Hadsereg 1919-ben egyesülhetett volna, nem lett volna semmilyen földi hatalom, amely az útjukat állta volna. Kilencvenöt éve a magyar urak elégedetten dörzsölhették össze tenyerüket: bár az ország kétharmada elveszett, de a hatalom mégsem került a mocskos munkások kezébe.
A nemzeti összetartozás napján nyilvánvalóan ott lesznek a múlt rendszer áldozatai is. Nekik nem tetszett a biztos munka, biztos jövedelem, biztos jövő jelszava. Nem tetszett, mert többet akartak. Nem a szocializmust akarták segíteni, hogy mindenkinek jobb legyen, hanem a szocializmus építését akarták gátolni, hogy jobban éljenek, mint mások.
– Ilyen emberekkel mi
nem tartozunk össze – mondta Farkas Péter. – Le a tőkével, le a
kizsákmányolás minden formájával, legyen akár az etnikai is. Elment tatár, elment
török, Trianon sem lehet örök!
Ébredj magyar
proletár – határon innen és túl! Jövünk!
A megemlékezés a Szózattal kezdődött, és az Internacionáléval fejeződött be. A megemlékezők megkoszorúzták a téren álló szobrot.
