Jászkun Munkás, 2017. november

Kegyelettel őrizzük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az 1956-os események mártírjainak emlékét

Hagyományainkról

A Fidesz és környezete addig szelektálja nemzeti hagyomá­nyainkat, amíg semmi sem ma­rad a múlt progresszív elemei­ből. Amit kénytelenségből eltűr, azt kifacsarja lényegéből és nem hagy meg belőle egyebet, mint a saját képére formált (defor­mált) csökevényt.

Mi maradt meg István király­ból? Egy szolid, a keresztény is­tenhez fohászkodó államalapító. Pedig sok vér fogyott el, míg lét­rehozta azt az erőszak szakszer­vezetet, mely védelmezte a bel­ső és külső ellenségtől híveit, a földbirtokosokat. Félretette ájtatosságát, ha veszély fenyegette a keresztény intézményrend­szert, ha az ősi magyar isten­ségekhez ragaszkodó pogányok nem álltak be a sorba, s nem hajtottak főt új uraiknak. Keveset szólnak arról, hogyan váltak a krisztianizmus híveivé a vallá­sukhoz ragaszkodó pogány ma­gyarok. Keveset, vagy semmit, mert nem akarták, hogy Rákosiék módszerei a feudális, vagy polgári „izmusok” elleni harcban igazolást nyerjenek.

Hová lett Dózsa György, Budai Nagy Antal, Pető, Törő, Bujdosó. Miért törölték a hősök listájáról Bajcsy-Zsilinszky Endrét? Mi lett a forradalmár József Attilából? Egy nyárspolgár lírikus, aki csak „őrült” pillanataiban mondoga­tott oda a kapitalizmusnak. Az Orbán Viktor-ihlette múlt felvá­zolása a történelemhamisítások sorozata. A mai fiatalok alig tud­nak valamit Kun Béláról, Kádár Jánosról, Marxról, Leninről. Amit hallanak róluk: tendenciózus tör­ténelemhamisítás, deheroizálás. Megalázzák a magyar népet az­zal, hogy megfosztják tegnapjá­nak hősi mozzanataitól, s csak azt őrzik meg, amelyek Horthyhoz, Gömböshöz, Szálasihoz, az első és második világhábo­rúhoz köthetik egész rendsze­rüket. Visszaállítják a naciona­lizmus, rasszizmus, irredentiz­mus szellemiségét hordozó intézményeket. Újabban, egye­lőre burkoltan a leventemoz­galommal kísérleteznek. Nagy „szerencséjük”, hogy semmit sem kell kiötölniük, mert „dicső” elődeik már feltalálták a spanyolviaszt. Amire ügyelniük kell, az a tálalás szalonképessége. Szá­molni kell azzal, hogy amennyiben 2018 az orbanizmus éve lesz, sietniük kell az illiberalizmus stabilizálását biztosító in­tézményrendszer kiépítésével, hogy minden ellenállást „eleve” kilátástalanná tegyenek. Ebben a küzdelemben nekünk kommu­nistáknak, komoly feladataink vannak.

Hegedűs Sándor

AZ ÉRDEKRŐL VALÓSÁGHŰEN

Még manapság is vannak, akik a társadalmi méretű gondokat sajátosan minősítik. A legégetőbb problémákat, anomáliákat, gazdasági-pénzügyi rendellenességeket, korrupciós ügyleteket, megvesztegetéseket, országos szintű vezetők tudtával, közreműködésével történt különféle botrányokat, csalásokat, közpénzek elherdálását, elsikkasztását és hasonló visszaéléseket a közérdek és egyéni érdekek harmóniájának hiányával magyarázzák. Kimondván a szentenciát, miszerint „hosszútávon nem életképes az a társadalom, amely az egyén és a közösség érdekeit képtelen összehangolni”.

E nézőpont szerint tehát nem a rablótőkés államalakulat fölszámolása, hanem a különféle vagyoni helyzetű állampolgárok (a gazdagok és a nyomorban sínylődő páriák) egymás keblére borulásának, testvérként való kölcsönös elfogadásának gyakorlata jelentene e téren megoldást. Kibékíthetetlen érdekellentétekre alapozott egyetemes megbékélés igényének hangoztatása, szorgalmazása az olyan társadalmi rendszerben, melyben a magántulajdonnak primátusa van, ahol ordastörvények hatálya alatt a tehetősebbek diktátuma érvényesül, s ahol a humánum helyett a gyengébbek eltaposásának elve nyert polgárjogot, a vágyálmok területére sorolható. Az ebbéli viszonyok közepette „jóléti állam” intézményrendszerének létrejöttéről reménykedni politikai abszurdum. Az olyan okoskodás pedig, miszerint nincs hiteles magyarázat, melyből az emberek megtudhatnák, hogy érdekeik előbb-utóbb hogyan kapcsolódnak össze közérdekké, s ennek függvényében mindig a hatalmon lévőket ildomos támogatniuk, szándékos félrein-formálással ér fel.

A tömegeknek mielőbb fel kellene ismerniük, hogy pártok között a Magyar Munkáspárt egyedül az olyan politikai tényező, mely társadalomátalakító programjával egészséges alternatívát kínál a többségellenes politikai kalandorok mesterkedéseivel szemben. Csak ebben a jelenleg parlamenten kívüli politikai pártban jobban kellene bízniuk, s hatalmi tényezőként számításba venniük, támogatniuk. Emellett a választópolgároknak a hatalombefolyásoló lehetőségüket (voksaikat) igényeikhez igazodva kellene kezelniük. Leginkább azért szükségeltetne nagyobb megfontoltság, mert a Kádár-rendszer megbuktatása óta eltelt több mint negyed évszázadban funkcionált hatalomgyakorlók katasztrofális helyzetet idéztek elő az országban. A lakosság sorsa jobbra fordításának teendői nem tűrnek további halasztást.

Olybá tűnik azonban, hogy a rendszerváltás vesztesei körében sajnos még mindig a szolgalelkűségnek van primátusa. Hatásosan késztetik jámborságra, beletörődésre a hatalomgyakorlók és más hadoválók majdani fényes jövőről szóló szivárványos ígéretei. Holott törvényszerű, hogy a tőkés rendszerben a szegény egyre lerongyolódottá, a gazdag pedig mind gazdagabbá válik. Az elszegényedettek, a nyomorgók szolgái alázata eklatánsan jelzi azt is, hogy a zsiványság imposztorainak a társadalmat huzamos ideig (de még meddig?) sikerült foglyul ejteni, melyhez a nép krónikussá vált türelme adta a lehetőséget. Hasznos lenne, ha mind többen felismernék végre, hogy a közérdek a jogos magánérdekekkel kölcsönhatásban csakis a szocializmusban érvényesülhetett.

Südi Bertalan

Mérgezik a lelkünket

„A valóság, mint megrepedt cse­rép, nem tart már formát és csak arra vár, hogy szétdobhassa szilánkjait” – írta Radnóti Miklós 1944-ben néhány nappal Magyarország náci német megszállása, Szálasi színre lépése után.

Mi, akik ezt átéltük, tudjuk mennyi borzalom következett utána. Sajnos úgy tűnik, hogy sokan mégsem okul­tak belőle. Napjainkban a magyar társadalom összetartó ereje nem elég ahhoz, hogy megakadályozza az át­fordulást a diktatúra irányában. Az egymással versenyben lévő politikai erők helyett egyre több embernek válik egyre természetesebbé a meg­alkuvó igazodás a hatalom véle­ményéhez. Példaként írom: a meg­félemlített, megvásárolt sajtóban erősödik a kormányzati akaratot is túlteljesítő öncenzúra. A hatalom önmagát nemzeti oldalnak nevezve kisajátítja a nemzeti gondolatokat, mi­közben nacionalista politikát folytat, a kormány propaganda antikapitalistának tűnő mondatokat használ, és közben nem figyel a szegénységben élő milliókra. Ez a gondolat nem áll messze a második világháború előtti nemzetiszocialista fasiszta eszmei­ségtől. A korábbi jogállam, annak valamennyi intézménye szinte egé­szen kiüresedett, a hatalom szinte teljesen maga alá gyűrte a korábbi demokratikus jogállami pilléreket.

Azt látjuk, hogy a mai kormány a szélsőjobb kottájából játszik. Ha ez folytatódik, akkor az ebből származó mérgező gondolatok elöntik az orszá­got és észrevétlenül mérgezik a lel­künket. A magyar népen múlik, hogy ne menjünk tovább ezen az úton!

A következő országgyűlési válasz­tás lehetőséget ad arra, hogy a jövőnkre gondolva alaposan gondoljuk meg, hogy hová tesszük az X-et.

Horváth Sándor

Egészségünk – egészségügyünk

Jelen írásom kiindulópontja egy műtét, amelyet a sors mért ki rám, ugyanis sérvoperációra van szükségem, amelyet egy budapesti közkórházban kellett volna végrehajtani, ha lehetséges volna, de sajnos a kitűzött november közepi időpontot az operáló orvosnak el kellett halasztania december 11-ére. Alhasi sérvről van szó, ami bármikor kizáródhat, ezért veszélyes lehet. Minden műtét előtt szükséges vizsgálat rendben megtörtént, a jelenlegi időt megelőző időben.

Nagyon sok embernek van ilyen gondja. Aki már átesett egy ilyenen, az tudja milyen dolog ez. Már a vizsgálatok alatt beleütköztem a sokat emlegetett (TV, rádióban hallható stb.) problémákban. Nem elég a betegséggel járó tünetek, amin felül vannak a várakozással járó izgalmak és a szokásos egyéb tünetek. A különböző vizsgálati helyszínek, ahol természetesen a vizsgálatok során az adott kórház a saját betegeit veszi előre, a frissen jött „idegennek” várnia kell, amíg sorra kerül. Mellé jön az, hogy az orvosnak el kellett halasztania a műtétet, mert nincs műtő. Tataroznak. Másik kórházba nem küldenek, nem tudni miért. Nincs hely? Vagy nincs pénz!? Amúgy is a betegnek nem olyan a tűrőképessége, mint az egyébként „egészségesnek”. Aki meg nem élt át ilyet, az nem sokat tud arról, hogy éljen, mit egyen, mit igyon, hogy ne alakuljon ki a betegség maga. Ez meg felveti az egészségügyi felvílágosító tevékenység hiányát.

Manapság oly sok ember van, akinek fogalma nincs, pl. az egészséges életmódról, vagy más effélékről, ugyanis jövedelme sincs erre, sem pedig ereje. Vagy pénze nincs, vagy mert öreg, vagy mert agyondolgozta magát.

Most meg én úgy érzem magam, mint a bagoly, amikor a szájában vitte a macska.

Dudás György

Südi Bertalan:
Megállok néha…

Megállok néha csöndben, búslakodva,

Mert érzem, imbolyogtat a szédülés:

A múlás hatalma jelezget talán,

Vagy hírnöke környékez: a szélütés?

Létem gyümölcseit lerázta régen

Az életet kurtító múló idő:

Száradó fákon nem látszik már többé,

Hogy fiatal hajtása újra kinő.

Nincs már sok időm, sok barkás tavaszom,

Nem nyűgöz le a csodálatos szépség:

Egyre több bajjal s keservvel büntetget

A derékgörbítő, kínzó vénség.

Olykor a gyengeség vesz erőt rajtam,

Vagy görcs megszorítja fáradt szívemet:

Ha elérkezik a végzetes alkony,

Ismeretlenségbe végleg elmegyek.

Vajon a búcsúzásom is fájni fog,

Ha sorsom int az örök távozásra?

Mesevilágba készteti lelkemet,

Testemet pedig síri álmodásra?

Feledni fogom mindörökre, balgán,

Hogy volt valaha egy földi életem?

Boldogságom elillan, mint az álom?

Csak vakhitű mond „nem”-et, ha kérdezem.

A realista eképpen válaszol:

„Lelked a testeddel együtt pusztul el.

Vigaszod, amíg élsz, az lehet csupán,

Hogy akik szeretnek, nem felednek el”.

HÍREK

• Szocsiban rendezték meg a XIX. világifjúsági és diáktalálkozót, október 14-22. között. 180 országból 29 ezer fiatal volt jelen. A rendezvény jelszava „A békéért, a szolidaritásért és a szociális igazságosságért mi küzdünk az imperializmus ellen. Tiszteljük a múltat, építjük a jövőt”. A VIT-et először 1947-ben rendezték meg. Putyin elnök a mostani rendezvényt jelentős anyagiakkal támogatta.

• Gyorsulnak az oroszországi és a magyar agrárberuházások üteme. Húsfeldolgozó üzemek, kertészeti szaporítóanyag építésének tervei is szerepelnek.

• Sztrájkot hirdettek az Operaházban az ott működő három szakszervezet, mivel a lejárt szerződés helyett az igazgató nem hajlandó másikat kötni.

• A Mátészalka-Debrecen közötti vágány felújításának sorozatos elhalasztása miatt a korábbi 75 perc helyett most már 95 percre van szükség. Ez igen nagy különbség a munkába, iskolába igyekvők számára.

• Október közepén Héderváron (Győr-Moson-Sopron megye) tartott polgármesteri választáson a Munkáspárt jelöltje is kapott szavazatot.

• Ez történt a Békés megyei Medgyesbodzáson is.

• A Munkáspárt Elnöksége úgy döntött, hogy bár az idei esztendő végéig még 14 helyen tartanak időközi választásokat, nem veszünk részt azokon. Erőinket maximálisan a parlamenti választásra koncentráljuk.

• Meghívást kapott pártunk a „Lendülettel Magyarországért” párttól, melyet Lévai Katalin a Medgyessy-kormány esélyegyenlőségéért felelős tárca nélküli minisztere alapított. Elnökségünk úgy döntött: nem veszünk részt egy új párt létrejöttében.

• Athénban került sor a kommunista és munkáspártok közös folyóirata, a „Kommunista Szemle” szerkesztőségi ülésére. Erre a napra szervezték meg a Nagy Októberi Szocialista forradalom 100. évfordulója alkalmából ünnepi ülésüket is.

• A Munkáspárt budapesti szervezete október 27-én az 1956-os ellenforradalom mártírjainak emlékére megemlékezést tartott a Fiumei úti sírkertben.

• Szolnokon november 3-án 14 órakor a temetői szovjet emlékműnél tartottunk megemlékezést és koszorúzást.

Südi Bertalan: A nyomorgók sirámai

Nélkülöznünk kell a saját hazánkban:

A rendszerváltással ez jutott nekünk,

A régi érában boldogok voltunk,

Mert az országlóink törődtek velünk.

Ránk települtek életünk árnyai:

A rabló hatalom s „csókos” bábjai,

A nyomorgókat jóléttel áltatják,

Ijesztéssel jámborságra sarkallják.

‘Ki nem ítéli száját némaságra,

Lesújt rá a nyomorba döntő gárda.

Hatalmat ácsolt sok álnok gazember,

S elnyomással egészült ki a járma.

Mocskos szájukból csak hazugság fakad,

A zsiványoknak teremhet csak babér.

Koldulhat a mélyszegény, s a facér,

Lesajnált, aki becsületes marad.

Mára milliókat tettek csóróvá,

Koldusbotra jutva nincs mit enniük,

Hatalmat bitorló tolvajok miatt

A kukákból kell étkeket szedniük.

Mégsem lázadoznak a földönfutók,

Jámbor lényként tűrik a nélkülözést,

Holott az efféle kóros türelmet

Bünteti a sors, akár a vétkezést...

Kiáltsátok végre a nagyvilágba:

Szüntessétek meg a rablást, bitangok!

Ne nyomorgassátok tovább azokat,

'Kiknek ti adtatok mélyszegény „rangot”.

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei elnökség

Jászkun Munkás, 2017. október

Szavazási útbaigazító

Választások közeledtével sokak eltöprengenek azon, hogy a zajosan ajánlkozó pártok közül vajon melyikre voksoljanak? Ilyenkor a jövő lehetséges viszonylatait taglaló, s felelősen gondolkodó hazánkfiai és lányai a saját politikai érdekképviseletükre leginkább alkalmasnak vélt pártokat, s azok jelöltjeit veszik számba és minősítik őket. Leginkább az készteti többségüket töprengésre, hogy a korábbi választási ciklusok előtt a társadalmat érintő és az emberi életfeltételek jobbítását célzó ígéreteket hangoztató győztesekről utóbb beigazolódott, hogy pártjuk nagy elánnal kürtölt programja nem volt egyéb a pártvezetők kreálta írott „malasztnál”. A választópolgároknak tehát a rendszerváltás óta többször csalódniuk kellett a különféle hazug ígéretekkel ámító pártkorifeusokban. Jellemző, hogy az efféle pártok prominensei milyen hangzatosan fogadkoznak ezúttal is, hogy a hatalom birtokában hűséges szolgálói maradnak vagy lesznek saját népüknek. A voksolók érdekei függvényében irányítják majd az országot, előmozdítják annak fejlődését, felvirágzását, a korábbi hibáikból pedig tanulságot merítenek. Gyors polgárosodást helyeznek kilátásba, ha újfent felhatalmazzák őket az ország irányítására. Az egészségügyet és az oktatást érintő jövőbeli változtatások indokoltságáról viszont többnyire hallgatnak.

Talán mert azt tartják szem előtt, hogy a képzetlenek irányítása könnyebb, mint a „dörzsölteké”. Az egészségügyi ellátás igénybevételére pedig jobbára az idősebbek szorulnak. Nem probléma, ha nem gyógyulás, hanem már-már meghalás szándékával veszik igénybe az egészségügyi intézményt.

A rendszerváltás kárvallottjai hasznos, ha tudomásul veszik és szem előtt tartják: ha élethelyzetük jelentős jobbra fordulását a polgári társadalmi rendszertől, vagyis a kapitalizmustól remélik, illúziót kergetnek. Vegyék figyelembe: amelyik országot a tőke uralja, a pénz, a vagyon az állampolgárok osztályozásának és differenciálódásának fő eszköze, ott törvényszerű, hogy a vagyontalan emberek jelentős hányada egyszer s mindenkorra az ágrólszakadtak státusát viseli.

Erre tekintettel, ha lehetőségeiket, jövőjük távlatait a magántulajdon függvényében minősítik, rádöbbenhetnek, hogy Magyarországon ma a különféle nevet birtokló pártokat illetően – törekvéseiket, programjaikat tekintve – alternatív alapon célszerű tárgyilagosan minősíteni. Az emberközpontú programot hirdető és annak megvalósítását az egész társadalom számára ajánló Magyar Munkáspárt, valamint a népesség töredéknyi hányadát képező tőkések, vagyonosok és lakájaik gazdagodási lehetőségei felvállalásának garantálásában azonos platformot követő polgári pártok között. (A szocialista pártiak is közibük sorolhatóak.)

Erre tekintettel hasznos lenne a voksolásra kész állampolgárainknak felismerniük: akik a rendszerváltoztatás végeredményében csalódott állampolgárok közül nem a Magyar Munkáspártra és jelöltjeire szavaznak, tulajdonképp mindegy, hogy szavazatával melyik pártot tisztelik meg. A polgári pártok bármelyikének hatalomban tartásával, hatalomra juttatásával a többség elnyomorítóinak ad lehetőséget további négyesztendei törvénytelen gazdagodásra és a mélyszegénységben gyötrődők gyarapítására.

A választókon múlik tehát, hogy a központosított törvénytelenségeknek, s a kormányszintű gazságoknak elejét vegyék.

Dr. Südi Bertalan

Révész István: A magyar ifjakhoz

Magyar ifjú! E talpalatnyi földet

mi még magyar, elhagyod

szívedért, mely konok, harcra hív

más életért – más életért?

Nem tudtad itt! Rablók tanyája lett,

mégis a Tiéd! Nem vehetik el

Csendes útjaidat, nádas tópartidat,

a békák hangos, hívó hangját.

Menj el, drága Fiam!

De ne feledd: itt a szél rezdülése,

a felkelő Nap, a lenyugvó Hold,

a csillagok reszketése mind a Tiéd!

Menj, tanulj szabadságot ott,

hol formálnak más világot

Tisztábbat, nem hazugot és élni hagynak,

– talán lelsz még boldogságot.

Mi Apáitok, daccal, itt maradunk,

de szűkül a szem, és szorul az ököl,

és egyszer csak odavágunk: elég volt,

tolvajok, brigantik, csalók.

Mehetsz bármerre, bármesszire,

a szíved, lelked megtagadni nem tudod.

És ha élted utolsó szikrája gyűl,

végső sóhajtásoddal ezt mondod:

Édes hazám, Magyarország.

De ne ott mondd! Itt mondd!

A Haza hazavár.

S, ha visszatértél, sok tudással és semmi megalkuvással.

Virágok nőnek a lábad nyomán.

Orbán Viktor jobbratolódó ámokfutása

Amikor jelen miniszterelnökünk politikai pályára lépett, azt sem tudta mi fán termett a demokrácia. Forró, de kellően át nem gondolt fejjel „forradalmat” akart, melyet a saját képére kívánt formálni. Balszerencséjére a demokráciát előtte mások már „feltalálták”, ezért evezett olyan vizekre, mely számára látszólag újító lehetőségeket ígért. Lelkisége egy általa levezénylendő önkényuralom felé hajtotta, mely egyre inkább az orbanizmus jegyeit viselte magán. Képességeiből nem telt többre, mint a kopírozás. Így jutott el a liberalizmus és demokrácia romjain keresztül, előbb az illiberalizmus, majd a horthyzmus (szegedi gondolat) eszmevilágához. Összeadta a jobboldali izmusok paneljeit, s abból teremtette meg az orbanizmus zagyva mozaikját. Kevésbé tette világossá, mit akar, mint azt, mit nem. A politikailag naiv fiatalokat megigézte homá1yos rébuszaival, ezért csüngenek rajta vallásos fanatizmussal.

Nehéz lesz e hiszékeny lelket kijózanítani, s az igaz oldalra állítani. Ugyanez vonatkozik azokra, akiket jó állásokkal, jövedelemmel sikerült korrumpálnia.

Itt a bukás vérre megy!

A „történelmi” Magyarország, a militarista irredentizmus, a keresztényi eszmeiség, a rasszizmus (cigány- és zsidóellenesség, újabban az iszlámellenesség), a baloldalisággal való szembenállás, egy hamis próféta istenítése. Íme ideológiai tőkéje Orbánnak, és hiba lenne azt hinni, hogy ezek iránt nincs a magyarságban kereslet. Pillanatnyilag hiányzik a hatalmat veszélyeztető ellentábor, ennélfogva a vezetők a médiák gleichschaltolásával, az emberek megfélemlítésével kezükben tartják a gyeplőt. Ám ez nem tarthat örökké. A tirannus bukása előbb-utóbb bekövetkezik, de sohasem spontán, hanem a forradalmi tömegek ellenszegülésével. Amíg ez a felkelés nem válik realitássá, a zsarnok marad!

Dr. Hegedűs Sándor

A tudás hiánya

A munkásemberek fegyvere a tudás. Napjainkban ennek két fő akadálya van. Az első: a túlterhelt dolgozó a létfenntartásához éppen elegendő fizetést kap, hogy annyira elfásult, nincs kedve a tanuláshoz. A tanulás második akadálya – a fennálló rendszer nem is akarja, hogy tanuljon, gondolkodjon. A szakmunkásképzést leszűkítették arra, hogy például a kőműves tudjon falat rakni, de a történelmi és társadalmi ismeretekből kizárják, mert fenn akarják tartani a kapitalista rendszert. Ezért feláldozzák a tudást, a műveltséget és a kultúrát.

Saját életpályámat osztom meg a tisztelt olvasóval, azzal a céllal, hogy érzékeltessem: mire lehet képes egy fizikai munkás. Fizikai munkásként dolgoztam 15 évig, erőgépvezető és géplakatos szakmunkásvizsgát tettem. A hatvanas évek közepén úgynevezett munkáskáder lettem, és elkezdtem társadalmi tudománnyal foglalkozni, közben környezetvédelmi, munkavédelmi, tűzvédelmi vizsgákat tettem. A közel egy évtizedes tanulás után kezdtem eligazodni a társadalmi folyamatokban. Sajnos a velem együtt dolgozó munkások nem követték a példámat, ezért a jelenlegi társadalmi folyamatokat nem értik. Csodálkoznak és szidják az egyik vagy a másik kormányt, és nem ismerik fel, hogy a kapitalista rendszerben van a hiba. Korrupcióval lopással vádolnak embereket, pedig ez a rendszer velejárója. Ha olvasták volna Marx „A Tőke” c. könyvét, tudnák, hogy eredeti tőkefelhalmozás történik a rendszerváltás óta.

Az eredeti tőkefelhalmozás a kapitalizmus kialakulását elősegítő kétoldalú gazdasági folyamat. Lényege, hogy a többségtől elvett javakat egy szűk csoport tulajdonába juttatnak. Ezt szolgálja a kárpótlás, a privatizáció, a korrupció, a túlárazott beruházások, az Európai Uniótól kapott támogatások egy részének a magánzsebbe való átjátszása, a földmutyi, a trafikmutyi, különböző semmit nem érő tanulmányok után kifizetett milliók – és még sorolhatnám. Így lettek milliomos és milliárdos családok.

A folyamatos agymosás aranykorát érjük. A folyamatok felismeréséhez kell a tudás, a munkásöntudat arra, hogy ezen a rendszeren túl kell lépni, és a következő társadalmi, gazdasági alakulat csak a közösségi társadalom lehet, vagy a jobbágysors!

Horváth Sándor

Südi Bertalan: Változtatni kell!

Tudom, hogy gyötrődtök, átvert társaim,

Közületek sokan sírnak is talán:

Népcsaló bitangok álságai okán

Repedést láttok a kánaán falán.

Rablások miatt eltorzult az élet,

Siralom völgye köszöntött rátok.

Hiába mondtok pörös szájatokkal

Tolvajok fejére tengernyi átkot.

Dőzsölnek, akik rászedtek titeket

Szirén-szavakkal, talmi álmokkal:

Kvázi istenként szómannát hintettek

Közétek, s ti hittétek ámulattal.

Viselitek kábán, amit kaptatok:

Jövőtlenítést, párban a nyomorral,

sovány pénzű, senyvedő családokat,

Ványadt lurkókat, koplaló gyomorral.

Megkaptátok a hiszékenység díját,

‘Mely naivitás okozta kárhozat:

Viselitek a nélkülözés kínját,

‘Mely milliók által megélt áldozat.

Ha halljátok az állami unszolást,

Hogy hazátok újfent voksolni vár,

Tévedésteket jóvátehetitek,

Ha elűzitek végre, aki zsivány,

S nem esztek többé a „cseresznyéstálból”,

Amit becstelenek raktak elétek:

Nem adtok több esélyt eztán azoknak,

‘Kik a hatalommal így visszaéltek.

Akarjatok sorsot formálni bátran,

De emberhez méltót, nyomor helyett:

Szavazzatok a Munkáspártra eztán,

Magyar néppel jót csak ez a párt tehet.

Egyetlen társadalmi forma sem megváltoztathatatlan

Az emberiségnek sokféle szenvedésben volt már része, amelyben az élősködők kegyetlenül kihasználták őket. Csak két társadalmi formában volt alkalmuk emberhez méltóan élni: az ősközösség és a szocializmus alatt. Vagyis a közösségi társadalmak idején.

A cél ma is az: ne legyenek éhezők, szegények, mindent nélkülözők. Legyen alapvető joga minden embernek a normális élethez, melyben van lakása, munkája, megfelelő fizetése, hogy a családját eltarthassa. Legyen lehetősége tovább tanulni, képezni magát, és ha lebetegszik, részesüljön maximális orvosi ellátásban. A foglalkoztatást kötelezővé kell tenni, hogy mindenki dolgozhasson a legjobb képessége és tudása szerint.

Jövőre választásra kerül sor. Jó alkalom arra, hogy aki változást akar, az a Munkáspártra szavazzon.

A Munkáspárt az egyetlen olyan párt, amely alakulásától fogva töretlenül, változatlan ideológiával, tenniakarással, törekvéssel működik. Végig megmaradt a törvényes keretek között, vezetői becsületesek, nem korrumpálódtak. Egyedüli párt, aki az egyszerű emberekért száll síkra a közösségi társadalom – mint végcél – megteremtése érdekében. Egyetlen társadalmi forma sem megváltoztathatatlan!

De ahhoz, hogy így legyen, az kell, hogy a nép többsége lássa be, hogy ez a forma az egyedüli boldogulás útja. A kapitalisták nem adják fel egykönnyen élősködő, kizsákmányoló rendszerüket. Ezért kell összefognunk, s rendszeres felvilágosító munkával, sajtóval, személyes beszélgetések útján meggyőzni a választópolgárokat, hogy csak akkor tudjuk a kormányt leváltani, a gyökeres változást elindítani, ha a Munkáspártra adják le voksukat!

Dudás György

HÍREK

• A szeptemberi központi bizottsági ülésen elnökünk bemutatta a párt választási programját. Annak elfogadása után sokszorosítására kerül sor, és a következő hetek, hónapok kitelepülésein ismertetjük a lakosokkal, és átadjuk, hogy tanulmányozhassák azt.

A KB-ülés első feladataként három új párttag kapta meg a tagkönyvét. A legfiatalabb 16 éves, a legidősebb negyven év körüli.

***

• A pártszékház előterében Jubileumi Emlékfal átadására is sor került. Kiemelve 1919, 1949, 1989 és 2017-es évek kiemelkedő eseményeinek fotóival. A pártelnök szavaival közölte velünk, hogy mi volt a célja az Emlékfal létrehozásával: emlékeztessen minden párttagot és az országot a forradalmi küzdelemre, és jelezve elszántságunkat a harc folytatására.

***

• A Kubai Köztársaság magyarországi nagykövete látogatást tett a Munkáspárt székházában.

***

• A németországi választásokon újra győzött Angela Merkel. A pártja viszont sokat vesztett százalákban az előző választásokhoz viszonyítva. A fő ok, hogy romlik a közbiztonság az országban.

***

• Kínában a lakosok 84%-a nem visz magával készpénzt, hanem valamelyik elektromos rendszeren keresztül fizet.

***

• Visszalépett miniszterelnöki jelöltségétől Botka László, az MSZP „erős embere”!

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei elnökség

Jászkun Munkás, 2017. szeptember

A „jobban teljesítés” margójára

Különféle hirdetményeken, plakátokon, reklámfeliratokon szinte naponta olvasom, a kormánytagok, szóvivők és egyéb frázispufogtatók szájából mind gyakrabban hallok egy különös jelmondatot, miszerint: „Magyarország jobban teljesít”.

Az idézett szöveg megfogalmazása tévesen történt. Stílszerűbb lenne az alábbi jelmondat: „Magyarország kormánya és hű vazallusai felülmúlhatatlan rombolást végeztek”. A tisztánlátás és az állampolgárok többségének kedvezőtlen tapasztalatai függvényében indokolt rámutatni a szajkózott „jobban teljesítés” néhány valósághű komponensére: A Fidesz–KDNP-vel közös kormányzás keretében a szegénység, a mélyszegénység kárvallotjainak és a nyomorra ítéltek létszámának drasztikus növelésével, valamint az éhező gyermekek számának gyarapításával döbbenetes és nehezen jóvátehető tevékenységet folytatott a funkcionálása óta. Fokozottan elnyomorító teljesítményét jelzi a munkátlanságra ítéltek több százezerre tehető népes tábora, a hajléktalanok százezres tömege, az ingyenkonyhák előtt tolongók végeláthatatlan sora.

A bizonytalanság elől hazájukat elhagyni kényszerült fiataljaink ötszázezer főt meghaladó állománya is az állítólagos „jobb teljesítményük” lehangoló részét képezi. S persze az állami szintű korrupció kvázi intézményesülése, az egészségügy „megreformálása”, vegetálásra ítéltetése, az eszement intézkedésekkel okozott orvos- és nővérhiány krónikussá tétele, az oktatás egyféle államosítása, a továbbtanulás lehetőségének kivételezettekhez, vagyonosokhoz igazítása is döbbenetes teljesítménynek számít. A jogállamiság aláaknázásában is lényeges „teljesítményeket” tudhat magáénak a jelenleg funkcionáló kormányapparátus. Az igazságszolgáltatás végzésének jogával felhatalmazott szervek, intézmények tisztségviselőinek lecserélése, az Alkotmánybíróság személyi összetételének, valamint a választási törvény normatíváinak, illetve a Nemzeti Választási Iroda dolgozói összetételének saját érdekeikhez igazítása, a magyar állampolgárok egymás ellen hangolása, uszítása eltérő nézeteik, politikai meggyőződésük miatt, valamint a a különféle „mutyi-ügyek keretében „csókosaik”, szimpatizánsaik dotálásában is átlagon felülit alkotott. No és a magánnyugdíjpénztárak több mint háromezer milliárd forintnyi pénzállományának anno lenyúlása sem akármilyen teljesítmény volt. A felsorolt anomáliákban és egyéb alpári ügyekben, intézkedésekben ismerhető fel Magyarország kormányának és lakájainak oly büszkén propagált „jobban” teljesítése, s az a megdöbbentő tény, hogy alig létezett az országnak olyan népességcsoportja, melynek valamilyen jogát ne csorbította volna.

A mostani kormánynak külön szerencséje, hogy a gaztettekkel felérő kormányzati üzelmeket, jogcsorbító eljárásokat a kárvallott állampolgárok békésen eltűrték. Valószínűleg azért tértek napirendre a gazságok fölött, mert a megfélemlítettség légkörében éltek, s ezúttal nem volt olyan személyi közrehatás, mely tettekre motiválta volna őket.

Dr. Südi Bertalan

A béka meg az elefánt

Ez az antik történet óhatatlanul Orbán Viktorra irányítja a meseba­rátok figyelmét. Az ókori béka meg­irigyelte az elefánt nagyságát, és sze­rette volna utolérni. Addig fújta ma­gát, míg szét nem pukkant.

Orbán Viktor, amikor a közszerep­lésre eléggé érettnek érezte magát, a demokratikus Fidesz vezetője szere­tett volna lenni. Nem elsősorban ké­pességei emelték pártja élére, hanem társai kicsinysége. A Fidesz vezető­jeként kezdte mozgásterét egyre szűkebbnek érezni. A V-4-ek élére pályázott. Ezt majdnem elérte, ami­kor Fico, szlovák vezető (engedmé­nyeket téve Brüsszelnek) kihúzta fejét az Orbán vezette járomból. Ám rá kellett jönnie, hogy a visegrádiak klubja kezdi szorítani duzzadó becs­vágyát, és az EU vezetésére vetette szemeit.

Ez nem azért túl nagy a minisz­terelnök úrnak, mert Magyarország méretei, jelentősége nincs összhang­ban az EU súlyával, hiszen Jean Claude Juncker sem egy nagyha­talom miniszterelnöke volt, mielőtt az Európai Unió vezetője lett volna. Ám Juncker demokrata politikus, aki elfogadta egy demokratikus intéz­ményrendszer kollektív vezetési szisztémáját. Orbán azonban egy autokrata közéleti férfiú, aki nem tűr maga felett parancsosztogatókat. Esetleges megválasztása megosztaná az államszövetséget, és kitenné azt a szétesés veszélyének. Csak remélni lehet, hogy a jegenyék nem nőnek az égig. A béka sem fújhatja büntetlenül testének többszörösére önmagát.

Sokan elámulva szólnak államfér­fiúi tehetségéről, regnálása azonban azt bizonyítja, éppen államférfiúi böl­csességének hiánya miatt sodródik az ország a szakadék felé. Táborát nem növelheti korlátlanul, mert a közva­gyon szétosztásának határai vannak.

Be nem teljesíthető ígéretekkel sem lehet a végtelenségig ámítani híveit. Tábora csak a köznép rovására tollasodhat. A gyűrű kezd körülötte záród­ni, s megfojtással fenyegeti.

A diktatúra eszközeinek fokozot­tabb alkalmazása pedig a polgárháború szélére sodorhatja az orszá­got, melyből Viktor nem kerülhet ki győztesen. Tábora csak a köznép ro­vására tollasodhat, de a tömegnyo­mor nemzeti méretekké történő tágí­tása a pauperizmust teszi általánossá, mely a kritikus ponthoz érve robba­nással fenyegethet.

Mégsem várhatjuk tőle az európai politikusokra jellemző önkéntes le­mondást, mert egy diktátor nem távozik, hanem eltávolítják. Ehhez pedig arra van szükség, amit éppen nélkülöznünk kell: az a tömegmozgalom, mely képes történelmi tettekre.

Pesszimista, de reális az a vizionálásom, miszerint a 2018-as év még Orbán Viktoré, de a következő ciklus már a despota bukásának története. Akkor, ha az ellenzék számára 2018 az okulások esztendeje lesz.

Dr. Hegedűs Sándor

A haza

Mit jelent az a szó, hogy haza?

Mit jelentett a történelem során és most? Az is lehet, hogy ezzel a varázsigével tudják maguk mellé állítani a megtévesztett embereket. Létezhet-e haza vagy csak illúzió, mert valahol tetten kellene érni a maga valóságában. Haza csak ott van, ahol jog is van. Napjainkban ezt a Fidesz-kormány korlátozza. Egyes megfogalmazások szerint a haza az a tér, ahová születik a még ártatlan emberpalánta, aki nevelkedik, felnő és a társadalom hasznos tagjává válik. S majd eljő a nap, a haza földje magába fogadja. A haza fogalma az embernek különösen akkor nyer jelentőséget, amikor a társadalom a világ más országába küldi, vagy kényszeríti, mert nem tud neki kenyeret adni. Gondoljunk arra, amikor az ember hazán belül kerül más helyre, és amikor visszatér szülőhelyére, melegség önti el a szívét. Ez jelenti a hazát, nem pedig az etnikai hovatartozás. Hol a haza, amikor gyűlöletkeltéssel mételyezik meg az ember lelkét? A történelem során voltak olyan idők, amikor a haza harcba hívott, mert veszélyben volt. Kérdés, akkor is a hazáért kell fegyvert fogni, a hazától több száz kilométerre kell harcolni és meghalni? Gondoljunk a második világháborúra, amikor a magyar katonák a Don-kanyarban „védték” a hazát, és többségük idegen földben találta meg végső nyugalmát.

Napjainkban is távol a hazától kockáztatják az életüket magyar katonák – értelmetlen, mert amit tesznek, annak semmi köze a hazához. Hol a haza, amikor a hatalom magát nemzetinek kiáltja ki, az eltérő véleményeket valló embereket ellenségnek tekinti? Hol a haza, amikor a társadalom egyrésze kisajátítja a jogokat, és magát nemzetinek vallja? A hazát nem sajátíthatja ki senki, mert akik azonos élettérben születtek, nőttek fel, azoknak azonosak a jogai és a kötelességei. Hol a haza, amikor egy szűk csoport néhány év alatt milliárdos lett, és közben milliók élnek mélyszegénységben? Hol a haza, ahol éhező gyerekek vannak, és nélkülöző idősek? Hol a haza, ahol emberek fagynak meg; egyrészük saját lakásában? Hol a haza, ahol az emberek rettegnek a jövőtől?

Horváth Sándor

Munka kontra tőke

Egy ismert értelmiségi interjú keretében nyilatkozta nemrég, hogy a politikus számára nem lehet korszakalkotóbb feladat, mint „a tőke és a munka konszenzusának létrejöttét előmozdítani”.

Sajátos célmegjelölésnek tekinthetjük ezt a nagypolitikában. Hiszen az illető olyan primitív csoportosulásnak képzeli a társadalom tagjait, akik képtelenek különbséget tenni a megvalósítható elképzelések és csak a mesék által sugallt történések között. Olyanok „ülnek fel” az efféle szólamnak, akik nem ismerik és saját bőrükön nem tapasztalták meg a munka és a tőke között feszülő ellentmondás lényegét. Nem tudják, hogy a két tényező konfliktusát olyan alapvető ellentétek idézik elő, melyek feloldása – magántulajdon dominanciájú társadalmi relációkban – lehetetlen. Nem holmi tőkeellenesség mondatja ezt, hanem a munkavállaló, másnéven proletár és a tőkés munkáltató (kizsákmányoló) között a termelési eszközök tulajdonlásához fűződő objektív viszonyokból következő szerepkülönbözőség könyörtelen diktátuma. Következésképp a többletprofitért, másfelől a létfeltételek elért színvonalának megtartásáért, illetve növeléséért folytatott küzdelem elkerülhetetlen volta.

A tőke és a munka lehetséges harmóniájának elmélete éppen ezért csupán olyan meddő virág, amely az illúzió fáján terem. Bizonyítást nyert, hogy a kapitalista rendszer kizárólag a proletárok kizsigerelése révén maradhat fenn és működhet. A tőkés nem fog emberi érzülettől motiváltan a neki robotoló bérmunkás keblére borulni, egyféle társadalmi igazságosság jegyében a profiton sem hajlandó vele osztozkodni. Miközben a tőke és a munka egymást kölcsönösen feltételezve léteznek, soha nem válhatnak a tőkés és a munkavállaló megbékélt egységévé. Előbb-utóbb arra vár megsemmisülés, amely képtelen a másik nélkül fennmaradni.

Persze feltételezhető, hogy a munka-tőke harmóniájának képzete valamilyen pártszolgálattal függ össze, mely kizárja az osztálytartalmú minősítést. Pártfölöttesei óhajára rukkolt elő a konszenzuselmélettel, amely sem a politikatudomány, sem annak művelői előtt nem ismeretlen. Egyetemes osztálybéke, kölcsönös tisztelet, békés belenövés, gazdagok jószívű adakozásaként, utóbb a munkabéke igényét gyanánt számosán megfogalmazták már. Szinte kivétel nélkül olyan szándékkal tették, hogy a tőkés rendszer okozta elszegényedés, tömeges elnyomorodás miatt elégedetlenkedő csoportokat béketűrésre, romló létviszonyaikkal történő megbékélésre ösztönözzék. Következésképp változtatási szándékuk gyakorlati kinyilvánítása helyett elnyomóik jóindulatától, illetve valamiféle gondviseléstől reméljék sorsuk jobbrafordulását. Az ilyen illúziókeltés hatásossága további életteret biztosíthat a kapitalizmus hatalombitorlói számára.

Dr. Südi Bertalan

Südi Bertalan: Üzenet a majdaniaknak

Ha majd végzet mesgyéjén járok egyszer,

S ti a nevesített síromnál álltok,

Emlékezzetek egy osztályharcosra,

Aki népnyúzókra szórta az átkot.

Kérte a sorsot, hogy kíméletlenül

Sújtson le a rabló ármádiára,

Melynek tagjai akként tollasodtak,

Hogy millióknak nyomor lett a társa.

Ők tehetnek róla, hogy kukák mélyén

Tízezrek kutatnak, étket keresve,

S gyermekek ezrei üres gyomorral

Mennek iskolába, szélnek eresztve.

Akik múltjuk megtagadása árán

Nyertek újabb vezetői sarzsikat,

Önként váltak profi gazemberekké:

Szégyelljék tükörben nézni arcukat...

Ígérjétek meg a sírbéli dombnál,

Hogy küzdötök majd a változásokért,

S a zsákmánylóknak választ adtok végre

A népnek okozott aljasságokért.

Hiányoznak a kismadarak és a méhecskék

Kertemben sok szép virág nyiladozik, illatozik és időn­ként magot is hoz. Ismerőseim kérnek magot, gyökeres tövet. Van egy általam kerti, nagyvirágú mályvának hívott négy különböző színekből álló csoport. Van piros, rózsaszín, fehér. Ebben az évben is kaptam „megren­delést”: szedjek magot, és majd ők is saját kertjükben gyönyörködnek benne. A magérés ideje napjainkban van, pontosabban lenne, mert a magtokok üresek. Nincs ben­ne egyetlen szaporításra alkalmas mag sem. Mert ahhoz, hogy a virágnak porzói, bibéi találkozzanak, méhecskére van szükség. De hát az meg nem volt egész nyáron, de még most sincs. Nincs légy, nincs darázs, de még szú­nyog sem. Mi emberek kiirtottuk ezeket az élőlényeket. Mivel ezek a kis röpködő állatok nincsenek, alig hallható a fecske, a rigó, a rozsdafarkú, de még a gólyákból is kevesebb volt a nyáron. Nagyon-nagyon sok üres madár­fészket lehetett látni elsősorban a falvakban, hiszen ezek a madarak a városokat már régen elkerülik. Üresedik az életünk. Színtelenné válik, sem madárhang – csicsergés – sem illatos virág, mert nem szaporodik sem az egyik, sem a másik. Szegényedik a világ, az emberek élete; nemcsak anyagilag, de lelkileg is.

Jövőre várom a madarakat, a méhecskéket, legyeket, de még a szúnyogokat is. Kinyitom a kaput, hogyha úgy adódik, a lábukon is be tudjanak jönni.

Tegyenek így önök is, tisztelt olvasóink.

Herczegh Klára

Melegen ajánlom

Naponta 3x kell gyógyszert bevennem, és ahhoz minden alkalommal ennem is kell. Mivel én már megszoktam, így reggel és délben kiadósan étkezem. Gyakran van úgy, hogy este már legszívesebben nem ennék semmit, de a gyógyszer miatt kénytelen vagyok egy keveset mégis enni. Egy ideje a boltban megláttam a fekete kenyerek között, hogy diós kenyér is van. Azóta a kenyérvásárlás úgy történik, hogy veszek egy Erzsébet kenyeret és egy diósat, csak azért, hogy azt a 3-4 dkg diós kenyeret és az egy pohár gyümölcsjoghurtot el tudjam fogyasztani. A gyümölcsjoghurt kimondhatatlanul finom a diós kenyér­rel, mert a kenyeret meg is puhítja, a kenyérben lévő diódarabkák pedig nagyon csábítóak tudnak lenni.

Ha valaki nem hinné el, tisztelettel kérem, legyen szíves megkóstolni, és csak azután mondjon véleményt. Ez a kenyér önmagában is nagyon finom, akárcsak a gyü­mölcsjoghurt, a kettő együtt pedig egyenesen felséges!

Dudás György

Hírek

– Ebben az évben elmaradhatatlan az időközi önkormányzati választásokon résztvevő munkáspárti jelöltek eredményeiről, sikereiről való beszámolásunk. Minden hónapban több településen is van jelöltállítási feladatunk, majd a megtörtént választásokon résztvevő elvtársaink eredményeinek értékeléseit végeztük el.

Ácsteszéren – Komárom-Esztergom megye – jelöltünk 0,5%-ot kapott.

A Somogy megyei Heresznyén megállítottuk pártunk jelöltjét. Megállítottuk még Algyőn és Pakson. Augusztus 23-án Tisztabereken és Császlón gyűjtöttünk aláírásokat, sikerrel.

– Az Oroszországi Kommunista Munkáspárt augusztus 10–17-e között Szentpéterváron nemzetközi konferenciát rendezett, mintegy 40 párt részvételével. Pártunk írásban küldte el hozzászólását.

– A Jobbik által szervezett és elindított népszavazási kezdeményezés a bérunióról teljes mértékben félrevezető. A béreket a tőkések fizetik a dolgozóknak. Azt igyekeznek alacsonyan tartani. Népszavazással megváltoztatni nem lehet!

– Augusztus 20-át ünnepeltünk Kecskeméten, Békéscsabán, Miskolcon, Budapesten.

– Szeptember 9-én Mezőtúron a kubikus nap alkalmából koszorúzzuk a kubikos szobrot.

– Szeptember 9-én Szolnokon a „Gulyásfesztivál” városi rendezvényen főzünk bográcsgulyást, és az asztalunknál vásárolható kézimunka, olcsó olvasnivaló, régi kiadású könyv, és kiadványainkból is válogathatnak az érdeklődők. Várjuk szimpatizánsainkat egy kis beszélgetésre.

– Szeptember 2-án Szentesen kóstoljuk a lecsófesztiválon főzött finomságokat.

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei elnökség

Jászkun Munkás, 2017. augusztus

Augusztus 20-án ünnepeljük az alkotmányt, a dolgozó népet és az új kenyeret.

Halálos tavasz

A politikai meteorológusok 2018 tavaszát a választási kampány kiélezett csatározásainak időszakaként prognosztizálják. Az elő statisztikák a Fidesz-KDNP fölényes győzelmét várják, s tartok attól, hogy nem minden alap nélkül. Orbánék is rákapcsolnak, mert egy választási vereség katasztrofális következményekkel járna a jelen kormányzópártra, s ezt nem akarják megkockáztatni. A fideszesek korrumpálódása, meggazdagodása, kizsákmányoló tevékenysége olyan anyagi viszonyok közé repítették a hatalommal lojális elitet, hogy ilyen lehetőség fennmaradásáért érdemes minden eszközzel védekezni és támadni. Nemcsak a Fidesszel állok perben, de a szociáldemokratákkal is, félrevezető néppártoskodásuk, populizmusuk és demagógiájuk ellenére. Rendszerváltó, kapitalizmuscsináló, atlantista, europista, 1956-os antikommunista csoportosulásokról van szó, akiktől a nép semmi jót nem várhat. Ráadásul nincs olyan katartikus vezetőjük, aki képes lenne a tőlük jobbra elhelyezkedő irányzatokat ellensúlyozni.

Átmenetileg egy polgári demokrácia is jobb lenne a szélsőségesek feltartóztatására. Félő, hogy a jobboldali radikalizmus nemcsak Vonáék oldaláról fenyegeti az országot, hanem az ille-beralizmussal, s a horthyizmussal kacérkodó orbanisták részéről is. Az a professzionista népbutító propagandaagitáció, mely elárasztja a választópolgárokat, valószínűsíti, hogy a tömegek bíznak a jelen kormányban és annak vezetőiben, annál is inkább, mert nincs versenyképes, hiteles alternatívájuk. Az évek óta tartó belső harc annyira korrodálta a balközepet, hogy elemeire esett szét, és egyre csak hull ízeire, olyan időszakban, amikor már ütőképes állapotban kellene felsorakozniuk ellenségeik kihívásaira. Az a „honvédő” rasszizmus, mely a kuruckodó vezetőket mozgatja, s a népet mögöttük felsorakoztatja, megtette a maga hatását. Ezt a fajelméletet leleményes trükkökkel tovább „gazdagítják”, újabb és újabb hívekkel szaporítva a tábort.

Orbán nyitása a „kivételes személyűségű” Horthy Miklós felé átszakítja az antiszemitizmus gátját, s elsöpri a „zéró toleranciát”, az országra szabadítva, visszahozva az 1944-es végzetes esztendőt. Nem a kuvik szólalt meg bennem, hanem a jelen kalandor, mindenre elszánt politikusok irányváltása, s az ellentábor ráérős passzivitása okozta veszélyeket látva.

Fogy az idő, egyre kisebb Orbánék esélye a csúfos kudarcra. Nekünk kommunistáknak a kovász szerepét kellene betöltenünk a lappangó baloldal összefogásában, mozgósításában, mindenkit befogadva, aki komolyan félti az országot a kalandoroktól, s az azokkal rivalizáló tehetetlenkedőkkel szemben. Kell lenni baloldali tartaléknak az MSZP-ben, a szakszervezetekben, az egykor aktív, most pártonkívüliekben, a fiatalok egy részében. A hívó szót várják, s ezt nekünk kellene megadnunk, olyan „népfrontszerűen”, hogy benne minden jóindulatú harcos megtalálja a maga ideáljait.

Dr. Hegedűs Sándor

A társadalmi mélyrepülés kórtüneteiről

A magyar társadalom huszonhét év óta arra keresi a választ, hogy hazánkat miként lehetne korszerűbbé tenni, közelebb orientálni Európa és a fejlettebb országok eredményeihez. Ugyanis vaskosan bebizonyosodott, hogy a ránk szabadított tőkés állami berendezkedés nem a társadalom tagjai többségének javát szolgálta, hanem csak azoknak kedvezett, akik a kádári időszak totális megtagadását, a múlt rendszer emberi értékeinek felszámolását vállalták fel, vagy támogatták. A szavazati joggal rendelkezők nagy része naiv módon „felült” a biztonságosabb jövőről papolóknak, s 1990-től kezdődően időről-időre azokat tisztelte meg voksaival, akik a tőkés politikai fordulatot szorgalmazták, mi több, kierőszakolták, s ezzel emberek millióinak jelenét és jövőjét aláaknázták. A társadalom tagjainak nagyobb hányada képtelen volt időben felismerni, hogy az urak által prognosztizált majdani „Kánaánnal” a Horthy-rendszerbeli proletár- és cselédsorsot ügyeskedik vissza. Modernizáció és a gazdaság zökkenőmentes fejlődése helyett példátlan visszaesés és rombolás következett be. Közel másfél millió munkahely szűnt meg. Az előző társadalmi rendszer évtizedeiben áldozatos munkával létrehozott termelőeszközök és termelési kapacitás jó részét pusztulásra ítélték. Az ipari és mezőgazdasági üzemek tömegeit felszámolták, a nemzeti jövedelem jelentősen csökkent. A családi támogatási rendszert elszegényítették, az egészségügyi ellátást bizonytalanná tették, a tanulási lehetőséget forintosították, az egykor normális létbiztonságot bizonytalanra változtatták. A fiatalok közül sokan nem kaptak munkát, s emiatt hazájuk elhagyására kényszerültek. Egyre többen kerülnek kilátástalan helyzetbe, s válnak hajléktalanná. A nyugdíjasok sokasága fölöslegesnek érzi magát a több évtizedig épített saját hazájában. A szenvedélybetegek, az alkolisták, a kábítószerfogyasztók és az öngyilkosok számarányát tekintve előkelő helyre kerültünk Európában.

A hajdani rendszerváltók ígérvényeinek a valósággal történő szembesítése által elkészíthető a politikai fordulat valódi mérlege: a beígért szociális piacgazdaság és növekvő jólét helyett milliókat kizsigerelő vadkapitalizmus és egyre növekvő elszegényedés következett be. Csupán egy vékony réteg, az újjászületett tőkésosztály, a hatalomba avanzsált új politikai elit és annak vazallusai lettek a rendszerváltoztatás nyertesei, milliárdosai. A nagy többség a vesztesek, nyomorgók táborát alkotja. Vesztes lett az ország, a magyar nemzet.

Elszomorító, hogy a kárvallott tömegek még manapság is bizakodva, vagy mit sem törődve hallhatják az olyan politikusok hazugságait, akik azt mondogatják nekik, amit a nyomorgók hallani akarnak. Hasznos lenne, ha a Magyar Munkáspártra figyelnének jobban. Arra a politikai erőre, mely egyetlen következetesen elkötelezett baloldali tényezőként élhetőbb jövőt kínál az elnyomorító kapitalizmus alternatívájaként. E párt törvényhozói szerepvállalása ezért nélkülözhetetlen, mert a magyar parlament éppen azon képviselőket nélkülözi a rendszerváltás megtörténte óta, akik a leszegényített milliók érdekeit törvényalkotási szinten is képviselnék. Minél többen beláthatnák végre, hogy valóságos baloldali fordulatra lenne szükség!

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: A RÉGI ALKONYAT

Régen, ha jött a nyári alkonyat,

S végignyújtózott a patak felett,

Míg a holdfény fürdette arcodat,

Zeneszó mellett daloltam neked.

Lebukó nap sugárözönében,

Hol virágoktól tarkállott a part,

Moha foltos gyertyánfa tövében

Lehunyt szemekkel hallgattad a dalt.

Liliomtól díszes patak ágya

Hullámozta feléd az énekem,

Úgy véltem, a partot tündér járja,

S válaszolgat titokban énnekem.

Holott csak a víz sodrása felelt

És ragyogtak fentről a csillagok.

Mivel az időm java már letelt,

Elcsendesedtem, s mélyen hallgatok.

Vége lett a vízparti zenének,

Tört virágot sodort a víz tova:

Kihunytak a vágyébresztő fények,

Nem hallod a dalomat már soha.

AZ EMBERFAJTÁKRÓL

Az én drága barátom az utóbbi időben – már jó ideje – ellát engem olvasnivalóval. Így került a kezembe egy könyvecske, melynek címe: Az emberfajtákról. A könyv kicsi méretű, mindössze 133 oldal, 15 cm hosszú, 11 cm széles. Elolvastam, és úgy gondoltam, ez érdekes lehet, de arra véletlenül sem, hogy ennyire meglepő lesz számomra. Ezt a könyvet el kellene olvastatni minden olyan vezetővel, aki döntéseket hoz. A hadseregek vezetőivel is. Minden olyan emberrel tehát, akinek olyan gondolata van, hogy az emberiség szegényeit ki akarják telepíteni a világ más tájaira. Ez őrültség! Már csak azért is, mert ilyesfajta kitelepítés megnehezítené a további életüket. Ők ugyanis beleszülettek a környezetbe, ahhoz alkalmazkodva fejlődtek, éltek. Ez objektív körülmény. A jelenlegi életterük számukra a legfontosabb. Veleszületett joguk van hozzá! Halálos vétek kiszakítani őket ebből erőszakkal. Akik tehát a migrációt szorgalmazzák, el is követik ezt. Nem beszélve arról, mennyi problémát okoznak azoknak, akik kénytelenek befogadni. A könyvecske tehát ellentmond a migrációnak. Nem is kicsit. Hanem nagyon!

Dudás György

PARANCSURALMI MÉDIÁK

Egy ismert tollnok nyilvánosan kérdezte nemrég: „Vajon kié a magyar média”? Meglepődtem a kérdésen. Hiszen alig van ma Magyarországnak olyan lakosa, aki ne ismerné a szomorú valóságot: a sajtótermékek döntő többsége a miniszterelnök társasága vezényelte hatalomgyakorlóké. Igen, övék a magyar média (sajtó, rádió, tévé), a széles körben propagált szabadsága és függetlensége helyett. A hatalom bitorlóinak nem tetsző sajtótermékek többségét felszámoltatták vagy bizonyos kedvezményezetteikkel felvásároltatták.

Napjainkban jobbára csak a kormány óhaja és diktátuma függvényében hasznos publikálni. Jó ha az illetékes honpolgáraink is tudomásul veszik, hogy a jelenleg funkcionáló kormánynak és a „szabadsággerjesztő” rendszernek a bírálata vétségnek számít, míg az előzőt, az állítólagos „retrográdot” és annak egykori vezetőit kifejezetten érdem még manapság is pocskondiázni.

Eképpen értelmezhető tehát hazánkban a média szabadsága is. így vált a média az ország – úgymond – a felszabadult, el nem kötelezett, a vélemények „szabad kinyilvánítását” lehetővé tevő szócsöveivé, a lelki szorongást feloldó hatású, „demokratikus és független” jelzőkkel illetett tömegközlési és tájékoztatási eszközeivé. A gyakorlat szembeszökően jelzi, hogy a honi „szuverén” média csak a talajtalan kinyilatkoztatás szintjén létezik. Hiszen a diktátori mentalitással ügyködő kormányzat a média munkatársait is beállította, saját érdekeihez igazította, következésképp alakoskodó propagandistáivá tette, szigorította az újságírók többségét. Jobbára csak azok maradhatnak meg munkaköri beosztásukban, illetve olyanok léphetnek előrébb az egzisztencialajtorján, akik e kormány érdekei függvényében ügyködnek, s tájékoztatják az olvasókat, tv-nézőket. Akik nem hajlandók rá, s nem a „szabadon választott” rablótársaság balfogásai, többségellenes ügyködései, elvárásai szerint idomulnak, hanem csakis az igazat hajlandóak írni, mondani, előbb vagy utóbb „kirúgják” őket a média terrénumából.

Joggal vetődik fel a kérdés: vajon miféle különös „demokrácia” ez? Mióta fér meg a véleménynyilvánítás szabadsága a gondolatok realitást hamisító erőszakolásával? Miért kell valakinek az egyetértés látszatát keltenie egy-egy olyan intézkedéssel, állapottal kapcsolatban, amit irreálisnak tart, s amivel nem ért egyet? A személyi szuverenitására kényes publicista egy darabig talán vonakodik előremutatónak minősíteni mindazt, amit önmaga, a tömeg, illetve az az ország kudarcként ítéltet meg. Ám ezt csak addig teheti, amíg a hatalmi elittől függő fölöttesei meg nem értetik vele, hogy igazodjék, mert tudomásul kell vennie, hogy központi óhajra nem a valóságot illik írnia, hanem amit ott fönt is elvárnak tőle. A demokráciáról áradozó médiumok dzsungelében az általam ismertek és olvasottak közül két sajtóterméket tartok manapság követelményszerűen szuverénnek: A Szabadságot és a Jászkun Munkást. Olvasmányaikból ítélve hozzájuk nem ért még el (remélhetőleg ezután sem fog elérni) a hatalom cenzorainak „lényegherélő” keze. Jó lenne, ha minél több hasonló szellemiségű lapokat olvashatna a tárgyilagos tájékoztásra igényt tartó olvasói közönség.

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: AZ ALKALMISTÁK AJÁNLATA

Káderként váltottak már annyiszor:

Szellem kocsmáit járják:

Kívánságra „nyaldosnak” bármikor,

Csak az alkalmat várják.

Kezükben hüllő-cikornyás bögre,

Szegélyük undok ragya,

Ital van bennük jelen időkre:

A vakság szennyitala.

Sanda szándékkal fogant gondolat,

Szavak, kábító beszéd:

Utánozzatok! Aki velünk tart,

Nem fájlalja, hogy a nép

Testére rátelepült az öklös

Hatalom barbár prése:

Agyának feledtetően ködös

Lesz mások szenvedése.

Kövessetek hát, hogy feneketlen

Mélybe ejtsen a mámor,

S hogy fecsegésünk – bármily becstelen –

Hálát nyerjen a mától.

Etetgessük a népet blődlivel,

Magasztaljuk ordasát,

S hogy akkor hazafi, ha többivel

Hagyja rászedni magát.

Hirdessük romló élete felett,

Létrejött, amit akart:

Hadd reméljenek a vasravertek,

Ha meghúzzák a csavart.

Hadd véljék családjuk sorvadását

Távoli lidércfényben,

Hadd legyen a rablókból jóbarát

A nyomorgók szemében.

Egyetlen célt kövessünk: fújjuk a

Hatalom harsonáját,

Mint aprócska gyermek mezőn fújja

A pitypang bóbitáját.

S ha majd más útra lép az ország lába,

Új idők fújnak szelet,

Fordítsuk ki újfent térden állva

A régi köpönyeget".

A menekültek

A magát nemzeti kereszténynek nevező kormány kettős mércét alkalmaz a külföldiekkel szemben. Akinek van pénze – amelyből a haverok milliárdokat tesznek zsebre – azok jöhetnek válogatás nélkül. Akinek pénze nincs, az meg terrorveszélyt jelent, ezért nem jöhetnek. A kormány tagjai, akik áhítattal ülnek a templomban, mert a hatalmukat meg akarják tartani, bármi áron, gyűlöletkeltést folytatnak a saját táboruk megtartására. Őseink egészen más álláspontot képviseltek, gondoljunk csak Szent Istvánra, aki a fiának írt intelmeire.

„A vendégek, s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Mert, amikor különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, egy különb-különb nyelvet és szokást hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli. Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan azt gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”

Úgy gondolom, hogy Szent István fiának írt intelmein érdemes elgondolkodni, és a lázítás és gyűlöletkeltés helyett normális magatartást tanúsítani. A magyar népet, a hazát fennhangon féltő politikusok nem ismerik a kompromisszumot, mert a hatalom megtartása vagy megszerzése elhomályosítja az agyukat. Nem gondolnak arra, hogy mi lenne, ha a magyarokat nem fogadnák be más országokban. Menjünk ki a természetbe, és gondoljunk a hazánkba költő, költöző madarakra. Az ősz beálltával nem azért költöznek el, mert máshol van a hazájuk, hanem azért, mert a tél beálltával nem találnak élelmet, és nem bírják a hideget. Tavasszal visszajönnek ugyanarra a helyre, ahol a világra jöttek. Ez a szülőhelyre való kötődés. Nem az én feladatom, hogy döntsek, de mindenképpen helytelennek tartom, hogy már az emberek nyomorúságát gyűlöletkeltésre használják a politikai haszon érdekében.

Horváth Sándor

HÍREK

• Az elmúlt hetek időközi önkormányzati választásokról. Orgoványban 0,36%, Hács településen 4,3%, Vertesacsa 1,3%, Répceszentgyörgyön 19,1% az eredmény. Az önkormányzati választások többségében a függetlenként indulókból lettek a nyertesek. Mellőzték a több pártjelölteket, ami elgondolkodtató. Számunkra már az eredmény, hogy jelöltjeink részére a szükséges ajánlásokat összegyűjtöttük, és a településen jelen voltunk, találkoztunk emberekkel. A jövőben esedékes időközi választásokon is ott leszünk.

• Július 15-én ülést tartott a Központi Bizottság. Fontos napirendi pont a 2018-as választásokra való felkészülés. A KB-tagok egyéni beszámolói után Thürmer Gyula politikai összefoglalója hangzott el. Sipos Sándor túrkevei KB-tag elmondta, hogy a választási alapítványra a helyi szervezete 100 ezer forintot fog összegyűjteni. Többen elmondták, hogy tapasztalatuk szerint az emberek valóban könnyebben adják az ajánlásaikat gyűjtőívekre. Borsod megyében a 26. kongresszus óta 40 új párttagot vettek fel.

• Augusztus 20-i ünnepség szervezése megkezdődött. Budapesten, Miskolcon 18-án, 19-én Kecskemét, Békéscsaba.

• Július 27-én aláírásgyűjtés Pakson, Algyőn.

• Július 27-én kitelepülés Szolnokon.

• Szeptember 9. GULYÁS FESZTIVÁL, ahol a Munkáspárt is jelen lesz. Bográcsban főzött ebéd - újságok, könyvek, kézimunkák kínálása - a sátor alatt. - Várjuk vendégeinket!

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

2017. július 8. A Munkáspárt Kádár János-megemlékezése a Fiumei úti temetőben

Jászkun Munkás, 2017. július

Történelmi mellékvágányon

Ha eszembe jut olykor, még ma is mosolyra késztet az egykori szocliberál kormány előkelő személyiségének különös nyilatkozata, aki az egyik külföldi lapnak büszkén szajkózta anno: „Csodálom a magyar népet, hogy elvisel bennünket”.

Honi plebsztagként olyannyira csodálkozom ezen magam is, hogy a társadalom leépüléséhez vezető központi intézkedéseik ellenére tapasztalt össznépi tűrés a jámborság netovábbjának tűnt számomra. Elképesztett, hogy az ország politikusai között akadt olyan is, aki a tűrést népi erénynek tekintve azzal áltatta magát, hogy a kolbászból font kerítés ígéretével lépre csalt kárvallottaktól fölösleges lenne tartaniuk, hiszen azok továbbra is hajlandóak eltűrni a nyakukba telepített megpróbáltatásokat.

Következésképp lévén törvénytisztelő állampolgárok, inkább jajveszékelnek, ingyenkonyháknál alamizsnáért sorakoznak, kukáznak, mintsem az utcákon, netán a parlament előtti placcon tömegesen követeljék a hatalomittasok mielőbbi távozását. A maratoni időszakra berendezkedett egykori országlók ördögi játékot űztek a nép türelmével, holott tudhatták volna, hogy a tűrőképesség véges lehet, mellyel éppen azért nem érdemes kísérletezni. Mert, amire egy kormány megismeri és megtanulja, hol van a tűrőképesség határa, már késő, mert többnyire megbukik.

A jelzett úr, ha érzékelte is a gazdasági, politikai és morális ellentmondásokat, melyek hatalomgyakorlásuk közben bekövetkeztek, beképzelte, hogy a hazai többség alattvalói tudatának szolgatudattá válásával nemcsak elviseli legatyásítóit, hanem – kisebbik rossznak tekintve – újfent kompániájával arattatja le a babérokat az újabb választásokon. Ezzel igazolódni fog majd álbaloldaliságuk „történelmi fegyverténye”: a kapitalizmus, s annak – pátyolgatásukkal kivirágzott, érdemükké magasztosult – becstelen rabtőkés válfaja. Azért tűnt fel számomra leginkább a nyomorba taszítottak romló élethelyzete ellenére tapasztalt kollektív türelem, mert miközben mind többek tetszésére köszönt vissza a hajdan volt szocialista rendszer gyümölcsöző korszakának emléke, egyre gyarapodott azok száma is, akiket sajátjuk mellett leszármazóik bizonytalanná vált jövőképe miatt nyugtalanság kerített hatalmába.

Biztosra vehető, hogy egyéb okok mellett a krónikus elszegényedésre kárhoztatott tömegek rádöbbenésének is köze volt ahhoz, hogy a nadrágszíjhúzásra késztető esztendők után tartósan a történelmi szerelvény mellékvágányára sodródtak a baloldaliság álarcát öltött, valójában álbaloldali hatalomgyakorlók.

Azonban sajnálatos, hogy a bölcsességéről többször tanúságot tevő magyar nép legutóbb sem valóságos baloldali erőket, köztük a Munkáspártot, hanem megint a kizsákmányoló társaságot segítette hatalomra, s ezzel a választási sakkjátszmában csaknem mattot adott saját magának.

Következésképp optimista várakozásában ismét csalatkoznia kellett.

Dr. Südi Bertalan

A hatalom a tét

Napok óta hangosak a pesti utcák. Egyre több tiltakozó emeli fel szavát a kormány meggondolatlan, kalandor, népellenes intézkedései ellen. Öntudatosodásuk jele, hogy egyre kevésbé lehet őket az orruknál fogva vezetni. A jelszavak is egyre radikalizálódnak. Ma már nem a CEU védel­me az egyetlen cél, hanem kezd a harc ­fókuszába kerülni minden bajok forrása, maga a hatalom. Megtalálták a leleményes Orbánék népünk ellenségeit Brüsszelben, Soros Györgyben, Botka László­ban, hogy csak a ma divatba jött „ármánykodókat” említsem. Ez a bűnbakkeresés mindig arra volt jó, hogy egérutat biztosítsanak az igazi ellenségnek, leg­főképpen önmaguknak.

Az ellenzék tehetetlenségét mutatja, miszerint nagy erőket vonultatnak fel a vezetők gazdasági bűneinek verbális leleplezésére, de az igazságszolgáltatás képtelen a tetteseket bíróság elé állítani. Ebben bizonyára szerepe van Orbán Viktor, Polt Péter és Pintér Sándor falazó tevékenységének, de lehetetlen, hogy a törvény számára hozzáférhetetlenek legyenek a gyanúsítottak. Ismerünk pél­dákat külföldről, hogy legmagasabb vezetőket tettek ártalmatlanná a hatóságok (Dél-Korea). Nálunk a képünkbe röhögnek a panamisták, korrupt állami és gazdasági tényezők, amikor fejükre olvassuk ténylegesen elkövetett vétkei­ket. Senkinek nem vigasz, hogy a hatalomból való eltávolításuk után az ille­tékes bűnüldözőknek módjuk lesz lelep­lezni a társadalomra nézve ártalmas ele­meket. A kormány mondjon le! Immár ez a demonstráló néptömegek követelése. Orbánnak azonban esze ágában sincs meghátrálni, mert ez a színtársulat számá­ra kiszámíthatatlan következményekkel járna:

1. helyrehozhatatlan presztízsvesz­teség érné őket.

2. A vagyonszerzés törvénytelensége miatt aggódnak a jogos felelősségre vonástól.

3. Véget érne a karrierjük, megszakadna gazdagodásuk fonala.

A diktátorok nem mondanak le, őket elmozdítják a helyükről. Az önkény­úr ugyanis nem a nép akaratát követi, hanem saját érdekeit, s ezeket kész tűzzel-vassal megvédelmezni. Hogyan fog meg­történni a nagy történelmi bukás?

Orbán Viktor és társai esetében még nem tudni. Nyilván már most azon gondol­kodnak, miként biztosíthatnák hatal­mukat vészhelyzetben, lehetőleg a de­mokrácia eszközeivel, ám ha ez már hatástalan, az erőszak alkalmazásától sem riadnának vissza. Ehhez pillanatnyilag megvan a tömegbázisa. Addig azonban támogatottsága megcsappanhat, még akkor is ha nem jelentéktelen az általa korrumpáltak száma. Mind kevésbé számíthat az Európai Unióra, mellyel egy idő óta hadban áll. Lehet puccsszerű kilé­péssel venné elejét annak, hogy Brüsszel befolyást gyakoroljon a fejleményekre. Nem tudni még ebben az akcióban mennyire számíthat Putyin „baráti'’ segítségé­re, és a jobbikosokra? Milyen stratégiát, taktikát fog alkalmazni az ellenzék? Az erőszakszervezetek? A tömegek?

Ezt nem szabad a véletlenre bízni! Elhamarkodni sem, mert mindenkit érdekeltté tesznek benne, aki Orbán megbuktatását támogatja. Az új hatalomnak tükröznie kell az elégedetlenek osztályösszetételét, osztályjellegét, jól megtervezett szövetségi politikára kell épülnie.

Nem állítom, hogy ez már a dolgozók demokráciája lesz, mert erre a szocializmus erői (a kommunista párt tagjai és a tömegek) még nem készültek fel, s túlzás lenne azt állítani, miszerint a jelen hatalom ellenfelei elszántsága eljutott a forrpontig. Ezt a szintet kellő felvilágosító munkával elő kell segíteni.

Vigyázzatok magyarok!

Orbán Viktornak kezd viszketni a tenyere. Szeretné végre már bemutatni „demokráciájának” igazi arcát.

Dr. Hegedűs Sándor

Magyar csoda

Egyre kevesebben vagyunk, akik átéltük 1946. augusztus 1-jét, a forint forgalomba hozatalát, a magyar csodát. 1946-ban a második világháborúnak a kárát felbe­csülni sem tudták. A háború pusztítása, a javak elrablása, a munkaerő és a nyers­anyag hiánya, a termelőeszközök pusztu­lása drámai helyzetet hozott létre. Az újjáépítéshez felkínált Marshall és egyéb segélyeket az ország nem vette igénybe. A szuperinfláció a pénz vásárlóértékét szinte a nullára csökkentette, ezért bein­dult a cserekereskedelem.

A jobb megértéshez írom a dollár és a pengő viszonyát, ami jól érzékelteti a szuperinflációt. Az utolsó békeévben – 1938 – egy dollár öt pengő tizenöt fillér volt. 1945 júliusában már 1320 pengőt ért, egy év múlva 1946 nyarán az átlag embernek felfoghatatlan összeg lett. A legnagyobb címletű bankjegy egymilliárd billpengő lett, de ezt már nem hozták for­galomba. A „magyar valutacsodának” nevezett stabilizációs program körül sok vita volt gazdasági és pénzügyi szakem­berek között. Mi legyen az új pénz neve, milyen címletekben, milyen jelképek legyenek rajta, és mikor legyen a forgalomba helyezés időpontja. Ilyen alapos előkészítés után 1946. augusztus 1-én került forgalomba a forint.

A kérdés, hogy miért ebben az időpontban került forgalomba a forint?

1. A forint aranyfedezete a Magyar Nemzeti Banknak körülbelül harminc tonnányi aranykészlete volt, amelyet a németek elraboltak, azt kalandos úton az amerikai hadsereg hozta vissza 1946. augusztus 6-án. Ezt úgy nevezték, hogy aranyvonat.

2. Másik ok az aratási szezon volt, hogy a gazdáknak már értékálló forintba legyen kifizetve a termés.

Érdemes arról is írni, hogy milyen címletű pénzek voltak. A 2, 10, 20 filléres, az 1, 2 és az ezüstből vert Kossuth-fejes 5 forintos melynek a peremirata „a munka a nemzeti jólét alapja”, valamint a 10 és 100 forintos bankjegyek. Megjelenésükkel véget vetettek a feketepiacnak.

A pénz vásárlóértékét az alábbi számok igazolják. Egy gyári munkás kb. 350 Ft-ot keresett. 1 kg kenyér 96 fillér volt, 1 kg gyümölcs átlagban egy forint 50 fillér volt. Az elmúlt huszonhat évben is felgyorsult a pénz vásárlóértékének a romlása.

Horváth Sándor

Emlékezünk Kádár Jánosra

Július első szombatján a Fiumei úti temetőben emlékezünk Kádár János elvtárs haláláról, munkásságáról. Ebben az évben is készítettünk piros zászlókat, hogy azt a sírján elhelyezzük. A temető bejáratánál árusítjuk.

A Nőtagozat nevében: Herczegh Klára

Munkás Kupa 2017

Túrkevén június 10-én immár 23. al­kalommal került megrendezésre az or­szágos kispályás labdarúgó-bajnokság. Ideális körülmények között a KSZC túrkevei középiskola tagintézménye adott otthont a juniálisnak.

A Munkás Kupa fővédnöke Dr. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke köszöntötte a torna résztvevőit, köztük a helyi média képviselőit is. Megnyitó beszédében méltatta az edzett ifjúságot célzó rendezvényt, továbbá a torna fő­szervezőjének, Csajbók Ferenc tanár­nak és csapatának szerteágazó munká­ját. A rendezvényt megtisztelte Vida Tamás, Túrkeve város polgármestere, Szabó Attila és Szemes Attila önkor­mányzati képviselők, valamint Koós Róbert százados, a helyi rendőrőrs pa­rancsnoka. A megnyitó után a Munkás­párt elnöke meglátogatta az idősek otthonában lakó, járóképes és teljes szellemi frissességének örvendő pártta­gunkat, Szabóné Erzsike nénit.

A technikai eligazítás után elkez­dődött a versengés a vándorkupáért. A mindvégig izgalmas, színvonalas küz­delemből végül is a tavalyi győztes kerekedett felül, így az útjára indított serleg a túrkevei Bordács Lajos vezette Buga Teamhez került. Ezüstérmes lett a budapesti Siva Mont Kft. legénysége, Deák Lajos vezetésével. A bronzmeccset a túrkevei Himbi-limbi csapata nyerte, Kormos Barnabás irányításá­val, megelőzve a kenderesi Szilágyi Viktor vezette Vad Bikák csapatát. A dobogóról lemaradt, de jól játszó csa­patok neve is említésre méltó: a régi szép időket is megélt martfűi POPE Jakab Ferenc szponzor irányításával, a Vincze Mihály vezette VIN FC, a Kiss Alex vezette Fiatalok, a Lakatos Béla vezette Goldorádó, a Nagy Tamás ve­zette Törtetők, a Szemes Imre vezette Boca Juniors, valamint a Madarász Mihály vezette Adonisz együttes, vala­mennyi túrkevei csapat. Legjobb me­zőnyjátékosnak a Buga csapatát képvi­selő Szegő Zoltán bizonyult, míg a leg­jobb kapus címet a Siva Mont Kft. csa­patából Karácsony Csaba kapta. A gól­király a Himbi-limbi csapatából Pesti Zoltán lett. A sérülésmentes találkozó profi játékvezetői teamnak is köszön­hető: Mezőtúrról Malecz György, Orosz László, Erdősi Gyula, Kende­resről pedig Gönczi Pál.

Köszönet mindazoknak, akik a ren­dezvény sikerességét elősegítették: pályajegyzőktől a vendéglátókig. Külön köszönet a szponzoroknak. Támogatók: Ábrahám Károly, Árvai Imréné, Bencsik Mihály, Bori Zoltán, Boros Lajos, Copy Fantasy, Csajbók Csaba, Csajbók Ferencné, Csajbók Mária, Dávid István, DE-WE-MIX Bt., Dikó Miklós, DOMINÓ Kultúrcikk-üzlet, Gulyás Károly, Gyimesi Árpád, Gyógyfürdő Kft., Hegyi Csicsai Csaba, Hegyiné Csicsai Anikó dr., Herceg Antal (Munkáspárt), Herczegh Klára, Hollósi Kft., Kádas Antal, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség régióvezetője, Kalmár Lajos vállalkozó, Kántor István, KEVEVILL Kft., Koszticza László, Kovács Károly húsipari vállalkozó, Kromperger Miklós, Kun Lászlóné, Magos Vilmos alpolgármester, K. Nagy Imre, Pápai Attiláné, Pozsonyi Péterné, Sass Zoltán vállalkozó, Soós Mihály, Süveges Istvánné, Szabó Attila önkormányzati képviselő, Szabó Károly, Dr. Szabó Zoltán, a Magyar és Egyetemes Kultúra Lovagja, alapító lovag, Szemes Attila önkormányzati képviselő, Szilágyi András, Szilágyi Sándor, TÍMÁR MŰSZAKI KERESKEDŐ HÁZ, Dr. Thodory Zsolt, Túri Imre, Túri Lajosné, Vida Tamás, Túrkeve város polgármestere, Karcagi SZC Ványai Ambrus Gimnáziuma és Szakközépiskolája.

Találkozzunk jövőre is a XXIV. Munkás Kupán!

Sipos Sándor

Gondolataim

A gondolkodó ember azt hiszi, hogy mindenki látja és tudja, mi megy végbe társadalmunk életében. Ezért érthetet­len az a nagyfokú közönbösség, ahogy az emberek viszonyulnak a saját sorsu­kat érintő eseményekhez. Tapasztaljuk az időközi önkormányzati választások­nál, ahol a kapitalizmust imádó pártok jelöltjeire szavaznak, jobb esetben füg­getlen emberekre. A többség el sem megy szavazni. Ezzel óriási kárt okoz, nemcsak önmaga számára, de min­denki másnak is. A tájékozatlan ember arra szavaz, akire társai mondják. Salgótarjánból jövő hírekből tudjuk, hogy a szocialista párt tagjai a választás előtti héten személyesen megkeresték a szavazókat otthonaikban. Nem rossz módszer. A rendszerváltást követően többen meggazdagodtak, milliárdosok lettek, de milliók elszegényedtek, nél­külöznek. A mostani rendszer már a kö­zépkorban is igazságtalan volt. Országunknak van a világ egyik leg­szebb parlamentje. Olyan méltatlan emberek ülnek benne, akik a magyar népnek csak gondot okoznak.

A nemzet parlamentjébe olyan képviselők kerüljenek be, akik a nép érdekeit szolgálják. Olyan választási törvényt kell alkotni, mely világos és egyértelmű. Az embereknek kötelességük legyen a választásokon való részvétel.

A haza a magyar népé, a parlament a dolgozó népünk példaképe legyen.

Dudás György

Gyászhír

Németh Imre 1965 óta volt a Munkáspárt tagja. Életének 76. évében elhunyt.

„Terveztünk egy öregkort

Csodásat és szépet,

De a kegyetlen halál

Mindent összetépett.”

A Munkáspárt Karcagi Szervezete emlékét megőrzi.

Südi Bertalan: Csodára várakoztak sokan

Furcsa időket élünk sorstársaim.

Míg kontár országlók ártanak nekünk,

Mi biztos jövő formálása helyett

Tétlen tűrjük, hogy packázzanak velünk.

Valódi szabadság nincsen számunkra,

Mert bizonyos bitangok gúzsban tartják:

A változásokért kiállók hangját

Sajnos most még nagyon kevesen hallják.

Pedig milyen sokan várták a csodát

Kétezertízes szavazás tavaszán:

Örvendve reméltek boldogabb jövőt

Az ígérgetett szabadság hajnalán.

Az orbánisták fennen áradoztak,

Harsány szavakkal mondták, ígérgették:

„Ha kézbe vehetjük a marsallbotot,

Jobbá tesszük a magyar nép életét.”

Óhajuk teljesült, meglett az a bot,

Lehetett volna hazát szépíteni,

De gazemberek orzásai közben

Füstbe mentek milliók reményei.

Elhappoltak mindent, amit lehetett,

Milliárdokat, földeket, nyugalmat.

Akik háborogtak, titkon biztatták:

„Ha nem imponál, mehetnek nyugatnak.

Nincs út számukra a boldoguláshoz,

Itt a háborgóknak nem terem babér,

A mást akarók jobbra törekvése

Fölösleges és egy fabatkát sem ér...’’

Adjuk tudtára a link fírolóknak:

Lesz még ünnep e lerongyolt hazában,

Több millió társunk rádöbben végre,

Mit kell tennie a gyötrelmes mában.

Megérti: csak addig él megalázva,

Míg nyomorgatni engedi magát,

Ha föleszmélve harcba bocsátkozik,

Újfent visszanyeri emberi jogát.

Legyünk jobbítói a létezésnek,

Ne tűrjük, hogy nyomorral büntessenek,

Kényszerítsük a „jómadár” urakat,

Hogy minden gazságukért feleljenek.

HÍREK

• Cseh és Morvaország Kommunista Pártja nemzetközi tanácskozást szervezett abból az alkalomból, hogy az idén novemberben lesz száz éve annak, hogy a Lenin vezette munkás-paraszt kormány kiadta a híres békedekrétumot. A Magyar Munkáspártot Thürmer Gyula elnök és Karacs Lajosné alelnök képviselte. Megállapításaik között szerepelt, hogy Európa soha nem állt ilyen közel egy háborúhoz. Ezt a háborút, mint minden ezt megelőzőt a kapitalizmus szüli. Meg kell magyarázni a dolgozó embereknek, hogy a kapitalizmus legyőzése nélkül nem lesz béke. Mondjuk el, hogy a háborúk mögött a USA áll. Soros György és a liberalizmus részt vett a szocializmus megdöntésében. Létre kell hozni a négy visegrádi ország kommunista és munkáspártjainak együttműködését.

• Újabb népszavazás várható, a Nemzeti Választási Bizottság hitelesítette azt a kezdeményezést, amely arról szól: Egyetért-e Ön azzal, hogy december 24. munkaszüneti nap legyen? Ezt a kérdést az interneten is fel lehetne tenni, gyorsabb és sokkal olcsóbb lenne.

• Legyünk jelen minden önkormányzati választáson, tervünk eddig sikeres volt. Eddig közel 300 választásra gyűjtöttünk össze a kötelező ajánlásokat.

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség