2016. július 27., szerda

Jászkun Munkás, 2016. július

A történelem az élet tanítómestere

Megfigyelhető, ha a jobboldal (orbánusok, szocialisták, jobbikosok stb.) szapulják az ellenfelet, a kommunisták „bűneit” hozva fel elrettentő példaként. Teszik ezt nyilván azért, hogy egy másodpercre se lankadjon a magyarban a kommunisták elleni megvetés és gyűlölet.
A példák egész sora mutatja módszerüket. Cinikusan és elutasítóan említik fel pl. a népfrontot. Hamis, népámító, a gleischschaltolást célzó manipulációnak tartják. Pedig a fasizmus elleni hatékony harc érdekében hasznos és (amíg a polgári erők és szociáldemokraták el nem árulták) hatékony eszköznek bizonyult a jobboldali radikalizmus elszigetelésére.
Kinek a pártján állnak a jelen polgári erői? Miután manapság frontális küzdelem folyik a baloldal ellen, minden velük kapcsolatba hozható „mintát” elítélnek és szavakban elutasítanak. Így tesznek az egykori helyi tanácsokkal, a diktatórikus állam csápjainak minősítve azokat. A mai „önkormányzatok” az uralkodó pártok egyeduralmának eszközei, az egykori szocialista tanácsok eltorzított utánzatai. A kommunista pártokban működő demokratikus centralizmust az önkényuralom, a szervezeten belüli diktatúra megjelenési formájának tekintik, szavakban elvetik, de próbáljon egy fideszes párttag szembeszállni az orbáni vezetéssel! Meddig tűrnék meg maguk között? A Jobbikon belüli hatalmi harc is azt bizonyítja, hogy Vonáék adminisztratíve fellépnek párton belüli ellenfeleikkel. Ha Rákosi Mátyást, Kádár Jánost egy nagygyűlésen tapssal ünneplik, az személyi kultusz, ha ugyanezt teszik Orbán Viktor esetében, az a nagy népszerűség jele. Néhány példa arra, hogyan kezelik a mai propagandisták, teoretikusok a számukra elítélendő múltat, s ugyanezt a jelenséget hogyan értékelik napjainkban.
A konzervatív oldal ideológusai nem tudnak (nem tudhatnak) olyan észérveket felsorakoztatni, melyek alkalmasak lennének a lenini eszmevilág lejáratására, ezért nyúlnak a történelemhamisításhoz, a valós tények tudatos elferdítéséhez. Ezekkel az olcsó fogásokkal lehet ideig-óráig megtéveszteni az embereket, de hosszútávon a bumeráng visszaüt.
Dr. Hegedűs Sándor

Südi Bertalan: Különös lények vagyunk

Mi magyarok különös lények vagyunk,
Hagyjuk, hogy szolgaként bánjanak velünk:
Mélyszegénnyé tettek szédelgő „urak”,
S mi jószerivel mukkanni sem merünk.

Nehezen látjuk be: sorsunk úgy lesz jobb,
Ha nem tűrjük nyakunkon a heréket,
S közös erővel túladunk azokon,
Akik úgy gazdagodtak, hogy henyéltek.

Akarjunk együtt boldogulni végre,
Összefogva kárvallott társainkkal:
Menesszük örökre a sarcolókat
Akarattal, s nem jámbor óhajokkal.

Ebrudaljuk ki őket e hazából,
Oda, ahol már nem árthatnak nekünk:
De cselekedjünk előbb bátran mindazt,
Amit ármánykodva megtettek velünk.

Majszoltassunk velük akként kenyeret,
Hogy közmunkából fizetik az árát:
Hadd tudják meg, milyen szabadság az,
Melynek ínséggel viselik a kárát.

Tőkés történelemoktatás egy kommunista diák szemével

Fiatal koromnak köszönhetően abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az iskolában, ahová járok, meghallgathatom és néha véleményezhetem is a történelemhamisítók történelmét. Idén sok fontos témát érintettünk.
Tanultunk Trianonról, ami a történelemtanárom szerint a kommunisták miatt volt, és a vélemény kifejtésére a téma lezárása volt a válasza.
Tanultunk a két világháború közötti Szovjetunióról, ahol ukránok milliói haltak éhen Sztálin akaratából.
Tanultunk a Molotov–Ribbentrop-paktumról, Lengyelország felosztásáról, Katynról.
Tanultunk a borzasztó jegyrendszerről, a padlássöprésről, az 1956-os forradalomról.
Tanultunk a Szovjetunió által kiprovokált kubai rakétaválságról.
Tanultunk a Magyar Népköztársaságról és az eladósodásáról.
Az év rövidsége miatt csak futólag vettük át mindazt a szabadságot és jogot, amit a rendszerváltás adott nekünk. Látszólag mindent átvettünk, ami a nyolcadikos történelemkönyvben fontos lehet. Mégsem volt teljes a kép.
Nem tanultunk a ’19-es honvédő vöröskatonákról, vagy az északi hadjárat sikeréről.
Nem tanultunk a nagy gazdasági világválság miatt éhen halt és nyomorgó milliókról Amerikában és Nyugat-Európában.
Nem tanultunk a gazdasági és megnemtámadási szerződésekről, amiket a Nyugat kötött Hitlerrel, ahogy arról sem, hogy Csehországot engedték bekebelezni a „békéért”, vagy a lengyel tisztek polgárháborús szórakozásáról, hogy ki tud egy vöröskatonát egy kardcsapással kettévágni.
Nem tanultunk arról, hogy Nagy-Britanniában az ötvenes évek elején is volt jegyrendszer, arról, hogy a padlásokat Nagy Imre, a mai „ötvenhatos hős” söpörtette le, de a „szabadságharcosok” által legyilkolt sorkatonákról se láttunk képeket, ahogy az újjáépítés után lerombolt fővárosról sem.
Nem tanultunk arról, hogy a kubai atomrakéták helyzetének megoldásaként a jenkik is elvitték Törökországból az atomtölteteiket.
Nem tanultunk a nyomorgók nélküli és gyárakkal, művelt földekkel teli Magyarországról, ahol mindenki ledöbbent volna a mai Magyarország és adóssága láttán.
Nem tanultunk arról, de lehet, csak az idő rövidsége miatt, hogy nincs jogunk az egészséghez, az élethez, a lakhatáshoz.
A győztes írja a történelmet, és ki tudja, meddig mutathat nekünk utat A Szabadság. A kapitalisták hetven évig gyűjtötték az erőt ahhoz, hogy megdöntsék azt a hatalmas országot, ami lehetőséget adott arra, hogy nagyapáim és dédapáim emberhez méltó életet éljenek. Sikerrel jártak, ők osztják a lapokat, ők mondják meg, mi hogyan történt.
Most a miénk a feladat, hogy a parázsból olyan tüzet gyújtsunk, ami még szüleink életét is beragyogja, a mostani vezetőket pedig porrá égeti. Harcuk a miénk lett, a „Harcunkat pedig nem adjuk fel!”
Egy Szolnok megyei általános iskolás kommunista
Farkas Péter

Hasznos madaraink

Egyik reggel aránylag korán mentem dolgomat végezni az utcán, és az ott található tele kukára rászállott egy kánya. A madár fehér színben, összecsomózott zacskót szemelt ki magának. Nagy tapasztalata lehetett, mert mint egy szakértő fogott a csomó kibontásához. Darabokra tépte a szatyor füleit. Ilyen eset máskor is előfordulhatott. Nem mindig a kukázó emberek szórják szét a szemetet.
Azt tudtam, hogy a kányának jó a látása. Több emeletes épület tetejéről lesik, hol találnak ehető hulladékot, morzsákat. A diót úgy törik meg, hogy felszállnak vele jó magasra, onnan leejtik, és végül megtörik.
A kánya aratás idején, főleg utána a kis állatokra vadászik, a fák tetejéről figyeli ki áldozatait. Például a fecske is tetveket, bögölyöket, legyeket a csordán legelésző állatok testéről csipegetik fel. A szúnyogokat reptükben kapják el.
Dudás György

Népszavazás

Az állítólagosan kötelező betelepítési kvótáról szóló, de valójában teljesen más célt szolgáló, országos népszavazás kérdése a következő. „Akarja-e, hogy az Európai Unió az országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Ha figyelmesen elolvassa a szöveget, rájön, hogy a népszavazás semmire sem kötelezi a hatalmat, mert a hozzájárulása nélkül nincs döntés. A népszavazás felhatalmazást adna az országgyűlésnek, hogy bármilyen döntést hozhat. Ugyanis szó sincs arról, hogy ne engedjük be a nem magyar állampolgárokat hazánkba. A kormány, ha a népre akarná bízni a betelepítésről szóló döntést, akkor az alábbi szöveget írták volna: „Egyetért-e azzal, hogy kötelezően ne lehessen nem magyar állampolgárt betelepíteni hazánkban.”
Erre a kérdésre egyértelmű választ lehetne adni: igen vagy nem szavazattal. Egy érvényes és eredményes igen többségű népszavazás az országgyűlésre kötelező lenne. A kérdés az, hogy a Európai Unió mégis kikényszerítené a betelepítést, mit mondana a kormány. Ezért akarnak szabad kezet kapni.
Ez bizony az emberek becsapása. Az elmúlt években lett volna több alkalom is megkérdezni a magyar embereket, de nem tették. Az alaptörvény elfogadása, a magánnyugdíjpénztár háromezermiliárd forintjának sorsa, a magyar nép tulajdonában lévő földek eladása, a trafikok pályázatának embertelen megoldása, mert a pályáztatók kizárása után visszamenőleges hatállyal megváltoztatták a pályázati kiírást az új tulajdonosok javára. A Magyar Nemzeti Bank elnöke úgy osztott szét 260 milliárd forintot alapítványoknak, hogy arra törvényi felhatalmazása nem volt szakemberek szerint. A magyar nép véleményére ki kíváncsi? Nem kérdezték meg véleményüket, hogy pénzért is lehessen magyar állampolgárságot venni. Mi a biztosíték arra, hogy köztük nincs terrorista.
Még sorolhatnám, de úgy gondolom, ennyi is elég a jelenlegi közállapotok megítélésben. Mindenki maga dönt, hogy részt vesz-e ebben a színjátékban.
Horváth Sándor

Szeretném átírni a történelmet

Átírnám az emberiség történelmét. Nem szeretem az érvényben lévő történelmi fordulópontoknak kinevezett eseményeket. Nem az emberekről szól. Az uralkodók (császárok, cárok, királyok) a nemesek (hercegek, grófok, bárók) a háborús (hadvezérek, lovagok) egymásutánját, azok „dicső tetteit” sorolja fel, köti dátumokhoz. Ha meg a népről szól – forrongások, lázadások, forradalmak az elnyomorító, embertelen életkörülmények ellen – úgy említi őket, mint az aljanép, csőcselék, útonállók.
Az uralkodó, aki az adott országnak egyben istene is volt, saját halhatatlansága érdekében felépített diadalívek, templomok és más építmények – paloták – az ő nevéhez fűződő diadalmas, elévülhetetlen tettek.
Pedig az építésükhöz szükséges pénzt is a néptől vette el: különböző furfangos adók bevezetésével. Az uralkodók, hadvezérek „dicső tetteit” megörökítő festményeken gyönyörű paripákon, pompázatos, drága öltözetben feszítenek, magasra emelt fegyverekkel. A nyomorult és leigázott, a galád, az ellenség, a rabszolga, szegénylegény, porbahullott fejjel vagy átszúrt szívvel fekszik a földön a sárban.
Átírnám az emberiség történelmét. Nem az uralkodók, a háborúk, a véres események (hugenották, pogányok, keresztények, zsidók, reformátusok, pakisztánok, palesztinok, bosnyákok stb.) szerepelnének benne, hanem a nép, a békés építőmunka, a családok, a közösségek boldog, kiegyensúlyozott, alkotó életét tartanám a világ, az emberiség történelmének. Az építőmunka eredménye sokkal inkább említésre méltó esemény, és azokat nevezném meg, akik az épületeket két kezükkel, elméletükkel megtervezték és felépítették.
Ez talán kedvét is venné a háborút kezdeményező döntésekről politikusainkat. Azokról szóljon a történelem, akik munkával, verejtékezve felépítették a diadalíveket, palotákat, hidakat, templomokat, városokat és házakat.
Herczegh Klára

A rágalmazásról

A rágalom – köztudottan – becsületsértő, hazug állítás valakiről, melynek kivételes létjogosultsága teremtődött a közéletben és a politikában a rendszerváltás kezdete óta, s mára teljesen „kivirágzott”. Emlékezhetünk, hogy a múlt század ’80-as évei végétől zajló társadalmi metamorfózis milyen intenzív rágalomhadjárat függvényében történt, s mindmáig hatásos fegyver az előző társadalmi rendszer erényeit elfülelők és a szocialista eszmeiség társadalmi méretű megtagadását kierőszakolók kezében. A rágalmazást a hatalomra ácsingózók és csókosaik embermilliók manipulálásának hatékony eszközeként vették (veszik) igénybe mind a szocialista rendszer, mind annak elvhű tisztségviselői lejáratására. E nélkül haszontalan lett volna az előre mutatót, a példaértékűt, a tisztességest visszahúzónak, elvetendőnek, becstelennek nyilvánítani. A rendszerváltók éppen ezért tették meg a rágalmazást ideológiájuk kútfejévé.
A hatalom megragadásának küszöbén, s az azóta történt választások időszakában is a rágalmazás bizonyult leghatásosabb eszköznek, még az ilyenkor szokásos ígéreteket is megelőzték. Aki képességei, tulajdonságai révén képtelen volt politikai ellenfelei fölé emelkedni, az hazug állításokkal, koholt múltbéli bűnök hangoztatásával igyekezett „besározni” a nálánál különbet, illetve ugyanilyen módon törekedett alkalmasabbnak föltüntetni magát a tömegek előtt.
A tudatos rágalmazók nem zavartak. Belülről nem értettem meg őket, nem volt hozzá empátiám. Képtelen voltam átélni az ártás, az efféle kártevés bűnös kéjét. A megtévesztett jóhiszemű rágalmazók (az utánzók) viszont zavartak. Azok becsületes, begerjesztett honfitársak, akik alkalmasint felültek a mószerolók állításainak. Meg azok a felületes szemlélődők, akik nem vették a legcsekélyebb fáradságot sem maguknak: ellenőrizni a rágalmazásra kiötölt híreket.
A nyilvánosság útján kiötölt rágalom komoly figyelmeztetés lehet napjainkban azok számára is, akik sokat tudnak másokról, de még hallgatnak. Okuljanak X. Y. példájából. Mert bizonyos érdeksérelmek okozása esetén bölcsődés korukig visszamenőleg felkutatják a személyükre kompromittálható anyagokat, cselekedeteket. Napjainkban bizonyos körökben az efféle gyakorlat állandósult. Megfigyelhető, ha valamelyik befolyásos korifeus pénzügyi vagy egyéb machinációra mutat rá, netán közli a nyilvánossággal, miután kirúgták a munkahelyről, az ő háza táján kutakodnak, s a fejére szórt rágalmakkal fenyegetik, alkalmasint elhallgattatják, vagy igyekeznek hitetlenné tenni az észrevételeit.
Nálunk a következmények nélkül folytatott rágalmazás, a büntetőjoggal való fenyegetőzés, a jogi palástba öltöztetett erőszak, az intrika és a feljelentősdi leghatásosabb bunkója a politikai küzdelemnek. Az országos méretűvé vált korrupciókat is jól szolgálta mindez.
Dr. Südi Bertalan

Hírek

• Évek óta rendszeresen Kádár János halálnak évfordulójára a megyei nőtagozat kis piros zászlókat készít és értékesít a temetőbe zarándoklóknak. Közel 150 darab zászló kerül ilyenkor a sírra, melynek ellenértéke a megyei pártkasszát gazdagítja. A piros anyagot eddig valamikori zászlók, asztalterítők adták. A kis zászlók készítésében a tagozat aktivistái vesznek részt.
• Június 6-án Rákóczifalván és Rákócziújfaluban megkoszorúztuk rövid ünnepség keretében II. Rákóczi Ferenc fejedelem szobrait. Vezetésével 1703. június 16-tól 8 évig tartott az ország első szabadságharca. A kurucok és labancok között dúló csatákról mindenki tanult már az általános iskolában. Az emlékeztető beszédet tartó Farkas László, valamint Filemon Kristóf kezdeményezné az országgyűlésnek, hogy az évforduló, június 16., legyen nemzeti ünnep.
• A Túrkevén megrendezett Munkás Kupa országos kispályás labdarúgó-bajnokság ez évben is sikereket aratott. A találkozón részt vett 14 csapatból a bajnokságot a túrkevei Bordács Lajos vezette „Buga Falatozó” nyerte. Ezüstérmes a Molnár Géza által felvonultatott afrikai egyetemistákból álló debreceni „Strikaz” nevű együttes lett, a bronzérmes a „Viktor Security”. A legjobb mezőnyjátékos Bogáti Péter, a legjobb kapus Végső Zsolt. Minden résztvevőnek gratulálunk.
• Folytatjuk kitelepüléseinket: Kunhegyesen július 18–23., Mezőtúron július 25–30., Nádudvaron augusztus 4–9., Ceglédbercelen augusztus 11–16. között.

Blogarchívum