Szavazási dilemmák
Választások
közeledtével sokakban megfogalmazódik a kérdés: a számos zajosan ajánlkozó
pártok közül vajon melyikre lehetne érdemes voksolniuk? Ilyenkor a jövő
potenciális viszonyait taglaló felelősen gondolkodók a saját politikai
érdekképviseletükre leginkább alkalmasnak vélt pártok jelöltjeit veszik
számba.
Dilemmájukat
fokozza, hogy a korábbi választási ciklusok előtt a társadalom és az emberi létviszonyok
jobbítását célzó ígéreteket hangoztató győztesekről utóbb beigazolódott, hogy
pártjuk nagy elánnal beharangozott programja nem volt egyéb írott malasztnál.
A választópolgároknak így többszörösen is csalódniuk kellett a hangoztatott
ígéretekben. S, miközben a kormányrúd megragadói az előző társadalmi rendszer
által létrehozott termelőszervezeteket, intézményeket gátlástalanul leromboltatták,
eszük ágába sem ötlött jobbat, célszerűbbet létrehozni helyettük.
Jellemző, hogy
az ilyen pártok prominensei milyen hangzatosan fogadkoznak ezúttal is, hogy
ismételt hatalomra kerülésük esetén hűséges szolgálói lesznek saját népüknek,
előmozdítják az ország fölvirágzását, korábbi hibáikból okulnak. Más
pártvezetők pedig valamiféle gyors polgárosodást helyeznek kilátásba, voksaival
netán újra felhatalmazást nyernek az ország irányítására.
A
rendszerváltás áldozatainak figyelmébe ajánljuk: amennyiben sorsuk jobbra
fordulását a polgári társadalmi berendezkedéstől, vagyis a kapitalizmustól remélik,
illúziót kergetnek.
Ne feledjék:
amelyik országot a tőke uralja, a pénz, a vagyon az állampolgárok osztályozásának
és differenciálásának fő eszköze, ott törvényszerű, hogy a vagyontalan ember
egyszer s mindenkorra ágrólszakadt marad. Erre tekintettel, ha lehetőségeiket,
távlataikat elvi szinten, a magántulajdon függvényében minősítik, könnyen
rádöbbennek, hogy Magyarországon ma a különféle nevet viselő pártok dolgában -
funkcióikat, programjukat és törekvéseiket tekintve - kizárólag alternatív
alapon lehet tárgyilagosan különböző, emberközpontú programot hirdető és annak
megvalósítását az egész társadalom számára ajánló Magyar Munkáspárt, valamint a
népesség töredéknyi részét képező tőkések, vagyonosok gazdagodási lehetőségei
fölvállalásának garantálásában azonos platformot követő polgári pártok között.
Hasznos lenne
a voksolásra kész állampolgároknak mielőbb felismernie: aki a rendszerváltás
kimenetelében csalódottak közül nem a Magyar Munkáspártra és jelöltjeire
szavaz, tulajdonképp mindegy, hogy melyik más pártot tisztel meg a
szavazatával. A polgári pártok bármelyikének hatalomra segítésével a többség
elnyomorítóinak ad további lehetőséget négy esztendei egzisztálásra.
A választókon
múlik, hogy ennek elejét vegyék.
Dr. Südi
Bertalan
Dr. Südi Bertalan: A „MINI DUCE”
„Farkasnevetésű
mini duce” ő,
Büszkén
magyarkodó, kivagyi szittya,
Ki gazdag
jövős blablázása mellett
A gyűlöletet
egymás ellen szítja.
Harcokat
hirdet őkelme szüntelen,
Az összes
ellenfelén győzni akar:
Még akkor sem
változtat a nézetén,
Ha lázongó
tömeg nyugalmat zavar.
Módfelett
pártfogolja a hatalmat,
Nélküle üres
számára az élet:
„Megszerzése
kétesen is elvszerű,
Elvétele téves
népi ítélet”.
Polihisztornak
tünteti fel magát,
Tekintetével
leszerel másokat,
Kioktat,
olykor meg durván sérteget
Külföldi és e honi
polgárokat.
Sok-sok
ésszerűnek elejét veszi,
Szuverenitás a
napi imája,
Ellenzéki
szónokok becsmérlője,
Dumálásban a
hazugok királya.
Ügyködése
nyomán terjed a nyomor,
Páriák közül
gyanítják elegen:
„Olyan ez,
mint aki, ha holtakat lát,
Vígan átlépdel
a hullafejeken”.
Annulláltatott
bizonyos jogokat,
Sokaktól
elvette, akik szereztek.
Nem
maradhatnak tőle biztonságban,
Csak a sírhalmokon
lévő keresztek.
Az úri
gyehennát tűrte ez a nép,
Nem árkolta a
pokolbeli pályát.
Előbb-utóbb
tán változtatni fogja
A szittya úr
ötölte cél irányát.
A múlt üzenete
A Kommunisták
Szövetsége Szervezeti Szabályzatát 1847. december 8-án fogadták el. Először
németül 1848 februárjában a Kommunista Kiáltvány első kiadásával egyidejűleg
jelent meg Londonban. A Szervezeti Szabályzat 10 szakaszból és 50 cikkelyből
áll. Az 1. cikkelyt idézem, mert máig tartó üzenete van.
„A Szövetség
célja a burzsoázia megdöntése, a proletariátus uralma, a régi osztályellentéteken
alapuló polgári társadalom megszüntetése és egy új társadalom megalapozása,
amelyben nincsenek osztályok és nincs magántulajdon”.
Meggyőződésem,
hogy csak a közösségi társadalom alkalmas a gondok és a társadalmi problémák
megoldására. A társadalom központjába az embert kell állítani a pénz hatalmával
szemben. A termelés hasznából mindenki részesüljön, ne a kevesek gazdagodását
szolgálja. Központi kérdés az egészségügy és az oktatás, mert csak egészséges
és kiművelt emberek tudnak jólétet teremteni. A stratégiai vállalatok közösségi
tulajdonban legyenek, és ne legyenek profitorientáltak.
Mindenkinek
biztosítani kell a tisztességes megélhetést, azoknak is, akiknek az állam nem
tud munkát biztosítani, nevezzük ezt alapbérnek. A nyugdíj alanyi jogon járjon
a mindenkori minimálbér összegével.
Világnézetileg
semleges alkotmányt és oktatást kell biztosítani, tiszteletben tartva a
lelkiismereti szabadságot. Félelem nélküli országban szeretnék élni, ahol van
az embernek jövőképe és esélye, ahol jó a közbiztonság, ahol nincsenek
hajléktalanok, ahol senki nem bélyegezi meg a másikat, mert más a világnézete.
Horváth Sándor
Egyes közterületek elrendelt újranevezésének manőverei
A má rtír
Sándor István szalézi szerzetest, aki élete során Szolnok városhoz is
kötődött, a Római Katolikus Egyház boldoggá avatta. Ilyen esetben illő intézményt,
közterületet a boldoggá avatottról elnevezni.
Szolnokon nem
nehéz olyan közterületet, intézményt találni, amelyek jelenleg még nem viselik
személyiségek neveit. A város vezetése mégis úgy döntött, hogy a Ságvári
körutat ezentúl Sándor István körútnak nevezik.
Szolnok város
urai a mártír Ságvári Endrét kimondatlanul is, egyrészt azért is
elmarasztalták, mert a Horthy-rendszer ellenzője, nemegyszer szervezője is
volt a „3 millió koldus” érdekében indított megmozdulásoknak, akkor is, amikor
már illegalitásba kényszerült.
Ellenállásának
a következők voltak a legfőbb súlypontjai:
1. A nyilasok
elleni megmozdulások.
2. Elítélte a Hitlerrel
kötött szövetséget, melynek következtében 1941. június 26. és december 13.
között nemcsak a Szovjetunióval, de Angliával és az USA-val is hadiállapotba
kerültünk. A kezdeti sikeres német villámháborúk ellenére is Horthynak és a
magyar uralkodó osztály túlnyomó részének óriási felelőssége volt abban, hogy
országunkat (a 3 millió koldus országát), az alig több mint 70 millió főt
meghaladó akkori Németországhoz kötötték. A német, olasz, japán szövetség
összes népessége jóval alulmaradt a többszázmilliót számláló, fejlett gazdasági
alapon működő Hitler-ellenes szövetséggel szemben. Mi is a háború vesztesei
lettünk, közel 1 millió lélekszámú áldozattal (Auschwitz, Don-kanyar, hazánk
földje).
3. Ságvári harcolt az 1944. március
19-i hitleri megszállás után, az 1944 májusában a magyar hatóságok által
elkezdett vidéki zsidóság deportálása ellen. A város önkormányzata részéről a
Ságvári utcanévvel kapcsolatos eddigi türelem végetérésének legfőbb oka az,
hogy Ságvári kommunista volt. A megkezdődött választási küzdelemben is
világossá akarják tenni, hogy a polgárok maradjanak távol az igazán
baloldaliaktól. Amikor megjelent az a törvény, mely szerint intézmény, közterület
nem viselheti a XX. századi diktatúrák szereplőinek nevét, újra megkezdődtek a
névváltoztatások. Szolnok megye néhány városáról e vonatkozásban információkat szereztem.
Kiderült, hogy a mártír Bajcsy Zsilinszkyről létező elnevezéseket - ez külön
érdekelt - egyelőre sehol nem támadták meg. Pedig ő is, akárcsak Ságvári
küzdött a horthysta rezsim ellen, de ő nem volt kommunista. Bár a háború alatt
a kommunistákat is igaz hazafinak tekintette.
A
kommunistaellenesség szült olyan tragikomikus példát is, hogy az előzőekben
szóbahozott XX. századra vonatkozó elnevezéskorlátot alkalmazzák a XIX.
századra is. Az információs látókörömbe eső egyik települési önkormányzat
törölte a XIX. században élő Frankel Leó ötvösmesterről elnevezett utca nevét.
Frankel Leó korának szokásai szerint Nyugaton is igyekezett szakmai
ismereteket szerezni, miközben Franciaországban megismerkedett az akkori
munkásmozgalommal is, melynek aktivistájává vált. Beválasztották a „Párizsi
Kommün” vezetőségébe, mely 1871. március 18. - május 28. közötti időben
létezett. Erről a történelmi eseményről Franciaországban manapság is megemlékeznek.
(Igaz, Frankel Leó Londonban találkozott Marx Károllyal is.) Hazatérése után
Táncsics Mihállyal együtt felléptek az akkori feudálkapitalista diktatúra
ellen. E célból 1880-ban megalapították a „Magyarországi Általános Munkáspárt”-ot.
Az akkori kormány nem engedélyezte, hogy a pártot szociáldemokrata pártnak
nevezzék. Az akkori diktatúra feudális viszonylatát az 1875-ben életbe
léptetett cselédtörvény is tanúsította, mely a földbirtokosoknak megadta a
szerződött cselédekkel szemben a testi fenyítés jogát is. A kapitalista
üzemekben napi 10 óránál is többet kellett dolgozni. A vasárnap sem volt
szabad. (Az említett jelenségekkel ma is találkozunk.) A gyerekeket is foglalkoztatták.
Csak a vagyonosok rendelkeztek választójoggal.
A
tragikomikusságot csak növeli az, hogy a város önkormányzatának szocialista
képviselői is, kivétel nélkül megszavazták a Frankel Leó elnevezés törlését.
Ezzel egyúttal megsértették Táncsics Mihály emlékét is, mert Frankel Leóval
ketten együtt küzdöttek az akkori feudálkapitalista diktatúra ellen.
Szurcsik
István
SEMJÉN ZSOLT
Nem azért
szentelek néhány sort a címadó politikusra, mert hazánk kiválóságai egyikének
tartom. Nem! Szimpla ember, de mivel a Fidesz szatellitpártjának elnöke,
szerepet játszik a rendszerváltás eseményeinek alakításában. Tevékenysége nem
meghatározó, Orbán Viktort legtöbbször fenntartás nélkül támogatja. Tisztában van azzal, hogy a Vezér jó
szándéka tartja életben szervezetét. Valljuk be, önmagában a Kereszténydemokrata
Néppárt (KDNP) ugyanis nem állna meg a lábán. Az sem árt, ha megismerkedünk
ellenségeinkkel, mert taktikánk kidolgozásának ez nélkülözhetetlen
előfeltétele.
Semjén Zsolt
1962. augusztus 8-án született Budapesten. Apai ágon osztrák nemesi származék,
édesanyja családja a második világháború után költözött át Magyarországra. Az
apa orvos, az anya rendelőintézeti asszisztens volt. Bátyja Stockholmban
matematikus. Felesége ének- és zenetanár, Zsolt három gyermek édesapja.
Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián
végezte, mint civil hallgató. 1991-ben teológusként doktorált. 1992-ben az
Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett szociológusi diplomát. 1993-ban
ösztöndíjasként a belgiumi Leuveni Jezsuita Collegium Hungaricumban tanult.
1996-ban címzetes docensi kinevezést kapott a Pázmány Péter Katolikus
Egyetemen. Gondolkodása kialakulásában nagy szerepet játszottak a szociális
jellegű pápai enciklikák.
1989
márciusában egyik alapítója a Kereszténydemokrata Néppártnak, és sok belső
harca után, 2003-ban - Varga László halálát követően - a párt elnöke lett.
Elképzelései szerint a KDNP-t „hiteles és karakteres” világnézeti pártként
szerette volna működtetni, de a Fidesszel kötött együttműködési megállapodás
ellenére sem tudta terveit megvalósítani. Arca mindinkább elszürkült,
jellegtelenné s a fennmaradás érdekében egy önállótlanabb frakcióvá vált.
Huszonnégy parlamenti képviselő képezi a KDNP csoportosulást - látszólag a
legteljesebb egyetértésben Orbánékkal. A legritkábban fordult elő, hogy a törvények
megszavazása során szembementek volna a Fidesz akaratával.
Az 1994-es
országgyűlési választásokon, a Várkerületben
a negyedik lett, ám az országos
lista tizenharmadik helyéről szerzett mandátumával bekerült az országgyűlésbe.
1998-2002 között a nemzeti-konzervatív koalíciós kormány Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, az egyházi ügyekért felelős
irányítója volt. Ebben a minőségben is harcolt az állam és egyház
közeledéséért. Az ő kezdeményezésére állították vissza a hitoktatás
költségvetési finanszírozását, megerősítették az elfogadott egyházak
támogatásának rendezését. Szerepet játszott abban, hogy a Bizánci Szent
Szinódus I. Istvánt szentnek
fogadta el.
A 2010-es
választások eredményeként közéleti szerepe és súlya megerősödött: a KDNP
parlamenti frakciójának vezetője Harrach Péter lett, Semjén Zsolt pedig az
Orbán kormány miniszterelnök-helyettese. Ö az elsőszámú felelőse a kabinet
nemzetpolitikájáért és nemzetstratégiájáért. Konzervatív, neobarokk
politikus, propagátora a „Szent Korona-tan”-nak, a katolicizmusnak, az irredentizmusnak. Erdélyi látogatásai során
ez utóbbinak leplezetlenül adott hangot. Nem kimondottan reálpolitikus.
Álmokat kerget, és anakronisztikus elvek hirdetője. Ha rajta múlna, sokat
visszahozna a feudalizmusból, valamint a Horthy-rendszerből.
Ebben Orbán
Viktor bizton számíthat rá.
Hegedűs Sándor
MARX - JÉZUS
Marx, Engels
programját, gazdasági és társadalmi elméleteiknek következtetését nagyon sokan
olvashatták. Tömörítve a Kommunista Párt Kiáltványában adták közre. Ebből is
megtudható, hogy az akkori és a mostani urak miért akarják a szocializmusnak
még az emlékét is kitörölni. A tudósok, a tudomány képviselői, bár tudják, mi
az igazság a társadalmi egyenlőtlenség jelenlegi mivoltában is, mégis engedik,
hogy a népet butítsák. Olyan társadalomra van szükség, ahol minden ember
boldog. A vallásokból ered minden szenvedés, hiszen az is a kapializmust támogatja.
A nyugati keresztény világ azt hajtogatja, hogy majd az isten mindenkit
megsegít, csak imádkozni kell hozzá. A milliárdosok pedig tovább gazdagodnak,
a milliónyi szegények éhen halnak. A nyugati országok közgazdászai,
társadalomtudósai elismerően szólnak Marx, Engels érdemeiről. Kis országunk
okoskodó, fiatal politikusai követelik, hogy a Közgazdasági Egyetem
előcsarnokából távolítsák el Marx Károly szobrát. A magyarázatukkal szemben állítható
az a másik érv, hogy Jézus keresztényi hagyomány jegyében is milliók szenvedtek
kínhalált.
Dudás György